Adler rehabilitációs központ

A hamarosan megnyíló pszichiátriai szanatórium és rehabilitációs központ, ami adományokból épült és a híres Alfred Adler pszichiáter nevét viseli.

Nem öltöztem ki egyáltalán, inkább csak tisztán, edző cipő, farmer fekete póló elég. Az oldalamon ott volt az övtáska a másikon meg a méretes kamerás táska. A nyakamban lógott az egyik kamera és úgy álltam meg még a bejárattól nem messze. Elég könnyen bemehet bárki akinek van jegye és az sem volt nehéz kapni mert csak vettél egyet és meg is volt. Ez a része nem is volt gond. Inkább az, hogy Kurama megkért erre, vagy inkább ahogyan. Nem zavart alapvetően, hogy dolgozni kell. "Talán még be is költözöl annyira tetszeni fog a hely" Még is miféle hülye vicc akart ez lenni? Ez egy diliház! Tisztán és egyértelműen. A felesleges kommentjei nélkül is megvagyok köszönöm szépen... Ki akarna egy ilyen helyre beköltözni.
Össze fogom az orrnyergemet az ujjaimmal majd megindulok a kapu felé. Mikor a közelébe érek akkor már előhalászom a jegyemet is, hogy felmutassam és beengedjenek. Mindennek simán kell mennie, nem egy olyan alkalom, hogy felettébb nagy legyen a biztonsági csekk és mivel már alapból se szabályozták, hogy ki férhet hozzá jegyekhez nem hiszem, hogy a kapuknál is bármi féle problémába fogok ütközni. Egyébként is tudatlan marha az összes amint kamerára kerül a sor. Bár nyugodtan haladok át az egészen készen vagyok arra, hogy ha futni kellene. Ha a kapun átjutottam gond nélkül akkor beljebb sétálok első sorban közben a kamerát bekapcsolva állítgatok rajta aztán meg csupán sétálgatok elsőre lassan, képeket készítek az épületről is és az emberekről is akik jöttek. Sima közemberekről is a mennyiség kedvéért de inkább nagyobb kutyákat keresgélek, hogy hátha valaki más is érkezett még ide aki érdekes lehet a célszemélyen kívül.

>> David Braussen / a Kéz
>> Alder Rehab Központ

Felszerelés:

David lassú léptei el próbáltak veszni a megnyitóra érkező vendégek tömegében - eléggé kevés sikerrel. Nem gyakori, hogy az emberek egy olyan alakot látnak, akinek az egész testét kar, és  test nélküli kézfejek irányítják, bár a legtöbben már udvariasságból nem szólták meg érte. Pár száz évvel ezelőtt még az Anti-Krisztust láthatták volna Davidben, ám most csak egy különös, és mások számára hátborzongató mutánsnak tűnt, bár ez egyben előnyt is nyújtott a számára. A mai világban az emberek nagy része teljességgel elfogadta a mutánsokat, így xenofóbnak számított volna, ha megszólják külsejéért.
New York City - a Korcsok Városa. Tökéletes kiindulópont a világ megtisztítására - nem gondolod, David?
- Igen - válaszolt monoton, gépies hangon a fejében szóló hangra a test, bár ez mások szemében úgy tűnt, mintha magában beszélt volna. Manapság már David nem volt képes megkülönböztetni a saját gondolatait az Arctolvaj gondolataitól, sem pedig hozzászólásait a valódi beszédtől.
A Kéz elszánt volt, és úgy gondolta, hogy a kijelölt célszemély megkaparintásával David és ő közelebb jutnak terveik - az ő szavaival élve: "Megváltás Projekt" - megvalósításához. Csak elég közel kellett kerülniük a kijelölt emberhez...
...és amint csak egy karnyújtásnyira vagyunk tőle... a győzelem a miénk! - röhögte a hang mély, torz hangszínben szavait, miközben a David testének izmait mozgató több tucat kézfej egyre erőteljesebb cikázásba kezdett, hogy minél gyorsabban bejuthassanak a Rehabilitációs Központba, és megtalálják áldozatukat. Az ujjak apró, pókszerű mozgása különös, kicsiny hullámzásként mutatkozott meg David öltönykabátja, és szövetnadrágja alatt.
A kapun átlépve, Davidet őszinte félelem fogta el. Ruhája alatt nyurga, vékony teste remegésbe kezdett, és szemeivel szinte direkt az arcát eltakaró leghatalmasabb kézfejre tekintett, hogy elfeledtesse magával a tömeg jelenlétét. Kezeivel átkarolta önmagát, és fejét forgatva figyelte a körülötte forgó ezernyi arcot - amitől kívülről már-már úgy tűnt, mintha egy példája lenne a Központ jövőbeli foglyainak. Testének remegését csak az egy kézfej megmozdulása állította meg, mely simogatni kezdte tarkóját.
Css...! - csitította a fiút belülről a mély, tompa hang, mely visszhangzott, mintha elméjének legmélyebb bugyraiból, sötét barlangjából érkezett volna. David akár úgy is hívhatta volna, hogy "apa". - Nyugodj meg, drága, drága barátom. Ne felejtsd el, David, mi itt vendégek vagyunk... barátok, csak barátok és riválisok vesznek körbe. Légy nyugodt, csendes... én itt vagyok veled. Én mindig is itt leszek. Nem lesz semmi baj... te kezeled az embereket, én az áldozatokat, és minden simán fog haladni. Szóval viselkedjünk olyan természetesen, amennyire csak lehet, és próbáljunk meg potenciális prédák-... az az hogy szerezzünk néhány különleges barátot.

