Tabula Rasa (Amerikai Szövetséges Államok)

Ahogy közeledünk a kőhöz, az az érzésem támad, hogy figyel valaki, de nem tudtam eldönteni honnan, pedig próbáltam felmérni a terepet, hogy hátha találok valami rejteket, ahonnan leshetnének ránk, de semmi. Ahogy tovább közeledünk a kőhöz az érzés egyre csak fokozódik és az az érzésem támad, hogy maga a kő figyel. Akivel megpróbáltam ugyan kapcsolatot létesíteni, de nem tudtam, csak a tudatot érzékeltem, kapcsolatba még nem tudtam lépni vele.
Hirtelen mindent elönt a fényár és fémes zaj hallatszik.
- Sssz.
Szisszenek fel, ahogy a szemem elé téve a kezem próbálom a fényt kizárni. Ami vakított az imént. Pár másodperc múlva a fény elmúlik és én leeresztem a kezeimet, amit viszont a szobor helyén látok az minden csak nem az amire számítottam.
- Egy gyerek? Ez komoly? De nem közönséges, vagy kozmikus faj gyerkőce, vagy pedig valami genetikailag felturbózott kicsi lehet.
Nem tudom érti -e amit beszélünk, de megpróbálom kideríteni.
- Szerintetek érti amit mondunk?
Kérdezem, majd kérdőn a kicsire nézek és közben figyelek, valami nincs itt rendben, egyszerűen érzem.

Az út közben, érzem mintha fegyelne valaki vagy valakik figyelnek. Ahogy a raktár felé tartok ez a érzés, hogy figyelnek egyre jobban erősödik bennem. Valami azt súgja, hogy a figyelő tekintetek, a kavicsfelől érzem. Amint belépek, hírtelen egy fény vakít el, és én egyből be csukom a szememet, hogy valamejest jobb legyen a szememnek.
~ A francba, mi ez a élesfény. - Kérdezem magamtól. Majd, miután az élesfény ismét gyengül, ismét ki nyitom a szemem, és látom a kőnél, hogy ott fekszik egy csecsemő. A másik két csaj kérdését hallom, és mondok is rá valamit.
- Tuti, hogy érti minden szavunkat, és az is biztos, hogy ez a baba itt valami kisérleti példány akar lenni, vagy pedig a kő tud a tervünkről, és így akar minket meg állítani. - Mondom, nekik bár nem értem, hogy miért is.
- Héj, kavics ha hallasz csak, hogy tud undorodom attól ha valaki túszként használfel valakit csak, hogy mentse magát. - Mondom, aztán a fegyveremmel, egyenesen a kőre célzok.

A p..ba, hát persze! Le kellett volna esnie, hogy mi ez: a nagypapi egyik félresikerült műve. Bebacizta a világot, aztán ilyenek születtek. Tudom, egyik barátnőm is megfertőzödött, aztán szült egy ilyen nagyfejűt. El is vitték tőle a franciákhoz. Most meg itt beszél a fejemben egy ilyen. Egy bébivel dumálok és értjük egymást. Beszarás. Az AIMnek semmi sem volt szent, még egy gyerekkel is kísérleteztek. De miket magyaráz?
- Nem mondod, hogy kihalt az űrhajó... Látunk mindent, nagyfejű! Mik ezek a bogarak? Meg az a csápos akármi, amit lelőttem? Meg ami fejlődik odafent abban a gubóban? Mi lett a cicussal itt mellettem? És hol a sárkányhaverunk?
Elárasztom kérdéssel, de nem véletlenül. Ha ez ilyen mindenttudó, mindent halló, nagy telepata, akkor elmondhatja, mi a szar folyik itt. És talán tudunk is valamit tenni. Elpusztul a világ? Hát már megint erről van szó. Nem lehet egy normális menetet lenyomni, hogy közben ne találja ki valaki megint ugyanezt... A végén még gondolatban üzenek hozzá, hogy Vera ne hallja:
- A cicus a gubót védi, mert megfertőzték. Helyre tudod tenni az agyát?

Rá nézek a csecsemőre, és eszembe jut, hogy anno ilyen lények születtek még mikor Magneto meg fertőzte az embereket a virusával. Emlékszem, hogy anya féltestvéreinek is születtek ilyen gyermekei, de ők aztán valahogy francia országba vitték. Viktor bátyus, anya idősebb féltestvére politikus révén vissza követelte a magyar szőrnyecskéket, mondván nekik ott kell fel nőniük a családjukkal. De, hogy aztán mi tőrtént, nem tudom, mert arról még anya sem kapot hírt, hogy mi a helyzet ott. Az egyik ilyen kis szőrnyecske, most itt van, és a mi segit ségünket kéri. Valahogy nem tudom, de nem is akarom el hinni, hogy anyának, apának, az öcsémnek, a keresztanyámnak, és Borisz bácsinak is vége, meg az egész emberiségnek vége. A hallottak tól, a térdem meg rogyik, és a kezemben lévő fegyver a padlón landol.
- Rendben segítek, de utánna hagyod, hogy meg semmisitsem azt a ki....követ. - Mondom neki a salyát nevemben, de csak hogy tudja, ezt is csak azért vagyok hajlandó meg tenni, hogy vissza kapjam a családomat.

Ahogy egyre tovább nézem a picit egyszer csak beugrik honnan olyan ismerős.
~ De hiszen. Ez egy a holnap gyermekei közül. Hogy került ide, Párizsban kéne lennie a többi gyerkőc között. És egyáltalán hogyan került abba a kőbe?
Kis csend után a pici egyértelműen jelzi, hogy ért minket. Legalábbis a telepatikus választ mi másként lehetne értelmezni.
Éva felteszi a legfontosabb kérdéseket, de egyet kihagyott ami még engem érdekelt így fel is teszem azt hangosan.
- Segítünk, de még egy kérdésre válaszolj! Hogy és miért kerültél abba a kőzetbe?
Kérdezem, mert látom azt is, hogy Éva elég nagy elánnal akarja szétlőni a maradékát, ami már szerintem teljesen hasztalan. Úgy tűnik megsemmisült. Legalábbis számomra.

Remek, hangosan válaszol arra, amit gondolatban kérdeztem. Figyelem Verát, hogy mikor esik nekem. Még felinként nekem eshetett volna, másképpen, kellemesebb testhelyzetben de így... Félek tőle, meg ettől az egész helytől. 
- Na ne csesszél már! Én itt forgattam, most komolyan mondod, hogy felzabálták a lófarkú herceget, a sminkest, a fotóst meg mindenkit? Egész Las Vegas-t?
Na ne, bakker! Kezdhetem elölről az egészet? Pedig már olyan jól ment, minden be volt állítva. Meg fel. Tudom, a világ meg az univerzum, stb., de engem most az érdekel, hogy akik fizetnek nekem, hogy kamera előtt sz...jak, azokkal mi van. És Alex okés, csak valahol kezelik, aszongya. Hát... Most ezt higyjem el? Ez annak a kiscsajnak a gyereke, aki menekült. Még mindig nem értem. Behaluztam, hogy tudós vagyok, de attól még nem lettem az. Nem csak szórakozik az agyunkkal?
- Várjál, nem vágom. Azok a bogarak, azok most mik? És Loki, ez a genyó mesterséges intelligencia? Kísérletezni akart velünk. Innen jött a vírus, te meg itt élsz és virulsz. Mér' higyjük el, hogy nem te csináltad ezt az egész hülyeséget?
Én meg nem nyomom azt a gombot. Evolúció. B...eg, mintha a nagypapit hallanám. Kicsit más a szitu, de ez nekem akkor is sok. Nagyfater egyszer jól megb...ta a világot, de én ezt nem csinálom. B...nak engem, de ne vírussal. Csak úgy, ahogy jó. Ahogy szeretem. Hát de most mit csináljunk? A k...a életbe, aszittem azt az erdei forgatási napot, mikor tele lett a p...m sárral, nem lehet alulmúlni, de ma sikerült... Nézem a csajokat, hogy ők értik-e ezt, mert én nagyon nem vágom.

- Evolóció? Ez megmagyarázza a képességeim felerősödését is(érzékelésre célzok). Bár a vedlés nem hiányzott, de legalább ennek is megvan a maga előnye.
Mondom, miközben halvány mosoly húzódik az arcomra. Kissé kezdek megnyugodni, most hogy kiderült életben maradok.
Éva megjegyzésére elszomorodom és még halkan magam elé is makogok pár szót.
- A társulat, a barátaim, szinte a családom voltak.
- Biztos vagy benne hogy mind halottak és nem csak a bogarak szállták meg az elméjüket? Mert nekem nagyon úgy tűnt a dolog még pár órával ezelőtt.
Kérdezem, miközben Évára nézek, hogy hátha megerősíti az állításom, elvégre ő is ott volt velem, mikor feltűntek a bogarak.
A Pici válaszol a kérdéseimre, ami először hihetetlen, de lassanként egyre hihetőbbnek tűnik. Azt viszont nem értem, hogy abba a gubóba, hogy férhet bele ennyi minden.
- Mielőtt megnyomnánk tudni akarom mi történik majd fent ezután? Fel akarod őket robbantani vagy mi? Csak mert senki se örülne egy második Chernobylnak. Tudni szeretném mi történik, mielőtt cselekednénk.
Mondom kissé komoly arccal a holnap gyermekének.

A gyermek meg nyugtat, hogy a hülye könek anyi, így nem kell vele foglalkoznom. Aztán, Evangelin kérdésére is választ kapunk, majd a fények fel villannak, és az egyik sarokban egy ismerőst vélek fel fedezni, akit már láttam a vízióimban. De, Evangelin kissé szkepzikusan áll a dologhoz, és a másik is kérdez, de ő azért még mindig meg akarja nyomni a gombot, és ez még az én fejemben is meg fordul, hogy meg nyomjam, de inkáb ezt a meg tisztelő feladatot, inkább bundás barátnőnk re hagyom. Ha bundás csaj már meg kapta a válaszát, úgy érzem, hogy nekem is kérdeznem kell.
- Édes anyád, hogy halt meg? És, mikor halt meg? - Kérdem tőle, bár egyszerübb lenne oda menni, és meg vizsgálni, bár én nem helyszinelőnek menttem, hanem ügynöknek. Így hiába is vizsgálnám meg, azzal nem mennék semmire. Szerintem talán tuti, hogy nem.

2048. január 9. csütörtök – Las Vegas, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevők: Evangelin Gordon, Vera Sylen és Tatjana Éva Dragunov

- Pontosan azt – felelte Eva-nak. – A hajó a zuhanás után két részbe szakadt, jelentős részének az atombomba sem ártott, amit rárobbantott a kormány. Ez a rész hála a vöröshajú tudósnőnek, akiről volt látomásuk megmaradt. Ő biológus és botanikus volt, életben tudott maradni évtizedeken keresztül és próbált megoldást találni arra, hogy az ősök vírusát hogyan hatástalaníthatná. Önök is látták a hatást azokká az eltorzult lényekké váltak, agressziót hoztak, holtukban is éltek. Világok pusztultak ki miatta évmilliárdok során. A Celestialok átka volt, olyasmi, mint az halál magja, a hatás, önök is tudják, hogy mit tett ez Apokalipszissel, de itt más volt a hatás, kísérleteztek a Celestialok, hatástalanul. Az anyám is megfertőződött Magneto vírusával, ami lassanként kezdte felemészteni őt, megmaradt genetikai mintákból teherbe esett és születtem meg. Ő néhány héttel később halt meg. Loki, ő csak Mesterséges Intelligencia, nincs semmire sem hatalma már, nem tud semmit tenni, csak megfigyelni.
Ekkor mindenki újra képeket látott, a másik bolygót, bolygókat, a kővel, ami vörös fényben izzik, most sárgás meleg volt egyébként. Lényeket eltorzulni láttak, átváltozni, egymást irtották ki a bolygók, amikre átkerült az ereklye. Egy sem maradt életben. Látták, hogy a vörös hajú nő valamit ráköt, amitől megváltozik a hatás, a fedélzetre betört lények átváltoztak, ahogyan a kő hatása újra elérte őket, gyönyörű új élőlényekké váltak, megtisztultak. A halott részeken a hatására növények nőttek, a kő már életet adott, nem halált. Ezekből már mindenki tudhatta, hogy nem csak megszállták a lények a fentieket és azt is, hogy átalakulva új életet kapnak.
- Igen ennek volt köszönhető – felelt a gyermek Vera-nak is. – Egyelőre csak Las Vegas fertőzött, ha nem tesznek semmit az egész világra kiterjed. Esélyünk van arra, hogy megszabadítsák az univerzumot ettől a pestistől örökre. Nem akarom felrobbantani, az Élet Magot eresztem rájuk.
A szavaira a kőre kötött mag megjelent egy védőmezőben.

Mindhárom lány tudta annyira, hogy ennek az ellentéte az, ami Apokalipszist olyanná tette, amilyenné, hogy a baba erről beszélt, hogy ezzel kísérleteztek a Celestialok. Az Élet mag pedig visszafordította a Halál mag hatását és megtisztított mindent, amit a Halál mag kiváltott. Tényleg új életet akart adni, azzal a maggal ölni nem lehetett, csak az ellenkezőjét tenni.
- Amint az új élet megjelenik odafent, titeket is biztonságban kijuttatlak a városból és nem esik bajotok, én pedig meghalok.
Tatjanának már nem felelt, mivel korábban megtette már. Vera pedig közben a kapott válasz után lenyomta a gombot. Mindent vakító hófehérség töltött be. Érzékelték, hogy a hófehér fény mindent körbeölelt, látták, hogy a holtak elporladtak, élő már nem volt a városban, az épületek eltűntek, fák, növények emelkedtek a helyükön, hegy, tó és patak. A halott állatok és az, ami a gömbben volt szabadba került, új létformák jöttek létre, és régen kihalt fajok támadtak fel és jelentek meg újra. A város határáig ment a jelenség és ott véget ért. Egy teljesen új lap kezdődött az itt élőknek

Pillanatokkal később a három lány a várostól távolabb állt, még látták a területet, ami burjánzó gyönyörű kert lett, majd azt is, hogy egy félig áttetsző védőpajzs jelent meg körülötte, hogy védje az új környezetet. Teljesen jól voltak, Alex nem volt velük és Vera sem alakult vissza, de az átalakulása teljes lett, az egész teste átváltozott és a hátából a csontkinövések is teljesek lettek.


//Rákérdeztem Kiránál, hogy a hallottak alapján lenyomja-e, és igent mondott, azért történt meg mindez. Egy-két nap türelmet kérek, amíg kitalálok egy folytatást és utána kaptok új kalandot is. De addig is írhattok még egyet ide, ha szeretnétek.//

Tatjana és Vera itt folytatja a játékot: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2010p25-kina-tian#41017
Evangelin pedig itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1609p325-madripoor-tavol-kelet#41018

B...meg a k...va élet! Na, ez leverte az ékszíjat. Nem vagyok egy sírós k...va, de ezt már nem bírom. Vége van mindenkinek odafent. Egy egész metropliszt nyírtak ki ezek a dögök és az én munkaadóimnak is annyi. Kimegy a vér a lábaimból és belekapaszkodok Tatiba.
- Úristen. Úristen...
Ennyit bírok kinyögni. A Celestialok kísérletei. Azokkal is csak a baj volt mindig. Most már értek mindent és totál kész vagyok tőle. Megint a flashelés! Eddig csak elképzeltem, de most már látom is. Bár ne láttam volna. Még az a rész a legtűrhetőbb, mikor új életet kapnak, de akkor is... És a nagyfejű feláldozza magát, hogy megmentse a világot. Hát nem élt sokat. Ahogy a cicus megnyomja a gombot, látom, érzem, ami történik. Tátott szájjal nézem, pont úgy, mint amikor várom a szájbalövést. Aztán valahova messze kerülünk.
Nézem azt a búrát meg a környéket. Meg a cicust. Verát. Ez már nem cicus. Még mindig tartok tőle egy kicsit, bár értem, hogy mi lett vele. De most már vége a rémálomnak. Ha hagyja, megszorongatom Tatit, ölelgetem és kap egy nagy nyelves csókot is. Megígértem.
- Hát... Csajok, ez k...va gáz volt, de megúsztuk. Kösz, meg minden! Én most itthagyom a vadasparkot és elmegyek hancúrozni. Tatikám, ugye velem jössz? - kacsintok a vörös csajra. Már nagyon ki vagyok éhezve és ő pont jó is lenne. Ha nem jön, akkor találok mást. Nekem ez sose volt probléma. És keresnem kell egy új rendezőt is. De fain lesz, majd elmondom, hogy bocs, de az előző forgatást szétcseszték a Celestialok...

/ Köszönjük! /

Kissé talán fázis késéssel tettem fel a kérdést, amire abból jövök rá, hogy a kérdésemre nem kapok választ. A holnap gyermek válasza után, érzem amint egy kéz kapaszkodik a vállamba, és Hercegnőm hangját hallom. Fel nézzek rá, majd egy újabb vízióm támad, más bolygókról, és ezek a bolygók mármint azok lakoi egymást írtják. A látványtól egy könycsep gördül végig az arcomon. Miután a gyermek be fejezi a mondatát, és a víziónak is vége, Vera meg nyomja a gombot, és az élet ismét el árad, az egykori Vegasz területén. Mire fel eszmélek, már csak a nagy kupolát látom magam elött, és most nem tudom, hogy mit is tegyek. Egy másk ajak érintését érzem a sajátomén, és valamint, hogy egy forro nedves nyelv hatol a számba. Majd Evangelin, mond valamit, de meg szólalni még nem tudok, hisz még mindig annak a hatása allatt vagyok.
- Bocs, de még jelentést kell írnom. - Duruzsolom neki lágy dallamos hangomon. És egy név jegy kártyát veszek elő, és azt a melltartójába helyezem.
- Ha majd, szeretnél egy újabb kalandot, hivj nyugodtan. - Mondom neki, és ezt komolyan is gondolom. Ha, nem kéna azt a k...ot jelentést megírnom, most tuti hazavinném a saját lakásomba, és hagynám, hogy az ágyamhoz bilincseljen.

