A Hall

Még új vagyok itt, nincs különösebben véleményem a helyről csak a szokásos nézeteim, az eddigi egyetlen negatívum a bentlakás, úgy utálom, ahogy van persze ez sem az én ötletem volt drága jó édesanyám kényszerített rá. Mindenesetre a bálra gondoltam elmegyek, legalább láthatom milyen szerencsétlenek járnak ide.
~ Remélem lesz valaki akivel tudok normálisan kommunikálni.
Általában nem szeretem a bálra való öltözést mert förtelmesek a ruhák, de most muszáj kiöltöznöm, ezt gyorsan megteszem, felveszek egy sima armani öltönyt, eredetileg olyat akartam amin gyémántozással vannak megcsinálva a csíkok csak azok néha furán csillognak így hagytam a fenébe, órát nem tudom mennyire szokás de egy rolexet is felraktam, ebből nem sajnáltam az aranyozottat meg még a zsebembe a gyújtóm meg egy doboz fumárót, így indultam útnak. Amint belépek a terembe fülem megcsapja a zene, ami nem az én stílusom ezzel párhuzamosan egy rövid gondolat is átfut az elmémen ~ Ó a faszomat azt! ~ Gyorsan lesietek a lépcsőn és máris nézek a svédasztal irányába, hátha akad ott valami normális étel is. Észreveszek egy szakállas pipázó alakot, ahogy a ruházatát nézem kiderül számomra, hogy nagyon sokat adhat a megjelenésére ha ide is szar szűk öltönybe jön, de erőt veszek magamon és udvariasan szólítom meg.
- Üdvözletem. Elnézést itt lehet dohányozni? Vagy esetleg ki kell menni?

( előzmény a szobám)



A lépcsőhöz érve indulok lefelé, és közben látom, hogy Bea már lent van, és iszogat valamit. Ahogy indulok lefelé, kezemmel intek Bea felé, ha ide fordul, és erre néz. Bea csodálatosan nézet ki abban a zöld öltözékben, amit hordott, bár nem tudom, hogy ez hogyan is hangzik egy másik lány szájából. Amint le érek egyenest arrafelé vetem utam, és közben el megyek egy tanár elött, és oda köszönök neki. - Jó, estét tanár úr. - És már megyek is tovább, egyenesen az asztalok felé, ahol minden féle finomság található. Elveszek egy tányért, és meg rakom minden féle finom sággal. A pohárba meg tőltök, egy kis teát. - Hello Bea, szép a ruhád. - Mondom neki, de csak hogy meg dicsérjem, nincs ezzel semmi hátsoszándékom

Bea is meg dicséri a ruhámat, ami jól esik természetesen, majd folytatom az evést, mert ma még nem is ebédeltem. Csak most veszem észre hogy Bea a társaságot figyeli, majd kérdez tőlem valamit. Bár, az is lehet hogy csak hangosan gondolkodot, de mivel a fejével előre bollint, ezért egyértelmü hogy tőlem kérdez, és én is megfordulok, és a jelzet irányba figyelek. - Nem tudom, de ha gondolod, oda is mehetünk hozzájuk. Talán nem bánják, ha csatlakozunk. - Mondom beának, és mivel mindent el fogyasztottam a tányéromról, vissza teszem az asztalra hogy majd még valamikor eszem rola. Én is körbe nézek, és tekintetemmel Aaront, Matt-et, és Lexet keresem, csak tudnám hogy minek, talán hátha valamelyik fel kérne engem táncolni. No, meg persze Beát is, de a srácok közül eddig még senkit nem látok. A poharat még fogom, mert abban még van tea, ami arra vár hogy meg igyam.

Többen is köszönnek az illetőnek akit megszólítottam, hamar kiderül róla, hogy bizony egy professzor, ahogy én elnézem az őrült fajtából, egy másik itt lévő alaknak is megtudom a nevét, Liam, hát jó megjegyzem. Egyelőre nem érkezett válasz a kérdésemre, pedig én nagyon kíváncsi vagyok. Várakozás közben hallom, hogy valaki nyilván hozzám beszél. Kapásból szólalnék fel félhangosan, hogy ki az a gecibunkó aki nem látja, hogy éppen beszélek valakivel, de van elég lelki erőm nyugodtan barátságosan fordulok a hang irányába. Aztán meglátom a lányt, igyekszem nem végigelemezni a kinézetét, most azt sem illik, megfogadtam tartom magam.
~Not bad for a human.
- Húha de hivatalos valaki. Tony Price, örvendek. És ön?

Tehát bea nem akar odamenni, hát akkor mindegy. - Ha nem, hát nem. - Mondom Beának, miután a teából korgyoltam egyet. Ekkor lép hozzánk Liam, és köszönés kép dicséretet kapunk tőle. - Szia Liam, egyébként, te is egészen fes vagy hogy úgymondjam. - Mondom neki, és aztán a következő kérdés is érkezik, amire Bea vállaszól, majd rám néz. Nem születtem telepatának, így azt nem tudtam mire vélni, de aztán le eset biztos a meg erősitésemre vár. - Igen, persz hogy leülhetsz közénk. - Mondom a srácnak, és közben a középen lévő székfelé mutatok. Az új srácnak a nevét mostmár tudjuk, csak azt nem hogy mikor érkezett ide. Beát lefoglalja Liam bűvész mutatványa ahogy hallom, és meg fordulok. A srác kezében az elöbb még egy szalvéta volt, most meg egy pakli kártya. - Wow, ez igen te aztán ügyes vagy. - Mondom neki, de kérdezni nem kérdezek semmit a trükről, mert egyrészt úgy sem árulnáel hogy hogyan is csinálta, más részt meg inkább had maradjon az ő titka. Ahogy körbe nézek egy fura Tizen négy év körüli gyermeket látok egy tanárral beszélgetni. _ Milyen érdekes egyesek mutácioja, gondolom neki sincs problémája a kinézetével. _ Gondolom magamban hogy azért ne vonjam magamra a figyelmüket.

- Köszönöm. - szólok még gyorsan oda a Professzornak mielőtt az távozna, ne gondolja már most azt, hogy bunkó vagyok. Most már tudom ki kell menni majd, ha dohányozni akarok, ami elvileg tilos. A prof után a többiek is elszivárognak, ahogy észreveszem, hogy ez jó vagy rossz nem tudom de nem is érdekel.
~ Hmm, kinézetre illik hozzád a neved, kellemes... Ez mi a halálom volt? Mikor utoljára nekem ilyet mondtak... nem is mondtak ilyet soha, tudom én magamtól is ezt, jó nevem van, de akkor is. Ezt pozitívan kellene értékelnem.
Megtudom a nevét is, egy biztos, nem angol de a gulyás az nekem valahonnan nagyon ismerős, sőt konkrétan tudom is milyen szó az, rá is kérdezek.
- Rendben akkor tegeződjünk Csilla. ~ Milyen elcseszett név ez egyáltalán? - Az úgy is sokkal jobb. Még csak most költöztem be a kollégiumba, egy hete se, úgyhogy még a minden sarkon eltévedek mert hülye vagyok fázisban vagyok... Egyébként te ugye nem angol vagy, hanem gyanítom magyar talán ugye?
~ Azaz ország ahol valamilyen háromezer éve kihalt mágusnyelvet beszélnek, meg olyan okosak az emberek, hogy minden másodikból valamilyen tudós lesz, aki a NASA-nál dolgozik... és van ott gulyás leves is, az tuti egyszer ettem olyat bár azt se Magyarországon de a faszomse fog kimenni oda a világvégére.
Gondolatban nagy dicsőn megveregetem a saját vállamat, sikerül a nem ide illő szavakat gondolatokká formáznom, már egy jó ideje így remélhetőleg az egész bálon nem lesz gond.

Csilla egyre jobban mosolyog, most, hogy ez kényszerített "qrvára leszarom, de nem szólok" vagy rendes mosoly azt még nem tudom, de majd kiderítem valahogy... egyszer, talán, életemben nem fogom megtudni. Egyébként eltaláltam, magyar, ez az én szerencsém, egy szót jegyzek meg csak, annak is hasznát veszem valamilyen formában, láthatólag meglepi a dolog.
- Tudtam én, hogy tévedhetetlen vagyok. -mondom kicsit nagyképűen, de aztán rögtön nekiállok megmagyarázni- Őszintén engem is meglep, hogy már hallottam róla... de csak azért mert apám nyaranként mikor a fél világot körbe akarja járni szabadidejében, Hawaii, Egyiptom meg Ausztrália mellé mindig beiktatja Svájcot vagy Németországot, mert ott szeret horgászni. Potsdamban pedig van egy jó magyar étterem, ott ettem egyszer egy gulyás levest.
Kicsit elgondolkozom, hogy szükség volt-e ilyen hosszú halandzsára, vagy én is kezdek teljesen fogyatékos kreténné válni, aki össze-vissza beszél feleslegesen meg hülyeségeket kérdez. Szükség volt rá.
- Én helyi, New Yorki vagyok, itt is születtem meg minden. Amúgy elég lazán beszéled az angolt, meg is lepett, mikor mondtad a neved.

//Előzmény: Jonah szobája. //

Az átöltözés eléggé problémás volt, életemben nem vettem még fel ilyen ruhát, leszámítva a próbákat és csak azoknak köszönhetően sikerült viszonylag jól megoldani. Egy egyszerűbb fekete darabot néztem ki magamnak, mert hát nem tudom, hogy mi megy a masszív raszta hajhoz, igaz gondolhattam volna a lényegesebb dolgokra is, például a hosszúságára, ami okozhat majd még a későbbiekben gondot, de ez akkor annyira nem tűnt nagy problémának, hiszen annyira nagyon nem járkáltam benne. A másik probléma a magassarkú... Soha életemben nem voltam még magassarkúban korábban, így hát már egyszerűen a bált megközelíteni is nehéz, igaz, a tizedik botlás után már nagyjából tudok legalább egyensúlyozni, de még mindig nem érzem magam biztosnak a lépéseim közben, az egészet pedig a lépcső látványa tetőzi... Be kel látnom, hogy egy pillanatra megfagy bennem a vér tőle, de semmi vész, meg fogom oldani mert pozitív ember vagyok... Gondolom én, de már az első lépcsőfokot is nehéz megtenni, ugyanis sikeresen megakadok a ruhában, ettől kisebbre veszem a lépést, minek hatására elkapom a lépcsőfok szélét a cipő sarkával és mire realizálnám a valós problémát, már eléggé gyorsan dőlök lefelé... Csak a szerencsén múlott, hogy meg tudtam kapaszkodni a korlátban és nem zúgtam le a lépcsőn, közben pedig egy dolog jár a fejemben.
~ Remélem ezt éppen senki sem figyelte... ~ Mondjuk a későbbiekben max egy jót mosolyognék rajta, de azért most mégiscsak egy picikét kellemetlen. Mindenesetre is nagy nehezen, percek alatt le tudok jutni a lépcsőn, közben pedig persze megfigyeltem, hogy kik is vannak itt, és hát már eléggé sokan, de még mindig van pár személy, akit nem látok, pedig arra számítottam, hogy sokkal korábban itt lesznek. Természetesen az első dolgom, hogy olyan helyre megyek, ahol legalább egy olyan személy van, akit kedvelek, ez pedig... Ömm... Bea, Éva és Liam társasága, bár az első kettővel igazából nem nagyon beszélgettem, csak nagyon alapokat, meg úgy látom, hogy most ment oda hozzájuk egy srác akinek... Akinek elvileg tudom a nevét, gyakorlatilag már elfelejtettem. Kicsit esetlenül, de ismételten sikerül elindulnom, most kezd kissé kellemetlen lenni a ruha, szokatlan, nem érzem elégnek. a felső része olyasmi mint egy ujjatlan póló, vagy atléta, vagy mi, igaz annál stílusosabb, de a szoknya része... Hát nem tudom. Mindenesetre is oda szenvedem magam és természetesen...
- Sziasztok. - Köszönök és nem tudom, hogy mondanom kéne-e még mást, vagy sem.