Sok ember jelent meg ezen a jótékonysági esten. Nem volt meglepő, hiszen elég nyílt rendezvényről van szó. Szinte bárki hozzájuthatott a jegyekhez és a belépésnél a biztonsági ellenőrzések se voltak túlzottan szigorúak. Persze a helyszínt egyszerre több őr is figyelte, hiszen több felső körökbe mozgó ember megjelenése is várható volt. A legtöbben szépen kiöltözve jöttek erre a jeles alkalomra. Az asztalokon drága ételek, italok sorakoztak, ahogy az elvárható volt. Szinte biztos, hogy sok ember csak azért váltott jegyet, hogy olyan dolgokat fogyaszthassanak, amiket normál esetbe nem engedhetnek meg maguknak. Mindenesetre eddig minden normálisan zajlott. Az emberek jól érezték magukat, társalogtak és csinálták, amit ilyenkor az emberek csinálnak. A biztonsági személyzet tagjaként Ly a nyílt tér egyik oldaláról figyelte az eseményeket. A kutatólaboratórium személyzete nem volt túl boldog, mikor kiderült, hogy az első éles helyzete egy ilyen rendezvény lesz. Nem voltak biztosak benne, hogy készen áll-e rá. Természetesen a cég felsőbb vezetése ezt nem igazán érdekelte. Kérdéses az is, hogy miként intézték ezt el, illetve miért? Lehet, hogy csak fel akartak vágni, megmutatni, hogy nekik ilyen is van. Mindenesetre egy érdekes látvány volt az android. Sokan, akik elmentek mellette jól megbámulták őt. Messziről nem feltűnő, hisz a külső borítása úgy lett megcsinálva, hogy minél jobban hasonlítson egy női emberre. Azonban közelebb érve látszott, hogy elég mesterséges a kinézete. Ezen felül ott voltak a szemei is, amik kéken világítottak. Ez tisztán látszott a sötétben, még úgy is, hogy a helyszín alapvetően jó megvilágítást kapott. Talán ez volt, ami a leginkább felkeltette az emberek érdeklődését. Sokan kíváncsisággal néztek a gépezet felé, míg mások nem támogatták túlzottan az ötletet és voltak akik egyenest félelemmel tekintettek rá. Szerencsére ez őt a legkisebb mértékbe se izgatta. Megvan az előnye az érzelemmentes létnek is. Szemei ijesztő gyorsasággal mozogtak, ahogy a a termet figyelte. Eddig nem volt semmi különösebb dolga. Minden csendes és nyugodt volt. Legalábbis amennyire egy ilyen rendezvénytől elvárható. Néha elindult, helyet váltott, hogy más szemszögből is megfigyelhesse az embereket. Eddig azonban nem volt semmi dolga, leszámítva egy-két alkalmat mikor kisebb szabálysértés miatt szólt az embereknek. Természetesen ilyen esetbe nem lendül akcióba és teperi le az illetőt, mindössze csak szóban figyelmeztette. Ez jó pár emberbe nemtetszést váltott ki, azonban senki se mert túlzottan vitatkozni vele. Lehet jobban is jártak. Közben a központba, a kutató csapat pár beosztott tagja folyamatosan figyelte, hogy mit csinál. Még ők se tudták, hogy pontosan mire is számíthatnak, így a vészleállító gomb mindig kéznél volt.
//Felszerelés: 9mm-es pisztoly + 1 extra tár, Biztonsági személyzet egyenruhája.//

