Botanika és a kert

~Sandy Lewis~

Godlaw válaszára azért én is reagálok hogy nem biztos hogy teljesen biztonságban van a többiek mögött.
-Azért becsüld  hogy nem olyan képességed van amivel kapásból a frontra vagy száműzve. - mert ha én egyszer megtanulom a "tehetségem" rendesen használni és maradok X katona biztos oda leszek rakva.
A garázs látogatás hamar le lett szavazva,  el is felejtettem hogy ami úgy érdekes lenne az pont nincs itt, az üres terem meg... szép tágas meg minden de kb ennyiben kimerül a hely varázsa úgyhogy nem baj ha passzoljuk. A Veszélyterem már nem számoltam hanyadjára jön fel, ha nem más tudat alatt, de vonzza azért az új tagunkat, előbb utóbb úgyis ott kötünk ki és minél hamarabb le tudjuk annál jobb úgyhogy csak megvonom a vállam.
-Nekem 8, nem halok bele egy gyors szemlébe. - már ha annak szánják, ha valami éles szimuláció akkor majd max felkiáltok hogy nem erről volt szó és alakítok ahogy szoktam, lehet feldobja a napjukat, főleg hogy most nem is venném annyira véresen komolyan mint mondjuk egy órán, bár attól is függ melyik tanárral vagyunk.
- A park is okés. - ez talán egy kicsit lelkesebb volt mint ami a veszélytermet illette, kicsit jobban vonz, na meg lehet hogy pont most fogom kiszúrni a szimpatikus fát is ami majd tarthatja a hintámat.
-Hát őőő, szerintem itt sehol nem zavarunk vele senkit, egész megszokott. Itt az első kérdések közt van az hogy "és neked mi a képességed?", mondjuk azt nem tudom mennyire szokták mutogatni, én órán kívül nem nagyon villogtam még vele, - vakarom a fejem aztán gyorsan helyesbítek-  mármint társaságban. - a szobámban amikor unatkozok szoktam vele szórakozni meg feszegetni a határokat, ezért tudom hogy jelen állapotában kb mit ér....hát nem sokat.
-De ez nem azt jelenti hogy szégyellném vagy valami, úgyhogy én a bemutatóban is benne vagyok. -mentegetőzök gyorsan.

~ Kayla Norwood ~

Szóval ez végleges, megyünk pancsolni, y.yupi? Vissza mentünk a kocsihoz, közben megkérdezem, hogy az összes jeges cukorbomba össze fogja e a szájat, ő se tudja biztosra, de a legtöbb igen, ez is az egyik bulirésze, végülis.
Beszállunk a kocsiba és irány vissza a birtok, visszafelé se beszélünk valami sokat, ő figyeli az utat, én meg próbálom megjegyezni az út vonalat, hogy majd egyedül is ide találjak, szerintem menni fog, ha nem más majd a telefonos gps segít, hátha nem vezet el valami teljesen más helyre. A bejáratnál ki rak és annyiban maradunk, hogy majd a tónál találkozunk. Felsétálok a szobámba, szép nyugodtan, aztán fejest ugrok a szerényembe, rendet tartok benne, úgyhogy általában tudom mit hol találok. Külön polc van minden fajta ruhaneműnek és van egy joker polc, oda kerül minden amit nem hordok és nem is valószínű hogy a közeljövőben hozzá nyúlok, de nem szabadultam meg tőle, mert ki tudja, mikor lehet rá szükség. Például most a fürdőruhára, amit ugyan megvettem, de vizet még csak nem is látott, sőt a próbán kívül, még nem is volt rajtam. A polc legaljáról sikerül elővarázsolni a fekete egyberészest, nézegetem egy kicsit mire eljutok addig, hogy fel is veszem, nem egy nagyon unalmas darab, de mégis takar, viszonylag. A fésülködő asztalom tükrében ellenőrzöm magam, úgy néz ki passzol, jobb mint amikor megvettem, emlékeim szerint, kicsit jobban beleigazodtam. A rövid nézegetés közben rádöbbenek még valamire, le is ülök az asztalhoz és kicsit eluralkodik rajtam a kétségbe esés, lemondóan sóhajtok egyet magammal szemezve a tükörben, majd nyúlok a vattakorongért és a sminklemosóért. Szép volt Sam, jól csőbe húztál, akaratodon kívül is. Az lett volna a szép ha megfeledkezem róla és csak akkor koppant volna mi van miután szét folyt volna az egész és valami horrorból szabadult kísértet ként húztam volna tovább a tónál, vagy kb az első merülésig tartott volna a "móka". Miután megtisztítottam az arcom, fésülködés közben, úgy döntök nem akarok még mellé egy szál fürdőruhában végig lejteni a sulin, úgyhogy felveszek egy rövid nacit legalább...és egy laza fekete-fehér kockás inget kigombolva., ja és húzok egy hajgumit a csuklómra, majd lent összekötöm ha kell. Oké így talán kevésbé fogom magam kellemetlenül érezni. Veszek még valamit a lábamra is, magamhoz veszek még egy törölközőt és elindulok. Hirtelen nem tudom merre kell menni, vagyis nem vagyok benne biztos, de aztán csak oda találok. Valószínűleg Sam már ott van, kissé bátortalanul megyek oda hozzá, a törcsit markolászva nézegetem először a vizet, aztán nézek fel a srácra, a védtelen kisállat tekintettel.

~Sam Lewis~

Miután visszavittem a kocsit, irány fel a szobámba, és ledobáltam a ruháimat az ágyba, aztán felkaptam magamra egy fürdőnadrágot, illetve előkerestem egy törölközőt. Még egy napszemüveg, aztán mehetek át Sandy szobájába, hogy szerezzek Kaylának valamit amivel nem fog úgy kinézni mint egy homár ha pár órát kint vagyunk. Nem tudom mennyire bírja a bőre a napot, de nem hiszem hogy nagyon hozzá lenne szokva, meg ha már fürdünk akkor vízálló kell, az én bőrömnek a mostani nap még semmit, de őt azért féltem. Szóval kopogok, bemegyek, egyből zavarna ki hogy ő tanul. Bedobom a fürdés ötletet, nem értem, ő tanul. Elmondom hogy akkor adjon naptejet, továbbra is mondja, hogy ő tanul. Elmondom hogy kinek kell, kb elbassza a könyvet a kezéből, és letámad hogy mit akarok tőle. Elmondom hogy semmit, nem nagyon hisz nekem, megfenyeget, aztán hozzám vágja a vízálló naptejet. Így legyen kedves az ember...
Mindezek után mehetek le a tóhoz, valószínűleg Kayla már ott lesz, hiszen a kocsi leparkolása és a Sandy incidens elég sokáig tartott. Ahogy közeledek a tó felé látok is egy világító bőrű, fekete hajú csajt, és nagy meglepetésemre még smink sincs rajta. Azt kell mondjam, gyönyörű arca van. Kissé le is lassítok ahogy közeledek, aztán vigyorra húzom a számat, és ahogy közelebb érek odaköszönök neki.
- Szia szépség! Nem láttál errefelé egy másik lányt? Neki is fekete a haja, és mindig agyon van sminkelve, nem is tudom hogy nézhet ki nélküle... Kaylának hívják, vele terveztünk hogy csobbanunk egyet.

~ Kayla Norwood ~

Kicsit elszórakoztam a szobámba mire oda jutottam, hogy elindulok, elvesztettem az idő érzékem úgyhogy nem tudom mennyit bambultam meg tollászkodtam mire indulásra kész lettem. Így hogy felöltöztem, ha nem lenne nálam törölköző és ki lennék festve, senki nem mondaná meg, hogy hova készülök, úgyhogy jól sikerült az "álca". Szépen lebattyogok, kiérek a kertekhez, aztán vakarom a fejem, hogy mégis merre is kell menni. Tudom, hogy jártam már ott, el indulok abba az irányba amelyiket a legbiztosabbnak érzem. Oda is lyukadok ki ahova akartam, a tó partra, akkor mégse vagyok annyira elveszett, jól van. Ez egy kis sikerélmény volt, egyszer kerekedtem fel körbe járni a sulit, vannak helyek amiket álmomban is megtalálnék, ahova vissza járok rendszeresen, de ebben nem voltam biztos, de nem hagyott cserben a memóriám, vagy a megérzéseim. Arra számítottam, hogy mire leérek Sam már rég lent lesz, de sehol senki, úgyhogy kevesebb időt szórakoztam el a szobámban mint gondoltam, furcsa, nem baj, megvárom.
Épp a tavat kezdtem méregetni, amikor hallom hogy valaki jön, szerencsére nem egy random diák.  Nézek rá kis állat tekintettel, sebezhetőbbnek érzem magam a "fizikai maszkom" nélkül, pont az olyan dolgok miatt, mint ahogy most köszönt, "szépség", a bátyám nevezett így időnként, picit be is pirul az arcom, és ez most látszik, amúgy a púder simán megbirkózna ennyivel, mindegy. Miután folytatja a mondandóját, eltűnik a pír, a sebzett tekintetemmel együtt. Elhúzom a szám, felvonom a fél szemöldököm és karba teszem a kezem, kedvem lett volna hozzá vágni a törölközőt.
- Vicces vagy. - jegyzem meg unottan - Nem is szoktam agyon sminkelni magam, - jó ez kicsit sértett - csak azért tűnik úgy mert sötét, és elüt a világos bőrömtől. - magyarázom, szintén tartva az unott hangnemet egy kis sértettséggel megtoldva. Szerintem annyira nincs nagy különbség a kisminkelt és a natúr arcom között, csak jobban szeretem az előbbit mutogatni.

~ Sam Lewis ~

Messziről lehetett látni hogy kicsit belepirult a megszólításba, viszont a folytatás már annyira nem nyűgözi le, az arcára van írva hogy kicsit megsértettem az agyonsminkelős dologgal. Nem baj, okkal mertem ilyeneket mondani, a folytatás úgyis tetszeni fog neki. Ahogy közel érek, alaposan megnézem az arcát, azt mosolyogva öntök belé egy kis önbizalmat.
- Egyébként gyönyörű arcod van. Kár eltakarni a púderrel. - mondom mosolyogva, és leterítem a törölközőm a földre, és felé nyújtom a tubus naptejet.
- Nem tudom mennyire bírja a bőröd a napot, ez Sandytől van, és vízálló. - magyarázom, miközben leülök a törölközőre, és várom hogy bekenje magát - sejtem, hogy nem engem fog megkérni rá, max a hátára. Ha leveszi a ruhákat, és meglátom a fürdőruháját, akkor halkan füttyentek egyet.
- Ejha, de jól áll. - jegyzem meg, és kicsit örülök, hogy mégse kell bekennem, legalább nem sokkolom le túlságosan a mai nappal. Meg Sandy se kell eltörje a kezem majd - nem mintha oka lenne rá, ha beszólna ilyesmi miatt, visszavágnék hogy lejöhetett volna ő is és bekenhette volna ő, ha meg ennyivel fontosabb volt a tanulás, akkor magára vessen.

~ Kayla Norwood ~

Amikor bepirultam a köszönésétől, legszívesebben az arcom elé emeltem volna a kezem, vagy a törölközőt, hogyha más nem, akkor legalább ezzel elrejtsem, de nem volt rá szükség, hamar eltüntette Sam ahogy folytatta a beszédet. De ahogy közel jön a homlok ráncolás elhalványul és vissza jönnek az ártatlan szemek, az arcomat méregeti, ha túl közel jön, ösztönösen lépek hátrébb. Megdicséri megint az arcom és megjegyzi hogy kár eltakarni, nem eltakarom...vagyis kicsit, de magát az arcomat, mindegy, kár ezt egy fiúnak magyarázni, nem biztos, hogy megértené, nem is fűzök hozzá semmit. Elfordítom a fejem a tó felé, mintha azt nézegetném, de igazából csak kicsit földbe gyökerezett a lábam és tudom hogyha azt nézem amit épp csinál és elkezd a tetoválásain meg a testén szaladgálni a tekintetem elvörösödök. Nem tudja mennyire bírja a bőröm a napot, de hozott nekem naptejet, őszintén, én se tudom, de még nem égtem le igazán, csak megpirultam egy kicsit, nem tartózkodok olyan sokat tűző napsütésben, nem nagyon használok naptejet, de most biztos ami biztos, elfogadom. Épp hogy hátra pillantok hogy lássam merre kell érte nyúlnom és előtörő macska reflexeimmel veszem ki a kezéből.
- Köszönöm!
Aztán veszem a példáját és biztonságos pár lépés távolságba lerakom a törölközőm, egyelőre lerakom a tubust is ééés most kéne megszabadulnom a fölösleges ruháktól, hmm. Nem sietem el az biztos, nyugodtan bújok ki a cipőmből, aztán jön a nehezebb rész, először a rövidnadrágomtól szabadulok meg, mert akkor még megmarad az ing, ami egész hosszú, ezután leülök a törcsire , hogy összekössem a hajam. Persze végig, szigorúan háttal, vagy oldalt fordulva Sam-nek. Annyival egyszerűbb lenne ha tudnék uralkodni a saját gátlásaimon és kiadnám nekik a parancsszót, például hogy oszolj, és eltűnnének. Mondjuk ez pont fejben dől el, úgyhogy ha igazán annyira akarnám meg tudnám tenni. Végül az lett a vége, hogy befontam a hajam, így tűnik a legstabilabbnak. Oké, most megszabadulok az ingtől és bekenem magam, még mázli, hogy csak olyan részeket hagy szabadon a dressz, amiket magam is elérek, választani tudni kell. Végül ülve maradok és kibújok az ingből, mint akinek a bőrét nyúzzák, csak nem visítok és vágok szenvedő fejet, legalábbis külső szemlélőknek nem érzékelhetően. Aztán rá tesz egy lapáttal, hogy füttyent és bókol, ha nem lennék ennyire megilletődve lehet megint rá förmednék.
- Sam, ne már. - de csak ennyi jön ki, ez se valami túl magabiztosan és megint pirulok. Direkt csinálja, mi? Jól szórakozik a "nyomoromon".
Végül bekenem vékonyan a vállam, karom, dekoltázsom, arcom stb. ami kilóg és "éghető". Amilyen fehér vagyok, azt gondolná az ember, hogy kilépek a napra és lángra kapok, hát..eddig ilyen nem történt, remélhetőleg most se fog. Aztán ki vegetálás után, fogjuk rá hogy szívódott a naptej, ráveszem magam hogy felkeljek a törölközőről és elkezdjem kerülgetni a vizet.

~ Sam Lewis ~

Elfordítja az arcát, szegény nagyon pirul, még így is látom kicsit ha nagyon kukucskálok. Mindegy, elfogadja azért a naptejet, lecsap rá hogy a lehető legkevesebb ideig lássam az arcát, aztán fordul is vissza, hát jó, mondjuk biztos furcsa neki smink nélkül. Én vagy az első nem családtag aki így látja, meg ha valakibe belefutott amíg lesétált... nem, ez az én titulusom, én vagyok az első. Megtisztelő amúgy, nem kellene szívnom a vérét ha már így megnyílt, de nem bírom ki, azért amikor ledobja az inget meg a nacit kiszalad a számon a dicséret. Itt már tényleg szól, hogy ne már, be is fejezem, inkább hátradőlök a törölközőn amíg bekeni magát, aztán várunk egy kicsit, csendben vagyok én is, nem merek megszólalni nehogy elijesszem mint egy őzikét. Végül felkel, úgy tűnik megtalálta a bátorságát, és elindul a víz felé, én meg - férfiból vagyok vagy miaszösz - megnézem hátulról a fürdőruhában, aztán elindulok utána.
- Tudsz úszni? - kérdezem, miközben nekifutok, és ugrok egy fejest a vízbe - anyám itt lenne szívbajt kapna. "Felhevült testtel így belevetni magad, leáll a szíved édes fiam, hogy lehetsz ilyen felelőtlen. Lassan felnőtt vagy és még mindig ilyen hülye, a hajam kihullik tőled."
Egy kicsit hagyom hogy vigyen a víz alatt a lendület, aztán felbukok, és hátranézek Kaylára, úgy sejtem neki nem fog ilyen gyorsan menni a vízbe kerülés.

~ Kayla Norwood ~

Dicsérget, meg hoz nekem napvédőt, hogy ne égjek le, meg ilyenek, elég törődő tud lenni, nem tudom, hogy az esetlenségem váltotta ki belőle ezt a picikét anyai ösztönre hajazó dolgot, vagy alapjáratom ilyen. Gondolkodok miközben kenegetem magam, azért a hajamra próbálok vigyázni, hogy azt ne kenjem be.
- Neked nem kell? - kérdezem megtörve a csendet amíg szívódik a naptej.
Ha nem, akkor ülünk tovább csöndben egy darabig, mire úgy döntök felkelek, elsőként, háh, milyen bátor tőlem, nem? Közelebb megyek a vízhez de még nem megyek bele, vajon mennyire lehet hideg? Aztán Sam is felkel, kérdezi, hogy tudok e úszni, de mire válaszra nyitnám a számat, elsüvít mellettem és beugrik a vízbe, amire kicsit össze rándulok, kapok is a kicsapódó vízből egy kicsit. Hideg! Ezek után, azt hiszem én nem leszek ilyen merész, egyelőre leülök a partra és a lábam lógatom be, hogy legalább az szokja. Milyen mély lehet? Közben Sam felbukkan a víz alól, így nem is olyan rossz, nyakig takarja a víz ahogy lebeg benne, jó átlátszik, de ilyen torz módon, így annyira nem zavaró, ahogy már a sminktelenségem se, ellenben a saját alul öltözöttségem, próbálok oda figyelni a karjaimra, hogy ne akarjam magam ösztönösen takargatni, legalábbis ne túl feltűnően. Most, hogy végre hallja amit mondok, válaszolok neki.
- Elvileg igen, gyakorlatilag nem tudom, vagyis nem vagyok benne biztos. - piszkálom zavartan a félvállamon előre nyúló fonatom.

~ Sam Lewis ~

Beugrok a vízbe egy random fejessel, reménykedve hogy elég mély lesz a víz, de szerencsére bejött a tippem, és nem vertem be a fejem. Szóval úszok egy kicsit a víz alatt, közben libabőrös lesz a bőröm, valahogy melegebbre számítottam, de annyira nem gáz, hamar hozzá fogok szokni. Felbukok a víz alól, és nézek Kaylára, aki a vízparton ül, és válaszol a kérdésemre.
- Hogy érted hogy nem vagy benne biztos? Az úszás olyan mint a bicajozás, ha régen tudtál, most is menni fog. - mondom, és közelebb úszok hozzá. - De ha nem vagy benne biztos, akkor ne ugorj be úgy mint én. - vigyorgok rá, és hátrafelé kisimítom a hajamból a vizet, hogy ne csöpögjön nagyon az arcomba, elég zavaró, főleg beszélgetés közben.
- Szóval szerintem előbb gyere be mellig érőbe, és nézd meg mennyire megy. - javaslom, persze megfulladni nem fog mert kimenteném ha kellene, elég jó kondícióban vagyok hozzá és magabiztos vagyok úszás terén is, de akkor se játék az ilyesmi. És valószínűleg élménynek se lenne a legjobb, hogy az első mártózásánál majdnem megfullad. Amúgy is, tanár akarok lenni vagy miaszösz, ideje felelősségteljesen viselkednem. Legalább néha.

~ Kayla Norwood ~

Nem voltam biztos benne, hogy még megy e az úszás, régen jól ment, szerettem is, főleg lebegni a víz tetején, de annak már jjóóó pár éve, úgyhogy elég bizonytalan választ adok, de Sam megnyugtat, hogy ez nem felejthető dolog.
- Akkor tudok. - hát ez sem lett valami magabiztos, de azt is tanácsolja, hogy ne ugorjak be, mint ő - Nem szándékoztam. - még az hiányzik, ilyen hideg vízbe beugrottam volna hirtelen, lehet ott maradok. Adja a tanácsokat.
- Egyelőre szokom a hőfokot. - és lóbálom a vízben tovább a lábam.
Mondjuk, szerintem, hidegebbre számítottam, általában a legrosszabbra készülök, úgyhogy ki fogom bírni. A lábam egész jól megszokta, szerintem bele megyek, igen, beleengedem magam szépen és tök jó lesz, gondoltam... Sokat erősödtem a suliban, itt nem hagynak tunyulni, meg ellógni az órákat, de úgy néz ki mégse eléggé, de lehet a hideg víz okozta, talán ha megfordultam volna ez nem történik meg. Megemeltem magam és a karommal tartva elkezdtem először a terv szerint beleengedni magam a vízbe, de mintha megadta volna magát a karom belehuppantam. A hirtelen hidegtől, sarkig nyílt a szemem és a nagy levegő amit akkor vettem bent maradt, sikítóra állt a szám, de emeltem a kezem hogy hang se csússzon ki belőle. Íh, baszuskulcs, ez tényleg hideg... De már bent vagyok, már mindegy, ha hirtelen kiugrok tán rosszabb lesz, úgyhogy ölelgetem magam kicsit a vízben , amíg nem érzem úgy, hogy már nem fagyok ide. Ha nem kezdek el vacogni és nem kezd kékülni a szám, nincs baj.

~ Sam Lewis ~

Nem túl magabiztosan közli, hogy tud, majd elkezdi engedni magát a vízbe, közben kicsit közelebb megyek hogy ha baj lenne tudjak rá reagálni. Szerencsére csak belehuppan a vízbe, látom hogy őt is furcsán érinti a hirtelen hőfokváltás, de nem ad konkrét hangot, csak meglepett fejet vág. Nem bírom, el is nevetem magam.
- Látod, nem is olyan hideg. - poénkodok, és felfekszek a vízre háttal, és pár lendítéssel beljebb úszok, majd amikor már nem ér le a lábam és tempózok integetek vissza.
- Na nézzük tudsz-e úszni.- kiabálok oda, és várom hogy beúszik hozzám, vagy még bizonytalanabb, és inkább ússzak vissza. Persze ha elkezd beúszni, akkor végig figyelni fogom, és a legkisebb jelre elindulok felé, hogy kimentsem ha kell. Kár hogy nem hoztam labdát vagy valamit, amit dobálhatnánk beszélgetés közben, így elég ingerszegény lesz a fürdőzés. Na mindegy, most arra figyelek hogy mennyire tud idejönni, vagy egyáltalán mit mond a javaslatomra, lehet még inkább szokni akarja a vizet, ez esetben visszatempózok hozzá, és ott kezdek el lebegni a víz tetején mellette, szeretek a víz felszínén feküdni. Nyugis, kényelmes, és relaxál.

~ Kayla Norwood ~

Kicsit elszámoltam a dolgot, lehet hogy csak hirtelen tűnik annak, amikor kényes részeket ér a víz, de tényleg rohadt hideg, ordítani tudtam volna amikor hirtelen nyakig emelkedett a szint. nem vacogok, nem vacogok, nem is olyan hideg, kántálom magamban, miközben ölelem magam és kicsiket lépkedek jobbra-balra, reménykedve, hogy a mozgás segít. Végülis ez egy tó, nem tudom mire számítottam, talán pont erre, azért kerülgettem először, aztán nesze nekem felbátorodni. Sam ki is nevet, azután amilyen fejet vágtam.
- Ugyan! - válaszolok a poénos megjegyzésére harapósan, de nem ő a hibás, hogy hideg, igaz ő mondta, hogy biztos felmelegedett már, tudtam hogy ehhez még hideg van, legalábbis nekem. De már nem szállok ki, most már végig viszem, aztán reménykedek, hogy nem betegszek le,...csak nem. Szenvedés közben úgy látom Sam elvan benne, mintha ő nem is érezné, hogy ez milyen hideg. Hirtelen messzebb úszik és csalogat, hogy menjek, teszteljük megy e az úszás.
- Egyelőre még szokom. - nem hazudtam, tényleg fázós vagyok.
Közben már próbálom elhagyni azt az egy szent helyet ahova érkeztem és eddig toporogtam, járkálok kicsit. Ahol még biztonságban érzem magam, hogy még leér a lábam, a parthoz közel próbálok úszkálni, úgy érzem megy, felejtettem de lassacskán visszatérnek az "úszóreflexek". Kis rázódás után, minden előjel nélkül, lökök magamon, egy ideig visz a lendület, aztán kezdem hajtani magam. Itt már nem ér le a lábam, de úgy néz ki nem fogok elmerülni, fenn tudom tartani magam, de ez egy idő után fárasztó lesz, de örülök magamnak, hogy milyen ügyes vagyok, mosolygok is a sikeremen. El is feledkeztem Sam-ről egy pillanatra, meg arról is hogy elvileg fáznom kéne. Vissza úszok a parthoz és kikönyökölök, pihenek kicsit. Megérte lejönni, a kellemetlenségek árán is.

~ Sam Lewis ~

Hagyom hogy szokja a vizet, aztán próbálgassa a szárnyait, kicsit közelebb úszok azért, de aztán elkezdek a felszínen lebegni, egész jól elvagyok így itt. Szerencse, hogy itt nincs szél, nem mozog a levegő és nem zavar hogy a vizes felsőtestem kilóg a vízből, így nem érzem hidegnek a levegőt. Közben Kayla is elkezd úszkálni, hagyom hogy élvezze, nem akarom megzavarni benne, elvégre lehet neki is egy kis személyes tere, nem kell folyton rajta lógjak. Aztán látom, hogy kicsit kiúszott és kikönyököl, nekem is jó lenne kimenni, de ha már itt vagyok csinálhatnék valami hasznosat is, úgyhogy úgy döntök úszok pár "hossz"-t pillangóban, hogy jól átmozgassam az izmaimat. Nem vagoyk egy profi úszó, és állítólag a technikám sem tökéletes, de azért jól esik kicsit mozogni, aztán ha addig se nagyon ment odébb, akkor becélzom Kaylát, és kiülök mellé kicsit lihegve hogy lepihenjek.
- Na hogy tetszik?- teszem fel a kérdést, miközben megint kisimítom a hajamból a vizet, aztán kiszállok, és elkezdem átnyújtani az izmaimat. Nem volt egy komoly edzés, de mégis megszokás, meg jót is tesz nekik. Alapból felelőtlen voltam hogy csak így elkezdtem úszni, szép lett volna ha hirtelen begörcsöl a lábam vagy valami.

~ Kayla Norwood ~

Hamar bebizonyosodik, hogy tényleg nem lehet elfelejteni az úszást, durván 5-6 év kihagyás után egész hamar belejövök és már kimerészkedek a mélyebb részekre is. Az elején még Sam ott sündörög a közelben, aztán ahogy kezdtem egyre inkább belejönni és örülni a sikernek, már nem figyeltem. Örülök, hogy nem sütött el valami hülye ijesztgetős ugratást, nem lett volna jó vége.
Kezdtem úgy érezni hogy fáradok, úgyhogy kiúsztam a szélére, ami nem is baj, mert Sam most lendült bele, legalább nem leszek az útjában. Kicsit süttetem a pofimat a napon, hátra hajtom a fejem és becsukom a szemem, és emelem magam, hogy vízszintesbe kerüljek még a víz alatt néha ki emelkedve a felszínre, mintha lebegnék, csak csalok a támaszkodással. Majd a szimpla lebegést is megpróbálom, régen annyit csináltam. Hallottam, hogy valaki úszva közeledik, aztán kitakarja a napot, úgyhogy kinyitom a szemem, kiszállt a vízből pihenni, érdeklődik hogy milyen eddig.
- Megnyugtató. - nézek fel és görbül a szám széle - Kár, hogy nem soká zsúfolt lesz. - ez kicsit önzőn hangozhatott, de jobb így békésen, mint amikor 5-en ugranak egyszerre bombát és birkóznak a vízben. - egy pillanatra letéved a tekintetem a mellkasán terülő tetkóra, aztán elkezd felkelni, mikor látom, hogy mire készül, úgy döntök inkább úszok, de most a víz alatt. El is rúgom magam és lent maradok, úszkálok amíg a levegőm bírja. Az a baj, hogy a szemem nem merem kinyitni, úgyhogy remélem nem érek semmihez amitől kitör a frász. Amikor kezd szökni a levegőm, elindulok felfelé, ahogy felszínre került a fejem veszem a nagy levegőt és törlöm ki a szememből és az arcomról a vizet. Aztán kis nézelődés után, megpróbálkozok a lebegéssel, ha elsőre nem is, de sikerül felfeküdni a vízre, innen hagyom magam sodródni, amennyire egy tóban lehet és szintén becsukom a szemem. Jobban érzem magam a vízben, mint gondoltam, lehet párszor lelátogatok ide ha nincs tömeg, mondjuk a stresszesebb időszakaimban elég jól esne.

~ Sam Lewis ~

Amíg én nyújtok, addig Kayla visszamegy a vízbe, és úszik kicsit, aztán lebegni próbál a víz tetején. Vicces ahogy a fehér teste úszik a felszínen, mintha egy papírlap lenne, messziről ki lehet szúrni. Így hogy a hátán fekszik jobban meg tudom nézni a testét, nincs rossz alakja, kár hogy takargatja. Ha nem lett volna a szar gyerekkora, akkor igazán népszerű csaj lehetett volna belőle. Még szerencse, hogy kikerült onnan egy ilyen barátságos környezetbe. Na mindegy, amíg úszkál addig én is a hátamra fekszem, és élvezem kicsit a meleget, meg pihenek egy sort, és megvárom amíg ő is kilubickolja magát. Jól esett ez a kis mártózás, mondjuk ha hozunk valami játékot jobb lehetne, legközelebb nem felejtem el. Legalább egy frizbit vagy valamit, amit lehet dobálni. Meg Sandyt is le kell rángassam majd, bele fog rokkanni a sok tanulásba. Ha kell lehozom és bedobom a vízbe székestül, még akkor is ha nem tud úszni, majd kihozom, belefulladni nem fog, de legalább kicsit kiszakad a szobájából - ha jön magától, akkor felőlem elüldögélhet a parton meg a mellig érő vízben. A lényeg, hogy annyi tanulástól amit művel meg lehet őrülni, és mint idősebb testvér ezt nem hagyhatom.

~ Kayla Norwood ~

Miután meguntam a tétlen fekvést a víz tetején, lubickolok még egy kicsit, nyomok néhány bukfencet a víz alatt, a kézenállást viszont mellőzöm. A víz alatt elúszok a partig, mint valami sellő vagy delfin, aztán feltapogatom magam a felszínre. Ideje nekem is kiszállni, kezdek szétázni, már redősödik a kezem. Kiülök a partra, leellenőrzöm, hogy Sam épp nem figyel és diszkréten kinyomkodom a fürdőruha mellrészéből a vizet, majd szétbontom a vizes haja, óvatosan kicsavarom belőle a vizet és hátra túrom hogy ne másszon az arcomba. Kezd simogatni a hideg levegő úgyhogy a parton való üldögélés helyett megyek a törcsimért és magamra terítem, mint egy takarót, csak jobban össze kell húznom magam ahhoz, hogy nagyjából mindenem befedje. A törökülést találom erre a legalkalmasabbra úgyhogy helyet is foglalok a földön, száradok kicsit aztán szerintem én vissza vonulok. Zuhanyoznom kéne előtte, meglátjuk üres lesz e a fürdő. Most még megtörölközik, amennyire tudok a ruhától, kifekszek hason a leterített törölközőre. Ez egy nagyon jó nap volt, egy nagyon jó zárással. Kicsit le is fáradtam, úgyhogy lehet ma már nem is alkotok semmit, végülis egy rajzol csináltam, csak a festést hanyagoltam, nem baj, rá ér holnap, amúgy is vizsga időszak van, ilyenkor lehet hanyagolni. Azt az egy rajzot azért még felrakom az oldalamra, a megfelelő albumba, aztán kidőlök, nem szoktam ennyit mozogni egy nap, kivéve amikor valami edzés van. Át fordulok a hátamra, a karommal takarom a szemem hogy ne süsse ki a szemem a nap, nem mintha olyan erős lenne már a fénye, ez is jelzi hogy lassan lépni kell. Meg vacsorázni is kéne és nem vizes cuccban. De olyan jó így feküdni, el tudnék aludni, fordulok az oldalamra, csukott szemmel, elégedett mosollyal.

~ Sam Lewis ~

Egész jól alakult ez a nap, jobban mint reméltem. Azt hittem annyiból fog állni, hogy kijövök az udvarra és elalszom az árnyékban, de végül Kaylával tök jól elvoltunk, bementünk a városba is, meg úsztunk is, szóval minden fasza. Sokat segített, sokkal nyugodtabbnak érzem magam, de azt hiszem ideje lesz felmenni lassan, és azért átnézni az anyagat - legalább kinyitni a könyvet, és lerakni magam elé amíg játszom a gépen. Lassan feltápászkodom, és odamegyek Kayla mellé a törölközőmért.
- Szerintem én lassan felmegyek. - mosolygok rá, miközben a hajamat törölgetem. Áttörlöm magam, hogy ne maradjak vizes, és a vállamra dobom a törölközőt.
- Jössz te is? - kérdezem barátságosan, és ha igennel felel, akkor út közben még folytatom a beszélgetést, ha nem jön, akkor csak simán elköszönök tőle egy integetéssel és egy vigyorgós sziával.
- Egész jól sikerült ez a nap, nem? - dobom be, hogy beszélgessünk valamiről amíg sétáljunk, de csak némán baktassunk egymás mellett.

~ Kayla Norwood ~

A vízben még egész éber voltam, de amikor kijöttem és lefeküdtem a törölközőre kicsit elnyomott a fáradtság. Forgolódok kicsit, mintha a szobámban lennék, végül az oldalamon találom meg a kényelmet, közben érzem ahogy szárít a nap. Már kezdtem volna elszenderülni, igazán bölcs dolog lett volna itt elaludni, a parton, a napon, legalább attól nem kellett volna félnem, hogy valaki megtámad. Amúgy se hinném, hogy Sam szó nélkül itt hagyott volna, főleg ha azt látja, hogy elaludtam. De még messze álltam az álomtól, amikor Sam oda jön, a szavaira lassan kinyitom a szemem.
- Nekem is kéne. - mondom nyűgösen, a szememet törölgetve ülök fel nagy nehezen és elkezdek öltözni, nagyjából, fogjuk rá megszáradt a ruhám is.
Nyújtózás közben bólintok, hogy vele tartok, még belebújok a cipőmbe, összehajtom a törölközőt és az alkaromra fektetem, aztán át nyújtom a naptejes dobozt.
- Köszi még egyszer.
Az arcára fókuszálok, ahogy nyújtom felé a tubust. Ez az egy alakalom elég volt ahhoz, hogy annyira ne zavarjon, hogy valaki félmeztelen a közelemben, de odáig nem jutottam el, hogy pirulás nélkül megálljam ha rátéved a tekintetem. Igazából illúzióval el is rejthetném addig, de az család lenne és nem fejlődnék, amúgy se csinálhatom mindig azt. Aztán elindulunk felfelé, beszélni kezd.
- Mióta itt vagyok talán a legjobb. - válaszolom, azért ha belegondolunk, hogy teltek eddig a napjaim, már csak egy kiadós nevetés hiányzott, de még így is bőven verte a többit. Amikor oda érünk, hogy elválnak útjaink a folyóson, kedvem lenne megölelni ha nem lenne fél pucér, úgyhogy csak mosolygok.
- Köszönöm szépen ezt a napot! Sok sikert a vizsgákhoz! - és már fordulok is hogy induljak a szobámba, ha nem akadályoz meg benne vagy kérdez még valamit.

~ Sam Lewis ~

Úgy tűnik majdnem elaludt, kicsit sajnálom hogy felkeltettem, hagyhattam volna még pihenni. Ha tudom hogy alszik, akkor feküdtem volna még én is a parton, vagy úszok még egy kicsit, de mostmár mindegy. Felkapja magára a ruháit, gondolom akármennyire is takarós fürdőruhát vett, kellemetlen neki abban rohangálni. Megvárom természetesen, aztán a naptejet is visszakapom - ha nem adja oda totál el is felejtem - és elindulunk felfelé. Közben elmondja, hogy az eddigi legjobb napja volt amióta itt van, mire boldogan mosolygok rá.
- Ennek örülök. -válaszolom, majd jól Sandy orra alá dörgölöm, hogy velem jobb napja volt mint vele bármikor. Na jó inkább mégse, még szarul esne neki, vagy rászállna Kaylára még jobban, elkezdené nyomatni magát, amitől még kellemetlenebb lenne az egész. Amikor elválunk megköszöni még egyszer a napot, és sok sikert kíván a vizsgákhoz, amit viszonzok én is.
- Én is köszönöm, és neked is. Majd a vizsgák után ismételjük meg!- dobom be az ajánlatot, nyárra nem hiszem hogy itt leszek, megyek haza, de nem a vizsgák után rögtön. Egy hetet szerintem még maradok majd, meg majd ha Sandy elcsábítja hozzánk akkor haza jövök hogy ne zavarjak otthon, de szerintem ennyi. Vagy majd úgy intézem hogy akkor hozza haza amikor fesztiválozok.