Sportpálya

Megérte parancsot adnia az ezredesnek mert mindenki hidegen hagyja. Még az is akinek a felettese. Biztos nem szereti a munkáját. A szárnyas fickó megint elkezdett okoskodni.
- Fogalmam sincs a biztonsági protokollokról és őszintén nem is nagyon érdekel. Én csak tovább adtam amit a telefonon hallottam. Az se érdekel, hogy maguk mit csinálnak. Tőlem akár egyedül is megrohamozhatja a koponyások főbázisát, ameddig én nem kerülök bajba nekem mindegy. Mondták, hogy adjam át a parancsukat és ezt tettem.

A legtöbb felvetésre csak vállat tudok vonni. Lehet, hogy átirányították a vonalat, de a kék bőrű magyarázata logikusnak hangzott és mivel előbb már demonstrálta, hogy ért az ilyenekhez, így neki hiszek. A lángoló szájú felvetésén elgondolkodtam, de elvetettem. A szárnyas latinnak igaza volt egy dologban... Amennyire tudjuk a SHIELD csak annyit tud amit mi elmondunk nekik. Tehát nem valószínű, hogy valami értékeset akarta védeni.

Amíg a doktor be nem hív a tablethez, addig kint állok, mivel nem sok értelme van, hogy én is bemenjek. Persze amíg le nem kell fordítani a tableten lévő német szavakat. Nem sokat értettem az egészből, de szerencsére a doktor összefoglalta. Rengeteg megnyugtató dologra derült fény, például hogy olyan 1 hónap múlva mind meghalunk és hogy bárkik is állnak a támadás mögött osztják kedves apám nézetét a mutáns-ember kapcsolatokról.
- Hm, őrültek, akik féltékenyek a mutánsokra és félnek a saját fajuk gyengeségétől. Ki más is lenne?- morgom csak úgy magam elé. Mikor dr. Zield elindul fel én követem őt. Mégsem kéne bárkinek egyedül maradnia. A telefon beszélgetésbe nem szólok bele, ő jobban ismeri ezeket a dolgokat.

Amikor a többiek szóbahozták a parancs megtagadást Ulysses megvonja a vállát.
- Már idebent olvasgattam ezt a vackot mire meg kaptam a parancsot, és mivel létfontosságú információkat tartalmaz, amiket lehet hogy késő szereznénk meg ha a gép lezárja magát és fel kell törni az ide érkező csapatnak, szerintem megúszom egy kiadós lecseszéssel. Örűlnék hogy ha önök sem állítanának mást. – jelenti ki határozottan. Közben hagyja, hogy a doki is végigolvassa a tablet adatait.
- Nyugalom dr. Zield a járványügyesek értik a dolgukat, nem fogják a várost veszélynek kitenni. Ahogy Andrew is mondta nem fognak csak úgy lyukat ütni a falba és bemasírozni, mint egy rakás idióta. Valószínűleg az egyik bejáratnál felállítottak biztonsági sátrat és onnan küldenek be pár szakaembert vegyvédelmi szerelésben. – próbálja megnyugtatni az ideges  doktort
- Mindenesetre jó lenne szólni nekik, hogy hozzanak, nekik hogy hozzanak az örökség vírus elleni vakcinát. Reméljük van még belőle elég, de elvileg az attilaniak is segítenek a dologban úgyhogy meg fogják oldania, hogy azt is hogy az épületet fertőtlenítsék. A S.H.I.E.L.D. érti a dolgát, bízzon bennük. – Teszi hozzá miközben elkísérte a doktort a felszínre hátha ré is szükség van a telefonnál. Ha a telefonhoz kérik és számon kérik rajta a parancsmegtagadásról, a legjobb tudása szerint próbálja kimagyarázni magát miközben igyekszik félrevonulni a többiektől, hogy azok ne halják amit mond.
- Uram, már azelőtt beléptem a rejtett helyiségbe mielőtt megkaptam a parancsot és az ott talált létfontosságú információk és az idő szűkössége miatt döntöttem a parancs megtagadása mellet amiért teljes mértékben vállalom a felelősséget. Mindazon által sürgősen szükségünk lesz az örökség vírus elleni vakcinára, mivel az edig begyűjtött élettani adatok arra engednek következtetni hogy a bent lévőknek csak néhány órája van hátra a gyógyszer nélkül.

Amikor a doki is bemegy, megvonom a vállam és követem. A kíváncsiságom erősebb, mint a SHIELD parancs. Remélem nem lesz gond belőle. Mire odaérek a többiekhez, akik egy tablet körül csoportosulnak, már a doki olvassa azt. Nem próbálok meg a közelébe furakodni, nem hiszem, hogy bármit értenék abból, amit a képernyőn látnék, inkább csak hallgatom, hogy mit mondanak. És már az is túl sok. Az nem lep meg, hogy a Hydrások lenézik a mutánsokat. Végülis nácik. Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen súlyos a tervük. Az egész mutáns faj "kikapcsolása"? Ez borzasztó! Megborzongok a gondolattól, hogy végleg a képességem nélkül maradok. Erre jobb nem is gondolni. Viszont a legrosszabb csak ezután jön.
- Micsoda? - fakadok ki, amikor meghallom, hogy mi a vírus várható hatása. Egy pillanat alatt teljesen pánikba esem. Ez azt jelenti, hogy mind meg fogunk halni?! Amikor meghallom, hogy van ellenszer, fellélegzem egy kicsit, de még mindig nagyon erősen ver a szívem. Arra, hogy hogyan terjeszthető, nem figyelek annyira, kell egy kis idő, hogy összeszedjem magam. A többiekkel együtt én is kimegyek, de nem megyek a telefonálókkal. Megvárom őket inkább a folyosón, és próbálok egy kicsit megnyugodni.

Magnusnak nem kellett sokáig kutakodnia. Nem azért, mert talált valamit, hanem mert megjelent a felmentősereg. Mikor meglátta őket, azonnal megadta magát. Nem ellenkezett és átadta szervezetét az orvosoknak. Hagyta, had sodorják magukkal az események. A gyógyulási időszakban mindig fel volt arra készülve, hogy jönnek érte és letartóztatják. De egyik nap sem következett be ez a sajnálatosnak mondható esemény. Így szabadon távozott. Még egy ilyen eset után sem bukott meg Andrew álcája és ezt kifejezett sikernek könyvelte el. A következő lépés akkor, hogy a polgármester mellett dolgozhasson.
Albert és Victor is azonnal letették a fegyvert, amint megérkeztek az illetékesek. Majd követték az orvosok utasításait. A gyors vizsgálatokat követően Albertet rövid időre kiemelték a többiek közül. A SHIELD egyik fiókszervezetének sikerült megfejtenie, hogy miért nem hatott rá a vírus. Volt erről sejtése. Nem örült annak, hogy a SHIELD kiderítette kilétét de örült, hogy ennyivel megúszta. Bár állapota nem indokolta, engedélyt kért a karanténban maradásra. Doktor Zield már így is gyanakodhatott valamire, nem akart ideje korán távozni. Viszont notorikusan kerülte az orvost. Amíg Victor gyógyult, addig folyamatosan edzettek vagy a neten informálódtak a külvilágról vagy egyeztettek új segítőjükkel, aki a céges ügyeiket intézte, amíg karanténban tartózkodtak.

Forge is nyugtatta dokit, hogy nem lesz gond. Bíznia kellett a szervezetben. Egy aprócska gyanú még mindig volt benne, de végül minden rendben zajlott le. Telefonon elrendezték a dolgokat és szakszerűen jött ki a járványügy. Az ellenszer sajnos csak később lett még és mindenkinek itt kellett maradnia a karanténban. A családot és az ismerősöket telefonon és neten tarthatta a kapcsolatot a doki és nyilván mindenki más is. Ha meg tudta oldani, akkor a számtalan vérmintából nem adta át az összeset. Hármat tartott meg: a saját véréből, az egyik klónéból és a látszólag immunis, az injekcióstűt bőrével eltörő Shearéből származó leleteket. Ezekkel további tervei voltak, az otthoni laborjában akarta vizsgálgatni azokat. A vírus már addigra rég semmit nem fog érni, mire ő innen kijut. Persze ha a a S.H.I.E.L.D. kiszúrta és mindent lefoglaltak, akkor nem volt mit tenni, átadta a mintákat. Ezzel együtt vagy ettől függetlenül felajánlotta a segítségét kutató genetikusként, hogy segédkezzen az esetleges további kutatásokban. Elmondta a gyanúját az AIMVille-lel kapcsolatban is, hogy vizsgálják ki az ügyet. A szobájában Zield igyekezett tartani a formáját. Csinálta az edzéseket, amiket lehetett. Ez és az e-mailezés, telefonálgatás tartotta benne a lelket. Sose volt még karanténban, sőt annak idején a kollégiumot is elég nehezen viselte. Amikor végre kiléphetett az épületből, akkor felnézett az égre és vett egy nagy levegőt, majd hazafelé indult.

A S.H.I.E.L.D. vegyvédelmi ruhába ügynökei végül behatolt az épületbe és sikerült rendezniük a helyzetet. Bár a gyógymód közel sem volt olyan egyszerű mint ahogy Aegis gondolta, és a többiekkel együtt ő is egy hosszabb kényszerpihenőre kényszerült. Sajnos a karantén idelyére nélkülöznie kellett a Forge toronybeli penthouse lakosztályának kényelmét és a páncél helyreállítását is kénytelen volt elhalasztani, de legalább nem vonták komolyan felelősségre parancsmegtagadásért, ami már magában örömteli volt. A két hónapnyi elzárás alatt telefonon és interneten keresztül irányította a cégét, az idő többi részét edzéssel és nyelvtanulással töltötte, és a két hónap végére nagyjából középfokú nyelvtudásra tett szert németből. Természetesen miután nagy sokára kiengedték a karanténból első dolga volt helyre állítania a megsérült páncélját, és néhány új fejlesztéssel ellátni kedvenc harciöltözetét.