Erdők

//Mivel akció van, Gami egyébként is szólt, hogy hétfő körül tud csak írni és mivel párhuzamos, megvárom őt és Raten-t. Bocsánat a többiektől, legkésőbb pénteken írok, akkor jár le a +5 nap. Ha korábban teszik, akkor értelemszerűen korábban kaptok új kört.//

Nagy nehezen sikerül feltápászkodnom, ezek után megpróbálok ugrálva közlekedve eljutni Peterékhez. Az utolsó ugrások helyett megpróbálok apró lépésekkel haladni, hátha sikerül, igaz ez a módszer nem túl gyors a haladásra, de ha Alex nem tér magához, akkor valahogy el kell vinnünk innen, és ha a két kézfejem szabad, akkor van esély rá, hogy lassan el tudjam húzni magam után a srácot a bokáinál fogva.
Persze ez csak akkor fog működni, ha szabadok a kezeim és legalább fél lábfej távolságot tudok tenni a háló ellenére, mert ah nem, akkor esély sincs rá, hogy elhúzzam a srácot, anélkül, hogy pofára ne esnék.
Peter a kezembe adhatja a srác bokáig feléve, ha szabadok a kezeim. A srác a vérző lábával amúgy se fog gyorsan közlekedni.
- Ah a hábaih a kezehmbe.
Mondom Peternek, majd attól függően, hogy elől vagy hátul látszanak ki a kezeim állok legközelebb az eszméletlenhez. ha elől vannak a kezeim, vagy oldalt, akkor kénytelen leszek tolatva húzni a srácot.
Ha a kezeim nem látszanak ki, akkor valami más megoldáshoz kell folyamodnunk. Már lassan fél óra is letelt és mi még mindig nem húztuk el a csíkot. nem akarom megvárni, míg Arcade ideér, hogy egyikünket kiiktassa.

Alex nem tér magához, ráadásul feltűnik, hogy a fülénél orránál megszáradt vért látok.
- Ez nem néz ki túl jól. Night, Alex teljesen ki van ütve, nem bírom felkelteni.
Közlöm nem túl hangosan, de halhatóan a hírt megkötözött társammal, aki felénk ugrál.
1. eset:
Ha Night kezei szabadok, akkor:
Night mondott valamit, és Alexhez állt. Szerencsére csak kevés betűt nem tud kiejteni a mondanivalójából, így megértem amit mondani akart és a kezeibe is adom Alex lábait, úgy, hogy a bokájánál meg tudja, azokat fogni.
Aztán keresek valahol egy hosszabb botot, hogy hátha rá tudok támaszkodni és így tudok majd haladni, anélkül, hogy rálépnék a lábamra, ami még mindig mocskosul fáj.
2. eset: Ha Nightnak nem látszanak ki a tenyerei:
Keresek botot, amire támaszkodhatok, majd a szabad kezemmel megfogom Alex egyik bokáját és lassan, de biztosan húzni kezdem a srácot.

Miután elbúcsúztam tőle, Rachelnek még volt ideje megsimítani az arcomat, és megkérni, hogy én is vigyázzak magamra. Na, színjátékból jeles, vagy tényleg kezd megkedvelni - az utóbbi jobb lett volna. Jó lenne kizökkenteni, hogy ne tudjon annyira a játékra koncentrálni - egyelőre úgy tűnt, hogy ő a legnagyobb vetélytársam a kamerák előtt, és esze is neki volt a legtöbb a csapatból. Na mindegy, egyelőre egy kurvanagy medvével kell foglalkozzak, ami betoppant a legjobb pillanatban, hogy elválhassunk - igen ám, de helyettem Rachelt kezdi kergetni. Felkészülök rá, hogy magam felé futtassam a medvét a lánnyal, és a botot lándzsaként tartva felnyársaljam rá a dögöt - na nem vagyok hülye, természetesen a bot végét a földbe támasztva, hogy azért ne söpörjön el mind a párszáz fékezhetetlen kilójával - amikor előlép Danny, és mindent elront. Magára vonja támadónk figyelmét, ami így valószínűleg veszít a lendületből.
- Na nézz oda, te itt? - csodálkozok el, aztán észbe kapok, és ismét a mackópajtásra koncentrálok. Az, hogy Danny itt jelent meg, eléggé meglep - a víz alatti múzeumban bemutatott személyisége alapján inkább az a típus, aki fejvesztve rohan neki az őrszemnek, mert ő a halo... izé, "hős". Mindegy, most itt van, ideje harcolni.
- Próbáljuk bekeríteni. - mondom, és felzárkózom ellenfelünk felé, a botot továbbra is lándzsaként tartva. Igaz, nem hegyes a vége, de azért csak torkon tudom baszni a végével, vagy kiszúrni a szemét, bármi, ami azzal jár, hogy közben nem karmolja szét gyönyörű arcom.
- Egyszerre kellene rátámadnunk, miután lehetőleg falhoz szorítottuk. - teszem hozzá, ha nem menekül - eddigre remélhetőleg elég közel vagyunk, hogy terelgetni tudjuk. Ha kitámad, akkor próbálom elkerülni a támadását, illetve viszonozni azt, a szemére, vagy torkára mért támadásokkal - de ha másképp nem megy, akkor a szájába dugom a botot, lehetőleg úgy, hogy a torkát érje, és belefulladjon.

Bot sehol sincs, csak bokrok, azoknak meg most nem veszem semmi hasznát. Mikor megpróbálná, elhúzni ennek ellenére a társam meglátom Night-ot és nem igen tetszik amit látok. tetőtől talpig belepte a háló, egy pók sem végezhetett volna jobb munkát egy léggyel szemben. Ezek után felvillan az őrszem körül egy olyan tíz méter sugarú körben egy olyan rács, mint amely Nightot tartotta fogságban, csak ez inkább most ketrecként funkcionált körülöttünk.
Vettem egy mély lélegzete, mivel nem akartam elveszteni a hidegvérem, mely már régóta a részemmé vált. El kezdtem féllábon odaugrálni a rács hozzá legközelebb eső részéhhez(persze közben a lábam elé nézve, hogy ne essek semmiben pofára), majd egy méterrel előtte megálltam. A jó lábamra letérdeltem, míg a másikat kinyújtva tartottam magam mögött, hogy ne érjen hozzá semmi, amitől jobban fájhatna.
Két kezemmel nekiálltam kaparni, ásni, magam előtt a földet, hogy egy hajtűkanyar szerű alagutat ássak a rács széle alatt. Ha találtam kisebb követ ami segíthetett az ásásban, akkor azt használtam, de ha nem akkor puszta kézzel igyekeztem ásni a gödröt. Ügyeltem rá, hogy a kör amit ások véletlen se érjen a rács széléhhez, hanem inkább kihagytam előtte 30 centit, nehogy aztán beomoljon az a rész a rács pedig a gödörbe is leérhessen. mert akkor teljesen feleslegesen ásnék itt.
Miközben ások csak egy gondolat hajt végig.
~ Valahogy segítséget kell hívnom. Ehhez pedig ki kell jutnom innen.

Sikeresen elkezdtem ugrálni a két srác felé, aztán megtorpantam, hogy megpróbálkozzam apró lépésekkel haladni, mert ha képes vagyok apró lépésekkel haladni, akkor képes leszek elhúzni az eszméletlen Alexet is. De amint megpróbálok lépkedni enyhe sokkokat kezdtem el érezni a lábamban. Én naív azt hittem ennyit kell csak majd kibírnom, ha el akarom húzni az eszméletlent, de sajnos tévedtem. A kis sokkok csak FIGYELMEZTETÉSEK voltak. 
Az egyik lépésnél egyerősebb ütés ért, minek hatására a földre estem vissza.
- Ufff.
A következő pillanatban pedig a háló elkezdett felfelé és lefelé is terjedni rajtam, míg nem teljesen befedett tetőtől talpig, és úgy rám tapadt, hogy mozdulni sem bírtam.
- A fehébe!
Jön még ki a számon, de aztán már mintha el szigetelve lettem volna a világtól, annyira idegesített, hogy nem láttam semmit és még mozdulni sem bírtam, aztán eszembe jutott még egy fontos kérdés.
~ Vajon meddig fogok kapni ebben a sz@rban én még levegőt?

Miután megjönnek a többiek, már könnyedén leterítjük a medvét. A tervem tökéletes, miután bekerítettük nem sok esélye van ellenünk, de nem sok időt hagy nekünk örülni, miután kiderült. Persze hogy el kell bassza itt a felépített reputációnkat, visszaalakul emberré, aztán a nézők már csak azt látják, hogy megkínoztunk egy szerencsétlent. Még szerencse, hogy nem néger, ha most rámvernék hogy rasszista vagyok, akkor elég sok szavazatot veszíthetnék. Persze azért így is elég, hogy rossz képet fessen rólunk, a megkínzott öreg testével, hogy döglött volna meg mielőtt idejött. Tony erre szólongatni kezdi, Rachel pedig a cuccot próbálja leszerelni róla, majd a botomat kéri el. Persze, szívesen, hogy koordinátori képességeimnek hála átvettem a szedett-vetett csürhétek felett a vezetést, és inspiráló személyiségem parancsnoksága alatt diadalmaskodtatok, nem is kell megköszönni. Ugyan, nélkülem maximum a csontotokat rágná... A fejemet csóválva adom oda a botot a csajnak, miközben a szőke csajszira nézek. Nem rossz, örülök neki, hogy érkezőink nem baszták el az arányokat, és továbbra is kiegyensúlyozott csapatunk marad.
- Szép csapatmunka volt, valóban. - bólintok Rachel szavaira, és kicsit átmozgatom az izmaimat, főleg a vállammal és a nyakammal körözve. - Az őrszemmel mi a tervetek? Mi inkább meghúznánk magunkat, Tony, mi már átéltük a következményeit annak, ha valaki eszetlenül nekimegy egy ellenségnek, amit nem győzhet le. Gondolom ti se akartok a vesztetekbe rohanni. - mondom higgadt, nyugodt hangon. Hadd gondolják azt a képernyők előtt, hogy a veszély kihozta belőlem a férfit, tököm nőtt, és hirtelen megtaláltam a vezetői génemet. Amikor viszont Rachel lézeres műtétre készült, felvontam a szemöldököm.
- Amúgy te komolyan arra készülsz, hogy megsüsd szerencsétlent? Miért nem próbáljuk előbb a két kezünkkel leszedni, vagy valami? - komolyan, már csak a hullagyalázás hiányzik a leírásunkból, hogy tényleg elveszítsük mindenki szimpátiáját.
- Kishaver, erre vagy? - szólongattam a kőlényt, figyelve, hogy ne lépjem át a veszélyes hanghatárt. - Kellene nekünk egy kis víz, vagy valami, ha meg tudnád mutatni Tonyéknak merre találnak az jó lenne. - folytattam, remélve hogy még a közelben van a kis barátunk.
- Csóri ha felébred az a legkevesebb, hogy egy kis vizet adunk neki, nem? - néztem a többiekre magyarázatként.

// Remélem nem baj, hogy most egybe írom a kettejük reakcióit, de most Night-nál nem igazán tudnék elég hosszú reagot írni, hacsak nem akarok 6 sor kicsillagozott káromkodást írni XD //

Night érezte a hideget és a szelet, ami egyet jelentett azzal, hogy legalább a fulladás veszélye miatt nem kell aggódnia. Azonban volt más is, ami miatt aggódhatott.
~ Archade megöli egyikünket minden órában, hacsak a többiek nem szabadítanak ki minket, ami a csapda, az eszméletlen mellett nem egy könnyű feladat.

Peter nekiállt kiásni a földet, de amint elért volna a kellő mélységbe, hogy áthaladjon a fal alatt valami furcsára lett figyelmes. Ahogy kaparta a földet feltűnt, hogy valami fénylik a földben. Arrébb söpörte a föld utolsó részeit is, ami eddig eltakarta azt, amit nem akart látni.
- Ez most komoly? Ez a pajzs gömb alakú, így folytatódik a földben. Mivel Night teljesen be van gubózva, a képességét pedig amúgy is blokkolja az a háló, de ha még ennek ellenére is sikerülne lemásolnom a képességét, akkor is a sérüléseim miatt megint leesne rólam a képesség.
Gondolkodott hangosan a srác miközben vett néhány mély lélegzetet, hogy ne veszítse el a hidegvérét, ami sokszor a segítségére volt már.
- Lássuk maradt -e akármilyen opcióm.
Elkezdte alaposabban felmérni a környezetét, mint az előbb. keresve valamit, valamit ami akár egy kicsit is segíthet rajtuk. Leginkább abban bízott, hogy talál valami generátort, ami a pajzsot fenntartja, így ha azt lekapcsolja, akkor ki is tudnak jutni innen. Ha ilyesmit nem talál, akkor az őrszemet kezdi el vizsgálni hogy hátha ő a központja a pajzsnak. Vagy ha kívülről nem látható a dolog, akkor megpróbálja megvizsgálni magát az őrszemet, mivel az most nem aktív talán van esélye az irányítópanelt megtalálni és ha elég hozzá a hekker tudása, akkor talán idővel sikerülhet felülírnia annak rendszerét és azzal kiiktatni a pajzsot, és megszüntetni az esetleges aktív őrszem veszélyt is.
Persze ezek csak tervek, az más kérdés, hogy ezekből, mit tudna megvalósítani, és, hogy mennyi idő alatt.

A kőlény felbukkan a hívásomra, mire Angela gyorsan fel is teszi az egyetlen logikus kérdést, amit valaki feltehet, amikor felbukkan egy kis kőszerű valami a földből.
- Egy kis aranyos... igazából nem tudom micsoda, de félénk, barátságos, és segítőkész. És érti amit mondunk neki. - magyarázom gyorsan, majd amikor Tony mondani kezdi, hogy menjünk kiszabadítani a többieket, megcsóválom a fejem.
- Menj csak, ha nagyon akarsz. Én emlékszem arra, mi lett, amikor egy társunk nekiment Apokalipszis lovasának, mert "az volt a helyes". - mondom, és az ujjaimmal mutogatom hozzá az idézőjeleket.
- Szerintem te is emlékszel rá, és ha itt lenne Alicia, Hektor, vagy bárki aki ott volt aznap, ők is emlékeznének rá. Nem akarok meghalni, Tony. Nem akarom eldobni feleslegesen az életem, amiért Wanka Tanka feláldozta magát. Sőt, ha odamész és meghalsz, azzal Alicia halálát is értelmetlenné teszed. Ezt akarod, Tony? Magaddal rántani másokat is, elvinni őket oda, ahol tudod, hogy nincs esélyed győzedelmeskedni? Hát legyen... de egy dologra válaszolj nekem, itt és most. Mond a szemembe, hogy biztos vagy abban, hogy élve megússzátok. Mond azt, hogy garantálni tudod a lányok biztonságát, hogy meg tudod védeni őket. Mond azt, hogy nem a halálba mentek. Ha vezetni akarod a többieket, akkor felelősséget is vállalsz értük, és a döntéseidnek súlya lesz. Még mindig olyan jó ötlet? - kérdezem tőle, végig a szemébe nézve.

Amint körbenézek, hogy mit is tehetnék, hamar kiderült, hogy nagyjából semmit, mivel mindennek, amire opcióm lenne van buktatója.
- Te aztán tényleg úgy tervezted, hogy mi magunk sehogy se tudjunk megszökni. Még az őrszem meghekkelésével se tudok próbálkozni.
Az utolsó mondatot persze már halkan mormogom magam elé, mivel az irányító panelhez se tudnék felmászni a pajzs magasságától. Mivel nem akartam feladni egy valami volt még amit meg tudtam próbálni és az az, hogy megpróbálom behatárolni a pajzs középpontját és ott keresni valami szokatlant, ha ott nem találok semmit, akkor marad az ásás.
- Csak nem a levegő vezérli ezt a cuccot körülöttünk.

//Értelemszerűen nem tudok kört váltani, mert az mindenkinek fájna... legkésőbb szombaton kaptok új kört, ha előbb írtok, hamarabb...//

Sikerült behatárolnom a középpontot és neki is láttam ásni. Épp csak fél méter mélységig jutottam, mikor rájöttem, hogy ez bizony sokáig fog tartani. Gondolkodva kezdtem el vakargatni a fejem, mikor megláttam, hogy valami mozog a pajzson kívül. Arra pillantottam és megláttam a csapat többi tagját, majdnem mindenkit.
~ Na végre már ideje volt.
Kimászok a gödörből és elkezdek feléjük "sétálni" már amennyire gyorsan ezzel a lábbal lehet. Persze, hogy ne tűnjön fel Archadenek, a dolog, de úgyis fel fog érzem, odasétálok Zackhez és úgy teszek mintha azon gondolkoznék, hogy őt hogyan fogom elvinni az útból, miközben a szememmel a társaimat figyelem, hogy mit találtak ki, ha egyáltalán kitaláltak valamit.
~ Remélem van valami a tarsolyukban, különben itt hamarosan vér fog folyni, ha Arcade be akarja tartani az ígéretét.