"Rezervátum"

K:
Reggel a hajnal ébresztett, ahogy minden reggel is, nem tudom miért, de nekem sose kellett sok alvás. Mindig sikerült felelnem a nap első sugaraival együtt. Ez most is így volt. Bár a függönyt este elhúztam, de mégy így is átszűrődött a nap ragyogó fénye.
Kiugrottam az ágyból, nyújtóztam egyet, majd halk léptekkel kezdtem osonni a csomagom felé, hogy Tinát fel ne keltsem.
Gyorsan felvettem az aznapi ruhámat és persze a baseballsapkámat és a szerelőkesztyűm.
~ Ideje munkához látni.
Gondoltam, majd felkaptam a szerszámaimat, kilopakodtam a "házból" és elindultam az autó felé, amit tegnap félig kibeleztünk Dannyvel.
Letettem a szerszámos ládát, majd felnyitottam a motorháztetőt. Ekkor jelent meg mellettem két korán kelő kocogó, David és Hood.
- Jó reggelt.
Köszöntem oda nekik. Bár Hoodra még pipa voltam, a tegnapiak miatt, de inkább nem húztam fel magam rajta, hanem ha nem kérdeznek semmit(vagy ha igen a válasz után) visszafordultam a motorhoz és elemeztem a helyzetet.
- Lássuk mi használható van még itt.
Tettem fel a költői kérdést, mikor bekukkantottam a motorhoz. Rögtön meg is láttam a választ.
~ A hűtőpropellerek. Legalább egy kis klímát tudok varázsolni, de hova, hiszen csak két ventilátor van ebben a kocsiban? Megvan, a közösségi dobozba fogom beszerelni, úgyis mindenki ott lesz majd.
Gyors eszmefuttatás után nekiálltam kiszerelni a propellereket, nem volt nagy munka, csak néhány csavart kellett leszedni. Pár perc után sikerült kivarázsolni a két propellert és azok illesztéseit, és én elégedetten indultam el a közösségi dobozhoz, szerszámostul, propellerestül.
A vezetékeket, már előző nap a dobozházakhoz vezettük, így ezzel már nem kellett bajlódnom.
Beléptem a konténerbe, olyan meleg volt benne mint egy szaunába. gyorsan oda is sétáltam a tegnap a földön hagyott vezetékhez, megszakítottam az áramkört, (hogy amíg a végéhhez szerelem a propellert, az áram ne rázzon meg, még ha nem 220volt, akkor is) majd a végéhhez szereltem az egyik propellert, mikor végeztem (Persze előbb kicsit bütyköltem rajta, hogy enyhén forogjon az tartójában, így olyan lett, mint egy kis jobbra balra forgó asztali ventilátor.) visszacsatlakoztattam az áramkört, mire a propeller elindult. Az akkumulátorban maradt energiától, vagy a szél hajtotta energiától, nem is tudom, de a lényeg, hogy működni látszott.
Mikor végeztem kicsit élvezem a szellőt amit a ventilátor okoz, majd kiléptem a konténerből. Körbenézek, hogy látok -e valakit is a környéken.

T:
Mikor felkeltem Kira már nem volt ott. Álmosan cammogtam kifelé az ágyból, ásítottam egy nagyot, majd átöltöztem. Ezek után kiléptem a lakásunkból magam mögött kicsit nyitva hagytam az ajtót,(még rá is segítettem kis ki be nyitogatással a légáramlást) hogy szellőztessek, mikor megláttam két kocogó férfit.
- Jó reggel fiúk. Csatlakozhatok?
Kérdezem, majd ha igennek felelnek, akkor becsukom az ajtónk és csatlakozom a futó társasághoz.
- Hányadik körnél tartotok?

