Gótika

Rettentő rajzolat
(A jó lovaggal írok, ha írt Vayne is)

Öl, gyilkol, zabál, emészt, szaporodik
Pár rövid ötlet zúg végig a fejemen, valahonnan mélyről, érzem, hogy a vágy elemi, ösztöneim a részüket követelik mikor a fényképezől hangja üti meg a fülem és felkelek a gép roncsai között. Rövid szünet míg feldolgozom, rámeredek a tömegre és egy pislantás után elszabadulok, küzdve ösztön és értelem határán.
Nekilódulok a tömegnek, megpróbálom felmérni az eszközöket, megjegyezni őket, mint a használati utasítások pontos sorait. Egyetlen gyors célként felszámolni mielőtt elszabadul minden...
Egy mozdulattal próbálom mindet porrá zúzni, a logika azt súgja, senki nem tudhat rólam, nem engedhetem magamnak meg a hírnév luxusát. Pusztítok a tömegben miközben Rettenet erejével szépen ismét erőre teszek szert és amint elvégeztem a dolgom adok neki egy kis jutalmat, hogy ne érezze elnyomom. Hagyom, hogy magunkkal hozzon egy zsákmányt, de a menekülésre terelem a témát. Megpróbálok meglépni, valahova el, a városból el. A lehető leggyorsabban.

~Dr. Vayne és Edward Knight~

Természetesen imádták amit mondtam. Nem csoda. Hihetetlen nagy szerencséjük van. De mindegy is.  most túl boldog vagyok ahhoz, hogy ilyen apróságok érdekeljenek. A világ megváltozott egy pillanat alatt. Bár nem én csináltam, ami sajnálatos, de ettől még kihasználhatom. És ki is fogom. Az otthoniak nem neveltek hülyét. Dehogyis.
- Márka már van, csak egy kicsit felpezsdítem.- felelem mosolyogva vendégemnek. Meghúzom a pohár tartalmát, ami kicsit soknak bizonyul. Ráadásul még a Kapitány sem bízik bennem. Kicsit sértő. Egy két köhögés után már meg is próbálom nyugtatni. - Ez csak természetes! Mi több! Ön igen fontos része! Maga nélkül mi csak egy forradalmi cég vagyunk. Manapság minden második tech cég világot vált ezzel-azzal. De maga. Maga barátom egy legenda. Vagyis igazából Steve Rogers az, de azzal a pajzzsal egy igaz amerikai sem mer vitatkozni. Ha maga ki áll oda, mint az Új Amerika Kapitány, támogatva azzal, amit most tettünk, nos, mondjuk úgy, hogy egy vezetékes telefont is bemutathatunk és sikeres lesz. És persze részesedést is kap. A tehetséget meg kell fizetni.- fejezem be kis beszédemet. Remélem ez elég biztosíték neki. Ahogy a tv elé ül én is a képernyőjére pillantok. Egy fekete izé marcangolja szét a robotot éppen. A leírásából nyilvánvaló, hogy szimbióta. De nem az, aki amkappal jött. Akkor ki? Innen? Iszonyatos időzítése van.
- Ismerős az az izé?- kérdem. Sejtem a válaszát, az egész élete ott van a gépemen. A francba, ezt is meg kell állítani valahogy. De mostanra várjuk mit mond.

A nő ereje hatalmas, leszereli a fegyvert, megállítja a robotot. Ilyet nem láttam még. Nagyon szép dolog, hogy a hazáját szolgálja, ez látszik a jelmezén. Hogy milyen messze van a kórház? A gondolkodásom most zavaros, mert éppen szét lett verve, lőve a házunk, majdnem meghaltam és egy másik világról mentett meg valaki egy másik világról származó ellenségtől. Mikor világok találkoznak, akkor nehéz tiszta fejjel gondolkodni. John tudja, úgy látom, mert Kirával akar menni. Akkor közel van a kórház.
- John, ne erőltesse meg magát! A hölgy biztosan gyorsan elviszi és ellátják a sebeit.
Azért is zavarban vagyok, mert ez az idegen, aki segített a megmentésben, mutáns, a kevesek egyike és nemrég láttam dinoszaurusz alakban, most pedig ruha nélkül fekszik itt. Háborús övezet lett a házunkból!
- Nekem? Én nem ismerem azt a sámánt. Apa, ti ismeritek? - kérdezem, mert ezen nem tudok túl lépni.
Miért küld ilyet, honnan tud rólam? Látom Johnon, hogy fontos neki a kérés és végrehajtom. Kiveszem a táskát, ami nagyon szép. Apáék is ilyyeneket csinálnak, eredeti indián holmikat. Nagyon örülök az ajándéknak, mert szép. Kinyitom, hogy mit találok benne. A sámánok az isteneket és az ősöket is ismerik, nem tévedhetnek. Már csak az a kérdés, mit találok benne és mi köze van az egészhez. Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy John most jött, amikor idecsúszott több személy egy másik világból.
- Kira, még egyszer köszönöm és siessen a kórházba!
Az irányt megmutatom. Repülve látni fogja, hol állnak a mentőautók. A kórházat fel lehet ismerni. Jó lenne még beszélni vele, de ha a beteget el kell vinni, az sokkal fontosabb.

Svarog A föld alatt
Az ifjú Maklaunt túlságosan érdekli a technológia, vagy csak a gyűrűkben van valami. Ahogy megérintené őket azok remegek kitörnek és száguldva indulnak meg az ég felé. Fin fang Foom pont elrántja fiatal társát az útjukból, ahogy az ékszerszerű tárgyak becsapódnak a tetőbe és némi törmelék és por eső kíséretében éltűnek.
- Ősi technológia, talán az egyetlen, ami megmaradt még. Régen egész űrhajó motorjai voltak, minden egyszerre. Levegő, energia, fegyver, számítógép, de a Földön? Ki tudja mik lesznek...
Ezzel ismét köhögésbe fullad a sárkány és könnyei is kifakadnak a légszomjtól.
- Persze te majd megtudod...

Észak-manhattan
Vayne és Kapitány
A páros beszélni kezd arról, hogy mit is látnak a helyszínen. A legtöbb adás már ezzel és a robotok mutogatásával foglalkozik az internet szinte lángol tőlük. Killbane az egyik csatornán nyugtatja az embereket őrszemekkel a lába alatt. Miss Amerika kicsit szakadt ruhában repül az égen egy meztelen pasival a kezében. Majd látszik, ahogy a lény elkezdi megtámadnia felvételeket és nehézkesen szinte szenvedve besétálni egy sikátorba, ahol egy egyenruhás fickó fekszik vörös hajjal... Kap azonnal felismeri Cletust.
Jack Gammer és Bakura
Gammer gépelését pár nyomozó zaja töri meg.
- Komolyan leülsz ilyeneket beírni miközben kint Terminator-féle világ vége van?
Kérdik meglepetten.
- Ember! hívd fel a nődet vagy...
A szavaik elakadnak, ahogy az utcáról az embereket beterelik a rendőrök, köztük Bakurát. A rendőrök inkább biztonságba hozzák a járó-kellőket ameddig nem biztos, hogy a robotok nem mozognak tovább. A közelben lezuhant géphez már kiment egy bomba-osztag, hogy felmérjék vagy megsemmisítsék.
Jester
Az egyik főnök integet Jesternek a daruba.
- Phil! Hagyd abba a munkát! nem hallottad, mi történt? Robotok támadtak ránk! Biztos Latvériaiak! Nézd meg a híreket! Állítólag az egyik itt a vízbe zuhant! gyere már!
Int a bajszos, kövér fickó és már látni, hogy a legtöbben ott gyűltek össze csak Jestert a munkazaja és a koncentráció (vagy bambulás) elterelte erről a tényről.
Ralf Shaw
Ralf élő showként nézte végig, ahogy a gépek megjelentek és a várost lőni kezdték. A twittere, tumblere és facebookja megtelt üzentetekkel. már minden ismerőse próbálta hívni,d e a hálózat meghalt az anyja aggódó szavai után. A lány csak bögve guggol a földön és nem mer felnézni vagy bármit csinálni, elégé unalmas, de a srác látja, hogy tíz színes apró dolog az égbe repül, majd szétszélednek. A legtöbb délre tart, de egy, mintha feléjük közeledne.

Dél-manhattan
Kira
Kira elrepül Johnnal a legközelebbi Kórházhoz.
- Hölgyem...
Morogja gyengén John.
- Ha nem hinném azt, hogy holnap már a szellemekkel fogok táncolni most tuti, hogy elhívnálak randira.
Hörögi majd a páros landol a kórház előtt és a mentősök már rohannak, ki, mert láttak egy repülő nőt!
- Becsszó, hogy nem szoktam az első találkozáskor megmutatnia pirosgyíkomat... asszem.. ez a vérvesztesség volt...
Mondja és kacag fájdalmasa. A dokik és mentősök átveszik a lánytól és már viszik is be egy kocsin miközben az egyikük Kirára néz.
- Jól vagy hölgyem? Csak, mert vérzik az orra.
A lány most érzi meg, hogy az orrából a szája szélén az álláig lehúzódott egy vércseppekből összegyűlt vonal.
- Szeretné, hogy megvizsgáljuk?
Waynoka
Az szülei picit zavartan néznek, de mikor meglátják a táskát szinte meredten bámulnak maguk elé. nem válaszolnak, nem tudják felfogni. Waynoka a táskába néz, de nem látja az alját. Eltűnik a sötétben, ami benne van.
- Nem lehet.
Súgja az anyja.

Észak-Brooklyn
Nikostratos és Killbane
A tömeg hallgat Killbane-re majd az egyik fickó felmutatja a telefonját és rajta látszik a fekete szimbiótás fickó.
- Ha minden rendben van mi ez, a dolog Queensben?
Kérdi szinte arrogánsan, mintha ez Killbane felelőssége lenne.
Juna
A lány ül a metrón az ő telefonján is jöttek a hírek, majd pár furcsa durranás utána vonat leállt és a lámpák is kikapcsoltak. A halovány zöld vészfények kapcsoltak fel pillanatokkal később. A kocsiban ragadt egy tucatnyi pánikoló emberrel, akik mind a telefonjukat nézték. Páran arról kiabáltak, hogy megfognak fulladni, mert a levegő bármikor elfogyhat és valaki megállapította, hogy az ablak betöréséhez a kalapács eltűnt.

Észak-Queens
Knight/Rettenet és Komédiás (3/3)
Rettenet és Edward most először egészen egy emberként viselkednek a gép szétmarcangolása után csápok csapnak ki és lemetszik a közelebbi kamerákat majd a páros megindul a sikátorba. Knight búvóhelyért és a lény, hogy megölje a bennlévő felmenőjét. Közben a férfi elkezdi felfogni mi is a célja az újdonsült élettársának.

Dél-Queens
Dunkelzahn
A sárkány az egyik tetőről remek kis gépével csinált képeket a már lezuhant robotról. Maga a sárkányember sem tudta, hogy mit is tett volna, ha tényleg ideér mikor még támadt a szerkezet, de most már nem más az a robot, mint egy jó kis boost a cikkéhez. Ám a férfi azt is észre veszi, hogy valami elrepül felette, apró fényes dolog, ami szinte hívja, nagyon ismerős, olyan ősi ösztönként emlékezteti valamire. A dolog Bronxba tart...

Bronx
Clestus Cassady
A magányos zárkájának rácsait a két őrből az egyik kopogtatja a rácsoknál.
- Mi van Cassady? Hallom idezártak, mert megpróbáltak megfojtani a múltkori szobatársad, mert "furán horkolt".
- Mit vársz ettől a tetűtől? Itt fog megrohadni annyi életfogytiglanja van, hogy csak na.
- Az biztos, de ne félj, nem csak mi fogunk ki színezni, de a horkoló haverjai is. Sétálj sokat a kalitkádban, te elbaszott állat, mert mikor kijutsz soha többé nem fogsz tudni járni és hidd egyikünk sem fog menni megmenteni.

~Ralf Shaw~

A randi elég átlagos volt, igazából a csaj se volt nagy szám, mármint jól nézett ki meg minden, de elég átlagos kis k-rva volt. Azon gondolkodtam, hogy megérdemli egyáltalán rá pazarolni az időm, amikor csomó mással is elüthetném, de mint mindig most is arra a következtetésre jutottam, hogy egyszer legalább ki akarom próbálni hogy milyen az ágyban. Úgyhogy játszottam a szerepem, jaj de szép a táj, milyen jól nézel ki, csináljunk egy képet rólad, blabla... k-rva unalmas volt.
Szerencsére jöttek a robotok, és megmentették a délutáni programomat. Full random jelentek meg szerte a városban, és kezdtek rombolni meg pusztítani... adta az egész, és a legjobb helyről, páholyból nézhettem végig! Mentek is a fotók, posztok rendesen, égett a twitterem és a tumblerem, a legjobbakat pedig facebookra is feltoltam.
Lol! The robots take Manhattan! #apocalypse #robots #manhattan #goanarchy #wtf
Persze jöttek az aggódók is, de azokkal nem igazán foglalkoztam, most nem értem rá ilyenekkel szarakodni, amikor éppen szétverték az egész várost, és én élőben közvetítettem. A telefonom folyamatosan rezgett és pittyegett, kommentek, likeok, upvoteok, üzenetek... le se szartam, csak a posztokra figyeltem.
Check out this vid about the fall of NY! #apocalypse #robots #manhattan #goanarchy #wtf
Persze redditre is felment egy poszt, amit k-rva hamar topra upvoteoltak, ott gyűjtöttem a legjobb képeket. A profilképem is megváltoztattam, ahogy mögöttem a pusztuló város, én pedig vigyorgok a kamerába. Esküszöm, amíg élek nem lesz jobb kép rólam..
Today's weather forecast: rain of blood, high amount of robots, and Apocalypse! #apocalypse #robots #manhattan #goanarchy #wtf #weatherforecast
Szerencsétlen csaj teljesen besokkolt, a földön guggolt miközben én röhögtem és élveztem a helyzetet - szánalmas. Lehet, hogy mind itt pusztulunk, és ahelyett hogy dugnánk vagy élveznénk a helyzetet, ő ott cryol mint egy retardált. A show vége felé még egy ilyen speciál tüzijátékot is betolnak, apró cuccok repülnek az égbe, és kezdenek szétszéledni - az egyik pedig egyenesen felénk tart! Remélem becsapódik ide vagy valami, és tolhatok erről is egy közeli képet.
Shiny stuff in the air! The robots are up to something more? #apocalypse #robots #manhattan #goanarchy #wtf #shiny

~Dunkelzahn~

Az egész internet ég. Emlékszem még az egyik első cikkemre. Egy orosz meteorról szólt. És azt is mindenhol jelentették. De ehhez képest az semmi. Mondjuk egyébként sem volt valami nagy durranás. De ez már az. Mondj bármit. Csak ezzel van tele. FB, twitter, reddit, tubmlr, minden. Minden New Yorki akit éppen nem a robotok öldököltek, fotózott és posztolt. Most, hogy a robotok csak úgy összeestek, mindenki erről beszél. De mindegy is. Van olyanom, ami senki másnak nincs. Szárnyak. Még gyorsan ellenőrzöm a telefonomon ami fontos, aztán ugrok egyet, géppel a kezemben. Rendes fényképezőm van, hiszen mégiscsak professzionálisnak akarok tűnni vagy mi a fene. Egy ilyen repülés alkalmával vagy 10-20 képet készítek, ebből kb 3 még el is fogadható. Ha nem lesz új fejlemény a közelben, akkor mindjárt befejezem a napi fényképezést. Van valami hír egy fekete lényről. Nincs is messze. Meg kéne néznem. Éppen indulok arra, amikor valami elrepül felettem. Mi lehet az? Még egy robot? Nem, ahhoz kicsi volt. Érdekel. Nem tudom miért. Pa Williams mint azt mondta, hogy bizonytalanért biztosat soha fel ne adjak. De ez más. Egyszerűen nem bírom az agyamat elszakítani tőle. Követnem kell. Ennyi biztos. Így hát megadva magamat az ösztönöknek, utána indulok, egyenesen a Bronxba.

~Dr. Vayne~

Valamiért köntörfalaz. Nem tudom miért. Mi veszteni valója van. Az aktája szerint semmi. Az aktáról beszélve.Ideje megnézni ki az akit magukkal hoztak. De ez előtt még töltök még egy adag whiskeyt az új barátomnak.
- Pontosan mit szeretne? Ezt-azt nem tudok adni. - mondom mosolyogva. Közben a gépemen behozom a fekete izé fájlját. Hm, gyenge a tűzre egy robbanás miatt. Valamint a hangokra is, de előző gazdateste miatt nem. Hm, érdekes. Űrlény és együtt él a gazdatesttel. Anélkül nem képes túlélni. Bár igazából ezek elég nagy gyengeségek, de nem rossz előnyöket ad. Vigyázni kell. Legfontosabb dolog, hogy Osborn tett-e a robotokhoz hasonló biztonsági eszközt. Cletus aktáját olvasva elég logikusnak tűnik ez. Ha még sincs, akkor a robot tervekhez fordulok. Biztos van benne egy lángszóró, vagy napalm, vagy akármi. Esetleg egy hősugár. Meg persze annak a bizonyos frekvenciának kiadására alkalmas cucc. Remélem. Ha van, akkor elkezdem kiszerelni. Megpróbálok viszonylag gyorsan dolgozni. Nem akarom, hogy sokan meghaljanak amiatt, hogy nem tudok szét kapni egy robotot. Elég nagy szégyen lenne.

~Kira~

Nem is késlekedem, erőmmel felkapom a férfit és repülök is arra, amerre a fiú mutatta az irányt. A férfinek, vagy túl sok vért vesztett, hogy ilyen poénos kedve van, vagy tényleg elhiszi, hogy hamarosan elpatkol.
- Ugyan már, nem fogsz te meghalni. Erős vagy, láttam, és aki erős, az bizonyára szívósabb is annál, hogy ennyitől az örök vadászmezőkre távozzon.
Mondom belecsempészve egy kis indián beszédet a mondandómba.
Hamar meg is látom az épületet és le is szállok. A mentősök hamar kijönnek és átveszik tőlem a férfit.
- Vigyázzanak rá, és kérem értesítsenek, ha jobban lesz.
Mondom, még mielőtt elvinnék. Aztán az egyik orvos megkérdi, hogy jól vagyok -e, mert vérzik az orrom. Az arcomhoz kapok és megérzem ahogy a vér az államon végigcsurog, eddig fel sem tűnt, hisz vitt előre az adrenalin, de mostanában elég intenzíven igénybe vettem a képességeimet, melyekhez a megnövelt formájukban nem voltam túlzottan hozzászokva még.
- Talán nem ártana egy vizsgálat.
Mondom, bár igazából nem szívesen maradnék, de aggódom is, magam és az indián csávó miatt is. megmentette az életünket, kötelességemnek érzem, hogy én is segítsek neki, ahogy tudok, és ezt a kórházból könnyeben megtehetem.

~ Bakura~

A dolgok a feje tetejére álltak. csak úton voltam, hogy Gitár órát tartsak, aztán a következő pillanatokban robot támadás miatt tereltek be minket a rendőrök az utcáról. Fogalmam sem volt, hogy mi is folyik itt, de azért próbáltam fülelni, hátha kiderül pontosan mi is folyik itt.

~Juna~

A metrón zötyögtem, mikor az hirtelen megállt és a fények pedig kialudtak. A telómra meg is jött a fel sem több kérdésemre, hogy: Mi a f*sz történt?
A tömeg elkezdett pánikolni, majd felkapcsolódott a halványzöld vészfény, többen arról sipákoltak, hogy meg fogunk fulladni. Én megelőzném a problémát és máris a kalapács felé nyúlnék, hogy kitörjem az üveget, de feltűnik, hogy az hiányzik.
- Na ez is csak akkor nincsen amikor kéne.
Minden esetre én nem hagyom ennyiben a dolgot és előkotorászom a táskámból a dezodoromat, majd marokra fogom, és azt a felét tartom az üveg felé, ami a homorú volt és fémből készült. Vettem egy lendületnyi erőt és a kezemet a kalapács nyeleként használva odasóztam egyet az üvegnek a deoval, kicsit talán hülyén nézhetett ki a szitu, de remélhetőleg hatásos lesz és betörik majd a üveg és szabad lesz az út.

Igenis Kapitány és Vayne közlegény

Lassan csak előkerül a csapatom, még az a plusz egy tag is fenn van a neten akit beküldtek meghalni. Mert eredetileg nem voltunk elegen a feladatra. Kicsit azért örülök ennek a téridőkontinuum változós helyzetnek. Nem tudom itt mi vár minket, de legalább egy elegáns nyitást érdemes lenne összetenni és már tudom, hogy a csapattal egyszerűbb lenne. Persze mind a kettő akit ismerek egy szociopata s.ggfej, de ebben a világban még valószínű nem voltak nagy világmegváltó szuperhős csapatok. Alacsonyabb a léc és ahogy lefagytak pár őrszemtől az ellenfelek se lehetnek valami felkészültek. Sajnos nem én vagyok a PR-osok gyöngye, de a helyzet megköveteli a gyors döntéseimet.
- Igazából most elég lesz egy motor kulcs, de pikk-pakk! - Megpróbálok gyorsan Cletushoz érni, meg kell jelennünk mint a nap hősei, ahogy pedig a második pacát kell felkoncolnunk illedelmesen. De legalább a hatóságoknak átadni. Viszont mivel valószínű nincsenek a szállásolására felkészülve, maradni fog a koncolás.
- Lesse ki a frekvenciánkat a gépből és szóljon ha rajta van az adáson! - Szólok még az ajtóból gyorsan, majd ha kaptam kulcsot ha nem irány az utca front. De a második lépcső után rájövök, hogy esélytelen. Sprintben szelem át a szobát előre kiáltva:
- Ablak! - Ha nem lesz nyitva egy sem akkor kénytelen leszek egyiken pajzzsal előre átugrani. Nem lehet elég hamar elkezdeni legendákat gyártani, a kiberkarral pedig szép ívet adhatok majd magamnak az ellökés pillanatában. Ha nagyon magasban vagyunk szomszéd házig ugrok és így oda vissza jutok le a földszintre. Majd felmutatással pedig megpróbálok szerezni egy járművet.
Irány történelmet írni.



Eddy rettentő kallandjai

Befordulunk ismét a sikátorba, sikerül még kordában tartanom a szörnyet, de kínoz a gondolat, hogy igazából ő feszegeti az én határaimat. Megpróbálok kitartani, engedek ha muszáj és megrántom a gyeplőt mikor nincs felkészülve rá. Nem lesz egyszerű kör, fejben sakkozunk és a partnerem egy vérengző f.szkalap akinek ha nem tetszik a játék egyszerűen felborítja a táblát az asztallal együtt és akkor mind a ketten megüthetjük magunkat.
De igaza van, az elődnek meg kell halnia, talán csak ő ismerheti a lény természetét, viszont nem úgy viselkedett mint aki meg akarná velem osztani őket. Veszélyes állattá vált, mint a lény amit átszökött rám is. Talán én kordában tarthatom az enyémet, de a másikat valaki már bekebelezett és nincs idő nagy hollywoodi párfordulatokra. Lelöktem már a lóról, itt az ideje, hogy halálra tapossák mielőtt vakon visszaszabadul Damaszkuszba.
Az előbb a gépeknél látott csápokat próbálom ismét használni. A magam feje után pár pontos szúrást intéznék a szívbe, rögtön hármat és mások kettőt a szemüregen keresztül az agyba. Ezeknek elkel végeznie a dolgot, de ha fertő tud jó tippet adni azt is felhasználom. Viszont siettetem a távozásunkat, nem tudom milyen esélyekkel indulunk az éles lőszer ellen és nem ma akarom kideríteni.

Svarogot nagyon is érdekelték a gyűrűk. Egyszerűen hívogatta a belőlük áradó energia, birtokolni akarta őket. A következő pillanatban mielőtt hozzányúlt volt, egyszerűen megremegtek és sorban kirepültek.
Foom elmondta, hogy ezek egy nagyon fejlett technológia részei, az ő népének alkotásai. És most egyszerűen elrepültek előle. Az emberek közé.
Dragunov kezei ökölbe szorultak, érezte, ahogy egy lánggolyó formálódik a tenyerén, de türtöztette magát. A makulan, az ő fajtársa nagyon rossz bőrben volt.
- Nem szabad, hogy az emberi faj kezébe kerüljön. Igazi rohadékok! Eladják a másikat, csak a hatalomért élnek. Visszaszerzem tőlük, ha kell a testvéreim segítségével.
Odalépett, felszegte a fejét.
- Van információ, hogy hol vannak? Ez a mi örökségünk innentől és a mi küldetésünk. Addig nem nyugszom, míg vissza nem szerzem őket.

A szüleim úgy néznek, mint akik tudják, mi ez. Meg is kell kérdeznem, nem bírok csendben maradni:
- Ti ismeritek ezt? Valamilyen régi indián ereklye? És kicsoda John, őt mióta ismeritek?
Nagyon kíváncsi vagyok, mert túl sok minden történt itt túl rövid idő alatt. Mi lesz a házzal, ami romba dőlt? Erre fizet a biztosító? Hol fogunk lakni, amíg felújítják? Ha egy ilyen robot átjött, több is érkezett vele? A világ más részein is történtek ilyenek? A szüleim annyit tudnak, mint én, ezekre nem képesek válaszolni. A táskát ismerhetik csak. A táskát, aminek nincs alja, hiába nézem. Kipróbálom, hogy beleteszek valamit, egy leesett faldarabot és megnézem annak az útját. Én is belenyúlok, hogy meddig érek le. Vállig? Varázstáska. Mire jó ez és miért pont nekem és miért most, mikor összeütköztek a világok?

~Michael Nikostratos, Árész fia~

A csávó akivel rendet tettünk lerendezi a tömeget, én pedig az apámtól kapott sisakot nézegetem. Nem rossz cucc, úgy tűnik láthatatlanná tesz, legalábbis a reakciókból ezt szűröm le. Hasznosnak tűnik, a hónom alá is csapom - minek hordjam folyamatosan, ráadásul azt se tudom, hogy milyen erőforrásból táplálkozik, lehet hogy kimerülne ha sokat használnám - aztán megjelenik egy gyűrű a semmiből, és a nagypofájú dagadék ujjára kapcsolódik. Úgy tűnik nem csak nekem van ma karácsony. A férfit láthatóan önbizalom önti el, de kreativitása nulla - Újraformázó úr?! Hangosan felröhögök, miközben egy kék gyűrű kerül az én gyűrűsujjamra is. Zsír, még egy ajándék. A gépies hang alapján ez elektromos sugarakra képes, ami tetszik - szóval nem csak láthatatlan tudok lenni, de most már pusztítani is tudok. Egy pillanatra arra gondolok, hogy odakiáltok a csávónak mielőtt támadnék, de ez faszság lenne, és csak filmekben csinálják. Egyszerűen megpróbálok villámokat szórni rá, nem túl sok feszültséggel, az ipari 380 talán megteszi, hogy ne ordibáljon több faszságot. Ha sikerül kiiktassam, akkor megpróbálok elsőként odalépni, és elvenni a gyűrűjét, ha viszont többször kell lecsapjak rá, az se probléma - ez esetben viszont felveszem a sisakot, nem vagyok hülye. Amennyiben kiütöm, és utána más akarja lehúzni az ujjáról a bizsut, nevelő célzatú ipari árammal próbálkozok.

~Ralf Shaw~

Miközben a piros fény egyre közelít, a csaj egyre csak vinnyog és könyörög, hogy vigyem haza. k-rva irritáló, legszívesebben megütném, de nem vagyok állat. Ahogy a fény áthatol a korláton, az ujjamat célozza, és pár pillanatra felemel a levegőbe, mielőtt leengedne a földre. Így is van, isten vagyok, megérdemlem hogy repülhessek. Ez után egy gépies hang közli, hogy Hordozó lettem - köszönöm, a Ralfnál maradnék - és valami robbanó sugárról beszél. A középső ujjamon megjelenő gyűrű lenne az? Fasza. Ahogy a fekete ékszert nézem, lepillantok a csajszira, aki továbbra is vinnyog és a szüleiről beszél - és kinyújtom felé a kezem, miközben megpróbálom felrobbantani. Idegesítse a rokonait a túlvilágon, de ne engem. Ha sikerül, akkor elnézek a város felett, próbálom behatárolni hogy hova repült a többi fény, és elindulok lefelé. Valószínűleg több ilyen eszköz is van, és egyértelmű, hogy én vagyok egyedül méltó rájuk, én vagyok a kiválasztott. Mások csak elpazarolnák az erőt, és ezt nem engedhetem. Én kell az emberiség Istene legyek, és ezekkel a kis szarokkal simán képes lennék rá. Vajon mindegyik más? Hiszen különböző színük volt.

Bakura

A tömeg türelmetlen és pánikol, persze így nem tudtam meg túl sokat azon kívül amit már korábban is tudtam. Ahogy állok a tömegben a periférikus látásomban feltűnik valami, ami az ablak előtt csillant meg. Ebben a pillanatban töri ki az ablakot az a valami. A kezem ösztönösen magam elé tartom, hogy a szilánkok ne sértsék meg a szemem se az arcomat. A valami eltalál és a földre esem, majd gyorsan rátekeredik a kezemre én pedig próbálom lerázni, de az nem moccan, sőt szorosabb lesz majd egy világos kék gyűrű formáját veszi fel, ami a középső ujjamra szorult.
Majd egy gépies hangot hallok ami e szavakat mondja:
"Hordozó 3. Kiválasztva. Örvény sugár aktív."
~ Ez meg mi a csudát jelent? Örvénysugár?
Teszem fel magamnak a költői kérdést, majd megindulok kifelé közben pedig reménykedem, hogy nem állít meg egy rendőr sem. Valami azt súgja, hogy nem tanácsos a továbbiakban nagy tömeg közelében maradnom. És ha meg akarom tudni mi is ez az örvénysugár, és miért pont az én kezemre mászott rá ez a gyűrű akkor a válaszokat nem itt kell keresnem.

Kira

A dokik bekísérnek majd megvizsgálnak.
- Nos doki megmaradok?
Kérdem viccesen, de a válasz sajnos annyira nem volt már vicces.
- Wáo, én meg csak annyit éreztem, hogy megfájdult a fejem. Lehet ennek valami maradandó hatása? esetleg vérrög?
Kérdezem, bár nem lelkesednék az ötletért, ha a fejemben kellene matatniuk, de jobb mint, hogy egy életre gyogyós legyek.

Diana

~ Még mindig nincs jel. Talán a tetőn majd lesz.
Gondoltam magamban mielőtt kimásztam volna. Nagyon aggódtam a nővéremért főleg azok után amiket az ablakból láttam. Meg akartam tudni jól van -e, így nem érdekelt hogy nappal van, mégis kimásztam a tetőre, hogy onnan próbáljam meg elérni őt, persze eredménytelenül. Ahogy eltettem a telefont és megindultam volna vissza hirtelen valami furcsa érzés fogott el. Úgy éreztem valami vagy valaki közeledik a hátam mögül.
megfordultam és mikor megláttam az érzés valószínűleg okozóját, alíg akartam hinni a szememnek. Meg is dörzsöltem hamar, de mikor ismét kinyitottam még mindig ott volt előttem.
- Ez nem tehet. Talán mégsem én vagyok az egyetlen sárkánylény?
Teszem fel a kérdést míg közeledik, és ha válaszol akkor valószínűleg nemcsak a képzeletem játszik velem.

Juna

// 24 éves kislány. Nice //
Sajnos nem vagyok elég erős hogy kitörjem az üveget így először csak repedésnek indítom az üveget. Folytatnám is addig az ütlegelés még az kitörne, de aztán valami fémes színű dolog átüti a falat, majd magával ragad és egyik szemben lévő székig sodor. Ahol hirtelen zsugorodni kezd a valami majd az ujjamra mászik rá és végül kék gyűrű alakot ölt a középső ujjamon. Egy gépies hang szólal meg, bár amit mond abból egy kukkot sem értek.
- Dezi micsoda? Na nyolc ki kell jutnunk innen.
Mondom nem túl hangosan, majd megvizsgálom a lyukat a falon ahonnan a gyűrű előjött. Hogy kiférek e rajta és hogy azon keresztül el tudunk -e menekülni innét.