N’Zoth

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Kicsit furcsán néztem Claye-ra, főleg, amikor már a palotában megmondtuk Gin-nel, hogy saját maga lépett le és azt is leüzentünk nekik, hogy mit találtunk. A társa szavaira bólintott.
- Igen, a Lehon-on találkoztunk, egy csapatban voltunk, amikor rakata leleteket gyűjtöttünk egy műgyűjtőnek – magyaráztam.
Természetesen mentem, hogy megnézzük a helyet, hátha ott lesz a környéken a hercegnő. Mikor megérkeztünk, akkor elfintorodtam. Ennyit az impekről, szánalmas. Az egész úgy nézett ki, mint akik nem is veszik komolyan a helyzetet, csak eljöttek.
- Ugye ezt nem gondolták komolyan? Érdekli magukat a város egyáltalán, vagy csak kicseszni jöttek mindenki mással?
Kérdeztem meglehetősen indulatosan a birodalmi alak felé. Annyira talán nem is volt fontos, az megvolt, hogy hova kell menni, így arra szándékozok majd menni. A városfalon nem fogunk addig eljutni, így mindenképpen az utcákon, vagy éppen az épületek tetején kell majd menni. Így a leszállás után igyekeztem ezt megnézni, hogy mekkora a távolság az épületek teteje között, lehet-e azon haladni, vagy mindenképpen az utcára kell-e lemenni. Ha nem, akkor azt is próbáltam megnézni, hogy le lehet-e ugrani valamelyik épületre onnan, ahol most vagyunk, vagy valamilyen más útvonalat kell keresni.
- Ott találkozunk – mondtam.
Attól függően, hogy miként tudok elindulni úgy fogok tenni. Ilyen munkában egyedül szoktam dolgozni, nem akartam, hogy még másokra is kelljen figyelnem. Egyedül szoktam dolgozni, valószínűleg a többiek is most fognak úgy dönteni, hogy ideje külön válni és mindenki futhat a saját frakciójának ügyei után.

---

Nio bátyja visszaírt, hogy ez hónapokba telhet, tekintve, hogy elég általános név, illetve neki csomó ismerősét kell különböző bolygókon ehhez riasztania, révén a holonettel csak egy-egy adott bolygó dolgai kérhetőek le és nem lehet megtenni, hogy bárhova felcsatlakozik valaki. A nagy cégek, hírügynökségek szanaszét küldik a híreket egy-egy bolygóról üzenet formában, azok vehetőek, de rákeresni valakire nem lehetett. Így Nio bátyja konkretizálást is kért, hogy melyik bolygó felé kutakodjon.

Ami látszott, hogy az épületek elég közel voltak egymáshoz és nagyjából egyforma magasak is, így lehetett azoknak a tetején elég sokáig közlekedni elkerülve az ellenséget. A többségnek ez könnyedén megy majd, Nio az, aki valószínűleg nincs hozzászokva, így neki ez megterhelő lehet, ha így dönt, hogy ő is ezt választja.

Jelenleg a falon tették le a csapatot, innen úgy két és fél-három métert kellett lefele ugrani az első épület tetejére, ami sportolt, vagy épp jedi személynek könnyű. Nio-nak célszerűbb volt a falban lejjebb menni és az egyik ablakból ráugrani az épültre, ha ő is ezt a módszert akarta választani. Ezen felül, aki nézelődik láthatja, hogy csatornák, csatornafedelek is vannak az utcákon, mind a külső részen, mind a belsőn.

Az utcák azok, amik szétszakítják úgymond az épületeket, itt maximum Gin az, aki képes akkorát ugrani, hogy ne kelljen majd lemennie az utcára. Az utcákon pedig már ott volt az ellenség és több helyen összecsaptak a birodalmiakkal. Azaz már szinte ide a belső városfalig bejutott az ellenség.

A gyerekotthonig három, vagy négy „sarok”/”blokk” volt az út. A négy a hoszabb, de ott többet lehetett tetőkön menni. A három lényegében csak Gin számára kivitelezhető, a többieknek a négy részes kellett, vagy ha a hármast választják, akkor a földön valószínűleg csatát is kell majd vívniuk.

A többiek egyelőre csak beszéltek és tervezgettek. Sil pedig közben leugrott a tetőre, majd a további tetőkön ugrálva hamar el is érkezik minden nehézség nélkül az első blokk végére, ahol muszáj lesz lemennie ideiglenesen az utcára menni.

---

A hátrálás megvolt, amint mindenki beért a fal mögé, akkor adta ki a parancsot a mérnököknek, hogy aktiválják a pajzsot. Egy pillanat alatt megjelent az a jól ismert ezúttal kék színű átlátszó pajzs, amibe már feleslegesen csapódott bele az ellenség támadása, mert a pajzs úgyis kifogta. Ekkor hallotta még meg Miin szavait.
- Menjen! – mondta. – Maguk is oda, nézzük meg, hogy tudnak-e valamit tenni. Picúr, te is menj velük!
A droid csipogott néhányat lelkesen, majd a mérnökökkel együtt elindult a fal irányába, hátha ott tudnak valamit tenni. Közben ő még néhány pillanatig nézte, ahogyan az ellenség értetlenül nézi a pajzsot, ebből valószínűsítette, hogy nem láttak még ilyet korábban. Azonban nem volt túl sok ideje ezzel foglalkozni, mert a harcnak nem volt vége és az egész csak rosszabb lesz. A Birodalmiak miatt még az ő terhük is rájuk marad, attól tartott, hogy mikor fognak a sajátjai, vagy a huttok szólni arról, hogy lerohanták őket.
- Hogy állnak a Birodalmiak? – kérdezte. – Ha veszélybe kerül a nyugati részen levők helye azonnal értesítsenek!
Arról egyelőre nem kapott semmit, hogy lerohanták volna őket, de a birodalmiak az elmondás alapján nagyon rosszul álltak és a területükön már mindenhol ott van az ellenség. Ismét megfordult a fejében, hogy át kéne vennie a parancsnokságot, de nem akart az esetlegesen felmerülő kérdéseke választ adni, remélte, hogy van még urdrarr a bolygón…

---

~ Köztársaság ~
A köztársaságiak sikeresen kihúzták, még Miin is láthatta, hogy végül mindenki, ahogyan a droidok is behúzódtak a sugárpajzs vonala mögé, majd azt aktiválták a kékes fényű pajzs meg is jelent. Ekkor jó pár lándzsa és nyílvessző csapódott bele, de az meg sem érezte.

Miin nem is várt sokáig, hanem irányt változtatott, ment a falhoz, amit hallott, hogy gond van. mivel azért nagy volt a város jó pár percet kellett futnia, bár itt szerencsére tudott a fal árnyékában, így ott kevésbé volt meleg.

A pár perc után megérkezett az említett részhez és tényleg láthatta, hogy nem igen van jó állapotban a fal. Az egész egy jó tíz méteres részen be volt horpadva és végig volt repedve a fal mind hosszában, mind pedig keresztben.

A horpadás miatt kifelé még ki is dudorodott – az ellenség felé – valamelyest az egész és, ez volt azaz eset, amire azt szokás mondani, hogy csak a szentlélek tartotta egyben. Nem kellett hozzá építészeti szakértelem, hogy látszódjék, hogy ezt kívülről lehetne megtámasztani, nem pedig belülről.

Azonban, ha hozzányúlnak, hogy tegyenek valamit, akkor lehet, hogy a hasadások mentén az egész kártyavárként omlik össze. Dolgok nem igen voltak, amiket használni lehetett volna, fák, épületek voltak erre.

---

~ Birodalom ~
Aewiru utolsó emléke az volt, hogy több nyílvessző is eltalálta és elvesztette az eszméletét… azt már nem tudta, de a testét besodorta a víz a városba széléhez – révén felhúzható ráccsal volt a folyó lezárva. A sajátjai itt kihúzták és biztonságos részre vitték, ahol majd elláthatják a sérüléseit. A sérült Ibram is itt feküdt eszméletlenül.

---

Ingrid végül talált egy olyan helyet, ahol letudott ereszkedni a talajra az egyik szobában. Nagy segítségére volt az, hogy nem fémre kellett leérkeznie, hanem volt homok itt bent. Ennek köszönhetően teljesen hangtalanul érkezett meg a földre. A szobában az ajtó nyitva volt, ami a folyosóra vezetett, így ez sem okozott számára gondot. Amíg félhomályos helyen marad nem lesz gond, feltéve, ha nem hőlátással kutakodik a négyes. Igaz, úgyis mögöttük érkezik meg, így azelőtt leszedheti az első kettőt, vagy hármat mielőtt észbe kapnának. Aztán jöhet a weequay. Egy pillanatig sem aggódott, bízott a taníttatásában, ami megfelelt a Halálosztagosokénak, átkozottul durva, csak épp annyi speciális terepre nem képezték ki, mint a katonákat. Odalopakodott az ajtóhoz és kilesett rajta, a négyes minden tagja éppen kint volt a folyosón és ahogyan várta pontosan háttal neki. Ráadásul még könnyítettek is a helyzetén, mert a weequay és az egyik nő bementek egy-egy oldalra az ottani szobákba, így csak egy férfi és egy nő maradtak idekint. A férfin komolyabb páncél volt, de a fiatal nőn semmi ilyesmi, egyszerű roncsvadásznak tűnt. Ami pedig határozottan Ingridnek kedvezett. Leakasztotta a hátáról a mesterlövészpuskát.
Elsőre a páncélos alakot vette célba a nyakán, ahol nem védte semmi sem. Amint becélozta meg is húzta a ravaszt, a nőnek még felfognia sem volt ideje, hogy fényt látott, még csak oldalra kapta a fejét, amikor pontosan az arcát oldalról és a feje oldalsó részét találta telibe a második lövés és roncsolta szét azt. Néhány szívdobbanásnyi idővel később szinte teljesen egyszerre terültek el a földön. A másik nő és a weeqay a helységekből kikiáltottak, de mivel válasz nem jött elindultak kifelé. Ingrid ekkor visszahúzódott a helységbe, ami mellett volt és onnan kilesve figyelte, hogy mi fog következni.

---

Ellen, ahogyan haladt befelé megállapíthatta és meg is állapította, hogy azon rész, ahol most sétált soha sem volt a felszín része. Ez mindig vagy barlang volt, vagy barlangnak álcázott bázis. De inkább azt mondta volna, hogy mindig is földalatti dolog volt. Ahogyan haladt tovább úgy tűnt neki, mintha a falak természetesek lettek volna, vagy pedig kezdetleges módon vájták ki. Onnan gondolta, hogy nem voltak simák és semmilyen felirat, vagy éppen kép sem szerepelt rajtuk, csak egyszerűen olyanok voltak, mint egy természetes barlangfal. A biztonság kedvéért azért ezekről is készített képet, hogy majd a hozzáértők eltöprengjenek rajta. Hozzá is érhetett volna ezekhez, hogy megtudja mi az igazság, de a képességeit nem akarta effélére pazarolni. Az, hogy az ereklyék múltját megnézi egy dolog, de azért az, hogy egy barlang falával tegye mindezt az igencsak a rangján aluli lett volna.
Haladt tovább befelé, kinyúlt az Erőbe, hogy merre érzi az ereklyét, hogy azt követhesse. Arra hamar rájött, hogy a barlangjáratot kell követnie, mert arrafelé nem tud toronyirányt menni, ahova kell neki. Így maradt az, hogy reméli, hogy nem valamilyen labirintusba keveredik és nem napokat, heteket kell idelent eltöltenie. Időnként a járat kitágult és nagyobb csarnokba érkezett, majd onnan újabb szűk járaton kellett tovább haladnia, mígnem kőlépcsőkön át egy újabb nagyobb csarnokba ért. Itt most találkozott a második mély lyukkal, aminek nem látta az alját, de itt volt más érdekesség is. Egyrészt itt csak a helység egy részén volt homok, a többi része már fém volt, ezenkívül volt egy fémajtó is, ami kivezetett a csarnokból. Mellette egy terminál, ami halott volt. Így nem nagyon maradt más lehetősége, mintsem az, hogy ismét a fénykardjával vágjon utat magának, bármiféle finomkodás nélkül.

---

Tic boldogan ment oda a gépekhez, hogy megnézze őket és igyekezzen róluk begyűjteni dolgokat. Főleg kisebb konvertereket – amik talán még működnek – kondenzátorokat, illetve lemerült energiacellákat tud Tic összegyűjteni ezekből.

Ezekhez jó mélyre kellett „ásnia” a droidokban, gépekben, mert a legtöbb részüket teljesen megette már a rozsda. De még így is sikerült alkatrészeket találnia magának, amiket később máshol os használhat.

A rozsda miatt ezeket már nem nagyon tudja beüzemelni sajnos. Közben a plafont is nézte, volt olyan rész, ahol be volt szakadva, ott felsőbb emeletre lehetet látni. Így onnan fény nem jött, csak az ablakok felől.

Célkitűzés 2: Aktuális térkép.
- 0 kör a sugárpajzs felállításáig a köztáraságiaknál.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Úgy tűnt, hogy a többiek nem nagyon jönnek, vagy csak késve indulnak el hozzám képest. Így nem igazán vártam a többiekre, továbbra sem az anyagi vonatkozás hajtott, hanem mert nagyon, de nagyon pocsék volt a helyzet, így minél hamarabb ki akartam hozni a lányt erről a helyről. Már csak a fejvadászok szabályai miatt sem fogom őket szabotálni, ha meg kérnek segítséget tőlem segítek, de nem úgy, hogy a saját életemet sodrom ezáltal veszélybe. Az épületek szerencsére kellően alacsonyak voltak és távol sem voltak egymástól, így könnyedén lehetett ugrálni közöttük, vagyis rajtuk. Hamar a végére értem, ahol döntene kellett, hogy merre haladjak. Egyszerű lett volna, ha van háti rakétám, de ilyesmivel nem rendelkeztem, így marad az, hogy kénytelen leszek leugrani, lejutni és átjutni az utcán a másik helyre. A csatornával nem akartam szórakozni, mert tuti, hogy az ellenség is kiszúrta. Így igyekeztem kinézni az utcán, hogy hova tudnék leugrani. Közben már nyúltam volna két tőrkardért, hogy azzal vágjam át magam rajtuk, de azt a hajón hagytam. Akkor marad a két Westar. Igyekeztem a kezembe venni őket, ha már megvan, hogy hova tudnék leugrani úgy, hogy utána tovább tudok gördülni, hogy ne sérüljek bele a leérkezésbe, akkor így teszek. Volt már ennél rosszabb ugrásom is és nagyobb is, azt is túléltem. Ha sikerül leugrani és elgurulni sérülés nélkül, akkor a két pisztolyt magam előtt tartva próbálok majd utat lőni magamnak, ha kell, akkor kitérek támadások elől, amíg be nem rohanok abba az épültbe, aminek a tetejére akarok feljutni, hogy tovább haladhassak.

---

Nio-nak újra visszaválaszolt a bátyja, ezúttal nem volt túl jó válasza. Nio is tudhatta, hogy ez így tényleg még a saját szféráján is túlmutat, ha ilyen információkat akar.
”Ez meghaladja a forrásaimat, főleg, hogy Köztársasági. Nem hiszem, hogy lenne hozzáférésünk az egyik nemesi családfához… erről a hírszerzést kell kérdezned.”

A társaság úgy döntött a padawanon kívül, hogy követik Lynne-t a tetőkre. Claye-nek volt a legkönnyebb dolga a háti rakétával, azzal könnyedén tudott a levegőben átjutni az akadályokon. Látott még egy másik hátirakétást elhaladni abba az irányba, amerről ő jött. Némileg kerülgetnie kellett a nyilakat, amivel próbálták leszedni. Végül megérkezett a gyerekotthonhoz, amit teljesen lerohantak a támadók.

Sil úgy döntött, hogy ugrik, mert talált olyan pontot, amikor megtudja enni, még csak a levegőben volt, már olyan testhelyzetben, amiben leérkezésnél nem sérülne meg, amikor a levegőben hirtelen elkapta valaki. Átkarolta a lábainál és a hátát is megtámasztotta, majd a szemközti ház tetején landolt vele a fiatal szőke, kékszemű férfi.
- Nocsak Silhana Lolaes'ra, e szerint nem is szorultál volna a segítségemre – mosolyodott el.

Nio és Xirq a közelből a tetőkön való ugrálás közepette, illetve a háttérben Gin is láthatták, hogy egy szürke mandaloriai páncélú férfi még a levegőben elkapta és landoltak a szemközti oldalon. Mire ők leértek Sil már az ugrást tervezte, így nem volt lehetőség már hozzá szólni.

A két férfi pedig odaért az utolsó épület széléhez és körbenézhetett közben, az ugrás igazából felesleges volt két sarokkal lejjebb ugyanis éppen birodalmi katonák lövöldöztek az ellenségre, itt még nem voltak csak néhány darab ellenség próbált a falhoz közelebb jutni.

Talán ha négy-öt darabot kellett elintézni ahhoz, hogy eljussanak valamelyik épülethez, ha fel akarnak rá mászni, a három, vagy négy blokkoshoz is ellehetett jutni. Azonban ha Nio továbbra is említi a csatornát, akkor láthatta, hogy az ellenség is kiszúrta és használni is akarták…

Ekkor adás is jött komvonalon, az egyik a bolygón mindenkinek szólt, a huttok embereinek vezetőitől, hogy az ellenség mindenhol betört a belvárosba a csatornákat használva…

---

Rhys egyelőre maradt azon a helyen, ahol volt, kinyílt az Erőbe és annak segítségével ugrott fel a falra, hogy megnézhesse, hogy miként állnak. Egyelőre úgy nézett ki, hogy egész jól, legalább is, ami őket illette. Innen látta északra felé, hogy miként áll arra is a harc. Eddig semmilyen gondot nem látott, most pillanatnyilag senki felé sem kellett parancsot osztani. Igazából örült volna, hogyha lett volna egy gépe itt, hogy leszedhesse a távolban levő ostromgépeket és levegőből is megnyirbálhassák az ellenséget, de nem volt mit tenni. Azonban most a néma csendet vihar előtti csendnek érezte. Az első kérdés Miin irányából futott be.
- Ő ott van a falnál, válaszoljanak neki – adta ki a parancsot.
Remélte, hogy a fal rendbe hozható, nem akarta, hogy ott veszítsék fel a falat és a város védelmét, mert akkor mindenhonnan vissza kell majd vonulniuk, ami úgy, hogy az ellenség már lerohanta őket nem a legjobb dolog. Igazából annyira nem aggódott, az embereik nagy része harcolt a háborúban és valószínűleg láttak rosszabbat, a havocosok igen, de a többieknél sem kételkedett. Ha már vadászgépet nem tudott szerezni, hogy légicsapást jöhessen legszívesebben leugrott volna, hogy közel harcban legyen, nagyon nem érezte azt, hogy egyensúlyban lenne a küzdelem. Hiába voltak többen amíg a lőszere nem fogy ki, vagy az ellenség nem zárja teljesen körül őket addig ők nyernek.
Ekkor futottak be a lehető legrosszabb hírek a komvonalon…

---

~ Köztársaság ~
Miin kérdésére hamar érkezett a válasz, miután megerősítést kaptak Rhys-től, hogy feleljenek neki.
- Nincs, a többire a bolygó másik felén levő csapatnak volt szüksége.

Ahogyan Miin körbenézett nem igen lehetett megoldani az, amit szeretett volna, hogy fából és épületekből felállítani védőfalat, mert azzal a rendes falra jutottak volna fel könnyedén, vagy más épületekre. A következő kérdésére is hamar érkezett válasz, de ezúttal már nem komvonalon, mert a mérnökök és BB-4 is megérkezett ide Rhys parancsa után.

- Ha nem lennénk harcban, akkor pár óra… de kétlem, hogy lenne ennyi időnk – mondta egy rodián férfi, aki a hadimérnökök vezetője volt. – Igazából én mindenkit lehívnék onnan mielőtt összedől alattuk…

Ekkor azonban két adás is jött komvonalon, az egyik a bolygón mindenkinek szólt, utána pedig a köztársasági vonalon, hogy az ellenség mindenhol betört a belvárosba a csatornákat használva…

---

A másik kettő tűz alá vette, bár az alapján, hogy nem pontosan oda lőttek, ahol volt arra következtetett, hogy nem tudják pontosan a helyzetét. Ami pedig neki kedvezett. Elsőként úgy számolt, hogy a weequay-t kellene leszedni, mert ő volt a nehezebb ellenfél a kettő közül. Így a tőrt csúsztatta a kezébe, egyetlen egyszer tud csak ilyen távolról kísérletezni, ha nem jön össze, akkor mindenképpen közelharcba kell majd mennie és azzal próbálkozni, hogy kitörje a másik nyakát, ami közel sem lenne olyan egyszerű, mint azt ő maga szeretné. Azt a pillanatot várta ki, amíg a páros abbahagyja a lövéseket, főleg amiatt, mert válasz nem érkezik rájuk. Ha ez megtörténik és azok nekilátnak nézelődni, hogy éppen mi is történik, eltalálták-e a támadót, vagy sem, akkor igyekszik becélozni a férfit, egészen pontosan a szemét. Hogyha mindez sikerült, akkor kivárja a legjobb pillanatot és akkor teljes erőből hajítja el a kést.
Mindez meg is történt nagyjából fél perc után és a kés pontosan a férfi szemébe állt bele, ki a becsapódás erejétől hátrazuhant. A nő ekkor meglepve mozdult ki a helyéről, talán meglepettségében, talán menekülni akart, ki tudja, de mindez Ingrid számára remekül jött. amint a nő kimozdult a saját fegyvere már a kezében volt és lőtt. Ekkor az álcázó ugyan deaktiválódott, de nem is volt pillanatnyilag senki más itt rajtuk kívül, így ezzel nem is kellett törődnie különösebben. Itt is elég volt egyetlen találat ahhoz, hogy az ellenfele halálos lövést kapjon. Amatőrök voltak, már a bejutás módjával tudni lehetett. Amint a másik még utolsó hörgései közepette elterült a földön néha meg-megrázkódva még Ingrid otthagyta a rejtekhelyét és elindult átkutatni a testeket.

Ekkor adás is jött komvonalon, az egyik a bolygón mindenkinek szólt, a huttok embereinek vezetőitől, hogy az ellenség mindenhol betört a belvárosba a csatornákat használva…

---

Egy percre sem hagyták nyugodni és a saját ügyével sem tudott végül foglalkozni, mert mint kiderült odakint minden kész katasztrófa. Legalább tudta, hogy kinek a bűne volt, hogy így állt minden, egy papnőé. Mit keresett itt egy papnő és hogyan, kik adhatták neki a parancsnokságot? Láthatóan nem értett hozzá, nem mintha Ellen olyan nagyon értett volna ehhez, de bizonyosan volt a csatatéren olyan, akitől kikérhette volna a véleményét, vagy a tanácsát. Úgy tűnt, hogy ez a mandaloriai férfi pont ilyen volt. Tudta, hogy legendás harcosok és szerencsések, hogy itt vannak. Így, ameddig nem tud odamenni így jobb híján ezt a Torian Cadera-t tette meg parancsnoknak, ha ő vezeti a mandaloriakat, akkor ért is az egészhez addig, amíg ő maga oda nem ér és be nem fejezi itt a dolgát. Feladni a várost?! Tudta, hogy azért küldték őket ide, hogy megvédjék a várost és ezáltal elnyerjék az uralkodó ház szimpátiáját, hogy a bolygó majd a Birodalom fennhatósága alá kerüljön. Erre feláldozzák a várost. Dühében nem is próbálta meg a terminált, vagy hasonlót megkeresni, hanem egyszerűen átvágta fénykarddal az ajtót. Bentről némileg dohosabb, állottabb levegőt érzett, ahogyan kiáramlott az itt kint frissebb levegő hatására. Itt már határozottan laboratóriumszerű helységbe érkezett meg, ami annak nézett ki. Kinyúlt ismét az Erőbe, hátha most már konkrétabban érzi azt, hogy hol is lehet a tárgy. Még beljebbről érezte, így a két oldalsó ajtóval nem is igazán törődött egyelőre, mivel továbbra is az épületkomplexum belsejéből érezte azt, amit kellett, így arrafelé indult el. Mivel nem tudta, hogy mire számítson itt, így a kutaszt maga előtt küldte úgy négy-hat méterre, hogy mérje fel a helyet és világítson, saját maga pedig utána, a fénykardja a kezében, de még nem aktiválta újra.

Ekkor adás is jött komvonalon, az egyik a bolygón mindenkinek szólt, a huttok embereinek vezetőitől, hogy az ellenség mindenhol betört a belvárosba a csatornákat használva…

---

Tic nagyjából öt-hat szintet tudott betippelni, hogy kintről annyi látszott, így úgy döntött, hogy felmegy az egésznek a legtetejére. Itt bent nem látott lépcsőt, így ki kellett mennie, vissza, oda ahonnan jött.

Szedte a pici lábait és a feltudott jutni, valóban hat emelet volt még feljebb és a tető. Itt ki tudott menni a tetőre és nagyon megérte mindezt megtenni. Innen Tic belátta az egész várost és a romokat, amiket edig nem látott azon épület miatt, ahol volt.

A belsőbb levő épületek zöme romos volt, már ami maradt belőlük. Ugyanis egy ismeretlen típusú hajó lepte be őket, egyszerűen rájuk zuhant és a város nagyjából 75%-t be is temette maga alá.

Ami talán a legjobb volt az egészben, ahogyan látta legalább egy tucatnyi bejárat, rés volt a hajó oldalán, vagy hajtóműveknél, ahol be lehetett menni a hajóba.

Ekkor adás is jött komvonalon, az egyik a bolygón mindenkinek szólt, a huttok embereinek vezetőitől, hogy az ellenség mindenhol betört a belvárosba a csatornákat használva…

Célkitűzés 2: Aktuális térkép.
- 0 kör a sugárpajzs felállításáig a köztáraságiaknál.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Olyasvalami történt, amire egyáltalán nem számítottam, láttam, hogy Claye elrepült mellettem egy háti rakétával, és még az én fejemben is megfordult, hogy be kéne, hogy egyet szerezzek az ilyen küldetésekre. Még mielőtt a földe leérkeztem volna éreztem, hogy valaki elkapott. Ösztönösen öleltem át az illető nyakát és néhány pillanattal később volt csak lehetőségem megnézni, hogy ki is volt a „megmentőm”. Először csak a kék szemeket láttam, aztán a tetoválást, vagy sebhelyet mindkét arcon, végül magát az arcot. Wow! A szőke herceg szürke páncélban. Valahogy nem is akartam, hogy letegyen. Ahogyan a rendes nevemet kimondta éreztem, hogy vér szökik az arcomba és a lekkum vége is elvörösödik egy kicsit. Tehát fejvadász volt a páncél és a terület tekintetében pedig mandaloriai. Nar Shaddaa után kiderült a valós nevem is, innen voltam elég biztos benne, hogy ő is fejvadász.
- Ophri Surr nem is mondta, hogy ilyen jóképűek a mandaloriai férfiak – vigyorodtam el kissé zavartan.
Ilyet is igencsak ritkán mondok… ez nagyon nem volt professzionális. Néhány pillanatig még elvesztem a tekintetében és még átkarolva igyekeztem tartani a nyakát, aztán pedig valószínűleg kezdett kellemetlen lenni a szituáció, főleg, ha még nem próbált letenni.
- Köszönöm azt hiszem, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon is – mondtam.
Pedig ritkán van szerencsém ilyen lovagias és átkozottul jóképű nagyjából velem egykorú fickó karjaiban lenni, aki nem csak ágyasnak néz, hanem fejvadász érdemeim miatt ismer fel. Ilyen az én szerencsém! Kár, hogy éppen egy csata közepén voltunk, pedig szívesen ismerkedtem volna minden tekintetben.
- Mit lehet tudni a gyerekotthonról és környezetéről? – kérdeztem még gyorsan, hogy ezzel is marasztaljam.

---

Gin utólag indult el, láthatta, hogy egyelőre feleslegesen aggódott, mert a férfi nem bántotta a fejvadászt. Saját maga pedig a tetőn ugrálva hamar beérte Xirq-et és a kissé nehezebben közlekedő Nio-t is. saját magának ugyan apró volt, de az Erőnek hála a tetők közötti rés nem volt túl nagy és könnyedén ugrált át rajtuk.

Amint beérte a másik két férfit Gin is ugyanazt láthatta, hogy nem igen volt senki és semmi az utcán, ami veszélyeztette volna az átjutását, átjutásukat. Egyébként Nio is láthatta, hogy nem kellett tartani attól, hogy a mandaloriai – aki egyébkén saját emberük – bántaná a lányt. A páros sokkal inkább tűnt flörtölő kamasznak ezekben a pillanatokban, mintsem két komoly harcosnak.

A két férfi pedig el is tudott indulni és minden nehézség nélkül lejutottak, vagy leugrottak, vagy az épületen belül mentek le az utcára. Ott át kellett futni a szemközti, vagy sréhen levő épülethez és ott elindulni felfelé…

Sil szavaira, amikor jóképűnek nevezte a mandaloriait a fiatal férfi láthatóan zavarba jött és egy kicsit el is pirult rajta, végül azonban csak mosolyt erőltetett az arcára. A nevet láthatóan megismerte és megcsóválta a fejét.

- Szóval van egy közös ismerősünk – felelte.

A következő megjegyzésre zavartan bólintott, hogy persze, bele sem gondolt ebbe és letette a fejvadászt a földre, utána elhúzta a kezeit és kissé hátrébb is lépett. A kérdés után elnézett abba az irányba, ahova Claye is repült Gin és Nio ebben a pillanatban értek fel és így ők is hallhatták a választ.

- Elesett, a gyerekeket kihoztuk már azelőtt, hogy odaért volna az ellenség. De többre nem volt időnk. Felhívtuk az esetlegesen ott levők figyelmét, hogy biztonságos helyre visszük, aki kijön, de már senki se jött elő.

Ekkor nézett rá a férfi az üzenetre, mert mindenki kapott újabbakat, ezúttal arra útmutatást, hogy mit is tegyenek a visszavonulás közben.

- Nekem mennem kell, sok szerencsét! – mondta még.

Ezek után elrepült vissza a csata irányába és közben válaszolt is Quillan üzenetére…

---

Hamarosan bekövetkezett az, amitől tartott, egyszerre kapta két helyről a jelentést, hogy az ellenség mögéjük került. Bármennyire is jól álltak most lett vége az egésznek. Ha a Birodalmiak nem adják fel alapból a várost, akkor nem szívnak. A csatornákon pedig lehet, hogy az uralkodói palotáig eljutnak.
- Karabast! – morogta félhangosan.
Bármelyik másik esetben parancsba adta volna, hogy robbantsák be, vagy gyújtsák fel a teljes csatornahálózatot, de ez a hely annyira elmaradott volt, hogy attól félt, hogy a fél város eltűnne a csatornába, ha megtennék. Így viszont kevés opciójuk volt, hogy mit is lehet tenni, nagyon nem örült annak, amit ki kellett mondania.
- Minden csapat kezdje meg a visszavonulást! Fokozatosan, ha találnak városiakat, akkor vigyék magukkal, a cél eljutni a belső városfalig. Ha sikerül, akkor zárják le a csatornákat, égessék bel, vigyenek rá nehéz felszerelést, mindenhol! – adta ki a parancsot.
Ezek után igyekezett mindenki felé küldeni rádión üzenetet:
Itt Quillan százados a Havoc Squadtól, a Köztársasági erők aktuális parancsnoka! Mindenkinek, zárják le a csatornákat, égessék be, vigyenek rá nehéz felszerelést, mindenhol, csak így tudjuk megakadályozni, hogy a második városfalon belülre jussanak!
Azt még kiadta a sajátjainak, ha vannak olyanok, aki elbírják az e-webeket – a sok különböző faj miatt előnyben voltak a birodalommal szemben ebben – akkor vigyék, ha nem, akkor csak szedjék ki az energiacellákat, hogy a támadók ne használhassák azt. Ő egyelőre nem indul, a közelben levőket fedezné és csak utolsóként szándékozik megkezdeni a visszavonulást.
- Csak vonuljanak vissza, már túl messze vannak a szanitéc csapattól, őket majd mi felszedjük visszamenőleg. A csatornát ne árasszák, nem is biztos, hogy lehetne, és még ott lehetnek városiak, akik menekülnek az ellenségen kívül. Nekik idő kell – mondta.

---

~ Köztársaság ~
A katonák egyelőre nem úgy tűnt, hogy hallgattak volna Miin-re, mert túl nagy helyet hagytak volna akkor őrizetlenül és az ellenség is könnyedén kiszúrhatta volna, hogy gond van és azt a részt támadták volna. ezt kapta vissza válasznak.

Mielőtt azonban mondhatott volna még ezen felül bármit, érkezett a két újabb parancs a visszavonulással kapcsolatban, hiszen az ellenség bekerült mögéjük. A katonák és a mérnökök is azonnal lépni kezdetek erre. BB-4 is csipogva indult el visszafelé az egyik úton. Rhyssa parancsa után mindenki megkezdte a visszavonulást, azok is, akik ott voltak, ahol Miin.

Azt is megkapta, hogy ő a többiekkel együtt egyenesen menjen vissza a belvárosba, ami azért innen nem volt olyan messze, az orvosi csapat tényleg hatalmas kitérő lett volna nekik. A katonák csak lassabban készülődtek össze, hogy a mérnököket és Miin-t is tudják fedezni, de a mérnökök már indulásra készek voltak, ha Miin is.

---

Ingrid ezek után indult közelebb, hogy megnézze az áldozatokat. A biztonság kedvéért még mindig rájuk szegezte a fegyverét, hogyha bármelyik csat tettetné, hogy halott, hogy megtámadja, akkor még egyszer beléjük ereszthessen pár lövést. Azonban mindez nem történt meg, így egészen közel tudott menni. A testek nem mozdultak, ennek ellenére a biztonság kedvéért egyet-egyet belelőtt a fejükbe, hogy biztosa menjen, hogy halottak, a weeqay-nek meg átvágta a torkát. Ezek után állt neki annak, hogy átkutassa a testeket. Főleg fegyvereket talált, amikből csupán az energiacellákat vette ki, majd magát a fegyvereket szétlőtte. Hat minigránát volt a weeqay-nél, ezeket elvette tőle, visszavette a saját tőrét, egy másfél kezes vibrokardot is talált, aminek nagy hasznát tudja venni, így ezt is magához vette. Még a négy főnél hat darab ID kártya volt, biztosra vette, hogy mind hamis, majd ha visszatér civilizáltabb környékre, akkor lenyomoztatja mindezt, de így vagy úgy ezek is jól jöttek a számára. Ezeket is eltette magának. Más esetben eltűntette volna a testeket, de most minderre nem volt lehetősége, hogy megtegye, mert ki tudja, hogy hol volt a koaxium. Sajnálta, hogy szkennert nem talált náluk, amivel könnyebb dolga lett volna. De mivel egyelőre jobb ötlete nem volt, hogy merre menjen és nem akart csak úgy futkosni az esetlegesen bent levők után, így inkább a hajtóművekhez közel igyekszik a koaxiumot megtalálni, így a roncs vége felé igyekszik haladni sietős léptekkel a rádióadással mit sem törődve.

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

---

Ellen haladt tovább a fémfolyosón, arra, amerről érezte továbbra is a hívást. Itt a végén az egész északi irányba kifordult egy nagy és széles folyosóra, azonban ő keletről érezte azt a valamit. Meg kellett állapítania, hogy nincs átjáró innen, amikor a fénykardjával akart átvágni toronyirányt a helyet kőfalba ütközött. Ugyan a penge könnyedén átvitte azt, de nem tudhatta, hogy mennyit kellene vagdalóznia, így inkább nem ezt a lehetőséget választotta. Meg nem akarta kockáztatni, hogy olyasvalamibe vág bele, amibe az élete kerül majd. Nagyjából ekkor kapta meg az üzenetet, amit a fővárosnál küldtek ismét, hogy az ellenség a birodalmiaknak hála bejutott a falakon belülre. Ha a saját moffja lett volna itt, akkor mindez nem történt volna meg, Peakwall korábbi századosként jobban dolgozik, mint az állítólagos stratéga, aki Lord Gorr szférájából került ki. Egyelőre nem ez volt a fontos, merte ajánlani a mandaloriainak, hogy tartsák a frontot, addig is saját maga a saját feladatával igyekezett törődni.
A széles és igencsak hosszú volt, amennyire látta… kinyúlt ismét az Erőbe, hogy kiélesítse az érzékszerveit és máris jobban látta, hogy a folyosó végén felfelé vezető lépcsősor volt. Hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit, hogy az irányítsa, így lehetséges, hogy még az esetleges csapdákat is elkerüli majd, hogyha olyan keresztezné az útját. Ennek ellenére igyekezett figyelni, de a lépéseit az Erő vezette. Ha ennek ellenére mégis csapdába lépne, akkor igyekszik majd a lehető leghamarabb kitérni a rá leselkedő veszedelem elől. Ha pedig sikerül odaérnie egyben a lépcsőhöz, akkor igyekszik felsietni rajta, hogy lássa a létesítmény azon részét, ami odafent van.

---

Tic-nek most igencsak fárasztó útja következett, hogy oda jusson, ahova menni akart. Le kellett mennie a földszintre vissza, hogy kimenjen az épületből. Itt meg kellett kerülnie az egészet, hiszen a külvárosban volt – legalább is a romok alapján – és annak az ajtaja a sivatag felé nézett nem a belvárosra.

Kisebb túra volt a számára az apró lábak után, az egyetlen szerencséje talán az volt, hogy nem végig a tűző napon kellett haladnia, hanem árnyékban is tudott. A nagy épületen felül pár kisebb egykori lakóháznak tűnő építményt kellett kikerülnie, vagy átvágnia rajtuk.

Amint ez megvolt, akkor romokat kellett másznia még, némileg elfáradt, de végre valahára ott volt a hatalmas roncs egyik bejárata előtt…

Félidőnél vagyunk.
Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Sajnos semmilyen jó hírt nem kaptam a cuki fiútól, pedig reméltem, hogy minden tökéletes lesz. A rosszabb pedig, hogy mennie kell. Ennek ellenére, hogy szerinte elesett a hely nem akartam feladni. Ők nem a hercegnőt keresték, amikor kimentették a környékről az embereket, hanem az embereket. Lehet, hogy a hercegnő nem is kért segítséget, hanem azzal a Thul-lal lapított. De innen most nem igen volt hova menekülni innen, révén a város körbe volt vége és hajók sem voltak a köztársasági nő miatt. Szóval maradt az eredeti tervem, hogy odamegyek és körbenézek magam is.
- A választól függetlenül én megyek tovább – mondtam a többieknek.
Egyelőre nem tudtam, hogy ők mit akarnak, vagy mit nem, de én igen. Így igyekszem elindulni, hasonlóképpen, ahogyan eddig is, egyik tetőről a másikra ugrani. Figyelni arra, hogy nehogy lessek és Közben igyekszem azért a le-lenézni a tetőről, hátha látok odalent olyan halott birodalmi katonát, akiknek van háti-rakétája, akkor azt megpróbáljam megszerezni. Ha nincs, akkor így jártam. Egyébként azért is figyeltem a helyet és az utcákat, a lenti részt, hogyha majd a hely végére érek, akkor ott ismét kiválaszthassam a legjobb helyet, hogy miként jussak át a másik részre. Főleg, mert úgy gondoltam, hogy ezúttal nem lesz olyan jóképű taxisom, mint az előző blokknál volt. Ha ott volt valahogy lehetőség majd átjutni, akkor igyekszem úgy tenni.

---

Claye ahogyan végignézte az épületet és a környéket láthatta, hogy a gyerekotthon körül egy kisebb parkos rész van, illetve több másik, nem lakóépület is. Ő maga a gyerekotthont nézte először végig, ahol minden ajtót és ablakot zárva talált.

A falakon jó pár helyen a yevetha-k felmásztak és próbálták betörni az ablakot, vagy szétfeszíteni, de nem sok sikerrel. A férfi kiabálására pedig senki sem felelt, ha pedig hallgatózott, akkor odabentről sem hallott hangot

Ami azt illeti, egyedül a tetőn látott, talált olyan helyet, ahol be tud majd menni az épületbe. Ott volt legmagasabb tetőn egy csapóajtó, ahogyan a jobb oldali (B2-nél levő) alacsonyabb épület tetején is volt egy.

Ami a többieket illeti, Xirq is megérkezett oda a többiekhez a tetőre, majd Lynne-vel és Ginnel együtt haladt is tovább, valószínűleg Nio is velük, révén még mindig három blokknyira voltak, így pakolni sem pakoltak semmit.

Közben ha Nio megnézte a legutóbbi üzenetet, mindenki megkapta, hogy mit is kell tenni a csatornákkal. Közben mind a négyen eltudtak jutni az itteni blokk végére, közben Sil nem látott olyat, amit szeretett volna, azaz nem volt hátrakéta gazdátlanul. A blokk végén pedig újra jött, hogy át kell menni a másik tetőre.

Még itt is szerencséjük volt, ugyanis pont át lehetett menni a falhoz visszahátráló birodalmi katonák mögött. Így ezt megtudták tenni, ha akarják és fel is tudnak az újabb tetőrészre, ha mennek…

---

- Megyek az orvosi csapathoz, hogy őket segítsem – mondta még a rádióba.
Ők voltak azok, akik talán a legvédtelenebbek voltak az összes csapat közül. Még szerencse, hogy nem maguk közelében tartotta őket, hanem távolabb küldte alapból, ami még ugyan nincs a belső részen, azaz nagyon távol, de mégis védettebb helyen vannak. Csak épp azzal nem számolt ténylegesen, hogy a birodalmiak ennyire idióták lesznek és nem fogja őket érdekelni a város és lényegében kiszolgáltatják az egészet az ellenségnek. Ha itt szükség volt arra, hogy az E-webeket lejuttassák a falról, hogy vihessék odébb, akkor kinyúl az erőbe és telekinetikával lesegít a közelben levőkből annyit, amennyit csak tud, hogy az emberei vihessék biztonságosabb területre.
Ha erre szükség volt, akkor ezek után, ha nem volt rá, akkor még előtte kinyúlt az Erőbe és annak segítségével nem a földre, hanem valamelyik közeli ház tetejére igyekezett átugrani. Úgy vélte, hogy így gyorsabban tud majd eljutni az egészségügyiesekhez, mert így tud torony iránt haladni, mintsem odalent az utcákban labirintusosat játsszon. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy még itt volt közel a hangárhoz. Egyébként ha azon volt gyorsabb átrohannia, akkor ott próbál átfutni és csak ha kiért, akkor felugrani majd a tetőre és úgy haladni, rohanni. Remélte, hogy még időben megérkezhet majd oda és nem fog elkésni és még nem rohanták le őket.

---

~ Köztársaság ~
- Az összecsomagolásuk sokáig tart – mondta. – Így egyben kell őket felkapni, ha van, aki tudja vinni őket.

Miinnek van ideje, vagy éppen ereje felugrani a falra, ott láthatja, hogy milyenek is ezek a fegyverek igazából. Nem a súlyuk lesz a túl nagy, hanem hülyén néznek ki és nehéz, rossz fogni őket és igazából két ember kellene hozzá, hogy normálisan lehessen vinni őket.

Ha Miin nagyobb alakot vesz fel humanoidban, akkor képes lehet egyszerre kettőt felvenni, ehhez pedig úgy nagyjából három méteres magasság kell neki legalább, mert akkor lenne elég nagy hozzá. Ha nem teszi meg, akkor egyet tud vinni, ha megteszi, akkor kettőt.

Ami szerencse volt, hogy kellően északra volt a társaság, így csak át kellett menni a hídon, amit minden gond nélkül még ellenség nélkül elértek, pont a huttok embereinek határa mellett. Már éppen indultak volna át, amikor a levegőből több hátirakétás zsoldos szállt le oda hozzájuk.

- Szükségük van valamilyen segítségre? – kérdezte a csapat vezetője, egy rodián férfi.

---

Szóval Ingrid elindult hátrafelé, hogy ott keresse meg a koaximumot. Időközben több helyről is hallott lövéseket, kiabálásokat. Szerencsére robbanásokat nem. belegondolt, hogy mekkora pusztítást végezhetne az, hogyha sikerülne a levegőbe repíteni ezt az egész helyet. Úgy vélte, hogy nem csakhogy a hajóból nem maradna semmi sem, de még a közelben levő katonai alakulatokból sem. Egy gyönyörű kráter maradna utána és talán még a bolygó köpenye is megsérülne. Szép kilátások. Azt tudta, hogy úgyis felesleges lenne figyelmeztetnie a többi bent harcolót, hogy minimalizálják azt, amit csinálnak, körbenevetnék. Maximum a katonák tennék, amit parancsol, hiszen felettük állt rangban.
Szerencsére nagyon is jól ismerte az efféle hajók felépítését és tervrajzát, így pontosan tudta, hogy hova akar menni és hogy juthat el oda. Liftekkel persze könnyebb dolga lett volna, vagy bent használatos járművekkel, de itt ilyen teljesen esélytelen volt. Itt bent a hajóban azért nem volt olyan meleg még, mint kint, így ez is könnyítette a dolgát, nem lett volna kellemes a hőségben lefutni nagyjából egy kilométert. Csak azért nem kettőt, mert nagyjából a hajó közepén jött be. Amikor megérkezett a hátsó fedélzethez ott állt meg egy kicsit, hogy kifújja magát. Ha nem tetőtől talpig páncélban kellett volna lefutnia ezt a távot, akkor esélyes, hogy meg sem izzadt volna, de odakint is kezdett egyre erősebben sütni a nap és melegebb lenni.
Most már kezdett azon is csodálkozni, hogy a coaximum miért nem robbant még fel, ha egyáltalán volt még itt és a roncsvadászok nem lopták el. Bár úgy rémlett neki, hogy csak a finomítatlan melegszik nagyon, a már feldolgozott üzemanyag annyira nem, így talán ezért nem robbant még fel az egész.
Amint kifújta magát, ami a jó kondija miatt valószínűleg nem tart sokáig nekilát annak, hogy ellenséget, vagy a sajátjait.

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

---

Ellen is haladt tovább a saját feladatával. Nem volt itt csapda, amibe belebotolhatott volna, így könnyedén megtudott érkezni a lépcső aljáig. Itt is hagyta tovább, hogy az Erő vezesse, így fel is ért a lépcsőn arra a helyre, ahova vezetett. Ez egy hatalmas kör alakú csarnok volt, ami körül félkörívesen is vezetett nézelődő folyosó itt a fenti részen. Itt fent semmit sem látott, nem volt semmi, csak korlát, ami jó pár helyen kidőlt. Odalent azonban érdekesebb dolgokat talált. Számítógépeket, noha nem tudta volna megmondani, hogy milyen fajtájúak ezek, mert soha sem látott efféléket korábban. Amennyire megtudta állapítani a többségét megette a rozsda és nem valószínű, hogy működőképesek voltak. Majd a technológiai szakértők megmondják mindezt, neki nem ez volt a dolga. Ha lett volna ideje és nem égett volna a vágytól, hogy bebizonyítsa, hogy mennyire jó tanítvány – révén a saját ügyein kívül ez volt az első, amit a mesterétől kapott – és megéri a fáradozást.
Először azt nézte meg, hogy mit látott fentről, majd utána jött a lenti körbenézés, ahol körbejárta ezt a kör alakú csarnokot. Azon a bejáraton kívül, ahol ő maga érkezett be erre a helyre egyetlen egy másikat talált – illetve még kettőt a fenti folyosóról, miken keresztül a belsőbb, lentebbi részre lehetett jutni – még. A másik volt az, ami kivezetett erről a helyről. Mivel a panel itt is működésképtelen volt, mert nem volt benne energia, így a „barbárabb” megoldást kellett, hogy válassza. Azaz fénykarddal igyekszik ismételten egy akkora lyukat vágni az ajtón, hogy azon könnyedén átférhessen és átjuthasson rajta a további részek felé, mert tudta, hogy csak arra juthat el a tárgyig.

---

Kései írás miatt kövi körben kapsz reagot (A mostaniba és a következőbe is beszámít az, hogy írtál, így amiatt nem kell aggódni).

Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Sajnos semmi, nem haltak még meg hátirakétás birodalmiak, sajnálatomra. Pedig a felszerelés miatt örültem volna ennek. Ahogyan láttam a többiek is jöttek, csak Claye volt az, aki nem volt látható. Abban még szerencsénk volt, hogy nem volt itt az ellenség, legalább is a tetőnek ezen vonalán, a következőnél már nem lesz ennyire mázlink. Látszottak az impek, ahogyan harcolnak nem is olyan messze tőlünk. Amint a házak végére értünk még ott is ez volt a helyzet. A katonák most hátráltak visszafelé, így könnyedén át lehetett jutni a hátuk mögött. Az izgalmasabb rész pedig majd ezek után kezdőik. Nincs ki fedezzen minket, vagyis éppen biztosítsa nekünk a terepet.
A most következő házfalrészen is igyekszem ugyanúgy tovább menni, mint eddig tettem. Ugrálva a házak között. Most azonban már ügyeltem arra, hogy a yetheva-k kiszúrnak-e minket és célba vesznek-e bármilyen távolsági fegyverrel. Nem akartam, hogy lőni, vagy dobálni akarjanak, hogy még azt is kerülgetni kelljen. Azonban, ha így lenne, akkor próbálom elérni, hogy ne tudjanak eltalálni, de én pedig előrébb jussak. Ha sikerül elérni a mostani tetők végére, akkor újfent igyekszem végignézni a környéken, hogy merre és hogyan lehet eljutni a következő tetőre, amint lehet tovább jutni, már ha volt ilyen lehetőség. Ha nem, akkor azt próbálom felmérni, hogy miként lehet eljutni arra a részre, ahova menni kell tovább.

---

A csapat lent hamar megtalálta a bejáratot a házba, azon pedig feltudtak sietni a tetőre. Nio ment utoljára, a többiek pedig ki hogy tudott. Fent tovább haladtak, jó néhány dárda és nyílvessző repült feléjük lentről, mert itt már nem voltak birodalmiak, akik távol tartották őket.

Ennek ellenére sikerült a blokk végére érni, ahol a térképen is látott terület várta őket. Itt már nem tudtak tovább tetőn maradni, sem pedig átmenni egy másikra, ugyanis egy nagyobb parkos, fás terület volt előttük. Itt már láthatták Claye-t a levegőben, illetve a fák tetején túl a gyerekotthont is.

A parkban sok yevetha volt, mindenfelé kóricáltak, haladtak a fal irányába, de elég sok fedezék is szerencsére. Az még látszott, hogy nagyon sok épület veszi körbe a parkot, illetve minden oldalról út is. Ezeken felül még egy épület látszott magában a parkban egészen közel ahhoz a helyhez, ahol most ők voltak.

Claye először a gyerekotthont nézte meg okosan szkennerrel, de az teljesen üres volt, a mandaloriaiak mindenkit kimentettek korábban. Így úgy döntött, hogy a környező épületeket is megnézni, amiből sok volt, ezt ő is látta, de a rakétájával nem volt túl nehéz dolga.

Így hát a hátirakétával járt körbe, hogy letudja szkennelni a környéket és az épületeket. Jó néhányba már bejutottak a yevetha-k, ott sok életjel volt értelemszerűen, egyébként mindenki elmenekült. Néhány családot látott pár magasabb háztetőn – több szinteseken.

Itt el voltak barikádozva a feljáratok és lentről se lehetett rájuk látni, biztonságban voltak. És végül meglett, amit keresett. Ironikus módon a saját társai közelében a parkban az egyetlen épületnél – 18as számnál – egy teaház szerűségnél három életjelet fogott az ottani épületnél. A háromból egy volt teljesen erős, a másik kettő halovány és gyenge.

//Kaptatok külön térképet, lássátok lent.//

---

Szerencsére még időben megérkezett, mert senki sem támadta meg az elsősegély csapatot és már teljesen készek is voltak a továbbhaladásra. Amennyire látta senki sem volt olyan állapotban, hogy ne tudott volna haladni. Egyedül, ahogyan már távolabbról hallotta a tudós nyafogott még mindig, akinek a fenekébe lőttek egy nyílvesszőt, hogy ő mennyire beteg és képtelen arra, hogy gyalogoljon és egyáltalán hogyan várhatják el tőle mindezt. Szerencsére a szanitécek kellően jól kezelték a dolgot, így nem kellett neki sem beavatkozni. Mivel egyelőre egyedül volt, így a tetőkről figyelte a haladókat, hogy honnan le tud ugrani, hogyha bármilyen gond lenne, vagy megtámadnák őket. innen látta, hogy hamarosan a faltól visszavonulók is be fogják őket érni, így legalább a segítségükkel könnyebb lesz a haladás, mert fedezhetik a sérülteket.
- Miin hol tartanak? Elérték a belső falat? – kérdezte közben.
A tetőkön várta meg azt, hogy az emberei elérjék a híd közepét, ekkor ugrott le, majd néhány nagyobb ugrással igyekezett a híd közepére eljutni. Innen bármelyik irányba tud majd menni, hogyha szükségessé válik mindez. Itt várja meg, amíg mindenki át nem ér a hídon, ha ez megtörténik, akkor halad majd át ő maga is a túloldalra, hogy ott ismételten feljusson egy-két ugrással magasabb házak tetejére, hogy onnan figyelje majd
Közben igyekszik figyelni a rádióadásokra is, hátha abban is elhangzik valami. Rossz előérzete volt, túl nagy volt a csend, bár remélte, hogy ez csak azért van, mert jól tartották a falat és még nem ért be az ellenség…

---

~ Köztársaság ~
- Nem egy személynek tervezték – vigyorodott el a mérnök.

Miin nem látott olyasmit, amivel ezeket itt szállítani lehet, eszébe juthat, hogy miért. Az antigravos efféle felszerelést az orvosi táborban látta, az orvosi felszerelések voltak rá pakolva, hogy pont az ilyen esetben ne veszítsék el azt. Így maradt az, hogy csak egyet tudott hozni, látta, hogy azért mások is hoztak még, igaz ott többen cipeltek egyet, nem egyedül. Sajnos a mérnököknek sem volt ötlete.

- Az egészségügyiek kapták az antigrav lapokat – erősített meg valaki.

A zsoldosok megérkezésekor Miin igyekezett a válsz közben kitakarni a fegyvert, bár valószínűleg felesleges mindez, mert a kis csapat a levegőből is látta őket, azaz feltudták mérni, hogy mi van náluk, mi van velük.

- Felesleges takargatnia, a levegőből is láttuk – mosolyodott el a rodián. – Mi is azt tesszük, amit maguk, a parancsnokunk egyetértett a századosukkal. Mi nem vagyunk ellenségek, nem kell tőlünk tartaniuk. De akkor figyeljük és értesítjük.

Ezzel mindannyian visszaemelkedtek a levegőbe és a külső fal felé repültek. Egyelőre még nem volt válasz, így nem valószínű, hogy bejutott az ellenség itt. Így Miinék tovább tudtak haladni és hamarosan olyan közel jutottak a belső falhoz, hogy már látták a kaput, amin be kell menniük, az olyan 2-3 sarokra volt már csak.

---

Valóban nem tartott túl sokáig az, hogy kifújja magát és még hangokat is hallott. Mivel galaktikus közöst használtak, így nem tudhatta, hogy melyik csoportosulás az a háromból. Továbbra is lopakodva indult a hangok irányába, két sarokkal később, ami olyan harminc-negyven méter lehetett egy hangár helységhez ért, amit éppen most kutatott át fél tucat katona. Magában elégedetten reagálta le a fehér páncélokat, rohamosztagosok. Sivatagi rohamosztagosok egészen pontosan. Itt deaktiválta a holoálcázóját és közelebb ment. Minden fegyver azonnal rá szegeződött.
- Rejtjel hét, birodalmi hírszerzés, terepügynök – mutatkozott be.
Pontosan az történt, amit a nő várt, az egyik kiszólt a kinti parancsnoknak, hogy erősítse meg. Mindez meg is történt, így a fegyvereket is leengedték a katonák. Merték volna nem megtenni, Ingrid ugyanis jócskán felettük állt azzal, hogy birodalmi ügynök volt.
- Látott valamit kint asszonyom? – kérdezte az egyik.
- A hajó közepe táján négy zsoldos, a huttok szolgálatában, már nem fognak gondot okozni. Maguk mit találtak?
- Egy csoport köztársaságit, ők sem fognak többé gondot okozni asszonyom, illetve ST-7532 – mutatott az egyik kezével az illetőre. – Energianyomokat talált hat szinttel felettünk, amik lehetséges, hogy a koaxiumot jelzik.
A nő bólintott, akkor megvolt, hogy hova mennek legközelebb.
- Akkor mire várnak ősmester? Indulás! – adta ki a parancsot

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

---

Haladt tovább előre, mivel semmi sem akadályozta mindebben. Először egy hármas elágazáshoz ért, ami igazából annyira nem is volt elágazás, révén a folyosó, amin haladt inkább teremre hasonlított. Így inkább két nyílás volt a falon. Az egyik északnak, ami hamar véget is ért, utána pedig bal oldalon, délre egy rövid helység. Mert nem ez volt, amit keresett, így nem is időzött itt a benézésen túl sokat, hanem ment tovább. Ezt követően egy hatalmas terembe érkezett, ahonnan oldalt volt még néhány ajtó, de a hívás határozottan a csarnok vége felől érkezett. Itt is hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit, ahogyan ment tovább továbbra se volt semmilyen csapda itt. Nem tudta, hogy azért, mert régi az épület, vagy azért, mert alapból nem volt ilyen. Az bizonyos volt a részéről is, hogy akár évezredek óta itt lehetett és azért is lehet, hogy nem működik semmi. Mivel itt bent a számítógépeket, terminálokat leszámítva semmit se talált eddig, így arra sem tudott tippelni, hogy régen mivel foglalkoztak itt. Talán nem is fontos, követte a droidot, aki továbbra is a fényt szolgáltatta a lány számára. Ahogyan végigértek a folyosón egy igencsak érdekes formációt pillantott meg.
Körbevezetett folyosórész, de a teljes csarnok egy hatalmas mély lyuk volt, amire innen láthatóan lépcső sem vezetett lefelé. Szerencsére itt azonban a fények csalták csak meg, mert később már meglátta a lefelé vezető csigalépcsőt, az egész terem végén pedig látott egy konzolt is, így arra felé vette az irányt, hogy azt nézze meg először.
Mostanra pedig határozottan érezte a dolgot, ami miatt itt volt, onnan egészen lentről a mélyből…

---

A megérkezés után Tic rögtön láthatta, hogy ez sem volt túlságosan új hajó. Igaz, míg az épületek több ezer évesek is lehettek, ez csupán pár évtizedes, maximum egy évszázados lehetett. Annak köszönhetően, hogy erre kevés az eső és a pára nem volt túl rozsdás.

Odabent az árnyékosabb részeken sokkalta kellemesebb idő volt, mint kint a tűző napon, még Tic számára is. A folyosó, amennyire látszott teljes mértékben szabvány volt, nem megmondható, hogy melyik frakcióhoz. Már csak a régiessége miatt sem.

Ugyanúgy lehetett birodalmi, mint köztársasági, vagy hutt. Itt nem voltak olyan dolgok, mint az épületben, amiről fogalma sem volt. Így itt legalább már lehetett tudni, hogy mire számíthat. Általános, standard, de régi droidokra, eszközökre.

Itt újra elővette a szkennerét és nekilátott annak, hogy azzal vizsgálja át a helyet. Míg korábban mindez nem hozott sikert, most három lehetőség is felvillant, olyan helyek, amik energiajelet sugároztak:

Az első energiajel nagyjából egyvonalban volt a Tic-el, csak éppen jó pár emelettel feljebb ahhoz a helyhez képest, ahol a jawa volt jelenleg.

A másik tőle jobbra, a hajó orra irányába, úgy 100 méternyire tőle és feljebbi szinten.

A harmadik pedig balra a hajó vége felé, ez nagyjából 150 méterre lehetett, ez pedig ezen aa földszinten volt.

Csak tőle függött, hogy merre is akar menni először és mit akar megnézni.

Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.
Célkitűzés 1: Aktuális gyerekotthon térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

Hódítás: A Sivatag titkai





N’Zoth

---

Végre valahára elértünk az utolsó blokk szélére, ahol a legszívesebben sírva fakadtam volna, egyrészt következett a park, ami már tele volt az ellenséggel, arról nem is beszélve, hogy itt már magas házak látszottak, azaz esélytelen lett volna azt megtenni, amit eddig csináltunk, hogy házról, házra ugráljunk szépen sorba. Claye látszott, ahogyan ott fent röpködött össze-vissza, mondjuk nem tudtam, hogy miért is teszi mindezt, vagy nem találta meg a gyerekotthont? Azért ennyire ügyetlennek és bénának nem néztem. Igyekeztem komvonalon kapcsolatba lépni vele.
– Jutottál valamire? – kérdeztem.
Ha kaptam választ, ha nem, akkor is a többiek irányába intézem a következő kérdést.
- Valami ötlet? – néztem a többiekre.
Abban biztos voltam, hogy az utakon közlekedni most felér a halálos ítélettel, csatornába nem mehettünk már le, akkor tényleg maradt egyedül a park. És abban is biztos voltam, hogy nem akarok itt maradni és várakozni mindaddig, amíg meg nem őszülünk. Legalább is, aki képes erre. Ahogyan körbenéztem és még emlékeztem a térképre kellett egy épületnek is bent lennie elég közel hozzánk. Azt kellett volna elsőként elérni, legalább is, ha lehetséges. A kezembe vettem a két westaromat, eljött a lövöldözés ideje, abban biztos voltam, hogy harc nélkül nem jutok át. Most nem leugrani akartam a tetőről, hanem ha volt lejárat az épületbe, akkor azt igyekszem használni, hogy lejussak az utca szintre és ott kimenni.

---

Gin és Nio döntött úgy, hogy fent maradnak a tetőn, míg Xirq és Sil pedig elindult lefelé. Egyikőjük sem az ugrást választotta, helyette bementek az épületbe, ott le a földszintre és ki az ajtón. Noha mind a ketten el akarták kerülni azt, hogy észrevegyék őket, ezt nehéz volt megtenni.

Amíg a páros átért az utcán a parkoknál levő első fáig hat darab yevetha figyelt fel rájuk, akik el is indultak utánuk. Ezt ők is látják, ahogyan a tetőn levő páros is. Mindegyiknél csak lándzsák és archaikus íjak voltak, amit épp nem tudtak használni azért, mert a páros eltűnt a fák között.

Az ellenség ment utánuk, nagyjából húsz méterre voltak lemaradva és a páros átjutott a fák között és megláthatták Claye-t.

Közben Claye a teaháznál ténykedett, láthatta, hogy a szkennerén az egyik életjel eltűnt már csak kettő maradt, egy erős és egy nagyon halovány. Egy bejárat volt az épületen, lent, ez be volt zárva, vagyis csukva és még mögötte el is torlaszolva.

Ez is archaikus kilincses ajtó volt, így letudta nyomni a férfi a kilincset és egy-két centire benyitni, utána akadt meg az ajtó, valami nagy bútort látott ezen a kis résen át. Ugyan nem jutott be, de így is bekiabált, hogy itt van a felmentő sereg. Bentről ekkor egy hadaró, félő férfi hang felelt, a helyiek nyelvén hadart valamit, amiből Claye egy szót se értett.

---

Hamarosan meg is kapta a választ Miin irányából, úgy tűnt ebből, hogy a nő nem sokat volt korábban harctéren, saját maga úgy számolt, hogy még lehet öt-tíz percük, a legjobb esetben negyed órájuk arra, hogy ezeket a részeket is elérje az ellenség.
- Az ellenség a birodalom részén jutott be, jó esély van arra, hogy az általunk védettekre még nem. Azok a részek meg távol vannak önöktől. – próbálta nyugtatni a nőt.
Legalább is saját maga is remélte, hogy így van. közben a sajátjait is figyelte, akiknek a felügyelete rá volt „bízva”. Vagyis a sebesültek és orvosok, orvosdroidok. Ahogyan a távolba, vagyis visszafelé elnézett látta, hogy a sajátjaik sietősen közelednek, azaz mostanra már leértek a falról és mindannyian megkezdték a visszavonulást. Most már tudta, hogy hátulról lesz ki fedezze őket, és már nem volt nekik sem messze a fal, amit el kellett érni, alig néhány sarok. Felülről nem aggódott, hogy meglepné őket valaki, a yevetha-k annyira nem voltak szerencsére fejlettek. Így maradt az, hogy esetleg szemből, vagy éppen oldalsó utcából, ha a csatornákon keresztül képesek voltak ide bejutni. Remélte, hogy nem lesz így. Jó lett volna tudni, hogy a bolygó másik részén miként állnak az egységeik, hogy ide tudnak-e érni segíteni.
- Gyerünk, igyekezzenek, már nincs sok hátra, ott mindenki biztonságban lesz! – siettette az embereit.

---

~ Köztársaság ~
Miin még kapott választ a századostól, ahol a nő nyugtatni próbálta őket, hogy minden rendben lesz. A hutt embereitől még nem kapott választ, őket, ha hátranézett, akkor láthatta a magasban, de nem tüzeltek. E szerint még nem jutottak be ott.

Ahogyan arra kérdezett rá a mérnököknél, hogy értenek-e az E-webekhez azok zavartan néztek össze, már ebből látszott, hogy a válasz nemleges lesz. Ezt az eddigi szószóló meg is erősítette pillanatokkal később.

- Minket csak sugárpisztoly használatra képeztek ki. – mondta.

A többiek helyeslően bólogattak minderre. A kellemetlenebb, hogy a katonák pedig nem látszódtak, akik tudták is volna használni. mindazonáltal a kis kompánia haladt tovább. Egy sarkot tudtak csak menni, amikor a gond beütött.

A következő saroknál baloldalról – ez az utolsó a fal előtt – majdnem féltucatnyi yevetha jött ki arra az utcára, ahol Miin és a mérnökök voltak. Mindegyiknél csak lándzsák és archaikus íjak voltak…

---

A katonák természetesen figyelembe vették a hierarchiát, így meg sem kérdőjelezték Ingrid parancsát, hanem csak engedelmeskedtek. Bár katonai dolgokban tehettek volna ellenjavaslatot, hiszen nem feltétlen ért az ügynök a katonai dolgokhoz, de Ingrid esetében erről szó sem volt, ő katonai rangokat figyelembe véve is magasabb helyen állt, mint a katonák, még ha azt ők nem is tudták. Mivel azok jöttek vele azonnal fordult is meg és indult vissza a folyosón keresve a helyet, ahol feljebb tudnak jutni. Szerencsére olyan sokat nem kellett visszamenni, mert hamarosan a folyosóról egy terem nyílt, ahol alapból megannyi lift található. Most mivel nem volt energia, így nem maradt más lehetőség, mint az, hogy azokat használva huzalpuskával fellőni és felhúzni magukat.
Amikor kiértek erre a térre, akkor Ingrid a katonákhoz fordult, hogy melyik is lehet az a liftakna, amelyikkel a lehető legközelebb jutnak ahhoz a ponthoz, amit korábban észleltek. Szerencsére megtudták mondani és még egy huzalpuskát is tudtak adni a nőnek, mivel neki ez a mandaloriai páncélban maradt, ebbe még nem tudta beleépíteni, mert nem volt meg rá a kerete. Talán majd ezen munka után. amint minden eszköz megvolt és mindenki elfoglalta a helyét a megfelelő lift aknában, aknákban ki is lőtték a huzalpuskát, ami jócskán feljebb bele is állt falba. A felhúzás gyerekjáték volt, mert nekik csak tartani kellett. Amint felértek a megfelelő szintre, akkor a huzalt elengedték a fegyverből és a liftakna kinyitása után ki is tudtak menni a folyosóra.
A kellemetlenség itt érte őket, ugyanis hangokat lehetett hallani, nem ők értek ide elsőként.

Zsákmányolt dolgok: 6 mini sima gránát, egy vibrokard, 6 ID kártya, energiacellák

---

Noha Ellen lentről érezte a tárgy hívását mégsem arra indult el, hanem először megnézte a terminált. A korábbiakkal ellentétben mindez érzékelte a jelenlétét és bekapcsolt, amikor odaért hozzá. Furcsa volt, az aurekbesh betűit használta, de a nyelvet határozottan nem ismerte meg a lány. Nem sith és nem is ősi sith nyelv volt, azokat már megismerte. Úgy volt vele, hogy majd a hozzáértők úgyis megmondják, hogy mi ez; ő maga pedig addig is a saját dolgával fog törődni, azaz elindult lefelé a lépcsőn. Óvatosan lépkedett, nehogy beszakadjon alatta, vagy leessen. Ahogyan haladt lefelé igencsak furcsa dolgot vett észre, ahogyan egyre lejjebb ért egyre inkább lett odalent vörös és zöld fényeket látott. Egy pillanatra meg is torpant, mindez annyira meglepte. A sisakja mögött felhúzta a szemöldökét, hogy mégis mi lehet. Kinyúlt az Erőbe, de semmilyen életet nem érzett a környéken, azonban egyre erősebb volt a sötét oldal hatalma.
Jó néhány percbe telt mire leért a lány a legalsó szintre, ahol már itt is megpillantotta, hogy mi az, ami a fényeket bocsátotta ki. A verem alja kör alakú volt, innen egyetlen egy járat vitt tovább, ami láthatatlan erőfallal mind a mai napig elzárta a benti kis termet, ahol egy gigantikus nagyágú holocron, ami vörös és sárgászöld fényt árasztott magából. Megpróbált közelebb lépni, de a láthatatlan faltól nem tudott bejutni. Igyekezett a falakon terminált keresni, vagy bármi effélét, ami megszüntetheti ezt.

---

Tic miután megnézte a szkennerét úgy döntött, hogy a fenti részhez megy, és azt próbálja megnézni. Elsőként nekilátott annak, hogy feljárót keressen. A hajó belseje felé kellett és tudott haladni az elején, ahol végül egy központibb szobába érkezett. Itt korábban társalgó hely lehetett. Több számíógép/terminál is volt, illetve több folyosó ért össze.

Ez lett volna az a hely, ahol a lifteknek is kellett lennie, legalább is a manapság szabvány hajóknál ilyeneknél szokott előfordulni gyakorta. Itt azonban Tic ilyesmit nem talált, helyette olyat, amit hajón még ne látott. Lépcsőket.

Nagyjából be tudta lőni, hogy melyik lépcsőn is kell felmennie. Leginkább csigalépcsőre hasonlító körkörös lépcsőn kellett mennie. Szerencséjére nem volt túl nagy a lépcsőfok, így a jawa kényelmesen tudta megmászni azt a néhány emeletet, amit meg kellett másznia.

Amint felért szerencsére nyitva volt az ajtó, így láthatta a folyosót, ahova ki tud menni. Néhány helyen sérült volt a váz, így fény is bejutott.

Ennek köszönhetően meglehetősen jól látta a helyet, hogy miként néz ki, csak a padló volt sok helyen homokos, ahogyan a sérült részen befújta a szél. A folyosó végén egy ajtót látott, amin résnyire volt nyílva és a résen át erős fényesség áradt a folyosóra.

//Pont mint a képen.//

Célkitűzés 1-2: Aktuális térkép.
Célkitűzés 1: Aktuális gyerekotthon térkép.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika: