Sportpálya

- Jesús, Un ángel mexicano! Így helyes barátom. - javítja ki Victor a barátját, de nem igazán érti annak felszólalását. Közben a droidra, kiborgra vagy mire tekint, de egyelőre nem úgy méri fel, hogy veszélyes lenne. Aztán egyre csak nézi, ahogy bámulja őt Albert. A hideg végigfut a hátán, egészen a szárnyai végéig...ekkor kap Victor szabad kezével a szárnyaihoz. Kicsit forgatja a nyakát, hogy jobban lásson hátra és közben megpróbál óvatosan csapni párat a szárnyaival. Ha megy, ha nem szeretne egyelőre a földön állni. Miközben visszaadja Albert telefonját és átveszi a megfelezett fegyver és lőszer állományt. ~ Sztenderd Glock17. Rendőr pisztoly. állapítja meg magában. Ezt követően elrejti fegyvereit. Nagyon figyel és összpontosít. Nem akarja tudni, hogy honnan vannak a szárnyai. Ekkor eszébe ötlik egy mutánst. Még a csatornából. ~Angyalnak hívták talán. Mintha neki lettek volna hasonló szárnyai. ~ miután végzett felszerelése elhelyezésével tovább próbálgatja szárnyait és vár arra, hogy Albert milyen utasítással rukkol elő.

// Elnézést kérek azoktól akik rám vártak de csak most volt időm írni. //

- Érdekes. – jegyzi meg amint átolvasta az adatokat amiket az M.I. kiírt a sisak holografikus H.U.D.-jára.
~ Mégse nano-bot, de mégis ki tud ilyen vírust kifejleszteni? ~ gondolkodik el egy pillanatra majd egy újabb parancsot ad a páncélnak.
- Hozz létre egy biztonságos csatornát a S.H.I.E.L.D.-hez és küld át nekik az összes begyűjtött adatot! – Majd a többiekhez fordul – Valamiféle retro-vírus ami felborítja a test biokémiáját. Valószínűleg így adja át a képességeket az egyik gazdatestről a másikra. Ha valaki kérdez valami igyekszik válaszolni a páncél adatai alapján és a saját tudása szerint, de ez nem az ő szakterülete.
- Talán jobb lenne neki is elmondani mire jutottunk, úgyhogy szerintem érdemes lenne csatlakozni a többiekhez hátla ők többre jutnak vele mindenesetre átküldök minden adatot a S.H.I.E.L.D.-nek, nekik biztos van szakemberük – ezután ha nincs senkinek jobb ötlete elindul vissza a lépcsőház felé.
- A.T.H.E.N.A. állj állandó szkennelésre és jelents minden az érzékelők hatósugarán belüli adást és mérd be.

A másik fickó, aki Tökfej tüzét kapta, láthatóan nem viseli igazán jól a dolgot, pedig lehetne rosszabb is. Na persze az is lehet, hogy egyáltalán nem mutáns, szóval érthető hogy kiakadt.
- Nyugi, ha nem megy nagyon közel senkihez, szerintem nem lesz gond. - halványan elmosolyodom. - De persze azon vagyunk, hogy minél előbb eloltsuk.
Nem szoktam még, hozzá, hogy mindenki tudja a nevem. Egy éve még az utcán éltem, most meg felismernek... De ez most mindegy. Abban igaza lehet, hogy a levegőben terjed ez a valami. Viszonylag közel voltam Tökfejhez, amikor történt a dolog, és lehet, hogy véletlenül hozzáértem, de nem vagyok benne biztos, sőt! Innentől kezdve meg egyértelmű. Közben Forge is intéz valamit a páncélban. Ekkor jövök rá, hogy ki valójában. Ez Aegis, együtt harcoltunk a démonok ellen! Elmosolyodom, végre egy ismerős "arcot " látva. Viszont abból, amit mond, nem sokat értek, csak annyit, hogy a képességcserét egy vírus okozza. Viszont ha vírus, akkor lehet ellenszere is, csak meg kell találni. Itt nem hiszem, hogy több mindet találnánk, szóval egyetértően bólintok arra a felvetésre, hogy menjünk vissza a többiekhez. Ha elmennek az adatok a SHIELD-hez, akkor valószínűleg nagy esély van, hogy egész hamar kapunk valami megoldást. Remélem... Továbbra sem bízom igazán a SHIELD-ben, de most nem hiszem, hogy gond lenne velük. Nem tiszta, ahogy végzik a dolgukat, de most szerintem nincs miért trükközniük. Ha valaki elindul, én is megyek felfelé.

