Adler rehabilitációs központ

~ Belmont Du'Cant ~

Sikerült az első sorban helyet találnom, úgyhogy le is ültem, és vártam hogy elkezdődjön a műsor, azaz megjelenjen a nő. Azonban nem várhattam sokáig, mert hallottam, hogy a házban megszólalt a riasztó. A picsába, valaki valószínűleg úgy döntött hogy egyedül próbálkozik, és felsült. Ha most tényleg lebukott, és kimenekítik a csajt, akkor baszhatjuk az egészet. Bosszús tekintettel próbálok odasétálni egy biztonságihoz.
- Elnézést, megtudhatnánk, hogy mi folyik itt? Nem ezért a lármáért jöttünk, és fizettünk. - próbálom adni a bosszús kékvérűt, miközben megpróbálok kihúzni belőle valami kis információt. Ha viszont nem akar velem beszélni, vagy nem találok biztonságit, akkor megindulok én is a ház felé, úgy érzem, hogy ez a minimum, ha már pénzes arisztokrata vagyok, bárhova odamehetek csapkodni a seggem a földhöz elégedetlenségemben. Legalábbis én ennyit tudok a gazdagokról, hogy ezt szeretik csinálni, persze lehet, hogy ez csak egy sztereotípia. Mindegy, a lényeg, hogy a közelben legyek.

felszerelés és kinézet:

-Mondhattam volna helyette akár azt is, hogy biztosíthatom önöket, de azzal túlságosan is biztos lett volna a győzelmem.
Augustus valóban egy besavanyodott unalmas alak, de a játékokat mindig is szerette. Nem véletlen, hogy a rossz nyelvek akár öltönyös gorillának is nevezhetnék vastag karjai miatt. A média szakemberei már elhelyezkedtek a helyükön és a helyek is szép lassan el lesznek foglalva, Augustus néhány ismerősnek baráti mosollyal oda is biccent akiket lát, de valami váratlan dolog történik mire a többséggel együtt ő is az épület felé néz.
-Remélem csak valami félreértés. Problémák nélkül is élvezhető lenne számomra ez az este.
Ő jobban szerei ha a dolgok a megfelelő mederben haladnak és ha nincs kitéve semmi problémának. Ez az este pedig kezd számára túlzottan is problémássá válni. Ezért pedig a szervezőket hibáztatja. Elégedetlenségét egyelőre magában tartja, de a hozzáértők megállapíthatják rajta, hogy nem tetszik ez neki.

Erica felkapja a fejét és reflexből az épület felé néz, amiről tudja, hogy Cahal behatolt. ~ Hülyeséget csinált ez a nagy marha... ~ Villan be neki a gondolat és elégedetlen szemöldök felhúzás kíséretében még csücsörített is. Kicsit várt még a többiek reakciójára. Aztán bármi is történik egyelőre nyugodtan ül. Kivéve ha a helyi biztonságiak elkezdik kiterelni az embereket. Akkor természetesen ő is megy az emberekkel.
~ Hülyeséget csináltál te nagy marha...hogyan képzelted...mi volt a terv?! ~ Próbálja túl süvíteni az éles rikácsolást a herceg. Cahal pedig a magabiztos mosolyával csak nyomul előre, mintha semmi sem történt volna. Nem foglalkozik már az ajtóval, a keresztvassal, a riasztóval, a herceggel. Ha nem lett volna ott az a keresztvas, simán átmegy, így pedig komoly bajba került. Már várja, hogy mikor vetik rá magukat az őrök. Ő pedig adni fogja a hülyét és a gyengét.

Ruházat, felszerelés:

Ly elhelyezkedett a pódium mellett, azonban nem sok ideig maradhatott ott. A biztonságiak főnöke szólt a rádión, miszerint behatoló volt az épületbe. Az android gyorsan elemezte a helyzetet, majd azt találta a legjobb megoldásnak, ha megpróbálja kideríteni, hogy hol hatolhattak be az épületbe. Tekintve, hogy a nyugati szárnyba csak egy módon lehet bejutni az épületen belül, illetve maga a hely is tele van őrökkel, így nagy valószínűséggel kívülről történt a behatolás, talán az egyik ablakon keresztül. Már indult is volna, hogy átnézze a helyet, mikor a riasztó is megszólalt és újabb parancsot kapott. Rögtön meg is indult a főbejárat felé. Láthatóan a riasztó megzavarta a vendégeket, akik kíváncsian nézelődtek. Néhányan megpróbáltak az épület közelébe jutni, míg mások a biztonságiaktól próbáltak információt szerezni. Ly nemsokára beért a helyre és megállt a zárt ajtó előtt. Az üvegen keresztül látta a férfit, akinek nem szabadna ott lennie. Láthatóan nem próbált menekülni sem, ami meglehetősen fura volt. Az biztos, hogy véletlenül nem keveredhetett be oda, azonban akkor miért hívta fel magára a figyelmet? Az android próbált logikus magyarázatot keresni a kialakult helyzetre, azonban információk hiányában nem tudott semmivel előhozakodni. Végül az őrök felé fordult.
- Mi a parancs? - kérdezte.

Ez a gyerek..A tiszta rémület az arcán egyszerűen tündököl! Vissza fogom magam, hogy ne vigyorogjak rajta bármennyire is szeretnék. Viszont nem hagyhatom magamat ennyire elterelődni attól, hogy miért vagyok itt. Bármennyire is élvezetes nézni ahogy különböző fejeket vág a lehetséges veszélyekre a rettenettől a pódimra kilépő hamar lenyugtatja a kedélyeket, hogy csupán egy téves riasztásról van szó. Nem mintha bármi más választása lenne. Majd kiáll és bejelenti, hogy igazából mi történt. Persze lehet, hogy így történt. Ki tudja, nem vagyok jósnő se látnok, se telepata. Hál égnek! Az kéne még. Viszont a gyerek úgy fest lenyugodott, pedig még elnéztem volna egy ideig ahogy kétségbeesett, rettegése közben elázik a hideg izzadságában annyira beijed. Most vagy kiforgatom neki megint a helyzetet és csodálom pánik képességeit amíg nem jeleni meg a cél személy vagy tényleg úgy viselkedek mint valami professzionális fotó itt és folytatom a munkámat is. Nem egy egyszerű kérdés ez. Pár pillanat után fél mosollyal közel hajolok a sráchoz, a balomat a szám mellé teszem, takarva azt és teljes komolysággal súgok oda neki.
- Ezt ne vedd be. Mindig ezt mondják. Ez annyit tesz, hogy nagy a baj odabent de nem akarnak pánikot.
Várok némi szünetet majd a vállára teszem a kezemet. Haah, régi szép idők. Ilyenkor már rég rád ültettem volna valami féle vírust és odébb mentem volna, hogy szépen kifejtsed majd a hatást mint egy igazi élő bomba. Na az lett volna az igazi műsor. Végül elveszem a kezemet és egy lemondó sóhajt eresztek ki.
- Ebből bizony mindig nagy baj lesz.
A tekintetemet ezek után a fényképező gépemre irányítom. Állítgatok rajta majd felemelem készen mintha csak arra várnék, hogy tényleg csattanjon a következő lépcsőfoka a riasztónak és elkezdhessek kattintkagtni mint valami őrült, hogy legyen sok jó képem majd.

~ Belmont Du'Cant ~

Az őrök persze nem engedtek közelebb menni, és próbáltam a lehető leghitelesebb módon elhúzni az orromat ilyesfajta sértésre. Mi az, hogy nem mehetek közelebb, kérdem én, kik ezek az őrök akik azt hiszik megakadályozhatnak engem ebben. Aztán megjelent egy férfi, aki látszólag ezüstkanállal a seggében született, és mindenkit biztosított arról, hogy nincs semmi probléma, mindjárt kezdődik a megnyitó. Hát persze, mert egy ilyen nagyszabású eseménynél biztos megtörténik egy ekkora baki, ennyire azért nem kellene hülyének nézni minket. Mindegy, egyelőre nem fogok tudni közelebb kerülni, és most a riasztós közjáték miatt biztos, hogy többszörösen biztosították a házat, és nagyon figyelik, nehogy valami kiváncsi hülye, mint én, odamenjen. Talán arra számítanak a legkevésbé, hogy a megnyitó közben történik valami, már csak azért is, mert ki az a hülye, aki a megnyitó közben próbálkozna. Gondolatban jelentkezek a feltett kérdésemre, és visszasétálok a helyemhez, ha eddig nem foglalták el, és helyet foglalok.

felszerelés és kinézet:

A fickó első mondatát Augustus nem is nagyon értette. Mindenesetre nem kérdezett vissza. Úgy gondolta talán csak valami pesszimista megjegyzés akart lenni csak túlbonyolította a másik. A felszólalóra Augustus is odafigyelt. Ő is úgy gondolta, hogy valami kellemetlenség történhetett, de nem gondolt semmi komolyra. Egészen addig míg a másik nem mondd valami nagyon gyanús dolgot. Ha a másik nem mondta volna, hogy a Xavier intézet munkatársa akkor Augustus valóban egyszerűen csak bolondnak tartaná. Így viszont közel hajolva visszakérdez.
-Komolyan beszél? Ilyesmivel  nem szabad tréfálni. Főleg, hogy prominens vendégek találhatóak itt.
Ha itt történik valami az mindenképp nagyot robbanna. Arról nem is beszélve, hogy fényképészek és filmesek is jelen vannak. Nincs az-az ép eszű ember aki itt valami bajt akarna okozni főleg úgy nem, hogy valami bűnöző tetoválást is visel. Valahogy nagyon nem tűnik logikusnak ez a dolog. Nagyon fel tudna Augustus sóhajtani ha a másik közölné, hogy csak viccelt. A kínált ételeket elutasítja.

Erica forgatta a szemeit és várt tovább, majd az estély megnyitója elindult és egy férfi valamint a várt hölgy a pódiumra lépett. Innen tudta, hogy bármit is csinál odabent Cahal, rosszul végzi a dolgát. A szervezők viszont nagyon is tudták, hogy mit kell tenniük. Nagyon úgy nézett ki, hogy felgyorsítják az eseményeket hogy minél előbb az evésre és networkingre terelődjön a figyelem, az apró késés és a bent zajló incidenssel szemben. Bár Erica szerint nem nagyon tudja rajta kívül senki, hogy ki okoz kalamajkát az épületben.
~ Senki előtt nem hajtok...~ Kezdett azonnal ellenkezni a Herceg. ~ Kivéve akkor ha fegyvert fognak rám és bántani akarnak...akkor...de csak akkor csak cselből...érted, csak ameddig meg nem ússzuk. Bár elég lenne neked megalázkodnod, hiszen te kevertél minket ekkora bajba... ~ Cahal pedig csak mosolygott, feltartott kézzel és lassan felváltva nézett az őrökre. Majd elkezdett lassan térdre ereszkedni.
-Nyugalom uraim. Ide jöttem. Vendég vagyok. Valaki jól kilopta az anyagot az ajtóból...

Ruházat, felszerelés:

[/color]

//Vasárnap lesz új kör.//

Augustus egyáltalán nem egy ostoba ember és a legtöbb gazdaggal ellentétben valóban talpraesettnek is mondható. Még egy ilyen helyzetben is logikusan gondolkodik. A mellette ülő fickó vagy egy nagyon rossz tréfát űz vele vagy őrült vagy a legrosszabb esetben igaza van.
-Én csak egy civil sportember vagyok. Egy ilyen szituációban nem tudnám megállni a helyem.
Ha a másik igazat mondd akkor Augustus számára talán el is jött a megfelelő idő, hogy a kelleténél korábban távozzon erről a helyről. A tolószékes hölgy megérkezése miatt jelenleg még a maradás mellett dönt. Az előbbi témának köszönhetően ő komoly tekintettel figyeli a nőt és ezt annak kis mosolya és viccelődése sem változtatja meg. Amúgy is biztos benne, hogy valójában csak füllent azzal kapcsolatban, hogy ő okozta volna a riasztást. Valahogy már nem tud nyugodtan üldögélni itt. El is döntötte, hogy amint a nő ezen túl esett távozik. Egyáltalán nem kíván valami New York-ban megszokott veszélyes szituációba keveredni és akár meg is sérülni. Az élete túl értékes az ilyen szituációkhoz.

A díszvendég elő került a lebegő tolószékével együtt majd két percre rá a riasztó is elállt végre. A gyerek is lenyugodott pedig már egész kezdtem élvezni, hogy mennyire vevő az egészre de úgy tűnik, hogy vissza kell fordulnom a feladatom felé és inkább a megjelenő nőt figyelem ahogy az szépen elnézést kér a szokásos szöveggel, hogy bla bla. Nem is érdekes , úgy is fog majd nemsokára  megkezdődni a szokásos unalmas beszélgetés szóval a kamerámat készre állítom és elkezdek fotózgatni is. Úgy is most majd megfog kezdődni az unalmas hallgatás szóval a gyereket is már magára hagyom. Bármennyire ise érdekes volt zaklatni van fontosabb dolgom is.
Nem mondanám persze, hogy valahol is érdekel amit mondani akar majd de azért hallgatom fél füllel. Már az jó, hogy a riasztó miatt nem fújtak le mindent. Persze ezért lenne itt az az összes biztonsági még is csak, hogy ne kelljen egy ilyen apróság miatt rögtön mindent bomlasztani is.

Mindenki elcsendesedik ahogyan a riasztó is végül. A nő pedig nagy lendülettel belekezd beszédébe és szépen végig említ mindenki aki fontos és azt is aki nem az. Adja a már megszokott beszédet amit mindenki elvár, hogy ilyenkor halljon az ember. Bővebben pedig majd ki lehet kérdezni a sajtó tájékoztatón és még interjúra is ad lehetőséget. Remélem, hogy ebbe majd bele fog tartozni a személyes, egy az egyen való beszélgetés is. Remek egy lehetőség lenne, persze az is lehet, hogy valami őr az ott lenne pluszban de semmi kicselezhetetlen. Még is csak egy mozgásképtelen, tolókocsis emberről van szó. Valószínűleg az őrei is emberek vagy valami gyenge mutációs mutánsok lehetnek még közöttük de amíg nem a ligások közül vannak addig minden egyszerűbb lesz majd. Végig kell majd ezt előre gondolni, hogy ha van egy személyes beszélgetés, akkor hogyan kéne ki is hozni az épületből a nőt. Igazából ez az egyetlen probléma...utálom mikor megszabják, hogy élve kell valamit össze szedni. Mindig sokkal több a macera vele... Kettesbe kerülni vele mint riporter egyszerű, interjú aztán annyi. A füst gránáttal még elterelést is tudok csinálni de hát nem vagyok éppen egy olyan alkat aki csak úgy a hóna alá csapja a másikat így a lehetőségek szűkülnek. Nem ölhetem meg, nem tudom csak úgy felkapni és megpattanni vele, heh...megfenyegethetem, hogy viselkedjen de ki tudja mi féle kütyük lehetnek abba a lebegő tolószékébe szerelve. Meg sosem voltam igazán oda a másod kezű információkért, "elvileg ember". Gyakorlatilag meg ki tudja, rejtegetheti is, lehet akár más is mint mutáns hisz nem a 90' évekbe vagyunk, mű végtagok és egyéb fizikai fittesítés is lehetséges. Még az is megeshet, hogy igazából tud járni de ez jobb a nézőknek és ezért lebeg ide-oda.
Miért gondolok persze a legrosszabbra rögtön az más kérdés. Remélem, hogy egyik sem fog beválni és könnyű lesz majd rávenni szép szóval, hogy az ő érdeke is ha majd szépen kisétál. Már mint kilebeg.
Most, hogy vége van a beszédének pedig mindenki tapsol, mindenki boldog és mindenki elindult az étel felé mint ha nem lennének kibélelve eléggé ahhoz, hogy kajára költsenek. Az ingyen kaja mindig első mindenkinél, ha más nem is ez tuti közös az emberiségbe. Vissza fordulok a kölyök felé ha csak nem lépett le már közben, hogy nem terrorizálom tovább úgy mond kihasználva a lehetőséget és ha még ott van akkor megszólítom.
- A következő egy órába úgy is enni fog a jó nép, mit szólsz ha mi megyünk megérdeklődünk egy két dolgot a hölgytől? Hm? - utalok Helenara aki gondolom közben meg fog indulni lassan a pódiumról lefelé. - Persze ha nem szeretnél igazi előnyt szerezni a veteránokkal szembe akkor nyugodtan várd meg a sajtótájékoztatót. Nem erőszak, de kétlem, hogy elküldenek egy ilyen fiatalt mint te.
Hagyok némi hatás szünetet majd ha tétovázna, hogy nem szeretne még próbálkozni se akkor fojtatom a lelkesítését.
- Nem lesz semmi para, ott leszek én is és kisegítelek! Tekintsed kissé bocsánat kérésnek is ha gondolod a beszéd előttiért.
Mosolygok rá kedvesen. Már belül sírni tudnék de nincs is jobb mint egy hiszékeny fiatalnál mint túsz szükség esetére. Meglepően sokan hátrálnak ki ha gyereket vagy fiatal testi szét szerelésével ajánlkozol a közeledésükért cserébe.

~ Kicsit siethetnél. Ezek helyi rendőrök. Biztos képzetlenek és csak a pisztolyt tudják használni. Szerintem iskolázatlanok is. Ha hirtelen mozdulatokat teszel, lelőlenk. Ebben biztos vagyok. Csak nézz rájuk...ne...ne...ne...ne nézz rájuk, mert ha a szemükbe nézel azt hiszik, hogy támadni akarsz. Csak óvatosan. Figyelsz te rám egyáltalán?! Ha már nem válunk köddé és tűnünk el, akkor legyél jófiú. A nyílt küzdelem nem a mi asztalunk. Majd lecsapunk és elmenekülünk akkor amikor kinyílik egy úgynevezett "ablak"...remélem értesz.~ Cahal nyugodt marad és együttműködő. Hagyja magát megbilincselni is és még abban is segíti a rendőröket, hogy nem hagyja el magát és feláll.
- Megértettem a jogaimat köszönöm. Ki fogom fizetni az okozott kárt, de megértem hogy ez az eljárás. Megtennék, hogy leporolják a nadrágomat? Rendben, hogy hátrafelé visznek diszkréten amit köszönök szépen, de nem szeretnék koszosan a kocsijukba ülni.

Ruházat, felszerelés:

~ Belmont Du'Cant ~

Ahogy a csaj beszédét hallgatom, van időm elgondolkodni, főleg mert kurvára nem érdekel. Azon filózok, hogy lassan vége lesz az egésznek, és még mindig nem csináltunk semmit, már ha nem valami balfasz akciózott az épületben. De igazából erről már lebeszéltem magam, biztos egyikünk se ilyen hülye. Szóval vissza a tárgyhoz, valamit most már tényleg tenni kéne, bár az megnyugtató, hogy lesz még sajtótájékoztató, ha mást nem, majd ott intézkedünk. Ahogy végzett, és készülődünk a vacsorához, szememmel a fotós csajt keresem, akiről tudom hogy szintén mafi. Ha megtalálom, akkor odasietek hozzá, és ismét köszöntöm.
- Ismét én vagyok, nemrég beszélgettünk. - lépek oda mosolyogva, ha még mindig a sráccal van. - Válthatnánk néhány szót négyszemközt? - ezt a kérdést inkább a sráchoz intézem, úgy illendő, hogy ő megy odébb, és nem mi. Ha megteszi, akkor egyből a csajhoz fordulok.
- Nikostratos küldött egy golyóálló autóval, együtt kellene dolgoznunk. Mit gondolsz, mikor lenne alkalmas az idő cselekedni? Van már valami terved? - próbálom diszkréten feltenni a kérdéseket, miközben egy cigarettát emelek a számhoz, ezzel próbálom kicsit takarni, hogy ne lehessen a számról olvasni, ha valaki kémkedne. Kiéget ez az üldözési mániám.

felszerelés és kinézet:

//Mivel nem igen tudok így kört váltani, pénteken lesz új kör.//

A gyerek még nem tépett el, remek! Akkor még nem idegeltem ki eléggé hozzá, hogy rögtön futásnak eredjen mikor nem figyelek oda úgy mond. Az ötlet is tetszik neki, hogy menjünk oda kicsit hamarabb a fő díszének a napnak és próbáljunk valami beszélgetésbe elegyedni vele már még mindenki előtt. Felkaptam a cuccomat és úgy indultam meg az ifjú csalimmal. Szerencsére olyan gyorsan nem is tudott lejönni a pódiumról ahogyan mindenki megindult a kaja szó hallatára a kis lebegő tolókocsija akadályozta a gyors haladást. Könnyedén oda is tudtunk lépni hozzá ahogy leért a pódiumról és az első reakció nem hat biztonsági őr ránk vetődése volt szóval már egy sikert ellehetett könyvelnem. A következőt is hamar be tudtam zsebelni még pedig abban, hogy vevő volt a beszélgetésre, ámbár meglepődve nézett ránk, hogy mit szerethetnénk révén sajtósok vagyunk de habozás nélkül mondhatni fenntartotta kedvességét és köszöntött minket és kérdezte miben segíthet. Remek, nem vetődtek ránk őrök, nem szólt az őröknek és még beszélgetni is hajlandó. Minden remekül folyik eddig. Most csak rá kell venni arra, hogy beszélgessen is hosszabban velünk akár kevesebb lélekszámmal is olyan módon amit nem tud csak egyszerűen majd lesöpörni a válláról, hogy majd a sajtótájékoztatón feltehetjük ezeket a kérdéseket. Van is ötletem, nem is egy amivel lehetne ilyeneket kezdeményezni de vajon melyiket enné be jobban a nőci? A beszéde alapján eléggé ott volt, hogy mindenkinek szól az intézmény szóval ezzel tutira lehet rá hatni ha másképp nem is.
- Üdvözlöm Miss Zlatzky, - Elengedem a fényképezőgépemet, hogy csak a nyakamban lógjon hisz nem akarom rögtön azt az érzést kelteni, hogy hírhajhászkondi akarok már a sajtótájékoztató előtt. - Ő itt Peter - mutatok a srácra mellettem - én pedig Diana. - itt a saját mellkasom elé tartom a kezemet egy pillanatra majd kinyújtom felé kézfogásra - Remélem nem veszi tolakodásnak, hogy csak így leszólítottuk. Igazából abban reménykedtünk, hogy tudunk esetleg egy kis beszélgetésbe elegyedni, már persze eltekintve a riporteriségünktől. Annak majd a sajtó tájékoztatón lenne a helye. - mosolygok rá majd ha kezet fogott ha nem vissza is húzom végre a kezemet. - Lehet, hogy szakmából eredendően lett lehetőségünk eljönni a megnyitóra de magán személyként is érdekel minket ez a rehabilitációs központ.
És most várunk a válaszára, remélem, hogy kellemesen el tudunk csevegni majd és a srác se tesz keresztbe esetleges hülyeségével ami kibukhat és veszi a lapot, hogy csak csendben figyeljen. Örülhet is, valamit még esetleg tanulni is fog tudni.

Cahal készségesen száll be a kocsiba. Az oda vezető úton nem szól semmit. Kicsit meglepődött azon milyen gyorsan kiértek a helyi erők, illetve hogy hamar kocsiba tuszkolják. Úgy látszik senki sem akarja, hogy fennforgás legyen a rendezvényen. Még csak látványban sem.
- Uraim. - Kezdett udvariasan újabb beszélgetésbe, ha már nem segítettek leporolni a nadrágját. - A nevem Cahal O'Grady. Biztos vagyok abban, hogy benne vagyok a rendszerben mert gyalogsági veterán vagyok. Nem lesz ebből ügy, mivel ki fogom fizetni a kárt és a tulajdonos nem tesz majd feljelentést. Ami viszont fontos. Van egy rossz érzésem. Ha úgy nézzük..."veterán szaglás". Ne menjünk még. Én elüldögélek az autóban, ti pedig várjatok mg, hátha történik valami nagyobb mint egy kis garázdaság... - Nagyon reméli, hogy legalább megfontolják annak a lehetőségét, hogy nem téved és nem csak az időt akarja húzni. Egyébként elgondolkozik azon, hogy mennyire nem volt jó ötlet, hogy hátrabilincselték a kezét. Így egyáltalán nem látják mit csinál vele. Akár meg is lephetné őket...

Ruházat, felszerelés: