Konyha

A fény hatása csak lassan akar elmúlni, és erősen káprázik tőle a szemem. Ezért nem is állok fel, nehogy elessek. Majd csak ha már újra visszanyerem a látásom.
- Lehet hogy még a véresőhöz volt köze ennek... - találgatok. Még kimondani is furcsa a véresőt. Ilyet még életemben nem láttam ezelőtt.
Eztán a gondolataimba utat tör az, amit a fényjelenség előtt mondott Peter.
- Hogy mennyi?! Kétezer-huszonnégy? - mondom lassan és tagoltan, hogy magam is meg tudjam emészteni. - De akkor... Úristen, hol voltam addig? - arcomat a kezeimbe temetem, és erősen megdörzsölöm. A fémes érintése a bőrömnek még mindig idegenül hat.
- Mindegy. Hagyjuk. Előbb majd kipihenem magam, akkor talán jobban fogok emlékezni. De ez... akkor is hihetetlen... mi történt azóta? Volt valami nagyobb esemény? Tudod, mint például elnökválasztás, vagy ilyesmi...

-Hát.nem..persze.megvagyok.köszi.
Dörzsölgeti a szemeit és válaszol arra hogy hova tanácsos ilyenkor nézegetni. Mikor kissé kitisztul a látása és kinéz az ablakon megvonja a vállát.
-Akkor.jókora.gránát.lehetett.ha.kipucolta.az.egész.eget.és.elállította.azt.a.tébolyt.odakint. Na.de.mindegy.is.
Fordul vissza a társaság felé és vakarja meg halántékát a tanácstalanság jegyében.
-Hát.az.tényleg.marha.sok.idő. Azért.én.ennyit.nem.voltam.a.ládában.
Tovább nem fecseg viszont, mivel fogalma sincs ilyenekről, hogy elnökválasztás, vagy politika, vagy hatalomátvétel. sosem érdekelte őt igazán, bár jobban bele gondolva, most már lassan nem is tudja, hogy mi érdekelné.

Velvet, tudatomra adta, hogy jól van, bár elsőre ez nem úgy tűnt, mivel kissé támolygott még. Gondolom a hirtelen fénytől. Kijelentésére, hogy kitisztult az ég én is kitekintettem.
- Ez furcsa. Az előbb vörös eső, majd vakító fehér fény, most pedig mintha mi sem történt volna. Bár a hajamról ezt nem mondhatom el. tapogattam meg a még, mindig véres hajkoronámat.
Ekkor fogta fel Cyrce mit is mondtam, hát én is kiborulnék, ha kiderülne, hogy több évnyi emlékem veszett el. A költői kérdésére nem feleltem, de mikor a pihenésről beszélt, akkor egyet kellett értenem vele.
- Talán ezt kéne most tenned. Csak keresnünk kellene egy tanárt, aki megmutatja a szobáinkat. Elvégre, mivel mindhárman mutánsok vagyunk, mind kapunk szobát a koleszban, még te is Cyrce, szerintem ha elmeséljük mi történt kizárt, hogy ne marasztalnának.
- Nekem se ártana egy fürdő.
Cyrce újabb kérdésére, már nehezebben tudtam felelni.
- Történelemből, sosem voltam penge, meg nem is nagyon politizálok. De azt tudom, hogy volt elnökválasztás. A mutáns ellenes Osborn nyert a végén, sajnos.
Mondtam, majd megindultam a csomagjaimhoz.
- Jöttök lányok? Keressünk egy tanárt!
Javasoltam, és ha benne vannak, akkor felkapom a cuccaim és elindulok kifelé a folyosón, hogy kereshessünk egy tanárt.

//Az osztálykirándulás miatt kicsit rá kéne kapcsolni. Amazon remélem mesélsz nekünk//

//Előzmény:Zűrzavar szobája//

Elkapja a felé dobott chipset, bár ezért az ízesítésért nincs odáig, de ez is megteszi. Kibontja és beleharap egybe, míg egy nagyobb darabot add a vállán lévő madárnak is.
- Köszi. Rendben, menjünk. Nem lesz gond, hogy kihozzuk őket? Igaz el repülni nem fognak...-
Menet közben a madárt is eteti, na és persze Charlesnak is ad a chipsből, végül is az övé volt eredetileg. A folyosókon nem sokan vannak, néhányan lézengenek csak.
-Tényleg, neked mi is a képességed?-
Kérdezi a konyhába belépve, hisz ha jól emlékszik nem került szóba a dolog. Körbe pillant és a hűtő felé veszi az irányt, hogy valami ehető után nézzen. A madarat addig lerakja annak a tetejére, azért nem tartja higiénikusnak ha belemászna a hűtőbe a madár is. 
-Te mit eszel?-
Kérdezi, ha kap választ akkor a hűtőből kiszedve odaadja Charlesnak amit kér, ő pedig még tovább válogat.

A papagájaim nagyon vidámak, hogy kimehetnek a szobából. Papageno-t hozom a karomon és végigrikácsolja az utat. Csak akkor marad csöndben, mikor adok neki chips-et. Azt vidáman ropogtatja.
- Hát el nem repülnek, az biztos. Nekik is kell világot látni. Ha valakinek nem tetszik a nagyfőnökök közül, majd szól.
Én így szoktam csinálni. Ha arra gondolnék, hogy mi lenne baj meg mi nem, akkor szinte semmit se csinálnék. Na jó, ha tudom, hogy valami baj, akkor azért szívesebben megcsinálom.
Mikor beérünk a konyhába, Jason megkérdezi, mit tudok. Elmosolyodom erre.
- Az én képességem a zavarás. Nem az, hogy idegesítek másokat. Az csak szimplán tanult dolog. A mutáns képességemmel a gondolatokat tudom összezavarni. Például ha nem vagy biztos benne, hogy a hűtőben van-e tej, akkor még nagyobb zűrzavart tudok csinálni a fejedben. Jó, mi? Ezért tiltottak ki dolgozatírásokról. Rosszul sikerültek a mellettem ülők felmérői.
Ja, az szép volt. Kiszúrták, hiába tagadtam. Azóta nekem mindig külön van dolgozatírás és egyedül ülök a teremben egy tanárral. De hát még sok módja van a szórakozásnak. Megérte kipróbálni, vicces volt, mikor kiderült és újra kellett írniuk. Az volt a legviccesebb, mikor az egyik srácnak nélkülem még rosszabbul sikerült, hehe.
- Hogy mit? Hát lássuk, mi van...
A srác kinyitja a hűtőt. Odahajolok, Papageno meg felszalad a hátamon és a fejemről a fridzsider tetejére ugrik. Megsimogatom a fejét, aztán visszanézek a hűtőbe.
- Legyen az a gyümölcsjoghurt meg egy babkonzerv. És egy banán a párocskának.
Azt imádják a papagájok. Ha Jason odaadja, amit kértem, akkor evőeszközt és konzervnyitót keresek, aztán leülök az asztalhoz. Már teli szájjal kérdezem, két babfalat között:
- És hogy kerültél ide a suliba? Úgy értem, miért pont ide jelentkeztél? Túl sok mindent martál szét?

-Ez igaz, amúgy sem hiszem, hogy egy papagáj párért szólnának...-
Kérdően pillant rá, mikor a zavarásról kezd beszélni....azt hiszi elsőre, hogy átakarja verni, de aztán bólint egyet, miközben odaadja a kért babot, banánt meg még amit kér. Ő is kivesz egy yoghurtot és egy jókora pizza szeletet, meg egy narancslét.
Ügyesen egyensúlyozva lepakolja az asztalra és a pizzát belöki a mikróba.
-Ez a képesség igazán illik hozzád igazán.-
Mosolyodik el, majd kiveszi a felmelegített ételt, és Charlessal szemben leülve kezd enni.
-Én nem nagyon akartam mutáns gimibe járni. Miután jelentkezett a képességem, igazából volt róla szó, de az egyetlen alkalom után nem jött elő, sehogy sem. Így anya annyiban hagyta a dolgot...-
Itt elhallgat egy pillanatra és mintha teljesen belefeledkezne a pizza szelet fogyasztásába, aztán lassan folytatja.
-Anya a végrendeletében azt akarta, hogy idejárjak, és el is intézte....és mivel anyának nem voltak rokonai, nekem sem....így más választásom nem nagyon volt. Igaz egyszer az is előfordult, egy egész kórházi szobát szétmartam....mindegy, ez nem kellemes emlék, és hát most itt vagyok...-
Charles felé dönti a narancslét, hogy kér-e, addig keres egy vagy két poharat valamelyik polcon.

Látom, hogy nem igazán hiszi el, amit a képességemről mondok. Így elsőre nem is hangzik valami nagyágyú szupererőnek. De amikor kipróbálom valakin, annál idegesítőbb tud lenni.

- Én épp ezért kerültem ide. Mikor kivettek a suliból, magántanárral próbálkoztak, de összekevertem őket. A szüleim nem értették, miért nem bírnak velem a tanárok, mikor én se vagyok hülye meg az oktató se. Aztán kiderült, hogy ha egy csipetnyi kételyt találok, akkor összezavarom a dolgokat.

Már lapátolom a konzervet, mikor Jason melegíti a pizzáját. Tényleg, el is feledkeztem róla, hogy a bab is melegen jó. Na, mindegy. Papageno és Papagena totyognak a hűtő tetején, de a hím a szélén megcsúszik és leesik. Odaugrok, hogy elkapjam. Nem tudom, mennyire tudna repülni ilyen váratlanul. Meg is fogom.

- Na, fiúk-lányok, inkább játsszatok a padlón! - ezzel megfogom a nőstényt is és leteszem a kőre. Meg is indulnak, egyből az asztal alá és akkor látom, mit esznek: a babot, amit kiborítottam, mikor felugrottam az asztaltól.

- Hát övék lett a bab. Akkor viszont én megeszem a banánjukat.

És így is teszek. Közben hallgatom a sztorit. Szóval a tragédia után került ide. Ennyire friss a dolog. Szegény srác, tényleg nincs szívem bemutatni rajta a zavarást. Pedig azt szoktam csinálni, ha valaki nem igazán hiszi el. A lehető legjobb alap ez. Kételkedik a képességemben, amivel a kételyből még nagyobb zűrzavart csinálok. Most ezzel nem akarok foglalkozni. Inkább témát váltok.
- Kösz, a narancslével most nem élek. Jason, alkoholt szoktál inni? Itt bent nem lehet, mert a gépnagyi rácsap a kezünkre. De mikor kimehetsz kivételes alkalmakon, nem csábít, hm?

Tényleg nagyon szeretheti azokat a madarakat, hisz képes érte vetődni, nehogy leessen a hűtőről. Nos igen azóta sem tudott rájönni, hogy tudta elintézni a dolgot, hogy idejárjon. De máshova nem igazán mehet, és az anyja is ezt akarta.
Közben talál egy poharat és önt a narancsléből egy jókora adagot, majd a maradékot visszarakja a helyére. Más is ihat belőle, nem akarja meg inni az egészet.
-És tudsz a telepaták ellen is védekezni? Ez elég hülye kérdés, csak nem igazán vagyok otthon ebben a mutáns képességek témában...-
Kortyol egyet az üdítőből, majd az utolsó chips darabokat a papagájoknak dobja, ha azok megeszik.
-Nem szoktam rendszeresen....azért ittam már...Jobb vagy, mint a Sátán úgy látom szereted kísérteni az embereket.-
Vigyorog rá. Furcsa egy srác az egyszer biztos.
-Miért kérded? Igazából azt sem tudom, hogy elhagyatom-e az iskolát, ki engedélyezte volna? Vagy van nálad valami pia?-

- Járok a Telepataklubba, de ahhoz azért komoly tudás kellene, hogy védekezzek egy gondolatmanipuláló ellen. Lehet, hogy majd kifejlődik valami ilyesmi. Tudod, általában a mi korunkban csak elkezdődik. Aztán lehet, hogy krokodillá változom vagy akármi.

Keresek valamit a hűtőben. Tej, almalé... Kakaó, az jó lesz. Ha már rendes pia nincs. Majd kint lesz. Látom Jasonon, hogy eljátszott a gondolattal, de nem meri megcsinálni.

- Azért ne túlozzunk, a Sátántól még messze vagyok. Egy egész világgal kiszúrni, még nagy falat lenne nekem. De ő nagy játékos a mondák szerint, az biztos. Azt mondtad az előbb, hogy nincs szülői engedély, de csak voltál már kint vagy nem? Egyszer se volt beteg rokon vagy esküvő, akármi, ami miatt kikértek?

Ha anyja nincs is, de csak nem halt ki az egész család. Vagy ha igen, akkor még lesújtóbb a helyzete. Már érdeklődik is a pia iránt.
- Hogy van-e nálam? Hát nem is tudom... Legyen?

-Azt azért kétlem, hogy krokodillá változnál...-
Erősen elgondolkodik azon amit mond, hogy csak elkezdődik a mutáció, és később fejlődhet. Persze tudja, hogy valószínűleg erősebb lesz a későbbiekben a képessége, de nem igazán tudja elképzelni, hogy hogyan is lehetne ez.
-Ha választhattam volna, biztos nem savas érintést szerettem volna képességnek.-
Rázza a fejét a kérdésre, hogy elhagyta-e az iskolát.
-Mióta itt vagyok nem...anyának nem voltak rokonai, árva volt, és ha voltak is nem voltak rá kíváncsiak, és közeli barátai sem voltak...-
Hirtelen elszomorodik, annyi mindent nem tud róla, és valószínűleg már nem is fog. A pohár hirtelen elkezd megolvadni ahogy fogja. 
-Fenébe már ezzel!-
Fogja és egy közelben lévő konyharuhába csavarja a poharat, nehogy még több kárt okozzon, de láthatólag a sav már kifejtette a hatását.
-Bocs de elment a kedvem az ivástól...-
Morogja és dühösen nézi a ruha alól kikandikáló eldeformálódott poharat.

//Bocs, hogy ilyen sokáig tartott a reag //

Na, most megint mi van? Leblokkol, mikor a képességekről van szó. Aztán végre megszólal. Hát innen fúj a szél. Nincs kibékülve magával. Pedig a képességfejlesztő órákon mindent megtesznek ezért. Nem csak azt tanítják, hogy használjuk az erőnket, hanem azt is, hogy fogadjuk el, mert változtatni nem tudunk rajta. Bár nekem erre nincs szükségem, mert eleve imádom a mutáns képességemet.

- Hát idegesítő lehet, mikor a toll szétfolyik a kezedben. Vagy egy szerelmes simogatás után után a csaj hívhatja a mentőket. Tényleg, a lányokkal hogy állsz? Van itt a suliban, aki tetszik? Csak úgy nyüzsögnek a csini tinilányok, igaz, egy részüket nem tudom, mikor látjuk viszont.

Aztán megint az anyjára gondol. Nem voltak rokonai, senki nem kereste. Lehet, hogy ezt a nagy magányt és hallgatást innen hozta és a haláleset csak rátett egy lapáttal.  Megint elöntik az érzelmek és szétmarja a poharat. Mikor betakarja konyharuhával, elveszem onnan a tárgyat. Kicsomagolom, amennyire lehet. Egy kicsit beleragadt.

- Te, Jason! Ez tök formatervezett lett. Épp kézre áll. Nem gondoltál rá, hogy valami ilyesmire használd a képességedet? Amihez másoknak kohó, meg speckó anyagok kellenek, azt te a kezddel simán megcsinálod. Gyárthatnál kézműves termékeket.

Látom, hogy nagyon dühös és tutira azt fogja hinni, hogy csak gúnyolódom vele. Pedig nem, csak megláttam benne az üzleti lehetőséget. Ezt anyától örököltem. Ő is egyből kiszúrja ezeket és meg is valósítja, amit akar. Nem hiába virágzik a Dialin Ékszervállalat.

- Nem hülyítelek, ez csak olyan örökölt dolog nálam. Anyám kereskedelemmel foglalkozik és megtanultam egyből észrevenni a lehetőségeket. Pia egyébként nincs nálam. Nem könnyű ide behozni. Veszély mindent lát. Ez olyan idegesítő, nem? Néha olyan, mint egy börtönben, megfigyelnek és rendszabályoznak.

-Nem is tudod mennyire idegesítő.....-
És Charles rá is tapintott a lényegre, miután előjött a képessége, szinte semmihez nem mert hozzá érni, tárgyakhoz sem, nem hogy emberekhez. Ráadásul mostanában elég kiszámíthatatlan a dolog.
-Én...hát nem igazán, láttam senkit aki tetszene. Mondjuk hogy is, ha nem is beszélgettem senkivel, még a szobámat se nagyon hagytam el eddig...-
Hát most aztán tényleg egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Kíváncsian bámulja és kicsit félve - nehogy a sav, ha maradt még kárt tegyen benne - ahogy kicsomagolja a poharat aminek eléggé érdekes amorf alakja lett. 
-Hát, nem igazán gondoltam rá....eddig sehogy nem gondoltam rá, hogy akár hasznosíthatnám is a képességemet...-
Mint kézműves, vagy művész?
-Sosem tartottam magam művész alkatnak magam vagy ilyesmi...de azért nem rossz ötlet.-
Tényleg nem kéne csak a rossz oldalát látni ennek. Érdekes, hogy egy vadidegen képes meglátni a hasznot, jót ebben a veszélyes képességben is.
-Akkor anyud elég sikeres lehet. Nem is tudom, idegesítő, főleg annak aki mindig a szabályokat akarja áthágni, de szerintem jó, hogy van. Inkább egy védelmi rendszer, hogy megvédjen minket. Igaz azt nem tudom mitől, de kint biztos vannak még olyanok akik nem szívlelik a mutánsokat, plusz az X-mennek is vannak ellenségei....Tényleg te szeretnél itt maradni X-mennek, ha végeztél?-

Nem semmi ez a gyerek. Eleve nem lehet túl társasági lény, ha az anyja se volt az. Aztán még meg is halt és még van hozzá egy képesség, amivel akármit szétolvaszt. Szerintem még kezet fogni se mer, ha nagyon izgul és jobb is. Hát az ilyenre szokták mondani, hogy fokozottan hátrányos helyzetű...
- De a szemed csak nyitva van, nem? Ne mondd, hogy nem éledtek fel benned a kamaszkori vágyak! Na, figyelj, most nem tudom, hány csaj lehet az iskolában, de keresünk egyet, oké?
Én csak élvezném a helyzetet és talán Jason is rájön, hogy nem lehet örökké burokban élni. Nem az én feladatom, hogy életre neveljem, de ha a szórakozásban velem tart, akkor még lehet belőle jó játszótárs. Amíg el tud engem viselni, mert tuti, hogy próbára fogom tenni. Nem rosszindulatból, egyszerűen ilyen vagyok. Engem el kell viselni, ezt már sokan mondták.
- Nem kell ahhoz nagy művészi véna. Tegyünk egy próbát!
Lehajolok és a babkonzervet veszem a kezembe. Papageno már nyakig benne volt, így tiszta trutyi a háta meg mindene. Nem szeretnek fürdeni, de ezek után muszáj lesz. Kiveszem az asztal alól a fémdobozt és odaadom Jasonnek.
- Próbálj valami erős érzést előcsalni magadból és csinálj a doboznak egy karcsú formát!
Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e? Neki is kell járnia képességfejlesztésre, úgyhogy valamennyire érthet hozzá. Ha nem is tudja szándékosan előhívni, akkor ezzel talán megijesztem vagy felidegesítem és végül amiatt jön ki belőle a sav. Mindegy is, az eredmény meglesz.
- Igen, elég jól megy a cége. Engem is ilyesmi pályára szánnak, de még nem vagyok biztos benne, mit akarok. Ráérek vele, addig élvezem az életet. De az X-Menbe biztos nem megyek. Szép dolog megmenteni a világot, de csinálja más. Hallottad, hogy Jonah-t bevették oda?

-De persze, láttam egy-két dögös lányt...ha gondolod...-
Motyogja zavartan, és reméli Charles leszáll a témáról. Így is elég hülyének érzi magát, amiért konkrétan mióta itt van, csak bujkált, és ha lehetett került mindenkit, nem pedig a lányokat nézte, mint más normális srác. 
Inkább elveszi a konzerv dobozt, és megpróbál koncentrálni, és elég is az anyára gondolnia, máris csurog a sav a tenyeréből. Bár nem lett túl karcsú, azért valamennyire sikerült az elvárt formát létrehoznia.
-Kezdetnek nem is rossz....de azt hiszem több savat nem tudok előállítani, pihennem kell egy kicsit...-
Válaszolja valamivel vidámabban az aprócska siker élmény után.
-Jonah? Hát végül is ha gazdag a családod, ráérsz eldönteni....nekem is van pár évem, míg kitalálom mihez kezdjek...lássuk be nincs túl fényes jövőre kilátásom.-

Jason nagyon megszokhatta a kitérő válaszokat. Amit mond a csajozós ajánlatomra, az tökéletes példája annak, hogy mondjunk igent, mikor nemet akarunk. Persze, volt már, aki tetszett neki, de nem ment oda hozzá. De majd most az én kedvemért megteszi... Hogyne. Ebből csak az lenne, hogy engem is otthagy a csaj, mert egy ilyen szerencsétlennel vagyok. Jól van, a csajozást majd megoldom én magamban vagy olyannal, akinek ez megy. Ez a srác eléggé magának való, de mégis van benne valami fantázia.

Például az, hogy csinálja, amit mondok. Elkezdi savazni a konzervdobozt és már tudott is rajta alakítani egy kicsit.
- Na látod, mondtam én, hogy megy ez! Nyugi, senki nem kezdi úgy az ilyesmit, hogy egyből a Dávid-szobrot faragja ki. Szerintem tedd el ezt a konzervdobozt, mint kortárs műalkotást! Ha meglátod, emlékeztetni fog rá, hogy a képességednek nem csak hátránya van, ha megtanulod irányítani. Aztán ha egyszer bejön az élet, majd mondd el mindenkinek, hogy én indítottalak el a lejtőn, hehe!
Kicsit már jobb kedve van. Én már unatkozom a konyhában és kell valamit csinálnom. Odamegyek a hűtőhöz és megnézem, mi van bent. Kefír, sárgarépa, egy szelet torta, pizza, meg még sok minden. Na, lássuk, mit tudunk ebből összehozni. Kiveszek egy répát meg azt a tortát. A joghurt kupakját letekerem és a dobozt óvatosan nekitámasztom a hűtő ajtaján lévő polcnak. Óvatosan csukom be és így nem fog kiborulni. Majd csak akkor, mikor valaki kinyitja. Remélem, hogy épp itt leszek és látom. Ha nem, akkor is jó móka volt ezt kitalálni és megcsinálni.
- Figyelj, én is alkotok valamit!
Kiveszek egy szívószálat a szekrényből. Valami hegyessel kifúrom a sárgarépát és keresztülnyomom rajta a szívószálat. A leveleit bekenem a tejszínhabbal, amit a tortáról leszedek. Késsel faragok neki arcot és a torta csokirészével még meg is rajzolom. A levelek a habtól égnek állnak, mint az áramütöttek haja. Elfordítom a tortát és beleállítom a répát, aztán ezt az egészet be a mikróba. Nullán van, nem fog beindulni. De ha látnám az arcát annak, aki kinyitja a mikrót és ez néz vele szembe.
- Szívesen megvárnám, amíg találkozik valaki Répa Úrral, de nem lehetünk itt örökké. Mit szólnál, ha tovább indulnánk a folyosón?

előzmény itt: Tina szobája

Évával megegyeztünk tegnap, hogyha lefestem neki a portréját, akkor ő segít megtanulni főzni. Persze mielőtt elindultunk volna a konyhába az első órára, még meg akartam mutatni Évának a portrét amit róla csináltam. Egy lepellel takartam el a kész művet, majd lehúztam azt mikor ő is ott volt hogy lássam hogy tetszik neki a kép.(Persze a szemüveget hozzá kell képzelni, de az arc ugyanaz akar lenni.)
- Na milyen lett? Jó régen festettem már portrét.
Kérdem, majd ha Éva véleményt nyilvánított, szólalok csak meg ismét.
- Akkor mehetünk az első órára? Sok munka lesz velem elvégre, nulláról indulok.
Mondom, majd ha a lány igent mond átsétálunk a konyhába, ahol kezdetét veheti az első óra.

- Wow! Tina, ez lenyügöző köszönöm szépen. Ha az első óránknak vége, kiteszem a szobámba. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.
Mondom Tinának öszintén, mikor meg mutatja a potrét amin sokat dolgozott az egész éjszaka. Vagy nem. Nem tudom biztosan. Minden esetre, a kép nagyon tetszik.
- Nos, akkor kezdjük az első órát. Alappal kezdjük. Először is kezdjük azzal, hogy meg mutatok pár tárgyat, Aztán, meg látjuk, hogy mennyire emlékszel.
Mondom, és közben elő veszem a lábasokat, az edényeket, és más egyéb dolgokat.
- Tehát, akkor ezek itt a lábasok, különböző méretekben. Kicsi, közepes, és nagy. Ezek itt pedig, a fazekak a méretük úgyan az mint a lábasnak. A lábasokat, amúgy tészta főzésre használjuk, vagy kisseb adag meleg kalya tárólására használjuk. A fazekakban, pedig a nagy adagok készülnek. - Most egy kicsit várok, hogy hátha van kérdése. Ha, nincs folytatom.

- Szóra sem érdemes. Én köszönöm, hogy vállalod a tanításom. Nem vagyok valami jó tanuló, ha konyháról van szó. 
~ Az árvaházban valahogy a konyhai munkák mindig kajacsatával és büntetéssel végződtek. Szóval jóformán semmit se tudok.
Évával bemegyünk a konyhába, majd ő előpakol egy csomó edényt az asztalra, persze látom a kinézetbeli különbségeket, de a nevüket mindig is kevertem. MEg azt sem értettem, hogy a nevelőnő miért ordít velem, ha nem abban főzöm meg a kaját, amire ő gondolt. Na mindegy, szerencsére annak az időszaknak vége.
Éva elkezdi magyarázni, hogy mi micsoda.
- Aha, szóval értem már miért ordított a nevelőnő, mikor a tésztát fazékban akartam megcsinálni 4 főre. meg mondjuk ő csak azt mondta, hogy adjam oda a lábast én meg azt se tudtam melyik melyik.
Mondom, majd kuncogok az emlékeken.

Tina, mond valamit, miután bele kezdtem a tanításba.
- Az eléggé rossz érzés lehetett. Mármint mikor kiabált veled. - Mondom Tinának, együt érző hangon. Majd folytatom.
- Na de, folytassuk. Itt van ez a serfenyő, ebben lehet palacsintát készitésre használjuk, de készülhet még benne akár tükör tojás, vagy rántotta. A mélyebb változatokban, lehet még zöldséget párólni, rántot hust illetve rántott halat is késziteni, meg fasírtott. Ez itt a szűrö, ebben szokás a tésztát leszűrni. ennek is van egy pár változata. Például, műanyag, fém. Kicsi, vagy nagy. És ezek itt a fa kanalak, ezekkel kell a levest kavargatni, hogy oda ne égjen a leves. De, nem csak levesnél hasnáljuk, hanem akkor is, ha tésztát fözünk. A fakanálból jóbb ha több van, mikor egyszerre többdolgot fözöl. Ez itt a fogó, ezzel tudod a forró ételt mint például a kész rántott hust, vagy virslit megfogni. De vannak mamár olyan gépek amejekkel ezek már helyettesitőek. - felyezem be a mondatot, és megint várok, hogy van-e kérdése.

Éva együtt érez velem, ami jól esik, de nem azért mondtam, hogy sajnáljon. Csak sztorizni akartam.
Aztán Éva nekiáll és magyarázni kezdi a többi dolgot is a konyhában. Bár némelyiknek mily hihetetlen még én is tudtam a nevét. Mikor befejezi a mondandóját azután szólalok csak meg ismét.
~ A leves odaég?
- Értem, bár a fakanalat már én is felismertem. Amúgy a leves hogy tud odaégni? nem inkább túlfőzni lehet azt ami benne van vagy addig főzni míg elpárolog?
Kérdem, és igazából érdekel, hogy most mi is pontosan, mert tényleg nem értem, hogy éghetne oda egy leves.