Kalifornia

Egyelőre figyeltem tovább, hogy miként is alakul a helyzet, Lucy továbbra sem szólalt meg a helyzet is egyre aggasztóbb. Reméltem, hogy a képességem nem fog cserbenhagyni. Láttam, ahogyan egyre jobban és jobban összezavarodott Evan attól, hogy ketten mást mondtak neki. Talán pont ez a volt a cél? A többség kimenekült, ami jó volt, legalább a diákok nem voltak veszélyben, aminek nagyon örültem. Ha Raven nem mondta volna, hogy maradjunk itt, akkor én is próbáltam volna kimenni, hogy ne keltsünk feltűnést. Meglepett, amikor az egyik fiú lépett oda hozzánk, hogy menjünk vele oda a fedezékbe.
- Inkább kimegyünk itt, köszi! – mosolyodtam egy pillanatra zavartan.
Ha minden igaz még mindig az ajtóban álltunk a másik oldalon, mint a SHIELD-esek és nem igen mentünk beljebb, hogy ne keltsünk feltűnést.
- Gyere kicsit hátrébb – mondtam Lucy-nak.
Ha megtudtam tenni, akkor néhány lépést léptem hátrébb, hogy könnyedén a folyosóra lehessen jutni. Közben meglepetten láttam, hogy végül leszerelték a srácot, ellenben a lány, a korábbiakat még komolyabban gondolta és most már látszott a képessége is, hogy mi is az.
- Azt hiszem, hogy a barátnétok nagyon rosszul viselte az előbbieket és meg kéne nyugtatni – mondtam a fiúnak, ha még itt volt.
Reméltem, hogy elmegy innen és odamegy a lányhoz, hogy nyugtassa, nem szerettem volna, ha az ittléte a többiek figyelmét is ide vonzza.

A legszívesebb rákiabáltam volna Jon-ra, hogy hallgasson már el és ne próbálja meg lebeszélni a srácot. Aki meg is ingott arra, hogy kedves rokon még pofázik is. És végre sikerült elérnem, meghúzta a ravaszt, de nem történt semmi. Így kiütöttem a kezéből a fegyvert és a földre küldtem egy határozott mozdulattal. Eddig csak az idióta akciófilmekben láttam effélét, nekem még nem kellett. Már csak a bilincs hiányzott és az, hogy vigyék a börtönbe. De ez még mindig nem tudta befogni a száját, ebben pont olyan volt, mint amilyen én.
- Nyugodjon meg Marquez ügynök, már nincs a fegyver nála – szóltam bele unottan a rádióba. – Már régen le vagyok csillapodva is… jah persze ők foghatnak ránk fegyvert, remélem azt nem bánja, hogy lefegyvereztem.
Idióta. Lepillantottam Evan-ra.
- Jah, szemetek, mert nem hagyjuk, hogy agyonlőjenek. Ez még mindig az USA, ahol előbb kérdeznek, aztán lőnek…
Főleg a rendőrök. Közben pedig Liz bedurcázott, nem is kicsit. Most már ő volt az, aki fenyegetőzött. Legalább egyvalami biztos lett, a tüzes lányokkal felesleges szórakozni, mert annál szó szerint lobbanékonyabbak vagyunk. Valaki majd csak lenyugtatja őket, én pedig a félrerúgott fegyvert kerestem a tekintetemmel, ha Jon még nem vette fel, akkor megteszem én. Ha pedig már semmi dolgom nem akadt, akkor félreálltam, majd csak lenyugtatja Lizt valaki, az már igazán nem az én dolgom…

Lucy elindult, aminek nem lesz jó vége, ráadásul úgy nézett ki, mint aki meg van babonázva. Szerencsére a fiú nem firtatta, hogy ki akarunk menni és még Lucy elé is odaállt. Ha tudok, akkor odalépek és nagyon óvatosan a lány vállára teszem a kezem, miközben beszélek hozzá, hogy ne érje meglepetésként.
- A fiúnak igaza van, veszélyes, gyere, menjünk ki – kértem.
Még óvatosan próbáltam kifelé húzni, de ha nagyon nem akar jönni, vagy felém kap, akkor igyekszem kitérni és inkább ráhagyom a dolgot. Az eddigiek alapján azonban esélyes, hogy egyedül térek vissza az ajtóhoz és onnan ki a folyosóra, hogy innen szemléljem tovább az eseményeket. Összerezzentem, amikor egy férfihangot hallottam meg magam mellett. Csak akkor nyugodtam meg, amikor kimondta, hogy ő Raven. Nem örültem neki, hogy erőszakot alkalmazunk, úgy véltem, hogy anélkül is megoldható lenne az egész.
- Igen – pillantottam hátra. – Ha szeretnéd, akkor bemegyek és a képességemmel elérem, hogy csak este ébredjen fel.
Vetettem fel, így pedig semmi baja sem lenne, csak mélyen, egy jó kiadósat aludna. Ha beleegyezik ebbe, akkor megpróbálok beosonni az irodába, lehetőleg úgy, hogy ruhán keresztül fogom meg a kilincset, hogy ne hagyjak rajta véletlenül se semmilyen ujjlenyomatot. Ha nem mond már semmit Raven, vagy tiltakozik, akkor csak a kérésének teszek eleget és csak figyelem az ajtót és azt, hogy felébred-e az igazgató.

A fegyverrel nagyszájú srác már nem szólt semmit sem, jellemző, nem is vártam mást, hogy anélkül máris nincs nagy pofája. Marquez ügynök kezdett lenyugodni, az meg totál nem érdekelt, hogy mit is csinálnak a háttérben. Persze Liz lenyugtatása nem sikerült különösebben és már Johnny is itt lángolt bent, próbálva azt, hogy a lángok eltűnjenek a lányról. A rendőrség úton van, jó megérzés volt, hogy valamelyik diák hívta a zsarukat.
- Had tartsák meg az idiótákat, nem szólok bele – mondtam a rádióba.
Nem érdekelt, hogy nem kíváncsi a csípős megjegyzéseimre, az utóbbi hetekben nem muzsikáltak túl jól, elrabolnak, majd fegyvert fognak ránk egy általános iskolában és sorolhatnám, majd ha jobb kedvem lesz, talán kevésbé leszek csípős. Az igazgató
- Uram, szerintem inkább a rendőrséggel kellene foglalkoznia, akik mindjárt kiérnek, mert az egyik diákja kihívta őket, úgyis mindenkit összeterelnek, nem kellene elküldeni a diákokat…
Egyelőre nem úgy tűnt, mintha Liz le tudott volna nyugodni, vagy visszaváltani emberi alakba.
- Egy próbát megér… - mondtam Liz és Johnny felé. – Megpróbálom elszívni, vagy lehűteni a tüzet a saját tűzképességemmel. Remélem ezzel sikerül újra visszaalakulnia emberré.
Direkt úgy mondtam, hogy Teddy is hallja, hogy tudja, hogy nem bántani akarom a lányt.
Koncentráltam, hogy kevésbé hasson rám a tűz, majd közelebb léptem a pároshoz, igyekeztem mind a két kezemet befedni tűzzel, először a saját magam által teremtettel, majd közelebb vittem az övéhez és megpróbáltam az irányításom alá vonni az ő lángjait, majd amit sikerült azt gondolati úton lehűtöttem teljesen, eloszlattam, majd így igyekszem tovább haladni az összes lángnál, ami beborítja.

Végül is nem sikerült Lucy-t magammal húznom, így egyedül voltam kénytelen kimenni a folyosóra, ahol gyorsan még sikerült az igazgató alakját felvevő Raven-nel beszélnem, aki egyetértett a tervemmel. Így akkor nem maradt más, minthogy megtegyem, amit felvetettem. Szerencsére elég nagy volt a káosz, így könnyedén megtudtam tenni, amit szerettem volna, azaz észrevétlenül bejutni az igazgató irodájába. Arra ügyeltem, hogy ujjlenyomatot sehol se hagyjak, ki tudja, hogy ezek után nem tesz-e feljelentést az úriember, akkor pedig nem lett volna jó, hogyha megtalálják az enyémeket is ott. Amint beléptem meg is láttam, hogy ott fekszik a földön, odamentem óvatosan hozzá és próbáltam megállapítani, hogy életben van-e még. Amennyire láttam és értettem hozzá igen, csak eszméletlen. Akkor pedig tényleg annak is kellett maradnia. Leguggoltam mellé, lehetőleg úgy, hogyha valaki véletlenül bejönne, akkor ne vehessen észre, majd nekiláttam koncentrálni.
- Estig aludni fog, estig aludni fog, estigaludnifog, estigaludnifog, estigaludnifogestigaludnifogestigaludnifog…
Hadartam a végén már. Egészen addig mondogattam, amíg a kezeim a megszokott fehéres fényben izzanak fel és utána még egyszer-kétszer elhadarom. A tapasztalatom alapján ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy sikerüljön a képességem használata. Ha mindez megvan, akkor nagyon óvatosan igyekszem kijutni az irodából úgy, hogy ne vegyen észre senki sem. Ha az ajtón át nem tudok menni, akkor valamelyik ablakot veszem célba, ha a földszinten van az iroda. De azért bíztam benne, hogy a folyosóra tudok kilopózni újra.

Ez a nap egyre és egyre jobb lesz, főleg, amikor a nyakunkba engedték a tűzriasztót. Azon felül úgy tűnt, hogy az iskola rendszere roppant elavult, mert víz kezdett ránk spriccelni. Hol van ilyenkor a szabvány, hogy poroltó habnak kell jönnie? Az biztos, hogy itt csúnyán megfogják az egyre jobban türelmetlenkedő igazgatót büntetni. Nem fogom a könnyeimet hullatni érte. Amikor újra sürget minket, akkor felmordulok.
- Vajon milyen büntetés jár azért, hogyha odamegyek és behúzok neki egyet? – kérdeztem úgy, hogy a többiek hallják csak.
Johnny pedig rá is szólt, hogy nem lesz gond, azért még én is megszólaltam, nem én lennék, ha nem tenném.
- Ha nem sürgetne, gyorsabban menne, nyugalom kell Liz-nek nem az, hogy sürgessék!
Szerencsére az ötletemet senki sem vetette el és úgy tűnt, hogy Johnny is elképzelhetőnek tartja, hogy mindez működjön, mert ő maga is besegített. Én nem lángoltam mindenhol, csak a kezeim, így nem kellett tartanom attól, hogy leégnek a ruháim. Amint eltűnt a tűz Lizről, akkor eltűntettem én is a saját tüzemet a kezeimről. Most pedig ideje volt már tényleg kimenni innen, már így is eléggé megáztam. Így vizesen elindultam kicaplatni az étkezőből, kint már hallatszott a sziréna is, így akkor a holmimmal együtt ki a szabadba, az iskola elé igyekeztem kijutni, még csak az kéne, hogy minél nagyobb kárt tegyen a víz a felszerelésemben…

Sikerült megtennem, amit szerettem volna, annak örültem, hogy nem lesz semmi baja az igazgatónak, csak egy jó kiadós alvásban lesz része. Nagyon rosszul éreztem volna magam, ha Raven kárt tett volna benne. Végül is sikerült kiosonnom, amikor valami nagyon oda nem illőt éreztem. Elfojtottan kiáltottam fel és ugrottam egy hatalmast, amikor Pietro megjelent mellettem. A szívem majd kiugrott a helyéről, úgy kalapált az ijedtségemben.
- A frászt hoztad rám – mondtam kipirult arccal.
Arra, hogy egészen kivirultam elpirultam, el is felejtettem felelni a kijelentésre, mert nem élveztem, nem örültem, hogy erőszakot kell alkalmazni, ahogyan annak sem, hogy Lucy-t behoztuk, mert láthatóan őrült. Nálam is rosszabb állapotban van, pedig én sem rajongok azért, hogy emberek közé kell menni. A kérdés azonban fontos volt, hogy mi legyen a testvérpárral elgondolkodtatott, nem akartam olyan lenni, aki csak olyat mond, amit a másik hallani akar, az nem én voltam, így a saját véleményemet igyekeztem megfogalmazni.
- A lányt amit láttam nem hiszem, hogy meg lehetne győzni, úgy tűnt, hogy jól kijön a SHIELD-esekkel, ellenben a testvére Raven heccelése után majdnem megtámadta a Különítmény tagjait… ő talán lehet, hogy mellénk állna, de a lányt nem hiszem, hogy a SHIELD és a különítmény ellen sikerülne hangolni.
Reméltem, hogy megfelel a válaszom neki, majd kilépett az étkezőből Raven és Lucy is. Mikor megláttam az arckifejezését és azt, hogy felém pillant, akkor elindultam feléjük, ha odaérek, akkor szólalok meg.
- A rendőrség mindjárt itt van – suttogtam. – Pietro elmegy a fiúért azt hiszem, ő is itt van. Azt hiszem, hogy a legjobb lenne visszamenni a kocsihoz és elmenni innen.
Ha Raven egyetért velem, akkor megpróbálom Lucy-t a hátsó kijárat felé terelni, majd onnan a parkolóhoz.