Késő éjjelig dolgoztam, ezalatt sikerült nagyjából összeírnom mindent, hogy mik is a pontok, amik szerint be kell osztani az ittenieket, hogy milyen szabályok legyenek, ezek persze csak felvetések és ehhez hasonlók. Hozzá voltam szokva, hogy a fiam miatt korán, már öt óta körül felkelek, hiszen iskola, Namor és az iskola ügyei nagyon sok időt és energiát elvittek. Mikor felébredtem nem tudtam, hogy hol vagyok, csak a hiány és a jeges maró félelem volt ott, hogy nincs itt velem sem a fiam, sem pedig Puppy. Jó néhány perc kellett mire felfogtam és rájöttem, hogy hol vagyok és ők miért nincsenek velem. Mikor ez megtörtént nem tudtam visszafogni magam és jó néhány percig a könnyeim hullottak, mielőtt képes voltam arra, hogy uralkodjam az érzéseimen. Felkeltem és lehúztam a redőnyöket, hogy ne legyen később sem meleg itt bent és megmosakodtam. Utána öltöztem át, valamivel nyáriasabb időre készülve, rövidnadrág és póló egy szandállal. Előhalásztam a plüsseimet és az egyik tigrist vettem elő, megszoktam, hogy mindig mellettem van egy oroszlán, vagy tigris védelemnek, így hát őt „varázsoltam” élővé, és máris valahogyan túl kicsi lett a szoba kettőnknek. Kinyitottam az ajtót és hagytam, hogy előremenjen, majd utána mentem ki én is. Charlie, mint mindig most is futott, és úgy tűnt, hogy nem csak ő teszi ezt most.
- Jó reggelt – köszöntem oda minden ébren levőnek.
Sajnáltam azt, hogy a tegnapi vacsoránk nem jött össze, majd talán máskor. De addig is még nagyon sok munkánk volt.

Fehér tigriske ekkorka:

Aaron
Még jó hogy volt annyi eszem, és olyan szállást választottam magamnak, aminek az ablakán nem süt be reggel a Nap. Így nem annyira kezdett el felmelegedni a szoba, mint ellenkező esetben. Mondjuk el is húztam a függönyt, és így sötét van idebent, ez is szerepet játszik benne, hogy kényelmesen kelek. De még így is érződik a hőség... Egy kis reggeli torna, de semmi futás, azt nem szeretem. De majd jó lesz formában tartani magamat. Kinézek az ablakon, majd kimegyek a szobából a szabadba. El kéne ütni valamivel az időt, és találni valami elfoglaltságot. A többiek mennek futni, de az nekem nem pálya.
Meglátom Kirát, amint épp szerel. Kíváncsi vagyok, hogy még mennyi mindent tud megszerkeszteni, amivel kényelmesebbé lehet varázsolni a rezervátumbeli életet. Mivel semmi dolgom, odamegyek hozzá.
- Jó reggelt. Nem zavarok? - köszönök. - Csak tegnap mondta Tina, hogy jobb volna, ha nem kéne hőségben dolgoznotok, és arra gondoltam, hogy ebben tudnék segíteni nektek, hogy valami hasznomat is vegyék itt.

Maria
Hát, az este nem sikerült végül senkivel sem összebarátkoznom vagy egyáltalán beszédbe elegyednem. Miután megjelent az a jelmezes illető, eléggé összekuszálódtak a dolgok, és mindenki szétszállingózott, így én is mentem.
A hőségre kelek fel. Elfelejtettem elhúzni a függönyt, most meg az egész szobám forr, olyan, mint egy serpenyő, és én vagyok benne a tojás. Nem sokáig akarok idebent maradni, ki is megyek a szabadba.
Ha találkozok valakivel, akkor jóreggelt-et kívánok neki, de amúgy nincs kedvem beszélgetni, úgysem lennék valami jó társaság, szóval inkább hagyom a többieket, hogy ellegyenek egymással.
Eszembe jut, amiről tegnap beszélgettünk Daviddel, hogy talán tudok fotoszintetizálni. Á, még a gondolata is, röhejesen meg hülyén hangzik. De azért meg kell próbálni, ha ezzel a saját dolgomat könnyíteném meg. Nem akarok olyan sokáig a napon maradni. Még azért elég hűvös van ahhoz képest, mint ami majd délben lesz, ezért lenne jó most próbálkozni. Kiállok a Napra, és nézelődök, de gyorsan megunom a kopár táj látványát, inkább behunyom a szememet.
Fura érzés fog el, olyan mintha a testem dolgozna, ahogy napfény éri, és tényleg beinnám a nap sugarait magamba. Igazából nem tudom mihez hasonlítani ezt, de mindenesetre érdekes.

Arra ébredek, hogy gyakorlatilag megsülök. Elég borzasztó a szobámban terjengő szag is, de a meleg sokkal rosszabb. Gyorsan kinyitom az ablakot, és azon keresztül ugrom ki. Kint egy kicsit jobb, de mivel rájövök, hogy elég rossz taktikát választottam, így visszamászom, és lehúzom a redőnyt, majd kinyitom az ajtót, és azon megyek ki. Nyitva hagyom magam után, talán azon keresztül kicsit kiszellőzik anélkül, hogy nagyon betűzne a nap. Körülnézek, és látom, hogy már többen el is kezdték a napot egy kis edzéssel. Én nem csatlakozom a futókhoz, hanem ugrok egyed, megragadom a dobozom tetejének szélét, és egy mozdulattal felhúzom magam. Fent körülnézek a tájon, és elgondolkozom egy pillanatra. Eddig a problémák ellenére is viszonylag jól alakultak a dolgok. Élünk, enni is van mit, és van, aki kívülről segít nekünk. remélem ma a vitákat is sikerül nagyjából megoldani, mert valószínűleg hamarosan újak jönnek, akiket jobban be kéne fogadni, mint Tobit. Most jut eszembe a maszkos, és őt kezdem keresni, de még nem látom. Megpillantom azonban Serenát, ahogy a fehér tigrisével kilép a dobozából. Ezzel az állattal aludt? Nem akarom elképzelni, hogy milyen szag lehet ott, még rosszabb, mint nálam. Na de mozogjunk egy kicsit! Kiválasztok egy szomszédos dobozt, és egy laza mozdulattal átugrom rá. Hihetetlen, hogy nincs itt semmi, amire rendesen lehetne mászni! Átugrom egy újabb dobozra, de nem valamin nagy kihívás. A futókhoz csatlakozni nincs kedvem, főleg, hogy nem tudom, Charlieval hogyan fogunk tudni egymáshoz viszonyulni. Én nem akarok haragot tartani, de úgy se akarok tenni, mintha nem történt volna semmi. Jó lenne enni valamit, de azzal inkább megvárom, amíg végeznek. Meglátom viszont, a bütykölő Kirát és Aaront, így dobozról dobozra ugrálva odamegyek hozzájuk. Leugrok melléjük, és így szólok hozzájuk:
- Ti máris dolgoztok?

K:.
Végre sikerült kiszerelnem a helyéről a propellereket, felállok és már indulnák is a közösségi dobozhoz, de ott találom Aaront.
- Jó reggelt. nem zavarsz.
Mondom a srácnak, de mielőtt bármi mást is mondhatnék megjelenik Danny is.
- Igen, de inkább reggel kellene dolgozni, amikor még nem gyulladunk meg a hőségben. Apropó hőség, kis bütykölés és hamarosan beszerelek egy mini légkondit a közösségi dobozba. Van kedvetek velem jönni? Csak pár perc az egész, de azért jól jön a társaság.
Kérdeztem a srácokat és ha igennel felelnek, akkor összeszedem a cuccom és elindulok a közösségi doboz felé, amiből csak úgy kirobban a hő, mikor kinyitom, mert ebben a helyiségben nem volt lehúzva a roló. Ezt a hiányosságot gyorsan be is pótolom, lehúztam a rolót, az a ajtót nyitva hagytam, de mégis visszasétálok, hozzá, hogy legyező módjára nyitogassam annak ajtaját, hogy kicsit kiszellőzzön.
Majd belépek, megszakítom az áramkört, majd nekiállok az áramkör végéhhez(áramtól immáron mentes) hozzáilleszteni a propellereket, majd megbütykölöm őket, hogy kis álló ventilátorok módjára működjenek. Míg ezeket a tevékenységeket csináltam csevejbe elegyedtem a fiúkkal.
- Hogy aludtatok?
Kérdeztem tőlük.

T:.
Örülök, hogy Davidet, a Shield ügynököt nem zavarja, ha csatlakoznék hozzá így, oda is futok hozzá és Hoodhoz. Futás közben a kezemen lévő hajgumival felkötöm a hajam lófarokba így végre a hajam nem lóg a szemembe.
Csatlakozom a fiúkhoz a futásban. Közben a környezetemet figyelem. meglátom Serenát egy fehértigris társaságában.
~ Honnan szerezte? Ja tényleg, mondta, hogy plüssélesztő. De akkor is mekkora nagy plüssöket cipelhetett ide magával?
Futás közben másokat is észreveszek. Látom a fiúkat, akik odamentek Kirához, csak mosolyogtam és odaintettem nekik köszönés képen, hogy Serenának is.
- Jó reggelt.
Mondtam, majd futottam is tovább. Nem tudom hány kört akartak a fiúk futni, de én egy laza 10 perc után leálltam, majd elmentem váltócuccért, majd tusolni. Jól esett, a hideg víz a melegben. Miután átvettem a ruhám a szennyest kimostam, majd kiteregettem az egyik korlátra, persze tudtam, hogy nem hagyhatom kint egész nap, de azért megszáradniuk meg kellett.
Ha mindezzel megvoltam, akkor elindulok a táborban, hogy megnézzem, hol vehetnék hasznomat.

Hood ott hagyja a többi futót. Egyszerűen nem szól hozzájuk. Pár kör után a vízcsaphoz megy és az alá dugja a fejét majd magára ereszti a vizet. Kicsit kifújja magát és elsőként veszi észre a távolban közeledőket.
- Vendégek!
Üvölti, hogy mindenki hallja. Látva a tegnapi balhét ott hagyja őket az újakkal és visszasétál a szobájához.
Az érkezők (Dash, Higany, Svarog) akkor reagáljatok rájuk, ah írtak. Ám mögöttük érkezik egy hatalmas alak. A két és fél méter magas farkasember enyhén görnyedt, hatalmas izmokkal és feje tetejétől a farkas végéig van egy fehér csík. A szemei vörösek és csillognak.
Megérkezve a levegőbe szagolt majd az fogadóbizottságra néz.
- Hogy hívjátok a helyet?

A farkasember:

~ Serena, Friss érkezők ~
Figyeltem a futókat és biccentettem Tina-nak a köszönésre. Charlie-t követtem a tekintetemmel, amikor távozott a futóktól, szerettem volna odamenni hozzá, hogy beszéljek vele, nem csak a tegnap estéről, de úgy általában, de amikor felkiáltott, akkor arra kaptam a fejem, amerre ő is nézett korábban. És valóban, négyen tűntek fel, akik közeledtek. Az egyiket ismertem csak fel, milyen meglepő, hogy kicsi a világ, azt hittem volna, hogy ő hazamegy Oroszországba. Elindultam a közeledők felé, mégis úgy illett, hogy én fogadjam őket, a tigrisem mellém, mögém szegődött, készen arra, ha valaki támadóan lép fel, akkor arra rávesse magát.
- Mr. Dragunov – biccentettem felé. – Üdvözlöm önöket! – köszöntöttem ezúttal már mindenkit és kezet nyújtottam feléjük bemutatkozás gyanánt. – Serena Davidson vagyok, a helyi kolónia vezetője.
A farkasember kérdésére megcsóváltam a fejemet.
- Egyelőre nincs neve, a ma délutáni gyűlésen lesz az egyik pont, hogy elnevezzük a helyet. Egy és két ágyas lakások vannak, még vannak szabadok, így nyugodtan pakoljanak le és pihenjenek, délután 4-5 óra körül kezdődik majd, ahol önöket is szívesen látom.
Egyelőre úgy éreztem, hogy bemutatkozásnak és gyors eligazításnak ennyi elég volt, ha lesz kérdésük úgyis felfogják tenni, legalább is reméltem.

/Na mivel egyikük sem írt így úgy vesszük, hogy még csak Lobo jelent meg talán írnak a többiek is/
A hatalmas farkas szinte Serena fölé tornyosul és a legtöbbeknek akaratlanul jelenik meg a fejében a piroska és a farkas története. A mutáns lehajol a lányhoz és a szemei pillanatokig nézik az övét.
- Aha...
Kettőt szippant a levegőből.
- A név Lobo. Nem tűnsz alkalmasnak vezetésre. Törékeny kis semmi vagy.

~ Serena és Lobo ~
Kicsit megremegtem, ahogyan lehajolt, de igyekeztem minden erőmet összeszedni, hogy ne mutassam ki a félelmemet és azt, hogy megijedtem tőle. Igaz, ha olyan volt, mint James, akkor már teljesen mindegy volt, mert képes volt arra, hogy az érzékszerveivel ezt megérezze. És máris megkaptam, amire számítottam, mindig nehezebb volt az állatias mutánsokkal és az ő hierarchiájukkal. Ezt már a diákoknál is sikerült megtanulnom, és ott eléggé jól lehetett kezelni, hiszen egyik sem minősült még alfa hímnek, vagy nősténynek. De ő? Biztosra vettem, hogy alfa volt és csak remélhettem, hogy nem fogja Danny-vel éreztetni és ölre menni vele, vagy Charlie-ban most nem lesznek meg ezek a jegyek.
- Évekig vezettem az X-ment és a Mutáns gimnázium igazgatóhelyettese voltam Brooklynban. Van tapasztalatom ebben és az ön szemszögéből nézve valóban nem harccal érdemeltem ki ezt a pozíciót, hanem kemény munkával érdemeltem ki az embereim és azoknak a bizalmát, szeretetét, akikért feleltem.
A mellettem levő tigrisem felborzolta a szőrét és egy hatalmast fújt a farkasemberre. Nyugtatóan tettem a kezemet a fejére, az érzelmeimet nem tudtam elzárni tőlük, hogy ne így vetüljenek ki rajtuk.

Azért maradtam hátra az első, a rezervátumba érkező csoporttól New Yorkban, hogy a még otthon maradt gyerekeket kísérjem. Végül azonban csak egy fiatal mutánst küldtek el velem, egy Cyrce Gray nevű lányt, valamint velünk utazott még egy sárkányszerű megjelenésű felnőtt mutáns, Svarog. Már nagyjából fél órája megérkeztünk, de az utazás után össze kellett szednem magam egy kicsit, valamint ránéztem Cyrce-re is, hogy minden rendben van-e vele. Amint ezzel végeztem, meglátogatom a vezetőséget, hogy közöljem vele az érkezésünket.
A vízcsapnál egy nagyobb csoport gyülekezik, arra veszem hát az irányt. Egyből felismerem Serena Davidsont, az egykori X-men vezetőjét, aki éppen egy hatalmas, farkasember külsejű figurával vitatkozik. Láttam már jó néhány furcsa külsejű mutánst, úgyhogy nem illetődöm meg, egyenesen feléjük veszem az irányt. Nem akarok azonban semmit félbeszakítani, úgyhogy még udvarias távolságban megállok, és megvárom, amíg észrevesznek. Ha Serena felém fordul, akkor egy biccentéssel üdvözlöm, majd ha a többiek is rám figyelnek, akkor bemutatkozom.
- Üdv, Tyson Blue vagyok! A Xavier Iskola tanára és gondnoka voltam, számíthatnak rám bármiben, hogy lakhatóbbá tegyük ezt a helyet!

//Bocsi a késésért!//

T:
Hood szólt, hogy új jövevények érkeztek. Érdeklődve futottam oda a társasághoz Daviddel, majd figyeltem az eseményeket.
~ Új mutánsok? Jó hogy legalább Hood most nincs itt így nem fog megint veszekedésbe torkollani a dolog.
Miután bemutatkoztam sorban én is hasonlóképpen tettem.
- Üdv. A nevem Tina Sign. Volt x-diák. Üdvözlet tanár úr, hogy van?

K:
Az új jövevények hírére a kezemben a kiszerelt ventilátorokkal odamentem a társasghoz és én is bemutatkoztam.
- Hi, A nevem Kira Sign, szerelő volnék.

Én is csatlakozom Kirához, amikor meglátom, hogy új érkezőink vannak. A fekete férfi és a lány nem tűnnek túl veszélyesnek, és még a pikkelyes alak is viszonylag rendben van, mivel nyugodtan viselkedik, de a nagy szőrös nagyon nem tetszik. Minden mozdulatából látszik, hogy valamiféle csúcsragadozónak tartja magát, és Serena nem kezeli ezt túl jól. Látszik, hogy fél tőle, ami érthető is. Ez volt az utca törvénye is, hogy az erősebb elnyomta a gyengébbeket, de ez itt nem fog megtörténni! Már megválasztottuk Serenát, és nem fogja egy ilyen alak ellökni a helyéről, csak mert nagyobb. Nem örülök, hogy újabb vita alakul ki az újakkal, amit ráadásul részben én keltek, de nekem kell Kiállnom Serena mellett. A botom a szobámban van, remélem nem lesz rá szükség. Az azért nem lenne jó, hogy verekedéssel kezdenénk. Határozottan szólok a Lobo nevű alakhoz, amikor félrelöki Serenát:
- Mi választottuk Serenát, és ki is állunk mellette. A harcosok is elfogadják, neked is el kellene!
Nem mutatok félelmet, bár van bennem egy kicsi. Az utcán megtanultam, hogy hogy kell bánni az ilyenekkel. Vagy túljársz az eszükön, vagy meggyőzöd őket, hogy te is vagy olyan kemény, mint ők. Mivel együtt kell majd élnünk Loboval, csak a második lehetőség marad, de csak rá kell nézni, és tudom, hogy ez nagyon nehéz lesz. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy elkezdjen itt zsarnokoskodni.

Az érkezők között még egy ismerőst is találtam, aki úgyszintén ott volt az iskolánál, az ő jelenlétének igencsak megörültem, de ez pillanatokig tartott csupán. Még Adia-nak sem volt ideje jelezni, hogy mi fog történni, de már azért kellett küzdenem, hogy talpon tudjak maradni, amikor Lobo egyszerűen félrelökött. Meglepve kaptam fel a fejem és ijedten néztem Kira irányába, amikor a mutáns felé tartott. Igen féltem attól, hogy esetleg bántani akarja, de ez szerencsére egyelőre nem történt meg. Viszont amitől már tartotta megtörtént azzal, hogy Danny is megérkezett és kiállt mellettem, egyedüliként az eddigiek közül. Pedig pont, hogy tőle nem szerettem volna, mert mindenképp szerettem volna elkerülni a rivalizáló alfák harcát itt ezen a helyen. Odalépek Danny-hez hátulról és a kezemet a vállára teszem.
- Nem szeretném, ha bajod esne miattam – mondtam halkan neki.
Szerettem volna mondani Lobo-nak, hogy bármennyire is nem tetszik neki az, hogy mi van itt, meg kell tanulnia ezzel együtt élni, vagy ha nem, akkor bármilyen rossz is és mégis egy fajtárs, de a többiek érdekében a legjobb lenne ha távozna. De ebben a helyzetben ez csak olaj lett volna a tűzre. Így figyelem őt tovább, és hacsak meglátom a legkisebb jelét is az agresszivitásnak, annak, hogy valamelyikünkre rátámadna, nem kockáztatok és némi koncentrálás után igyekszem plüssé változtatni.

K:
Az érkezők kedvesnek tűntek, bár a farkas e téren kivétel volt. Szinte áradt belőle az agresszivitás, már a szavaiból is. Serenát szinte semmibe se vette, ami nekem nagyon nem tetszett.
~ Ne add itt az alfát, mert ebből még bajok lesznek.
Serena megpróbál vele beszélni, de Lobo ügyet sem vet rá és érdektelenül félrelöki, majd felém veszi az irányt.
~ Te meg mit akarsz?
Nagyon nem tetszett mikor láttam a szemeit felvillanni. Mikor közelebb ért, felkészültem arra, hogy támadjak, ha ellenségesen lépne fel. Nem volt bennem félelem, maximum egy parányi csak, inkább csak amolyan reflexnek fognám fel a dolgot, hogy lélekben felkészítem magam.
Lobo szippantott egyet a levegőből, mire kis szellő támadt. Majd a fenevad megemelte az állam, hogy a szemebe nézhessen.
A kérdésére felelek és közben az egyik kezemet a kezére emelem, hogy elvegyem azt az arcomtól, nem gyorsan, így nem hathatott az fenyegetően.
- Kira vagyok. Figyelj Lobo. Mint ahogy Danny barátunk kifejtette mi választottuk Serenát vezetőnek, kivétel nélkül mindenki rá szavazott. Lehet, hogy nem olyan nagy és erős mint te, de attól még kiérdemelte, hogy vezető legyen, szóval kérlek legközelebb ne lökd félre. Ugyanolyan tagja a csoportnak, vagy ha így jobban tetszik falkának, mint bárki más.
Mondtam, miközben a határozottság égett a szememben. Nem érdekelt, hogy magamnak okozok bajt azzal, hogy kiállok Serena mellett, felkészültem rá, hogyha a fenevad feldühödne és támadna, akkor a védőpajzsom magam elé vonom, majd felröppenek az égbe.

T:
Aggódva hallgattam a farkas és Serena beszélgetését.
~ Lobo máris túl sokat képzel magáról. Ennek nem lesz jó vége.
Danny mellé sétáltam, akinek a reakciójától legjobban tartottam, de szerencsére viszonylag higgadtan kezelte a helyzetet és nem kezdett el kakaskodni.
Mikor meglátom, hogy Lobo ellöki serenát és a nővérem felé tart, egyszerűen ledermedtem. Már az is megfordult a fejemben hogyha bántani merné a tesómat, akkor valami kis kaliberű fegyvert teremtek és agyonlövöm, de amint ez a gondolatsor átfutott az agyamon el is szégyelltem magam. A féltés, még az állatot is képes lett volna kihozni belőlem. Belőlem, aki még a légynek se ártana.
Mikor megláttam, hogy nincs semmi baj, akkor kissé megnyugodva fújtam ki a levegőt. Azonban mikor halottam Kira miket beszél, a kezem a homlokomra csaptam.
- Hogy lehet ilyen meggondolatlan.
Mondom nem túl hangosan, így szavaim maximum Serena és Danny hallhatja.

Ahogyan hallgattam tovább, amit mondott Lobo Kira-nak. Jól esett, hogy még többen álltak ki mellettem, de pont fordítva kellett volna lennie, nekem kellett volna kiállnom értük. Ahogyan tovább beszélt fájt, azért mert nem mutattam ki, hogy mire vagyok képes, még nem jelentette, hogy gyenge és jelentéktelen lennék. A barátaim szavai vízhangoztak a fülemben, hogy erős vagyok és bármire képes vagyok. Nem szívesen akartam úgy tenni, amibe kényszerített, de muszáj lesz megtennem, nem magamért, a többiekért, hogy ne szakadjon szét a csapat. James is megmondta, hogy megtudom tenni és abban a másik életben is képes voltam rá. Ebben az életben pedig ha Amelia is képes volt rá, én is az vagyok. David szavai után szakadt ki belőlem az első mondat, ami után tudtam, hogy nincs megállás.
- Még nem végeztünk Lobo! – szólaltam meg.
A gyomrom már ekkor görcsbe rándult az adrenalintól, tudtam, hogy hibát követek el, de a sarkamra kellett állnom, annak fényében, hogy ki és mi voltam. Ott volt Amelia előttem, aki felnevelte a lányuknak és a fiúnkat, egy másik énem, aki a Multiverzum őrzője volt, egy harmadik, akiről James és az én közös lányunk, Lorna mesélt. Meg kellett tennem. Vettem egy mély levegőt és elindultam felé.
- Azért, mert nem emelem fel a hangomat és nem tesztoszteronból oldom meg a helyzeteket nem vagyok senki, hogy így félre lökj! – mondtam és néhány méterre álltam meg tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Valahogy könnyebben jöttek a szavak, mint hittem, valahogy nem számított mindenki elvesztése után, a fiam, James, a barátaim. Csak azok maradtak, akik itt voltak, őket pedig nem veszíthettem már el. Őket nem, így is túlságosan sokat vesztettem ahhoz, hogy ez újra megtörténjen.
- Többet láttam és éltem meg, mint itt mindenki más összesen. Túléltem a Raftot, a halálsoron, ott voltam az AIM minden rémtetténél az első sorban. Egyben tartottam és védtem az X-ment és a mutánsiskolát, az embereimet a családomat, társaimat éveken keresztül, akik engem választottak vezetővé. Az erődet akarod bizonyítani, szét akarod zúzni ezt a kolóniát? Próbáld meg, nem szeretek erőszakot alkalmazni, sem ártani senkinek, de esküszöm Lobo, ha megteszed, vinnyogó kiskutyaként fogsz elkullogni innen, mert nem fogom hagyni, hogy bármit is tönkretegyél!
Még mindig a szemébe néztem és a végére már olyan hevesen vert a szívem, hogy kapkodtam a levegőt, jelenleg semmi félelme nem volt bennem az adrenalin nem engedte, így ezt nem láthatta és nem is szagolhatta ki.
- Mit felelsz? – kérdeztem.

K:
Lobo reakciója meglepett, a szavai pedig egyáltalán nem tetszettek.
~ "Ezek", nevük is van. Nekem pedig ez ne álljon itt le jó pofizni, mert én nem egy lupin vagyok, akit simán megszédít a határozottságával.
Mielőtt még David megszólalt volna szóltam Lobóhoz.
- Idefigyelj Lobo. Először is engem nem érdekel a hatalom, én a demokrácia és az egyemlősség híve vagyok. Másodszor pedig, ahol nincsenek szabályok, ott felüti fejét a káosz. Így a békés túlélés érdekében, szerintem jobb lenne ha te is figyelembe vennéd az itteni szabályokat, és legalább annyi tiszteletet adhatnál a társaid felé, hogy nem lököd félre őket, miközben hozzád beszélnek.
Miközben beszéltem továbbra is készen álltam arra, hogy leállítsam a dögöt, ha az neki akarna rontani valakinek. Ezek után mondta el a véleményét David is, aki kissé radikálisabban nyilvánította ki a véleményét.
~ Egyetértek, de ez lehet már egy kicsit erős volt David.
Ezek után pedig Serena végre a sarkára állt, bár úgy éreztem, benne sokkal jobban felment a pumpa, ami érthető is volt.
~ Nem kenyerem az erőszak, de ha valakinek mennie kell, akkor az egyértelműen Lobo. Ha pedig segítség kell Serenának, akkor szívesen segítek neki eltakarítani a mocskot.

T:
- Rendben Tyson.
Mondom az egykori tanáromnak mikor felajánlja, hogy hívjam így.
Az események sorban pörögtek és a farkasember egyre nagyobb feszültséget váltott ki a társaságból. örömmel láttam, hogy Kirát nem bántotta azért amiért fel mert szólalni ellene. Aztán Lobo elkezdett Kirának jó pofizni, de mikor ő leállítja csak jót mosolygok.
- Ez nem jött be haver.
Mondom halkan kissé gúnyosan. Mikor hallom, hogy a többiek is milyen elánnal lépnek fel inkább csöndben várom az eseményeket, mert a levegőben lévő feszültség alapján, már eléggé bunyóra állt a helyzet.
~ Anyám itt tömegverekedés lesz.
De én nem lépek semmit, csak állok és várom a következményeket.