Florida

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
John Redbow

Redbow mosolyog Reenának.
- Persze, jó buli lenne! Majd még hozunk jó filmeket még és akkor pótlunk.
Mondja örömtelien. Mikor kijön a seriff békésen áll és rezzenéstelenül figyel. Dani elkezd beszélgetni a férfival és a csapat elégé kimarad. John belegondol, hogy megpróbáljon-e minél kevésbé veszélyesnek tűnni, de rájön, hogy ez nem egy kihívás így csak békésen nézelődik miközben fél füllel figyel a beszélgetésre.

felszerelés:

~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~
Zack

Morsus élvezi, hogy a társai már nem is törődnek vele, bár picit felemeli a szemöldökét, hogy ő is menjen velük az elmesérültek közé. Ennél már csak az öreg szívbetegek között okozhatna nagy kárt. Mivel látta, hogy Ralfot zavarja az egész mosolyogva felé fordul.
- Tudod mire jöttem rá? Vennem kéne egy ponchot. Tudod a hártyák miatt nincs pulcsi vagy kabát, de az elrejtené őket.
Mondja ezzel elterelve a figyelmét a fiúnak a liftben.
- Napok óta rágom magam mivel lehet elrejteni... hát ezt.
Mondja picit kitárva a karjait majd megnyílik mögötte a liftajtó.Megfordul és megnézi, hogy valakit nem rémisztett-e halálra ezzel. Karjait leteszi és egy finom kéz mozdulattal előre engedi Tylert.

felszerelés:

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Hood

Emmára mosolyog Hood.
- Áh, megvallom jelenleg nem félek, hogy a dohányzás öl meg.
Mondja cinikusan. A betört ajtón besétálva ő az egyetlen, aki nem lép hátra a bűztől. Ilyen helyen élt és vesztette el a nőjét. Pontosan tudja mi jár ezeknek az embereknek a fejében. Tudta melyik veszélyes és melyik nem. Picit megvetően és offenzívan szól vissza a legtöbbnek mikor kunyiznak és lassan eldobja a csikket.

felszerelés:

A csaj szerencsére semmi rosszban nem mesterkedik, hanem a ház fele menet mindent elmagyaráz erről a Walter egyesség izéről. Én készségesen végighallgatom, majd nyugodt hangvétellel válaszolok:
- Értem. Örülök, hogy elmondtad. A titkolózás nem jó semmire. - mondom, majd körbenézek. Vagy valami gebasz fog történni, vagy ez a lehető legunalmasabb küldetés a világon. Az ajtóhoz elérve bemutatkozik a góré, igazán király így, ügynökként bemutatkozni. Kéne egy vagány öltöny, napszemüveg, meg egy király jelvény egy verdával. Nagyon állat, a ruha ötletet fel is fogom vetni a feletteseimnek, majd ha ennek vége. Timofei Produnov különleges ügynök, S.H.I.E.L.D. . Nagyon király. Időközben meghallom, hogy az a Redbow, meg az a Reena valami filmről beszélnek, na itt az idő a bevágódáshoz, mondom én. Vagyis mondanám, de érzem, hogy az a tetves kacsa még mindig figyel, szóval inkább kussolok, és igyekszem minél előbb bejutni a házba. Ekkor azonban egy pillanatra elhomályosodik minden és eltompulnak a hangok, de szinte azonnal elmúlik. Az a francos Vörös Vér, remélem nem most akar rám törni a roham.

