Florida

Jim Richards
Célpont: ----
Nem szeretek itt lenni. Minden olyan zavaró, ráadásul most apa sincs velem. Általában mindig velem van, de most egyedül kellett idejöjjek, mert át kellett esnem pár vizsgálaton. Gyűlölöm a vizsgálatot, és az orvosban se bízok meg. Nem tudom, hogy ki ellenség és ki barát, csak annyit, hogy apa az én oldalamon áll. Ennyi elég is lenne, de sajnos apa valami szervezethez, vagy mihez akar küldeni, mert az jót tenne nekem, meg a képességem gyakorlása végett is. Nem igazán értem még a képességemet se, de ez egy cseppet sem érdekel. Úgyis el fognak küldeni, és akkor majd hazamehetek. Igen, akkor végre hazamehetek. Apa felkészített mindenre, és adott is egy jó tanácsot. Ha félni kezdek, ami az emberek között eléggé gyakori, akkor kezdjek el ezertől visszaszámolni hetesével. Az eltereli a figyelmemet, és ha becsukom a szememet és befogom a fülemet, akkor még jobb. Egy kórterem előtt állok, mert oda küldtek fel, hogy majd találkozzak azokkal az illetőkkel, de nekem nem tetszik a dolog. Nem, de apa kedvéért erősnek kell lennem. Muszáj. Rövidesen meg is pillantom azokat, akik nyilván értem jöttek és sajnos elég sokan vannak. Ez nem tetszik nekem. Teljesen nekilapulok a falnak, lehajtom a fejem és halkan elkezdek számolni.
- Ezer...kilencszázkilencvenhárom...kilencszáznyolcvanhat...kilencszázhetvenkilenc...kilencszázhetvenkettő....

Timofei.
Célpont: Jon Redbow, az ifjabikk
A kölyök bekísér minket a csónakházba, ami belülről eléggé úgy néz ki, mint...egy csónakraktár. Mégis mit vártam? Jó, mondjuk a krokodil után egy megláncolt tigrisen se lepődtem volna meg.
– Szóval Reena, Danielle, Timofei… Jonathant meg nyilván ismerem, bírom a Különítményt, Thor a kedvencem! Öhm, már meg ne sértődj, te is király vagy! - próbálja memorizálni a nevünket a kölyök, mondjuk nem nagyon érdekel a dolog. Esküszöm, kezd bennem forrni a vér, hogy valami izgalmas történjen, bár azzal is megelégszem, hogy itt bent nincsenek kacsák...bár lehet, hogy egy lyukon át figyelnek? Biztos, ami biztos, elkezdek körbejárni és meglesni a nyílásokat, hátha ott van az egyik kis tetü.
- Mihogymi…? A S.H.I.E.L.D.-nek, én? Heh… Ne már, frankón? De… Nemrég érettségiztem, még… nem igazán tudom, mihez kezdjek magammal… A S.H.I.E.L.D.-nek??? - mondja a kölyök ledöbbenve, miután meghallgatta a főmufti szövegét.
- Hidd el, én is így voltam vele. - vetem oda neki, közben még mindig a nyílásokra figyelve.
- Nos, akkor… én sem húznám sokáig az időt, bár látom, hogy még emészted a dolgot… de úgy vélem, akármi is van ezen, segíteni fog megérteni a helyzetedet. Én nem is mondanék semmit, inkább csak odaadom ezt… Ne aggódj, több ízben átvizsgáltattuk, technológiával és mágiával is, ez tényleg csupán egy adathordozó eszköz, semmi csapda. Öhm… Szerintem csak rakd le a földre, és nyomd meg a gombot az oldalán… - mondja Danielle, miután előkapta a hiperkütyüt. Na, ez nekem nagyon gyanús. Nagyon, de nagyon gyanús. Abba is hagyom a lyukak bámulását, és figyelek. Figyelek, hogy ha valami baj történne, azonnal ki tudjak innen teleportálni. Elég, ha egy lyukon kilátok, és máris ki tudok jutni, szóval én készen állok.

Kicsit dermedten nézem a fiú adatait, akit fel kellene szednünk pluszban Beaubier mellett. Még egy labilis elméjű, ráadásul milyen fiatal. Bólintok.
-Higgye el, komolyan gondolták. Danvers nem a humoráról híres. Menjünk.-
Elindulok a doktor után. Biztos, hogy nem terepre szánták a fiút, legalábbis nagyon remélem.
-Nekem sem tetszik túlzottan a dolog, de ez a parancs. Mellesleg a SHIELD segíthet neki, rendbe jönni, és uralkodni a képességén is...-
Menet közben a többiekre nézek, mielőtt még elérnénk a szobát.
-Próbáljátok meg figyelembe venni az aktában szereplő adatokat, és az alapján közeledjetek a fiúhoz, rendben?-
Ami nem lesz könnyű tekintve mennyi fóbiája van szerencsétlennek.

