Florida

Kicsit meglepetten, de jól esően hagyom, hogy Danielle átöleljen. Végre nem egy karót nyelt csapat társ, és még Jon katona imázsát is áttöri. Nah igen az fura, ennyire akar az egyik fickóhoz menni, de ez legyen az ő dolga. Megbízok benne, és mellesleg Jon ott lesz, hogy ha valami balul sülne el. 
Egyenlőre inkább csak hallgatom a többieket, meg a csapatom tagjait. Morsussal lesz egy kis problémám már látom. A kommunikátort én is át adtam a többiek után, majd még mielőtt taxikat fognék és a kórházhoz vitetném magunkat, a csapatomhoz fordulok.
-Ez nem egy buli, ez egy SHIELD akció, ehhez tartsa magát...A feltűnést nyilván nem a külsőnkre értettem, kerüljék a felesleges balhét, konfrontációt a civilekkel. A parancsokat én adom, de minden építő jellegű ötletet szívesen fogadok. Ha ez valakinek nem tetszik, már most felszállhat a következő vonatra és könnyes bucsút vehet a SHIELD-től is.-
Azzal ha a többiek beszállnak én is beülök utoljára a taxiba és irány a kórház.

Felszerelés:

---Timofei---
A szupercsapat közé érve hamarosan újabb üzenetet kapunk a Triske-micsodából, de én csak lazán kiveszem a fülest és hagyom, hadd pofázzon magának. Igazából nem érdekel túlzottan az ittlét, főleg a szabad ég alatt Floridában. Túl sok itt a kacsa. Túl sok, és az egyik tutira engem figyel. Körbe is nézek vagy kétszer, majd a csapat tagjai közé vegyülök, hogy a kíváncsi szárnyasok ne láthassanak. Ekkor az a Danielle vagy ki italokkal kinál, de én nem kérek az ilyesmikből. Ezután megkapjuk az információkat a célszemélyről, majd a főnök azt javasolja, hogy fogjunk taxit és menjünk a sherrifhez. Oookés, én csak némán követem és megyek oda, ahová ő.


///Tudom, hogy ez nem hat sor, de most csak ennyi tellett tőlem, nézzétek el nekem////

~Ralf Shaw~

Meglep, hogy a Danielle nevű nő emlékszik mindannyiunk nevére, de valamelyest jóleső érzés, amikor a nevemen szólít. Barátságos mosollyal fogadom, bár kicsit hiányérzetem van, hogy nem volt kézfogás, illetve én nem mutatkozhattam be teljesen, hiába ismerheti a nevem. Mikor elkéri a telefonunkat, lopva a többiekre pillantok, de látom, hogy mindenki odaadja a sajátját, úgyhogy én is így teszek. Figyelmesen hallgatom az eligazítást, és bólintok a végén. Ezen kívül egy kólát is elfogadok tőle.
- Köszönöm szépen, Danielle. Igazán figyelmes. - mosolygok, miközben elveszem az üdítőt, és boldogan kortyolok bele. Nem csak az idő, és a hosszú vonatozás, de a cigaretta is képes kiszárítani a számat, és valójában jól esik a hűvös ital.
A szavaim hatására Dr. mcKenzie kissé zavartan válaszol, és összehúzza a haját. Nem akartam megsérteni, csak jeleztem, hogy nem épp mindennapi a hajméret, amit magának választott. Nem tudom, hogyan képes ilyen hajzuhataggal dolgozni, illetve milyen nyakizma lehet, mert ez a mennyiség azért húzhatja a fejét rendesen.
- Ne haragudjon, nem akartam megbántani. - emeltem fel a kezem, ezzel is jelezve a dolgot. - Ahogy senkit sem. És nem tudom, hogy parancsnokunk milyen balhéra gondol... - nézek rá, hiszen se a doktornőről, se magamról nem hittem, hogy ilyenek lennénk, és a kinézete ellenére Zackről sem gondoltam, hogy csak úgy rombolni kezdene, amikor küldetésen vagyunk. Nem értettem ezt a hangnemet sem, olyan volt, mintha zabszem szorult volna a seggébe, mintha személyesen megbántottuk volna. Az, hogy velem így beszélt nem is annyira zavart volna, de nem hiszem, hogy Melissa ezt a hangnemet érdemelné. Nem volt szimpatikus a férfi, már most utáltam. Ettől függetlenül nem mondtam semmit, csupán szótlanul sétáltam a taxihoz, miközben ittam még egy kortyot a kólámból. Ásványvíz kellett volna, az jobban oltaná a szomjam.

Andrew Ramirez

A fejem oldalra biccentem Danielle bemutatkozása és köszöntése után. Nem erre számítottam, persze mire is számíthattam, abban a világban mindenki más volt, teljesen megváltozott, ő is jóval megtörtebb volt. Ez itt egy friss új, életerővel teli változat. Hehe. Kicsit gyanús, de csak betegen mosolygok rajta. Megvárom amíg Jon elrendezi a dolgokat és kiosztja a parancsokat. A többi csapattal egyelőre nem foglalkozok, az ő vezetőiknek is tökéletesen meg kell oldaniuk a problémákat. A szememet inkább Reenan tartom, aki láthatóan nem érzi jól magát a társaságban. Ha túlságosan frusztrálttá válik, az nem tesz jót neki, továbbra is figyelem, nehogy ilyesmi történjen.
~ Nem rossz ötlet tájékoztatni a sheriffet. Sheriff, heh, talán a vadnyugaton még volt értelme annak a tisztségnek... Vicces. De jobb előbb vele beszélni, mint belefutni a célszemélybe, harcba kerülni vele, majd utólag egy filmes szituáció keretében bebizonyítani hogy mi vagyunk a jófiúk és az egész egy félreértés. Nem, nem, nem, nem... neeem. Nem. Ennél sokkal professzionálisabbak vagyunk.
Megigazítom a két pisztolyomat, hogy biztosan takarva legyen, elveszek egy üveg kólát és követem a többieket. A SHIELD parancsát hallom a rádión, de nem adok választ, hogy értettem-e az csak gyanússá tenné a dolgot Danielle előtt, egyébként meg én is kíváncsi vagyok miért is akar ahhoz menni akihez vagy éppen azzal akivel. Csupa rejtély már most ez az akció! A két taxi sem egy rossz ötlet, abba szállok amelyikben több hely marad, miután majdnem mindenki beszállt már. Figyelem a járókelők arcát, mozdulatait, hangját. Kíváncsi vagyok mennyi idő amíg észrevesznek minket egyáltalán. Ha nagyon gyanúsak vagyunk abból még gond lehet.

Connor Hudson

A vonatról leszállva eloltja a bátyja cigarettáját, majd a csapatához sétál. Danielle bemutatkozására biccent, a megjelenő üdítőkre felhúzza a szemöldökét. Megfordul és gyorsan a legközelebb italautomatához megy, majd vesz magának egy italt. Nem is érti miért osztogatja a nő, amikor alig egy dollár. A meleg természetesen rá is hat, de tudta előre milyen lesz Florida, hiszen Miami parton már kellett járnia. Az öltöny kellemesen forró, de kibírja. Az arcán alig rezdülnek az izmok, csak nyugodtan áll és iszogatja az üdítőjét. Már ha van, ha nincs, kénytelen messzebb lévő automatához menni. A SHIELD által adott mobilt átnyújtja és türelmesen megvárja amíg visszakapja. Közben a csapatában lévőket figyeli, ki mire gondolhat. Azt is hallja amit Lev mond a másik csapatban, de nem is lepődik meg rajta, nagyon régen megszokta már a hasonló megjegyzéseket. Amikor meghallja, hogy mindenki taxival megy oldalra fordul a feje Hood felé. Megjegyzi magának, hogy a kocsiban nem lenne jó a férfi mellé ülni, mert összetörheti a szárnyait egy véletlen balesetnél. A taxi felé indul ő is Stephanie után a többiekkel és úgy ül be a járműbe, lehetőleg Emma mellé, hogy ne legyen közvetlenül Hood mellett. A járműben próbálja magát összehúzni, hogy ne foglaljon túl sok helyet. A Kofy név említése felidézte benne azt a hangulatot és azokat az emlékeket amik a fő célját is motiválják.
~ Ut enim ad vitam mihi inimico

Lev Hudson

Buli van, lazaság, Florida, napsütés, tengerpart, jó csajok és hangulat. Ha nem dolgoznék éppen egy ügyön, akkor már be is raknék még egy számot és szereznék magamnak egy italt és egy nőt. Persze felül tudok saját magamon emelkedni és a világot magamhoz alakítani. Bármikor bulizhatok, de most nyomozni fogok. Danielle királyul mutatkozik be, nem tudom italt minek ajánl, de a köszönése menő.
- Szia szivi. Címlapon már láthattalak ilyen mosollyal?
Dobok rá egy kacsintást, aztán hagyom a csajt. A kommunikációs eszközt felesleges odaadnom Daniellenek, úgyis tudok mindent. A csapatom is a lehető legmenőbb összeállításom, nem kételkedem benne, hogy tökéletesek lesznek. A sátán srác máris mondja a tervet, ami persze a csapat vezetőjének nem tetszik, aztán még a csinibaba és a srác, Ralf is beszáll a partyba. Nagylelkűen hagyom, hogy maguk alakítsák a hangulatot. Előveszek egy szál cigit és lazán rágyújtok. Benntartom a füstöt, kifújom és utána nézek rá megint hogy áll a társaság.
- Nyugi van srácok. A csávó kórházban fekszik, még futni sem kell utána, lazán meglesz. Egyébként meg nem az én managerem hívta fel a SHIELD-et, hogy dolgozzak náluk, ők kerestek fel, hogy lehetek gyakornok. Ha nem kell egy isteni magánnyomozó segítsége szóljatok és lépek, de nem vonattal, hanem elsőosztályon.
Nem értem a helyzetet, a király hangulat a lényeg, nem az hogy a Különítményes srác mit pattog. Obama jó arc, ad nekik egy csomó pénzt, de attól még nem ők a legnagyobb játékosok. Eldobom a csikket, bepattanok a taxiba, lábak nyújtva, könyék az ablakba és várom hogy a kórházba érjünk. Nincs dolgom halandókkal.

John Redbow

Redbow nagyrészt Reena furcsa válaszát hallgatja.
- Megengedik?
Kérdi furcsállva.
- Miért ne engednék? Nem nézhetsz tévét? Olvashatsz?
A fiút teljesen kilökte a ritmusából a lány reakciója. Elsőre csak ráakarta vágni, hogy az jó film és szívesen megmutatja neki, de most csak arra tud gondolni, hogy a shield fogva tart és képez valami szupermutáns katonalányt? Majd eszébe jut, hogy Reena valamiféle fogságban nevelkedett és a homlokára csap. Zack mondta, hogy mindenkinek olvasson utána alaposan.
- Ó! A dinoszauruszok évmilliárdokkal ezelőtt élt lények voltak. Kihalásukkor kezdtek fejlődni az emlősök és köztük az emberek. A dinók hüllők voltak és én az egyik legnagyobb méretű ragadozóvá tudok átalakulni közülük. Nem tudni miért. Vagyis... mert mutáns vagyok. Azt nem tudni, hogy mért pont ezzé alakulok.
Mondja és taxi ajtót nyit a lány előtt majd próbál mellé ülni. Valamiért elvinek érzi, hogy segítsen neki. Talán mert ez az első tag a csapatban, akinek tud jót tenni és nem csak hülyének fogja őt nézni. Remélhetőleg.

felszerelés:

Zack

Zack elismerően bólint a nincs feltűnősködésre és Melissára mosolyog.
- Remek emberre hallgatsz! Csak így tovább szivi!
Mondja mosolyogva majd megindul a taxi felé.
- Ugyan Okoskatörp nem akartam én tiszteletlen lenni. Vezess csak minket és ígérem egy civilt sem támadok meg.
Jelenti be és nyugisan miközben csak arra tud gondolni mennyire rasszizmus-e Tylerttől, hogy a démonnak szólt, hogy ne kezdjen verekedni vagy bántani civileket. Bezzeg ha mindenki modell alkat lenne sosem jutott volna eszébe a megjegyzés. elvesz egy italt Danitól.
- Kösz édes erre szükség lesz.
Steph monológjára legyint egyet.
- Persze Jóseggű. Majd valaki meghallgatja a húsz perces kisebbségi komplexusodat arról, hogy te miket tettél, de most dolgozunk.
Utána nyugisan kocsiba szál nem törődve a többiek zseniális kommentjeivel.

felszerelés:

Hood

A denevérember picit húzza a száját a kölyök megjegyzésén, de nem mond semmit. Danit és az italait nem fogadja el. Elsétál tőle, mint egyetemista a koldustól. Kényelmetlenül nézi, ahogy a vezetőség szidja Zacket, aki a legtöbbre nem is reagál csak beül a taxiba inni. Mikor Steph bejelenti, hogy irány a kis sárga autó a fiú megadón sóhajt.
- Heh... komolyan?
Kérdi csalódottan és elkezdi becsomagolni magát egy autóba a hatalmas szárnyait kényelmetlenül elrendezni. Még ha nagyobb hat fős taxiban kapja a hátsó üléssort akkor is elégé kényelmetlenül kell magát betuszkolnia. Fejét lehajtva ül durcás arccal.

felszerelés:

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Jon bólintott Danielle javaslatára, hogy akkor egyből a sheriffék házához menjenek, ha a férfi és a felesége is otthon vannak. Közben hallotta Redbow és Reena beszélgetését is, már tudta, hogy a fiú sem olvasta el az egymásról készült aktákat. Egyáltalán minek osztotta ki őket Danvers, hiszen már látta a táraság nagy részén, hogy nem olvasták el.
- Ms. Reynolds nem tud olvasni és a terápiás kezelése miatt nem nézhetett eddig semmilyen olyan filmet, amiben erőszak is jelen van – magyarázta.
Nem lett volna a lány helyében, annyi biztos. A taxi út során már Danielle is válaszolt a kérdésre, bár ezzel sem lettek előrébb, hogy miért is. Kinek tett ígéretet? A megérkezés után Jon kifizette a számlát a bankkártyával, majd el is indult volna befelé. A lány szavaira azonban megtorpant. Nem örült ennek, hogy Kovacsnak tett ígéretet kell teljesíteni. Ha ezt továbbadja Danversnek, vagy a Triskelionnak, egészen biztosan nem fogják engedni, hogy a srác közelébe menjen.
- Ki ez a srác, hogy Waltert is ennyire érdekelte? – kérdezte. – Nem szeretnék több titkolózást tőled. Miért érdekelte a bátyádat, ki ő? Kell tőle féltenem a többieket?
Remélte, hogy választ kap a kérdésre, mert addig nem is engedte a többieket, hogy bemenjenek, amíg válaszokat nem kapott.

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Lesújtó pillantást vetettem Hood felé, már majdnem megmondtam neki, ha repülve akar jönni a denevérszárnyakon, akkor hajrá, de a felesleges hisztit fejezze be. A többiek legalább úgy-ahogyan csendben voltak. A békítő néma csend, még hallottam, hogy az a nagypofájú tahó mondott valamit mielőtt indultunk, de komolyan annyira nem érdekelt, hogy megerőltessem magam, hogy meghalljam. Az utazás közben nem igen beszéltem, a végén pedig fizettem a kártyával, amikor megérkeztünk a helyszínre. Átkozottul sokat mentünk, közben pedig kinti helyet figyeltem, a nyaralásra emlékeztetett, milyen régen is volt már. A környék bármennyire is furcsa nem volt olyan meglepő és ismeretlen a számomra. A taxist nem is tartottam fel sokáig, ha így féltette a járművét.
- Van egy érzésem, hogy Kofy igencsak kilóg innen az… Armani öltönyével… - állapítottam meg.
Végignéztem az épületet.
- Emma, Hood hátsó bejárat, Kofy-val megyünk előröl, számítani kell rá, hogy szökni próbál, ha meglát minket… lássuk be, ki nem futna a SHIELD elől. Szóval nem erőszakkal, de próbáljuk meg nem hagyni.
Az istenekre! Vajon meddig kell megjátszanom, hogy teljesen normálisan viselkedek? Még jó, hogy remek színésznő vagyok, de már nekem is forog magamtól a gyomrom. Megvárom, amíg a másik páros elindul, utána én is megyek előre. A kapuban megnézem, hogy melyik emeleten is lakik Decosta, ha a kapu nyitva van bemegyek, ha nincs, akkor felcsöngetek.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Komolyan...Ezt most teljesen komolyan gondolta Danvers és a SHIELD??? Ezek kivéve talán Ralfot és a doktornőt, mind elmeháborodottak, nah jó talán csak Lev, Morsus meg csak simán egy ....
Melissának persze láthatóan rosszul esett, amit mondtam. Amit nem is csodálok, Morsus szavaira nem válaszolok, nem hiszem, hogy bármi is megtudná győzni, hogy állítsa le magát. Legalább a taxiban csönd van, bár a sofőr láthatóan tele rakta a nadrágját.
Rövid utazás után megérkezünk, rögtön a bejáratnál fogadó bizottság vár majd minket. Intek a többiek, majd kicsit félre húzódók Melissa mellé, és halkan, hogy csak ő hallja szólalok meg.
-Sajnálom doktornő az imént történteket, de helyre kellett raknom őket...láthatóan nem sok sikerrel.-
Kérek elnézést tőle, majd ha elértük a biztonságiakat felmutatom a SHIELD igazolványt ha kérik és ha benn vagyunk az információs pulthoz veszem az irányt, megkérdezni melyik szobában is fekszik Jean-Paul Beaubier. Közben rajta tartom a szemem a többieken is. Egyenlőre jobb ha együtt marad a csapat, ráadásul kórházban fekszik, csak nem fog fejvesztve menekülni ha meglát minket.

Felszerelés:

~Ralf Shaw~

A csapatunk olyan, mintha állatokból állna. Zack és a Levi nevezetű a tisztelet legapróbb jelét se mutatják, úgy beszélnek dr. McKenzievel, mint egy tárggyal, mintha csak egy útszéli lenne. Érzem, hogy zavar, és kezd idegesíteni, amitől megijedek. Gyorsan mély levegőket kezdek venni, folyamatosan, egyenletesen tartva, hogy lenyugtassam magam, miközben ökölbe szorítom, és kiengedem az ujjaimat, szintén ismételgetve. Félek, hogy sokkos állapotba kerülök, hogy valakit megtámadok. Próbálok nem gondolni ilyenekre, csak a levegővételre figyelek, miközben járnak az ujjaim. A többiek láthatják, hogy valami nincs rendben velem, ha valaki odajönne segíteni, akkor próbálok ellépni, tartani a távolságot. Ha megjön a taxi, nem szállok be egyből, csak ha teljesen megnyugodtam, akkor próbálok a doktornő mellé ülni, és az ablakon kifelé bámulni. A fürdőruhás nők nem hoznak lázba, már régóta nem érzek vonzalmat egyik nem iránt sem. Amennyiben megérkezünk a kórházhoz, eldöntöm, hogy nem fogok mozdulni a doktornő mellől, és próbálom megígérni magamnak, hogy ha továbbra is így bánnak vele, akkor megpróbálom megvédeni. Természetesen csak szavakkal, de ki szeretnék állni mellette. Ezen kívül a kólámat is iszom, illetve az első dolgom az autóból való kiszállás után, hogy remegő kezekkel gyújtsak rá egy cigarettára. Amennyiben korábban gond volt a kiakadásomból, és nem tudtam időben lenyugodni, akkor most itt az alkalom, hogy bocsánatot kérjek.
- Elnézést az előzőért... nehezen kezelem a feszültséget. - mondom bűnbánó arccal, és ösztönösen közelebb próbálok húzódni dr. McKenziehez.

---Timofei---
Az utazás a célszemélyhez őszintén szólva dögunalmas, ráadásul dögmeleg is van. Már szinte bánom, hogy nem fogadtam el a felkínált italok egyikét. A látnivalók legalább pótolnak valamit az elcseszett komfortomból, főleg a bikinis lányok. Talán, ha ennek vége, akkor bevethetem magam a strandra és eldicsekedhetek azzal, hogy én egy különleges ügynök vagyok. Vicces is lenne, de ez nem rám vall, szóval inkább nem. Az útközbeni beszélgetésre nem is figyelek, elvégre a többiek szinte átnéznek rajtam, mondjuk ez nem is olyan vészes. Fél órával később elérünk a célállomáshoz, ami pont olyan, ahogy Danielle mondta, egy csendes, vízparti lakónegyedhez csupán pár házzal, buja növényzettel és csak a fújdogáló szellő hangjával. A seriff háza egy szokványos családi ház kerttel, valamint egy csónakházzal hátul. Nem laknék itt, túl sok errefelé a kacsa és tuti, hogy engem bámulnának. Kiszállnák, amikor Danielle lesütött szemekkel fordul felélnk.
– Nézzétek, ezt… jobb, ha már most tisztázzuk. Az ígéretet, amelyet be szeretnék tartani… és be is fogok… Walternek tettem. - mondja, amin én kicsit ledöbbenek. Egy olyan részlet, amiről senki sem tudott és talán bajt hozhat ránk.
- Miről is van szó?- kérdezem tőle a lehető legjobb angoltudásomat bevetve, de készen is állok, mert ha eldurvul a helyzet, vagy a csaj akár egyetlen gyanús mozdulatot is tesz, akkor én ki fogok teleportálni a kocsiból.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
John Redbow

John zavartan a hajába túr.
- Öhm... eddig okosnak hangzottam, de megvallom annyira nem értek ehhez. Megpróbálom összefoglalni. Minden hús-vér állat bizonyos csoportba lehet rakni, mint az ízelt lábúak azok a bogarak és pókok. A szőrös és sima bőrű lények az emlősök, mert... öhm van emlőnk. Tudod - a fiú pirulni kezd. - Mellünk. Ez nincs a többi állatnak. A hüllők a gyíkok és krokodilok, hidegvérűek és pikkelyesek. Ja és madarak! Főleg tollasak és csőrük van. Valószínűleg sok butaságot mondtam neked ezzel, de én kb ennyire értem a dolgokat. A biosz sose volt az erősségem. De ha bármi zavaros szívesen segítek.
Mondja a végét már magabiztosabban. Mivel ezzel elégé megzavarta magát így lemaradt Dani szövegéről és Jon türelmetlenségéről. Kinézve a helyre és kiszállva majd Reena mellé állva furcsállva néz körbe.
- Vagy ez a munka lesz könnyű vagy tényleg egy szokatlanul normális helyen vagyunk.

felszerelés:

~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~
Zack

Zack végig vigyorogja az utat és főleg a bikinis csajokat nézi. Ha a taxi idegesen ránézne akkor szándékosan fenyegetően rávigyorog majd kuncog az egészen. A végére már unottan száll ki és néz a kórházra. Várna valami parancsot, de Tyler csak elindul és még azt se mondja kövessék. Megvetően ránéz majd megy utána. Mikor a pulthoz érnek behajol egy gonosz mosollyal.
- Heló. Egy John Smith-ért jöttem. Ideje levinnem.
Mondja majd kacsint és mutatja a shield igazolványt.
- Viccelek. Komorkákkal vagyok.
Ezzel megy a banda után, akik biztosan ott hagyták. Kezeit zsebre vágja és mindig a csapat végén marad.

felszerelés:

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Hood

Senki se szól hozzá így csak morgósan ül hátul. Végre megérkeznek nem is nézi a helyett csak kiszáll és felrepül egy picit majd vissza esik. Steph parancsára bólint majd mikor ők elmennek akkor Emma szól, hogy várjanak. A fiú kihorgássza a doboz cigijét.
- Oké. Te vagy a főnök.
Mondja és kivesz egy szálat a dobozból és utána a gyújtóval rágyújt. Mivel mindezt hüvelyk- és mutatóujjal művelte nagy nehezen elrakta a cigit és addigra Emma valószínűleg megindult. Megy utána nyugisan apró füst felhőket fújva útközben. Állandóan nyújtózik és mozgolódik, hogy végre ne legyen elgémberedve.

felszerelés:

Andrew Ramirez
~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Profin kezelem a helyzetet, ami az akciót illeti, a célszemély elfogását. Hanyagolok minden logikátlan, őrült cselekedet. De ha személyes dolgokról van szó nem tudom nem magam adni. Egyszerűen hihetetlen, hogy Reynolds még a dinoszauruszokról sem hallott, ráadásul filmeket sem nézhet, sem semmit, mert az erőszakos. Ó ha ennyivel meg lehetne oldani a szellemi sérüléseket. Újra elnevetem magam hangosan.
- Ugyan már, azt a filmet gyerekeknek készítették és nem nézheti meg? Olvasni sem tanítják meg? Még velem is eredményesebb volt a SHIELD.
Nem mintha értenék hozzá, de logikám van és kifejezetten ismerem az... őrülteket. Mielőtt megközelítenénk az épületet Danielle még felhívja a figyelmünket egy ígéretre amit tett Walternek. Feleslegesnek érzem megkérdőjelezni őt, vagy kérdezni tőle. Jon már nekilátott ennek, ő a parancsnok, az ő szava számít, ráadásul én is csak a nyilvánvalót állítanám. Tény, hogy jobb lesz odafigyelni rá. Az orosz gyakornok máris megkérdezi, amit én is tettem volna, ha nem hallgatok némán. Miközben figyelek körülnézek a környéken, főleg a házat és az utcát figyelem. Néha leellenőrzöm a két pisztolyom, hogy bevethetőek-e ha valami történik.

Connor Hudson
~ Célszemély: Roberto Decosta ~

Kofy az utazás során nem szólal meg, semmi nem indokolja ezt. Figyeli az elhaladó tájat és, hogy merre haladnak a városon belül. Furcsának találja, hogy a nyomornegyed nem a város peremrégióihoz közelebb alakult ki, de ismeri az urbanizáció és városfejlődés folyamatát, úgy hogy az okokkal tisztában van. Amikor megérkeznek kiszáll a járműből, nem törődik a sofőr sürgetésével, nincs hozzászokva hogy kapkodnia kell és ha már kifizették a taxist elvárja hogy szolgáltatást nyújtson. Ha egyelőre még kapitalisták, akkor legyenek következetesen azok. A megjegyzésre szerencsére számít.
- A bátyámmal már jártam hasonló helyeken. Tudom kezelni a feltűnést.
Miközben beszél az öltönyét is stílusosan megigazítja. Volt már gond a megjelenésükből, de általában azonnal távolságot tartottak velük, ha nem volt éles a helyzet. Az is előfordult, hogy egy drogos társaság CIA ügynöknek nézte őket. Kofy megvetéssel gondol rájuk utólag. A megjelenésénél a forróság jobban izgatja az öltöny kapcsán. A parancsra bólint és megindul a háztömb felé. Hagyja, hogy Stephanie cselekedjen, felmenjen vagy felszóljon a lakásra. Addig is figyel, hogy a helyiek hogy reagálnak rájuk és hogy a Decosta nem sétál-e el mellettük egy szerencsés "véletlennek" köszönhetően. A kapunál megáll és figyeli ahogy Stephanie intézkedik, de felkészül rá, ha máshogy nem megy akkor erővel kell kinyissa a kaput. Ha majd kiderül, hogy előre kell mennie, vagy hátul maradnia akkor a parancs szerint jár el.

Lev Hudson
~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~

Kipattanok a taxiból, veszek egy nagy levegőt, igazítok az ingemen, máris gyújtok egy szálra. Lazaság van. Lehet a kórházban meg kellene gyógyítanom isteni hatalmammal néhány beteget, de most nem vagyok csodatevő hangulatban. Elég ha a feladatot megcsinálom. Követem a többieket. Felesleges SHIELD igazolványokat mutogatnom, a többiek megteszik, sőt a recepcióst is intézik. Bent a kórházban előveszek aprót és keresek egy kávéautomatát, a kórházi kávénak király az íze. Teszek néhány megjegyzést a nővérekre, úgyis jó nők, aztán visszanézek a többiekhez, közben beleiszok a kávémba.
- Meg van a srác szobája?
Természetesen meg kell lennie és ott kell lennie a keresettnek. Lehetetlen hogy ne menjen minden simán. Ha kell a segítségem mégis, akkor természetesen minden helyzetet megoldok.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Jon hagyta a többieket beszélni, nem igen szólt bele abba, hogy Reena-nak mit is mondanak, úgyis jót tett a lánynak, hogy foglalkoznak, beszélgetnek vele. Addig is saját maga inkább Danielle-re figyelt, hogy a kérdésekre mit is fog mondani. Walter nem mindig volt őrült, már ezzel sem értett egyet, de tudta, hogy az unokahúga mindig is elvakultan hitt a bátyja ártatlanságában. Jon tudta, hogy csak a tervei miatt nem végzett velük soha sem Kovacs, más oka nem volt erre, a jövőben pedig meg is ölte őket, amikor már nem volt rájuk szükség. rozsomákot ugyan nem ismerte személyesen, de hallott róla nagyon sokat. Bólintott, hogy érti eddig, hogy mit is akar a lány. A folytatás azonban megdöbbentette, hogy Hudson Rozsomák fia lett volna? Elég meredek és vad elképzelés, bár bőven lehetett ezt nem tagadhatta. Az a rész kissé furcsa volt, hogy pont Walterral osztotta meg akkor, amikor megannyi diákja volt ott és Kovacs már akkor is stabilis volt és úgy tudta, hogy az iskolában is kezelték tudathasadással. De végül is nem ez volt a fontos.
- Rendben – mondta az egész végén. – Köszönöm, hogy őszinte voltál.
Ekkor kapta a megerősítést is arra, hogy a lány is odamehet a fiúhoz. Helyesnek vélte, nem szívesen szegte volna a parancsot. Mikor csöngetett volna be, a seriff és a felesége is feltűntek.
- Hudson seriff? – kérdezte. – Jonathan Miller főhadnagy vagyok a SHIELD-től – igazolványt is felmutatott, ha a férfi elkérte őket, akkor átadta. – Ők pedig a társaim, Danielle Sunken, Reena Reynolds, Andrew Ramirez, Timofei Produnov és John Redbow. Önnel és a nejével szeretnénk elsőként beszélni, egyébként a fiúkhoz érkeztünk.

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Ahogyan beléptünk odabent egyből megcsapta az orromat a bűz. Szerencsére már elszoktam ettől és a gyomrom is felfordult. Még jó, hogy ha nem igen ettem semmit sem. Méla undorral és megvetéssel néztem azokra, akik odajöttek hozzánk, azt persze nem hagytam, hogy bármelyik is hozzámérjen, próbáltam kitérni előlük egyelőre bármiféle támadás nélkül. A legegyszerűbb lett volna az összest megölni, talán még az is megváltás lett volna a számukra. Persze postaláda, vagy hasonló luxus volt ezen a helyen. Arra pedig képtelenek voltak, hogy bármire is normális választ adjanak. Lehet, hogy a kérdést sem értették volna meg, sőt ha itt ilyenek voltak, amilyen állapotban volt a ház, nem csodálkoztam volna azon sem, hogyha mindenhol máshol ugyanilyen állapotok lettek volna. névről soha sem fogjuk megtalálni. De az akta szerint…
- Ha már nevet nem tudnak, hol lakik a fickó, akinek többször látták, hogy a kezei lángolnak?
Ha szóban nem tudnak válaszolni, akkor telepatikus képességeimet használom fel arra, hogy a kérdést követően nézzek bele a fejükbe, hátha legalább az emeletet, vagy ehhez hasonlót meglátok. Ha megvan az eredmény, akkor mondom a többieknek és arra indulok, ha nincs, akkor is kénytelenek voltunk feljebb menni, így akkor is megyek és próbálok valami értelmesebb személyt találni, aki még válaszolni is képes.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Ralf kezd kiakadni szemmel láthatólag nem túl jól kezeli a feszültséget. Az hiányzik itt nekem, hogy elkezdjen villámokat eregetni. Miért én kaptam az összes labilist, beleértve Jean-Paul-t is, mert mint kiderül a pszichiátrián fekszik már jó ideje, közli a pultos hölgy. Kicsit meglepetten nézek rá, de mosolygok miután Thor felől érdeklődik. Majd udvariasan megköszönöm a segítséget és intek a többieknek, hogy kövessenek és indulok a lifthez.
-Rendben van-Biccentek Dr. Mckenzie-nek- remélhetőleg lesz olyan állapotban, hogy tudjunk vele beszélni.-
Mellesleg a dokit is rábírjuk venni, hogy beszélhessünk vele. Amíg leér a lift Ralfhoz fordulok.
-Minden rendben? Ha úgy érzed, hogy nem fogod tudni kontrollálni a képességed, akkor valakit hagyunk melletted és megvárhatsz minket a kórház ellőtt.-
Kérdezem tőle és végig nézek rajta, ha nagyon ramatyul van, vagy bizonytalanul válaszol, akkor inkább kiküldöm vele a Melissát a biztonság kedvéért. Ahogy leér a lift beszállunk és irány 412-es ajtó. 

Felszerelés:

~Ralf Shaw~

Sikerült eljutni a kórházig, és az előbbihez képest sokkal jobban érzem magam miután kidobtam a cigarettacsikkem. Amikor besétálunk, kis csapatunkat megrohanják a rajongók, én pedig próbálom minél kisebbre összehúzni magam, hirtelen túl sok ez, hiába szeretem a társaságot és az emberek közelségét, azért nem ennyiét, és nem ilyen hirtelen. Figyelek rá, hogy még véletlenül se kezdjek pánikolni, ne jöjjön egy roham az előbbi után, amolyan utórengésként. Végül eljutunk a lifthez, és ott a vezetőnk hozzám szól. Próbálom mondani, hogy nem lesz semmi baj, és nem akarom hátráltatni őket, de egy pillanatra elakadok. Honnan tudhatom, hogy tényleg nem lesz baj? Mi a garancia arra, hogy nem szabadul el a képességem? Hirtelen kapom be a levegőt, még a tüdőm is belefájdul, de ez csak egy rövid roham, nem durva, egyből el is múlik. Nyugi Ralf, nem lesz baj, itt vannak ezek a legendás emberek, ráadásul egy pszichiátrián vagy, még ha be is kattansz, egyből visznek a szobába. Nyugi!
- Nem lesz baj, Mr. Jackson. Higgyen nekem, nálam jobban senki nem próbálja kordában tartani az erőmet. - mondom halkan, lesütött szemmel. A pánik helyét átvette a szégyenérzet, hogy hátráltatom a csapatot, én vagyok az akit ápolgatni kell, az érzelmileg labilis púp a hátukra. Kár volt jelentkeznem a programba, nem vagyok ide való.