Murderworld

- Ez szar. - Közli csak úgy a miheztartás végett a különböző lehetőségekre. Egyikre sem tudja azt mondani, hogy nem lehetséges... van bármi is manapság, ami még lehetetlen? Erősen kétli.
Talán a félelem, a riadalom, a sokkreakció olyan úri luxusgyengeség, melyet nem engedhet meg magának, de mindez teljességgel normális. Az adna csak igazán okot az aggodalomra, ha érzelemmentes szenvtelenséggel tudná megélni a jelenetet. A neo más. Látott háborút, szenvedést, végtelen borzalmakat, amiket egy kölyöknek soha nem szabadott volna. Ezt sem szabadna. Mégis Felix ettől biztonságos védelmi pontnak tűnik az egész szarságban. Ha nem is nyugszik meg, legalább hamar észhez tér tőle.
Gyors légvételtől emelkedő és süllyedő mellkasa alatt szaporán ver a kolibriszerv, az arca sápadt, a jóindulatú kritikára adott mosoly halovány és vérszegény, a szemei túl nagyok, a pupillája tág űrként nyeli el az írisz mézes árnyalatát. De minden rendben. Ha a neo azt mondja, akkor úgy van, nem?
- Neh. Sokkos állapotban volt már mikor találkoztunk. Tudtam, nem szabadott volna egyedül elengednem. - Megvonaglik a szája. Nem mondja ki, hogy az ő hibája Kevin halála, de... valójában úgy van, nem igaz? Nem figyelt a fiúra, akire vigyáznia kellett volna, mert Felix kötötte le. Elvonja a figyelmét. A puszta jelenléte megköveteli a fókuszát, ő pedig sokkal érzéketlenebb lesz tőle mindenki másra. Fogalma sincs, hogy ez normális dolog-e, avagy sem, s míg bármely más helyzetben ez pusztán összezavaró érzés lenne, jelenleg súlyos hibának értékelt. Nem figyelt és egy társuk meghalt. Ha ne adj' Isten élve kijutnak innen, nyilván felkeresik az iskolát Kevin szülei. Mit fog mondani akkor? Bocs, hogy meghalt a fiatok, de épp jobb dolgom is volt, mint rá figyelni? A bűntudat súlyos teher, de nem eléggé ahhoz, hogy lehúzza a kerítésmászásról.
Némán, feszülten figyeli, amíg a másik keze közeledik az oszlophoz, aztán amint megérinti és nem történik semmi, megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Észre sem vette, hogy visszatartotta. Ahogy azt a tényt is csak most realizálja az eresztésből, hogy eddig kvázi... kézenfogva sétáltak az erdőben? Nos.
- Oké. - Biccent, belekotor a zsebébe és előveszi a ceruzát, meg a papírt. Hümmög valamit beleegyezően, aztán megáll benne a gondolat, felsandít a neora. Kutatóan figyeli pár pillanatig a másik vonásait. - Rajzoltam már kötelet. Kettőt is. - Bök lefelé a lábára, a nadrágján valóban ott tekeregnek fehéren a kötelek. - De nem akarok pazarolni. Gyere ide légyszi. - Ha a kismaffiás közelebb ólálkodik, magának háttal fordítja és a hátán teríti ki a papírt, hogy megrajzolja az oszlopot a lyukakkal. Nem kerül sok idejébe, ilyen kis részletet nagyon gyorsan képes abszolválni.
- Kész. Megidézem őket, jó? - Ha a másik visszaigazol, akkor pontosan ez történik, az oszlopon megjelennek a lyukak és amíg a másik felmászik, ő elpakolja a cuccait. Hátrasandít az inneni terepre, hogy figyel-e valaki, majd ha Felix jelez, hogy átért a másik oldalra, ő is sebesen felkúszik az oszlop tetejére. Odafent leseggel, hogy minél kisebb magasságból zuhanjon, lepillant a neora. Nem sokat gondolkodik a dolgon, ha az jelez, hogy készen van, akkor elrugaszkodik fentről. Hagyja, hogy elkapja. Bízik a másik erejében és reflexeiben.

Odalent az első dolga, hogy Kevin testéhez siet. Valamennyire még él benne a remény, hogy a fiú életben maradt, ellenőrzi a pulzusát és...
- Meghalt. - A hangja színtelen, a pillantása... nos, Anton sosem volt egy különösebben vidám kölyök, ám ha valami komolyan aggodalomra ad okot, akkor az pontosan az, amikor ennyire fakult üresség ül a máskor egzotikus árnyalatú íriszekben.

