Belleplain tábor

Orvosként a rosszullét kerülgetett, amikor James a hátához nyúlt a nyílhoz és egyszerűen kitépte magából és oldalra hajította. Tudom, hogy meggyógyul, de akkor is, pontosan tudom, hogy egy egyszerű ember, mutáns milyen sérüléseket szenvedhetne el egy ilyen mutatvány nyomán, sőt azt is, hogy lebénulhatna egy életre. Ő nem, de akkor is.
- Elhiszem, sőt tudom James, hogy mennyire keménynek tartod magad – mondtam szigorúan. – De fájdalmat még te is érzel és az önsanyargatásnak is vannak határai! Senkit sem kell ezzel lenyűgöznöd.
Valamikor tanácsot kellett volna kérnem Ko-Reltől őt illetően, mert eddig csak a kree nőről hallottam, hogy még őt is képes volt a gyengélkedőre elrángatni. Nem ártott volna néhány tanács a részéről. Hátranéztem, ahol csak nem akarták abbahagyni, Mugumara-t láttam, ahogyan a képessége elszabadul, miközben már megint Csillával… felsóhajtottam. De legalább kettőbe lesznek szedve és így legalább az efféle balesetek nem fognak előfordulni. Nem tudtam egyelőre, hogy Hood és én, mennyire fogjuk tudni tartani a lányokat, főleg, hogy Tyler semmit sem csinál a cukros bácsi játszásán kívül, Sweety Zam-et vitte ki az erdőbe és Judy nem is tudom, hogy mit csinál.
Kissé zavartan pillantottam Hood-ra, amikor odalépett hozzám, annyira más volt most, mint a másik életben. Akkor szinte csak az ő hangját lehetett hallani, mindig olyan volt, mint Logan, a mostani énje viszont szinte teljesen az ellentéte ennek.
- Igen, egy pillanat – mosolyogtam rá. – Lányok! – szóltam hangosan. – Ti sem fogtok lazsálni, kimegyünk az erdőbe fát gyűjteni a tábortűzhöz. Este főzni fogunk, hogy a fiúknak legyen mit enniük, ha hazatértek. Illetve ismerkedés lesz este a tábortűznél. Nektek is 10 percetek van összeszedelőzködni!
Visszafordultam Hood-hoz, volt valami, amiért mélységes bocsánatkéréssel tartoztam irányába. A másik élet…
- Biztosra veszem, hogy lesznek, akik megpróbálnak majd meglógni az erdőben, segíts figyelni, hogy ez ne tudják megtenni. És… - elakadt a hangom kissé elpirulva néztem rá. – Sajnálom, nagyon, hogy végig őt láttam és őt kerestem benned… nem volt fair részemről. Bocsáss meg kérlek.

El voltam foglalva a gondolataimmal, mikor Hank ordítását hallottam meg.
~ Jesszusom! Hogy, lehet ilyet ordítani Hank.~
Mikor oda nézek, látom meg hogy kik jöttek meg. Akkor látom meg Logant, és Hoodot is.
Mikor körbe nézek, már nincs körülöttem senki.
~ Ennyire bele lettem, volna bújva a gondolataimba?! Ilyen is csak velem történik meg. ~
Mikor fel állok érzem hogy egy kicsit el zsibbadtak a lábaim.
~ Tessék most már tényleg el kell induljak egy jó nagy kör futásnak hogy, fel frissüljek. ~
Miközben kocogok feléjük meg, állok Serenánál egy párszót váltani vele.
- Helló Serena! Remélem, tudok valamit segíteni neked. Amint látom a jó kedv garantálva van Logan személyében. Egy kicsit felnevetek főleg ha ara gondolok hogy a fiatalok mit kapnak.
Közben nyújtózom hogy egy kicsit jobban legyek.

Kicsit ijedten kapom a fejem az üvöltés irányába, mert vagy valami állat támadott meg minket vagy valaki bele lépett egy nagyon-nagyon nagy szögbe.... Vagy éppen egyik sem csak a mi figyelmünket akarták felhívni magukra a tanárok, és hát mit ne mondjak elég jól csinálják. A helyzet egyszerű, és számítani lehetett ilyesmire, hiszen Serena tájékoztatott minket róla hogy ez egy túlélő tábor lesz, csak azon csodálkozok hogy a lányoknak maradniuk kell főzni... Oké ez végül is női dolog de én személy szerint inkább mennék túrázni mintsem hogy főzzek valami finomat, főleg azért mert nem is tudok főzni. Miután mindenki végzett a mondandójával Serenához lépek, csak egy olyan biztos távolságra.
- Egy kérdés, miféle cuccost szedjünk össze? - Nézek rá kérdőn, csak mert tényleg nem értem, lehetséges lenne hogy baltát adnak a kezünkbe?

Vaszilij csak nézz.
Jaj ne, túra?
Ez komoly.... Nem is úgy öltözött, legalábbis át kell majd vennie valami kényelmesebbre.
És ráadásul túlélő tábor?
Nem akar bogarakat és kukacokat enni.
Vaszilij megszeppenve lép oda Serenához, nyel egyet.
- Igazgatónő. Bocsánat a bunkóságomért, de ugye a túlélőtábor nem azt jelenti, hogy fákat kell összedörzsölni, és így tűzet gyújtani, igaz?

Végignéztem a csapaton, hogy hány lány is van, Farahnaz, Steph, Csilla, Lucy, Laura és Rita. Azt hiszem, hogy ennyi volt, és ebből is a saját lányom és Farahnaz volt, akik legkevésbé voltak olyanok, hogy figyelni kellett volna rájuk.
- Hatan vannak – mondtam végül.
Megannyi kérdés is zúdult felém, ennyit arról, hogy még gyorsan privátbeszélgetést folytathassak Charles-szal.
- Judy a kocsiknál ossz a lányoknak felszerelést, amivel fát tudunk vágni, metszőolló, kisfejsze – így válaszoltam egyből Csilla kérdésére is.
Végül kicsit gonoszkás mosollyal néztem Vaszilij-ra.
- Ne aggódj, James ennél kreatívabb – pillantottam az említett felé.
Ekkor maradt időm végül, hogy Hood-ra figyeljek. És nevet is visszakérdezett, ó! Ezek szerint nem emlékezett azokra a dolgokra, talán így nem annyira kellemetlen az egész, bár jó lett volna vele tisztázni, hiszen emlékszem rá, több évre abból az időből.
- Nem, nem Skullfire-re gondoltam – ráztam meg a fejemet zavartan, majd éreztem, hogy elvörösödöm. – De… de ezek szerint nem emlékszel azokra az időkre, életre…
- Logan-re gondolt – egészítette ki a lány Serena-t.

~ Adia! Ezt újra nem kellett volna, azt hittem, hogy értelmesebb és empatikusabb vagy Grendelnél, aki semmi ilyet nem értett meg, főleg Jackie miatt, hogy mikor kell csöndben maradni! ~
~ Értem az ilyen dolgokat Serena, tudod pontosan. És egyik sem véletlen elszólás volt. ~
~ Te most ki pártját is fogod? ~ értetlenkedtem. ~
~ A tiedet természetesen! ~
Ebben kételkedtem, de ezt már nem üzentem meg neki. Jó, vettem egy mély levegőt, ennél kellemetlenebb helyzetbe már úgysem tudunk kerülni. Meglepetten néztem Hood-ra.
- Mi…? Hogy…? Tessék…? – hebegtem teljesen vörösen. – Mi nem… még nem… vagyis nem! Szerintem fel sem merült egyikünkben sem, hogy…
Szerintem jobb lesz, ha csöndben maradok a későbbiekben és Adia ezt neked is nagyon-nagyon ajánlom. Rosszabb vagyok… reménytelenebb, mint a kamaszok, akik itt vannak körülöttünk. Ha lehet még vörösebb lettem, ismét felnéztem, aranyos? Én… szerinte?
- Charles, állj! – léptem utána. – Te… te most tényleg azt mondtad, amit hallottam?
~ Határozottan azt hallottam! ~ értett egyet Adia a gondolatommal. ~

Adia, most tényleg kellett ezt? Persze, most pedig hallgatott és csöndben volt. valamibe belekerget és utána másszak ki belőle egymagam. Vettem egy mély levegőt és elszégyelltem magam. Én csak rendezni szerettem volna a régi dolgot, mire láthatóan nem emlékszik, rázúdítok mindent, miközben azt sem tudom, hogy milyen rémes napja van. Nem is tudom, hogy hova tettem a jó modoromat és az illemet. Talán oda, hogy én barátként emlékszem rá és évfolyamtársként, hogy a suliban is együtt nőttünk fel, majd az egyetem. Szomorú voltam, hogy nem emlékszik.
- Én sajnálom Hood – mondtam bánatosan. – Nem kellett volna rád zúdítanom mindent. Én ismerlek hosszú évek óta… kamaszkoromtól kezdve. Csak rossz, hogy te nem emlékszel rám és…
Zavartan hallgattam el.
- Menj be – vált a hangom komorrá. – Pihenj és aludj! Ha Zack is ezt monda tényleg rád fér. A lányokkal meg ne törődj, boldogulok, majd megkeressük Sweety-t és ketten elboldogulunk. A lényeg az, hogy te rendben legyél.
Kissé kellemetlenül fordultam el tőle, remélve, hogy már a lányok is elkészültek, és indulhatunk végre.

Okkké kaptam választ a kérdésre, bár igaz többre értékeltem volna ha egyenesen válaszol de nekem így is jó. Még egy kicsit maradtam nézni hogy mi történik, és hát igencsak kellemetlen beszélgetés tárulkozott a szemem elé, amiben nem igazán értettem hogy miről is van szó. Szívem szerint megkérdeztem volna a dolgot, meg hátba veregettem volna hogy higgadjon le, ám mivel tanárról van szó, valószínűsítem hogy nem enged a közelébe, s így megspórolom magamnak a kérdést és inkább tovább megyek... Vagy inkább mégsem? Nem szeretem ha az emberek rosszul érzik magukat körülöttem, így hát kényszeresen is rá kell hogy kérdezzek a dologra.
- Elnézést tanárnő de eléggé lehangoltnak látszik. - Kezdem kicsit aggódóan, attól függetlenül hogy tegnap egy jó szava sem volt hozzám, még jó hogy nem vagyok se haragtartó se kárörvendő.
- Tudom hogy nem az én dolgom de... - Kicsit elgondolkodok hogy vajon tényleg ki akarom-e mondani, s végül igenre jutok. - Megtudhatom hogy mi a probléma? Hátha tudok valamit segíteni. - Folytatom kissé bizonytalanul, és tényleg szeretnék segíteni de végül is nem látok sok esélyt a dologra, már csak azért sem mert végül is kb egy vadidegen vagyok a számára, és hát ki osztja meg a dolgait egy idegennel akit nem is kedvel? Egy próbát akkor is megér aztán majd kiderül.

- Rendben Serena!
Oda megyek a kocsihoz és meg számolom mennyi kis fejsze és metszőolló van.
Hátra fordulok és meg nézem menyien lehetünk.
~Rendben akor összesen 6 lányt és kétt felnőttet várok. nem rossz legalább jól eleszünk~
- Ti is jöttök fát gyűjteni? - Kiabálom Serenának és Hoodnak integetve.

Lányok csapat: Hood
A férfi megrázza a fejét Serena kérdésre.
- Az alvás nem segít, de a munka igen.
Mondta mosolyogva.
- Persze - mondta Judynak. - Megyek.
Ezzel elsétált és egy pillanatra Serenára nézett.
- Minden rendben van ugye?

Fiúk: Bestia és Logan
A fiúk ha készen vannak ha nem egy csoportba lettek gyűjtve Bestia által.
- Nos uraim örülök, hogy eljöttek. Ígérem kicsiny utazásunk felettébb izgalmas lesz. ha bárki Logan tanár urat keresné... ő előre ment, hogy felkészítsen nekünk egy kis... meglepetést. Induljunk.
Mondja lelkesen és felvéve a szemüvegét integetett a tanároknak majd elkezdte vezetni a fiúkat erre:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1063-belleplain-turistaut#7428

Még mindig Charles-t figyeltem, miközben nagyot sóhajtottam. A megszokott dolgok, én kérek tőle valamit, ő nem teszi meg. De akkor is rossz volt, fájt, hogy nem emlékszik és nem akartam vele most vitatkozni úgy, mint régen, amikor ő volt Rozsomák.
- Úgy látszik két dolog soha sem változik – feleltem bánatosan. – Az egyik, hogy mindig aggódom érted, a másik, hogy soha sem fogadsz szót. Igen, minden rendben van.
Próbáltam elmosolyodni, de nem sikerült, most én fordultam el, és gyorsan megtöröltem a szemeimet, nehogy véletlenül még elsírjam magam.
- Egy perc és megyek Judy! – kiáltottam. – Farahnaz, vigyázz a kicsikre, amíg mi fát vágunk.
Őt úgysem lehetett volna ilyen feladatra rávenni, a kicsikre pedig tudott vigyázni. Összerezzentem Csilla szavaira, ennyire feltűnő lett volna, hogy miként érzem magam? Nem volt igazából értelme annak, hogy hazudjak.
- Szinte együtt nőttünk fel, a kamaszkorunkat és az egyetemi éveket együtt töltöttük egy másik életben – mondtam bánatosan. – És nem emlékszik rám… Nem, nem tudsz segíteni… és sajnálom, hogy tegnap este úgy rád rivalltam. Most menj és szerezz metszőollót, baltát, vagy fűrészt.
Ha elindult mentem én is utána, hogy egy kisebb baltát felvegyek, majd ha mindenki megvolt, akkor indulhassunk az erdőbe.

Lányoknak folytatás itt:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t233-belleplain-allami-erdo#7325

Serena válaszol és hé! Meglep hogy ennyire őszinte és nem azt mondja hogy " nem a te dolgod! " vagy hogy " takarodjál! " tényleg és még be is bizonyítja hogy milyen kedves, mert még a tegnapi miatt is elnézést kért amire igazából nem számítottam, és kicsit meglepetten pislogok vissza rá.
-Ó!- Mondok végre valamit. - Megesik néhanapján az ilyesmi, de így belegondolva igazad volt, kicsit túlságosan bunkó voltam. -Öszinte szavak, bár nem tudom hogy miért mondom de mosolygok közben. Talán azért viselkedhetek most furcsán mert ehhez nem igazán vagyok hozzászokva. Végül megindulok Judy felé, s még út közben felteszek egy kérdést.
- Egy másik élet? - Nézek rá kérdőn. - Időutazók, kék szőrös nagy valami, másik élet.... Sok minden van errefelé ezekszerint. - Vakargatom meg kicsit a tarkóm eltűnődve, majd kiragadok egy baltát a sok közül és csillogó szemekkel végigmérem.
~ Csitt csatt! Ma fa hentelés lessz!.... Szegény fák. - Gondolataimat csak az arckifejezésem változásai jelzik. Ha indulunk, akkor természetesen a többiekkel tartok az erdőbe.

Nagyot nyujtozott ezzel azonnal elerte, hogy beverje akezet a kocsitetobe.

- Mi a fene?

Mormogta volna maga ele, ha a hangszalai mar felebredtek volna, de igy csak valami erthetetlen hangsorhoz hasonlito dolog hagyta el az ajkait. A feJet mar ovatosabban emelte fel, ujabb utesre szamitva, szerenxsere ezzel sikeresen elkerulte hogy a feje is koppanjon a teton. Ahogy tisztult a tekintete fokozatosan jutott eszebe, ogy miert is van o mst egy kocsiban valahol az erdo szelen.

- Persze, kirandulunk...

Megdorzsolte a,szemet es kimaszott a kocsibol. Gyorsan felmerte a terepet, aztan a legkozelebbi csoport fele vette az utat.

Zaphire is lepakolt, majd elindult az erdő felé.

//Folytatás: Belleplain állami erdő//


Egy motor érkezésére kaptam fel a fejemet, Sylen is csak megérkezett, így most már szerencsére kellően elegendően lettünk tanárok ahhoz, hogy minden rendben legyen. Legalább ennyi megkönnyebbülés volt számomra is. és ekkor még Abir is kikászálódott az egyik kocsiból. Legalább felébredt az indulásra.
- Sylen örülök, hogy végre ideértél – mosolyogtam a nőnek. – Épp fát vágni indulunk. A tábort kell megcsinálunk, mire a fiúk visszajönnek holnap reggelre, igen, jó lenne, ha te is jönnél. Nem találtalak a kúriában reggel… megint vadászni voltál? – kérdeztem kedvesen. – Abir! – kiáltottam a lánynak. – Tedd le a holmidat és irány neked is az erdő, fát gyűjtünk a tábortűzhöz.
Közben nekiláttam mindenkit, aki még itt volt terelgetni, hogy menjenek végre a feladatukra, majd Csillára néztem a kérdés után és bólintottam neki.
- Ezek szerint te sem emlékszel rá. Attilanon a királyi esküvő után történt valami, aminek köszönhetően időlegesen ez a világ megszűnt és egy másikban éltünk, anélkül, hogy erről a világról tudtunk volna. Mikor minden helyreállt az egész elfelejtődött, de néhányan emlékszünk arra a másik életre is, mintha tényleg megéltük volna. Kicsit lehet, hogy bonyolultan hangzik. Hank pedig nem kék szőrös nagy valami, hanem egy remek ember.
Reméltem, hogy most már mindenki tényleg haladt és sorzáróként utoljára haladtam az erdő felé, hogy biztosan mindenki odataláljon és ne próbáljon meglógni a feladat elől.

//Folytatás: Belleplain állami erdő//

//Most már tényleg oda írjon mindenki//

Kissé már unottan szállok ki a taxiból, amióta nincs füvem, azóta nem vagyok annyira kedélyes, mint amennyire általában lenni szoktam. A suliba mentem először, de onnan átküldtek erre a helyre, hogy itt keressem most a társaságot. Belépek a placcra, de ne igazán találok ott se senkit, annak ellenére hogy itt kéne lenniük. Szóval mi mást tehetnék, kiabálni kezdek.
- Hé hellóóó! Van itthon valaki? - Kiabálok " forgás " közben, és kémlelem a vidéket, de sehol senki, csak pár sátor.
~ Biztos elmentek kirándulni vagy ilyenek... Ezek az Amcsik... ~ Elmélkedek magamban, majd keresek egy elvontabb helyet. Miután megtaláltam leülök és előveszem a magokat. Azong gondolkodok hogy vajon van-e nálam papír, mert nem igazán szeretném ha az lenne hogy elültetek egyet, és aztán nem tudok vele mit kezdeni.