Konyha

" Igen több országba is jártam iskolába. " Monta a lány és amikor amonda hogy neki mien volt az ösztone Caline nek is valami isesmi volt. " Anyám nagyon türelmes és nagyon sokat segitett nekem... néha meg akartam ölni másokat, vagy meg kinozni vagy felgyugytani... és ez... nekem... jo volt... én... élveztem a dühött. " Monta Celine vissza gondolva hogy ha az anya nincs akkor gonosz lenne... nagyon gonosz. " Charlie... ha az anyám nem segit... meg ölten voltna a chaládomat, ismeröseimet, iskola társaimat, az embereket mint ojan. " Monta Celine. Egy percig csak evett utána majdan fojtatta.
" Egy X-Men tagnak lenni lehet hogy elsöre jol hangzik. és hidd el... en most lettem X-Men tag... ami aszt jelenti hogy egyben tanár is vagyok. "Mosojott kicsit a lány,majdan fojtatta.
" X-Men tagnak lenni nagy meg megtiszteltetés, de nagy felelösség is... még ha nem is a fö csapat része vagyok... és igen, harcbol még nekem is jo sokat kell tanulnom hogy a fö csapathoz jelentkezzek. " Monta a lány a fiatalabb fiunak.
Amikor a rókamutáns ujra szolt Celine figyelt majdan kicsit nevetett. " Igen... nem kell buszra szállnom... nekem kell az esetleges több száz kilométert le gyalogolnom. De nagyon sokáig is elbirok gyalogolni... csak mostanában nem nagyon futottam ennyit és ijen gyorsan. " Nevetett kicsit Celine majdan lenézett a kezeire és kicsit komojabb lett. " Igen... a hangom meg ezek a lángok... a lángokat mág mindit nem tudom megszokni... néha még mindiz zavar... de nem tudom kikapcsilni. " Vonta meg a vállát még mindig micsit mosojogva.
" A kedven tanárom... Logan, Dr McCoy, Szonar, és a többi tanár is mind a kedvencem volt... szerettem és szeretek itt tanulni... még többet tudni, tanulni és meg érteni. " Monta Celine. Majd kicsit szomorubb lett. Nekem itt a tanárokon kivül... nem volt tul sok barátom. " Mondta kicsit szomorubban majd kicsit mosojgott. " De most van meg egy... remélem." Szolt kicsit jobb kedvel Celine. Nem monta el hogy ö a lányokat szerette inkább de még se lánnyal és se fiuval nem randizott soha még.

Charlie kezdte érteni, hogy mennyire hasonlítanak Centannaval. Testalkatra nem, de mindkettejükben meg volt az az adottság, ami miatt könnyen bűnözőkké, veszélyes mutánsokká válhattak volna, csak más okból. Tudták, milyen élvezni a rosszat, de a szülők mindkettőjüket jó útra térítették és az iskola is. Ez egy életre szóló örökség lehet, ha jól bánnak vele. Nehéz téma volt és Charlie is kicsit megszeppenve mesélt róla:
- Nagyon rossz ilyeneket gondolni, hogy mi lett volna, ha nem kapunk segítséget, nem? Én a régi iskolámban voltam, mikor előjött a képességem. Rosszul lettem és levitték a doki nénihez. Szétvertem a rendelőt és ha nem kapcsol azonnal, ő is meghalt volna és azóta sok ember. Szerencsére nem lett baj.
Charlie teljesen be volt izgulva, mikor az X-Men tagságról volt szó.
- Húú, hát nekem még két év, de már nagyon várom, hogy ne csak a Veszélyteremben kapjak feladatokat, hanem égő házakból menthessek ki mutáns gyerekeket vagy terroristák elől. Mindig csodáltam azokat, akik segítettek az embereknek vagy mutánsoknak, bárkinek és nagy erejük volt. Mint az X-Men vagy a Bosszú Angyalok. Te mit fogsz tanítani? Irodalmat, mert író vagy? - kérdezte Charlie a lányt. Az üdítőt itta, amíg Celine tovább beszélt. Ő nem érezte át, milyen kellemetlen lehet több száz kilométert gyalogolni. Csak arra gondolt, hogy lótesttel ez könnyű. Nem tudott mindent átlátni. Nevetett a viccen.
- Őket én is szeretem és Gunnhildet is. Mind nagyon szigorúak, de jó fejek. A tanulás nekem elég nehéz... Szívesebben futok, ugrálok, labdázok, mint hogy a könyvek fölött üljek vagy matekpéldákat oldjak meg. Az az igazság, hogy nem is túl jók a jegyeim. Igen, Celine, legyünk barátok! - mondta nagyon mosolyogva. Charlie még nem tudta biztosan, de a gyengélkedőn mint ha azt érezte volna, hogy Celine máshogy nézett a doktornőre, mint a többiek. Volt hasonl lány az iskolában és ebből a rókafiú tudomása szerint nem volt gond. Kamaszkorban ébredeztek a vágyak és néha a legkülönbözőbb irányba indultak.

" igen... de ez az iskola is erröl szol. Arrol hogya tanuljuk meg irányitani az ösztöneinket és erönket" Szolt Celine is Játékosan megborzolta a fia fejét. " De azért egy kicsit rosszaság mindenkibe kell. " Szolt kicsit nevetve a lány.
" Elöbb mindenki nagyon sok idöt van a Veszéj Terembe... igy tanulják meg irányitani az eröiket igazábol... és ott készül mindeni fel a sok sok lehetséges situaciora is... és ott tanulják a csapatmunkát és hogy mennyire fontos az. " Monta Celine. " A leg elsö eddésemen... nagyon féltem és nagyon érdekes volt hogy a terem megváltozott kinézetre... a kölombözö terepeket lassan meg szoktam... de a felatakok méj ma is mindig valami ujjat tudnak mutatni én nekem. " Szolt kicsit mosojogva Celine és közben vissza emlékezett. "Az elsö néhány eddzés röl mindig ronyokba jottem ki. " Nevetett a lány. " És mindig vicces nézni amikor uj tanulók is szinte mindig rongyokba jönnek ki onnan. " Szolt még mindig mosojogva, és tovább evett.
" És nem tudom... inkább nyelveket tanitanék. " Szolt ugy perc után. " És vigyázz... ha egyedül lesztek én velem egy eddzés alatt... én is szigoru leszek. Mert chak igy tudnak a tanárok igazi ededmyényt kihozni a tanulókbol. " Monta tapasztalat alapján.
" És okay... chak egy kicsi baj van... hogy már barátok vagyunk. " Nevetett Celine. Amikor meg ette az egész tálat... utána megint elkeztett inni, több litert... ugy 8 liter után végre le rakta a poharat és a tálat ujra meg fogta. "Szeretnél fel jönni az én szobámba? " Kérdeszte Charlie t.

- Igen és nincs még egy ilyen iskola, ahol ezt meg lehetne tanulni. Én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy beirattak ide. A Veszélyterem csúcsszuper! Ott vannak a kedvenc óráim. Fantasztikus, hogy mennyire élethű, nem? Nekem a csapatmunkát nehéz volt megszokni. Eleinte mindig magam akartam csinálni, de megtanították, hogy együtt többet érünk el.
Charlie sokat fejlődött az első edzés óta. Néha csinál olyan butaságokat, mint a gépfegyverrel amit akart, de rászólnak és megelőzik a bajt, ő pedig már hallgat a tapasztaltabbakra.
- Szegény Migrén nem tudom, miért ilyen ruhában jött. Pedig nem is kezdő. Nekem van pár laza ruhám, de sokszor csak egy nadrágban jövök, amit nem féltek szétszabni - mondta nevetve a rókafiú.
- Milyen nyelveket tudsz? Én németet tanulok, de csak mert muszáj volt választani egyet. Nem szeretem. Nem baj, ha szigorú leszel. Szeretnék egyszer én is vezetni ilyen órát és akkor én is szigorú leszek. De még messze van...
Nagyokat kacarászott Celine viccelődésén. Tetszett neki a lányban, hogy ilyen vicces és mosolygós. Jobban szerette a vidám diákokat és tanárokat, mint a rossz kedvűeket. Végig nézte a lányt, hogy mennyit iszik. A meghívásra elpirult volna emberi formájában, a vörös bundában viszont nem tudott. A szemét sütötte le, de ezután vidáman benne volt.
- Igen, szívesen! Megmutatod a könyvedet is?

Előzmény

Charlie nagyokat mosolygott és csóválta a farkát. Arra gondolt, hogy egy nap ő is X-Men tag lesz és nem zavarta a felelősség. Bevetéseket akart, segíteni mutánsokon vagy akárkin és hősnek lenni. A new yorki emberek nem mindig tartották hősnek az X-Ment, sokak szemében még mindig korcs volt a mutáns, de ez nem változtatott a tényen, hogy ők valójában hősök voltak.
Lizzy nem magyarázta tovább a témát, csak hozzá szólt, de hagyta elmenni a fiatalokat. Akva mondta tovább:
- Centanna, mi is sokat edzünk itt. Te mint X-Men tag még iskola után is csinálod. Nem egész nap, de ha azt akarod, edzhetsz egész nap is, nem? Ki akadályoz meg? Ha katona akarsz lenni, akkor hajrá, nyomasd a tréningeket! - mondta bátorítva a kentaurt.
Nála az ilyen bókok mindennaposak voltak. Celinenek nem tartogatott hasonlókat, mert lótestre nem vágyott és látta azt is, hogy mi van ott. Nőként bánt Celinenel, de elcsábítani nem akarta.
- Tenger Gyümölcsei pizza? Pfühhh, olyat még nem csináltam - mondta Akva zavartan nevetve és Charlie is csatlakozott hozzá. - A konyhában sok minden van, ha találok rákot és polipot meg minden mást, akkor megpróbálom. A krumplifőzelék nem jó? - kérdezte. Akvának a főzés komoly dolog volt, szeretett új fogásokat megtanulni, kipróbálni. Lassan haladtak, mindenki fáradt volt és egyikük sem sietett. Charlie rögtön a hűtőt nyitotta ki és kikapta a bekészített kajáját.
- Előételnek egy kis rántott gomba? - kérdezte lelkesen. Már be is csapta a mikróba az egészet. Ha a többiek nem kérnek, megeszi ő. Képes utána még egy fogást megenni, amit Akva csinál. Celine sokkal többet is tudott enni, vele szívesen megosztotta.
Akva a fejét rázta:
- Kösz, nem.
Nyitogatta a szekrényeket körülnézve, hogy mit lehet csinálni az alapanyagokból.
- Tészta, pizza, főzelék esetleg sütemény? Mit akartok? - kérdezte a párosra bízva a lehetőséget.

" Akva, az vizet jelent... tenger... tenger gümölcsei? " Probálta a viccet magyarázni de utána feladta " Okay... nem értitek. " vonta meg a vállát, majd szolt. " És a tészta az van kész a leg hamarabb... szivesen segitet ha szeretnéd. " Ajánlotta a segicségét. Amikor Charlie szolt, egy másodpercig gondolkodott. " Rántott gomba... érdekes... elöször ennék de én megkostolnám ha lehet. " Szolt mosojogva a lány " De csak eny kicsit... nem akarom elenni elöled... tele van 2 nagy hütü étellel a szobámban.. nem szeretném kifosztani a közös konyhát " Szolt kicsit mosojogva. " És amint jól leszek elkezdek ujra eddzeni, sujokkal meg karddal, meg pajzsal, meg Harcmüvészetet, meg a Veszéj termi szimulációk... csak nem tudom hogy hogy fogom birni az irás és az étkezde mellet. " Mondta komojan Celine. " Valoszinü hogy egy hétig szinte csak irni fogok most. " Gondolt bele abba hogy most sok pihenésre van szüksége, és ez aszt is jelentette hogy nem fog nagyobb sétákra menni se. " Nagyon remélem hogy lábam tejesen rendbe fog jönni. Mert ha nem akkor nem fogot tudni jol futni. " Szolt kicsit agodva.

A két fiú megértette, milyen viccet mondott Celine. Ő író volt, a nyelv használója, szakértője, Charliehoz és Akvához az ilyesmi nem állt olyan közel, még szóviccekben sem. Ahogyan megértették, nagyokat nevettek és Akva a mutatóujját rázta:
- Ez jó volt, te kis írónő!
Elismerte a viccet, amit ő sose tudott volna magától kitalálni.
- Jó, csinálok vagy csinálunk egy makarónit - nézett Celinere mosolyogva, hogy elfogadta a segítségét.
Akva elkezdte előszedni az alapanyagokat, addig a kentaur tölthetett vizet forralni.
- Én szívesen adok Celine. Megmelegszik és megkóstolhatod, jó? - mondta Charlie csóválva a farkát. Szeretett másokat megkínálni a szülei főztjéből és ízleni is szokott mindenkinek. Kész lett a mikróban és a rókafiú elővette a dobozt, tányérakat és mindent letett az asztalra. Celine vehetett.
- Nyugi, édesem, lesz időd. Ez a jó az X-Menben. Csak készen kell állni, semmi dolgod. Egész nap edzhetsz, írhatsz, taníthatsz, csajozhatsz, mindenki ezt csinálja. Biztos fog menni, ha rászánod magad. Amúgy mit írsz most, Centanna? - kérdezte a fiú. Amíg elkezdte a tésztát főzni, Celine a késekkel szeletelhette a többi alapanyagot.
Charlie szólt közbe, a villájára szúrt gombát emelgetve és teli szájjal.
- Én már tudom! Démon kentaurokról ír könyvet. Már kettő megjelent, én az elsőt kivettem a könyvtárból. Még nem kezdtem el olvasni - húzta le a füleit. Megígérte, hogy elolvassa, de nehezen vette rá magát. Nem szeretett olvasni. Mindig halogatta, későbbre tette.
- Celine, jó hatással vagy Charliera. Még sose láttam könyvet a kezében - mondta Akva nevetve. A rókafiú bosszankodott:
- Akva, tudod, hogy nekem mekkora a mozgásigényem. A könyv felett ülni majdnem olyan rossz, mint az órákon a padokban. Celine, ezt tényleg el fogom olvasni.
Akva erre már nem mondott semmit, csak magában nevetett. Szerette heccelni a többieket, Charliet lehetett is.