Felszerelés:

~Ralf Shaw~

Az orvosnál békésen telt a beszélgetés, és én is kezdtem megnyugodni. Próbáltam a lehető legkevesebb figyelmet vonni magamra, csak csendben hallgattam, és figyeltem. Az En Sabbah Nur számomra úgy hangzott, mint egy fura rockbanda, de ezt a felfedezést inkább nem osztottam meg társaimmal, bár egy halvány mosoly megjelent az arcomon. Nem is tudom, miért aggódtam eddig, jó emberek között vagyok, és nem lesz semmi baj. Ha mégis lenne, meg tudják fékezni, ők a SHIELD, kompetens, és intelligens emberek, akik emellett erősek is. Biztos vagyok benne, hogy ha kell erőszakkal, ha kell szép szavakkal, sandítottam itt Dr. Melissára, meg tudnának nyugtatni. Nincs miért félnem...
És igen, elszóltam magam. Érkezett egy akta, egy másik potenciális jelöltről szólt, és ahogy olvasni kezdtem, minden hitemet elveszítettem a SHIELDben. EZ AZ ALAK POTENCIÁLIS JELÖLT? EGY KÉT LÁBON JÁRÓ, BÁRMIKOR ROBBANHATÓ BOMBA? Szinte sikít a kis hang a fejemben, egyből szaporábban veszem a levegőt, de a stressz hatására gondolkodni is kezdek, szárnyallnak a gondolataim. Nem mehetünk a közelébe, közveszélyes. Én se mehetek a közelébe, én is közveszélyes vagyok.
- Mr. Tyler, maga szerint rajtam mennyit segített a SHIELD?! - szólalok meg kissé ingerültebb hangon, ami nagyon nem jellemző rám. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy minél távolabb kerüljek tőle, és az emberektől. Kezdek kissé pánikolni, de valami elnyomja, valami, amit nem tudom megfogalmazni. Talán az, hogy meg akarok védeni másokat... Melissa, nem hagyhatom, hogy egy ilyen alak közelében legyen, olyan kedves és aranyos a doktornő. De hogyan akadályozhatnám meg? Végül megcsóválom a fejem, és kétségbeesett tekintettel nézek Tylerre.
- Kérem... nem akarok a jelölt közelébe menni... kérem... félek. Kérem... valaki kikísérne a levegőre? - nézek tágra nyílt szemekkel dr. McKenziere. A fiúkat nem féltem, főleg Zacket nem. Ha nem tudnám, hogy ő megússza, megpróbálnám őt is kijuttatni. De most csak ez az egy esélyem van.

Andrew Ramirez
~ Célszemély: ifj. James Hudson ~

Legszívesebben hangosan nevetnék Rozsomák fián. Zseniális. Zseniális showman. Na persze a kis trükkjei nem nyűgöznek le, egy cseppet sem, bár valakinek biztos tetszik, tőlem csak egy csalódott nevetésre telne. Egy grimasz így is belefér. A csónakházban alaposan körülnézek, kíváncsi vagyok valaki figyel-e minket, bár ennyi SHIELD ügynöknél ezt kétlem. Egyaránt figyelek a környezetre és az itt lévőkre. Figyelem a reakciókat. Igazából minden ami elhangzik elég kiszámítható, várható volt hogy hasonlóan fog a beszélgetés zajlani. Ha nem lenne biztonsági kockázat Miller egy maga elég lenne mindenki szakszerű begyűjtésre, de persze ez megengedhetetlen a hatékony működéshez. Figyelem Reenat, feltűnik, hogy mennyire feszült a szerkezet miatt és ugrásra készen áll. A közelébe helyezkedik és szemmel tartom, úgy hogy ő is észrevegye. Ha netán veszélyt sejtene és automatikusan támadna vagy menekülne, akkor próbálom visszatartani mielőtt kellemetlen helyzet alakulnak ki.
~ Hé, maximum engem akar megölni! Az mindig vicces!
Redbow megjegyzésére az arcom a tenyerembe temetem, aztán még James is tanácstalanul áll az adathordozóhoz. Kezemmel a szerkezetre mutatok.
- Ha nem nyomod meg a gombot, elő jön belőle Obi-Wan hologramja és mehetsz a Dagobah rendszerbe.
Ha megnyomja, akkor kíváncsian várom a meglepetést. Három személyt tippelek, akik közül valaki megjelenhet.

Connor Hudson
~ Célszemély: Roberto Decosta ~

Kofy nyugodt testtartással, határozott tekintettel szemléli a helyzetet. Nem igazán vált ki belőle reakciót a feldúlt, felháborodott monológ. A tényeket szemléli és az az, hogy Decosta nem akar velük menni, de morálisan igaza van. Az, hogy beszélnek vele nem sokat fog számítana, hacsak nem különösen meggyőzőek, amit Kofy megkérdőjelez. Bár a parancs úgy, szól hogy máris mennek, nem hagyja ennyibe a dolgot. Ha más nem akkor legalább a pártot reklámozza. Igazít az öltönyén, majd szimbolikusan messziről a fiú felé nyújtja a kezét.
- Az Amerikai Kommunista Párt pont olyan embereken akar segíteni, akik itt vannak. Ha a SHIELD-ben nem bízol, legalább őket keresd fel.
Ha a politikai reklám valakinek nem tetszik, majd szólnak neki, de a lehetőséget felhasználja.

Lev Hudson
~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~

Három kulcsszó. Lazaság. Királyság. Hatalmasság. Nekem mindhárom meg van és a helyzetben is. A SHIELD lazán felcsörget és elmondja, hogy van itt még egy srác akit be kell venni a csapatba. Gyorsan átfutom az aktáját és egyből látom, hogy jóarc. Fiatal srác, még csak 14, rá lehet vezetni a jó dolgokra, ráadásul már ilyen fiatalon felrobbantott egy egész helyet. Tetszik. Pont ilyen arcokra van szükség. Lazán felpattanok a székről és az ajtó felé veszem az irányt, aztán a többiek után le a többi helyre. Nem is foglalkozok a halandók kétségeivel és panaszkodásaival. Nem tudják felérni ésszel, hogy minden azért történik mert én megengedem, semmi rossz nem történhet. Ha már ott vagyunk, akkor dobok egy megnyerő mosolyt a srácnak, bármelyikkel is találkozunk előbb.
- Csá. Mondj egy jó hírt.
A lépteim egyébként ritmusosra veszem, hogy jól fessen minden sétáló lépésem. Imádom magam. Nem is értem mit keresnek itt a többiek.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Úgy tűnt, hogy mégsem volt veszélyes az a dolog valóban, ahogyan letették meg is jelent Rozsomák alakja. Jon nem találkozott vele soha sem élőben, de olvasott róla és hallott is elég sokat. Tudta, hogy mindig a jó oldalon állt és a diákjaiért bármit megtett. Figyelmesen hallgatta, hogy mit is mondott a hologram. Úgy tűnt, hogy elég könnyű dolguk lesz, mert még Logan is azt mondta, hogy bízzon a SHIELD-ben, bár a nevek közül egyben azért nem volt olyan biztos, hogy annyira jó ötlet lenne.
- Azért abban a Stephanie Lysmith-ben való bizalmat nem fogadnám meg különösebben – mondta.
Sejtette, sőt tudta, hogy kell néhány perc, óra, vagy nap a srácnak, amíg feldolgozza mindezt. hasonlóan érezhette magát, mint önmaga, amikor megtudta, hogy Thor fia. A helyét sem találta napokig a világban utána.
- Igen, ösztöndíjat – mondta. – Tudom, hogy kell most néhány perc, vagy nap, amíg ezek után képes lesz dönteni. Ha kell egy kis gondolkodási idő megértjük, és bizonyára a nevelőszüleivel is akar beszélni. Így csak arra kérem, hogy gondolja át az egészet és ha már sikerült mindent megemésztenie, akkor döntsön. Ki fogjuk várni a válaszát.

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Legalább nem csak én gondoltam úgy, hogy egy beképzelt nagyszájú idióta volt a srác. De legalább nagyjából mindenki úgy döntött, hogy lesorjázik. Emma meg még fel is kínálkozik. Vajon mióta Jon kidobta ennyire elkeseredett lett, mert a legtöbb helyen ez inkább felkínálkozás, mintsem segítés. Egy nő nem kínál fel önzetlenül semmit, max ha azt akarja, hogy alaposan megdugják. Főleg, hogy Emma szava és befolyása egy nagy rakás 0-t ér, mert semmire sem jó. De úgy tűnt, hogy végül is sikerült meggyőzni a srácot, mert alig értünk le, máris utánunk jött. Mielőtt Emma elindulhatott volna még odaszóltam.
- Nem fogsz odamenni – mondtam. – Ha gondod van kihívod a gyerekvédelmieseket és a családsegítőt, de nem teszel semmit! Leszarom, ha pert akasztanak a nyakadba csak mert csomó pénzt le lehet akasztani rólunk magánlaksértésért, személyiségi jogok megsértéséért és sorolhatnám. De mivel én vagyok a felettesed még engem is beperelnek és nekem kell elvinnem a balhédat! Szóval megtiltom és ez parancs! Ha oda mész, akkor most kérem a fegyvereidet és a jelvényedet és úgy veszem, hogy kiléptél a SHIELD-től és jelentem is, ha nem teszed meg és úgy mész oda, akkor kirúgatlak onnan és hadbíróság elé cibállak! Megértetted?! Magánszemélyként annyit jótékonykodhatsz, amíg akarsz, de küldetés alatt nem!
Teljesen komolyan gondoltam és mondtam, nem csak azért, mert utáltam ezt a libát, bárkivel megtenném. És mivel ment, ezért még volt egy üzenetem a SHIELD-nek és beleszóltam a rádióba.
- Itt Lyesmith, jegyezzék fel, hogy White 11:10-kor parancsmegtagadást hajtott végre és saját szakállára túllépte a hatáskörét és éppen bűncselekményt készül végrehajtani. Ezennel kérvényezem az alkalmatlansága és az ügyhöz méltatlan való hozzáállása miatt az azonnali hazaküldését és hadbíróság elé állítását.
És ekkor megérkezett Decosta is.
- Nos Mr. Decosta úgy látom végül mégis jól dönt, kész meghallgatni minket egy viszonylag kulturáltabb helyen, ahol nem zavarhatnak meg minket?

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Timofei
Célpont: Ifj. James Hudson
A srác a többiek kissé értelmetlen mondatai után leteszi a cuccot a földre, majd megnyomja a gombot, én meg lélegzet visszatartva várom a fejleményeket....és semmi. Vagyis tényleg történik valami, csak éppen semmi fenyegető dolog. A kis kütyüből egy életnagyságú hologram jön elő, ami a híres neves Rozsomákot ábrázolja. Akkor csokizok be igazán, amikor az beszélni is kezd. Jól van, na, én egy laborban nőttem fel, még nem igazán láttam ilyet.
- Jimmy. Ha most látod ezt, akkor Kovacs eljuttatta hozzád az adathordozót, ami azt jelenti, jól döntöttem, hogy rábíztam. Kissé labilis természetű kölyök, de van benne valamiféle… már-már beteges kötelességtudat, hogy betartsa, amiket ígér. Ezért esett rá a választásom. Ha ezt hallod, Walt, bocs, de tényleg így van. Remélem, a világ még egyben van, és volt értelme meghoznom a végső áldozatot. Nem könnyű ezt kimondani és feldolgozni, Jimmy, tudom, de… a fiam vagy. - mondja a hologram, miközben a célszemély már köpni, nyelni nem tud. - Az anyáddal ne foglalkozz, nem ér annyit, hidd el. Ne a múlt érdekeljen, hanem a jövőd. Hudsonék a szüleid, ez nem változott. Jó emberek, hallgass rájuk és bízz bennük, ahogy bízhatsz a diákjaimban is, Stephanie-ban, Tylerben, Tobiban, Synben… Hm, de azért Walttal és Taóval vigyázz. Bocs, srácok, ha halljátok, ez van. Ha ezek a nevek most nem mondanak semmit, akkor pedig fordulj a S.H.I.E.L.D.-hez. Ha még ott a Különítmény, akkor ők majd vigyáznak rád. Ők igazi hősök, még ha a S.H.I.E.L.D. nem is épp egy makulátlan szervezet. Persze ezek csak tanácsok az öregedtől, nem kell rám hallgatnod… Végső soron ez a te életed, kölyök. Dönts, és dönts okosan, mert akármi lesz, a döntésed következményei örökké veled maradnak. Ahogy velem is… de tudd, hogy egyetlen dolog van, amit sosem bántam meg életem során: téged. - mondja a holo, majd eltűnik. Én körülbelül ugyanannyira le vagyok döbbenve, mint maga a srác. Nekem bezzeg ilyen cuccot nem mutattak, én nem vagyok valami szuperizének a sarja. Talán egy kicsit irigy vagyok, de vele ellentétben én már ügynök vagyok.
A hologram után a kölyök szavaiból ítélve velünk jön. Object completed.

Jim Richard
Célpont: Jómagam, meg JeanPaul
Számolok lehajtott fejjel, igyekszem nem gondolni arra, hogy hamarosan emberekkel kell találkozzak. Rengeteg emberrel, akik könnyedén árthatnak nekem. Félek tőlük, de muszáj erősnek lennem apa kedvéért. Ami viszont megrémiszt, az az, hogy az egyikük lazán odalép hozzám és úgy szólít meg, mintha kebel barátok lennénk. A számolás abbamarad én pedig tágra nyílt szemekkel lapulok a falhoz, kis híján szívinfarktust kapva. Nyugalom Jim, nyugalom. Nincs itt semmi veszély. Kicsit lenyugszom, majd végigmérem a felém érkező társulatot, akik látszólag valamiért nem akarnak erre jönni. Talán a szobában valaki veszélyes illető van? Alig, hogy ez végigfut az agyamon, kinyílik az ajtó, és kilép rajta egy fiatal férfi, de ami jobban meglep, hogy elkezd a levegőbe beszélni.
- Mindenütt ott vagytok, igaz, ti mocskos kis kártevők? Akárhol, akármikor, akármit csinálok… ti ott vagytok. Rondák vagytok, persze, és senki sem szeret titeket, de… nagyon intelligensek vagytok és erős a túlélési ösztönötök. Akárcsak nekem. Ezt pedig tisztelem. - elkezdek hátrálni tőle. Nem tetszik ez nekem, nagyon nem. Mégis mi baja ennek? Akkor rémülök meg igazán, amikor észreveszem, hogy a szemei fehérek. - Hrrm. Te nem DaCosta vagy. Ez… kiábrándító fejlemény. - tágra nyílt szemekkel hátrálok, minél messzebb akarok kerülni ettől a holdkórostól. Ekkor veszem észre, hogy az ügynökök felé hátrálok...nem akarok a közelükbe menni. Lehajtom a fejemet, behunyom a szememet és halkan elkezdek számolni.
- Kilencszázhetvenkettő...kilencszázhatvanöt...kilencszázötvennyolc...kilencszázötvenegy...

/Az én hibám volt, kicsit elcsúsztam bocsi :S/

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
John Redbow

John picit zavartan néz körbe. Mivel senki se reagál a szavaira így főleg a helyet nézegeti amikor megjelenik Logan hologramja. Akaratlanul pirosas pikkelyek jelenek meg a fiún és majdnem t-rexé alakul mikor meglátja a szeme sarkában a fényt. A szívéhez kap és a bőre szinte azonnal vissza alakul. Miközben mindenki a felvételt nézi ő nagy levegőket vesz.
- Tényleg nehogy figyelmeztessétek az embert. Csak varázsoljatok ide egy képet a föld legveszedelmesebb csávójáról.
Súgja magának és miközben Logan felfedi, hogy a szőke srác, akinek pont olyan a haja, az arca és szemei. Az a fia. Még Redbow sem lepődik meg ezen. Az jobban zavarja, hogy a társai milyen természetesnek vesznek egy HOLOGRAM vetítőt. Többször behajol és a társaira néz, de egyiknek sem rebben a szeme. Mikor a videónak vége akkor Ramirezhez fordul.
- Lemaradtam valamiről? Mióta van ilyen technológiánk? Miért voltak kivonva Rozsomák karmai egy videó, amin beszélt? Mivel vesznek fel egy holovideót? Miért csak én akadok ki ezeken?
Kérdezte, de az első után igazából a többi inkább már csak költői kérdés volt.

felszerelés:

~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~
Zack

Morsus bizalmatlanul követi a társaságot. Tyler zseniális tanácsa után elismerően bólogat. Azon gondolkozik, hogy lenyűgöző, hogy már KETTŐ erejét uralni nem tudó lelkileg instabil valószínűleg robbanni képes tinédzser mutáns küldtek be a zárt-osztályra. Ha nem tudna jobbat azt hinné, hogy ez egy szándékos öngyilkos küldetés a csapat ellen. Shawn közben ki is akad, ami teljesen nem meglepő. A meglepő az, hogy nem sütötte meg instant a csapatot és a kórházat. Persze lehet, hogy csak a vöröskéből akar egy falatot, de Zack tudja, hogy nincs ekkora mázlija.
- Remélem a mini bomba nem kap sokkot, mert fogyunk a szexi doki nénikből.
Mondja a másik kettőnek, ahogy meglátják Jimet a folyosón. Aztán a csapat megérkezik Jean-hoz és Morsus hátul állva főleg a mondata végét fogja fel. Azonnal felkapja a kommunikátorát és hátrébb lép.
- Morsus, Lyesmithnek. Hercegnő, itt van egy kis érdekesség. A francia kanadaink nem teljesen maga és "teljesen véletlenül" DeCosta nevét emlegette. De az akták szerint nem lehet köztük kapcsolat.

felszerelés:

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Hood

Hood ténylegesen nem törődik DeCosta döntésével csak sétál Steph mellett. Mikor látják, hogy Emma a sírás felé megy akkor picit megemeli a szemöldökét és még jobban amikor Lyesmith lenyomja azt a nagy "hülye tyúk" monológját. Főleg azért, mert nem messze tőle áll az újonc srác, akinek bizonyítani kéne, hogy a érdemes csatlakozni erre Steph szinte tomboló kislánnyá válva hisztizik, mert a társnője megnézni miért sír egy kislány a közelben. Harcban még megértené Hood, de ez egy teljesen veszélytelen zóna... már amennyire egy gettó épület lehet. Mégis inkább hallgat és szótlanul figyeli az eseményeket. Elég, hogy a kevés ablakos épület folyosóján szemeit villogtatja miközben karjait karba téve olyan három lépésre van mindig a csapatot vezető nőtől. Jelenleg az épület eme részében teljesen hasztalanak érzi magát. Sőt az érkezés óta kétszer tudta kinyújtani a karjait rendesen és már rémesen kezd mindene zsibbadni, de nem tud mit tenni.

felszerelés:

Ha idegbeteg lennék, mint a csapatom kilencven százaléka, nos azt hiszem keresnék egy ágyat itt és el is szállásolnám magam, a doktort pedig megkérném, hogy legyen szíves és vegyen már kezelésbe, mielőtt ámokfutó bolonddá válnék. 
Ehelyett csak sóhajtok egyet, és bólintok a doktornőnek, hogy kísérje ki Ralfot, aki bepánikolt. Nem szeretném ha villámokat eregetne, és azt sem szeretném, hogy a fiatal barátunk felrobbantaná az egész kórházat.
~Legyen szíves vigye Ralfot egy nem túl forgalmas helyre, és próbálja megnyugtatni, ha bármi baj lenne azonnal szóljon.~
Küldök Melissának egy gyors üzenetet, majd érdeklődve figyel Beaubier kis jelenetét, aki DaCostát emlegeti, Lev közben Jim kölyköt ijesztgeti, És Zack végre csinál is valamit és értesíti Stephet a dologról. Futólag megjegyzem magamnak, hogy vajon szétszedték-e már egymást Emmával?
Míg a nővér visszatereli a szobájába a kába fiút, addig Jimhez lépek de nem túl kényelmetlenül közel, intek Levnek, hogy lépjen arrébb a sráctól.
-Szia, Tyler...Tyler Jackson vagyok, minket küldtek a SHIELD-től. Próbálj megnyugodni oké, gyere menjünk..-
Remélhetőleg kinyitja a szemét és látja, hogy merre kellene jönnie.
-...bent nem lesz olyan tömeg.-
Hátha ezzel hatok rá, a következő lépésem az lesz, hogy hívok egy shield osztagot, mielőtt cafatokra robbantana minket.

Felszerelés:

~Ralf Shaw~

Szerencsére a doktornő nem akadékoskodik, és nem is akar maradni. Természetesen a vezetőnk döntését azért kétségbe vonja, ahogy én is tettem, de ezek után a pánikrohanom sikeresnek tűnik, és mindenki egyet ért abban, hogy jó ötlet, ha kimegyek, illetve szükségem van felügyeletre. Valószínűleg látták, hogy dr. Melissával jöttem ki a legjobban, vagy csak nem akarják az időt húzni, de elfogadják, hogy vele menjek ki. Egyből elindultunk, persze egy hálás mosolyt azért megengedtem a nő felé, és ha kiértünk, boldogan vettem elő a cigarettát a zsebemből.
- Ne haragudjon, hogy kirángattam, természetesen jól vagyok... - kezdtem zavartan magyarázkodni, miközben meggyújtottam a szálat, és beleszívtam. - De nem akartam a srác közelébe menni, mind a ketten instabilak vagyunk, ő talán még jobban, mint én, és féltem. Féltem a srác erejétől, és ez a félelem féltem, hogy oda vezet, hogy az én erőm is előtör, és... - elhallgatok, és gyorsabban kezdem szívni a cigarettát, mielőtt bepánikoltatnám magam. - Ne haragudjon, de önt is féltettem. - veszek erőt magamon pár slukkal később, a beszélgetés jó, az eltereli a gondolataimat arról, hogy mire vagyok képes. Beszélgetni akarok, igen. - És bocsásson meg, hogy nem hagytam önnek választási lehetőséget. Gyorsan akartam cselekedni, és kijuttatni magunkat. - hajtom le a fejem, és szégyellem el magam. Nem küzdök ellene, hagyom hogy átjárjon a szégyenérzet, az jó, az megnyugtat, elcsendesít. Jobb mint a félelem. Inkább ez járjon át, mint a félelem...

Andrew Ramirez
~ Célszemély: ifj. James Hudson ~

A hologram meg is jelenik, pont az első akire gondoltam, maga Rozsomák, egy igazi legenda. Kíváncsian figyelem a felvételt és James arcát is. Mind remek ilyen családi események részesének lenni! James próbálja viccesen kezelni, de nem elég jó színész ehhez, valójában mellkason vágja a felismerés. De még nekem azért válaszol. Remek! El is mosolyodom a szavain őrülten. Oldalra pillantok és ellenőrzöm Reenát, most már enyhült a benne lévő feszültség és újra természetesnek tűnik, már nem kell tartanom tőle hogy hirtelen tesz valamit. Nincs is időm unatkozni, egyszer csak azt veszem észre hogy már szinte nevetek Redbow kérdésein.
~ Hehe. Kár keresni a az X-Menben vagy a SHIELD-ben a logikát. Ez mind csak varázspor, látszat.
Miller reálisan kezeli a helyzetet, ad időt a fiúnak, hogy ne döntsön elhamarkodottan. Ez jó ötlet. A szülei egyébként sem hagynák hogy azonnal döntsön. Továbbra is figyelek a biztonságra, az most a leghasznosabb amit tehetek, de nem hiszem hogy probléma adódna.
- Ez túl könnyen megy.


Connor Hudson
~ Célszemély: Roberto Decosta ~

DeCosta csak még jobban összezavarodott Connor ajánlatától. Azonnal tudja, hogy rosszul mérte fel a helyzetet és a reklámja semmit sem ért. Abban is hagyja a dolgot és követi Stephaniet. Úgy tesz, ahogy mondják. Végső soron tapasztalatot jött szerezni a SHIELD-hez és ezt kell szem előtt tartania. A helyzettel kapcsolatban reakciók terén nagyjából a mellette álló Hood-al tartja az azonosságot. Nem igazán tudja mégis mit kellene arra reagálnia amit lát. Stephanie teljesen kiakad, Emma valamit tesz, de Kofy nem érti ez miért ilyen nagy probléma, beleszólni ugyanakkor nem akar. Már töltöttek itt elegendő időt és senkinek nem hiányzik egy újabb szóváltás. Ráadásul az imént még őket visszautasító DeCosta is utána eredt. Kofy fején átfut a gondolat hogy milyen könnyen befolyásolták a fiatalt, vagy éppen az eddigi meggyőződése volt labilis. Akárhogy is, egyik tulajdonságot sem értékeli különösebben. Egyelőremarad Lysmith mögött. Ha esetleg a célszemély oda akarna menni, vagy egyáltalán közelebb akkor az egyik karját kinyújtja és jelzi, hogy ne tegye. A többit a két tapasztalt ügynökre hagyja, tudja, hogy általánosságban jobban megoldják a helyzetet és nem kell hogy most beleszóljon.


Lev Hudson
~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~

Minden tökéletes. Két legyet ütök egy csapásra és egyszerre megvan mind a két srác. Tök jól vannak, teljesen instabilak mint papíron. Az ilyenek mindig titokban a legjobb arcok a félelmeik alatt. A többiekkel nem is törődöm, az én képzettségemnek a közelébe sem érnek és már el is akarják hagyni a helyszínt. Csak intek nekik, ha így tesznek, nem teszek megjegyzést, csak magamban szerencsét és áldást kívánok a srácnak. Jó az a csaj, tíz pontos lenne beszervezni. Lazán az ördögre kacsintok és fejemmel a távozó kettős után intek.
- Ahhoz azért kevés a srác.
Tyler parancsára arrébb állok, ha már ő a főnök. Egyébként Beaubier a másik célszemély nevét kezdi el mondani, a másik srác meg teljesen kiakadt. Nem baj. A jegyzetben áthúzom a stabil szót és helyette beírom a másik nevet. Meg is van. Amíg a többiek segítséget kérnek, gyorsan lecsekkolom a telefonom, amin vár is az emlékeztető, hogy király vagyok. Na igen. Ideje intézni a dolgokat.
- Számtalan instabil alakkal volt már dolgom, engedjék meg hogy királyul megoldjam.
Bal kezem öklével elkezdem ütni a ritmust a mellkasomon, közben hümmögök és keresem a ritmust. Hamarosan meg is van de azért még hangolok, mindig tökéletesnek kell lennem és az is vagyok.
- Hmmhm... hmmmhm... hmm... óóó... pák... hmm... money is madness... feeling the madness... hi jájá é...
Nem is fogom vissza magam. Tartom a ritmust, dúdolom folyamatosan, odalépek a Jim sráchoz és megragadom a vállánál, haverilag át is fogom ott, aztán egy szökkenés és Jean-Pault is belövöm ugyanúgy. Tolom nekik a ritmust. Hmmmhm hmmmhm hmmmhm.
- So, so, so... the prey comes to town... he is going down broadway... it's a one way street... that's the way I go... right that's the way we roll...
Közben lazán elsétálok a két sráccal. Keresek valami kórtermet vagy hasonlót, iroda is megteszi. A lényeg, hogy lazán leültessem a két holdkórost. Az mindig jót tesz nekik. Meg ki is bulizom magam.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Egyelőre figyelte és hallgatta a többieket, hogy mit is beszélnek, mit szólnak a fiúhoz, illetve James válaszát is.
- Nem kell, úgy folytassa az életét, ahogyan a szülei nevelték, nem változtat azon, hogy kik a biológiai szülei. Higgye el, pár hónapja hasonlóan éreztem magam, amikor kiderült, hogy Thor az apám.
Nem nagyon szokta mindezt reklámozni, de úgy érezte, hogy ebben az esetben szükséges volt az, hogy elmondja mindezt, hogy legalább valaki tudja, hogy miként érez és nincs egyedül.
- Lyesmith Danielle és az én rokonom – mondta. – Bonyolult a hölgy, maradjunk ennyiben egyelőre.
John-ra nézett, amikor a holografikus dolgokra kérdezett rá. valószínű volt, hogy az N dimenzióból szerezte Kovacs mindezt, vagy valami efféle helyről.
- Tudjuk, hogy Kovacs sok helyen járt, más dimenziókban is, bizonyára az egyikből szerezte.
Hagyta, hogy Danielle beszéljen, ő diplomatikusabb és empatikusabb volt nála. A karmoknál kissé félve pillantott a két szuperhumán és Ramirez irányába, főleg, ahogyan üvöltve kipattantak a karmok James kezéből. Ha szükséges volt az, hogy valamelyiket lefogja, akkor azonnal kész volt ugrani.

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Már nem reagáltam az ostoba szajhára, komolyan mondom, ha ennél kevesebb IQ-ja lenne már saláta lenne. Vagy az sem. Csak figyeltem és jelentettem a SHIELD-nek.
- Nem ez az első eset, folyamatosan megszegi Jackson-nal együtt, csak éppen Miller túl jó szívű és nem jelentette egyszer sem! – mondtam dühösen. – Helyette mind a ketten mindenkit veszélynek tesznek ki!
DeCosta is befutott és meghallotta a gyereksírást. Felsóhajtottam. Főleg, hogy még Morsus is üzent, amire nem volt időm válaszolni sem.
- A gyerekek mindig sírnak és a szülei is ott lehetnek! – mondtam. – A francba!
- A célszemély éppen rohan Emma után… - szóltam a rádióba a SHIELD felé.
A többiek irányába fordultam.
- Óvatosan kövessenek, ha gond van és nem érzik magukat biztosnak maradjanak hátul, nem kell akciózniuk.
Ezzel sietve elindultam a két idióta után. és még támadás is történt. Ha lett volna lehetőségem most képeltem volna fel Emma-t egy akkora pofonnal, hogy eltöröm az állkapcsát és nem érdekel, ha az én kezem is eltörik közben.
- Ezért te ostoba liba! – kiáltottam rá. – Bármit csinálsz halál követi az utadat, nem fogod fel végre, hogy semmire sem vagy jó?! Ha miattad hal meg a fiú azt keservesen megbánod! Most pedig takarodj innen, hogy ne okozz több kárt!
A táskámba nyúltam és előkaptam az íjamat egy rántással próbálom kinyitni, majd egy nyilat helyezek az idegre.
- A célszemély megvan, White magánakciójának hála éppen most szúrták hasba – mondtam a rádióba. – Hood, Hudson, hívják a 911-et! Maga pedig feltartott kezekkel hátráljon el a fiútól és ejtse le a kést, most!
Egyelőre rászegezem az íjamat, ha támad irányomba, vagy a rám bízottakra, akkor próbálok kitérni előle. Ha pedig újra támadna a célszemélyre, akkor megpróbálom vállon lőni.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

~Ralf Shaw~

A nő megnyugtat, hogy nem haragszik, és talán még hálás is. Minden esetre az biztos, hogy ő is örül, hogy kijutott, szóval helyesen cselekedtem.
- Szívem szerint evakuálnám az egész kórházat... - nézek elgondolkodva az épület felé. - Nem tudom, hogy mégis mivel akarják féken tartani, és a társaink... - folyamatosan halkul a hangom, ahogy egyre bátortalanabbul beszélek - szóval ők sem tűnnek túl profiknak, akik képesek lennének kezelni a helyzetet. Egy ketyegő bombát dobtak be egy civilekkel teli központba, ahol egy ilyen... ilyen... szóval a parancsnokunk vezeti ezt az egészet. - megcsóválom a fejem.
- Azt hittem, hogy a S.H.I.E.L.D. jobb ennél, hogy tanítanak majd megfékezni a képességem, hogy itt tényleg csak a legjobb van jelen... de ha egy ilyen férfi akciót vezethet, akkor nem tudom... megrendült a szervezetbe vetett hitem. - motyogom bizonytalanul.
- Talán nem is fogom soha biztonságossá tenni a környezetem... lehet, hogy nyugtatókon kell élnem valami őrültekházában. - jelenik meg az arcomon egy kesernyés mosoly, majd megrázom a fejem.
- Igen, egy kávé jól esne. - bólintok, és nem mondom ki, hogy szeretném a legtávolabbi kávézóban meginni azt. - Tud valami jó helyet, vagy keressek a neten? - kérdezem, és próbálom elterelni a gondolataimat. Hiába teszem sokszor, nem szeretem lehúzni a környezetem, és mindig próbálok pozitív lenni, felvidítani azokat, akik mellettem vannak, még akkor is, ha néha jön egy ilyen hullám. amikor egy fekete lyukként szívok be minden boldogságot.

Timofei
Célpont: ifj.James Hudson

Remek, látszólag minden simán megy. Mondjuk a kölyök még mindig nem hiszi el, hogy ő a nagyságos Rozsomák fia, bár ezt én se bínám egykönnyen feldolgozni.
– Néhány perc? Néhány nap? Nem hiszem, hogy ezt valaha fel tudom majd dolgozni, ez… őrület! Mihez kezdjek ezzel a nagy rakás új infóval? Most… Rozsomák fiaként hogyan folytassam az életem? Frász, sosem fogok tudni felnőni hozzá, még ha csak a fele is igaz annak, amiket hallottam róla a médiában! - mondja, de én ekkor rájövök valamire. Nem igazán érdekel. Jó, ő egy híres mutáns kölyke, na és aztán? Nekem egyáltalán nincs családom, főleg mivel egy laborban töltöttem az életem krémjét. Se szülők, se nevelőszülők, se testvérek, se semmi. A kölyök meg kapásból a Rozsomák kölyke, igazán köszi. Ő mégis mivel érdemelte ezt ki? Semmit se adott és mindent megkapott? Biztos vagyok benne, hogy egyszer a sors még kicsesz vele, az tuti....de nem hittem volna, hogy ilyen hamar. A kölyök megpróbálja előpattintani a karmait, és sikerül is neki, egy elég morbid és horrorisztikus módon. Rögtön ordítani is kezd, bár ez érthető.
- Hé kölyök, nyugalom! Van regenerációd, gyorsan helyrejössz! Nem kell... - mondom a kölyöknek, majd elakad a szavam. Hirtelen minden olyan furcsán tompa lett. Egyre halkul minden, egyre hományosabban látok, ezek szerint...csak azt ne. Szinte azonnal elkezdenek jönni a hangok mindenfelől, azonnal a fülemre tapasztom a kezeimet, de nem segít. Észre sem veszem, hogy időközben nekitámolygok az egyik falnak.

Jimmy White
Célszemély: JeanPaul meg talán én

Számolok visszafelé, behunyt szemekkel, remélve, hogy ennek gyorsan vége lesz. kilencszázötvenegy....
-Szia, Tyler...Tyler Jackson vagyok, minket küldtek a SHIELD-től. Próbálj megnyugodni oké, gyere menjünk..- mondja nekem valaki és ezért abbahagyom a számolást. Az idegen felé nézek, aki hozzámszólt. -...bent nem lesz olyan tömeg.- mondja és a holdkóros szobája felé mutat. Nem akarok vele menni, de az, hogy nem lesz ott tömeg, igazán jó jel, talán tényleg vele kell mennem. Lassan elindulok az ajtó felé, közben lefelé nézek, mert így úgy tűnik, mintha senki se lenne itt. Ekkor azonban dúdolást hallok, majd valami átkarolja a vállamat. Megfogott....hozzámért.....nem! Azonnal félreugrok, a szívem meg a torkomban dobog. Nem akarom hogy hozzámérjen, nem akarom hogy megérintsem, nem akarom...nem akarom hogy bántson. A sarokba húzódok, halálfélelemmel, majd egy egyszerű ötlettől vezérelve, gyorsan beslisszolok abba a szobába, ahol állítólag nem lesz nagy tömeg. Amint beérek, észreveszem, hogy a holdkóros elkezd üvöltözni és valami Sinisterről beszél. Azonnal behúzódom a szoba legtávolabbi sarkába, behunyom a szememet, a kezeimmel eltakarom a füleimet és összehúzom magam.
- Nem akarom...nem akarok itt lenni.... -súgom halkan - kilencszázötvenegy...kilencszáznegyvennégy....

Igaz ami igaz nem vagyok túl jó, de hát sosem akartam egy csapat vezetője lenni, főleg nem ilyenekké. 
Ezt nem hiszem el, elkapom Lev Hudson csuklóját és megszorítom és leveszem Jim válláról, aki máris pánikolva iszkol be a szobába. 
-Mit nem értesz azon, hogy viselkedj úgy a sráccal, ahogy az aktáiban le volt írva!-
Pillantok rá dühösen, de nem látom, hogy egyáltalán felfogta volna mit beszélek.
-A szoba legtávolabbi sarkába állsz, és meg sem szólalsz, nem hogy megközelíted a srácot...-
Elengedem és besétálok a szobába, ahol Beaubier sokkot kapott.
-Sajnálom, doktor de várjon még azzal a nyugtatóval, kérem...Zack figyelj Jimmre, ha megkérhetlek rá...-
Leguggolok Jean Paul mellé, és a vállára teszem a kezem.
-Figyelj rám, és próbálj meg nyugodni. Tudom, hogy nem akarod ezeket látni, de akárki is az, aki téged és DaCostát megtámadta másokat is célba vehet. Te vagy az egyetlen aki kapcsolatban van vele, segíthetsz nekünk...-
Amíg kiderül, hogy hatottam-e rá, küldök egy üzenetet Jon-nak...
-Jon itt Tyler, kiderült, hogy aki megtámadta Jean Paul-t, most csapott le Roberto DeCostára is, és valamiféle telepatikus kapcsolatban lehetnek. Nem akarok vészmadár lenni, de lehet hogy James Hudson is veszélyben van.-
..majd a shieldnek is.
-Itt Tyler, kérek egy SHIELD csapatot a kórházhoz akik biztonságba szállítják Jean Paul-t, Stephanie csapatát pedig megtámadták Roberto DaCostát pedig minden valószínűség szerint leszúrták, oda is kérnék erősítést.-
-Figyelj rám, azért jöttünk, hogy felajánljunk egy gyakornoki állást a SHIELD-nél, de most inkább biztonságba helyeznélek a SHIELD-nél, míg ki nem derül mi folyik itt, és amíg el nem kapjuk azt a fickót. Rendben?-

Felszerelés: