Re: Guyana (Dél-Amerika)

by **Szürke Eminenciás** Vas. 06 Ápr. 2014, 19:00

Charles nem lett okosabb. A nő is csak annyit tudott, amennyit a hírekből lehetett. Az ellátással kapcsolatban nem kellett sokat győzködni, hamar elindultak Stormmal a túlélők és az exvámpír ment mögöttük. Nem mutatta, de nyugtalanította a helyzet. Itt voltak a semmi közepén, egy rakás zombival körbevett óvóhelyen és azt kellett csinálnia, amit mondanak, mivel ők voltak erőfölényben. Tudatosította magában, hogy ezt a küldetést azért vállalta el, hogy nyugodtan nyomulhasson majd a Pokoltűz Klub tagjaként és a S.H.I.E.L.D. ne piszkálja. Ezért hajlandó volt lenyelni az itteni helyzetet is. Ha Storm belehalt volna a sérüléseibe, akkor sem változott volna nagyon a helyzet, de Charles úgy gondolta, hogy mivel csapat lett belőlük, kétszemélyes csapat, megpróbál együttműködni és ennek a része, hogy ha a másik bajban van, akkor segít. Így kerültek be ebbe az iskolafélébe. Oszlató körbenézett és megállapította, hogy háborús helyzetben az ilyen helyeket is ki kell használni. A sokablakos épület nem tetszett neki, mert a deszkákat előbb-utóbb azért be lehet törni, ha idekerülnek az élőholtak.
Charles nem ült le, állva hallgatta a nőt. Itt már nem tartott a zombik bűzétől, úgyhogy megint kiélesítette a szaglását, hogy a hallása mellett ez is eláruljon némi pluszt az emberekről, mutánsokról vagy akár a helyről is.
- Nem, megvárom az orvost.
Futva mentek doktorért, úgyhogy biztos hamar ideér, gondolta. Nézelődött, jobbra-balra, felfelé és a nőhöz beszélt:
- Ügyesen megoldották a túlélést. A barikád meg az a kocsirakás, amivel bezárták a zombikat. Gondolom, már elegük van ebből a bujkálásból.

by **Sarah** Hétf. 14 Ápr. 2014, 02:50

Továbbra sem csinálok semmit, ebben a helyzetben részemről nem is nagyon lehet mit, csak tétován figyelem Dialint, továbbra is tűnődve a lehetséges indokokon. Tudja, hogy bérgyilkos vagyok és hogy ha megfelelő összeget fizetnének a fejéért, hidegvérrel végezném ki, őt is, ahogyan bárki mást is nemtől és kortól függetlenül, ez a munkám, ebből élek, ezt kell tennem. Ezért is nem vagyok képes megérteni ezt a próbálkozást. Természetesen hagyom, hogy ketten felvegyenek a földről, ha ellenkeznék sem igazán tudnék mit tenni ellene, igaz eléggé lassúak a dolgok, az átlag ember azt hinné, hogy több ideje van reagálni, de ami azt illeti nem ez a helyzet, magam is lassú vagyok, bár a gondolatok annyira nem, de mire eljutok odáig hogy az egyik ujjamat meg kéne mozdítani egy jó pár esemény lepörög a szemeim előtt. Lehet hogy lassabbnak érzékelem de az időt nem lehet meghazudtolni. Unott arckifejezéssel bámulok magam elé és veszem szemügyre azt a kevés érdekességet amit út közben lehet, az erősen biztosított ajtót, a folyosót ami teljesen idegen számomra, nem igazán láttam még hasonló felépítésű folyosót, esetleg tévéből talán, azt hiszem az ilyen folyosók az életem egy olyan részébe kéne hogy tartozzanak ami kimaradt. Heh, nem igazán számít. Mire észbe kapok a plafont bámulom valami minimális nyomással a hátamon és a tarkómon, valami puhán fekszek, nem igazán figyeltem hogy mire lettem lefektetve, az alacsony látképből ítélve valamiféle szivacsra, vagy matracra, a második esélyesebb. Egy darabig még a plafont nézem, nem igazán törődve azzal hogy esetleg mit beszélhetnek, egy idő után viszont lassan fordítom körbe a tekintetem hogy jobban szemügyre vehessem a szobát, ha van valami érdekesség úgyis kiszúrom. Legszívesebben ismét rágyújtanék, nincs mit csinálni, a dohányzás pedig elviszi az időt, de valószínűleg a mozdulatsor nem tetszene különösebben a szervezetemnek, ez az egyetlen oka annak, hogy nem nyúlok most a dobozért, ismét. Úgy tűnik bármennyire is nevelték ki belőlem az érzelmeket, az unalom még mindig erősen jelen van, igaz nem tudom hogy az besorolható-e érzelemnek, kétlem, inkább jelenség.

by **Thorhalla** Hétf. 14 Ápr. 2014, 10:31

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

Néhány percet kellett várni mire valaki jött errefelé, egy alacsony latin-amerikai középkorú nő volt az, kreol bőrrel és göndör fekete hajjal. Láthatóan igencsak ki volt merülve, a kezében egy elsősegély csomag volt, a nyakában pedig a megszokott orvosi sztetoszkóp. Mindez már igencsak elavul volt, manapság szkennerrel dolgoztak az orvosok, de itt valószínűleg mindennek örülni lehetett, amit össze tudtak lopni a pokol elszabadulása után, így az is szerencse lehetett, hogy ilyesmivel rendelkeztek.
- Üdvözlöm önöket – szólalt meg az doktornő.
Tökéletesen beszélt angolul, egy kicsit délies akcentusa volt, kaliforniai, de ezt leszámítva tökéletesen érthető volt. Amint odaért azonnal eltérdelt David mellé, hogy ellenőrizze a sebeket és azt, amit okoztak neki a többiek. Amíg azokat vizsgálta a többiek spanyolul kérdezgették valamiről, de ő mindenkit kizavart a vörös nőt és Charles-t kivéve a helységből.
- Ki kell szednünk a nyilakat belőle – mondta. – Megtennék, hogy lefogják?
A vörös nő már lépett is oda, hogy megtegye, de hagyta Charles-nak, hogy kiválassza, hogy David felsőtestét, vagy a lábait akarja lefogni ő pedig értelemszerűen a másik részén teszi mindezt. A nő ezalatt bekötött egy infúziót az egyik kari vénába, majd egy ínjekciót is beadott Davidnek, akinek ettől igencsak szűnni kezdett a fájdalma.
- Egy kis morfium, szükség lesz rá – mondta. – Vegyen egy nagy levegőt – bíztatta Davidet.
Néhány pillanatot várt még, majd két gyors rántással tépte ki mindenféle körültekintés nélkül a fiúból a nyilakat, aminek köszönhetően ekkor dőlni kezdett a vér Davidből.

by **Sarah** Hétf. 14 Ápr. 2014, 11:21

Lassan telik az idő és a szobában sem találok semmi érdekeset, még csak párbeszéd sincs, legalább is olyan amit értenék nincs, ha lenne most kivételesen az eddigiektől eltérően valószínűleg egy kicsit hegyezném a fülem még az is jobb mint tétlenül feküdni, de jelen helyzetben nincs mit tenni, tűröm amíg szükséges, végül pedig belép egy alacsonyabb nő, egy ismeretlen arc, nem mintha a többi nem lenne ismeretlen azok közül akik itt vannak, de ezeket legalább egy pár perce bámulom. Az üdvözletére unottan fordítom a tekintetem az irányába teljesen, az egész arcomat, nem pedig csak a szemeimet és alaposabban végignézek rajta. Egészen úgy néz ki mint egy valódi orvos, így nincs okom kételkedni, ha lenne sem hiszem hogy különösebben zavarna a dolog, nem vagyok az a fajta ember akit ilyesmi apróságok érdekelnének, vagy bármilyen más dolog érdekelne, legalább is nem olyan formában hogy aggodalmat vagy kételyeket fűzzek hozzájuk. Hamar kérdéseket szegeznek neki, vagy legalább is beszélnek neki valamit, talán magyarázkodnak, elmesélik, hogy mi történt, ki tudja, nem izgat, hamarosan pedig kizavarja őket, avagy vagy ideges, vagy tapasztalt, a tekintetéből ítélve inkább tapasztalt. A lefogással kapcsolatban enyhe fintorra húzom a szám.
- Szükségtelen. - Jegyzem meg ha képes vagyok rá, mivel beszéltem korábban valószínűleg képes vagyok rá, ha nem akkor nem erőltetem és a szokásos hideg tekintetemmel figyelem ahogyan eldől hogy ki hol és hogyan akar lefogni, továbbra is szükségtelenül. Hamarosan kapok pár szúrást aminek hatására a fájdalom erősen múlni kezd, ha nem mondaná is ki tudtam volna találni, hogy mi ez, noha meglepőnek lehetne nevezni hogy rendelkeznek ezzel az anyaggal, ami azt illeti nem vártam, érzéstelenítés nélküli kiszedésre számítottam, ez viszont nem azt jelenti hogy alább hagyok a felkészültségből és lélekjelenlétből. Ahogyan a nagy levegőt említi csak biccentek egyet, amolyan jelzésként hogy felkészültem, veszek egy nagy levegőt, összeszorítom a fogaimat, nekik feszítem a nyelvem, az arcom megmerevedik ahogyan a plafonra szegezem a tekintetem, a karomon, de szigorúan csak a karomon megfeszülnek az izmok, majd pedig két erős ránts és érzéstelenítés ellenére is pokoli fájdalom, amit szédülés nélkül képes vagyok elviselni, érzéstelenítés nélkül valószínűleg egyből jelentkezne a szervezetem menekülésszerű reakciója a fájdalom elől, noha ebben nem vagyok biztos, végül is egész életemben arra neveltek, hogy a fájdalmat az arc legapróbb rándulása nélkül tűrni kell, igaz ez általában nem vonatkozott ilyen mértékű sebekre, de voltak ott is igencsak fájdalmas dolgok és nem volt olyan hogy érzéstelenítés, hosszú-hosszú éveken keresztül...
- Hhhhhmm... - Eresztem ki a levegőt lassan, bár a hangom tükröz valamennyi fájdalmat, az arcom nem sokat mozdul, néha a szemöldökeim leírnak egy pár milliméteres utat ahogyan a szemeim aprót rezzennek, néha, nagyon néha, de azonnal rendezem az arcomat. A fogaim továbbra is összeszorítva, szinte törnek, szinte, az ínyeimben érzem a nyomást, de tudom hogy nem lesz bajuk, maximum letörhet egy-két kisebb darab, semmi lényeges, a nyelvem továbbra is megfeszítve, egy hangot sem adok ki, ténylegesen csak az arcom árulkodik és a továbbra is megfeszített karjaim. Nem próbálok szabadulni ha még mindig fognak, eddig sem próbáltam, nem olyan módon feszítem az említett végtagjaimat, a lábaim pedig továbbra is elernyedten tartom. Tűrnöm kell és nem mutathatok jelet, a fájdalom az élet része, csak a gyenge nem bírja, a gyenge pedig elpusztul. Szimpla evolúció elmélet és általában nem érdekel, de most validáltnak tartom. Ha vérveszteség miatt szükséges elernyedek, csupán az állkapcsom szorításából nem vagyok hajlamos visszavenni.

by **Szürke Eminenciás** Hétf. 14 Ápr. 2014, 12:12

Oszlató szavaira a vörös nő semmit nem mondott, az érkező orvos viszont annál beszédesebb volt. Charles visszaköszönt neki és közben nézte azt az ósdi szerkezetet. Egészségügy egy katasztrófa sújtotta városban, ennyire telt nekik. Mikor már csak négyen maradtak és Storm ellenkezett a szavaival, Charles így felelt neki:
- Tudom, hogy fakír vagy, de ez durva lesz.
Ezzel le is fogta a férfi felsőtestét, meghagyva a lábakat a vörös nőnek. Amikor a doktornő a morfiumot adagolta, Dialinnek eszébe jutott a drogos időszaka. Ilyen anyagot könnyű volt szerezni és jópárszor kiütötte magát. Aztán a morfinistából keményebb drogos lett és végül felbukkant a Pokoltűz Klub, hogy ne hagyja elveszni a tagok örökségét. Így lépett Dialin a szülei nyomdokaiba, miután kikezelték a függőségből. Amikor a nő kirántotta a nyilakat, Oszlató az erejét rögtön alkalmazni kezdte Stormon. Nehéz volt, mert egyben le is kellett fogni, hogy ha rángatózni kezd, ne legyen még nagyobb baj. Igyekezett a szorítást rutinná tenni és a gyógyító erőre összpontosítani. A sebeket akarta összezárni, a szöveteket, az érrendszert helyrehozni. Csak Stormra koncentrálta az erejét, ha tudta, így a többiek nem sokat érezhettek belőle.

by **Thorhalla** Kedd 15 Ápr. 2014, 11:10

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

David szavai leginkább hörgésnek hatottak a kintiek számára, ő úgy érzékelte, hogy kimondta, hogy „szükségtelen”, de a többiek nem értették mindezt. A kitépés a morfium hatására is igencsak fájdalmas volt, mert további sérüléseket is okozott a fiatal férfinak, ezt látta Charles is. Amilyen erősen vérzett David tudta, hogy kizárt az, hogy előbb be tudja fejezni a gyógyítást, mintsem kivérezzen a társa, ennek ellenére nekikezdett a gyógyításnak. A nő azonban nyugodt maradt, nem nyúlt kötszerért, se semmi ilyesmihez, hanem egy újabb injekciót vett elő, valami vöröses anyag volt a fecskendőben. Ezt szúrta bele egy határozott mozdulattal David lábába és a benne levő dolgot beleengedte a fiú szervezetébe. A hatás azonnali volt szinte, hihetetlen gyorsan kezdett minden sérülés beforrni és rendbe jönni. A fájdalom is múlt, a morfium hatása is kiveszett a szervezetből. Alig tíz-tizenöt másodperc múlva minden sérülés eltűnt. Ebben a világban gyakorta készítettek regenerálódó mutánsok véréből gyógyelixírt, aminek egyszeri hatása volt bármilyen sérülés és a legtöbb betegséggel szemben. Most is ugyanez történt.
- Most már biztosan megmarad – mondta a nő.
Eközben levette az orvosi kesztyűt magáról és a zsebébe rakta őket.
- Sajnos az élőholtak ellen nem használnak ezek, remélem olyasfajta betegsége nincs, mert akkor egy fiolát feleslegesen használtam el.

by **Szürke Eminenciás** Kedd 15 Ápr. 2014, 11:33

Oszlató már értette, miért ez a barbár módszer. Az orvos azért volt ilyen bátor, mert volt egy durva ellenszere. Charles próbálkozott volna, de nem ért volna el olyan sikert, mint a szérum. Valamilyen öngyógyító képességgel bírótól vehettek vért és így már az is világos volt, miért mondta a vörös nő, hogy nincs sérültjük. Spóroltak, de a kritikus eseteknél biztos bevetették a szert. A megköszönést Stormra hagyta, hiszen az ő élete lett megmentve.
A nehezén túlvoltak, ami a sérülést illette, jöhetett a tárgyalás. Dialin bele is kezdett, lassan, tagoltan, miközben leült egy másik matracra.
- Nem, élőholtak nem marták meg. De azt hiszem, azt rendbehoztam volna. Most, hogy ezen túlvagyunk, beszélhetünk arról, hogy mit szeretnének? Gondolom, szívesen kijutnának már a fertőzött városból.
Megvárta a nő válaszát és közben szaglászott, hallgatott, hogy mit szól a doktornő és a másik, de még Stormot is vizsgálta. Már voltak ötletei és kétségei, de ezeket egyelőre megtartotta magának. Fel kellett mérni a terepet.

by **Sarah** Kedd 15 Ápr. 2014, 17:45

Ahogyan számítottam rá, újabb erős fájdalom, amit ellenállás nélkül tűrök és nem feszítem meg a lábaimat, annak ellenére sem hogy egy újabb szúrást érzek aminek hatására igencsak hamar kezd múlni a fájdalom és az érzéstelenítés hatása is. Néhány hosszú másodperc kérdése az egész és úgy érzem, hogy nem történt semmi, bár valószínűleg a vérnyomásom nem állította azonnal helyre... Vagy de, nem vagyok orvos és a világ ezen részét még nem néztem át, nem is igen érdekel jelenleg. A lefogás, ahogyan mondtam, szükségtelen volt, de ez is lényegtelen már. Egy darabig kifejezéstelen arccal nézek továbbra is a plafonra, ezúttal már nem megfeszítve azt, majd pedig lassan megkísérlek felülni és ha szükséges az esetleg kikívánkozó maradék vért felköhögöm és kiköpöm oldalra, csak ezután terelem lassan a tekintetem az orvosra.
- Köszönöm. - Fejezem ki magam tömören és tisztán, különösebb hanglejtés nélkül csupán adva egy minimális és szükségtelen formalitásnak ami felett átlag esetben átsiklottam volna. Ha úgy érzem, hogy fel tudok állni akkor nem tétovázok, nem sietem el a mozgást de nyugodt tempóban lábra állok, ha nem lehetséges... Akkor egy darabig még nincs más választásom mint ülni és várni hogy a szervezetem pótolja amit pótolnia kell vér terén. Hmm, a mai nap eddig egy egészségi hullámvasút, kitisztul a tüdőm, lenyilaznak, meggyógyulok... Heh. Vajon mi lesz majd a következő? Lényegtelen, majd kiderül, fölösleges gondolkodni rajta és nem érdekel annyira hogy mit hozhat a közeli jövő.

by **Thorhalla** Szer. 16 Ápr. 2014, 09:02

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

A köszönetre a doktornő csak legyintett, hogy nem szükséges megköszönni, ő maga csak a kötelességét tette ezzel, semmi többet. Charles szavaira viszont már felelt is szóval, a férfi semmit sem érzett a szaglásával, nem volt semmilyen furcsaság itt, csak, amit már korábban is érzett. Orvosi felszerelések illata, fertőtlenítő és gyógyszerek szaga, ahogyan vér és izzadtság. Az izzadtság nem volt meglepő, annak ellenére, hogy bejöttek egy épületbe még mindig igencsak meleg volt. Eléggé trópusi éghajlaton voltak ahhoz, hogy ez ne legyen megszokott, bár a New Yorki és Észak-Amerikai időjáráshoz képest mindez nagyon meleg volt. Nem is kifejezetten a maga a meleg tette azzá, hanem a magas páratartalom. Felvonta a nő a szemöldökét arra, hogy Charles kimondta, hogy rendbehozná az élőholt marást.
- Rendbe? – kérdezett vissza a doktornő. – Hogyan?
A másik kérdésre megrázta a fejét.
- Nem, itt akarunk maradni – mondta. – Ha minden igaz, az egész kontinens fertőzött, legalább is ilyesmi hírek vannak. Mi itt biztonságban vagyunk, sokan a várost sem hagyták el életükben, ez az otthonunk. Nem hiszem, hogy néhány emberen kívül mások el akarnának innen menni.
Felsóhajtott.
- Ezért érkeztek, hogy evakuáljanak minket? – érdeklődött. – Összesen ketten?

by **Szürke Eminenciás** Szer. 16 Ápr. 2014, 16:10

Oszlató egy kicsit meglepődött, hogy Storm képes volt kinyögni egy köszönömöt. Talán mégsem olyan érzelmi nulla, mint amilyennek látszik, gondolta. Egy szó volt ez, de Charles igazából még ezt sem várta a rideg fickótól. Az érzékei nem sok mindent árultak el, de továbbra is vizsgálta a többieket, hogy észlel-e valami pluszt az átlagember számára látható-hallható dolgokon felül. Itt már nem volt az a gyomorforgató szag, mint kint, az izzadtság és a vér szaga kevésbé volt zavaró. A doktornő kérdésére röviden felelt:
- Ezzel, amit látott. A lilás fénnyel. Ilyenkor gyógyítok. A vörös hölgy azt mondta, nincs más, akinek szüksége lenne erre - nézett ezzel a másikra. Nem megcáfolni akarta, hanem csak jelezte, hogy ha a szérum ellenére mégis van betegük és csak a bizalmatlanság tagadtatta le vele, akkor kész volt segíteni.
A túlélők nem akartak elmenni a jelek szerint. Nem bíztak a külvilágban. Charles megpróbálta egy kicsit felvilágosítani őket.
- Ezek rémhírek. Vannak más fertőzött területek is, de nem kell földrésznyi járványra gondolni.
Oszlató megpróbált visszaemlékezni, mit is mondott az Őrnagy és a Doki, hol vannak még Guyana-n kívül ilyen fertőzöttek. Ezután felemelte a kezeit és úgy szólt a sóhajtozó doktornőre, majd a másik nőre nézve:
- Nem. Nincs ilyen parancsunk. Egyáltalán nem is számítottunk túlélőkre a járvány és a bombázás után, csak a város megtisztítása volt a cél. Hogy ne terjedjen, ami itt megjelent. Aztán észrevettük az életjeleket és jelentettük. Ide lettünk küldve, hogy megnézzük, mi van itt. Ha maradni akarnak, amíg kipucoljuk Georgetown-t, akkor küldethetek ellátmányt. Gyógyszert, élelmiszert, ruhát, aminek híján vannak. Ha megengedik, hogy beszóljak rádión.
Charles ezzel a kommunikátorra mutatott, de nem nyúlt hozzá. A kéretlen mozdulatokkal már óvatosnak kellett lennie a történtek után. Lehet, hogy a kolónia nem kér a segítségből. Azt viszont érthetik, hogy ha eltüntetik ezt a két katonát, a S.H.I.E.L.D. akkor is tudatában van a létezésüknek és ha ezt megteszik, nem lesznek túl jó helyzetben. Nem mondta el még egyszer, amit kint, így is világosnak kellett lennie a dolgoknak. Nézte a doktornőt és a másik nőt, hogy mit mondanak erre. Aztán közben Stormra is letekintett, hogy mit csinál. Azt várta tőle, hogy azonnal rágyújt egy cigire, mint egy igazi függő. És remélhetőleg most már úgy, hogy nem lőnek rá.

by **Thorhalla** Vas. 27 Ápr. 2014, 10:10

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

- Angela – mondta ki a doktornő, ahogyan a vörösre utalt Charles. – Valóban nincs olyan személy itt, akit megharaptak volna. Az olyan személyek néhány óra alatt elhunynak. Illetve minimalizáljuk az érintkezést a kinti részekkel. Főleg olyanok mennek ki, akik tudnak tetőkön közlekedni, vagy repülni.
Arra, hogy nincs kontinens méretű járvány láthatóan megkönnyebbült. Ahogyan ebbe belegondolt Charles tudhatta, hogy azért igencsak sok helyen volt járvány és fertőzöttség Dél-Amerikában. Főleg kisebb települések és városok azok, ahol felbukkant, Georgetown volt az első igazán nagy. Így is igaz több millióan haltak már meg, de ezek aprócska területekről voltak és nem úgy, hogy egy többmilliós világváros, vagy főváros volt az, ami így járt. Ahogyan a kipucolás került szóba a nő gyanakodva nézett rá, nem igen érthette, hogy mégis hogyan gondolja a férfi, hiszen a város azért nagyon nagy volt ahhoz, hogy minden élőholtat csak úgy lelőjenek benne.
- Hogy gondolták a kipucolást? – kérdezte. – Felmérik az egész várost, aztán a SHIELD felégeti, vagy lebombázza a fenyegetés miatt? Hogy ne terjedjen el?
Charles és David is tudta, hogy mindkét dolog esélyes, hiszen szinte minden világban és időben így oldották meg, hogy a fertőzések ne jussanak el messzire. Egyébként pontos információjuk arról, hogy mi a parancsnokuk szándéka nem volt.

by **Szürke Eminenciás** Vas. 27 Ápr. 2014, 13:00

Charles nem pont a fertőzöttekre gondolt, hanem bármilyen sérültre, de a doktornő erről kezdett beszélni. Oszlató visszaemlékezett arra a szigetre, ahol ilyeneket láttak. Az ausztrál nőre, akit szétvágott, hogy csalit vigyen, ami végülis nem sokat használt. A nő szavaiból kiderült, hogy sok mutáns van itt, különféle erőkkel. A kérdésére el kellett volna gondolkoznia egy kicsit, de hamar átfutott az agyán és csípőből válaszolt.
- Ezt nem tudom. Nem mondták meg, hogy akarják, de az biztos, hogy maguk fontosak. Különben nem lettünk volna ideküldve, hanem már letarolták volna a várost tűzzel, bombával. Tudom, így szokták, de hogy most mi lesz, azt nem kötötték az orrunkra. Angela, itt ki a vezető?
Oszlató azt sejtette, hogy nem Angela, hiszen nem szokás rögtön a főnököt küldeni a gátra. Egy kósza gyanú is megjelent a fejében. Doki, Őrnagy és arctalan, pontosabban ugyanúgy kinéző katonák. Technológia gondolatolvasás ellen és teljes titkolózás. Mi van, ha ez nem is a S.H.I.E.L.D., hanem csak imposztorok, valami AIMkoppintó társaság? Ha a Pokoltűz Klubnál hallott valamit a Hydra-ról, akkor most valószínűleg ez is beugrott neki. Ha ezt nem tudhatta, akkor még homályosabb volt a kép. Nem mutatta, de ez elkezdett benne rossz érzéseket kelteni. Átverték volna, hogy nekik dolgozzon?

by **Sarah** Hétf. 28 Ápr. 2014, 11:52

Egy darabig még csendesen ülök és hallgatom a beszélgetést ami körülöttem zajlik, lényegében ugyan úgy mint ahogyan eddig is tettem, ezúttal csupán csak nem életveszélyes állapotban, mivel pedig ezúttal sincs mit hozzátennem ezért lényegtelen bármi ügyben felszólalni vagy hangot emelni, kérdezni, válaszolni, meg a többi. Néhány perc után inkább állok fel végre és nyújtóztatom egy keveset a végtagjaimat, kiroppantva azokat, noha nem voltam olyan helyzetben hogy erre kifejezetten szükség legyen, eleget feküdtem ahhoz az elmúlt nagyjából tíz percben talán hogy fizikailag jól essen. Kifejezéstelen, hideg arccal figyelem a beszélgető feleket majd pedig amint meguntam ezt is rágyújtok itt bent, majd ha valakinek nem tetszik közli, az más kérdés hogy ez esetleg mennyire fog foglalkoztatni, betegek amúgy sincsenek és a többi meg kibír egy kevés cigifüstöt a zárt teremben. Ahogyan nyugodtan füstölgök, úgy végül csak megfogalmazódik bennem egy kérdés, annak ellenére hogy talán annyira nem fontos... De ami azt illeti eléggé, bár mivel nem személyesen az enyém ezért annyira nem érdekel de mégsem lenne kellemes ha " véletlenül " kimenne mindenki fejéből és itt maradna.
- A felszerelésünket feltételezem visszakapjuk a közeljövőben. - Ahhoz képest hogy kérdésnek terveztem egy teljesen monoton kijelentés lett belőle, nem parancsoló, nem követelőző, valóban csak feltételező, ez ha a hanglejtésből nem is annyira, de a szövegkörnyezetből legalább feltételezhető.

by **Thorhalla** Kedd 29 Ápr. 2014, 11:56

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

- Bocsásson meg, modortalan vagyok – mondta a nő. – dr. Lauren Foreman vagyok. Nem, valóban nem mi vagyunk a vezetők, hanem Eli Suarez. Elvezethetem magukat hozzá.
Angela-ra nézett és mondott neki néhány szót spanyolul, mire a vörös hajú nő bólintott és ő is kisietett a helységből. Charles szavaira bólintott, hogy fogalma sincs, hogy mire készülnek a kintiek és mi lesz az itteniek sorsa. Charles tudta, hogy az AIM még mindig működött, de ez közel sem illett a profiljukba, ő vírus elterjesztése igen, de a csoport már nem. A Hydra-ról pedig továbbra sem tudott semmit, ugyanolyan titokzatosak voltak, mint mindig. Csak annyit, hogy okkultista szervezet, akik a háttérben a Pokoltűz klubnál is nagyobb befolyással bírnak.
- Majd távozáskor – mondta a doktornő. – Idebent nincs rá szükségük.
Úgy mondta, hogy érezhető volt, hogy mindez nem alku tárgya, tényleg nem adják vissza a felszerelésüket. Ha a két fiatal férfi igent mondott, hogy érdekli őket a vezető, akkor Lauren az alagsorba kísérte őket, ott egy valószínűleg korábban öltözőként funkcionált helységhez. Egy idősebb férfi volt bent, papírra írott akták felett görnyedt egy lebegő holografikus lámpa segítségével. Amint az ajtó kinyílt ő felnézett.
- Ah szóval a SHIELD ügynökei – mondta megállapításként.
Guyana (Dél-Amerika) - Page 3 Hawkeye

by **Szürke Eminenciás** Kedd 29 Ápr. 2014, 18:55

Charles a gondolataiba mélyedt, amíg Lauren és Angela elmentek a főnökért. Nyugtalanította, hogy valójában semmit nem tud arról a szervezetről, aminek dolgozik. A titoktartás ügyes trükk is lehet arra, hogy ne mondjon és ne kérdezzen semmit. Még meglátja, hogy ez meddig lesz így, gondolta.
A dohányzó társát a fegyver foglalkoztatta a legjobban. Charles-t ez most hidegen hagyta. Volt nála még másik és amúgy is jobban érdekelte a dolgok lényege. Mikor elindulhattak, elsőként ment a doktornő után. Útközben szaglászott és hallgatózott, igyekezett mindent megfigyelni, hogy a szemmel láthatókon kívül egy kicsit többet is megtudjon. A doktornőt és az öregembert is vizsgálta, hogy milyen az egészségi, érzelmi állapotuk, amiből valamit megérezhet a vámpírérzékeivel. Próbálta meglátni, mi áll a papírokon. Mikor a vezető megejtett valami köszönésfélének vehető megállapítást, akkor Oszlató is felelt.
- Ön pedig bizonyára Eli Suarez, a kolónia vezetője. Laurennel és Angela-val már beszéltünk, de mondták, hogy Ön a döntéshozó. A fertőzés elterjedt néhány helyen, de nem kontinens szintű. Idejöttünk megnézni Georgetown-t és mikor megláttuk a füstöt, be lettünk küldve, hogy beszéljünk a túlélőkkel. Nos, ezért vagyunk most itt - foglalta össze röviden a lényeget. Itt is élesen tartotta az érzékeit, hogy észlel-e bármi egyebet, szokatlant, amit talán el akarnak titkolni.

by **Thorhalla** Pént. 02 Május 2014, 13:26

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

Charles nagyjából rálátott a papírokra így láthatta, hogy főleg elszámolások, leltári adatok voltak a papíron. Miből mennyi van, főleg élelem és ivóvíz tekintetében. Nem volt nehéz rájönni, hogy a helyi dolgokat írták fel, hogy miből mennyit kell még szerezni itt. Ahogyan kimondták a nevét Eli meghajolt egy kicsit, hogy valóban róla van szó. Meglehetősen energikus öregúrnak tűnt, hatvanas évei közepe, vagy éppen vége felé, bár a mozgásával legalább tíz-tizenöt évet letagadhatott volna, mert olyan energikus volt. A szavak után bólintott, hogy érti, hogy miért is vannak itt a SHIELD emberei.
- Értem – mondta is ki hangosan. – Szóval túlélőket keresnek, nyolcvannégyen vagyunk túlélők – folytatta készségesen. – Bizonyára a lányok is kérdezték, de újra fel kell tennem a kérdést, mi a céljuk itt?
Azonban mielőtt a fiúk válaszolhattak volna még gyorsan közbevágott, nehogy megtehessék.
- A beküldésnek köze van a foglyunkhoz? – kérdezte. – Ahhoz, hogy itt az alagsorban tartjuk fogva Magneto örökösét és unokáját, Haward Maximoff-ot?
Ez az információ mindkét fiatal férfinak teljesen új volt, fogalmuk sem volt erről, sőt arról sem, hogy az említett fiú eltűnt volna Genosha-ról.

by **Szürke Eminenciás** Pént. 02 Május 2014, 14:38

Oszlató szemügyre vette a papírokat és megállapította, hogy nem halmoztak fel óriási készleteket. Ha írogatni, strigulázni kell, akkor biztos nem. Ez nem is volt olyan meglepő egy romváros túlélőiből álló kolóniában. Az öregembert először mutánsnak vagy szuperhumánnak gondolta, de a név nem mondott neki semmit. Nem volt egy ismert ember ezek szerint, de ha jó erőben volt és határozottan meg tudta szervezni a dolgokat, ez is elég lehetett, hogy a csapat élére álljon. A szám elég csekélyke volt és Oszlató vissza is kérdezett volna, de Eli folytatta. Mégpedig olyannal, amire Charles nem számított és biztosan Storm sem. Az exvámpír arcára ki is ült a meglepetés. Erre reagált először.
- Ha a vezetőink tudnak erről, akkor bizonyára ezért szemelték ki Georgetownt. Mi ketten viszont nem tudtuk. Az volt a feladat, hogy nézzünk szét és találjuk meg a város megtisztításának a legegyszerűbb módját. Mikor jelentettük, hogy életjeleket láttunk, akkor is csak annyi volt a parancs, hogy nyomozzuk ki. Egyébként távolabb láttunk egy autókkal elkerített zombigyűjteményt. Ott morogtak bent a fertőzöttek. A városban tudnak más csoportokról is vagy azt még maguk hagyták maguk után? Biztos vannak őrszemeik, hiszen azt is kiszúrták, hogy jövünk.
Dialin agya azon járt, hogy most mit tegyen. Magneto. A világ megrontója, akinek a vírusával ő is megfertőzödött, de szerencsés volt és azóta kigyógyult. Annyira szívesen megölte volna az unokáját, az örökösét, szolid bosszúként. De ha zsarolni lehet vele, az nyilván más és ezt az a szervezet is tudja, amelyik ideküldte őket. Ha tényleg a S.H.I.E.L.D. az, akkor főleg. Vagy maga Magneto áll az egész mögött és csak a fiát akarja kiszabadítani? Nagyon zavarbaejtő volt ez a helyzet, hogy Charles azt se tudta, kinek dolgozik, de egyben itt is helyt kellett állnia. Még nem döntötte el, hogy reagál a majdani válaszra, kétségek cikáztak benne. Közben pedig szaglászott és fülelt, hogy az öregen érez-e valami szokatlant vagy bármit, amitől plusz információhoz jut. Ha elmondta nekik, hogy a fogoly lent van, akkor nyilván nem akarja elengedni őket, hiszen kint elmondhatnák.
- Hogy sikerült elfogni az örököst? És mit terveznek vele? - kérdezett rá a lényegi dolgokra még.

by **Sarah** Hétf. 05 Május 2014, 05:44

A jelenleg zajló beszélgetés az eddigiekhez hasonlóan továbbra is hidegen hagy, a részemről fölöslegesnek látok bármiféle hozzáfűznivalót, ha már úgyis csak bele vagyok kényszerítve a dologba, hogy később azzal foglalkozhassak amivel kell... Hmm, inkább némán nézek végig a szobán, de mivel valószínűleg úgysem látok semmi érdekeset végül a tekintetem úgyis az öregen állapodik meg és nem is igazán tervez elvándorolni róla, azonban a legutóbbi információ után ahogyan megemésztem a hirtelen jött és nem teljesen valószínűtlen adatot, csupán pár másodpercig félre fordítom a fejem. Az a srác jelenleg sokat érne bizonyos személyeknek, bár az itteni alvilágban még nem mozgok olyan mélyen mint amennyire mélyen a saját világoméban tettem, de nem sokban különböznek az eddigiek alapján itt sem a dolgok és tudom is, hogy ki lenne hajlandó a legtöbbet fizetni érte élve vagy halva, a probléma viszont csak az, hogy kétlem, hogy el tudnám vinni innen anélkül, hogy akár a SHIELD vagy akár ezek megállítanának, ha néhány személyről lenne szó nem lenne annyira problémás, viszont egy egész szervezet és egy teljes túlélő csoport nem valami kifejezetten jó ötlet, legalább is nem ebben a helyzetben, így pillanatnyi mérlegelés után kénytelen vagyok lemondani erről.
~ Legalább elhangzott valami érdekes is. ~Fűzöm hozzá az egészhez gondolatban, ha pedig most nem is, valamikor biztosra veszem, hogy valaki holtan akarja majd látni a munkásságomon keresztül, jelenleg minden csak idő és türelem kérdése, az pedig a képzésemnek köszönhetően általában van, rengeteg. Egyenlőre hallgatok némán tovább, a szükséges kérdések már elhangoztak, nem mind, de kettő legalább, a többi pedig csupán részletkérdés, vagy olyasmi amire úgyis tudjuk a választ.

by **Thorhalla** Hétf. 05 Május 2014, 10:04

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

David valóban nem látott semmi érdekeset odabent, asztal, szék, egy ősrégi kihúzható ajtós iskolai fényszekrény három fiókkal. Illetve a papírok az asztalon, semmi egyéb nem volt idebent. Az idős férfi Charles felé fordult a szavak után és megvakarta a szakállát.
- Értem – bólintott. – Nem tudunk más túlélőkről, sem csoportokról, bár ez a város még így is elég nagy, főleg, hogy ennyi élőholttal kell megosztani, elképzelhető, hogy vannak mások is még. Sőt, szinte biztos.
Eléggé bizakodott benne, hogy tényleg lehetnek más túlélők is a városban.
- Igen azokat mi emeltük, hogy megnehezítsük a mozgásukat – utalt a kocsisorra. – Megtisztítani egy ekkora várost? Ezek szerint költöznünk kellene? Nem igen látom, hogy bombázáson, vagy felégetésen kívül miként lehetne…
Mikor Magneto unokájára került a sor lehajolt és felvett egy ásványvizes üveget a földről, majd beleivott. Végül visszatekerte a kupakot és megszólalt.
- Az igazat megvallva, halvány fogalmunk sincs – mondta. – Halász voltam, kimentünk a tengerhez halászni, megvan a magunk biztonságos útja oda… vészjelzést fogtunk az egyik közeli szigetről úgy öt kilométerre a partoknál. Őt találtuk ott. Nem tudja, hogy miként került oda, az utolsó emléke az, hogy Attilan-on van, amikor megjelent a másik Föld az égen.

by **Szürke Eminenciás** Hétf. 05 Május 2014, 11:50

Oszlató és Storm is egyre beljebb kerültek az információk tömkelegébe. Charles megjegyzett mindent. A város többi részét a többi csapat átfésüli. Ha lesznek túlélők, akkor meg lesznek találva. De az Eli-csapat is megtett távolságokat. Az a kocsibarikád azért elég messze volt innen. A fertőtlenítésre Charles.nak volt egy ötlete, de erről nem Eli-nak akart beszélni. Azt sem tudta biztosan, hogy kéne ezt vagy egyáltalán lehet-e, de ha az ő erejének nagyobb hatótávolságot tudnak adni vagy el tudják raktározni és kibocsátani, akkor nincs félnivalja a városnak. A zombik szétesnek, az élők gyógyulnak. Mivel nem volt tudós, ez csak egy elképzelés volt benne, amit mondjuk a Dokinak felvethetett volna. A másik gát pedig az volt benne, hogy ha ezt megteszi, akkor talán nem is lesz őrá szükség a jövőben. Ha egyszer megvan a módszer, utántöltésre még kellhet, de ha nem... Akkor annyi az alkunak és ezt még át kell gondolnia. Attól, hogy újra ember lett, még nem csapott fel világok megmentőjének. Üzletember maradt, aki érdekek és haszonlehetőségek tengelyen evezett. Ha az ő érdekei nagyon sérülnek, akkor nem fog számítani egy ilyen város. Ha rövid ideig van a szervezetenél, kevesebbet köszönhetnek neki. Ha tovább, akkor több szól mellette, hogy a jövőben hagyják tenni az ügyeit. Szóban is reagált, de nagyjából ugyanazt, amit eddig is:
- Sajnos erről nincsenek információink. Magneto már végzett itt egy bombázást és úgy tudom, ezt a vezetőink nem túl jól ítélik meg. Talán nem ismételnék meg, de ez csak az én feltételezésem. Biztosat nem tudunk. Angela viszont azt mondta, a csoport nem akar költözni. Ön a vezető, de egy ilyen döntés vagy parancs komoly akadályokba ütközhet, ezt megértem.
A Magneto-örökös történetét Charles hallgatta és közben vizsgálta Elit az érzékeivel. Nem akarta elhinni, hogy egy ilyen fontos személy csak úgy tengődik a világban. Attilanról, a technikai csodák helyéről eltűnni nyom nélkül szintén furcsa lehetett, bár talán nem lehetetlen, de a módját nem tudta elképzelni. Ha másik Föld, univerzum, ilyesmi jelenik meg, az sok mindent felboríthat. Lehet, hogy a fizika törvényei már nem mindenhol működnek ugyanúgy. Nem is lehetne még egy Föld! Ha mégis van, akkor valami párhuzamos világban, de nem itt az égen. Lehet, hogy épp az a kulcsa a történéseknek. Az időpont tehát megvan. Mikor ők szaladgáltak a zombik elől a dzsungelben, akkor szűnt meg az adás Maximoffnál. Elképzelhetetlen volt, hogy Magneto ne keresse. Egy egyszerű sziget kifog rajta? A halászok veszik a vészjelzést, de senki más? Gyönge lábakon állt a történet Charles szerint. De ha mégis igaz, akkor az is elképzelhető volt, hogy a Shield vagy bármi is legyen ez a háttérszervezet, nyomra bukkant. Mire odamentek, már nem találták, így maradt, hogy nézzék meg a környéket. És talán ezért kutatja a tengert is az egyik osztag. Vagy talán az ellenszert is csak ezért keresték, hogy a kis Hawardot megmentség és zsarolhassák vele a mutánskirályt. Nagyon nem volt tiszta az ügy, mocskosnak tűnt, de Oszlató ebből nyertesként akart kikerülni. Elmondta az elképzelését.
- Az biztos, hogy nagy fogásra tettek szert! Ha Magnetot megkeresik ezzel, még bőkezű is lehet, főleg hogy maguk mutánsok. Vagy többségük az, ezt nem tudom még. Elég erősek is vannak köztük, láttam és a mutánskirály ugye tiszteli ezt. De visszaadni a kezébe a leendő örököst olyan dolog lenne, amit a világ többi része nem nézne jó szemmel. Persze ha kiderül. Ha a S.H.I.E.L.D. kapja, akkor nyilván politikai fogoly lesz a gyerekből és ez további harcokat szül. Magneto biztos nem lesz túl boldog és esetleg keresni akarná azokat, akik kézrejátszották az unokáját. Maguk viszont biztosan megkapnák a lehetőséget az újrakezdésre. Megvannak a módszerek, hogy titokban maradjanak és nyilván a S.H.I.E.L.D. hálája jeléül támogatást élveznének.
Charles felvillantott két lehetőséget és ezek előnyét, veszélyeit. Ha magára gondolt, az volt a jó megoldás, hogy leszállítja a gyereket a S.H.I.E.L.D-nek. Mint árnyékkatona, nem kerül be a hírekbe, senki nem fogja tudni, hogy része volt ebben. A helyszín nyilvánosságra kerülhet, de az itteni túlélőket már el lehet tüntetni. Nem a Föld színéről, csak a mágnesesség ura elől. De ha nem, Oszlató akkor is jól jön ki az egészből. Egy bizonytalan pont volt még:
- Mi van a gyerek erejével? Elvesztette? Vagy nem tudja uralni?
Charles gondolta, hogy ha ereje teljében lenne az örökös, akkor nem vészjelzést adott volna le és nem ejtették volna fogságba, hanem elmenekül, ahogy kell.

by **Sarah** Szomb. 10 Május 2014, 02:03

Kezdem magam úgy érezni mint aki egy tárgyaláson ül. Megmondom őszintén nem értem teljesen, hogy miért ennyire problémás esetleg a költözés, talán azért, mert nem tudom megérteni az érzéseket amik a döntés mögött húzódhatnak? Mégis milyen érzés kötheti egyáltalán ehhez a helyhez és helyzethez az embereket? A leglogikusabb döntés az, ha költöznek amíg meg van rá a lehetőségük, noha nem vagyok benne biztos, hogy Dialin állításának megfelelően valóban lesz rá lehetőségük, abban az esetben pedig lesz egy kisebb problémánk, ezzel viszont egyenlőre nem foglalkozok. A legjobban még mindig a fiatal fémhajlító kérdése jár a fejemben, éppen ezért arra figyelek a legjobban amikor szóba kerül ismét. Az tűnik a leglogikusabbnak, ha megtartják maguknak és átadják az öregnek mint talált tárgyat, ha a SHIELD kezére jut legjobb esetben fenyegetésként használhatják fel, de ez már értelmetlen lépés lenne, az öreg birodalma haldokló félben van és rohamosan veszít a hatalmából napról napra. Próbálom kitalálni, hogy miként profitálhatnék én a legtöbbet ebből, de ahogyan korábban is, most is ugyan arra jutok, túlzottan problémás lenne megszerezni a célszemélyt, akármennyire is csábító az összeg amit valószínűleg a fejéért kapnék. Megfelelő felszereléssel, a sajátommal megoldható lenne, de azzal amivel jelenleg rendelkezek már nehézkes. Továbbra is némán hallgatok, immáron magam előtt összefont karokkal, még mindig fölösleges lenne bármit hozzátenni, amúgy sem az a dolgom, hogy beszéljek, az én dolgom, hogy eltegyem láb alól azt akiért fizetnek bármi áron vagy a feltételeknek megfelelően, nem pedig az hogy tárgyalásokban részt vegyek, amíg viszont ez nem szükséges addig passzív maradok és maximum megjegyzem a fontosabb információkat, hátha a későbbiekben felhasználhatóak lesznek valamire, noha ezt erősen kétlem.

by **Thorhalla** Szomb. 10 Május 2014, 11:04

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

Mivel David továbbra is csöndben volt, így Eli minden figyelmét Charles felé fordította, már ami a beszélgetést illette. A költözéssel kapcsolatban bólintott.
- A legtöbben itt élték le az egész életüket, el sem hagyták ezt a várost – kezdte. – Még ha én azt is mondom, hogy költözzünk, a legtöbben nem fognak elmenni, csak akkor, ha nincs más választási lehetőségük az élőholtak betörik a falakat. Dél-Amerika alulfejlett régió, sokan régi szokásokat és hagyományokat követnek, babonásak, ha ezt még lehet mondani 2048-ban.
Charles számára ez nem volt túl meglepő, üzletemberként is tudta, hogy errefelé nehéz volt újításokat bevezetni, mert a lakók ragaszkodtak a megszokott régi értékrendekhez és féltek az újtól. A hallottak alapján pedig David is rájöhetett, hogy jól gondolta, hogy csak ő maga nem képes beleélni magát a helyiek dolgába. Mikor a kis Maximoff-ra került a szó Suarez megrázta a fejét.
- A lakosságunk minden tagja kigyógyult a vírusból, a többségünk ember – mondta. – Nem igazán… hogy is mondjam a legjobban körül írva? Nem igazán rajong a közösségünk Magneto-ért és azért, amit tett.
Láthatóan bizalmat szavazott a fiúknak a férfi azzal, hogy a SHIELD tagjai, talán már azért is, mert a SHIELD-et feloszlatta Magneto és az, hogy a szervezet újra összetudott állni a mutáns vezér meggyengülését is jelentette azon felül, hogy az Amerikai Szövetséges Államok is szabad volt már.
- Megvan a képessége, csak súlyosabb sérülései voltak – magyarázta. – Szívesen átadjuk a SHIELD-nek, ha gondolják némi juttatásért, gyógyszerért, élelemért, ruhákért és ivóvízért, meg egy generátorért cserébe.
Igazából mindketten tudják, hogy bőven nem kért sokat Haward-ért, aki nem csak, hogy Magneto unokája és örököse volt, de körözték is terrorizmusért.
- Ha gondolják magukra hagyom önöket, hogy a feletteseikkel kapcsolatba léphessenek – ajánlotta fel, és ha igent mondanak a fiúk, akkor kimegy a folyosóra.

by **Szürke Eminenciás** Vas. 11 Május 2014, 11:21

A főnökkel már sokkal bővebben és tisztábban lehetett beszélni, mint fent a nőkkel. Oszlatónak beugrott, hogy ez egy tipikusan földhözragadt népség, nem szeretnek változtatni, sőt félnek az ilyen helyzetektől. Ha bombát ígér a fejük fölé, akkor is itt maradnak, itt halnak meg? Ezt nem tudta felfogni. Benne mindig volt valami túlélési ösztön. A szülei halála után lassú önpusztításba kezdett a drogokkal, de azzal is csak el akart lenne valahogy. Eszébe nem jutott, hogy főbe lője magát vagy hasonló. Aztán mikor vámpír lett, megtanult úgy élni. Ezek meg leéltek egy életet egy városban és kész, ennyi. Mint az autisták, rohamot kapnak, ha valami máshogy lesz? Tudta, hogy ezt számonkérni sértő lehet, ezért csak bólintással nyugtázta. A mutáció tagadását viszont meglepve hallotta és erre reagált is.
- Akkor viszont jó erőben vannak, hogy ilyen erőket mozgatnak meg! Mint az autókból rakott kerítés. Meg aki átugrott velünk a falon, az sem piskóta.
Az öreg is utálta Magneto-t, ebben Charles-szal egy szinten voltak valószínűleg. Oszlatónak megint eszébe jutott, milyen jó érzés lenne kinyírni Hawardot és odahajítani Genosha-ra vagy más nyilvános helyre. Egy keveset visszaadna a mutánskirálynak abból, amit vele és a barátaival, no meg a világgal tett. Mégis a tárgyalás mellett döntött és elfogadta Eli ajánlatát.
- Nos, mint mondtam, a vezetőink pontos céljait nem ismerem, de megpróbálom elérni, hogy megkössük ezt az alkut. Mindjárt jelentkezem.
Ha Storm nem szólt közbe, akkor Oszlató meg is próbálta elérni az Őrnagyot a rádión. Ha sikerült, így szólt:
- Itt Oszlató. A túlélőknél vagyunk. A vezetőjük Eli Suarez elmondta, hogy náluk van Haward Maximoff. Őrnagy, valójában róla szólt ez a kutatás? Felajánlják a S.H.I.E.L.D-nek, ha cserébe kapnak ellátmányt. Gyógyszer, élelem, ruhák, ivóvíz és egy generátor. 84-en vannak, főként emberek, más túlélőkről nem tudnak a városban. A többi csoport talált már valamit? - kérdezte Charles, nem vádoló, csak érdeklődő hangon. A gyanúit egyelőre megtartotta magának.

by **Sarah** Vas. 11 Május 2014, 18:09

Hmm, úgy tűnik, hogy valóban velem lehet a... " Probléma " a helyiek megértésével kapcsolatban, ez viszont nem foglalkoztat különösebben, a saját túlélési esélyüket csökkentik azzal, hogy a fölösleges érzéseket a logika útjába helyezik, ha pedig ez azzal jár hogy bombák árnyékában vagy élőholtak által marcangoltan végzik a földön, hát, ők választották maguknak ezt a sorsot, sajnálatot eddig sem éreztem, ezután sem fogok érezni az irányukba. Eddig az egyetlen amit ki tudtak váltani az a düh volt, de a dohánnyal már azt is elfojtottam régen, így ugyan úgy állok jelenleg hozzájuk is mint az egész élethez, passzívan. Kissé megvakarom az állam miután úgy tűnik hogy lehetséges nyélbe ütni egy üzletet, de ami azt illeti ez is hidegen hagy, némán hallgatom ahogyan lezajlik az alku itteni majd pedig a rádióban megejtett része és várom a választ az őrnagytól, bár ezen részére is nagyjából azért szentelek különösebb figyelmet mert jobb dologgal nem tudom elütni az időt, úgy értem dohányzok, de ide lassan már az is kevés. Kicsit megmozgatom a vállam, majd pedig az egyik falhoz sétálok és ennyi perc után nekivetem a hátam és úgy figyelek tovább magam előtt továbbra is összefont karokkal hideg, kifejezéstelen tekintettel. Továbbra sem látom szükségesnek, hogy bármit hozzászóljak.

by **Thorhalla** Hétf. 12 Május 2014, 10:30

2048. január 20. hétfő – Guyana, Georgetown (Dél-Amerika)
Résztvevők: Charles Dialin / Oszlató és David Storm

Miután Eli kiment a helységből Charles a föld alatti helység ellenére is könnyedén tudott a parancsnokával kapcsolatba lépni. Az elégedetten hümmögött azon, hogy máris megvan a fiú. A hangja alapján nem csodálkozott az eredmény miatt, úgy tűnt, hogy számított erre. De most, hogy megkapta a kérdést már nem is titkolta, hogy ez is célja volt ennek, a válaszból mindez is kiderült.
- Igen, részben – mondta. – Úgy gondoltuk, hogy itt lehet a közelben. Az Embertelenek küldtek riasztást, hogy megtámadták a kompjukat ezen a környéken, amivel a SHIELD-hez akarták szállítani a fiút.
Néhány pillanatig még kivárt, hogy válaszol-e David, vagy Charles erre.
- A másik feladat, hogy kiderítsük ki támadta meg a kompot és hova lettek az embertelenek – folytatta. – Negatív, más csoportot egyelőre nem találtak, a kérés megfelel. Írják össze pontosan, hogy mit is akarnak és a SHIELD műholdjára csatlakozva küldjék el a rendelést a központnak, hogy ők mondják mikorra tudják küldeni a szükséges felszerelést. A saját azonosító kódját használja Oszlató.
Valóban mindkét fiú kapott egy 14 számjegyből álló kódot magának, amikor beléptek a csoportba, hogy ezzel azonosítsák magukat és kódnak is használhassák, ha szükséges.
- Az embertelenekről is faggassák ki a vezetőt, hátha tudnak róluk is valamit.
Itt még várt egy kicsit, hátha érkezik még valami kérdés, vagy megjegyzés a párostól, ha nem történt ilyen, akkor még egy mondatot mondott csak mielőtt bontotta a rádióösszeköttetést.
- Őrnagy kiszáll!

by Ajánlott tartalom