Erdők

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by King Raten Chromixen Kedd 16 Szept. 2014, 18:09

Ahogy közeledem a kis figurához, először visszahúzza a fejét, mintha megijedne tőlem, de aztán újra megjelent. Aranyos kis lény, az biztos, és elég bátortalan, de ha megszelídítem, az biztos jó pont. Plusz, mint korábban már gondoltam, jól is jöhet akár, mint segítség. A kérdésemre gyorsan pislogott, mire Rachelre néztem.
- Láttad? Szerintem ért minket. - mondom a csajnak, majd vigyorogva visszafordulok a forma felé. - Neked van neved? Vagy mi adjunk neked? - kérdezem félig nevetve, miután közelebb kúszott hozzám, és megbökdösött. Önkéntelenül is lenyúltam, persze lassan, hogy megsimogassam. Na jó, túl aranyos, meg akarom tartani magamnak. Egyelőre nem igazán beszélt, lehet nem is tudott, de attól még értelmesnek tűnt, főleg, hogy értette a beszédünket - már ha értette, és nem én értelmeztem félre a dolgot.
- Szerinted megtarthatjuk? Olyan cuki... - ismétlem magam sokadszorra, és kissé félre döntöm a fejem elgondolkodva, ha nekünk kell elnevezzük.
- Mit szólnál, ha Kisfickónak hívnánk? - mondom végül. Nem vagyok egy észkombájn, és valószínűleg nem is ez a legjobb név, sőt... de talán Rachelnek van jobb ötlete.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Jack Gammer Kedd 16 Szept. 2014, 20:46

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #8 - 2025.08.01

Úgy tűnt új barátra akadtunk, pont a legváratlanabb helyen és időben. Jah, persze, a lustábbaknak fogalmuk sincs róla, miről beszélek. Akkor lássuk röviden, mi volt eddig. Csupa móka és kacagás. A nyár eddig klasszul alakult itt az új mutáns sulimban, aztán jött ez a rémes este, amikor az egész világ megőrült. Az éjszaka közepén a pihe-puha ágyikóm helyett a salemi erdő kellős közepén ébredtem fel, néhány diáktársam társaságában. Kaptunk menő X-Men szerkót, ez a jó. Kábé minden más borzalmas volt. Egy Muderworld nevű valóságshow részesei lettünk, a műsorvezető pedig egy Arcade nevű alak. A csávó elég rendesen megregulázott minket. Gyorsan gondoskodott a motivációról és felrobbantotta a csapatból a másik csajt, valami Aliciat. Sajnáltam a lányt, de nem nagyon volt idő siratni, mert el kellett kezdenünk a szabályok szerint játszani, ha életben akartunk maradni. Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm, és persze én, ez volt a csapat. Mindenki bemutatkozott a maga módján egymásnak, a főnöknek és természetesen a nézőknek, akiket szórakoztatnunk kellett. Eddig minden szép és jó volt, már amennyire a helyzet engedte, de ezután jött a feladat. Túl kell élnünk 4 óra tömény mókát az erdőben, napkeltéig. Ezzel a csapattal ez bizony nagy kihívásnak ígérkezett, pláne úgy, hogy közbe még dobálták ránk a rémségeket. Kezdésnek kaptunk egy Őrszemet. Igen, egy olyan hatalmas gyilkos mutánsirtó robotot. Pontosan olyat. Vegyük jegyzőkönyvbe, hogy én megpróbáltam összerántani a csapatot. De hiába kérdeztem, ki mire képes, egyenes válaszokat nem kaptam a célközönségtől. Nekem ilyen csapat bizony nem kell. Feloszlást fújtam, ennek bezzeg engedelmeskedtek, miközben az Őrszem már lézereket lövöldözött ránk. Különböző irányokba indultunk el, szerencsére a monstrum nem az én irányomba kezdte el a vadászatot, így végső soron a tervem bevált. Rohantam, ahogy csak a lábam bírta, azt hiszem északi irányba, el a robikától, sarkamban Ralfival. Az első problémákat ezzel le is tudtuk. Megszabadultunk a csapat kevésbé kompetens részétől és még az Őrszemet is leráztuk. Két legyet ütöttünk egy csapásra.

Néhány perc rohanás után kiértünk egy szilásabb része. Mindketten úgy döntöttünk, ideje megállni egy kicsit szusszanni, csak más módszert választottunk a művelet kivitelezéséhez. Én a klasszikus lassítok-megállok módszert alkalmaztam, Ralfi pedig orra bukott. Bár felhorzsolta a térdét és a könyökét, betörte az orrát, meg ilyenek, de legalább stílusosan csinálta, ezt meg kell hagyni. Gyorsan megvitattuk a megvitatni valókat, amelyek a jövőbeli együttműködésünkhöz elengedhetetlenek voltak. Végre megtudtam mire képes Ralfi, tud játszani a vízzel, remek. Tisztáztam is hamar a parancsnoki láncot, tehát én, majd ő. Meg hogy maradjon tőlem megfelelő távolságra. Úgyse fogja megtartani, az nem illene a komolytalan hülyegyerek portfoliójába, de utána legalább jól megpörkölhetem, szórakoztató lesz. Már indultunk is volna biztonságos helyet keresni, mikor magasröptű párbeszédünk, a köztünk lévő feszültség és egyéb tényezők hatására megmozdult a föld a lábunk alatt. Ha ez nem egy csodálatos kapcsolat kezdete, akkor nem tudom, mi lehet az. És ami ezután jött, az csak hab volt a tortán.

A hirtelen jött nagy rengésben nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, így csatlakoztam Ralfihoz a földön. Újabb és újabb rengések jöttek, először alattunk, majd nem sokkal mellettünk. Nem telt sok időben, hamarosan megleltük a rengés forrását. Valami kiemelkedett a földből. Egy vöröslő, félelmet tükröző szempár vált láthatóvá a talajban. Lassan test kezdemény is társult hozzá. Egy kőszerű testhez tartozó arc és fogak merészkedtek elő a földből. Félve méregetett minket. Szinte remegett a kőlény, semmi veszélyes mozdulatot nem produkált. Hiába készültem fel rá, hogy bármi is ütközne az utunkba, azt az optikai sugaraim segítségével megpirítom egy kicsit, ahogy ez a valami bámult minket, nem volt szívem bántani. Egy ideig ugyan a vizoromon tartottam a kezemet, hátha mégis meggondolja magát a kőlény, de ennek továbbra sem volt jele, így szépen lassan leeresztettem a kezeimet. Ralfival együtt én is feltápászkodtam a földről és érdeklődve figyeltem a jövevényt.

Én csak egy tőlem szokatlanul barátságos, nyugodt és visszafogott köszönést produkáltam a kőlény felé, de Ralfi sokkal lelkesebb volt a dolgot illetően. Én ennél egy leheletnyivel óvatosabb voltam, de szépen lassan az én aggodalmaim is szertefoszlottak. Ralfi nem is húzta az időt a kapcsolatfelvétellel, azonnal odament tapizni azt a valamit. A lény a közeledésre visszahúzta a fejét, de amikor látta, hogy nem akarjuk bántani, ismét előjött. Óvatos volt, még nálunk is óvatosabb. Először csak a feje búbját és a szemeit mutatta meg újra, majd újra kijjebb dugta a fejét. Szépen lassan ő is elkezdett bízni bennünk. Ralfi be is mutatott minket, a nevem említésekor én csak integettem egyet, de ezután jött a meglepetés. A kisöreg értette, amit mondtunk, legalábbis a gyors pislogásából erre tudtam következtetni. Most ő közelített, lassan és óvatosan Ralfi felé, megbökdöste, majd visszább húzódott megint. A száját kitátotta, majd becsukta, hang nem jött ki belőle, lehet nem is tudott beszélni. Minden esetre értett minket, ez jó pont volt. Ralfi szívébe bedobta magát, az biztos. Aranyos volt, meg minden, de inkább hasznossági szempontból örültem neki. Bárminek vagy bárkinek örültem, ami nem megölni akart minket az erdőben. És a többi tökfejjel ellentétben ez a csapat legalább nem hátráltatott, hanem előre felé vitt, legalábbis eddig. Még éltünk, ez jó pont volt. De még mindig volt hátra körülbelül 3 és fél óra, amit valahogy el kellett töltenünk. Lehetőleg életben.

Miközben Ralfi és újdonsült barátunk egymásra találtak, addig én pár lépésnyire vizsgálódtam. Továbbra is figyeltem magunk köré, bár egyelőre minden nyugodtnak tűnt a kis kőlényen kívül. Ő pedig láthatóan nem jelentett veszélyt. Persze ha bevadulna, kapna egy sugarat a szemei közé. De nem tartottam valószínűnek ezt, túlságosan jámbornak tűnt, ugyebár a szem a lélek tükre. Mondjuk ezt én mondhatom, aki sose tud normálisan más szemébe nézni többé a szemüvege miatt. Mindegy, ez a kishaver barátságosnak és szelídnek tűnt, inkább a segítségünkre lehetett, mint hogy ellenünk ténykedjen. Ami pedig az erdőben várt ránk, azokra aligha tudtunk felkészülni. Azokkal foglalkozunk majd amikor a nyakunkba ugranak. Addig is, talán a kisöreg némi lépéselőnyt harcolhat ki nekünk ebben a túlélésért folytatott küzdelemben.

Miután a két jómadár végzett a tapicskolós ismerkedéssel, elgondolkodva szóltam Ralfi felé, pontosabban a hátának, hiszen a figyelmét eléggé lekötötte a kőlény babusgatása.
- Nem hiszem, hogy veszélyes lenne, legalábbis ránk egyelőre nem tűnik annak. És igen, tuti hogy ért minket, már csak azt kéne megoldani, hogy mi is értsük őt. De ha engem kérdezel, szívesen csatlakozna hozzánk, nem hiszem, hogy egyedül szeretne lenni, úgy látom eléggé félős a szentem. De ez egy borzalmas név, „Kisfickó”, ne merd így nevezni. Legyen inkább „Kőpajti”, az sokkal cukibb, és legalább illik hozzá.
Gyorsan összefoglaltam a válaszaimat Ralfi eddig kérdéseire, bár igazából csak azokat mondtam el, amiket eddig tapasztalhattunk mindketten. A kishaver barátságosnak tűnt, értett minket, de láthatóan félt is. A név pedig borzalmas volt. Az enyémből legalább lehet tudni, kiről is van szó. És cukibb is volt. Borzalmas, hogy a férfiak nem képesek normális beceneveket adni. Na mindegy. Miután végeztem, kicsit közelebb léptem hozzájuk. Ha már ennyire barátkoztunk, akkor nekem se szabadott kimaradni belőle, nehogy esetleg tőlem ijedjen meg ez a valami később. Szóval ha engedte, akkor én megsimogattam, vagy legalábbis odanyújtottam a kezem, hogy az én közelségemet is megszokja. Akár engedte, akár nem, végül kénytelen voltam megszólítani is.
- Ha nem tudsz jobb nevet, kishaver, akkor neked kell választanod a kettő közül. Remélem, azért tudsz beszélni, vagy ilyesmi. Nyugodtan kimászhatsz a földből, nem fogunk bántani, ha te se bántasz minket. Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk, együtt biztos jobban boldogulunk. Nem tudsz esetleg egy biztonságos helyet, ahol átvészelhetnénk az éjszakát? Találkoztál másokkal is rajtunk kívül? Te is egy diák vagy, vagy itt élsz alapból, vagy téged is iderángattak, mi a sztorid? Ha nem tudsz jobbat, pislogásból is értünk téged, de azért így nehezebb lesz. Valahogy mesélj nekünk.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, bíztam benne, hogy a kőhaver mindent értett belőle. Reméltem hogy már bízott bennünk annyira, hogy megmutassa a teljes valóját, legalább mi is megtudjuk, kivel vagy mivel állunk szemben. Annyi kérdésem volt, nem csodálkoztam volna, ha nem kapok mindenre választ. Pláne ha nem tudott beszélni, de talán tudott. Ha meg nem, akkor maradt a metakommunikáció. Az eldöntendő kérdéseknél ez nem volt nagy gond, inkább a magyarázatoknál, bár olyanból kevés volt. Inkább az érdekelt, mikben tudott nekünk segíteni, mint társ. Talán jobban ismerte a környéket, mint mi. Talán tudott egy menedéket, vagy ami még jobb, egy kiutat. Talán ugyanabban a cipőben járt, mint mi. Talán máshogy került ide. Annyi lehetőség volt, bíztam benne, hogy a válaszai után okosabbak leszünk. Végig barátságosan kérdezősködtem, nem tettem semmi ellenséges lépést. Továbbra is, amíg a kőizé nem támadott meg minket, addig semmi okunk nem volt bántani, így nagyon örültem volna neki, ha ez a béke fent is marad és immáron háromra bővül kicsinyke túlélő csapatunk.

Erről szólt ez a pár perc, próbáltunk barátkozni. Kellettek a szövetségesek ebben a játékban, mivel nem egymást kellett kinyírnunk, hanem szimplán túlélni az éjszakát. Persze a szabályok röptében változhatnak, de egyelőre ez volt a feladat, ezt kellett teljesíteni, ehhez pedig össze kellett fognunk, akivel csak lehetett. És olyannal lehetőleg, aki inkább segített minket, mint hátráltatott. A többi sráccal ellentétben Ralfi ilyennek tűnt számomra és ez az újdonsült kőfickó is, már csak őt is meg kellett győzni erről. Eddig úgy tűnt jól haladtunk, már ő is elkezdett közeledni felénk. Mi pedig, amíg ez a valami sem mutatott ellenséges szándékot, benne voltunk a barátkozásban. Oké-oké-oké, ezekkel a kis szomorú szemekkel tényleg egészen cuki volt a fejecske, mint egy kis kölyökkutya. Bár ki tudja, mennyit rejteget a testéből a föld alatt. Az óvatosságot sosem ártott megtartani, de eddig nem adott okot a kételkedésre ez a valami, remélhetőleg a jövőben sem fog. Az elsődleges feladatunk továbbra is egy biztonságosabb hely keresése volt, ezt majd annak függvényében átdolgozhatjuk, amiket a kőemberkétől megtudunk. Már ha megtudunk tőle bármit is. Egy próbát megért, hátha ő volt a kulcsa a túlélésünknek. És ki tudja, talán a képernyőn is jobban mutat, hogy nem sütjük meg azonnal ártatlan kis kőemberkék fejét, hanem örökbe fogadjuk őket. A nézők láthatják, hogy nem csak badass-ek tudunk lenni, hanem bizony érző szívünk is van. Vagy valami nagyon hasonló hablatyolás. Eddig jól szerepeltünk, tartani kellett a szintet. Ehhez pedig remélhetőleg számíthattunk új kőbarátunk közreműködésére is.

_________________
Reneszánsz:
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Arnold Braun - HYDRA katona
Rachel Burrows - X-diák
Doktor Julius Amadeus Chaos - a Ravencroft intézet egy őrültje

Gótika:
Jack Gammer - rendőrhadnagy
Jack Gammer
Jack Gammer
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 125
Hozzászólások régi : 71
Korábbi szint/kredit : 1.szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 3.szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Mar. 20.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Laura Slyen Kedd 16 Szept. 2014, 21:42

Sikerült kitérnem a medve útjából. Nem is haboztam, hanem rögtön ugrottam is tovább fel a a legmasszívabbnak tűnő fa ágára, majd felmásztam. Azonban a medve sem tétovázott sokat, azonnal utánam nyúlt így leszaggatta az x-ruhát a jobb lábamról és bele is mart abba közben.
- Ááá.
Kiáltok fel, de nem esek le, hanem sikeresen felmászok oda, ahol már megfogtam a két ágat, azonban sajnos feljebb nem bírtam mászni a lábam miatt.
Amint felértem azonnal megvizsgáltam a sebeimet és mérlegeltem a helyzetemet.
- Medve,  miért pont egy medve? Nem lehetett volna valami kisebb, ami ellen legalább valami esélyem is van?
Kérdem magamtól, elvégre más nem hall, maximum csak akkor ha Arcade kamerái és mikrofonjai vesznek. A macinak a jelek szerint nem tetszett a kommentárom, mivel nekiállt a fát rángatni, hogy kidöntse azt.
- Jó maci, szép maci, hagyd szépen békén.
Mondom nyugtató hangsúllyal miközben én már eléggé ideges vagyok. Mivel ez volt a legmasszívabb fa amit a környezetemben láttam, így átkaroltam annak egyik vaskos ágát, hogy a medve le ne rázhasson róla, de közben figyeltem a környezetem arra az esetre, hogyha a fa mégis megadná magát és kidőlne, akkor legyen még esélyem a becsapódás előtt elteleportálni az egyik lehető legmesszebb lévő fa lombkoronája felé, a sziklás rész irányába, hogy ne realizálódjak ágakban és hogy egy rövid esés után a lomb fogjon fel. Felkészültem rá, ha teleportálnom kell és kiszámolom fejben, hogy a dőlési mozgás iránynál hova kell majd koncentrálnom, hogy ne essen nagyobb bajom.
Persze csak akkor teleportálok el, ha a fa megadná magát, mivel nem szívesen kockáztatnám meg az ugrást sérülten, de nem is akarok itt megdögleni.
- Ó apám, csak ezt az éjszakát éljem túl.

// Képességből hátra van még: 1 kör //

_________________
Karik és multik: reneszánsz: Laura Slyen x-diák: Peter Calm NJK: Bakura Carter/Kyru,Gaia(Légió) VH:Vera Slyen, Vera Vi Slyen, Tamara Vera Slyen, AoA: 70 Bamf  Epic:(aktívan) RANDOM (KM)
- Erdők - Page 3 He__s_such_a_bad_boy_by_gxbevingurl1995-d48h3n9  Erdők - Page 3 5000_Thanks_by_Mallemagic Erdők - Page 3 Mudch0 Erdők - Page 3 Starcraft_2__kerrigan_by_ruthieee-d7c63ms Erdők - Page 3 Jubz_ID_Collab_by_Boneitis Erdők - Page 3 __0___0___by_valentinakallias-d37m72i
Laura Slyen
Laura Slyen
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 826
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 20.
Age : 27

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Thorhalla Szer. 17 Szept. 2014, 09:21

Résztvevők: Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. szeptember 22. (hétfő)

T-215 perc a napfelkeltéig

Peter hiába győzködte a lényt, hogy hagyja az abba, azt amit tett. A medve nem hagyta abba, úgy két-három perc után a fa törzse végül megadta magát, a fa pedig dőlni kezdett. Peter ekkor próbálta használni a teleportálást, egy pillanatra eltűnt, majd ugyanott tűnt fel, ahol volt, nem sikerült a képességhasználat, ekkora már emberi alakban volt, a képességmásolása megtört. Mivel a fa dőlt ő maga is leesett róla, a földre való leesés után pedig elvesztette az eszméltét.

Ahogyan a két fiúban felrémlett az, hogy a lány ruhája furcsa, eszükbe juthat, hogy valamikor régebben látták már ebben. Ő ebben szokott edzeni, illetve a Veszélytermi órákat is ebben a ruhában szokta végezni. A szülei tudósok és kapcsolatban állnak a Baxter toronnyal, az iskolának is segítettek és ezért szabadon választhatta meg a saját instabil molekulás ruháját és az ez volt, elég különc ugyan, de ő soha nem is akart X-men lenni. A lány zavartan nézett körbe, eléggé álmos feje volt, láthatóan fogalma sem volt arról, hogy hol van, vagy mi történik.
- Álmodok? – kérdezte zavartan a két fiút nézve. – Hogy-hogy. hogy kerülök ide? Hova egyáltalán? Hol vagyok és mi történt? Az előbb még fogat mostam otthon… aztán a levegőben voltam és zuhantam… mi folyik itt?
Mindkét fiú tudja, hogy a lány AIMville-ben lakik, azaz fél állammal odébb.

Ha Ralf óvatosan nyúlt le a lényhez és éreztette, hogy nem akarja bántani, akkor megtudta óvatosan simogatni a fejét, mert nem húzta vissza. Határozottan kő érzete volt a lény fejének, mintha csak a talajt érintette volna meg ezúttal. Arra a kérdésre, hogy volt-e neve a lény határozottan kezdett bólogatni, ezzel is bebizonyítva, hogy tényleg érti, amit mondanak neki. Mindkét felmerült névre a fejét rázta, hogy nem tetszik neki és még morgott is egyet. Ahogyan felhozta azt Rachel, hogy tud-e rejtekhelyet azonnal megfordult és lassan elindult az egyik irányba, többször vissza-visszanézve, hogy a páros megy-e utána. Ha nem követik, akkor visszamegy hozzájuk és megbökdösi őket, hogy menjenek, végül ha a páros megy utána, akkor pár perc séta és botladozás után a köves résznél egy barlang bejáratához vezeti őket a lény.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Erdők - Page 3 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Danny Long Vas. 21 Szept. 2014, 14:54

Alex szóban is megállapítja, hogy valami nem stimmel a ruhával, de eszembe jut, hogy nem most látom így először Angelát. Valami saját instabil molekulás cucc, amit a Fantasztikus Négyestől kapott. Persze most ez a legkevésbé lényeges.
- Jogos, de úgy rémlik, hogy nem is nagyon szokott egyenruhát hordani. - súgom oda Alexnek, majd újra a lány felé fordulok. Alex másik megjegyzését nem igazán értem, egy pillanatra kérdőn nézek rá. Lehet, akkor jobban összeállna a dolog, ha láttam volna a Trükkös Halált...
Közben Angela még mindig elég zavarodottnak tűnik, persze ez nem is csoda, ha úgy került ide, mint mi. Az, amit mond, erre utal, de ebben a játékban semmi sem biztos. Minden eddig tapasztalt szörnyűség ellenére nem akarom elhinni, hogy Arcadenek akkora ereje lehet, hogy AIMvilleből csak úgy ide tudjon teleportálni valakit. Van egyáltalán bármi, amire nem képes? Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy trükk, és nem ennyire erős ez az őrült, de nem kockáztathatom meg, hogy bántani próbáljam Angelát, amíg biztos nem vagyok benne, hogy nem valódi. Persze egyik esetben sem biztos, hogy van bármi esélyem egy esetleges harcban. Az nem árthat, ha elmondom neki, hogy mi a helyzet.
- Nem fog tetszeni, amit hallani fogsz. mondom, megpróbálva kicsit felkészíteni a valóságra - Mi is ilyen hirtelen kerültünk ide, valahogy ideteleportáltak minket. Egy Arcade nevű őrült jelent meg, és azt mondta, hogy ez egy műsor, amiben azt nézhetik az emberek, hogy mi megpróbálunk túlélni.
Nehezemre esik elmondani a többit, de ha ez tényleg Angela, tudnia kell, hogy mivel állunk szemben.
- Képes érintéssel felrobbantani embereket, és a semmiből megidézett egy Őrszemet.
Nem tudom kimondani Alicia nevét.
- Nem tudom, hogy lehetséges ez, csak annyit, hogy valahogy túl kell élnünk. Vannak még rajtunk kívül diákok az erdőben, de eddig csak bentlakók voltak itt, meg Night az X-menből.

_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ: Bérmajom
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora: Woland
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long
Danny Long
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Laura Slyen Vas. 21 Szept. 2014, 17:40

A Medve csak nem akart elmenni, és sokig csak püfölte a fát.
- Nem adod fel egykönnyen, ilyen az én szerencsém.
Mondom, miközben végig kapaszkodom rendületlen, a másolt karmokkal, persze night karjaival nem is olyan nehéz kapaszkodni, mint a saját emberi kezemmel. A fa egyszer csak megadja magát, nagyot reccsen és lassan dőlni kezd.
- Csáó medve haver.
Mondom, majd elteleportálok, legalábbis az volt a terv, de amikor felbukkantam ismét tűnt csak fel, hogy még mindig ugyanott vagyok, a lassan dőlő fa ágai közt. A kezem pedig ismét normális színű, a képességmásolás megtört, pedig még nem járt le az idő.
- Hogy az aaaaaa
Jegyzem meg, de ekkor a fa olyan szögbe ért, hogy egyre gyorsabban kezdett el dőlni, a kezem lecsúszott az ágról én pedig zuhanni kezdtem. Még a mondatot se tudtam befejezni, de később se tudtam, mivel a földet éréskor bevágtam a fejem és elvesztettem az eszméletemet.

// Nefi szólj mikor írjak majd megint. -.- //

_________________
Karik és multik: reneszánsz: Laura Slyen x-diák: Peter Calm NJK: Bakura Carter/Kyru,Gaia(Légió) VH:Vera Slyen, Vera Vi Slyen, Tamara Vera Slyen, AoA: 70 Bamf  Epic:(aktívan) RANDOM (KM)
- Erdők - Page 3 He__s_such_a_bad_boy_by_gxbevingurl1995-d48h3n9  Erdők - Page 3 5000_Thanks_by_Mallemagic Erdők - Page 3 Mudch0 Erdők - Page 3 Starcraft_2__kerrigan_by_ruthieee-d7c63ms Erdők - Page 3 Jubz_ID_Collab_by_Boneitis Erdők - Page 3 __0___0___by_valentinakallias-d37m72i
Laura Slyen
Laura Slyen
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 826
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 20.
Age : 27

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Jack Gammer Vas. 21 Szept. 2014, 22:06

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #9 - 2025.08.01

Aki barátot talál, kincset talál, szokták mondani. Hát ez a mi helyzetünkre most hatványozottan igaz volt. Aki nem tudja, miről van szó, annak legszívesebben azt mondanám, olvasson csak vissza pár bejegyzést, de mivel baromira rendes vagyok, pár mondatban összefoglalom nekik a tudnivalókat. Egy remek kis nyári szünetet töltöttem az új mutáns sulimban, egészen addig, míg egyik éjszaka el nem raboltak. Egyszer csak a pihe-puha ágyikóm helyett a salemi erdőben ébredtem. Öröm az ürömben, hogy kaptam egy klassz kis X-Men szerkót. Ezzel ki is merültek az este pozitív momentumai. Egy Murderworld nevű valóságshow szereplői lettünk, én és még egy fél tucat másik mutáns diák. A műsorvezetőnk Arcade, aki enyhén szólva tudja motiválni az embereket. Kezdésnek gyorsan felrobbantotta a csapat másik lány tagját, valami Aliciát. Gyorsan eldöntöttem, hogy én bizony nem akarok erre a sorsra jutni, szóval belementem a játékba. Mindenki bemutatkozott egymásnak, a nézőknek és a hopp mesternek. Volt itt mindenféle, de többször nem sorolom el, micsodák. Lényeg a lényeg, öt fiatalember, Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue és Peter Calm, ők az én kis csapatom, akik inkább ártottak, mint használtak a győzelmi esélyeimnek. A feladatunk hallásra egyszerűnek tűnhet, túl kell élnünk napkeltéig, körülbelül 4 órát, tiszta sor. Na de nem ilyen egyszerű, természetesen várnak ránk meglepetések. Kezdésnek rögtön kaptunk egy Őrszemet, egy hatalmas, mutánsok kiiktatására tervezett, lézerlövő robotot. Megpróbáltam összerakni valami tervféleséget a droid ellen, de a többiek nem voltak vevők az eszmefuttatásaimra, szóval elindítottam a menekülési tervet, amit ha tetszett nekik, ha nem, végső soron mindannyian követtek. Amíg a teleportáló kék manó magára vonta a gép figyelmét, addig mi többiek három irányba szaladtunk. Peter egyedül ment, Alex és Alanian párban, én pedig megkaptam a sarkamba Ralfot, vagyis Ralfit. Így szaladtunk kettecskén, ha minden igaz észak felé.

Mikor már távolabb kerültünk az Őrszemtől és egy sziklásabb részen lyukadtunk ki, megálltunk, igaz, nem ugyanazzal a módszerrel. Én lelassítottam, Ralfi pedig orra bukott. Betört az orra, felhorzsolta a térdét és a könyökét, de lazán csinálta, úgyhogy nem volt gond. Most, hogy viszonylag biztonságban voltunk az Őrszemtől és csapattársaink hülyeségétől, volt időnk átbeszélni a dolgokat. Csipkelődtünk kicsit, ahogy a nézők elvárták tőlünk, ha túlzottan nagy túlélők nem is, de szórakoztatóak voltunk, az biztos. Arról továbbra sem volt egyikünknek sem fogalma, hol is lehettünk pontosan. Az minden esetre kiderült, hogy Ralfi képessége a vízmanipulálás. Lássuk be, azért az optikai sugarak jobban jönnek a túléléshez. Éppen ezért, meg másért is, de gyorsan ki is jelöltem magam parancsnoknak. A fő feladatunk természetesen a túlélés volt, ehhez pedig menedék kellett, hiszen még órák voltak hátra a műsorból. És felállítottam a fizikai határokat, amiket úgyse fogunk megtartani az este folyamán, de had ne érezze magát már annyira nyeregben a srác. Annyira magasröptű párbeszédet folytattunk, szó szerint megmozdult alattunk a föld és újdonsült társamhoz hasonlóan én is elestem, bár sokkal kecsesebben és kevésbé fájdalmasan.

Mozgott a föld alattunk, mintha valami vakond áskálódott volna odalent. Ez így ment egy rövid ideig, majd abbamaradt és nem messze tőlünk kezdett el ismét mozogni. Kiemelkedett valami a földből. Akármi is rontott ránk, az volt a tervem hogy azonnal optikai sugarakkal üdvözlöm, de nem tudtam. Nem voltam rá képes, mert azokban a kiemelkedő vörös szemekben a félelem és a rettegés tükröződött, egyszerűen nem volt szívem bántani. Valami kőszerű lény volt, legalábbis annak a feje, a teste többi részét nem láthattunk, bizonyára azokat a föld alatt hagyta. Üdvözöltük a lényt, bemutatkoztunk neki, megállapítottuk, hogy nem jelent közvetlen veszélyt, sőt, azt is, hogy érti, amit mondunk neki. Ralfi és a kőemberke annyira összebarátkoztak, már azt hittem ott helyben örökbe fogadja. Szépen lassan elkezdtünk bízni egymásban, a furcsa páros és a furcsa jövevény. Odáig jutottunk, hogy a lány végül nem húzódott el a fizikai kontaktustól. Ralfi megsimogatta a fejét, ehhez a művelethez kis késéssel én is csatlakoztam, természetesen csak ha hagyta újdonsült barátunk. A lény fejének kő érzete is volt, nem csak kinézetre hasonlított rá. Furcsa egy teremtmény volt, ez vitathatatlan. Továbbra sem tudott szavakkal válaszolni velünk, de a viselkedéséből nagyjából tudtunk következtetni a válaszaira. Volt saját neve, ez biztos, határozottan bólogatott a feltett kérdésre. A „Kisfickó” és a „Kőpajti” nevek nem tetszettek neki, rázta a fejét, sőt, még morgott is egyet. A többi kérdésre nem nagyon tudott válaszolni, hiszen azok többségéhez azért valamit mondania kellett volna. Kivéve egyet, talán a legfontosabbat, amelyre szavak nélkül is megkaptuk a választ.

Ahogy felhoztam, hogy tud-e valamilyen rejtekhelyet a kis fickó, azonnal megfordult és elindult az egyik irányba. Kicsit aggódtam, hogy csapdába sétálunk, de akárhogy is néztem, ez volt a legjobb esélyünk a túlélésre. A kőlény eddig nem tett semmi olyat, amivel eljátszotta volna a bizalmunkat, pedig lett volna rá alkalma. A föld alól simán megtámadhatott volna minket, amíg azt sem tudtuk, mivel állunk szemben. Szerettem volna elhinni, hogy nem akart nekünk rosszat, hogy bízhatunk benne, hogy segíthetünk egymásnak túlélni ezt az éjszakát. A bizalom mellett döntöttem, de azért igyekeztem továbbra is óvatos lenni. Ahogy a kőemberke visszapillantott, hogy követjük-e, összenéztem Ralfival és vállat vontam.
- Megér egy próbát.
Mondtam, majd elindultam újdonsült idegenvezetőnk után. Ha Ralfi nem jött, akkor rángattam magam után, most már kár lett volna szétválni, de volt egy olyan érzésem, hogy nem kell különösebben győzködni. Ő még inkább bízott a lényben, mint én, így kétlem, hogy neki lett volna gondja az utána menetellel. Kettőnk közül én voltam az óvatosabb és a megfontoltabb, vagy a paranoiásabb, ahogy tetszik, de továbbra sem állt szándékomban valami marhaság miatt itt hagyni a fogamat ebben az átkozott erdőben.

Pár perc séta és botladozás után eljutottunk a hőn áhított menedékig, egy barlang bejárata tárult a szemünk elé. Jó helynek tűnt, persze csak akkor, ha biztonságos volt. Két oldalról mindenképpen védett minket a veszélyektől. Ha csak egy bejárata volt, akkor csak egy felé kellett koncentrálnunk védekezés szempontjából. Hátránya, hogyha valami veszély megtalálna minket, akkor az könnyű szerrel csapdába is ejtheti a csapatunkat, hiszen nincs menekülőút, egy bejárat, egy kijárat. Egyelőre sajnos nem volt jobb lehetőségünk egy biztonságos menedékhelyre. Nem tudhattuk, micsoda veszélyek vártak ránk az erdőben. És persze ott volt még az Őrszem is, valahol kint vadászott, remélhetőleg inkább a többiekre, mint ránk. Így nem volt más hátra, mint felfedezni a barlangot. Óvatosan indultam el befelé. Elvileg a vizorom, amivel mindent vöröses színben láttam némileg adott nekem egy kis előnyt Ralfihoz képest a sötétben. És persze én voltam az, aki ha akart optikai sugarakat tudott lőni a szeméből, szóval értelemszerű volt, hogy én megyek előre. A kezemet a vizoromon tartottam, készen állva a lövésre, így indultam el a barlangban. Próbáltam felmérni, mekkora lehet a hely, ha kicsi, akkor nincs nagyon mit felfedezni, ha nagyobb, akkor egyelőre a bejárat körüli részt kellett biztosítanunk. Igyekeztem a lehető legóvatosabban felderíteni újdonsült búvóhelyemet. Bármi mozgást, bármi veszélyforrást, bármi idegen jelenlétet felfedeznék, azonosítanám, és ha ellenségesek a szándékai, akkor a vizoromat aktiválva megkínálom némi optikai sugárral. Ez természetesen csak túlzott óvatosságom miatt van, ha fölöslegesen óvatoskodnék és semmi veszély nem várna minket a barlangban, akkor megnyugodnék, lepihennék és várnék. Ez kell most nekünk, megtalálni a lehető legbiztonságosabb helyet, nyugodtan leülni és megtervezni az éjszaka további részét. A belső órám szerint alig több mint 3 és fél óránk volt hátra napkeltéig, ezt kellett kihúznunk, ehhez viszont át kellett gondolnunk a dolgainkat. Remélhetőleg erre lesz is lehetőségünk ezen az új kis menedékhelyen.

Alakult ez az este. Ralfival szépen megtaláltuk egymást, lett egy fogadott kis kőemberünk és úgy tűnt megtaláltuk a kis fészkünket is. Ha ez nem sikertörténet, akkor nem tudom mi az. Már csak abban bíztam, hogy tényleg nem volt semmi csapda, semmi veszély a környéken. Mind a barlangban, mind a barlangon kívül, mind az erdőben, igyekeztem figyelni a környezetemre, nehogy valami meglepetés érjen minket a sötétből. A kőemberkénket is szemmel tartottam, de egyelőre bíztam a kis jövevényben, reméltem, hogy nem tévedésből. Egyelőre csak Ralfiban bízhattam feltétel nélkül, de benne is csak azért, mert egyelőre a játék lényege a túlélés és nem egymás kiiktatása volt. Igazán kár lett volna, ha valami szabályváltoztatás miatt meg kellett volna sütnöm, már kezdtem csípni. Nem is tudom képes lennék-e megölni egy másik mutánst. Attól félek, hogyha az életem múlna rajta, akkor bizony a válasz igen. Nem akarok soha választ kapni erre a kérdésre. Pillanatnyilag egy csapat voltunk, így küzdöttük magunkat előre az éjszakában, a túlélés felé. Új társunk már akadt, remélhetőleg ő is rászolgált a bizalmunkra. És ha minden jól ment, akkor a kis menedékünket is megleltük, ahol lepihenhettünk a sok őrültség után és átgondolhattuk, hogyan is akartuk túlélni ezt a borzalmas estét. Sok minden várt még ránk, volt mire rápihennünk.

_________________
Reneszánsz:
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Arnold Braun - HYDRA katona
Rachel Burrows - X-diák
Doktor Julius Amadeus Chaos - a Ravencroft intézet egy őrültje

Gótika:
Jack Gammer - rendőrhadnagy
Jack Gammer
Jack Gammer
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 125
Hozzászólások régi : 71
Korábbi szint/kredit : 1.szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 3.szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Mar. 20.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Zed is dead Hétf. 22 Szept. 2014, 02:40

Küzdök a logika és az érzelmek határán, bezuhant elénk egy lány akinek a közelben se szabadna lennie és minden esély megvan rá, hogy csak egy csapda az egész. Akármi előfordulhat, lehet, hogy csak a terem egyik gépe ami közé a lány van kivetítve és igazából egy nagy marék kés egy rúdon. Nem tudom mivel kéne számolnom a bemutatkozás után és ez egy remek csattanó lenne. Ennek ellenére megindulok a lány felé, már szinte reflexből nyújtom a kezemet miközben Antione neki kezd az előző részekben történt szövegének és hirtelen ökölbe szorítom a kezem és vissza teszem a hátam mögé. Megállok és hátrébb lépek a lánytól, kell lennie valami köztes megoldásnak.
De ha nem bízok meg benne nagyon visszavetheti a teljesítményünket, így is úgy is csak tehernek tűnik, de így még veszélyes is. Mégsem tudok mást mondani:
- Ideje tovább indulnunk srácok. Majd útközben átvesszük... - Pillanatra megpróbálom megtalálni a barátommal a szemkontaktust és kifejezni az aggodalmam. De azután körbe nézek és elindulok egy irányba. Lehetőleg abba ami közepesen veszélyesnek tűnik. A túl könnyű, túl szép ahhoz, hogy arra menjünk és a veszélyt sem keresem. Csak az arany középút...
Közben azon gondolkozok mivel tesztelhetnénk a lányt, olyan filmesen, de nem ugrik be semmi. Nem nagyon ismertem szőkét és most sem érzem a hajlandóságot, hogy bepótoljuk az elmaradt kérdéseket, vacsorákat és virágokat.
avatar
Zed is dead
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 140
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Apr. 04.

Karakteradatok
Főkarakter:
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Thorhalla Hétf. 22 Szept. 2014, 09:46

Résztvevők: Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. szeptember 27. (szombat)

T-205 perc a napfelkeltéig

A lány láthatóan nem akarta elhinni, amit hallott.
- Na neeeem – rázta meg a fejét. – Az idióta pöcs Wright szórakozik, nem igaz és ti is a részei vagytok!
Elméletileg képesnek kellett lennie Wrightnak is erre, ha a saját egészségét is ráviszi arra, hogy idehozza a lányt. Közben a társaság elindult egy teljesen random irányban újra az erdő belseje felé.
- Van itt egy X-men? – kérdezte reménykedve. – Akkor ti miért nem vagytok vele? Senki sem menne el egy X-men tagtól totál random irányba!
Megtorpant az elindulás után és megrázta a fejét ismét.
- Nem, ti hazudtok!
Ellökte magát a talajtól és felfelé repült, hogy elszökhessen. Lent a két fiú látta, hogy valamilyen energiafalba csapódott úgy húsz méter magasan, ahol még elektromosság is megrázta. Felsikoltani sem volt esélye, füstölögve kezdett lefelé zuhanni ezzel egy időben hangos zümmögő hangot is meghallott a két fiú.

Ralf és Rachel megérkeztek a barlanghoz. A kis lény előtte állt meg még mindig a talajban mozogva, majd Rachel ment be, hogy körbenézzen. Csak egy sima egyszerű beugró volt, két méter mély volt az egész, úgy három méter széles és két méter mély a hely. Bent mintha kicsit kellemesebb idő lett volna, mint kint. A falak és a talaj is melegebb volt hála annak, hogy a hely nappal bizonyára elnyelt némi hőt és most kezdte kibocsájtani. Nem volt bent értelemszerűen semmi, még állatokra utaló nyom sem, és ilyesmi a barlang körül sem látszott. Úgy tűnt, hogy a hely teljesen biztonságos. Mindkét fiatal az égen meglátott egy szivárványt néhány pillanatra, ahogyan felfelé tartott az égen, mintha valaki húzta volna ezt, majd eltűnt úgy húsz méter magasban.

Zack lassanként ébredezni kezdett, még mindig nem volt képes mozogni, mindene sajogott. Az Őrszem lábánál feküdt, az energiaháló körbeölelte őt és továbbra is blokkolta mind a külső jegyeit, mind a mutációját. Továbbra is teljesen emberi alakban volt, Arcade jelenleg sehol sem látszott, legalább is azon területen belül, amit a férfi képes volt belátni.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Erdők - Page 3 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Night Kedd 23 Szept. 2014, 12:08

Lassan magamhoz térek végül. A látásom lassan kitisztul, de így is alig látok valamit a sötétben. Mindenem sajog.
~ A francba, mégsem csak rossz álom volt az egész.
Jegyzem meg magamban, mikor meglátom az őrszemet mellettem. Ha próbánék mocorogni, Akkor sem menne túlzottan. Túlságosan is sajog mindenem hozzá és a képességblokkolós háló, még mindig körém van tekeredve. Nem akartam zajt csapni, nehogy aztán ez a monstrum rám akarjon lépni, vagy valami ilyesmi. A háló miatt még el se tudnék teleportálni.
Próbálom felmérni a helyzetemet és megfigyelni a környezetem.
~ Úgy érzem, hogy valahol itt vagy Arcade és röhögsz rajtam, de mégsem látlak sehol. Valahogy ki kell másznom ebből a slamasztikából.
Fut át agyamon a gondolatsor, miközben figyelem a tájat.

_________________
Reneszánsz: Zack Blue  VH: Nikoletta Blue x-diák: Akali/Vörös fülemüle  Out: Akali/Vámpírka
Erdők - Page 3 Nightcrawler____by_edmcguinness-d7drqg4 Erdők - Page 3 D3c8cad0c708650896e407947a51e8c7 Erdők - Page 3 Indian_girl_by_welximak-d628caj Erdők - Page 3 Vampire_girl_alaina_by_lilfieinabox-d36rmr9
Night
Night
3. szint - 8 kredit

Hozzászólások száma : 252
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol épp állok

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Danny Long Pént. 26 Szept. 2014, 23:09

Fáradtan sóhajtok.
- Nem szoktam benne lenni Wright hülyeségeiben. - mondom. - Nem is beszélve arról, hogy ez még tőle is durva poén lenne. Meg gondolod megérné neki idehozni téged AIMville-ből egy ilyen poénért a saját egészsége árán?
Közben elindulunk az erdő felé. Látom a szemén, hogy aggódik a helyzet miatt, és igaza is van. Amíg Angela azzal van elfoglalva, hogy hitetlenkedik, mi meg azzal, hogy magyarázunk, nagyon megoszlik a figyelmünk és ez végzetes lehet. Ráadásul még mindig nem tudjuk biztosan, hogy Angela valódi-e, bár ha nem, akkor nagyon hitelesen hozza a szerepét az illúzió, vagy nem tudom. Emiatt tehát nem aggódom már annyira, de azért nyitva tartom a szemem.
- Night nem sokat tudott segíteni. - felelem az X-mannel kapcsolatban. - Ugyanolyan tehetetlen volt, mint mi, aztán még hátrányba is került, mert Arcade.... kirobbantotta a nyelvét.
Fájdalmasan elfintorodom.
- Amikor megjelent az őrszem, kitört a káosz és mindenki másfelé menekült. Nem tudom, most merre van.
Angela nem nagyon törődik a magyarázatommal, hanem felrepül, de egy idő után valami energiafalba csapódik. Nem tudom, hogy mennyi esély van rá, hogy túlélje, ahogy visszazuhant, de azért odarohanok hozzá.
- Jól vagy? - szakad ki belőlem a reflexszerű kérdés, bár tudom, hogy nincs jól. Ha nincs eszméleténél, megpróbálom megállapítani, hogy lélegzik-e, vagy van-e pulzusa.

_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ: Bérmajom
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora: Woland
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long
Danny Long
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Jack Gammer Szomb. 27 Szept. 2014, 04:44

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #10 - 2025.08.01

Meglett hát a kis családi fészkünk is, kezdtek egész jól állni a dolgaink. Majdnem belevetettem magam az események sűrű forgatagában, de mi lenne akkor az én lusta olvasóimmal, akik nem képesek pár bejegyzésnyit visszaolvasni? Természetesen én velük is törődöm, mert ilyen rendes vagyok, szóval jönnek a gyors előzmények. Klassz kis nyár volt az új mutáns suliban, egészen eddig az éjszakáig. A puha ágyacskám helyett itt ébredtem, a salemi erdőben, egy fél tucat másik diákkal egyetemben. Kaptam menő X-Men szerkót és egy vizort, ezt pozitívumként írtam fel, ezen a listán nem is nagyon szerepelt mást. Egy Murderworld nevű valóságshow „szerencsés” játékosainak lettünk kiválasztva. A műsorvezetőnk, Arcade gyorsan megalapozta a hangulatot, azzal hogy felrobbantotta a csapat másik hölgy tagját, valami Aliciát, csórikám. Gyorsan eldöntöttem, hogy én aztán játszom a játékot, csak valahogy éljem túl ezt az estét. Ezután jött a bemutatkozós kör. Változatos volt, az biztos, de nem részletezném többször. Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és jómaga, ez volt a nagy csapat. A feladatunk pedig túlélni napkeltéig. Ez még egyszerűen kivitelezhető is lenne, ha nem dobnának a nyakunkba mindenféle meglepetést. Kezdetnek kaptunk egy Őrszemet. Egy olyan hatalmas, lézeres, mutánsvadász fajtát. Mi kell a jó mókához, ha nem egy ilyen játékszer. Próbáltam valamit összeszervezni a srácokkal, de reménytelen próbálkozás volt, inkább a tartalék tervemet indítottam el, vagyis pucolás. Hatan négyfelé oszlottunk, jó arány volt, a gépezet a teleportálót vette üldözőbe először, szóval minden jól összejött, neki talán még esélye is volt lerázni. Bár őszintén megvallom, nem lepett volna meg, ha kis csapatunk nagy része már fűbe harapott volna. Gyorsan megszabadultunk tőlük, én, és újdonsült társam, Ralf, vagyis pontosabban Ralfi. Így futottunk kettecskén, északi irányba, az óriási gyilkos droid elől. Egész romantikus, ha így belegondolunk.

Rohantunk, amíg biztonságosabbnak nem éreztük a terepet, egy sziklásabb részen. Én itt lelassítottam, Ralfi pedig orra bukott. Annyira szeretem leírni ezt a részt. Pofás volt, be is tört az orra, meg felhorzsolta a térdét és a könyökét, de stílusos volt, tetszett, ott is maradt pihenni kicsit. Frappáns kérdéseimmel kiderítettem, hogy vízmanipuláció volt a képessége, így simán elbújhatott az én optikai sugaraim mögött. Szóval gyorsan letisztáztam az egyértelmű dolgokat, mint hogy én vagyok a főnök, keresnünk kell egy búvóhelyet és semmi tapi. Csipkelődős beszélgetésünkbe szó szerint még a föld is beleremegett. Jó hogy nem röhögtem ki korábban Ralfit, mert most én is elestem a rengésnek hála. Valami mozgott alattunk. Aztán abbahagyta és mellettünk nem sokkal kezdett áskálódni. Hamarosan meg is pillantottuk a jövevényt. Először meg akartam sütni, akármi is jött elő, de erről azonnal letettem, amint megláttam azokat a szomorú szemecskéket. Hát meg lehetett zabálni azt a kőszerű lényt, aki hatalmas, félelemmel és rettegéssel átitatott tekintetével meredt ránk. Ralfi azonnal a szívébe is zárta, én kicsit óvatosabb voltam, de a kőlény semmi okot nem adott rá, hogy ne bízzunk benne. Eleinte ő is bizalmatlan volt, de szép lassan elnyertük egymás bizalmát. Értett minket, de nem tudott szavakkal válaszolni, vagy bármilyen hangot kiadni, eddig legalábbis nem tette meg. De így is egész jól megértettük egymást. A mi kitalált neveinket nem szerette, de a sajátját nem tudta közölni, így még mindig nem tudtuk, hogy szólítsuk. De nem is ez volt a legfontosabb problémánk. Ő megbökdösött minket, mi megsimogattuk, megvolt a kapcsolatfelvétel, a bizalomépítés, a barátkozás. Még én is elővettem a jobbik orcámat. Aranyos volt meg minden, de elsősorban túlélési esélyt láttam benne. Új társ, segítség, helyismeret, védelem, sok mindent jelenthetett a kis fickó. És nem is tévedtem. Mikor rákérdeztem, tud-e biztonságos rejtekhelyet, azonnal elindult valamerre. Bizalmat szavaztunk neki és utána indultunk. Pár perc séta után a köves résznél rátaláltunk egy barlang bejáratára.

Főnyeremény volt ez a placc. Kis talajban mozgó útitársunk a barlang bejárata előtt megállt, én pedig előre mentem, hogy körbenézzek. Egy sima egyszerű beugró volt, nem volt egy mélyebb barlangrendszer része, nem volt rajta mit felfedezni. Pár méteresek voltak csupán a paraméterei, de a céljainknak abszolút megfelelt. Hátulról és oldalról bevédett minket, csak egyfelé kellett figyelnünk. És ha valami megtámadott volna minket, akkor se volt nagy gond, nem szoríthatott minket nagyon be, bőven volt alkalmunk kimenekülni egy ilyen akció elől. Még melegebb is volt odabent, a falak és a talaj bizonyára elnyelt némi hőt nappal, amit most kibocsátott magából, a nagy örömömre. Nem volt bent és a barlang körül se semmi, még állatok nyomai se, tehát nem volt egy medve búvóhelye, vagy ilyesmi. Csak a miénk volt az egész hely. És ami a legfontosabb, teljesen biztonságosnak tűnt a barlang. Pont, amire szükségünk volt. Alig kevesebb, mint 3 és fél óra volt hátra a játékból a belső órám szerint, ez még nagyon sok volt, jó érzés volt, hogy egy picikét nem kellett mindenfelé tekintgetnem, veszélyforrások után kutatva. Még egyszer utoljára körbetekintettem a barlangban, tényleg nem volt sehol semmi, szóval kényelmesen lekuporodtam a fal mellé. Jó meleg volt és egész kényelmes, a körülményekhez képest. A barlang bejárata előtt szobrozó kőlényre és Ralfira pillantottam, majd megtapicskoltam magam mellett a földet mindkét kezemmel.
- Gyertek nyugodtan, van még hely.
Mondtam, magamhoz képest egész kedvesen. Nem tudtam, hogyan tovább. Nem is akartam tovább állni egyelőre. Biztonságos, meleg, kényelmes, minden megvolt, ami egy jó rejtekhelyhez kellett. Ha itt ki tudtuk volna húzni a végéig, nekem az bőven megfelelt volna. Elég is volt estére az izgalmakból.

De a sors mást mondott. Azért a figyelmem nem lankadt, véletlenül sem akartam elaludni a buli közepén, egy ilyen veszélyes környezetben. A barlang ugyan biztonságos volt, de kint az erdőben bármi leselkedhetett ránk. Ezért a bejáratot folyamatosan szemmel tartottam. A gyanús fenyegetésekre a tőlem már megszokott módon reagáltam. Gyors azonosítás és hacsak nem jó az első benyomás, akkor sugár a szemek közé. Kőlénykénél nagyon jó volt az első reakció, így nem bántottam, és utólag visszagondolva, milyen jól tettem. De nem veszély bukkant fel, hanem valami furcsaság. Az égen megjelent egy szivárvány, pusztán néhány pillanatra. Nem a klasszikus híd féle, ez inkább felfelé tartott, mintha valaki húzta volna maga után repülve. Mint a Nyan Cat. Ment egy darabig, aztán úgy 20 méteres magasságban eltűnt. Töprengő tekintettel Ralfi felé fordultam, aki szintén a jelenséget nézte.
- Az meg mi a franc lehetett? Tudod mit, nem is izgat. Végre van egy jó helyünk, én ki nem teszem innen a lábam, amíg nem muszáj.
Előbb-utóbb muszáj lesz. Vagy valami jönni fog, vagy Arcade fog küldeni valamit. Szó, ami szó, mi még így ülve is szórakoztatóbbak lehettünk, mint a többiek, de sajnos volt egy olyan érzésem, hogy nem ezt akarta látni a játékmesterünk. Akciót akart, és valószínűleg hamarosan küld is nekünk. De legalább az jöjjön hozzánk, ne nekünk kelljen hozzá menni. Ha Ralfi erőltette, akkor se nagyon akartam kivizsgálni ezt a szivárványos esetet, maximum ha nagyon, de nagyon, de nagyon meggyőző lett volna. Vagy esetleg a kis barátunk, ő is lehetett kíváncsi. Nem kellett volna elveszíteni egymást, ezért ha valaki mégis vizsgálódni indult volna, egye fene, követtem, de tényleg, csak ha nagyon muszáj volt. Túlságosan kényelmes kis barlang volt ez, hogy itt hagyjuk. Ha maradtunk a barlangban, akkor a szivárvány helyét, ha elindultunk, akkor magának a barlangnak a helyét próbáltam eszembe vésni. Ehhez még hozzátájoltam az Őrszem viszonylagos helyzetét és már volt egy klassz kis háromszögem. Semmire nem mentem vele, de volt. Ez is több a semminél.

Remélhetőleg mindenki hallgatott az okosabbra, vagyis rám, és ebben a frankó kis barlangban maradtunk, ahol nyugi volt, meleg és békesség. Ez esetben volt időnk töprengeni az este további részén, bár sokra nem jutottam. Érdeklődve fordultam Ralfihoz.
- Szerinted se hagynak minket itt nyugiban sokáig, ugye? Előbb-utóbb tuti jön valami, ami kikerget minket. Tudom, fölösleges ezen rágódni, úgyse tudjuk, mi jön, de ez az egész túléléses játék baromi fárasztó lesz hosszú távon. Pláne ha folyamatosan dobálják ránk a meglepiket. Tényleg, kisöreg, te biztos érzed ott a földben, ha valami közeledik. Legyél olyan drága, és szólj, ha valami jönne és ki akarna nyírni minket. Ha segítesz nekünk túlélni az estét, akkor nagyon hálásak leszünk, kapsz tőlünk valami ajándékot.
Fogalmam se volt, mi kellhet egy ilyen kőlénynek, de valamiről muszáj volt beszélnem, mielőtt megőrülök. Aggódtam, de még hogy. Izgultam. Sőt, féltem. Igen, be voltam tojva rendesen. Egy erdőben csücsültem, egy barlangban, egy totál ismeretlen srác és egy furcsa kőlény társaságában, miközben körülöttem Őrszemek, szivárványok és dilis öngyilkosjelölt csapattársak tomboltak. Nem ideális környezet egy tinilánynak, nagyon nem, extrémül nem az. De hát ezt dobta a gép, ez kellett szeretni.

Sok mindent tartogatott még ez az este. A barlangnak nagyon örültem, részletesen át lett vizsgálva, biztonságos volt, még meleg is, ez a hely kicsit megnyugtatott. Csak akkor terveztem elhagyni, ha életveszély fenyegetett minket odabent. Erre a veszélyre már csak odakintről számítottam, a benti dolgok nagyjából csekkolva lettek. Persze a barlang, a kőlény, sőt, még Ralfi is tartogathatott veszélyt, de egyelőre csak ebben a három dologban, és persze önmagamban, az négy, szóval ezekben tudtam bízni, semmi másban. És talán ezzel is fölé lőttem, de valamibe kapaszkodnom kellett, mielőtt megbuggyanok. Egyelőre ezekbe kapaszkodtam, de ha valamelyik elárulná a bizalmamat, akkor arra nagyon morci lennék. Bízzunk benne, hogy erre nem kerül sor. A barlang tehát a szívemhez nőtt, magamtól eszem ágában sem volt elhagyni. Főleg nem hülye szivárványok miatt. Egyáltalán nem érdekelt, mi volt arra, viszonylag messze volt, nem a mi hatáskörünk. Csak ha Ralfi vagy kőhaver erőltette, akkor tudtak esetleg rávenni, hogy elinduljunk arra. De ha ők is hasonló véleményen voltak, akkor végre lepihenhettünk kicsit a kezdeni őrület után. Talán még egy kis csevegésre is jutott idő, azt szerettem, nem volt veszélyes, mint ebben a rohadt erdőben kábé minden. Hosszú volt még az este, nagyon hosszú. Maraton volt ez, nem sprint. Be kellett osztanunk az erőket az este további részére, erre pedig látszólag tökéletes lehetőséget kínált ez a barlangocska kicsiny triónk számára, így ezt illett is kihasználunk a végsőkig ezt a lehetőséget.

_________________
Reneszánsz:
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Arnold Braun - HYDRA katona
Rachel Burrows - X-diák
Doktor Julius Amadeus Chaos - a Ravencroft intézet egy őrültje

Gótika:
Jack Gammer - rendőrhadnagy
Jack Gammer
Jack Gammer
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 125
Hozzászólások régi : 71
Korábbi szint/kredit : 1.szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 3.szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Mar. 20.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Thorhalla Szomb. 27 Szept. 2014, 09:39

Résztvevők: Ralf Shaw, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. október 2. (csütörtök)

T-195 perc a napfelkeltéig

A lány elgondolkodott Antoine szavain, majd elhúzta a száját.
- Ha nem bukik le kinézem belőle – morgott. – De igazad lehet…
Láthatóan nem örült annak, hogy olyasvalaki volt mégis, akit nem ismert. A lezuhanás után a lány még életben volt, most láthatta odaérkezés után Antoine, hogy nem a földbe csapódott, valamilyen háló felfogta, hogy ne zúzza halálra magát, így sem volt túl jó állapotban ugyan, több helyen égési sebei voltak. ekkor tűnhetett fel neki, hogy Alex egy ideje nem szólt semmit, majd el is tűnt, nem volt a környéken már. Angela közben lassanként nyitotta ki a szemét.
- Azt hiszem, hogy ez nem volt túl jó ötlet – köhögte.

Ralf egyelőre nem felelt, de a kis lény is bejött a barlangba és az egyik sarokban húzódott meg, még mindig nem jött ki teljes testtel a talajból, hanem ugyanúgy csak a fejét és a szemeit emelte ki. Most, hogy hosszú percek teltek el várakozással és semmit tevéssel mindkét fiatalnak feltűnhetett, hogy a lény odakúszott eléjük a hátából pedig egy kisebb fa emelkedett ki és rajta pedig almák jelentek meg. Szépen végig a páros szeme láttára nőtt ki a fa a lény hátából, majd amint kész volt feléjük döntötte magát mutatva, hogy nyugodtan vegyenek a fáról maguknak gyümölcsöt.

~ Kint levők ~
Újabb percek teltek el, amikor újra meghallotta mindenki Arcade hangját a „ruhájából”.
- Három társatok van fogságban az őrszem lábánál – mondta. – Ha eljöttök és sikeresen kiszabadítjátok őket, akkor jutalmat kaptok cserébe! De ha nem, akkor 60 percenként meghal egyikőjük! Csakhogy izgalmasabb legyen a játék.

Zack lassanként körbenéz, nem olyan messze magától a földön feküdt véres lábbal és szakadt ruhával Peter. Az őrszem éppen nem tűnt aktívnak, a közelben ugyanazt látta, amit a megérkezéskor, egy kisebb rét, a közelben pedig fák és bokrok. Tovább nem igen látott el, mert sötét volt. Ezenfelül nem messze Peter-től az eszméletlen Alex-et is megpillanthatja, de rajta nem látszott semmilyen külsérelmi nyom.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Erdők - Page 3 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Night Kedd 30 Szept. 2014, 21:49

Körbenéztem, de amit láttam az nem igazán tetszett. Két diák feküdt nem messze tőlem eszméletlenül. Alexen nem láttam semmi külső sérülést, de Peteren annál inkább, a srácnak végighasították valamivel több helyen a lábát.
~ Mivel bunyózhatott ez a gyerek, hogy így néz ki?
Teszem fel magamban a kérdést, miközben folytatom a megfigyelést. Látom a rétet, a bokrokat, de az őrszemet is, aki úgy tűnt, hogy szerencsére nincs aktív állapotban, remélhetőleg ez így is marad.
Megpróbáltam jobban szemügyre venni az engem körbeölelő hálót, hogy felmérjem a lehetőségeimet. Ha a kezem kilóg alóla, akkor megpróbálom, az alját megfogni a szövetnek, majd lejjebb húzni azt magamon, ha kell mocorgással is rásegítek a műveletre. A célom az, hogy mivel a vállam felé egyre szélesebb a testem és a csípőm felé vékonyodik, így talán addig tudom feszegetni és húzni az anyagot, míg az nem enged és lassan le nem tudom húzni magamról. Nem teszek olyan mozdulatokat, amelyektől még jobban megsérülhetnék, vagy melyektől még sokkal jobban fájhatnának a sebeim.
Ha a kezem nem lóg ki semennyire a szövet alól, hanem azt is a testemhez szorítja, akkor megpróbálok keresni egy élesebb követ a környezetemben, ha találok, akkor megpróbálom ahhoz dörgölődzve elvágni a hálót a kezemnél. Ha nincs a közelemben ilyesmi, akkor megpróbálok felállni, úgy, hogy felülök, majd féltérdre próbálok állni és onnan fel, ha a lábam felső része is be van fogva, akkor igyekszem talpra lendülni.
És ha sikerült felállnom, akkor az egyik közeli fa kérgével próbálom meg sérteni a hálót és/vagy lehúzni magamról a hálót.
Míg próbálok kiszabadulni, hallom Arcade hangját a ruhámból.
~ Ez nem jó. Ki kell szabadulnom, hogy elhúzhassam a többieket is innét. Leszarom a jutalmat, nekem az is elég, ha nem vesztek el több diákot ma este és a saját életem is megmarad mellé.

_________________
Reneszánsz: Zack Blue  VH: Nikoletta Blue x-diák: Akali/Vörös fülemüle  Out: Akali/Vámpírka
Erdők - Page 3 Nightcrawler____by_edmcguinness-d7drqg4 Erdők - Page 3 D3c8cad0c708650896e407947a51e8c7 Erdők - Page 3 Indian_girl_by_welximak-d628caj Erdők - Page 3 Vampire_girl_alaina_by_lilfieinabox-d36rmr9
Night
Night
3. szint - 8 kredit

Hozzászólások száma : 252
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol épp állok

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Jack Gammer Szer. 01 Okt. 2014, 15:49

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #11 - 2025.08.01

Na srácok, most eléggé elfoglalt vagyok és sietnem is kell elfelé, úgyhogy most extrém gyorsan átpörgetjük a friss eseményeket. Nézzük csak, hűha. Klassz nyár. Mutáns suli. Minden szupcsi. Fordulat. Pocsék éjszaka. Emberrablás. Salemi erdő Murderworld nevű valóságshow. Arcade nevű játékvezető. Erődemonstráció. Alicia nevű csajszi bummm. Különböző bemutatkozások. Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm, az 5 jómadár, meg én, a legjobb madár. Túlélés a feladat, 4 órát, napkeltéig. Első akadály, egy Őrszem. Hatalmas, mutánsvadász, lézerlövő gépezet. Visszatérünk még rá. Tervezgetni próbáltam, nem voltak rávevők. Elindítottam a tartalék tervet. Azaz futás, minél több irányba. A teleportáló megszívta, őt pécézte ki magának a gép először. De mi többiek épségben kikerültünk a hatóköréből. Én pedig kikerültem gyogyós, öngyilkos hajlamokkal rendelkező újdonsült csapattársaim hatóköréből. Kivéve Ralfot, azaz Ralfit, ő jó arc. Annyira jó az arca, gyorsan be is törte. Pontosabban az orrát. Északnak indultunk futva. Egy sziklás részen lyukadtunk ki. Ott én megálltam. Ralfi nyomott egy pofára esést. Imádom írni ezt a részt. Betört az orra, felhorzsolta a könyökét és a térdét, de laza volt, szódával elment a mozdulatsor. Végre nyugi volt kicsit. Megbeszéltük, amiket meg kellett beszélni. Ralfi tudta manipulálni a vizet. Jó neki. Ez azt jelentette, hogy én vagyok a főnök. Gyorsan közöltem is. Kitűztem a feladatot. Vagyis találni egy menedékhelyet. És a legfontosabb. Nincs tipi-tapi. Annyira belemelegedtünk a csipkelődésbe, beleremegett a föld. Csak nem akart abbamaradni. Aztán mégis. És mellettünk kezdett el remegni. Meg akartam sütni, akármi is volt ott. Aztán mégsem. Két ártatlan, rettegő, imádni való kis szemecske. És hozzájuk később egy cuki kőfejecske. Nem tudtuk bántani. Még én se. Pedig én sok mindent tudok bántani. De ezt nem. Amíg nem rosszalkodott. Ralfi egyből a szívébe zárta, tulajdonképpen örökbe is fogadta. Értette, amit mondtunk neki. De válaszolni nem tudott. Szavakban legalábbis. De tudott bólogatni, rázni a fejét, pislogni, ilyenek. Ezzel kellett beérnünk. De ez is elégnek bizonyult a továbbhaladáshoz. Szépen lassan megszoktuk egymást. Épült a kölcsönös bizalom. Megbökdösött minket, mi megsimogattuk, elvoltunk. Sokat nem tudtunk meg újdonsült kis barátunkról. Volt neve, a beceneveinket nem szerette, de így nem nagyon tudtuk hogy szólítani. A legfontosabb kérdésemre azonban tudott felelni. Felhoztam a rejtekhely témáját. Azonnal indult is, vezetve minket előre. Pár perc séta. A végén egy barlang várt minket. Huh, na ez szép munka volt. Ja, tényleg, még ezután is voltak dolgok. De ezek voltak tömörítve az előzmények. Azta, mi minden történt máris, pedig még több mint 3 óra volt hátra a játékból. Persze azt még meg kellett élni. Na lépjünk is tovább.

A barlangnál óvatoskodtam továbbra is, de semmi indoka nem volt a paranoiámnak. A kis kőemberke rászolgált a bizalmunkra, legalábbis eddig. Egy sima egyszerű beugró volt. Se túl nagy, se túl kicsi. Beláttuk az egészet, nem lephettek meg minket egyik oldalról sem. A veszély csak a bejárat felől jöhetett volna, az erdő irányából. Ebben az esetben nem szorultunk csapdába, a kijárat bőven alkalmas volt rá, hogy szükség esetén kimeneküljünk rajta. De ilyen veszélyek nem álltak fent. Végre úgy tűnt, nyugalomra leltünk. Bementem, körbenéztem alaposan, az egész barlang tökéletesen biztonságosnak tűnt. Sőt, még melegebb is volt odabent, a falak elnyerhették a hőt napközben, hogy később kibocsáthassák, nagy örömömre. Kényelmesen lecsüccsentem a barlangban a fal tövében és beinvitáltam harcostársaimat, kőemberkét és Ralfit. Mindketten segítettek belakni ezt a kis fészket, ahol bizony nagyon szívesen eltöltöttem volna a játék további részét. Nyugalom, meleg, biztonság, ezt kerestük, hazaértünk. Na igen, ekkor jött a szivárvány az égen. Pontosabban az elrontott szivárvány. Mert hogy nem a klasszikus hidas stílus volt, hanem simán felfelé tartott, mintha valaki a fenekéből húzta volna maga után, mint egy pók a fonalát. Tudom, nem így működik, de így sokkal viccesebb. Nem tartott sokáig a látvány, úgy 20 méteres magasságban eltűnt a fényjáték. Én kikötöttem, hogy én bizony nem hagyom el a kis menedékhelyünket ilyesmiért és ezen csak az tudott volna változtatni, ha valamelyik lakótársam nagyon, de nagyon, de extrém nagyon ki akarta volna vizsgálni a dolgot. De se kőemberke, se Ralfi nem mutatott érdeklődést az esemény iránt. Így megnyugodtam és élveztem tovább a nyugalmat. Kicsit még volt időm traccsolni is a többiekkel. Egyoldalú beszélgetés volt, hiszen csak én jártattam a számat, de én ezt is szerettem, sőt, az egyik kedvencem volt. Mindkettőhöz intéztem pár szót, nehogy kihagyva érezzék magukat, de utána már nekem se jutott eszembe több okosság. De a nyugit is szerettem, teljesen rendben volt az is, főleg egy ilyen éjszakán.

Hosszú percek teltek el várakozással és semmit tevéssel. Minden egyes eltelt másodperccel közelebb volt a szabadulásunk. És ha ezeket a pillanatokat nem kint, a hideg és veszélyes erdőben kellett töltenünk, hanem idebent, a meleg, nyugis és biztonságos barlangban, hát legyen. Kőemberke mellénk kúszott és varázsolt egyet. A hátából szó szerint egy kisebb fa emelkedett ki, amiken almák jelentek meg. Mikor elkészült a remekmű, felénk hajolt, bizonyára azt jelezve, hogy vegyünk nyugodtan. Na hát ha ez egy csapda volt, akkor profin fel lett építve. Megjátszotta az ártatlan báránykát, biztonságba hozott minket, csak azért, hogy a mérgezett almáival megbénítson és aztán felfaljon a kőfogaival. Hűha, nagyon bízom benne, hogy kőemberke nem ennyire baromi jó színész és stratéga, mert akkor totál bevettem. Ahogy megláttam a gyümölcsöket, a gyomrom hatalmasat korgott, jelezve, hogy bizony utánpótlásra lenne szükség. Ennél jobb alkalom aligha nyílt erre a közeljövőben.
- Nahát, igazán szemrevaló kis trükk, nagyon szépen köszönjük.
Majd nyúltam és óvatosan leszakítottam egy almát a fáról, remélve, hogy nem fájt a kis havernak a mutatvány. Nahát, tudok rendes is lenni. Az egyébként parancsoló és markáns hangom most lágy volt, barátságos, szinte már elviselhető a fülnek. Hihetetlen a körülmények mit ki nem hoznak az emberből. Persze azért kellett ehhez, hogy a kis kőfickó elnyerje a bizalmunkat, elvigyen minket egy tökéletesen biztonságosnak tűnő helyre, és magán termesztett étellel kínáljon minket. Igényes vagyok, de eddig jól csinálta a kőfickó, csak így tovább. Ralfi miatt kezdtem kicsit aggódni, a hülye gyerek profil sokkal jobban tetszett, mint ez az aktuális, csöndesebb, komorabb, bús képűbb. Ha nem nyúlt magának gyümölcsért, akkor neki is szakítottam egyet, a kezébe adtam, vagy ha nem volt hajlandó magától enni, akkor egyenesen a pofájába toltam. Na de erre semmi szükség, elvégre csak éhes volt ő is. Szükségünk volt az erőnkre az est további részében. És ekkor még nem is tudtam, mennyire.

Már éppen elmélyültem volna az idillben, de természetesen minden jónak meg kell egyszer szakadnia. Arcade hangja szólalt fel ismét, csak úgy a semmiben, ahogy azt már megszokhattuk. Amit mondott, nem tetszett.
- Csak hárman? Ezek szerint egyikük még megúszta. Ez meglep.
Próbáltam viccelni egy jót a dolgon, de természetesen aggasztott a téma. Nem vagyok én szörnyeteg, hogy másoknak rosszat akarjak. Pláne mutánsoknak. Még ha kicsit agyalágyultak, öngyilkos hajlamaik vannak és életképtelenek is. Hé, kölykök még, benő a fejük lágya. Na ja, mondom én, a magam 15 évével. Szóval, hárman raboskodtak az Őrszem lábánál. Sikeres kiszabadítás egyenlő jutalom. Ha pedig meg sem próbáljuk, óránként kivégeznek egyet. A hopp mesterünk még mindig jó volt az ösztönzésben. Tanácstalanul néztem két csapattársamra, főleg Ralfira, mert ő volt jobban érintett a dologban.
- Ugye nem akarunk odamenni és segíteni nekik? Ugye nem? Nagy hülyeség lenne. De meg kéne próbálnunk. Igen, tudom, baromság. De akkor is. Persze hallgatok az ész érvekre, ha le akarnál beszélni. Próbálj már lebeszélni!
Nem fűlött a fogam az egész mentő akciósdihoz. Pedig meg kellett volna legalábbis próbálnunk a dolgot. Ha nem jön össze, ez van, így jártak, tiszta lelkiismerettel folytathatjuk, mi mindent megtettünk. De hogy csak itt üljünk a meleg…kényelmes…biztonságos…nyugodt…miért is akarok én kimenni ebből a barlangból? Meg vagyok én húzatva. Amíg az életveszély nem talál meg minket itt is, egy tapodtat se szabadna mozdulnunk. Bíztam benne, hogy Ralfi meggyőz arról, hogy hagyjuk a francba az egészet. Nem kellett hozzá sok, csak egy pici és kész. Mégis, ki kellett mennünk oda és meg kellett próbálni a dolgot, nincs mese. Akár tetszik, akár nem. És egyáltalán nem tetszik, szögezzük le.

Addig viszont tényleg eszem ágában sem volt elindulni, míg nem volt valami épkézláb tervünk. Szóval ideje volt ismét összehívni a nagytanácsot és megvitatni a problémáinkat.
- Viszont ha tényleg megpróbáljuk, kell egy normális terv, különben mi is csak úgy végezzük, mint ők. Javaslatok?
Néztem körbe tanácstalanul, mintha tucatnyi embernek beszélnék, pedig csak Ralfi volt ott, meg aranyos kis almatermesztő barátunk. Mi ketten sajnos aligha tudtuk volna megoldani a dolgot. Ralfi tudott pacsázni, én meg lézereket lövöldözni. Utóbbi még hasznos is lehetne, ha nem egy ilyen kifejlett és kifinomult mutánsvadászatra tervezett géppel lenne dolgunk. De talán az aduászunk segíthetett.
- Figyelj, kis haver, megint nagy gondban vagyunk. Néhány sulis társunkat elkapta az a nagy gép. És ha nem segítünk rajtuk, nekik annyi. Nincs esetleg valami ötleted? A kis földalatti közlekedésedről érdeklődnék elsősorban. Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de muszáj megkérdeznem. Esetleg nem tudsz másokat is fel-le vinni a földből? Kihozhatnád őket onnan, teljesen észrevétlenül. Vagy bevihetnél minket. Csak ne kerüljünk a látókörébe. Bár ki tudja, a detektorai talán így is kiszúrnának. Persze csak ha te is mutáns vagy, mint mi. De ha bármi más ötleted van, csak mutogass, vagy pislogd el kódban, vagy rajzold le, vagy szólalj meg végre, akármi, csak add tudtunkra valahogy. Ha van valami jó kis terved, ne tartsd vissza, mert egyelőre mi használhatatlanok vagyunk egy ilyen gépezet ellen.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, ez is soknak tűnt így kimondva, de nem akartam kihagyni semmit. Minden apró szalmaszálba kapaszkodtam, ami segíthetett nekünk megoldani a problémát. Terv nélkül kár lett volna elindulni, csak magunkat sodortuk volna hasonlóan nehéz helyzetbe.

Tervezgetés, ennyi jutott egyelőre. Ha majd kiötöltünk valamit, vagy nem, akkor elmesélem, mi következik. Vonulhatunk a gépezet ellen. Vagy megnézhetjük azt a szivárványt mégiscsak, hátha találunk ott valamit, ami segíthet a feladat teljesítésében. De az opciók közül a kedvencem a végére maradt, hogy hagyjuk a túszokat, hagyjuk a szivárványt, hagyjuk az Őrszemet, hagyjuk az erdőt, hagyjuk az egész kinti világot a fenébe. Csak kőemberke, Ralfi és én, ebben a biztonságos, meleg, nyugalmas kis barlangocskában. Ez volt az ideális állapot, még legalább 3 órán keresztül. De a nézők és Arcade nem ezt akarták nézni, így sajnos csak idő kérdése volt, hogy kikerültünk a barlangból. Odabent is figyeltem a környezetünkre, főleg a barlang előtti erdőrészre. A barlangban már nem kellett tartanunk veszélyforrásoktól, se a helytől, se kőemberkétől, se Ralfitól, magamon kívül egyelőre ebben a háromban tudtam úgy-ahogy megbízni, remélhetőleg nem oktalanul. Ami pedig odakint várt ránk, az már más téma. Arra nem lehetett felkészülni, bizonyára sok meglepetéssel készült nekünk a főnökúr. Csak remélni tudtam, hogy ezeket az akadályokat idővel majd sikeresen vesszük. Ez fért bele az időmbe, így is túlnyújtottam a tervezetnél, legközelebb is nézzetek be, innen folytatjuk, na cső.

_________________
Reneszánsz:
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Arnold Braun - HYDRA katona
Rachel Burrows - X-diák
Doktor Julius Amadeus Chaos - a Ravencroft intézet egy őrültje

Gótika:
Jack Gammer - rendőrhadnagy
Jack Gammer
Jack Gammer
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 125
Hozzászólások régi : 71
Korábbi szint/kredit : 1.szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 3.szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Mar. 20.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by King Raten Chromixen Csüt. 02 Okt. 2014, 01:22

Óvatosan simogattam meg a kis kőlényt, aminek elég furcsa, határozottan kő érzete volt – bár mit vár az ember, ha egy földből kinövő fejet simogat? Mindegy, a cukipofa határozottan ellenezte mindkét választott nevet. Ettől függetlenül mutatta nekünk az utat egy rejtekhelyhez, legalábbis Rachel azt kérte tőle, és úgy tűnt hogy nem akar nekünk áltani a lény, úgyhogy bíztam benne – miért ne tettem volna? Ha bántani akarna minket, se nagyon tudnánk mit tenni, nem hiszem, hogy meg tudjuk sebezni, és amúgy is, ha idevezeti az őrszemet, beszoptuk. Nah mindegy, szóval elindulunk a kisfickó után, aki egy barlanghoz vezetett minket – én egy kicsit elbambultam, úgyhogy Rachel rángatott magával. Mikor a helyhez értünk, lopva a csajszira pillantottam, ahogy arra gondoltam, milyen romantikus mindez. Ezen sokat dobott az is, hogy felettünk valamiféle szivárvány pompázott.
- Romantikus, mi? Szivárvány, barlang, kis kőfickó… izé, hogy hívjunk? – néztem zavartan idegenvezetőnkre, és bementem én is a kis szerelemfészekbe. Rachel tisztázta is, hogy maradni akar, amit örömmel hallottam – logikátlan lenne, ha elhagynánk a helyet, ami egyelőre teljesen biztonságosnak tűnik. Odabent lefeküdtem, a kezemet a fejem alá húzva – elég kellemes volt idebent az idő.
- Egyelőre maradjunk. Ez jó helynek tűnik, és idebent nehezen talál meg minket az őrszem. – tisztáztam én is a gondolataimat, miközben a kis haverunk odajött hozzánk, és valamiféle fát növesztett a hátából, amin almák lógtak. Kész főnyeremény ez a lény! Hálásan vettem el én is egyet.
- Köszönöm szépen. – mondtam boldogan, és meghallottam a hangot, miszerint párunkat elkapták. Szopás, nem tudok mit mondani, aki balfasz, az így járt. De ez így elég nyers, viszont most nem kellene hősködnünk.
- Figyelj, nézzük a tényeket. Elkapta őket egy Őrszem, amivel nem tudunk mit kezdeni. Ha odamegyünk, minket is elkap, mivel nincs semmink, amivel lebéníthatnánk, amíg a többieket kiszabadítjuk. Legalábbis nem hiszem, hogy nagyon fájna neki a lézered, annál strapabíróbbak ezek a szarok. Könyörgöm, arra tervezték őket, hogy az olyan mutánsokat, mint mi, megegye reggelire! Sőt, nálunk sokkal erősebbeket, harcosokat tép ketté egy gyengédnek szánt mozdulattal, mi arra se vagyunk elegek, hogy jobban megzavarjuk, mint minket egy légy. – fakadok ki, és felülök a fekvésből, felhúzva a lábaimat, és átkarolom azokat.
- Tehát ha oda megyünk, tegyük fel, van 1% esélyünk kiszabadítani a többieket. Elég szar esélyek, nem? Aztán mi lesz? Lehet a következő feladatunk az, hogy küzdjünk meg egymással. Tehát saját magunkkal baszunk ki. – oké, Ralf, most veszítettél el szinte mindenkit, aki eddig szimpátiát érzett irányodba a nézők közül. Ideje visszanyerni őket. Megpróbáltam könnyes szemeket produkálni, ami a sokkot, és a nyomást meg a stresszt tekintve, ami eddig ért minket, nem kell túl nehéz legyen.
- Legalábbis téged nem akarlak kitenni ennek a kockázatnak. Nem veszíthetek el még valakit! Megint ugyan az van, mint a múzeumban… sorra halnak meg a diákok, és nem tehetek semmit! SEMMIT! GYENGE VAGYOK, EGY KIS PORSZEM, AKI SEMMIRE SEM KÉPES! – ordítok a végén. Elég megnyerő színjátékot tervezek, sírással és mindennel. Az se baj, ha úgy teszek, mint aki sokkot kap. Ne azt higgyék, hogy szívtelen vagyok, a gyávaság szerethetőbb tulajdonság.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Thorhalla Csüt. 02 Okt. 2014, 09:39

Résztvevők: Ralf Shaw, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. október 7. (kedd)

T-185 perc a napfelkeltéig

Angela lassanként tudja csak összeszedni magát a leesés után, még mindig köhögött, a mozgása igencsak nehézkes volt és minden mozdulata fájdalmas. Arcade szavaira láthatóan elfintorodott.
- Ő az elmebeteg, akit említettetek? – kérdezte. – Tényleg nem Wright…
Nagy nehezen felült, de vissza is dőlt a földre.
- Mit tegyünk?

Zack tudott mocorogni, de nem volt mit megragadnia, a háló nem anyag volt körülötte, hanem energiaháló, ami végig a testére tapadt. A mocorgást végre tudta hajtani, de az energiamező nem mozdult el. Ennek ellenére hála Zack ügyességének sikerül eljutni az egyik fához, de az energiahálóban a dörzsölés nem okoz kárt, ellenben elektromosság rázta meg a férfit azért, mert szökni próbált és füstölögve zuhant vissza a földre a fa tövében.

Ha a páros beleeszik az almába, akkor az csak egy alma volt, a kis lény nem akarta megmérgezni őket, se semmit tenni velük a gyümölccsel. A lény figyelmesen hallgatta végig, hogy mit is beszélt a páros egymással, amikor pedig hozzá érkezett kérdés, akkor megrázta a fejét, hogy nem tud semmilyen földalatti alagútról és saját maga sem képes levinni a párost a föld alá. Ralf végül elüvöltötte magát, amint a hangja elült hangos üvöltés volt rá a felelet, állatias üvöltés a közelből. A lénynek a hátáról eltűnt az almafa és visszabújt riadtan a föld alá. akármi is volt odakint már tudta, hogy a páros itt volt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Erdők - Page 3 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Night Szomb. 04 Okt. 2014, 22:35

Hiába próbálom megfogni a háló alját, az valahogy nem megy.
~ Ennyire szoros lenne, hogy nem bírnám megfogni?
Ekkor a szemközti fára nézek.
~ Ha a kezemmel nem érem el, akkor majd a fával vakarom le magamról.
Gondoltam én legalábbis, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez hibás döntésnek bizonyult. Hiába sikerült odajutnom a fához, amint elkezdtem a hálót dörzsölni a fa oldalával, az nem, hogy nem sérült meg, de még meg is rázott.
~ Ez energiaháló.
Csap belém villám csapásként a felismerés, vagy pont úgy mint ahogy előbb megcsapott engem a háló.
A testem visszazuhan a földre és érzem az égett szagot, nem is kellett kérdeznem, mi árasztja azt. Tudtam, hogy én égtem meg.
- B@zdmeg Arcade.
Mondanám, de valószínű, nem fog semmi értelmes sem kijönni a számon, csak valami nyöszörgő hümmögés.
A földön feküdve pedig megpróbálom felmérni, mégis mennyire súlyosak a sérüléseim, és hogy mire lehetek képes ezek után.

_________________
Reneszánsz: Zack Blue  VH: Nikoletta Blue x-diák: Akali/Vörös fülemüle  Out: Akali/Vámpírka
Erdők - Page 3 Nightcrawler____by_edmcguinness-d7drqg4 Erdők - Page 3 D3c8cad0c708650896e407947a51e8c7 Erdők - Page 3 Indian_girl_by_welximak-d628caj Erdők - Page 3 Vampire_girl_alaina_by_lilfieinabox-d36rmr9
Night
Night
3. szint - 8 kredit

Hozzászólások száma : 252
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol épp állok

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Jack Gammer Hétf. 06 Okt. 2014, 01:52

X-BLOG BEJEGYZÉS - MURDERWORLD #12 - 2025.08.01

Ennyi volt a nyugalom, köszönjük Ralfi, jól megcsináltad. Oké-oké-oké, tudom, ne ugorjak rögtön a közepébe, mert egyeseknek fogalmuk sincs, miről van szó. Komolyan srácok, csak néhány bejegyzésnyit kellene visszaolvasni, olyan nagy kérés ez? Mindegy, rendes vagyok, tessék, itt a kis előzmény összefoglalótok. Egy nagyon klassz kis nyári szünettel kezdődött minden, amit az új mutáns sulimban töltöttem el. Minden szép és jó volt, amíg egy borongós éjszaka el nem raboltak a puha ágyikómból és fel nem ébredtem a salemi erdőben. De kaptam egy menő X-Men szerelést egy vadiúj vizorral, ezt a pozitív momentumot nem szabad kihagynom sohasem, mert tényleg királyul állt. Ami ezen kívül történt, az már nem volt annyira király. Egy Murderworld nevű valóságshow szerencsés játékai lettünk. A játékvezetőnk, Arcade hamar meggyőzött minket, hogy mi bizony nagyon szeretnénk itt játszani, simán felrobbantotta a csapat másik csaj tagját, valami Aliciat. Ezután a kis incidens után mindannyian bemutatkoztunk a nézőknek, a hopp mesternek és egymásnak. Ralf Shaw, Alex Wilder, Antoine Alanian, Zack Blue és Peter Calm, ők voltak az öt férfiú, akikkel össze voltam zárva ebben a játékban. Ha enyhén kéne fogalmaznom, azt mondanám nem éppen a legütőképesebb csapat. De mivel ez az én blogom, nem kell enyhén fogalmazom és megmondhatom mekkora öngyilkosjelölt bagázzsal hozott össze a sors. A továbbiakban részletezem is, de nem túlzok azzal, ha azt mondom nélkülük egyedül sokkal nagyobb esélyem volt a túlélésre, mint bármelyikükkel összerakva. Sose tudom megmondani biztosra, hogy tényleg a férfi elmével van ilyenkor baj, vagy csak nekem van akkora balszerencsém, hogy állandóan tökfilkókkal hoz össze a sors. Mindegy, béna egy banda volt, maradjunk egyelőre ennyiben. És egy ilyen csapathoz mi más járna, mint egy szinte teljesíthetetlen küldetéssorozat. A fő feladat a túlélés volt, napkeltéig, ami nagyjából 4 órát jelentett. Az első akadály pedig nem más volt, mint egy hatalmas, lézerlövő, mutánsvadász Őrszem robot. Ellenünk, a Zs kategóriás diák válogatott ellen. Sok esélyünk volt, ugye? De írjuk fel, hogy én megpróbáltam összeszervezni valamiféle tervet, de a többiek nem voltak vevők rá. A másik ötletemre sokkal jobban reagáltak, futottunk, ahogy csak a lábunk bírta. Sok irány szétszéledtünk, a droid kinézte magának a nyelve vesztett teleportálót, mi többiek pedig mehettünk a dolgunkra. Ezzel nem csak az életveszélyes gépezetet sikerült magunk mögött hagyni, hanem az ön- és közveszélyes csapattársakat is. Csak én maradtam, édes magányomban, és Ralf, vagyis Ralfi, akit megjegyzem, mindjárt megölök, majd elmondom, miért.

Futottunk, ahogy csak tudtunk, kiértünk a robotka hatóköréből és megálltunk egy sziklásabb részen. Itt jött a kedvenc részem, amikor Ralfi tanyázott egy hatalmasat, felhorzsolta a térdeit és a könyökét és betörte az orrát. Igen, ezt a részt sokáig tervezem még emlegetni. Ezután volt időnk egy kis szóváltásra és gyorsan tisztáztuk is az alapszabályokat. Mivel Ralfi képessége a víz manipulálás volt, az enyém pedig a pusztító optikai sugarak lövöldözése, gondolom egyértelmű, ki lett a főnök. Az elsődleges feladatunknak egy biztonságos hely keresését jelöltem ki. És ne feledjük a legfontosabbat, semmi tapi. Annyira magasröptű párbeszéd zajlott, beleremegett a föld is, szó szerint. Én is földre kerültem, miközben a talaj csak remegett és remegett és remegett alattunk. Aztán abbahagyta és tőlünk kicsit távolabb kezdett el remegni. Valami előbukkant a földből. Amilyen para volt ez az egész környék, simán megsütöttem volna a vendégünket a sugaraimmal, ha nem nézett volna olyan aranyos, félő és gyámoltalan szemekkel ránk. Valami kőlény talált ránk. Hát Ralfinak több se kellett, azonnal örökbe akarta fogadni a kis fickót. Én egy fokkal óvatosabb voltam, de én is hamar a szívembe zártam az új jövevényt, hiszen rengeteget segített nekünk. Értette, amit mondtunk, de nem tudott válaszolni, hanghatásokat nem sikerült kicsikarnunk belőle. Még a nevét se tudtuk, de a mi beceneveinket nem szerette, ez biztos. Szép lassan megvoltak az első megbökdösések, megsimogatások, érintések, amik építgették a kapcsolatunkat újdonsült segítőnkkel. Meg is lett a gyümölcse az új barátságnak, és ezt még csak nem is kizárólag képletesen értettem, mindjárt meg is magyarázom. Lényeg a lényeg, mikor megemlítettem, hogy biztonságos hely után kutattunk, azonnal elindult egy irányba, mi pedig kicsit gyanakodva, de végül is követtük. Pár perc séta után rátaláltunk egy barlangra. Főnyeremény, mondhatnák sokan. Na ja, várjuk csak ki a történet végét. Jól sejtitek, hamarosan jönnek a problémák.

Nagyon jó kis menedékhelyet talált nekünk az új barátunk. Nem is nevezné feltétlenül barlangnak, inkább csak egy beugró volt, csak pár méteres paraméterekkel. Nem volt túl mély, tökéletesen ideálisnak tűnt némi pihenésre. Három oldalról bevédett minket, csak a bejáratot kellett figyelni, és ha esetleg meg is támadtak volna minket, volt hely a menekülésre, csapdába se nagyon eshettünk. Sőt, még egész jó meleg is volt odabent, napközben jól megszívta magát a barlang, most pedig kieresztette a hőt magából, aminek nagyon is örültem. Semmiféle veszély nem fenyegetett minket odabent, nem volt semmilyen állat fészke, csak a mienk volt a placc. Kényelmesen elhelyezkedtem, beinvitáltam két csapattársam és végre nyugodtan pihenhettem kicsit. Időközben felbukkant egy furcsa szivárvány, nem a klasszikus gát féle, hanem egyenesen ment felfelé, mintha valaki húzta volna maga után, majd olyan húsz méteres magasságban eltűnt. Ralfi és én is egyetértettünk abban, hogy ez minket nem érintett. Volt elég bajunk magunkban is, nem kellett még keresnünk is azt. Romantikus lett volna ez az egész?
- Nekem kicsit más elképzeléseim vannak a romantikáról.
Na jó, volt benne valami minimális romantika, de hé, el ne bízza magát itt a srác. Amúgy is, inkább preferáltam volna egy gyertyafényes vacsorát, vagy egy jó mozit, gyűlöltem az erdőket, de hát most ez jutott, ezt dobta a gép, ennek kellett örülni, de legalábbis ezt kellett kibírni. Kis barátunk ekkor kínált meg minket saját maga által növesztett almákkal, amiket mindketten nagyon szívesen fogadtunk el és hálásan meg is köszöntük az elemózsiát. Nem is tudtam hol lettünk volna kis barátunk nélkül. Valószínűleg odakint az erdőben, étlen-szomjan, valamiféle vadállat elől menekülve. Szerencsére nem ez volt a helyzet. Legalábbis még nem.

Mielőtt túlságosan élvezhettük volna a csöndes perceket, megszólalt Arcade hangja, szokás szerint a semmiből. Három kis pajtásunk raboskodott az Őrszem lábánál. A sikeres kiszabadításukért jutalom járt. Ha pedig otthagytuk őket, akkor óránként egyet-egyet kiiktatnak. Hát igen, szívás, de hol is érintett ez minket? Na jó, nem voltam ilyen szőrösszívű. Illetve ezzel kezdtem, hogy hülyeségnek tartanék egy mentőakciót. De mégis, csak nem hagyhattuk őket ott. Abban maradtam, hogy nyitott voltam az esetleges javaslatokra egy akciót illetően, de nagyon könnyen lebeszélhető voltam a cselekvésről. Ralfi nagyon dolgozott is ezen. Elsorolt mindent, amire én is gondoltam, de nem akartam kimondani. Tudtam, hogy semmi esélyünk nem volt az Őrszem ellen, de mégis, bántott a tudat, hogy még csak nem is ötleteltünk túl sokat a dolgon.
- Oké-oké-oké. Jól van na, nagyfiú, nyugodj meg. Én se ragaszkodom hozzá, hogy öngyilkos akcióba kezdjünk, csak gondoltam felvetem, hátha kitalálunk valamit. Én is ugyanúgy túl akarom élni ezt az egészet, mint te, sőt, szerintem még jobban is. Megegyeztünk, akkor maradjunk itt és élvezzük ki a nyugalmat, amíg lehet.
Ezt végül is gyorsan megbeszéltük. Sajnos még kőemberke kis barátunk se tudott segíteni a helyzetünkön. Egyikünknek sem volt semmi ötlete az Őrszem ellen, se a legyőzésére, se a megbénítására, se az elterelésére, semmire. Legalábbis még nem. Időnk volt töprengeni, kábé 3 óránk volt napkeltéig, és még 50 perc az első kivégzésig, nem siettünk sehova. Azért terveztem még gondolkodni a dolgon, legalább a lelkiismeretem megnyugodjon kicsit. Azt hittem ezzel be is fejeztük a beszélgetés ezen részét és megint nyugodt pillanatok következtek. Hát, nem egészen így történt.

Fura dolog történt, bevallom, nem egészen értettem, mi a fene van. Ralfi mintha valami fura rohamot kapott volna. Könnyek csillogtak a szemében, és fura dolgokat beszélt, mintha sokkot kapott volna. Nem tudtam hová tenni elsőre. Ennél neki jobbak voltak az idegei. Instabil lett volna odabent? Nem, ez nem klappolt. Eddig olyan laza volt, játszott a hülye gyereket, az se érdekelte, amikor a csaj felrobbant, vagy a kék démon majom nyelve kirobbant a helyéről, sőt, kifejezetten szórakozott volt. Most pattant volna el valami? Vagy csak szimpátia gyűjtögetést tartott. Végül is egész szánalomra méltó volt, ahogy az egész világ súlyát a vállára vette, de nem győzött meg. Nem, ismerem én az ál hisztiket, hiszen tini lányként nem kevésszer alkalmaztam már a módszert, hogy szülőket vagy tanárokat győzzek meg az igazamról. Ez valami kamu előadás volt, szinte biztosra vettem. Éppen ezért sokkal jobban bosszantott, amikor elkezdett ordítani, hiszen szerintem tökéletesen tudatában volt annak, amit csinált. Sajnos nem cselekedtem időben, hogy elhallgattassam, a hangok elhagyták a barlangot és nem is maradtak válasz nélkül. Egy állatias üvöltés érkezett a közelből. Kis kőbarátunk azonnal eltűnt a veszély első jelére, szegényke elég jámbor és gyáva teremtés volt, nem csodáltam, hogy a veszély első jelére köddé vált, így csak magunkra számíthattunk. De mielőtt nagyon belemerülnénk újra az életünkért való küzdelembe.
- Te hülye ripacs, most miattad megint benne vagyunk a pácban, remélem örülsz.
Hogy adjak némi nyomatékot a szavaimnak, kicsi non-verbális üzenetet is küldtem a srác felé, hogy ezt most elcseszte. Megvártam, míg védtelen volt a fejecskéje és nem is nagyon figyelt, majd lecsaptam. Amekkora erő csak volt a vézna kis 15 éves csaj karomban, azt mind bevettem és lekevertem neki egy méretes pofont. Az öcsémen már sokat gyakoroltam ezt a mozdulatot, szóval a célzókám jó volt és igyekeztem megfelelően időzíteni is, hogy blokkolni se tudja a csapást. Semmi személyes, csak hogy kapja össze magát, mert helyzet van. Akár megjátszotta ezt a sokk dolgot, akár nem, nem is érdekelt, a lényeg az eredmény volt, ami jó nagy bajt kevert. Megint kutyaszorítóba kerültünk és megint ki kellett találnom, hogy keveredünk ki belőle.

Fogalmunk se volt, mivel álltunk szemben. Egy üvöltés hallatszott, tehát csak egy ellenség volt, nem egy falka. Pillanatnyilag a barlang volt a legbiztonságosabb hely. Próbáltam valamiféle fedezékbe húzódni, bár ebből aligha volt sok ebben a kicsike barlangocskában. És vártam, türelmesen. Csak idő kérdése volt, hogy támadónk előbukkant a fák közül. Onnantól pedig megtervezhettük a következő lépést. Erősen élt bennem a gyanú, hogy kőbarátunkkal ellentétben ez az új jövevény nem volt túl barátságos, inkább éhesnek hangzott. Szóval akármi is volt, minden bizonnyal amint előbukkant és felmért minket, azonnal támadásba is lendült. Ha leteríthetőnek találtam, nem úgy, mint anno az Őrszemet, akkor megpróbálkoztam az optikai sugaraimmal. Vagy ha mást nem, legalább megsebezni, vagy lelassítani vele a lényt. De ha ez kevés volt, akkor sok más választásunk nem akadt, mint a futás. De ennek a módja is nagyban függött a lénytől. Ha lassúnak tűnt, akkor menekülhettünk egy irányba Ralfival, kevés volt rá az esély, hogy elkapjon minket. De ha gyors volt, akkor kiszemeltem egy irányt, amely minél távolabb vitt a az újdonsült ellenségtől, Ralfit pedig egy másikba küldtem. Mint az Őrszemnél, egyikünknek mázlija volt, egyikünk pedig megszívta. Mondjuk most is nagyon reméltem volna, hogy nem én szívok. Egyszer már bejött, talán másodszor is mázlim lett. Ha ez a forgatókönyv lépne életbe és futni kellene, akkor szaladtam, ahogy csak a lábam bírta. Ha engem szemelni ki, de sikerült volna lerázni, az király. Ha nem sikerült volna lerázni, akkor maradt a klasszikus „felmászott a fára” megoldás. Aztán onnan majd szétlövöm a pofáját. Vagy valami hasonló, fogalmam sincs, kezdek megint tök pánikban lenni. A legjobb az lett volna, ha csak valami kis, leteríthető jószág lett volna, ez esetben még akár meg is vacsorázhattunk volna belőle és ami még fontosabb, a barlangocskát sem kellett volna elhagynunk. De az üvöltésből és a szerencsénk alapján inkább valami óriási, vérszomjas, éhes gepárd-medve-majmot képzeltem el, ami iszonyatosan gyorsan fut, hatalmas a teste és még a fára sem lehet előre menekülni. Ne, ne ilyen legyen, légy szíves Arcade, bírsz minket, ne csessz ki velünk. Úgyis kifog, éreztem. Nem abból jön a nagy nézettség, hogy ülünk egy biztonságos, meleg, nyugodt barlangban és telik az idő. Nem, a nézőknek életveszély kellett. Sejtettem, hogy nem lehetett sokáig nyugtunk, de azt hittem Arcade küld majd valamit, nem Ralfi tökfejsége miatt kerülünk fel egy étlapra. Mindegy, igyekeztem felkészülni bármiféle felbukkanó ellenségre, ez persze lehetetlen volt, de az ellenség ismerete hiányában egyelőre nem tudtunk reagálni. Addig minden esetre nem akartam elhagyni a barlangot, míg meg nem tudtuk, mivel is álltunk szemben. Elvileg egyedül volt, bekeríteni nem keríthetett be minket, így még ha nekünk is rontott az erdőből, a barlangból még kimenekülhettünk és futhattunk az életünkért, hurrá. Úgyis hiányzott már ez jó kocogás. Túl nyugis volt ez a hely. Ha nem érződne egyértelműen a szövegből, ez most brutális irónia volt.

Jah, kábé ezért akarom most kinyírni Ralfit. Ha nem is kinyírni, de jól megverni. Egy pofont nem éreztem elégnek. Több kell ide. De előbb a vendégünkkel kellett foglalkoznom. Vártam, vagy valamiféle barlangi fedezékbe, vagy ha más nem volt, akkor Ralfi mögé bújva. Meg akart védeni, tessék, hajrá. Játszhatta az élő pajzs szerepét nyugodtan. Lényegében egyszerűsödni fog a helyzet, amit kiderül, mivel is álltunk szemben. Vad vagy barátságos, egy vagy több, gyors vagy lassú, nagy vagy kicsi, ellenállóbb vagy lézerrel leteríthető, ilyen kérdések kavarogtak bennem. Akármelyik változat is lépett életbe, igyekeztem annak megfelelően cselekedni. Ha támadott, akkor nem voltam rest tesztelni rajta az optikai sugaraimat. Az eredménytől függően pedig jöhetett a küzdelem vagy a tiplizés. Olyan csatába nem akartam leragadni, amit nem nyerhettünk meg. Ha a sugaraim használhatatlanok voltak a lény ellen, akkor inkább szerencsét próbáltam a rohanással és csak legvégső esetben vetettem be ismét a sugarakat, úgyis mindegy alapon, utolsó szalmaszálként. De ha már kezdetektől láttam esélyt a vad leterítésére, akkor lőttem, ahol értem. Nem voltam hajlandó késő esti vacsoraként végezni, legalábbis harc nélkül biztosan nem. A harcot most itt képletesen értem, bármiféle életben maradásra tett törekvésre értendő. Legyen az optikai sugarakkal lövöldözés, futás az életemért, vagy Ralfi megetetése a felbukkanó jószággal. Ha ezt túléljük, úgyis én fogom megölni a srácot, a saját kezecskéimmel. Csak éljük túl addig.

_________________
Reneszánsz:
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Arnold Braun - HYDRA katona
Rachel Burrows - X-diák
Doktor Julius Amadeus Chaos - a Ravencroft intézet egy őrültje

Gótika:
Jack Gammer - rendőrhadnagy
Jack Gammer
Jack Gammer
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 125
Hozzászólások régi : 71
Korábbi szint/kredit : 1.szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 3.szint - 8 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Mar. 20.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Danny Long Hétf. 06 Okt. 2014, 14:51

Odarohanok Angelához, és hamar észreveszem, hogy életben van. Ettől fellélegezem. Közben észreveszem, hogy valami háló volt, ami megtartotta, ezért nem csapódott bele a földbe. Összeszedett pár elég csúnya sérülést, de remélhetőleg azért össze tudja szedni magát. Semmiképp sem akarom itthagyni, de ha vinni kell, az felér egy halálos ítélettel. Megpróbálom óvatosan felsegíteni, de ekkor már látom, hogy még ha fog is tudni magától járni, nagyon akadályozni fogják a sérülései. Ezek szerint Arcade nem akarja apróságokért megöletni a játékosait, de nem bánik senkivel sem kesztyűs kézzel. Eddig miért nem volt képes így gondolkodni?! Megint nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne kezdjek el Alicián gondolkodni. Ha most hagyom elterelni a figyelmemet, az az életembe kerülhet.
Alex felé fordulok, de észreveszem, hogy már nincs ott, ahol eddig. Döbbenten fordulok körbe, de sehol nem látom.
- Alex! - szólok utána, de semmi reakció. Hol lehet? Miért ment volna tovább egyedül? Elég öntörvényű a srác, de ez szimplán hülyeség lenne még tőle is. Ekkor Arcade újra megszólal. Új szabály... Most már legalább tudom, hol van Alex, de nem tesz boldoggá a dolog. Biztos vagyok benne, hogy ő az egyik fogoly.
Csak bólintok, hogy valóban ő Arcade.
- Nézzünk körül, és próbáljunk kitalálni valamit, hogy hogy lehetne kiszabadítani őket. - felelem Angela másik kérdésére. - Nem szabad hagynunk meghalni senkit.
Már így is túl sok a veszteség. 60 perc elég kell legyen.
- Tudsz járni? - kérdezem. Ezen nagyon sok múlik, de attól tartok, hogy nemleges választ kapok. Így csak akadályozna, de itt sem akarom hagyni. Nem tudom, mit csináljak vele.

_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ: Bérmajom
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora: Woland
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long
Danny Long
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by King Raten Chromixen Hétf. 06 Okt. 2014, 19:48

Az ordításomra válasz érkezik, valamilyen vadállat üvöltése – ami sosem jó jel. A kis segítőnk eltűnt egyből, amiért nem hibáztattam – gyáva kis jószág, és minket alig ismert, én is ezt tettem volna a helyében. Rachel persze egyből cselekedett, és azt tette, amit logikusnak tartott – pofonvágott. Erre most nem készültem fel, pedig megtehettem volna, de így még hitelesebb az alakításom – az pedig, hogy ránk támad valami, nem hiszem, hogy olyan meglepő kellene legyen. Arcade showt akar, tehát kétféle opció állt előttünk – vagy dugunk, vagy harcolunk. Mivel Rachel nem tűnik olyan csajnak, ezért valószínű volt, hogy előbb utóbb ide jutunk – és inkább valami tigris, vagy ilyesmi támadjon ránk, amit meg tud pirítani a csajszi, mint az Őrszem, vagy valami, amit Arcade beteg fantáziája teremtett. Gyorsan összekaptam magam, és kis segítőnket szólongattam.
- Hé, pajti! Tudom hogy valahol itt vagy, és nagy szükségünk lenne a segítségedre. Nem tudsz visszajönni egy olyan fával, aminek letéphetem egy ágát, vagy valami? Ha lenne egy botom, könnyebben vehetném fel a harcot. Kérlek! – beszélek a földhöz, miközben lázasan jár az agyam, és hirtelen Rachelhez fordulok.
- Akármi is az, ha meg tudod pörkölni, próbáld meg. A lézer fénye elárulhatja a jelenlétünk, de felesleges tartogatni a legerősebb fegyverünket. Ha nem sikerül, akkor magamra vonom a figyelmét, és megpróbálom feltartóztatni, amíg te elfuthatsz. Én hoztam ránk ezt a valamit, az én felelősségem. A barlangot jó lenne nem elhagyni, kétlem, hogy találunk még ilyen fedezéket. És ha szétállunk, vigyázz magadra! Fuss a Hold irányába, ha lerázom vagy leverem a lényt, akkor megkereslek. Egységben az erő, meg miegymás. És amúgy is kezdelek megkedvelni. – sorolom gyorsan, én ha a kis barátunk növeszt nekem egy fát, akkor letörök egy ágat – ha nem, akkor próbálok a barlangban keresni valamit, ami jó lehet fegyvernek – nagyobb, esetleg hegyes követ, bármit. Ha az X-ruháról le tudom venni az övet, akkor végső esetben ezt teszem – az övcsat elég nagyot tud ütni, és valamennyi távolságot ad a támadásaimnak. Közben elgondolkodom, hogy meg kéne csókoljam a csajt – tök jól jön át a képernyőkön, ahogy a friss „pár” férfitagja feláldozza magát, meg ilyesmi. Igazából hülyeség amit csinálok, de ha bejön, akkor sok szavazatot szerezhetek. Sőt, ha Rachel egyszerűen megsüti, akkor ott van, hogy én magamra vállaltam a hős szerepét, csak aztán nem kellett. Az se hangzik rosszul. Végül elvetem a csókot, még nem tartunk ott, és lehet csak összezavarnám vele. Inkább mélyen a szemébe nézek, és megfogom a kezét ha engedi.
- Vigyázz magadra.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Thorhalla Kedd 07 Okt. 2014, 10:19

Résztvevők: Ralf Shaw, Antoine Alanian, Zack Blue, Peter Calm és Rachel Burrows
Következő körváltás: 2014. október 12. (vasárnap)
A 12.-i börze miatt 11-n este kapnátok reagot, szóval igyekezzetek úgy írni, hogy akkor tudjak majd én is. Köszi!

T-175 perc a napfelkeltéig

Zack égési sebei annyira nem voltak csúnyák, csak fájdalmasak inkább. A szavakat ki tudta mondani, csak mivel a nyelve nem volt a helyén, így furcsán máshogyan hallatszódtak, hogy nehezebb volt a betűket formálni és a hangokat képezni. Amiket torokból kellett és nem kellett a nyelvet használni hozzá, azt tökéletesen ki tudta mondani, de amihez kellett, azt furcsán torzította. Ezen idő alatt Peter is kezdett felébredni a földön, rajta nem volt semmilyen háló, vagy bármi más, ami akadályozta volna a mozgását. Neki a lába fájt nagyon, az sajogott leginkább, és mivel az volt a legerősebb minden más fájdalmat elnyomott.

Rachel keze hangosan csattant Ralf arcán, és a lény kéznyoma még ott is maradt a srác bőrén. A páros nem mozdult egyelőre és a kis kőlény valóban hamarosan visszaért egy ággal, leginkább egy söprűnyélre hasonlított, mind nagyságban, mind vastagságban, csak még lógott róla néhány kisebb levél és faág is. Az öv levehető volt, így Ralf ezt is fegyvernek tudta használni. Pillanatokkal később erős lépteket lehetett hallani, majd mély morgást. Először csak a vörös szempár tűnt fel, majd kivehető lett a hatalmas lény alakha. Négy lábon állt, de így is jó másfél méter magasnak volt mondható, egy hatalmas medve, aminek a szája habzott és hatalmas nyálcseppek estek a földre. Ez a lény vicsorogva nézett a barlangban levő párosra úgy tíz méter távolságból.
Erdők - Page 3 1822931-ursa2

Angela és Antoine egy elmosódott üvöltést hallottak, ismerős hangot.
- Te… ez nem Ralf? – kérdezte a lány.
A hang tényleg az övé volt, Antoine megismerhette, majd a fiúét egy hatalmas állati üvöltés kísérte ugyanabból az irányból, ahonnan az első üvöltés is jött. Mindkét kérdésre bólintott, hogy segítsenek a többieknek és arra is, hogy tud-e járni.
- Csak segíts felkelni – kérte.
Ha a fiú segített, akkor a lány megtudott állni a lábán, csak az oldalát fogta, valószínűleg az egy, vagy több bordája is eltörhetett. Itt, ahol most voltak semmi sem volt a fákon, bokrokon és aljnövényzeten kívül. A fák felett látszott a mozdulatlan őrszem, ott voltak a foglyok is, arra, amerről Ralf hangja jött nem lehetett tudni, hogy mi van. fák vezettek arra.
- Segítsünk az idióta szociopathának? – kérdezte Ralf-ra utalva.
Ha Antoine igent mond és elindulnak arra, akkor hamarosan elérik a fák végét egy kövesebb részt látnak meg, egy barlanggal és azelőtt egy hatalmas medve áll, odabent pedig a félhomályban látszott Rachel és Ralf is.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Erdők - Page 3 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Laura Slyen Csüt. 09 Okt. 2014, 23:05

Lassan kezdtem magamhoz térni, de az a fájdalom, amit az ébredés kísért kicsit sem hiányzott. Szinte még nem is láttam semmit, mert még homályos volt a látásom, mikor felültem és a lábamhoz kaptam.
- Ssssz. Hú ez rosszabb, mint emlékeztem.
Mondom nem túl hangosan. Míg a lábam ölelem lassan kitisztul a látásom is, ekkor realizálom csak a környezetem.
~ Akkor lássuk: egy őrszem, ami nem aktív, egy kiütött társ, egy összekötözött és füstölgő csávó, akit még nem láttam, de mégis ismerős valahonnan, nyílt a terep, bár nincsenek messze a fák, én valószínű vagy sántikálok, vagy fél lábon fogok ugrálni, bár szerintem az utóbbival fogok gyorsabban mozogni, a kondiból kiindulva, ja és ne felejtsük el, hogy a medve még mindig ott van valahol, ahogy Arcade további meglepetései is. Szóval összegezve a helyzetünk nem túl f@sza.
Az ismeretlen férfi beszélni akar, de valahogy nem sikerül neki, mintha nem tudná ejteni normálisan a hango...
- B@zzed. Te vagy az Night?
Kérdem, majd a bólogatásból rájövök, hogy ő az. A fejével int az eszméletlen felé, miközben hozzám próbál beszélni.
- Nem értem mit akarsz mondani, de jobb lesz, ah megpróbálom felkelteni Alexet, ő tűnik a leg mozgásképesebbnek hármunk közül.
Megpróbálok csak az épp lábamra támaszkodva, a másikat pedig remélhetőleg nem a földhöz érintve elkúszni a társamig, míg a fogam szorítom össze a lábamban lévő fájdalomtól, ami a mozgástól előtör. Ha odaértem megpróbálom felkelteni a srácot, remélem több sikerrel járok vele, mint azzal, hogy Night beszédét megértsem.

_________________
Karik és multik: reneszánsz: Laura Slyen x-diák: Peter Calm NJK: Bakura Carter/Kyru,Gaia(Légió) VH:Vera Slyen, Vera Vi Slyen, Tamara Vera Slyen, AoA: 70 Bamf  Epic:(aktívan) RANDOM (KM)
- Erdők - Page 3 He__s_such_a_bad_boy_by_gxbevingurl1995-d48h3n9  Erdők - Page 3 5000_Thanks_by_Mallemagic Erdők - Page 3 Mudch0 Erdők - Page 3 Starcraft_2__kerrigan_by_ruthieee-d7c63ms Erdők - Page 3 Jubz_ID_Collab_by_Boneitis Erdők - Page 3 __0___0___by_valentinakallias-d37m72i
Laura Slyen
Laura Slyen
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 826
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Feb. 20.
Age : 27

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Night Csüt. 09 Okt. 2014, 23:40

Az égési sebek nem voltak csúnyák, de attól még kib@szottul fájtak. Próbáltam felülni, úgy, hogy ráüljek a sarkamra és ne essek hanyatt.
Ekkor tűnt fel, hogy Peter felébredt, bár látom rajta, hogy nem áll ő sem a helyzet magaslatán. Próbálok hozzászólni, de mint az előbb most se teljesen az jön ki a számon amit szeretnék. Biztosra vehetem, hogy újra meg kell tanulnom beszélni.
- Peheh, hehsd feh Ahexeh. Hi fuhuh az ihőbőh.
Körülbelül ennyi volt, amit ki tudtam mondani, úgy a fele betűkészletemet nem bírtam kiejteni, ami eléggé idegesítő volt.
Eleinte úgy tűnt Peter fel se ismer, rá is jövök hamar miért nem, de szerencsére a srácnak vág az esze.
- Éh vahoh hihhh.
~ A fenébe is, a nevemből csak a magánhangzót bírom kiejteni, ez azért gáz.
A srácvégül megismer és én bólintással erősítem meg őt hitében. Majd fejemmel az eszméletlen felé biccentek. Bár nem értette amit mondtam, de legalább azt teszi, amit akartam. Felkelti az eszméletlent. Míg ő ezzel van elfoglalva, megpróbálkozom azzal, hogy felálljak a földről, már csak az a kérdés, hogy ez sikerülni is fog -e.

_________________
Reneszánsz: Zack Blue  VH: Nikoletta Blue x-diák: Akali/Vörös fülemüle  Out: Akali/Vámpírka
Erdők - Page 3 Nightcrawler____by_edmcguinness-d7drqg4 Erdők - Page 3 D3c8cad0c708650896e407947a51e8c7 Erdők - Page 3 Indian_girl_by_welximak-d628caj Erdők - Page 3 Vampire_girl_alaina_by_lilfieinabox-d36rmr9
Night
Night
3. szint - 8 kredit

Hozzászólások száma : 252
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 27.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol épp állok

Karakteradatok
Főkarakter: Kira Sign
Főkari/multi: Multi
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Danny Long Szomb. 11 Okt. 2014, 21:26

Ordítást hallok, és rögtön felismerem. Ralf...Csak bólintok, amikor Angela megjegyzi. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy az ő elvesztését bánnám a legkevésbé, de rögtön elfog a bűntudat. Ha ennyire nem törődöm azzal, hogy meghalhat, nem vagyok jobb, mint ő. Sőt, talán még rosszabb is lennék. Állati ordítás hangzik fel a következő pillanatban, ami még egyértelműbben jelzi, hogy Ralf nagy veszélyben van. Az ő képessége sem ér sokat itt, talán még kevesebbet is, mint az enyém. Felsegítem Angelát, aki szerencsére nem teljesen mozgásképtelen. Kérdésére egy pillanatig elgondolkozom, de tudom, mit fogok mondani. Már eldöntöttem, hogy mindent megteszek azért, hogy ne haljanak meg ma többen. Az őrszemnél levőket van időnk megmenteni, Ralf viszont ebben a pillanatban van közvetlen veszélyben. Egyébként is szükségünk lesz mindenkire, ha ki akarjuk szabadítani Alexéket...
- Menjünk. - mondom határozottan.
Meg is indulunk az ordítás irányába, elérjük az erdő szélét. A fákon túl egy barlangot látok, ami előtt egy hatalmas medve áll, bent pedig Ralf és Rachel. Zsák a foltját... Valószínűleg a barlangban próbáltak meghúzódni, de a gazdájának ez nem tetszett. Az azért megnyugtató, hogy ott van Rachel is, hiszen neki harcban is használható képessége van. Azt viszont nem tudom, hogy mennyire erős a sugara. Ahogy nézem, Angela nincs harcképes állapotban, szóval vele nem nagyon számolhatok. Két verziót tudok elképzelni. Vagy Rachel elintézi a szemsugarával a medvét, vagy én megpróbálom elijeszteni. Elég dühösnek tűnik, szóval nem tudom, mennyi haszna lehet a trükkjeimnek. Viszont ha felhívom magamra a figyelmét, és nem megijed, hanem támad, az biztos halál.
- Tudsz fedezni, ha baj lenne? - kérdezem Angelát.
Várok még egy kicsit, de ha se Angela, se Rachel nem támadja meg a medvét, és más sem történik, akkor a kezembe veszek egy nagyobb ágat a földről (vagy török egyet, ha nem találok), és illúziólángokba borítom, amennyire csak tudom. Nagyon koncentrálok, hogy minél nagyobb legyen a tűz. Kilépek a fák közül, a medvére kiáltok, és elkezdem felé suhogtatni a "lángoló" ágat. Elvileg az állatok félnek a tűztől, remélem ez is. Nem szeretném ezt tenni, de ha nincs más megoldás, ez tűnik még a legjobbnak. Nem megyek hozzá nagyon közel, hogy legyen időm még elugrani előle, ha meg akarna támadni.
Igyekszem nem gondolni arra, hogy mekkora hülyeség, amit csinálok, és mennyire nem érdemlik meg azok, akikért teszem. Csak a láng fenntartására és a medvére koncentrálok.

_________________
Mesélő
Reneszánsz: Danny Long, Bérmajom, Jerome Masamba/Ravasz, Peterson Gray, Antoine Alanian (X-diák)
Végtelen Háború: Damian Long
Másik Világ: Bérmajom
Outsiders: Jerome Masamba, T'Challa/Fekete Párduc
Apokalipszis Kora: Woland
Exiles: Antoine Alanian
X-Rezervátum: Danny Long
Danny Long
Danny Long
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1097
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 17.
Age : 28

Karakteradatok
Főkarakter: Danny Long
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Erdők - Page 3 Empty Re: Erdők

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére

- Similar topics
 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.