/Én is köszönöm a kalandot /

A gyermek szavaira akaratlanul is könnyen szöknek  szemembe elvégre én itt most nem csak az állásomat és az eddigi külsőmet vesztettem el.
- A társulat, a barátaim, a családom. Mindenki halott. Alig hiszem el. A legkevesebb amit tehetek, hogy hagyom őket békére lelni és megállítom ezt a pestist.
Mondom remegő hanggal, mielőtt lenyomom a gombot. Hiába lettem érettebb az evolúciós ugrással, attól még az érzéseim megmaradtak. Én elhagytam a családomat, néha látogattam még őket, de a cirkusz vált az igazi családommá. Kereshetnék egy új társulatot, de az nem lenne ugyan olyan.
Fény villan és látjuk a múlt látomásait, majd a felszínt átalakulni. A látvány szinte leírhatatlan. pár pillanattal később pedig a volt Las-Vegastól nem messze állunk mindhárman. Tompa fájdalmat érzek, majd érzem, hogy az átváltozásom teljes lett, a hátamon nem szárnyak lettek hanem csontkinövések.
Mire feleszmélek, Hercegnő már Tati szájára van cuppanva. Csak kuncogás a hozzáfűzni valóm a jelenethez.
~ Bevallom én már elkönyveltem magam halottnak mikor kezdtem átalakulni, de szerencsémre nem ez történt.
- Bizony túl, Éva te nem változtál semmit.
Mondom mosollyal az arcomon, amiből látni lehet, a régi mosolyt amilyen még macska alakban is volt nekem.
- Ööö. Elmentek mindketten? Pedig már... mindegy. Csak felvesz majd egy másik cirkusz, bár ezekkel a csontkinövésekkel nehéz lesz a dolgom akrobataként.
Jegyzem meg, majd átölelem a lányokat, mielőtt indulnának.
- Remélem még találkozunk.

/ Én is köszönöm a kalandot  /

Franc essen bele, nem ér rá. A hülye papírmunka, mindig. Én is annyi szerződést, meg jelenléti ívet meg mi a f...mat írok alá, mielőtt belémugranának a kamera előtt. Szar ügy, de muszáj megcsinálni, tudom én ezt. A telószámát viszont bedugja a csöcsömhöz, jó'van. Holnap rácsörgök, aztán lesz nemulass. Vera meg csak röhög és egy kicsit beparázik.
- Asszem én már ilyen maradok, csajszi. Még egy város pusztulása után is egy kiadós d...on jár az eszem, függő vagyok, na! Szóval te cirkuszos vagy? Hát figyu, ha már Tati így lekoptatott, beülhetnénk valami rövidet meginni.
Ja, az király lenne. Én közben szétnézek majd, van-e fogamra való. Vera meg... Hát nem tudom, ilyen kinövésekkel mire jut. Ugrálni nemigen lehet ezekkel. De még d...ni is csak óvatosan. Pedig olyan kis csini volt. Ezek a b... Celestialok, ehh, jól kicsesztek vele. De legalább piálhatunk meg trécselünk. Ha nem jön, akkor egyedül megyek a legközelebbi kocsmába, akárhol is legyen az. Most kell egy feles. Aztán még egy. Esetleg valami kis tabi mellé és közben meg felszedek valami jó csávót. Vagy csajt. Vagy mindkettőt, az a tuti.

Ki....tul nincs kedvem a jelentés írásához, mégis kénytelen vagyok meg tenni. Miután, a hercegnőmnek adtam egy névjegy kártyát, a új külsövel meg áldott csajnak is adok egy névjegy kártyát, hogy ő is tudjon hívni.
- Tessék, neked is adok egy névjegy kártyát, hogy te is fel tudj hívni. Egyébként neked mi a rendes neved? - Kérdem tőle, hisz még a rendes nevét sem tudom. Ha meg kapom a választ, búcuként, kapok tőle egy ölelést, majd indulko a leg közelebbi busz megállóba indulok, hogy az egyikkel vissza mehessek New Yorkba. Azért kár, talán egy jó csapat is lehetne belőlünk, és nem tudom, hogy találkozom e még velük valaha. Minden esetre, az valahogy jóbban izgat, hogy Alex apjának mit mondok, mikor a fia felől fog érdeklődni, hogy mégis merre van a fija. Végül is mindegy,

Éva sosem változik és ezt be is vallja. Igaz én sem hittem volna, hogy valaha megváltozom valami hatására, de ezt sajnos nem én döntöm el.
Hercegnő végül piálni hív, ami kicsit meglep, mert azt hittem még most is tart tőlem, a külsőm miatt.
Az ajánlatra mosoly húzódik a számra.
- Egy ilyen nap tán szerintem megérdemlünk egy kis piát. Segít majd felejteni, bár nekem nem egykönnyen.
Mondom miközben a hátamon lévő csont kinövéseket próbálom megmozdítani, hogy kiderítsem, vajon csak dísznek vannak -e. Ha sikerül akkor még hozzá is fűzök valamit.
- Talán ha valami ponyvát a csontok közé erősítek, akkor még az is lehet, hogy repülni is tudnék.
Mondom, majd mikor Tati odaadja a névjegykártyáját én zsebre teszem azt, mármint annak a zsebébe, ami a kis kaland után maradt a ruhámból. A kérdésére pedig válaszolok.
- A nevem Vera Slyen, de hívhattok Sly-nak vagy Ví-nek is.
Mondom majd mielőtt elmenne adok egy ölelést Tatinak, majd búcsút intek neki.
Aztán Évához fordulok.
- Mehetünk?

folytatás itt: egyéb területek: Kína

Aszittem, megvan a spanyolviasz, feltaláltuk már megint, de nem találtuk meg a dokit Laurával. Baró hely az a campus. Komolyan megfordult a fejemben, hogy kezdjek tanulni egy ilyen helyen, de az AIMnél megadnak nekem minden tudást, tehát nem szorulok rá erre. Pár telószámot begyűjtöttem, mindig betalálnak a pasik, csajok ezekkel. Ami jobban számított, hogy vissza kellett jönnöm ide, a helyre, aminek a születésénél, a jelenlegi formája elnyerésénél jelen voltam. Nem én nyomtam meg a gombot, de hogy addig eljussunk, a Holnap Gyermekéhez, aki kitalálta és kidolgozta, megszervezte, ahhoz én is kellettem. Mondhatom, hogy részem volt a Tabula Rasa létrejöttében.
Nagy szívfájdalmamra Laura lelépett. Olyan jól összejöttünk, jókat b...tunk, rájöttem, hogy perverzebb nálam és ilyennel még nem sokkal találkoztam. A filmes világban igen, de szakmán kívül nem. Az ő száma is megvan és Barbuda otthon lett nekem, jön még ő az én utcámba. Meg az ágyamba. Meg a p...mba. Együtt találtuk meg azt a térképet is, ami nálam van és aminek az egyik pontja itt volt vagy van. Én tudom, mi történt itt, nem pontosan, de nagyjából. Ha a többi zöld pont is hasonló dolog, akkor dzsungel lesz a világunkból. Ilyen űrhajó nincs mindenhol, de a doki növényekkel foglalkozott és itt abban komoly változás lett. Azért zöld pontok ezek, mert virágzó élet születik minden ilyen helyen? Hmmm, baró.
Kiszállok a repülőjárgányból és megnézem ezt a helyet szépen, alaposan, lassan. Ezekkel a mostani képességeimmel k...va jól ellehetnék odabent. A dokival mi lehet? Megették már a dinók? Észreveszek valakit. A k...va életbe, ez Vera!
- Cicus! Izé...Vera! - kiabálok rá és odarohanok átölelni. Ez az új külseje nem tetszik, de okos csajszi és elvoltunk a menekülésben. Meg a Gyíkuci, aki utálta, ha így hívtam. Lehet, őt is megtaláljuk. Arról volt szó, hogy kiengedik, ha jobban lesz. - K...ra örülök neked, csaje! Mi van veled? Én keresek valakit, ha mázlim van, még él.
Leszarom, hogy meg lehet-e bízni benne az AIM szerint, én tudom, hogy meg lehet.

- Ugye, velem jössz? Lessünk be a kupola alá, hátha meglesz a Lance Morrison doki. Én rájöttem, hogy az AIMnél van az igazság. Megmentem a világot. Már megint, mint veletek múltkor, csak most már jobban fog menni. Gyakorlat teszi a mestert, b...s a k...vát, tudod.

előzmények itt: Kína

Az események rapid módba váltanak. Egyszer még az igazságot kutatva próbálunk Daviddel menekülni a jövőben valami ismeretlen lények elől, mármint az elől, hogy ránk leljenek, aztán megjelenek Tajpejben egy másik napszakban, végül pedig mire felfogom hova kerültem, már újra más helyre kerültem. Pontosabban vissza a Tabula Rasa meletti sivatagba, nem messze a védenceimtől. Akik szemel láthatóan még éltek és virultak.
~ Hogy kerültem ide vissza? Hála az égnek, jól vannak, de tennem is kell érte, hogy ez így maradhasson.
Nem messze tőlem egy repülő autót pillantottam meg és Évát. Aki azonnal rám köszön. Én pedig visszaintek neki és megindulok felé.
A szavaira kissé furcsán nézek.
- Mizujs Eva? Én is örülök, hogy látlak. Nem sok jó. Segítek megkeresni, de előbb kérek áruld el, mi a mai dátum, mert azt hiszem, kis időutazásos álmom, vagy bulim volt nemrégiben. Meg némi teleportáció, elvégre rekord idő alatt jutottam ide Kinából.
- Ha te mondod elhiszem, majd nekem is lesz egy jó kis sztorim még. Akkor keressük meg a dokit, mielőtt elér minket az eső.
Mutatok az égre és a megannyi felhőre.
- Amúgy nyugodtan hívj cicusnak, szokatlan, hogy nemhallom már senkitől se ezt a becenevet.
Mondom jelezve, hogy nem vettem zokon, hogy így hív.

Hűűű, hát ezzel a csajjal mi lett? Azt se tudja, milyen dátum van? Időutazás, teleportáció, Kína, nem unatkozott!
- 2048. február 16. vasárnap van, édesem, de most el kell mesélned, mi történt veled? Én is jártam hasonlóan. Voltam egy k...va jó bálon és már majdnem összejöttem egy lovagias maffiózóval. Elvittek a madripoori palotából és k...ra más helyen ébredtem kórházi köntösben. Barbuda is gyönyörű, olyan, mint ez a hely lett.
Csak röviden foglaltam össze, mi van velem. Egyszer elmesélhetem bővebben, de most keressük azt a dokit. Én se akarok megázni, futás a városba. Dzsungelváros, de baró!
- Már nem úgy nézel ki, de akkor nekem Cicus maradsz. Megszoktad már a csápjaidat meg a többit? - kérdezem, mert az nem mindennapi változás, amit ő átélt. Az ölelésnél is óvatos voltam, nehogy felszúródjak.
Rossz emlékeket idéz ez a hely. B...meg, kihalt az egész város a stábbal együtt, akikkel itt forgattam! Meg a nagy dög bogarak és amik az emberek nyakán ültek. Most már más, mert a Holnap Gyermeke berobbantotta és új életet nyert Las Vegas, de amit láttam, az b...a a csőrömet. A kupola beenged minket és k...vára tetszik ez a kéró. Fülledt az idő és a kabátomat leveszem, a vállamra dobom. A kivágott topomban jövök tovább. Elnézem ezt a világot és olyan, mintha én is időutazásban lennék. Morrison dokinak ez egy aranybánya lehet a kutatásban. A csörtetés nagyon agresszívnek tűnik és a fegyveremhez kapok a combomon. Még nem veszem elő, csak ra kezem van ott. A csinos kis seggemet ne tépje szét valami vad! Ki ez a gyerek meg a "lova"? Valami őr lehet.
- Helló édes! - pillogok rá domborítva. - Én Evangelin gordon vagyok, Lance Morrison doktor munkatársa. Ő meg a barátom - mutatok Verára, a bemutatkozást rábízom. Ő valami szorosabb kapcsolatban áll ezzel a hellyel és kib..ul örülök, hogy velem van. Múltkor is sokat segített. - A dokit keressük, asszem idejött.
Figyelem a dínóját és ha támad, elfutok. Lőni csak akkor fogok, ha nem kerülök elég messze. Ezek senkit nem bántanak itt, csak őrködnek és a dokit se úgy kéne megkeresni, hogy szétlövök mindenkit. Kivéve ha nem értünk szót.

Éva elárulja a mai dátumot, mire én megkönnyebbülten kifújom a levegőt, majd megkér, hogy meséljek.
- Mesélhetek, de előre szólok, hogy nem fog tetszeni amit hallani fogsz.
Ha nem állít meg, vagy szól közbe, akkor amíg Rasa felé haladunk elmesélem neki mi is történt.
- Először is, Tatival Kínába mentünk, hogy elhozzuk az egyik kollégáját, akiről kiderült, hogy ismerem. Volt egy kis kalandom az elődök földjén még a vegasos eset előtt. Na a lényeg az, hogy valami ünnep volt és ép beszélgettünk, amikor megjelent az asgardi örökösnő és leállt a sráccal dumálni,majd furcsa hangokat halottunk és sikításokat, mire felbukkant árész lánya és amikor az asgardi csaj fel akarta segíteni, mire kapott egy pofont és elrepült. Tatiék leálltak vele bunyózni egy harmadik taggal akiről kiderült, hogy szintén asgardi. Aztán megjelent a semmiből néhány árnyékcsáp, amik, ahogy áthaladtak az embereken azok holtan estek össze, az istenféléknek, meg elvette az eszét. Szép kis lézersót rendezett Freydis végül. Aztán meg amikor a csápokat szét akartam tépni egyszerűen átsiklott rajtuk a karmom. Aztán Tatiékat kellett kihúzni a pácból, mert ők nem látták a csápokat csak én és az istenek. Bár fogalmam sincs én miért láthattam. Aztán megjelent a csápok tulajdonosa is kacagva egy földrengés keretében. Amatsu Mikaboshi-nak nevezte magát, alias káosz királynak. mi lehettünk szemtanúi újraéledésének. Tati beszólt neki, mire a csávó felrobbantotta és elment. Én megpróbáltam kideríteni a holnap gyermekeitől ki a fene volt a tag, de választ nem kaptam csak migrént. Később aztán újra felkacagott a tag és mi elájultunk ezúttal és a jövőben kötöttünk ki ezt a környezeti drasztikus változásokból és egy nyugtalanító újságból tudtam meg. Ami szerint 2049 augusztus 13án lesz egy második bukáshoz hasonlító eseménysor és meg fog halni 2,5 milliárd ember. És mi se találtunk embereket akik ezt nagyon megcáfolhatták volna, csak romokat. Aztán életkeresés sikertelenül néhány vonyítás az éjszakában, aztán egy teleportáció és időugrás ide. Ennyi. Bocs, hogy ennyit fecsegtem, de ez tényleg tömör egy nap volt.
Mondom Évának, majd odaérünk a kupolához, mire az ajtót nyit nekünk, teljesen olyan volt, mint aki megérzi, hogy kit engedhet be és kit nem. Talán Évát nem is engedte volna be ha én nem jövök vele, mert engem neveztek ki a hely őrzőjének még korábban.
Odabent az illatok csodálatosak voltak, ahogy az élővilág is. Mélyet lélegzem a kellemes illatból és teljesen az az érzésem támadt, mintha hazaértem volna.
Éva szavaira csak mosolygok és röviden felelek.
- Már nem verek le semmit a kinövéseimmel úgyhogy szerintem igen.
válaszolom, majd mögülem súlyos lépteket lehetett hallani, szapora iramban., meg egy állatias üvöltést.
- Azt hiszem társaságot kapunk.
A hang irányába fordultam és egy dinoszaurszt pillantottam meg. Amely mögül egy fiatal srác lépett elő aki kérdőre vont minket, hogy hogy kerülünk ide.
Éva bemutatkozik és esélyt ad neked erre így megteszem, bár szerintem a srácnak kellett volna ezt kezdenie, de mindegy.
- Vera Slyen, tabula Rasa Örzője. benned kit tisztelhetünk? Szép a hátasod, hol találtad, Tabula Rasa-n nem élnek dínók?
Bemutatkozás után azért a szemem az állatkán tartom, ha ránk támad én szét tudom verni, azon ne múljék, az más kérdés, hogy nem szívesen.

- Én is tudok sok mesét, ami neked nem tetszene, de meséljél! - vágom oda Verának. Ha olyan k...va gáz, bosszúból elmesélem neki az egyik filmemet. Múltkor is pirult, mikor a témánál jártam kézzel meg szóval.
- B...a meg Tati meghalt? Neeee! Imádtam azt a kis p...t. Fel akartam hívni, de most már b...hatom. Amatsu Mikaboshit kibelezem, ha megtalálom!
A történetből ez volt a legfájóbb pont. Azt a shieldes csajt megszerettem és meg is kívántam. Bakker, fel kellett volna hívnom korábban. Van még itt sok minden, amivel foglalkozni kell.
- Cicus, ezeket még megbeszéljük. Nem hagyjuk, hogy megint szét akarja b...ni valaki a világot.
Az AIMnél majd tudják, mit kell tenni. Mikaboshit is le kell vadászni és megakadályozni ezt, amit jövőre csinál valami őrült. Lehet, hogy a doki eltűnése már ennek a része? Meg a zöld pöttyök is? A jóképű pasas Jack, a kutyusa akarom mondani dínója Bob. Vadföldi kutyus, höhöhö.
- Egyelőre? Mit kell tennünk, hogy rendesen bemutatkozz, édes? - kérdezem és az ujjamat belemélyesztem a topom alá. Ha kell neki egy kis hús, én mutatok. Jó pasi, simán bevállalom. A dínóját nem, mert annak hegyesek a fogai. Bááár ha tesz rá szájkosarat...
B...ki, kint kellett volna körbeszaglásznom. Elfelejtettem, hogy a szállodában érzett szag után meg tudnám találni. Van még két nő is a dologban. Teleportáltak vagy elrepültek, ezt még nem tudom, de a szálak ide vezettek.
- Botanikus, tudós professzor. Elvileg két nővel jött. Itt aztán van mit vizsgálni. Te, Jack, egy bizonyos Alex Dragunovot nem ismersz a Tabula Rasában? Ő nem kívülről jött vagyis igen, de még a robbanás előtt.
Azt mondták, ha jobban lesz, kiengedik a Gyíkucit. Bobbal megértenék egymást.
- Hadd mutassam be azt, akinek köszönhető, hogy ez a hely ilyen király lett! - mutatok Verára. Őt illeti a dicsőség és ha ezzel bevágódunk Jacknél, annál inkább elmondom. - Ő nyomta meg a gombot, ami elindította a változást. A Holnap Gyermekeinek egyike dolgozta ki és annak az anyja. Még a Noén kutattak, ami itt volt a város alatt. Csúnya rossz bogarak jöttek és azok elől menekültünk lefelé, így találtuk meg az egészet. Ha a nagyfejű nem mutatott volna módszert, akkor már az egész világot telehányták volna a bogarak. Így se lehet nyugtunk, vannak bajok és a doktoromnál lehet megoldás. Figyelj, Jack, biztos, hogy Morrison itt van. Botanikus és itt van mit kutatni, ráadásul egy bizonyos titkos dolog is itt van. Teleporttal bejuthatott, nem? Segítesz megkeresni?
Rákacsintok a gyerekre és Verára is. Ezt a k...va nagy kupolát körbe kell járni. A doktornak bent kell lennie valahol. Még mindig figyelek, hogy ha támadna Jack vagy Bob, akkor elszaladjak. Lőni még mindig nem akarok, lehet beszélni a fiúval.