"Rezervátum"

Aaron
- Aaron Asbord - mutatkozom be az új tagnak, és kezet nyújtok.
A jelmezét nem tudom hova tenni. Eléggé olyan, hogy bizalmatlanságot kelt bennem a viselőjével szemben, ezért, mikor ezzel kapcsolatosan is felhangzik egy megjegyzés, örülök, hogy nem csak én tapasztalom ez. Vagyis, gondolom, a másik is ezért mondta.
Kíváncsi vagyok, mi lehet az illető története, pontosan hogy került ide közénk. Bár már tömören összefoglalta, és lehet, hogy abban minden benne van, amit tudnunk kell.

Maria
Érdeklődve figyelem, ahogy jön Serena, mindenki bemutatkozik az új fickónak, aki a semmiből bukkant elő.
- Maria vagyok - mondom, és a vezetéknevem el is felejtem közölni vele. Á, nem baj, úgysem számít, más Maria nincs itt, hogy keverni lehessen vele, és úgysem jegyezné meg...
A legtöbben kedvesen fogadják, kivéve egy-két megnyilvánulást. Én nem tudom, mit is gondoljak erről a fura jelmezes szerzetről. Mindenesetre, ha talán a többiek kifaggatják, és ő készségesen beszél majd magáról, akkor tudok már később egy képet felvázolni róla.

A konzervnyitó eltűnik a kezemből. Visszamosolygok Tinára, és így válaszolok a bocsánatkérésére:
- Semmi gond, úgyis csak azután ettem volna, hogy megoldódott ez a helyzet.
Hamar megérkezik Serena és Charlie is, pedig Tobias épp csak elkezdte mesélni az élettörténetét. Serena úgy üdvözli, ahogy az várható egy jó vezetőtől, Charlie viszont túl bizalmatlan. Az egy dolog, hogy elég fura a fickó, és elég váratlanul érkezett, de mégse kellett volna ennyire támadó hangot megütni. Látszik, hogy Gézengúznak sem esik jól, és rögtön el is teleportál, olyan hirtelen, ahogy jött. Érdekesen kezeli a helyzetet, de ezúttal meg tudom érteni. Minden új érkezővel így akar bánni? A fenébe is, lehet, hogy egy életen keresztül itt kell lennünk együtt, muszáj befogadnunk az újakat.
- Én menjek utána, vagy ti próbáljátok meg újra az üdvözlést? - mondom kissé szemrehányóan a párosnak. Nem akarom bővebben magyarázni, hogy mi a bajom, úgyis érteniük kell. Nem igazán érdekel, hogy a vezetőnek és valószínűleg önjelölt jobbkezének szólok be, remélem nem akarnak olyan szigort tartani, hogy ne tehessem.

Mikor Hood és Serena megérkezik, köszöntik is az új jövetvényt. Serena úgy üdvözli, mint mindenki, kedvesen, de Hood épp ennek az ellentéte. Hood szavaira a testvérpár szúrós tekintettel néznek a férfira. Gézengúz, eltűnik, mire Danny felteszi, azt a kérdést, ami mindkét lány feltett volna, jelen pillanatban.
- Mész Hood? Vagy menjünk mi?
- Szerintem kijárna neki egy bocsánatkérés, mindenkinek jár az, hogy tiszta lappal kezdhessen.
Konstatálták a lányok véleményüket, és ha Hood nem menne a srác után, akkor ők majd csatlakoznak Dannyhez és megpróbálják felvidítani gézengúzt.

A kezem zavartan maradt a levegőben, amit a férfinak nyújtottam, de ő Charlie szavai után egyszerűen eltűnt előlünk. Meglepve néztem fel, amikor Danny szólalt meg szemrehányóan, a szemeiben bánat volt, ahogyan ránéztem, nem értem, hogy én miért érdemeltem ki mindezt tőle, hiszen csak segíteni szerettem volna. Én ismertem Charlie-t, hogy tudjam, hogy miért viselkedik így, ahogyan. Leszegtem a fejemet, nem fogok elkezdeni sírni, erős leszek és nem fogom megtenni. Próbáltam határozott lenni mikor újra felemeltem a fejem, de éreztem, hogy ez nem sikerült maradéktalanul.
- Beszélek vele, egyedül – válaszoltam, majd Charlie-ra néztem és halkan szólaltam meg újra. – Mindjárt visszajövök.
Hacsak nem tart fel valaki, akkor egyedül indulok el a konténerek felé remélhetőleg meghallva az ütést és akkor ahhoz a helyhez lépek, mindenkit kint láttam a tűznél, így reméltem, hogy tényleg jó helyre jöttem. Nem nyitok be, a lakásba, csak az ajtón kopogok.
- Serena vagyok, szeretnék veled beszélni – szóltam be az ajtón. – Kérlek, engedj be…
Nem szerettem volna kiabálni, hogy így kérjek elnézést, sem pedig tovább könyörögni neki, reméltem, hogy nem fog elküldeni, hanem meghallgatja azt, hogy mit szeretnék mondani neki.

Aaron - Tina, Kira, és Danny (ha ő is ott van most)
Hát ez... meglepő volt. Most mitől akadt ki az új srác? Tettek neki egy megjegyzést, és ahogy meghallotta, hogy egy kissé ellenséges hangnemű, már fel is szívódik?
Lehet, hogy én nézem túl szigorúan, vagy nem is tudom, de egy ilyen alaknak nem igazán vehetjük sok hasznát itt.
Hooddal nem értek egyet. Szerintem ez az alak nem jelent ránk sok fenyegetést, inkább csak... instabil lehet érzelmileg. Na jó, ez talán mégis fenyegető. Ha így nézzük, egyáltalán nem volt gonosz Hood.
Mivel nem tudok mit hozzáfűzni az esethez szavakban, csak beletúrok a hajamba.
Látva, hogy Tina, meg a testvére milyen állásponton vannak Hoodról meg a megjegyzéséről, közelebb lépek hozzájuk, így szólok:
- Szerintem ha majd jelmez nélkül előbukkan, ki fognak békülni. Muszáj lesz előbb utóbb... amúgy te vagy Tina nővére, Kira, igaz? - kérdem a lánytól, pár másodperccel azután, hogy már nem követem tovább tekintetemmel a távozó Serenát és Hoodot. Mivel én már bemutatkoztam, mikor odajött hozzánk Danny-vel - mielőtt a fickó ideteleportált volna - gondolom, tudja a nevem. Vagy ha úgy látom, hogy mégse, megint elmondom, azon ne múljék.

Maria
Hú, ez aztán gyors kis találkozó volt, és nem végződött túlságosan fényesen.
Szegény Gézengúz, lehetett volna a férfi kicsit kedvesebb vele. Nekem se esett volna jól, ha így fogadnak, miután kiközösítettek és száműztek onnan, ahol eddig éltem. Remélem helyre jönnek a dolgok, de tartok tőle, hogy az új fiú és a másik közt haragos marad a kapcsolat. Ha az meg is bocsát neki, vagy barátságosabban is kezeli, Gézengúz szerintem innentől kezdve nem fog vele kijönni túl jól.

K:
Serena Gézengúz után ment, Hood pedig elviharzott. Szerintem a férfi túlreagálta a dolgot, erről az ellenségességről, meg a bizalmatlanságról, de valamit csak kell tenni. Még csak egy napja vagyunk itt, de máris vitatkozunk, ez hosszútávon nem a legjobb taktika.
Be kell valljam, Hoodnak és gézengúznak is igazat kellett adnom, de csak részben. Először is , mindenki megérdemli, hogy tiszta lappal induljon, mint ahogy ezt már Tina is kifejtette, bár az is igaz, hogy ha Osborn kirakott minket a semmi közepére, akkor valószínű ha rájön, hogy még élünk, akkor mindent el fog követni, hogy ezen a tényen változtasson.
Mély gondolataim világából, azonban egy srác szakított ki a kérdésével, amire hamar válaszoltam is.
- Valószínű. Igen én vagyok. Te pedig... Aaron?
Kérdeztem, mivel nem voltam teljesen biztos benne.
- De mindkettejüknek igaza van, de csak részben. Mindketten túlreagálják a dolgokat. Pár perc és jövök, de most beszélek Hooddal, hátha jobb belátásra tudom bírni.
Mondtam a társaságnak, majd megindultam Hood házához, ha senki sem állít meg, akkor odamegyek és bekopogok az ajtón.
- Hood, én vagyok az Kira. Gyere ki légyszíves.
Ha nem jönne ki akkor sem adom fel, hanem az ajtón át folytatom a mondandómat, de ha kinyitja akkor szemtől szemben.
- Hood, igazad van, veszélyben vagyunk, Osborn nem nyugszik, amíg el nem távolít minket az útból. Volna egy javaslatom: Éjszakánként páros őrséget kellene állítani, hogy kiküszöböljük a támadásokat.
- Másrészről, ha valóban egy közösséggé akarunk formálódni, akkor bíznunk kell egymásban. Bár Gézengúz, csak most csöppent be közénk, de adhatnál neki egy esélyt. Ha tetszik az ötlet, akkor kezdje ő az őrködést valakivel, ha gondolod majd kezdek vele én.
- Ezt a döntést rád bízom.
Mondom, majd várom a választ, ha nem érkezik felelet egy percig még ott maradok, de aztán sóhajtok egyet és távozom.

T:
Az események nem igazán tetszettek. A nővérem pedig úgy döntött kezébe veszi a dolgokat.
~ Ajaj, így szoktak kezdődni a hülye ötletei és az ebből származó kalamajkák is.
Mikor a társaság már erősebben megcsappant, végül megpróbáltam megtörni a csöndet.
- Holnapra megnyugszanak a kedélyek. Szereti valaki a zenét?
Tettem fel a kérdést, majd előhúztam a zsebemből a telefonom, ha másra nem is jó jelen pillanatban legalább azokat a zenéket le tudja játszani ami rajta vannak. Vagy végső esetben megteremtem megint a száj harmonikát és játszani kezdek rajta.

~ Serena és Tobi ~
Hamarosan megjelent előttem a férfi a semmiből, kissé zavartan néztem rá, ahogyan így ennyire alulöltözve jelent meg, majd kissé elpirulva sütöttem a le a szememet és csak akkor néztem fel, amikor már újra nem volt ott, majd ismét megjelent. Ezzel az egész mutatvánnyal én szédültem meg egy picit. Végül felnéztem a férfi szemeibe és a nevetés után elmosolyodtam.
- Gyanítjuk, hogy nem lesznek túl melegek az éjszakák – feleltem zavartan.
A mosolyára kissé felbátorodtam és arra is, hogy végre rákérdezett, hogy miért is érkeztem.
- Először is, szeretnék elnézést kérni Charlie viselkedése miatt, ha azzal megbántott téged – mondtam. – Másodszor szerettem volna tudni, hogy jól vagy-e, találtál-e magadnak lakást és… és remélem a kellemetlen első benyomás ellenére sem leszel túl bizalmatlan és sikerül majd beilleszkedned és megtalálni a helyedet.
Nem igazán tudtam, hogy mit mondhatnék, még nem voltam ilyen helyzetben korábban.
- És számítok arra, hogy holnap délután eljössz majd az első megbeszélésre is.

Látom, hogy Serenának nem esett túl jól, amit mondtam, és talán tényleg nem kellett volna neki is címeznem, amit mondtam. Csak hát ő a vezető, aki most kudarcot vallott abban, hogy megfelelően fogadjuk az új menekültet. Nem mondok semmit, csak egy bocsánatkérő tekintettel próbálom kicsit enyhíteni a dolgot, mielőtt Serena elindul a srác után. Valószínűleg jó lenne ha miután végzett, szóban is bocsánatot kérnék, de most talán ebből is érezni fogja, hogy nem akartam megbántani, még ha sikerült is. Charlie-ra viszont továbbra is mérges vagyok. Jön ezzel a nagyon komoly mindenki az ellenségünk dumával, de a francba is, menekültek vagyunk! Az lenne a minimum, hogy együttérzéssel fogadjuk a sorstársainkat. Meg aztán kivágtak ide minket az Isten háta mögé, a határokat rengeteg katona őrzi, szerintem ez bőven elég kell legyen nekik! Nem végeztek volna ki minket egyszerűen, ha azt akarják, hogy meghaljunk? Hagyom Charlie-t elmenni, nincs értelme vitatkoznom vele, inkább visszafordulok a többiekhez. Kira azonban nem így gondolkodik, és úgy dönt, hogy beszél vele. Nem szólok bele, bár nem igazán tudom, hogy mit remél. Nem úgy festett, mintha most meg akarna hallgatni bárkit. Így hát inkább Tinához fordulok és megkérdezem:
- Újra tudod már teremteni a konzervnyitót?
A hangomon talán érződhet, hogy még elég feldúlt vagyok, de nem gorombán teszem fel a kérdést. Közben kinyújtom a kezem David vodkája felé, és egy félmosollyal elveszem, iszom belőle egy kisebb kortyot, majd visszaadom.
- Kösz. -mondom. Nagyon ritkán ittam alkoholt, amíg az utcán éltem, mert féltem, hogy olyanná válok, mint a részeges koldusok, de most ennyi nem árthat. Talán kicsit megnyugszom tőle. Nem is vagyok hozzászokva az ízéhez, úgyhogy nem nagyon kívánok többet.

~ Serena és Tobi ~
Elmosolyodtam a fiú szavain, még ő is csak gyerek volt, nem több, mint a többség, akik itt voltak. Lehet, hogy kellett volna ide Amelia, hogy ő vezesse az ittenieket, neki sokkal nagyobb tapasztalata volt ebben, mint bárki másnak.
- Maradj az nyugodtan, senki sem kéri, hogy változz meg, hogy lemondj arról, aki vagy – mondtam kedvesen.
Álltam a tekintetét, amikor a szemeimbe nézett és végül bólintottam, nem tudom miért, de talán egy kis hezitálást láttam benne, meg a szavaiban is lehet, hogy ott volt, de az is elképzelhető, hogy csak én képzeltem mindezt, mert kissé félénk volt.
- Rendben, ha van valami gond keress meg és segítek. És nem árt ha tudod, orvos vagyok, így ha beteg leszel, vagy csak beszélni szeretnél valakivel, az orvosi titoktartást itt is betartom és közöttünk marad, amit mondasz.
Majd egy újabb teleportálás és már itt sem volt. felsóhajtottam, amikor meghallottam a jó éjt kívánságot.
- Jó éjt! – mondtam még hangosabban neki.
Körbenéztem, amennyire láttam Charlie szobája előtt ott állt Kira, akkor azt hiszem, hogy a közös vacsora ugrott, így egyedül indultam a szobámba vissza, hogy felkészülhessek a holnapi napra.

K:
Az utolsó mondatomra Hood megjelent az ajtóban, olyan volt mint egy felbőszült bika. Nekinyomott a falhoz és kést szorított az arcomhoz.
A szememben megjelent a félelem és a szívemben a torkomban kalimpált.
~ Ez megőrült.
A szavait csak némán hallgattam, a félelemtől szóhoz se tudtam jutni. Amikor végre elengedett és visszament a házhoz én csak kapkodtam a levegőt. Csak néztem a férfi után akinek a szavai szinte beleégették magukat az emlékezetembe.
Miután hood elment én ott maradtam egyedül, egyedül a férfi szavaival és a szörnyű emlékkel. Lassan lecsúsztam a földre, majd végül össze kuporodtam, akárcsak egy ijedős kislány. Bevallom évek óta nem éreztem még ilyen rosszul magam, pedig átéltem egyet smást, és mindig tartani tudtam magamban a lelket és tartani magam, de most kissé megtörtem.
- Valóban túl naív vagyok, de őrült biztosan nem. Hasznos lecke arról, hogy ne bízzak idegenben, pedig azt hittem ezt a leckét már egyszer megtanultam.
Suttogtam magam elé és örültem, hogy a többiek nem láthatnak ilyen messziről. Nem is akartam, még visszamenni a többiekhez, nem akartam hogy így lássanak. Ilyen megszeppent kislány arccal.
~ Ki kellene szellőztetnem a fejem. De magasan nem repülhetek, mert ha az amerikaiak ismeretlen alacsony repülő gépnek néznének, és kilőnének. Nane, rám ragadt Hood paranoiája. Egyenlőre, csak egy magas helyre kéne mennem, az is segítene.
Gyorsan fel is repültem a legmagasabb konténerszoba tetejére és kiültem annak szélére.
Lóbáltam a lában és élveztem a szelet. Ugyan kissé hideg volt már, de most nem érdekelt. Csak a szél, ami a hajamba kapott.
Pár percig ültem még a konténer tetején, majd mikor úgy éreztem, hogy már kiszellőztettem a fejem, akkor visszaröppentem a társasághoz.
- Miről maradtam le?

T:
- Persze máris.
Válaszoltam Dannynek, a konzervemet letettem a földre, majd a két kezem egymás mellé tettem, melyekben lassan megjelent egy energiagömb, ami hamar át is transzformálódott konzervnyítóvá, amit oda is adtam Dannynek.
- Itt van.
Az exshieldes megjegyzésére is reagáltam.
- Remélem én is.
Épp ekkor röppent be Kira is közénk.
- Miről maradtam le?

Elveszem Tinától a frissen teremtett nyitót, és gyorsan ki is bontom a konzervem.
- Köszi. - mondom neki ismét, majd visszaadom, ha nem szünteti meg.
Ahogy enni kezdek, az óra megüti az éjfélt. Nem igazán van most mit mondanom, ebből buli már nem lesz. A következő pillanatban megérkezik Kira, és az arca nem arról árulkodik, hogy békésen megbeszélve a dolgokat megoldották a problémát. Annyit nem is volt távol.
- Nem sokról. - válaszolom. - Neked sikerült valamit elérni? Hajlandó volt beszélni veled egyáltalán?
Nem igazán hiszem, de hátha. Mindenesetre csendben eszem a konzervemet, és hallgatom, amit a lány mond. Nagyon nem örülök annak, hogy így alakult ez az este. Arra leszek kíváncsi, hogy Charlie meddig lesz ellenséges a maszkos fickóval. Az egész itteni életét meg akarja vajon keseríteni? És mi lesz ha jönnek még mások? Mert nem hiszem, hogy rajtunk kívül mindenki lemondott volna az erejéről. Akkor majd mindenkit gyilkosnak és kémnek fog nézni? Rosszul fog aludni...

K:
Danny kérdésére csak megingatom a fejem.
- Semmit se értem el. Válaszolt, de eredményt nem tudtam elérni nála.
~ Bevallom hazudtam részben. Nekem semmit sem sikerült elérnem. De a férfinek azt sikerült, hogy a bizalmatlanság gyökeret verjen a szívemben.
Témát akartam váltani ezért feltettem egy kérdést.
- Serena szerintetek több sikerrel járt?

T:
A nővérem arcán láttam, hogy valami nincs rendben, de nem feszegettem a témát. Úgy voltam vele, hogy majd ha ketten leszünk a szobában, akkor, majd kiszedem belőle, mi is történt.
Kezdtem megérezni a hideget, de fáradt még nem voltam.
- Aaron, megtennéd, hogy egy kicsit melegebbé teszed a környezetet? Kissé fázom.
Mondtam a srácnak, miközben a tenyereimet összedörzsöltem, hogy kicsit felmelegítsem azokat.

Aaron
- Nem, köszönöm - utasítom vissza udvariasan az ex-SHIELD-es italkínálatát. Nem iszom, és kicsit furának tartom, hogy így mindenkinek kínálja, pedig vagyunk páran, akiknek nem kéne még.
Eztán megkér Tina, hogy fűtsek be, mert kezd lehűlni a levegő.
- Persze - válaszolom, és örülök, hogy valami hasznomat is veszik. Igyekszem minél nagyobb távolságban kiterjeszteni a képességem hatósugarát, azaz négy-öt méterre. A levegő fokozatosan melegszik, majd, mikor úgy vélem, ideális a hőmérséklet, azon a szinten tartom. - Tessék - mondom.
- Ha valaki fázna, akkor közelebb jöhet, itt melegebb van valamivel - szólok a többieknek.

Maria
Látva, hogy valaki felmelegítette a levegőt - amit elég hasznos adottságnak tartok - én is közelebb merészkedem a többiekhez, ahol a hőmérséklet már barátságosabb, mint odébb.
- Heló, Maria vagyok - köszön a többieknek kicsit szégyenlősen, mert biztos benne, hogy nem jegyezték meg a nevét a táborba érkezést követő bemutatkozáskor.

Nem lepődöm meg Kira válaszán.
- Ez várható volt. -mondom, de azért barátságosan hozzáteszem: - De azért jó, hogy megpróbáltad. Remélem, hogy legalább Serenának sikerült kezdenie valamit maszkos barátunkkal. Holnap kiderül.
Közben Tina megkéri Aaront, hogy melegítse meg a környezetet. Jogos, kezd tényleg elég hideg lenni, bár ez még nem olyan vészes. Hozzászoktam a hideg éjszakákhoz. Viszont azt hallottam, hogy a sivatagban nagyon hideg lesz éjszakára, úgyhogy valószínűleg még hűlni fog. Közben végre az eddig magányosan álldogáló, növényszerű lény is közelebb jön. Barátságos mosollyal üdvözölöm. Jó lenne valahogy bevonni a társaságba, mert nagyon szenvedni fog egyedül. Most viszont nagyon kezdek fáradt lenni. Lassan befejezem a konzervem, majd így szólok a többiekhez:
- Én szerintem lefekszem. Holnap is érdekes nap lesz, szerintem pihenjük ki magunkat előtte. Szóval jóéjt. - ezzel végignézek mindenkin, hogy többé-kevésbé személyes legyen az elköszönés, és ne tűnjek bunkónak, hogy csak úgy itt hagyom őket, aztán megfordulok és elindulok a szobám felé. Odaérve aztán ledőlök az ágyra. Lehet, hogy végig kéne gondolnom a dolgokat, annyi minden történt ma, de nincs rá energiám. Pár perc alatt elalszom.

T:
Miután a csoport két tagja is jelezte, hogy inkább aludni menne, önkénytelenül is rám tört az ásíthatnék. Bár a kezemmel eltakartam a számat és próbáltam ezt leplezni. De már valóban késő volt, így nem is csoda, ha az ember elálmosodik.
- Tényleg késő van. Nekem is mennem kéne. Te is jössz Kira?
Kérdeztem a nővéremtől.

K:
Danny szavai megnyugtatóan hatottak. Jól esett, hogy kedves szavakat is hallok ebben az ellenséges környezetben. Hood szavai után felüdülés volt ilyeneket hallani.
Egy mosollyal válaszoltam csak Dannynek, bár ez a sötétben alig látszott.
Ezek után egyre több emberen jelentek meg az álmosság jelei. Danny és David el is indultak aludni.
- Jó éjt fiúk.
Tina kérdésére, csak körbenéztem, hogy kik is maradtak itt a társaságból. Csak Aaron és Maria volt már ott rajtunk kívül.
- Szerintem mindannyiunknak menni kellene. Hosszú volt ez a nap, és holnap kemény nap vár ránk. Jó éjszakát.
Köszöntem el, majd Tinával megindultunk a szobánk felé. Mielőtt azonban lefeküdtünk volna aludni, megpróbáltunk keresni valami zuhanyzó félét. Ha nem találunk, akkor csak rövid mosakodás után megyünk csak aludni. De álomra mégsem hajthatom a fejem, mert Tina kérdezősködni kezdd.
- Kira, mit mondott Hood? Látom rajtad, hogy valami nincs rendben.
- Semmit.
- Születésem óta ismerlek. Látom rajtad, hogy valami történt. Mesél!
- ... Na jó. MOndjuk úgy, hogy kiderült, hogy Hood nem százas. A szívbajt hozta rám, és megtanította nekem újra, hogy ne bízzak az idegenekben.
- Mit csinált?
- Hadd ne kelljen most erről beszélnem Tina. Fáradt vagyok és álmos. Tegyük el magunkat holnapra! Jó éjt.
Mondtam, majd választ meg sem várva befordultam a fal felé. Még hallottam ahogy Tina jó éjt kívánt nekem. Meg azt is, ahogy elalszik. Nekem pár perig még nem jött álom a szememre. Túlságosan is feldúltak az események. A fáradtsággal nem volt gond, eleget szereltem, ahhoz, hogy elálmosodjak, itt inkább a történtek nem hagytak nyugodni.
De végül, csak úrrá lett rajtam a fáradtság és elragadott egy álom.

Második nap. Hajnal.
Korán érezni a hajnalt. Már hatkor forró napsugár süt be mindenhova. A szerencsések lehúzták a redőnyöket és a függönyöket, akik nem, azok az alig egy órája feljött napfényben már egy forró dobozba kerültek. A legtöbbek erre a hőségre kelnek fel.
/A többiek ébredhetnek később, amikor csak akarnak /
Hood reggel felébred és egy nadrágban kisétál a napra. Nyújtózik majd ma korlátba kapaszkodva folytatja a bemelegítést. Mikor készen van egy rutinos parkour mozdulattal átveti magát a korláton és azon fordítva kapaszkodva rugózik kettőt majd leugrik a földre. Mikor a mutatvány kész elmegy futni.
/A béke kedvéért nem írtam sok parkour szlenget /