Re: Washington

by **Tyler** Szer. 14 Dec. 2011, 08:56

-Ezt neked! A fejét, tesó csak hogy jó legyen neki!-
Üvöltöm, mikor sikerül kirántani a lábát, Zam meg fejbe csapja. De még ezt is túl éli, fene a száját. Már készülnék újabb támadásra, mikor Rachel sikolyát hallom és....
-Hé hol a fenében vagyunk?! Eric mi a fenét csináltál?-
Kérdezem meglepetten körbepillantva az ajtókon, rajtuk különböző feliratok vannak. Próbálom kiolvasni, hogy mik vannak rájuk írva. Közben pedig kezdem sejteni, mi a fene folyik itt.
-Most mi van? Kezdjünk zúzni itt mindenfelé, vagy van valami terved is Eric. Mellesleg sietnünk kéne, a többiek pácban lehetnek.

by **Kőszív** Szer. 14 Dec. 2011, 10:13

A férfi nagyon is él. Úgy tűnik, meg kell küzdenem a fegyverért. Legyen. Előbb vagy utóbb úgyis összetűzésbe keveredtem volna a Hydrával. Miért is ne rendeznénk jó előre a dolgot? A Hydra is agymosott fanatikusok nyomorult gyülekezete, akár a gyűlölt Dagon Kultusz. Örömmel számolok le a vezéreivel.
Míg a kopasz férfi felkel, felkészülök az összecsapásra.
Mivel fegyvere közelharci, nyílván képzett pusztakezes harcos. A Sátán Karma veszélyes, a legjobb, ha megpróbálom távol tartani magamtól. Mivel katana van nálam, enyém a távolságból adódó előny.
Egyedi harcstílusomat alkalmazom, a japán kardvívás és a thai-boksz elemeit keverve. Megpróbálok kitérni ellenfelem támadásai elől, majd elemi erejű rúgással a térdét célozva földre vinni. A katanát a Sátán Karma csapásainak hárítására használom, de ha a férfi földre kerül, lesújtok rá vele.
- Nem találkoztál még az én „fajtámmal”, Náci. Többet nem is fogsz.
Válaszolom gúnyosan és a terv szerint várom a támadását.

by **Ko-Rel** Szer. 14 Dec. 2011, 11:06

Az időzítése remek volt, a többiek amúgy is elterelték Fájdalom figyelmét, és Zam is besegített, így Namor ki tudta hozni Eric-et a mágus lábai elől mielőtt még megölhette volna. Messzire nem jutott a fiúval, hiszen az máris ellökte magát tőle, azzal, hogy tudja a megoldást. Az atlantiszi király meglepetten nézett utána főleg, amikor a mutatványa után többen eszméletlenül terültek el a földön. Ennyit a megoldásokról, főleg, hogy így még kevesebben is maradtak, mint korábban. Fájdalom páncélja végre megrepedt, most már nagyobb esélyük volt arra, hogy bármit is tegyenek, főleg, hogy az alaknak varázsolnia sem sikerült. Ki akarta használni a meglepettséget, így szinte azonnal repülve indult meg Fájdalom felé és, ha odaért, akkor igyekszik a repedésen át megütni a mágus arcát teljes erőből.

A többiek akcióját kihasználva Zam végül sikeresen be tudta vinni a támadását Fájdalomnak, aminek hála a páncélja végre feltört és most már még egy hely maradt rajta, ahol támadható volt a többiek által is. A következő támadásnak hála ismét méterekkel hátrébb kötött ki a kree férfi, amit mostanra már nagyon kezdett unni. A törmelékeket félrelökve az útjából kelt fel a földről, látta, hogy többen a földre estek eszméletlenül, köztük a fiatalabbik öccse is. A csapat azon részével nem foglalkozott, majd ha vége van az ellenfelüknek. Látta a szeme sarkából, hogy a halkirály is elindult, Fájdalom pedig nem tudott varázsolni, így hát a Vádló sem késlekedett tovább ő is megindult vissza a mágushoz és ezúttal hátulról próbálta deréktájon megütni ellenfelét, arra ügyelve persze, nehogy a halat találja el véletlenül, ha Fájdalom kitérne a támadás útjából.

by **Serena Davidson** Szer. 14 Dec. 2011, 11:23

Morogva néztem a gyémántra, dobáljuk kövekkel, mintha egy hangyabojt próbálna elterelni, vagy valamit megakadályozni, hogy ne tegye, amit akar. De ez ellen? Főleg, hogy még Manót sem hagyja békén, aki arra vár, hogy kirántsa a lábát. Zam legalább talált, és Eric is szabad, mire megint odébb kötöttek ki a többiek. De most legalább már látszott az ocsmány képe Fájdalomnak, és azt ki lehetett csipkézni. Már indultam volna, amikor Ericnek remek ötlete után Rachel felsikolt, majd fény áradt ki kettejükből és a következő pillanatban teljesen máshol voltunk. Körbenéztem, fogalmam sincs, hogy hol lehettünk, egy folyosó, rajta ajtók. A levegőbe szimatoltam, miközben a karmaim kipattantak a helyükről és hangosan mordultam fel miközben Eric felé néztem.
- Tudod kölyök – kezdtem morogva. – Látom téged sem tanított meg jó apád arra, hogy oszd meg a többiekkel, hogy mire készülsz! Csak engem emlékeztet arra, amikor Magneto-nál a fél csapat eltűnt a ceremóniáról? – kérdeztem szarkasztikusan.
Az első ajtó felé léptem, majd igyekszem úgy állni a falhoz, hogyha kinyitom, bármi is van odabent ne egyből engem találjon el, majd kicsapom, vagy becsapom az ajtót, attól függően merre nyílik, hacsak a többiek nem állítanak meg.

by **Henry White** Szer. 14 Dec. 2011, 14:21

Nem tudom képes vagyok-e elszívni a varázserejét, hisz Zam-Rel és a többiek zavarnak ebben. Épp hogy elkezdeném, Eric Rachel-l csinál valamit, ennek köszönhetően a csapat fele elájul. Felkészülök, hogy Fájdalom újabb varázslatát, valahogy kivédjem, de a meglepett arcát látva, rájövök nem képes varázsolni, s ahogy látom a páncélja is megrepedt. Itt az esélyünk. Miután Zam-Rel és Namor támad utána én is újra energia gömbökkel támadok, próbálva a fejére és a repedésre célozni a robbanásokat. Ha újra elszívná az energiát feltöltve magát, azonnal abbahagyom a támadást és szellem köddel próbálom meg legyengíteni, míg a többiek közelharcban próbálják kiütni.

by **Albert Shear** Szer. 14 Dec. 2011, 17:10

Yusuf úgy érzi, mintha egy akciófilm hőse lenne. Volt már része érdekes, hajmeresztő és veszélyes dolgokban. De ez a mostani harc minden eddiginél...epikusabb. Ha lenne ideje megfelelő szót, kifejezést keresni a jelenlegi eseményekre, egészen biztosan csak az "Epikus"-t találná ide illőnek. Ahogy halad, ahogy elhajol a visszafelé érkező csapások elől, ahogy...
...ahogy Yusuf szeme kipattant, mintha álomból ébredne, zavarodottan tekint körbe. Próbálja felmérni a testének helyzetét. Van-e fájdalma, érzi-e a futás okozta kimerülést, milyen gyorsan ver a szíve? Ezeket mind ellenőrzi és csak ez után foglalkozik igazán a külvilággal. Megteheti. Megengedhet magának néhány szusszanásnyi időt, mert látszólag nincs veszélyben. Ez pedig nem más, mint luxus. Hiába élt csatornában évekig. Az apró luxus cikkeket és lehetőségeket szereti kihasználni.
Amikor a vele együtt lévők arcáról ugyanazt a tanácstalanságot olvassa le, amit ő is érez, kicsit megnyugszik.
- Lehtne rosszabb is. Bár tényleg jó volna tudni mi folyik itt... - jegyzi meg félhangosan s ő is az ajtók feliratának nyelvét és a feliratok jelentését próbálja beazonosítani és megfejteni.

by **Thorhalla** Csüt. 15 Dec. 2011, 11:15

A pajzsot sikerült visszaszereznie ugyan, de nem úgy, ahogyan szerette volna. Bízott benne, hogy sikerül sérülés nélkül megtennie, de nem jött össze. Felnyögött, ahogyan a bal karja kificamodott, ha lett volna idejük néhány pillanatra, akkor minden bizonnyal megkérte volna valamelyik társát, hogy rögzítse annyira, hogy legalább a pajzsot tudja azzal a kezével használni. De erre sem volt idő, így kénytelen volt a jobb kezével használni a pajzsot. Miközben a többiek támadtak ő is próbált újra Fájdalomhoz jutni, figyelve, ha végül mégis támadna, akkor a pajzzsal védekezik. Ha sikerül odajutnia hozzá, akkor a pajzs élével próbálja a mágus nyakát megvágni.

Zam támadása sikeres volt és végre a páncél is feltört, így most már a többieknek is támadásra volt lehetőségük, legalább is Freydis így gondolta, ám ekkor nagybátyja felkiáltása után a fényesség következett és többen a földre kerültek. Ellenben Fájdalom már nem volt képes támadni. Továbbra sem mert mágiát használni, révén csak a viharoknak parancsolt, a villámok meg feltöltik Fájdalom páncélját. A kard túl kevés lesz ide, erre az elhatározásra jutott, túl közel kéne menni vele, és a többieket zavarná, így a lándzsáját vette kézbe. Fájdalom háta mögé repült, majd amikor a többiek nem zavarják a támadásban Zam mellett próbálja felnyársalni a mágust.

A fájdalmat éreztem, mikor a penge felhasította a bőröm, de nem mutattam ki, hogy megéreztem volna. Csak továbbra is a gyermeket figyeltem s próbáltam rájönni, hogy mit is tehetett az anyja, hogy képes volt így meggyűlölni. Valószínűleg azt, mit velem az atyám. Noha nálam az első hullám akkor jött, mikor megtudtam, hogy halandó akar lenni s így válni halhatatlanná. A többi ettől kezdve adta magát. Arcom sem rezdült, mikor a kardot csapásra emelte, csupán az elégedettséget éreztem, hogy végre valakinek van mersze megtenni ezt s jelenleg senki sem lesz, hogy megakadályozza ebben a gyermeket. Hallottam a suhanó kardot, de a vágás s csapás engem már nem ért el. Szóval nem tudta megtenni, csalódtam. Pedig már reménykedtem, hogy megteszi, de még ezek szerint ki kell várnom, mire megérkezik azaz idő. Felvontam a szemöldököm a kijelentése után, de pontosan azért érdemeltem, mert gyenge voltam. S saját magamat teremtettettem meg atyámmal azon a napon. Az ő arcán még mindig megvetés, az enyém nyugodt sima maszk. Egyvalami érdekelt vele kapcsolatban.
< - Ha nem emiatt érdemlek halált szerinted… - kezdtem. – Miért? Mennyire ismered azt a személyt, kit a Kilenc Világon a legjobban gyűlölsz? >
Ők arról a világról jöttek, hol valószínűleg sosem kaptam vissza az emlékeimet s a többiek pedig nem tudnak arról beszélni, hogy ki voltam valójában. A gyermek valószínűleg egy elképzelt szörnyet üldöz s fogalma sincs róla, hogy mily személy is az, ki szülte őt.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs, (Halla-n és Freydisen) mentális parancs Sarah-nak

Fegyver: Skymningen..........Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység................Mágia: 50 egység

by **Ammon Einarson** Csüt. 15 Dec. 2011, 13:06

Egy lökés hullám érkezik miután sikerül a többieknek kiszedni az áldozatot a cipőtalp alól és még sikerül pár pofont is bevinniük. Aztán Erik egy csodás ötlet által vezérelve Rachel-t használva megint vakító fénnyel töltötték be a teret és egy sok ajtós folyosó tárul elénk mikor újra látunk.
- Jó kérdés, engem is érdekel, hogy most hova kerültünk.
Nézek körbe, felmérés képp majd helyeslően bólogatok mikor a rombolás kerül szóba. Persze.... de hol is vagyunk pontosan és mit akarunk szét verni?

by **Fornesh** Pént. 16 Dec. 2011, 10:38

Kezdi elveszteni türelmét, ahogy csapdosásával még csak meg sem karcolja, úgy kerül ki minden ellene irányított támadást. Hiába a jó képzettség, itt ez sem bizonyul elégnek.
~Ez nem átlagos ember, az már biztos. Lehetetlen egy átlagembernek ilyen gyors mozdulat.~
Ekkor hirtelen felkiáltással ráveti magát. Fornesh nem tud erre mit reagálni. Hirtelen azt se tudja mit csináljon. Egy egyszerű felökleléses támadásra hasonlított, melyet könnyedén tudott volna hárítani, hisz hányszor de hányszor volt ez a gyakorlat, hogy a meglepetésszerű felöklelést hogyan kell hárítani. Ám azzal ellentétben, ennek nem az volt a célja, hogy leterítse, és a földre kerüljön. Ha a megzavarását akarta elérni, nagyon jól teljesített.
- Neked meg mi bajod van? - Nyögi ki végre, ahogy magára eszmél, milyen helyzetben is van. - Akadj le rólam! - Kiáltja dühödten, miközben próbálja magától egyik kezével eltávolítani magától, másikkal pedig így ejteni valami sérülést rajta. A türelme elvesztését az okozta, hogy ebben a helyzetben teljesen védtelen bármiféle rejtett vágás vagy szúrás elől, ami bármikor bekövetkezhet, és ő erről csak akkor tudna tudomást venni, ha már a húsában érzi a támadó eszközt.

by **Sarah** Pént. 16 Dec. 2011, 11:36

~Nos ez most könnyen ment. ~ Elmélkedek magamban miközben végig nézek a két klónomon. Nem szokszor sikerül őket probléma nélkül elkészíteni, szóval most örülök a fejemnek. Miután ki gyönyörködtem magam a saját képmásaimban, amelyekbe időközben átköltöznek a tudataim, a pisztolyt amit eddig szorongattam Jane kezébe nyomom.
- Jane! Te vagy a személyes spártai katonám! Eredj végezd a dolgod! - Osztom ki szokásomhoz hűen gyerekesen, ám mégis keményen a parancsokat.
- De miért pont... - - Azért mert azt mondtam! - Vágok még a szavába, majd legyintek is sürgetően hogy minél gyorsabban kezdjen neki a dolgának.

Nem nagyon tetszik nekem amit Sarah akar tőlem, de mit tehetnék? Lelövöm? Hát végül is most nálam van a pisztoly, de akkor az a baj hogy én is meghalok... Sarkon fordulok hát, és megindulok fájdalom felé, gőzerővel sprintelve. Azok alapján amiket láttunk, nos jelenleg van egy törés a sisakján, és pontosan az a célom. Mivel nekem a testi épségem miatt nem kell aggódnom, nos konkrétan ha sikerül közel érnem akkor célzok, lehetőleg valami immáron sebezhető részre az arcán, és úgy egy fél tárat bele eresztek.

- Rám miért van szükséged? - Nézek kérdőn Sarahra.
- Te vagy a csere játékos ha Jane esetleg elbukik, ami valószínű ha végig gondolod hogy ezek itt alig bírnak el vele. - Válaszolok mosolyogva majd élvezem tovább a műsort, a jéghoki nem ilyen izgi, pedig abban is szép jelenetek vannak.

Nem igazán értem hogy mi történt, de több társunk is a földön hever eszméletlenül.
~Miféle öngyilkos taktika ez? ~ Nézek meglepetten. A jó hír azonban hogy Fájdalom is a földön van, és hogy a sisakja is törött, szóval végre van egy kis rés ahhol árthatok neki. Megindulok sprintelve az öreg felé, igyekszem az érkezést úgy időzíteni hogy akkor érjek oda amikor tiszta célpont, tehát nem zavarok senkit és lehetőleg mások se csapnak agyon pl egy pöröllyel. Ha sikerül így oda érkeznem, akkor konkrétan rá vetődök, kipattintom a jobb karomon lévő pengét, és megpróbálom beszúrni a törésen. A vetődés végül is csak azért kell hogy nagyobb lendülettel érkezzek, és ha úgy van akkor nagyobb sérülést tudjak okozni. Kéne már hogy én is csináljak valamit a csapatért, végül is azért vagyok itt nem?

by **Godlaw / Tao** Pént. 16 Dec. 2011, 12:16

A támadásainknak valami eredménye is látszik, mikor Zam beszakítja Fájdalom sisakját. Úgy tűnik, nem sebezhetetlen, bár elég szívós, egy ilyen ütés a legtöbb élőlényt a galaxisban péppé zúzta volna... Szerintem.
A hatalmas lökés után Fájdalom megint időt nyer, én meg fájdalmat, feltápászkodom a földről, de már jobban bírom a dolgot, mint az előző alkalommal, kezdi megszokni a testem ezeket a lökéseket, a fizikai behatásokat.
A csapat egy része kikerül a harcból, azt hiszem, köze lehet a dolognak ahhoz, hogy Rachel egy pillanatra világítani kezdett. De akármi is történt, az biztos, hogy Fájdalom nem tud varázsolni, hiába próbál - legalábbis azt hiszem, hogy ezért hadonászik.
Mivel az egész csapat letámadja, nem nagyon férek oda, de megpróbálok olyan pillanatot találni, amikor viszonylag tiszta a terep. Victoriának akarok segíteni, aki a pajzsával támad. Mivel én nem tudom megsebezni Fájdalmat a páncélon keresztül, igyekszem csak közel jutni hozzá, és megzavarni, elvonni a figyelmét, hogy Victoria addig betalálhasson. A figyelemelterelés pedig ez esetben egy szorító fogás lesz, megpróbálok elég közel férkőzni, és az egyik karját elkapva a háta mögé csavarni. Kétlem, hogy sikerül, de a cél úgy is csak annyi, hogy rám figyeljen, ne Victoriára.

Leon Cinnamon nincs hozzászokva az efféle dolgokhoz, általában a csetepatékat rábízza az embereire, most mégis szorult helyzetben vannak, és cselekednie kell, mert a az emberei most nincsenek itt, hogy kihúzzák a bajból.
Feltápászkodik a földről, leporolja öltönyét, és fájlalja a hátát egy kicsit, aztán érdeklődve szemléli az eseményeket, de a tömeg már akkora, hogy úgy ítéli meg, nincs értelme Fájdalom ellen indulni, csak egymást akadályoznák. Ott van viszont Kőszív barátja, akivel bár nincs közeli kapcsolatban, az biztos, hogy ezután jobban megismerkednek majd - ha túlélik. Ők ketten álltak Thorhalla oldalán, így most úgy érzi, nem árthat, ha besegít neki. Mutáns képességét használja, kiáltásával falakat lehet lerombolni, és most a kopasz férfit veszi célba. Figyel arra is, hogy semmiképp se veszélyeztesse társa épségét a támadással.

by **Quentine Constantine** Pént. 16 Dec. 2011, 13:18

Az egyik pillanatban rám borul a sötét köd, éreztem már ilyet, sokszor ájultam el... De az ébredések nem pont ilyenek szoktak lenni. Egy pillanatra térek csak magamhoz, aztán a fényesség elvakít, ami azt hiszem belőlem árad, de nem egészen tudom, hogy miért. Oké, időnként világítanak a kezeim, ha a képességemet használom, de most nem erről van szó. Már csak utólag fogom fel, hogy Eric ért hozzám, biztosan vele van kapcsolatban a dolog.
Azonban ami ezután fogad, már több, mint meglepő. Ez már bizarr. Majdhogynem felsikoltva térek magamhoz, és fújtatok, mint egy ló, mire nagyjából felfogom, hogy mi történt. De akárhogy is erőlködöm, nem értem, hogy hol vagyunk. Ajtók, folyosó, csak páran vagyunk itt. Eric csinálta, a többiek szavaiból ezt veszem ki. És én is kellettem hozzá, ezért érintett meg. A képességeit ismerve kell egy kis idő, míg kombinálok. Teleportálás, képességcsere, az én telepatikus képességemmel...
-Nagyon remélem, hogy nem ott vagyunk, ahol gondolom! - Nézek dühösen Ericre, és felkelek végre a földről.
Elmémet megnyitom, hogy a közelben lévők jelenlétét és kilétét érzékeljem - természetesen a csapat tagjain kívül. Szóval arra vagyok kíváncsi, van-e valaki ezekben a szobákban, esetleg... A szobák vannak-e valakiben?

by **Morsus** Hétf. 19 Dec. 2011, 20:25

Thorhalla:
Bard mosolyogva végig méri a nőt, aki egy másik világban az anyja.
< - Más vagy, mint ő. Te még megakarsz halni. Azért teszed ezt, mert várod a halált. Reméled egy tettedért megfizetsz és végre megbocsájthatsz magadnak azért, amit apámmal tettél. >
Ezzel Bard megfordul.
< - A Thorhalla, akit én ismerek már halott. Teljesült a beteges vágya és mindennek uralkodója lett. Feláldozott mindent és mindenkit. Nem is hiszem, hogy apám még szereti-e, inkább azt szereti, aki valaha volt. Érintésük hideg, nem csak formalitás. Milyen érzés? Tudni, hogy van egy világ, ahol mindent megkaptál és semmid sincs? >
Kérdezi hátra nézve a fiú.

Fornesh:
Fornesh üt és Madárijesztő elkapja a kezét.
- Haragszol rám? Olyan durcás vagy...
Ezzel egyet csavar megforgatva a levegőben a férfit és a földhöz vágja.
- Feküdj le egy kicsit pihizni!
- Madár!
Üvölti a páncélos asgardi, aki Thorhalla mellett áll. Erre a madárijesztő megindul felé.
- Megyek-megyek. Így próbáljon az ember barátokat szerezni... Kaphatok olyan ferde kardot?

Kőszív:
A náci csapásai nagyon erősek, Kőszív, alig bírja őket hárítani, de gyorsan rájön, hogy a kopasz férfi lassabb nála még ezzel az ereklyével is. Ekkor Leon eltalálja Strukert, aki a földre esik. Mire ezt Kőszív kihasználná egy lövés éri a lába előtti földet. Simon Spartan a volt shield igazgató emeli rá a pisztolyát.
- Idővel döntenie kell "Fekete Király" - mondja Vörös Koponya. - Ellenünk fordul végleg és elveszít mindent, amilyen volt vagy mellénk áll és megfizeti az árát a mai árulásának.
Mondja a férfi miközben Zémó egy alkaron lévő teleportálót kezd beállítani. Kőszív válaszától függetlenül a hydra tagjai távoznak. A pokoltűz ura most látja, hogy Matsumoto viszont nem teleportálták el, talán a kéz vezetője kiesett a hydra kegyeiből?

Fájdalom ellen: Freydis Einardottir, Victoria Miller, Zam-Rel , Namor, David Ethan, Ramirez, Skaar, Judy Huniver-Frost, Zyro, Freyr
A vértes Namor és Zam ellen rakétát lő ki, ami üldözi a kettőt. Freydis hátba találja, amitől szikrázni kezd és hátra nyúl, hogy kitépje a lándzsát, de ekkor Freyr bombázni kezd. Emiatt a férfi a levegőbe repül, hogy erőteret generáljon. Zyro pont ekkor kapja el így a mező nem képes rendesen bekapcsolni. Fájdalom így is alkarral hárítja a pajzsot, ami még a bőrét is felhasítja a férfinak. Egy ütéssel lerázza magárról a kettőt, de sajnos ekkor Jane, Sarah "alkotása" lő rá egyet. A lövés pontosan a maszkja alatt kicsit kilátszó bőr sebzi fel. Fájdalom teli torokból üvölt egyet majd Janere lő a mellkasán lévő energiatárból olyan erővel, amitől a báb másodperceken belül porrá válik. Skaar ekkor neki ugrik és egy hatalmas csapással leveri róla a maszkot. A férfi a földre kerül és Skarr több ütéssel próbálja gátolni a felkelésben miközben látszódik, hogy a vért kezd szét esni és már csak kicsi pillanatokig tartó erőtereket képes generálni. Újra lő a vértes és a sugár az egyik épületromokba vágja az asgardit. Fájdalom kicsit megremegve, de feláll.

Fájdalom Tudatában: Rachel, Lorna, Hjuchia Algernon, Yusuf, Manó, Eric Morsus
Eric bólint Rachel kérdésére pirulva.
- Deeee... ez Fájdalom tudata.
Mondja a férfi. A folyosó végtelenek tűnek és mind fel van táblázva: győzelmeim, álmaim, találmányaim, stb.
- Ez egy időre lebénítja és nem tud varázsolni addig kell megtalálnunk azt az érzelmi kapcsolót, amivel Fájdalom elveszti azt a nyakéket, aminek sose tudom a nevét. Valamilyen szem. Ha azt elveszti az ereje megtörik. Titeket azért hoztalak, mert ti vagytok, a lélek ismerői. Máskor majd egyeztettek erről, amikor nem akarnak kinyírni minket.
Jelentette be nyugisan.
- Induljunk.
A semmiből előkerült egy kereszteződés így most három irányba mehetnek a szereplők: jobb, bal és előre.

by **Thorhalla** Kedd 20 Dec. 2011, 10:03

Victoria talán életében először lepődött meg azon, hogy olyan ellenféllel találkozott, aki csak így ilyen könnyedén kivédte volna a pajzsa csapását. De most mégis ez történt. Hihetetlen. És ismét kissé hátrébb került, de ez nem szegte továbbra sem a kedvét, még mindig támadni készült. Gyorsan felmérte a helyzetet, látta, ahogyan a páncél pajzsa már csak másodpercekre tartható fenn. Amikor Fájdalom megremegve próbált felállni a helyéről Vic akkor ugrott neki újra hátulról, először ugrás közben akarta fejbe rúgni ellenfelét, majd még lenyúlva a jobb karjával oldalról megcsapni is a pajzzsal.

Miután hátba szúrta ellenfelét szinte azonnal lebbent vissza a levegőbe, hogy ne legyen útban a többieknek és Fájdalom se tudja eltalálni. Kivárt egészen sokáig, láthatóan kezdett a páncél szétesni, aminek már-már ideje volt a hercegnő szerint. Erre támadt egy ötlete, nem volt túl szép, de azért egy próbát megért, hátha sikerül megszabadítani Fájdalmat a vértjétől. Ismét a háta mögé érkezik meg, vagyis oda próbál, a páncélt a nyakrésznél próbálja megragadni, miközben teljes erőből derékon igyekszik rúgni ellenfelét és eközben a páncél felső részét kísérli meg letépni Fájdalomról.

Most rajtam volt a sor, hogy halványan elmosolyodjam. Semmit sem tudott az anyjáról, egyszerűen nem ismerte őt. S mint gondoltam valóban nem tudott róla beszélni senki sem. Pedig hihetné az asgardi, hogy oly sok év távol Asgardtól s ettől a világtól feloldaná atyám átkát. Megcsóváltam a fejemet, bocsánat azért, mit Einar-ral tettem?
< - Tévedsz gyermek. Nem tettem vele semmit – feleltem. – S nem azért várom a halált, nem azért vágyom rá. Más az oka, teljesen más. Ahonnét te jöttél nem tud róla senki beszélni, hogy milyen volt az anyád s ő sem emlékszik. Abban igazad van, gyenge voltam s az anyád is, s nem tudtunk atyánk mágiájával dacolni évszázadokon át. Az ő mágiája volt, ami megölte Einar-t s mindenki mást is, ki fontos volt nekik. Einar halálával a régi Thorhalla is meghalt. Addig a pillanatig jó volt, nem tudta feldolgozni, hogy Loki mit tett. Sírva könyörgött neki, hogy változtassa meg az emlékeit s töröljön ki mindent az elméjéből. Minden, mit addig hitt, érzett, a halandók iránti szeretete, minden a viszályára fordult. Csak mert a lelke a szerelmével halt. Felteszem nem tudsz róla, hogy aznap, mikor az atyja szolgálatába állt azért ment oda, hogy megölje. Akkor is átvette a felette az irányítást s módosította az emlékeit. Mily érzés tudni olyat az anyádról, miről a világodban soha senki sem tud Loki miatt beszélni? – érdeklődtem. – Ha hazamész… Helheim-ben szerezz a fekete tó vízéből s itasd meg vele… >
Ez vagy megöli, vagy oly nemes s undorító pillanatokat láthat, mint én atyám halálakor. Mikor az őrület elhagyta s feláldozta magát értünk. Sosem bocsátom meg ezt a gyáváságát annak a féregnek. Mikor hátranézett, csak a rideg tekintetemet látta, mit hitt? Tán meglepődöm attól, hogy ott mivé váltam? Nem, pontosan tudtam, láttam azt is, mint megannyi másik eshetőségről.
< - Tudok róla gyermek – mondtam hűvösen. – Több, mint egy esztendeje lassan. Láttam azt a világot, láttam, hogy kivé váltam. A próbámon, mikor le kellett atyám lelkének egy részét győznöm magamban. Választhattam volna azt az utat, hogy azzá legyek, ki téged holtan kíván látni. Nem tettem, én a családomat választottam helyette. Őket sosem fogom feláldozni azért, hogy megkapjam a hatalmat… megtehettem volna. Mikor az istenek háborúja véget ért, bármit kérhettünk, kérhettem volna a korlátlan hatalmat is, a kívánságom az volt, hogy az anyám Lady Sif végre megadhassa azt a gyermeket Thor-nak, mire évszázadok óta várnak. Kit nem kaphattak meg amiatt, mert engem megszült. >
Körbepillantottam, a Hydra eltűnt, szánalmas, hogy máris elmenekültek. De akkor az enyémek sem maradhattak itt tovább. Nocsak, Matsumoto maradt, míg a többiek eltűntek. Érdekes. Egyetlen gondolattal foszlattam el a kis szajhán levő mágiát.
~ A SHIELD lassan megérkezik ~ üzentem telepatikusan Leon-nak, a Kőszívnek, Sarah-nak s Matsumoto-nak. ~ Addigra nem óhajtom önöket itt látni, őket elintézem én. Nincs kedvem kihozni a börtönből önöket, ha esetleg most letartóztatják itt magukat. A Hydra ma elmenekült, legközelebb nem lesznek ily szerencsések… ~
Visszanéztem a „fiamra”.
< - Ha már ilyen sok mindent megtudtál rólam s anyádról. Én is megakarlak ismerni, ha nincs kifogásod ellene – mondtam, majd egy halvány mosoly jelent meg ajkaimon. – Kíváncsi vagyok rád. Vedd le a sisakodat… kérlek. Had lássalak. >
Ha megteszi, akkor közelebb lépek hozzá s megérintem az arcát, hogy az emlékeibe nézhessek.

Aktív mágia: telepátia (a tengelyhatalmak… akarom mondani szövetségesek felé), emlékolvasás (ha engedi Bard)
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs, (Halla-n és Freydisen)

Fegyver: Skymningen..........Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység................Mágia: 50 egység

by **Ko-Rel** Kedd 20 Dec. 2011, 10:36

Nem jutott el Fájdalomig, mert az egyből rakétát lőtt rá, a halkirály próbált kitérni, de szomorúan konstatálhatta, hogy az követi és jön utána. Erre egy régi rajzfilm ugrott be neki, amit még látott gyerekként a Morsus házban. Öngyilkos akció és valószínűleg a való életben nem fog bejönni, de egy próbát megért. Ha nem sikerül, akkor jó néhány új sebbel lesz gazdagabb. Magasba repült, majd visszaindult Fájdalom felé. Egészen a férfival szembe akart megérkezni, nagyon közel hozzá, remélve, hogy a többiek elterelik addig a figyelmét. Majd bevárta amíg a rakéta elég közel ért hozzájuk és akkor lökte fel magát a levegőbe újra. Abban bízott, hogy már nem lesz ideje a rakétának őt követni, hanem becsapódik Fájdalomba.

Zam soha sem látott rajzfilmeket, és lehetséges, hogy ilyen alantas technológiát sem nagyon látott. Maximum történelemkönyvekben, de személyesen még nem. Így hát ő is a leghamarabb igyekezett a legtávolabb jutni a robbanófejtől és azt kellő távolságból egy energiasugárral, amit a pörölyből indított, megsemmisíteni azt. Pusztán azért nem közelharcban próbálta megsemmisíteni a rakétát, mert nem akarta összemocskolni a páncélt, amit nemrég tisztított ki. Ha sikerült, amit akart, akkor ebből a távolságból emelte fel a pörölyét Fájdalom irányába és egy újabb energiasugarat lőtt, de ezúttal a mágusra. Látta már, hogy az ilyen találat űrhajókat is képes felrobbantani, remélhetőleg arra a majomra már kellően elég lesz, hogy többé ne mozduljon.

by **Serena Davidson** Kedd 20 Dec. 2011, 10:50

De úgy tűnt, hogy ez mégis Fájdalom elméje. Mégis mi a fenét kerestünk mi itt?! Legalább kaptunk rá magyarázatot, az ajtókon pedig feliratok. Ekkora egoista barmot régen láttam. Bocsánat, mégsem! Namor is ott volt a listámon. Azonban Eric egyik mondatától a hátamon is felállt a szőr.
- A lélek ismerői? – mordultam fel. – Ne szórakozz velem pubi! Minket veled ellentétben mindig meg akarnak ölni, szóval sétálás közben is beszélhetsz! Nálunk már csak Barddal jártál volna jobban, vagy Madárral!
Szóval valamilyen szemet keresünk, remek! Hogyan találjunk meg valamit, amiről fogalmunk sincs, hogy mi az, vagy miként néz ki. Inkább mennék ki verekedni és keresni valami más munkát agyturkálás helyett. Nemsokára egy nyomorult elágazás. De hatan vagyunk.
- Rachel velem jön! Te pubi – néztem Ericre. – Algernonnal balra, Yusuf és Manó jobbra. Rachel irány előre! Aki megtalálta amit keresünk, majd kiabál!
A levegőbe szagoltam, bár nem vártam semmilyen eredményt, és így indultam el a folyosón keresve bármit, ami nekünk jó lehet az ajtókon. Figyelve arra, nehogy valamilyen csapdába fussunk.

by **Godlaw / Tao** Kedd 20 Dec. 2011, 13:07

Fájdalom végre kezd meggyengülni, láthatóan fárad, és bár még mindig talpon tud maradni, a páncélja kezd lefoszlani róla, az erőterei meggyengültek, a mágiája nélkül pedig arzenálja is megcsappant. Az újabb támadásra felkészülve észreveszem Namor igencsak bátor tervét, ami arra késztet, hogy ne menjek Fájdalom közelébe, mert ha az a rakéta felrobban, nem biztos, hogy túlélem. Így más taktikát választok, a kerámia késemet veszem elő, melynek most nem sok jelentősége van, mert nem Magnetoval kell harcolnunk, de csak ezt tartom magamnál mindig. Szóval előveszem, és jól megcélzom az egyik nagyobb repedést, szakadást, sérülést Fájdalom páncélján, mely lehetőleg a testén, valamely fontos szerv környékén van. A pontos célzás után pedig a pontos dobás jön.

Miután sikeresen leterítette Kőszív ellenfelét, félbeszakad a küzdelem holmi lövöldözés miatt. Kicsinyes módszerek a mutánsok összecsapásakor, legalábbis Leon szerint. A hatásvadász ultimátum, és a teleportálás után Leon Kőszív mellé lép, és meglepően rideg nyugalommal néz Matsumotora.
-Remélem jól dönt, Kőszív - jegyzi meg, miközben a Kéz vezetőjét figyeli. Valamiért őt nem vitte el a teleportálás, pedig kétségtelenül a Hydrához hűséges Matsumoto is.
-Úgy tűnik, őt itt felejtették. Vagy eljátszotta a Hydra bizalmát, vagy valamilyen más feladatot bíztak rá - elmélkedik hangosan Kőszív mellett.
Ekkor megkapja Thorhalla üzenetét, melyre csak bólint egyet, és sarkon fordulva a kijárat felé indul némileg sietős léptekkel, ügyet sem vetve a további harcokra. Közben azon gondolkodik, megjött-e már jelzésére a kívánt helikopter, vagy autóban kell-e távoznia, de valószínűleg utóbbi lesz a valószínűbb, a szükségállapot miatt.

by **Quentine Constantine** Kedd 20 Dec. 2011, 13:42

Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne képeljem fel Ericet. Még ha jó döntés is volt ezt tenni, a megkérdezésünk nélkül őrültség! Simán elvéthette volna a dolgot, rosszul használja a képességemet, és más valaki fejébe kerülünk, de az is könnyen lehet, hogy örökre bezárt ide minket.
A lélek ismerői... És még poénkodni is van kedve, na jó, elegem van. Lorna is hasonlóan áll a dologhoz, úgyhogy őt követem, aztán meglátjuk mi lesz. A szobákon sorban olvasom a feliratokat, és közben odaszólok Lornának.
-Az egyetlen, amiről hallottam a Púpostól, az Agamotto szeme lehet, de nem emlékszem már pontosan, hogy mire volt jó, mindenesetre nem rémlik, hogy olyan nagyon erős varázstárgy lett volna.
Ha olyasmi feliratot találok egy táblán, hogy: hatalmam forrása, ereklyéim, varázstárgyaim, amiknek elvesztése megtöri a hatalmamat - na, akkor egyből benyitok. De valamiért kétlem, hogy ennyire egyértelmű lenne a dolog. Sosem ilyen egyszerű.

by **Ammon Einarson** Kedd 20 Dec. 2011, 17:50

Szóval a tudatában és egy szobát keresünk. Értem, ez legalább több mint a semmi. Egy kereszteződés, három választható útirány nehezíti meg a dolgunkat de Lorna hamar eloszt mindenkit vitát nem tűrően és Rachel-el meg is indulnak.
- Hát akkor balra.
Mondom Eric nek meg úgy magamnak és elindulok a kiadott irányba és nézem a táblákat.
- Szóval valami olyasmit kéne keresnünk, hogy a szemem vagy drágaság?
Nem akarok azért sok ajtón benyitni, nem hiszem, hogy nagyobb életbiztosítás lenne mint odakinn harcolni. A végén még ránk támad valamiféle agy bogár vagy tudat őrzővédő. Bár ki tudja. Csak az ördögöt nehogy a falra fessem. Az ajtók fölött lévő táblákat viszont figyelem. Hátha egy teljesen egyértelmű szóról van szó, végül is ez az elméje... csak nem kódolja le...

by **Sarah** Kedd 20 Dec. 2011, 18:57

Örömtelien látom hogy sikerült a lövés, nem gondoltam hogy be fog jönni de mégis működik. Elmosolyodok Fájdalom fájdalmas reakcióján.
-he-he-he...- Nyögöm még ki mielőtt beborít az a sugár és megkezdem az utam vissza Sarah fejébe.

Elégedetten nézem az eseményeket, úgy látszik működőképes ötlet volt, az egyetlen amit sajnálok hogy így már nincs pisztolyom, legalább is olyan amivel ölni tudnék nincs. Sokatmondóan nézek Foxra, majd kis hezitálás után meglökdösöm a vállát.
- Gyerünk gyerünk! Most te jössz. - - Dehát én... - - Fogd be és takarodj harcolni!- És ezzel együtt tarkón is vágom szerencsétlent, nem szeretem ha az embereim nem teszik amit mondok. Ekkor érkezik meg az üzenet Hallától, miszerint jobb lessz lelépni, amit nem is igazán ellenzek, végül is nem értem hogy miért is nem tettem meg eddig.
- Most szerencséd van, legközelebb veled kezdek... - Mondom kissé sajnálkozva, majd a vállára teszem a kezem. Amint hozzá érek, a teste konkrétan élettelenné válik, s bizar puding állagú masszaként folyik fel a testemre, s kis idő elteltével ismét bőr állagot vesz fel.
- Majd hívjál ha kell valami! - Ordítom még halla irányába, majd amilyen gyorsan csak lehet, ignorálva mindent kb, igyekszek elhagyni a terepet.

A tervem nem igazán jön be, támadnék én, de túl sokan veszik körül Fájdalmat, aki láthatóan elég sokat kap, és egyre rosszabbul tartja magát, szóval gyengül. Végig nézve amit a többiek csinálnak, úgy döntök hogy tanácsosabb most távol maradni az ellenségtől, mert vagy felrobbanok, vagy felrobbanok, azt pedig valahogy nem szeretném. Igyekszem kivárni amíg végeznek, és csak akkor neki ugrani ha már nem annyira életveszélyes a helyzet, na meg persze ha oda fogok férni. Támadás közben igyekszem az egyik nagyobb repedésen keresztül támadni, és a lehető legnagyobb kárt okozni, majd eltávolodni ismét, mielőtt kapok valami halálsugarat az orcámba.

by **Kőszív** Kedd 20 Dec. 2011, 20:47

Az ereklye iszonyatos erőt kölcsönöz ellenfelemnek. Egy nálam kevésbé képzett harcost egyszerűen összezúzna. De kitérésre és hárításra alapozott taktikám hatásosnak bizonyul. Gyorsabb vagyok nála, ha kitartok, valószínűleg bevihetek neki egy halálos csapást.
Aztán párharcunk váratlanul megszakad. Valami a földre küldi a nácit. Keményen. Így, másodszorra tapasztalva könnyen felismerem, Cinnamon képességét. Egyedül is megoldottam volna, de bolond lennék, nem kihasználni a kéretlen segítséget. Kettéhasítanám a náci kopasz fejét, de egy lövés megzavar. Felmérem a helyzetet.
A Hydra többi feje is összeszedte magát és úgy tűnik, beavatkoznak társuk érdekében. Fegyvert fognak rám, tehát valószínűleg nem tudják, hogy egy pisztollyal nem lehet megállítani. De négyőjükkel szembeszállni, miközben Fájdalom is aktív fenyegetést jelent, nem lenne bölcs dolog, így nyugton maradok.
A Vörös Koponya ismét nevetséges ultimátummal fenyeget, mint korábban is, amikor Fájdalom ellen fordultak. Kezd komolyan bosszantani ez az arrogáns féreg.
- Nagylelkű ajánlat. Kérjenek időpontot a titkárnőmtől és megbeszéljük.
Kihívó tekintettel nézek a Koponya szemébe, míg Zemo eszközével el nem teleportálnak a Hydra vezérek.
Cinnamon lép mellém a terroristák felszívódását követően. Biccentek neki, mintegy megköszönve a segítségét. Talán csak a „szövetségesem szövetségese a szövetségesem” alapon segített, és szerintem nem is lett volna rá szükség, mindenképpen bíztató gesztus a részéről. Egy hosszú távú együttműködés kezdete is lehet.
A férfi Matsumotot figyeli. Nekem is feltűnt, hogy ő még itt van. Úgy hírlik, a Kéz, Hydrával dolgozik. Csakhogy nem velük együtt érkezett. Talán felbomlóban a szövetségük.
- Remélem, jól dönt, Kőszív - jegyzi meg Cinnamon.
- Szokásom. – válaszolom kurtán. A hüvelyébe lököm a katanám.
Ekkor Thorhalla hangja szólal meg a fejemben. Telepatikus üzenet. Azt kívánja, hogy távozzunk. Nem rossz ötlet.
A kaotikus csata felé fordulok. Fájdalom lassan megtörni látszik az ismeretlen hősök elszánt támadásai alatt. Remélem, boldogulnak.
Cinnamon, nyílván szintén megkapta az üzenetet, mert elindul, hogy még időben kijusson a romok közül.
Thorhalla még a másik asgardival tárgyal.
Én Matsumoto és emberei felé indulok. Ha tényleg szakítottak a Hydrával, lehetőségem van a Belső Kör mellé állítani.
Egy madárijesztő maskarás alak éppen leszáll Matsumoto egyik emberéről. Ha a Kéz vezér már magához tért, hozzá lépek, ha nem, akkor az emberéhez.
- Békével jöttem. Ez nem a mi harcunk. Ideje távoznunk.
Lassan előveszem a kabátomból az egyik mikrochippel ellátott színarany kártyát, amin a pokoltűz Klub címere díszeleg. Átnyújtom.
- Keressen meg.
Nem fűzök hozzá további magyarázatot. Ha Matsumoto méltó rá, hogy csatlakozzon, ki tudja deríteni, miről van szó. Ha csak az emberének tudom adni, megjegyzem, hogy adja át a főnökének a kártyát.
Ezután távozom.

by **Albert Shear** Kedd 20 Dec. 2011, 21:51

~ Fájdalom tudata...ahham...ce que la merde?! ~ gondolja magában. Azt is csak csendben meri. Nem igazán dolgozza fel a helyzetet. Egyszer látott egy régi filmet. Nagyon régit. Talán az volt a címe, hogy Matrix. Abban látott ilyen hosszú folyosót, meg valami elképzelt világot. Annyira nem tetszett neki a film, viszont arra emlékszik, hogy a képzelt világban azt tehettek az emberek amit akartak.
~ Vajon miért nem nyitunk be az ajtókon?! Honnan tudjuk, hogy a keresett kapcsoló, ami egy szem...ami bármi lehet látcsőtől, kristályon át, valódi szem formán keresztül, minden...szóval honnan tudjuk, hogy nem az álmai, azaz a megvalósult álmai között lelhetőek fel. Miért hisszük azt, hogy egy nagy terem közepén, dór oszlopon fog állni s csak arra várni, persze néhány tucat őrrel övezve, hogy mi elvegyük. Vagy megsemmisítjük. ~ A gondolkodás közben csak viszi a lába előre. De nem nyúl ki egy ajtó kilincse felé sem. Talán fél attól, amit a felirat mögött találna.
Akkor sem gondolkozott sokat, amikor megkapta az utasítást. Egyszerűen a megfelelő irányba fordult, mint a jó katona. Elindult hát jobbra, oldalán Manóval s csak reménykedett abban, hogy még időben megtalálják a nagy terem közepére állított szemet...

by **Fornesh** Csüt. 22 Dec. 2011, 12:49

Támadása újra meghiúsult a változatosság kedvéért. Szinte nem is érdemes meglepődni már ezen, tisztázódott, hogy más szinten vannak, és nem Fornesh javára. Ennek megerősítésére a következő pillanatban máris a földön találja magát. Nem is a karját fájlalja, pedig érzi, nem sokon múlt, hogy komolyabban megsérüljön a válla a csavarás pillanatában. Nagyobb fájdalom járja át a landolás pillanatában. Nem elég, hogy hátára érkezett, így gerincével tompítva az érkezést, emellett tarkóját is enyhe ütés érte, így egy pillanatra látása is homályossá vált. Mégis, a fizikai fájdalom részletkérdés, hisz az embernek el kell döntenie, hogy a külső hatás után fájlalja adott testrészét, vagy figyelmen kívül hagyja, ahogy csak tudja. Ám a pillanatnyi pihenés nem ennek leküzdése volt, hanem a tehetetlenségének elfogadása, vagy inkább feldolgozása. Nem ide való, ahol ilyen könnyen félre tudják söpörni. De ez már csupán részletkérdés. Hallja, ahogy ellenfelét szólítják.
~Madár, mi? Nem valami találó...~
A fájdalmát figyelmen kívül hagyva már fel is kel a földről. Ahogy hirtelen újra talpon érzi magát, egy enyhe szédülés is elfogja. Lehet, csak a tartójára ért ütés miatt, lehet a hirtelen vérnyomás ingadozás következtében. Látása még mindig nem tiszta, de megpróbálja tekintetével megkeresni főnökét, és felmérni mekkora veszélyben is van. Ha esetlegesen valami fenyegetés veszélyeztetné, felé indul, hogy újra védelmébe álljon. Madár szövegelését szinte alig hallja meg, jobban lefoglalja az, ami a fejében megy, de tudat alatt hálás annak, ki eltüntette ellenfelét a közeléből.

by **Tyler** Csüt. 22 Dec. 2011, 20:34

-Na veled is ki vagyunk segítve....-
Morgom Eric még haloványnak sem mondható eligazítására. Aminek eredményeképpen valami szemet keresünk, ennek az fickónak a fejében. De legalább varázsolni nem tud a fickó. Bólintok majd Yusuf-al elindulok a kijelölt irányba. Menet közben felötlik bennem a gondolat, ha odakinn meghal, mi meg idebenn vagyunk....
Na annak nem lenne jó vége. Meggyorsítom a lépteimet, miközben az ajtókat bámulom, vagy bármit ami közelebb visz ehhez a szemhez vagy mihez. Persze közben azért figyelek, nehogy valami lesből rám ugorjon.

by **Morsus** Csüt. 22 Dec. 2011, 20:55

Thorhalla:
Bard mellé érkezik madárijesztő, aki meglepve méri fel Thorhallát.
- Olyan ismerős vagy. Nem akartál te megölni minket mostanság?
A férfi hátra néz Thorhallára.
< - Ne hozz kellemetlen helyzetbe "anya". Egy harcos nem veszi le a vértjét ameddig tart a csata. >
Mondja és megindul Fájdalom felé. Madárijesztő meg odasétál a nőhöz.
- Ne vedd magadra, mindig ilyen - ezzel a zsebébe nyúl. - Kérsz csokit? Ez Bard kedvence.

Fornesh, Sarah és Kőszív:
A Hydra tagjai teleportálnak majd Fornesh Matsumotohoz siet, aki lassan felállva az öltönyét igazítja. Hozzá lép Kőszív és átad egy kártyát, a japán csak biccent.
- Jó munkát végeztél.
Mondja elismerően a Kéz feje a nindzsának. Mellettük vészmanó kezd felállni fejét fogva.
- Most... éltem túl egy atomot? Király.
- Később cirógasd az egódat. A shield érkezik tehát Vasököl elbukott és a Hydra itt hagyott minket, szóval a Kéz elvesztette a vezetőit.
- Aaakkor te vagy a főnök?
Kérdi Vészmanó miközben megy Matsumoto után, Leont és Kőszívet követi. A helikopterek érkezése közben a szamuráj meglepetten elgondolkodik.
- Valóbban. Érdekes.
Ezzel a helikopterekből leszáll három és az öt ember beszáll a sajátjába, majd távoznak.
A nő pár pillanattal később érkezik és látja a távozó helikoptereket.

Fájdalom ellen: Freydis Einardottir, Victoria Miller, Zam-Rel , Namor, David Ethan, Ramirez, Skaar, Judy Huniver-Frost, Zyro, Freyr
Fájdalom megragadja Freydis karját és Namorhoz vágja, így a kettőnek csapódhat a rakéta. A robbanás nagy és a két angyal égve zuhan a földre. Zam ekkor széttudja lőni a rakétáját, de mire bárki támadhatna a férfi nyakán agamotto szeme újra kinyílik és fényt áraszt.
Washington - Page 4 667259-1

- IGEN!

A vért részeit misztikus erők foltozták be és Fájdalom újra büszkén áll. Testéből misztikus erejű csapások találták el a harcolókat, így azok lassan térdre borultak. Ekkor robban fel Fájdalom.
- Varázsolgatni akarsz halandó? Ez az istenek kiváltsága.
Mondja Bard is újra és újra int,a mitől Fájdalom újra és újra robban egyet, de a vértje kitart. Mégis elengedi a többieket, aki újra képesek talpra állni. Már látják, hogy Fájdalom nagyon meggyengült, de az ereklye segítségével még így is túl erős. Fájdalom visszalöki a lángokat és a két férfi furcsa kéztartással mutat egymás felé miközben köztük a lángok egyre nagyobbak lesznek. A többiek már látják, hogy a vért nem jött rendbe csak mágikus darabok takarják a sérült részeket, ezek a darabok, most villódzanak akár egy hibás holokép.

Fájdalom Tudatában: Rachel, Lorna, Hjuchia Algernon, Yusuf, Manó, Eric Morsus
Eric vállat von Algernon kérdésére.
- Nem tudom. Valami fontos érzelmi kapcsot keresünk, de ez a fickó nem tűnik a nagyon emocionálisnak...
Szavai ekkor megakadnak, mert bár végig egyenesen jöttek ők és a többiek összetalálkoznak. Minden ajtó hódításról, győzelemről, gyilkolásról, feltalálásról szólt. A feliratok mögött élmények voltak újra és újra lejátszva. De a csapat most mást lát ez az ajtó fémből van és láncokkal zárták le. Egy szó szerepel rajta: "Ő"
- Aaaassszem ezt keressük.
Mondja Eric mire a hely elkezd remegni.
- Oké... Fájdalom újra tud varázsolni. Bajban vagyunk.[/b]

by Ajánlott tartalom