Anyám és az ő jótékonysága... Csak azt nem értem miért nekem kell akkor itt parádéznom. Valójában nem is az eseménnyel van bajom csak azzal, hogy köteletek rá, hogy eljöjjek a család érdekében. Na, mindegy. Akkor már a legjobbat kell kihozni a helyzetből. Kiszállok a taxiból és szétnézek.
~Kellemes kis hely. Ha valaha megőrülnék ezek miatt a kötelezettségek miatt ne felejtsem el kérni, hogy ide küldjenek.~
A bejutás egyszerű volt. A jegyemet felmutattam és már mehettem is. Levettem a ruhatárban a fekete szövetkabátom és minden megfelelő is volt. Fekete szmoking és csokornyakkendő ahogy illik. Szétnézve mégis látom, hogy egyeseknek ez túl bonyolult dolog. Egy furcsa kezekkel borított talán mutáns is van aki eléggé zavartan viselkedik. A biztonságiakra bízom. Megjegyzem azért magamnak, hogy kerüljem a fickót. Mindenesetre felháborít, hogy egyesek számára a protokoll csak valami opcionális dolog. Kerítek egy pohár pezsgőt és egyelőre csak figyelem a társaságot. Talán egy ismerőst is láthatok ha szerencsém van.

Cahal és kísérője egy bérelt fekete Lincoln Continentállal érkeztek. Amikor megállt az autó, a két  hátsó ajtó szinte egyszerre nyílik. A bejárat felőli oldalon egy piros ruhás nő száll ki, arcának felső részét már jótékonyan takarja fehér álarca. A másik oldalon a feketébe öltözött Cahal. Nyugodt, de hosszú lépésekkel kerüli meg hátulról az ajtót és csatlakozik a kísérőjéhez, aki magassarkúban, jól láthatóan fölé emelkedik néhány centivel. Szélességben azonban a férfi jóval meghaladja a nőt, majd másfélszer akkora. Igen groteszk látványt nyújthatnak felületes szemlélőnek, vagy olyannak aki foglalkozik egyáltalán másokkal. A nő lazán karol Cahalba és így indulnak meg befelé. A beléptetésnél a kis retikülből gyorsan előkerül mindkettőjük belépője.
- Végre egy olyan nővel is látnak nyilvánosan, akivel nem csak két percig van dolgod. - súgta Cahal jobb fülébe a nő, gonosz mosollyal az arcán, miután átjutottak a beengedésen.
- Elég valószínű, hogy ezen a bálon nem futunk bele túl sok ismerősbe. A lenti vezetők még nem értik, hogy vegyülni kell, a fenti elittel. - Válaszolja fa arccal, miközben szeme körbe-körbe jár a vendégeken. Próbál beazonosítani hírességeket, prominens személyeket. Akár az élet törvényes, akár a kevésbé legális oldaláról. - Egyébként pedig órák édesem. Órák...
- Igen nagyságos úr...órák... - Kacsint a férfira, majd teljesen hozzá simul s néhány lépést így tesznek meg, mielőtt Cahal megállna és néhány másodpercet így is elidőzne az összegyűlt vendégeken. ~ Ezt a rossz életűt meg miért hoztuk magunkkal?! Teljesen megértem a női test utáni olthatatlan vágyadat. De ez egy... ~ Cahal baljával a maszkja alá nyúlt és mutató-hüvelykujj párosával megdörzsölte az orrnyergét. Valójában ő sem értette saját magát. Már ketten beszéltek a fejében. Az egyik legalább női hang volt, de hasznosságuk hellyel-közzel egyenértékűvé vált. Néha. Ha jön arra egy pincér italokkal, ne adj isten pezsgővel, Cahal két poharat emel le és az egyiket Ericanak adja. A másikat természetesen megtartja magának.
- Ne feledd...- Kezdi most a nő fülébe suttogva. - Ma nem csak barátkozni jöttünk. Olyanokat keresünk akik nem illenek a társaságba valami miatt...

Ruházat, felszerelés:

Reméltem, hogy sok érdekes pofát lehet majd látni itt és a képek meg majd segítenek a későbbiekben ha kell alkot felvenni ahogyan azt se lehet tudni épp milyen fontos személy sétál be a kis bulira ami itt van. Jó pár képet csináltam már ahogy sétálgattam a bejárat környékén mert inkább az érkezők érdekeltek amíg nagy a befojás mintsem a már bentlévőkre. Ettől függetlenül...mindenkin miután báli maszkot visel a kevés kivételtől eltekintve nem sok hasznát fogom venni egyik alaknak se ha nem tudok hozzá arcot is tenni. Legalább a biztonságiak nem viselnek az valami.
Megpróbáltam bemenni az épületekbe, hogy ott is körbe nézzek de nem lehetett, még. Majd a későbbiekben lesz egy kis körbevezetés ami remélem nem túl késői időpontja lesz a rendezvénynek. Minden esetre eddig semmi érdekes nem történt, és gondba se akadtam bele.  Már, egy gondom van. Az pedig a tisztes távból kiszúrt robot volt. Már valami android lehet de a világító szemei és a mindenki figyelmét felhívó jelenléte nekem elég és megtartom tőle a távolságomat. Semmi kedvem sincs hozzá, hogy egy olyan a közelembe legyen. Inkább tovább nézem az érkezőket és mozgolódókat keresve, hogy látok-e valakit aki beavatott, úgy mond. Nem mintha egyszerű lenne ennyi maszkossal szóval inkább remélem, hogy valamelyik majd megismer hisz ez az alakom el lett mondva a többi résztvevőnek az együttműködés érdekében.

Felszerelés: Tengerészkék öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő, barna cipő, iratok, tárca, telefon, szemet takaró álarc (bocsesz, az előbb kimaradt).

~ Belmont Du'Cant ~

Mosollyal az arcomon tettem ki a tárcámat és a telefonomat a kulcsaimmal együtt a biztonságiak kérésére a kis tálcába, a nyakláncommal és övemmel együtt, aztán átléptem a kapun. Természetesen nem csipogott, hiszen nem volt nálam semmi, ami gondba sodorhatott volna. Ez persze nem volt igaz az autóra, amivel érkeztem, és a közelben parkoltam. Michael adott nekem egy golyóálló BMX X5-öst, hogy ha forró lenne a talaj, legyen mivel menekülni. Hálás voltam, hogy nem akart bedobni egyből a mély vízbe, és bármiféle támogatás nélkül elvárni, hogy megoldjam. Nagyon segítőkész fickó, de valószínűleg ebben az is benne van, hogy bizonyítani akar. Szóval bent voltam, vissza is kaptam mindenem, amiket szépen eltettem a helyükre, külön külön zsebekbe, hogy ne rontson a megjelenésemen. Ez után beljebb mentem, és a szememmel a nőt kerestem, akiről tudtam, hogy itt van, és együtt kell dolgozzunk. Ki is szúrtam egy fotós személyében a szemem sarkából, és nem túl feltűnően indultam el felé. Először italt vettem magamhoz, két pohár pezsgőt, és ezek társaságában léptem oda, az egyiket neki ajánlva.
- Hölgyem. - szólítottam meg. - Remélem jól érzi magát ma este. - mosolyogtam, és ha nem fogadta el az italt, akkor körbenéztem, hátha le tudom tenni valahova. Csak ez után kortyoltam sajátomba.

felszerelés és kinézet:

Fotózgatok jobbra balra. Igazából semmi sincsen még szóval akár még élvezhetném is a partit ha már ilyen sok kaja meg minden van felsorakozva. Elegendem a fényképezőgépemet, hogy csak lógjon a nyakamban az majd megindulnék mikor odalép hozzám egy férfi. Kiöltözve illendően az eseményhez. A felém nyújtott pezsgőre néztem majd a férfire mosolyogva elvettem azt tőle.
- Igazán kedves. - a hangom semmit mondó, annyira hétköznapinak lehet nevezni, hogy akárki ismerősnek hívhatná ha hallaná, viszont végig nyugodt és kedves a lejtése. A poharat emelve az egyik ujjamat kinyújtom és az arcán lévő álarcra mutatok. - Sokkalta kellemesebb lenne ha nem lenne mindenkin az álarc. Igazán kíváncsivá teszi az embert, hogy még is ki lehet alatta.
Bár az egész csak arra szól, hogy ha valaki figyelne ide vagy csak belehallana a beszélgetésbe gondolva, miért állnánk így le társalogni hisz ez régen bevett szokás volt, hogy leálltam beszélgetni azokkal akikről kellett a szaftos sztori. Egyszerű, aztán annyi. Bár nem mintha sok mindentől kellene majd tartani a rendezvény alatt, persze amíg csendesen csináljuk a dolgokat. Elnézve pedig az előttem lévőt, nem látok indokot a pánikra. Még. Remélem ez így is fog maradni. Saját gondolatmenetem végén belekortyolok a pezsgőbe.
- És önnek hogyan tetszik a hely? Már már beköltözne az ember egy ilyen jól kinéző helyre, nem gondolja?

~ Belmont Du'Cant ~

A nő elfogadta a poharat, és látszólag átlagos beszélgetésbe kezdtünk. Meg is jegyezte, hogy milyen kár, hogy nem tudni kit rejt az álarc, mire egy halvány mosollyal feleltem először. A szemébe nézve megemeltem az én poharamat is egy kicsit.
- Egészségünkre. - szóltam, és belekortyoltam, ahogy eredetileg is terveztem. Kellemes íze volt, illett a helyhez, nem egy olcsó lötty. Egyelőre nem mondok semmit, hagyom hogy folytassa a beszédet, nem akarom félbeszakítani, hiszen az nem illendő. Egy ilyen helyen adni kell az illemre, még akkor is, ha csak egy fotóssal beszélünk - sőt, főleg akkor. Szinte társadalmilag elvárt, hogy megmutasd, te mennyivel jobb vagy mint egy ilyen alkalmazott. Hányni tudtam volna az egésztől, de az álcát fenn kellett tartanom. A következő megjegyzésére mégis lágyan felnevetek, ilyen kis visszafogott, nem túl feltűnő, úrias nevetésfélével, amiket a régi idők sitcomjaiban engedtek meg maguknak az urak.
- Remélhetőleg nem lesz ilyenre szükség, bár ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Viszont meg kell jegyeznem, hogy nagyon csinos álarcot öltött az estére. Kár, hogy nem mindenki hordhat ilyen szép arcot. - na, ha valaki hallgatózik, akkor most már biztos benne, hogy nálam bénábban nem flörtöl senki, a nő viszont ebből következtethet a kilétemre, vagy legalábbis arra, hogy vele vagyok. Legalábbis remélem. Még se mondhatom, hogy hé, én is mafiás vagyok, jöttem segíteni elrabolni a tagot.

A kis nevetése mondhatni jó jel. Az utolsó dolog ami most jól jönne egy karót nyelt bármi és mivel nem nézett se rám hülyén a beköltözés megjegyzésemre még talán el is fogunk tudni beszélgetni egy ideig. A semmit mondó semleges válasza után a beköltözést illetőenre azzal le is zárja azt és inkább az én "álarcomat" próbálja meg, dicsérni? Gondolom legalább is, elég nehéz elsőre kihámozni, hogy mire is akart most gondolni de végül is csak egy dolog lehetett. Miután nincsen rajtam és elég célirányosan érkezett meg felém. Nem szokás csak úgy riporterekhez se de fotósokhoz se odasétálni.
- Próbálkozás hármas, szöveg egyes. Gondolom maga is a tárcájával ejti el a kiszemelt hölgyek kedvelését. Mondhatni, pénzzel hódít.
Válaszolok neki ugyan olyan kedélyesen mint eddig is beszéltem. Ő is ugyan azért van itt mint én, már ha jól esett le és nem valami bugris csak aki iszonyú szarul próbálkozik. Remélem nem utóbbi mert azokat elég nehéz levakarni, de ha előbbi akkor biztos érteni fogja a célozgatásomat. Körbenézek és tekintetemmel egy lélekszámban üresebb helyet keresek, nem a parti területén kívül vagy határán csak ahol ritkásabb az ember is és az őr is. Végül egy pár szép virág és kertészeti bármi elé mutatok.
- Mit szólna, ha csinálnék magáról egy képet ott? Biztos vagyok benne, hogy elnyerné a tetszését.
Ezzel ha nincs ellenvetése akkor le is passzolom a pezsgős poharat egy arra járó pincérnek és séta közben a fényképezővel kezdek el bíbelődni.

~ Belmont Du'Cant ~

A megjegyzésemre egy elég csípős válasszal felel, ha ténylegesen próbálkoznék nála, most keltené fel igazán az érdeklődésemet azzal, hogy nem adja magát egyszerűen. Persze ha tudja hogy miért jöttem ide és ki vagyok, akkor lehet azért válogatja így meg a szavait, és nem is így reagálna egy komoly próbálkozásra. Mindegy is, nem ezért sétáltam ide hozzá. Amúgy is, nem az én ligámban játszik.
- Meg kell jegyezzem, a szavai vágnak akár a kés. Valóban nem szoktak így reagálni a közeledésemre, amikor nem takarom a kilétemet. Valószínűleg az elragadó sármom veszít a maszkot hordva a vonzerejéből. - mosolygok ismét.
Utána felajánlja, hogy csinál rólam egy képet, mire nyugodtan felemelem a kezemet, és nemet intek neki.
- Kérem ne tegye, nem szeretem a fényképeket. A megvilágítás sem az igazi, de amúgy sem szeretem a beállított fényképeket. Nem a valóságot mutatják. - csóválom a fejem.
- És mondja, milyen a felhozatal? Maga régebb óta itt van mint én, gondolom. Talált bárkit aki figyelemre méltó lehet? Mondhatni VIP? - teszem fel az újabb burkolt kérdést, arra utalva, hogy merre lehet a célpontunk. Igazából nagyon rossz ez a titkolózás, lassan azt se tudom, hogy a kérdésemre felel-e, vagy csak azt hiszi hogy egy pénzes hülye vagyok aki kinézte magának. Kellene valami amivel biztosíthatom hogy ki vagyok, de nem mondhatom ki hogy mafia, fahéj, vagy föld alatti város...

