Romok

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

A csillagköd népe joggal gondolhatta volna, hogy az utóbbi hónapok során bőven lecseng az az ügy, hogy a Császárnak voltak gyerekei, de nem így lett. Egyre több és több információ látott napvilágot szerte a csillagködben. Ezeknek a jelentős – szinte egésze – része ugyan hamis hír volt, öt perc hírnévért, vagy éppen tömérdek pénzért bárki bármit feldobott a HoloNet-re. Egyetlen egy dolog volt, ami hitelt érdemlő volt és valós adat. Egy szimbólum.

Ez az ősi szimbólum, aminek valaki utána tudott járni, hogy létezik-e még, megtalálható-e valahol, amint kiderült, hogy igen, már nem volt hosszú idő mire valaki megtalálta mindazt. A nyomok pedig az Onderon nevű bolygóra vezettek, ami a Független Rendszerek Konföderációjának területén volt megtalálható. Mondani sem kell, de napok alatt a környező űrt megszállták a különböző frakciók, mindenki információkat akart, a Birodalom pedig eltusolni és eltűntetni azokat. De egyelőre még senki sem tudta, hogy mennyi releváns információ van a bolygón, vagy csak a véletlen műve az egész. Igazából a bolygón található nemesi házak sem.

Éppen emiatt az uralkodóház és a többi nemesi ház engedélyt adott arra, hogy az FRK-n kívüli többi frakció követei, emberei is a bolygóra lépjenek, mindaddig, amíg betartják a helyiek törvényeit. Abban az esetben, hogyha az egyik – legyen az bármelyik – frakció megszegi a törvényeket, akkor az összest kitiltják. Így mindenkit, aki a bolygóra jött a saját frakciója előre ellátta a helyi törvények rövid változatával, illetve a lelkükre kötötték, hogy ne keressék a konfliktust.

Szerencsére a többséget ez egyébként pont nem érintette, mert nagyon szanaszét mentek és szinte alig volt interakció a különböző frakciók között, annyira szétszórva kezdtek el kutakodni, vagy diplomatákat küldtek, akik ki sem mozdultak az épületből, ahol a tárgyalásokat folytatták. Így emiatt nem nagyon kellett aggódni az első néhány nap lezajlott úgy, hogy semmi sem történt.

---

A Birodalmi, azaz Siqsa és a velük küldött mandaloriai az éjszaka folyamán érkezett meg a már rögtönzött felépített táborhoz, amit előző nap építettek fel egy hatalmas romtemplom közelében a droidok és katonák. A páros mindössze annyi utasítást kapott, hogy kutassanak fel minden leletet, ami a Triumvirátushoz köthető és semmisítsenek meg, hacsak nem mond mást az ott levő ásatás vezető. És még egy fontos dolog, tudják, hogy roppant idegesítő és kibírhatatlan, de Lord Hiuval parancsa, hogy NEM, AZAZ NAGYBETŰSEN NEM! ölhetik meg, semmilyen módon, és ha lehet a megkínzását is hagyják ki, mert úgysem használna.

Szóval ezekkel az instrukciókkal vitte le egy Lambda osztályú sikló a párost a bolygókörüli pályán levő birodalmi hajóról, ahol ők is lehetették a sajátjukat. Ha kérdezősködtek ének évadján, amikor megérkeztek senki sem felelt, csak annyit, hogy majd reggel megtudják, de most jobban járnak, ha lefekszenek aludni. Mindez olyan helyi idő szerint hajnali három volt, galaktikus standard idő szerint pedig este 11 körül, így tényleg időszerű volt. Az eső ömlött, párás volt az idő, kimenni se nagyon lehetett.

Reggel fél 8kor, éppen a legszebb álmuk közben hangos éles hang riasztotta mindkettejüket a rádióból, majd egy pörgős, lelkes női hang, hogy ébresztő és nem érdekli, hogy épp ömlik az eső két perc múlva mindenkit, aki jön a közelben levő romokhoz azokat kint akarja látni a tábor közepén. Siqsa-nak nem volt ismerős a hang, Chamm pedig azonnal megismerte, hiába csak kétszer találkozott a nővel, abból az egyik épp talán két, vagy három hete volt a Knowhere-n, Yana Garr volt az.

---

A csillagköd népe joggal gondolhatta volna, hogy az utóbbi hónapok során bőven lecseng az az ügy, hogy a Császárnak voltak gyerekei, de nem így lett. Egyre több és több információ látott napvilágot szerte a csillagködben. Ezeknek a jelentős – szinte egésze – része ugyan hamis hír volt, öt perc hírnévért, vagy éppen tömérdek pénzért bárki bármit feldobott a HoloNet-re. Egyetlen egy dolog volt, ami hitelt érdemlő volt és valós adat. Egy szimbólum.

Ez az ősi szimbólum, aminek valaki utána tudott járni, hogy létezik-e még, megtalálható-e valahol, amint kiderült, hogy igen, már nem volt hosszú idő mire valaki megtalálta mindazt. A nyomok pedig az Onderon nevű bolygóra vezettek, ami a Független Rendszerek Konföderációjának területén volt megtalálható. Mondani sem kell, de napok alatt a környező űrt megszállták a különböző frakciók, mindenki információkat akart, a Birodalom pedig eltusolni és eltűntetni azokat. De egyelőre még senki sem tudta, hogy mennyi releváns információ van a bolygón, vagy csak a véletlen műve az egész. Igazából a bolygón található nemesi házak sem.

Éppen emiatt az uralkodóház és a többi nemesi ház engedélyt adott arra, hogy az FRK-n kívüli többi frakció követei, emberei is a bolygóra lépjenek, mindaddig, amíg betartják a helyiek törvényeit. Abban az esetben, hogyha az egyik – legyen az bármelyik – frakció megszegi a törvényeket, akkor az összest kitiltják. Így mindenkit, aki a bolygóra jött a saját frakciója előre ellátta a helyi törvények rövid változatával, illetve a lelkükre kötötték, hogy ne keressék a konfliktust.

Szerencsére a többséget ez egyébként pont nem érintette, mert nagyon szanaszét mentek és szinte alig volt interakció a különböző frakciók között, annyira szétszórva kezdtek el kutakodni, vagy diplomatákat küldtek, akik ki sem mozdultak az épületből, ahol a tárgyalásokat folytatták. Így emiatt nem nagyon kellett aggódni az első néhány nap lezajlott úgy, hogy semmi sem történt.

---

A köztársaságiak kora délután érkeztek meg a bolygó egyik óceánjának partjára, ahol egy félig a tengerbe vesző város maradványai voltak. Az elmúlt pár órában a tábort építették fel, segítettek a katonáknak ebben. Még mielőtt leszálltak a bolygóra és csatlakozott volna Shani hozzájuk Jivi mestere, Je mester felhívta a figyelmét a két padawannak, hogy a kísérőjüknek furcsa kondíciója van, ha kinyúlnak az erőben, akkor halottnak fogják érezni őt. Ha lehet, akkor ne fagassák a fiat lányt erről, mert nem tud semmit erről és nem is nagyon érti. Az igazság az, hogy más sem, hogy ez miként lehetséges. A lány egyébként Jivi-vel egy idős és éppen a SIS akadémiáján tanul és ő maga is ért az Erőhasználathoz egy kicsit.

Szóval a mester ezekkel az instrukciókkal látta el őket, Shani-nak pedig mondták, hogy két Padwannal és az egyikük mesterével fog majd együtt dolgozni itt. A találkozáskor Shani felismerhette Aeyaj-t, hiszen látta, viszont a padawan semmilyen módon sem a lányt. A tábor úgy kora este 5 körülre lett kész, több lakósátor felállítva, egy irányító terem, gyengélkedő – ha kellene – energiafal a tábor köré, egy étkező és egy labor a leleteknek, hogyha lennének.

Je mester adott fél óra pihenőt a fiataloknak, hogy ezen idő alatt meditáljanak, frissüljenek fel. Ha valaki utána nézett, akkor egyenlítő körül voltak és olyan 10 óra körül fog este lemenni a nap és majd hajnali hat körül kel. Bőven lehetett találni helyet, ahol meditálhattak, pihenhettek. Je mester egyetlen kérése az volt, hogy a tábor közvetlen környezetét – 50 méter sugarú kör – ne hagyják el egyelőre. Az idő letelte után fél hatkor Je mester a tábor melletti sziklafal egyik teraszán várta a fiatalokat.

Felszerelést írjatok!

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Kicsit szokatlan volt az egyik életből átcseppenni a másikba. Elég sok mindennel egyenesbe kellett jönnöm, így az út addig, amíg a többi jedivel találkoztam ezzel telt. Végigböngésztem a híreket, és tulajdonképp arról, hogy mit is találtak a Naboon csak most tudtam meg. Természetesen mikor már egy jedi mester, Je mester személyében, is ott volt, akkor a templom padawanok számára is nyilvános ügyeiről is kérdezősködhettem. Természetesen a mesteren kívül egy másik padawan is volt ott, a sajátja, akit már korábbról, a Nabooról ismertem. Lehetséges, hogy az ott tanúsított viselkedése miatt tartotta szükségesnek a mestere, hogy most vele jöjjön. Sajnáltam emiatt egy kicsit, de bizonyára ez sokkal jobbat tesz majd a fejlődésének, mintsem az, hogy egyedül engedjék. Bizonyára nagyobb szüksége van arra, hogy egy kicsit igazgassák és segítsék, mint másnak.
A csapat, egyelőre még hiányzó tagja, több szempontból is meglepetést jelentett. Egyrészt azért, amilyen kondíciója volt, hogy halottnak tűnt az Erőben. Eddig csak egszer találkoztam ilyesmivel, mármint hogy valami halott volt az Erőben, de azok Erőszellemek voltak, vagyis ténylegesen halottak, de ezek szerint ez a személy nem az. A másik meglepő dolog az volt, hogy a másik padawannal egy idős, és Erőhasználó, de mégis a SIS-nél van, nem pedig a Jedi rendnél. Igaz, hgoy ha most került oda valahonnan, akkor kicsit öreg a rendbe kerüléshez.
A megérkezést követően csupán egy bólintással jeleztem az üdvözletet felé, majd indultam is, hogy segítsek a köztársasági erőknek a tábor felépítésében. Annyira már nem jelentett gondot, hogy olyan munkákat végezzek, amit korábban soha sem, és az emberekkel való emocionális kapcsolatokat és úgy amúgy a beszélgetéseket is könnyebben műveltem és viseltem. Tényleg sokat változhattam, ahogyan azt a mesterem is mondta.
A pihenő alkalmával nem mentem túlságosan távol, csupán egy olyan helyet kerestem, ahol nem zavarok senkit és útban sem vagyok. A meditálás amúgy is olyan dolog volt, amivel könnyedén ki lehet zárni a külvilágot. Most sokkalta fontosabb volt amúgy is, hogy rendbe szedjem a fejemben a dolgokat, hogy a padawan lehessek újra, nem pedig a twi'lek lány, aki előbb táncos, majd pincér és kidobó, aztán szerelő lett. Egy lovagnak vagy mesternek, esetleg jártasabb személynek biztosan könnyebben megy már mindez, de számomra kellett az a kevés idő magammal, hogy a helyükre tegyem a puzzle darabjait.
Fél óra múlva pedig már a teraszon üdvözöltem a mestert és a többieket, majd várakoztam, hogy beavassanak abba, hogy mit is kell majd tennünk és hová kell mennünk.

SIQSA POVOXA

Kifejezetten élveztem az új hajóm vezetését és még a birodalmi hajón való parkolás is nagyon jóra sikeredett. ID10 csipogott valami olyasfélét, hogy legközelebb jobban vigyázzak, hogy ne ő kelljen fölösleges igazításokat eszközöljön azért, hogy ne sérüljön a hajó, de erre csak legyintettem egyelőre és tartottam a hátamat jelezve neki, hogy ideje kiszállni. A kapott utasítások egy részére csak a szemöldökömet emeltem fel. Kíváncsi voltam kicsit, hogy milyen lehet ez a bizonyos ásatás vezető, ha Lord Hiuval külön parancsba kell adja, hogy ne akarja senki megölni, legyen bármennyire is idegesítő és kibírhatatlan. Bizonyára kellően hasznos lehet a nagyúr számára, ha ilyen lépéseket tesz a személyi biztonsága érdekébe.
Az csak kevésbé zavart, hogy a bolygóra, vagyis a táborba érkezést követően közölték, hogy mars pihenni, csak reggel történik bármi is. Valószínűleg ha kipihentebb lettem volna, akkor nem viseltem volna ilyen könnyedén, de jelenleg nagyon is éreztem, hogy elég sokat vezettem az űrhajót és hogy milyen hosszú utat is tettünk meg, így csak kértem, hogy mutassák meg a szállásomat.
Az alvást csak katonásan oldottam meg, vagyis úgy, ahogy akkor is szoktam, mikor a mesterem valamelyik kiképzőhelyén tartózkodom, annak érdekében, hogy minél hamarabb kész lehessek amennyiben szólnak. Erre pedig nem is kellett olyan sokat várni, vagyis az alvás miatt nem tűnt olyan sok időnek, de reggel fél 8 volt, amikor az éles hang ébresztett, majd egy női, amint ad két percet az indulásig. Csak tippelni tudtam, hogy valószínűleg ő az ásatás vezető, de ettől függetlenül két perc bőven elegendő volt ahhoz, hogy elkészüljek, hiszen direkt úgy voltam, hogy másodpercek alatt készen állhassak bármi is történjen.
- Önnek meg nyilvánvalóan fogalma nincs az illemről a Birodalomban. - vetem oda a mandaloriainak aki bizonyára nekem intézhette a szavait, hiszen senki sem volt rajtunk kívül kint miután elhagytam a szállásomat. Akár ha azt nézzük, hogy Becsületőr vagyok, akár ha azt, hogy Urdrarr, vagy azt, hogy az egyik Sötét Tanács tagjának a tanítványa, minimum egy meghajlás ajánlott. Csupán azért nem követi mindezt egyből komoly büntetés, vagy hasonló, mivel egy mandaloriairól van szó és ők szövetségesek, nem pedig birodalmi állampolgárok. Tulajdonképp arra is csupán most jöttem rá, hogy ő volt az, akit velem együtt lehoztak a birodalmi hajóról, csak semmi jelentőséget nem tulajdonítottam neki az úton lefelé. Igazából most sem tűnik olyannak, aki megérdemelne bármennyit is.
Az ásatás vezetőt csak biccentéssel üdvözlöm, már amennyiben legalább ő tisztában van az illemmel és megfelelően köszönt. Nem kérem, hogy úgy bánjon velem, mint egy nagyúrral, de legalább egy normális köszöntést elvárok azért. Főleg, hogy a páncélom és a köpeny is elég jól jelzi, hogy a rendfenntartók magasiskoláját végzem.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Mind a ketten megérkeztek a kinti részre, ahol most is szakadt az eső. A tábor belsejének közepén egy hatalmas esernyővel Professzor Yana Garr ácsorgott és éppen egy droiddal – egy K-2SO-val – vitatkozott, hogy a droid mennyire rosszul tartja az esernyőt és így vagy nem lát, vagy pedig éri éppen az eső. Ez nagyjából pont lefedte azt, amit Chamm tudott a nőről, hogy ez tökéletesen illik hozzá. Siqsa is hallhatott róla, hogy a csillagköd legjobb urdrarr szakértője régészeti szempontból és jelenleg Lord Hiuvalnak dolgozik. Hogy mit az rejtély, ami nem meglepő, hiszen a rejtélyek szférának dolgozik. Chamm szavaira a nő megforgatta a szemeit és lemondóan sóhajtott fel. Már ebből látszott, hogy megismerte, ami nem volt nehéz, hiszen most alig két hete találkoztak a Port Nowhere-n.

- Igen, roppant sajnálatos módon most emlékszem magára…. – forgatta a szemeit. – Magát mégis ki küldte, ezt a helyet felfedezni kell, nem pedig szétlőni! Úrnő, ha megkérhetem, ha a mando bármit próbálna szétlőni szúrja le!

A kezével intett, hogy jöjjön a páros utána, a droidra pedig rászólt, hogy meg ne próbáljon lemaradni, mert nem akar elázni. Ha a páros követte, akkor Yana az irányítóba vezette be őket, de nem ment be teljesen a benti részre, csak a külsejénél az egyik panelhez, ahol behozott egy épület képet, aminek a belsejéből türkiz fény pulzálva világított kifelé.

- Ez a hely itt van úgy fél kilométerre ide a fákon túl. Fogalmunk sincs mi okozza a fényt, elektromosság az biztos, mert a droidok kisültek, vagy ami bejutott túl nagy interferencia miatt nem tudott felvenni semmit. Mi fogunk bemenni és megnézni, hogy mi van ott. - mondta hatalmas lelkesedéssel.

---

Je mester, mint ígérte a sziklapárkányon ült lótuszülésben. Éppen meditált. A két fiatal lány volt az, aki elsőre megérkezett, Jivi még nem, a bázis felépítésében sem nagyon segédkezett, inkább csak csöndben elvonult, hogy ne legyen útban. Amint a lányok megérkeztek a mester intett a kezével, hogy a fiatalok csatlakozzanak hozzá. Három nagyobb párna volt kitéve, olyan, amihez a padawanok a jedi templomban is hozzá szokhattak és ott nagyon sokan használták is meditáció közben. A párkányról egyébként gyönyörű látkép nyílt a félig elsüllyedt városra, ami a kutatás elsődleges célja lesz majd. Ami feltűnhetett mindenkinek, de főleg Jivi-nek és Aeyaj-nak, révén nem az első efféle munkájuk, hogy meglehetősen kevés gépet hoztak magukkal. Láthatóan mindez Je mestert nem zavarta, a teljes békét és nyugalmat árasztott magából, ami a fiatalokra is átragadhatott.

- Bizonyára mindannyian észleltétek, hogy a Naboo-i küldetéstől eltérően itt mások lesznek a módszerek. Kevés gép, most sokkal inkább az Erőre fogunk hagyatkozni, mind a hárman erőérzékenyek vagytok, és még az ügynökjelölt ifjú hölgy is ért ehhez valamennyire. A mostani küldetés során a ti képességeiteket fogjuk pallérozni, azok segítségével fogunk mindent megtenni.

A fiatalokra nézett, hogy mit is fognak szólni mindehhez. Megvárta amíg kapott, vagy éppen nem reakciókat, utána folytatta.

- Valószínűleg ilyesmit soha sem csináltatok, össze fogunk kapcsolódni az Erőn keresztül, hogy még jobban, hatékonyabban tudjatok meditáció közeli, vagy épp már meditációs állapotban kinyúlni az Erőbe és megvizsgálni a környéket. Segíteni fogok ebben nektek. Ha van kérdésetek tegyétek fel, ha nincs, akkor kezdjétek el, a Padawanom is minden bizonnyal mindjárt csatlakozik hozzánk.

Türelmesen pillantott a párosra, ha volt kérdésük, akkor pedig részletesen fog majd ezekre válaszolni.

Remélem nem gond, ha Yana-val nem írok külön, hanem a mesélőiben lesz benne az ő reagja is. (Imp rész.)

statisztika:

AEYAJ’GAMU

A helykínálatra egy "Köszönöm" keretében helyet foglaltam az egyik párnán lótuszülésben. Kicsit szokatlan volt, hogy nem azzal kezdőik az egész dolog, hogy egy tiszt kioktat, hogy kevés felszerelést hozok magammal, ami azt illeti merőben kevesebb volt itt a felszerelés, mint akkor. Viszont mindezt nem tettem szóvá, hiszen bizonyára a jelen lévő jedi mester, akiből kellemes béke és nyugalom sugárzik, biztosan tudja, hogy mit is csinál.
- Ez roppant érdekesnek hangzik, mester. - szólaltam meg, hiszen kicsit kíváncsi is voltam, hogy mindez mit is fog jelenteni, hiszen ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, viszont a jövőben biztosan nagy hasznát vehetem mindannak, amit itt megtanítanak majd nekünk. Pusztán az Erőn keresztül elérni valami ilyesmit tényleg érdekesen hangzott. Igaz, hogy legutóbb még a zár kinyitása is jelentős stresszt jelentett, viszont bíztam abban, hogy egy mester jelenlétében mind emiatt nem kell majd aggódnom, vagy ha mégis, akkor megértő lesz.
A szavaira csak a szemeim lehunyásával jeleztem, hogy részemről kezdhetünk, persze ha az ügynök lánynak voltak kérdései, akkor azokat és a mester rá adott válaszait meghallgatom. Hasonló dolgot a régi mesteremmel már csináltam, bár nem ilyen céllal, mindössze annak érdekében, hogy a velem történt eseményeket vagy a küldetések alatt tapasztalt dolgokat jobban átadhassam. Vagyis az sokkal személyesebb dolog volt, mint amit most Je mester felvázolt.
Amennyiben a kérdéseknek vége lett, ha voltak, és elkezdhettük a dolgot, akkor megpróbálok kinyúlni az Erőbe és mindent úgy csinálni, mintha meditálnék, csupán közben igyekszem azzal is próbálkozni, hogy a jelenlévőkkel összeköttetésbe kerülhessek az Erőn keresztül.

SIQSA POVOXA

A mandaloriai a későbbiekben sem nyerte el a tetszésemet. Most már kicsit jobban értem, hogy miért csak harci és képzési technikákat szemezgetett a mesterem tőlük és nem tulajdonképpeni viselkedési normákat is, hiszen így is kellően sok a tiszteletlen és ostoba ágyútöltelék a Birodalomban, akiket rendszerint gyökerestül kell kitépni, mint amennyi szükséges. Így a szavaira csak sóhajtok, mintsem érdemben cselekszem.
A férfi és a nő kis közjátékára, valamint arra, hogy az ásatásvezető felkért arra, hogy amennyiben a mandaloriai lövöldözni kezd, akkor szúrjam le, valamint az említett erre való válaszára, csak amolyan kérdőn, mintha csak azt kérdezném, hogy "Komolyan?" emeltem fel a szemöldökömet, de válaszra cseppet sem méltattam a dolgot. Egyrészt nyugodtan el tudom dönteni magam is, hogy kit kell leszúrnom és kit nem, valamint hogy mikor, másrészről pedig az urdrarrok nem azon csoportjába tartozok, akik csak úgy, értelmetlenül elkezdenek vagdalkozni. Valószínűleg, ha nem kerültem volna soha az igazságszolgáltatási szférába, akkor lehet, hogy olyanná váltam volna, most viszont sokkal komolyabb szabályoknak és elvárásoknak kellett megfelelnem.
- Másfajta eszközökkel is próbálkoztak, vagy csak droidokkal? A szavaiból ítélve még senkit sem küldtek be, így azt biztosan nem tudják, hogy implantokra és fegyverekre, esetleg páncélokra mindez milyen hatással van. Remélhetőleg szerencsénk lesz, máskülönben fáklyákkal rohangálhatunk és a szkenerek sem fognak működni. - szólaltam meg végül, inkább csak hangosan gondolkodva, mint tényleges párbeszédet folytatva. Ha mégis csak kisülne minden technológia akkor a mandaloriainak is meggyűlik majd a baja, hiszen sisak nélkül kell a páncéljában meneteljen, ahogy ez rám is igaz, bár számomra annyira nem zavaró a dolog, csupán leveszem a sisakot és kész. Fegyver szempontjából sem jelent gondot az egész.
- ID10. Jobb ha kikapcsolod magad teljesen. - a következő szavaim már parancs jellegűek voltak és a hátamon pihenő droidak szóltak. Nem akartam fölöslegesen költeni a javításra, ha lehetőség volt mindezt elkerülni, és az is lehetséges, hogy később majd lesz alkalom újra bekapcsolni őt a sérülés esélye nélkül és akkor hasznunkra válhat.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Chamm próbált javítani a helyzeten Siqsa-val szemben, de a nő láthatóan nem kifejezetten volt minderre vevő.
- Najó, ha valaki lő ránk azt szétlőheti, de a leletekre, falakra és effélékre vigyázzon! – mondta.
Odabent az eligazítóban Yana elő is adta, hogy mi a feladat, hova kell menniük. Az elhangzottak után láthatóan az ő kivételével mindenkinek voltak gondjai és aggodalmai ezzel az egésszel kapcsolatban. Chamm nem mondta ki őket hangosan, de Siqsa igen. A professzor minderre szélesen vigyorodott el.
- Akkor mi lenne az izgalom ebben? – kérdezte halálosan komolyan. – Abban nincs szórakozás, hogy más végezze helyettünk a munkát. Olyan embereket kértem a munkához, akik nem félnek egy kis kihívástól. Úgy látszik a logisztikánál, vagy a csáposéknál valakik hibáztak…
Egy pillanatra megvakarta a tarkóját és a közelben levő terminálról lekért néhány adatot egy datapadra. Az nem látszott, hogy micsoda, vagyis annyira nem lehetett kivenni, Siqsa megismerhette, hogy egy az ősi urdrarr egyik dialektusában íródtak a dolgok.
- Ami azt illeti nekem is van mechanikus karom és kibernetikus beültetésem, de meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmire rákérdezzek. Nem lenne magából jó kalandor és kincsvadász. Ugye Chamm? – vigyorgott a végén a fickóra.
Nem mintha úgy gondolta volna, hogy a férfiból jó lenne, vele inni volt jó…
- A felszerelést már oda vitettem, így azzal nem lesz gond, akár indulhatunk is – monda.
Igazából meg sem várta, hogy a többiek mint mondanak minderre magára kapott egy esőkabátot és elindult a templom irányába.

---

Az igazából nem volt meglepő, hogy amire Aeyaj gondolt az sokkalta személyesebb dolog volt, Je mester nem ismerte sem Shani-t, sem pedig Aeyaj-t, így velük nem is tudott volna olyan szintű belsőséges kapcsolatot most is néhány perc, vagy éppen óra alatt létrehozni. Shani volt az, akinek még volt kérdése a dologgal kapcsolatban, ami az állapotát figyelembe véve annyira nem volt meglepő. Azonban Je mester kedvesen csóválta meg a fejét a lány szavaira és igyekezett megnyugtatni őt.

- Nem kell aggódnod, az állapotod nem fertőző és nincs kihatással másra. Talán nehezebben érnek el téged az Erőn keresztül és kevésbé vannak rád hatással. Esetleg lehetnek olyan következményei amennyire tudom, hogy az érzelmeidet elveszted, de úgy tudom, hogy ezt figyelik, így nem kell aggódni. Szóval talán csak nagyobb koncentrációra lesz szükség a részedről. De amint elkezdjük a gyakorlást kiderül.

A férfi közben a tábor felé pillantott és némileg rosszallóan csóválta meg a fajét. Ha a két lány hátrapillant, akkor rájöhetnek, hogy miért, a padawanjának még mindig híre se hamva nem volt. A férfi éppen ezért egy kecses, könnyed mozdulattal felállt az ülő helyéből és elindult a táborba.

- Bocsássatok meg egy pillanatra mindjárt viszajövök – mondta közben.

Sietős léptekkel ment be a táborba, arra a részre, ahol Jivi volt. Amint megérkezett lenézett a padawanjára.

- Tíz perce elkezdtük az órát padawan, ha most nem jössz, már nem is kell odajönnöd, mert csak megzavarnád azoknak a figyelmét, akik tényleg tanulni szeretnének és mindent újra kellene kezdeni. Szóval azt hiszem, hogy kellően türelmes voltam én és a rend is veled. De ez így nem mehet tovább, már másokat is hátráltatsz. Én ennél többet nem tudok már segíteni, minden csak rajtad áll.

Választ sem várva fordult meg és indult vissza a lányokhoz a sziklapárkányra.

Remélem nem gond, ha Yana-val nem írok külön, hanem a mesélőiben lesz benne az ő reagja is. (Imp rész.)

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Csendesen figyeltem a körünkben kialakult beszélgetést. A farghul lány, Shani, talán az egyik legjobb személyt fogta ki, akiről érdeklődhetett, hiszen elég köztudott volt a templomban, hogy Je mester a három fő irányból melyiken indult el és melyiket képviseli. Az Erőben levő dolgok, valamint az ahhoz kapcsolódó tudása valószínűleg kellően mélységes volt, feltehetőleg ezért is tudott a puszta jelenlétével nyugalmat sugározni a környezetére és ránk is. Amikor egy mester tudásával és/vagy képességeivel találom szembe magam, akkor mindig eszembe jut, hogy még milyen sok tanulnivaló és fejlődés áll előttem.
- Rendben, Je mester. - szólaltam meg miután a jedi közölte, hogy egy rövid időre magunkra fog hagyni. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért is teszi mindezt, és igazából sajnáltam is kicsit Jiwit, hiszen valami komoly gond lehet, ha a mesterét is képes emiatt megvárakoztatni. Nem hiszem, hogy valami fizikai baja lett volna, hiszen akkor biztosan értesítettek volna róla, így valószínűleg a belül dolgozó erők azok, amikkel gondja van, és ami ilyen viselkedést vált ki belőle.
- Nincs érzelem, béke van. - mosolyogtam a végül megérkező és elnézést kérő Jivire és egy kacsintást is társítottam mellé, majd lehunytam a szemeimet és újból azzal próbálkoztam, hogy kinyúljak az Erőbe és lehetőleg azon keresztül elérjem a többieket, beleértve a most érkezett padawant is.

SIQSA POVOXA

Kifejezéstelen arccal néztem a professzorra a szavait követően. Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen a stílusa, hogy szándékosan, vagy tudat alatt provokálja a körülötte levőket, vagy csupán a szövegértésével van-e a probléma. Fogalmam sincs, hogy melyik szó vagy mondat volt, amelyik arra a következtetésre juttatta, hogy mást küldenék oda, vagy én nem akarnék menni. Kellően képzett és felszerelt voltam ahhoz, hogy fegyverek nélkül is megéljek.
- Pedig én azt gondoltam, hogy a maga foglalkozásában fontos az elővigyázatosság. Sose gondoltam volna, hogy a kincsvadászokra és kalandorokra az jellemző, hogy felkészületlenek lennének. Mindig tanulunk valamit, nem igaz? - a szavak csak úgy követték egymást, és nem is gondolkodtam olyannira rajtuk, mint más esetben feltehetőleg kellett volna, viszont itt nem voltak ilyen kötelességeim. Az arcomon az egyik szemöldököm futott fel mindössze, de az csupán azért, amit korábban láttam, amikor a professzor valamiket behozott és odapillantva felismertem, hogy az ősi urdrarr egyik dialektusa lehetett, de ahhoz nem volt elég időm, hogy a tartalmát is kideríthessem.
Az indulásra szerencsére sokat nem kellett várni, mert hamarosan a nő közölte, hogy indulhatunk is és neki is iramodott. Csupán csendesen követtem bármi nemű  válasz vagy kérdés nélkül. Azt igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy mögöttem a mandaloriai a páncéljával a sárban cuppog, mint valami kis állat, de mégsem várhattam el, hogy majd csendesen és árnyékszerűen fog jönni utánunk nem igaz? Egyáltalán miért is várok el én olyan sokat az emberektől? Leszokhatnám végre ezt a dolgot...

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Yana arra, hogy nem kapott rendes választ Chamm felől, csak legyintett egyet. Lehet, hogy csak költői kérdés volt a részéről, ez már nem fog talán soha sem kiderülni. A stílusa alapján Siqsa-nak lehet, hogy beugrik valami, hogy hallott már a nagyszájú neveletlen archeológusról, igaz nem a munkássága miatt pletykálnak róla a saját szférájukban, hanem amiatt, hogy nagyon sokaknak nyílt ki már a bicska a zsebében miatta, de nem tehetnek ellene semmit, mert éppen Lord Hiuval kedvence. Lehet, hogy a „csápost” is éppen ezért tűri el tőle. A nő újra csak legyintett egyet, ezúttal Siqsa szavaira. Ha mindezek után már tényleg nem volt semmi sem, akkor el is indulhattak Yana után. Chamm rögtön követte, így valószínűleg Siqsa haladt leghátul, hacsak nem zárkózott fel valamelyik személy mellé, de megtette és beelőzte a Mandaloriait. Az út röviden és tömören: borzalmas volt. Kissé jobban kifejtve nem csupán sáros, de a talaj agyagos volt, így mindenki csúszkált rajta, így a mandalor istenségből is csúszkáló istenség lett, Siqsa pedig csak az Erőnek hála tudott egyenesen haladni a legtöbbször. Mire megérkeztek a templomhoz,

A templom valóban érdekesen nézett ki – lásd a képen is – egy kisebb szigeten volt megtalálható, amit mind a két oldalról a folyó határolt, belülről pedig kékes fény világított ki, ami még most a nappali fénynél is tökéletesen látszódott. A templom romjai előtt nagyobb tér volt, aminek a kövezete még úgy nagyjából megvolt, csak a növények nőtték be itt-ott, ami még csúszósabbá tette az egészet

Itt ezen a téren fel volt állítva egy sátor, amiben több csomag felszerelés volt szétszórva táskákkal. Lámpák, világító eszközök, mászó hám, kötél, drótok, megmondhatatlan régészfelszerelések. Mindenből volt több, így a páros nyugodtan válogathatott magának, hogyha akart, nem kellett attól félni, hogy valami elfogy.

- Akkor mindenki hozzon, amire szüksége van sé indulunk befelé – mondta lelkesen.

//Olyat is lehet leírni, amit most itt nem írtam le, aztán ha nagyon specifikus dolgot választotok, akkor max azt mondom, hogy az nincs.//

---

Je mester nem volt túl elégedett amiatt, hogy Jivi kihúzta magát a táborépítésből, hiszen bőven volt olyan dolog, amit a méretéből adódóan a fiatal padawan is megtehetett volna. És fel is hívta a figyelmét arra a mester, hogy igyekezzen az efféle komplexusait maga mögött hagyni, mert nem fog az előnyére válni és az elfutás helyett inkább gondolkodjon és cselekedjen. Ő maga sem áll ki a munkából csak azért, mert magas és a legtöbb helyre le kell hajolnia. Ezek miatt és egyéb okokból Jivi-nek nem ment a meditációs gyakorlás, még csak meditálni sem tudott, nemhogy lebegtetni magát. Minden egyes alkalommal, amikor nekiállt volna lebegtetni magát visszazuhant a földre. Ezen felül, ahogyan folyamatosan a jövőre gondolt rossz érzések kerítették hatalmába. Végül megérkezett a mestere is és mentek a többiekhez miután a padawan bocsánatot kért azért, hogy nem jelent meg időben ott, ahol a többiekkel együtt meg kellett volna. A bocsánatkérésre ezúttal csak egy rövid, de valamiért baljósló biccentést kapott a mesterétől.

Végül Je mester és mögötte a padawanja is megérkezett a két lányhoz és így mindenki végre helyet tudott foglalni. A két lány most annak köszönhetően, hogy nekilátott már lenyugtatni és elcsendesíteni az elméjét érezhették, hogy valami gond van Jivi-vel, túlságosan nagy a zavar az Erőben körülötte. Nem kifejezetten sötét oldali, de akkor is érezni, hogy súlyos terhek nyomják a vállát és valamiért nyugtalan, még akkor is, ha ő maga minderről nem is tud és nem is érzékeli.

Ezek után már semmi sem akadályozta meg a társaságot, hogy elkezdjék, amit kellett. Jivi miatt Je mester újra elismételte azt, hogy a padawanja is tisztában legyen a dolgokkal. Amint nem voltak kérdések és mindenki tisztában volt a dolgokkal tényleg nekiállhattak. Ahogyan a hölgyek kinyúltak az Erőbe szinte azonnal érezték Jivi zavarát, frusztrációját, hogy nem találja a helyét, a megfelelési kényszert és minden negatív érzelme rájuk zúdult hihetetlen nagy erővel. Alig fél perc után a meditáció megtört számukra.

Jivi is kezdte érezi, hogy minden, ami az elmúlt hónapokban érte az most sokszoros erővel jelentkezett nála. Frusztráció, a zavar, ingerültség. Sajnálatot érzett az Erőn át, nem tudta meghatározni, hogy kitől is jön, lenézést, hogy ő meri magát Jedinek nevezni, hogy szégyent hoz a teljes Rendre. Láthatta a mesterét, ahogyan felsóhajt és némileg rosszallón megcsóválja a fejét, érezte, vagyis inkább tudta, hogy a mestere már lemondott róla, ahogyan mindenki, egyedül van, senki sincs vele, a kisebbségi komplexusa hihetetlenül felerősödött és képtelen volt arra, hogy a rosszon kívül bármit meglásson.

Ő nem is nagyon érzékelte, fogta fel, csak a lányok, hogy Je mester felpattant a helyéről és a város felé kapta a fejét, majd megpördült abba az irányba. Shani és Aeyaj még nem érzett semmit, nem tudta, hogy miért, Jivit pedig éppen a saját démonai marcangolták, így ő jelenleg azzal volt elfoglalva.

- Szakítsátok meg az Erővel a kapcsolatotokat, teljesen, most! – parancsolta hadarva.

AEYAJ’GAMU

Jivi megérkezése sajnos több gondot jelentett, mintsem jót. Igaz, hogy, újabb felvázolást követve, elkezdhettük a közös meditációt a feladat érdekében, de a kis szőrmókban dúló és már-már egyenesen tomboló érzelmek nem hogy megnehezítették a dolgot, hanem egyenesen lehetetlenné tették. Így közel sem lepett meg, hogy egy idő után kénytelen voltam abbahagyni a meditációt. Rhyssának köszönhetően így is éppen elegendő érzelemmel kell megtanulnom boldogulni, nincs szükségem egy olyan tanítvány negatív érzéseire, aki egyértelműen hiányzott azokról az órákról és képzésekről, amikor ezt tanítják a jediknek. Ennyit még én is tudok, pedig nekem sohasem volt rá szükségem, talán csak az utóbbi időben, de az eddig eltöltött évek segítenek kordában tartani azt, amit kordában kell tartani.
Csak sóhajtottam és a fejemet ingattam mindarra, hogy emiatt lesz aláásva az egész dolog, vagyis inkább csak a meditációs, egymásra hangolódásos dolog. Az viszont meglepett, hogy a mester felpattant a helyéről, ami egy ilyen magas személy esetében elég látványos dolog. Viszont nem a tanítványa miatt, szerencsére, aki viszont eléggé használhatatlannak tűnő állapotban volt jelenleg.
A másik lányhoz hasonlóan és is talpra álltam és csupán felkészültem arra, hogy mi is történik majd, vagy milyen utasítást ad majd Je mester, hiszen jelen helyzetben ő volt az, akinek az utasításait kellett követnünk, nem lett volna helyes önálló és esetleg meggondolatlan cselekedetekre. Így inkább arra figyeltem, hogy lehetőleg valaki arra az oldalra is figyeljen, amerre esetleg védtelenek lennénk, de fegyvert egyelőre nem fogtam.

SIQSA POVOXA

A sárban való tocsogást szótlanul viseltem. Szerencsére a képzésem, valamint az Erőre való időnkénti hagyatkozás segített abba, hogy úgy tűnjön, mintha számomra meg se koccanna a dolog, míg a többiek esetlennek tűntek így mellettem. Most már értem, hogy egyes urdrarrok miért tudják olyan magabiztosan a magasban tartani az orrukat anélkül, hogy megtöltenék, mondjuk egy marék sárral.
A tábor nem volt nagy szám, olyan volt mint a többi, de a templom annál érdekesebb volt. Néhány évvel ezelőtt valószínűleg füttyentettem volna egyet a láttán, vagy olyan kislányosan ujjongtam volna, mint az ásatás vezetője, de ehelyett csak csendesen elindultam a felszerelések irányába.
Megvolt az elképzelésem arról, hogy miket is akarok, így nem kellett vaktában válogatnom, vagy olyan helyzetekre gondolnom, aminek van valamekkora esélye és ezért "feltétlen" kéne arra is felszerelés. Huzalpuskát kértem, alkarra/kézfejre és lábbelire szerelhető szögecses eszközt mászáshoz, némi kötelet és hevedert, valamint pár apróságot ami még a mászáshoz ajánlott (szögek, csákány, ilyesmi). Fényforrás miatt nem aggódtam, hiszen ha csak kevés fény is van, abban is jól látok, ha pedig a droidom is működőképes lesz benn, akkor meg benne van fényforrás ha szükséges. Mivel még arra is volt idő, így ami olyan volt, a páncélomon belül és kívül, elektronikai rendszer azt kikapcsoltam. Inkább megvárom azt, hogy a többiek felszerelése miképp viselkedik majd, mielőtt az enyémet kockáztatnám. A nő azt mondta, hogy beültetései vannak, a mandaloriainak meg ott a páncélja, amiket általában elég jól fel szoktak szerelni, bár nem bocsátkozom arra, hogy ezt biztosra vegyem ennél az alaknál, így csak feltételezés. Odabenn úgyis kiderül.
- Akkor indulhatunk. - szólaltam meg miután remélhetőleg a mandaloriai sem időzött sokat, és abban szinte biztos voltam, hogy a nőnek közel annyi idő nem kell, mint nekünk, hisz ő biztosan már előre előkészítette az eszközeit magának.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Az úton valóban Siqsa tudott az Erőnek hála a legjobban haladni, de Yana és Chamm is eléggé jól boldogult, így senkinek sem kellett tulajdonképpen semmilyen segítség. Mindenki össze tudta azt a felszerelést szedni, amit elképzelt magának. Yana is hasonlókat vett magához egy hátizsákban, mint Siqsa, mászó felszerelés, világító rudak, ő még régészeti csomagot is tett le magának, illetve olyan eszközöket, amikkel archaikusabb módon is lehet dolgokat rögzíteni, mintsem a droidok. Néhány percbe tellett mire mindenki összepakolta a felszerelést és magához vette őket. Az eső szakadatlanul ömlött tovább, mintha nem lenne holnap, egy picit sem csitult. Az égen villámok cikáztak végig és már dörögni is kezdett, nem csak sima nyári zápor volt.

Yana mindezzel nem törődött, hanem el is indult a templom felé remélhetőleg a többiekkel. A fénynél mindenki elvakult, akinek volt a páncéljában olyan szenzor, vagy bármi, ami tudta a fény erősségét csökkenteni a sisakon belül, akkor az a személy nem. Pár méter után az erős fény csillapodott és már mindenki hamar hozzászokhatott a fényekhez.

Bent a templom falai, padlója és plafon is kék kristályokból állt, olyan volt az egész, mintha jég lenne, de kristályok voltak. Ezek világítottak és ez világított odakintre is. gyönyörű látványt nyújtott, még senki sem látott ehhez foghatót korábban. Viszont a kellemetlenség máris meglátszott, a páncélok rendszerei, minden, ami energiát használt kezdett megőrülni, még a kommunikáció sem működött a kristályok okozta sugárzás miatt. Így már érthető volt, hogy miért nem működött semmi.

Ez a kristályokkal teli folyosó nagyjából húsz métert haladt befelé,

---

Jivi bármennyire is próbálta legyűrni az érzéseit nem sikerült, sőt azok egyre és egyre erősebbek voltak. Kezdett belőle egyre erősebben előbukkanni a frusztráció, hogy nem megy semmi, hogy arra is képtelen, hogy uralja az érzelmeit. Azonban ekkor még valami mást is érzett, akaratlanul is dühös lett magára, a többiekre, ahogyan érezte felőlük, hogy nem örülnek annak, hogy tönkretette a gyakorlatukat. És emiatt, hogy a dühöt érezte, valami hátramaradhatott a rakatából talán, mert ez a pillanatra felbukkanó düh gyűrte maga alá. Hirtelen olyan szintű erőt érzett magában, amit még soha sem. Úgy érezte, ahogyan a düh körbeölelte, hogy bármire képes, ez az érzés elsöpörte a kisebbségi komplexusát, a magabiztosság hiányát. Jó néhány pillanatig, ahogyan saját magát látta maga előtt szánalmas korcsnak tartotta magát a saját önön gyávasága és tettei miatt. Hogy semmire sem volt jó, miközben itt van ez a hatalmas erő, csak épp másfajta érzelem kell hozzá, amit próbált mindig is elfojtani. Ezt az erőt ráadásul könnyebb volt meglovagolni a saját szolgálatába állítani, mintsem megpróbálni elfojtani…

Amíg Jivi továbbra is a saját démonaival harcolt és küzdött, addig a két lány tette, amit mondott Je mester és megszakították a kapcsolatot az Erővel. Még szerencsére az utolsó pillanatban, hiszen akkor már ők is érezték azt a hihetetlen nagy Erőt, amivel még nem találkoztak korábban a romok irányából. Így a szaglászás és a fegyver elővétele felesleges volt, már ők is tudhatták, hogy ez nem élőlénytől származik. Aeyaj érezhetett hasonlót, csak jócskán tompábbat a Jedi templomban.

Egy Erő Nexus.

Így már érthető volt Jivi állapota is, a Nexus növelte fel az érzelmeket hihetetlenül sokszorosára. Bár az is lehet, hogy az ő benne levő alapból negatív érzelmek ébresztették fel a szunnyadó Nexust. Ahogyan múltak a pillanatok Jivi felől határozottan sötét oldali zavart és hullámokat lehetett érezni az Erőn át még úgyis, hogy nem volt a két lány kinyúlva. Je mester odalépett a tanítványához és finoman rázta meg, de Jivi nem reagált erre.

- Próbáljatok védekezni, most! – mondta.

Ebben a pillanatban olyan szintű Erő száguldott végig a helyen, amit Shani utoljára akkor érzett, amikor a rakata és Lord Xeth csaptak össze a Szellemholdon, de talán ez még erősebb volt annál is. A társaság szerencséje az volt, hogy ez az egész semleges Erő volt, nem sötét oldali, vagy világos. Ahogyan az Erő robbanás végigszáguldott a sziklaparton és a táboron, mindenki elvesztette az eszméletét…

Nem tudni, hogy mikor tértek magukhoz, de a fejük felett csillagokat láttak és nem a tengerpart mellett levő sziklapárkányon voltak, hanem átlagos magasság mellett nagyjából derékig, vagy mellkasig érő nádasban tértek magukhoz, miközben alacsony, bokáig érő vízben feküdtek. Mindenkinek mindene elázott és a fejük kegyetlenül sajogott, most már Jivi is magánál volt teljesen.

AEYAJ’GAMU

Úgy tűnt, hogy a másik padawan teljesen elvesztette a kontrollt. Nem tért magához és egyre erősebb és feltehetőleg problémát jelentő sötét oldali rezgések érkeztek az irányából. Az, hogy nem vettem elő a fegyveremet valóban jó megoldásnak bizonyult, hiszen a problémát nem egy tárgy vagy személy okozta, hanem valami oylasmi, amivel szemben vajmi keveset tudunk tenni. Egy Erő Nexus. A tudásom eléggé limitált az ügyben, hiszen még nem volt szerencsém ilyesmivel élőben találkozni, már ha a Ruusanos rövid áthaladást leszámítjuk, az viszont teljesen másmilyen volt, hiszen ott csupán erőszellemek kószáltak, akik aztán ellenségesek lettek Rhysnek hála.
A védekezési parancsra nem igazán tudtam mit is tegyek valójában. Fizikailag is és mentálisan is próbáltam védeni magamat, de nem igazán tudtam, hogy ilyen helyzetben mi a jó megoldás, hiszen általában nem szoktunk metafizikai jelenségek ellen hadviselést folytatni. Vagy legalábbis ilyesmik ellen nem.
Elég hamar rájöttem, hogy gyakorlatilag semmiféle kellő védelemmel nem rendelkeztem azzal a hullámmal szemben, ami elárasztott mindent. Még fel sem foghattam az egészet, amikro már nem is volt lényeg, hogy fel tudom-e fogni vagy sem, mert elvágták a fonalat és véget ért a film.
Az első dolog, amit éreztem azután, hogy akár csak halványan is visszanyertem az eszméletemet, az a fejfájás volt. Nem is tudom, hogy mikor éreztem utoljára ilyent, de határozottan kellemetlen volt minden szempontból. Ezután következett az, hogy éreztem, hogy valami folyadékban, folyadékon lebegek és lévén nem igazán éreztem azt, hogy ennek különösebb jellegzetes illata lenne, így feltételeztem azt, hogy víz. Az pedig, hogy a ruhám egészen a bőrömhöz tapadt bizonyossá tette, hogy valószínűleg teljesen eláztam.
- Fogjuk rá. - válaszoltam Jivi kérdésére mikor végre a sajgó fejem okozta zavar mellett fel tudtam fogni, hogy mit is mond. A szememet kinyitva először a nádast láttam meg, amiben voltam és csillagos eget. Elég jó kérdés, hogy mennyi idő telhetett el a sziklapárkányon történt események óta és, hogy onnan hová is kerültünk, mert ez határozottan nem az a hely.
Igyekeztem, az alámerülést lehetőleg elkerülve, feltápászkodni és megvizsgálni azokat az eszközeimet, amik esetében káros lehet a nagy mennyiségű víz vagy elázás, hogy érdemes-e azzal próbálkozni, hogy bekapcsoljam, vagy esetleg szárítást vagy száradást érdemelnek, mielőtt meggondolatlanul bekapcsolnám azért, hogy a víz tönkretegye benne az elektronikát. A ruhám jelenlegi elázott állapota egyelőre nem volt fontos, hiszen nem volt mire lecserélni és nem egy nádas a legmegfelelőbb hely arra, hogy megszáradjanak. Közben azt is igyekeztem felmérni, hogy a többiek merre vannak és milyen állapotban, Jivi elég jól lehet ha már beszél és érdeklődik, de az ügynökről és a mesterről még nem tudtam, hogy merre és hogy vannak. Ezenkívül az is érdekel, hogy mégis mi van a környezetünkben, vagyis a semmi közepén vagyunk valahol, vagy van-e valami amit láthatunk és ami alapján tájékozódhatunk, vagy civilizáció bármi nyoma.

SIQSA POVOXA

A templomba belépve a kezemmel próbáltam tompítani a fényt, ami nagyon igyekezett teljesen magára vonni a figyelmemet, az erősségével kizárva minden mást. Néhány métert kellett félvakon befelé haladnunk amíg végre valahára sikeresen csillapodott annyira, hogy mást is fel tudtam fogni a környezetemből nem csak ezt a jelenséget. Elképesztő volt a kék kristályok által nyújtott dekoráció a padlón, a falakon és a plafonon is. Sajnos hamar jelentkeztek a mellékhatások is, hiszen hamarosan a vizoron kezdtek megjelenni a hibaüzenetek és kezdett eléggé össze-vissza működni, így jobbnak láttam azt is kikapcsolni. Szerencsére ez annyira nem korlátozott, hiszen a szenzorokon és apró kiegészítésen kívül egy teljesen normális páncél volt az egész, semmi több, így nem nehezít semmiben sem. Arra kíváncsi voltam, hogy a mandaloriai leveszi-e a sisakját a jobb érzékelés miatt, vagy inkább hősiesen, de ostobán, tűri majd a hátrányait annak, hogy magán hagyja az egészet.
- Mit feltételez, mik lehetnek ezek? - tettem fel a kérdést az ásatás vezetőjének miközben, amennyiben lehetséges volt, az egyik kristályt előbb szemmel, aztán az Erőn keresztül, végül akár érintés útján is igyekeztem megvizsgálni, persze úgy, hogy ne nagyon maradjak le a többiektől közben. Megfordult a fejemben, hogy esetleg a csákányt használva mintát vegyek a kristályból, de nem voltam benne biztos, hogy az túlságosan jó ötlet lenne, hiszen fogalmam sincs arról, hogy milyen reakciót váltana ki ez. Lehet, hogy semmilyent, de az is lehet, hogy az egész berezonálna, vagy pirosra váltana és megtámadna bennünket. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján én már mindent képes voltam elhinni, még akár a fogtündért is, bár még mindig nehéz elképzelnem egy wookie-t pillangószárnyakkal.