A doki érezte, hogy furcsán viselkedik és furcsán is gondolkodik. A vírus dolgozott a szervezetében, ezért is fáradt ki a lépcsőzéstől, ami neki napi rutin volt és általában nem kottyant meg. Az is szokatlan, hogy egy biokémikus első gondolata a bejutásra, hogy izomból kitépi a rácsot. Kulcs nélkül máshogy nem jutnának be, hacsak nem képzett tolvajok a társai. Hárman végül kirángatták a rácsot a helyéről. A doki fején végigfutott, hogy ez bizony jelentős anyagi kár, amit lehet, hogy velük fognak megtéríttetni. Nem volt híve "A cél szentesíti az eszközt" módszerek minden áron való követésének, de most sok ember élete forgott kockán és nem lehetett karbatett kézzel várni, hogy a hatóságok és az állam jöjjön megoldani a helyzetet. Zield legalábbis így látta. A kiszabott fémrácsot csak az ajtó jobb oldalára támasztotta.
Darren elmondta, amit tudott és Zield feje talán már kezdett kitisztulni. Már múlt a fáradtság és át tudta gondolni a helyzetet. Túlzott vértermelés miatt egy kemény, alvadt vérburok keletkezett rajta és talán vérpengéket is tud lőni. Andrew színt váltott, Darrennek pedig csontkinövései lettek.

- Elnézést, de egy dolog nem jutott eszembe korábban. Mielőtt bemennénk, azt javaslom, tegyünk itt egy próbát, nehogy a legrosszabbkor derüljenek ki a szerzett képességek hátrányai és előnyei. Andrew, érez valami különöset a bőr- és hajszín változásán kívül? Az AIMVille-nél van egy hasonló kinézetű mutáns, aki mesélt arról, hogy a Neyaphem nevű alfaj jellemzőit hordozza, nekik pedig legtöbbször tűzhöz kötődő képességeik vannak. Lehet, hogy téves feltételezés, de talán nem. És Darren, Ön észrevett valami egyéb szervezeti elváltozást vagy úgy tűnik, hogy csupán védelmi és offenzív funkciókat ellátó csontkinövései keletkeztek az ízületeknél?

Zield megvárta a többie kválaszát. Utána tett egy próbát azzal, amit Darren mondott. A folyosó falát célozva a kezeit felemelte és megpróbált arra gondolni, hogy a testén lévő vérből képződjön egy kisebb penge, ami kilökődik. Nem tudta, hogy működik, de tudni akarta. Ha a többiek is próbálkoztak valamivel, azt végignézte. Akármi is lett a kísérlet(ek) eredménye, utána Zield az ajtó felé indult. Fegyvere nem volt, mert le kellett adnia a bejáratnál.
Bent egy hatalmas termet talált. Rengeteg, egymáshoz csatlakoztatott számítógép volt és egy kivetítő különböző adatokkal. Egy személyt láttak, aki valószínűleg ugyanúgy járt, mint a lenti emberek. A fertőzés farkasszerűvé tette és ő is elájult. Egy figyelmeztető hang jelezte, hogy a behatolást észlelte és távozásra szólította fel a hármast. A doki azon gondolkodott, hogy ez beprogramozott szöveg-e vagy van valahol egy kezelő, aki még magánál van. Nem gondolta, hogy a női hang tulajdonosa áll az egész mögött, de nem is zárta ki.

- Ami eddig történt, az sem volt megengedett... Nézzük meg, hogy tudjuk kikapcsolni a szellőzőket és hogy mit találunk még - ezzel a doki odament a holografikus felülethez. Számított arra, hogy a farkas esetleg magához tér és tombolni kezd. Ha ez bekövetkezett, akkor elugrott és a számítógépek között próbált fedezéket keresni. Az adatok között kereste a hangosbemondó forrását és helyét is, de főleg a szellőzőket. Ha megtudná, kik férhettek hozzá és hogy tudtak bele bármilyen légtérbe fújható káros anyagot juttatni, az lenne a legjobb.

Lerois először nem értette, mire mondja Forge, hogy érdekes. Az egész helyzet az volt, de miért pont most mondta ezt? Aztán arról kezdett beszélni, hogy adatokat szerzett és tényleg retrovírusról van szó. Amiről az emberek beszéltek odafent, az tehát igaz volt. Az adatokat pedig elküldi a S.H.I.E.L.D-nek. Arra rájött, hogy ez a Forge talán az a páncélos, akit az újságokban látott fotón, mikor a démoninvázió végéről adtak hírt. Ugyanilyen volt a képen. Persze már az ilyesmit is futószalagon gyártják, mint bármi mást, úgyhogy tulajdonképpen semmi sem biztos. A Szürke Eminenciás félt az ilyen ördöngös masináktól, aminek a páncél is tűnt. A katonák régi páncéljait még el tudta viselni, de hogy egy gép legyen valakin? Borzasztó, ijesztő találmányok voltak ezek a számára.
Long nyugtatta a vámpírt, hogy nem lesz baj, feltéve hogy nem megy közel senkihez. Ő is így látta, de nem is ezért húzódott távol. A géptől félt és attól, hogy olyat tud meg róla a masina, amit ő nem szeretne tudatni a többiekkel. Ezért ment távolabb, hátha ott nem tud "olvasni benne" a szerkezet. Ennek persze nem sok értelme volt, de ő nem tudta. A gépi válaszra megborzongott egy kicsit.

~Nem elég, hogy mindent kikutat, még beszél is!

Forge azt tanácsolta, hogy ők is menjenek fel és mondják el a doktornak, amire rájöttek. Philippe támogatta az ötletet, hiszen egy szakember képes lehet átlátni ezt az egészet. Ellenszert talán nem tud összerakni, de legalább lehetnek jó tanácsai. Bólintott és aggodalmas tekintettel indult vissza a lépcső felé. Szép séta lesz a mélygarázsból az ötödik emeletre. Neki nem szokott megártani az ilyesmi, de lehet, hogy most átalakult a vámpírfizikuma.

Sikeresen letörjük a rácsot, mert nagyok és erősek vagyunk. Ám még mielőtt belépnénk, a doktornak egy jó ötlete támad. Kicsit megnyugtat, hogy a doktorral jöttem. Mégiscsak az egyetlen olyan személy, akinek valami köze lehet a dolgokhoz. Azt javasolja, hogy nem ártana rájönni milyen képességeink is vannak. Nem lenne jó, ha valaki felrobbanna. Nem nyugtat meg a „tűz alapú” képesség dolog. Mindegy. A doki felemeli a karját és egy irányba koncentrál. Nyilván vérpengéket próbál kreálni. Gondolom, kisegítem
- Nem tudom, hogy ez mennyire segít, de általában egy ilyen kaszáló kézmozdulattal párosítom.
Ha a doktornak sikerül eldobnia a pengét, akkor gratulálok neki. Utána én is megpróbálok valamit kezdeni a csontokkal. Igaz nem emlékszem jól, de mintha a nőn nem lettek volna csontok azelőtt, hogy rajtam kezdtek nőni. Persze, lehet, hogy rosszul emlékszek. Azért megpróbálom mozgatni a csontokat. Vissza vonni őket, Hajlítani, növeszteni, bármi. Ezután megpróbálom kilőni őket. Mért is ne?
Miután mindannyian kipróbáltunk magunkat és dr. Zield belépett a számítógép szobába követem őt. Ha bent lévő farkas-valami felébred, akkor megpróbálok a csontokkal védekezni. Egyébként megvizsgálom a számítógépeket, a szellőző rendszer irányítását keresve. A hanggal nem foglalkozok. Most. Perpillanat fontosabb feladatunk is van.

- Nyugi, Danny. – vigyorogtam a férfi kifakadásán, és abbahagytam az ugrándozást. A testem továbbra is mozogni akart, de koncentráltam, hogy megálljak.
Miután sikerült, leültem az autóra. A lábam egyből rugózni kezdett, folyamatosan mozgott, de hagytam – legalább addig se az egész testemben ficánkoltam. Tetszett, ahogy a másik tagra felépül a páncél – én is akartam egy ilyet. Igazából mindegy volt, hogy mit, csak menő legyen és klafa. Közben egyre inkább unatkoztam, ahogy a páncélos tag a vizsgálatait futatta, ezért hanyatt dobtam magam, és gurulni kezdtem az autó tetején – ez egész jól szórakoztatott, addig, amíg egy koppanással le nem estem a földre. Megdörzsöltem a fejem, és felültem.
- Hogy tudok visszaváltozni? Lehet egyáltalán? – néztem Dannyre, mivel nem értettem a képességhez.
- sőt, akár el is magyarázhatnád, hogy mire vagyok most képes. – kértem, mert tudni akartam, hogy milyen újdonságok jöttek még a szőrrel együtt – amitől k-rva melegem volt. Ja, és viszkettem is – reméltem, hogy nem kaptam bolhákat, hiszen elég kellemetlen lenne, ha azok a kis rohadékok rágcsálnának addig, amíg meg nem szabadulok a bundámtól.
- Egyébként megnyugtat, hogy itt ez a páncél. – mutattam Aegisre.
- Így legalább bármikor kijuthatunk innen, ha ki akarunk. Vagy beengedhetünk másokat.

Magnus elmélkedett néhány másodpercig. Megpróbálta átgondolni a saját állapotát. Végignéz magán, amennyire sikerül neki. Az említett "hajváltozásról" mit sem jeltett. Azt viszont látta, hogy egész kezét beborította a kék szín. Nézte a körmeit, de nem változtak karmokká. Aztán nyelvét végighúzza fogain, hogy hátha agyarakat érez a szájában. Majd próbál erősen koncentrálni, hogy előidézzen bármilyen változást szervezetében. Ha nem sikerül neki, akkor a kérdésre csak megrázza a fejét, amolyan nemlegesen. Ha azonban olyan belső elváltozásra jön rá, amely külsőleg nem fog látszani, arról is hallgat. Majd a rács mellé áll és segít felnyitni. Aztán ő maga is belép az irányító terembe, de egyelőre közel marad az ajtóhoz. Egy kicsit aggasztja a figyelmeztetés. Közben szemeivel próbálja felmérni a helyet.
Albert nem sokáig szórakozott barátja újdonsült szárnyain. Az "Angyal" néven ismert mutáns gyógyító képessége is csak egy pillanatra rémlett fel neki, de úgy vélte, hogy akkor a körülöttük állók már tisztulnának a vegyi anyagtól. Felnéz a magasba, ahol mozgást látott.
- Victor. Ha szárnyra tudsz kapni, akkor nézd meg azt az üvegfalat. És vigyázz az ájultakra. - adta ki gyorsan az utasítást, majd a kiborg felé fordult. - Te. Menj le a garázs szintre és vedd fel velük a kapcsolatot. Kutassátok át a teljes épületet és keressetek még ébren lévőket. Azokat gyűjtsétek össze. Amint itt összegyűltetek, szervezzétek meg a járőr párokat. Párok, nem önálló járőrök. Én a tetőre megyek és megpróbálom felvenni a kapcsolatot a helikopterekkel.
Miután elhadarta az utasításokat, megnézi a képet az épület szintjeiről. Abban szinte biztos, hogy a liftek már nem működnek s nem is tartaná őket biztonságosnak. Ezért a legközelebbi lépcsőházat célozza meg.

Raten nagyon izgága lett, nyilván az átváltozás mellékhatásaként. Én is ilyesmit éreztem, amikor átváltoztam. Amikor megkér, hogy mondjam el, hogy mit tud pontosan a képességem, kicsit habozok, de igazából tudom, hogy semmin se változtat. Remélem minél hamarabb visszakapom, de addig nem árt, ha jól tudja használni.
- Az átváltozással és visszaváltozással még nekem is gondjaim vannak, legtöbbször véletlenül vagy, valami külső dolog hatására változtam át. Próbálj erősen koncentrálni arra, amilyen emberként vagy! Talán úgy sikerül. Egyébként erősebb és ügyesebb lettél valószínűleg, meg nemrég rájöttem, hogy elég nagyokat tudok ugrani. Persze most épp nem menne, de neked nyilván igen.
Így, hogy elmondtam a képességeimet, még jobban zavar, hogy nincsenek meg, de próbálok nem rágódni ezen. Inkább elindulok felfelé a többiekkel együtt.

Elég furcsa eredményeket hozott a próbálkozás. Először is a doktornak nem sikerült pengéket lőnie, de nekem igen. Elég érdekes fejlemény. Ha minden baj okozója kicseréli a mutáns képességeket, és Zield nem kapta meg a pengéimet, akkor az azt jelenti, hogy a pengéim nem mutáció, hanem mágia. Jó tudni. Ebbe majd belenézek, ha ennek az egésznek vége. Valamiért a vérveszteséget sem éreztem, pedig elég nagy volt a penge. Hm. Ez lehet, hogy fontos információ lenne.
Mindegy, a meglepettségből feleszmélve megpróbáltam a csontokkal játszani. Az erőlködésem kifizetődött és éreztem, hogy a csontok visszahúzódnak a testembe. Hatalmas fájdalommal együtt. Inkább abbahagyom és konstatálom, oké képes vagyok erre. Ezután jöttek az offenzív dolgok. Ami szintén sikeres volt, akármennyire is meglepő volt. Egy szép kis tüske csapódott a falnak velem szemben. Elmosolyodtam, még nem éreztem a csont visszanövését. Újból ugyanaz a fájdalom tört rám, mint lent a sportpályán.

Bent szerencsére nem ébredt fel a farkas formájú valami. Ez mindenképpen pozitív dolog. Nem kellett sok idő mire megtaláltam a szellőzőrendszer kapcsolóját. Odahívom a többieket is.
- Úgy tűnik, hogy ez itt a kapcsoló. Hermetikusan le van zárva minden. 12 óra még mielőtt megfulladunk. Szerintem az elég sok.- ha senkinek nincs ellenvetése, akkor pár nyomással kikapcsolom a szellőzőket. - Valakinek valami terve?

Darren segített, megmutatta, hogy szokta kilőni a vérpengéket. Zield utánozta a kaszáló mozdulatot, de nem ért el eredményt. Ezt csak betudta annak, hogy új a képesség, nem ismeri. Azt viszont észrevette, hogy még vastagabb lett rajta a kéreg.
~Tehát összpontosítással növelem a vértermelést valahogy, de lőni nem tudok, csak a védőréteget erősítem. Ha ennek a miértjére rájövök, az sokat segíthet a vérszegénység elleni harcban is.
Annál jobban meglepődött, amikor a férfi, akitől a képességet "elkapta", ugyanúgy tudta használni a vérpengéket a kézmozdulatra. Ráadásul csontokat is tudott lőni a férfi. Lent a Danny és a másik teljesen képességet cseréltek, semmi nem maradt hátra a korábbiból. Itt viszont más volt a helyzet. Szervezetspecifikus az anyag, nem hat mindenkire ugyanúgy, sőt itt mintha kombinálódna a két képesség. Andrew-n nem látszott semmi változás, pedig ő is koncentrált, ismerkedve a szerzett képességgel. A doktor ennyit reagált:
- Nos, úgy látszik, a vértermelést megnöveltem, de kilőhető forma helyett nálam burkot képez. Darren, magánál ez sosem fordult elő? Úgy néz ki, hogy a maga testében a korábbi képesség keveredik az újjal, ezért tud vért és csontot is lőni. Mondjuk a vörös csontvelő eleve a vérképzés része, tehát ha úgy vesszük, ez nem is olyan nagy változás. A csontkinövések viszont igen.

A teremben megtudtak néhány dolgot. A karantén leírását elolvashatták és kiderült, hogy 12 óra van hátra, ha kikapcsolják a légkondit. Darren meg is teszi ezt és Zield sem ellenkezik. Tulajdonképpen ezért is jöttek ide, meg persze informálódni. A doki nézte a szellőzők és a légkondicionálók pozícióját. Talán rájönnek, hogyan keverhették bele a fertőző anyagot.
- Így van, a lekapcsolással a légtér telítettsége nem fog tovább növekedni. És a másik: a hangosbemondót és a biztonsági szobát is érdemes lenne megnéznie valakinek. Nem vagyok biztos abban, hogy kiürült és csak egy géphang akar minket elijeszteni... Ha élő személy, akkor pedig nem a mi oldalunkon áll, különben nem lett volna érdeke a légkondik üzemképességben tartása.

- Mint mondtam, nem a sejtbiológia a szakterületem de valószínűleg visszafordítható less. – Mondja Raten és saját maga megnyugtatására. Bár semmilyen ellenszenve nem volt a mutánsok ellen, de nem igazán volt kedve élete végéig majom képpel élni.
 – Kijutni ki tudnánk, de egyelőre nem tenném. A stadion területén kordában tudjuk tartani ezt a betegséget és ez így van jól, ha most mennénk ki csak másokat is megfertőznénk ami káoszt okozna az egész városban.
- A.T.H.E.N.A., mi történt a fiúval? – Kérdezi az M.I.-t amikor Simon egyszer csak összeesik és oda siet mellé. Ha a páncél megnyugtatja hogy nincs semmilyen életveszélyes baja egyszerűen felkapja a fiút és elindul vele a lépcsőház felé.
- Itt végeztünk, legjobb lesz ha vissza megyünk a többiekhez, hátha ők töbre jutottak. – mondja és a pálya felé veszi az irányt ha nem állítják meg a többiek. Ha sikerül feljutni, a fiút leteszi egy biztonságosnak tűnő helyen és az irányító terem felé veszi az irányt.

Lerois hallgatta a fajtársát, aki sokkal fiatalabb volt nála. Nem csak testben, gondolkodásban is. Előtte az autókon ugrált, most meg már ki akart menni és úgy viselkedett, mint egy gyerek, aki új játékot kapott. Philippe nem vette ilyen könnyen ezt a veszélyt. Forge figyelmeztette Ratent, hogy ha kijutnak, tovább fog terjedni a vírus. Hirtelen azt vette észre, hogy megállt az a konstans búgás, ami eddig végig hallható volt.
Philippe már indult volna felfelé, mikor a majommá változott fiatalember összeesett. A páncél a segítségére sietett, és a kezében a gyerekkel indult felfelé. A földszinten viszont arra kanyarodott, amerről jöttek. Ott letette a fiút és mentek is tovább. Ahogy haladtak felfelé, a vámpírnak eszébe jutott, hogy Forge még nem mutatta semmi jelét a fertőzésnek. Úgy gondolta, hogy ezt megkérdezi. Félt attól a páncéltól, de remélte, hogy a férfi fogja hallani, amit kérdez és nem kerül veszélybe. Ezek persze nem voltak reális problémák, de egy múltban ragadt vámpír nem érti meg az ilyesmit.
- Forge Úr! Maga hogyhogy nem kapta el?

Ratennek nem sikerül visszaváltoznia. Igazából érthető, nekem is nehezen megy még, ő pedig soha se gyakorolta. Közben azt veszem észre, hogy megszűnik az a búgó zaj, amit eddig hallatszott. Eddig észre sem vettem, csak most, hogy elhallgatott. Ezek szerint a másik csapat megtalálta, amit keresett.
Már elindulnánk fölfelé, amikor Tökfej összeesik. Azonnal lehajolok hozzá. Rendesen aggódom néhány pillanatig, nagyon nem szeretnék azzal elmenni innen, hogy levesztettünk egy gyereket, de amikor észreveszem, hogy lélegzik, kissé megnyugszom. Már venném a vállamra, amikor rájövök, hogy ez nem lenne annyira jó ötlet a lángok miatt. A francba már ezzel! Hagyom hát, hogy Aegis kapja fel, és cipelje. Csöndben baktatok a többiek mögött, és közben figyelek Ratenre, hogyha elkóborolna rászólok. Elég lehangoltnak érzem magam, de a klubtulajdonod úgy látszik, helyettem is jól van. Amikor felérünk, Aegis lerakja Tökfejet. Azt hiszem, tényleg jobb ez, mintha mindenhova vinnénk magunkkal. Legalább pihen egy kicsit.

- Nem doktor még sosem. Elég sok érdekes dolgot csinál ez a valami. Khm, igen úgy tűnik a pengék maradtak nálam. Fölösleges aggódnia miattuk.- válaszolom a doktornak. Ha még rákérdez, akkor csak annyit mondok mosolyogva, hogy - Egy mágus sosem fedi fel a titkait. Elég okosnak ismertem meg a doktort eddig, ebből remélhetőleg rájön a szitura.

Megvan már a belső kommunikáció is és hála a kék bőrű közben járásának már a külvilággal is fel tudjuk venni a kapcsolatot. Mikor azt kérdezte, hogy van-e külső kapcsolatunk, csak a fejemet rázom. Majdnem a telefonomat is odaadtam neki, de talált másikat. A techno-blabla közben megjavítja a kommunikációt. Hihetetlen nézni. Szinte könnyűnek tűnik.  Amint készen lesz, elérkezik az ideje, hogy hívjuk a külvilágot.
- Szerintem a dr. Zieldnek kéne beszélnie. Neki van valamilyen fogalma a dolgokról.

~ Néhány óra?! Ezt mondhattad volna előbb is te elcseszett ócskavas halom.~ Förmed rá magában a páncélra, de az szörnyű felfedezést egyelőre megtartja magának. Jobb ha nem tudják és nyugodtak maradnak mint ha bepánikolnak és valami őröltséget akarnának csinálni. Vesz egy mély levegőt, hogy megnyugtassa magát és kicsit összeszedje a gondolatait.
- Van rá némi esély hogy akik felelősek ezért a karantén zár miatt bent rekedtek velünk az épületben és ha nem öngyilkos merényletre készültek valószínűleg van náluk ellenszer is. Ezért ha tényleg itt vannak még, létfontosságú hogy megtaláljuk őket. Azt javaslom váljunk szét két csoportra úgy nagyobb területet tudunk bejárni. Próbáljanak szerezni egy rádiót valamelyik biztonsági őrtől. A páncélom figyeli az összes rádió adást a sportcsarnokban tehát ha valaki beleszól egy rádióba azt meghallom és tudni fogom honnan jött. Ha megtalálják őket, legyenek óvatosak, valószínűleg fegyverük is van, inkább szóljanak be a rádión és odamegyek. Én és aki velem jön azokkal szellőző rendszer központjához megyünk, a legvalószínűbb hogy onnan indították el a fertőzést és talán még ott vannak. A többiek döntsenek a saját belátásuk szerint hogy merre mennek és ha belefutnak a többiekbe nekik is mondják el ezt. – Fejezi be a mondandóját és ha a többieknek nincs ellenvetése el is indul. Útközben rádión is elmondja ugyanezt az összes S.H.I.E.L.D használt frekvencián és azokon amiken a biztonsági szolgálatok szoktak használni hátha hallgatja valaki, de az hogy éppen merre tartanak azt megtartja magának hátha a merénylők is hallgatják a rádió üzeneteket.
- A.T.H.E.N.A. keress életjeleket és jelenítsd meg a kijelzőn őket. – Az MI a parancs után azonnal megjelenít egy apró radarképet a kijelző jobb alsó részén amin azonnal megjelennek Aegis társa és akiket még a páncél érzékelni tud.

Albert a sokéves rutinját próbálta párosítani a folyamatosan karban tartott fizikai állapotával. Célja az volt és maradt is, hogy zajtalanul haladjon egyre feljebb és feljebb az épületben. Ugyanakkor a sebességet is fontosnak tartotta. Gyors akart lenni amennyire lehetséges volt úgy, hogy közben nem fáradt ki. Vigyáznia kellett, hogy utóbbi ne következzen be, ugyanis ha tűzharcra kerülne a sor a megremegő keze esetleg elvétheti a célt. Az ilyen hiba pedig végzetes lehet.
Az emeletre érve észrevesz pár embert egy feltört ajtajú helyiségben. Felismeri a doktort, akivel korábban, mint Kapitány találkozott. Így gyorsan fel is tudja idézni, hogy ez a csoport indult el a szellőzőt leállítani és orvosi felszerelést keresni. ~ Ezek szerint minden rendben velük. ~ Nyugtázza magában és tovább próbál haladni célja, a tetőre vezető ajtó felé.
Magnus gyors, gyakorlott kézmozdulatokkal szereli össze a rögtönzött jelerősítőt. Mielőtt tárcsázna elmormol magában egy fohászt. Egy részről nem akar beégni, más részről nagyon reméli, hogy kapnak valami magyarázatot a külvilágtól. A felturbózott telefont a társai felé tartja, hogy ők beszéljenek. Még mindig ideges egy kissé. Akkor nyugszik meg, amikor felcsendül a segélyhívó központosának hangja a vonal túlvégéről.