Sziget (Csendes-óceán)

A vámpírnak sokkal jobban ment az új képességnek a használata, mint ahogy számított rá. Ez egy kicsit aggasztotta is, hisz úgy érezte, hogy nem ő csinálta, hanem egy nála nagyobb erő. A zombiknak nem csak a fejük ment szét, hanem porrá váltak. Közben úgy érezte, hogy valahonnan energiát kap még. Valószínűleg Rachelből jöhetett, de nem értette, miért. Azért akarta tudni, mert ha jobban ismeri, talán jobban tudja irányítani. Végülis kiáradt belőle a fény és az összes fertőzöttet elpusztította vele. Utána pedig elmúlt a lebegés és Charles visszaesett, szerencsére a talpára.
Rachel már jól volt, épnek nézett ki a válla, karja is. Nem derült ki, mi történt vele odafent, bár talán valamit elárult volna a terület védettségéről. Fegyverek kattanását hallotta és hét katonát látott. A nő már csitította őket, közben telepatikusan üzent Charles-nak. Rachel megpróbálta olvasni őket, hogy megtudja, mit akarnak. Az biztos, hogy nem csak lelőni, hisz ezt már megtehették volna. Nyilván érzékelték a páros érkezését, de kérdés, hogy mit akarnak? A vámpír nem mondott semmit, csak a katonák felé fordult és felemelte a kezeit. Nem mondott semmit, mert nem akarta elrontani a telepata ügyködését. Még visszaemlékszik arra, amikor mutáns képessége volt és meg tudta zavarni az emberek agyát egy kicsit. Nagy hatalom az. Ha viszont támadtak, akkor igyekezett elugrani és fedezéket keresni.

A megadás után a katonák még mindig a párosra fogták a fegyvert. Műanyag bilincseket kaptak és zsákot a fejükre. Úgy dolgoztak, mint egy képzett sereg, nem holmi szedett-vedett zsoldoscsapat volt. A vámpír a zsákon nem látott ki, de a hallásával és a szaglásával érzékelt jelekből próbált következtetni, hogy a korábban tapasztaltakhoz képest merre mennek.
Még mindig nem mondott semmit, hiszen nem derült ki, hogy Rachel mit tudott meg. Leállítani nem tudta a katonákat, de ha belelátott a fejükbe, lehet, hogy már van egy terve és azt átadhatja Charles-nak. Csak egy erős gondolatot erőltetett a fejébe:
~ Láttál valamit?

Charles megtudta, hogy Rachel nem tudta olvasni a katonákat. Az tényleg nem volt újdonság, hogy pénzesek állnak az akció mögött, hiszen ennyi fontos mebr elrablását megszervezni és egy egész szigetet figyelni, víruskísérleteknek kitenni nem jön ki zsebpénzből. A hasznos infó az volt, hogy a legmodernebb kütyü van a fejükben, ami ellen a telepaták még nem találták ki a megfelelő módszert. A ragyogása tényleg feltűnő jelenség lehetett és a fertőzöttek pusztulása is. Nagy mázlija, hogy egy telepatával van, hiszen így most is tudnak kommunikálni, zsákkal a fejükön, katonák között.

A vámpír érzékei telítődtek a fertőzöttek miatt, így nem tudott meg velük újabb dolgokat. Az éhség viszont most tört rá. Ha valaki meg fog harapni, az tuti, hogy nem Rachel lesz, hanem valamelyik katona. Arra gondolt, hogy mi lett volna, ha előbb éhezik meg. Egyelőre megpróbált uralkodni magán. Hallotta, hogy a nőnek senki nem felel. Pár percig mentek, majd teleportáció következett, mint ahogy a Negatív Zónába menet is. Hamarosan leülhettek és a zsáktól is megszabadultak. Charles azonnal körülnézett. Egy rideg fémszobában voltak egy páncélos férfivel, aki az asztal túloldalán ült. Ausztrál akcentussal foglalta össze a történteket. Charles végiggondolta, mit tud az AIMről. Nem csak azt, amire a közelmúlt történelméből bárki emlékezhet, hanem azon is gondolkodott, hogy a Pokoltűz Klubnál hallott-e róluk valami egyéb, titkosabb információt.
Aztán azt gondolta végig, mi jön most. Egy régi vírus ellenszerét keresték. Biztos nem az emberiség védelme érdekében, hiszen nem egy világszerte elterjedt járványról van szó. Annál valószínűbb, hogy ők akarják elterjeszteni és kellett az ellenszer, amit vagy bevesznek az ő embereik vagy majd aranyáron eladják. Lehet, hogy Charles-on meg kísérletezgetni akarnak majd és talán Rachelen is, ha rájöttek, hogy a mennyei erő is kellett. A céljaikat kell tudnia. Ha Rachel lát valamit, úgyis meg fogja mondani, bár szinte biztos, hogy ha a mezei katonákat ellátták, akkor ennek is van beültetése. Megszólalt:
- És akkor? Ez mit jelent a jövőre néző tervek szempontjából?
A vámpír most úgy beszélt, mint egy cégvezető, aki próbálja felmérni egy új lehetőség hasznát és veszélyeit. Abban csak reménykedni tudott, hogy ha már ide hozták őket, van esély értelmesen beszélni.

A vámpír gondolkodott és amit tudott, az alapján a Hydrára tippelt, aminek az AIM is a tagja. Rachel megkérdezett néhány eléggé logikus dolgot, de a katona kitért a válasz elől és nagyon tömören vázolta a terveket. Mindent tudott, néven szólította őket. Charles kért volna egy adag vért, de nem tudta, mi legyen. Ha megtudják, hogy Rachel mennyei ereje volt a "segédeszköz", őt is ittfogják. Tulajdnoképpen Menny és Pokol találkozása volt ez, egy kis túlzással. Az ási őtok hordozója, egy vámpír megfertőzödött és mikor elnyelte a szentséges erőt, meggyógyult, sőt gyógyított és a vírus többi hordozóját elporlasztotta. Az élőhalottakat elpusztította. Charles csak arra számíthatott, hogy ízekre szedik, szurkálják, kísérleteznek rajta. Úgy döntött, kérdez és kér vért is. Nem érdekük megmérgezni. Az viszont furcsa lenne, ha Rachelt csak úgy elengednék azok után, amiket látott. Nem hitt a férfinek. Szaglászott, hallgatózott, hogy a katona testében zajló folyamatokból észlel-e bármit, amiből rájöhet, hazudik-e.
- Nem épp szívélyes az invitálás, de egy adag vért kérek... És miben kívánják a segítségemet igénybe venni? Az egész világot lerohanják a vírussal? Netán az űrt is?

A vámpír most vette észre, hogy ő már nem az, ami az elmúlt években volt. A vér emlegetésére nem kellemes érzések töltötték el, hanem undor és tényleg kezdte érezni, amit a katona is mondott és Rachel is sugallt. Ez olyan pillanat volt, amire nem számított és ami miatt el is érzékenyült egy kicsit. Arra gondolt, hogy újra láthatja a napfényt, kényelmesen ehet gyümölcssalátát és együtt lehet nőkkel úgy, ahogy előtte. A családját már nem kaphatja vissza, de ez egy új lehetőség az életre. Egy pillanatra le is dermedt és még néhány könnycsepp is kicsordult a szeméből. Nem akart gyengeséget mutatni, ezért gombóccal a torkában megdörgölte a szemeit.
Végighallgatta a katonát. Nagyon zavaros volt ez az egész. Charles-nak nem rémlett, hogy hallott volna olyan élőhalottakról, amilyeneket itt látott. Próbált visszaemlékezni, hogy hasonlóról voltak-e a akár kósza, pletykának minősített hírek.
- Így világos, hogy mit akarnak tőlem, de így kell megmenteni a világot? Elrabolni mindenféle embert és bedobni őket vacsorának, hátha valamelyik túléli? Én sem vagyok ártatlan, de maguk jó nagy tétekkel játszanak.
A vámpír eddig azért oltott ki életeket, hogy ő éljen, de a közvélemény nem tűri az ilyet. Ha kitudódik, ami ezen a szigeten folyt, annak sem fognak örülni az emberek. Charles nézte a maszkost, aki bejött.
~Vajon mitől tarthat, amitől a főnöke nem? Vagy előírás, hogy ezt hordják?
Amikor Rachelről beszélt a katona, akkor a vámpír illetve már csak ex-vámpír közbeszólt:
- Hé, hé, hé! Ha ő is fertőzött, akkor sürgősen találjanak ki valamit! Értik egyáltalán a bioszkennereik, hogy mi történt velünk? Ha ő nincs, én sem tudok segíteni a vírus ellen.
Dialin egy erős, koncentrált gondolatot jelenített meg a fejében, hogy Rachel hallja:
~Igazad volt. De ha csak a válladat tettem helyre és a vírust nem állítottam meg benned, akkor folytatnunk kell. Tudsz megint olyan erőt produkálni?
Végül Charles megint a katonához fordult:
- Azt mondta, még sok helyen vannak ilyen fertőzöttek. Kik maguk, hogy erről tudnak, ha az AIM olyan titokban működik?
Közben figyelt az érzékeivel, hogy mit szagol, hall a férfi testműködéséből. Az ereje és a kifinomult érzékei megmaradtak, de újra emberként járhat a Földön. Ez a körülményeket egy kicsit enyhítette és amíg várta a választ, a vámpír nekilátott a szendvicsnek, hogy nyugodtan elfogyassza és néha kortyolt a vízből is.

Lassan kezdett tisztulni a kép Charles előtt. Hát igazak voltak a pletykák arról a fertőzésről Dél-Amerikában. Így már az is érthető volt, hogy miért nem tudták gyógyítani. Fejlődött az orvostudomány, de vele a bioterrorizmus is és ha az AIMen múlik, ez így is marad. Thanos lánya pedig... A morcos fickó és a doktor a S.H.I.E.L.D. emberei voltak és mint ilyenek, nyilván rengeteg titkot tudtak. Dialin sose gondolta volna, hogy egy nap pont rá lesz szüksége ennek a szervezetnek.

Charles hallgatta a doktort. Azt mondta, energia kell, de mindegy, hogy az mennyei vagy nem. Most már érthető volt, miért engedik el Rachelt. Majd kap egy papírt, hogy nem mondhat semmit, bár olyanokkal van kapcsolatban, akiknek ez nem feltétlenül akadály. És az se biztos, hogy őt érdekli a titokttartás. Öntudatos, akaratos nő volt.

- Tehát a S.H.I.E.L.D... Doktor, belém ugye nem így akarják vezetni az energiát, mint ahogy maga kinéz? Már nem akarom megsérteni, de elég fájdalmasan néz ki - mondta Charles, majd elgondolkodott azon, mit is jelent ez az egész. Ha ő a S.H.I.E.L.D-nek dolgozhat, akkor az nyilván titok marad, ahogy a dél-amerikai eset és még ki tudja, hány hasonló. Cserébe pedig szemet hunyhatnak bizonyos dolgok felett és akár segíthetnek az üzleti életben is, ha máshogy nem, kapcsolati tőkével és ajánlással, persze diszkréten, az okokat fel nem fedve. Vámpírból világot megmentő hős lenne Charles Dialinből? Szülei biztosan büszkék lennének rá. A feladat viszont veszéllyel és felelősséggel is jár. Magneto nem fog örülni, ha a S.H.I.E.L.D. csak úgy beavatkozik a területein és ki tudja, még milyen fennhatóságok területére kell menni. Ott volt még az AIM is. Ha tényleg ők álltak emögött, akkor nyilván nem fogják válaszlépés nélkül hagyni, hogy keresztülhúzzák a számításaikat. És volt még egy probléma:

- Milyen módon képzelték el az egészet? Ha elporlasztom a fertőzötteket és ennek híre megy, akkor én leszek a tömeggyilkos. Mindig vannak, akik nem értik meg, hogy mekkora a veszély. Mert gondolom, dolgoznak az ellenszeren is, de még nincs eredmény, ugye?

Charles hátradőlt és a feje mögé kapta a kezét. Ha ő nem vállalja, akkor kereshetnek más vámpírokat. De találnak annyi fertőzött vámpírt? És ő el akar szalasztani egy lehetőséget, amivel lekenyerezi a S.H.I.E.L.D-et? A válasz egy egyértelmű "nem" volt a fejében. Kortyolt egy párat az ásványvízből és folytatta:
- Ha jól sejtem, keresnek még több fertőzött vámpírt, majd ha végbemegy a folyamat, akkor velük is elbeszélgetnek majd és végül lesz egy csapat.
Előredőlt és kezeit összekulcsolta az asztalon, majd a katona szemeibe nézett:
- Pontosan milyen feltételeket ajánlanak?

A doktor válasza egy kicsit megnyugtatta Charles-t. Csak rendesen kell ennie, emlékezett rá, hogy ez mutánsként is elég volt. Megint eszébe jutott az az időszak. Mennyire gyűlölte Magneto-t! Nem biztos, hogy ez is abból a vírusból nőtt ki, de könnyen lehet és ez még egy érv, hogy utálja a mágneses erők urát. Szerencsésnek mondhatta magát, hiszen tulajdonképpen mindkét vírusból kigyógyult, sőt most már a vámpírlétből is. Az emlékek és az elvesztett értékek, a családja viszont nem térnek vissza. De újrakezdheti az életét, ráadásul a S.H.I.E.L.D-től már nem kell tartania, mivel együtt fog velük működni. A katona a titkos akciók felvázolásával már sikeresen eloszlatta az egykori vámpír aggódását. Névtelen hős lesz belőle. Eddig a vérszívásról, életek kioltásáról kellett hallgatnia, most az életek megmentését fogja titkolni.
- Azt hiszem, menni fog. Gondolom, a további tájékoztatást és a kellő felszerelést hamarosan megkapom. Nos, ami azt illeti, köszönöm! Köszönöm a lehetőséget.
Ezután egy erős gondolatot erőltetett a fejébe, hogy Rachelnek is üzenjen. Szóban nem akart, mivel ez nem az elérzékenyülés helye és a katona meg talán a doktor is csak kiakadnának.
~Neked is köszönöm, hogy le tudtad győzni az undorodat és segítettél.
Az újrakezdés lehetősége tényleg megindító volt Charles számára. Napfény, rendes étel és még egy kis pluszként megmaradnak a vámpírképességei. Cserébe katonáskodik majd, de ezért megérte. Ha még kiképzést is előírnak, azt is vállalni fogja. A karatét egész jól űzte és apja halála után anyja ragaszkodott ahhoz is, hogy a fegyverek használatát megtanulja, így tudott lőni és a késsel bánni. Tisztában volt vele, hogy egy ügynöknek vagy egy ilyen külsősnek, mint ő, ennél sokkal többet kell tudnia, ahogy azzal is, hogy a fertőzötteket pedig az energia kibocsátásával kell majd megsütnie. Nyilván nem lesz egyszerű, ha eddig is inkább tagadással vagy egész települések lebombázásával próbálkoztak. Konkrét választ ugyan nem kapott az ellenszerre, de a katona szavaiból kiderült, hogy még nem dolgoznak rajta. Még a vírus megismerésével sem végeztek.
A David nevű bérgyilkos megjelenésére Charles meglepődött, hiszen nem hitte volna, hogy azzal a lábsérüléssel messzire jut. Egy kicsit kifeszült és készen állt a balhéra, de a fickónak volt esze. Nem lett úrrá rajta az indulat, láthatta, hogy itt komoly erőkkel áll szemben. A kérdésekre tömören válaszolt, Dialin pedig azon gondolkodott, hogy ezt a fickót mivel fenyegetik majd meg, hogy hallgasson. A jóindulatára nem számítana... Egy kérdéssel fordult a katonához David felé intve a fejével:
- Gyakorolhatok rajta? A bokája sérült meg, ha jól láttam.