Re: Guyana (Dél-Amerika)

by **Thorhalla** Vas. 02 Márc. 2014, 09:28

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

A páros elindult az új utcán felfelé északnak, hogy az utolsó maradék alig három sarkot megtegyék és odaérjenek a megfelelő helyre. Az első sarkon nem volt nehéz átjutni, könnyedén egy-egy lövéssel le tudták szedni az élőhalottakat. Mindegyik az agyatlan zombi kategóriába tartozott, egyetlen egy értelemmel rendelkező sem volt közöttük, valószínűleg ha lett volna ilyen, akkor a benti rész sem maradt volna ennyire épen, ahova most próbáltak tartani. Az első sarkot éppen ezért könnyedén eltudták érni, a két tucat élőholtból hat darab már halott volt, ennyi volt, ami ezen a részen ott volt. A sarok, ahogyan megérkeztek le volt zárva, nagyobb bútorokkal, ágyak, kanapék, néhány autó és még egy szögesdrót is volt előtte. Ennek ellenére, amit már korábban is látott a két fiú az élőholtak bejutottak a benti részre, valószínűleg egy másik kis utcácskában törték át a blokádot. A következő egy saroknyi távon tíz élőholtat tudtak leszedni és elértek a sarokra is. Ennél a saroknál és utcánál a barikádból nem volt már meg semmi, teljesen szétszedték és odabent így hirtelen legalább hatvan-hetven élőholtat lehetett látni úgy tíz-tizenkét méter távon, és ez csak az a rész volt, ameddig beláttak a fiúk. Valószínűleg még több lehet az utca belsőbb részén.

//Úgy vettem, hogy hangtompítót használtok, de ezt máskor írjátok bele, kérlek.//

Hawardnak ugyanaz, mint korábban.

by **Szürke Eminenciás** Vas. 02 Márc. 2014, 17:54

Oszlató megtette az első lépéseket és Storm követte, de úgy viselkedett, mint egy profi. Csak célzott és nem idegeskedett, nem aggódott. Legalábbis ezt mutatta. Charles-t arra emlékeztette ez, mint amikor ő vadászni járt vámpírként. Akkor nem érdekelte senki és semmi, csak az, hogy legyen táplálék és ne bukjon le.
Csendben kezdték megtizedelni az élőholtakat a hangtompítós fegyverekkel. Egész jól haladtak, már hatot kilőttek. Charles látta a barikádot és a fertőzötteket is, akik valahogy bejutottak. Igyekezett végig a fejre célozni, a homlok közepére, hogy örökre véget vessen azoknak, akikre rálő. Ezek már menthetetlenek voltak, "ágyútöltelékek", ahogy régebben mondták. Elérkeztek ahhoz a részhez, ahol át volt törve barikád, semmi nem maradt belőle. Ha nem is okosak, de erősek voltak és ügyesek, valamint kitartóak. Komoly létszámban voltak jelen és Oszlató úgy látta, most van itt az ideje használnia a képességét. Stormhoz fordult:
- Én jövök, gyere mellettem!
Ezzel Charles felemelte a kezeit és ahogy haladt, igyekezett kibocsátani azt az energiát magából, ami ezeket a szörnyű lényeket el tudta pusztítani. A tíz méter sugarú gömböt próbálta meg létrehozni és fenntartani, ahogy haladt. Storm ezen belül biztonságban lehetett, ha minden jól ment. Így próbált haladni a cél felé. Ha társa nem követte és bajba került, akkor viszont megpróbált segíteni rajta.

by **Sarah** Hétf. 03 Márc. 2014, 04:01

Folyamatosan haladunk előre, pontos lövéseket leadva és így azonnal leszerelve a járkáló holtakat. Fel vagyok készülve egy intelligensebb példányra, a faházas eset óta jobb észben tartani, de úgy tűnik, hogy ezúttal sincs külön intézkedésre szükség. Az első sarokig könnyű a dolog, itt pedig egy barikáddal szembesülhetünk, noha közvetlenül nem gátol s pontosan ezért csak egy futó pillantást vetek rá, de már abból is le lehet szűrni hogy a felhasználható anyagokhoz képest viszonylag masszívnak minősíthető és mivel sértetlennek látszik valahol máshol juthattak át a másik oldalára. A második szakasz egy tízes számmal dob még a ténylegesen holtak számán, mivel nem okoznak továbbra sem problémát így fölösleges különösebben megemlíteni, az viszont már érdekesebbnek mondható, hogy az itt lévő barikádot sikerült teljesen lebontaniuk, ezzel pedig megvan a pont ahol betörtek, legalább is az egyik. A másik oldalon már jócskán több zombi van szűkös szakaszon, valószínűleg ilyen számban lesznek már jelen az utunk végéig, ami kisebb átgondolást szükségeltet.... Vagy csak a társam erejének használatát. Egyértelműen a legkézenfekvőbb megoldás. Hogy mennyire lesz hatásos majd eldől, ez pedig most nem a kibontakozó kételyek ideje, ahogyan útnak indul az újabb irányba indulok meg jómagam is, tartva a lépést, folyamatos tűzkészültségben. Amennyiben azt érzékelem, hogy esetleg képesek egyre közelebb érni és szükséges, akkor tüzet nyitok, továbbra is fejre célozva és tiszta lövéseket leadva a "néma" fegyverből, ameddig pedig nem szükséges addig tovább füstölgök, ennek a szálnak is már csak a fele van meg, nagy része pedig magától égett le, eddig a pontig, a maradékot amíg lehetőségem van rá addig szívom. A lényeg hogy csak akkor pazarlok több lövedéket amennyiben valóban szükséges, addig pedig higgadtan sétálok tovább, noha a több száz halott társasága nem kellemes, nem olyan jelentős hogy érzelmeket képes legyen kicsalni belőlem.

by **Thorhalla** Kedd 04 Márc. 2014, 11:24

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

Charles koncentrálni kezdett és a lilás fény ismét felizzott a kezében, illetve az aura is körülötte. Mostanra már sikerült ráéreznie, hogy a fény ne áradjon szét mindenfelé, mint az első alkalommal csak efféle gömb, vagyis láthatóan félgömb formát vegyen fel. Így, hogy erre koncentrált csak lassabban tudott haladni, futni ebben az állapotban nem is volt képes. Fenntartani pedig a gömböt értelemszerűen nem tudta végtelenségig és ezt ő maga is tudta. De végül is elindultak, ahogyan azt már korábban is látta, tapasztalta, hogy az élőholtak, akik ebbe a közegbe jutottak egyszerűen porrá és semmivé váltak. David most látta a képességet először működés közben, ő nem érzett semmit sem a fény hatására, maximum annyit, hogy könnyebben tudott lélegezni, annyira könnyen, mint mielőtt dohányzott volna. A szerencse a gömb hatótávját illetően, hogy a legtöbb élőholt mielőtt észrevehette volna és hangot adhatott volna annak, hogy látta a párost már porrá váltak, így a társaikat sem tudták figyelmeztetni. Ennek köszönhetően a páros áttudott jutni az utcácskán minden gond nélkül, hangtalanul és ettől kezdve csak az utolsó sarok és az ott levő maradék nyolc-tíz élőholt volt az, ami gondot okozhatott azelőtt, hogy elérték volna azt a mellékutat, ahova eredetileg is tartottak.

by **Szürke Eminenciás** Kedd 04 Márc. 2014, 23:31

Charles látta, hogy a társa jön mellette és szorosan markolja a fegyvert. Most kezdte igazán érezni, mekkora haszna van egy profi mellett dolgozni. Noha most éppen ő védte a profit, de ez csak a különleges ereje miatt volt és a szaktudás, a tapasztalat Stormnál volt meg. Dialin harcművészetekben és a vámpírkori becserkészésekben volt inkább otthon, ilyen szintű katonai hadviselésben nem annyira. Kissé aggódni is kezdett, hogy elég lesz-e mindez ahhoz, hogy a feladatokat megoldja.
Az oszlatás képessége kitűnően működött. Felvonta maga köré az erőteret, ami a zombikat elpusztította. Futni így nem tudott, de lassan kezdte megtisztítani a területet.
Ahogy haladtak, Oszlató látta, hogy egyszerűen elporladnak, mint a pórul járt vámpírok, akiket szíven szúrnak. Sajnálatot nem érzett, ezek már csak bábok voltak, akiket le kellett ütni, mint a sakkban. Az utolsó pár fertőzöttet is megpróbálta megközelíteni. Ha még messze voltak, akkor viszont Stormhoz szólt:
- Szedjük le őket távolról, mielőtt hörögni kezdenek.
Ha a közelükbe tudott menni, akkor nem mondott ilyet, csak cselekedett és oszlatta őket. Közben pedig próbált fülelni és szaglászni, hogy van-e további veszély a sarok mögött vagy ott már békésebb vizekre evezhetnek. Gondolkodott a folytatáson is. Beszélniük kell a túlélőkkel, akik valószínűleg gyanakodni, talán támadni is fognak. Ha mégis bejutnak hozzájuk, akkor majd nem akarják őket elengedni, nehogy a kormány lebombázza az egészet fertőzésveszély miatt. Tárgyalni kell majd és az üzletemberi tapasztalata talán segíthet. Ha úgy nem megy, akkor viszont jön majd a fegyver - vagy a gyógyítás, ami ha sikerül, azért hálásak lesznek. Azt még nem tisztázták, hogy konkrétan ezt a vírust is képes-e gyógyítani. Ha igen, akkor a bevetés után nem igazán fogja elengedni a S.H.I.E.L.D., hanem végigküldik az összes, általuk ismert fertőzöttön, gondolta Charles. Aggasztó vagy biztató kilátások voltak ezek, attól függően, hogy melyik oldalukra figyelt jobban. A világ kettőssége itt is megjelent, mint mindenhol.

by **Sarah** Kedd 18 Márc. 2014, 05:40

Ahogyan Charles ereje működésbe lép, az első amit észreveszek és egy minimális szinten pár másodpercre kizökkent a megszokott érzelemmentes hangulatomból, az-az a furcsa érzés amihez már egy ideje nem volt szerencsém, noha vészesnek nem nevezném. A légzés meglehetősen könnyűvé válik és úgy érzem hogy tisztább a tüdőm, valószínűleg ezzel az egy mozdulattal kikaparta a rákeledelt, vagy legalább is annak nagy részét a tüdőmből, ez pedig maga összetéve egy kisebb meglepettséget vált ki belőlem, melynek jele egyik szemöldököm felhúzása, ám ahogyan megkezdjük a haladást tovább, úgy engedem elmenni ezt a kevést a jelenleg nem létező széllel és átlépve a tényen veszem fel ismét a semmitmondó kifejezésemet. Nem lépdelünk valami gyorsan, ez tény, ugyanakkor nem is sietünk sehova, fölösleges kapkodni. Folyamatosan készenlétben tartom a fegyvert ha szükség lenne a használatára, mint említettem, de erre nem kerül sor, ahogyan a legtöbb élőholt egyszerűen elporlad ahogyan a közelébe érünk, túl későn reagálva a fenyegetésre, így könnyű az átjutás. Jómagam nem egészen erre az eredményre számítottam, nem is teljesen ebben a formátumban, de ezen tényezőktől függetlenül tagadhatatlanul hasznos. Ahogyan kicsit kitisztul a terep, pár másodpercre leengedem a puskám ahogyan szemügyre veszem a távolabb lévő élőholtakat, melyeknek továbbra sincs fogalmuk róla, hogy jelen vagyunk. Pár másodpercig figyelem azokat nagyjából, a mozgásukat, jeleket keresve bennük mely gyanakvásra adna okot, hogy nem átlagos példánnyal van esetleg dolgunk, noha ezen közelségben a túlélőkhöz erősen valószínűtlennek tűnik, az eszes példányok valószínűleg bejutottak volna valamilyen módon. Végül a jobb vállam felfelé való meghúzásával és a nyakam minimális nyújtásával egy időben indulok el ismét, szükség esetén célzással egyben minél pontosabb lövéseket leadva biztos távról, továbbra is a lehető legkevesebb lőszerrel dolgozva. Nem szánok egy zombira sem több lövedéket pazarolni egynél, egy megfontolt, biztos lövedéknél a koponyán keresztül.

by **Thorhalla** Kedd 18 Márc. 2014, 12:19

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

A két fiú pontos lövésekkel, illetve Charles képességének használatával halad előre. Emiatt csak három távolabbi élőholtat kellett lelőni, de végül a teljes utca kiürült és csak élőholt tetemek maradtak hátra, már ahol maradtak, mert nem porladtak el. Egyedül az előző utcánál jött ki néhány újabb élőholt az útra, de ezek sem fordultak a fiúk irányába, csak lézengtek össze-vissza. A páros ennek köszönhetően elérkezhetett az utolsó utcához, ahova tényleg menni is akartak. Itt a barikád tökéletes volt, nem volt rajta semmilyen gyenge rész, az élőholtak sem törték át és meg sem tudták közelíteni különösebben. Farönkök is voltak kihegyezve és kitéve így az élőholtak közül több is fel volt akadva rá, ahogyan azok nyárként felöklelték őket és átszúrták őket. Ezeket később valaki kivégezte, késnyomok és golyó ütötte sebek voltak a feji részeken, de nem vették már a fáradtságot h levegyék a tetemeket. Így elsőre nem igen látszott hely, hogy hol lehetne megmászni a barikádot és átjutni a másik oldalra. Végül egy árnyék vetült rájuk fentről és fegyver kibiztosításának kattanását lehetett hallani. Spanyol szavakat lehetett hallani, a hangsúlyból ítélve valamit kérdezett a hang, egy nőé volt. Ha felnéztek, meg is láthatták a hang tulajdonosát, aki éppen rájuk szegezett fegyvert.
Guyana (Dél-Amerika) - Page 2 2832796-painkiller_jane_05

Guyana (Dél-Amerika) - Page 2 2832796-painkiller_jane_05

by **Szürke Eminenciás** Kedd 18 Márc. 2014, 12:56

A páros sikeresen megtisztította az utat és eljutottak a barikádig. Az élőholtak felszúródott és utólag kivégeztett teste itt is mutatta, hogy ezeknek nem jó akármilyen hús. A saját fajtájukat nem ették meg, csak a még élőkre pályáztak. Charles már nézte, hogy a vámpírügyességét bevetve hol tudna felmászni vagy hogy ugrásokkal át tudna-e jutni. Nem igazán látott olyan helyet, de ha lett volna ilyen, Storm akkor sem lett volna kisegítve. A feladat pedig kettejükre volt bízva és nagyobb esélyük is volt, egyértelműen. A kezdeti viszolygás után most már egészen jól kiegészítették egymást.
A helyzetet megoldani látszott az érkező nő, aki tele volt sebhelyekkel. Sajnos Charles nem beszélt más nyelveket, főleg nem olyat, ami itt Guyana-ban elterjedt volt. Stormra nézett, hogy ha ő tud spanyolul vagy legalább portugálul, akkor ő feleljen. Ha a másiknak sem ment, akkor jobb híján széttárta a karjait, az egyikben tartva a puskát, amivel eddig a zombikat lőtte. Annyit még tudott, hogy mondják a barátot spanyolul, ezért ennyit szólt:
- Amigo!
Az érzékeit élesen tartotta. Próbálta kiszagolni, meghallani, hányan vannak még a közelben, akik élők. A sok zombi szaga miatt ez nem lehetett egyszerű, de próbálkozott. Ha a nő tüzet nyitott rájuk, akkor a megmaradt vámpírgyorsaságát felhasználva igyekezett búvóhelyet találni, de még ekkor sem lőtt vissza. Ez csak egy őr volt. Ha megtudják, mire képes Charles, akkor biztos nem akarják majd lelőni. Ehhez viszont kellett valaki, aki beszél angolul. Vagy lett volna egy másik megoldás is, de Dialin először tárgyalni akart inkább, üzletemberhez méltóan.

by **Sarah** Pént. 21 Márc. 2014, 13:14

Könnyű leszerelni azt a kevés élőholtat ami még az útban áll, a haladás így pedig már egyszerű a kiszemelt utcáig, ahol nem valami meglepően egy újabb barikád fogad, ám ezen sérülésnek nyoma sincs, vagy karbantartják, vagy pedig masszívabbra építették mint az előzőeket, vagy egyszerűen nem téved erre annyi élőholt mint az előző területekre. Látva a felnyársalt tetemeket nehéz eldönteni, óvintézkedésből pedig, bár látom a sérüléseket melyek több mint biztos, hogy végzetesek voltak... Ettől függetlenül távolabbról megpiszkálom az egyik fejét a fegyveremmel, a várt eredménnyel, hiszen semmi sem történik. Pár másodpercig viszonylag unottan nézek végig még a tetemeken amik a falon végezték, majd pedig a barikádot kezdem vizsgálgatni, hátha mégis van egy út ami keresztül vezethetne rajta, egy sérülés amin ha a zombik túlzottan ostobák is hozzá, hogy átjussanak, mi esetleg megtehetnénk. A probléma az, hogy a kutatással nem jutok messzire, egy árnyékot veszek észre, mire pedig a fegyveremet emelném egy igencsak ismerős kattanás üti meg a fülemet.
~ Késő... ~ A mozdulatom ahogyan volt félbemarad és végül kifejezéstelen arccal nézek fel a nőre a szavai után. Le engedtem a védelmem és így nála van a... Mondjuk úgy, hogy előny, neki már csak a ravaszt kell meghúznia, ha pedig képes minimum annyira célozni mint amennyire feltételezem, akkor az agresszív ellenállás már fölösleges öngyilkosságnak tekinthető inkább. Próbálkozhatnék azzal hogy lövök és ugrok... De lássuk be, fölösleges, egy golyó gyorsabban száll mint ahogyan én el tudnék térni előle, főleg nem ilyen távról. Miután Dialin elmondta amit akart, amiből azt tudom leszűrni, hogy ő sem érti jobban a nyelvhez mint jómagam, felszólalok, amivel feltételezhetően elkerülhetjük azt hogy még néhány percig csend uralkodjon a környékünkön.
- Még egyszer, angolul. - Szavaim unottak ahogyan a zsebembe nyúlok és kihalászom belőle a kedvenc dobozomat és ismét rágyújtok, a semmitevésben valamivel el kell ütni az időt, a mozdulataim pedig lassúak, hogy ne erőltessek ki magam számára egy önkéntes lelövetést. A világ történelméből feltételezem hogy szinte mindenki tud angolul, figyelembe véve, hogy az itt történtek eléggé frissek, kétlem hogy pont ez a nőszemély ne tudna, végül is a világ egyik legegyszerűbb nyelve, ezzel pedig elkerülhető hogy megismételje magát ismét spanyolul.

by **Thorhalla** Kedd 25 Márc. 2014, 12:01

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

A nő nem engedte le a fegyverét azok után sem, hogy Charles spanyolul szólalt meg, az már sokkal jobban kezdte meggyőzni, hogy felemelte a kezeit és széttárta azt, hogy nem akar ellenségeskedést. David tettei már közel sem voltak ennyire jó, ahogyan a zsebe felé nyúlt, hiába tette lassan most nem érkezett semmilyen felszólítás, ami ilyenkor várható lett volna. Két pendülés és egy lövés zaja volt hallható. A golyó nekicsapódott David testpáncéljának, lepattanni ugyan nem pattant le, de beleágyazódott, ahogyan annak lennie kellett, mellkas magasságban, komolyabb zúzódást okozva. A pendülés két nyíl volt, az első David vállába állt bele átvitte a golyóálló mellényt és a nyíl hegye a váll másik oldalán a háton jött ki, a másik nyíl hasonlóképpen okozott sérülést, csak éppen a bal combban. Könnyedén lőtték át a páncélt is, aminek köszönhetően David a vérezve a földre zuhant. A lövésre már a zombik is felfigyeltek, amik távolabb voltak és hangosan hörögve kezdtek el arrafelé jönni, ahonnan a lövést hallották.
- Le a fegyvert, a földre! – mondta erős akcentussal a nő, ezúttal már angolul.
Néhány pillanatot kivárt.
- Bármilyen apró trükk és ezúttal fejbe kapjátok mind a ketten az „áldást”.
A szavai határozottak voltak és teljesen egyértelmű volt, hogy nem szórakozott, hanem tényleg megölik a párost.

//Elnézést, elfelejtettem írni…//

by **Sarah** Kedd 25 Márc. 2014, 12:16

Elővenném a dohányt de tüzet nyitnak, bár maga a lövedék nem egy nagy szám, a mellény felfogja, de valami mégis ledönt a lábamról. Pár másodpercnyi hezitálás után végül ráveszem magam, hogy megnézzem mi a probléma...
~ Hmm... ~ Két nyíl, kellemetlen és most hogy felfogtam hogy megsérültem kezdem is érezni, igencsak erősen, ami azt illeti kib@szottul fáj de éltem már át ennél rosszabbat is, így különösebb jelét nem mutatom a fájdalomnak, igazából egy fintort megengedek magamnak, plusz az arcomra kiül egy adagnyi felgyülemlő düh, az egyetlen érzelem szinte ami jelentkezni szokott.
- Aucs. - Jegyzem meg cinikusan, mégis kifejezve valamilyen szinten verbálisan is, hogy fáj a dolog, de egyéb jelét valóban nem adom, maximum annyi hogy fekve maradok a földön, mert miért ne, végül is mi mást tehetnék?
- Íme a békés megközelítés. - Intézem még a szavaimat Dialin irányába miközben ép kezemmel eltolom magamtól a fegyvert, majd pedig hanyatt dőlök és a kezemet a tarkóm mögé helyezve az eget kezdem pásztázni a tekintetemmel.
~ Valóban fölösleges lett volna tüzet nyitni, ugyanakkor logikusabb lett volna mint egy helyben állni és várni, hogy lelőjenek. ~ Az élőholtak miatt nem aggódom, mire ideérnek addigra vagy halottak vagyunk vagy nem leszünk itt, vagy hát ki tudja, megmondom őszintén jelenleg semmilyen formában nem mozgatják a gondolataimat. Inkább eresztenék egy golyót a fent lévő személy fejébe, viszonozván a végtelen kedvességet és tökéletesen levezetve minden dühöt ami feljött az elmúlt nagyjából egy percben, de egyenlőre erre nincs lehetőség, majd később.

by **Szürke Eminenciás** Kedd 25 Márc. 2014, 15:12

Charles már nem tudott szólni, hogy most nem kéne a belső zsebbe nyúlkálni. Az őrszem hiába látta Storm kezében a fegyvert, nem tudhatta, mit varázsol elő a kabátjából, ezért inkább lőtt. És íjászok is voltak valahol. Mint a középkorban, gondolta az exvámpír. Az energiafegyverek korában jóformán már csak a hagyományőrzők használtak ilyet. Bár egy ilyen helyen meg kellett ragadni a lehetőségeket és ha tudtak farigcsálni, akkor ez is megtehette a zombik ellen.
Storm után már a nő is angolul szólalt meg, ha törte is. Dialin hallgatott rá. A szemébe nézett és a hangtompítós fegyvert lassú mozdulattal letette. Látta, hogy még egy profi is beleshet az elbizakodottság és a túlzott nemtörődömség hibájába, úgyhogy nem hősködött. Ha engedik, meg tudja majd gyógyítani a társát. És a túlélők egy részét is akár. A nő szavaira és a közeledő élőholtakra Charles komoly hangsúllyal felelt angolul, ami valamilyen szinten mégiscsak érthető volt a túlélők számára.
- Szeretnénk életben maradni. A társam csak a cigiért nyúlt, a zombik viszont jönnek.
Az exvámpír a fejével hátrafelé intett, miközben minden érzékével figyelt. Nyilván az őrök is látták a közeledőket. Ha a zombik közel érnek, akkor az erejét még bevetheti, de az őrszemek könnyebben leszedik azokat. Ha akarják. Mert ha nem, akkor a páros magára marad. A békés megközelítéssel nem lett volna baj, ha Storm nem tesz olyan mozdulatot, amire nemhogy egy ilyen helyen, de még egyes boltokban is ferde szemmel néznek az emberre. Charles abban pedig biztos volt, hogy ha a képességét használni kezdené, akkor felfigyelnének rá és látnák, hogy ez bizony a legjobb fegyver az élőholtak ellen. Egyelőre kivárt, hogy mi lesz és figyelt, hogy ha kell, akkor gyorsan tudjon reagálni.

by **Thorhalla** Szer. 26 Márc. 2014, 09:17

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

A szabadkozás rész, vagy az, hogy Charles a szavaival bocsánatot akart kicsikarni láthatóan nem igazán talált semmilyen emberi reakcióra. Csak bólintott a nő, de a második részre, hogy jönnek a zombik. Valamit szólt hátra, mire egy fickó ugrott ki a barikád mögül, egy másik pedig ügyesen vetette át magát rajta. Aki kimászott azon katonai ruha volt és símaszk, a másik a másikon egy Che Guevara-s vörös póló, farmer és az arca, főleg szája és orra elé egy vörös kendő kötve, hogy az ő arcát se lehessen látni. A katonai ruhás összeszedte gyorsan az eldobott fegyvereket, majd gyorsan mászott is vissza a megmászhatatlannak tűnő barikádon. A másik pedig egy-egy kezével ragadta meg Davidet és Charles-t és egyszerűen átugrott velük a biztonságos oldalra. Itt a ház a fák és az emelvény miatt kicsit sötétebb volt és hűvösebb, illetve hat másik fegyveres, ketten íjat szegeztek az újonnan behozott párosra, akiket időközben a fickó letett a földre, a többieknél puska és pisztoly volt. Mindannyian férfiak voltak, egy kisebb téren voltak egy parkban, ahol nem volt élőholt, de az épületből magas látott falig még legalább húsz méter távolság kellett, hogy elérjék. Egy amolyan védelmi vonal volt ez.
- Kik lenni maguk és mit keresni itt? – kérdezte a nő. – Maguk lenni katonák és nem civilek.

by **Szürke Eminenciás** Szer. 26 Márc. 2014, 13:58

Oszlató nem is sűrű elnézéskérést várt, csak tudni akarta, itt hagyják-e őket és végig akarják-e nézni, ahogy a zombik falják fel a párost. Erre valószínűleg amúgy sem került volna sor, hála Charles képességének, de végül kimentették őket. Jó erőben volt a kendős, hogy így felkapta kettejük és simán átugrott, gondolta magában az exvámpír. Egyike lehetett ez azoknak, akik az autókat halomra pakolták. A lényeg, hogy most mindketten bejutottak. Nem volt lehetőség riasztani az Őrnagyot, azt akkor kellett volna, mikor közeledtek, jutott eszébe Dialinnek.
A puskát elvették tőlük, de a pisztoly és a bot még nála volt. Végszükség esetén ezeket még használhatta, ha akarta. Most viszont inkább a szavaké lesz a főszerep, gondolta és remélte, hogy Storm sem kezd meggondolatlan műveletekbe. Az előbb megjárta, talán ez elég lesz neki. Charles megnézte az itt állókat és az érzékeivel próbált többet kideríteni. Szagokat, hangokat, apróságokat keresett, amikből többet megtudhat róluk és a helyről. Egyszerű szavakkal válaszolt, hogy a nyelvi nehézségeket áthidalja:
- Pontosan. Megnéztük, vannak-e még itt zombik és láttuk a maguk épületét. Beszélni akartunk a túlélőkkel. Ha van sérültjük, ismerek gyógymódot - utalt Charles a képességére, amiről egyelőre még nem mondott többet. Azt nem tudta pontosan, hogy ezt a kórt is kigyógyítja-e az emberekből, mutánsokból, hiszen ez még nem derült ki. Valószínűleg erre nem terjedt ki a képessége, hiszen Rachelnek is adtak injekciót azok után, hogy Oszlató erőterébe került. Egyelőre várt, hogy mit mondanak, mit tesznek. Készen állt, hogy ha balhé lenne, el tudjon ugrani. De remélte, hogy erre nem kell sort keríteni.

by **Sarah** Csüt. 27 Márc. 2014, 04:08

Nem mozognék különösebben, élőholtak vagy sem, továbbra is egy jó idő amíg egyáltalán olyan közelségbe érnének hogy problémásnak véljem, azonban két alak kimászik a barikád mögül, ami nem zavarna különösebben ha az egyik nem ragadna meg és ugrana vissza velem. Hmm, nem valami ritka mutáció, kíváncsi vagyok, vagy legalább is átsuhan egy pillanatra a kérdés a fejemben, hogy valóban mutáns-e vagy a vírus miatt rendelkezik még ezzel az erővel. Akárhogyan is, nem számít, ha már talpra lettem állítva úgy is maradok, fölösleges lenne ismét ledőlni a földre, annyi az egész nyitja hogy a súlyom nagy részét az ép lábamra helyezem, igaz ettől függetlenül nem kevés van a sérülten is, kellemetlenül megfeszítve az izmokat a lábamba fúródott nyíl környékén, de nem foglalkozok különösebben a dologgal, inkább nézek végig rezzenéstelen arccal a jelenlévőkön és mérem végig a felszerelésüket alaposabban. Továbbra is szívesen golyót eresztenék valakinek a fejébe, igencsak nehéz megállni, hogy ne próbálkozzak egy agresszívabb mozdulattal, ha könnyebb lenne elérni a fegyvereket nem lenne ekkora probléma, mert megmondom őszintén nagy ívben lesz@rom ha telepumpálnak ólommal, az életnek egyszer úgy is vége, egy emberrel kevesebb a Földön, egy olyan emberrel aki alapjáraton nem is tartozott ide, de legalább magával vitt valakit a sírba. Heh. Ha megpróbálnám valamilyen érzéshez csatolni ezt az egészet talán azt mondhatnám, hogy szomorú, de be kell látnom, nem érzek ezzel kapcsolatban semmit, sem a saját életem elvesztésével, sem pedig más életének elvételével kapcsolatban, nem véletlenül az a munkám ami, mindenki élete annyit ér amennyit fizetnek érte, vagy amennyi vérdíj van a nevéhez fűzve. Ettől függetlenül szívesen megfojtanék valakit jelenleg csak hogy végre levezethessem a hirtelen haragot, ám valahogy mégis sikerül erről a figyelmemet a vállamra átterelni, hogy alaposan szemügyre vehessem, hogy miként is néz ki a sérülés. Hidegen nézek a nyíl véres felére mely a vállam hátsó részén kifúrta magát, közben pedig hallgatom a beszélgetést. Dialin szavaira vissza terelem a figyelmem, avagy feléjük fordítom a tekintetem és szinte vállrándításnak megfelelően bólintok.
- Mióta tart a helyzet? - Valószínűleg a " kik maguk " rész nem fog ismét feljönni, érjék be azzal, hogy katonák vagyunk, valamilyen szinten legalább is, vagy átmenetileg, legalább is jómagam. Pár másodpercig még kitart a türelmem, de végül megszólalok ismét.
- Akkor én most előveszek egy doboz cigit és rágyújtok, ha valakinek ellenvetése van az most szóljon és ne várja meg csak hogy fejbe lőhessen. Köszönöm. - Végignézek még egyszer a társaságon ahogyan megejtem a figyelmeztetésem, hogy elkerülhető legyen esetleg az előbb történtek megismétlése, miközben a zsebemre mutatok az ép karommal, arra a zsebemre amibe korábban is próbáltam belenyúlni, egy picit még távolabb is lépek Dialintól, lassan persze, mert miért ne, a hangnemem pedig meglepően nyugodt továbbra is, de ha nem gyújtok rá akkor valakit megölök perceken belül, amennyiben pedig nem kapok semmilyen reakciót, úgy veszem hogy beleegyeztek, továbbá pedig nem érdekel ha tüzet nyitnak rám, mint már említettem. Nem veszem félvállról a helyzetet, ezért is léptem távolabb Dialintól, egyszerűen csak nem érdekel annyira a végeredménye a dolognak, ha nem nyugtatom le magam akkor más okot adok nekik arra, hogy lőjenek, de akkor mint mondtam, legalább egy velem jön a másik oldalra. Érdekes és gyors vége lenne ez egy félbeszakadt és egyenlőre újra nem kezdett bérgyilkosi karriernek, de lesz@rom. Ami azt illeti gondolkodás nélküli agresszív reakcióra számítok.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Márc. 2014, 09:29

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

Charles ahogyan elkezdett szaglászódni ismét elfogta a hányinger. Most sokkalta erősebben és jobban kezdte érezni a rothadó hullaszagot, ami az egész városban ott volt. Már kellően elfáradt az orra eddig, hogy normál érzékekkel ne érezze ezt, de most emiatt újra megérezte. A rothadás szagán felül izzadtságot érzett, illetve a friss vér illatát, ami Davidből származott a lőtt sebeken keresztül. Meglepő módon félelme illata nem volt érezhető, pedig egyáltalán nem lett volna olyan nagy szó mindez. most hagyták azt, hogy David elővegye a cigarettáját és rágyújthasson, abban azonban tévedett, hogy nem kerül-e újra elő, hogy kicsodák. A csapat megkapta arra a megerősítést, hogy valóban katonákkal volt dolguk, de ettől még mindig nem tudták, hogy ki küldte őket.
- Hónapok óta – kapta David a választ.
Ez nagyjából egybevágott azzal, amit az aktákból ők is tudtak, hogy úgy három hónapja tűntek fel az első esetek errefelé.
- Ki küldeni magukat? – kérdezte. – Nem lenni sérült, fertőzött.
Most a ki küldte kérdésnél lehetett halovány félelmet érezni a nő irányából, a fegyvereket még mindig célra tartották egyébként és nem engedték lejjebb. Az ő szemükben nehéz volt elképzelni azt, hogy bárki is küld ide katonákat, főleg nemzetközi szinten, hiszen kiderült a nyelvismeret híján, hogy a páros nem ebbe az országba tartozik.

by **Szürke Eminenciás** Csüt. 27 Márc. 2014, 11:41

Charles gyomra majdnem kifordult a szagoktól. Erőt vett magán, hogy ne dobja ki a taccsot. Nehéz volt, de megpróbálta. A társánál valami óriási szintű bátorság vagy inkább közöny mutatkozott, ami a testbeszédét jellemezte, a félelemnek pedig helyett volna, de Oszlató nem érzett ilyet. A túlélők hagyták a vérzőt rágyújtani egy cigarettára.
~Milyen figyelmesek - gondolta magában Charles cinikusan. Ellátást nem kap, de a szervezet rongálhatja tovább, azt megengedik neki...
Az idő stimmelt, nagyjából ugyanezt a periódust mondták nekik a küldetés előtt. A nőn megérezte a félelmet. Ez jogos is volt, hiszen ha a hadsereg felderítőket küld, akkor előbb-utóbb nagyobb haderővel is megtalálják a kolóniát és ebből még bármi lehet. Nem érthették, hogy mit keresnek itt ezek ketten, de azt gyaníthatták, hogy nem segítő céllal jöttek. Épp ezért a sérültek tagadása lehetett akár hazugság is. Charles megpróbált érvelni a feltevések alapján.
- Azok küldtek, akiknek fontos, hogy ez a vírus ne pusztítsa el a világot. Nem Magneto emberei vagyunk. Pont ő volt az, aki lebombázta a várost. Maguk hogy élték túl? Azt ugye tudják, hogy ha mi eltűnünk itt, akkor nagyobb erőkkel fogják megnézni, miféle túlélők vannak erre és nem lesznek ilyen barátságosak, mint mi. Ugyanis tudnak a telepről. De nem ez a cél. Ha együttműködnek, megszervezzük maguknak, hogy normális életük lehessen és ne egy barikád mögött kelljen bújkálniuk.
Oszlató enyhe fenyegetéssel élt, de számított rá, hogy meg fogják érteni, miért teszi. A hanglejtésével és testtartásával pedig igyekezett megnyerő lenni, bizalmat, de egyben határozottságot is sugallni. Figyelte a reakciókat, de most már az érzékei közül inkább csak a hallását élesítette ki. Nem akart tárgyalás közben idehányni...

by **Sarah** Csüt. 27 Márc. 2014, 23:18

Semmi reakció, ahogyan a cigiért nyúlok továbbra is semmi és ahogyan az öngyújtó kattan még mindig életben vagyok, nos, ezzel máris máshogyan alakultak a dolgok mint ahogyan számítottam rá, az első mozdulatnál halálra szavaztam volna, de úgy tűnik hogy felfogták a dolgot, ha nem is értenek mindent valószínűleg az alapvető szavakat felfogták. Ahogyan rágyújtok és letüdőzök egy jó adagnyi füstöt, egy darabig, tartom, majd pedig kiengedem az orromon keresztül, valamilyen szinten elpárologtatva ezzel a dühömet is, nem teljesen, de működik. A placebo ereje, pontosan tudom hogy az egész egy tévhit, de ettől függetlenül még mindig működik. Lassan kezdek lehiggadni és egyre kevésbé érzem úgy hogy valakit meg kell fojtanom, közben pedig érdekesebbnek mondható szavak hangzanak el Dialintól. Teljesen rá hagyom a beszédet, ha kettőnk közül valamelyikünk tud valamit a csapatról az nem én vagyok, viszont a szövege... Lássuk be, kettőnk eltűnése miatt nem vezényelnének be ide több embert, bár benne van a pakliban, de nem hiszem, maximum ha most hirtelen riasztanánk a többit, de amúgy kétlem, két név lenne egy listán, ki tudja mennyi másik mellett. Mindenesetre is egy rezzenés sem látszik az arcomon, inkább oldalra tekintek és a védfal mögött lévő tájat veszem szemügyre, a karjaimat lógatom, a cigit is csak az ajkaimmal tartom és néha forgatom a számban, a hamu pedig majd le esik ha nem bírja tovább. Egy darabig csendben vagyok, nincs mit hozzátennem a beszélgetéshez, mint ahogyan azt már említettem. Ha nem akadályoznak meg akkor végül nekitámaszkodom valaminek, nekem ugyan lényegtelen hogy minek és nyugodt mozdulatokkal megmarkolom a lábamban lévő nyilat, majd pedig hangtalanul és a fájdalom bármi jele nélkül mozgatni kezdem, nem túlságosan, nem tervezek nagyobb sérülést okozni magamnak, arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire van mélyen és mennyire könnyű mozgatni, egy kicsit kifelé is meghúzom, csak hogy meggyőződhessek róla. Ha adja magát akkor megfontolom, hogy kiszedem pár percen belül, ha nem adja magát annyira könnyen akkor is rám vár ez a feladat, amitől nem tartok, túl kell rajta esni és kész, ez a teszt pedig eldönti hogy hamar, vagy viszonylag nyugodtabb körülmények között. És hogy miért akarom kiszedni a lábamból? Mert nincs jobb dolgom jelenleg és egyszerűbb mint a vállamból.

by **Thorhalla** Pént. 28 Márc. 2014, 10:03

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

Charles-nek úgy tűnhetett, hogy mindannyian beszélnek angolul, mert a szavaira, hogy továbbra sem felelt a kérdésre, hogy ki küldte őket, és a fenyegetésre is mindenki kibiztosította a fegyvereit és a korábbi lábak célzása helyett már mellkasra emelték a fegyvereket. Azok, akiknél íj volt, azok is megfeszítették az ideget lövésre készen. Úgy tűnt, hogy nem igen szívlelték azt, hogy fenyegették őket és nem úgy cselekedtek, ahogyan azt Charles várta.
- Bombázni csak a belvárost – mondta a nő. – Ki küldeni magukat? Pontosan! Elszámolni háromig, ha nem felelni…
Nem fejezte be a mondatot, úgy vélte, hogy a két férfi tudja a választ. A kezét emelte fel 3-at mutatva. Ahogyan David lehajolt, hogy a lábában levő nyílvesszőt a hirtelen jött fájdalomra összeesett. Éppen csak a vállát átszúrt vesszőt felejtette el. Minden ereje elfogyott valamitől, szédülni kezdett és még hányt is egyet, vért. A golyóálló mellény alól is vér kezdett kifolyni, a váll lövése súlyosabb lehetett, mint gondolta volna és ő pedig teljesen figyelmen kívül hagyta mindazt. A világot is távolinak kezdte érezni és ha valaki beszélt hozzá azt is úgy érzékelte, mintha egy lassított felvételt hallgatott volna.

by **Szürke Eminenciás** Pént. 28 Márc. 2014, 11:29

Oszlató megállapította, hogy a nyelvi nehézségek nem is olyan nagyok, mert mind értették, ez látszott a reakciójukból. Charles nem is azért gondolt a nagyobb erőkre, mert hogy ők olyan fontosak lennének, bár az új ereje miatt lehet, hogy ő különlegesnek számíthatott. Inkább egy túlélő kolónia jelenléte és a tény, hogy eltűnnek az ügynökök, akik fel akarják deríteni, ez lehetett fontos szerinte a S.H.I.E.L.D-nek. A túlélők nem törődtek ezzel, látszott, hogy még egy kitérés és vállalják a kockázatot.
Charles nem vállalta. Ő nem olyan katona volt, aki sírba viszi a titkokat. Egyáltalán új dolog volt neki a katonáskodás. Viszont ami számított, hogy kapott egy új esélyt a sorstól, hogy élhet, vérszomj és napfóbia nélkül, ezt pedig nem akarta elszalasztani egy ostoba küldetés miatt. A S.H.I.E.L.D. majd megérti. Vagy nem, de ő akkor is élni akart. Gyorsan válaszolt, meg sem várva, hogy a nő egy ujját is megmozdítsa a számolásban. Igyekezett ismét izalmat keltően felelni:
- A S.H.I.E.L.D. küldött minket. Úgy tudtuk, hogy egész Georgetownt letarolták és nincs túlélő. A fertőzés terjedését akarjuk megakadályozni, megnézve, hogy mennyi zombi jár errefelé. Van bőven, de ezt úgyis tudják. Viszont...meg tudják mondani, hogy indult el itt a járvány?
Charles-t valójában nem nagyon érdekelte ez, de a S.H.I.E.L.D-et biztosan fogja. Közben Stormra nézett, aki eddig hallgatott. Akármilyen közönyös és bátor is volt, a sebesüléstől viszont nem tekinthetett el. A fájdalmat leküzdhette, ha erős akaratú volt, de a vérzés, a belső szervek sérülése ott maradt és dolgozott benne. A kihányt vér is erre utalt. Mivel egy csapatnak számítottak, muszáj volt a bérgyilkoson segítenie. Oszlató a nőhöz fordult. Úgy nézett rá, hogy a szemében látsszon, tényleg látja, hogy baj van:
- Segíthetek a társamnak? Semmi trükk, ígérem, csak gyógyítás!
Még a kezeit is védekezőn felemelte, hogy nyomatékosítsa, nem támadni akar. Ha megengedték, akkor az erejét Storm felé irányozta úgy, hogy az egész testét beborítsa a gyógyító erőtér. Igyekezett a combra koncentrálni, mivel ott létfontosságú erek is megsérülhettek, ezután a váll és utána a mellpáncélba fúródott golyó okozta sérülések gyógyításán dolgozott. Közben fél szemmel figyelte a túlélőket, hogy miként reagálnak. Ha valami oknál fogva odáig fajult a dolog, hogy lőni kezdtek, akkor felhagyott az orvoslással és menekült.

by **Sarah** Hétf. 31 Márc. 2014, 11:10

Megpróbálnék lehajolni a lábamhoz de... Ismét de, úgy tűnik, hogy a testem eddig bírta a nyúzást, olyan mértékű fájdalmat érzek amitől összeesek, ami már igencsak erősnek mondható, bár ennek hangot továbbra sem adok, leszámítva a hányást, ami igencsak szép mennyiségű vért tartalmaz..
~ Belső vérzés huh? ~ Suhan át a gondolat a fejemen ahogyan távolodni kezd a világ, vagy legalább is valami olyasmi, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mi is az amit megélek jelenleg. Valószínűleg belső vérzés miatt vesztettem annyi vért hogy az agyam már nem igazán kap eleget, ugyanis ami beszélgetés zajlik körülöttem, azt is lassabbnak érzékelem. Nem valami kellemes helyzet és mégis, az egésztől függetlenül hidegvérrel bámulok az égre és szívok egy meglehetősen lassút a dohányomból, talán ez az utolsó amit szívok, ki tudja. Ezzel a nyíllal egymagamban úgysem tudtam volna mit kezdeni, ahhoz le kellett volna metszeni a végét, ha már egyszer átszúrta a testem, máskülönben nem szedhető ki, de ez továbbra is lényegtelen. Nyugodtan fekszem és várok, bár a forró füst kissé marja a torkomat és így hosszabban megélve a pillanatot nem esik túlzottan jól, noha panaszra sincs igazán okom, egy amolyan semleges érzés.
~ Ébren kéne maradni. ~ Nem lenne tanácsos megadni magam és elaludni, konkrétan ez az egyetlen dolog amin próbálkozok, nem elaludni akármennyire is kezd azon dolgozni a szervezetem, ha mégis így akarna történni a történet, akkor a nyelvemmel könnyedén fordítom ki a számból a cigit hogy had égesse az arcomat, új fájdalom, ha más nem egy pár percig mindenképpen segíteni fog.

by **Thorhalla** Kedd 01 Ápr. 2014, 10:55

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

Ahogyan Charles kimondta, hogy a SHIELD küldte őket érezhető volt, ahogyan a feszültség kezdett megszűnni a helyiek között. A fegyvereket is lejjebb engedték, úgy tűnt, hogy a nemzetközi szervnek örültek és nem tartottak tőle annyira, mintha valaki más küldte volna őket. A kérdésre összenéztek, majd egymás között beszéltek valamit spanyolul mielőtt a nő újra meg nem szólalt volna.
- Történni eltűnések – mondta. – Megnövekedni erőszakos események. A holtak pedig visszajönni.
Igazából ebben nem volt semmi különös, a közvélemény ennél többet amennyire tudta a két férfi máshol sem észlelt többet, az aktákból legalább ez derült ki. Eltűnések, majd egyre több gyilkosság, támadás. ezeket már javarészt a holtak végezték el, a szám pedig exponenciálisan nőtt, mind a támadások, mind az élőholtak számában. David földre kerülése után bólintottak, hogy megnézheti a sebeket Charles és elláthatja. Sajnos a nyilakat ki kellett szedni ahhoz, hogy rendesen meg tudja gyógyítani a társát. Amiket pedig láthatóan itt nem fog tudni megtenni. A combsérülés sértett az artériát, jelenleg csak a bent levő nyíl akadályozta meg Davidet az elvérzésben, ha kiszedi itt ezt nem valószínű, hogy az elvérzés előtt be tudná gyógyítani Charles a sebet. Ami az átlőtt vállat illette, a kulcscsont alatt ment be a nyíl a szív felett és a háton jött ki. Itt is lehet, hogy fontosabb ereket is ért. Egyiket sem lehetett igazából teljesen rendbe hozni idekint, maximum a vérzést tudta csak Charles csillapítani, amit átmeneti megoldás lehetett. A golyó pedig nem okozott komolyabb sérülést, csak egy nagyobb zúzódást.

by **Szürke Eminenciás** Kedd 01 Ápr. 2014, 23:02

Oszlató látta, hogy sikerült megnyugtatni a túlélőket. Ezek szerint elfogadták a S.H.I.E.L.D-et, nem valami lázadó csoport volt. Mondjuk ilyen körülmények között nagyon nem is válogathattak, minden segítségnek örülni kellett. Bár az előző intézkedéseik nem ezt mutatták.
A pusmogást Charles sajnos nem értette, de talán csak annyi volt, hogy megbeszélték, ki mit látott. Ha nem is erről volt szó, akkor sem tudta kitalálni. Ugyanazt mondták el, amit Dialin is hallott már a Klubban és a S.H.I.E.L.Dtől.
- Az eltűnésekről tudnak bővebbet? Merre történtek, kik voltak az érintettek, volt-e bennük valami közös? Ha megtaláljuk a tetteseket, akkor meglesz az ellenszer is. És a város visszaállhat a normális rendbe. Vagy legalábbis újraépülhet.
Charles most megpróbált ügynökként gondolkodni, ami eléggé új volt neki. De ha ezzel bízták meg, cserébe azért, hogy hagyják ténykedni, mikor ezzel végzett, akkor rendesen elvégzi a dolgát, gondolta.
Stormot nem tudta egymaga rendbehozni, mert szükség volt a hagyományos ellátásra is. A képessége jó volt, de nem határtalan és idő is kellett volna hozzá. A vérzést pedig gyorsabbnak ítélte meg, a sebeket pedig igen veszedelmesnek. Tökéletesen céloztak. Nem ölték meg, de harcképtelenné tették és gondoskodtak róla, hogy ne húzza sokáig - a támadókkal így is kell eljárni ezen a helyen. Bár kettejük esetében másról volt szó. A nőhöz szólt:
- Ha nem látjuk el rendesen, meghal. Van felszerelésük, amikkel tudnak segíteni? Mi is segítünk, tudunk küldeni ellátmányt, ha szólhatok a felettesemnek. És a kijutást is megszervezhetjük, csak ehhez még kell néhány információ.
Ha végre bemehettek az épületbe, akkor Oszlató velük tartott és ha kellett, támogatta Stormot.

by **Sarah** Szomb. 05 Ápr. 2014, 16:16

Továbbra is nyugodtan fekszek a földön, érzékelem, hogy mi történik körülöttem és úgy tűnik hogy a fáradtság egyenlőre nem akar annyira a markába venni, ami ha úgy vesszük jó, nem szükséges hogy az elkerülése érdekében megégessem a saját képem, igaz hezitálás nélkül megtenném ha szükséges lenne, így viszont ahogyan a dohányom végre leég, egyszerűen oldalra fordítom a fejem és egy nem egészen tiszta mozdulattal egy száraz köpés képben lököm ki a számból pár centire a fejemtől s fordítom vissza a tekintetem ismét az ég felé. Továbbra is nyugodt vagyok, nem mozgatja a gondolataimat különösebben hogy vajon hogyan alakulhatnak a dolgok, az egyetlen dolog amire figyelnem kell, hogy ébren maradjak ha bármikor úgy érezném hogy aludnom kell, azt a luxust nem igazán engedhetem meg magamnak a jelenlegi helyzetben. Ahogyan csak így fekszem mit sem téve, rezzenéstelen arccal, a szemeim lassan Dialinra kezdenek átvándorolni és őt kezdem el figyelni analitikus tekintettel, továbbra is bármi egyéb érzelem megjelenése vagy szavak és megjegyzések nélkül. Egyszerűen elemző tekintettel figyelem ahogyan lassított felvételben próbál rajtam segíteni, maximum addig nem figyelem ameddig pislogok, a lassúságnak köszönhetően és az egész helyzetből adódóan viszont még a pislogás is sokkal ritkább az átlagnál, vagy talán csak én fogom így fel... Benne van a pakliban, már nem lehetek benne eléggé biztos ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessem melyik az. És hogy miért figyelem ilyen formában?... Mert nem értem, nem értem hogy miért, hogy mi motiválhatja, ilyen egyszerű a válasz.

by **Thorhalla** Vas. 06 Ápr. 2014, 12:22

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató, David Storm és Haward Maximoff

A nő megrázta a fejét a kérdésre, ami az eltűnésekkel kapcsolatban merült fel, részletesebben.
- Nem tudni, csak annyit, amennyi médiában lenni – mondta.
A kérés sem talált süket fülekre, ketten felkapták a sérültet óvatosan, nehogy még több kárt okozzanak benne és a csapat az épület irányába kezdett haladni és intettek Charles felé is, hogy kövesse őket. Ha ment, akkor egy oldalsó bejáraton. Fém ajtó volt, ami igencsak jól kint tartotta volna az élőholtakat, ha azok bejönnek. Az ajtó másik oldalán egy fémrúd is tartotta az ajtót, amit most visszatettek, illetve egyéb hevederzárakat is. Eléggé biztosra mentek, hogy befelé ne jöjjön itt semmi. Az ajtó mögött egy folyosó haladt tovább, az egész egy iskolához hasonlított, az ablakok – noha be voltak reteszelve – a szekrények és minden erre utalt. Az egyik teremhez mentek és oda vitték be Davidet és Charles-t is. Bent több matrac is volt a földön, ágyként funkcionálva, más nem volt a helységben, csak ők, de orvosi felszerelések is voltak, így valószínűleg ez volt az orvosi szoba. Davidet lefektették az egyik ágyra és az egyik fegyveres férfi elrohant valamerre.
- Elmenni szólni orvosnak – mondta a nő. – Máris nekilátni, vagy megvárni a segítség?

by Ajánlott tartalom