Gótika

~Jenna C.~

Úgy tűnt nincs gáz, kihalt az épület, hozzá is fogtam a kisérletezgetésnek. Heh, hoznom kellett volna valami jegyzetet vagy diktafont, feljegyezni az észrevételeim és minél több közegben tesztelni vagy nem tudom. Utána azt megmutatni az apámnak és együtt megnézni a gyűrűt hátha ember számba vesz, de úgyis az lett volna a vége hogy elkobozza a kis vackot és kihagy az egészből, na abból nem eszik. Anyának se mertem elmondani, nem bírta volna magában tartani, bár felfigyelt a kis cuccra a kezemen, "de jóó, csak nem egy fiútól van?", bár úgy lett volna.
Szal csapó kettő, még egy bumm, de ez fura bumm volt, mögöttem volt valami vonyító hangocska és valami kis puha test ütközött a lábamhoz, egyből kaptam is oda a tekintetem. Egy kis bundazsák menekült menedékbe mögém.
- Hát sziaa! - hajoltam volna le hozzá amikor megjelent a srác és kaptam volna fel reflexből a kezem, bár még nem terveztem kipróbálni emberen mit tud ez az izé azért ökölben magam mellé húztam a kezem.
- Ne gyere közelebb mert...-kiáltottam rá de a végére elmúlt a lendület és megakadt a mondatom, mert mi? Megpukkasztalak a gyűrűmmel? Nem röhögne körbe, ugyan.
- Mert ne...-fejezem be bizonytalanul a mondatot azért.
Nem tűnik hajléktalan csavargónak de sosem lehet tudni, nincs az arcára írva milyen ember lehet. Közben a kutyus barátságosan rám teszi a mancsait, örülök kis haver hogy ilyen jól érzed magad. Most jönnének a kérdések: Ki vagy te? Mit akarsz? Mért jöttél ide? De nem igazán jön ki több szó a számon, csak feszülten állok és várom mit fog lépni a srác ha támad én nem tudom, nem akarom arcon lőni, de ha erősebb mint én és közel jut és elkap b*szhatom.

Felszerelés::

Tyler

Kicsit csalódótan pillant körbe, szóval afféle önsegítő kör lenne ez az egész gyűlés. Valahogy nem erre számított, valami nagyobbra. Ezek valószínűleg csak keseregni jöttek össze....
Ő maga valahogy nem nagyon tudta volna ezt csinálni, igazából nincs is miért keseregnie, ez lett belőle, nem gondolja ajándéknak vagy kiválasztottnak magát vagy ilyesmi...csak kezdeni akar ezzel valamit, ha már az életével eddig nem jutott túl sok mindenre, de amit eddig látott, nos az nem igazán győzte meg.
-Felesleges megkérdeznem, hogy mit akar tőlünk ugye? Úgyis elmondja mit akar....nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni de....ez nekem valamiféle toborzásnak tűnik...-
Talán rosszabb is egy szekta vagy ilyesmi, de egyenlőre győz a kíváncsisága és marad. Keres egy szabad helyet valahol a hátsó sorokban és helyet foglal kicsit türelmetlenül.

Felszerlés:

David Shaw

-Milo!-
Üvöltözök neki, hasztalanul, leginkább dühösen és aggódva főleg mikor újabb durranást, nem inkább robbanáshoz hasonló hangot hallok és meglátom az égő szekrényeket. Meg a lányt, akihez Milo futott. Megtorpanok és feltartom a kezem, mutatva hogy nem jelentek veszélyt, feltéve, ha ő nem támad rám. A szekrényekre pillantok majd a lányra. Ezt ő csinálta volna? Mivel? Nincs nála semmi fegyver? Bomba? Nem ahhoz talán túl kicsi a robbanás.
Mágia? Izgatottan pillantok rá, ő is képes lenne a varázslásra? Lehűtöm a lelkesedésem, ez mind csak találgatás, annyi biztos, hogy lehet veszélyes.
-Milo, gyere ide...-
Szólók halkan, mire végre engedelmeskedik és mellém áll, majd leül, mintha reszketne megijedt valamitől.
-Nos bocsánat ha megzavartunk valamiben....és mivel ilyen kedvesen megfenyegettél én már mennék is....de lenne azért egy kérdésem azt...-mutatok a szekrényekre-...mivel csináltad? Nem látok nálad fegyvert vagy bármi mást...-
Kérdezem érdeklődve, tényleg marhára érdekelne a dolog és valószínűleg el is veszítettem a józan eszem, de lassan előhúzók egy magocskát az oldaltáskámból....
-Nyugi, nem akarok ártani neked, ha megmutatod a tiéd én is az enyém....-
Itt elvörösödök és dadogva folytatom, mielőtt lelőne amiért azt hiszi valami perverz vagyok.
-Mármint, hogy hogyan csináltad azt a szekrényekkel....nehogy azt hidd valami szatír vagyok vagy ilyesmi...csak izé....áh mindegy megmutatom....-
Kinyitom a tenyeremet, rajta pihen a mag, míg a másikkal lassan felrajzolok a levegőbe egy rúnát, ami zölden felizzik, koncentrálok és a magból egy apró inda nő ki, ami körbe fogja a csuklómat.
-És te hogy csinálod azt a szekrénnyel?-
Kérdezem halkan, egyszerűen van egy megérzésem, hogy nem bombával vagy bármi mással tette azt a szekrényekkel s nagyapa szerint jobb ha hallgatunk a megérzéseinkre...

Felszerelés:

Baxter Building: Bakura, Kira
Bakura
Arra riadok fel, hogy a gép a fejemben bekapcsolt és egy nagy csapat mutánst érzékelt. Falakon és házakon keresztül is láttam őket.
~ A gép ölni akar, de én nem. Azt hittem már sikerült elhallgattatnom a fejemben a robotot és csak a képességeit élvezem, de... úgy tűnik gyenge pillanataimban harcol a tudatom ellen és ez így nem lesz jó. 
Vettem pár mély lélegzetet, hogy kissé összeszedettebb legyek, de a vörös pontot nem bírtam a látószögemből eltüntetni.
~ Ha tudom innen elemezhetem őket, és akkor remélhetőleg lenyugszik a robot a fejemben.
Megpróbáltam az elemzést, hogy lássam mégis kiket talált meg a műszer, de nem hiszem, hogy olyasmi veszélyt jelentenének mint a nemrégiben bekövetkezett katasztrófák, ha meg mégis akkor majd akcióba lépek majd, de egyelőre, mindenki ártatlan míg nem bizonyul bűnösnek.

felszerelés és képességek:

Kira

A szobám ablakán bámultam kifelé. nyomasztott a tehetetlenség. Bár az F4 kereste a megoldást a problémámra, én inkább próbálta elkerülni az utóbbi időben a képességhasználatot és inkább olvasással próbáltam karban tartani az elmém, mint legutóbb kiderült olyannyira lemerült, elhasználódott, hogy olyan lett mint egy idős brókeré. Nem tudhattam, hogy az elmecsiszolás és a pihenés mennyit fog rajta segíteni, de remélem használ valamit. Nem akarom, hogyha újra rákényszerülök a képességhasználatra akkor abba belehaljak vagy fogyatékos mértékre használjam el az agyam.
Míg hosszan töprengtem rendeltem magamnak valamit enni, de az agyam egy pillanatra sem hagyta abba a gondolatok cikázását hiába akartam pihenni. Az aggodalom és kétség megnehezítette ezt.

felszerelés: ruházat, póló, farmer, zokni, cipő. kistáska, benne az iratok meg a pénz ami itt mit sem ér.

Brooklyn északi része: Fekete Lovag
Megérkeztem az új lakásomba, de valahogy nem tudom otthon érezni magamat. Talán a sok rémálom az oka, amik az utóbbi időben gyötörtek. Véres csaták, kardok csattogása, régi középkort idéző öltözetek, páncélok kardok.
~ Miért nem bírom kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat? Hisz örülnöm kéne hiszen végre új lakásomban lehetek. Remélem hamarosan elmúlik ez a nyomasztó érzés. Talán ha csinálok valamit az eltereli a figyelmem róla.
Elindultam a közbe a lakásban, hogy jobban felfedezzem magamnak az egészet és eltereljem a gondolataimat.

felszerelés, alapruházat, pénz, telefon, páncél, kard,

New York alatt: Svarog, Diana
Diana
Békésen sétálgatok testvéremmel, mikor egyszer csak megnyílik a föld, az álcaruhám miatt nem bírok rendesen egyensúlyozni és leesek a mélybe. A szárnyaim nem bírom kinyitni, hogy felszálljak a ruha miatt, de arra elég, hogy biztonságban lelebegjek. Egy hozzám hasonló teremtményt látok, egy férfit meg egy nagyot, aki hozzánk hasonló, de már jobban hasonlít sárkányra, mint emberre. Nem értem mi folyik itt. A kisebbik súg nekem valamit, de inkább hátrébb húzódom tőlük, nem akarok állást foglalni, míg nem tudom ki a jó és ki a rossz.
meglazítom álcámat, hogy a szárnyaim szabaddá váljanak, és igyekszem felrepülni, hogy testvérem biztonságba vigyem, mert úgy érzem, ez a csata még csinál majd pár szép krátert. ha valamelyik támadni akarna rám. igyekszem kitérni, illetve a jéggyűrűmmel igyekszem visszatámadni rá, arra aki támadni mer.

//5. kék, jégsugár//
felszerelés: gyűrű, telefon, nagyméretű farmer, és férfi vikinges póló(lévén sárkányként nagy ruhákat tudott csak hordani), csuklyás kabát, ami rejti szárnyait és farkát is külön zsebekbe,

A szomszédos tető is túl messze volt Ad' pedig ottragadt és közeledtek. A hang pedig nem fogta be.
-Azt mondtam fogd be a pofád! Te csináltál mindent. Én jutok ki.
~Csak rohadtul tudnám, hogy mégis hogy is akarom ezt csinálni. Jól van Ad' a lépcsőn nem mehetsz, és nem is ugorhatsz át máshova. Maradt a fent és a lent. Repülni nem tudsz sem pedig fúrni. A pokolba már! Várjunk, várjunk, várjunk. Támadt egy ötletem csak le ne lőjenek.~
Ezzel a maradék három oldalt megnézte és megnézte be tud-e egy ablakon valahogy jutni. Ha igen akkor meg is tette hisz túl sok menekülési esélye nem volt márpedig menekülnie kell hisz üldözik benne meg benne van egy szörny. Ha nem tudott egy ablakon sem bemászni akkor meg teljesen csalódott sőt kétségbeesett lett. Nem tudta hova meneküljön. A szörnyet pedig nem akarta elengedni mert akkor biztos volt benne, hogy megöli a zsarukat azt pedig nem akarta.

/Adrian és Svarog! Felszerelést!/

New York alatt: Svarog, Diana
Svarog szavai után Diana felreppent az égbe és megindult megkeresni a testvérét. A hatalmas harmadik Makluan pedig villámgyorsan ráharapott Svarogra. A sárkányt az oldalánál elfogva felemelte a levegőbe az óriás és lassan növelte a nyomást a testén, hogy ketté roppantsa. A kis sárga lények végig dobálták őt, de arról papírgalacsinokként hullottak le a kő és fa fegyverek. Diana még hallja a csatazajt és látja, hogy a lény, aki nagyon hasonlít rá és orosz akcentussal testvérének hívta most éppen az elfogyasztás határán van.

Baxter Building: Bakura, Kira
Bakura koncentrál, de a program nem ad választ csak jelzi őket. Ez az alap feladata. Bár a férfi eltudja nyomnia gyilkos ösztönt nem tudja elnyomni a tényt, hogy érzékeli őket. Próbálja elterelni a figyelmét és majdnem sikerül ameddig a folttok között egy hófehéré nem válik. Azonosítás: Mutáns. Szint: Omega. Veszélyesség: 100%
Kira viszont fura dolgot vett észre magán: jól érzi itt magát. Ez a Föld sokkal inkább az otthonának tűnik most már. A levegő jobb, az étel finomabb. Egy torz érzése van, mintha valamennyire beleépülne ebbe a realitásba. Amióta itt van többször megérezte a nagy hatalmú lényeket, mint a sámán fiút, a furcsa gyűrűket vagy Galactust. Most is érez valamit. Ez valami ismerős, de nagyon.

Manhattan északi része: Tyler
Tyler szavaira egy mély szinte dübörgő öblös hang szólalt fel.
- Toborozás?
Kérdezte a hatalmas két és fél méteres vértes férfi.

- Legkevésbé sem. Inkább bemutatkozás. A nevem En Sabbah Nur.
Nur kitárta a karjait, mintha a neve hallatára térdre kéne borulniuk. A mutánsok legtöbbje ámulva nézi ezt a furcsa teremtményt.

Manhattan közepe: Serena
Apokalipszis az egyetlen szó, amire talált nyomot a lány. Ám itt egy szörnyű realitás támadásról van szó, ahol őrszemek estek át egy másik síkról és azok támadták meg az embereket a városban. Ez egy ébredés hullámot generált, ami után nagyon sok szuperlény került elő. Köztük az első szuperhős csapatuk: a Fantasztikus Négyes. De semmi nyoma sincs Celestal, Apokalipszis vagy a Hajónak.

Manhattan déli része: Jenna és David Shaw
David megmutatta varázslatát és Milo lelkesen megugatta a növekvő növényt nagy örömmel majd vissza rohant Jennához nézni, hogy most mi történik. Bár a lány hallott a furcsa eseményekről és a kezén egy rejtélyes szupererejű gyűrű van mégis szinte felfoghatatlan neki ez az egész. A fiú rúnákat rajzolt és növényeket ébresztett.
David közben picit megszédült, de nem a varázslatától. Egy kék, egy lila és egy sárga angyalt, akiket egy vörös ördög fojtogat ameddig csontokká nem válnak, majd egy sírva rohanó fehér angyalt, aki rohant a semmibe. Egy másodpercig tartott majd semmivé vált, mint egy éber álom.

Brooklyn északi része: Fekete Lovag, Valkűr
A lány lelkesen körbe járja az új otthonát. Remek kis hely, de persze családi öröksége jól ellátta vagyonnal szóval nem volt meglepő, hogy jó lakást tudott venni belőle és egészen gyorsan. Nem volt milliomos, de a családja lordi magasságokban élt a középkor hajnala óta. Innen származott az ősi ében kard is.
Az arany kozmikus angyal egy alig tíz perc alatt tette meg az utat. Landolt ebben a new yorkban és ott, ahol írták, hogy látták ezt a vértes nőt. Újra és újra látta, ahogy az ébenfekete penge az ősei vérében fürdőzik, de azt is, hogy maga a fém elnyeli a vért, amivel itatták. Ez nem egyszerű fegyver volt.

Brooklyn közepe: Chryseis
A nagyi kezei vörössé váltak. Halkan kántálta az igéit, de a nő csak megvetően intet.
- Eleget hallgattalak!
A nagymama bőre a legyintéstől füstölődni kezdet, majd húsig leégett. A nő sikoltva szólt az unokájához:
- Fuss...
A hangja elveszett a végére és a szél már csak a hamvait szórta szét az előszobában. Az anyja szinte megkönnyebbülve sóhajtott.
- Korábban kellett volna ezt tennem.
Ezzel a lányához fordult, aki a nagyanyja hamvaival volt beborítva.
- Szia kicsim, hogy megnőttél.

Bronx északi része: Ad'
A fiú két opciót talált. Egyik beugrani az épület mögötti magasabb ház szem-benső ablakén át. Ami csukva van és rohadtul fájni fog. A második se jobb. Még messzebb van a szomszéd épület és annak van tűz lépcsője. Ha azt elérné vagy be esne rá akkor onnan tudna tovább menekülni. Nem sok ideje van rágódni, mert az ajtót már verik a rendőrök és ennek a háznak a tűzlépcsőjén másznak fel. Valamit üvöltenek is, de ezt elnyomja a zaj és persze a hang a fiú fejében.
- Nem mersz ugrani? Maradj csak. Vörösre festem velük a tetőt...

~ Jenna C ~

A tesztelgetés elején tényleg nem volt semmi gáz, egy kutya ijesztett rám a második próbánál, bár ő jobban megijedt mint én de mindegy, hamar túl tette magát rajta. Készültem megsimogatni mert barátságosnak tűnt és én hülye nem gondoltam bele hogy esetleg gazdája is van és az a közelben lehet és ekkor meg is jelent egy srác. Gondolom a kutyája, mert egyőbl hallgatott a nevére, Milo, asszem a Maszkban is így hívták a kutyát, csak az ilyen kis elvetemült kis dög volt ez meg ilyen kis...na jó nem a kutya a téma, a srác úgy nézett rám hogy rögtön meg is fenyegettem mielőtt esz valamit. Biztos rohadt ijesztő lehettem ott a majdnem remegő bokáimmal. De egész normálisan reagál, a be szivárgó és a tűz adta kis fényben nem is nézném csavargónak, de kitudj kiben lehet bízni. Bocsánatot kér és már menne is, remek, lazábbra is veszem a tartásom így a kemény harci beállásomról ahogy így magam mellé emeltem a kezem hogy majd a gyűrűm meg véd. Azért mielőtt elmenne kérdezne valamit, hogy zúztam meg a szekrényeket. Most bevágnám a "mi az a szekrény?" figurát, amit a koleszban tanultam, ha valamit elrontanak vagy összetörnek ez szokott lenni a taktika, de most nézzem totál hülyének a srácot? Végülis csak egy idegen de nekem valahogy nincs pofám hozzá. Nem lát nálam fegyvert, ahaaa, attól függ mit veszünk annak, egy kulccsal is lehet ölni, azért válaszolok.
-  Hát öööö, én se tudom pontosan megmondani. - húzom kínosan a számat a szekrényt nézegetve, végülis nem hazudtam mert tényleg nem tudom mi a frász ez a cucc az ujjamon és hogy működik egész pontosan.
Aztán fél szemmel látom hogy benyúl a táskájába, kivehetett valamit, de olyan kicsi valamit ami nem lóg ki a kezéből így nem tudom mi az. Hátra lépek egyet és készülnék hogy most tényleg arcon küldöm ha felém mozdulna, de ekkor le szól hogy nyugodjak meg mert nem akar bántani. Lehet hogy nem a sorozatokra és filmekre kéne támaszkodni de ha egy idegen a sötétben ilyet mond azt nem szerencsés készpénznek venni. Főleg ha így folytatja mint ő, mit akarsz te?! Torzul is az arcom és reagálnék hogy nem jó embert választott az ilyen játékhoz de elkezd mentegetőzni meg pirul. Most mi van? Összezavar, ez is a célja? Mert akkor jól megy, ügyes vagy haver. Csak állok és pislogok értetlenül hogy döntse már el mit akar vagy hogy most épp mi történik. Jól van megmutatja mi van a tenyerében, lépnék közelebb hogy jobban lássam de innen valami kis magféle dolognak tűnik, aztán rajzol valamit a levegőben, mint valami indián hókuszpókusz, nézek is rá furán, lehet valami kattant a srác. Erre, pofám leszakad, felizzik zölden valami...valami krikszkraksz.
- MI a f*sz?! - csúszik ki a számon miközben keresem az állam ahogy a kis magból kinő valami növény ami a kezére tekeredik, még a kutya is felugat.
Nézem lefagyva a srác kezén a kis zöld indákat, de ő már izél hogy na én jövök a bemutatóval, puffantsak szekrényt.
- Várjál már egy kicsit...-intem le és érzem ahogy dolgozik az agyam - ez mi az isten volt? Hallucinálok vagy ez igazi? - most azt hiheti valami drogos vagyok - Nem azért, nem vagyok drogos vagy ilyesmi csak....ezt nem hiszem el.
Hát ilyet max ezekben az elcseszett kamumágus műsorokban láthattam, nem, még ott se. Közelebb is megyek, ezt meg kell érintsem hogy elhiggyem hogy igazi, ha hagyja meg is teszem aztán felnevetek.
- Hát ez nagyon beteg. - ilyen önkéntelen reflex hogy a számhoz emelem az egyik kezem és így nézek a srácra lesokkolva egy pillanatig, ekkor veszem észre, hogy megszédült vagy ilyesmi - Hé, jól vagy? - ha ennyire megviseli miért csinálja? Ismerd a határaid ember.
Aztán ha jól van meg minden és nem elterelés volt hogy lecsapjon, hátrébb lépek kicsit és próbálok kinyögni valami értelmeset.
- Jól van! Igazából én egy szóval se mondtam hogy megosztom veled hogy azt mivel csináltam, - biccentek a szekrény felé - de ez után asszem, illene nekem is virítani valamit, bár ez annyira nem nagy szám szerintem de.... - megvonom a vállam.
Úgyhogy fordulok a szekrény felé és emelném a kezem.
- Ja, amúgy remélem nem valami kormány ember vagy, vagy nem tudom, aki beköp és rám szállnak és elrángatnak valami laborba vagy ilyesmi, mert kiszabadulok valahogy, megkereslek és tuti megfojtalak. - mert biztos keresik ezeket a sz*rokat hogy megtudják mik ezek, meg amúgy se hiszem hogy hagyják hogy civilek rohangáljanak ilyenekkel - Úgyhogy ne merd elmondani senkinek! - ha elfogadja a feltételeket bólintok és neki kezdek. Ahogy az előbb csináltam felemelem a kezem, koncentrálok, célzok és lövök.

Felszerelés:

Ad' csapdában van és ez nagyon veszélyes. Nemcsak neki hanem az érkezőknek is úgyhogy ki kell jutni akár mi is legyen. Végül megtalálta a kiutat bár nagyon nem tetszett neki. De nem volt más választás főleg, hogy a benne lévő valami továbbra sem hagyta nyugton.
~A k-rva anyádat már! Miért nem kussolsz már te szarházi?!~
Ezzel jó messzire ment, hogy legyen ideje nekifutni majd elindult. Úgy tervezte, hogy a szomszédos ház egyik ablakát nézte ki és azt akarta becélozni. Valahogy egyáltalán nem tetszik neki ez az egész. Alig kelt fel és már megint ilyen helyzetbe keveredett. Ha meg elkapják akkor vagy börtönbe vagy diliházba vagy pedig egy laborba zárják be ahol élete végéig tűkkel szurkálják. Ez az egész egyáltalán nem tetszett neki. Sőt ami még rosszabb ha elveszti az irányítást efölött a valami fölött akkor tényleg nekiront a zsaruknak akik le is lőhetik őt.
~Rohadjál meg, hogy így szarba keversz!~

Baxter Building: Bakura, Kira
Bakura

Nem sikerül, csak érzékelek semmi több. A gyilkos ösztönt sikerült elhallgattatni magamban, de idegesítő fénypontként ott maradtak a látóteremben a mutánsok. Próbáltam elterelni a figyelmemet, már majdnem sikerült, mikor az egyik pont vakító fehér nem lett és ki nem írta, hogy omega szintű legnagyobb veszélyességi szintű lényt talált.
~ Attól még hogy alaki nagyon erős nem jelenti azt, hogy mindenképpen gonosznak is kell lennie.
A fénypontok nem múltak el, és bennem kezdett feléledni a kíváncsiság csak, hogy legalább megnézzem, hogy gonoszakkal vagy jókkal van e dolgunk. Az utóbbi események után már sok mindentől nem lepődöm meg.
Elindultam kifelé a szobámból és feltűnt, hogy a toronyban élő mutánslány is mozgolódik, az ő jelenlétét már megszoktam. Talán ő is érzékelte valahogy amit én? Vagy más miatt mozgolódik? Ki tudja? Mindegy is. Én azért megnézem magamnak ezeket a mutánsokat, nem feltétlen kell észrevegyenek, csak a kíváncsiság hajt.

felszerelés és képességek:

Kira

Furcsa érzés kerített hatalmába, ár párszor megfordult bennem ez a gondolat, és nem tudtam máig eldönteni, hogy ez jó e vagy rossz. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek a realitásnak a részévé válok. Az étel finomabb, a levegő jobb. Megérzem a különös lények jelenlétét. otthon ilyesmi sosem fordult elő. Talán azt jelenti, hogy ennek a realitásnak nagyobb szüksége van rám, mint ahonnan jöttem? Talán sohasem térhetek haza, pedig ott is van három személy aki számít rám. KI kell hoznom a testvérpárt a börtönből és a húgomat is meg akarom találni, hogy tudjam róla jól van e. Túl sokat aggódom. Lehet már kiszabadultak, ahogy Osborn ígérte, és lehet Tina szerető családhoz került. Lehet csak én hiszem azt, hogy szükségük van rám, miközben nincs is. ezért hívott magához ez a realitás, hogy itt segítsek rendet tenni. Fura dolog ez a mentális öregedés. Úgy beszélek, mint egy érett felnőtt miközben nem olyan rég, még taknyos kis kölyöknek éreztem magam.
Gondolataim tengeréből egy újabb furcsa érzés ébreszt fel. Egy ismerős érzés. Nagy erejű lényeket eddig is megéreztem, de ez valahogy más volt. Ismerős volt. Túlzottan is.
Elindultam kifelé, mivel rendes ruházatban voltam nem akadályozott semmi. Úgy éreztem utána kell járnom a dolognak, és meg kell keresnem a furcsa érzés okozóját. Mégha nem is látványosan, magam felfedve, de tudni akartam kinek a jelenléte ilyen ismerős számomra.

felszerelés: ruházat, póló, farmer, zokni, cipő. kistáska, benne az iratok meg a pénz ami itt mit sem ér.

Brooklyn északi része: Fekete Lovag

Körbejárom a lakást, nagyon meg vagyok vele elégedve, bár ne vagyok nagy igényű, de szerencsés vagyok, hogy származásom és a családi vagyon miatt gyorsan tudtam új lakást szerezni. Ahogy körbe érek és felmértem mindent. Úgy határozok, hogy kiülök az erkélyre levegőzni egyet. A páncélban amúgy is elég fülledt a levegő, jól jön nekem a friss szellő ilyenkor.

//Nem tudom, hoyg láthatom e valkűrt, de úgyis megírja Z szerintem.//
felszerelés, alapruházat, pénz, telefon, páncél, kard,

New York alatt: Svarog, Diana
Diana

Épphogy csak felreppenek mire látom hogy a nagy sárkány meg akarja ölni a kisebbet. Bár féltettem a testvéremet, de tudtam hogy odafenn viszonylag biztonságban van. ha meg leesne akkor még esés közben el tudom kapni, viszont ha nem segítek akkor ebből a sárkányból itt vacsora lesz úgy látom.
- Engedd el őt te góliát!
Kiáltom a nagyra, ha eddig nem használ akkor közelebb de tisztes távolságra repülök és fejére irányítom a jeget amit a gyűrűm segítségével generálhatok, hogy megzavarjam a nagy sárkányt és kiszedhessem a markából a kisebb sárkányt és arrébb letehessem. Persze közben figyelek, hogy a nagy sárkány ha kapálódzni vagy tűzzel támadni kezdene akkor az elől ki tudjak térni.

//5. kék, jégsugár//
felszerelés: gyűrű, telefon, nagyméretű farmer, és férfi vikinges póló(lévén sárkányként nagy ruhákat tudott csak hordani), csuklyás kabát, ami rejti szárnyait és farkát is külön zsebekbe,

Tyler

Szinte senkinek nincs is ideje reagálni a kérdésére, mikor egy öblös hang szólal meg, és be is mutatkozik. Ahogy szinte mindenki, ő is kicsit leesett állal nézi a vértes, szó szerint óriási alakot. Aki valami furcsa néven mutatkozik be és süt róla, hogy elvárja a hajlongást. Hozzá van szokva a tisztelethez, nem is mintha ez eleve járna neki. Legalábbis ő azt hiszi...de valahogy veszélyesnek is érzi a fickót. 
-De valami célja csak van, hogy összehívott minket itt...Uram...-
Önkéntelenül is hozzá teszi az uram megszólítást, habár előtte elhatározta, hogy nem fog megalázkodni a fickó előtt, mégis....a megjelenése, a kisugárzása....mintha egy intéssel el tudna itt intézni mindenkit és csak azért nem tette meg eddig, mert akart valamit az itt összegyűlt embe...mutánsoktól. Kíváncsian és kicsit félve, feszülten pillant a férfira, várva a választ....

Felszerelés:

David Shaw

Látva a lány arcát, hát talán nem volt az egész valami baromi jó ötlet, mert mintha kisebb sokkot kapott volna, mikor meglátta, hogy mit művelek. Megbánni nem bántam meg a dolgot, lehet hirtelen jött ez az egész dolog, de már régóta egyedül vagyok ezzel a titokkal és könnyebb így, ha más is tud róla. Persze ha az illető nem kap sokkot és elmebajt tőle, de láthatóan képes lesz megbirkózni vele. Bólintok, hogy nyugodtan megérintheti, közben pedig megszédülök....de nem azért mert megerőltettem volna magam...nem...ennél erősebb mágiát is képes vagyok használni anélkül hogy kikészíteném magam. Mi a fene? Különböző színű angyalokat látok, egy aki elmenekül, a többit pedig megöli egy ördög, démon. Mi a fészkes fene? 
-Mi? Ja persze jól vagyok.....-Tudom, hogy vannak akik képesek látomásokat kapni, előidézni vagy esetleg kikémlelni a jövőt, de én ezek közül az egyikhez sem értek. Mégis honnan jött ez az egész? Segítség kérés, figyelmeztetés, hallucinálok? A lány váltotta ki volna ki? De nem hiszem, semmi mágiát nem érzek felőle, és se angyalnak, se démonnak nem néz ki....mondjuk jól néz ki és csinos....-Bocsi elkalandoztam, szóval amit az előbb csináltam az mágia. Varázslat. Ugyanis mágus vagyok. De ne valami csóró bűvész trükkökre gondolj, ez tényleg mágia. Az előbb egy aprócska magból, csináltam ezt a növényi indát.-
Közben már a szekrény felé nyújtja a kezét, és mintha a gyűrűvel célozná be azt...szóval azzal csinálja, bármit is csinál.
-Nyugi nem vagyok Men in Black tag vagy ilyesmi....és ez vissza is érvényes, én sem szeretném, ha holnap azzal lenne tele média, hogy a mágia létezik és képes vagyok növényeket manipulálni vele...Amúgy pedig David vagyok, David Shaw.-
Miközben várakozóan nézem mit fog művelni, megpróbálom kiterjeszteni az érzékelésemet, hátha a közelben történik valami, ami kiváltotta ezeket a képeket. Próbálok felidézni valami hasonlót, amit olvastam vagy nagyapa tanított nekem, hátha beugrik valami. Mindenesetre baromi nyugtalanító, hogy ilyen látomásokat kapok csak úgy a semmiből...

Felszerelés: