Kert és erdő a birtok körül

Szonár elmosolyodott a bókra.
- Köszönöm, Celine! Rendben, eljön majd az idő, mikor lesz küldetés. Addig gyakorolhatsz és ismerkedhetsz a társaiddal. Remélem, jól fogod érezni magadat.
A lány valamilyen benne rejlő, de csak néha megmutatkozó képességről beszélt.
- Celine, ez jó képesség lehet, ha rendesen kifejlődik. A telepataklubban biztosan többet tudnak mondani róla, ha akarsz még mélyebben foglalkozni a témával. Nálad ez mágia vagy mágikus eredetű képesség lehet, de hasonló.
Centanna már ment volna és Szonárnak is volt dolga, ezt mondta:
- Nekem is van még dolgom, csak láttam, hogy itt sétálgatsz egyedül, kicsit szomorkásan, azért jöttem ide. Legyen kellemes estéd, Celine!
Az igazgatóhelyettes a búcsúzás után elindult a főépület felé és az irodájába ment foglalkozni a papírmunkával, ami még megmaradt, utána pedig a családjáé volt az est további részében.

/A 'majd' lesz a jó/

~Sandy Lewis~

A küldetést témát illetően halkan jegyzek meg egy mondatot.
-Eddig még nem tört semmim, jó lenne ha így maradna....
De jó pár folton túl vagyok már, azok nem zavarnak, vicces ahogy váltják a színüket, de ezek nem harci sérülések hanem a bénáskodás eredményei voltak, egy lépcsőn lebukfencezés nem ér fel egy nagy erejű embertől elszenvedett veréssel, egyre inkább nem vonz ez a harc dolog, nem erre lettem én kitalálva.
Végül le lett szavazva a Veszélyterem úgyhogy kimegyünk a szabad levegőre, körbejárni a birtokot.
Úgy néz ki hagyjuk a képesség bemutatósdit, de még maradtunk a képesség témánál, csak olyan képességet lehet mutogatni amivel nem ártunk a másiknak, a mindcontrol vajon annak számít? Bizonyos értelemben biztos. Szerencsére én csak úgy tudok ártani másnak a képességemmel ha akarok, de azt ki kell vívni. Közben kiértünk, első utunk a tóhoz vezet, előre látom fogok én még ebben fürdeni akaratomon kívül, amivel nem is lenne baj hogyha tudnék úszni rendesen.
-Hát igen, kicsit le vagyunk harcolva. - gyors válasz Godlawnak, mondjuk ez így nem igaz mert én nem vagyok...annyira, na jó de, de nem a kemény tanulás miatt.
Közben témába jön megint a hintám, hát ööö...
-Lehet...ne, de ez a tó itt rám nézve kicsit "veszélyes".-vakarom meg kínosan a tarkóm és igazítom a szemüvegem - Mennyire mély?
Valami olyan hely kell nekem ahol biztonságban érzem magam, itt van egy kis veszély forrás, de ha nem nagyon mély a víz akkor max egy kicsit elázok, nem nagy dolog.

~Sandy Lewis~

Hát félre eső hely az biztos, tényleg csak mi vagyunk és ennyi. Hozzá szoktam a nyüzsgéshez úgyhogy először elég sz*r volt ez a nagy csend, de meg lehet szokni idővel, bár nem vált a kedvenc helyemmé. A város se olyan nagy szám ami itt van a közelben, alap dolgok amikre szükség van végülis minden meg van benne, a plusz programoknak valahogy nem jártam még utána, nem tűnt olyan helynek ahol annyira pörögnének a dolgok vagy történne valami érdekes. Szóval innen nézve gáz hogy így el vagyunk zárva, de a pofa húzgálós emberek pl nem hiányoznak, akik azért képesek köpködni mert mutáns vagy, még akkor is ha csak annyit tudsz hogy mondjuk megváltoztatod a szemed színét, halálos fenyegetés vagy....meg az ilyen önjelölt nác....khmm.
Aztán megkérdeztem mennyire veszélyes rám a tó, hát elvileg nem olyan mély, a közepe az de itt a szélei nem igazán, ami jó hír. ja és ha úgy esnék hogy valamim meg nyekken és a bokáig érő vízbe is belefulladnék jön Veszély és kihalász a vízből. Hmm, attól még nem kísérteném a sorsom de esélyes a hely ha nem találok vonzóbbat.
-Aha, az nem olyan vészes, meggondolom. - bólogatok és mintha tényleg elgondolkodnék.
Arrébb sétálok kicsit és elkezdem méregetni a fákat. Tisztában vagyok a súlyommal, olyan ágat kell választanom ami nem adja meg magát alattam, főleg ha belelendülök, ráadásul az se mindegy mennyire van távol tőle a többi fa, mert nem mindegy hogy a pázsitot vagy egy kemény törzset veszek le arccal. Sóhajtok egy nagyot és sétálok pár lépést nézegetve a felhozatalt, aztán a tó felé fordulok, és lejátszódik lelki szemeim előtt egy halom baki, van ami így elképzelve vicces, van ami még így se. Ez nem az a hely, húzom is kicsit a számat. Meg Zaphire mondott valami korcsolyázást is.
-Oh, a korizástól sem kell félteni, félek tőle. - kínosan mosolygok, pontosabban nem a korizástól hanem attól ami egy csúnya véletlenből történhet és én nagyon sűrűn zakózok, az ujjaimra meg még szükségem van. Elterelésként bedobok még egy állkapocsgyilkos cukrot. Jhah meg amúgy, ez sokat elmond a jövőbeli X karrieremről, nem tudok úszni és félek a szimpla jégkorizástól és fhuhuuu mennyi dolog van még, nem sorolnám fel inkább, de általában amiben nagyon meg lehet sérülni az nem szokott vonzani, de vannak kivételek, pl bringázni azért szeretek...ha nekem kell katonának lennem a jövőben nagy bajok vannak és lesznek.

~Sandy Lewis~

Hát én úgy nem tudom mennyire bánnám ha közelebb lenne New York, annyiból tök jó lenne hogy a szánkban lenne a város és gyorsabb lenne eljutni, körül nézni meg minden, annyira elmennék egy körsétára vagy valami, nem voltam még ott és annyira akarok. Viszont sok a zűr, ez az egy oka hogy nem baj hogy távolabb van, ez az egy! Mondjuk elég nyomós ok de akkor is, túl lehet azért élni azokat is valahogy, mégis csak egy csomóan lakják vagy mi.
Aztán rá kellett jönnöm hogy ez a hely túl veszélyes ahhoz hogy a boldog helyem legyen és talán zajos is ha kiözönlenek nyáron a diákok pancsolni, gondolom szoktak, meg télen korizni, bár akkor nem hiszem hogy olyan sokat fogok ülni a hintában, hozzá fagy a hátsóm. Na azért meg hogy félek a korizástól Zaphire kiröhög, nem mintha új lenne ez a reakció, de tekintve hogy kivel állok szemben nem ugrok neki hevesen ecsetelgetni mi történhet a nagy tömeges siklás közben úgy beleélve magam mintha egy merényletről beszélnék vagy valami életveszélyes dologról. Egyébként a nevetés is életveszélyes úgyhogy simán, de az azért szoktam, sőt néha kapok olyan röhögő görcsöt hogy szinte kacérkodok a kaszással, pff...na jó ennyire nem vagyok fosos. De visszatérve, ha nem érzem magam 100%-ig biztonságban és nincs nyugalom az nem az a hely.
Közben Godlaw lép hogy kipihenje magát, akkor ez asszem eddig tartott, nem panaszkodom amúgy jó kis kör volt, csak fura, 2 felnőtt meg én, lol. Bólintottam arra amiket mndott.
-Neked is és jó pihit. - vártam egy kicsit - Akkor ez gondolom ennyi volt, - sóhajtok egy nagyot - akkooor asszem megyek én is ééés megírom a listát, elszánom magam hogy beszéljek Miss Frosttal, és neki fekszek a hinta projektnek,.... ja és majd megkérdezem Mr Millert, de az még arrébb van. Hmm elfelejtettem valamit? -gondolkodom hangosan - Nem... - aztán felnézek a nőre ha még ott van és elhadarom a magamét észbe kapva - Köszi a délutánt meg mindent és most megyek felkeltem Sam-et mielőtt túl alussza magát, szia! - közben járt a kezem is mint valami túl cukrozott nem tudomminek és ezzel el is sietek ha csak nem szól még utánam, akkor megállok azért válaszolni, ha nem akkor meg sem állok a bátyám szobájáig.

//Köszi a játékot! ^^,//

~ Sandy Lewis -

- Jóóól vaaaan! Felfogtaaam! Nem bazeráljuk a fákaaat! - mondom ki lassan a szavakat kissé megnyújtva közben a szemem is forgattam, még hogy majd kitetoválja a gyerekem, ha lesz egyáltalán az tuti hogy még a szemét is.
Aztán én már kezdtem lemondani a tábláról de ő azért na, hogy segít, nem direktbe csinálja de tudom hogy ha nem is szándékosan de tudat alatt támogatja a tábla dolgot különben megvonná a vállát azt annyit nyögne be hogy tök mindegy, nem azt hogy itt is megtudjuk oldani.
- Mindenképp! És hol? És mivel? -a mikor azt azért nem teszem hozzá és tudom hogy és-sel nem kezdünk mondatot de ez így adta magát.
Aztán táska krízis, ki is rontok a szobából, finomabban mint ahogy bementem mert közben felbűvészkedtem a cipőm is a lábamra aztán spuri. hangot adtam az érkezésemnek hogy mindenkinek legyen ideje kilépni az utamból, így max az éles kanyarok jelenthetnek veszélyt és csak az én testi épségemre, amennyiben ki nem ugrik elém egy diák mert nem tudok ám megállni, most nem. De sikerült kijutni aaa szabad levegőre aztán megindulok fejetlenül de hamar felfedezem hogy nem is jó irányba megyek, fordulok a másik irányba aztán vissza, egy pillanatnyi hatás szünet.
- Hol is van az a fa? - teszem fel megfontoltan a kérdést lihegés közben.
Kötöttem valamihez, ja, igen, van egy nagy fa és arrafelé valahol. Megkeresem azt a nagy fát ami kimagasodik a többi közül, annyira nem is mint gondoltam, de meg van és arra! Oda érek a fához, a táska hanyagul le van dobva mellé, pont úgy ahogy itt hagytam.
- Bingó! - csúszok térden pár centit, hát ezt nem gondoltam át, nem esett olyan jól de most nem ez a lényeg, meg van a cuccom.
Felemelem a táskám, gyorsan bele túrok, készlet ellenőrzés, meg van e  vajon minden. Úgy fest igen, kifújok egyet aztán lehuppanok a hintába.
- A szívem megállt! - ki is kapom belőle az energiaitalom és bontom, még mindig a fülemben dobog a szívem, nem való nekem ez a sok futás meg izgalom, meg futás.
Sam meg végig mellettem "kocogott", így lazán, most veszek róla tudomást, ott hagytam a francba de mégis beért, nem mintha olyan rakéta lennék, valamiért mindig is utáltam fogócskázni. Aztán megérzek valami csikizó cirógatást a karomon, lenézek és bazi pók mászik a karomon, vérfagyasztó sikítás csapkodás, pia repül táska repül, állat repül és én is ki a hintából, majd zihálva állok meg jóval arrébb és mindezt a másodperc töredéke alatt hajtottam végre, itt a bizonyíték hogy bizonyos nyomás alatt képes vagyok teleportálni.

~ Sandy Lewis ~

Elindultam, vagyis -tunk a táska után, egyszerűbb volt a dolgunk mint általában amikor fogalmam sincs hogy hol hagyhattam a cuccom és találgatunk az alapján hogy merre jártam az nap már ha emlékszem minden helyre, néha elég sok helyen megfordultam a városban és jött a körbe telefon hogy "te, izé figyi már, merre jártunk délután?" és "jaj tényleg"-ek. de itt most tudom hol van, fejlődés, nem mintha ma olyan sok helyen jártam volna....a birtokon belül. Aztán boldog hely, boldog hely, azt se tudom hl van a saját boldog helyem, pedig a szívem kéne oda vezessen csukott szemmel is, pfff úgy le csókolnék egy fát vagy a falat hogy öröm lenne nézni, aztán kis zavarodottság után oda találunk. Meg is van a tasi, győzelmi becsúszás mint a sportolóknál, hát nem egészen úgy jött össze ahogy gondoltam, kicsi au. aztán gondoltam iszok rá mert megérdemlem, nem tudom egyesek hogy képesek fél órán át vagy tovább rohangálni, tuti belehalnék. lenyugszunk Sam talán épp belekezdene valamibe, de félbe sikítom mert megtámadott egy állat, egy olyan állat aminek 4-nél több lába van, sőt dupla, fúj. Kirepültem a hintából és sikerült leráznom magamról úgy ahogy eldobtam minden mást is, a szemüvegem is majdnem oda veszett a küzdelemben, épp a fejemen maradt, úgy igazítom vissza miközben nézem a bátyám ahogy lehúzza az innivalóm. Jól van, lesz*rom, meg van a táskám. Lehajolok a táskám ért.
- Hát ez nem az én napom. - gondolkodok hangosan.
Majd Sam most pótolja a választ azokra a kérdésekre amiket feltettem de időt se hagytam válaszolni, szerezzünk barkács cuccokat, végülis ott kezdődik a dolog, csak utána? Biztos kell ez nekem.
- Jó, és utána? - teszem fel a kérdést készülve hogy a fának dőlök de alaposan megnéztem a kérget és inkább nem tettem mielőtt más dög is rám mászik.

~ Sandy Lewis ~

Szerzünk barkács cuccot, oké és feltettem a kérdést hogy utána hogy legyen, látom az arcán ezt a  " te jó isten" tekintetet és kezdi hogy veszünk fát meg izé, jó eddig én is eljutottam, de merem sejteni hogy nem valamelyikünk szobájában tervezi elkészíteni. Folytatja tovább hogy majd az itteni műhely, pfff, meg megvádol hogy már el se hiszi hogy én csináltam a táblát.
- Kézzel fogható bizonyítékom van hogy, de, én csináltam. - mutogatom meg a kacsóm megint - Aztán majd biztos csak úgy beengednek a műhelybe amikor kedvünk tartja, meg az amúgy se olyan, otthon nem tör rád senki nyugodtan el vagy el szenvedgetsz, nem az van hogy valaki beugrik hogy " hééé te meg mit csinálsz" és abból kiindulva milyen ijedős vagyok hopp egy ujj oda...legalábbis magamba vágok valamit azt tuti és fekszek is ki vérbe fagyva. Nem hiányzik.
Arrébb állok a hinta útjából hogy ne rúgjon le és elgondolkozom kicsit hogy utóbbi problémát lehetne orvosolni, Miss Frost...sóhajtok és elbambulva neki dőlök vállal a fának.
Közben vázolja a nagy terveit meg minden, fél füllel hallgatom közben ezerrel ráncolom a szemöldököm, azt mondta Zaphire nem fájna és gyorsan menne, de hallottam már ezt a " nyugi, nem fog fájni"-t, már nem nagyon hiszem el, ha valaki ezt mondja okkal mondja. Aztán ha Sam abba hagyja valszeg feltűnik a csend és válaszolok a fejem vakarva.
- Túl gondolod, ez azért jó mert egyszerű, - csapom le az ötletet - de ha te szeretnéd meg csinálni azt a kis...kuckót, hát kérdezd meg. - biztos nem fogják lecsapni érte a fejét, meg amúgy se tölt itt kint olyan rohadt sok időt hogy kelljen neki egy ilyen, de ő tudja. Max befoglalják az idősebbek.
Ajh, mennyivel egyszerűbb lenne az életem ha nem kéne félnem egy szimpla orrvérzéstől is.

~ Sandy Lewis ~

Kifejtettem a véleményem az itteni műhely használatról erre oda jön és elkezdi így bazerálni a fejem mintha gyp-s lennék közben meg csak ő nem érti e lényeget úgyhogy ezért ilyen gúnyos suttyó módon válaszolok én is.
- Juuuj, el is felejtettem, hogy te milyen okos vaagy.... Ne nézzél már totál idiótának, én is tudom, de szerintem azt csak az óra keretén belül lehet használni, nekem meg van egy enyhe kényszerbetegség felé hajló dolgom, hogyha elkezdek valamit nem bírom abba hagyni amíg be nem fejezem. Érteeed? Vagy fejtsem ki még részletesebben? Meg tudod, a vérfóbiám, amit mondtam a végén, ha valaki megijeszt, bumm baleset, és go gyengélkedő, nem akarom. Tiszta? - rázom meg a végén a fejem és még a szemem is forgatom mellé.
- Vajon miért otthon csináltam az előzőt? Mert a kutyát se érdekelte ha órákig lent gubbasztottam, max anyu zavart meg egyszer hogy kell e valami, ennyi.
Harapok ha úgy kezel mint egy kis hülye taknyost, attól még hogy mondok valamit és nem úgy érti ahogy én gondoltam, nem az hogy bevágná hogy nem érti fejtsem ki pontosabban, nem, egyből ez a genyózás, ismerhetne.
Szóval ez kicsit megszakította a vérfóbiám legyőzésének megoldásán gondolkodást de hamar vissza kanyarodtam rögtön utána egy pár másodpercig, de fölösleges így agyalgatni rajta, vagy elszánom magam és megyek vagy nem.
Az ötletére nem mondtam úgy semmi konkrétat, csak egy rövid véleményt, de rá hagytam a döntést hogy legyen vagy ne, erre egyből hogy de ez az én helyem IS(!), hát köszönöm szépen, meg amúgy se hiszem hogy ide rögtön a hinta mögé, elé mellé, alá csinálná, tehát amíg engem nem akadályoz nem izgat hogy lesz vagy nem.
- Nekem tök mindegy, amíg nincs az utamban felőlem óriáskereket is csinálhatsz vagy egy bazi trambulint, az hogy meg csinálhatod e nem kettőnkön múlik amúgy se. Meg kell kérdezni valami tanárt vagy vezetőt hogy szabad e, én is megkérdeztem a hintát, pedig ez csak egy - hatás szünet váll vonással - hinta.
Aztán kitúrom a telóm és megnézem az időt, fiatal még a délután, mit csináljak majd?

~ Sandy Lewis ~

Néz ki mint aki felfogta hogy mire célzok, de beadta a derekát és rám hagyta de ez a hattyú halála kép mellé.
- Ajj, bele ne halj már hogy egyszer egy évben haza tolod a képed. Amúgy is mondtam hogy nem muszáj segíteni, te izmozol. De jó, majd szólok.
Lefekszik a fűbe én meg kapok az alkalmon és vissza ülök a hintába és a lábammal lökdösöm magam előre hátra, ja és persze azért kapaszkodni luxus.
Mondtam neki hogy nekem mindegy hogy csinál ilyen kis bunkert vagy se, és aszerint hogy így tervezget ezt legalább sikerült felfogni. Mondjuk amit felvázolt, hogy itt nyomulnának a haverokkal meg zene meg chill, hát nem tudom mennyire zavarná a nyugis csöndre vágyó szellőztetendő fejem de biztos találnék olyan idő pontot amikor nyugi van, max bekergetnek a szobámba, cshak nem...
- Mármint a fa tövében azt - mutatok a fa másik felére - oda értetted, ugye? - nem a hinta alá, mert abból polgárháború lesz - De aha, értem mit mondasz. Viszont mielőtt belefogsz feltétlen kérdezz meg valami vezetőt, komolyan! - mert az elég nagy pofára esés lenne ha neki állna és így ide állnának hogy, a.aa, erre senki nem adott engedélyt, bocsesz.
És most kitörne kicsit belőlem az irigy gyerek hogy de ezt a helyet én találtam, de nem...osztozni kell, amúgy se sajátíthatok ki egy udvardarabot magamnak. Mert ha minden diák megcsinálná, mert akkor mindenki megtehetné, akkor mi lenne itt?
- Tényleg, te mikor voltál utoljára otthon? - teszem fel a nagy kérdést, közben valami nasi után kutatok a tatyómban.

~ Sandy Lewis ~

Nem, pofátlanja tényleg az utamba tervezi a kuckóját, a hinta mellé, át gondolta egyáltalán?
- Aaaha, és nem gondolod hogy az kicsit veszélyes lenne? Túl közel van. - túlontúl közel, azért egy kis személyes teret hagyjál már.
Mondanám neki hogy b*szok rá, keress másik fát, ez az enyém, az én kiválasztottam. Egy feltételt adtam és azt se akarod, pusztulj a boldog helyemről...de hátha sikerül kiegyezni valahogy.
- Igen, ez egy tökéletes hely, ezért raktam ide a hintát, úgyhogy ez a rész foglalt, de nyugi van még sok árnyék. - ha elkezd ugrálni hogy de izé akkor is ide akkor, ha törik ha szakad én nem tudom, bántani nem akarom, ma már szét csépeltem egy párnával és táblát törtem a fején....ezek után igazán félhetne amúgy ahogy ne mondjon ellent.
A kérdésemre hogy mikor volt utoljára otthon ami kicsit ilyen terelő, nyugtatóféle is lenne kapom a választ, asszondja nem tudja és elkezd baromkodni hogy már nem is emlékszik anyára
- Marha! - vágom fejbe unottan az első szóval ami eszembe jut.
Aztán megszületik a pontos válasz, télen.....TÉLEN! Mikor volt az már? Nem hiányol senkit otthonról? nekem rohadtul honvágyam tud lenni és örülök amikor haza érek és otthon illat van a lakásban, ugyanis minden háznak és lakásnak van egy saját illata.
- Nem hiszem el hogy neked ennyire nem hiányzik semmi otthonról. - anya meg néha aggódik hogy már nem is fog haza jönni, meg biztos nem is szeretett otthon lenni sose - Az ház, az emberek, a környék, semmi?

~ Sandy Lewis ~

Finoman céloztam rá hogy szerintem nem lenne jó helyen az a kuckó itt közvetlen a hinta mellett, mire rögtön a "miért? csak egy csapó ajtó".
- Ajj Sam, mindketten tudjuk mennyire telibe szarod a másikat amikor olyanod van. - állok fel a hintából de maradok előtte - Ide rakod a chillhelyed, - mutatok ahova tervezte - és pont itt fogsz átjárni, - mutatok a melytől végig magam előtt - és lehet hogy most azt mondod nem mert kerülsz egyet de tudom hogy úgyse, a haverjaid meg főleg nem. - ácsi vannak itt haverjai? Mindegy.
- Aztán amikor épp a fejem szakad szét vagy minden bajom van és ez az a tökéletesen kiválasztott csendes hely ahova elvonulnék, aztán mégse mert itt nagyobb a zaj mint az épületben. De ez másodlagos dolog, biztos találnánk rá megoldást. Az mászkálás a fő gondom. - aztán rá jöttem hogy tök mindegy úgyis lesz rá egy "de" vagy egy "miért?" vagy egy stb.- De tudod mit, jó , legyen ott, de én szóltam!
Lassan szerintem be is megyek de előtte még egy jobb téma, "miaért nem jár haza?", hát ez aztán tényleg pozitívabb.
Amikor kérdőre vonom hogy tényleg ennyire nem hiányzik neki a város lazán lerázza, hogy kb nincs olyan ami megérné neki hogy haza menjen, mert itt is minden megold. a nagy bandázós, mármint ez túlzás de azért eléggé kijárkálós volt. Közben a nyakamba akasztom a táskám.
- Végülis, kinek mi... - sóhajtok - Lehet én se fogok annyit haza járni, rohadt fárasztó és költséges, nehéz lesz megszokni, de ez van. Szóval mondj le a rendszeresen érkező házi kosztról. - és fordulok irányba - Viszont én bebattyogok, lassan...jössz, maradsz? - azért megkérdezem, nehogy már rám süsse hogy besértődtem.
Ha jön ha nem én tényleg lassan ballagva megyek befelé még így dülöngélek is meg ilyenek, teszek egy nagyobb kerülőt, megnézem az ominózus padot amit mostanában figyelgetek.

~ Sandy Lewis ~

A mondókám végén, feladom úgy mond és erre mi a reakció, akkor már nem is kell, felőlem, és talál jobb helyet, hát hajrá, olyat ahol nem önzőzik senki, fhuu de beoltott valaki, hova sírjak?
- Jó!
Az előbb még itt izélt hogy milyen sokat költ rám anyu hogy haza járjak, tény és erre mi is rájöttünk, nem mintha nem érné meg neki de beszéltük hogy az is jó ha ritkábban megyek, mármint nem annyira ritkán, csak fele annyit, kicsit sok ez a két hetente haza szerintem is. Ezt meg is osztom a bátyóval miközben készülök bemenni, érdekesen reagál, tipik pasi, egyből a kaja, csak erőteljesen forgatom a szemem.
- Postázni kaját? Komolyan? - biztos nem gondolta komolyan de még így is erős.
Előadja itt a nagy halált, mintha a pite lenne a függősége és a kicsit kétségbeesettnek hangzó nyafogásra megállok és rá mosolygok.
- Hát követelve menj haza érte. - kacsintok is mellé, szenveeedj - Vagy kibírod, havi egyszer fogok haza járni úgy készülj.
- utána koppan - Amúgyis minek nézel te engem étel futárnak? Jobb ha tudod, ha rajtam múlik csak akkor látsz pitét ha haza tolod a s*gged.
- indulok el közben - De anya így, jaj Sammy, vigyél már neki is, nehogy kimaradjon már a jóból, tudod mennyire szereti. Ha annyira szereti majd jön és eszik. Meg se érdemled. - öltök nyelvet a végén.
Lassítok amikor meglátom a padot ahol 40 fokban full feketében ül egy csaj görnyedten, gondolom rajzol mint mindig.
- Hogy nem sül meg? És hogy nem unja? - rázom meg a fejem - Állandóan ott van és mindig egyedül és csak rajzol. - jó télen biztos nem, meg esőben, viharban.