Sportpálya

Miután mindenki körbeudvarolta a másikat és bemutatta saját magát, Victor biccent Albertnek, akivel már majdnem kezet is fognak, de a barátja elrántja a kezét. Persze azonnal megérti miért. Előfordulhat, hogy a vírus érintéssel terjed és nem levegőben. Ekkora tömeggel számolva elég egy "merénylőnek" végigsétálnia a termen és máris exponenciálisan kezd nőni a fertőzöttek száma.
- Mi a véleményed? - teszi fel az egyébként nem túl releváns kérdést Albertnek, majd meghallgatja a választ. Amikor a barátja előveszi a telefonját, Victor azonnal akcióba kezd. - FIGYELMET KÉREK! Aki tud repülni ügyködjön a szellőzők ideiglenes, hangsúlyozom IDEIGELENES lezárásán. Aztán próbálják meg megvizsgálni, hogy ott jön-e be valamilyen vegyi anyag. Aki járni képes az induljon el velem és találjunk gyógyszereket, kötszereket, vöröskeresztes dobozokat. Kérdés? - amennyiben nem hangzik el kérdés, még körbetekint, hogy hány bámészkodó semmirekellőt sikerült munkára fognia, aztán maga is elindul felderíteni és egészségügyi felszerelést keresni.

//Mivel a fele bagázs megint nem írt, elnézést a többiektől, és mivel láthatóan nem nagyon tudjátok tartani a 3 napos körváltást, péntek után átállok az 5 napos körváltásra.//

//Köszönöm a segítséget, amúgy most csak azért is áttolom a felelősséget Danny-re mert hát rá vártam //

Raten sikeresen ért oda a társasághoz, ahol köszöntötte a férfiakat, majd bemutatkozott.
- Szép estét… vagyis, ennél szebbet… – nézett a földön fekvőkre, mintha nem lenne nyilvánvaló mire céloz.
- Raten Chromixen vagyok, Clubtulajdonos, és unatkozó milliomos. Mondják, tudnak valamit erről az egészről? –kérdezte, higgadtságot erőltetve hangjára, és tartására. Ha érkezik választ, azt nyugodtan hallgatja, elgondolkozott fejet vágva – hátha így intelligensebbnek, és hasznosabbnak tűnik, mint amilyen valójában.
Az egyik férfi elmagyarázza, hogy szerinte érintéssel terjed az egész – ami nyugtalanítja Ratent, bár ez nem látható a férfin. Több ember is nekiütődött az este folyamán, tehát valószínű, hogy ő is megfertőződött, bár nem tudta, hogy hogyan működik ez az egész, hiszen vámpírként elvileg védett a betegségek ellen. A fajtársa arcát fürkészte, próbált arról leolvasni valamit, de végül elfordította a fejét, és körbenézett – nem akart gyanúsan viselkedni, az pedig, ha túl sokáig próbál némán kommunikálni valakivel, elég feltűnő lehet.
Ekkor jöttek a javaslatok – a szellőző leállítása, illetve a kutatás. Mivel túl akarta élni az éjszakát, megköszörülte a torkát.
- Én jelentkeznék a kutató és felderítő csoporthoz. Az ilyen dolgokhoz valahogy mindig is volt érzékem. – nem akarta senki figyelmét felhívni a kifinomult érzékszerveire, és látására – bár ha lelepleződne, mutánsnak hazudná magát. Talán még nem is hazudna olyan nagyot.
- Egyébként, talán célszerű lenne kisebb csoportokra oszlani, nem? – teszi fel a kérdést, ha többen is jelentkeznek a kutatásra.

- Jó estét! Ulysses J. Forge másodálásban S.H.I.E.L.D. ügynök. – mutatkozik be azoknak akik még nem találkoztak vele a társaságból.
- Ami Mr. Long kérdését illeti, mi is csak találgatunk valami fertőzés esetleg nanobotok. Szerintem az utóbbi valószínű, ez a valami túl gyors és hatékony egy élőlényhez képest. Mindenesetre senki ne érjen senkihez, csak ha élethalál kérdése.– Mondja Danny-nek és a többieknek, ennél többet egyelőre ő sem tud többet, talán a páncél érzékelőivel többre jutna, de ahhoz le kellene jutnia a garázsba.
- A kocsimnál van pár hasznos holmi ami segíthet kideríteni, hogy mi folyik itt. Azokért érdemes lenne lemennem akár az egyik felderítő csapattal de egyedül is el tudom intézni.– Veti fel és ha nincs senkinek se komoly ellenvetés megpróbál lejutni a mélygarázsba a páncéljáért, ha valaki el akarja kisérni nem tiltakozik.

Dr. Zield Jones hamar választ kapott, de egyben kérdéseket is. Az életben maradt emberek nagyjából mind odagyűltek. A doktor arra gondolt, hogy ez egy gyönyörű pillanata az emberben is ott rejlő közösségi, összetartó erőnek. Ezt pongyola módon "csordaszellemnek" is szokták nevezni, de a doki ezt nem szerette. A csordaszellem azokra jellemző inkább, akik egymást taposva menekülnek vagy ész nélkül követnek valakit, hiszen a csoportokban általában van egy-egy dominánsabb tag, akinek a szavát vagy tetteit követik. Itt gondolkodó emberekkel volt körülvéve, amennyire látta és ez örömmel töltötte el.
A fekete öltönyös, magas férfi már le is csapott a "doktor" megnevezésre. Zield számíthatott volna erre, hiszen ilyen helyzetekben az orvos az első, akitől segítséget várnak. Egy másik férfi is a dokihoz fordult. Ő kezdett átalakulni. A bőre kék színű lett és a haja vörössé vált, mielőtt a doki válaszolhatott volna.
A kérdésekre az érkező S.H.I.E.L.D. ügynök nagyjából el is mondta, amit Zield sejtett és mondott neki. A doki azért megerősítette:
- Egész pontosan biokémikus és viselkedéskutató vagyok. Én is ugyanezt feltételezem, amit Forge úr elmondott. Egy ismeretlen eredetű nanofejlesztésre gyanakszom, ami mutáns képességeket terjeszt vagy cserél fel gyorsabban vagy lassabban. Az úrnál először foltokban jelentkezett, de volt, akinek rögtön szárnya nőtt. Talán biológiai fegyver, amivel azt akarták elérni, hogy az új erőt még uralni nem képes emberek maguk pusztítsák el a környezetüket. Szerencsére egyelőre sikerült izolálni. A legjobb az lenne, ha meg tudnék vizsgálni egy vérmintát, de ehhez nem igazán vannak itt eszközök.
A lángoló X-Men tag, egy Darren nevű, fehér hajú mutáns és a zselézett hajú klubtulajdonos feljánlkoztak, hogy megnézzék a vezérlőt. A mexikói is szervezkedni kezdett. A repülési képességgel bírókat szólította fel a légkondicionálók kiiktatására és orvosi eszközöket akart begyűjteni. A mellette álló pedig rádiós segítségre gondolt. Forge pedig a kocsijához akart menni. Raten ötletét Zield támogatta:

- Így van, Raten! Akkor induljunk is és mellém elég egy vagy két ember, lehetőleg olyan, aki jól kiigazodik a műszaki dolgokban. A többiek inkább tartsanak a másik úrral. Danny, egy dolgot megpróbálhatna még. Maguk ketten képességet cseréltek, ha jól láttam. Amennyiben reverzibilis folyamatról van szó )és remélem, hogy az), akkor visszacserélődnének és lenne két, az anyagot ugyan hordozó, de annak hatásaitól egyelőre nem szenvedő emberünk. Megpróbálkoznak egy újabb érintéssel?
Ha az X-Men tag megtette ezt a fiatalemberrel, akkor Zield figyelt, hogy mi történik. Nagyon remélte, hogy működik az elgondolása. Ha megvolt, hogy ki mit fog csinálni, melyik csapattal tart, akkor Zield el is indult. Megint óvatosan lépkedett, kerülve a padlón fekvő testeket és az újabb érintést. A küzdőteret elhagyva a folyosókra ért. Itt talált egy térképet az épületről. Megnézte, hogy melyik az a rész, ami nekik kell. 
- Először menjünk az 5. szintre és kapcsoljuk ki a gépeket. Ha valaki tud repülni és megoldja innen, akkor is jobb lesz ott körülnézni. Utána viszont vetnék még egy pillantást a mérnöki szobákra a negyediken. Ha szerencsém van, találok olyan orvosi felszerelést, amivel meegvizsgálhatom a vérmintát, amit magamról levettem. Egyébként egy gondolat... Én csak később érkeztem, mikor a tömeg már megindult volna kifelé. Látta esetleg valaki, hogy merről indult a kór? Hogy kik voltak az első érintettek és ha igen, tudnak róluk valamit, hogy milyen képességekkel bírtak?
Ezzel a doktor el is indult a lift felé. Máskor lépcsőn ment volna, de most sietett. Ha valami, akkor ez vészhelyzet. A fejében forgott az is, hogy akármilyen veszélyekkel is jár ez, most olyat kutathat ki, amit még talán senki. Elsődleges feladatként a segítséget tűzte ki, de abban biztos volt, hogy mindent kiderít az anyagról, csak idő kérdése.

A doktor nem pont orvos volt, hanem biokémikus. Lerois tudta, hogy az ilyen szakemberek kikutatják az emberi test legapróbb rejtélyeit is. Az elméleteket meghallgatta. Retrovírus, biológiai fegyver, nanotechnológia. Ijesztően hangzottak. Ha viszont sebeket kell ellátni, akkor nem ő lesz az emberük. Szerencsére eddig komoly baja nem lett, de lehet, hogy csak később jön ki rajta valami. Az a magas, szőke férfi is foltokkal kezdte, de most átváltozott valamivé. A vámpír hátra is lépett a kékbőrű elől. Ha megvadul az új képességtől, akkor ne ő legyen az, akit megtámad.
Záporoztak az ötletek és a Szürke Eminenciásnak el kellett döntenie, hogy mit csinál. Repülni nem tudott. A műszaki dolgokat tekintve analfabéta, már ami a mostani műszaki dolgokat érinti. Kötszereket kereshetne, de nem tetszett neki a mexikói parancsolgató stílusa.
- Forge Úr, én magával tartok a garázsba.
El is indultak kifelé és a folyosón megtalálták az épület térképét. A vámpír látta, hogy két szinttel lejjebb van a garázs, aminek ugyanakkora az alapterülete, mint a stadioné. Az ő kocsija is ott parkolt, benne a sofőrrel. Hű szolgája készenlétben volt, hogy ha a vámpír megunja az estélyt, akkor rendelkezésére álljon, hogy elszállítsa. Ha az ügynök elindult a garázs felé, akkor Philippe követte. Közben azt kezdte érezni, hogy valami feszíti belülről. Ez váltotta fel a bizsergést. Bajt nem akart okozni, főleg nem magának, ezért szólt Ulysses-nek.
- Kezd valami feszíteni, lehet, hogy át fogok változni a fertőzés miatt. Ha előremegy a lépcsőkhöz, követni fogom, ha ez elmúlt.
Lifttel persze nem akart menni, mert nem bízott a modern felvonókban. A XIX. században már megjelent ezeknek egy kezdetleges formája az üzemekben. Az ő gyárukban is volt és utazott is ilyennel, de a maiak mások voltak. Megnyomtak egy gombot és berregett, villant, kattogott, félelmetes volt ez a számára. És ha belül változik át, még a végén felrobban az egész. Jó lesz a lépcső.

Bár szívesen tartottam volna a doktorral, de műszaki dolgokat értő embereket kért maga mellé. Nem igazán tudom mért, a modern rendszereket szerintem már úgy építik, hogy bárki használni tudja, aki látott már hasonló eszközt. Mondjuk jogos, hogy elrontani nem kéne, biztos drága mulatság. Bár büszke vagyok arra, sok mindenféle tudás rám ragadt, de még így se verném nagy dobra a műszaki tudásomat. Ha jelentkezik műszaki témában nálam járatosabb személy Dr. Zield csapatába, akkor visszavonulok és csatlakozok a kereső csapathoz. Követem a többieket a folyosókra. Látva hogy néhányan óvatosan lépkednek, kerülve az érintést. Ekkor kaptam észbe, hogy én nagyon figyelmetlen voltam. Hogy gyorsan korrigáljam hibámat, én is óvatosabban kezdtem lépkedni. Egy térképhez érünk, és részletesen megbeszéljük a tervünket. Két mérnöki szoba van, így lehet hogy rám is szükség lesz. Ám még volt valami amit elmondtam volna a doktornak.
- Mr. Dumas, a rendezvény házigazdája volt az első. Először a szívéhez kapott, utána a kezére nézett. Fenn állt a pódiumon. Egyébként én is erőt cseréltem egy nővel, ha bármiben tudok segíteni, kérem szóljon.
Ezután elindulok azzal, a csapattal amelyikhez kerültem, kíváncsian várva mit fogunk találni.

Lassan mindenki, aki talpon maradt, odagyűlik körénk. Az kicsit csalódás, amikor a doktor kijelenti, hogy nem orvos, de eléggé talpraesettnek tűnik, szóval úgy ítélem meg, hogy nem gond, ha átveszi az irányítást. Persze a tudományos szövegből nem sokat értek, de ez nem is az én dolgom. A műszaki dolgokhoz nem értek, úgyhogy csatlakozom inkább a másik társasághoz, ám a doki még bedob egy ötletet a közösbe. Igazából gondolhattam is volna erre. Jó ötletnek tűnik, hogy egy érintéssel próbáljuk meg visszacserélni a képességeinket, bár van bennem egy kis félelem, hogy valamit még jobban elcseszünk vele. De csak egy pillanatig habozom, majd, ha hagyja, határozottan megragadom Tökfej vállát, és nagyon reménykedem, hogy újra képességet cserélünk. Akárhogy is lesz, mindenképpen megpróbálom hasznossá tenni magam.
- Én megyek önnel, Mr. Forge.
A felderítő csapattal tartok hát, de előtte még Tökfejhez fordulok. Úgy érzem, hogy most az én felelősségem a srác, még ha nem is csak a sulihoz tartozik, főleg most, hogy képességet cseréltünk. (Még akkor is, ha sikerül visszacserélnünk.)
- Gyere te is! . próbálom felidézni a nevét, biztos mondták Loganék, de csak nem sikerül eszembe jutnia. Kicsit gáznak érzem, de megkérdezem:
- Egyébként mi is a keresztneved?
Csak nem fogom Tökfejnek szólítani...

Időközben a kék foltos tag elkezdett fejlődni. Ahogy nézte az átalakulást, eszébe jutott egy gyerekkori retro-játék, a Pokémon – abban volt ilyen. Majdnem el is kiáltotta magát – IT’S EVOLVING – de visszafogta az ilyen gyermekes megnyilvánulásokat. Üzletember volt, úgy is kellett viselkedjen. Épp ezért, nem bámulta meg az átváltozott férfit – nem akarta, hogy az kellemetlenül érezze magát, és ő se akart tapintatlan lenni – inkább a többiek felé fordult.
Raten alaposan végigmérte a doktori címmel rendelkező férfit, és magában elmosolyodott. Amikor fiatal volt, barátaival gyakran nevetett azon, hogy doktorit kéne tenni valami teljesen másból – például informatika – és ha az utcán doktorért kiabálnak, odarohanhatna – Itt vagyok, doktor vagyok! Az informatika doktora! – de persze ez mostanra érthető módon butaság volt, mégis jó volt egy pillanatra visszaidézni a gyerekkorát – mennyivel egyszerűbb volt akkor még minden. A másik tag, aki korábban a földet csapkodta, egészen megbékélt új kinézetével – a csontok, amik kiálltak testéből, elég furcsa összhatást eredményeztek – magában el is nevezte a férfit Süninek.
- Én nem igazán értek a műszaki részéhez a dolgoknak, és repülni se tudok, de mint mondtam, szívesen körülnéznék, hátha találunk valamit – akár egy meghibásodott vészkijáratot is találhatunk, amit nem érintett a lezárás. Bár ennek kicsi az esélye, én megkockáztatnám – úgy érzem, hogy a háziorvosom szívbajt kapna, ha nem jelentkeznék nála minél hamarabb. – hazudta. Természetesen nem volt orvosa, de a jelenlegi helyzet akkor is zavarta – a Társaság kapcsolatain keresztül pedig biztos talál magának egy orvost, aki tudja, hogy mi fán terem az a vérszívó, és megvizsgálja a testét. Remélte, hogy sikerül egy kisebb csapattal körbejárja az épületet – ha ez nem történik meg, akkor a másik vámpírral tart az alagsorba. Időközben az amúgy is egyre irritálóbb bizsergés alábbhagyott, majd elmúlt – de helyét egy sokkal idegesítőbb jelenség, a viszketés váltotta fel. A vámpír egész testén érezte a dolgot, és ösztönösen vakarózni kezdett. Ha valakinek ez feltűnik, akkor beszámol az érzéséről, és megkéri, hogy menjen hátrébb – nem tudta, hogy mi ez, de azt biztosra vette, hogy a vírussal kapcsolatos.

Aegis a két férfival aki vele akart tartani(és tökfejjel ha ő is jönni akar, elindultak a mélygarázs felé. A liftekhez vezető úton viszont Michael rosszulléte akaszotta meg őket.
- Ahogy gondolja, de én inkább a liftet javasolnám, az sokkal kényelmesebb. De ha rosszul érzi magát talán jobb lenne ha visszamenne ott talán valaki tud valaki segíteni. – Mondja a vámpírnak.- Mindenesetre mi tovább megyünk. Visszafelé jövet meg keressük ha rosszul lesz és felvisszük. – Ezzel tovább indulnak a lifthez és azzal próbálnak lejutni Aegis autójához. Ha sikerül lejutniuk a megfelelő szintre Ulysses azonnal egy futurisztikus megjelenéső és mindenbizonnyal csillagászati értékő sport autó felé veszi az irányt.  Egy apró távirányítóval kinyitja a központi zárat és odasétál a csomagtartóhoz. A kocsi belsejében egy elsőre formátlan arany és vörös fém halomnak tűnő tárgyat emelt ki. Kissé megszenvedett a tárgy súlyával de végül megbirkózott vele.
- Na most jön a nagy varázslat. – szól oda a többieknek és egy kapcsolót megérintve a fém halom életre kelt és elkezdte magát átrendezni. Végül a formátlan valamiből egy hi-tech páncélzat ált össze.
- Üdvözlöm Mr. Forge! Miben állhatok a rendelkezésére? – Sólalt meg egy kellemes női hang a páncél belsejéből. Aegis ügyet sem vetett a páncél M.I.-jének üdvözlő üzenetére hanem kibujt a zakójából és a cipőjéből amiket a csomagtartóba dobált, kisvártatva a nyakkendője is követte, majd visszazárja a kocsit.
- Soka duma inkább öltözess fel. – Veti oda a péncélnak ami azonnal teljesíti is az utasítását. A páncél lemezei szétnyíltak utat engedve a gardájának, hogy beszállhasson a páncélba. Majd amikor már elhelyezkedett a vértezetben, az újra összezárult körülötte. A páncél H.U.D. –ján azonnal megjelentek a páncél adatai: szerkezeti integritás, levegő tartalék, a reaktor hatásfoka, a lőszerkészlet és más hasonlók. Természetesen ahogy mindig minden érték 100%-on teljesített és a páncél üzemkész volt. Aegis egy pillanatig kiélvezte Danny és Tökfej elképedt pilantásait.
- Indulhatunk? – kérdezi a többiektől és ha nincs ellenvetés elindul vissza a lifthez.

Victor csak csendben figyelte, hogy milyen mozgolódás támadt a felvetésére. Valahol örül is annak, hogy ennyire lelkesek az emberek. ~ Legalább nem pánikolnak. Milyen kis aranyosak. ~ fut át a cinikus gondolat az agyán s elmosolyodik. Közben bólint Albert szavaira.
- Egyetértek Alfa. Én viszont aggódom azokért, akik esetleg kintről akarnak bejutni. Keress nekem is valamit. - még megvárja Albert válaszát, aztán átveszi a mobilkészülékét. Azzal elindul ő is a belső folyosók felé. Nem megy messzire, csak az első nagyobb térképig. Ott mind a saját, mind Albert mobiltelefonjával készít egy-egy képet az alaprajzról. Ha szükséges, hogy zoom-olhassanak, több képet készít, amelyek összefüggő részleteket tartalmaznak. Mikor ezzel végzett elindult visszafelé Alberthez, aki reményei szerint már végzett a privát felfedező és vizsgálódó tevékenységével és fel tudnak némileg szerelkezni.
- Sikerült találni valami használhatót? - kérdezi, majd visszaadja barátjának a telefonját.

Magnus nem kapott különösebb figyelmet, bár egyre kellemetlenebbül érezte magát a bőrében. Nem látta arcát, vagy a rozsdavörösből tűzpirosba változó szőrzetét. Csak a bőrét, ami teljesen kékké vált. Bár nem igazán tudott megbirkózni még a változással, egyre kevésbé viszketett a karja. Legalábbis agyban egyelőre fölé tudott kerekedni az érzésnek. Közben a körülötte álló "túlélők" szervezkedni kezdenek és két irányba indulnak. Magnus se szó, se beszéd Dr. Zielddel tart. Egyelőre benne látja azt a lehetőséget, hogy csendben elvegyüljön. Illetve róla azt feltételezi, hogy megpróbálja minél hamarabb visszafordítani az átváltozás folyamatát. Egyelőre nem fedi fel, hogy milyen tanácsadó vagy, hogy van némi "harctéri" tapasztalata. Egyszerűen csak megy az orvossal s segít neki, ha valamiben az a segítségét kéri.

Albert türelmesen megvárja, míg az ad hoc felderítők, technikusok és nanoszakértők teszik a dolgukat és elhagyják a termet. Aztán átnyújtja, a feltételezhetően blokkolt, ezáltal hívásra alkalmatlan a telefonját.
- Bravo. Nem vagyok benne biztos, hogy nincs a teremben vagy a "túlélők" között akár egy merénylő is. Jobb lesz, ha felfegyverkezünk. - aztán homlokát ráncolva körbetekint, amíg Victor reagál. - Azok remélem már a helyiek vagy valamelyik nagy szervezet lesz és a jófiúk. - válaszolja mosolyogva, majd átadja a készülékét. Amikor aztán barátja elindul, Albert elkezd fegyvereket és lőszert keresni és magához venni. Összeszedi, hogy miket használhatnának. Ha kell, akkor ruházatot kutat át. Közben kicsit átkozza magát, amiért fegyvertelenül jött, még ha jótékonysági rendezvényről is van szó. Amikor Victor visszaérkezik, Albert újra zsebre teszi a telefonját, majd "felfegyverzi Victort, ha talált elegendő felszerelést a rendőröknél, SHIELD-eseknél, egyebeknél.

Mivel nem tolongtak a műszaki zsenik, ezért szerény személyemet kellett elviselnie a doktornak és a kék-bőrű férfinak. Színösszeállításban megszívta. Kék bőréhez vörös haj? Kicsit gáz. Bár mondjuk, én vagyok a srác, akiből hat darab csonttüske áll ki. Talán nem nekem kéne ítéletet mondanom a kinézet felett.
- Elnézést, de nem kaptam el a nevét. Hogy hívják önt? – kérdezem a kék férfitól. Nem lenne rossz tudni a nevét.
Ahogy felértünk az 5.-re már hangosan ziháltam. Furcsa volt. Bár kicsit puhultam az elmúlt időszakban, de akkor sem kellett volna így kifulladnom. Ha kikerülök innen biztos, hogy rendesen elkezdek edzeni. Ekkor veszem észre, hogy dr. Zieldet egy vörös kéreg réteg borítja. Felettébb különös.
- Doktor? Nem érzi magát Különösen? Csak mert furán fest egy kicsit. – mondtam miközben közelebb léptem, hogy megvizsgáljam. Van valami furcsán ismerős benne. Egy kis gondolkodás után rájövök, mi lehet ez. –[color=firebrick] Azt hiszem ezt az ajándékot tőlem kaphatta doktor. Bár nem teljesen. És viszonylag jól járt.

A vámpír ötletére senki sem jelentkezett, ezért a fajtársát – és a többieket, akik szintén így tettek – követte az alagsorba. Sajnos nem működött a lift, pedig szívesebben használta volna a gépezetet. Már megszokta, hogy nem kell gyakran lépcsőzzön, bár ez inkább volt lustaság kérdése, hiszen vámpírként még annyira se fárasztotta a lépcsőzés, mint egy átlagos sportolót. Velük tartott a majom, akitől Raten kicsit tartott, hogy megvadul, és a lángember – nos, tőle is tartott égető, azaz, érthető okokból. Már lent jártak, amikor egész testében viszketni kezdett, és ösztönösen kezdte kaparni a testét.
- Menjenek hátrébb! – kiáltott a többiekre, ahogy érezte, hogy a testében elindult egy folyamat. A tüdeje összeszorult, és nem kapott levegőt, görcsösen összerándult a teste – felfogni se volt ideje, hogy miért nem kap levegőt, hiszen nincs is rá szüksége, már vége volt.

- Ez… fura. – mondtam a többiekre nézve, és valamiért ugrálni kezdtem. Mozoghatnékom volt, ugrálni akartam, futni és mászni. Láttam, hogy a karjaim szőrösek, de végre elállt a viszketés, ami viszont hálás érzéssel töltött el. Melegem lett – alighanem a bunda miatt, és felugrottam egy autóra is. Majd le. Majd fel. Majd le. Ezt tudnám csinálni akár napokig is.

Amikor Tökfejhez érek, a világon semmi sem történik... Csalódottan indulok el a többiek után. Egy próbát legalább megért. A lépcsőn lemegyünk az alagsorba, és rögtön Forge autóját vesszük célba. Ő csak erre a pillanatra várt, és színpadiasan elkezd felvenni egy bonyolultnak tűnő fém páncélt. Nem tagadom, elég laza, de hamarosan valami elvonja erről a figyelmemet. Csak egy pillanatra látom, de mintha elkezdett volna szőrösödni. De sem én, se Tökfej nem értünk hozzá, biztos csak képzelődtem... Ekkor viszont meghallom, hogy valaki felugrott egy kocsira. A zselézett hajú klubtulajdonos az, asszem azt mondta, hogy Ratennek hívják, de nem is ez a lényeg. Az én képességemet használja!
- Ezt már nem hiszem el! - fakadok ki. - Mi az, hogy mindenki majommá változik, csak én nem, akinek pont kéne?!
Kezd nagyon elegem lenni ebből az egészből... Végül észreveszem, hogy a másik velünk levő fickó ugyanúgy lángolni kezdett, mint én. Ezek szerint sorstársam is van.
- Ez kezd egyre furább lenni. Van bárkinek bármi ötlete, hogy mit csináljunk?

- Franc! – Jegyzi meg Ulysses ahogy rajta is végbemegy az a változás ami a többieken.
~ Pedig már kezdtem azt hinni, hogy sikerült megúsznom. De legalább a nem nőtt szárnyam és tüzet sem okádok. Egyelőre.
Aegisnek a majom farka miatt, némi nehézségek árán sikerült csak felöltenie a páncélját. Nem volt túl kényelmes de egyelőre megfelelt. Közben az egyik vámpír is megérkezet szintén a Danny-éhez hasonló megjelenéssel és képességekkel.
- Na lássuk miből élünk. – szólal meg majd végig néz a társain, tekintete végül Tökfejen állapodik meg. – Kölyök, maradj nyugton egy pillanating! –mondja Simon-nak
- A.T.H.E.N.A teljes körű letapogatást kérek! – adja ki a parancsot amit a páncél azonnal végre is hajt. Ha a páncél képes érzékelni a fiú testében lévő nanitokat akkor egy újabb parancsot is kiad.
- Próbáld bemérni a Nano-botok kommunikációs sávját és ráállni.

A Szürke Eminenciás és mindenki más is lift helyett lépcsőn ment, mert a karantén miatt nem működött a felvonó. Lent érezte, hogy szinte szétfeszíti valami a mellkasát és hirtelen elkezdett lángolni a feje és a nyaka. Pont úgy, mint annak a másiknak. Raten pedig a majomszerű lény képességét vette fel. A vámpír furcsállta ezt az egészet. A láng nem égette, úgyhogy nem esett pánikba. Nézte, hogy ahogy lélegzik, begyullad, ami kijön belőle. Vámpírtársa már az autókon ugrált, nagyon vidáman vette ezt a fertőzést. Lerois nem gondolta ennyire könnyűnek a helyzetet. Most csak átvett egy képességet, de ha ilyenek történnek a szervezetben, az nagyon komoly változás, aminek mellékhatásai lehetnek és akár bele is halhat. Igen, még ő is, aki több mint 250 éven át elkerülte a pusztulást. Megpróbált beszélni, hogy lássa, mi történik.
- A doktornak nem volt igaza az érintéssel kapcsolatban... Átvettem Long Úrtól a képességet anélkül, hogy egymáshoz értünk volna. A levegőben terjedhet ez a valami, amit az emberek retrovírusnak neveztek ott fönt.
Philippe közben látta, hogy Forge beszél és rákerülnek a gép alkatrészei. Ez sokkal félelmetesebb volt a számára, mint a vírus. Egy gép, amihez beszélni lehet és ráépül az emberre. Lehet, hogy a fönti masina, ami mellettük állt, szintén ilyen volt? A vámpír nem bízott ezekben és sosem lett volna hajlandó arra, hogy rátegyenek egy ilyet. Gépnek néz ki, de benne van egy ember. Borzasztó, hová jutott a világ, gondolta magában. Amiket Forge mondott, azokból nem sokat értett. Az ügynök a fiatalemberrel akart valamit, mert rászólt, hogy maradjon nyugodtan. A nanobotok említésére a doktor szavai jutottak eszébe, amiket ugyan szintén nem teljesen értett, de annyi világos volt, hogy a fertőzés okát keresi most a S.H.I.E.L.D. ügynöke. Lerois nem akarta, hogy a vámpírjellemzőknek bármilyen nyomát is felfedezze az ügynök. Nem tudta, hogyan lenne ez egyáltalán lehetséges, de inkább távolabb ment, hogy őt ne nézegesse a vizsgálódó férfi. Mindezt a tűzre fogta.
- Borzasztó ez a lángolás! Még valakit felgyújtok véletlenül. Nem tudják eloltani?

A doktorhoz a kék foltokkal küzdő, majd hasonló színűvé átváltozó férfi és Darren csatlakozott. A kísérlet, amivel a doktor megpróbálta a folyamat visszafordítását, nem sikerült. Danny és a másik képességei ugyanolyanok maradtak érintés után is. Ráadásul Darren szavai szerint az első tüneteket a pódiumon egyedül álló házigazda, Dupris mutatta.
- Ezek szerint egyszeri hatása van, nem ismétlődő másolásról van szó. Köszönöm, hogy megpróbálta, Danny! És ha Dupris kapta el először, akkor igazuk lehetett a légkondicionálóval. A levegőből került be a vírus a terembe és az érintéssel csak tovább adták. De idő kérdése lett volna, hogy más is belélegezze.
A lift le volt zárva, úgyhogy lépcsőn kellett menni. Zieldet eléggé megizzasztotta az öt emelet, pedig jó kondiban volt. A vírusfertőzés terhelhette le a szervezetét, ez pedig azt jelenti, hogy még dolgozik benne. Nem tudta, hogy mi lesz a végleges eredmény. Az ötödiken vette észre, hogy mi történt. Vörös kéreg borította be. Darren próbált magyarázatot adni, de a doki többet akart tudni.
- Darren, miről van itt szó pontosan? Kérem, részletesen írja le a mutációját, mert életeket menthet. Nem csak az enyémet, hiszen ha rendellenesen működik és nem tudom kontrollálni, az kockázatos lehet.
A doki áldotta a sorsot, hogy akivel ő cserélt, azzal beszélhet is. Rosszabb lett volna, ha semmit nem tud a képességről, mint a két másik férfi. Nézte, ahogy a fehér hajú férfi kopogtatja a Zieldre nőtt réteget. Kemény volt, de hajlott is.
Az üzemeltetési szobába akartak bejutni, ez volt a céljuk, amiért ide jöttek. Rács védte és azon benyúlva a doktor észlelte, hogy zárva az ajtó.
- Ha van fegyverük, készítsék elő! Még bent lehetnek azok, akik elhelyezték a vegyi anyagot a szellőzőberendezésekben.
Zield megvárta, hogy Darren mit mond. Ha semmi olyan nem derült ki, ami arra utalt volna, hogy egy nagyobb erőkifejtés veszélyes lehet, akkor a doktor elkezdte rángatni a rácsot, hogy az kijöjjön a helyéből. Ha egyedül nem megy, talán a többiek segítenek. Ha a rácsot eltávolították, az ajtót talán már nem lesz olyan nehéz berúgni. Ez most vészhelyzet és lehet, hogy a S.H.I.E.L.D. dolga lenne, de ők még nem értek ide. Ha a dokinak nem kellett leadnia a bejáratnál a fegyverét, akkor az ajtó berúgása előtt előkészítette a Glockot.

Nagyon beszédes társaim vannak. A kékség nem válaszolt, a doktor meg nagyon megijedt. Az utóbbi érthető. Mikor kizökkent, még több infót akart tudni, hátha mindjárt robban vagy valami.
- Nos, még képes vagyok pengéket lőni, ám nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mi a módon. Kicsit bonyolult. – vakarom meg a fejem. Nem hazudok, tényleg nem vagyok benne biztos. És nem szeretném elárulni, hogy mágus is vagyok. Ki tudja mi történhet itt. – Amikor jelentkezett a mutációm a dokik azt mondták, hogy a testem sokkal több vért termel, mint egy normális emberé. Az hogy önnel mi történik? Meg kell mondanom, hogy fogalmam sincs.
Kár, hogy elvették a fegyverem a bejáratnál. Mondjuk mért is hoztam magammal? Elég hülye döntés volt. Mindegy. Ha látom, hogy Dr. Zield elkezdi rázni a rácsot és nem bírja, akkor segítek neki. Egyébként előkészülök, hogy illúziót keltsek, mivel perpillanat ez a legjobb fegyverem. Meg a csontok. De nem tudom, hogy azok mit tudnak, úgyhogy marad a mágia.

- Elnézést. - ébred fel az elgondolkozásból. - Andrew, Andrew Standish vagyok. De nem hoztam magammal fegyvert. - Mondta mentegetőzve. Nem tudván, hogy kapott-e egyáltalán valami olyan erőt, mint a többiek emlegettek, de bízva saját erejében ő maga is beáll a doki mellé amikor az elkezdi rángatni a rácsokat. Persze csak akkor, ha a másiknak egyedül nem sikerül. Eben az esetben is úgy áll hozzá a dologhoz, hogy vigyáz magára. Nem akar megsérülni azért, mert a másik nem bír az erejével. Emellett arról sem szabad elfeledkeznie, hogy ő maga sem tudja éppen milyen erőben van. ~ Óvatosság az első. ~ emlékezteti magát, miközben felkészül a betörésre. Erővel ritkán próbálkozik, a zárfeltörés az ő asztala. Most mégse menne ebbe bele, túl sok kérdést vetne fel. Amennyiben nem sikerült felrántaniuk a rácsot próbál tűzoltó csövet keresni, vagy tűzoltó baltát, végső esetben halonnal oltót.
Albert összeszámolja a fegyvereket. Megfelezi a talált tárgyakat, ahogy a plusz lőszereket is. Az éles lőszerrel szerelt fegyvert teszi az övében a legbiztonságosabb, bár így nehezebben hozzáférhető helyre. Ott fog maradni, amíg nem húzza elő, de az másodperceket is igénybe vehet. Ugyanakkor a kábító lövedékes pisztoly könnyebben előrántható, azaz elülső helyre teszi. A tárakat, mind az éles lőszert, mind a kábító lövedékeket tartalmazó tárakat, zsebre teszi. Nem összekeverendő, de elérhető helyekre. Albert a mellé lépő robotra és szerzeményeire néz. Egy kicsit meglepődik.
- Köszönöm. - mosolyog kedvesen a furcsa lényre. Aztán az érkező Victorra tekint. Elkerekednek a szemei. - Jesus mexican Angelo!