Sportpálya

Darren egy homályos utalással arra célzott, hogy a pengék mágikus eredetűek. Lehet, hogy erre most jött rá, a mutáns képessége elvesztésével. A doki örült, hogy a kékbőrű Andrew velük jött, ugyanis sikeresen megbütykölte a a hálózatot és Zield tárcsázta a 911-et. Az idősebb operátor hölgy kérdésére így felelt:
- Jó estét! Dr. Zield Jones vagyok. A Brookly Heights Arénában ismeretlen eredetű fertőzés szabadult el. Az épület már karanténban van, de sürgősen szükség lesz a járványügyiekre. Belégzéssel terjed a kór és sejtszinten átírja a DNS-t. Nem mutánsoknál is mutáns képességeket kreál, mutánsoknál pedig kicseréli azt az egymással érintkezők vagy egymáshoz közel lévők esetében. A mágikus képességekre talán nem hat, úgyhogy véleményem szerint az lenne a legjobb, ha mágiahasználókat (is) tudnának küldeni. Egyelőre ez csak feltételezés. A légkondicionálón keresztül juthatott a légtérbe és néhány kivétellel mindenki elájult. A gépeket kikapcsoltuk, de 12 óránk maradt levegő nélkül. Kérem, küldjék a járványügyieket a megfelelő védőöltözetben.
Ha a nőnek volt még kérdése, akkor Zield igyekezett felelni arra.

A vámpír nagy sajnálatára azt látta, hogy a lépcsőn velük szemben jön az a gép, ami egy kicsit emberszerű. Nem tudta, hogy ez is olyan páncél-e, mint Forge-é, de a háta közepére se kívánta. Forge elmondta, amit megtudott, és Philippe vele tartott, hogy felmenjenek a központhoz, ahová a másik csapat is indult. Figyelt, hallgatott és szimatolt, hogy működnek-e a vámpír képességei. Jól jöhetnek, ha az elkövetők még tényleg itt vannak az épületben.
Lerois nagyon remélte, hogy megtalálják az ellenszert és megszabadulhat ettől a furcsa lángolástól. Még azt sem tudni, hogy mennyire fog ez nyomot hagyni a szervezetében. Ijesztő, hogy még egy élőholt szervezetet is meg tudott támadni a vírus.

"Már megint..." vakarja meg a fejét, tán puklit keresve, meg magyarázatot arra, miért ébredt ismételten eszméletlenségből. Az elmúlt pár nap maga volt a pokol; riadt vadként és hajléktalan időutazóként csodálta és félte a megváltozott világot maga körül. Ebbe a stadionba is két kör tépelődés és fel-alá sétálgatás után mert bejönni, hasonszőrű szerencsétlen sorsúak között sodródva, segítséget remélve. Az osztott étel és ruha valamelyest meghozta a kedvét - erre most láthatja padlón a szétfolyt, korábban biztatóan gőzölgő levesét. Összeszorul a szíve, görcsösen szorítja magán a már felvett váltóruhát, s kúszik szinte állatként a kenyérdarabhoz s az elgurult palackért. Nagyot szusszan, hogy ezek még megvannak, s nem érdekli semmilyen "öt másodperces" nonszensz vagy piszok, ő bizony beleharap a leejtett darabba. S míg megrágja héjastul, morzsát sem pazarolva, átgondolja a történteket, a látottak fényében. "Tán csak nem ütöttek le. Az oldalam is fáj... Átöltözni jöhettem be, s mikor újra magamhoz vettem a tálat... valamiért elejtettem, összeestem." egyelőre nem jut eszébe jobb forgatókönyv, de érzi, hogy ez így foghíjas és sovány magyarázat. El is határozza, hogy midőn elfogyasztotta egyetlen, bár vastagon szelt vacsoráját, elhagyja e helyiséget s körbenéz odakint. Baljában a vizes flakon, s a feltűnő csendben szinte dörrenésnek tűnik mögötte az ajtó csukódása. "Hol van mindenki?" próbál a folyosókon kiigazodni, emlékei közt keresgélni, honnan is jött, s miképp juthatna olyan pontra, honnan belátni az eseményeket. Félelme, hogy vége a rendezvénynek, s rázárták az ajtókat - bár ezt maga is képtelenségnek tartja. Mindent eldönt, ha ablakhoz jut, vagy a lelátók révén rálátásra a pályára.
- Hahó, van itt valaki?! - kiáltja el magát, miután összeszedte hozzá minden bátorságát, s oly helyzetbe került, hogy van esély más élőnek hangjának meghallására.

A doktor szavaira az idős hangú nő a szokásos választ adta: rögzíti és továbbítja. Azt mondta, hogy az illetékesek már ott vannak, csak az épületen kívül. Ez teljesen érthető volt, mert a karantén lényege épp az, hogy se ki, se be. Hacsak nem...
- Igen, legyen szíves, nézze meg! Hasznunkra lesz, ha tudjuk, hogy mennyit sikerült eddig kideríteni. És ha van lehetőség teleportálásra, persze megfelelő védőruházatban, akkor jó lenne, ha be tudna jönni legalább egy kisebb csoport.
Eszébe jutott, hogy Forge a S.H.I.E.L.D. ügynöke is biztosan kapcsolatba lépett már a szervezettel. Nem tudta, mennyire keverné bajba azzal, hogy megnevezi. Ha máshol kellett volna lennie, de épp itt volt és ez kiderül, abból nagy balhé lehet. Néha csinálnak ilyet a hatósági alkalmazottak, hogy el kéne menniük terepre, de ahelyett valami kellemesebb programot szerveznek maguknak. Zield ennyit mondott:
- Van egy S.H.I.E.L.D. ügynök is azok között, akik talpon maradtak. Bizonyára már kapcsolatba is lépett a szervezettel. Rajta keresztül később is tudnak üzenni nekünk.
Az agya már azon járt, hogy a hangosbemondóban hallható nő ki lehetett? Ha meg is találják, ott harc alakulhat ki és ez esetben jól jönne azoknak a segítsége, akik a fegyvereket gyűjtötték odalent. Ha megkapja a tájékoztatást, akkor itt már nem lesz több teendő és mehetnek a műszaki szobákhoz a negyedik emeletre. Csak előbb a többieknek szólni kellene vamailyen biztonságos módon. Zield úgy gondolta, Andrew tud ebben segíteni, mivel az előbb is bizonyította, milyen nagy szakértője a műszaki dolgoknak. A kék bőrű férfihez szólt:
- Valahogy tudná értesíteni a lentieket? Ha a hangosbemondóba be is mondanám, azok is hallhatnák, akik az előbb használták és az nem túl jó ötlet.
Ha a 911-en megkapja a kért információkat, azokat rögtön el is monjdaa Andrew-nak, hogy a férfi a többieknek is szólhasson. Darren pedig saját füleivel fog hallani mindent.

A vámpír örömmel tapasztalta, hogy nem alakult át teljesen. Még megvoltak a vámpírképességei is, ez a lángolás csak azokon felül alakult ki. Aggódott afelől, hogy milyen mellékhatásai lehetnek, hiszen egy vírus volt, ami okozta. Egyelőre viszont kihasználhatta mindkét erőt. Nem érzett és nem hallott semmi különöset.
Forge elmondta, amit megtudott és Lerois ebből levonta a következtetést, hogy az ötödik emeleten sikerrel jártak. A 911 hívószámot csak ők tárcsázhatták, bár hogy miért négyen vannak és nem hárman, az egyelőre még rejtély volt. Ezt a hőtérképes dolgot nem igazán értette, de annyi világos volt, hogy az az átkozott masina valahogy tudja, hol mennyien vannak. Végiggondolta, mit látott a térképen és az alapján próbálta kitalálni, hogy mi is lehet a helyzet.
- A 4. emeleten mérnöki szobát láttunk a térképen. Úgy vélem, ha ott ilyen sokan vannak, az lehet az elkövetők főhadiszállása vagy legalábbis onnan irányították a műveletet. Szerintem vissza kellene mennünk a pályára, hogy mi is felszerelkezzünk fegyverekkel arra az esetre, ha összefutnánk velük.
Lerois remélte, hogy akad valami olyan is, ami nem modern fegyver, például gumibot, kés vagy ilyesmi. Ő ugyanis egy csúcsctechnológiájú pisztollyal abszolút nem lenne kisegítve, mivel még egy zseblámpa használata is örök talány marad a számára. Ha a többieknek nem volt jobb ötlete, akkor a vámpír el is indult visszafelé, hogy fegyvert szerezzen.

A doktor gyorsan neki látott felvázolni a helyzetet beszélgető partnerének. Nem nagy segítségre voltam, így eldöntöttem, hogy inkább próbálgatom az új képességemet. Visszasétálok a kitört ajtón kívülre. Felkészítem magamat a szinte biztosan előtörő fájdalomra. Már majdnem elkezdem megint a csontjaim visszahúzását, amikor eszembe jut valami. Egy illuzionista vagyok. Ha képes lennék kiiktatni a fájdalom érzetemet, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne. Ezt meg is próbálom.
Független az eredménytől, megpróbálom tovább fejleszteni a csontjaim manipulálását. Például hogy képes vagyok-e a testem többi részén is csontokat növeszteni. Először csak simán próbálok csontokat növeszteni a tenyereimből. Ha az nem sikerül, akkor teljesen vissza vonom a csuklómból kiindulót és újra megpróbálom. A következő lépes az összes csont teljes visszavonása. Ezen felül még az is megfordul a fejemben, hogy páncélt képzek a csontokból. Ez is felkerül a teendők listájára. Végül egy kis levezetésként a célzást próbálom gyakorolni. Ez még fontos lehet később.
Ezután vagy fáradtan vagy pedig csalódottan térek vissza leellenőrizni, hogy mit csinálnak a többiek.

// Elnézés azoktól akik rám vártak, kicsit sűrű volt a hetem és a gépem is vacakol, ígérem mostantól megpróbálok nem az utolsó pillanatban írni. //

A 911-es hívás nem igazán érdekelte, valószínűleg egy ilyedt civil akinek nem volt jobb ötlete. Nem mintha a rendőrség sokmindent tudna kezdeni itt, és úgy általában Ulysses-nek az volt a véleménye, hogy a saját farkukat se találnák meg sötétben. De azt amit a páncél megmutatott a az emberek elhelyezkedéséről az a többiekkel is megosztotta.
- Mr. Dumbon ötlete jól hangzik, úgyhogy kezdhetjük ott is a keresést, a fegyverekkel kapcsolatban meg mindenki szolgálja ki magát amivel tudja de ha tényleg harcra kerül a sor inkább húzódjanak fedezékbe. A páncél elég jól fel van fegyverezve és képes megvédeni szinte minden kézi fegyvertől, úgyhogy én leszek a támadó „alakulat”, ha valaki talál lőfegyvert és tudja használni az fedezzen, de ne kockáztassanak feleslegesen. – mondja és ha a többiek is vissza akarnak menni a pályára felszerelkezni akkor velük tart de neki nem igazán volt szüksége másra azon kívül ami már nála volt utána pedig a 4. emeleten lévő csoport felé veszi az irányt.

Kicsit elveszettnek érzem magam itt a tudósok és szuperpáncélosok között, nem igazán tudom, hogy mit tudnék hozzátenni az ügy megoldásához. Jobb ötletem nem lévén, beleegyezően bólintok arra a felvetésre, hogy keressünk fegyvereket. Miközben megindulunk az ájult civilek felé, így szólok a másik lángoló fejű fickóhoz:
- Szerintem nincs értelme halogatni a találkozást az elkövetőkkel, végülis ha valakitől megtudhatunk valamit, azok ők, még ha előtte egy kicsit el is kell gyepálni őket. Szerintem ha arra gyanakszik, hogy ott vannak, menjünk rögtön a negyedikre, miután találtunk fegyvert.
Elsősorban a sorstársamhoz beszéltem eddig, bár a többiek számára is hallhatóan, de most már egyértelműen mindenkihez szólok:
- Én szívesen vállalom, hogy megnézem, mi ott a helyzet, de lehet, hogy jobb lenne, ha nem egyedül mennék. Ha szétválunk, akkor is legalább ketten menjünk egy helyre! Csak a biztonság kedvéért.
Amikor Aegis jelzi, hogy ő is oda menne, vele tartok, ha végeztünk a fegyvergyűjtéssel.

Magnus kifejezetten elégedett a munkájával. Mosolyogva hallgatja a beszélgetést, mert úgy véli, már nem lehet nagy bajuk. A következő kérdésnek viszont nem örül. Megigazítja öltönyének néhány korábban keletkezett ráncát. Aztán bal kezét felemeli és hüvelyk ujjával megvakarja az orra tövét. Megvonja a vállát majd egykedvűen zsebre dugja a kezét és flegmán válaszol.
- A klasszikus kommunikációt választanám az önök helyében. Lemegyek és elmondom a lentieknek, hogy mit tudtunk meg a hívásból.
Albert eléri a lezárt járatot. ~ Teljes zárlat. Kitörhetnék. Nem lenne nehéz. De akkor valószínűleg kijutna a szer. Bár ha ártani akarnak...vagy egyáltalán képesek lennének ártani, akkor bizony már rég szabadon engedték volna kint. Itt más a cél. ~ Elmélkedett, miközben az acéllal zárt kijáratot fürkészte. Majd elindult vissza lefelé. Egyelőre semmi terve nem volt. Csak hogy csendben közlekedik az épületben és próbál rájönni, hogy vannak-e ellenséges elemek az épületben vagy sem. Az egyetlen személy, akiben maximálisan megbízott az épületben az Victor volt.
Victor, mint jó katona, rendületlenül vár. Figyeli a visszatért csapatot, illetve továbbra is figyeli az apró változásokat. Amennyiben valaki bántani akarná, akármelyik ájult embert, alá szállna és testi erejével próbálná félrelökni az erőszakoskodót.

//Nefi, azért került ide Victor posztja, mert semmit sem csinál. Utólag is elnézést kérek.//

//Szerintem nagyobb játékélmény, ha mindenki leírja amit a karaktere mond.(A nem következő körös információkra gonolok.) Legalább utólag. Nem pedig csak utal rá. Nem minden karakter mond mindig igazat//

Most már emlékszik: lezuhanyzott, s ezért, hogy nem érzi magán az utca szagát. Ellenben, amit a folyosón tapasztal, jobban zavarja, mármint hogy testek hevernek szerte szét. Amelyikhez közelebb ér, megnézi, emelkedik-süllyed-e a mellkasa. Ha ebből sem derül ki, élnek-e, óvatosan a nyaki ütőeret próbálja kitapintani. De összességében nehéz megmondani, mi is történhetett, egyszerre ennyi emberrel. "Altató-, vagy mérges gáz? Ellenben én már magamhoz is tértem..." - tanakodik, miközben halad tovább a folyosón, mert szeretne minél előbb eltűnni erről a helyről. Ösztönösen nyomogatni kezdi mindkét lift hívóját, de ha tapasztalja, azok nem működnek, még jobban megijed. "Miért álltak le; tűz ütött ki, vagy áramkimaradás?" - s átkozza sorsát, hogy ilyen helyzetbe került. Próbál a levegőbe szagolni, hogy érez-e füstöt, vagy más szagot, s a lépcsőt nézve azon tanakodik, lentről rosszabbak-e a kilátásai, vagy fentről. A pálya felett verdeső szárnyas alak képe dönti el elméjében a kérdést: jobbnak látja, ha a magasba tör, s onnan próbál valami támpontot keresni a történtek magyarázatára. Elindul tehát a lépcsőn felfelé...

A vámpír végre megtudottt néhány dolgot a páncélról, ahogy Forge beszélt róla. Védte az ügynököt és még fegyverek is voltak benne, ettől még félelmetesebbé vált Lerois számára. Akik a fegyvereket összegyűjtötték, csak modern eszközöket találtak, amikhez a vámpír nem értett. Ő tehát nem kért fegyvert. Meghallgatta a fentről visszaérkező csapatot, bár sokat nem tudott hozzátenni. Ahol vírusokkal és technikai eszközökkel kell foglalkozni, ott ő nem igazán rúg labdába. Csak ment a tömeggel, hátha megtud valamit vagy esetleg hasznát veszik.
A megbeszéltek szerint előreengedte a páncélt. Amúgy sem akarta volna a háta mögött tudni. Akármilyen csúcstechnológiájú volt is, ő egyszerűen képtelen volt megérteni és elhinni, ohgy ezt lehet irányítani és nem veszélyes. Olyan dolgok forogtak a fejében, hogy a fegyverek csak úgy elsülnek maguktól vagy felrobban az egész. A többiekkel együtt felment a negyedikre és látta az ájultakat is.
- Azt mondta, majdnem egy tucatnyi ember van ezen a szinten. Ha őket leszámítjuk, akkor még körülbelül kilenc marad.
Ha a csapat megkísérelte a behatolást, azt rájuk bízta. Harc esetén is előreengedi azokat, akik ezt vállalják, de ha rá is szükség lesz és tud valamiben segíteni, akkor meg fogja tenni. Amíg gondolkodtak és megbeszélték, mi legyen, Philippe keresett egy távolabbi részt a folyosón, ahol már senkinek nem árt a kísérletezéssel. Megpróbálta a lángokat irányítani. Próbált lángot lehelni vagy ami már kint volt, azt összpontosítással irányítani.

Amíg a doktor telefonált, Darren elkezdte próbálgatni az új képessége használatát. Várni kellett, de végül az operátor elmondta a szokásos sablonszöveget. Zield egy kissé csalódott volt. Reménykedett abban, hogy ha már a nő megkérdezte, utánajárjon-e, akkor tényleg fog valamit mondani. Mindenestre ezt is megköszönte, majd letette a telefont.
A javaslatra Andrew azt mondta, a legjobb, ha lemennek és a legtisztább kommunikációt használják, azaz szemtől szemben kell mindent elmondani. Először Darrennek és Andrew-nak mondta el, de közben már indulhattak lefelé.

- Csak a szokásos. Az épület elé megérkezett a S.H.I.E.L.D. és a járványügyi csapat is, de a karantén miatt kint maradnak. Nem mondták meg, mit derítettek ki eddig, de azt ígérték, szólnak a bennragadt SH.I.E.L.D. ügynöknek, azaz Forge-nak, ha van újabb fejlemény. Meg a többi benti ügynöknek is elküldték a parancsokat, de ezzel nem megyünk sokra, mert ugye ájultan fekszenek. És a többi, maradjunk nyugodtak, dolgoznak az ügyön...

Lefelé menet összetalálkoztak a másik csapattal. Forge-ot nem látta a doktor, de a páncélos szavaiból kiderült, hogy ő az és egészen sok mindent megtudott. Hiába, ha a kötelékbe tartozik valaki, máris kap infókat, gondolta magában Zield. Egy sokkolót elkért magának és ha Albert odaadta neki, akkor a kezében fogta a szerkezetet. Használt már ilyet, csak úgy próbaképpen, mikor elment fegyvert vásárolni. Reménykedett benne, hogy most nem lesz erre szükség, de azért jobbnak látta, ha nála is volt egy ilyen.

Megosztotta a másik csapattal is, amit hallott.
- Ez már jóval több, mint amit nekem mondtak a 911-en... Andrew volt olyan ügyes és megbütykölte a hálózatot, hogy fel tudjuk hívni a segélyhívót. A hatóságok kint vannak az épület körül, de a karantént érthető okokból nem fogják áttörni. Nyugalmat kérnek, stb. Azt ígérték, ha valamit megtudnak, Forge-on keresztül üzennek. Egy dologra jöttünk még rá, a mágikus képességek talán változatlanok maradnak.

Forge szavait figyelmesen hallgatta. Attilan tudása megint lenyűgözte és már azon gondolkodott, mi következik az elmondottakból. A retrovírus elkezdi belülről leállítani a szerveket, de hogy ki ájul el tőle és ki nem és főleg, hogy miért, az még nem ismert. Az Örökség vírus ellentettje lehet ez a szer és mesterségesen hozták létre. Nem írja át a DNS-t, csak rákapcsolódik. Ez megmagyaráz néhány dolgot, de kérdéseket is felvet. Az elkövetők az épületen belül lehetnek, védőruházatban. Forge információira a doktor így reagált:
- Tehát mintákat kell venni, ehhez az eszközök lent lehetnek a mentősöknél. Jó lenne vért venni mindegyikünktől. Ulysses, addig a páncéllal be tudna olvasni minket is, akik fent jártunk? Ez egyszerű, gyors megoldás és talán kiderül még valami a szerről. Ha jól értem, a korábbi képességek megmaradnak, csak bővülnek. Danny, Ön például az elmondottak szerint még mindig rendelkezik azzal az ügyességel és erővel, mint korábbi formájában. Szerintem erről meg kellene bizonyosodnunk, mielőtt éles helyzetben próbálkoznánk ilyesmivel.

A doki gondolkodott, de nem állt össze a kép. Apokalipszis nem tenne erőssé gyengéket, az ő szavaival élve. Valami őrült tudósról lehet szó, amilyennel a Hydra rendelkezhet, de ez sem világos. Ha az embereket tartják olyan nagyra és a mutánsokat látják korcsnak, akkor miért okoznának mutációt? Terroristákra nem gyanakodna. Ennél egyszerűbb módja is van a gyilkolásnak, úgyhogy itt másról lehet szó. Eszébe jutott valami és Forge-hoz szólt (de a többiek is hallhatták):

- Lehetséges lenne, hogy ez egy mutánsellenes akció vagy annak előzménye? Ha egy ekkora helyen megmutatják, mennyi kárt okozhatnak a mutáns erőkkel bíró személyek, az felélesztheti a faji ellentéteket.

Ha nem volt ellenvetés, akkor Zield lerohant a lépcsőn, hogy a mentősöktől szerezzen mintavételhez kellő eszközöket. Utána pedig sietett vissza a többiek után a negyedikre, ahogy tudott. Ha csak lassan ment a szervezet terheltsége miatt, akkor úgy.

-Figyelem emberek! – Kiáltja el magát , hogy mindenki rá figyeljen. – Feltételezzük, hogy a helyzetért felelős csoport még mindig az épületben van, leg valószínűbb hogy a negyedik emeleten. Ha nem öngyilkos merényletre készülnek, lehet hogy van náluk ellenszer a retrovírusra ami megfertőzte a stadiont. A vírusról anyit tudunk, hogy az Örökség vírushoz hasonló de ellentétes hatású mesterséges kórokozó, ami a DNS-t nem módosítja csak kiegészíti, ezért valószínűleg visszafordítható a hatása, továbbá a vírus sejt károsodást is okoz az áldozataiban. Ez okozta a tömeges ájulást és ézért kell minél előbb megoldani a helyzetet, A S.H.I.E.L.D. és az embertelenek dolgoznak az ügyön, de ha sikerülne kész ellenszert találnunk sokkar hamarabb tudnánk segíteni mindenkin. – Mondja el mindenkinek miután a két csapat találkozott.
- Azt éppenséggel megtehetem. A képességekről szólva, pedig nem igen volt alkalmam kipróbálni a dolgot. Amióta átváltoztam rajtam van a páncél amiben nem igen volt szükségem vagy lehetőségem rá hogy használjam őket.– válaszolja amikor Zield felveti, hogy érdemes lenne mindenkit le skennelni és azonnal parancsba is adja az M.I.-nek
- A.T.H.E.N.A. skennelj be mindenkit és küld tovább az adatokat Víziónak. – Amíg a számítógép a parancs teljesítésén dolgozott a doktor kicsit félrehívta Ulysses-t, hogy a fennálló helyzetről faggase.
- Nem hiszem, a stadion túl izolált egy terror támadáshoz, ráadásul ez a vírus legalább annyira árt a mutánsoknak is mint a normális embereknek, ha ellenük akarnák hangolni a közvéleményt akkor olyan betegséget tenyésztenének ki amit csak hordozni tudnak a mutánsok. Nekem inkább valami eszement kísérletnek tűnik az egész. Könnyen izolálható környezet, és a rengeteg féle ember és mutáns jelenléte miatt én inkább azt hiszem, hogy inkább valami éles teszt akar lenni a tényleges bevetés előtt, hogy lássák miként hat változatos célpontokon. – Feleli Zield-nek, majd így folytatja – A S.H.I.E.L.D. és az embertelenek dolgoznak az ügyön, de a legjobb az lenne ha sikerülne megtalálnunk azokat akik felelősek a dologért. A többieknek még nem mondtam, hogy ne törjön ki tömeghisztéria, de jó lesz sietni a dologgal mert néhány óra múlva mindenki halott lesz az épuletben ha nem találunk ellenszert. - Fejezi be a mondandóját és hagyja hogy a másik fárfi mintákat gyüjtsön.
Felfelé menet a csapat élére ált, hogyha ,égis tűzharcra kerülne sor, ő áljon az elsősorban mert nála voltak csak igazi fegyverek és tudomása szerint az egyedüli akit golyóálló a csapatból. Amikor a negyedikre felérve meglátta a három férfit azonnal rájuk kiáltott.
- Álj, megállni a S.H.I.E.L.D. nevében! – majd a nyomaték kedvéért a jobb tenyerít is felemelte amin fenyegetően felfénylet a beépített repulsor fegyver, egyelőre kábító fokozaton, de ezt ők nem tudhatták.

Nos a 911 hívása időpocséklásnak bizonyult, legalábbis az alapján, amit a doktor mondott. Ezután lemegyünk, hogy személyesen konzultáljunk a többiekkel. A földszinten újra összefutott a csapat, és mind megosztottunk egymással mindent amit tudunk. A lényege az, hogy mindenkire veszélyes, de valamiért még is ad képességet. Elég furcsa ötlete volt annak aki ezt az egészet eltervezte. Biztos nálam okosabb volt. A gépember leszkennelt mindenkit, hátha találnak valami mást is. Ezután néhány másik talpon maradóval együtt én is felmegyek a negyedik emeletre, mivel elméletileg ott vannak az elkövetők. Sok értelme volt lemászni az ötödikről. Fent három kiütött fekszik egy folyosón. A mérnöki szobánál egy mágneskártyás és kódzárás fémajtó állja utunkat. Nem nagyon tudok annak a kinyitásában segíteni, így előre engedem azokat akik egyáltalán esélye van kinyitni. Mondjuk valamelyik ájulton ott lehet a kártya, de bízok a velem lévő többiekben, hogy erre ők is rájönnek. Ha mégsem, akkor felvetem nekik. Mindenesetre készen állok a harcra, elsődleges fegyvereim pedig a csontok. Ki kell használni, amíg megvannak.

Magnus kifejezetten örült annak, hogy nem csak technikailag sikeres az estéje, de még hallgatnak is rá és nem kezdenek el mindenféle bonyolult virágnyelven kommunikálni. Lelkesen követi hát a doktort és nyugtázza, hogy érdemes őt tanácsokkal ellátni. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy mikor kell befognia a száját. Ez pedig most egy ilyen alkalom. Csak csendben sodródik az eseményekkel. Felméri a társait. Kicsit kerüli a páncélos figurát, de hagyja beszkennelni magát, ha elég gyorsan lett kiadva a parancs és sor kerül rá. Mert különben...
- Segítek doki! - felkiáltással, Zield után siet, hogy segítsen neki felszereléseket gyűjteni és cipelni.
Albert lesietett a többiekkel, majd meghallgatta a beszámolókat is. Elégedetten bólogatott, mert úgy érezte, hogy mindenki tudja mi a feladata. Lelkesedése azonban a lépcső tetejéig tartott. A felfelé vezető úton, a biztonság kedvéért, elővette a kábító pisztolyát. Azt, szakszerűen, magaelé tartva haladt felfelé a lépcsőn, a páncélos védelmének illúziójában. Amikor elérték a felső szintet és a bádogember megtorpant, Albert féltérdre ereszkedett és célra tartott fegyverrel kilesett a páncélos mögül. Nagyot sóhajtott.
- Buta robot. - jegyzi meg halkan, nem igazán érdekli, hogy éppen ki hallja. Aztán ellép Aegis mellett. Még mindig célra tartva és pásztázva a folyosót, lassan a három ájult felé tart. Ha eléri őket, baljával ellenőrzi mindegyikük pulzusát, miközben elsődlegesen az esetleg rá várakozó támadókat próbálja kiszúrni és ha szükséges, mert valós alakot öltenek, eliminálni is.

Mielőtt elindulhatnánk felfelé, megérkezik a másik csapat is.Lassan gyűlik az információ, de továbbra sem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy ezzel a tudományos izével bármit is kezdjek. Így hát csak hagyom a többieket dolgozni. Amikor kiosztjuk a fegyvereket, az első gondolatom az, hogy nekem ne kell. A botom otthon van, ahhoz hasonló meg itt nincs, szóval jól megleszek én ököllel. Aztán rájövök, hogy valószínűleg az erőm és az ügyességem is elvándorolt Aegisbe meg a másik fickóba, szóval elveszek egy sokkolót. Halálos lőfegyvert nem akarok használni, X-manként tartani akarom magam ahhoz, hogy nem ölök, ha nem muszáj. A doktor nem tudom, hogy kitől hallotta azt, hogy az erőm még megvan.
- Ne fájdítsa a szívemet, doki! Nincs meg az erőm, ezt érzem, nem is kell próbálgatni. Elég használhatatlan vagyok így... - mondom.
Miután összeszedtek mindent, amit akartak, megindulunk a negyedik felé, ahol talán valami választ találunk a kérdéseinkre. Nem igazán tudom, hogy előre kéne menjek, vagy inkább maradjak hátul, így valahol a csoport közepe táján állok, amikor az ajtóhoz érünk.

Amíg a vámpír próbálgatta a láng képeségét, a többiek komoly eszmecserét folytattak. Philippe nem örült a doki javaslatának, hogy őt is leszkennelje a páncél. Nyugtalanította egyáltalán annak a gépnek az ittléte is, ahogy a másiké is. A vámpír egy kicsit megmosolyogta a helyzetet, mikor fegyvert fogtak az ájultakra és még fel is szólították őket. A fehérhajú és a másik az ájultakhoz ment, Zield és a kékbőrű társa pedig távoztak. Még egy tag kihullott a csapatból, mégpedig Raten. Ezek szerint benne is előrehaladottabb állapotban van a vírus. Ha a doki visszajön és vérmintát akar venni, akkor Philippe elzárkózik ettől. Van itt elég ember, hogy mintákat szerezzenek. Lehet, hogy ha megnézik egy vámpíron is a vírus hatását, az segít, de nem ő akar lenni a tesztalany. Raten úgyis összeesett, majd őt megnézik.
- Elnézését kérem, tisztelt doktor úr, de nagyon rosszul viselem a vérvételt és nem szeretnék én is elájulni.
Mivel nem tudták pontosan, kikkel állnak szemben, a vámpír most még jobban kiélesítette az érzékeit. Szaglászott és fülelt, hogy érez vagy hall-e valamit, amiből többet megtudnak. Ha igen, akkor majd körmönfontan adja a többiek tudtára, hiszen élőholt mivoltát nem kívánja felfedni. Mágiahasználóként éreznie kellett, ha mások mágiát használnak, kivéve, ha elég nagy erővel rendelkeztek ennek elrejtésére. Ezt is vizsgálta, hogy a jelenlévők vagy a közelben lévők között van-e mágiahasználó. A doktor emlegette a jelenséget, úgyhogy valamilyen módon találkoznia kellett ilyesmivel. Még egy dolgot nézett meg a vámpír. A gyűrűjével próbálta megállapítani, hogy vannak-e itt egészséges emberek. Ha érzékelt ilyet, akkor valószínűleg meg tudta határozni az elkövetők helyét is. Ha a többiek be is akarnak menni az ajtón, ő inkább kint marad és őrködik, kivéve, ha harcban szükség volna rá.
Egyelőre hátul tartózkodott, mivel az ajtónyitásban nem sokat tud segédkezni. Talán be tudná törni, de nem akart ilyen barbár módszerhez folyamodni. Az érzékeivel valószínűleg ki fogja szúrni az érkező barna hajú, magas férfit és ez esetben gyorsan felé is fordul. A gyűrűvel megpróbálja megállapítani, hogy fertőzött-e vagy nem és ha az idegen támad, akkor megpróbál kitérni előle, valamint lefegyverezni, mivel valószínűleg ő áll leghátul és hozzá esik a legközelebb. Nem szól semmit, csak figyeli, mit csinál az idegen.

A doktor váltott eg pár szót az ügynökkel, aki közben el is kezdte a páncéllal scanneltetni a jelenlévőket. Az elmondottak alapján még rosszabb volt a helyzet. Zield halkan válaszolt Forge-nak, hogy tényleg ne legyen pánik:

- Értem. Sietek vissza, ahogy tudok.

Danny azt mondta, hogy nem tudja használni a képességeit. A doki ezen elgondolkodott. Téves volt a hipotézise. Ha a vírus nem is írja át a DNS-t, bizonyos esetekben akkor is blokkolni tudja a korábbi képességeket. Ezt majd joban meg kell vizsgálni.
Andrew csatlakozott hozzá és együtt mentek le összegyűjteni a vérvételhez kellő eszközöket. Az útjuk felfelé gondtalanul vezetett. A doki egyetlen újdonságot látott meg még odalentről. A férfi, aki lent maradt és olyan hamar a kezébe vette a dolgokat, most fent repült két nagy szárnnyal. Zield sajnos nem tudta az illető nevét, de látta, hogy az elején Andrew társaságában volt, így őt kérte meg:

- Felkiabálna a barátjának, hogy látott-e fentről valami olyat, amit mi esetleg nem vettünk észre? Sajnos nem tudom a nevét.

Mikor felért, a társaság már nagyban ügyködött. Mindenki tette a dolgát.

- Csak egy pillanatra tartanék fel mindenkit, amíg vért veszek, ha megengedik - mondta a doktor.

Dumbon szavait tudomásul vette, így tőle nem is akart vért venni. Már Chromixen is magatehetetlen, nem kell még egy ájult. Akitől tudott, aki engedte, attól a doktor vért vett. Ha Forge elmondta, amit érzékelt, akkor Zield egy dolgot vetett fel.

- Talán odabent látunk olyan rajzot, amiről kiderül, mi van az emelet többi részén. Andrew, tud valamit tenni a kódzárral? Vagy a páncélban van esetleg kódtörő program, amit lehetne használni?

Ha senki nem tudja kinyitni az ajtót, akkor be kell törni vagy tolvaj módjára kell valahogy kinyitni. Külnféle erők állnak most a rendelkezésükre, valamelyikkel sikerülnie kell, gondolta Zield, miközben gondosan eltette a vérmintákat. Ha van odabent sportorvosi helyiség, ami normálisan fel van szerelve, akkor talán még meg is tudja vizsgálni a mintákat. Nem valószínű, hogy így lesz, de jó volna.

Noha nem teljesen érti az elkapott beszédfoszlányt, a S.H.I.E.L.D. felemlegetése kellőképpen megriasztja. Különösen, ha még látja is, hogy a szervezet nevében az egyik bádogember még ájult személyekre is valamiféle fegyvert fog. Az sem biztató, hogy egy csapat "különc" figura egy zárt ajtón akar bejutni, miközben mindenki más kidőlt, ismeretlen okokból. "Valami rablás folyna épp?" - fut át agyán a kósza gondolat, mérlegelvén, mennyire lehet egy jótékonysági gyűjtés megfelelő célpontja ily akciónak. De mert nincs sok ideje, s azt sem szeretné, hogy felfedezzék (főképp, ha tényleg rossz szándékú alakokkal van dolga), ezért nem kockáztatja meg a kilépést a folyosóra, inkább visszahúzza magára a lépcsőfeljáró ajtaját. Nem teljesen, -egy kattanás is vesztét okozhatná-, résnyire csak, a kilinccsel nem akar zajt kelteni. S ha így van módja hallgatózni, leskelődni, még jobb. Nem akarja feladni a lépcsőt, mint menekülési útvonalat, s amíg nem derül ki számára, mi a helyzet... nos, addig inkább húz "nyúlcipőt", mintsem mokaszint.

Nos úgy tűnik senki másnak sem jutott eszébe a mágneskártyás zár leglogikusabb kijutási módszere. Így hát rám hárult a feladat, hogy átkutassam az eszméletlen embereket. Természetesen az utolsó átkutatottnál volt a kártya. Mindegy a fontos dolog az, hogy van kártyánk. Diadalmasan felmutattam és már léptem is az ajtóhoz, hogy lehúzzam. Sikeresen bevette és már csak a kódot kérte. Ennél a résznél már nem tudok mit csinálni, úgy hogy hátrébb lépek és a többieket kérdezem meg.
- Oké kifogytam az ötletekből. Bárkinek bármi ötlete? - teszem fel a kérdést úgy mindenkinek. Felvetődik, hogy az ötödiken velünk lévő fickó vagy a robot ember próbál meg valamit csinálni. Nem nagyon tudok mit hozzá szólni, úgyhogy csak készenlétbe állok arra az esetre, ha esetleg harcra kerül a sor.

Tökfej után Raten is összeesik. A vírus dolgozik, szóval jobb lesz, ha sietünk. Mi is bármikor így járhatunk, mint ők! Közben a doki vért vesz, és én nem is ellenkezem. Minél többet tud meg a vírusról, nekem is annál jobb lesz, szóval nincs semmi okom arra, hogy ne tartsam oda a karom.
Felérve három eszméletlen alakot találunk. Nem igazán meglepő, a lényeg valószínűleg az ajtó mögött lesz. Még az ajtóhoz való mágneskártyákat is találunk, ám hamarosan kiderül, hogy kódra is szükség van. Arról persze gőzünk sincs, hogy micsoda, így ronda zsákutcába futottunk. Talán a robot vagy Aegis a páncéljával tud valamit ügyködni. Én továbbra is nagyon használhatatlannak érzem magam, hiszen az ajtót betörni, még akkor se tudnám, ha meglenne az erőm. Utcai éveimben sem kellett sose rozsdás lakatoknál komolyabb zárakat megbütykölnöm, szóval egy ilyen kódos-mágneskártyás biztonsági csoda ellen tehetetlen vagyok. Ha a senki nem tud technikai megoldást találni, akkor kínomban odalépek és kettőt rácsapok az ajtóra. A semminél kicsit kevesebb esélyt látok rá, hogy valaki belülről kinyitja, de ne ezen múljon... Ha valaki furán néz rám, megvonom a vállam.
- Egy próbát megért.