Bálterem

~Harcimadár és Danny Long~
Láthatóan kicsit zavarba jön, amikor Kínát említem. De persze érthető, végülis honnan kéne tudnia, hogy milyen népek vannak itt a Földön, amikor csak Amerikában volt, meg egy kicsit Genoshán, mióta idejött. Miért nem gondoltam erre? De legalább valami elképzelése van Kínáról, és ez is több, mint ami elvárható lenne.
- Igen, tényleg voltak császárok régen Kínában, bár róluk nem tudok olyan sokat. A nagyapám inkább a harcművészetekről tanított. Kínából származik a Kung-fu, az egyik leghíresebb földi harcművészet, azt tanította nekem gyerekkoromban.
Örülök, hogy nem a rossz dolgokat hallotta, a hamisítványokat, meg a diktatúrát. Emlékszem, hogy ezeken mennyit dühöngött nagyapa, hogy rossz hírét keltik a népünknek. Mindig így mondta, sosem volt hajlandó nem igazi kínai családként kezelni minket, annak ellenére, hogy már nagymama se volt kínai. Volt egy pár ilyen furcsasága.
- Honnan hallottál ezekről? -kérdezem.

~Nallo és Nicholas T. McIntyre~

Úgy tűnik Nallonak is szemet szúrt az a néhány apróság, ami nekem is. Persze ez itt nem egészen volt olyan középsuli, mint a többi az országban, nézzük csak meg, hogy milyen óráink is vannak például. Mégis, ha egy tanár meg egy diák ennyire összetart, akkor az soha nem jelentett jó például a többi diáknak, és erre jó less majd odafigyelni. Ettől persze nem igazán lettem boldogabb. Éppen elég csak simán túljutni ezen az időszakon, kezelni a felmerülő konfliktusokat, nem hogy még arra is figyelni, hogy melyik diák melyik tanár kebelbarátja.
- Őszintén szólva nem tudom – felelem Nallo első kérdésére. – Biztos meg volt az oka, amiért engedték, hogy itt maradjon és tanítson. Még ha nem is szimpatikus a fickó… - majd vállat vonok – lehet, hogy egyszerűen csak ilyen, vagy ismeri Pricet már régebbről.
Nallo húzódzkodása a város felfedezésétől eléggé érthető, én is biztos furan érezném magam Atlantiszon, ha mindenki folyton engem bámulna, és valószínűleg feltűnő is lennék. Itt meg aztán az is kitűnik, ha valaki mutáns, és akkor még nem beszéltünk a zöld bőrről meg a tarajakról.
- Szerintem valaki már erre is kitalált egy megoldást, szerintem majd kérdezzünk rá a tanaraknál az új évben – ajánlom fel Nallonak bíztatóan. – Ugyan nem vagyok new yorki, de tudok egy pár helyet, amit kár lenne kihagyni, ha már a városban jársz…

//Köszi a játékot//

~ Jonah Wright és Tony Price ~
A hokiütő jó választás, egy tüntetésen vagy kint egy utcai harcon mindenképpen, de nincs mindig kéznél. Ízlés kérdése valójában, és stílusé is, én felkapok egy ütőt, az IQ-m mindenki szemében esik vagy száz pontot, ismét egy p.raszt, kezelhetetlen metálos címszó alatt, nem mintha nem sz.rnám le maghasról.
- Punk viselethez illik, ez tény, hatásos is, egészen addig, amíg valaki lőfegyvert nem ránt. Onnantól egyikünk módszere sem jelent megfelelő erőt Mr. Wright. Talán később, ha a mutánserőink fejlettebbek lesznek.
Igazából csak megjegyzem, nem akarok jobban belemenni a fejtegetésbe, k.rvát nem érdekli, hogy kinek milyen képessége van, és hogyan fog fegyvernek használható tárggyal a rendőröknek rontani, ha van a témák között egy EssEx is, aki meg sokkal jobban érdekli Wrightot. Az ismertetésre a kék bőrű lányra nézek, azért, gondoltam, hogy nem szokványos eset, de ez, nem éppen... hogy nem tudtam eddig erről, f.sza.
~ Thanos és Ko-Rel lánya, aki csak négyéves, de már egy zseni, simán csinál atombombát, szuperpáncélt szemétből, ráadásul még érzelmileg nulla is. Végülis miért ne, működőképes gondolat, kezeljük csak simán bejárós diákként, mintha semmi nem lenne. Ki a f.szomnak volt ez az ötlete? Kinek? Hogy az anyámba nem tudtam eddig erről semmit? Még mindig meg lep ez az iskola, hova kerültem én... te jó ég...
Bólintok arra amit Jonah mondott, szép kis történet, ha nem ő mondaná, kizárt hogy elhiggyem.
- Néha már az idegenekkel sokkal toleránsabb vagyok, mint a normál diákokkal. Közel sincs annyi rossz tulajdonságuk, ami engem inkább zavar, hogy egyiknél sem lehet különösebb eredményt elérni. Pedig nincsenek túl komoly igényeim.
Hát jah, kezdem magam elcs.szettnek érezni, hogy így a kellemes tinilányok társasága után kipróbálnék egy idegent is, de annyira nem sürgős a téma. Inkább csak megjegyzés, de egyébként sem engem minősít, inkább a helyi kínálatot, meg amúgy az emberi fajt. Komolyan valakinek teljesen más bőrszín kell, hogy felkeltse az érdeklődésemet minimális szinten? Nem hiszem el. Jöhet Dialin, még ő is jobb ennél, sokkal. Hátra nézek az ajtóra, majd vissza, most már nem nézem olyan feltűnően a jelenlévő személyeket.
- Utána mehetnénk, de azt javaslom még várjunk. Egyrészt túl gyanús lenne, ha most indulnánk, a másik oldalról meg, ahogy Dialint elképzelem, még egy ideig értelmetlenül fog jó időt eltölteni az igazgatónál, mielőtt az érdekesebb részek következhetnének. Egyszerűbb csak kényelmesen odaérni. Mit gondol?
Azért megvárom, hogy ő mit gondol. Ha már végképp egy rakat f.s lesz a bál, csak ki kell sétálnunk és végighallgatni a büntetést, amit Dialin kap az igazgatótól. Ez tetszik.

