Bálterem

Anton, Felix, és Kevin

A napokban még talán furcsa az új város, az új iskola, az új társaság, de gyorsan alkalmazkodom, talán már a jövőhéten nyugodtabbnak fogom érezni magam. Ez az első olyan helyzet, hogy hosszabb időre "elköltözök" otthonról, ugyanis nem volt különösebb okom ezt megtenni. Minden megvolt otthon amit csak szemem-szám megkívánt, így nem is nagyon erőltettem magamban olyan gondolatokat, hogy valamikor el kéne onnan mennem. De aztán már így majdnem felnőtt fejjel úgy döntöttem, hogy előbb vagy utóbb meg kell ismernem a Földön élő többi mutáns fiatalt is, főleg ha barátokat akarok szerezni magamnak. Eddig az interneten könnyedén sikerült más kocka haverokat összegyűjtenem, akik nagyjából ugyanolyan érdeklődési körrel rendelkeztek mint én, de az nem volt az igazi. Most az élő embereken (vagyis mutánsokon) a sor, és nincs is erre megfelelőbb alkalom, mint egy bál. Itt a február, itt a valentin nap, már csak az lenne a furcsa, ha a bálidőszak nem lenne itt. Persze nem kell valami nagy kiöltözős dologra gondolni (legalábbis az én részemről), hiszen én bőven beérem egy fekete farmernadrággal, egy viszonylag szebb inggel, na meg valami teljesen fekete sportcipővel. A fejhallgatóm, - mint mindig - most is a nyakamban szól, hiszen nem árt felkészülni a jó zenével, ha esetleg a buli nagyon halott lenne. Egyelőre viszont nem teszem fel a fejemre, odasétálok egy asztalhoz ahol többféle ital található, majd gyorsan keresek magamnak egy üres poharat, és megtöltöm colával. Ezután visszaindulok egy fal mellé, hogy onnan figyelgethessem a diákokat tovább. Még nem ismerek senkit, de ez nem lesz így sokáig. Az első megfelelő "áldozatra" rávetem magam, és remélhetőleg az a valaki egy normálisan kinéző srác, akivel talán még beszélgetni is lehet, és nem éppen a bunkóbbik fajtából való. Bár már volt példa arra, hogy jól kijöttem ilyen típusú emberekkel. Már ha azt barátságnak lehet hívni, ha falhoz kenik az embert..

Egy kicsit tán már mégiscsak túlzás.
Már a bál. A terem. A színes forgatag, meg a hozzá tartozó végtelenül szociális környezet. Hozzá van szokva. Sok orosz lagzira járt annak idején, apja népszerű ember, ő pedig helyes kölyöknek titulált. Vitte magával, mint valami dísztárgyat, akire ugyan büszke egyelőre nem lehet, de kifogástalan viselkedésével, udvarias modorával eljátszhatta a nagyközönség előtt, hogy mégiscsak az. A fia, cégbirodalmának várományosa, a jövője, pénzes úri kis fattyú. Ah, igen, amerikai, de sikerült kinevelni belőle a gyökereket. Természetesen, engedelmes és jó eszű, alig ütött az anyjára. Hogy bírja-e a piát? Mégis milyen orosz nem bírja a piát?!
Itt nincs vodka. Ettől az egész összejövetel valahogy fájdalmasan gyermekdednek hat és mint olyan, nem igazán éri el az ingerküszöbét. Egy félreeső asztalnál ül, bár észrevétlen nemigen tud maradni. Jól áll neki a sötét zakó, a nadrág, a vörös ing kiemeli figyelő íriszeinek sűrű, mézszerű, ragadós árnyalatát.
Mindenkit figyel és senkit sem igazán. A környezet részletei maradnak meg, a résztvevők hangulata, a parfümök és kölnik sokszor összeilleszthetetlen, most mégis bimbózó szerelmének émelyítően kutyulódó, nehéz nászi halmaza. Sokan találnak egymásra ma este, hogy aztán másnap a valóságba visszacsöppenve idegenkedve gondoljanak majd saját választásukra, s ennek az égvilágon semmi köze a szesz fokozta hangulathoz. Pusztán a levegő ilyen. Az atmoszféra. A közkívánat.
Ennél magasabbról aligha tehetne a köz kívánságaira.
Kissé unottan sóhajt, belelapoz a rajzfüzetbe. Elég időt töltött el az iskolában már ahhoz, hogy a többség megtanulja, nem érdemes az orosz kölyköt zaklatni olyan túlértékelt dolgok miatt, mint esetleg nem létező, avagy csak jól rejtőző kellemes társasága. Zárkózott, arrogáns kisseggfej. Nem, igazából nem seggfej, mert nem igen ereszt meg rossz szót mások felé, inkább csak a közömbös érdektelensége, ami zavaró.
Nos. Ezen az estén sem húzott illő, vidám farsangi maszkot a helyes kis pofijára.
Talál egy üres oldalt. Annyira nincs ihlete, hogy koromszem és különösebb cél nélkül firkálgat. Nem kell mutánsnak sem lennie ahhoz, hogy elüsse az időt.
Pillantása megállapodik az újonnan érkező figurán. Vörös, kölykös, inges, fejhallgatós. Óh, hát. Kezdetnek megteszi, random szúrópróbaszerű elvek alapján őt kezdi el firkálgatni. Mi fájdalom, végeredményben valami szőrös démonszörny lesz belőle.

Anton, Felix, és Kevin

Ahogy körbenézek, szomorú sóhajtással bélyegzem meg az ismételt csalódottságot. Senki sem keltette fel a figyelmemet, és ha valaki talán mégis, ő az azt követő pillanatban már el is rontotta az egészet. Ehhez mondjuk nem kell sok tényező, elég egy óvatlan orrtúrás, egy kellemetlenül elejtett böfögés, esetleg az is kihúzhatja magát aki folyamatosan a hátsó táját vakargatja. Oké, hogy ez alaphelyzetben nem zavarna engem, de most valamiért különösen érzékeny vagyok az ilyen dolgokra. Körbenéztem másodszorra is nagyobb remények után kecsegtetve, de ismételt kudarc lett a vége. A második körben sem érkeztek jobb példányok, és valamiért az előző kör emberei is rondábbnak tűntek mint azelőtt. Ez általában fordítva szokott történni egy bulin, de azt hiszem ezt most valahogyan elnézhetjük, hiszen nem igen jutott a kezembe alkohol. Egy újabb reménytelen próbálkozásra kapom fel a fejem, most már lejjebb téve a lécet. A szemem egy olyan alakon akad meg, aki nem igazán törődik a többi emberrel, legalábbis úgy tűnik első pillantásra. Egy üres kis helyen firkálgat egy papírra, és olyan mintha az egész bál, csak az ő háttérdíszlete lenne. Persze, nem egy olyan srác, vagy csajszi van aki szingliben nyomja, de ők inkább a prédák után kutatnak, és nem zárkóznak be a saját kis világukba. Ahogyan figyelem őt, feltűnik hogy néha-néha rámpillant. Vajon bejövök neki? Vagy éppen engem rajzol? Remélem nem az utóbbi, mert az elég kellemetlenül érintene. Még nem igazán rajzoltak le soha, és nem is óhajtom, hogy ez megtörténjen. Biztosan borzalmasan néznék ki 2D-ben. De ezt inkább nem is ecsetelem tovább. Kizárólagos alapon elindulok az ismeretlen fiú felé, s közben óvatosan lehúzom a poharam tartalmát, amit rögvest le is helyezek egy asztalra. Mielőtt megszólalnék még picit megigazítom az ingemet, ez valamiféle rossz szokás nálam. Úgy, ahogy a hajam megigazítása is, de valamiért ezt sosem tudom kihagyni az első szavak megejtése előtt. Végül megszólalok:
- Szia, látom te sem élvezed úgy a bulit, mint más. Pedig elvileg a mi szórakozásunkra szánták. - ejtek el egy óvatos mosolyt, majd ha nem kapok hirtelen választ, folytatom. - Hiányzik a bálról az alkohol, úgy érzem. Vagy te nem szoktál inni? Első ránézésre olyan tipikus jókisfiúnak tűnsz. Esetleg tévednék? - kacsintok felé, majd elindítom felé a jobbkezemet. - Kevin vagyok, és Te? - mutatkozok be, bár ezt korábban is megtehettem volna. Azonban ez valahogyan mindig is későbbre szokott maradni. Olyan sablonos ha valaki a nevével kezdi a beszélgetést. Én legalábbis nem úgy szoktam.
- Láttam, hogy rajzolgatsz valamit. Megmutatod? - indítok el ismét egy témát, valamelyikkel csak sikerül megfognom az érdeklődését. Nem nagyon szeretnék az első emberről kellemetlen emlékeket szerezni, akit itt megismerek.

