Re: Bálterem

by **Irina Shane** Pént. 04 Dec. 2015, 23:28

~Lewis&Moore ikrek~

Amikor hirtelen megsoroztam őket aaaa kijelentéseimmel vagy mikkel, azt hittem kicsit leterhelem őket de nem, bírják a gyűrődést, főleg a beszédesebb válaszol is, viszonozza a dicséretet a hajamra és megrezegteti a szárnyait, mintha forgatni akarná bennem a kést egy kicsit, biggyesztem is kicsit az ajkam majd megszólal a testvére kihangsúlyozva a negatív oldalakat.
-Minden jóban van valami rossz is. - megvonom a vállam - Ettől független elég királyak.
Bár így belegondolva, tényleg akadályt jelenthet átlagos dolgokban is, de ha valaki így születik illetve nő fel, nem tudom így történt e , megszokja és ez lesz a normális.
Majd jön a gyenge pontom, a magasság téma, én irigylem a magasságuk, Kaelyn meg azt hogy törpe vagyok és el tudok bújni...hát pont ez az! Én nem akarok és így szörnyű előadásokra, koncertekre vagy bárhova járni mert egy átlag magasságú ember beül/áll elém és bumm, máris csak egy tarkót lesek végig. Abban tényleg jó hogy tök jól el tudok húzódni a kis zugokba, amúgy rettenet, ráadásul simán fellöknek a langaléták mert nem vesznek észre. Arra meg hogy lapos sarkú van rajtuk hogy ne lógjanak ki annyira csak elhúzott szemekkel nézek rájuk (-.-"), unottan.
-Hadd ne mondjak inkább semmit erre. -gondolok itt a saját cipőmre is, meg még pár dologra.
Mégis mi lenne ha most én is laposban lennék, fhuuu. Csak egy hangos gondolat volt a kérdés de nem veszik sértőnek vagy ilyesmi, simán válaszolnak arra is. A visszafogottabb testvér is válaszol, látszik kicsit mintha érzékenyen érintette volna a kérdés, pedig nem volt szándékos, tényleg nem.
-Elraboltak? - nézek furán - Jaaj tényleg! - ér a felismerés - De a lényeg hogy egyben megúsztátok és most itt buliztok. - jegyzem meg határozott pozitivitással a végén téve pár random mozdulatot- Már amennyire megengedett itt a bulizás. - utalok a szigorú szabályokra a szemem forgatva.
Majd arra hogy egyel alattunk járnak csak pislogok és megvakarom a tarkóm.
-Ooooké, az tény hogy az arcotok elég babás és kortalan de azért azt hittem legalább velünk egy idősek vagy egy kicsit idősebbek vagytok. -talán a magasságukra asszociálva, igen, valószínűleg a miatt gondolhattam. Szóval 1 év az annyi mint, ha pontosak akkor 15 évesek, wow.
De a gyors témaváltó kérdésem se felejtődött el, reagálok is először az élénkebb testvér kérdésére.
-Hát, az én részemről kötöttebb mint amit megszoktam, és tartom a véleményt, baromi unalmas tud lenni itt és a városban, szerintem ha nem járnék haza bezombulnék. Ez a hely, ahhoz képest ahonnan jöttünk, mindig alszik, de baromi mélyen.
Szerencsére a terelésre Willow felemelte a fejét, mondhatjuk hogy siker, remélem nem rontottam el a kedvét, és válaszol ő is, amire felcsattanok, de próbálom viszonylag visszafogottan már amennyire megy.
- Viccelsz?! Tiszta börtön, - majd nyugszom le rendesen - legalábbis annak akit sose fogtak rövid pórázon, - nézek félre - nem igaz? -szegezem Samnek a kérdést hogy ő se kukáskodjon ha esetleg eddig hallgatott volna, ugyanis ezek nem tipikus csajos témák, ő is hozzá tud simán szólni, hacsak nem...mosolyodok el.
És íí érkezik tőle is egy kérdés, talán őt is sikerül jobban felszabadítani, szemmel láthatóan gátlásosabb mint a testvére.
-Ammm, mióta is? - gondolkodom el a plafont fókuszálva, majd Sam-re nézek kérdőn segítségért - Sajnos nekem kissé összefolynak a napok. - vakarom meg a tarkóm kínosan mosolyogva. Az órarend az egyetlen dolog ami miatt legalább azt tudom hogy milyen nap is van.

by **Michael Nikostratos** Hétf. 07 Dec. 2015, 00:27

//Elnézést, a hétvégém nagyon elszállt//

~Lewis és Moore ikrek~

A lányok elég jól eltársalogtak, főleg Sandy és Kaeyln, olyan "átlagos" témákról, mint a szárnyak viselése.
- Én is örülnék ha lennének szárnyaim... szerintem felemelő érzés lehet repülni, és ez megér egy kis kellemetlenséget. - mondom a lányoknak, miközben kissé félredöntöm a fejem, ahogy elgondolkodom. Igen, én gondolkodás nélkül belemennék, hogy kapjak szárnyakat, és nem érdekelne, hogy utána nem tudok a hátamon feküdni, meg ilyenek. A magasságra mosolygok, tényleg vicces, hogy még nálam is jóval magasabbak, zavar is egy kicsit, ha őszinte akarok lenni. Főleg Willow miatt, s amikor az említett a szabályokról beszél, tágra nyitom a szemeimet.
- Túl lazák? Én Sandy véleményén vagyok, szerintem is túl szigorú itt minden. Jó, nem úgy mint egy börtön, de azért nem is olyan egyszerű az élet, mint egy átlagos suliban. Viszont az tény, hogy sokkal menőbb ide járni, és kedvesebbek is a diákok, mint egy átlagos suliban, ahol cikiznének amiatt amik vagyunk. Amúgy én szeretek ide járni, bár sok mindent hiányolok. - mondom, ahogy a cigarettára gondolok. Sandy kérdésére elgondolkodom, és megcsóválom a fejem.
- Én se emlékszem pontosan, hogy mikor jöttünk. Túlságosan is repül az idő. - vigyorgok, és belekortyolok az italomba.
- Egyébként elnézést a kérdésért, és ne válaszoljatok ha zavaró téma, de miért raboltak el titeket? És hogy jutottatok haza? Nem hallottam még a teljes storyt, és gondolom tőletek lenne a leghitelesebb. - teszek fel én is egy kérdést, hogy ne csak ők beszéljenek. Remélem, hogy nem bántom meg őket vele, vagy nem vagyok túl indiszkrét, de hallottam már többféle pletykát is, és jó lenne az igazságot is hallani végre. Vagyis azt, amiről tudja az ember, hogy igaz.

by **Tyranis** Hétf. 07 Dec. 2015, 10:53

~ Moore és Lewis ikrek ~
Kaelyn egy pillanatra sem jött zavarba a dicsérettől.
- Köszönöm! – felelte illedelmesen.
Nem azon az elszállt fellengzős módon, hanem tényleg úgy is gondolta, ahogyan mondta.
- Repülni? – kérdezte most ő lesújtóan. – Ha még tudnék, de nagyjából csak lebegni vagyok képes… Nektek mi a képességetek? – érdeklődött.
Főleg, ha már ez felmerült a beszélgetésben és az övé úgyis tökéletesen látszott. Az elrablásos témához inkább nem szólt már hozzá, remélte, hogy a nővére megteszi, mert neki esze ágában se volt erről beszélni tovább. főleg, hogy tudta, hogy ő volt a hülye az ügyben és ő vette rá Willow-t is arra, hogy menjenek ki a bátyjukhoz a városba, a másik lány úgyis szólni akart az anyjuknak, mert bajt sejtett. Észrevette az elhúzott szemeket, de nem vette magára, nem Sandy volt az első, aki így reagált rájuk, bármire velük kapcsolatban, volt már olyan, aki Gyűrűk urával kapcsolatos cosplay miatt akadt ki a hegyes füleikre.
- Nem – mosolyodott el. – Örülnék, ha idősebb lennék, lehetne italt venni bulizáshoz, jogsit szerezni, de még több mint fél év kell ahhoz, hogy betöltsük a tizenhatot.
Úgy tűnt, hogy az iskolával kapcsolatban mindenkinek felemás véleménye van és máshogyan érez, de legalább a testvérpár mindkét fele úgy vélte, ahogyan ő, hogy túl szigorú a hely. Azon nem csodálkozott, hogy Willow más véleményen van, ő talán egy zárdának örült volna a legjobban.
- Ha hazajártok, felteszem itt laktok a környéken, közelben, esetleg New Yorkban? Nekünk picit nehezebb lenne hazajárni – mondta. – Anglia azért messze van, Avalon pedig főleg…

by **Serena Davidson** Hétf. 07 Dec. 2015, 10:53

~ Moore és Lewis ikrek ~
Willow leginkább csak figyelte a beszélgetést, az picit még mulattatta őt is, hogy azt hiszik, mivel a húgának van szárnya, tud repülni. Ez igencsak messze állt a valóságtól, hiszen séta tempóban tudott nagyjából közlekedni, ezt meg jóindulattal is inkább csak levitálásnak lehetett hívni. Az őt is igencsak érdekelte, hogy az ikreknek mi a képessége, hogy nekik is annyira különbözik-e mindez, mint neki is a húgának. Azonban akkor szólalt meg legközelebb, amikor a beszédtéma az iskolákra terelődött. Mivel Kaelyn nem mondta, hogy hova is jártak korábban így úgy vélte, hogy ő maga magyarázza el, hogy miért is érzi úgy, ahogyan.
- Mi bent lakásos elit magániskolába jártunk Angliában – mondta. – Így ezért is érzem ezt a helyet túl lazának. Noha Kaelyn ott végig szenvedett és lázadt, de legalább úgy viselkedett, ahogyan azt elvárták tőle és nem mindig a bulizáson járt a feje.
Úgy mondta, mintha valami gond lett volna azzal, hogy buliba akar menni a másik lány. Sajnálta, hogy arra nem kapott választ, hogy mikor is kerültek ide az ikrek. Ahogyan az elrablás került szóba Sam részéről zavartan pillantott rá és kissé el is pirult. Igazból nem sokra emlékezett belőle, szerencsére, ahogyan a húga sem.
- Mi sem emlékszünk mindenre… azt hiszem, hogy szerencsére – mondta. – Azt tudjuk, hogy anya egyik ellensége a bátyánkat használta minderre, akiről úgy tudtuk jó ideje, hogy halott. Utána, amikor Avalonba kerültünk vasláncokon tartottak minket, ez roppant fájdalmas, így emiatt alig voltunk magunknál, amíg nem jöttek páran. Egy sárkány, hasonlít az itteni egyik diákra, egy indiai nő, egy fiatal férfi és azt hiszem a Szellemlovas. Ők hoztak haza minket. Nem túl izgalmas és nem egy akciófilm…
Érezhető volt, hogy kicsit kellemetlen neki erről beszélni, de azért végigmondta, amire emlékezett az egészből.
- Most már legalább Kaelyn is látja, hogy anya miért nem akarja, hogy elhagyjuk az iskola területét…

by **Irina Shane** Hétf. 07 Dec. 2015, 14:37

~Lewis&Moore ikrek~

Érdekes fejlemény, a szárnyai egyelőre mondhatjuk hogy csak dekorelemnek felelnek meg, nem tud repülni csak lebegni, még, gondolom idővel menni fog rendesen is és rá kérdez a képességünkre.
-Háát nekem olyanom van hogy amit megérintek annak feltudom venni az anyagát, de még csak egy kis felületen, meg asszem csak a bőrömre, úgyhogy nem nagy dolog.
Aztán gondolom Sam is elmondja, majd nézek Willow-ra, rajta nem ilyen látványos a dolog.
-És neked? - kérdezem felé fordulva, ne maradjon már ki.
Az hogy mennyire szigorú a suli a többség egyetért hogy túlságosan, csak a csendesebb testvér gondolja úgy hogy még laza is, kicsit ki is akaszt vele, de megmagyarázza, elit iskolából jöttek, ráadásul magánból, na szép, nem sokat hallottam róluk de az az egy szó "elit" sokat mond önmagában is, nem csodálom hogy Kaelyn lázongott, sőt nagyon jól tette, valszeg én sem maradtam volna meg a s*ggemen.
Feljött a rablás téma is amit úgy gondoltam hamar lezárunk és izé, láttam nem túl kellemes emlék de Sam oda szúr több kérdést az eseménnyel kapcsolatban, amire finoman megbököm a könyökömmel, hogy nem kéne, de Willow válaszol, ha nem is akar, jó fejségből, a cserfesebbik meg megnémult a téma erejéig, na szép, grat Sam kinyírtad a hangulatot, taps, taps!
Terelés, terelés, ki hány éves, kifejeztem a véleményem a korukat illetően és kaptam is rá választ, igen, csak azért rossz ilyen fiatalnak lenni mert szinte nem csinálhatsz semmit.
-Hát azért a legális italszerzéstől mi is messze állunk még, noha mindent meg lehet oldani, a jogsi viszont érthető, mondjuk....-vakarom meg a tarkóm - nem hinném hogy engem valaha hagyni kéne vezetni. - nevetek kínosan.
Nem tudom milyen vezető lennék de nem biztos hogy a nyugodt fajta ha épp sietnék valahova, na meg ha fel lennék pörögve, figyelmetlen vagyok mint állat.
Rá kérdezett hol lakunk.
-Neeem egészen, Denver-ben van az otthon, csak anyu egyedül van és nem akarom hogy megkattanjon vagy valami, elég társaság igényes, így is szenved szerintem. - húzom el a szám kicsit ahogy rá gondolok - De nekünk meg meg kell tanulni kontrollálni az erőnket, így is vicces volt egy kicsit ahogy jelentkezett...mármint az enyém. - szerencsétlen pasi, még mindig.

by **Michael Nikostratos** Kedd 08 Dec. 2015, 00:54

~Moores&Lewises~

Hát igen, a témám nem épp a legjobb, Sandy oldalba is könyököl, hogy kifejezze a nemtetszését. Ráadásul mint kiderül, repülni se nagyon tud, inkább csak lebegni, de gondolom idővel jobb lesz.
- Az enyém kicsit komplikáltabb, meg kevésbé hasznosabb is... legalábbis jelenleg. Képes vagyok egy tárgyat megfogva felidézni annak "emlékeit". Tehát egy kardnál le tudok másolni egy mozdulatsort, egy gitáron lejátszani a korábban lejátszott dallamot, ilyesmik. - mosolygok, és feltenném a kérdést, hogy a másik ikernek mi a képessége, de Fecsegő megelőz. Persze, ne kuksoljak, de szarról se tudok beszélni, ha be sem áll a szája.
- Igazából Sandy szokott hazajárni, elég nehezen szakadnak el egymástól, és még ma is elég nagy hatással van rá édesanyánk. Kettőt füttyent, Sandy már csinálja is, ne dőljetek be ennek a lázadó álcának. - vigyorgok, és felkészülök, hogy támadni fog emiatt, amivel újabban húzom az agyát.
- Egyébként idebent se teljesen biztonságos, nem? Legalábbis hallottam már pletykákat, hogy mik történtek az itteni diákokkal... Persze, itt vannak a tanárok, de ők se képesek mindenre, és történt már néhány furcsa dolog. - mondom elgondolkodva, nem is nagyon gondolkodva, hogy mit beszélek. - Szóval nem feltétlenül kell kimennetek, itt is utolérhet a baj bármikor. - összegzem végül. - Engem amúgy már ez a suli is kikészít, szerintem egy elit bentlakásosban a falat kaparnám kínomban.

by **Tyranis** Kedd 08 Dec. 2015, 10:23

~ Moore és Lewis ikrek ~
Kaelyn figyelmesen hallgatta végig, hogy mi is a másik testvérpár képességei.
- Hű, ezek menőn hangzanak! – mondta ámulva.
Tényleg így gondolta, hogy azok voltak, tetszett neki. igaz már tapasztalta, hogy mindig mindenkinek a másiké sokkal jobban tetszik, mint a sajátja.
- Nekem a szárnyakon felül képes vagyok tündérport idézni – mondta. – Amire rákerül egy ideig szépen világít tőle… ha emberre, akkor pedig jobb kedve lesz tőle egy kicsit. Mintha valami instant két lábon járó partidrog lennék, csak ez nem okoz függőséget.
Amennyiben volt igény rá, akkor megmutatta az asztalon, arra ügyelve, hogy a Lewis testvérpárra ne kerüljön a porból semmi sem, bár amilyen lett a hangulat a rablás kérdés után lehet, hogy jót is tett volna, ha mindenkire kerül belőle. Néhány pillanatig még hallgatott, az előzőek után már kissé fellengősnek tűnt volna, de Willow úgyis valószínűleg megemlítette volna.
- Illetve születésünknél fogva mágiaérzékenyek is vagyunk – folytatta. – A mágiával képes vagyok illúziókat létrehozni.
A mágia nekik mindennapos volt, de másnak lehet, hogy nem, ők maguk ebben nőttek fel, anyjuk is nagy erejű mágus, a bátyjuk is a volt tanáraik is, még Avalonban, sorolhatta volna. Sandy kínos nevetésére elmosolyodott.
- Legalább nem én vagyok az egyetlen, akiről így gondolják – felelte.
Denver, az sem volt éppen a legközelebb, Sam szavaira Kaelyn bólintott ismerős felállás.
- Nálunk Willow ilyen – mondta.
A srác szavaira nem felelt, meghagyta, hogy a nővére tegye, úgyis megvolt a helyről a véleménye.
- Hogyan jelentkezett? – csapott le Sandy kérdésére gyorsan.

by **Serena Davidson** Kedd 08 Dec. 2015, 10:24

~ Moore és Lewis ikrek ~
A beszélgetés tovább folytatódott és a képességekről beszéltek, hogy kinek micsoda az. Willow is érdeklődve hallgatta végig, hogy kinek mi. A húgáét ismerte, abba nem volt újdonság, de a másik testvérpáré igencsak jól hangzott.
- Remekül hangzanak – mondta őszintén ő is. – A képességeddel Sam mennyivel könnyebbek lettek volna a vívó óráink.
És végül mindenki elmondta a sajátját, így jöhetett az övé, nem tartotta nagy számnak a sajátját, igazi tündér képesség volt ez is inkább.
- Azt hiszem, hogy a földmanipuláció a szó, amit használnak rá – mondta. – Képes vagyok a földet irányítani, megremegtetni, nem kell erőset elképzelni, maximum a vízfelszín remeg egy kicsit egy pohárban, semmi több. Illetve egy kicsit mozgatni és formázni egy kis darabot belőle.
Itt remélte, hogy befejezheti, de Kaelyn még hozzátette, hogy mágiahasználók is.
- Én is született mágus vagyok, gyógyítani tudok a mágiával, kézrátétellel, betegségeket, sérüléseket.
Miután elmondta odafordult Sandy-hez.
- A képességed során a bőröd felveszi azokat a tulajdonságokat, mint amihez hozzáérsz, vagy ténylegesen olyanná válik?
Kíváncsi volt minderre. A kocsi és italvásárlás volt a következő, itt a húgához forudlt.
- Te nem is szerezhetnél itt jogosítványt, angol vagy, még a kocsikban is rossz helyen van itt Amerikában a kormány – mondta.
Arra ő is kíváncsi volt, hogy miként jelentkezhetett Sandy képessége, de mivel a húga feltette a kérdést, ő már nem, inkább Sam szavaira válaszolt.
- Tudom – bólintott. – Hallottuk mi is, Arcade emberrablásait többek között, amire azóta sincs magyarázat, de még mindig biztonságosabb itt, mint odakint. Legalább is remélem, hála annak, hogy közvetlen összeköttetés van a SHIELD főépülettel.
Néhány pillanatra elhallgatott.
- Vagy ezen kívül is van más, miről nem hallottunk? – érdeklődött.

by **Irina Shane** Szer. 09 Dec. 2015, 19:38

~Lewis&Moore ikrek~

Sam is megosztja a képességét, úgy néz ki tetszenek nekik amit tudunk, hát ha tudnám is használni tényleg menő lehetne, elő plüss ember lehetnék, de ez még nagyon gyerekcipőben jár, jó ha az egyik ujjam rendesen sikerül felvenni valami más borítást, de kitartóan gyakorlom, menni fog remélem. Aztán Kaelyn még kiegészíti a képességét és szemlélteti is.
-Azta! - annyira csábít hogy megérintsem a világító izét, port.
Willow is válaszol, azért az a képesség se rossz ám, később veszedelmes is lehet.
-Az is komoly, lehet vele kreatívkodni. - gondolok itt kis szobrocskákra, emlékszem hogy régen csináltunk olyat hogy kertben az agyagos földből csináltunk kis szobrokat, persze egy nyárnál tovább nem éltek, de jól szórakoztunk közben, ezzel a képességgel sokkal könnyebb lett volna, nem szerencsétlenkedtünk volna ennyit.
Majd jött a dolog egy árny oldala, dümmdümmdüüüüm, bár nekem ez hogy valaki mágia érzékeny olyan sokat nem mond, bár ha vettük már órán akkor csak beugrik valami. Aztán az is kiderül hogy ők is tudnak "varázsolni", úgy néz ki kicsit tévképzetek közt éltem, én azt hittem eddig hogy aki ilyen érzékeny, mert a szót azért hallottam már, az nem tud használni, érdekes.
A kézrátételes gyógyításról az ilyen kókler természet gyógyászok jutnak eszembe először, meg az ilyen ezohokuszpokuszolók a kristály csakraküldésükkel, igen, még ma is van aki elhiszi, nevetséges, kemény pénzeket képesek kiadni. Anyuval is volt pár vitánk amikor azt hitte szellem van a lakásba és hívni akart egy ízét...médiumot vagy mit hogy tisztítsa meg a lakást, végül csak kiderült hogy egy nyamvadt patkány volt a ludas.
-Akkor ti kettő az egyben toljátok. - majd Willow fordul hozzám és kérdez még a képességemről - Ahogy megfigyeltem olyanná válik.
Jött a pia jogsi dolog, úgy néz ki nem csak én vagyok itt két balkezes, de lehet csak túloz, megmosolyogtam a hasonlóságot, közben Willow lecsap a rideg valósággal, de nem hinném hogy Kaelyn-t nagyon lesújtaná.
Anya téma, ajj, Sam egyből mutogat is hogy anya függő vagyok és nem vagyok lázadó, ez utóbbi attól is függ hogy nézzük.
- Ha ismernéd annyira anyát mint én akkor tudhatnád hogy a legjobbtól tanulok, csak ő már nyugállományos. - pont azért félt minket ennyire, ismeri az életérzést.
Nem igaz, muszáj az elrablásról meg az ilyen sz*rságokról beszélni? Forgatom a szemem és inkább kicsatlakozok a téma erejéig, ha sokat beszélünk róla meg gondolunk rá akkor bevonzzuk, így van ez mindennel, ebben az egyben hiszek, nem egyszer megtörtént, de lehet hogy csak baromi nagy véletlen volt. Közben Kaelyn kap az alkalmon és rá kérdez hogy jelentkezett a képességem.
-Hát...egy ilyen..horror escape house-ban voltunk, az tudni kell hogy elég ijedős vagyok, - még is elmentem egy ilyen helyre, végülis buli volt - aztán kiszaladtuk a lelkünket meg, halálra voltunk ijedve, asszem épp sikerült meglépni a pszichopata elől és a falnak simulva vártunk, nos közben beugrott egy statiszta, és az egy dolog hogy a szívem kihagyott de a hirtelen stresszhatására felvettem a fal anyagát gondolom a térdemre, és ugye reflexből megküldtem a pasit a legérzékenyebb pontján, hangot nem adott csak összecsuklott magzatpózban és úgy maradt, már amennyit láttam belőle, azóta nem tudom mi van vele de lehet steril lett. Amúgy akkor fel se fogtam mi történt, csak amikor másnap reggel a két tanárnő a konyhánkban várt minket hogy lemenjünk. -tárom szét egy pillanatra a karjaimat - Ennyi, inkább kínos mint vicces igazából,... vagy tragikus. - sóhaj.

by **Michael Nikostratos** Kedd 15 Dec. 2015, 21:16

//Elnézést, elcsúsztam//
~Moores&Lewises~

Miután megosztottuk a képességeinket, most rajtuk a sor, hogy csodálják a miénket, amennyire megfigyeltem, ez elég megszokott. A szomszéd fűje mindig zöldebb, tartja a mondás, és amúgy ez tényleg így van, mindenkinek a másik képessége tetszik jobban. Például az, hogy most csak lebeg... gondolom később fog tudni repülni. És a tündérpor se rossz, főleg hogy bárkit felvidít. Igazából, a drogokat is okkal szeretik az emberek.
- Van káros mellékhatása? Ha nem, akkor nagyon sokat kaszálhatnál vele. - mosolygok, remélem hogy nem érti félre, és nem gondol rosszra. - Egy kis vidámság mindenkinek jól jöhet. - teszem hozzá.
Ráadásul még mágiájuk is van, füttyentek is egyet, menőbbek mint gondoltam. Jól néznek ki, menő képességük van, és varázsolnak. Amikor a szebbik a vívásról beszél, zavartan megvakarom a tarkóm.
- Igen, tény, hogy sokat segített... tanultál vívni? - nézek rá, és zsebre dugom a kezeim. - Igazából tök jó lenne valami ilyesmi, de a vívás annyira nem vonz... Kobudo-t tanultam, mielőtt ide jöttem, utána nem hiszem, hogy azonosulni tudnék rendesen a tárggyal... sajnálom, hogy ilyesmit nem tanítanak. - mondom, és végighallgatom az ő mágiáját is, amire elismerően bólintok.
- Akkor előtted is komoly karrier lehetőség áll, mint orvos. - mondom komolyan. - Egyébként, mintha csak a világunk ellensúlyozására születtetek volna. -nézek rájuk. - Annyi szenvedés, és harc közepette, aki vidámságot hoz, és aki meggyógyítja a sebesülteket, talán fontosabb, mint bárki más. - jelentem ki, majd zavartan megvakarom a tarkómat az ilyen hirtelen, és nagy horderejű kijelentéstől.
- Hát tudod, a diákok össze vissza pletykálnak mindenfélét... a ti elrablásotoknak is legalább négy verzióját hallottam, ezért is szerettem volna rákérdezni. Az arcade storyról is annyi mindent lehetett hallani, és emellett még biztos kitaláltak több mindent. Vagy csak én járok ilyen élénk fantáziájúakkal egy osztályba? - nevetek zavartan, majd hagyom, hogy Sandy elmesélje a képességének jelentkezését.

by **Tyranis** Szer. 16 Dec. 2015, 11:54

~ Moore és Lewis ikrek ~
Figyelmesen hallgatta a beszélgetést végig, Sam kérdésen láthatóan elmerengett, miközben beleivott a poharába. A tündérfény az asztalon közben először csak elhalványult, majd pedig teljes mértékben eltűnt, mintha ott sem lett volna. ha még eltűnés előtt Sandy végül hozzáért, akkor nem igen érzett semmit, látszott, hogy ott volt, rákerült az ujjára, de mégsem volt semmi fizikai érezhetőség, mintha néhány hópihe, vagy egy-két porszem került volna csak rá.
- Nem tudom, hogy van-e – rázta meg a fejét végül a fiú szavaira. – Lehetőség szerint kerülöm, hogy emberrel érintkezzen, azt tudom, hogy Willow-ra nincs hatással. De a lélekre hat, jobb kedvet csinál, lehetségesnek tartom, hogy ez is függőséget tud okozni, mint a drog…
Néhány pillanatra elgondolkodott még, majd ismét megszólalt.
- Meg mint látod még pillanatok alatt eltűnik, így eladni sem lehetne – mosolyodott el. – De végül is bulik előtt kifáradásig állhatok az ajtóban és szórhatom mindenkire…
Nevetett fel a végén, emberekre úgyis tovább hatott ez, mint a tárgyakon a fény. Ahogyan Sandy az anyukájukról beszélt, akkor még hozzátett valamit, főleg a nyugdíjaskor miatt.
- A mi anyukánk ezer év körül van, a tündéreknél pedig nincs nyugdíjaskor – mondta.
Lelkesen hallgatta végig, ahogyan Sandy arról beszélt, hogy miként jelentkezett a képessége. A végén, ahogyan a tökön rúgást említette a lány, nem bírta ki, hogy ne nevessen fel.
- Szerintem nem kínos – mondta, tényleg így gondolta, nem csak a lányt szerette volna megnyugtatni vele. – A statiszta meg megérdemelte! Örüljön inkább, hogy nem kapott többet!

by **Serena Davidson** Szer. 16 Dec. 2015, 11:54

~ Moore és Lewis ikrek ~
Bólintott Sandy szavaira, amikor a kettősséget hozta fel.
- Igen, bár a mutáció a könnyebbik a kettő közül – felelte szerényen.
Ezek után fordult vissza Sam-hez, aki közben a vívásról kérdezte.
- Igen, tanultunk – bólogatott. – Avalonban nőttünk fel főleg, ott pedig jellemzően középkori szintű társadalom, technológia van. így igen, vívni tanultunk, íjászkodni, solymászatot is próbáltak belénk nevelni, de az kevésbé ment és megtanulhattunk ott lovagolni is. Nem távolkeleti stílust tanultunk, hanem középkorit, Arthur király idejéből valót, a tündérek is szerettek azon a szinten megragadni.
Orvosként, nem igazán tudta egyelőre, hogy az jó lenn-e.
- Nem tudom – felelte. – Igazából nem tudom még, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Kaelyn-nel ellentétben én jobban érzem magam Avalonban, így lehet, hogy ott fogom az életemet elölteni, nem pedig itt a Földön.
Mielőtt folytatta volna, vett még egy nagyobb levegőt, főleg, mert ez kicsit hosszabb lesz.
- Nem gondolom így – mondta kedvesen. – A képességeink, mármint a mutáció egyeznek azzal, ami a tündéreknél mágiaként a leggyakrabban feltűnik. Kapcsolat a földdel, természettel, lélekkel. A gyógyítás ugyanígy egyik leggyakoribb mágia ág, ahogyan az illúzió is. én úgy vélem inkább, hogy igencsak közel állunk a felmenőinkhez, gyökereinkhez.
Végtére is a vallásuk lényege is ez volt. Az elrablásukkal kapcsolatos dologra bólintott.
- Értem – felelte végül. – Nem tudom, én is úgy tapasztaltam, hogy az emberek szeretnek mindenfélét kitalálni mások kárára…

by **Serena Davidson** Kedd 05 Jan. 2016, 10:06

~ Moore és Lewis ikrek ~
Miközben tovább beszélgettek a beszélgetés kezdett ellaposodni, ami számára igazából nagyon is jól jött, mert így legalább úgy tud majd felmenni a szobájába vissza a könyvei közé, hogy nem bánt meg senkit. Egyébként sem szeretett volna idejönni, mármint az egész bálra. Továbbra sem neki való volt ez a bulizás és még mindig jobban érezte magát Avalonban a középkori és tündéres dolgok között, mint itt a modern technológiák között. Ebben a testvérei közül ő hasonlított a legjobban az anyjukra. Letette a kezéből a poharat, majd kissé zavarban a többiekre pillantott.
- Bocsássatok meg, ettől a sok "zenétől" megfájdult a fejem, visszamegyek a szobámba lepihenni. Nektek további jó szórakozást! - köszönt el.
A legtöbben, akik tudták, hogy mi a képessége a mágikus, ilyenkor szokták mondani, hogy ez nagyon könnyen orvosolható, mert a mágiájával helyrehozza, csak épp koncentrálni kéne, azt pedig fejfájással nehéz. Így ha visszaért a szobájába átöltözött kényelmesebb viseletbe, majd egy fájdalomcsillapító bevétele után bebújt a takaró alá és próbált aludni.

//Köszi a játékot.//

by **Tyranis** Kedd 05 Jan. 2016, 10:07

~ Moore és Lewis ikrek ~
Ő maga is várta a válaszokat, amiket egyelőre nem kapta meg őket, ellenben Willow készült távozni. Tudta, hogy nem szokott hazudni a nővére, így tényleg fájhatott a feje, ami nem volt épp kellemes. És nem is tett jót neki a dübörgő zene.
- Jobbulást! - mondta a nővérének.
A másik ikerpárra nézett a testvére távozása után, még mindig totálisan halott volt a légkör, nem is gondolta, hogy ettől jobb lesz, főleg, hogy Sam eléggé Willow után érdeklődött, ő pedig távozott. Belekortyolt az italába és kiitta az egészet, majd végignézett a tömegen.
- Azt hiszem, hogy végigjárom a helyet - mondta. - Körbenézek, hogy mi szokott itt egy bulin lenni. Még valószínűleg beszélünk úgyis! Sziasztok!
Integetett is a párosnak, majd elfordulva belevetette magát a tömegbe, hogy körbenézzen és más szórakozási lehetőség után is nézzen, például valakit, akivel táncolni is lehet.

//Köszi a játékot.//

by **Thorhalla** Hétf. 01 Feb. 2016, 00:05

A karácsonyi bálnak vége van.
Elkezdődött a Valnetin napi és farsang bál, ami március 31-ig fog tartani.
Kellemes játékot mindenkinek!

by **Akerman** Hétf. 01 Feb. 2016, 12:10

Zsebre vágott kezekkel sétálgatok egy ideig a folyosókon majd a bálterem felé nagy nehezen el is jutok. Nem a megtalálásával volt a baj, inkább az akarattal, hogy be akarok-e menni. De végül csak ide hozott a lábam. Nincs itt gond, csak bemegyek, eszek, iszok meg csevegek aztán meg biztos jó lesz. Ha csak fojton a szobámba ülök nem fog változni semmi úgy sem.
Bemegyek végül a bálterembe. Hiába akartam volna kiöltözni nem volt mibe meg a mineknek se volt nagyon meg így a farmer maradt meg egy fekete garbó. Elsőre nem látok senkit akit legalább látásból ismernék, ez kissé megnehezíti a dolgot így inkább az üdítők felé rajtolok meg meg elsőre és a választás között kezdek el filózni az asztal felett.

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 09 Feb. 2016, 00:01

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~
Ez volt az első alkalom, hogy Hana úgy döntött, hogy elmegy bármilyen rendezvényre a suliban. A karácsonyi bál az furcsa lett volna, révén hindi révén nem igen ünnepelt efféle számára pogány rítusokat. De a farsang és újévi bál az remeknek tűnt, főleg, hogy jelmezt is felvehetett. Így az egész téli szünet alatt nem csinált mást, mintsem a jelmezét. Amióta visszatért az élet és látta az X-ment, illetve a Fantasztikus négyest, azóta Zaphire volt a kedvence, így nem volt csoda, hogy az ő jelmezét másolta le, persze némi változtatással, ami illik saját magához. De mire végzett, legalább elmondhatta, hogy tényleg úgy nézett ki, mint egy szuperhős. Azzal a különbséggel, hogy nem igen voltak hozzá hasonlóak a köztudatban. Mármint, akik nem fehérek... itt az X-mennél és a suliban is nagyjából egy kínait tudott megszámolni és egy-két négert, illetve volt egy korábbi diák, aki iráni volt és saját maga volt még hátra. Bár önmaga amerikaiként élt és nőtt fel, de attól még a szülei Indiában születtek és onnan jöttek.
Lelkesen érkezett meg a bálterembe és nézett végig a tömegen, akik ott voltak. A legtöbben beszélgettek, táncoltak és elfoglalták magukat. Hana úgy döntött elindul és szerez magának valami üdítőt, amikor odalépett és töltött volna magának valaki nekiment és majdnem fellökte. Hogy megtudja tartani az egyensúlyát meg kellett kapaszkodnia, de közben neki is ütközött egy fiúnak. Amint sikerült megállnia, akkor fordult oda Akerman felé.
- Bocs, majdnem fellöktek engem is - mondta. - Ugye nem borítottál magadra emiatt semmit sem...

a jelmez:

by **Akerman** Szer. 10 Feb. 2016, 20:43

Kissé elmerengve a gondolataimban végül csak kiválasztom, hogy mit igyak ami a kólára esik végül. A legtöbb üdítőhöz nem sok esélyem volt így most kiélvezhetem a lehetőségeket amik bőven voltak is a buli miatt.
Megfogtam még egy szelet pidzát a másik kezemben és elmerengve a gondolataimban, hogy mit kóstoljak majd meg fordultam meg amikor megtörtént az ütközés. Próbáltam utána korrigálni de a kilöttyentése egy kicsit még is megtörtént. Először kissé mogorván néztem a lökőre de a felismerés után már mosolygósabbra váltottam.
- Semmi baj.
Válaszolok kedélyesen majd lenézek magamra. A gatyámra kicsi jutott de semmi extra. A pidza meg biztonságban a markomba.
- Áh ez semmi. Te megvagy?
Kérdezek vissza, hogy ő is okés-e. Mégis csak őt is meglökték, közben végig fut a tekintetem rajta és beleharapok a pidzámba.

by **Lady Gaia-Vell** Csüt. 11 Feb. 2016, 00:02

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~
Hana örült, hogy az, akinek nekiment szerencsére nem harapta le a fejét azért, mert ez megtörtént. Főleg, hogy elvileg, mint kiderült egy kicsit le is öntötte magát az itallal, ami a színe és állaga alapján kólának tűnt a lánynak. Bólintott a kérdésre és meg is szólalt.
- Igen, köszi, szerencsére még nem volt arra időm, hogy üdítőt vadásszak magamnak - mondta.
Ahogyan meglátta, hogy a fiú beleevett a pizzájába, korogni kezdett a gyomra, ekkor jutott eszébe, hogy a nagy készülődésben,hogy a ruháját befejezze most estére még semmit sem evett. Így ezt is ideje lenne majd, de ha már úgyis szóba elegyedett, akkor ideje lett volna az is, hogy bemutatkozzon.
- Eshana Khan vagyok - mutatkozott be végül. - De csak szólíts Hana-nak.
Valami furcsa volt a sráccal kapcsolatban neki, a kinézete és minden, de végül ahogyan diszkréten ugyan, hogy ne legyen túl illetlen végigmérte a másikat leesett végül, hogy miért.
- Remélem nem tűnik túl bunkónak a kérdés, X-men, vagy tanár vagy? - kérdezte. - Mivel diáknak egy "picit" túlkorosnak néznek.
Bízott benne, hogy kap majd választ a kérdésre, ha igen, akkor gyorsan kinyújtotta a kezét, némi koncentrálással megnyújtotta, hogy elérje a szendvicseket, amik úgy két méterre voltak tőle, és gumiszerűen húzott magának oda egyet és egy ásványvizes palackot. Nem akart bunkó lenni, hogy elsiet és itt hagyja a srácot, ha már ilyen volt a képessége, akkor pedig élt a lehetőséggel.

by **Akerman** Csüt. 11 Feb. 2016, 12:27

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

Ő is rendben van, nem fogott még semmit meg amit elejthetett volna és végül fel sem borult szóval nem történt semmi. Nagyban rágom a falatot majd végül lenyelem és utána bemutatkozok én is viszont.
- Rain Akerman-nak hívnak.
Kicsit elgondolkozok, még is mit mondjak hogyan szólíthat végül hasra ütés szerűen hozzá teszem:
- Az Ake is megteszi.
Megint harapok egyet a pidzába, bár most kisebb falatot mint elsőre közben hallgatom, hogy mit is kérdez. Kicsit meglepődök, hogy túlkorosnak vél diáknak de aztán rá jövök, hogy tényleg idősebb vagyok a legtöbbeknél akik diáknak számítanak itt.
- Igazából diák vagyok, legalábbis egy szinten. -kihúzom magamat- Ennyire felnőttnek nézek ki?
Nem tudom nem észrevenni, hogy megnyúlik a keze és kényszeresen de lekövetem a tekintettemmel is miközben válaszoltam Hana-nak.
- Hasznos képesség.
Mosolygom meg ahogyan horgászott magának enni és inni.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 12 Feb. 2016, 00:01

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~
Rain neve egyáltalán nem volt ismerős Hana számára, így most már tényleg igencsak erősen élt a gyanúperrel, hogy a fiú X-men, vagy olyat tanít, amivel ő maga még nem találkozott. Felsőbb osztályból pedig fix, hogy nem ismerhette, vagy nem is nagyon látta, bár még a saját osztálytársait, évfolyamtársait sem ismerte annyira. Kissé meglepődött, amikor kiderült, hogy a srác mégis diák, arra a kérdésre, hogy ennyire túlkorosnak néz-e ki bólintott.
- Hát, ami azt illeti... - kezdte. - Legalább húsz évesnek nézel ki, alsóhangon.
Mondta ki, amit gondolt. Többször is felrótták neki az évek során, hogy ami a szívén, az a száján is, de remélte, hogy Ake nem fog megbántódni azon, hogy ezt elmondta neki.
- Legalább is a diákoknál idősebbnek nézel ki, lehet, hogy koraérett vagy, vagy hasonló.
Próbálta menteni a menthetőt, ha megsértette a fiút. Amikor a képességét illette Ake, akkor elmosolyodott.
- Köszi - mondta. - Csak ne találkozzak árammal, vagy elektromossággal, mert az nagyon nem tesz jót nekem...
Borzongott meg egy pillanatra.
- Neked mi a képességed? - érdeklődött. - És mióta jársz ide a suliba?

by **Akerman** Pént. 12 Feb. 2016, 17:46

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

Ahogy mondja, hogy mennyinek és látszok szerinte még a legalábbot is hozzá teszi megállok a rágásban egy kicsit majd folytatom tovább és hallgatom, hogy mit mond még. Igaz ami igaz a legtöbbeknél idősebb vagyok és már a nagykorúságot is ütni fogom nemsokára de nem igazán foglalkoztam sosem ezzel a kor dologgal. Egy szép késő induló vagyok iskolához már magában is.
- Hát majdnem annyi vagyok már, ez igaz. Mármint húsz.
Össze hajtom a kezemben a pizza szeletet egy szünetet tartva a válaszomban így majd vissza felnézek Hana-ra.
- Pedig borotválkoznom se kell még.
Teszem hozzá aztán kortyolgatok az üdítőmből, közben körbe nézek a teremben is. Amikor a képességéről beszél, hogy nem jó neki az áram nem tehetek róla megmosolygom a dolgot.
- Az senkinek sem tesz jót, amennyire én tudom.
Az én képességemre is kérdez, hogy mit tudok. Ez azt hiszem számítható volt is.
- Teleportálni tudok tárgyakat. De nem vagyok jó benne még nagyon. Az iskolában is csap pár éve vagyok, és órákra is csak nemrégiben kezdem el járni. Lehet ezért nem futottunk össze már korábban.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 13 Feb. 2016, 00:01

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~
Úgy tűnt, hogy majdnem eltalálta Rain korát, mert a húsz valóban közel állt ahhoz, ami a valóságot fedte. Igazából saját maga is ahhoz közeledett volna, ha nem halt volna meg annak idején a Bukásban, vagy úgy tért volna vissza, hogy a holtan eltöltött időben öregedett volna, bár az meg elég érdekesnek tűnt volna, de legalább... mindegy, kellően sokat szokta ezen törni a fejét és nem kellett volna. Főleg, hogy nem emlékezett semmire sem abból az időből, amíg halott volt, csak olyan volt az egész, mintha aludt volna, bár még az sem, egy pillanat volt az egész. Annyira azonban már nem akart így hirtelen bunkónak tűnni, hogy ennyi idősen mit keres még itt a srác. Elvigyorodott, amit a borotválkozásra mondott Rain.
- Azt hiszem, hogy sok srác irigyelhet ezért - mosolygott. - Az akcentusod alapján jól gondolom, hogy brit angol vagy?
Kissé furcsa volt a kiejtése a srácnak, nem a megszokott amerikai, a többi brit diáktól szokott effélét hallani. Az elektromosságra bólintott és az éppen szájában levő szendvicsfalatot lenyelte, majd utána szólalt meg.
- Én elég sokáig nem tudom utána a képességemet használni - mondta. - A legkisebb elektromosságtól sem... azért ennyire nem tesz rosszat másnak, azt hiszem.
Ezek után kérdezett rá a srác képességére. Feszült figyelemmel hallgatta, hogy mire is képe Ake. A végén még füttyentett is egyet.
- A teleportálás tök menő! - jelentette ki határozottan. - Nem rég kezdtél el csak órákra járni?
Pislogott néhányat és értetlenkedés ült ki az arcára.
- Ha nem szeretnél nem kell rá válaszolni - mondta, ha látta, hogy zavarba jött a kérdéstől Rain.

by **Akerman** Vas. 14 Feb. 2016, 21:37

Befejezem szépen a pidzámat és az utolsó falatot is lenyelve bólintok Hana kérdésére.
- Igen, Angliából származom. Te sem amerikai vagy, jól gondolom?
Kérdezek vissza én is. Bár nem nagyon tudom, tudok tenni különbségeket. Nem sok emberrel beszélgettem eddig, hogy sok tapasztalatom legyen akcentusok terén de van egy érzésem, hogy Hana sem ide valósi ebben az értelemben. De megeshet, hogy tévedek és nem lepne meg egyik sem a kettőből. Hogy más srácok miért irigyelnének a borotválkozás nem szüksége miatt, nem tudom miért kéne nekik. De őszintén nem is érdekel, hogy mit gondolnak rólam.
- Oh, szóval kevéstől is már nem működik. Az tényleg nem ugyan az mint másoknak.
Hana kirobbanó határozottságára amit a képességem mivolta váltott ki nála kissé meglepődök, akaratlanol még meg is rándulok egy kicsit.
- Nem olyan menő ez. -mondom zavaromban- Használni is csak alig alig tudom.
A kérdésére, hogy csak most kezdtem el az órákra járni hezitálva nem válaszoltam rá. Látszódhatott az arcomon mert hamar hozzá tette, hogy nem muszály válaszolnom erre.
- Bocsánat. Az indoka rám tartozik csak.
Mondom miközben a poharamat bámulom és lötyögtetem benne azt a kevés kólát ami még van benne.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 15 Feb. 2016, 00:02

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~
A visszakérdezés meglepte Hana-t, úgy hitte, hogy neki nincs semmilyen akcentusa sem, mármint azt a helyet leszámítva, ahonnan érkezett, mert az valóban nem New Yorki volt, hanem kicsit délebbi. A kérdésre végül megrázta a fejét.
- Új-Delhiben születtem - kezdte. - India fővárosában, de pár hetes voltam, amikor elköltöztünk ide Amerikába, New Jersey-be egészen pontosan. Azóta is itt él a családom. amerikai-indiai kettősállampolgár vagyok, bár semmit sem éltem Indiában. Szóval igazából mondhatjuk, hogy amerikai vagyok teljes egészében.
Néhány pillanatra elgondolkodott mielőtt felelt volna.
- Úgy tapasztaltam, hogy meglehetősen sok angol, brit van errefelé...
A folytatásra bólintott, hogy valóban a lehető legkisebb neki már betesz és attól kezdve a mutációja használhatatlan. Továbbra sem vélte úgy, hogy a teleportálása a tárgyaknak ne lenne menő, úgy vélte, hogy az.
- Tök jól lehet vele mutatványokat, bűvész trükköket bemutatni, ha pedig valahova kiállsz ezzel, akkor jó kis zsebpénzt is össze tudsz szedni vele - mondta el a saját ötletét, hogy ő mire használná.
Úgy tűnt, hogy tényleg sikerült valamibe nagyon beletenyerelnie a kérdéssel, hogy miért is nem jár Ake órákra, vagyis eddig. Így csak bólintott, hogy nem akar erről beszélni. De mivel a srác járt már órákra az állítása szerint, így igencsak gyorsan eltudta terelni a témát a kellemetlenebbről.
- Akkor hagyjuk - mondta, nem erőltetve a témát. - Mondtad, hogy már jársz órákra... mikre? Hátha összefuthatunk valamelyiken.

by Ajánlott tartalom