~ Gulyás Csilla és Zacharias Waver-Davidson ~
Kissé döbbenten hallgatom annak tényét, hogy mégiscsak tévedtem, valóban úgy kellett volna értelmezni mint ahogyan hallottam, nem pedig emberrel azonosítani a sárkányt ami... Érdekes, nagyon érdekes, igazából még mindig nem vagyok benne biztos hogy mit gondoljak így hirtelen erről de végül is démonok rohangáltak az utcákon, azok között is voltak olyasmik a képek és videók alapján amik igencsak sárkányokra hajaztak, noha azok jobban hasonlítottak inkább azokra amiket a filmekben általában látni lehet, szóval igen... Ettől függetlenül megdöbbentő.
- Wow.... - Fejezem ki magam egyszerűen, próbálnék többet hozzáfűzni de hirtelen nem megy. Van egy olyan érzésem hogy ezzel kapcsolatban még érdeklődni fogok, nem érint semmilyen formában, de eléggé érdekesnek hangzik ahhoz, hogy bármikor szívesen hallgassak róla akár csak apró információ morzsákat. Arra hogy él majd a lehetőséggel csak mosolyogva bólintok, tényleg szívesen segítek és érdekel is, ha nem érdekelne is szívesen segítenék természetesen, akkor maximum csak a kutatás hangulata lenne más, már ha lehet ezt komolyan kutatásnak nevezni. Ami kicsit szomorú, hogy a zenének lassan vége, én pedig még nem szívesen engedném még útjára, de sajnos úgy tűnik hogy idő van, látszik is rajta hogy fáradt és hát ki vagyok én hogy itt tartsam? Elengedem magam is, ő pedig lényegében kihátrál a magánszférámból, őszintén szólva engem nem zavart a közelsége, egy pillanatig sem, de meg tudom érteni hogy miként tekint a dolgokra, ahogyan azt is hogy pihenésre van szüksége.
- Persze, érthető. Köszönöm a remek estét. - Jegyzem meg a könnyed mosollyal még, nem tudom hogy nélküle mennyire lett volna más, találtam volna könnyen társaságot de az valószínűleg messze nem lett volna ilyen különleges.
- Jó éjszakát. - Köszönök még el, majd pedig pár másodpercig figyelem ahogyan távozik. Jómagam elsőként nem így teszek, még a korábbi asztalhoz lépek oda és emelem le róla a poharam, majd pedig közbenézek, hogy kik vannak még itt. Ami azt illeti eléggé megfogyatkoztunk, jól eltelhetett az idő, vagy lehet csak én érzem úgy, nem számít, megiszom még a pohár tartalmát, ha már ki lett töltve ne legyen meghagyva alapon, majd pedig kicsit hezitálva ugyan, de jómagam is távozom. Azt hiszem ez az este több módon is sikeres volt, mindez a mutációm nélkül és végre képes voltam úgy kordában tartani hosszabb időn keresztül hogy nem viselt meg. Mint mondtam korábban, remek este volt, ideje megkoronázni egy kiadós pihenéssel.

// Köszi. //

~ Rejtőző Medve ~

Nem tudom, mit várok igazából ettől a báltól. Talán csak egy pár új ismeretséget. Túl sok diákkal nem vagyok közeli viszonyban, főleg az elmúlt időszakban. Annyira megviseltek a történtek, hogy bezárkóztam és jóformán csak az írással foglalkoztam. Már kész is van a versciklus és elküldtem Bölcs Seregélynek. Tudom, hogy most távol van, de egyszer visszajön. Megígérte, hogy el fgoja olvasni és véleményezi majd. Az ő véleményére pedig adok. Az idő nem sürget, a lényeg az volt, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Ezt megtettem és amikor végigolvastam, én magam előégedett voltam és úgy éreztem, végre megszabadultam a tehertől.
Idén fogok érettségizni és talán már nem lesz sok lehetőségem olyan kikapcsolódásra, mint a mai. Nézelődöm is a bálteremben, hogy kik vannak itt. Ébredeznek az ösztöneim is és talán ma találok valakit, akivel egy hullámhosszon is leszünk amellett, hogy tetszik. Maga az ünnep persze nem érdekel, mert tudom, mennyire kétszínű. Egy római kori pogány szokásra ráhúzták a keresztény hódítók vallásos mázát és így jött létre, ahogy a többi is. Kereszténység... Az irtotta ki az őseim nagy részét. Pedig ők, ahogy a rómaiak és a többi régi nép is, még ismerték az állati eredetű ősök tiszteletét. Én most is magamra festettem a medveős jelét, egy villámot, ami keresztülmegy az arcomon. Tradíció. Hagyomány. Még arra is jó, hogy kiszűrjem, aki ezt nem bírja tolerálni. Amíg találok szimpatikus partnert, megszállom a süteményes tálcát. Kezdetnek legyen egy csokis fánk, egy szelet túrótorta és gey lekváros linzer. A szervezetem kívánja az édességet.

~ Lumiére Desrosiers ~

~Tina, Matt~

Viszonylag korán érkezem meg a bálterembe. Bár mondjuk jó előre bekészültem, nem én vagyok az aki órákig készülődik, de azért lány létemre nekem is kell valamennyi idő.
Szolid sminkkel, szép hullámosra szárított hajjal, egy olyan ruhában, amit még anyám hordott az egyik bálján. Nekem tetszett, és örültem, hogy mikor árva lettem elvihettem ezt is a házból. Térd alá érő élénkzöld kis ruha volt, bár kissé be kellett venni a hosszából, mert azt akartam, hogy térd föl érjen, mint anno anyának is, szerintem egész jól sikerült. Valamiért ez jobban ment mint a főzés.
Az egyik sarokban álló növény leveleit vizsgálva vártam, hogy Matt megérkezzen.

~ Akali Amikwa/ Vörös fülemüle~

Bár nem vagyok szerelmes senkibe, hogy ez az ünnep annyira érdekelne, de azért jó szocializálódási lehetőség. Az utóbbi időben csak az órákra jártam és a legtöbb időt a szobámban töltöttem, zenéléssel, fafaragással és festéssel.
Úgy éreztem itt az ideje, hogy ha mást nem is akkor legalább barátokat szerezzek. Ami őszintén szólva nem tudom milyen könnyű itt. Hiába mutáns itt mindenki, nem sokaknak a külsejét csúfítják szárnyak és démonfarok. De ez mindegy is. Kezdek hozzászokni már és a repülést is tanulgatom az órákon, bár még van némi probléma a landolással, de már szerintem egész tűrhetően megy, ha nem kell semmit se cipelni közben.
Nem öltöztem túl a báloz, sőt lehet nem s öltöztem fel eléggé. Indán ruhában(a szarvakon kívül kb. stimmel is a kép, mert neki nincsenek.) voltam, festéssel és tollakkal, ahogy azt odahaza is hordtam az átalakulás előtt.
Ahogy belépek a bálterembe, ég csak kevés embert látok. Senki sem áll túlzottan közel senkihez így gyanítom, hogy még csak félpárok vannak a teremben, vagy szinglik, akik hozzám hasonlóan csak szocializálódni jöttek. Bár ahogy azt a lányt elnézem a sarokban, szerintem, az határozottan vár valakire.
Ahogy körbenézek, megakad a szemem az egyik fiún, pontosabban az arcfestésén.
~ Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen indián itt.
Ha észlelem, hogy rám néz a fiú(Rejtőző Medve), akkor valószínűleg elpirulok, bár az az arcfestékemtől úgy sem látszik, és a következő pillanatban valószínű, hogy láthatatlanná fogok válni. Ezt még meg kell tanulnom kontrollálni. Valamiért ez a kettő mindig együtt jár nálam.
Ha nem veszem észre, hogy néz, vagy a láthatatlanná válás után, de én a büfé asztalhoz veszem az irányt, hogy igyak valami gyümölcsöset.

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle~

Látom Teremtő Lányt érkezni és integetek neki. Nem beszéltünk sokat, de aranyos kis teremtés. És konyít a zenéhez. Azon az utolsó estén Jótét Dalnokkal hármasban egy jót koncerteztünk, de ő hamarabb elment. Betartotta a szabályokat. Mostanában velem sem volt annyi gond. Nem volt kedvem bajba keveredni, elfogadtam, hogy itt milyen rend van.
Látok néhány új diákot is. Az egyik egy igen helyes vörös hajú leányzó és neki is indián arcfestése van. Nem ismerem fel elsőre, hogy mit akar ez jelenteni vagy melyik törzshöz tartozik, de indián jel, az biztos. A bőrszíne viszont nem olyan és még szárnya, meg farka is van, mint a sárkányoknak. Gondolkozom, de nem világos még. Az őseink ismertek sárkányokat, lehet, hogy ez a lány is valamelyikük erejét örökölte? Én meg medvévé és transzba esve valami torz, félig medveszerű, félig emberszerű csontos lénnyé tudok változni. Vannak furcsaságok és ezt jól tudták az elődök is.
Láttam már ezt a lányt, de még nem váltottunk egy szót sem. Ahogy mostanában szinte senkivel. Azt hiszem, őt meg kell ismernem és ez most a legjobb alkalom. Felveszem vele a szemkontaktust. Ha sikerrel járok és nem menekül el, akkor a sütikkel a tálcámon odamegyek hozzá és köszöntöm:
- Légy üdvözölve! Megkérdezhetem, melyik törzshöz tartozol? Én Waynoka Stevens vagy, cheyenne indián. De szólíts csak Rejtőző Medvének!

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle~

// Tina visszainteget neked. (ezért vele nem akartam külön reagot írni.) //

Nem velem foglalkozik a srác így én odamegyek a büféasztalhoz, hogy töltsek magamnak gyümölcslevet. Belekortyolok az italomba. Amint ismét feltekintek, a másik indián tekintetébe "botlom", aki megindul felém. Legszívesebben eltűntem volna, de rájöttem, hogyha fel akarok hagyni a rejtőzködéssel, akkor nem kéne most eltűnni.
miközben megvárom, hogy odaérjen hozzám, a nyakamban lévő sárkánytotememet kezdem el birizgálni.
A srác mikor odaér hozzám köszön, majd bemutatkozik. Sőt még azt is megkérdezi, hogy melyik törzshöz tartozom és a sajátját is elárulja. Bár be kell valljam, a Rejtőző Medve hallatán enyhén elmosolyodom.
- Üdvözlégy, Rejtőző Medve. Akali Amikwa vagyok a Lakota törzsből. Bár a barátaim Vörös Fülemülének hívnak. Megkérdezhetem, pontosan mit is jelent a minta az arcodon? Ugyanis sok törzsnél feltűnik és más-más jelentés mellett.
Teszem fel a kérdésem, közben pedig érzem, hogy már nem szorongok annyira. Talán mert úgy tesz, mintha észre sem vette volna észre a különös testi elváltozásaimat.

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle~

Mintha kissé zavarban lenne, kaparássza a sárkányt formázó nyakdíszét. Ő van tradicionálisabban öltözve. Én egy elegáns fekete nadrágot vettem fel és hozzzá egy indián fehér inget, de nem vittem túlzásba. Se fejdísz, se karpánt, csak a medveős jele az arcomon. Elmosolyodik, mikor bemutatkozom. Sokszor kinevetnek, de egy másik indián csak nem fog az indián nevem miatt kigúnyolni. Nagyot csalódnék, bár tudom, hogy mára a kultúránkban is óriási pusztítást végeztek a megszállók. Nagy Gyógyító megmondta, Mindent előre megmondott.
Szóval lakota indián. Velük nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Megismertetük őket a lovaskultúrával, de elűztek, mert többen voltak. Később mégis összefonódott a két törzs sorsa. Nem tudom, ő mennyire van ezekkel tisztában, de nekem kiskorom óta tanították a történelmünket a szüleim. Nem akarom megbántani, úgyhogy csak röviden szólok:
- Vörös Fülemüle! Szép madár. Illik a név egy ilyen csinos leányhoz.
Mikor kérdez, a villámjelre mutatok:
- Ez a medveős jele, az én totememé. Legalábbis felénk, Wyomingben a megmaradt cheyenne-eknél ezt jelenti. Mutánsként egy hatalmas medvévé tudok változni, ahogy az ősök is képesek voltak erre.
Gondolkodom, hogy volt-e olyan képességhasználati óra, amin láthatott medveként, de nem tudom felidézni. Sok diák van, nem biztos, hogy észrevett. De egészen tisztelettudónak és műveltnek látszik. A formája viszont érdekel. Vajon mióta lehet ilyen? És hogyhogy ilyen sápadtarcú? Ezek nehéz kérdések és ha bántották ezek miatt, akkor talán nem beszél róluk szívesen. Azért mondok néhány finom szót:
- Gondolom, te nem igazán tudsz alakot váltani, különben elrejtetted volna ezeket - nézek a szárnyára és a farkára. - Milyen magasra tudsz velük repülni?
Közelről még helyesebbnek tűnik és az öltözéke is nagyon csinos. Még a végén lesz értelme ennek az ünnepi katyvasznak, ha szót értünk.

~Tina, Matt~

A növényt épphogy csak elkezdem szemlélni, mikor meglátom, hogy Rejtőző Medve is megékezik. Mikor integet én visszaintek neki. Medve nem cécózik sokat odasétál egy indiánruhás félig sárkány mutánshoz.
~ Szerintem nem ismerik még egymást, de lehet tévedek. Mindenesetre nem úgy köszöntek egymásnak, mint akik rég ismerik egymást.
Nem sok időm van elmélkedni, mert hamar megérkezik matt is. Szerencsére nem kellett sokáig várnom rá. Sőt ami meglepett, hogy öltönyben volt meg csokornyakkendőben, még azt hittem én fogok túl öltözni, de így pont illünk majd egymáshoz.
Rámosolygok Mattre, mikor meglátom. Aztán a srác odasétált hozzám és bocsánatot kérve a késésért egy szál rózsát varázsol elő a semmiből. bár tudom,hogy ő nem tudná megteremteni, így tuti, hogy valahonnan előhúzta, de mégis, annyira szép gesztus volt tőle.
Csak irulok pirulok, miközben elveszem a virágot és megszagolom.
- Csak most jöttem én is. Nagyon szépen köszönöm.
Mondom, majd egy puszit nyomok a srác arcára köszönet képen.
- Van kedved táncolni?

A dicséretre csak elmosolyodom, nem mondok semmit, majd ha érdekli honnan kaptam a nevet, akkor majd úgyis megkérdezi tőlem.
Rejtőző Medve elmeséli nekem, hogy az indián nevét a képessége miatt kapta.
- Ezek szerint nemcsak én kaptam a képességem után nevet. Anyám, a sámán, az Álcázó Sárkány névvel illetett az átváltozásom után, de én nem akartam azt nevet viselni, mivel nem tettem érte semmit, hogy kiérdemeljem, csupán a pubertás műve volt, míg a Vörös Fülemüléért megdolgoztam.
Mondom őszintén és már felmerül bennem a gyanúm, hogy túl sokat is fecsegek, pedig eddig pont, hogy zárkózottabb voltam.
Leheletnyi csönd után újabb kérdést tesz fel, ezúttal a szárnyaimról, gondoltam, hogy észrevette, de jól esett, hogy nem rettentette el ez attól, hogy szóba álljon velem. Mondjuk a repülés kissé kényes téma nálam, de azért válaszolok a kérdésre.
- Sajnos nem, pedig a régi sulimban még a fehér bőröm miatt se fogadtak be Lakota társaim, a fehérek pedig a vallásom miatt nem. Ami pedig a repülési magasságot illeti... az igazat megvallva, nem tudom. Csak bő két hónapja változtam át és nem igazán tudok még rendesen repülni. A képességfejlesztés órákon többször fejlesztettem az álcázást, mint a repülést, mert gondjaim vannak a landolással.
Mondom, a végén rövid magamon való nevetéssel. Elvégre a képességfejlesztésen tuti láthatott már landolni, vagy ha nem, akkor a károkat, amik maradtak  a berendezésben.
- És te már ura vagy a benned lakozó medvének? Úgy hallottam a lupinokban van egy állati én is, bár lehet tévedek.

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle~

Ó, egy sámán leánya ő? Akkor biztosan sokat tudhat, hiszen a tudás hordozói tovább akarják azt adni a leszármazottaiknak. Nálunk így szokás. Egészen megnyílt ahhoz képest, hogy milyen kis félénknek tűnt. Bátorítom tovább és kérdezek arról, ami érdekel.
- Édesanyád biztosan sok mindent taníthatott neked. Az ország melyik részén éltél a suli előtt? Az én szüleim kézművesek, így én ilyesmiket tudok. Nem sok mindent, de például kosarat fontam már és ismerek egy pár csomófajtát. Igen, a Rejtőző Medve nevet akkor kaptam, mikor előtört belőlem az addig bujkáló ős. Szóval ez még nem a hősnevem. Remélem, egyszer tehetek valamit, amiért megkapom.
Remélem, hogy érteni fogja. Ha sámán lánya, akkor értenie kell, hogy egy hőstett után kap igazán dicső nevet az indián. Ez a legtöbb törzsnél így volt, ha jól tudom. De mit álcáz? Most nem kérdezek rá, lehet, hogy túl sok lenne elsőre.
Egy igazi számkivetett. A népe is kiközösítette a bőrszíne miatt, a sápadtarcúak pedig a hite miatt. És akkor még nem is volt mutáns. Ezt én is ismerem, bár engem a cheyenne-ek sosem bántottak.
- Sajnálom, hogy te is keresztülmentél ezeken. Szörnyű, ha még a saját fajtád is kirekeszt. Hogy viselted el? Mi tartotta benned a lelket? Én olyan helyre jártam, ahol nem sok indián volt. Mindig bántottak a többiek, mert egy vézna cheyenne voltam. A kevés helyi indiánnal viszont nem volt gondom.
Szegény lány. És két hónapja még mutálódott is, sárkány formába, azt mondja. Nem hittem volna, hogy ennyire friss a dolog. Nem látni rajta, hogy annyira idegenkedne az alakjától, bár... Lehet, hogy nem is a társaságtól félt? Hanem attól, hogy valami bajt csinál véletlenül? Az órákról nem rémlik, de hallottam a sárkányról, aki nem tud rendesen leszállni. Mikor nevet, én is elmosolyodom és bizalmasan a szemeibe nézek. Ezt a témát nem firtatom, kicsit kellemetlen neki, úgy látom. A másikat viszont büszkén vállalja.
- Álcázás? Hogy csinálod? Beleolvadsz a környezeted színeibe, mint a kaméleon? Nagyjából tudom uralni. Már csak akkor változok át, mikor akarok és az ösztönöknek is tudok parancsolni. Az érzékeim viszont még nem a legfejlettebbek és az erőm is növekedni fog, azt mondták. Az első alkalom nagyon furcsa volt. Ott majdnem halottak is maradtak... Neked milyen volt az első? Ha nem akarsz, nem muszáj válaszolni.
Visszagondolok rá, mikor kilöktek az ablakon és az udvarra már óriási medveként érkezem. Nem halt meg senki, de ez csak véletlen. Pedig nem bántam volna. Csak fehérek voltak, akikkel mindig bajom volt. Azóta már azt is tudom, mennyivel erősebbek vagyunk mi egyáltalán az embereknél, nem csak a fehéreknél. Vajon Vörös Fülemüle hogy gondolkozik ezekről? Ezt nem ma este fogom megkérdezni, de egyszer biztos megtudakolom tőle. Kicsit olyan téma ez nekünk mutánsok, mint az első nemi együttlét az embereknek. Néha fájdalmas, néha örömteli, de mindenképpen meglepő és új élmény.

/ Megint kifelejtettem a fejlécet.    /

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle~

- Eléggé sokat, megtanultam a gyógynövények használatát is tőle. Dakota államban éltünk. Sajnos én nem tudok kosarat fonni se a csomófajtákat kiismerni, de azért az alap csomókat mindenki tudja. Elvégre a cipőm is meg tudom kötni. Ami pedig a hős nevet illeti még én sem kaptam, de egyszer mindenki életében eljön az idő, hogy megkapja.
Mondom egy újabb mosoly kíséretében. Eléggé kezdek feloldódni. talán mert valaki olyasvalakivel beszélgetek, akinek hasonló sorsa lehetett.
- Nem volt könnyű, én legtöbbször valami szabadidős tevékenységben vezettem le a bennem dúló érzelmeket. Elég sok mindent csináltam: íjászkodtam, szobrokat faragtam, festettem. Ha pedig el akartam vonulni a világ elől, akkor elmentem lovagolni egyet. Nincs is jobb érzés, mint vágtatni a szélben.
- Sajnálom, hogy neked sem volt könnyű gyerek korod, de szerintem a múlt arra jó, hogy tanuljunk belőle, hogy az életünk további utazásán, már jobban és okosabban éljünk. Ezt anyám mondta mindig nekem.
Kissé bepárásodik a tekintetem, de csak azért, mert előtör belőlem a hiányérzet. Rég nem beszéltem anyámmal, aki megígérte, hogy majd látogatni fog, de valamiért még nem tette ezt meg.
Szerencsémre Medve hamar témát vált így a pára hamar eltűnik a szememből.
- Nem egészen. Inkább láthatatlanságnak nevezném, bár ennek két módját ismerem. Ha telesen láthatatlanná válok, akkor azt csak nagyon rövid ideig vagyok képes fent tartani, de akkor csak a légzésem buktathat le vagy ha belém ütköznek. Előnye, hogy mozoghatok is, míg a kaméleonnak egy helyben kell maradnia a "láthatatlansághoz". Az álcázást kétszer annyi ideig tudom tartani, de akkor a levegő mozog a helyemen. De ezt csak napsütésben lehet inkább kiszúrni. Aztán megtanultam, hogyan álcázzak tárgyakat is, egyelőre 5 kilóig megy a dolog.
- Ami az átalakulást illeti, én átalakulásomkor nem vadultam meg, mintha nem rendelkeznék ösztönökkel, sem pedig sárkány énnel, mintha csak a külső jegyeit örököltem volna a sárkánynak. Semmi mást.

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle ~

Cipőfűzés. Na igen, én nem a hétköznapi csomókra gondoltam, hanem az erősebbekre meg a bonyolultabbakra. De hát persze, ha nem tanítottak neki ilyet, akkor nem értheti. Én meg a gyógyfüvekre néznék bambán, ha beszélni kellene róluk. De a hősnévről jut eszembe. Miért lett ő Fülemüle, ha nem madár, hanem sárkány? A Vöröst értem, hiszen ilyen színű az a szép kis hajkoronája.
- Elárulod, miért kaptad a Fülemüle nevet?
Szóval megtalálta a maga útját. Többnyire magányos tevékenységekben és ezt meg is értem, ha mindenhonnan kiutálták. Sok mindenhez ért, sokoldalú. Mondhatnám, hogy ezerarcú. Ez tetszik nekem. Az pedig nem zavar, hogy fakó. A szíve igazi indián.
- Tudod, annyira örülök, hogy megismerhetek még egy indiánt itt az iskolában. Forge tanár úron kívül nem igazán volt még erre alkalmam. Ez egy bölcs mondás. Nálunk is van egy hasonló: "Aki nem ismeri a múltját, az nem tanulhat." Lényegében ugyanaz, csak egy kicsit messzebbre visszanyúlva.
Most mi van vele? Egy kicsit mintha elszontyolodna. Aztán viszont elmúlik és mesél egy kicsit a képességéről. Láthatatlanná tud válni. A levegő mozog a helyén? Ezt nem igazán értem.
- Hű, sokszor jól jött volna ez a képesség - mondom elvigyorodva. - Szerintem néha mindenki vágyik rá, hogy láthatatlan legyen. De ez a levegőmozgás hogy működik pontosan? Nem igazán tudom elképzelni.
Hallgatom, amit mond, hogy vadság nélkül alakult át. Próbálom felidézni, hogy mit tudok a régi sárkányokról, amiket az indiánok ismertek. Szarvas kígyók, amik hősöket ölnek. Meg a földsárkány. Nincs túl sok történet, amit ismerek.
- És hogy bírod ezt a formát? Nagyon nehéz lehet megszokni. Gondolom, így lóra sem ülhetsz. És egyébként... Te nem eszel valamit?
Az én tálcám közben kiürült és ideje újabb édességeket magamba tömni, meg valamivel leöblíteni. Gyümölcslé lenne jó, keresek is. Á, almadzsúz, tökéletes. Ha Vörös Fülemüle megmondja, hogy mit szeretne, akkor szedek is neki egy tiszta villával a tálkájára meg öntök a poharába, amit kér.

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle ~

- Ahol laktunk tehetségkutatót rendeztek, egyszer úgy döntöttem én is benevezek. Elég sokan indultak és a fehér bőrű osztálytársaim röhögtek is, mikor meghallották, hogy feliratkoztam. Aztán a sors fintora az lett, hogy elértem a harmadik helye énekléssel. Nos azóta viselem ezt a nevet. a verseny után persze a fehérek is barátkozni akartak velem, de én nem kértem népszerűségből eredő barátokból, így maradtam a két igazi indián barátomnál.
Mondom őszintén és már megint azon kapom magam, hogy túl sokat dumálok. Annyi dolgot mondok, amelyek valószínű nem is érdeklik őt.
Aztán a srác helyesel a mondásomra is.
- Én is nagyon örülök. Nekem sem sikerült még sok mindenkivel kijönnöm itt. Bár én sem voltam mostanában túlzottan sokszor a többiek közt. Egyenlőre az új önmagamat akartam megszokni, aztán a környezetemet.
Rejtőző Medvének tetszik a képességem, de nem érti az álcázás részben, hogy miért is foszforeszkál a helyemen akkor a levegő.
- Szerencsére nekem még nem volt rá éles helyzetben szükségem rá. Ami pedig az álcázást jelenti, a válasz egyszerű, mint a fizika. Amiről a fény nem tud visszaverődni, az nem látható, ilyen a levegő is. Amikor láthatatlanná válok, a testem atomjai is hasonlóan viselkednek, és áteresztik magukon a fényt, de csakis a fényt. Az álcázás folyamán csak a nagy része engedi át a fényt, így a megmaradt atomok részben láthatóak maradnak. Ha megengeded akkor bemutatom.
Elveszek a büféasztalról egy almát, vagy narancsot, amelyik van. Majd felemelem úgy, hogy a lámpa megvilágítsa azt.
- Most a fény még visszaverődik a felületéről, de most már csak néhány atomjáról.
Mondom, mikor álcázom a kezemben lévő gyümölcsöt. Az egész külső szemlélő szemével úgy tűnhet, hogy az alma eltűnt a kezemből, de aki közel áll hozzám, mint Medve annak úgy tűnik, mintha a levegő a kezemben motoszkálna, agy inkább izzana. Pont, mint egy forró nyári délutánon a levegő.
Aztán az gyümölcs 10 másodperc múlva visszaváltozik normálissá, a kezem is leengedem. Medve újabb kérdést tesz fel, amire ugyan válaszolok, de nem szeretem ezt a témát.
- Lassan, de megszokom. Már sikerült elérnem, hogy ne verjek le velük semmit se véletlenül. mert régebben, ha meglepődtem vagy hasonló akkor kicsapódtak és levertem valamit.
- Persze ezt itt.
Mondom, majd beleharapok az almába. Vagy meghámozom a narancsot és azt kezdem el nassolni.

- Á, te énekelsz is? Pár éve én is elkezdtem ezzel foglalkozni. Amióta visszakerültünk az elrablóinktól, azóta viszont eléggé hanyagoltam. Miket szeretsz dalolászni?
Még egy közös pont. A kellemes meglepetések napja ez. Még lehet, hogy visszatér a kedvem az énekelgetéshez. Ráadásul ő még új itt. Lehet, hogy lenne kedve közös tanuláshoz. Bár én meg nemsokára érettségizem. Az a legfontosabb, de szerintem majd javasolni fogom, hogy legalább egyszer üljünk össze.
A kis bemutató segít, hogy megértsem, miről beszélt az előbb. Én inkább humán beállítottságú vagyok és nem igazán érdekel az ilyesmi. Fizikából meg nem vagyok annyira erős, hogy ez csak úgy beugrott volna.
A sárkányformájáról úgy beszél, hogy látszik, nem szereti. Zavarja, persze, hogy zavarja. Azt hiszem, én sem örülnék, ha nem lennék képes medvéből visszaváltozni emberré. Nem kellene ezt erőltetni. Vidámabb vizekre evezünk.
- Aha. Köszi, így már világos! Hasznos kis képesség. Egyébként ha marad időd a tanulás mellett, még mindig szoktál farigcsálni vagy festeni? Vagy mivel kapcsolódsz ki itt a suliban?
Nem kér a kínálgatásból. Kiszolgálja saját magát és az almát kezdi harapni, amivel megmutatta, mit tud. Én pedig újabb adag tortát és süteményt veszek el. Túrótorta, kezdetnek jó lesz. Három kókuszgolyó, egy vaníliás tekercs meg egy ilyen Raffaello. Na jó, kettő Raffaello. Három, legyen! Még mindig kívánom az édességet.

~ Rejtőző Medve és Akali Amikwa/ Vörös Fülemüle ~

- Sok mindent. Attól függ éppen milyen a hangulatom. Bár a kedvenc előadóim Sakira és Jennifer Lopez, bár az előbbinek csak az angol számait ismerem csak.
- Téged is elvittek? Senki sem mesélt semmit az esetről, pedig érdekelt volna. Persze, ha ez kellemetlen téma,akkor társaloghatunk tovább a zenéről.
Mondom, miközben elveszek pár szem epret és csoki kockát az asztalról, hiába nincs megolvasztva a kettő együtt még úgyis finom.
Medve a faragásról kezd el kérdezni én pedig válaszolok is neki.
- Persze szoktam. Furán is néztek rám, mikor meglátták nálam a kis fahasábokat, mikor beköltöztem.
Mondom mosolyogva.