A lány kicsit megrázta a fejét, de mosojgott. "Na végre értitek... de nem tartom magam jó irónak... én csatk irok, olvasom késöbb javitok, megint olvasok, megint irok, el törlök egy részt, ujjab részt irok másvova, megint elolvasom és irok tovább... nem akkora nagy dolog. " Szolt Centanna vállat vonva.
Miközen monta, elöszedett egy nagy edényt és meg engette a vizet hogy megtoltse. Amikor kész volt gyorsan oda rakta a pultra. "Ez nem tartozott a nehés dolgok emelésébe... szinte hab könnyü volt. " Szolt nagyot mosojogva, de ugy monta minta nem is emelt volna egy kisseb vödörnyi vizet.
Amikor Charlie szolt, a lány figyelte öt, de egy pár másodperc után, nem tuda megállni hogy ne a fiu bosontos farkát nézze egy hosszu pillanatig, de utána elforditotta a szemét és a késes felvágásra figyelt, nem akart még egy vágást magán.
Amikor Akva a lányokkal valo ismerkedést emlitette, Centanna kicsit mosojgott és bólintott. " Nem rosz ötlet. " Monta halkan.
Már válaszolt volna a fiunak amikor Charlie monta el a lány hejett.
Amikor Akva heccelte az amugy hejes fiut, Centanna mosojogva szolt. " De én már igen... nem baj ha nem szeretsz olvasni... én se szerettem régen, kivéve aszt amit irtam " Mosojgot nagyot Charliera, de egy kicsit el is pirult, miközben nézte. A lányokon kivül, a fiukbol egyedül Charliet valahogy vonzonak találta. De még nem tuda pontosan hogy mért.
Ez után elövett egy nagy poharatt és a csaphoz lépett. Megengettee a vizet és ivott még vagy 8 liter vizet... pohár a pohár után.

Akva és Charlie is ránézett a kentaurra, mikor arról beszélt, hogy ő nem jó író, mindig kitörli és újraírja az írásait. Mindketten válaszoltak:
- Celine, én a házidolgozatokat írom így, de az más. Egy írónak történetei vannak, gondolatai. Szerintem senkit nem érdekel, hányszor firkáltad át vagy nyomogattad a delete gombot. Én nem ismerem a könyveidet, de majd Charlienál beleolvasok - mondta Akva nevetve. Nem tett ígéretet, hogy el fogja olvasni, mert ő se volt egy nagy regényfaló, bár Charlienál többet olvasott. Össze szoktak járni, ezért mondta, hogy majd a rókafiúnál belenéz a könyvbe.
- Még csak kicsit olvastam el, de nem mindenki tud ilyeneket írni, Akvának igaza van. Celine, tudod, én meddig jutnék el? Az első oldalon feladnám, mert nem lenne ötletem. Nagy dolog ez, hidd el! - mondta a rókafiú.
Készült az étel, mindenki beleadta a maga részét. Charliet kivéve, mert ő a rántott gombát ette és hagyta a többieket főzni. A rókafiú észrevette, hogy a kentaur sokáig nézte őt, a lompos farkát. Akva a válaszra csapott le. A saját szemszögéből beszélt, ő akart csajozni, de Celineről is el tudta képzelni.
- Ki vele, Celine, ki tetszik, hmmm? Ms. Frost, mindenki kedvence, az igazi nehézbombázó a szilikonbetéteivel? Vagy valaki a végzősök közül? - kíváncsiskodott a víztestű fiú.
- Nem is szilikonos! - vágott közbe a rókafiú.
- Haha, te aztán nagy szakértője vagy a témának, igaz, Charlie? - mondta Akva nevetve. Colemant ismerhették az iskolában, hogy már több éve csajozott bent is, kint is és több barátnője volt egymás után vagy akár egyszerre. Charlie-nak egy volt eddig, de vele sem jutott sokra.
A rókafiú lekonyította a füleit és evett tovább.
- Nem kérsz, Celine? - kérdezte a lányt, amíg nem fogyott el a gomba.
Megint észrevette, hogy Celine őt nézte. Elmosolyodott, zavarba jött és fejét lehajtva evett. A makaróni már főtt, a mártáshoz minden meg volt, Akva keverte is.
- Mindjárt kész! Hogy lehet úgy írni, hogy nem olvasol? Valamit biztos olvastál előtte is! Én a kalandregényeket szeretem, sok akcióval, azok jók. Meg a testépítő újságok - mondta nevetve. A fiú azért is volt ilyen izmos, mert edzett és úgy táplálkozott, hogy minél nagyobb izomzatra tegyen szert.
- Celien, ha el akarod kezdeni a gyúrást, jöhetsz velem edzeni és tudok mondani tanácsokat is az evéshez - mondta Akva és megfeszítette a bicepszét.
Charlie a fejét rázva nevetett:
- Mindig ezt csinálja, feszít a lányok előtt.

Amikor Akva szolt a lány figyelt. " Remélem tecceni fog majd. " Monta egy fél mossojal. Majd Charlie is szolt és amit mondott jol esett neki.
Amikor Akva kérdezet, a lány válaszolt, nem szégyelve a nézetét. " Nem is tudom... kérlek ne nevess ki de ugy általában a lányok... nekem jobban teccenek. " Vont válat egy kicsi mosojjal. Nem monta el hogy még soha nem volt semmien közeli kapcsolata edddig.
Amikor látta hogy Charlie zavartan mosojog asztán lehajta a fejét, Centanna kicsit elpirult. Nem tehetett vola... Charlie nagyon hejes volt ahoz képest hogy fiú volt.
Amikor Charlie meg kérdeszte hogy kér... Centanna válaszolt. " De igen... köszönöm, Charlie. " Szolt mosojogva és kedvesen. Kivett a dobozbol egy nagyobb darabot és töle szokatlan modon lassan ette meg, és rágva. Eléggé meglepte a gomba fura ize de érdekesnek találta. " Érdekes ize van... minden gomba ijen izü? " Kérdeszte ugy hogy nem nagyon nézett Charliera most.
Amikor Akva kérdeszte hogy nem olvasott... a lány elkomojodott. " Én nem sokat olvastam földi nyelveket azelött... máshol és máskánt voltam nevelve. " Utalt a démoni származására és hogy ott is töltött hosszabb idöket. " Néha még mindig vissza vágyom. " Monta hirtelen, kicist szomoruan. " Tudom hogy már soha nem mehetek vissza... de valahol még is csak a kultúrám és otthonom valahol. " Hajtotta le a fejét kicsit szomoruan és vissza gondolt a másik sikra.
Egy pár hosszú másodperc mulva szolt. " Akva... nem rossz ötlet... de csak akkor edzhetk nagyobb dolgokkal ha hobban leszek... ha jobban leszünk. " Monta kicsit jobb kedvel.

A két fiúba nem sok művészi érzék szorult és egy akármilyen könyvet megírni is csoda volt nekik, egy regényt még inkább. Akva nem hagyta magát, kíváncsi volt és tovább kérdezett. Nem látszott rajta, hogy zavarta volna, Celine a saját neméhez vonzódott. Charlie lepődött meg inkább, ő olyan meglepődős alkat volt. Gyorsan visszafordult a gombák felé, nehogy megbántsa a kentaurt, nem mondott semmit.
- Ok, általában, de biztosan van valaki konkrét, akire ránézel és hűűűűű! Én Ms. Frosttal vagyok így. A diákok közül is lenne egy, aki oltári jól néz ki és oda lennék érte, de ő tolószékbe került... Tudom, nem szép, de így már nem tudnék vele mit kezdeni - mondta el Akva Szabó Évára célozva. Őszintén bevallotta, hogy mit gondolt. A külsőnél megállt, a szép test nyűgözte le.
- Akva, ez nem volt szép... - mondta Charlie. Kicsit aggódott, hogy őt is megkérdezik-e. Neki nem volt konkrét szerelme, csak tetszett neki több lány. Akva megrántotta a vállát. Ő megmondta, tudja, hogy nem szép hozzáállás, de így gondolta.
A rókafiú furcsán nézett a kentaurra.
- Nem ettél még gombát? Vannak más ízűek, ez sampignon, azt hiszem.
Erre már a mindent kavargató és végső formájába öntő Akva is hátrafordult.
- Tényleg nem ettél még gombát? - kérdezte nevetve. - Legközelebb csinálok valami gombásat, meglátod, mit hagytál ki.
A fiú tudott főzni többféle ételt és már kigondolta, mit fog legközelebb főzni, hogy a kentaur ismerkedjen az étellel. Végignézte a lány testét, mikor arról beszélt, hogy nem földi helyen nevelték. A lángoló kezeknél bambult el nagyon. Majdnem odaégett a mártás, mire észbe kapott.
- Tehát a pokolban nem terem gomba? Ezt jó tudni... - mondta Akva nevetve. - Celine, nem üldöznek onnan téged? Gondolom, nem könnyű megpattanni a démonoktól. Ott nem úgy van, hogy én most felmondok, kérem a végkielégítést, ugye?
A fiú nagyon vidám volt és a mártás is kész lett. Gőzölgött, mikor levette a tűzről. Előpakolta a tányérokat, evőeszközöket, szalvétát és a tésztáról leszűrte a levet. Mindent az asztalra készített és ő is leült.
- Jó étvágyat! Charliekám, neked további jó étvágyat! - mondta nevetve és hátba paskolva barátját.
A rókafiú bólogatott. Ő is sokat tudott enni, egy doboznyi gomba után még nem okozott gondot a tészta. Celinere mosolygott:
- Tessék, szedhetsz először! - mondta udvariasan.

" Nekem a vékony, vagy sportos, és szálkás lányok teccenek igazábol de... nagyon sok van aki nagyon szép. " Monta a lány. És kicsit mosjojgott amikor Évát emlitette Akva. "Hmmm... ö is nagyon jol néz ki, igen. " Bolintott mosojogva. Amikor Charlie kérdeszte a gomba dolgot, kicsit lehajtotta a fejét. " Nem... most elöször eszek... kicsit fura. " Majd Akva felé nézett. " Rendben... ha nagyon rá akartok szoktatni a gombára. " Szolt kicsi mosojjal Centanna. Észrevette amokor Akva a pokoltüzzel lángoló kezeit bámulta. Kicsit zavarta, ezért kicsit fintorgott de inkább nem szolt. Amikor Akva kerdeszte hogy nem öldözik a pokolbol, ez szörnyü emlékeket Celineben. Amikor az ultimátumok kapták... és amikor azzal büntette öket hogy meg kinoztatta az annyát, amig Celine  kényszerrel nézte... és az hogy Celinet megátkozták hogy egyszer a pokol tüze irányithatatlanul veszéjes fegyver legyen. Ezek az emlékek ugy egy rövid percig lebénitotték Celinet. Majd nagyon sokat késve szolt.
"Mi... az... emberek... védelmét választottuk...nagyon... sujos árat fizzetünk... és el kellet mennünk... de többen utánünk jöttek. Itt... és a többi hazunkban... ott bisztonságban vagyok... de igazábol... sehol máshol. " Szolt Centanna de ne akart ennél részletessebben elmondani hogy mi is történt. Ettöl kicsit szomorubb lett de megprobálta nem mutatni, de már nem mosojgott.
Amikor egy illatot érzett végre vissztért az emlékeiböl. " Juj... Akva... egész jól néz ki, itt minden. " Szolt kicsit meglepödve de öszintén. Alaposan megnézte hogy minden a hején van és utána meg nézte a tésztát... az is nagyon jol nézet ki. Szedett magának egy kissebb adagot mint egy emberi adag. "Azért szedek kicsit mert nem akarom elöletek mindend elenni. " Szolt kicsit mosojogva de kicsit zavarban volt.

Akva megint elnevette magát.
- Celine, nagyon kéreted magad. Szóval ki tetszik, kicsoda? Neveket kérünk, neveket kérünk! - mondta a fiú bohóckodva. - Sidoniet ismered? Ő is olyan hűűűű!
Akva el is képzelte magának azt a szőke lányt és kiült az arcára egy kéjes mosoly.
A fiúk látták, hogy a pokol emlegetése és az üldözés kényes téma volt a kentaurnál. Charlie már tudta, mert ők már beszélgettek erről. Akva próbált olyan lazán reagálni, ahogy szokott.
- De jó fejek vagytok! Ezt megtanulhatná tőletek sok ember. Itt jó helyen vagy. Amelyik démon idejön támadni, az hülye - mondta a víztestű fiú.
Az asztalnál ülve Charlie bíztatta Centannat, miközben szedett:
- Egyél nyugodtan! Ez négy adag, nyugodtan egyél meg kettőt, a többi elég nekünk.
Akva is szedett és már tésztával a szájában válaszolt:
- Persze, egyél, azért csináltuk.
A makaróni jól sikerült, a mártás is és Charlie dícsérte meg először.
- Jót főztetek, barátaim!

" Akva... nem mondok neveket.. nem is tudnék most konkét neveket mondani. " Szolt kicsit elpirulva. Akva elött nem akarta elmondani a vágyait és egyben félelmét hogy ki tudná Celinet a lótestével együtt szeretni. Eközben halgatta a két fiut és kicsit megrázva a fejét, végül többet szedett magának. És ahogy szokot ugy evett hogy csak szinte nyelt. "hmmm... egész jó... mindig is szerettem a minden fajta tésztát. "Monta kicsi mosojjal Centanna.  
Amikor Akva monta hogy ök jo fejek. Ekkor ö is lebámult a saját kezeire. " Lehet... vagy legalább meg probálunk azok lenni... de nem árt a ovatos lenni... még a jo oldalon levö démonok... soha nem leszünk tejjesen jok. " Fintorgott Celine. "Utálom esz a meg kölomböztetést. " Monta hangosan és hirtelen és kicsit felemelte a kezeit. " Utálom hogy sokan utálnak és felnek tölem... emiatt a lángok meg a hangom miatt. " monta fintorogva. " De nem tudom kikapscolni és soha nem is fogom tudni... se elrejteni. " Rázva meg a fejét, fintorogva majd csendbe maratt és evett tovább. " hát igen... anyutol talultam meg sütni és fözni... de most Akváé az érdem. " Szolt kicsit jobb kedvel és egy fél mosojjal. " És köszönöm" Még egy fél adagot szedett... igy meg volt a két emberi adagja... ami alig fért el a tányérján. " Ezutén ha fel jöttök az én szobámba, ti foszthatjétok ki az én hütöimet. " Monta kicsit nevetve és nagy mosojjal.

Akva szerette tudni az ilyen kis titkokat és fiú létére kicsit pletykás is volt. Celine jól is tette, hogy nem mondta el az igazat.
- Charliekám, te is így vagy vele, nem? Csak álmodozol, de egy csajt se szemeltél még ki - mondta Akva nevetve. A rókafiú ezt nem akarta elmondani, de most a másik megtette. Ő csak bólogatott.
Akva meghajtotta magát a dícséretek előtt. Pont úgy csinálta, mint a mester a szimulációban.
- Celine, ki volt az a mester? Te ismerted? Vagy minden szakállas öreg kínaival ilyen jó fej vagy? - kérdezte Akva megint nevetve, de közben evett is és majdnem félrenyelt.
- Nyugalom, Celine! Mi nem úgy különböztetünk meg. Mi szeretünk - mondta Charlie mosolyogva és megfogta a lány kezét. Ebbe az érintésbe egy kicsit megbizsergett, nem tudta miért. Zavarba jött és gyorsan el is engedte. Akva meglepődött a váratlan dühös viselkedésen. Megállt a kezében a villa.
- Centanna, persze, hogy megkülönböztetünk, de ebben nincs semmi. Charlie egy felin, te féldémon vagy, mások emberek, kínaiak, zöldségesek vagy igazgatók. Ettől még semmi nem változik. Nem vagyunk egyformák, szerintem jó is így. Uncsi lenne, ha mindenki ugyanolyan lenne, nem?
A hangja egyik fiút sem zavarta. Volt néma diák is az iskolában, sokkal férfiasabb hangú lány és nőies hangú fiú. Se Charlie, se Akva nem gúnyolták ezért a kentaurt.
Charlie megint elkezdte a farkát csóválni és Celinere mosolygott a meghívás miatt. Akva nézte őket és mutogatott a villával.
- Gyanúsak vagytok ti nekem. Nem mondjátok meg, ki tetszik, szemeztek egymással és jóban vagytok. Ti jártok? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Akva! Ezt fejezd be! - mondta Charlie dühösen. Celinet helyes lánynak gondolta és tetszett is neki, de deréktól lefelé már nem. A lótesttel nem tudott volna mit kezdeni. Idősebb is volt a lány, Charlie pedig még tizennyolc sem volt. - Ő...ő a barátom.

Amikor Akva meghajolt mint Yashida Mester, Celine kicsit mosojgott. " Igen Ismerem... egy rövid ideig ö tanitott engem... csak egy pár honapig sajnos... de az alatt is sotat tanultam töle... rendkivül tapastalt. Ha csak a Harcmüvészetet nézzük, Logan nek és Amerika Kapitánynak eggyüt is döntetlen lenne az eredmány Yashida Mesterrel szemben. " Bólintott komojan Centanna. " És ö Japán... nem Kinai. " nézet Akva szemébe a lány de egy fél mossojjal.
Alány kicsit meglepödött azon hogy Charlie megfogta a kezét... valahol jol esett az érintése de utána Charlie el is endette. "Köszönöm Charlie... és Tudom Akva... fél démon és mutáns is... hetát másoktol annyival több utálatott kapok én... és hidd el... duplán rossz érzés. " Monta fintorogva Centanna.
Halgatta Akvát de valahol dühitette az a tény hogy Akva is meg Charlie is normálisan néztek ki hozzá kápest. annyira két lábuakart volna lenni. "Én nagyorn akarnék ojan lenni mint ti... el se tudjátok hinni mennyire. " Monta csalodottan a lány és a feét kicsit megrázta.
Amikor Akva rátért a Chatlie és Celine közti alakulókapcsolatra Celine is kicsit dühös lett... ettöl a lábain és kezein a lángot egy kicsit nagyobbak lettek. "Akva, elég!. Barátok vagyunk... ugye aszt szabad?... vagy nekem már aszt se? " Kérdezte dühösen. "Szerintem csak azért kérdezed mert te neked nincsen barátnőd, vagy zavar hogy Charlival barátok vagyunk?" Nézett rá egy kicsit nyugottabban, de még mindig duhösen. a Dühe ellenére a lángjai visszatértek eredeti méretükre.
Nem monta el de pontosan az ijen fiuk miatt szerette inkább a lányokat Celine.

Akva nagyot nézett, hogy a kentaur a valós életből is ismerte ezt a mestert. Azt nem tudta elhinni, hogy a két nagy hőst is legyőzné. Nem volt még olyan tapasztalt és mindkét hőst nagyon nagyra becsülte, felnézett rájuk.
- Ne már! Logant legyőzni? A Kapitányt nem annyira ismerem, mert ugye nem tanít itt, de ő se gyenge. Ha a mestered le tudja győzni őket, akkor kemény kis öreg ember lehet.
Charlie elhitte Celinenek, hogy ennyire jó volt a mester. Tudta, hogy Rozsomák is tanulta a tudását és pont ilyen mesterektől tudta elképzelni azt. A rókafiú tovább nyugtatta a lányt és már megette a saját részét a tésztából.
- Néha én is szeretnék újra ember lenni. Nem tudok átalakulni, én már így maradok. Bár nem tudom, sokan fejlődnek. Akva, neked hogy volt a mutációd, mikor előjött?
A fiú még mindig evett és válaszolt.
- Én szétfolytam az iskolában. Kosárlabdáztunk és nem figyeltem. Fejbedobtak a labdával, de nem sérültem meg, hanem szétfolytam az udvaron. Celine, el tudod képzelni, milyen az, amikor cseppekből állsz és a többi gyerek cipői között csorogsz, próbálva összegyűjteni magadat? Akkor egy óra kellett hozzá és nagyon szégyelltem magam. Később megtanultam, hogy ne essek szét, mikor megijesztenek és hogy veszély esetén már tudjam irányítani. Egy éve jött ki az, hogy golyókat tudok lőni. Igaz, hogy én sima embernek nézek ki, tehát tényleg nem érthetem, milyen érzés nektek.
Akva, a mindig bohóckodó fiú most mesélte el, hogy ő is megélt nehéz időszakokat. A pletykálós kérdésével mindkét társát felbosszantotta. Az erősödő tűztől nem ijedt meg, csak vigyorgott.
- Ki mondta, hogy nem szabad? Tőlem járhattok, barátkozhattok, csak kíváncsi voltam. Srácok, nincs háború! - tette szét a kezeit, benne a villával. Vigyorogva közölte:
- Celine, nekem mindig van barátnőm. Most kettő is, egy itt, egy kint.
Ez a fiú valóban nagy csajozó volt és mindketten rudhatták róla, hogy ragadtak rá a lányok.
- Akva, inkább hallgass, jó? Tudom, hogy mindig te játszod a nagyfiút, aki mindent tud, aki mindenkinél jobb, de a mi dolgainkba ne szólj bele, jó?
Charlie dühösen állt fel az asztaltól és kivett egy üdítőt a hűtőből. Akva nem szégyellte el magát, de csendben evett tovább.

" Logan is meg Steve is pont ijen mesterektol tanult... és lehet hogy egy kicsit lassubb mint fiatal korában de a tapasztalata miat még könnyedén töri az emberi csontot például. És mindenkit le lehet gyözni. " Bólintott komojan a lány.
" De emberi alakod van Akva és Charlie is be tudna vegyülni az emberek közé megfelelö mennyiségü ruhában... de én nem... én tulságosan kitünö vagyok. Én soha nemtudom elvegyölni az emberek között már... és ez nagyon megalázó nekem " Szolt szomoruan és turelmetéenül végigmutatott magán.  Ezután fojtatta az evést és már majdnem kész volt.
"Akva... Barátkozunk, igen... de nem járunk Charlieval... most boldog vagy hogy eszt is tudod? "[b] Kérdeszte Centanna micsit türelmetlenül majd ö kérdezett. [b]"Es kik a te barátnőid?... most mi kérünk neveket " Monda egy kicsit sötétre sikerült félmossojal Centanna. Támatt egy másik ötlete is... jó volt a tészta meg minden ahogy elkészitette... és arra gondolt hogy majd az gyors étkezdénél alkalmazná Akvát.
"Akva... szeretnél egy nem sokára gyorsétzezdében dolgozni majd? Egész jól csinálod az ételeket. Nyitni fogok egy hejet nemsokára és gondoltam megkérdezlek téged. " Szolt a lány komojan.
" Persze csak akkor nyitom meg ha kiadtam a harmadik konyvemet de annak az irása is nagyon jól halad " Mondta mosojogva. " Hogy az után is irni fogok még... aszt már nem tudom. " Monta ujra komojan és vállat vont.

Akva a levegőbe beszélt. Mindenki tudta, hogy Logan már többször is meghalt, legyőzték, de jó volt azt hinni, hogy volt valaki, akit nem lehetett legyőzni. Az is egy fajta győzelem volt, hogy megölték, de feltámadt és tovább védte a mutánsokat és az emberiséget.
- Végülis igazad van. Te éltél kint Japánban, ott találkoztál Yashidával? Vagy ő is Amerikában tanít valahol?
A fiúk bólogattak, szomorúan látták be, hogy erre nem tudtak semmit mondani. Centanna el akart volna vegyülni, de olyan testtel valóban nem lehetett. Mondtak neki sok mindent, de nem tudták megnyugtatni, mert olyat akart, ami lehetetlen volt.
Akva a kérdésre a fejét rázva válaszolt:
- Hé, kislány, mi ezen olyan nagy probléma? Igen, most boldog vagyok, tudni akartam és megtudtam. Az az igazság, hogy...
Ezt már halkabban mondta Celinenek:
- Charliera ráférne már egy nő.
A rókafiú hallotta, mert sokkal jobb volt a hallása. Letette az üdítőt és az asztalra csapott Akva tányérja mellé, hogy a tányér felugrott.
- Most hagyd abba, különben én hagylak itt! Majd én azt tudom, mikor akarok udvarolni és kinek. Nem vagyok rászorulva, hogy zokniként cserélgessem a partnereimet, mint te!
Akva felbosszantotta a rókafiút, aki még egy darab makarónit is kivett a tányérból és rárakta a szemtelen társa fejére. Viccesen mutatott, miközben próbálta kiszedni a hajából.
- Hé! Ne koszold össze a fejemet! Jól van na! Celine, mondom a neveket: Jasmine Lee az itteni barátnőm, egy végzős lány, kint Emma Smith, a szomszédunk lánya. Ismered valamelyiket? - kérdezte visszamosolyogva. Nem szégyellte el magát a szóváltásban. Centannát nagyon jó szívűnek találta, hogy ezek után is képes volt egy állást felajánlani neki. Meglepődött rajta és az utolsó falatot megette.
- Ez komoly? Hmmm, miért is ne? Szeretek főzni. Hallod, Centanna, te nem vagy egy hétköznapi csajszi. Írsz, kardozol és éttermet alapítasz?
Akva hangjában semmi gúny nem volt, csak tisztelet, hogy a kentaur ilyen sokoldalú volt. A fiú nem tudta, mit kezdjen az életével. Gyúrni szeretett és főzni, de nem tudta, mivel foglalkozna. Szakácsnak se akart tanulni. Egy ilyen munka változtathatott rajta és el foglalta volna magát vele. Tetszett neki az ajánlat, nagyon tetszett.
Charlie megitta az üdítőjét és udvariasan megköszönte:
- Köszönöm az ételt, igazán finomat csináltatok. Celine, mit kérsz a hűtőből?
A rókafiú kivett neki bármilyen gyümölcslevet vagy mást, ha kért.
- Áll még az ajánlat, hogy megnézzük a szobádat? Hozzám is jöhettek. Akva, te csak akkor, ha nem bunkóskodsz tovább... - mondta Charlie mosolyogva.
Összekaptak már néhányszor, de kedvelték egymást. Akva felállt és nevetve hátbavágta a rókafiút.
- Jó leszek, kisöreg!
Kivett egy szénsavas üdítőt és elkezdte inni.
- Akkor kihez megyünk? Hozzám is jöhettek.

" Igen Japánban találkoztam Yashida Mesterrel... és ott tanitott, de néha ö is utazgat a mai napig. " Mosojgott nagyot, nagyon tisztelte a Mestert.
Ez után egy kicsit megint nagyon komoj lett. " Akva... nem én szorakozok azzal hogy másokat ki kérdezek hogy mások mikor, hol, kivel, és mért barátkoznak. " Rázta a fejét és unta már eszt a témát.
Nyugottan nézte amint Charlie kiakadt, és egyet értet vele. Nézte ahogy Charlie tésztát is rakott Akva fejére. Eszt egy kicsit viccesnek találta de akkor sem mosojgott.
" Jasmint igen... többször találkoztunk már. És igen... komojan mondom. " Szolt Centanna majd tovább haltatta a fiút. " Nem hogy hétköznapi nem vagyok de alig vagyok Hétvégi is. " Szolt egy fél mossojal a lány. " Irok, kardozok, éneklek, Démont vadászok és majdan étkezdét nyitok. " Javitotta ki Akvát mosojogva. És utána megin szőlt. "Okay... akkor eszt meg is beszéltük. " Bolintott a lány, Majd Charliera nézett.
" Charlie, Igazából én még éhes vagyok ... de majd a szobámba eszek tovább... itt elég lesz ez. " Fel emelt egy 2 literes almaleves uveget és egy pár másodpercig ivott belöle.
" Nem lenne baj a hozzám mennénk elöször? " Kérdeszte a lány mikozben elmosta a tányérját és elkezdett utána kifelé menni.

Fojtatás: szobáknal.

Láttam, hogy Akvának tetszik a kis barátom. Kár hogy tovább nem nagyon tudtam velünk tartani, de azért ismerkedésnek nagyon jól indított.
- Igen tudok a szakkörről, csak még most indult be a suli, így még nem nagyon lendült a szakkör bele az edzésekbe.
Sajnálttal hallottam, hogy a tanár úr nem tart velünk, mert eléggé kedves volt hozzám, így még élveztem volna a jelenlétét, de persze megértettem, hogy a család a legfontosabb.
- Igen Oroszországból jöttem és nem önszántamból. A tandíj nem nagyon jelentett akadályt, mert a nagyapám eléggé gazdag, csak éppen utálja a mutánsokat. A képességem nem szembetűnő elsőre, így eléggé sokáig tudtam titkolni. De aztán észrevették és a nagyapám elküldött „gyógyulni”. Szerintem tudta, hogy itt nem azt csinálják, csak a lelkének lehetett így jobb, ha erre gondolt.
Miután az étkezőbe értünk szétnéztem. Inkább hasonlított egy nagy nappalira, ami tele volt asztalokkal. Míg a hátsó konyha helyiség felé mentünk megkérdeztem a mellettem haladó fiút: - És milyen ételeket tudsz készíteni? Szívesen segítek a pucolásban meg minden. – Miután felveti, hogy milyen ételeket csinálunk, kiválasztom közülük az elsőt és elkezdem pucolni a hozzávalókat (pontosabban azokat, amiket megemlít, hogy megkel pucolni). Míg csináljuk, az ételt megkérdezem – Te egyébként mióta vagy itt? És tényleg ilyen fontosak a túlélés órák meg a szimuláció terembeli gyakorlatok? Hisz a legtöbbünknek nincs is olyan képessége, ami veszélyes szituációkban nagyon segítene.

Akva nézte, hogy a kis lény eltűnt úgy, ahogy előtűnt. Egy pillanat alatt. Viccesnek találta ezt a képességet és ő biztos csajozásra használta volna. Szinte mindent arra használt.
- Bírom ezt az igazgatóhelyettest. Az óráin fegyelem van, amúgy laza, lehet vele bármiről beszélgetni - mondta Akva, miután Szonár elment.
- Mielőtt jöttél, a gyúrásról, edzésről dumáltunk. Tehát te vívsz? Én konditerembe járok és úgy táplálkozok, hogy fejlődjön a testem. A bodyzást szeretem.
A folyosókon voltak virágok, képek és az udvarra, kertre nyíló ablakok, amik a kellemes fényben megvilágított külső részt mutatták. Az iskola felett az égen lebegtek az őrszemrobotok.
- Húúú, haverom, akkor téged oda nem is fogadnak vissza, mi? Gyógyulni... Kitől örökölted ezt, ha ennyire nem fogadták el? Az én szüleim mutánsok, nekem könnyű volt. Könnyebb... Mikor kijött a képességem, egy tócsa lettem a kosárlabda pálya közepén. Égett a pofám. A szüleimtől és az iskolától kaptam meg a támogatást. Hé, ez egy nagyon jó hely! - mondta Akva lelkesen.
Minden mutánsnak megvolt a története és a víztestű fiú elég sokuktól hallotta. Szinte mindenkiét fel tudta idézni, emlékezett rá, érdekelte ez a téma. A főzés is.
- Tudok sült húst petrezselymes krumplival, makarónit, bolognait, tökfőzeléket, gombapörköltet.
Szlávik az elsőre mondta, hogy jó lesz, Akva elővette a hozzávalókat.
- Csak a krumplit kell megpucolni. A húst én addig felvágom, ok?
A fiú el is kezdte csinálni. Vágódeszka jutott mindkettejüknek, kés is. Feltett sós vizet főni, hogy a meghámozott krumplikat beletehessék. Közben válaszolt:
- Már három éve ide járok. Tavaly végeztem volna, de megbuktam. Sebaj, majd jövőre.
Szeletelte a húst és egy kis tálcán gyűjtötte.
- Fontosak. Szerintem mindenkinek kellene tanulnia önvédelmet, akár mutáns, akár ember vagy bármi más. Ha megtámadnak az utcán, jól jönnek ezek. A veszélyteremben sokszor csinálunk olyan edzést, ahol nem is szabad képességet használni. Vagy blokkolót kapunk. Ilyen helyzetbe is lehet kerülni és akkor jó, ha az eszünket, a normál emberi testünket is a végletekig tudjuk használni. A tavalyi elrablásokról hallottál?

Szinte gondoltam, hogy bodyzik. Hisz teljesen rá van írva a kinézetére. Neki aztán nem kell félnie, ha egy sötét sikátorban találja magát, legfeljebb másoknak.
A konyhában a sült húst választottuk, mondjuk közös egyetértésben. Nem vagyok nagyon válogatós. Otthon is mindent megettem, amit elém raktak. Mondjuk, hiányzik kicsit az otthoni húsos derelye meg a borscs. De az itteni kaja se rossz.
Ha főzni akartuk a krumplit és utána összetörni, akkor csak megmostam először és miután felfőtt meghámoztam és összetörtem burgonyatörővel, ahogy egyszer otthon a konyhában látta. A sok magánóra meg a kortársak hiánya elszigetelte őt a szüleitől, akik felsőközéposztályba tartoztak, míg ő a sok ajándékkal meg minden az elitekhez sorolta magát. Így ha netán mégis a szülei közelében volt, akkor is csak tudomást vettek egymásról és nem is nagyon szólaltak meg egy idő után.Ha netán sütve kell a krumpli, vagy másképp akarja Akva elkészíteni, természetesen miután megmosta el is kezdi hámozni.
- A három az eléggé sok. Nekem csak tavaly óta van meg a képességem, és mint mondtam tudtam titkolni, de már azt gondoltam volna, hogy egyetemre megyek vagy valami ilyesmi. Nem tudom, hogy szabad-e megkérdeznem, de mit nem tudtál leadni, hogy én is jobban fel tudjak belőle készülni? – Ha elárulja, akkor együtt érez vele, ha nem akkor megértően csak bólint. Ez egy eléggé diszkrét dolog, amit én nem nagyon árulnék el egy emberrel, akit csak pár perce ismerek.
A harci kiképzésben még mindig nem értek egyet, hisz ez nem egy hadi iskola. Az önvédelem az oké, de túl sok óránk van belőle, hogy egyszerű önvédelemóráknak lehetne nevezni.
- Elrablások? Valamit azt hiszem hallottam ilyesmit, de nem mertem rákérdezni. Pontosan hogy is volt, ha már szóbahoztad? – kérdem meg, míg szusszanok egyet két krumpli megpucolása közt.

A krumplit főzni kellett és utána felvágni, még a töréssel sem kellett foglalkozni. Akva így csinálta. Előtte pedig a pucolás nemes feladata volt Szásáé.
- Igen, nálam korán kijött és rögtön jöhettem is. Mikor újjáalakult az iskola, az elsők között iratkoztam be. Nagyon szeretem, jó hely, itt mindenkit elfogadnak. Hát buktam matekból, töriből és fizikából. Irodalomból is, de abból sikerült a pótvizsga. Kicsit hanyagoltam a tanulást, ennyi.
Akva lazán vette az utóbbi tanévet, inkább csajozott, edzett és kijárkált, minthogy tanuljon. Az ideit már meg akarta csinálni, nem akart kétszer bukni. A szorgalma viszont nem lett több, kétséges, hogy mire jut majd. Nagy együttérzést nem igényelt, mert csak ő tehetett az eredményeiről. Nem titkolta, sok mindent elárult magáról és másokról is. Elég pletykás fiú volt.
- Volt egy osztálykirándulás, ahonnan egy titkos szervezet elvitte a diákokat. A kísérőtanárokat is, de ők nem kerültek elő. Akik visszajöttek onnan, teljesen ki voltak készülve. Nem mondhattak volna sokat, de pár dolog kiszivárgott. Leklónozták őket és a másolataikon kísérleteztek, emberré alakítva őket, amibe minden klón belehalt. Egy teleportáló géppel jöttek vissza valami ismeretlen dimenzióból, másik világból. Volt itt egy indián diák, ő mesélt erről. Azóta meghalt már, kicsit bolond volt. Ismered a viccet? Hogy hívják a bolond indiánt? Golyóstoll.
Akva nevetett a viccén. Rejtőző Medvével beszélt párszor, de nem voltak barátok. Az indián kultúra és a folytonos éneklés sok volt neki, nem igazán bírta azt a diákot. A húst közben vágta és a víz elkezdett főni.
- Szlávik, a lányokkal hogy állsz? Van már, akit kiszemeltél? Nekem van két barátnőm, egy itt az iskolában, egy kint.

A megbukástól való szorongásom kicsit csillapodott, hisz a magántanárok nem tanítottak valami rosszul. Csak a túlélés órák azok amik nagyjából újak voltak nekem. Szóval ha rendesen tanulok nem lesznek semmilyen problémáim.
Az elrablásokkal kapcsolatos információ eléggé megleptek. Nagyon nehéz lehetett elrabolni egy csapat különleges diákot, és még a kíséretüket is. Az hogy leklónozták őket, biztosan rosszul érintette őket. Engem például nagyon is letaglózott volna, főleg ha az emlékeket is megkapták a klónok. Mindig csak arra tudnák gondolni, hogy tényleg én vagyok-e az eredeti, vagy csak az egyik klón vagyok, és az eredetim meg már halott? A kételyeimet nem osztottam meg az újdonsült barátommal, nehogy még végül elterjedjen és másként viselkedjenek szegény diákokkal, akik visszatudtak térni.
A viccén nevettem természetesen. Régi vicc volt, de az egyik favoritok közé tartozott. Biztosan ezzel akarta meg enyhíteni a szituáció komolyságát.
- Én és a lányok az két külön faj. Én magántanároknál tanultam és nem is mozdultam ki egész nap a szobámból, legfeljebb csak a vívás óráimra. Nem nagyon vagyok még járatos a párkapcsolatokban. Az irodalomban a szerelemről eléggé sokrétűen van fogalmazva, így mondhatni semmit sem tudok erről a dologról.
Sajna eddig lányokkal nem nagyon tudott megfelelően kapcsolatot teremteni, így egy-két mondatnál sosem jutott előbbre.
- Tudnál tanácsot adni ilyen téren? Szerintem, még ha nem is mondtad volna, a lányokkal eléggé jól tudsz bánni. Csak az ne legyen hogy két szék közé essél.
Persze közben tovább készítjük a kaját és a krumplikat már szépen meg is pucoltam, ami szerintem rosszabbul is sikerülhetett volna, szóval az elvárásaimnak pont megfeleltek és gyönyörködtem a kétkezi munkám gyümölcsében.