Adler rehabilitációs központ

A nő nem hajtott el még az után sem ahogyan a biztonsági őrei sem miután elmondtam, hogy miért is szólítottuk le így némiképp bunkón mindenki más számára, és még végig is hallgatott ami ismételten jó volt. A srác nem szólt közbe, rámhagyta az egészem aminek örültem is mert így zavartalanul tudtam végig mondani a fárasztó rizsázásomat a nőnek aki az órájára pillantott először majd fel bűnbánóan és mondani kezdte a vacsora miatt most nem ér rá. De! Utána kapunk csak egy hat szem közti beszélgetést, remek! Ennek igazán örülni tudok csak, hogy hajlandő magán interjúkat is adni vagy esetünkben beszélgetést. Kedvesen vissza mosolygok rá és felemelem a kezemet.
- Az is remek, megértjük a vacsora is fontos és köszönjük, hogy szakít ránk időt később.
Ezek után már nem is tartom fel még pluszban és nem is tudnám mert inkább illedelmesen félre lépve engedem, hogy libegjen tovább a tolókocsijával és nem sokkal hogy elment mellettünk már hozzá is csatlakoztak a biztonságisak, hogy kísérjék tovább. Megfogom a fényképezőgépet ismét, megigazítom a vállamon a táskát és a gyerekre nézek.
- Na akkor megvan a vacsora utáni programunk, mit szólsz? Privát interjúkat szerezni nem ilyen egyszerű mindig persze szóval mindent be kell vetni majd, hogy megérje. Szóval ha már bemutattalak mint ismerősömet mondhatnál pár dolgot magadról. Mégse akarok pofára esni ha arra kerülne a sor a beszélgetésbe.
Bár mintsem a beszélgetésnek a vakvágányra vezetésében inkább abban nem akarok pofára esni, hogy valami szívós mutáns a gyerek csak nem látszik rajta vagy a gusztustalanabbika közé tartozna is kellemetlen meglepetéssel szolgálna a szorult helyzetben. Bárhogy is, kivételesen remélem, hogy egy emberrel van dolgom most.
A válasza után meg intek, hogy akkor menjünk a vacsorához mi is és csináljunk pár szép képet miközben várunk hiszen még is csak ezért vagyunk itt.

Edward maga is meglepődik azon, hogy bejött az amivel megpróbálkozott. Nem hitte volna azt, hogy hallgatni fogna rá. Így viszont egy pillanatra elakadt a szava. Nem mondhatta el, hogy a fél alvilág képviselteti magát a rendezvényen, illetve tele van a hely Ligásokkal is. Több kérdést vetne fel, mint amennyire válaszolni akart. Bár legszívesebben már a SWAT-ot is kihívatná, hogy biztosítsák a környéket, meg a SHIELD-et, hátha terrorcselekménynek lehet majd minősíteni az itt történteket. De egyelőre megelégedett azzal, hogy hátrabékjózott kézzel kell várakoznia türelmesen. Kicsit megmozgatja a kezeit, de csak óvatosan nehogy véletlenül eltörje a bilincset. Még a végén ezt is ki kell fizetnie.
- Gyalogság. Északiak. Egy hónap frontszolgálat a 6. Gyalogsági ezrednél. Aztán vissza a hátországba kiképzőnek. - Itt megállt egy kicsit és visszagondolt a régi szép időkre, amikor kevesebb gondja volt...viszont seggfejek ugráltatták néha. - Nah ott láttam izgága, seggfej és nehezen kezelhető alakokat. Meg a bázison, környékbeli kocsmákban rizikós helyzeteket. Ott ragadt rám ez a hatodik érzék szerintem.

Ruházat, felszerelés:

A beszéd közben nem történik semmi zűr. Ez lehetőséget ad Augustus számára, hogy átgondolja a dolgokat és kicsit megnyugodjon. Annak végeztével ő is tapsol és a beszélgetőpartnere megjegyzésére bólint.
-Remélem tényleg csak ez a helyzet.
Majd ő is az asztalokhoz sétált. Ő nem nézelődött annyit. Ott az asztaloknál viszont kellemes meglepetés érte hisz a Xavier intézet munkatársával került egy asztalhoz. Hogy véletlen vagy nagyon jó szervezés azt nem tudta, de mindenesetre megmosolyogta. Még a többi asztaltársa kapott egy-egy biccentést és üdvözlést majd leült. Ő még otthon a hetes menüt választotta mikor szükséges volt. Szereti a húsokat és a szarvas és egyéb vadhúsokat pedig kivételesen. A társa megjegyzésére mosolyogva bólintott. A hangsúlyából viszont érződött, hogy nem nagyon izgatja őt egyébként a téma.
-Valóban forradalmi. Mondjuk engem inkább arra a régi gyenge filmre emlékeztet az elképzelés. A neve sem jut eszembe, de ott egy egyszerű rendőrjárőrt szereltek fel robottesttel. Mindenesetre a megvalósításnál majd meglátjuk mennyire életképes az ötlet.
~Közembereknek ilyen beavatkozásokat finanszírozni... Vagy a minőség vagy a mennyiség szempontjából, de elég életképtelen gondolat.~

A gyerek több információt osztott meg mint gondoltam volna. Egy pillanatra még furcsán is néztem volna rá, de mivel nincsen oka neki egy szavamba se kételkedni miért ne osztott volna meg ilyen egyszerű információkat. Már, amennyire egy családi létszámot és ilyeneket lehet annak nevezni. Persze, hogy ember vagy mutáns-e nem hozta fel, csak hogy van két húga meg egy nővére és Alabamából jött. Hát, valami ez is. Legalább. De igen, egy egyszerű kölyökből túl sokat nem kéne kinéznem. Esélyesen csupán a jelenlegi külsőm miatt ilyen barátságos. Mellékes. A kérdésére, hogy rólam mit lehet tudni csak merengően felnézek az égre.
- Vérbeli New Yorki. - kezdek bele - Ami meg a családot és barátot illeti, hát, mind azok voltak ők is.
Vissza fordulok a srác felé és egy fél mosolyt húzok a számra.
- Nem éppen egy vidám téma, mi? Inkább mesélj arról, hogy mi vitt rá erre a szakmára. Főleg mikor utcasarkonként más katasztrófa fogad?
Remélem, hogy úgy veszi a lapot mint hogy nagyon szomorú múltamról inkább nem beszélek és nekiáll inkább csak magáról csevegni amíg várni kell a hölgyeményre. Vagy egyébként hamar elfogom zavarni mert az agyamra megy. Nem úgy készültem, hogy önéletrajzot nyomok szóban mások orra alá. Kedélyes fecsegés sem éppen az én asztalom. Mindegyik csak inkább azt éri el, hogy jobban viszket a tenyerem. De csak nyugi, hideg vér. Kénytelen vagyok elviselni a gyereket addig amíg nem jön el az idő az interjúkor. Remélem, hogy az interjú alatt nem fog a nyakában ülni egy biztonságisa sem. Nem mintha adtuk volna okot rá eddig és nem festett úgy a nő, hogy annyira hozzá lennének ragadva az őrök. És ez csak jó lehet akkor. Ha egyedül maradnék a célponttal és a gyerekkel egy szobában, az lenne a legjobb lehetőség. Persze még úgy is egy zsákba macska lehet. Csak remélem, hogy a Ligások nem ébrednek fel félúton. Az kellemetlen lenne.

Ami egyeseknek unalom másoknak béke. Augustus pedig szereti a békét. A sportok és az üzlet elég izgalmat nyújt számára ahhoz, hogy ne vágyjon bűnözők támadására. A másik számára is ismerős volt az a film amiről Augustus beszélt. Annak véleményére Augustus is bólintott.
-Igaz ez már a kezdetektől fogva. A televízió és a rádió is előbb lett a katonaság által hasznosítva mint a közemberek által. Mivel pedig országunk katonai nagyhatalom magától értetődő, hogy a seregnek módjában áll olyan technológiákat alkalmazni melyeket a közemberek nem fizethetnek meg maguknak. Ez én úgy vélem így is van rendjén.
~Nagyobb rend minthogy egy robotikus végtagot odaadjanak valakinek, aki meg sem tudja fizetni. Az ilyesmi nem tehet jót a piacnak. Szerencse, hogy nekem túl sok közöm nincs hozzá.~
Az étellel Augustus meg van elégedve. Úgy látszik a sok probléma ellenére talán végül mégis sikerül majd egy kellemes estét eltöltenie.