Andrew Ramirez
~ Célszemély: ifj. James Hudson ~

Figyelek mindenre. Danielle információjára. A legendás Rozsomák leszármazottja és valamilyen szinten az apja örököse, szellemi szinten. Még jó hogy kellően felkészült csapatot válogatott össze Miller. Reena még csak tanul olvasni, de nem értem miért szégyenkezik emiatt, másnak kellene odafigyelnie a tanulására, legalábbis ebben a szakaszban. Minden akciónál fontos, hogy tudjon olvasni, minden akciónál. A filmnézés ötletére szélesen elmosolyodok.
- Na ezt nevezem én lelkesedésnek és fejlődésnek! Bár kétlem, hogy velem egy szobában hagynának, akár Redbowwal vagy mással, a SHIELD nem éppen stabil felelősségvállaló személynek tart számon. Néha el is felejtem miért. Ehehehehe!
Megpróbálom visszafogni a nevetést, de nem igen sikerül. A lényeg, hogy elindulunk a ház felé és a seriff ki is jön elénk. Ez várható volt, nem lopakodva közelítettük meg és sokat beszéltünk. Nincs is indok gyanúsan viselkedni, az egyenes út talán a leghatékonyabb a mostani esetben. Amíg a többiek beszélnek, én kerül nézek a környéken, akár felnézek a tetőkre, be a kertekbe, ház közötti részekbe. Hátha előkerül a célszemély. Gondolatban a Jó, a Rossz és a Csúf főcímzenéjét dúdolom, valahogy eszembe jutatta a seriff név.

Connor Hudson
~ Célszemély: Roberto Decosta ~

Kofy is beljebb halad az épületbe. A falak mállnak, a padló mocskos, közszolgáltatások nincsenek, minden irányba hajléktalanok és vagy drogosok. A bűzt egy ideig bírja, aztán öltönye zsebéből előhúzza fehér díszzsebkendőjét és az orra, szája elé tartja. Nem az arcába nyomja, hanem finom, elegáns mozdulattal, de profin tartja ott. Volt már mocskos helyen, de nem süllyed le a mocsokba. Az egyik karját kijjebb tartja és erejével finoman tolja el, lökdösi vissza aki közelebb jönne hozzá vagy a társaihoz. Ha olyanokat talál akiket nem lehet így lekoptatni, nagyon szerencsétlennek és nem csak ügyeskedőknek látszanak, vagy olyan aki információval szolgálhatna, akkor elővesz egy-egy százdollárost és diszkréten, próbálva nem felhívni a többi junkie figyelmét a sok pénzre, adja át azt az illetőnek.
- Kétszáz dollár annak, aki tud információt egy tűzmanipulátor fiúról.
Ha nincs érdemi válasz, akkor hagyja a pénzt és nem kommunikál az itt lévőkkel. A csapat vezetőjét követi helyette.

Lev Hudson
~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~

A srác a pszichiátrián van, zsír, igazi őrült alak, pont ilyenek kellenek a SHIELD-be. Az ilyenek mindig a legviccesebbek, jó party után összefutni velük. Nincs olyan lelki betegség, amin végtelen hatalmam ne törne át, de felesleges leereszkednem ilyen mélységekben. A helyzet pusztán isteni közelségemtől meg fog oldódni. A sátán csávót hagyom, hagy csinálja amit akar, pont ettől lesz hangulatos és menő. Igazi jellem. Hagyom azt is, hogy Tyler beszéljen az orvossal. Ő a vezető, meg kell, hogy oldja. Csak ha nem akarja a doki átadni a helyzetet akkor fogok bármit is tenni. A Ralf arc egyébként nagyon stresszes, le kéne lazulnia, egy kis alkohol, drog és nők segítenének rajta. A kávémat lazán hajítom ki a kukába, aztán Ralf vállára teszem a kezem. Semmi para, csak jeges nyugalom isteni hatalmamból.
- Figyelj Ralf, srác. Lazulj le, a világ legjobbjaival vagy körülvéve, ugyan mi történhetne. 2010-ben, a New York állami rendőrségnél láttam, hogy egy fiatal gyakornok nyomozó nyomta fel az egész esetet a füzetéből, az őrnagy meg állt és bólogatott, azt se tudta csaj vagy pasi fekszik a járdán, félig alszik, de azért szigorúan nézeget meg értékel. Ne vedd fel.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Jon furcsállta Timofei viselkedését, hogy úgy beszél Danielle-vel, mintha mindig is ismerte volna és bármilyen szava is lenne a SHIELD-nél. Az nagy megkönnyebbülés volt számára továbbra is, hogy ketten figyeltek Reynolds-ra és máris befogadták a lányt. Talán mégiscsak sikerült mellé a leginkább szociális személyeket kiválasztania, akik úgymond jó hatással lehetnek rá. A seriffnek bólintott, hogy igen, valóban tudják, hogy a fiú mutáns.
- Nem, nem titkos akció, akkor nem gyakornokokat küldtek volna – mondta. – És a fia nincs bajban sem uram.
Tette hozzá tisztelettel. Közben egy hangot is hallott, arra kapta a fejét, ott pedig meglátta a fiatal férfit, akihez érkeztek. Noha személyesen ő maga soha sem találkozott Rozsomákkal, csak felvételeken, aktákban látta a fényképét, azonnal rájött, hogy tényleg a férfi fia volt az, akit látnak.
- Nem szeretnénk problémát, így felteszem önök is szeretnének jelen lenni, amikor beszélünk a fiúkkal – mondta. – És bízom benne, hogy engedélyt adnak rá, hogy mindez megtörténjen.
Mindezek után érdekes lesz, hogy miként vegyék rá a családot, hogy engedjék azt, hogy a fiú velük menjen majd, de majd ez akkor úgyis kiderül, hogyha odaérnek. Egyelőre a házaspárt figyelte és várta, hogy mit is mondanak nekik a kéréssel kapcsolatban.

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Úgy tűnt, hogy nem csak én voltam az, aki belevetette magát abba, hogy megtudjuk hova kell menni, hanem a pénzeszsák is. nagyjából ugyanazt tudtam ezeknek a fejéből kiolvasni, amit kimondtak hangosan, hogy a tetőre kell menni.
- Ez esetben irány a tető – mondtam.
Kényelmes, nyugodt gyorsasággal szándékoztam megmászni a tízszintes ház lépcsőházát gyalog. Mindez nem okozott semmilyen nehézséget, sem gondot, az edzéseim ennél sokkalta durvábbak szoktak lenni, mint ez. De persze az összes kis gyakornokot be kellett várni, így ha elsőként értem a legfelső emeletre, akkor ott vártam be őket. A gyereksírással nem törődtem, helyette a létrához mentem.
- White, fedezz, a két másik csak akkor jöjjön fel, ha jeleztük, hogy tiszta a terep.
Reméltem, hogy az ostoba liba teszi, amit mondtam, és óvatosan elsőként másztam fel a tetőre. Ott azonnal úgy helyezkedtem, hogy tudjam fedezni a feljövő Emma-t, majd körbenéztem, ha nem láttam senkit, akkor hangosan szólaltam meg, hogy meghallja Decosta a hangom, ha itt van. ha pedig itt volt, akkor csak kérdésként fordultam irányába.
- Mr. Decosta?
Ha nem volt gond és veszély és a célpont is itt volt, akkor a lent maradt két idiótának is szóltam, hogy feljöhetnek.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

Kissé érdekesen alakul a dolog, látszólag itt csak duma lesz, és semmi más. Azért örültem volna egy kis akciónak, pláne ha abban használhatom a tehetségemet és lehetőleg nem lőnek rám. A sheriff látszólag nem örül az ittlétünknek és jobbára csak pofázik ő is, majd igazolványokat kér meg a többi. Azután hirtelen egy srác hangját hallom meg.
- Hogy mivel nem lesz baj? - mondja egy srác a tetőről. Szőke srác, látszólag tényleg van valami hasonlóság közte és a Rozsomák között, akiről nem keveset lehet olvasni az aktákban, és bár nem szokásom akta-kukacoskodni, az ő részét megnéztem. Érdekes lesz a dolog, azt hiszem. Remélhetőleg bent nem fog figyelni minket valami kacsa, mert már kezdek nagyon ideges lenni.

Ralf ugyan azt hajtja, hogy képes uralkodni magán. Ez külsőre nem nagyon jön le, de csak bólintok neki. Még mindig jobb ha itt van a közelemben és nem máshol kezd el egyedül villámokat eregetni. 
A másik kettő szövegelésére, inkább nem is figyelek. Az a poén, hogy kettő közül még Morsus normálisabb. Ahogy felérünk, szerencsére senki nem kezd el pánikolni, ahogy meglátják magát az "ördögöt". A doki pedig meglepődve fogad minket, igaz már készült ránk.
-Üdvözlöm dr. Browning, Tyler Jackson vagyok.-
Mutatkozok be és kezet rázok vele barátságosan, majd helyet foglalok, maximum még gyorsan bemutatom a többieket ha netán nem vennék a fáradtságot.
-Igen, így van. Beaubier érdekel minket, szeretnénk vele beszélni, ha van olyan állapotban és engedélyezi ezt...-
Azt hogy pontosan mi a baja nem kérdezem meg, észben tartva Melissa tanácsát, amúgy is simán megtudnám szerezni az aktáit, de szeretném ha egyenlőre minden simán menne.

Felszerelés:

~Ralf Shaw~

A társaim a maguk módján próbálnak segíteni, hogy túl tegyem magam a rohamomon, bár a vezetőnk és a fiatal srác nem túl hatékony ilyen téren. Dr. Melissa szavai megnyugtatóak, és a mosolya után valami kis melegség járja át a testem, tényleg jól esik, nem is kell több egy őszinte gesztusnál. Valószínűleg ő lehetne rám a legjobb hatással, de a férfiak szinte odébbtolják, ahogy szinte tolakodnak, hogy a maguk módján próbáljanak megnyugtatni. Még a lift indulása előtt teszi a vállamra a kezét a legfurább fickó a csapatban, ami nagy szó, tekintve hogy nézünk ki. Ő nem a külsejével tűnik ki, hanem a stílusával, iszonyúan zavaró, és nagyon nem szimpatikus. Most mégis megérint, amire ösztönösen összerándulok, és próbálok szabadulni a keze alól. Közben valami összevissza storyt mesél, nem értem, se füle se farka annak amiről beszél, de bólogatok, remélve, hogy így előbb elenged. Zack viszont, akitől a korábbi megnyilvánulása után nem vártam volna, most ténylegesen segítőkész, és próbálja elterelni a gondolataimat. Arról beszél, hogyan tudná elfedni a külsejét, mire zavartan mosolygok, próbálok vidámnak tűnni, de még túl zavart vagyok, hogy sikeresen magamra öltsem az álcámat.
- Szerintem... nem kellene megpróbáld elfedni a külsőd. Légy az, aki vagy inkább, ha rejtegeted a gyengeséged, az csak... támadó felület, mások láthatják, hogy mi az érzékeny pontod. Inkább próbálj együtt élni azzal aki vagy, és próbálj előnyt kovácsolni belőle, szerintem. Ha belegondolsz, nem sok nő lehet egy szárnyas férfival, aki ráadásul shield ügynök. - próbálok egy mosolyt kicsikarni magamból, de még a beszédem is elég bizonytalan, inkább halk motyogás, mintsem valódi válasz. Szerencsére a liftben össze vagyunk zárva, és nem kell hangosan beszéljek, hogy haljon. Az irodához tartó út is kellemetlen, érzem ahogy megbámulnak minket, csodálkoznak, és talán félnek is. Szerencsére a legtöbb tekintet Morsust illeti, én pedig megpróbálok a doktornő közelébe kerülni ismét, és ott maradni. Mint egy félős kisállat, aki a gazdihoz menekül.
Dr. Browning meglepődik, amikor meglát minket, amit meg tudok érteni, rám is a szívbajt hozná egy ilyen csapat.
- Üdvözlöm. - mosolygok halványan én is, ahogy az illem megköveteli. Úgy érzem, ennél többet nem kell mondanom, hagyom, hogy a többiek beszéljenek, de azért figyelek a beszélgetésre, ami végre eltereli a gondolataimat, és most már ténylegesen kezdek megnyugodni.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
John Redbow

John legyint Ramireznek.
- Ugyan már. Jó gyerekek leszünk és nem teszünk rosszat csak mozizunk. Még kereshetek pár kezdő biosz könyvet meg ilyesmiket is Reenának ha haza érünk.
Mondja nyugisan. Mikor a seriff beszél ő csak kihúzza magát és figyel. Az emlegetett fiú kisétált és Redbow integet.
- Heló!
Üdvözli a fiút és tovább nézelődik a környéken.
- Király helyen élsz.
Jelenti be elismerően.

felszerelés:

~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~
Zack

Zack rámosolyog Ralfra.
- Édes ez az úgy vagy szép, ahogy vagy dumád, de egy ez rohadt rémisztő és kettő kezd hideg lenni. Nem itt, mert ez Florida, még a jégkorszakban is megsülnél itt, de máshova nem ártana.
Mondja a srác majd nagyot mosolyog a doki frászán. Követi a bandát és egy szék háttámlájára ül talpaival a szék ülésével kiegyensúlyozva magát. Mikor mindenki köszönt ő csak intet és miután mindenki szólt utolsónak ő is jelentkezett.
- Tudnunk kell valamit, hogy mire figyeljünk? Látvány, hang, szavak, amitől bepánikolhat. Bármi, amit kerülnünk kell?
Kérdezi Morsus gonosz vigyorával.

felszerelés:

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Hood

A fiú követi Stephet és egy nagyobb ugrással reppen ki a tetőre. Mindig hátul marad kezeivel (és szárnyaival) elfedi a testét így az se látszik, hogy végig picit rogyasztva tartja a lábait, hogy fel tudjon ugroni a levegőbe, ha mégiscsak valami baj lenne. jelenleg attól fél, hogy a srác leugrik vagy sikeresen üt olyat, hogy a főnöknő repüljön le. Párhuzamosan felmerül benne, hogy talán ő most elrémiszti szegény srácot, de inkább bízik Stephben és kihúzza magát komoran nézve az egészet.

felszerelés:

Andrew Ramirez
~ Célszemély: ifj. James Hudson ~

A tetőre nincs tiszta rálátásom, rossz a látószög, a hátsókertbe viszont be tudok nézni, nem lepődök meg túlságosan, csak egy kicsit. Hallottam már eleget, hogy Florida tele van aligátorokkal. De azért láncon tartani... hehehe... valaki legalább olyan őrült mint én. Na ez tetszik! Visszasétálok a többiekhez.
- Biológia tankönyvben ritkán esik szó dinoszauruszokról, jobb szakirodalmat használni.
Tanácsolom, közben végigmérem a megjelenő két szülőt. A sheriff rögtön mindenkit leigazoltat, nem szórakozik. Bemutatom én is az igazolványom, még csak nem is gyanús, hogy más arcom lenne, nincs festés. Egyelőre nem szólalok meg, hagyom hogy Miller intézze a tárgyalást, ő a szakszerű benne és ő is a vezető. Amikor a fiatal megjelenik a tetőn hunyorítani kezdek, oldalra biccentem a fejem és kissé elmosolyodom.
~ Hát persze, a tető. Nem véletlenül tűnt olyan biztonságos helynek első látásra. Le sem tagadhatná, hogy Rozsomák fia, teljesen az apja és még a képesség is. Nem hiszem hogy nem jött már rá!
Megropogtatok a nyakam, és a saját stílusában válaszolok.
- Tiéd az aligátor a hátsókertben?

Connor Hudson
~ Célszemély: Roberto Decosta ~

Kofy a parancs szerint hátul marad. Felkészül rá, hogy amikor kimennek a tetőre, akkor válaszként rögtön egy lángcsóva vagy tűzgolyó, esetleg robbanás érkezik válaszul. Lejjebb is lép egy lépcsőfokot és az ajtónak oldalasan áll meg a lépcsőn.
- Értettem.
Feleli röviden, aztán várja, hogyan alakul a helyzet. Azzal mit sem törődik, hogy a mellette lévő mutáns mit tesz, ő maga tartja a tervet. Ha megkapja a jelet, hogy felmehet, akkor nyugodt léptekkel sétál fel, lép ki a tetőre és néz körül. Mivel még mindig nincs nála fegyver, ezért arra nem alapozik, egyszerűen csak magabiztos, bízik az adottságaiban.

Lev Hudson
~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~

Mindig vannak olyanok akik nem tudnak ellazulni. Ralf egy ilyen srác. Mindenki nyugtatja, mégis inkább a doktornőhöz közeledik védelemért. Nem rossz ösztön, a jó csajokhoz közeledik. A többiekkel nem foglalkozom, saját isteni fényem árasztja el úgyis az egész kórház területét. Nem lennék itt, ha nem ezért lennék itt. Lazán besétálok az irodába és kezet fogok a doktorral.
- Lev Hudson.
A doktor meglepődését és az előkészített székeket megjegyzem, ezért volt lassú. Persze nem ezért volt lassú, hanem azért mert képtelen vetekedni felette álló gyorsaságommal. Helyet foglalok és elkezdem írni a jegyzetem. Lejegyzem a meglepődést, a bemutatkozást, a kézfogását, a székeket, azt amit mond, meg ha ad valamilyen testjelet azt is. Pár szó kell csak, simán megértem később. Három szót fel is írok a lap aljára. Használhatóság, bevethetőség, menőség, kinézet. Amúgy hagyom hogy mindenki csinálja amit gondol, lazulok, elvagyok, majd lépek ha szükség lesz rám. Ha van hálózat rákeresek Floridában milyen törvények vonatkoznak a pszichiátrián kezeltekre. Mindig vicces ügyvédekkel bulizni szombatonként.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Jon csak biccentett a fiú felé, amikor az köszönt az irányukba, inkább a szülőkkel próbált elsőre beszélni, mintsem a kamasz fiúval. Az egész végén úgyis a szülőknek kellett döntenie, nem pedig a James-nek. Az elején nem vélte túl jó ötletnek, hogy egyedül akarta intézni a fiú, túlságosan is gyereknek gondolta, de a mondandója második fele meggyőzte Jont, hogy talán tud kellően komoly is lenni.
- Köszönjük! – mondta a seriffnek a végén.
Majd a társaira nézett.
- Mindenki jön, senki sem marad idekint. Ha gondolja Mr. Hudson, akkor indulhatunk – ezt már az ifjabbnak címezte.
Ha mentek, akkor a többieket engedi előre, majd amint mindenki bent volt a birtokon, akkor zárkózott fel melléjük végig. Majd ha végül megérkeztek és mind bent voltak a csónakházban, akkor szólal meg.
- Valóban jól gondolta, azért vagyunk itt, mert ön is mutáns – mondta. – Nem szokásom sokáig húzni a dolgokat, így egyből belevágok. Azért küldött ide minket Danvers ezredes, mert szeretné, ha valamilyen formában a SHIELD-nek dolgozna.
Valószínűleg kellően sokkot okozott, így várt néhány pillanatot mielőtt folytatta volna.
- Illetve úgy vélem, hogy Danielle is szeretne önnek valamit mondani.

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Végül is mindannyian felmentünk a tetőre, mert először semmit sem láttunk, csak később vettem észre a srácot idefent. Ahogyan a nevén szólítottam gyanakodva állt fel a helyéről és neki is látott a képességét használni. Felsóhajtottam, ha a többiek támadni akartak volna, akkor a kezemmel intettem, hogy ne tegyék. Most szívem szerint én is lángokkal öleltem volna körbe a testem, hogy versenyezzünk kinek szebbek a lángjai, amit úgyis én nyertem volna. mivel engem úgysem zavarnak a lángok, sem pedig a tűz annyira, így kicsit közelebb léptem óvatosan.
- Stephanie Lyesmith vagyok, a Különítményből – mondtam. – Ők a társaim, Emma Flower White, Connor Hudson és Charles „Hood” Waver.
Néhány pillanatot vártam.
- Téged keresünk, csak beszélni szeretnénk veled, nem pedig bántani, így örülnék neki, ha megtudnál nyugodni.
Még azok előtt, hogy telepatikusan nyugtatom le, vagy ütöm ki egy időre.
- Nincsenek elől fegyverek, sehol semmilyen más csapat, csak mi. Beszélhetünk itt is, vagy ha van valamilyen gyorsbüfé, étterem a közelben, akár meghívhatunk egy korai ebédre, hogy étel és üdítők mellett beszéljünk. Nos?
Igyekeztem a lehető legkedvesebb és legbizalomgerjesztőbben kérdezni mindezt.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

-Nos egyenlőre csak mi vagyunk itt...-
Az hiányzik, hogy a Különítmény többi tagjának is de kellenne jönnie, mertaz sok jót nem jelente. Érdeklődve hallgatom  doktort Beaubier állapotáról. Valami Apokalipszist emleget...és hát az a felöltöztetett próba baba sem valami bizalom gerjesztő az egyszer biztos.
Próbálok felidézni valamit ezekkel kapcsolatban, de így elsőre semmi sem ugrik be, sem Apokalipszisről sem erről az En Sabah Nur akákiről. Bólintok és felveszem a kapcsolatot a SHIELD-es kapcsolattartónkkal.
-Itt Tyler Jackson, legyen szíves nézzen utána az Apokalipszis és En Saba Nur neveknek, ha kell szóljón bárkinek aki elérhető, derítsen ki amit tud ezekről. Tudom, hogy ez nem sok adat, de azért próbálkozzon.-
A doktorhoz fordulok.
-Akkor szeretnénk beszélni vele...és készítehetek erről egy képet?-
Mutatok a felöltöztetett babára.
-Hátha a SHIELD ki tud deríteni valami ezzel a fickóval kapcsolatban valamit. Nem tetszik, hogy ez az alak még kinn járkál...-
Ha engedi elküldöm a képet is a SHIELD-nek hátha ezzel könnyebben tudnak előbányászni valamit.

Felszerelés:

Timofei
– Sz’asztok. Jimmy vagyok. Engem kerestek? - mondja a kölyök, miután leugrik a tetőről. Hmm, ezt én is meg tudnám csinálni, sőt jobban is. Ha drámai belépőt akart, akkor nem jött össze.
- Timofei Produnov. Örvendek. - mutatkozom be egyhangúan, mondjuk kétlem, hogy az én nevem annyira érdekelné. Ha talán tarhatnák egy bemutatót az erőmből, akkor megváltozna a véleménye, bár szerintem a főmufti nem örülne neki, de nem ő irányít. Nem egyeztem bele abba, hogy nem használom a képességemet. Ezután egy kis szócséplés jön, de végeredményben a gyerek elintézi, hogy csak ő beszéljen velünk, a szülők pedig ne.
– Apa… Kérlek. Lemegyünk a csónakházba, és tudod, hogy nem eshet bántódásom… Ha tényleg azért jöttek… ami vagyok… akkor ez elsősorban az én magánügyem. Ti is tudni fogtok mindenről, ígérem, de előbb… hadd kezeljem ezt én, egyedül. Ez az én életem, az én felelősségem, és idővel úgyis sokszor bajba kerülök majd emiatt. Meg kell tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket. Te magad mondtad. - mondja. Hát jó, felőlem azt csinál amit akar, én úgyis csak statisztálok a dologban, sőt igazából nem értem, hogy egy ilyen unalmas ügy miatt mégis minek keltem fel.

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
Jon egyáltalán nem vette magára azt, hogy az apja volt Hudson kedvence, tudta, hogy mekkora népszerűségnek örvend Thor. Arra nem felelt, hogy minek is tartja őt a fiú. A hírességes mizériát úgysem szerette soha ebben a melóban, ő csak segíteni akart másoknak, nem többet. Beérkezve az épületbe körbenézett abban, majd nem is sokat teketóriázott, hanem a fiú tudomására hozta, hogy miért is vannak itt. Az elején levő vigyorból már tudta, hogy Hudson nem hitte el ezt, de Miller komoly maradt és a fiú arcáról is lefagyott a vigyor.
- Nem az a személy vagyok, aki szórakozni, vagy viccelni szokott volna effélével – mondta. – A lehető legkomolyabban beszéltem.
A hebegésre még válaszolt pluszban.
- A SHIELD ösztöndíjakat is szokott osztani, segíteni a pályaválasztásban is.
Hátha ez meggyőző tud még lenni. Közben Danielle is aktivizálta magát és Jon is az eszközre nézett, már érdekelte, hogy mi lehet az adathordozón, mivel biztonságosnak ítélték meg, nem volt oka nem bízni az unokatestvérben, így hagyta, hogy Hudson aktiválja, ha akarja és megtudják, hogy azon felül, hogy Rozsomák a fiú apja, mit akarhatott még tőle Kovacs..

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Legalább visszaváltozott, nem mintha tűz alakban olyan sok kellemetlenséget tudott volna okozni, jó ideig tűzálló vagyok, a többiek meg úgysem érdekelnek. Ez pedig csak rinyál és rinyál. Miért nem csinálhatok az agyából salátát, vagy mosogatólevet? Legalább egyetért azzal,hogy ő sem akar beszélgetni. Az első kérdéseire nem feleltem, a másodikra viszont már látványosan ásítottam fel kimutatva, hogy egyáltalán nem érdekel az, hogy jajj mennyire rossz sorsa van itt.
- Befejezted az önsajnálkozást? – kérdeztem unottan és megvetően. – Képzeld van, ugyaninnen indultam, semmivel sem jobb helyről, de én tettem valamit azért, hogy kijussak és nem csak önsajnálatba menekültem és nem dörgölöm oda senki orra alá ezt, ahogyan White sem, és ő is ilyen helyről jött.
Ugyanilyen, ha nem rosszabb körülméynek közül jöttem, mert nekem legalább volt anyám, csak az kidobott. Lényegében, ha nem lett volna agyam prostituáltkként kellett volna pénzt keresnem.
- Csöndben maradtál? Remek! Nem akarsz beszélgetni, akkor rövidre fogom. Dolgozz a SHIELD-nek, vedd kezedbe az életedet és kapsz egy lehetőséget arra, hogy rendbe szedd az életed és kezd vele valamit, vagy maradj itt és sajnáltasd magad tovább. Ennyi. A SHIELD számát tudod, majd hívd fel őket, ha döntöttél.
A többiekre néztem.
- Indulás, végeztünk itt – mondtam.
Reméltem a többiek nem kezdenek el drámázni, mert akkor a srác csak jobban belemerül az önsajnálatba és bukta az egész. Megvárom, amíg mind lemennek, majd utánuk én is lemegyek.

felszerelés Jon:

felszerelés Steph:

/Az én hibám volt, kicsit elcsúsztam bocsi :S/

~ Célszemély: ifj. James Hudson ~
John Redbow

Redbow csendesen felnéz mikor neveket sorolja a szőke fiú.
- Meg... John, de mindegy.
Mondja nagyon halkan. Utána megy a társaság után és csak kis lépésekkel fordul vissza.
- Kro... krokodil? Miért? Minek? Hogyan?
Mutogat a hátsó kert felé és nyújtja ki a nyakát mintha ilyen messziről átláthatna a kerítésen. Majd sóhajtva megadja magát és utolsóként lép be az ajtón.
- "Ne kérdezz csak add fel."
Ismételgeti magában rutinosan még mindig nagyon csendesen. Ő főleg a hatalmas cápa koponyát néz ámulva.
- De király.
Utána a fiú megkapja a kis szerkezetet.
- Öhm... kap tőlünk egy star trek kelléket?
Kérdi értetlenül a társait.

felszerelés:

~ Célszemély: Jean-Paul Beaubier ~
Zack

Morsus elismerően nézi a kifestett sátánbohócot.
- Ó... ez jó muri lesz...
Mondja sóhajtva. Megkapják a rádiós üzenetet és elkerekedik a szeme.
- Hatalmas és fenséges parancsnokuk?
Kérdezi érdeklődve majd egy hátra szaltóval leveti magát a székről.
- Mi a terved?
Teszi a fel a kérdését és nyugodtan követi Tylert ha megindul előre. Próbál Ralf mellett maradni és mindig mosolyogni egyet, ha ránéz. Ha véletlenül Melissa pillantana felé akkor nyelvet ölt és emelgeti  szemöldökét.

felszerelés:

~ Célszemély: Roberto Decosta ~
Hood

A denevérlény szótlanul tűrte az egészet, de az arcán egyértelmű düh és megvetés volt. Mikor Steph megindul lefelé és már ellépett mellette a fiú kitárja a karjait és ezzel a szárnyait. A vállán lévő régi sebre mutat.
- Látod ezt? Egy banda lövöldözésben voltam tizenkét évesen. Tégy meg egy szívességet és hagyjuk ezt a "mit tettek értünk" lósz@r dumát! Te mit teszel értük? Látszólag nem éppen dolgozol vagy ételt osztasz miközben rehabra viszed szerencsétleneket, hanem sajnálod magadat idefent! Ne várd el senkitől, hogy segítsen ha te nem teszel semmit.
Mondja és ezzel lemegy.
- Ha tényleg ennyire érdekel a sorsa a lakóknak vedd fel azt a papírt és segíts nekik vagy légy ez a szánalmas áldozat és nyafogj.

felszerelés: