N’Zoth

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Úgy tűnt, hogy a birodalmi és a jedi kiszálltak a partiból és nem érdekeltek tovább, bár a birodalmi nem tud harcolni, így az annyira nem volt meglepő, hogy nem jött a jedi annál inkább. Ez végül is csak nekem volt a jó, mert talán sikerül megmenteni a lányt és nem akarja senki akarata ellenére feleségül venni. Az utánunk forduló yevetha-kat természetesen kiszúrtam, elég nehéz lett volna nem így tenni. Gyorsan közbenéztem és próbáltam megállapítani, hogy melyik fa lenne ideális, hogy a mögé bújjak el. Persze, ha az ellenfél máris támadna, akkor értelemszerűen a legelső mögé próbálok bebújni bármiféle gondolkodás nélkül persze úgy mozogva, hogy megnehezítsem az ellenség dolgát.
Bármelyik módon is jutok be az egyik fa mögé azonnal próbálok ott megfordulni, hogy immáron abba az irányba nézhessek majd, ahonnan érkeztünk, a két kezemben az egy-egy westarral. Mivel nekik jócskán rosszabb fegyvereik voltak, mint nekem, így reméltem, hogy… ah mégsem. Tudtam egy jobbat. Azonnal a helyére igyekszem tenni a westarokat és a Fosztogatót elő venni. Ezzel sokkal jobban eltudtam őket intézni. Ha sikerült elővennem, akkor csak a fegyver csövét dugom ki úgy, hogy azért én fedezékben maradjak, de a célzó rendszert használni tudjam.
Ha sikerült vele becéloznom az ellenséget, akkor rövid sorozattal küldöm meg őket. ha nem, hát akkor marad, hogy egyesével próbálom őket a legnagyobb felületen, mellkason, vagy gyomron megcélozni.

---

Gin is otthagyta Nio-t, nem is válaszolva a kérdésére ugrott le a földre, majd onnan fel a fára és így haladt tovább. Mire megérkezett Xirq és Lynne mellé már nem kellett segíteni nekik. A nő ekkor mesterlövészpuska szerűséggel már célba is vette őket.

Xirq is láthatta a fehér sugárnyalábokat, öt darabot egészen pontosan, amik le is szedtek ötöt a hat ellenfélből, a maradék egy még mindig a trandoshian felé tartott, bár már kevésbé bátran, aki könnyedén le is lőtte az utolsót.

Amint ez az utolsó ellenfél is meghalt, a trió könnyedén oda érhetett az épülethez, ahol közben Claye próbált szót érteni a férfival, aki bent volt. A fordítógép még nem azonosította a nyelvet, a hercegnőre sem volt semmilyen változás a férfi hangjában. De ebből eszébe juthat Claye-nak, hogy a palotán kívül senki se tudja, hogy miként néz ki, hiszen látták, hogy mindent takaró ruhában volt.

Így jó esély volt arra, hogy a társaságon kívül senki se fogja megismerni a hercegnőt. A hercegnő kiabálásra sem volt válasz, ellenben a többiek már nem csak a közelben voltak, hanem az épület mellett, Claye mellett. De sietniük kellett. A park átellenes végében szürkés „masszaként” több száz, vagy épp több ezer yevetha tartott az irányukba.

Nio volt talán a legszerencsésebb, mert ebből ő semmit sem látott annak köszönhetően, hogy még mindig hátul volt.

---

Rhys és a csapata már majdnem megérkezett a falhoz, amikor a katonák egy rész futólépésben ékezett meg hozzájuk. Egy részük még később jött, mert ők távolabb voltak, annak köszönhetően, hogy nem akartak E-webeket hátrahagyni és azokat is hozták. Mindennek nem örült, azt akarta, hogy mindenki bent legyen a falakon belül, hogy ott lehessen rendesen lezárni a csatornajáratokat és felkészülni a végső rohamra, amit a birodalmiaknak köszönhetnek. Csak remélte, hogy nem kell megbánnia az, hogy nem vette át hivatalosan a birodalmi seregek vezetését, azokkal együtt sokkalta egyszerűbb dolga lenne, mint így. Katonai kézjelekkel intett az embereinek, hogy fedezzék végig az egészségügyi „konvojt”, saját maga marad hátul és fedezi őket onnan, nem is beszélve arról, hogy bevárja a többieket. Lehet, hogy ostobaságnak tartották volna a legtöbben, vagy öngyilkosságnak, de addig nem akart bemenni, amíg minden emberét nem tudta biztonságban.
Ha megkapta az üzenetet Miin-től, hogy őket támadás érte, akkor beleszól a rádióba a sajátjai felé intézve az üzenetet.
- Hagyják a nehéz felszerelést, az ellenség keleten elérte a belső falat, percek kérdése, hogy mindenhol ott legyenek. Mire ez megtörténik mindenkit bent akarok tudni a belvárosban, ez parancs!
Közben elkezdett hátrálni szépen lassan a fal irányába. A sajátjai úgyis ott voltak, arra nem kellett néznie, ellenben a többieket figyelnie kellett, hogy mikor is tűnnek elő, illetve a későn érkezőknek kell-e bármilyen segítség.

---

~ Köztársaság ~
Miinék helyzete valóban nem volt a legrózsásabb, mert az ellenség is megérkezett oda hozzájuk. Szerencsére nem volt komolyabb gond ezzel. Szegény Miin igyekezett magához ragadni a kezdeményezést és mondani, hogy ki mit csináljon, de mire nekilátott volna beszélni már nem volt ellenfél talpon.

Lehet, hogy csak mérnökök voltak, akik vele voltak itt, de a katonai képzés látszott rajtuk, hogy volt. Egyedül BB-4 volt az, aki szomorúan csipogott, mert próbált odagurulni az ellenséghez, hogy lesokkolja őket, de mire megérkezett már nem volt senki sem talpon.

- Mint mondtam kaptunk kiképzést, ami azt illeti, senki sincs közlegény rangon, jómagam is őrmester vagyok – vigyorodott el a rodián.

A háttérben ekkor lehetett meglátni a többi katonát, akik még a hátukban voltak, hogy sietős, futólépésben haladnak a fal irányába ők is. Ami Miin-ék csapatát illette most már könnyedén, gyors lépésekkel – de akár lassan gyalogolva is – elérhették a kaput.

Itt már láthatta, hogy sok csapat beért más bejáratokon és éppen haladnak felfelé a falra, míg mások a csatornák eltorlaszolásával voltak elfoglalva.

---

Talán annyira mégsem volt peche a birodalmiaknak, hiszen a beszélgetést, amit hallottak rövid időn belül felváltotta a fegyverek zaja. Más birodalmi csapat nem volt erre, így csakis a huttok és a köztársaságiak voltak azok, akik egymásnak eshettek. Ez részben jó és részben rossz is volt. Rossz abból a szempontból, hogy bármikor elfajulhatott és lehet, hogy a koaxium fogja bánni a dolgot és akkor minden és mindenki a közelben. A jó pedig az, hogy amíg ezek egymással voltak elfoglalva, addig Ingridék egyrészt lehet, hogy rátehetik a kezüket az üzemanyagra, másrészt lehet, hogy le tudják szedni az ellenséget. Némán, katonai jelzésekkel mutatta, hogy miként is haladjanak a folyosón, a katonák pedig felvették azt az állást, amit mondott. Azaz négy-kettő arányban váljanak két csoportra. Négyen mennek előre, hogy a folyosónak ezen részén mérjék fel, hogy itt kik vannak, illetve Ingrid a másik kettővel megkerüli a helyet és a másik csapat mögé próbál majd bejutni, hogy őket is meglephessék egyszerre, hogy esélyük se legyen ellenük.
Így akkor ő lopakodva, halkan indult el a másik irányba, mint a négyes, remélve, hogy a másik kettő is halkan tudja követni őt, bár tudta, hogy nem épp erről híres a rohamosztagos páncél. Bár szerencsére kellően hangos volt a lövöldözés ahhoz, hogy jó eséllyel ne lehessen meghallani az ő közeledésüket. Így remélte, hogy ezt ki is tudják használni. Ha elérkeznek a folyosó végére, akkor beles rajta, hogy ennek a folyosónak a végén látja-e már az ellenséget, ha nem, akkor el is indul végig, intve a katonáknak, hogy kövessék őt.

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

---

Ellen semmilyen módot nem talált arra az elmúlt percekben, hogy bejusson a hatalmas holocronhoz. Mivel érezte, hogy már a falból is az Erő sötét oldala árad, így nem is próbálta meg azt fénykarddal átvágni, sejtette, hogy semmilyen haszna nem lenne. Így más módszerhez kell majd folyamodnia. A mesteréről több módot tanult, illetve olvasott, hogy miként is lehet ezeket kivitelezni, de még korábban nem látott ilyesmit. Tudta, hogy több féle megoldás is van, mint az Erő sötét oldalának táplálása meditáción keresztül, esetleg a véréből kell adnia, hogy megnyíljon az ajtó. Szóval sok lehetőség volt. Szerencsére volt elég ideje arra, hogy próbálkozzon, a város felől nem érkezett azóta újabb hír, így vagy meghaltak, vagy pedig egészen jól áll az ütközet. Esetleg ilyen mélyre már nem jutnak le a rádió jelei. Egyelőre azonban ezt az elméletet ki sem akarta próbálni, annyira nem érdekelte.
Visszatérve a feladatához, deaktiválta a fénykardot és nem messze az erőtértől leült a földre, egészen pontosan a sarkaira, pont úgy, ahogyan meditációkor szokott tenni. Most is ezt próbálta tenni, koncentrálni, kinyúlni az Erőbe. Először persze az elméjét igyekezett elcsöndesíteni, hogy semmilyen külső zaj, se semmi ne zavarhassa meg. Amikor ez megvolt, akkor nyúlt ki az Erőbe, hogy azon keresztül, annak segítségével vizsgálja meg a környéket és azzal együtt az erőteret is, ha pedig képes úgymond túlnyúlni rajta, akkor még a hatalmas holocront is.
Egyelőre nem tudta, hogy mit várjon mindettől, de remélte, hogy ez a módszer sikerrel jár.

---

Tic-nek valóban nem igen lehetett tippje sem, hogy mire készüljön, mit is találhat, ha talál bármit is. először a neoncsöveket szerette volna leszedni, ez kisebb tornászás után ment is. itt láthatta, hogy a belőle áradó fény természetes. Valamilyen élőlények költöztek bele és azok világítanak, mert egyébként nem volt energia a hajónak ezen a részén.

A hasadékok olyanok voltak ezen a szinten a falon, mint amit Tic is gyakran láthatott a hőingadozás következményeképpen. Az extrém meleg és extrém hideg váltakozása az amúgy is sérült és rozsdásodó, öreg fémfalon. Kisebb hasadékok csak, alig egy-két centisek, de a homoknak bőven elég, hogy bejusson.

Közben a nézte a talajt is, a rácsok alatt sima szervizalagút futott, ezt jó is, hogy megnézte. A szkenneren egyértelműen látszott, hogy az ajtón túlról jött az energia, azt pedig az alagúton át könnyedén megtudta közelíteni.

Egy nagyobb kör alakú helységbe jutott így, ahol leginkább sztáziskamrákra emlékeztető kabinok, podok voltak láthatóak. Csak ezekben nem élőlények, hanem droidok voltak. Meglehetősen ősrégi fajta. Az energiajel az egyik ilyen podtól jelzett, a tíz itt levő kabinból egyben még működőképes droidot talált a jawa.

Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.
Célkitűzés 1: Aktuális gyerekotthon térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Az ellenségről ennyit, legalább is ezekről, de ez nem volt elmondható arról, ami ránk várt, ami közeledett a park végéből, vagyis átellenes feléből. Ennyivel, ha akarnánk, akkor se tudnánk elbánni, ehhez
- Ha nem tudunk csak úgy bemenni, akkor törjük be az ajtót – sürgettem a többieket.
A padawant annyira nem, mert kicsi volt és nyüzüge, de a trandoshian és Claye már képesek lehettek arra, hogy betörjék az ajtót. Ha azonban nem tesznek semmit, akkor én próbálkozom azzal, hogy beljebb tolja az ajtót, vagy, ha az nem megy, akkor az ablakot. Igazából nem akartam olyan sokáig itt maradni, de láthatóan – a fickó cselekedetei alapján – volt bent valaki, vagy többes szám, ha más miatt nem is, de az ő életét, életüket is jó lett volna megmenteni és nem itt hátrahagyni.
Ha azonban nem tudunk semerre se jutni és az ellenség pedig túlságosan a nyakunkra nő, akkor nem szívesen, de a fejvadász kódex első pontjára fogok hivatkozni, amikor úgy döntök, hogy menekülőre fogom. Egyetlen munka sem éri meg azt, hogy meghaljunk érte. Claye szavaira
- Futok, soha se árt egy kis testmozgás – feleltem, ha a kérdés felmerül.

---

A fejvadász javaslatára végül úgy döntöttek, hogy megpróbálják belökni az ajtót miután a dörömbölés nem volt elég. Az ajtóba nagyjából egy személy fért csak oda, így Xirq-nek volt a legtöbb esélye minderre, mert ő volt a legerősebb. Néhány teljes erőből az ajtónak való csapódás után a benti barikád felborult hangos csörömpölés mellett.

Így az ajtó is teljesen kinyithatóvá vált és a benti torlaszt is eltolta az útból. Odabent egy egykor kellemes hangulatú kávézó nyílt a társaság szeme elé. Az ajtó egy szekrénnyel volt eltorlaszolva. A férfit rögtön látni lehetett, helyi volt és nagy kést szorongatott a kezében.

A másik két személy a falnál feküdt, illetve ült. Elsőként az ülő nőt lehetett meglátni, ahogyan a vállából egy nyílvessző állt ki, az arcát, karját veríték borította, a tekintete zavaros volt. Határozottan látszott, hogy sokkban van és még él. Külvilági ruha volt rajta ezeken felül. Ha közelebb mentek, akkor láthatták meg a harmadik személyt.

A harmadik személy a halott volt, ő feküdt, a hasát átszúrta egy lándzsa, ami a hátán jött ki, azonnal fel lehetett ismerni, a hercegnő volt az…

Ekkor odakintről pedig meg lehetett hallani a menetelés zaját, már a közelben volt az ellenség. Akiket Nio is ekkor láthatott meg, hogy ezrével jutottak a városba és már itt voltak a közelben és valószínűleg a férfinak nem túl nagy meglepetés volt az, hogy kimenteni sem fogják.

---

Végül mindannyiuknak sikerült bejutni a falon belülre, legalább is azoknak, akik itt voltak a közelben. Az orvosi csapatnak, a sérülteknek és a futó katonáknak. Saját maga is ekkor kezdett hátrálni és eddigre már az ellenséget is látta maga előtt a város utcáin rohangálni. Néhány pillanatra elfintorodott és szívesen a közeledő yevetha-k elé vetette volna azokat a birodalmiakat, akiknek mindez köszönhető volt.
- Zárják a kapukat! – kiáltott a falon belül levőknek.
Nem volt olyan magas a fa, hogy zavaró legyen a számára, könnyedén feltudott oda ugrani, így mindezzel nem volt gondja. Inkább az, hogy kint maradt, amíg az ajtók be nem záródtak, hogy legalább itt ne jusson be egyetlen yevetha sem. Már tudta, hogy minek örülne a legjobban, erősítésnek, ha a bolygó másik részén levő csapatok visszavonhatóak lettek volna ide, hogy hátba támadják az ellenséget, de ezzel még tudta, hogy nem számolhat. Most az volt a fontos, hogy kitartsanak. Mert ő maga nem akart veszíteni, az nem volt opció, még akkor sem, hogyha a birodalom mindent megtett azért, hogy mindez bekövetkezzen. Mivel az ellenség még messze volt, így lövésekkel igyekezett ijeszteni és távol tartani őket. De ha megkapta a megerősítést arra, hogy bezárták a kapukat, akkor igyekszik kinyúlni az Erőbe és felugrani a falra, hogy onnan folytathassa a védekezést.

---

~ Köztársaság ~
A kapu rendesen záródott, így ezzel nem kellett foglalkozni. Ahogyan Miin körbenézett, hogy miben segíthetne az nem volt más, mint az E-Webek falra való felpakolása. Itt nehezebb volt megoldani ezt, mint a kintinél, kevesebb feljáró volt, szűkebb helyek és kevesebb idő.

Így ebben tudott segédkezni, legalább is elsőként azzal, ami nála volt. Nagyjából ekkor szóltak vissza a huttok emberei neki komvonalon, hogy a yevetha-k beözönlöttek a városba. Ha felvitte a fegyvert a falra, akkor már láthatta is, hogy a falnál – a külső felé – és arrafelé a városban minden egy nagydarab szürke massza.

Még volt jó pár perc a táv miatt, mire beérkeznek, de az biztos volt, hogy a falig most már semmi se fogja megállítani őket…

---

Ingrid és az őt követő rohamosztagosok hamarosan megérkeztek a sarokra, hol kinézve még nem látszotta az ellenség, így a nő intett is a kezével, hogy induljanak tovább. Szerencsére a lövöldözés kellően hangos volt, így a rohamosztagosok lépteinek zaja is elveszett a vízhangok között. Ennek köszönhetően minden gond nélkül megtudtak érkezni a folyosó végére. Itt újra Ingrid volt az, aki kinézett, hogy felmérje mivel is állnak szemben. Egy hosszú folyosó volt ott előttük, aminek a két vége felé volt a két „haderő”, ami három-három személyből állt. A folyosó mindkét oldalán látta, hogy van egy-egy ajtó, nagyjából középen, amit a lövések miatt egyik fél sem tudta megközelíteni. Így, ahogyan ezt látta nem volt túl nehéz dolguk, főleg, hogy egy-egy kisebb barikád mögött volt mindkét fél, azaz esélyük sem lesz kitérni, ez mészárszék lesz, nem egyéb. Szerencsére megszólalnia se kellett ahhoz, hogy a rohamosztagosoknak parancsot adjon komlinken, hála a fejébe ültetett komlinknek. Egyszerre kellett mozdulniuk, mert a másik oldal megfogja látni a kijövőket. Amint élt a komvonal mindenki irányába, akkor háromtól számolt vissza, majd amikor elérték a nullát, akkor indultak.
Teljesen egyszerre tették meg azt a néhány lépést, ami szükséges volt ahhoz, hogy kiérjenek. Amint ez megtörtént mindenki egyszerre emelte a fegyverét, célzott és húzta mg a ravaszt…

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

---

Úgy tűnt, hogy a meditáció meghozta az áttörést, amit Ellen szeretett volna. Érezte és szinte látta is, hogy a falban hol vannak a mechanikák, amiket átjárt az Erő. Korábban ilyesmit nem tapasztalt, olyan technológiát, amihez Erő kellett volna. arról tanult, hogy a rakaták használtak effélét, de még nem találkozott ilyesmivel. Továbbra is kinyúlva maradt az Erőben és arra a részre próbált ráhangolódni és „rámarkolni”, ahol a zárszekezet volt. Próbálta elképzelni is, hogy miként néz ki az ott a falban, a kezét pedig kinyújtotta. Lehunyt szemmel forgatta el a kézfejét lassan, ahogyan az Erőben is telekinetikát használva fordította el a zárt. Először az egyik, majd a másik oldalon. Elsőre csak hangos, fémes kattanást lehetett hallani, majd a másiknál ugyanez és ugyanúgy hangos kattanás. Ekkor olyat hallott, mint amikor visszahúzódik a falba valamilyen fémszerkezet, most is ez volt hallható. Onnan tudta meg, hogy az energiafal megszűnt, hogy áporodottabb lett a levegő.
Ekkor nyitotta ki a szemét, változást szabad szemmel nem látott, de az Erőn át érezte, hogy sokkal erőteljesebben árad a sötét oldali erő a benti ereklyéből. Már csak meg kellett találnia a módját, hogy megszerezze belőle azt, ami neki kell. Lassan állt fel a meditációs pózból és óvatosan indult el a szerkezet irányába. Egy pillanatra még megállt a korábbi fal előtt és szabad kézzel nyúlt át rajta. Mivel most már tényleg áttudott menni, így megtette és ha tud, akkor egészen a hatalmas holocronig sétál.
Közben pedig üzenetet küld a birodalmi vonalra a siránkozó miatt…

---

Tic-nek valószínűleg nehéz lett volna a falat bontani az alacsony termetéből eredő ereje miatt, de nagyobb testű valaminek, nagyobb erővel bizonyosan könnyebb lett volna. A terembe való beérkezés után azonnal az egyetlen még működőképes droidhoz sietett.

Mivel a terminálban nem igen volt energia, maximum, ha valamelyik eszközének energiacelláját ráköti, így ki kellett feszítenie az ajtót, amit jó pár perc küzdés után meg is tudott tenni. Ekkor döntött úgy, hogy datapadját ráköti a droira, hogy diagnosztikát tudjon lefuttatni.

Ahogyan ezt megtette a program meglehetősen értelmetlen adatokat adott ki számára. Nem tudta meghatározni, hogy menyire működőképes a droid, révén fel sem ismerte, hogy milyen típus, ki készítette. A kopogtatásra fémnek tűnt, mint a legtöbb droid, de a fajtája úgyszintén nem volt beazonosítható.

Így azt sem tudta megállapítani, hogy mennyire működőképes, vagy mi a funkciója. Mindezek majd csak akkor derülhetnek ki, ha bekapcsolja.

Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.
Célkitűzés 1: Aktuális gyerekotthon térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Végül a trandoshian volt az, aki betörte az ajtót szerencsére még kellően időben, de odabent olyasmi várt minket, aminek nem örültem. Két nő, az egyik a hercegnő, a másik valószínűleg Thul lesz.
- Karabast! Rohadt, nyomorult impek! – dühöngtem.
Ha nem adják fel a várost, akkor nem törnek be a yevetha-k, akkor lehet, hogy még mindig élne a hercegnő. Nem ezt érdemelte, ráadásul nagyon fájdalmas halált halt. Vajon minket is megölet az apja? Az imp fickó viszont megússza, mert ki tudja, hogy azóta hol van. A cél most már a fal, hogy eljussunk oda. Ami pedig nagyon sürgős lett emiatt, hogy már hallatszott az ellenség vonulásának a zaja. Ez egy necces meccs lesz, komolyan be kell szereznem egy háti rakétát, ha ezt túlélem.
- A falnál találkozunk – mondtam.
A feladat ettől kezdve az volt, hogy túléljem a küldetést, ami remélem, hogy menni fog. Így igyekszem a lehető leghamarabb kijutni a kávézóból, utána a belváros felé fordulni és rohanni megállás nélkül. Igyekszem arra figyelni, hogy mi a biztosabb, tetőkön haladni, esetleg ott megbújni, vagy lent az utcán, amelyik a biztosabb, ott szándékozok majd menni.

---

A nő nem állt ellen, nem is lett volna könnyű neki, de beszélte a közös nyelvet, így őt Claye feltudta kapni. A tulajnak nem kellett kétszer szólni, igazából egyszer sem, mert ő is hallotta a lépteket és futni kezdett arrafelé, amerre a városfal volt.

Odakint Claye feltud emelkedni a nővel a levegőbe, bár érezhetően sokkal lassabban halad és nem tud túl magasra sem menni, illetve az extra túlsúly miatt az energia is gyorsabban fogyott. Ennek ellenére azért könnyedén eltudta érni a városfalat, vagy a benti részeket, a Birodalmiak részén és ott landolni.

Sil és Xirq rohantak, a padawan nem jött velük. Még bőven tudtak mind a ketten az utcákon rohanniuk. Szerencsére most rövidebb volt az út, mint idefelé, mert a legközelebbi falhoz igyekeznek. Láthatták a fejük felett, ahogyan Claye elérte a falat, ők maguk pedig féltávig értek egyelőre. Itt már kezdett melegük lenni – jócskán 40 fok feletti az idő – és ez megterhelő volt. Az ellenséget lehagyták úgy közel ötven-hatvan méter az előnyük.

A tetőkön Nio láthatta, hogy Claye valakivel elrepült, a fejvadász, a trandoshian és egy helyi férfi pedig a fal felé rohant mielőtt eltűntek a szeme elől.

Gin nem volt ilyen szerencsés, abban igen, hogy volt több bokor a kávézó mellett, ott tudott megbújni és még nem vették észre. A több ezres sereg ott vonult mellette, ő meg csak lapult, abban bízhatott, hogy ne vegyék észre.

---

Ahogyan Rhys felért a falra, akkor már tényleg látta teljesen, hogy az ellenség bent volt a falakon belül. Innen már újra nem volt visszaút, vagyis annyira sem, mint legutóbb. Ha itt vesztenek, akkor esélyes, hogy a teljes várost kiirtják a yeveth-ak, amit pedig nem akart engedni.
- Amint lőtávon belülre értek, mindenki lőjön! – adta ki a parancsot.
Saját maga is úgy helyezkedett, hogy fél térdre, hogy a legkönnyebben lehessen becélozni az ellenséget. Amint lőtávon belülre ért az ellenség, akkor ő maga is tüzet nyit rájuk az E-11-el. Nem akart közelharcba bonyolódni egyedül, teljesen feleslegesnek ítélte meg, hogy leugorjon és úgy harcoljon. Úgy ítélte meg, hogy ekkora ellenséges erővel szemben mindez öngyilkosság lenne és nem több. Most már csak ki kellett tartani és a yevetha-k megérkeztek.
- Tűz! – mondta.
A parancsával egy időben ő maga is tüzet nyitott.

---

~ Köztársaság ~
Miin-nek már igazából semmi dolga nem volt, csak várakozni. Itt a közelben még egy E-Web volt, amit fel kellett, fel lehetett vinni, de mire odaért volna, addigra már az a társaság felvitte, akik ott voltak. Ezek után jobb híján odament a kapuhoz, ahol látta, hogy elég vastag fémajtó, amin még keresztbe tettek is egy nagy gerendát.

Már korábban sem látott Miin faltörő kost, így nem valószínű, hogy ezen be tudnak jutni, hacsak nem robbantják. Már ő maga is láthatta, hogy egész közel van az ellenség, a falakon levők pedig azonnal, amint lőtávolon belül értek tüzet nyitottak.

---

Nem csak Ingrid lőtt, de a többi katona is, azok, akik vele voltak. A köztársaságiaknak és a hutt embereinek sem volt esélye. Mire felfogták volna azt, hogy mi történt, vagy megtudtak volna fordulni, hogy lássák kik voltak a hóhéraik már vége volt. Talán egy embernél volt szükség arra, hogy egy második lövést leadjanak, mert annak erősebb páncélja volt, de a többieknek egy is elég volt. Nem is nagyon törődött a tetemekkel éppen, mivel lehet, hogy erősítés jön, mert már jeleztek, amikor egymásba futottak. Intett a katonáknak, hogy fedezzék őt és a folyosót is. Ő pedig a csapat őrmesterével indult az ajtóhoz. Szerencsére az részben nyitva volt, így fizikai erővel könnyedén ki tudták feszíteni mindenféle gond nélkül. Odabent pedig megtalálták azt, amiért jöttek, a finomított coaxiumot. Hogy ez megvolt, Ingrid kiszólt az akciót vezető parancsnoknak, hogy mérjék be őket és jöhetnek az üzemanyagért. A férfi még visszakérdezett, hogy mennyire van sok, hogy ők ki bírják-e hozni. Mivel minden maximum aktatáska nagyságú dobozokban volt, így akár ők maguk is ki tudták vinni, így gyorsabb és kisebb az esélye, hogy rajtuk ütnek.
- Gyerünk fiúk, mi visszük ki a szajrét – mondta.
Amint a rohamosztagosok felkapták a saját csomagjukat ő is így tesz, tényleg elegen voltak, annyira sok üzemanyag nem volt, de még ez a kevéske is vagyonokat ért és nagyon sokáig elegendő lesz. Rövidebb úton távoztak, mint ahol bejöttek és odakint már várták őket, akik átvették a koaxiumot.

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

Célkitűzés teljesítve!

---

Szerencsére minden gond nélkül megérkezett a hatalmas holocronhoz, amit az Erőn keresztül is igyekezett vizsgálni. Magából ebből nagyból nem érzett semmit, hanem a belsejéből. Azonban nem akart ennek sem nekiesni fénykarddal, mert ki tudja, hogy az milyen következménnyel járna. Ismét megpróbálta azt, amit az ide való bejutáskor, azaz Erővel kinyitni, de mindez nem volt jó ezen esetben. Még két másik lehetősége volt, amit tanult és olvasott. Az egyik az, hogy a vérét adja, a másik pedig, hogy a sötét oldali energiákat próbálja átadni a tárgynak. Először úgy döntött, hogy a vért fogja megpróbálni, az sokallta misztikusabbnak tűnt a számára. Mivel kés nem volt nála és az itteni dolgokat nem akarta igénybe venni, hogy megvágja magát, így maradt az a lehetőség, hogy a páncélja közepes páncélos megerősítésén vágja meg a kezét, tenyerét. Ehhez levette a kesztyűjét és annak a végén levő fémes résszel egy húzással végigvágta a tenyerét. Hogy jobban és gyorsabban folyjon, vagy csöpögjön rá a dologra a vér össze is szorította a tenyerét. Azonban itt semmi sem történt, maradt az, hogy sötét oldali energiákat közvetít a tárgyba. Ehhez ismét meditációs pózba helyezkedett és nekilátott az Erő sötét oldalát közvetíteni a holocronba. Nem is kellett olyan sokat várnia, amikor a hatalmas tárolóeszköz kinyílás hangját. Kinyitotta a szemét és meglátta a tényleges holocront, amiért jött. elégedetten mosolyodott el. Kinyúlt az Erőbe és telekinetikával reptette oda önmagához a tárgyat, arra ügyelve, hogyha véletlenül csapdát aktiválna, akkor ki tudjon térni előle. De nem volt csapda. Amint a tárgy a kezében volt, el is indult vele kifelé, megvolt, amiért ideküldték.

Célkitűzés teljesítve!

---

Tic úgy döntött, hogy akkor bekapcsolja a droidot. Mindez csak harmadik kapcsolásra sikerült és akkor is nagyon lassan kezdte érzékelni a külvilágot. A jawa hátrébb ment, de nem kellett volna ennyire óvatosnak lennie, hogy elővette a sokkolót. A droid végtelenül lassan mozdult csak meg, hallani lehetett, ahogyan a rozsdás alkatrészek nyikorognak egymáson.

- Jajj tervezőm, mi történt velem?! – kérdezte a droid.

Közös nyelvet beszélt, de elég régies akcentussal, ami alátámasztotta azt, hogy nagyon régi kiadásról lehetett szó. Megemelte a karját, amire ez egy hangos nyekkenéssel leesett a földre.

- Ez lenne a túlvilág és te pedig a túlvilág szolgája? –nézett Tic-re. – Tervezőm, mit vétettem, hogy ennyire elhanyagoltál?

Bocsánat a rossz reagokért, egész nap lázas voltam

Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.
Célkitűzés 1: Aktuális gyerekotthon térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

A futás közben, hogyan láttam szerencsére egészen mázlink volt azzal, hogy az ellenség nem kezdett utánunk futni. Ez igencsak nagy összeszokottságra és erős hadvezetésre utalt, ami nem volt feltétlen jó a városnak. Nem is tudom, hogy mikor tűnt fel, hogy a padawan nem volt itt, a korábbiak fényében annyira nem érdekelt, nem szeretem az erőhasználókat, de azért a halálukat sem kívántam, ha nem érdemelték meg. A tranadoshian itt volt a közelben és nekem pedig kezdett melegem lenni. Hozzá voltam szokva a testmozgáshoz, bár az ilyen kegyetlen hőséghez, ami itt volt ahhoz nem. amikor nagyjából féltávhoz értünk megálltam egy-két pillanatra az egyik árnyékban, hogy kifújjam magam. Itt igyekeztem hátra is nézni, hogy mennyire hagytuk le az ellenséget, úgy tűnt, hogy nagyon. Akkor úgy éreztem, hogy nem kell eszeveszett tempóban rohanni, hogy totálisan kikészítsem magam, a sima kocogás is elég lesz. Remélem. Éppen ezért időnként igyekszem majd hátra-hátra nézni, hogy mennyire kell majd gyorsabban futnom, vagy mennyire vehetem lazára. Ha a falhoz érek, akkor ott keresek módot arra, hogy tetőkön át feljussak oda, vagy ha van olyan kedves birodalmi – amit kétlek – hogy beengedjen, felhúzzon, akkor hagyom ezt. Ha itt nem jutok be, akkor igyekszem a tetőkön visszajutni arra a részre, ahol lejöttünk, ott tuti, hogy vissza is tudok jutni, aztán utána már csak el kell menni a főnökhöz, hogy közöljük vele, hogy a lánya halott…

---

Nem túl meglepő módon Claye ért először a falhoz, ahol azonnal a felcsert kereste, ahova a katonák el is irányították. Ott az egyik orvos megnézte a nőt és megnyugtatta Claye-t, hogy életben marad. Ettől kezdve pedig csak pár percet kellett már várni ahhoz, hogy a két társa a falhoz érjen.

Xirq-nek és Sil-nek könnyű volt elérnie a falat már, nem kellett extrán a tetőkön mászni és azzal is terhelni magukat. A falnál a birodalmiak kötelet dobtak le nekik és azzal húzták fel a párost. Itt bent már kényelmesen felvehették a kapcsolatot Al-Fayed-del, akinek a segítségével vissza is tudtak jutni a palotába. Thul-t, ott tudták hagyni orvosnál, vagy a palotába vinni.

A szultán értelemszerűen őrjöngött amiatt, hogy mi volt az eredmény, a Birodalmiakat hibáztatta leginkább, hogyha nem olyan ostobák, hogy feladják a várost, akkor a lánya még élhetne és ebből kiderült, hogy Nio szerencséje volt, hogy nem jött vissza. Mivel a huttok emberei hozták vissza a hírt, hogy mi lett a lányával – akinek a testét később megtalálták ahol hagyták – így a szultán a huttokkal kötött végül megállapodást.

Nio-nak és Ginnek másnap reggelig kellett a tetőn, illetve a bokorban maradnia, mire a várost teljesen felszabadították és utána tudtak csak a sajátjaikhoz visszatérni. De szerencsére ők is megúszták a történéseket.

Célkitűzés teljesítve!

---

Ha azt lehetett nézni, itt valamivel könnyebb dolguk volt, mint korábban kint. Itt sok ház miatt kevésbé fértek a yevetha-k a falhoz, így könnyebb volt lelőni őket, egy idő után pedig annyi tetem lesz, hogy azokat kellene megmásznia az ellenségnek, és már a mászás elején leszedhetőek lesznek, így egyre és egyre nehezebb lesz idáig eljutniuk. Mivel nem látott korábban sem komolyabb ostromgépeket, így nem aggódott. Aztán már csak abban kellett reménykednie, hogy előbb, vagy utóbb feladják a dolgot, ha rájönnek, hogy nem tudnak bejutni. Igaz mindehhez kellett az is, hogy a birodalom ne játsszon el egy újabb olyan fiaskót, mint az egész ostrom elején.
Ha szükséges volt, akkor irányította az embereit, hogy a lövésekkel hogyan és hova tereljék a yevetha-kat, hogy a tetemeikből legyen egy másodlagos védelmi vonaluk. Bármennyire nem örült, a lőszerpazarlásra is fel kellett hívnia a figyelmet, révén muszáj volt kitartani ki tudja, hogy meddig. Igyekezett úgy tenni továbbra is, mint eddig, egy-egy lövéssel leszedni az ellenséget és a beérkező gondokat kezelni.

---

~ Köztársaság ~
Miin-nek már nem igazán volt dolga, ha akarta, akkor még arra is volt idő, hogy néhány katona megtanítsa arra, hogy miként kell a fegyvert fogni, célozni, lőni rendesen, energiacellát cserélni benne. De ha akart, akkor segédkezhetett rendesen leszigetelni a csatornafeljárókat, ezt csinálták a mérnökök.

A következő órák pokoliak voltak, nem csak azért, mert az ellenség száma végeláthatatlan volt, de azért is, mert a hőség tovább fokozódott, amihez a katonák közel sem voltak úgy hozzászokva, mint a helyiek. A testek csak gyűltek, de szerencsére nem tudták áttörni sehol sem most már a falat a korábban tett óvintézkedések miatt.

A nap kezdett már lemenni, amikor a legnagyobb gondot a lőszerhiány kezdte okozni. Azonban a védőknek szerencséje volt, ekkor végre a látóhatáron több hajó és csapatszállító is megjelent, az erősítés megérkezett. Velük pedig reggelre teljesen vissza tudták venni a fővárost, ami így felszabadult.

Célkitűzés teljesítve!

---

A droid elmondta, hogy semmit, ez volt az első bekapcsolása, a gyártóját nem tudta megmondani, ahogyan azt sem, hogy mikor és miként került ide. Alap, teljesen standard protokoll droid beállításai, voltak és a programja szerint az alap 10.000 közlési forma volt beleprogramozva.

Ez is mutatta, hogy mennyire régi, mert manapság nagyjából 10 milliós volt mindez a tízezer helyett. A karját Tic vissza tudta tenni, amiért a droid hálás volt. Még szériaszáma, se megnevezése se volt, annyira régi.

Annyit tudott, hogy a hajó vendégeinek segítésére készült, hogy velük beszéljen és a sima egyszerű protokoll droid funkciókon felül – tárgyalás, beszéd – nem értett semmi mához a programozása alapján és azok is roppant elavultak volna.

Tic ezek után, ha átnézte a hajót több működőképes dolgot nem talált benne, más droid sem volt, csak ezek, amik itt voltak. Ezt a protokoll droidot magával tudta vinni, követte őt, bár kicsit esetlen mozgása volt, a többiből pedig alkatrészeket tudott kiszerelni magának és ehhez a droidhoz.

Mire nagyjából mindezekkel végzett azok, akik itt kitették jöttek is érte, hogy felvegyék.

Célkitűzés teljesítve!

Akkor a kalandnak vége a kaland topicban kérem írjátok le, hogyha nem szeretnétek kalandnak, mivel nem halt meg senki, nem szenvedett komolyabb sérülést, így én úgy vettem, hogy éles kaland volt. Az észrevételeket is várom oda, amivel fejlődhet a rendszer. Addig is:

Az új pontozási szabályok miatt +2 joker kört kiosztottam mindenkinek, aki ne írt minden körben. A pontokat és ehhez hasonlókat kiosztom:

Pontok:
Célkitűzés 1: A három hutt 3x4 pontot kap, révén ők végig játszottak. Köztársaság (Gin) és Birodalom (Nio) 3-3, mert a végén már nem voltak.
Célkitűzés 2: A két köztársasági 5-5 pont, a 2 birodalmi 0-0 (révén már az elején feladták).
Célkitűzés 3: 4 pont Birodalom
Célkitűzés 4: 3 pont Birodalom, 3 pont huttok

Eredmény:
1. helyezett: Hutt/semleges (bolygó feletti teljes befolyás) – 15 pont
2. helyezett: Köztársaság – 13 pont
3. helyezett: Birodalom – 10 pont

Saját karaktereim (Sil, Rhys, Ingrid és Ellen), Claye, Miin és Tic (ha megírja Zield rendes karakternek) 2-2 pontot és 10.000-10.000 creditet kapnak + Tic megtarthatja a droidot.
Nio és Gin (ha megtartja és megírja) 1,5-1,5 pontot kapnak és Nio 7.500 creditet
Ibram és Aewiru 0 pont és 0 credit

Ami a bővítéseket illeti, erre volt korábban kérdés, bár nem sokan írtak…
Aki nincs kalandon az értelemszerűen rendes bővítést ír erről a játékról.
Aki volt kalandon és az előbb kezdődött, mint ez és már ugyan véget ért, az most a korábbi bővítésben pótolja ezt a részt, ahogyan kértem.
Aki jelenleg is van kalandon és még nem ért véget, mint ez, az maga döntse el, hogy most írja ezt le, vagy csak akkor, ha az aktuális kalandja véget ért (ez csak engem érint momentán).
Aki megtartja a karaktert és előtörit kell írnia, az a kalandot is írja bele az előtörténetbe.

statisztika: