Guyana (Dél-Amerika)

Oszlató nem tudta pontosan megállapítani, ki görnyedt a kunyhóban, ki állt vele szemben. Gondolkozott, hogy miért görnyed így a valami, aminek még a nemét is csak találgathatta. Ha hetek óta beteg, sérült lett volna, akkor már rég éhen kellett volna halnia. A vér szaga Charles-t egy pillanatra emlékeztette a nem is olyan régi időkre, mikor még azzal táplálkozott. Még mindig végtelenül hálás volt a sorsnak, hogy visszakapta az emberi létet. Nem a S.H.I.E.L.D-nek volt hálás. Ők csak próbálkoztak, nem várt fejlemény volt, hogy Dialinre így hatott a vírus. Ettől más dolgokat még köszönhetett a szervezetnek, de az emberi létért csak a sorsot áldotta. A vérszaggal és a görnyedezéssel együtt azt rakta össze magában, hogy ez a lény valakit már elkapott és azt itt vérezteti valahol, ő pedig beteget játszik. A szagok szerint csak játszotta. A lény szavaiból semmit nem értett és némi gondolkodás után úgy gondolta, hogy talált egy embertelent. Charles készen állt, hogy kitérjen, ha támadás lesz. Figyelt és közben válaszolt:
- A S.H.I.E.L.Dtől jöttem, kimentjük a hajótörötteket. Dél-Amerikában van, egy kis szigeten Georgetown mellett. Látom, hogy rosszul van, hívok segítséget, orvost, rendben? A többiek hol vannak?
Charles élesen tartotta az érzékeit és a reflexeit, hogy ha kell, csinálja, amit kell, de ha nem volt más, akkor hívta az Őrnagyot a rádión és így beszélt:
- Találtam egy túlélőt a parttól nem messze egy kunyhóban. Sérültnek néz ki és nem tudja, hol van.
Dialin nem gondolta, hogy ez így is van, de ezt mondta. Amíg várta a parancsot, próbált a vérszagból még többet megállapítani. Összehasonlította a fővárosban érzettekkel és ha valamelyikre hasonlított, akkor arra következtetett, hogy Haward Maximoff szaga az.

Charles próbálta összeszedni az ismereteit az embertelenekről. A Terrigen-köd működés ilyen idegen helyen miért következett be? Van nála valami hordozó, gondolta magában. Végignézte a szenvedést, de nem avatkozott be, mert ezt szent folyamatként ismerte, amibe nem kéne beleavatkozni. Idegen világ volt az emberteleneké és még ilyen szorult helyzetben is furcsán reagálhattak, gondolta.
Az embertelen összeesett, de kitisztult és elárulta, hogy megtámadták őket. A szavaiból úgy tűnt Oszlatónak, a S.H.I.E.LD. szervezte meg Maximoff elrablását. Az üzenetet továbbította a másiknak:
- Megtaláltuk az egyik társát is itt a szigeten. Vírus tört ki, élő halottakká változtatva az embereket, de Guyana fővárosában maradt egy kis túlélő csoport. Magneto fia-t Georgetownban ők őrzik egy biztos helyen, de átadják a S.H.I.E.L.D-nek, már meg van beszélve. Tehát elérték a céljukat. Megengedi, hogy kivigyem?
Ha az embertelen engedte, hogy legyengült testét a vámpír kicipelje, akkor ő igyekezett ezt megtenni és elmenni vele a gyülekezési pontra. Ha mégis támadás lett volna, akkor kitérni próbált.

Oszlató úgy látta, hogy kezdett rendbe jönni az embertelen. Állt a lábán és nem nézett ki olyan rosszul, mint amikor Charles belépett a kunyhóba. Az angolja nem volt jó, de lehetett érteni, Oszlató pedig megpróbálta megértetni vele, miről beszélt eddig.
- Igen, a vírustól az emberek a haláluk után is mozognak és gondolkodnak, de már csak húst akarnak. Nem tudjuk, honnan ered mindez, de itt Dél-Amerikában bukkant fel. Most ennek a kontinensnek az északi részén vagyunk. Guyana államban, aminek a fővárosa Georgetown.
Elindultak kifelé és az embertelen közben beszélt egy másikról, egy bizonyos Elysia nevű embertelenről. Charles remélte, hogy Storm és suarez megtalálták a nőt, mivel ez azt jelentette volna, hogy itt végeztek. Egyelőre. Szaglászott és hallgatózott, hogy mi az a furcsa, amit az embertelen érzett. Mikor Storm intett, akkor észrevette a kis csapatot és szólt a túlélőnek.
- Menjünk oda! Úgy látom, a társaim megtalálták Elysiat. 
Charles odament és hagyta, hogy a két embertelen beszéljen egymással, majd beszólt rádión az Őrnagynak:
- Itt vagyunk, két túlélőt találtunk. Az egyik jól van, a másik nem annyira. A S.H.I.E.L.Ddel kellett volna találkozniuk, mikor támadás érte őket. Valami furcsa dolognak a jelenlétéről beszélnek, de nem derült ki, mi az.
Charles figyelt, hogy ha támadás volt, akkor kitérjen és visszatámadjon. Eközben már arra gondolt, hogy az embertelenek a fantasztikus technológiájukkal segíthetnének a vírust megakadályozni, így nem neki kellene mindehova elszaladgálni a fertőzöttek ellen. Biztos hálásak lesznek, ha ezt a két túlélőt a S.H.I.E.L.D ellátja és épségben visszajuttatja.

Charles a benti felszerelés összetörését a tterrigenesisnek tulajdonította. Az Őrnagynak még küldött egy üzenetet, hogy az épebb embertelen ezen a folyamaton van túl és úgy kezeljék majd, hogy ezt vegyék figyelembe. Nem magyarázta tovább a fertőzést a túlélőnek. Neki is furcsa volt elsőre, mikor ilyet látott, még vámpírként is. Nem úgy szoktak felkelni a halottak, ahogy a szigeten látta Rachel és Storm társaságában. Mostanra már nagyjából megszokta, természetesnek vette, hogy ilyenek voltak itt.
Oszlatót aggasztotta, hogy nem tudnak a veszélyről és hogy nekik is hasonló utat kell megtenniük, mint azoknak az emberteleneknek, akiket itt hoznak, akiket megtámadott valami. Remélte, hogy az Őrnagy tudja a dolgát. Érdekében állt, hogy eljussanak Maximoffhoz, biztosan megtesz mindent, hogy épségben átjussanak. Kivételesen Storm kezdett beszélni és ő mondta el, mit fognak csinálni. Charles nem is akarta már semmivel kiegészíteni. Ha végre vízre szállhattak, akkor beszállt az evezésbe. A hallását, szaglását élesen tartotta, hogy ha támadás érte őket, minél hamarabb tudjon reagálni. Nagyon tartott ettől. Ha az embertelenek hajóját legyőzte a valami, akkor ők egy kis csónakban két sérülttel még esélytelenebbek. Igyekezett gyorsan evezni, hogy hamar átérjenek, de a túlparton is vigyázott. Ha azóta elszaporodtak ott a zombik, akkor kezdte lőni őket, hogy utat csináljon a csatornanyílásig. A többiekre is figyelt és ha valakinek segítség kellett, segített.