A hirtelen jött ötletem egészen szépen van a siker útján. A sráccal való beszélgetés közben az még előállt a randival is, nem volt okom visszautasítani. Csak elidegeníteném magamtól és az pedig nehezítené a dolgomat. Amíg azt hiszi, hogy bejön addig könnyebben fogom elintézni később a dolgokat. Meg nem mintha megtartanám azt a nevetséges ígéretet egyébként is.
Az idő eltelt és a vacsora után nem sokkal jött a sajtó tájékoztató. Ezt többnyire érdeklődés arckifejezése mögé rejtett unalommal vártam végig és csináltam úgy mintha érdekelne is mi folyik itt éppen. De szerencsére többet már nem is kell várni hiszen eljött az interjú ideje. Oda jött hozzánk az egyik biztonságis, hogy elfog kísérni minket az épületbe ahol a hölgy már vár. Helyeslően válaszoltam, hogy mehetünk és követem majd a srácra pillantottam és vissza az őrre. Befelé az épüetbe. Milyen egyszerű is ez most. Remélem nem fogja semmi sem túl bonyolítani ezt. A legjobb az lesz ha nem fog sok biztonságis téblábolni az interjú közben így elsőre csak megvárom, hogy milyen körülményeket teremtettem magamnak. Hogy merre vagyunk az épületben, mennyi őr van körülöttünk és , hogy mennyi mellett mentünk el egyáltalán. A legjobb az lenne ha hármaskán maradnák a csajjal, mint ő a srác és én. Az tökéletes lenne és gyors.
Minden esetre amint megérkezünk a nőhöz kedélyesen rámosolygok.
- Köszönöm, hogy időt szakít ránk!
Mondom lelkesen és megigazítom a vállamon a táskámat.

//Volt, aki jelezte, hogy nem tud írni, más meg nem írt... csütörtökön lesz új kör//

Augustus jóízűen elfogyasztotta a vacsoráját amivel meg volt elégedve. Sőt, az asztaltársaságával is. Elbeszélgetett a Xavier intézet munkatársával is és az asztaluknál lévő hölgyekkel is társalgást kezdeményezett. A téma szeretett elvándorolni, de azt megállapíthatta, hogy a hölgyek is tájékozottak akárcsak ő. Miután a vacsorát befejezték mivel volt egy kis idő a sajtótájékoztató előtt ezért az egyiket táncra is hívta. Kezdett ez az este egész kellemessé válni. A testmozgásnak ő minden formáját szerette és ebbe a tánc is beletartozott. Bár azok a mai fiatalok által hallgatott zenék igencsak távol állnak tőle, azt meg kell hagyni. Mikor pedig jött a sajtó tájékoztató időpontja akkor elnézést kért és a partnerét is invitálta, hogy közösen hallgassák meg miről lesz szó. Végtére ezért is jöttek el. Bár Augustus-t nem nagyon érdekli a téma, de szeret mindennel tisztában lenni. Ezen kívül az is lehet, hogy hall valami olyasmiről aminek még hasznát veszi arról pedig kár lenne lemaradni.

A biztonsági őr eljött értem és a gyerekért, hogy bevezessen az est nagyságos asszonyához aki nem is tudja mi vár rá még.
Befele sétálás közben a bal oldali folyosón lévő ajtó be volt törve, hajtva. Legalább most már tudom, hogy miért szólalt meg a riasztó. Valami állat betörte az ajtót. Az ott álló két őr, plusz a főbejáraton kívül van kettő. A jobb oldali folyosó felé is van még kettő és mindenhol már felszerelve a kamerák és a riasztó után biztos már minden működik és a biztonsági szobában is ülhet kettő és nézheti az eseményeket.
A jobb szárnyon irodák sorakoztak, erre is jöttünk mi majd a biztonsági őr benyitott az egyik ajtón balra. A kép ami fogadott egy modern iroda volt, az ablakok az épület háta felé nézett és nem a vendégség felé és a nő pedig ott ült az asztal mögött. Mi beléptünk az irodába az őr meg magunkra hagyott minket ahogy kilépett és bezárta az ajtót maga után. Elsőnek körbe nézek, erre felé is kell lennie kamerának biztosan. Az őr is valószínűleg az ajtó mellett áll ha kellene. Oda lépek az asztalhoz, közelebb a nőhöz a kérdése után, mit sem törődve azzal ha bármi ellenvetése lenne teszem le a táskámat az asztalára és kikotrom belőle kéz közelbe az 1 lábas állványnak álcázott viperámat, hogy ha szükség lenne rá csak ki tudjam kapni onnan.
- Semmit igazából. Egy invitációt hoztam magának és ajánlom, hogy jól viselkedve jöjjön vagy a lélek jelenlét nagyban csökkenni fog, és meg se próbáljon biztonságiakat hívni mert akkor nem fáradok az élve vagy egyben szállításával.
Valószínűleg nem fogja érteni vagy nem akarja majd érteni amit mondok. Blöffnek fogja majd húzni és ilyenek szóval ha így tesz akkor csak gonoszan rá vigyorgok.
- Nem szeretné látni az igazi arcomat szóval maradjunk ennyiben, ha jön akkor nem fog maga és mindenki más is az épületen belül és kívül vért hányva meghalni miközben én jót mulatok mindezen.

Augustus jó helyet talált és arról mi történik közben az épületben mit sem tudva hallgatta a sajtótájékoztatót amit érdekesnek tartott. Az anyagi források kérdésre megkapta végül a válaszát. AIM támogatás. Az ő esetükben tényleg elképzelhető volt ilyesmi. Méghozzá újrahasznosított anyagokból készültek teljesen azok a művégtagok úgyhogy még zöldnek is voltak nevezhetők. Augustus a hírekből tisztában volt valamennyire ezekkel a dolgokkal hisz autókereskedőként a környezetvédelem a legfőbb ellensége szokott lenni és jó ha minél felvilágosodottabb az adott témával kapcsolatban, de még így is hallott olyan kifejezéseket amiket csak a szövegkörnyezetből tudott kisilabizálni mi lehet vagy még úgy sem.
~Előre sajnálom azt az újságírót akinek ebből olyan cikket kell írnia, ami érthető a nagyközönség számára is. Mindenesetre érdekes lesz a jövő heti újságokat elolvasni.~

A nőcske csak mosolygott mint aki mindent tud majd közölte is persze, hogy a "legjobb tudomása szerint" a kis pökhendi picsa, hogy élve kell. Már ezen alapvetően nem lepődök még meg sem, hogy tudja mégis csak a Liga áll mögötte, ennyit legalább illene tudnia, hogy valaki vagy valakik jönni fognak érte, én se most jöttem le a falvédőről bár meglehetősen rozsdás vagyok hála a lazsálásnak, csupán azt felejti el, hogy nekem aztán mindegy, hogy túl éli-e a fuvart vagy sem, de egyszer akarok én is itt pénzt keresni! Rögtön keresztbe tesznek nekem. Jobban, sokkal jobban, igazán irritálóan és rossz emlékeket kellően felidézően fejezi viszont be a mondatát azzal, hogy az igazi nevemen szólít meg. Egy elég csúnya fejet vágva húznám 'haaa?'-ra a fejemet és a hangomat de egy erőszakos tarkón érzett ütés után beköszönt a fekete vászon. A szalag kifut én pedig elvesztem az eszméletemet. A földön elterülve térek magamhoz szerencsére hamar, legalább is gondolom mert ugyan ott vagyok mint az előbb és nem igazán változott semmi sem a szobában ami arra utalna, hogy már órákkal később lenne vagy a helyszín változott volna. Felemelem magamat a földről a többszörös látás ellenére és a tarkómhoz nyúlok ahol iszonyat lüktet, érzem is a véremet. Elforgok a mögöttem beszélő felé, hang alapján meg nem régi felállás szerint Peter lesz az, elkapom ahogy elrúgja a viperámat. Úgy fest az ütés közben kiránthattam a táskámból vagy valami.
- Akkor már ketten voltunk.
Szólok be a hülyeségére, hogy unta már a bájcsevegést amit ő maga kezdeményezett és folytatta is persze. Ez után jött a további zaklatása persze a félnőnek, hogy én bizony nem fogok megmérgezni senkit. Mert hogy nem vagyok rá képes már. Mivan? Ez a nő még is honnan? MIÉRT? A pisztolya mögé bújó nőre nézek fel majd a gyerekre, Peterrel.
- Értem már, te egy szájba vert telepata vagy mi? Kis suttyó gennyláda, gondolhattam volna, a tolókocsik mellé mindig jár egy.
Mivel kizárt dolog, hogy bárhonnan megszerezték volna ezt az információt mint a fejemből és a nyomorék csaj egy ember így a gyerek marad. Viszont el is felejtheti, hogy most már bármi más információt kiás a fejemből, hogy tudom mit akar művelni. Meg is próbálom kizárni, hogy ne tudjon áskálódni odabent, és pár csepp vér meg egy kis fejfájás nem fog ebben megállítani.
Heh, most meg kéne ijedjek, hogy beazonosítottak egy tucat maffiózót? Tényleg? Remélem a felettesének újat is fog majd mondani azokkal akiket beazonosított úgy mond, gondolom, hogy az emlékeimből ásta ki az arcokat vagy valami. Biztos többre megy vele mint én a saját memóriámmal. Talán még valamire mehetett is a gyerek ha egyáltalán érdekeltettem volna annyira, hogy megerőltessem is magam arra, hogy emlékezzek azokra akikkel találkoztam. Elsőre viszont a telepata kint tartása, hogy ne áskálódjon a fejemben a fattyú, aztán önfelmérés. Mivel pár percig se lehettem kiütve megnézem, hogy fog-e valamit a kezébe a gyerek ami esetleg véres is elárulva ezzel, hogy mivel ütött meg. Majd pedig ez után a pár pillanat után Helena felé fordulok vissza és megnézem a pisztolyát, mintha csak felmérnék egy kirakati darabot. Ha nem akarok össze esni vagy hányni, elájulni és Peter sem szándékozik második testi sértést is elkövetni azzal, hogy megtámad akkor egy pihent mosollyal nézek a fegyverére majd a pisztoly felé mutatva felnézek a nőre.
- Nem vagyok képes rá? - hümmögök egy rövidet elgondolkozóan - Meg akar azzal ijeszteni? Kínozni belelőve a végtagjaimba meg a testembe, hogy meg ne haljak de szenvedjek esetleg? Vagy lelőni, megölni? Ha gondolja adhatok tippeket is, mint tudja egy fajta orvos lennék egyébként.
Egész őszintén kérdezem meg ezeket a nőtől, higgadtan persze. Hova féljek? A fájdalomtól? Ezen a ponton az életemben éppen érzem, legalább tudom tőle, hogy még élek egyáltalán. A haláltól? Jártam már arra párszor és rosszabbak felé is, nem tud megrémiszteni. Főleg nem mikor van rosszabb annál, hogy ezeknek vagy bármelyik szerencsétlen emberi szervezet kezére kerülök és pláne nem egy nyomorék egy pisztollyal a kezében fog megijeszteni. Még kész felüdülés is lenne a Stark plázai után. Felüdítően új mondhatni, bár, igazából már lőttek rám eleget pisztollyal szóval ez se igazán újdonság. Még ez is csalódás. Miközben beszélek persze csak arra várok, hogy eléggé össze szedjem magamat, hogy a gyereket elkapva a karjánál fogva neki rántsam a nőnek, úgy, hogy kettőnk közé kerüljön minél hamarabb szóval ha lő a nő akkor a gyereket találja el és ne engem. Persze mind ezt csak akkor teszem meg amikor össze tudom magamat eléggé szedni ehhez. Egyébként pedig arra ügyelek, hogy ha megakarna támadni már a pisztoly elsütésén kívül valamelyik akkor az ellen védekezzek.
Persze amilyen szerencsém van mindjárt felkel a csaj a székéből és megszólal "a tolókocsi csak egy álca Miss Hjuchia". Persze a fejemben egy kellemetlen vinnyogó hangot kellett hozzá adnom. Csak ne nevessen.

Nem mondom fortyogok eléggé belül de a nőre csak fapofával nézek most már. A gyerek a hátamra állt, hogy ne tudjak felkelni a pisztoly meg "nem nekem van". Saját magát akarja lelőni és még engem kérdez utolsó szavakhoz. A prédikációját illetően meg el se tudja képzelni mennyire leszarom, hogy él-e vagy sem és, hogy mi történik a Maffia városiakkal. A kérdésére így csak vállat sem vonok. Felveszek egy fekete medve alakját, amennyire gyorsan csak megy az alakváltás, majd ha ez megvan akkor a gyerek már tuti nem áll a hátamon és főképp nem fog lent tartani. Ha kartávban maradt akkor attól függően, hogy hol érem el csapom meg a karmos medve manccsal, jó lenne a fejét elérni de ha a testét érem el az is elég. Ez után a nő felé fordulok és rá vetem magamat ha eddigre nem lőtte magát fejbe. Bár a karját célzom, hogy elüssem a fegyvert belőle az sem érdekel ha halálos sebet kap a művelet közben mert rám rántaná a fegyvert mégis vagy mert bármi ostoba húzást választ a tolókocsijában magának. Amennyiben túlélte a nő akkor megfogom és a hónom alá csapom, odasietek az ablakhoz és miután kinyitottam azt kiugrok rajta és menekülésnek eredek a nővel, a könnyebbség érdekében egy extra mancs párt kinövesztek ha kell, hogy azzal tartsam a nőt és mozgásomat ne gátoljam.
Ha nem tudok alakot váltani akkor csak végig várom a műsorát a nőnek, hogy lelője magát majd felnézek a gyerekre.
- És akkor most hogyan tovább? -kérdést felteszem neki. Ha meg a nő valahol menet közben meghalt, de alakot azt tudtam váltani akkor csupán menekülőre fogom miután a gyereket felkentem a falra vagy ha valaki benyitott az ajtón akkor arra.