felszerelés és kinézet:

Ismerőst szinte biztos nem fog látni vagy ha mégis akkor nem tudja felismerni. Az effajta mulatságok sosem voltak Augustus kedvencei. Jobb szereti ha ismerősök veszik körbe. Hoznia kellett volna valakit. Most már nincs mit tenni. Muszáj lesz ismerkedni. Odasétál hát a büféasztalhoz és megnézi a kínálatot. Nincs ok panaszra. Az étel és annak elrendezése elegáns. Faragott gyümölcsök, tenger gyümölcsei... Egy sajtot kóstol meg. Kellemesen fűszeres. Mivel ő van legközelebb, látszólag egyedül és már csak a ruházata miatt is észrevette megszólítja a tengerészkék öltönyös urat maga mellett.
-Egészen kellemes estélyt szerveztek. Ha nem tudnám, hogy a jövőben milyen szerepet fog betölteni ez a hely akkor talán vissza kívánkoznék. Jó estét. Ön is egyedül érkezett?
A csevegés és a kapcsolatépítés az ő szakterülete. Csak talál valakit akivel valamennyire elviselhetőbb lesz ez az este.

Felszerelés:

Sok mindenre jó ha sportol az ember. Egészséges, kikapcsol, könnyebb kapcsolatokat teremteni ha közös az érdeklődési kör és nem utolsó sorban segít jó formában maradni. Augustus-on pedig meglátszik, hogy sokat sportol. Az ismeretlen folytatja a beszélgetés fonalát. Tény, hogy nagyon jól néz ki a hely és minden bizonnyal jól fel is van szerelve, de akkor sem szívesen jön az ember egy pszichiátriára ha nincs gond a fejével. A kérdések jók az, hogy közben telefont babrál az illető már kevésbé.
-Őszintén szólva nekem túl sok közöm nincs ehhez az estélyhez. A családom volt az egyik támogató aki segítette a központ létrejöttét és engem csak elküldtek ide, hogy jöjjek el. Gondolom Ms. Zlatzky az intézet egyik munkatársa lehet. Ön mi célból jött ide? A szavaiból úgy vettem ki eddig önnek sem volt túl sok köze az intézményhez?

Ly továbbra is figyelte a körülötte lévő embertömeget. Egyenlőre semmi említésre méltó nem történt. Nem volt szükség a beavatkozására. Ennek ellenére szkennerei folyamatosan működtek és figyelték a körülötte lévő eseményeket. Folyamatosan hallgatta a beszélgetéseket. Érzékelői lényegesen erősebbek voltak, mint egy átlagos ember látása vagy hallása. Ráadásul a szoftver jó munkát végzett a látszólag kaotikus zajok elkülönítésébe és megértésébe. Egyenlőre azonban ez se hozott semmi eredményt. A beszélgetések teljesen átlagosnak tűntek, semmi jele nem volt annak, hogy bárki is veszélyt jelentene. Közben természetesen az arcokat is folyamatosan szkennelte. Igyekezett különböző érzelmeket felismerni. Ez nem feltétlen volt szükséges a jelenlegi munkájával kapcsolatban, azonban a programja úgy íródott, hogy figyelje az emberek megnyilvánulásait és azokat elemezze. Ebben az esetben ez nehezebb volt, mint általában, tekintve, hogy a résztvevők, szinte mind maszkokat viseltek, így nem látszódott a teljes arcuk. Néhány érzelmet még így is felismert. Több személy arcán mosolyt látott. Az adatbázisa szerint ez a boldogság jele, tehát az emberek kellemesen érzik magukat. Persze sokan viselhetnek áll mosolyt, hogy elrejtsék igazi szándékaikat, de ez már kissé magas volt Ly számára. Az érzelmek terén még mindig nem sikerült komolyabb áttörést elérni. Nagyjából fel tud ismerni pár dolgot és azt kielemezni, de a legtöbb dologgal nem tud még megbirkózni.
- Áhhh, uuuuunalmaaaaaas!
A rádión keresztül egy hang jött át. Ly rögtön felismerte azt. Jacob, az egyik kutató a laborból. Ő volt az egyike azoknak, akik ezen az eseményen megfigyelték Ly működését és viselkedését, szükség esetén parancsokkal láthatják el, vagy épp teljesen leállíthatják, ha baj történik. A kommunikációs csatorna folyamatosan nyitva volt, így mindent, ami ott történik azt az android is hallja. Azonban tudta, hogy a szavak nem neki szóltak, így nem vette őket figyelembe.
- Szerintetek, beküldhetjük őt a női mosdóba?
A kérdését követően hangos csattanást lehetett hallani, majd egy női hangot.
- Tényleg, Jacob? Arra használnál egy több százezer dolláros robotot, hogy leskelődjél? Hihetetlen vagy!
- Ouch, ez fájt! Nem tehetek róla. Egyszerűen semmi nem történik. Lehetne már végre valami akció.
- Még csak pár perce kezdődött az esemény, ha már most unod, akkor nem tudom mi lesz veled később.
Egy harmadik hang is csatlakozott a beszélgetésbe. Egy idősebb férfi. Ez után Jacob inkább csöndbe maradt, legalábbis egy ideig. Ly közben töretlenül csinálta, amit eddig is csinált. Szerencsére ő nem ismeri az unalom fogalmát, így őt ez nem befolyásolta túlzottan.

Nem veszi magára a vissza szólást. Legalább is nem távozott rögtön miután tömören, le lett szólva sőt fojtatta a beszélgetést de nyilvánvaló volt, hogy nem fogja megmutatni az arcát nekem. Pedig reméltem, hogy legalább valakiből kitudok húzni egy pofát de sebaj.
A fényképezést elutasítja, hogy nem menne bele mert a fények meg a többi is. Igazán megkérdezném tőle, hogy ugye tudja, a gép nem lopja el a lelkét ám de rá hagyom. Ha nem akarja nem fogom ráeröltetni, egyébként sem másodrangúak képeinek a gyűjtése a hobbim, van itt bőven olyan személy akit még maszkon át is fel lehet ismerni, hogy a zsebe azért üres mert a szava is elég a későbbi fizetésre. Ez még nem is annyira nagyzolós lenne hisz még egy bárban is simán felírják ha ismernek.
A kérdésén a férfinak elgondolkozok egy pillanatra, senki speciális nem tolta ide a képét de miért tenné hisz csak egy gyogyó nyitója. Ezzel az egész álarcosbállal még arcmutogatónak se lehet hívni a bulit, lehet ezért lett jótékonysági a buli!
- A legfontosabb személye az eseménynek mindenképpen Miss Helena Zlatzky. - túrom ki a programfüzetet a táskámból miközben vissza engedem a kamerát lógni a nyakamba - Ezen felül van még pár előkelőség, ha szabad így fogalmaznom de senki komoly. Még is csak az egész fénypontja a hölgy, - kitartom a műsorlapot mutatva csak de ha elvenné vissza húzom azt még előtte mindenképp - na meg az éjféli tűzijáték. Remek képeket lehet készíteni ahogy mindenki csak felfelé bámul ámulva, világ gondjai nélkül.
Kihalászom a telefonom és az időt lecsekkolom rajta, még jó 50 perc van mielőtt elindulna a beszéd. Biztosan felkészül éppen a nő a nagy parádéjára. Megpróbálhatnék beszélni vele, hátha beengednek egy kis szabadúszót had csináljon pár remek szögű képet róla. Lenne rá lehetőség, látok rá. De nem szívesen kockáztatnám meg, hogy átkutatják a táskámat esetleg alaposabban. Elég jó munkát végeztek a cuccok elrejtésével de még sem szeretnék pofára esni. Főleg nem a célszemély közelében.

~ Belmont Du'Cant ~

Láthatóan elgondolkodott a kérdésemen, úgy tűnik nem értette hogy mire célzok. Végül mégis a célpontot emeli ki, ez egy kis reményt ad, bár nem tudom merre vigyem tovább innen a témát. Viszont ez a kérdés okot adott rá, hogy körbe tudjak kémlelni, feltűnés nélkül megnézhetem hogy valaki hallgatózik-e, hiszen a népes seregről beszélünk, logikus hogy a tekintetemmel én is keresem a nagy hírességeket és fontosakat. Mégis, továbbra is hétköznapi dolgokról beszél, amikből semmilyen háttérinfót nem tudok kihámozni, mintha még mindig nem tudná hogy mafiás vagyok. A fene egye meg, így nehéz dolgom lesz. Közben látványosan megnézi a telefonját, ez egy üzenettel is felérne, hogy húzzak már innen, van jobb dolga, de nem olyan fából faragtak engem.
- Na és mit gondol, nehéz dolga lesz ma este, vagy egy könnyű munka áll ön előtt? -teszem fel a kérdést, de ha most is a fényképezésről kezd el beszélni én leveszem a maszkom hogy kínomban letépjem az arcom a helyéről. Na jó nem, valószínűleg akkor magára hagyom, elkönyvelve magamban hogy együttműködésre képtelen, és majd ha beindulnak a dolgok akkor talán leesik neki, hogy miért vagyok itt. Legalábbis remélem. Michael, áldjon meg a jóisten, miért nem adtál nekik egy fényképet hogy hogyan nézek ki...

felszerelés és kinézet:

- Hogy érted, hogy nem illenek a társaságba?Csattant fel, de csak hanglejtésében. Hangerőben alul maradt. Egyrészt nem akarta megsérteni Cahalt, másrészt nem akarta felhívni magukra a figyelmet. Aztán jobban körbenéz és próbál rájönni, hogy mire gondolhatott a férfi.- Hhmmm...úgy érted, olyanokat akik jobban kilógnak a társaságból, mint mi? - Mosolyodik el szélesen. Kicsit megnedvesíti az ajkait és rákezd. - Hát nézzük csak. Ott van a világító szemű nő. Meg az a mutáns, a kézzel az arcán, meg a furcsa dudorokkal a ruháján... - Mondja s mint aki némi dicséretre vágyik leengedi fejét Cahal vállára. Nem kellett csalódnia. Kolléganője remek megfigyelőkészséggel rendelkezett. Már-már ösztönösnek nevezné. ~ Azért ne bízza el magát a cafkád. Különben is, mi szükségünk van rá? Egyszerűen csak teher. Vigyázni kell rá... ~ Kezdett rá a herceg a szokásos károgós módján. ~ Látod ott azt a vöröset? Nem...kicsit távolabb. A két olcsó öltönyös mögött. Nos látod. Egy farmeros kislány jópofizik egy öltönyössel. Ez nem szúr szemet?! Az ilyen férfiak a jobb nőket kedvelik...nah, potyognak már a tantuszok?! Cahal keresi egy darabig a nőt és a férfit akit látnia kéne. Ilyenkor azért örül, hogy volt még egy énje aki figyelt. Meglátta a tényleg furcsa párost a vörös lány és az öltönyös férfi kettősében. Elraktározta az információt, de említi Silvának. Felemeli balját és megsimogatja a nő arcát. Aztán elindulnak és keresnek egy asztalt amiről lehet ételt szerezni. Cahal egyelőre nem akar többet inni. Hosszú még az este.

Ruházat, felszerelés:

Ly továbbra is figyelte az emberek viselkedését és reakcióikat. Sok emberen a boldogság jeleit vélte felfedezni. Jó pár alkalommal már találkozott vele, illetve viszonylag jól látható is. Más emberek láthatóan annyira nem élvezték az eseményt. Arcuk unottnak tűnt. Az esete még csak most kezdődött, azonban voltak már páran, akik mozgása nem az elfogadható paramétereken belül működött. Ez főként a helyszínen felszolgált alkoholos italoknak volt köszönhető. Ly adatbázisában sok dolog volt megtalálható az emberi szokásokról és kultúráról, így ismerte az alkoholt és annak hatásait is. Természetesen, amíg nem okoztak valami problémát, addig láthatóan nem szentelt nekik különösebb figyelmet, bár a rendszere ezeket a személyeket magasabb pozícióba helyezte a megfigyelési listán. Az esemény haladt tovább. Egyre több embere érkezett meg. Ez sok munkát adott a felszolgálóknak, akiknek újabb ételeket és italokat kellett kihordaniuk. A szervezés láthatóan jól volt megvalósítva, így senkinek se lehetett oka a panaszra. Azonban a hangulatot egy messzebbről jövő sikoly törte meg. Ly rögtön a hang irányába fordult, azonban jelenlegi helyzetéből nem látta annak forrását. Tudta, hogy ez a fajta hang problémát jelent, így rögtön megindult, hogy felderítse azt. Amilyen gyorsan csak tudott, elkezdett futni arra. Teljes sebességét nem tudta kihasználni, mivel túl sok ember volt körülötte, akiket el kellett kerülnie.
- Félre! - szólalt meg enyhén gépies hangjával.
A rendszere azon dolgozott, hogy megtalálja a legrövidebb utat anélkül, hogy bárkibe is beleütközne. Amint megérkezik rögtön elkezdi felderíteni a helyzetet.