Re: Sziget (Csendes-óceán)

by **Sarah** Csüt. 31 Okt. 2013, 18:55

Úgy tűnik hogy a karomon nincs seb, avagy valami más okozta a fájdalmat, ki tudja, hogy mi, idővel talán kiderül, bár hova gondolok, sosem fog kiderülni, nem is igazán érdekel, szépen lassan de biztosan menetelve haladok előre töretlenül, közben folyamatosan figyelve a környezetemet, de furcsa módon nem látok semmi olyasmit ami hörögve próbálkozna az agyam megrágásával vagy egyéb testrészem elfogyasztásával, ami furcsa, arra számítottam, hogy sokkalta többen lesznek, főleg, hogy korábban is erre figyelmeztettek... Hmm, talán egy átverés lett volna, hogy semmiképpen se tudjam őket követni, hát nem jött össze, nem féltem az életem és amíg nem jönnek túlzottan nagy tömegben addig különösebb gondot nem okozhatnak, csak a lábam sérült és az sem törés. Az-az egyetlen baj, hogy a csend túlzottan nagy, mint mondtam, a magam által keltett zajokon kívül semmi más nincs, semmi mozgás, neszek vagy bármi hasonló, de még mintha sötétebb is lenne, amit talán betudhatok az erdőnek, de az is lehet, hogy valaki szórakozik velem, lehetséges, hogy egyenesen belesétálok egy csapdába amit nem látok egy telepata miatt, azt sem tartom kizártnak, hogy az előző élőhalott szúrt meg valamivel aminek a tartalma okozhat hallucinációt, de ennek eléggé kevés az esélye, ugyanakkor nem kizárt. Mindenesetre is nem hallom már magam mögött a két verekedő félt, szerencsére, azonban kénytelen vagyok megtorpanni arra a pár pillanatra, amíg azt a vakító fényt szemlélem. Különösebb hozzáfűznivalóm nincs, semmi sincs ami eltérítene az utamról és nem tartok a csapdáktól, lehetséges, hogy csak a túlzottan nagy csönd miatt beképzelem az egész helyzetet, majd kiderül, egyenlőre továbbra is figyelek, nem engedem le a védelmemet, nagy hiba lenne, szóval figyelek és haladok egyenesen a fényforrás felé, ami valószínűleg maga a komplexum amit keresek, vagy ki tudja, de az épület a legvalószínűbb.

by **Szürke Eminenciás** Szomb. 02 Nov. 2013, 16:46

Charles megint el tudta kerülni a fertőzötteket. Ami viszont benne történt, az kedzte aggasztani. Elállt a vérzés csak úgy, magától és nem gyengébbnek, hanem sokkal élénkebbnek érezte magát. Azt gyanította, hogy ez már az átalakulás kezdeti stádiuma. Ha nagyon nagy szerencséje van, találnak ellenszert, amíg a fertőzés orvosolható. Nem volt biztos abban, hogy egyáltalán tartanak itt ellenszert. Ha ilyen jól el volt rejtve bázis, akkor nem kellett zombiktól tartaniuk. Az egyetlen lehetőség mégis az volt, nem ülhettek karba tett kézzel várva, hogy felfalják őket a zombik és ők is beálljanak húszabálók sorába.
A sziklafalon haladva a vámpír lassan elért a völgybejáróhoz. Keskeny út volt és nem tudták, hová vezet. Itt már fegyveres őrök is lehetnek és lehet, hogy két tűz közé fognak szorulni. Ha a fertőzöttek követték őket, akkor meg fognak itt jelenni. Charles még mindig nem akart a kelleténél nagyobb zajt csapni, ezért egy koncentrált gondolattal üzent Rachelnek.
"A vérzés elállt, de nem gyengülök, hanem épp ellenkezőleg. Ha ez még fokozódik és megjelenik nálam a hús iránti éhség, akkor hagyj itt, Rachel. Ha tudsz segíteni ellenszerrel, azért hálás leszek, de ha nem, akkor menekülj, ahogy tudsz! Neked családod van."
Ha a nőnek nem volt más, jobb ötlete, akkor Charles elindult lefelé a völgybe. Még mindig figyelt, hogy vannak-e fertőzöttek és ha fenyegették volna, akkor megpróbált kitérni.

by **Quentine Constantine** Kedd 05 Nov. 2013, 12:22

Gond nélkül érünk el a völgyhöz, ami már olyan szűk, hogy nem lenne biztonságos, sem előnyös repülve haladni tovább. Ha szükség van rá, még mindig kimenekülhetek repülve, de a haladás egyszerűbb a földön. A gond az, hogy már nem érzékelek semmilyen tudatot, ami vagy azért van, mert itt nincsenek zombik, vagy azért, mert valahogy túljárnak az eszemen. Emberi tudatokat sem érzékelek, úgyhogy még nem lehetünk túl közel a bázishoz, de bízom benne, hogy hamarosan azért odaérünk.
-Különös - jegyzem meg, mikor leszállok Charles mellé. - Nem hallottam még olyanról, hogy valaki élővé válik egy élőhalott harapásától. Igaz, arról sem hallottam, hogy vámpírt harapjon meg egy zombi. Van még mit tanulniuk a forgatókönyvíróknak. Viszont úgy tűnik, hogy valamilyen módon taszítja a többi zombit, ezért nem találkoztunk eggyel sem. Nem tudom, milyen eredménnyel jár ez a kombináció, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy bel fog halni. A sebe sem vérzik már, ami jó jel. Ne temessük egyelőre a reményt!
Charles mögött folytatom a sétát, mivel ő sérült meg, jobb, ha ő diktálja a tempót, mintha lemaradna a fáradtságtól. Talán még bírja az iramot, de ha tényleg élővé válik, akkor előbb-utóbb rá fog jönni, hogy egy halandó test sokkal gyorsabba fárad el, élelemre van szüksége, és pihenésre, pláne a gyógyuláshoz.

by **Thorhalla** Szer. 06 Nov. 2013, 09:45

2048. január 9. csütörtök – Sziget, Csendes-óceán
Résztvevők: Charles Dialin, David Storm és Rachel Wilcox

Ahogyan Charles felveti azt, hogy rákapna a húsra, ebből önkéntelenül is a vér volt az, ami az eszébe jutott, a hosszú ideje levő egyetlen tápláléka, máskor mindez roppant étvágygerjesztőnek hatott.
A páros végül is úgy dönt, hogy elindul a völgybe lefelé. Odalent roppant sötét volt, pár perc séta után úgy érezték mind a ketten, mintha átmentek volna valamin, de fizikailag nem látszott semmit, Rachel viszont ettől a ponttól kezdve hátrafelé nem érzékelt semmit sem. Előre felé meg csak madarakat és mezei állatokat. A páros előtt sötét, sűrű dzsungel terült el, ami olyan magasra nyúlt, hogy még a csillagok fénye sem szűrődött le ideáig.
Sziget (Csendes-óceán) - Page 3 Kdgg

David úgy dönt, hogy halad tovább előrefelé abba az irányba, amerre kell neki. Hosszú percek teltek el, továbbra is csak a saját zaját hallotta egészen addig, amíg fel nem ért egy kisebb emelkedőre, egy dombra. Itt a csillagok és a hold fénye megint teljes erővel világított, így a domb alatt elterülő részre könnyedén ráláthatott. Ebben az is nagy segítségére volt, hogy itt nem voltak fák, hanem egy kiirtott, rét volt az. Lehet, hogy jobban járt volna, ha ezt nem látja meg, a rét másik végén egy kerítéssel körbevett házat látott meg. Odabent fény égett, a kerítés még kitartott, a réten pedig több száz élőholtat lehetett látni, ahogyan a kerítésen próbálnak bejutni. Egyelőre csak négy-öt élőholt fordult morogva David felé, ahogyan megérezték az illatát és indultak el felé.

by **Szürke Eminenciás** Pént. 08 Nov. 2013, 00:21

Rachel leszállt a vámpír mellé és nagyon könnyedén beszélt a helyzetről. Nem őt karmolták meg, gondolta magában Charles. A szavai jól is estek neki, mert bátorította, de nem értett teljesen egyet.

- Nem is attól tartok, hogy belehalok. Akiket vagy inkább amiket láttunk, azok is egész jól elvannak. Gondolom, azért kerülnek, mert csak a nem fertőzött hús jó nekik és ez nem túl biztató. Tudod, nem vagyok régóta vámpír, de most valami még rosszabbá változom, azt hiszem.

A reményt nem adta fel, de ahogy az előbb elmondta Rachelnek, elvárta tőle, hogy ha már Charles gyógyulására nincs remény, akkor legalább a nő ússza meg. Charles tudta, milyen elveszteni egy családot. Az apja politikai gyilkosság áldozata lett, anyját a polgárháború idején felrobbantották sok más emberrel együtt. Amikor Charles-t megharapta az a több száz éves vámpír, aki egy "családi örökséget" akart átadni, a felesége végzett magával. A gyerekeket pedig nem akarta veszélynek kitenni, ezért másra vannak bízva és azóta nem is látták az apjukat. Charles-t már az esküvő is megindította, ahol Rachellel találkoztak. A nőnek férje van és gyereke, a vámpírnak pedig, akármilyen furcsa is, számít az ilyesmi. Mikor vadászik, akkor sosem csap le olyanra, akiről tudja, hogy családos. Rachelt pedig meg is kedvelte. Arrra már rájött, hogy az első benyomás téves volt, nem a kedvesség mintaképe a nő. Ott a Negatív Zónában bájolgott, de itt már szókimondó és gúnyos. Emellett jólelkű, hiszen képes még egy vámpírnak is segíteni.
Charles tehát vele együtt ment be a dzsungelbe. A vámpír nézte, hogy megvannak-e még a képességei. Ebben a sötétben kellett az ő látása, mert igen sűrű volt az őserdő. A hallására és a szaglására is figyelt, hogy mi történik. Mintha valami erőtérbe léptek volna vagy valami burkon mentek volna át. Ezt jó jelnek vette, hiszen ezek szerint közel jártak ahhoz, amit védtek ezek az őrült tudósok.

by **Quentine Constantine** Vas. 10 Nov. 2013, 17:28

-Azt hiszem, már nem lehetünk messze. Nem érzékelek egyetlen élőholtat sem, csak pár állat van erre. Mintha átjöttünk volna valami erőtéren, talán ez tartja vissza őket. Élő embereknek viszont egyelőre semmi nyoma.
Mivel szinte teljes sötétség van, már nem támaszkodhatok csak a mentális képességeimre, különben átbuknék valamin, hiába érzékelem a nyuszikat a közelben. Felidézem magamban Jason első mosolyát, és visszafogott fényességet teremtek a kezeimből. Nem akarok túl nagy világosságot, nehogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Épp csak annyi kell, hogy lássam, hová lépek, és ne akadjak fenn a dzsungel növényein. Remélem nem kell sokáig a sűrű erdőben haladnunk, mert itt az irányzékot nehéz belőni, és könnyen eltévedhetünk. A völgy segít valamennyire, de ha időről időre felbukkannak a csillagok, megpróbálok azok alapján is meghatározni valami célt, hogy ne keveredjünk el nagyon.
Továbbra is pásztázom a környéket a tudatok után, hátha érzékelek egy emberi elmét, egy őrt, tudóst, vagy bárkit. És persze ki tudja, talán a feltételezésem téves volt, és idebent is vannak zombik. Nem árt résen lenni.

by **Sarah** Pént. 15 Nov. 2013, 18:59

Rendíthetetlenül haladok tovább még egy jó darabig, ugyan olyan nyomott csendben, azt várván, hogy mikor fog valami nekem támadni, de nem, semmi ilyesmi nem történik, ez a legmeglepőbb az egészben, hiába feltételezem, hogy talán egy telepata húsevő szórakozik velem... Nem, semmi. Lassanként elérek egy dombot, aminek a tetejére felérve ismét megtekinthetem a holdvilágot, plusz vele egy rétet tele pár száz élőhalottal és a másik oldalán egy kerítéssel körbevett házzal, ahonnan fény szűrődik ki. Felettébb érdekes. Valahogy el kéne jutni a házhoz, az egyetlen probléma csupán az, hogy annyi agyevő van itt, hogy képtelenség lesz rajtuk átjutni és valószínűleg, bár innen messziről is próbálom ezt megfigyelni, hogy ne csak vakon feltételezzek, szóval nézelődök amíg nem túlzottan fenyegető a helyzet, de valószínűleg minden irányból körbeveszik eléggé bőven az építményt ahhoz, hogy ne lehessen bejutni. Ami kicsit problémásabb az-az, hogy néhány megérezve a szagomat, vagy talán inkább a nálam lévő véres cafatok szagát megindul az irányomba, nem egy olyan vészesen nagy szám, de ha nem akarok megfertőződni akkor valószínűleg jobb lesz kerülni, ez pedig úgy tűnik, hogy egy jel a sorstól. Megindulok vissza arra amerre jöttem, s csak egy húscafatot kapok elő és hagyom ott a földön mikor távolabb kerültem, majd pedig elindulok jobbra, hogy megpróbáljak egy jó nagy ívvel kerülőt tenni, ha pedig annyi eszük van amennyit feltételezek, akkor valószínűleg nem jönnek utánam, mert azt a húst amit otthagytam egyszerűbb megenni, ha pedig mégis, akkor még mindig van nálam egy kés és egy pisztoly, amit mondjuk így most nem lenne tanácsos használni, mivel a nagy hang valószínűleg ide vonzaná a többit. Majd kiderül hogy lesz.

by **Thorhalla** Szomb. 16 Nov. 2013, 13:54

2048. január 9. csütörtök – Sziget, Csendes-óceán
Résztvevők: Charles Dialin, David Storm és Rachel Wilcox

A beszélgetés közben Charles próbált a képességeire hagyatkozni és örömmel tapasztalhatta, hogy még rendelkezik velük és láthatta a környezetet. Nem igen látott mást, mint amit eddig, a sötétség a távolban, de legalább már látta, hogy mennyire sűrű a dzsungel, ami előttük van, és sikerült egy ösvényt is meglátnia benne, ami befelé vezetett, jól kitaposott út volt.
Rachel feltudta idézni könnyedén a fia első mosolyát, amikor ránézett. Ez minden eddiginél több boldogságot és kellemes érzést adott neki, aminek következtében nagyon, de nagyon könnyedén felizzottak a kezei, ahogyan ezáltal fénylő pajzsot hozott létre, amit jelenleg lámpának szánt, hogy ő és Charles lássanak. A fény megjelent, néhány pillanatig még ő is meglátta, amit Charles nem sokkal korábban, majd mindkét fiatal azt vehette észre, hogy a fény kezd eltűnni, a vámpír teste kezdte elnyelni és elszívni a pajzsból.

David elindult visszafelé és a morgó, hörgő zombik hangjára még legalább féltucat elindult arrafelé, amerre ő volt, így már egy teljes tucat követte. A húscafatot távolabb letette és valóban arra vetették rá magukat és kezdték kitépni egymás kezéből azt, hogy ki falhassa fel előbb. Ennek köszönhetően sikerült leráznia őket, ha akarja most már visszatud úgy menni, hogy ne vegyék észre az élőhalottak, és tud rendesen haladni tovább arra, amerre akar. A korábban látott fehér fény az égen kissé távolabb volt, mint az a ház, amit az előbb látott, ezt megtudta állapítania, és ahogyan itt az erdőben botorkált kissé távolabb egy furcsa kupacot is felfedezhetett, olyan volt, mintha levelek borították volna be azt.

by **Sarah** Kedd 19 Nov. 2013, 00:14

Még néhány a nyomomba ered a többi reakcióját észrevéve, érdekes, érdekes, de nem igazán lenyűgöző, csupán érdekes, hogy mennyire hasonlítanak a filmekben látott élőhalottakhoz, noha jómagam sosem voltam a filmnézős fajta, nem, dohány, egy éjszakás k@rvák, mert minden nő ami az én stílusomra tapad valószínűleg nem több annál, igazából még annak sem nevezhető mert azoknak van legalább tapasztalata és pénzt kérnek azért amit csinálnak. Heh. Na meg persze a bérgyilkos lét, a munkám, életem értelme, amire formáltak, ebbe nem igazán fér bele a filmnézés, legalább is rá lehet fogni. Mindenesetre is magam mögött hagyok egy cafat húst, s beváltja minden hozzá nem fűzött reményemet, avagy pontosan az történik, mint aminek történnie kell, ráharapnak és így könnyedén magam mögött is tudom őket hagyni, kivételesen pedig el kell ismernem, hogy igaza volt annak a nyomorultnak, de jobban nem fordul meg a fejemben, inkább folytatom az utamat a magam békés tempójában előre, ezúttal úgy, hogy nem képesek már észrevenni, ellenben nekem feltűnik valami furcsaság, ahogyan a fény irányába megyek ismét. Egy kupacra leszek figyelmes, egy látszólag levelek által borított kupacra. Magam elé emelem a kést egy jól begyakorolt fogásba s a pisztolyt is készen tartom, s úgy kezdek el közelíteni felé lassan, bármikor készen arra, hogy fejbe szúrjak egy zombit, vagy ha nagyom muszáj akkor fejbe lőjem, pazarolva így a töltényt. Közben pedig igyekszem nyitva tartani a szemem és a földet pásztázni, mert ha már ház volt a közelben, azt is kinézem, hogy medvecsapdákat rakott le valaki a közelben és nem tervezek belelépni egybe, mert lehet az is a kupac alatt, ami pedig lehet, hogy csak nekem furcsa... De fel vagyok készülve a legrosszabbra, nem aggódom, továbbra sem, nem, az egész helyzetben nincs miért, hiszen ha meghalok mit veszítek? Még csak nem is a saját valóságomban vagyok, de ha harcra kerül sor akkor abba felkészülten megyek bele.

by **Quentine Constantine** Kedd 19 Nov. 2013, 12:37

A fény hatására meglátok egy ösvényt, ennél jobb nem is lehetne, egyértelmű, hogy itt sokan jártak, nem rég használták az utat, tehát akármi is van a végén, ott embereket fogunk találni. Kis szerencsével még élni is fognak azok az emberek...
Ahogy haladnék az ösvényen, megremeg a fény a kezemnél, aztán mintha gyengülni kezdene. Értetlenül nézek Charlesra, aki látszólag magába szívja a fényességet. Egy vámpír, ami mennyei fényből táplálkozik?
-Öhm, te most megetted a fényemet? - Kérdem kicsit meghökkenve, miközben lassan elindulok az ösvényen mögötte. - Korábban is mennyei fényből készült erőtereket szívtál magadba, vagy ez a harapás miatt lehet? Ha kell, tudok még csinálni, ha ettől erősebbnek érzed magad vagy... Ilyesmi.
Azért elég para a dolog, nem szokott jót jelenteni, ha valaki képes a mennyei energiákat csak így elszívni. Persze, vámpír, nem épp mennyei teremtmény, de azért a démonoktól még messze van, szóval... Nem vágom.
Mindenesetre a látott ösvényen haladok, igyekszem nem orra bukni, leginkább Charlest követni, aki vámpírképességeivel elvileg az éjszaka ragadozója, meg ilyenek, szóval biztos tudja, merre van az út.

by **Szürke Eminenciás** Kedd 19 Nov. 2013, 16:27

Ebben a dzsungelben nappal is nehéz lehet eligazodni, nemhogy ilyenkor, sötétedés után. A vámpír látása nagyon jól jött most. Szerencsére egyelőre Charles minden képessége megmaradt. Talált is egy ösvényt, amin mehettek. Az érzékeit élesen tartotta, figyelve, hogy mikor bukkan fel valaki, talán az őrség tagjai közül. Rachel a tudatokat figyelte, így ketten együtt remélhetőleg észreveszik, ha változás lesz. Senkit nem láttak, csak kisebb állatok voltak itt az őserdőben.
A férfi megleődve látta, hogy társa kezei fényleni kezdenek. Nem ismerte még ezt a képességet, de a nőt sem igazán, hiszen csak másodszor találkoztak. Egy pajzsot hozott létre a ragyogásból é ez egy kicsit bevilágította a dzsungelt. Utána viszont az egész beleszívódott Charles testébe. A vámpír furán nézett és figyelte magát, hogy kezd-e érezni valamit. Ha elszívja az energiát, az benne marad és vagy pusztítja vagy felerősíti. Az energia nem vész el, csak átalakul, így tanították.
Rachel is meglepődik és kérdez is, de Charles nem sokat tud mondani.

- Hát... Nem értem, mi történt. Korábban nem találkoztam még ilyen erőkkel. Te félig angyal vagy vagy hogy van ez? Még nem érzek semmi különöset, de elszívtam a fényt, az biztos. Mit tud ez az erőd a világításon kívül?

Charles közben nem állt meg, hanem ment előre. Ha támadás érné, akkor próbál kitérni és egy koncentrál gondolattal Rachel tudtára adni, hogy honnan érkezett az. Vagy ha változást érez majd a testében, Rachel azt is kiolvashatja a fejéből. Más körülmények között nagyon bosszantaná egy gondolatolvasó és itt sem örült elsőre ennek, de most már igen. A nő segít neki, ő pedig együttműködik. Ha tud. Amíg tud...

by **Thorhalla** Szer. 20 Nov. 2013, 10:31

2048. január 9. csütörtök – Sziget, Csendes-óceán
Résztvevők: Charles Dialin, David Storm és Rachel Wilcox

Egyelőre semmit sem érzett Charles, hogy valamilyen változással is járt volna az, hogy ő elnyelte a fényt, amit Rahcelből származott. Így tehát elindultak az ösvényen. Roppant sajnálatos módon azonban nem igen jutottak messzire. A vámpír tökéletesen látta az utat, így neki kellett Rahcelt vezetnie, mert ha a lány további fényességet is megidézett, akkor azt a vámpír ugyanúgy elnyelte, mint eddig és lényegében gyorsabban nyelte el ezt, minthogy a lány fenntudta volna azt tartani. Néhány perc után Rachel újra érzékelni kezdte az élőholtakat és Charles egész testébe olyan erős fájdalom hasított, hogy térdre zuhant és önkéntelenül is felüvöltött ettől. A fél angyal érezhette, hogy a hangot meghallották a közelben levő élőholtak is és errefelé indultak.

David óvatosan közeledett a halom felé, egyelőre semmilyen élőholt nem bukkant fel, majd félrekezdte söpörni az avart. Nem csapda fogadta ott, hanem valami teljesen más. Egy kőből és fémből álló bunkerlejárat, amit valaki elrejtett. Az avar pedig nem teljesen avar volt, hanem az a megszokott katonai álcázó háló, amire rá lehet ezeket szórni és alapból is van rajta némileg.
Sziget (Csendes-óceán) - Page 3 MhiCvaw

Ha megpróbálja kinyitni a fémfedelű lejárót, akkor nagyobb erőfeszítéssel sikerül is neki, kissé be van rozsdállva, régen használhatták. Bentről kissé áporodott levegőt lehet érezni, lefelé pedig lépcső vezet. A csőben sötét volt, így David nem láthatta, hogy ez az egész mennyire lehet mély valójában.

by **Sarah** Szer. 20 Nov. 2013, 21:30

Közeledek, de semmi reakció, semmi mozgás, hörgés, vagy akár rezzenések, de ettől függetlenül nem engedem le a védelmem. Ahogyan közelebb érek lesöpröm az avart, ami pedig alatta fogad messze nem az mint amire számítottam. Csapdát vártam, amit esetleg magammal vihetek és felhasználhatok, ki tudja, egy medvecsapda annyira nem nehéz ha az ember a hátára kötve cipeli, arra pedig itt vannak a ruháim, hogy kötélként használhassam... De, mint mondtam, nem, egy lejáratot találok, bunker lejáratot amit katonai álcázó hálóval fedtek el, valószínűleg nem véletlenül és ez magyarázza, hogy miért volt ennyire furcsa ez a levélkupac. Valamilyen szinten mégiscsak megérte kínozniuk gyerekkoromban, ha már egy agyhalottat nem tudok fejbe lőni, legalább ezeket még észreveszem. Talán kicsit túlzottan magamra veszem még mindig a lövéssel kapcsolatos sikertelenséget, de mint bérgyilkos nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elvétsek egy lövést, nem abban a fajta bizniszben amiben én utazok, specialitásom hogy egy lövés egy halált hoz magával, egy tökéletes alapot ad amire lehet építeni, igaz pisztollyal próbálkoztam és nem mesterlövészpuskával, de nem számít, nem történhet meg még egyszer. Most viszont nekifeszülök, hátha fel tudom nyitni és bár nem adja magát könnyedén, végül feladja és betekintést nyerek abba amit magában rejt, ami sötétség és áporodott szag, de nem érdekel különösebben, sokkalta zavaróbb körülményeknek és dolgoknak voltam már kitéve. Egy darabig figyelem a lefelé vezető járatot, a sötétséget ami benne van, de végül vállat vonva megkezdem az utamat lefelé azon keresztül, hiszen megmondtam, ha valami eltérít, az valószínűleg nem véletlen, vagyis de, az, de egy érv sem szól amellett, hogy ne nézzek szét, talán találhatok felszerelést, a bejáratot pedig mindenképpen bezárom magam mögött. A legrosszabb esetben nem találok itt semmit amit hasznosíthatok és ugyan úgy vállvonogatva távozhatok mint ahogyan beléptem ide.

by **Szürke Eminenciás** Csüt. 21 Nov. 2013, 22:53

Charles hamarosan választ kapott a kérdéseire, de roppant kellemetlen módon. Olyan erős fájdalom járta át a testét, hogy térdre zuhant és felüvöltött. Nem tudta, hogy ez mit jelent pontosan, de a kín rettenetes volt. Próbálta összeszedni magát és gondolkozott. Ami történt, lehetett az átváltozás előrehaladásának a jele is, de az is lehet, hogy a benyelt mennyei erő így hat egy vámpírra, gondolta magában. A hangra biztosan felfigyelnek az élőhalottak, ha itt vannak. Ezt Rachel fogja tudni. Charles nem fárasztott magát beszéddel, mikor gondolattal is kommunikálhattak. Miközben gyűjtötte az erőt, hogy felálljon, koncentrált és ha Rachel belenézett a fejébe, akkor ezeket a gondolatokat olvashatta:
~Rachel, láttuk, hogy engem kerülnek, úgyhogy ha jönnének, indulj más felé. Az ellenkező irányba még eldobom azt a maradék húst, amit a nőből kivágtam. Én meg megteszem, amit tudok.
Figyelte, hogy a nő mit tesz. Ha Rachel elindult valamerre, akkor Charles igyekezett visszanyerni az erejét, hogy pont a másik irányba elhajíts a húsdarabot, amilyen messzire csak sikerül. Szaglászott és fülelt, hogy jönnek-e fertőzöttek és nézte, hogy esetleg lát-e bármi mást. Csak ezután próbált meg felállni és elindulni.

by **Quentine Constantine** Hétf. 25 Nov. 2013, 13:24

-Ahogy mondod, félig angyal - félig meg őrült, hogy ezt még reklámozom is. - Ez a fény elvileg taszítja a démonokat, és fegyverként is használható ellenük. Ha neked nem fáj, az bizonyos értelemben jó jel is lehet - válaszolom továbbhaladva.
Némi sétálás után, mely meglehetősen hasonlít valami kezdetleges vakvezetéshez, már várnám, hogy hamarosan kibukkanjunk valahol, ami bunkerszerű, de ehelyett a vakvezetőm egyszer csak elterül. Na persze az összeesés a kisebbik gondunk, az üvöltéssel több baj van.
-Ezt meghallották... - Teszem közzé a nyilvánvalót. Próbálom megfigyelni, hogy mi zajlik le Charlesban, a többieknél semmi hasonlót nem láttunk az átváltozás során, senki sem bírta ilyen sokáig, és persze azt is hozzátehetjük, hogy senki sem volt vámpír, meg ilyenek.
Charlesban ismét feltámad az önfeláldozó ösztön, ami finoman szólva ritka egy vámpírnál, még ha az adott vámpír egy csokoládét és drágakövet gyártó céget is vezet. Azonban most tényleg úgy tűnik, hogy nem tudunk vele mit tenni. Nem fogják talán megtámadni, de továbbjönni sem bír, és ha itt maradok mellette, engem bizony megesznek.
~Ha összeszeded magad, indulj tovább az úton, biztosan el fogunk érni valahová, és téged nem bántanak.~
Jobb ötlet híján felrepülök, egyelőre csak lassú, buta zombikat érzékeltem, nincs köztük különleges képességgel rendelkező. Ha sikerül kiemelkednem a sűrű dzsungelből talán jobban látom majd a terepet, nem lesz olyan vaksötét. Elsőnek megpróbálom minél messzebbre kiterjeszteni a tudatomat minden irányban, hogy lássam, melyik irányból jönnek az élőhalottak, hányan lehetnek, mi van abban az irányban, látok-e élő embereket is. Ha ebből kiderül valami érdekes információ, akkor ez alapján döntöm ez az útirányt. Attól tartok, innen fentről nem fog látszani az ösvény, amin eddig haladtunk, viszont itt nincs is szükség rá, mert a dzsungel nem akadályozza a mozgásomat. Csak haladnom kell a keskeny völgyben, és előbb-utóbb meg kéne találnom, amit keresek.

by **Thorhalla** Hétf. 25 Nov. 2013, 17:21

2048. január 9. csütörtök – Sziget, Csendes-óceán
Résztvevők: Charles Dialin, David Storm és Rachel Wilcox

Rachel felrepült a levegőbe, ekkor már látta odalent, hogy a társa lilás fényben kezdett izzani, mindez Charles-nak nem tűnt fel. Arra nem volt képes a vámpír, hogy felkeljen a földről, ahhoz túlságosan erős volt a fájdalma. Rachel pedig, ahogyan a fák felé ért és próbálta volna a tudatát, elméjét kiterjeszteni a szárnyaival valaminek repült. Egy védőpajzs zárta le a helyet fentről is, ahogyan ennek nekiért az egész testét áram rázta meg és több méter magasból zuhant le füstölögve Charles mellé, jó néhány csúnyább zúzódást összeszedve, a bal térde és a jobb válla is kiugrott a helyéről.
Úgy tűnt, hogy az élőholtakat pedig jelenleg nem különösebben zavarta az a valami, ami korábban, mivel már körbevették a fájdalommal földön fekvő párost és méterek választották el őket tőlük csak, legalább három tucat alig két-három méterre, végül egyszerre indultak fel és vetették rá magukat a vámpírra és a félangyalra.

David nekilátott annak, hogy lemásszon az aknában, a fedőt lecsukta maga mögött, így teljes sötétségben kellett megtennie a távot lefelé a talajig. Igazából fogalma sincs, hogy mióta mászhatott lefelé, a lába miatt is lassan ment, illetve a teljes sötétség sem könnyítette meg a dolgát. Egyszer-kétszer majdnem le is esett, mert hiányzott a következő kapaszkodófok, vagy éppen olyan szinten volt benőve mohával, vagy vizes volt a fok és emiatt csúszott igencsak. Ahogyan végül leért egy újabb ajtó fogadta, legalább is a tapogatózásból ezt tudta megállapítani, hiszen teljesen sötét volt, a lecsukott fedővel pedig az esetlegesen leszűrődő minimális fény is megszűnt. Az ajtónak a „kilincsét” megtalálta David, mint a tengeralattjárókon kör alakú volt, amit el kellett tekerni. Annak kinyitása után egy folyosót látott meg, ezen már volt fény, vészvilágítás égett csak, így félhomály uralkodott. Hosszan nyúlt el az egész előre, betonfalak és talapzat fogadta, legalább féltucat ajtó látszott hirtelen mindkét oldalon, az egész hely romos volt, mintha régen elhagyták volna már.

by **Sarah** Hétf. 25 Nov. 2013, 19:19

Lemászok, zárom magam mögött a a fedőt, ezzel pedig teljesen körbeveszem magamat sötétséggel, ami több helyen is okoz kellemetlenségeket, mint például, hogy nem látom a létra fokait amin mászok le s nem egy helyen megesik, hogy nincs következő fok, vagy hogy éppen csúszós pár fok, a rá tapadt növényzet pedig különösebben nem zavar, természetesen nem könnyíti meg a dolgomat és az is okozza egy párszor majdnem a vesztem, de érintés terén nem zavarnak, nem vagyok finnyás, hogy így mondjam, inkább pedig kapaszkodok akkor is ha lósz@rral kenik be ezeket a létrákat is, mintsem hogy egy zuhanás legyen a végem, persze az életnek egyszer vége van, egyszer valaki vagy valami meg fog ölni, már rég tudomásul vettem, de az biztos, hogy nem egy zuhanás lesz, legalább is nem ez, s valóban nem, mert bár botorkálva ugyan, de sikerül leérnem, ott pedig egy ajtó fogad, noha nem átlagos fajta, mint ahogyan az a tapogatózásból kiderül. Eltart egy darabig amíg vakon kikeresem rajta a kilincset, s valóban azt keresek, vagy ahhoz hasonlót, de végül mást tapasztalok, egy idő után sikerül rájönnöm, hogy olyasmi ajtaja van mint egy zsilipajtó, s második nekifeszülésnek sikerül is elforgatnom a rajta lévő "kart" a megfelelő irányba, s ki is nyílik, itt pedig végre valamennyi minimális fény fogad, vészvilágítás, ami nem túlzottan sok, de éppen elég ahhoz, hogy alapvető felmérések alapján megállapíthassam róla, hogy valószínűleg már rég nem lakik itt senki, vagy jól álcázzák, az a katonai háló mégiscsak okkal lehetett ott. Késsel és pisztollyal a kezemben sétálok tovább, figyelve természetesen, nem kéne belelépnem valamilyen csapdába, így ilyen téren nyitva tartom a szememet, s az első ajtónál megállok és hallgatózok, hogy hallok-e azon keresztül motoszkálást... Ha nem akkor benyitok, lassan persze, s amíg nem találok valami érdekeset addig így haladok minden szobával amíg el nem érem a folyosó végét.

by **Quentine Constantine** Szer. 04 Dec. 2013, 15:13

Repülés közben elég érdekes jelenség tűnik fel. Chaler, miután az előbb elszívta a fényt, amit a mennyei erőből merítettem, most világítani kezd, méghozzá lilán. Nem tudom, van-e a színének jelentősége, de az tuti, hogy egy valódi vámpír sem világít, de még az egészen bénák is csak a napfényen, szóval itt valami gebasz van.
Miközben ezen morfondírozom egyszerre tapasztalom meg, milyen lefejelni egy falat, és megnyalni a konnektort. Az eredmény nem kétséges, görcsöktől rángató testtel, és sajgó arccal zuhanok le, és csapódom a földbe, nem messze a vámpírtól. Nem épp a legjobb, ami történhetett.
Az egyik vállam és térdem is kiugrott a helyéről, és az egyetlen, amit erre reagálni tudok, nem épp a helyzethez illő.
-AZT A JÓ k-rva ÉLET! - Ordítok fel a fájdalomtól, és fogaimat összeszorítva próbálom elviselni a kínt. Sokat adnék azért, ha lenne lélekjelenlétem és szaktudásom, ami ahhoz kell, hogy visszarakjam a helyére a kiugrott végtagot, de egyikkel sem rendelkezem.
-HOGY TUD EZ FÁJNI?! - Ha összeírnék egy listát a dolgokról, amiket egy zombikkal teli szigeten kell csinálni, az üvöltözés a vége felé szerepelne.
-Szedd össze magad Charles, kelj fel, és NYÍRD KI A ROHADÉKOKAT!
Valamiért az az érzésem, hogy az üvöltözés önmagában kevés lesz ehhez. Megpróbálok összpontosítani, kizárni a tudatomból a fájdalmat, és a zombik elméjére hatni. Nem sok gondolata van egy ilyen nyáladzó fajtának, de az éhsége valószínűleg az agyában képződik. Megpróbálom a hozzánk közelítő élőhalottak éhségközpontját lezárni, gyakorlatilag egyfajta agyhalál vagy kóma állapotába kerülhetnek ezzel, mert más nem hiszem, hogy hajtja őket. Ha ez nem sikerül, megpróbálok agressziót ébreszteni bennük egymással szemben, hátha erre reagálnak.

by **Szürke Eminenciás** Szer. 04 Dec. 2013, 22:01

Charles megpróbálta minden erejét összeszedni, hogy felálljon. Nem sikerült. Az összes ereje is kevés volt. Ráadásul Rachel odazuhant mellé. A vámpír nem tudta, mi történhetett. Az első gondolata az volt, hogy egy újabb szuperképességű, gondolkodó zombiba futott bele a nő. Szegény ordított és buzdította Charles-t, hogy harcoljon. A vámpír még mindig gyűjtötte az erőt, de fertőzöttek támadtak rájuk. Charles tudta, hogy a teste gyorsabban regenerálódik, mint általában, de most a vírus is lefoglalta a képességét. Ha nekiesnek a zombik és kiharapnak belőle egy pár darabot, az nem fog egyhmara begyógyulni és utána talán ő is csak egy agyatlan terméke marad ennek a kísérletnek. Mindent beleadott, hogy felálljon és ha ez nem is sikerült, akkor a legközelebbi támadó fertőzött lábát célozta meg egy és próbálta a térdét eltörni. Vámpírerejét is bevetette, hogy sikerüljön. Nem tudta, mi lesz a harc kimenetele, de nem hagyta magát.

by **Thorhalla** Csüt. 05 Dec. 2013, 08:56

2048. január 9. csütörtök – Sziget, Csendes-óceán
Résztvevők: Charles Dialin, David Storm és Rachel Wilcox

Rachel a fájdalom és üvöltözés ellenére megpróbálkozik hatni az élőholtakra. Az igazat megvallva az érzés, amit ott talál teljesen letaglózza, az elméjükben nem csak éhséget talált, hanem erőszakosságot, életük minden erőszakos tette és valamilyen módon ez összekapcsolódott az éhségükkel. Az agyuk sem működött már, nem volt tudatuk, emiatt képtelen volt rájuk hatni, teljesen olyan érzés volt, mintha egy sziklaszilárd mentális védelemmel álló személy lett volna vele szemben, csakhogy ezekről pontosan tudta, hogy nem azok.
Charles bármennyire is szeretett volna, képtelen volt arra, hogy felálljon, ő volt magasabban, így megérezte a vállán, hogy egy újabb élőholt mart bele a körmeivel, a fény pulzálása erre sokkalta erősebb lett, majd a lilás fény mindent beterített. A vámpír érezte, hogy a testében levő fájdalom hirtelen elmúlt, mintha nem létezett volna és még Rachel is érezte, hogy a sajátja is múlni kezdett. A fényesség megmaradt, igaz halványabb lett, de Charles nem volt már a földön, lebegett úgy 30 centire a talajtól. A fényesség már csak a kézfejeiből és az egyik szeméből világított, az élőholtak pedig mintha fájna nekik a fény emelték karjaikat és kezdtek távolodni a párostól.
Sziget (Csendes-óceán) - Page 3 Fu3k

David lassan indult beljebb a folyosón. Nem talált szerencsére sehol sem csapdát, de vérből és véres nyomokból sok volt a földön. Amit eddig nem látott messzebbről a falakon kaparásnyomok vannak, az egyik helyen vérrel felírva, „Vesztettél, halááááá….”. Az ajtó előtt megállva, mert minden nehézség nélkül megérkezik oda a fiú meghallja, hogy odabentről nagyon halk hörgést lehet hallani. Az ajtó igazából egy kicsit így is nyitva van, így azon át is be lehetett látni, nah meg a szagról is rá lehetett jönni, hogy mi is fogja odabent fogadni Davide-t. A helység egy kisebb szoba volt, az ágy látszott benne, meg a falakon némi zenekaros poszterek, a szoba közepén pedig a plafonról lelógó zombi, ami a halkan nyöszörgött és a kezeivel kapálózott. Ez adta ki a hangot, ha David teljesen kinyitja az ajtót, akkor lát még a helységben holografikus „számítógépet”, egy tévét, szekrényt és egy ajtót még a szobában. Ezekhez nem fér hozzá, át kell mennie a zombin, ha oda akar jutni. Csak az ágyat tudja elérni úgy, hogy elkerüli az élőholtat, az ágy felett pedig könyvespolcot látott, azon megannyi papírból készült könyv, ami ebben az időben már meglehetősen elavult.

by **Szürke Eminenciás** Pént. 13 Dec. 2013, 15:04

A vámpír csak a lelki erejét tudta összeszedni, a teste még mindig gyenge volt. amikor viszont egy fertőzött újra a vállába harapott, még különösebb dolog történt, mint eddig. Mindent lila fény töltött be. A vámpír nem értette, mi történik, de azt érezte, hogy ez belőle jött. Az előbb elnyelte az angyali enerigát, most meg kiadná magából? De hogyan és miért és mit jelent ez? Nem tudta a válaszokat, de azt érezte, hogy a fájdalom eltűnt a testéből. A fényesség alábbhagyott, már csak kisebb volt. Charles pedig fenn találta magát a levegőben, levitálva. A fertőzöttek menekültek, mintha fájt volna nekik, ami Charles-ból jött.
A vámpír nem szólt, csak gondolatában:
- Rachel, te érted ezt? Élőholt szervezetre miért hat úgy a vírus, hogy elnyelem a mennyei erőt és távoltartom a többi fertőzöttet?
Charles nem akart bambulni, ezért megpróbálta a nő körül lévő fertőzötteket meglőni. Csak próbálgatta, hogy egyáltalán tud-e ilyet, de ha sikerült, akkor igyekezett nagyon pontosan célozni, a fejükre vagy a Racheltől legmesszebb eső részeikre. Ha sikerrel járt, akkor újra egy gondolatot erőltetett a fejébe:
- Fel tudsz állni? Akkor menjünk tovább és én megpróbálom ezeket távoltartani. Mi történt ott fent? Kilőtt egy szuperképességű fertőzött?

by **Quentine Constantine** Szomb. 14 Dec. 2013, 15:27

Ami történik, arra nehezen tudnék magyarázatot találni, de hülye lennék, ha épp most kötnék bele abba, hogy miért nem halunk meg. A fájdalom csillapodik a vállamban és a lábamban is, de ettől az ízületek még nem kerülnek vissza a helyükre, úgyhogy továbbra is a földön fekszem. Az elmékre nem tudtam hatni, így jobb híján most tényleg teljesen kiszolgáltatottan fekszem, és remélem, hogy Charles elpusztítja mindet.
-Leszarom, hogy mitől van így, csak folytasd! Valahogy... Gyógyítasz is vele. De a vállam és a térdem még mindig ki van ugorva, amíg nem teszed vissza a helyére, biztos, hogy nem fogok tudni felállni.
Nem tudom, hogy a harapás miatt van, vagy a mennyei erőm is kellett hozzá, hogy új képességeket kapjon Charles, de nem bízok semmit a véletlenre, és feltöltöm egy kis fényességgel, hátha ez segít még.
Keresek egy boldog emléket, ezúttal azt a percet, amikor elmondtam Kevinnek, hogy gyerekünk lesz. Az öröm az arcán mindennél többet ért, előtte féltem, hogy talán nem fog mellém állni, de a támogatása egyértelmű lett, ahogy megpillantottam a mosolyát és a könnyeit. Ebből az emlékből nyerem most a fényességet, ami lehetőleg tovább erősíti majd Charlest.

by **Sarah** Szomb. 14 Dec. 2013, 17:20

A haladás problémamentes, csapdák nincsenek, ellenben véres lábnyomokat fedezek fel és egyéb nem túlzottan jó jeleket, bár ezek valószínűleg már nem érintenek, ellenben magyarázzák, hogy mi történhetett itt, bár azt továbbra sem, hogy miért volt elfedve a bunker lejárata, de ez most nem is lényeges, legalább is amíg nem derül ki hogy valaki haza akar jönni ide. Eljutok egy ajtóig, amire valaki vérrel írta fel látszólag az utolsó gondolatait, ezekkel nem foglalkozok különösebben, jobban érdekelnek a hangok amik bentről szűrődnek ki, eléggé árulkodóak, főleg a szaggal karöltve. Benyitok, ami pedig fogad egy kisebb szoba, látszólag egy fiatalé lehetett, régiségekkel, ki tudja, hogy mióta vannak itt, plusz egy felakasztott élőholt. Egy darabig némán figyelem a kapálózó holttestet. Megfordul a fejemben hogy talán nem a zombik terjesztik a fertőzést, hanem alapból meg lettünk fertőzve valamivel ami halálunkkor aktiválódik, de a korábban látottak és hallottak alapján nem látom valószínűnek, ha mégis... Nos, gondolom mondhatjuk rá, hogy kellemetlen, de ennek a ténye nem foglalkoztat úgy igazán. Úgy tűnik, hogy az ágyat meg tudom közelíteni anélkül, hogy különösebben veszélyes helyzetbe sodródnék, ugyanakkor nem látok erre indokot, van egy ajtó a szoba másik végében, de valószínűleg egy fürdőbe vezet... Ettől függetlenül élek a ritkán előhozakodó kíváncsiságomnak, megpróbálom megközelíteni az ágyat és arra rámászni, hátha képes vagyok oly helyzetbe kerüli, hogy ne legyek egyenesen a halott előtt, megkönnyítvén annak fejbeszúrásának procedúráját, ha pedig sikerül akkor első dolgom az ajtó megvizsgálása és kinyitása ha mögötte nem hallok további hörgést. Amennyiben nem lehetséges ennek a megoldása egy vállvonással továbbhaladok, mivel kétlem hogy a késdobálói tudásom elérné azt a szintet, hogy csak így beleállítsam a fejébe, bár egy próbát megérne, de valószínűleg csak elveszteném a jelenleg egyik leghasznosabb társam, ostoba pedig nem vagyok, ezért nem kockáztatom meg a dobálást.

by **Thorhalla** Vas. 15 Dec. 2013, 11:21

2048. január 9. csütörtök – Sziget, Csendes-óceán
Résztvevők: Charles Dialin, David Storm és Rachel Wilcox

Charles próbálkozása meglepő módon, de sikerült. A kezeiből a fény sugárban csapott ki azokra a lényekre, amik ott voltak Rachel körül, ahogyan a fény elérte őket azok nyomban elpusztultak, szétmállottak, mintha ott sem lettek volna korábban. Rachel boldog emlékekre koncentrált és ezáltal valóban kezdte feltölteni a vámpírt energiákkal. Az ennek köszönhetően nem tudta az erejét koncentrálni és a fényesség az egész testéből szétáradt minden irányban a közelben levő minden egyes élőholtat megsemmisítve. Amint ez megtörtént a lilás izzás megszűnt és ő „visszaesett” a földre. Egészen pontosan leérkezett, mert nem volt olyan magasan, hogy elesett volna és így a lábaira érkezett vissza. Ezalatt Rachel minden fájdalma eltűnt és a sérült testrészei is maguktól visszaugrottak a helyükre. Mielőtt felfoghatták volna, hogy mi történt és feldolgozhatták volna kattanásokat hallottak, fegyverek, amiket kibiztosított valaki. A sötétben fekete jelzésnélküli kommandós ruhába öltözött katonák tűntek fel, fegyvereiket a párosra szegezték. A sötétben úgy hét darabot tudtak elsőre kivenni a fiatalok.
- Fel a kezekkel és semmi gyanús mozdulat! – jött a felszólítás amerikai angol akcentussal.

David így elsőre nem látott semmilyen sérülés nyomot az élőholton, így egy ideig még tényleg elképzelhető az, hogy már meg vannak fertőződve. Sikerül úgy mozdulnia, hogy a kapálózó tetem mögé érjen és innen tudja fejbe szúrni őt. Itt a hátán már meglátja, hogy a póló el van szakadva és a bőre végig van karmolva, a seb meglehetősen friss volt, azaz valószínűleg egy élőholt karmolhatta meg és úgy fertőződött meg. Mindezek után továbbment a mosdó felé, valóban az volt, és lényegében egy aranybánya a jelenlegi helyzetben. A kád szélére egy elsősegélyláda volt letéve és kinyitva. A gyógyszerek kiborultak bele a kádba, de a dobozukban, főleg fájdalomcsillapítók és antibiotikumok, volt kötszer és fásli is a dobozban, amiknek David igencsak hasznát vehette a lábára. Még egy égésre jó kenőcs is volt a ládában, de semmi más, igaz már ez is jócskán több, mint amit remélni lehetett volna egy zombi apokalipszis kellős közepén.

by **Sarah** Vas. 15 Dec. 2013, 16:24

Egy kis tervezést igényelt ugyan, de sikerült a zombi mögé mozdulnom, őszintén szólva nem volt különösebben nehéz, mivel csak lóg nem igazán tud fordulni, tudna, ha emlékezne rá hogy miként lehet, de ez jelentéktelen, a lényeg, hogy jelentősen megkönnyíti a dolgomat, mivel így hátulról jelentősen egyszerűbb beleszúrni a fejébe a kést, ezzel véget is vetve a pályafutásának mint emberevő. A hátán felfedezem, hogy őt is megmarták, tehát ezen a ponton megdőlt az a pillanatnyi elméletem, miszerint a vírus már bennünk van eleve, de valahogy ez továbbra sem számít annyira. Nem foglalkozom különösebben a halottal, kétlem, hogy lenne nála bármi is ami hasznos lehet számomra, az pedig nem érdekel, hogy miként sérülhetett meg, bár a seb egészen frissnek tűnt, ez pedig tökéletes jelzés, hogy valószínűleg vannak idelent még élőholtak, egyenlőre azonban a mosdó felé veszem az irányt, mely valóban az, amit pedig ott találok mondhatjuk, hogy kincs... Örülnöm kéne, de nem szokásom, na jó, mivel nekem csak hasznomra válik, így egy enyhe mosolyt megengedek magamnak, de erősebb reakciót valahogy nem képes belőlem kiváltani, igencsak ritka jelenség az, hogy valami valóban oly hatalmas örömöt vagy egyebet okozna, túlzottan jól kiölték belőlem ezeket, bár leginkább azért hogy sose bánjam meg a tetteimet, végül is elérték a céljaikat. Első dolgom a csomaggal kapcsolatban, hogy ami gyógyszert lehet és be tudom azonosítani, azt összeszedem és visszapakolom a csomagba, illetve egy fájdalomcsillapítót beveszek, nem érzem úgy, hogy szükséges lenne mert eléggé magas a fájdalomküszöböm ahhoz, hogy a lábam úgy igazából ne zavarjon, de ettől függetlenül könnyíteni fog a dolgokon. Másodszorra pedig bekötöm a lábamat a tőlem telhető legjobb módszerrel amit ismerek, s elpakolom a kötszert is, majd pedig lezárom a csomagot és felkapva kifelé veszem az irányt a fürdőből, amennyiben ténylegesen nincs már itt semmi ami érdekes lehetne. Kifelé menet még átnézem a könyveket, nem biztos, hogy egy hamar ki fogok innen jutni, ha van valami érdekes köztük akkor van még hely a csomagban, szorítok neki, de amúgy indulok tovább, valószínűleg lesz még mit itt átnézni ami hasznos lehet, bár ráérek, idő terén maximum a víz és élelem hiány fenyegethet, de ez egyenlőre nem érdekes annyira hogy foglalkozzak is vele.

by Ajánlott tartalom