Washington

Résztvevők: Jack Kames (Miller „sólyomszeme”), Cletus Kasady (Grendel), George Ethan / Árny (Skarlát Boszi) és Steven Storm (Revans)
Következő körváltás: 2013. október 14. (hétfő)

Ahogyan beértek a helységbe kames vigyázzállásba vágta magát és szalutált a katonának.
- Uram! – mondta.
- Pihenj! – válaszolta. – Remélem a szemtelenebb és illemet nem ismerő fajta legalább addig él, amíg visszahozza a belé fektetett pénzt.
Mondta némileg lesajnálóan egy pillanatra Árny felé nézve. Majd bele is kezdett abba, hogy a feladatot ismertesse. Egy holografikus kép jelent meg a csapat előtt, egy több főből álló csoportról, ami igencsak vegyesnek volt mondható felállásban.

- Egy nemzetközi maffia csoport, akiknek a központja az EU-ban volt, másik részük pedig Dél-Amerikában. Mindkét hely kevésbé lett jó a megélhetésüknek, így úgy döntöttek, hogy átteszik székhelyüket a Staten Island-re. A maguk feladata, hogy kinyomozzák, hogy hol vannak és miket tettek eddig, mire készülnek, bizonyítékot gyűjtsenek ellenük és utána felszámolják a szervezetet.
Itt várt néhány pillanatot várva főleg, hogy Cletus tegyen megjegyzéseket, majd utána szólalt meg.
- Szigorúan törvényes keretek között – nézett végig a csapaton és pár pillanatra a tekintete elidőzött főleg Cletus-on.

//A kép ez, csak vegyétek úgy, hogy Rejtély (kékbőrű csaj) és Kardfog nincs rajta, csak a többiek.//

Egy holografikus képen egy csapat jelenik meg előttünk.
- Ronda egy társaság, az már biztos. - jegyzem meg - Na nem baj, amíg húsból és vérből vannak, én nem vagyok válogatós.
Amikor végez a célpontok ismertetésével prüszkölve felröhögök.
- Máshol nem volt jó az üzlet, ezért átköltöznek New Yorkba, ahol ott van az összes szuperhős, Bosszúangyal és még mi is?! Ezeket szinte kár is megölni, annyira hülyék! De persze örömmel elvégzem ezt én, mielőtt még valaki más kapja el őket. A végén még megúsznák a börtönnel! A törvény emberei vagyunk, és ezek a legsúlyosabb büntetést érdemlik. Már most imádom ezt a munkát!
Jóízűen röhögök, egészen addig, amíg a katona ki nem jelenti, hogy nem ölhetjük meg őket. Itt a vidámságomat, mintha elvágták volna.
- Na ne már! Ezt bárki megoldja, miért nem hívjátok Amerika kapitányt, meg a többi kiscserkészt akkor?! Hogy lehet így elpazarolni a szakértelmemet?!

- Csak mert a híresebbek itt vannak az nem azt jelenti hogy máshol nem élnek nagyobb erejű lények. Itt legalább tisztában vannak a veszéllyel. Kisebb az esélye hogy olyan problémával találkozzanak amire előtte nem készülhetnek fel. Valamint a hősök jelenléte miatt a piti bűnözők félnek tőle vagy nem tudják kifosztani a területet. Egy megfelelően jól képzet bűnözőkből álló csapatnak olyan ez a város mint egy svédasztal. – Válaszolt Steven Cletus megnyilvánulására. A feladat pedig pont emiatt nem tetszett neki. Valószínűleg nem csak holmi harmadik világbeli képzetlen kölykökkel fognak találkozni, ha megpróbálják felkutatni ezt a társaságot. Mikor viszont az ezredes kijelenti, hogy törvényes keretek között kell ezt végrehajtaniuk, Steven is elenged egy grimaszt, de aztán hamar fegyelmezi magát és bólint egyet.
- Pont ez a lényeg Cletus. Eddig ilyenkor mindig őket hívták, de nekünk be kell bizonyítanunk, hogy mi jobbak vagyunk. Nem csak erősebbek, hanem gyorsabbak és hatékonyabbak. Be kell bizonyítanunk, hogy rájuk nincs szüksége a népnek.
~ És persze ha ez sikerülne, akkor a nép kedvenc szuperhős csapata felett a kormány teljes controllal rendelkezne.
~ Érdekes egy elképzelés, de biztosra veszem hogy nem ez az első próbálkozás erre. Kíváncsian várom mi fog kisülni belőle.
- Uram, ezen a képen kívül van még bármilyen más információ róluk?

A felém intézett szavakra nemes egyszerűséggel vállat vonok, miközben folytatom a város bámulását az ablakon keresztül. Miért kéne pont egy ilyen féreg sértését felvennem? Ő sem több mint bármelyik másik nyomorult amely ezen a sárgolyón él, egyetlen húzásomba kerülne és nem lenne itt belőle több, csupán egy összeszáradt test, egy kupac hamu, vagy talán annyi sem. Káosz mágia... Képes vagyok teremteni, formálni, törni, hajlítani, meghazudtolni a valóságot s magát a halált is átverni, a határok szinte végtelenek!* Oly tudással rendelkezem, mellyel a valóság maga hever a lábaim előtt, és mégis... Tisztában vagyok vele, hogy ha túl sokat veszek ki belőle, az vissza fog csapni, a káosz esetében pedig nem vagyok benne biztos, hogy elkerülhető egy eszméletvesztéssel, amivel eddig inkább dolgom volt, mégis... Ezzel az energiával képes vagyok olyanokra amiről eddig álmodni sem mertem, s sokáig mégsem hallottam még csak a létezéséről sem, pedig a káosz az valóság legalapvetőbb szöveteiben is megtalálható. Mindenesetre is megőrzöm a hidegvérem, s bár most elég közel álltam hozzá, nem szabad engednem a csábításnak és beleesnem a hatalomittasság hibájába, ha azt megteszem azzal a saját végemet sürgetem, méghozzá rohamosan. Mikor feljön a kép azokról akiket keresnünk kell, vetek feléjük pár röpke pillantást. Furcsa társaság, feltűnő kinézettel, úgy ahogy, ebben a világban sem igazán számít semmi feltűnőnek ami fizikai elváltozás, hiszen egyszerűen lehet mutáció, mégis szúrja a szememet mostanság az ilyesmi. Az külön ki van hangsúlyozva, hogy törvényes módon kell kezelni az ügyet, avagy nincsenek halálos áldozatok, számomra pedig ez rendben van, nem érdekem senki halálát sem okozni, nem leszek tőle boldogabb vagy felszabadultabb, ugyanakkor a békémet sem borítaná fel, nem igazán számít, hogy ki él és ki hal, de ezúttal erre külön ügyelni fogok.

* Mágiával kapcsolatban ha valami gyökérséget írok rugdossatok meg skypon, marvel wikiről szedem és próbálom értelmezni.

Továbbra is a tájat vizslatom, töretlenül, igaz hallgatom közben, hogy mit beszélnek és biztosra veszem hogy van akinek ez szúrja a szemét, de különösebben nem érdekel, hiszen miért kéne, hogy érdekeljen? Amíg a szerződés szerint teszem a dolgomat, addig nem lehet kifogása, abban pedig nem volt leírva, hogy kivel miként kell viselkedni, efféle féregnek pedig nem ismerek el semmit, munkaadó csupán, vagy inkább közvetítő. Osborn sem jobb a szemeimben, de neki kénytelen vagyok tűrni és elfogadni amit mond, ennek viszont nem, így az ésszel kapcsolatos megjegyzésre sem reagálok semmit. Az kicsit kellemetlen, hogy semmit nem tudunk az ellenségről, de számomra valamilyen módon már megszokott, hiszen eddig bármivel kerültem szembe életem során, leszámítva talán a fiatalabb éveimet, azok mind ismereten eredetűek voltak, vagy ha más nem, olyan erőkkel rendelkeztek amiket nem ismertem, leszámítva talán a démonokat, bár azokat is inkább Mephisto jóvoltából tudtam... Heh. Attól függetlenül, hogy valaha az embere voltam, továbbra sem hiszem, hogy oda fogok kerülni halálom után, az én sorsom az, hogy a mágia visszavegyen miután távozom a földről, visszavegyen s a lényem ismét a kozmikus anyag része legyen, mint amilyen valaha lehetett mielőtt kiszakítottak belőle.... Nos, ezt a gondolatot ültették a fejembe, ebbe neveltek, egyértelmű, hogy ebben hiszek s logikusnak is látom, bár a mágia útja sokszor kifürkészhetetlen, de hiszem, hogy megfelelő tudással egyszer egy lehetek ezzel a misztikus erővel, minden csak idő kérdése és persze azon is múlik, hogy mennyi energiát fektetek bele... Sokat fogok, csak adódjon rá időm... Fog. Végül úgy néz ki, hogy mehetünk a dolgunkra, amire ugyan úgy, mint eddig szinte minden másra, nem reagálnék különösebben, csupán csendesen kiballagnék a teremből, de hozzáfűz az öreg egy fenyegetést, miszerint ha nem vagyok ott levadásztat. Ennek a tényére felröhögök, a hangom mélységéből eléggé groteszk módon, végül pedig kisétálok a teremből. Máris szereztem magamnak egy ellenséget, de egy könnyedén eltiporható parazitáról beszélünk éppen, így nem töröm magam a dolgon, nem mintha más esetben aggasztana. Végül csak kilépek a teremből és a lifthez megyek, mivel nincs más dolgom, nincs felszerelésem amit magamhoz kéne venni, dolog sincs amit el kéne tudnom, így nem pazarlom sétálgatásra az időt, az első adandó alkalommal felmegyek a tetőre és annak a lehető legközelebb állva a pereméhez nézem tovább a várost. Őszintén szólva, tetszik ennek a féregkupacnak a látképe, ebbe legalább valamikor munkát fektettek, bár a természeti képződmények, vagy egy hatalmas tájkép ebből a magasságból jobban lenyűgözne de ez sem rossz. Kicsit necces, mert eléggé szeles idefent, a köpenyemet eléggé rángatja a természet ezen ereje, de még ha le is esnék,ami nem valószínű mert annyira nem állok közel a széléhez, plusz eléggé biztosan álok a lábamon, még ha a járás maga kissé fájdalmas is... Szóval ha le is esnék, magának levegőnek a torzításával visszahoznám magam, így igazán nincs mi miatt aggódnom, a képért pedig megéri.

Van abban valami, amit Strom mond, de akkor is fájdalmas hiba, hogy a gyilkolási szakértelmem kihasználatlan marad, na meg persze így sokkal unalmasabb is lesz az egész. Abban azért még reménykedem, hogy káoszba fullad a küldetés, és nem marad más megoldás, mint lemészárolni őket. Talán ha sikerülne valahogy úgy alakítanom a helyzetet, hogy ne legyen feltűnő, hogy miattam sülnek el rosszul a dolgok...
~ Már megint elfelejted, hogy én figyelek rád! Nem fogsz tönkretenni semmit, hanem szépen teljesíted a feladatot, erről gondoskodom. Nem fogok visszaköltözni újabb évekre valami tartályba csak azért, mert te nem tudod visszafogni magad!
~ A francba már veled!
A katona megjegyzésérre nem reagálok. Bár ott van az inger, hogy kitépjem a nyelvét érte, Rögtön érzem, hogy komédiás merevíti is a tagjaimat. Ez a hülye takony, csak a baj van vele! Amikor véget ér az eligazítás, morogva elindulok a tető felé. Lehet, hogy nem kéne odamennem, és hagynom kéne, hogy megpróbáljanak levadászni. Sokkal nagyobb móka lenne ezeket a savanyú barmokat egyenként legyilkolni, mint "törvényesen kiiktatni" egy csapat maffiózót...

A válasz megértését Steven csak egy bólintással nyugtázta. Nem tetszett neki hogy az ismeretlenbe dobják le őket bár a helyzet nem volt szokatlan.
- Mint a régi szép időkben. – Jegyezte meg alig halhatóan egy kisebb mosoly kíséretében. A problémát számára nem a feladat és annak körülményei jelentették, hanem a jelenlegi társai, valamint a saját ereje. A régiek sem voltak épp egy jól összedolgozó csapat, de ott mindenki egytől egyig egy megállíthatatlan pusztító gépezett volt, és mivel a pusztítás volt mindig a feladat, így ez ideális is volt. Cletus talán egész jól elboldogult volna ott addig, míg véletlenül el nem taposta volna valaki. Most azonban törvényes úton kell eljárniuk ami azt jelenti hogy mindanyiuknak vissza kellesz fognia magát, és ahhoz hogy így egybe megússzák, össze kellesz dolgozniuk. Az eddigiek alapján pedig ez nem igazán fog menni. Árny egy magányos farkas. Letagadni se tudná, annyira látni rajta, hogy abszolút de nem érdekli semmi és senki. Ő csak a hatalom miatt van itt. Cletus ha tehetné már rég átvágta volna valamennyi ember torkát az épületben köztük Steven-t is.. legalább is megpróbálta volna, de a szimbiótája miatt nála van rá esély, hogy képes lesz az összefogásra. Majd a harctéren kiderül. James magányos farkasnak tűnik, de a katonai tapasztalata miatt talán még vele is lesz a legkisebb probléma együtt dolgozni. Vele inkább az a gond hogy a képessége miatt Steven nem dolgozhat mellette 100%-os teljesítménnyel. Na és itt van Steven is. A nanotikat elvették, Sam-et meg gyógyszerezik amivel bár sikerül visszaszorítaniuk valamennyire a gyilkos ösztöneit, de ez a harci kapacitására is rossz hatással lesz. Mikor végeztek Steven megvárta míg James szalutál, majd utána elengedte magát az addig tartott vigyázzállásból és követte a többieket kifelé. A szalutálást továbbra se hajtotta végre ugyanazon okból amiért korábban sem. Mielőtt még felment volna a tetőn várakozó helikopterhez, még útbaigazítást kért, hogy merre felé vehet magához némi felszerelést, majd ott egy kardot, két dobó kést és egy tőrt vett magához, valamint egy pisztolyt egyetlen tartalék tárral. Steven nem volt mester lövész, de tudta hogyan kell lőni és vész esetén jól jöhetett. Figyelt arra is, hogy a tőr a kések és a kard mind fémből legyenek. Ezen felül még egy golyóálló mellényt is magára vett, de abból inkább csak azt a fajtát, amely csak a kisebb kaliberű fegyverek ellen véd, de cserébe nem hátráltatja annyira a mozgásban a viselőjét. Miután ezzel végzet, felsietett a tetőre, hogy még egy perccel indulás előtt ott legyen.