Kevin, Anton, Felix

Fuckin' bál!
Igazából bírja őket, sokkal jobban bírja, mint a gazdag butagyerekek, akik annyira el vannak kényeztetve, hogy a legjobb szórakozásaikon száznyi márkajel fityeg. Imádta a karácsonyit, fetrengett az asztalt alatt, részben a röhögéstől Vörhennyel, a rókaforma, rókalelkű lupinnal, aki sokkal elviselhetőbb volt, mint az a benga fekete állat, akit nem győz zrichálni, de ugye csak nem lesz baj ebből itt a bálon?
Szereti a bált azért is, mert gyereknek érzi magát tőle. Vigyorgó idiótának, akit a felnőttek szórakoztatni akarnak zenével, tánccal, jó kajával, persze pia nélküli józan szórakozással, de hát ugyan már, legyen a kölyök élelmes, ha akar valamit az élettől. Szóval éljen a buláj!
Amióta itt van, mindig ugyanabban a szerelésen jelenik meg, már megszokták a fiúk-lányok. Kimosott haj csak lazán hátrahabozva, oldal felnyírt tincsek, felül a sörényszerűség, sötét, mint a tekintete, hiába olyan ragyogóan világosak az íriszei. Tapadós, fekete pólóra húzza fel a sportzakót, ami egy kicsit ugyan nagy neki, de vállban már passzentos, elég erős, csak a derekán lötyög, de majd oda is belekeményedik. Még egy cigit elszív, mielőtt belevetné magát a szerelmes éjszakába, az egész csöpögő nyál hacacáré hidegen hagyja, pajtást keres.
Néz jobbra, semmi, néz balra, még mindig semmi, a denszelők között laza járással vág rendet magának, aki nekikoppan azt félretolja, átszeli a termet keresztbe, de nem olyan feltűnő, mint a kékek, lilák, sárgák, amelyikek néha jó ízléssel a saját mutáns színűkhöz öltöztek.
Végre! Kiszúrja az asztaloknál a vöröst, odakanyarodik, néhány hosszú lépés, éppen csak felgyorsul, még egy kicsi, meglátja mellette a szöszit, nocsak, pedig mondta a rókának, hogy csak óvatosan szemezgessen a pszichoszőkével, de mire eljut a tudatáig a tévedés már egy isteneset csap Kevin lapockái közé, mintha egy tonnás teherbírású lupin figyelmét akarná magára felhívni.
- Mit mondtam neked Vörheny, hol várjál meg, hm? - ragadja meg a vállát a csevegőnek, és fordítja magával szembe, majd a képe láttán rögvest fekvő kérdőjelet formálnak sötét szemöldökeit.
- Hoppá, nem te, újfiú. Csinos füles. Hello Anton - int a rajzmesternek, a kezében tartott papír láttán sötéten elvigyorodik. - Újfiúk egymás közt - végigméri a vörös alakot újra, némi megvetés és undor költözik a tekintetébe, leveszi a kezét a másikról, túl tiszta neki.

//Elnézést,hogy beleszólok, alkohol nincs az iskolában, max ugye a nagykorú X-men tagoknál (pl Rozsomák), de diák nem tud becsempészni, így azt hanyagoljátok, mert ha be is hoztátok fix, hogy elvették.//

Áldhatja a szerencséjét, hogy nem telepatából van, az ugyanis igen komolyan sértené a kis orosz önérzetét, hogy "lejjebb" teszi valaki a lécet azért, hogy őt kiszúrja. No nem mintha különösebben akarná, hogy kiszúrják, felszúrják, megszúrják, szúrják... hogymi? Lényeg a lényeg, a figyelme éltelen és jellegtelen pillanatnyilag, nehéz megállapítani, mi rejtőzik a sárgásbarna íriszek érdektelen rejtekében. Nem vesz tudomást a másik közeledtéről, amíg az aurájába nem ér. Na most, Antonnak nagyjából a három (rossz napjain öt) méteres vonzáskörzete aurának tekintendő alapvetően antiszociális mivoltát figyelembe véve, így ez viszonylag hamar megtörténik. Összevonja fakó szemöldökeit, ahogy felpillant a srácra és kénytelen alaposabban is megfigyelni az arcszerkezetet, a vonások kidolgozottságát, a haj vöröses árnyalatát, a zakó hiányát.
- Óh, hogy ez egy buli? Fel sem tűnt. - Némi élc éle vág át az erőteljes orosz akcentuson, keveset bízva a képzelőerőre származását illetően. Hátradől a székben az asztal alatt keresztezi lábait, hűvös pillantással méri végig alaposabban a fiatal srácot.
- Újfiú vagy? - Nem tudja mire vélni azt a kacsintást. Komolyan? Van még errefelé, aki próbálkozik kapcsolatot teremteni vele az itteniek közül? Rendben, a módszere nem elég erőteljesen negatív ahhoz, hogy túl hamar leépüljenek róla, lévén mégiscsak nettó hatmillió klub tagja és a tanároknak a megfelelő figyelemmel és tisztelettel adózik, de azért ez már mégiscsak egy kicsit túlzás. Biztos a bállal jár. A túlzások éjszakája. Vagy tényleg csak új a gyerek.
- Skicc. - Elgondolkodik egy pillanatra, hogy "jófiúságának" fényében megszorítsa-e a másik kezét, de végül jobbik énje győz. Már azt leszámítva, hogy mostanság használatos ragadványnevén mutatkozik be. Nincsenek igazán érzései ezzel kapcsolatban, van olyan hatékony, mint az Anton, plusz származása helyett a képességére fókuszál. Kinyújtja a kezét és megfogja a másik mancsát. A fogása erőteljes, határozott, amolyan orosz módi, nem igazán nézné ki belőle az ember így elsőre. Nem fitogtatja erejét egyébiránt, főként mert az nem különösebben számottevő.
- Ha annak tűnök, nyilván az is vagyok, hm? - Mert az élet már csak ilyen egyszerű. Oldalra biccenti az állát, megtartja a szemkontaktust, bár különösebben nem jó érzés farkasszemezni vele. Túlságosan is idegennek hat. Mikroszkóp-effektus; ízekre szed és alapjaiban vizsgál meg. Halkan kocogtatja a kupakját visszanyert töltőtollat az asztalon.
- Itt nem szoktam inni. - Leginkább azért, mert nem lehet, ha lehetne meg a legtöbb nem regenerációs képességgel rendelkező vele egykorút simán asztal alá inná. Nem mert amúgy egy piás típus, hanem mert korán csináltak belőle fiatal felnőttet. Oroszok...
- Ööö... - Érzékelte korábban a szeme sarkából a mozgást és elég alaposan remélte, hogy nem ide tart, ám most üdvözli a mini aszteroidaként becsapódó csávót a jelenetbe. Már egészen addig, amíg nem realizálja, hogy a perverz kis...
- Vérszagra gyűl az éji vad. - Valami megvillan a tekintetében arra a sötét kis mosolyra, jelzésértékűen becsukja a könyvet és kikönyököl a szék támláján, lehetőség szerint elkerülve, ha a neo hátbaveregetésétől a vörös átzuhanna az asztalon.
- Felix. - Mert a név manapság üdvözlésként is funkcionál. Vagy legalábbis, ahonnan ő jött. Valami olyasmi lehet ez, mint ahogy oroszék pestisként kerülik az "uram", "hölgyem" és egyéb tiszteletteljes megszólítást is.
Végigméri a neot, ha már így belibbent kirakatba és elmereng, vajon mutáns-mágnest implementált-e belé valaki, amikor épp öt percig nem figyelt...
- Mi az a Vörheny? Valami betegség, vagy mi? - Komolyan gondolja. Vagy nagyon jó a pókerarca.

Anton, Felix, és Kevin

A buli még mindig nem ért el arra a szintre, hogy megillessem "jó" jelzővel, de még mindig nem adom fel a reményt. Beszélgetésbe elegyedem az ismeretlen szőkével, akinek arcához végül egy név is társul. "Skicc". Talán valami becenév lehet, amit azért kapott mert sokat rajzolt. Egyedi, legalábbis én még nem nagyon hallottam ezt a szót mint név. Na jó, igazából eleve nem is szoktam ezt a szót hallani. Nem igazán vagyok megáldva művészi vénával, és a környezetem is inkább másban leli örömét, semmint a rajzolásban. A reakcióira csak elmosolyodok, némelyiken el is nevetem magam, bár őszintén szólva nem igazán hiszem, hogy ezek közül bármelyiket is viccnek szánta.
- Igen, most érkeztem a kúriába. Igyekszem minél több srácot megismerni, szükségem van a társaságra, és kifejezetten érdekelnek az emberek.. vagyis a mutánsok. Khm.. - Köszürölöm meg a torkom, ilyen helyzetben nem igazán tudom, hogy melyik jelzőt illik használni az itt lévőkre. A "romantikus" pillanatunk azonban hirtelen megbillen, az egyensúlyommal egyetemben. De nem esek el, hiszen az ismeretlen erő mely hátulról meglökött, azon nyomban meg is ragadja a vállamat, és maga felé fordít. Egy egész helyes srác jelenik meg mögöttem, igazából.. pont az esetem. De nem kecsegtetett jó érvekkel, hiszen első találkozásunknál már egyből le "vörhenyezett" legyen akármi is az. Remélem nem a vörös hajamat próbálta kicsúfolni, mert azt nem igazán szeretem. Gyakran megesett velem, és a testvéreimmel. Valamiért az emberek azt hiszik, hogy olyan különleges ha valakinek ilyen a hajszíne. Szerintem teljesen ugyanolyan, mint a szőke vagy a fekete. De mindegy. Hamar leesett, hogy a Vörhenyet nem nekem szánta, hiszen a pillantásán egyből le lehetett szűrni, hogy nem rám számított amikor megfordított. De legalább megdicsérte a fülesemet, ez jó pont. A helyes fiútól meg is kaptam az első bókomat, és ez viszonylag egész jó pont a mai éjszakának. Ebből még úgyérzem bármi lehet. Közben Skicc is beszáll a beszélgetésbe, amiből gyorsan levontam, hogy ezek ketten ismerik egymást. Talán már lecsúsztam mindkettő srácról, és ezek közt van valami? Csak nem. De a legrosszabb esetben még összejöhet egy kellemes kis édeshármas az estére. Csak nem szabad rossz benyomást keltenem, és minden rendben lesz.
- Csá, Felix. Kevin vagyok. - nyújtom felé a kezemet üdvözlés gyanánt. - Ti már ismeritek egymást valahonnan? - teszem fel az első kérdésem, mivel próbálom megerősíteni a tényeket, hogy tisztábban lássam a dolgokat, na meg azt is, hogy hol a helyem, és mik az esélyeim. - Mik a terveitek a mai estére, srácok? Ha így folytatódik a buli, szerintem hamar kifejlesztem a másodlagos képességemet, ami az állva alvás nevet fogja viselni. - lökök el egy viccnek szánt valamit, na meg egy újabb burkolt kérdést. Még nem igazán tudom mi lesz a helyzet ezzel az egésszel, de igazán remélem, hogy nem leszek gyertyatartó az éjszaka.

Anton, Kevin, Felix
16+

Felkanalazza a borulót, végül is, ő a bűnös, de bocsánatot biztos, hogy nem fog kérni azért, hogy a tenyerét a másik hátába süllyesztette. Amúgy is, miért nincs a gyereken zakó? Ha zakóban látja, sose keveri össze azzal a másikkal, mert az meg nullszázalékos zakótéren
- Ha még volna vér, hát hol tartod te a véredet - nem különösebben költőien vigyorog rá Antonra, ahogyan ő maga költővé válik egy múlékony pillanatra, nem kezel le a szöszivel, úgyse kezelik ezen a helyen felnőttként, bár komolyan. Van hely ezen a világon, ahol a kamaszok nem isznak? Ez biztos a pokol. Túlságosan spicli volt, azért került ide, ráadásul önként!
Vérivó hangulatban van, kéne valami jó kis tömény. Vajon ha annak a fos robotnak letépné a fejét, akkor kicsapnák? Mi filozófia.
- Csá Kev- kezel le a tévesvörössel.- Jah, ismerem, netto tízmillió óránk közös a sráccal, jobb, ha nem bőszíted fel, ő amúgy a bokszklub réme - bólint nagyon komolyan.
- Tanuljál már meg beszélni bubi - nyúl ki a szőkéért, miután megszorította kissé és elengedte Kevin mancsát, meglapogatja a fejét, mint a rosszul teljesítő kiskutyáknak szokás, mielőtt visszaküldik őket az edzőpályára.
- Ja. Vörösfoltos betegség. Tudod. Vörös, haj, folt, Vörheny. Ez a neve egy lupinpajtásnak, nem láttátok valahol? Tök olyan vörös, mint te Kevin, csak teljesen máshogy néz ki - vigyorodik el, ha esetleg ez nemm lett volna egyértelmű, a gyengébbek kedvéért hozzáteszi, hogy ez a vörös, nem az a vörös.
- Mától te vagy Vörhenykettő. Üdv itt, még nem láttalak túl sokszor, új vagy, mint a szöszi, vagy eddig kómában feküdtél a gyengélkedőn? Én nem ítélkezem.- megvakarja az állát, eltűnődik a terveken, hosszú pillantást vet a fiúra. Van valami nyugtalanító a szürke szemekben, a pupillája tág, mintha valami pörgetné a vérét, persze ez kizárt dolog ebben a templomban, ahol minden egyes test egy másik kicsi templom, de önmagát elég jól pörgeti. Ahogy elvigyorodik értelmet nyer a pillantása. Ez egy "tesztelem mennyit érsz halandó" tekintet.
- Mi bajod van a bulival? Talán nem fülessel kéne jönnöd és nem aludnál be, mint egy uncsikocka, lássuk mit hallgatsz, "kilégzés-belégzés"? - miközben beszél odakap a vörös fejéhez két oldalról és felfelé lerántja a nyakából a fülest, hogy a saját felére cuppantsa.

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

Szóval végül is Amerikai csak másik városból valósi. Valamennyire mondjuk eltaláltam, vagy nem is tudom. Ahogy elnéztem csak én nekem tűnt úgy mintha. Bár mindenki nekem itt olyan mintha nem itt született volna. Inkább azért mert, hogy én nem születtem itt.
- Sokan lennének? - kérdezek vissza bár nem mint ha sokakkal beszélgetnék, beszélgettem volna általánosságban, hogy észre vegyem.
Arra, hogy mire is lenne jó a képességem csak nézek rá. Nem gondoltam még ilyenekre sosem de nem is szeretem magam fénypontba tenni sem.
- Nem igazán gondoltam bele ilyenekbe, sokat nem is tudom használni a teleportálást. Csak el tudok magamtól teleportálni tárgyakat, ha hozzá érek.
Bár lehet , hogy ilyesmik segítenének a gyakorlásában. Ilyesmik is. Annak örülök, hogy nem akarja firtatni a dolgot tovább. Egy kicsit elgondolkozok egy hümmögéssel, hogy milyen órákra is járok. Nem sokra járok de hírtelen nem ugrik be mind.
-Alap tantárgyakra legtöbbet, matek, biosz, meg képesség fejlesztésre és Zen órákra járok. De csak hétfő és szerdánként járok.

16+
Megkérdezné, mi olyan vicces, de aztán úgy dönt, nyilván az akcentusa teszi. Mi öröm, főbohóc lett mutánsfalván.
- Mhmhm. Nos, üdv itt. - Nem javítja ki, hogy mi a megfelelő kifejezés errefelé, leginkább azért, mert sem az embert, sem a mutánst nem tartja pejoratív jelzőnek. Felőle aztán bármelyik lehet. - Kétlem, hogy a társasági életben segíthetek mondjuk. Honnan jöttél?
Olyan sztoikus nyugalommal nézi végig a páros kevéssé gyengéd összeborulását, hogy szinte pofátlan. Vagy annyi voyeur hajlammal áldotta meg az ég, hogy már a fáradtságot sem veszi titkolni, vagy szimplán csak még nem ütötték meg különösebben az ingerküszöbét, haláli semlegességgel mozizik. Már addig, amíg Felix be nem szól. Beszólt? Hát persze hogy be. Lapossá váló pillantásból ítélve a véres utalás erős telitalálat.
- Mi sziporka. Tükör előtt gyakorlod, vagy zsigerből jön? - Bekaphatja. Hh, jobban meggondolva, ne, talán inkább mégse. Felvonja a szemöldökét a bokszklub réme jelzőre. Ezt is kifejezetten beszólásnak veszi, még ha ezúttal kifejezetten a saját értelmező kéziszótárát is kell használni a felismerésére. Meg a mutáns anyád neoka.
A rajzkönyv lustán himbálózik az oldala mellett, kezdi kissé zavarni, hogy ezek ketten előtte állnak, amíg ő itt ücsörög. Sok mindenhez szintben van. Pölö a much wow, so szósöllájf, very nope mérője kezd a megfelelő, hogytűnjekelfeltűnésnélkül szintre lépni.
- Hogymi... - Bubi? Már rá se kérdez. A buksisimilapogatásból ítélve nyilván megint szívatják. - Na! - Összerándul a kontaktra, mint a macskáknál szokás, hirtelen kapja el a hím csuklóját, a magára hagyott toll magányosan gurul odébb az asztalon. Cigiszaga van. Felix miért cigizhet, ha ő nem? Botrányos ez az esélyegyenlőtlenség. Bosszús képpel hunyorog fel.
- Vigyázz, mire mancsolsz, neonka. Elcseszed a séróm. - Lám-lám, valaki kezd updatelődni a helyi szlengből. Ereszti a neo kezét, majd az ellentétes oldalon slisszol el a székről. Feláll, lazán az oldalához fogja a rajzfüzetet, a tollat visszacsúsztatja a gerinc belsejébe.
- A rókaképű? Asszem a srácot zaklatja matekról. Már amelyik mellette ül. Valamerre arra. - Magától értetődően a terem tőle legtávolabb eső pontja felé mutat. Nem, nem tudja ott van-e, de tényleg látta a kiscsávóval.
Elraktározza magában a vörhenyes tudást, azonosítja az orosz megfelelőkkel, biccent. Túl nagy meglepetést nem okozott a magyarázat, nyilván valami ilyesmit sejtett. A vörös hajat egyébként azért tartják különlegesnek, mert ritkább génállomány szükségeltetik hozzá, mint egy mezei barnához, feketéhez, vagy szőkéhez. Vagy legalábbis ő így tudja.
Kóma, huh? Végigméri a vöröst, aztán a neot. Van életösztöne, neki kong a vészharang arra a nembedrogozott pillantásra.
- Asszem én... megyek és nem tesztelem, kifejlődött-e már a másodlagos képességem a nem szomjanhalásra. Egy élmény volt. - Lusta intéssel azt a pillanatot választja a gyors és fájdalommentes távozásra, amikor a többiek a közös fülhallgatózással turbékolnak. Mosoly rándul a képén a kibelégzésre. Óh, hát. Megvannak a maga gonosz kis pillanatai.
Reméli tartanak valami erősebbet is a gyümölcslénél. Mintha látott volna... kólát.

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

- Igen, a gyakorlás sosem árt. - helyeslek végül hangot is adva a gondolataimnak. - Örülnék, ha magamhoz is tudnék teleportálni dolgokat. -Teszem még hozzá miközben az üres poharamra nézek.
Most is jól jönne mondjuk, ha magamhoz teleportálnák egy üveg üdítőt vagy valamit. Hana-nak biztos tetszene, meg nekem is. De figyelmem átirányul a meglepődött arckifejezésére, hogy csak két naponta járok órákra. Azt tudom, hogy nem szokványos de nem tudom, hogy miért jó ez, hogy irigylésre méltó.
- Én nem tudom, az én szememben te vagy a mázlista, hogy minden nap tudsz menni. - mondom egy kicsit szomorúbb mosollyal- A legtöbbet élvezem is, már az órákat. Csak alig értek valamit. -mondom egy sóhajjal- Bele csöppentem az egész órákba is meg
, ilyenek.
Úgy is az asztal mellett állunk így leteszem a poharamat és megfogok egy kólát és töltök magamnak.
- Kérsz? -ha Hana pohara is üres akkor megkérdezem.

Anton, Felix, és Kevin

Skicc kérdésére elmosolyodik, majd határozott választ ad: - A Csendes-óceánon van egy családi szigetünk, onnan jöttem. - húzza ki magát, bár itt talán már megszokott tény lehet, hogy multimilliomosok járnak köztük. Az újonnan érkezett srác kifejezetten érdekes személyiségnek tűnt Kevin számára, és talán közre játszhatott ebbe az is, hogy elég nagy vonzódást érzett a stílusa, és a külsője felé. Az orosz fiú annyira nem fogta meg, persze ez még változhat majd a napokban, hetekben, ám egyelőre az új jövevény teljesen levette a lábáról. Mindenesetre próbálta ezt nem kimutatni, és most különösen koncentrált arra is, hogy ha közelebb lép hozzá Felix, ne váltson egyből át a feje rákvörösre. Bár ez talán az ő esetében nem is lenne annyira feltűnő, hiszen rézvörös bozontjában szinte művészien beleolvadnának a változás, és a zavarba jött állapot enyhe tónusai. A "Vörhenykettőre" persze már felfigyelt jobban, mint a többi szövegre amit toltak neki, és erre már különösképpen reagálnia is kellett.
- Vörhenykettő? Nem valami vonzó név, haver.. - húzza félre a szája szélét, hiszen ahogy Skicc mondta, tényleg egy betegség beütését kelti a szó hangzása. Ezután furcsa megjegyzést tesz az antiszociális életére, na meg a kocka létére, amin elneveti magát, azonban amikor a srác határozott mozdulattal leveszi a fejéről a fejhallgatót, akarva és akaratlanul átvált az arca vörösebb színskálába.
- E-Eskimo Callboy.. azt hiszem most éppen pont a Baby című számuk megy. Bírom őket, meg úgy eleve az ilyesmi zenét is.. - nyögi ki lassan, majd megrázza a fejét, és megpróbál visszatérni a valóságba. Az ilyen domináns srácok mellett valamiért mindig elszáll az önbizalma, és minden olyan másnak tűnik. Közben viszont Skicc beveti a tökéletesen burkolt lekoptató szövegét, és elindul a frissítők irányába. Igaz volt az állítása magáról, miszerint nem éppen társaságközpontú életet él. Nem rohan egyből utána, ha jól sejti akkor Felix úgyis seperc alatt utána ront, elvégre őt jobban ismeri, mint Kevint. Tényleg nagy esélyek vannak arra, hogy ma este tényleg gyertyatartó lesz. A fenébe.

//Váltottam E/3-ra. Remélem nem zavaró, de azt hiszem végül ebben állapodok meg.//

Anton, Kevin, Felix
16+

- A tükör előtt jön zsigerből! Vohohó, egy pont a neonak - ugrik fel egy kicsit, a levegőbe bokszol. Jó lenne inni valamit, amikor ilyen diadalokat arat a halandók lelke felett.
Vigyorog a méltatlankodásra, semmi durvaság, semmi erőszak, kis basztatás belefér mindenhol. Közben persze végigméri Kevint, ha elpirulna a benti meleg, táncoló testek és buli számlájára írna, mert nem feltételezi, hogy minden jelen levő meleg, ráadásul miatta meleg, vagy valami. Rá amúgy sem szoktak gerjedni a srácok, főleg nem az óriásrobottal mindannyiuk seggében.
- Szerintem csak jobb lett tőle -megrázza a visszaszerzett kezét, a szőkére vigyorog.
- Áááá, tényleg ott van - nyújtózik a lábujjhegyére, és köszöni az információt egy biccentéssel Antonnak, de a jelen helyzet elterelte a figyelmét arról a vörösről. Minek neki távoli vörös, ha van a közelben vörös, még ha egy kicsit fura is, szőke is, fekete is, na meg ha találna biztos lenne barna is.
- Ez van, nem nyafi - majd kiérdemel egy jobb nevet, ha kiérdemel, de a neveket nem mindig érdem alapján osztogatják, hanem megtörténik születéskor automatikusan, aztán meg csak úgy spontán.
Mindazonáltal a fülest elszerzi.
- Ahhha, de akkor miért nem mész a pulthoz, hogy adják ezt, hah? Nézd már. Fut a gyáva - ő se ismeri sokkal régebbről Antont, mint Kevin, megmondta, hogy órákon látta, Anton két hete van itt, ergo, a gyertyát legfeljebb amúgy is a seggükbe dughatnák fel, a Veszély-robot, talán ezt nem ellenezné. Ha még tudják egyáltalán, hogy mi az a gyertya. Kokainos gyertya, hah lennének ötletei.
- Naannanananna nem mész te sehova, furaművészsrác, kicsitgyöpszisrác gyerünk, barátkozzatok. Úgy nézem egyikőtök se tudja mi az - szólt a szociocica és a fülessel Anton után ugrik, a fülére dobbantja a hallgatókat. - Hallgasd, milyen király, az kurvafiúnak (callgirl analógia alapján) a mittudoménmilyen száma - ha a fülesnek még volt kábelje, akkor viszi az egész eszközt, srácostul, mindenestül a neo elég... lendületes.

- Ah. - Sikerül meglepni azért, viszonylag ritkán találkozik olyan figurákkal, akiknek egy egész szigetük van. - Ez azért elég menő. - Jegyzi meg, bár a saját családja is felső-középosztálybeli, azért messze nem multimilliomosok és hát... tekintve, hogy ezen család jóformán kitagadta, majd száműzte, ő elég konkrétan hajléktalan státuszban lenne a sulin kívül. Persze, a nagyszülei valószínűleg visszafogadnák utána. Elmehetne dolgozni valahol Seattleben kétkezi, vagy adminisztratív pozícióba. Talán az idős házaspár idővel szánalomból, vagy netán civilizációs berögződésű kötelességtudatból ráörökítenék a házat, már ha addig valamiféle katasztrófa nem viszi el az egészet velük együtt. Nos. Végül is, nincs oka panaszkodni.
Ejtik, mint a születésnapra kapott kutyát szokás, ha már felnőtt a cuki babakutya státuszból és már nagy, a legkevésbé sem aranyos, igényei vannak és etetni kell és amúgy sincs senkinek kedve kivinni sétálni. Akár zavarhatná is, de igazából nem érez semmit efelett. Megtörtént már korábban, nem egy hirtelenvörös randomkiscsávó fogja megidézni a közelmúlt démonait benne.
- Ow, auch. - Hunyorít fel a légboxolásra, a szája sarkában helyes kis félmosoly görbül, aztán rögtön le is olvad képéről, ahogy lapítgatják a séróját. - Hát hogyne. - Kedve lenne nyelvölteni, de az már mégiscsak gyerekes lenne, úgyhogy méltóságát palásként magával vonszolva távolodik az ellenkező oldalra.
Mutató- és középsőujját a homlokához emelve tiszteleg, jó orosz kiskatona, szívesen segít, bár kivezényelni nem sikerült a neohadat melegebb éghajlatra. Óh, hát. Van ilyen.
- Félek, pont ez a cél. - Jegyzi meg a név hiányosságaira, világos pillái megrebbennek, ahogy a vöröske elvörösödik. Felixszel ellentétben neki viszonylag hamar leesik, mi a helyzet. Öhm. Nos. Talán figyelmeztetnie kéne a srácot, hogy neo állatüzemmódban szeret... áh, nem. Ennyire nem jó arc. Ideje lépni.
- Taktikai visszavonulás~ - Fuvolázza angyali mosollyal visszapillantva, még csak nem is óhajtja titkolni a menekülést. Nem néz többet hátra, de viszket a tarkója a figyelemtől. Az esélytelenek nyugalmával halad tovább, kevéssé jóindulatúan "szartsehallok" üzemmódba állva és ignorálva a neo hangját, aztán ledermed, ahogy a fülére pattan a fülhallgató. Betikkel a szeme alatt egy izom a hirtelen hangzavarra, lesöpri nyakába a fülest inkább, kissé morcos fejjel pillant fel.
- A te lelkeden szárad, ha szomjan halok, Felix. - Összeszűkül a szeme, először a neot szuggerálja, aztán pillantása a vörösre rebben. A pillanat törtrésze alatt hirtelen zabálnivaló mosoly terül el a képén. Végtelenül ártatlan fajta cicamosoly. Aaaaa francokat. Egy cicamosoly sem ártatlan.
- Rajzolva ismerkedem. Seggeljetek le szépen, lerajzollak titeket és akkor még okom is van öh... "barátkozni".

Anton, Felix, és Kevin

- Nekem akkor sem tetszik...pff.. - ismételi el újfent a most kapott becenevére szánt véleményét. Még mindig olyan hangzása van, amit örül ha életében egyszer hall, és nem minden áldott nap, minden áldott percében.
- Mert nem akarom ráerőltetni másra az ízlésemet, azért. - böki oda Felixnek, hiszen talán megértheti ezt a nézőpontot. Tényleg nem az a fajta, akinek olyan átlagos ízlése lenne, és nem is azok közé tartozik, aki ráakasztaná másra a tulajdonságait. Persze minek is tenne ilyet, ha éppen azt szereti magában a legjobban, hogy egyedi, és lemásolhatatlan. A másolást is inkább hagyják meg neki, elvégre nem hiába van ilyen képessége. Felix megint megindul Anton felé, és ha tehetné inkább ott maradna, és hagyná is őket had enyelegjenek egymással, de nem engedi a sors keze (vagy inkább Felixé), hogy egy helyben álljon tovább. A vezetékek, és a neo erős, és lendületes megindulása akarva, és akaratlanul is arra készteti Kevint, hogy utánuk menjen, vagy inkább essen. Egyenesen a hiperaktív srác hátának. - Eh.. vigyázhatnál jobban is. - jegyzi meg ismét, de inkább úgy dönt nem próbálkozik tovább a makacskodással, úgysem érne el vele semmit. Anton távolságtartó stílusától egy kicsit kirázza a hideg, de ha már idejött hozzá, nem fog lelépni. Ezt valahogy beleverték, hogy ha valamit elkezdett, akkor fejezze is be rendesen.
- Öhm, bocsi.. de én nem szeretem ha lerajzolnak. - böki oda, miközben a fejét vakargatja. Ezt követően megpróbálja visszacsempészni a nyakára a fejhallgatóját, majd folytatja. - Remélem nem haragszol meg miatta, tényleg aranyos gesztus meg minden, de engem valamiért kiráz tőle a hideg. - reménykedik az orosz srác megértésében, ellenben kénytelen lenne kitépni a kezéből a papírt és a puncsba hajítani. Az viszont nem történhet meg, hiszen Kevinnek is vannak érzései. Sajnálná szegény puncsot utána..

Anton, Kevin, Felix,
16+

A szőke haja könnyen lehetne a vesszőparipája, de az ugrálástól a sajátja megzilálódott, gyorsan a helyére kazlazza, öt ujjal, visszaszerezve fésületlen frizuráját a maga teljességében és bájában.
- Adok én neked taktikai kurvaanyádat - vigyorog, a riposzt egészen jó a kis orosz lántól, még ha az élet nem is így működik. Taktikailag nem lehet visszavonulni a szarságok, az Örökség, a Bukás, a Köd, az őrszemek, a mutánsregisztráció és a többi és a többi elől, még akkor sem, hogyha rohadtul taktikus, mert nincs hova, ez az ő világuk, ez az ő életük, ez az ő szopásuk és az ő báljuk. Ha már nem a szobájában kuksol a csuporszőke, akkor náluk jobb társasága nem is lehetne, nyilvánvalóan.
- Blabla, ha nem akarnád ráerőltetni másra az ízlésed, nem jönnél fülhallgatóval a bálba, mint egy kultúrparaszt - ő megérti. Ő mindent megért. Majdnem megnyerte tavaly a legmegértőbb diák címet, csak aztán összeverekedett valakivel, és betörtek egy ajtót. Szóval rossz gyerekek nem kapnak serleget és kupát.
Elrántotta Kevint, de nem látszik rajta megbánás, hátrapillant, hogy vajon mennyire matricásodott el a srác a széles hátán, hát ez van.
- Ne üssél el farálisan - feleli csak, aztán Anton panaszára figyel. Szegény szomjúhozó!
- Chhh. Szerzünk inni, de mehetsz oda velünk is. Tudod, csoportban, mint a buzik - szófordulatnak használja, egyébként a figyelme már tovább is fordul, másra gondol, élénk észjárásának nyomába nem érhet a szomjhalál.
Érdekli a mosoly oka, és tetszik neki, amit hall.
- Ah! Nagyon király. Elég jól rajzol a srác, én meg jól nézek ki zakóban, szóval Vörhenykettő leülni - meg is ragadja a vállát, hogy belenyomja egy székbe, ő maga is mellézökken akkorát, hogy karistoljanak a fémlábak a padlón.
- Úgyis azt mondtad, hogy unod a bulit, jobb, ha lerajzol minket Antonpajtás. Vagy mit is mondtál neki? Várj. Skicc? Komolyan? - fintorogva jelzi, mit gondol a szöszi becenevéről, a fejét töri azért, hogy kitaláljon neki valami normálisat. Mert becenév adásból ő király.
- Addig beszélgetünk. Nyugton maradsz, nemhidegráz - körülnéz, az egyik asztalról odanyúl néhány poharat, meg egy kancsó édes nyálat.

Az kéne még. Szőke herceg jár fehér vesszőparipán, nem állatkodó neok lovagolnak szőke hercegeken.
Magában nevet, bár képére odaszületik a semmiből egy mosoly, hátulról ez aligha látszik. A taktikai visszavonulás meg csak azért lehetetlen, mert egyesek méltóztatják megakadályozni azt. Mi pofátlanság.
- A ráerőltetés sokaknak jól megy manapság~ - Annyira szuggesztív a pillantása, hogy viszonylag nehezen lehetne félreérteni. A fülespórázon rángatott srácot nagyjából olyan szinten ignorálja jelenleg, mint amennyit visszafele kap. Anton Alistarov, aka Skicc, a világ objektíve és elfogulatlan szürke tükre. Hát persze. Ő megértő. Tényleg. Sok mindent megért, egyes wannabe-klánvezérekkel ellentétben. Serleg és kupa? Aha. Hahahah.
- "Farális" - visszhangozza felvont szemöldökkel (^_-), fogalma sincs az mi a franc, de nem neki szól, úgyhogy annyira azért nem is izgatja a fantáz... na jó, de. Felix olyan szószörnyeket tud összerakni, hogy lassan nyitnia kell egy Neo-Orosz szótárat.
- Miért pont a buzik? Nem a nők járnak együtt még a klotyóra is? - Csak úgy kérdezi. Fogalma sincs ez mitől buzulás, az olyan dolgok meg mint a "szófordulat" egyelőre még nem ivódtak bele a napi flessbeszédtartományába.
Engedi lenyúlni a fülest a nyakából, s szinte meglágyul a tekintete, ahogy megdicsérik a tehetségét, habár az "elég jól" erősen alulértékelése annak. Nem szokott hozzá a buksisimikhez, mindegyik újdonságként éri, kilóra megveszi vele a neo pillanatnyilag. Hízelegve szelídítsd az orosz-lánt.
A szöszi ártatlan képén tízpontos mosoly terül el, ahogy Felix leseggelteti a vöröst.
- Én nem haragszom meg ilyesmiért. - Fejét oldalra biccenti, állával a neo felé bök. - Ő viszont lehet. - Ahah. Milyen képet fog rajzolni ezekről! Főleg annak fényében, hogy Kevin megpróbálta skippelni a lehetőséget. - Ne aggódj, szexi leszel. - Rendkívül előzékeny hangulatfokozó alkotás lesz.
- A többiek így hívnak. Rövidebb, mint a fura parasrác gondolom. - Kissé hátrébb húzza a díszes duóval szembeni széket az asztal ellentétes oldalán. Kompakt macskaüzemmódban kihasználva a rendelkezésre álló teret, törökülésben ül le, a rajzfüzetet megtámasztja az ölében és az asztal élén.
Keres egy üres oldalt a veszélyes gyorsasággal telő füzetben. Talán alkalomadtán nem ártana csinálnia egy kifejezetten praktikus zsebkönyvet, amibe túlélőfelszerelést, meg hasonló nyalánkságokat rajzol. Ezt tanácsolták képességhasználaton legalábbis.
- Ah, végre. - Fogalma sincs mi az a lónyál, de lenyúlja az egyik poharat és jelzésértékűen megtartja, amíg a neo tölt. Mert hát ő már pózban van, nem tud eléggé előre hajolni hozzá. Szolgálja ki ❤
Ha hozzájut a löttyhöz, a felét le is húzza, aztán megkocogtatja a töltőtollal a rajzfüzet keményebb bőr borításának élét.
- Honnan van egy egész szigete a családodnak? - Pillant Kevinre, szemei konkrét pillanatok leforgása alatt tintázódnak horrorfeketére. Ilyennel szokták kiszívni az emberek lelkét. Nyilván. - Nem mosott el titeket a Bukás? - Top 10 Anton féle lightos kezdőkérdések. Keze meglódul a papíron, időnként felpillant. Féloldalas mosoly rándul a száján.
Egész szórakoztató lesz ez. Óh, hát. Talán nem is olyan rossz ez a buli.

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~

 Játszok a pohárral a kezemben majd felnézek Hanahra ahogy felnevetett, hogy szívesen cserél velem, hogy meglássuk ki szerencsés.
- Áh, nem nem -védekezek a lehetőséggel szemben közben integetek is a kezeimmel magam előtt- Nem mondom, hogy szerencsétlen lennék a helyzetem miatt. Örülök én, öhh, jó ez így nekem. Heheh,heh.
Kényelmetlen nevetés kiszökik de megköszörülöm a torkomat és az asztalhoz fordulok.
- Szoktam gyakorolni, gyakorolgatni.. -válaszolok- Meg tanulok is persze a szobámban de ettől nem könnyű.
Csak lustaságból csinálom mondjuk és azt is keveset. Gyakorlok persze ám ettől függetlenül még mindig elered az orrom vére. Sóhajtok végül egyet. Fárasztó és idegesítő is.
Töltök magamnak kólát miközben még Hanah megissza a sajátját majd elveszem a poharat amit odanyújtott és töltök neki is.
- Nem tudom még. De szerintem itt fogok maradni. -válaszolok miközben megfordulok a poharakkal és vissza nyújtom Hanah-nak a sajátját- Már ha nem kell vissza mennem Angliába.

Anton, Kevin off
16+

Jól állna a szőke haján egy darab a neoból. Leginkább a kezére és az ujjaira lehetne gondolni, de azért...
- Fogalmam sincs mire célzol, passzív-agresszív kisdisznó - nevet csendesen, érti ő a célzást, csak nem szereti, ha nem éppen a Vörhenykettőt rángatná pórázon, akkor valamiféle móresre taníthatná a rajzmestert, de hát nem lehet minden fenékig tejföl és ráerőltetett disznótor.
- Ahha, hátulról. Far. Tudod. Jézusom. Halálra idegesítesz - sóhajt reszelősen, eldobva magát egy székben kellemesen. - A buzik is csoportban mennek, mert hát hogy máshogy mennének? Egyedül nehéz buzinak lenni. Aki egyedül van, az csak egy kis pöcs... ne kérdezd, dunsztom sincs róla, csak úgy hallottam valahol - legyezgeti el a dolgot, nem úgy, mint Anton tehetségét, amit ki kell emelni, azt ki kell emelni, és ki is fogja emelni. Mert ő már csak ilyen kiemelős típus, akár akarják a kiemeltek, akár nem, még ha a kifejezőkészlete egy kicsit szerény is arra, hogy megjelölje az elragadtatottságának mértékét.
- Bizoooony, eléggé haragszom - farkasmosolyra húzódnak keskeny ajkai, ahogy Kevin továbbra is erősködik az eltávozás iránt, összeráncolja a homlokát, valódi düh jelenik meg a szemeiben, ahogy a vörös nem hagyja abba, nem és nem.
- Akkor menjél már, bakker. Nyafka - csíp az oldalában elmenőben, aztán szolgálja ki Antont a frissítővel, ha már ilyen szépen közel kerültek az asztalhoz, de nem hagyja elsurranni a másikat, egy székre lépve átszökken az asztalon Anton oldalára, nem állhatja, ha köztük van valami. Úgy nem is lenne tökéletes a rajzolás, mert nem lát rá eléggé.
- Egészségedre - buborékos narancslevet bírt felmarkolni, a maga poharát gyorsan kinyeli maga alá húz egy széket ezen az oldalon, lovaglóülésben huppan le rá, immáron egyedül, a nem partner vöröst elengedve. A nyakát kinyújtja a füzetsaláta felé, kicsit olyan a zakóban, mint egy kuvik, hosszú, fehér nyaka megfeszül.
- Szerintem csak a szája járt a szigetről - biggyeszti le a száját. - Mit is csináljunk veled Anton? Itt a buli, táncolnak a pajtik, tőled meg az újfiú nyomik is elszaladnak. Szar a világ, mi? Még narancslét? Nincs benne vodka - fájdalmas hiányosság. Lapos pillantást vet körbe.

~ Eshana Swati Khan és Rain Akerman ~
Elmosolyodok magamon. Végül is jó dolgom van itt, és Hanah épp rámutatott egyikére. Lehet, hogy csak az órára járás részlegessége miatt, hogy irigyelnek, irigyelhetnek mások érte de örülök a ténynek, hogy van bennem olyan amit mások irigyelhetnek. Bár remélem csupán az irigylésre méltó dolgokat fogják csak megismerni rólam mások.
Hanah maradni akar X-mennek vagy pedig egy Angyal programba menne. Megvakarom egy ujjal az arcom bal oldalát közben a balomban fogom a poharamat. Az X-meneket tudom, hogy kicsodák hiszen az iskolához tartoznak tulajdon képpen de a programot nem ismerem amiről beszél. Nem sok információhoz jutottam amíg nem kerültem ide át és nem is nagyon volt bő érdeklődési köröm a napjaimon kívül sokáig. Mostanáig így sokminden homályos, ködös.
- Angyal Program? Milyen az?
Kérdezek vissza érdeklődve. Biztos hasonló az X-menhez de kíváncsi vagyok, hogy mit nyújthat az amit az X nem.

16+
Méghogy kisdisznó! Felciccen az újabb jelzőre, de amíg a neo nevet, addig max a verbálszekírozásig jutnak és neki ez így rendben is van. Lapos pillantással értékeli az idegesítő státuszt.
- Tovább is sétálhatsz? - Középső és mutatóujjával a levegőben sebesen ellépegetve jelzi az irányt, szerinte Felixnek merre kellene orientálnia magát ahelyett, hogy vele idegesítteti magát, de nem. Persze, hogy nem. Halkan sóhajt, ahogy a másik ledobja magát a székbe. Hogy van az, hogy mindig sikerül belekeverednie a neoba? Nem kisbolygó ő, hogy tömegvonzza a magamutogató kiscsillagokat és agresszívabb meteoritokat.
Tehát ő egy kis pöcs. Nem mert buzi, hanem mert általában egyedül van. Nos. Ez esetben ő szeret "kis pöcs" lenni.
- A legtöbb szociális központ falkában jár, ehhez még csak buzinak sem kell lenni. - Vonja meg a vállát, neki aztán mondhatni teljesen mindegy ki hogy jár, meg nem jár és amúgy is.
Mosolyra görbül a szája, bár fogalma sincs róla mikor lettek ők ketten a józsaru, rosszzsaru, de bizonyos szempontból elég vicces a dolog. Ő legalábbis jól szórakozna rajta, ha Kevin nem nyivákolna tovább. Most komolyan, ennyire nem lehet gáz dolog, hogy lerajzolják az embert... meglehetősen távolságtartóvá válik a pillantása, hogy a vörös nem bír magával és inkább lelép. Wait... what? Rábámul a neora. Komolyan megint egyedül maradt vele? Wtf.
- Kösz. - Pohara halkan koppan az asztalon, kissé talán nagyobb lendülettel találkozott az asztallap, mint kellett volna. MI A FRANCÉRT JÖN ILYEN KÖZEL. És ráadásul az asztalon keresztül! Kicsit kijjebb tolja magát a székkel, féloldalas pozícióba helyezkedik, hogy rálásson a neora. Fél térdét kitámasztja az asztal lapján, felhúzott combján támasztja meg a rajzfüzetet. Felix nem sokat láthat belőle, ő viszont elég jó rálátást kap fordítva.
- Lehet. Miért van bárkinek is egy egész szigete? És miért jönne el róla? Hhh... - Nem érti, de nem is kell hogy értse, nem igaz? Összevonja fakó szemöldökeit a kérdésre. - Tehetek én róla, hogy nem bírják a kiképzést? Amúgy is, semmit sem kell csinálni velem, tökéletesen jól elvagyok így, kösz a kérdést. Tudod, ez olyan mint a spamszűrő, ha valaki már ennyivel lekoptatható, ne is zaklasson. Legalább pózolj valamit szépen. - Biccent az állával jelzésértékűen, mert a kuvikverziója valahogy nem túl szexi. Szexi? Mi? Ez valami nagyon random, nagyon felesleges gondolat így hirtelenjében.
- Még ha lenne benne... - Akkor egészen az lenne a benyomása, hogy a neo megpróbálja leitatni. Ami kihívás is lenne ugye, a vodka mégiscsak az ő területe. Nemet int a fejével, még elvan a maradék narancslével. - Megszerezted a cuccokat holnapra? - Szinte semleges a kérdés, holott ez nyilvánvalóan komolyan érdekli. Ha a neo felvett valami értékelhető pózt, nekiáll megrajzolni.  Tartja magát a bevált sémához, Felix jelenlegi állapota középen, alul és felül képregényes elrendezése az eseményeknek. Szegény vörösképű vöröske...
- A lupinod nagyon bámul. - Jegyzi meg csak úgy mellesleg két vonal között. Rendkívül irritáló.

Anton
16+

- Majd továbbsétálok, ha akarok, nem kell javaslatokat tenned - merő tekintete egy kicsit figyelmeztető élt kap. Ez nem egy opcionális lehetőség, hanem határozott felszólítás. Ne tegyen javaslatokat, mert nem szereti, ha neki javaslatokat tesznek, és főleg ne mutogasson. - Wtf, ne mutogass. Tudod kik mutogatnak? Például akik strichelnek, ezt nálatok valami kultúrszokás? - le kéne végni az ujjacskáikat. Pislant egyet. Vörhenykettő egészen agresszívvé tette, elvigyorodik söéten, de azért kedvtelve, ahogy rendezi magát a másik a táplálékláncban.
- "Szociális központ". What? - emeli meg a szemöldökét, úgy néz, mint aki el sem tudja képzelni a szókapcsolat valódi jelentését, bár ez nem annyira a képzelőerejének hiányát jelzi, mint inkább a hajlandóság hiányát.
- Egészségedre - adja a narancsot, hamar túllép a vonakodó Vörhenykettő problémáján, pedig ő pont az a típus, akit nem zavart volna, ha van még egy harmadik fél is jelen. Becsszó, nem ő akar mindig kettesben maradni Antonnal, de azért viszonylag k-rva nehéz egy népesebb társaság tagjaiként találkozni, ha a szöszi így úgymond taszítja az embereket, nem? Ő, Felix mindent megtesz azért, hogy ne csak kettecskén legyenek, de hát mit csináljon még? Most már igazán a kis orosz is tehetne valamit, ha ez az állapot zavarja.
A közelség meg csak egyszerűen jobb, mint az asztalt túlfeléről lenni. Tisztább, logikusabb, és legalább látszik, hogy csacsognak. Az asztal két oldalán lenni szar. És pont. Az egyik oldalt elnyelheti egy szakadék, és a másik egyedül marad, félbehagyott dolgokkal. Szar ügy. Szóval akkor már essenek együtt le a szakadékba, és útközben folytathatják, amit elkezdtek.
- Ha nekem lenne egy szigetem, teleraknám pincékkel, felhalmoznék bennük egy rakán konzervet, meg tartós vizet. A felszínen dohányt termeszthetnének, meg árpát, hogy abból szeszt csináljanak. Lenne ott net. Biztos azért jött le, mert elment a netük - vonja meg a vállát, aztán újra, rugalmasan. Biztos tehet róla Anton. Neki olyan kiváló hibáztatott feje van, szóval ja. Tehet róla.
- Skicc-baba, egy pélót vagy jól el. Ez egy bál. Bizonyos viselkedés szükséges ahhoz, hogy ne csapjanak agyon. Már nem feltétlenül szó szerint... -nyelvet ölt, aztán kultúrpózba rendezi magát a széken: lábak az asztalta keresztben, hátradől a támlának kényelmesen, de nem csúszik le, az ölében pohár. Szexi kuvik alternatív verzió.
- Jah, király lenne. Persze, hogy meg. Már úgy, hogy holnap vesszük át a városban, nemigen tudok ilyen cuccokat behozni ide, tudod, fémpicsa - határozatlan körvonalút int az állával.
- És te felkészültél arra, hogyha nem sikerül? Csináltál már hasonlót valaha is? - nem lesegeti a rajzot, ellenben kitekeri a nyakát, megkeresi a szemével a lupint és nagyon csúnyán néz rá. Most már ő is bámulja. Azután visszanéz Antonra, miután a dominanciaharcot lerendezték, és egy kiadós verést ígértek egymásnak.
- Hadd nézzen, azért van a szeme.