A fáknál részéről valóban lapul. Feszült figyelemmel, csendesen tanulmányozza a környezetet, ám nem cselekszik saját ki sem pelyhedt szakállára, parancsteljesítő státuszt vesz fel és automatikusan Felixet jelöli ki vezetőnek. Ha neoból lenne, most a másik is rendelkezne ama csodálatos képességgel, hogy a répakarú pálcikaembereiből rongybabák lesznek...
- Hogy akarod? Jó lenne körbenézni a házakban és körül. - Halkan beszél, nyugodtan, pillantását nem veszi le a házakról. - Itt van a kisvörös is.

- Mhmm... - Elhúzott szájjal biccent a kérdésre, pillantása ismét megtalálja a távolabb kiterült kölyöknyi formát, még a testet szuggerálva ráncolja össze a homlokát az elhangzókra. - Gondolod? Nem úgy viselkedett, mintha elmúhNAH! - Összerándul, nagy szemeket meresztve néz fel Felixre, keze védekezőn rebben a koponyájára. - Ez most meg minek kellett? - Tekintete összeszűkül, megdörgöli a fejét fél kézzel, lesújtó pillantást vet a csapdázó másikra. Ó vissza fogja még ezt adni. Egyszer. Valamilyen formában biztosan.
- Lehet. - Egyezik bele végül, ha nem is könnyedén. Nagyobb? Erősebb? Öregebb? Okosabb? Ugyan már. Egy jelző sincs rá hatással különösebben, ellenben az az apró tény, hogy akár ő is meghalhatott volna eszébe juttat egy nem épp elhanyagolható csekélységet: Anton Mikhailovich Alistarov nem hős. Túlélő. Egy túlélőnek pedig nem fér bele a meggondolatlan hősködés. Senkiért sem áldozzák fel magukat. Soha.
Más kérdés, hogy túlélésük záloga pillanatnyilag a társaik életben maradása, de ez egy olyan csapdakérdés, melybe most nem hajlandó belemerészkedni.
- Nyüzsi vagy. - Kiérződik a mosoly a hangjából, mikor a másik hátán rajzol, néha megkocogtatja kicsit a ceruza radírvégével, amikor túlságosan is nyugtalan, vagy lehetetlenül befeszül az izomzat, de őszintén... kedveli a rajztábláját. Multifunkciós fajta.
Mindenféle Antoni bizalmatlanságok ide, vagy oda, különösebb fenntartások nélkül érkezik a neo karjaiba. Még a szemét sem csukta be a kisorosz, valamiért... természetessé vált, hogy másik nem hagyja szarban. Veszélyes elvárások.
- Kösz. - A hangja halk, a pillantása a neoéban kutakszik pár elidőző szívdobbanásig. Aztán valószínűleg rájön, hogy a tévében van, élethalál játékban és ez a pozíció pusztán másodpercek leforgása alatt válik eszméletlenül kínossá és kompromittálóvá, mert kissé vörös fejjel kéredzkedik le.
Nagyon hamar elmúlik a pillanatnyi zavartság, ahogy Anton a halállal szembesül. Nehéz eldönteni ilyenkor, hogy undorító, avagy végtelenül sokkoló-e inkább. Elzárkózik az ilyesfajta érzésektől, ám nem fordul el, amíg Felix átkutatja a holttestet. A hatékonyság életmentő lehet. Túlélésük záloga.

- Nem. Semmi nem történt, amíg a fáról figyeltem a vörösön és a macin kívül. Még a kicsit sem láttam fényt gyújtani, vagy bármi, mióta bejött. - Persze, ha van egy kis túlélőösztöne a kölyöknek, akkor nem is fog megtenni ilyen dolgokat, magára vonzva minden élő és mozgó személyt a környezetből.
Értő figyelemmel hallgatja a másik szavait, biccentéssel jelez a megfelelő pontoknál, hogy nincs ellenvetése és még azért sem áll le acsarogni, hogy meglódítják. Engedelmesen követi végig a tervet, a pihentető alvásnak hála igencsak energikusan és hatékonyan mozog. A tervek szerint a saroknál megáll tanácskozni, de őszintén...
- Nagy szar sincs itt. - Közli a miheztartás végett és lehetőleg a többi háztól takarásból beles az épület (térkép: School) egyik ablakán, illetve megpróbálgatja, hogy talál-e nyitva lévőt a haladási irányban (ha nincs bent senki). Követi egyébként a neo utasításait.

Furcsának találja, hogy kisvörösnek abszolút semmi nyoma. A nyomeltüntetés az ő szintjükön nagyjából annyit jelent, hogy ha valaki konkrétan nem keresi, akkor nem veszi észre azokat, de így a nagy semmi azért erősen furcsa számára. Mégis merre mehetett? Lehet, hogy megint kiterült a magas fűben valahol és ezért nem látták?
- Jah. - Bár, hogy mit rejtegetnek egészen pontosan itt, arról halvány lila gőze nincs. Az ablakok szerencsére könnyen nyílnak, a neo segítségével probléma nélkül bemászik. - Oké-oké. Nem lesz gond. - Nem bénázik, odafigyel, hogy semmivel ne sértse fel a mancsát, sem semmi mását. Ajtón keresztül nemes egyszerűséggel azért nem akar bemenni, mert túl központi helyről nyílik, könnyű rálátni és természetszerűleg mindenki az ajtókra figyel.
Felnyög a hülyeségre. - Abszolút nem akarok vörösöket enni, jó? - Csak úgy a miheztartás végett, még nem tartanak ott, hogy rá kelljen fanyalodniuk a kannibalizmusra. Ahhoz azért igen kiéhezett állapot kell és hát... evett gyümölcsöt, ő részéről jól elvan éhségügyileg jelenleg. A térképpel egyébként egyet ért, ellenben nem kezd neki azonnal. Miután felfedezi, hogy ez bizony iskola és itt vannak olyan dolgok, mint használható füzet és ceruza, megszerez magának egy vaskosabb példányt az eszközzel együtt és oda kezdi el rajzolni a térképet.
- Nem is terveztem. Most viszont segíthetnél közben updatelni a nagytérképet is. - Leül egy padhoz, ami még nem esett atomjaira és a neo segítségével felvázolja a sziget általuk ismert geográfiai jellegzetességeit, hol volt étel, hol találkoztak másokkal, hol van fix vízforrás ésatöbbi.
Természetesen megrajzolja az itteni helyet is, gyors skicc a placcról, ennek az épületnek a vázlatára felírja, hogy "iskola". Elrak zsebbe egy adag krétát is, ha maradt még használható, azzal jól lehet rajzolni mindenféle felületekre. Ő nem keres csövet. Régen rossz, ha nem ér többet valamelyik kése adott szituációban, mint egy rozsdás cső.
- Mehetünk. - Biccent és haladhatnak is a következő házhoz.

Felhorkant, valahogy nem jött meg az étvágya, de részéről nem eszkalálódik tovább a téma. Egyelőre.
Viszonylag elég fárasztó így, hogy felesleges az újabb és újabb adrenalinlöket és harckészültség, mert nettó semmit nem találnak, de nézzék a jó oldalát, nem igaz? Potensebb ellenféllel sem kerültek szembe. Ő őszintén szólva semmiféleképpen sem élelmet keresett, lévén az bőséggel akadt az erdőben, továbbá táska híján nem is igen tudná hova tenni, de tudatosítja magában, hogy léteznek, illetve a térképen megjelöli a megfelelő épületet, ha esetleg később szükségük lenne majd rá. A Dharma felirat éppúgy nem mond neki semmit, a Lost inkább az anyja, vagy a nagyanyja generációja, ő csak nagyon elvétve látott régebbi sorozatokat. Ellenben a szimbólumot lerajzolja, ki tudja, mire lehet még jó. Ha már úgyis vannak evőeszközök, keres még használhatóbb, kevésbé rozsdás konyhakést, vagy netán olyat, ami szúrófegyverként használható (értsd: nem kenőkés).
- Mondd. Ha megtaláljuk, megöljük? - Halkan kérdezi Felixtől, tónustalanul, ahogy a friss nyomokat szemléli. Ő nem lát innen más kiutat, mint hogy... kiöljék magukat innen, lehetőleg nem a saját halálukkal. Nem tud a következményekkel törődni, amikor a jelen egyenes irányú mozgása a halálba vezet.