Romok

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Siqsa valószínűleg azt az eredményt kapta, amit várt, hogy cukkolhassa a férfit, hogy levette a sisakját. Révén hiába volt szövetséges frakció a Birodalom, a mandaloriai szabályzat szerint ez ellenséges terület volt, így hiába alig látott ki a sisakból nem vehette volna le. Siqsa-nak pedig az új szférájában a chiss és mandaloriai törvényeket is meg kellett tanulnia, mert a Birodalom szövetségese a két faj. Yana-t úgy tűnt, hogy nem igazán érdekli, hogy ki mit vesz le, vagy épp mit nem, ő már nagyban a kristályokat nézte ekkor. Chamm nekilátott annak, hogy ellenőrizze a lőfegyverét, de ahogyan gondolta annak semmi baja nem volt. A sima energiacellákat nem zavarta meg bármi is volt, csak a komolyabb rendszereket. Közben Siqsa is megnézte a kristályokat először szabad szemmel. Olyan volt, mint a egy masszív tömör egész lett volna, kicsi kiálló kristályokkal. A padló persze simára volt csiszolva, de a falak nem. Szabad szemmel sima természetes milliószámra kapható féldrágakőnek tűntek, semmi többnek.

Siqsa ezek után nyúlt ki az Erőbe, amivel megállapíthatta, hogy a kristályoknak semmi, de semmi köze az Erőhöz, nem járta át őket, így nem fénykard, vagy kiberkristályok voltak, csak annak a sima féldrágakőnek tűnő köveknek. Chamm a fegyvere ellenőrzése után úgy döntött, hogy megnézi, hogy mit csinálnak a hölgyek.

Ekkor hangos csörömpölés – üvegtöréshez hasonló – hallatszott, ahogyan Yana nemes egyszerűséggel megcsinálta, amitől Siqsa tartott. A jégcsákányra hasonlító szerszámával belevágott a falba és kiszedett egy tenyér nagyságú részt a falból, majd szépen nekilátott annak, hogy eltegye azt későbbi vizsgálatra. Ha ránéz hosszabban a páros, vagy értetlen, rosszalló tekintetet kap, akkor megszólal.

- Most mi van?! – kérdezte értetlenül.

A folyosó végén ugyanilyen kristályból kivájt lépcsőbe lehetett „botlani”, két irányba tartott értelemszerűen felfelé és lefelé. Mind a kettő meglehetősen széles, olyan két-két méter széles volt, ami pedig talán furcsa lehetett, hogy a templom még hátrafelé is tartott a kint látottak alapján, azonban nem volt itt út, ami arra vitt volna.

- Megérzés, vagy mit súg az Erő, merre menjünk először? – kérdezte a nő.

---

Nem, nem bukott át a sötét oldalra Jivi, onnan nem lehet így visszatérni, csupán megkísértette a sötét oldal, és ezt még mindig tökéletesen érezte. Ott volt benne minden érzelme, azok nem múltak el, és ezen az sem segített, hogy próbálta felidézni, hogy mi történt. Még mindig elemi erejűek voltak, továbbra is érezte, hogy át kéne adnia magát az érzelmeinek, úgy sokkal többet tehet, erősebb, hogy le kéne ráznia a jedi rend láncait, mert azok csak visszafogják. A korábbi tenger part felől pedig valami hívta, olyan erő, amit, ha magához enged, akkor bárkit, bármikor megtud védeni, ahogyan azt ő pontosan szeretné. Még Jivi megszólalása előtt – így mindenki más előtt is – Je mester volt az, aki elsőre magához ragadta a szót.

- Ügyelj a gondolataidra, most még erősebben kell küzdened, mert egy Erőnexus közelében vagyunk, ami különösen felerősít minden érzelmet, főleg a negatívakat, a kétségeket. Nem lett volna szabad magammal hoznalak – hallatszott Je mester hangja.

Mindenki más csak ezek után tudott kérdezősködni, a mester néhány méterrel a többiektől ült fel a vízben. Mindenki végigtudott nézni magán, a fénykardok és a sugárpisztoly is elázott, nem volt célszerű egyiket sem bekapcsolni egyelőre, különben teljesen biztosan kisül az elektronika bennük.  Ami a víz nagyságát illette összesen az átlag magasságúaknak nagyjából boka felettig ért, így felállás közben sem süllyedtek el.

Miután mindenki felkelt, akkor körül tudtak nézni, hogy merre mi található. Egy erdősebb részen voltak, amihez nádas is tartozott. Az egyik irányban ez volt tovább, a hátuk mögött is erdő, velük szemben a tenger látszott, azonban a sziklapárkánynak nem volt semmilyen nyoma sem, de a tenger itt morajlott tőlük hasonló távolságra, mint korábban. A bal oldali irányból – égtájat nem tudtak – fények és hangok hallatszottak távolról.

Közben mindenki fejfájása csillapodott, így Shani próbált kinyúlni az Erőbe, aminek olyan hatása lett, mint nem sokkal korábban Jivi esetében, minden negatív érzelme lerohanta, a félelem, hogy megtalálja az anyja, hogy senki sem szereti, hogy senkinek sem kell. Hogy nem fog tudni megfelelni és az ehhez hasonló kellemetlenek.

- Aki nem tudja tökéletesen uralni az érzelmeit ne használja az Erőt! A Nexus minden érzelmet felerősít – szólt Shani próbája után.

Ki kellett menniük a nádasból le a tengerpartra, hogy a fák közül kilássanak és megláthassák azt, hogy tőlük balra egy hatalmas város volt, egyben, teljes pompájában, éjszakai fénynél, de még így is látszott, hogy ez az a város volt, aminek a romjait nézegették nem is olyan régen…

Nem arra gondoltam a magánál van résznél, hogy semmi utóhatása nincs, hogy megkísértette a sötét oldal, arra még a legnagyobb mesterek sem immunisak, hanem, hogy magánál van, érzékeli a környezetét és nem ájult.

statisztika:

AEYAJ’GAMU

Sóhajtottam egyet, egyrészt azért, amiket a mester mondott a tanítványának, hiszen sohasem voltam olyan helyzetbe, hogy bármelyik mesterem is ilyesfajta módon kelljen viszonyuljon hozzám, habár olyan se voltam soha, mint Jivi, másrészt azért, hogy Jivi, továbbra is úgy viselkedett, mint ahogy nem kellene. Túlaggodalmaskodott mindent, amit a kérdésözön tökéletesen tükrözött. Kénytelen voltam egyet érteni a mesterével, hogy kár volt elhoznia.
A felszerelésem egészen el volt ázva, nagyobb kárt tettem volna vele ha bekapcsolom, így nem tettem. Különben sem volt ez a hely alkalmas arra, hogy megfelelően kiszáríthassam vagy kitakarítsam. Az nem különösebben zavart, hogy nem nyúlhattam ki az Erőbe, főleg, hogy a mester is felhívta a figyelmünket, hogy ne tegyük, hiszen az utóbbi időben amúgy is arról szólt a képzésem, hogy anélkül is meg kellett tanulnom boldogulni.
- Legyél türelmes. Mindennek megvan a maga rendje és ideje. - szólaltam meg Jivi mesterének intézett kérdésére, ha Je mester nem előz meg ebben, közben, ha senkinek nem volt ellene kifogása, akkor a tengerpart irányába indulok el, lévén abból az irányból hallatszottak hangok és látszódtak fények, így biztosabb volt azt felmérni először.
- Ez ugyan az a város, aminek a romjait láttuk nem? Lehetséges ez mester, vagy csupán illúzió? - tettem fel a kérdést, hiszen hasonlóval még sohasem találkoztam. Inkább arra hajlottam, hogy bizonyára a nexus által képzett illúzió, vagy valami hasonló, hiszen az időutazás elég nevetségesen hangzott és nem tudtam róla, hogy lett volna bármi megoldás is erre. Különben is, ha létezik ilyesmi, akkor hogy-hogy nem használta ki még senki a lehetőségeket benne, igaz őrültség lenne bármelyik oldal részéről is a dolog.

SIQSA POVOXA

Alig hittem a szemeimnek. Egy mandalóriai levette a sisakját ellenséges területen. Ez legalább annyira nevetséges szituációnak hatott, mintha én most a kezébe nyomtam volna a fénykardomat, vagy épp a nő kezébe. A kisördög nem is bírt a helyén maradni a vállamon, úgy táncolta körbe az egész fejemet, hogy ha lehetséges lett volna, akkor biztosan beleszédültem volna.
- Ne aggódjon, a megfelelő szívességért cserébe biztosan nem mondjuk el senkinek, hogy megszegte a Resol'nare legelső pontját. Biztosan nagy kár lenne önért, ha megtagadnák a mandaloriai létét és szégyenben kéne leélnie a hátralevő életét. - habár teljesen érzelemmentes arccal és hanghordozással tettem mindezt, lévén megkövetelték tőlem, hogy megtanuljam, de legbelül a sok-sok réteg alatt úgy vigyorogtam, mint aki egy teljesen új játékszert kapott. Ha megtagadja tőlem a szívességet, akkor pedig természetesen a megfelelő módon járok el és majd intézkedem arról, hogy a megfelelő emberek tudomást szerezzenek erről. Amúgy is teljes jelentést kell adnom, így nyugodtan belefoglalhatom abban az esetben ezt is.
A kristályok megvizsgálása semmilyen hatással nem volt, még az Erőn keresztül sem lettem okosabb, viszont a csörömpölésre én is felkaptam a fejem és kissé meglepetten figyeltem az archeológust. Legalább azt megtudtam, hogy nem valami szabály őrülttel van dolgunk, nem mintha eddig annak látszott volna.
- Nincs semmi. Én is hasonló dolgon gondolkodtam. - megengedtem egy kisebb mosolyt a vállrándítás követően, amikor a nő kérdésére feleltem. Ha így halad, akkor nagy valószínűséggel aligha lesz késztetésem rá, hogy megöljem. Bizonyos értelemben szeretem a szabadlelkü és szabadelvű személyeket.
Az elágazáshoz érve, biztos ami biztos, kinyúltam az Erőbe annak érdekében, hogy bármit is érzek-e bármelyik irányból. Habár igazából nem is nagyon tudom, hogy ennek bármi különösebb hatása lenne-e, de amennyiben bármit is érzek, azt közlöm a nővel. Mármint, ha valami jelentősről van szó, személyekről, tárgyakról, vagy nagyobb közegről.
- Szerintem kezdjük el lentről felfelé. Amúgy se jellemző, hogy a fontos dolgokat a padláson tartanák. - tettem egy ajánlatot, és ha senki sem akart, legfőképp az archeológus nő, felfelé indulni, akkor a lefelé vezető lépcsőt választva indultam el, hogy folytassuk a felfedezést.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Arra ó vigyorral felelt, hogy nem tartották szívbajosnak azért, amit csinált. Siqsa szavaira pedig bólintott csak, hogy legalább valaki értelmes is van itt, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint ő ezekről a dolgokról. A sisakos dologba nem szólt bele, jobban lekötötte mindaz, ami itt volt. De azért hallotta, hogy ki mit mondott, mert Chamm szavaira felelt is, amikor a kincsek hollétéről beszélt.
- Vagy egy császárné, mint Ziost-on – vigyorodott el.
Mikor megérkeztek az „elágazáshoz”, akkor Siqsa kinyúlt az Erőbe, szerencsére semmilyen ellenséges, vagy rossz dolgot nem érzett egyik irányból sem, de olyat sem, aminek köze lett volna az Erőhöz. Annyi biztos, hogy az Erőt továbbra is rendesen tudta használni a hely pedig halottnak tűnt, hogy nincs itt semmi. Ennek fényében pedig nagyjából a három fél válasza egyezett, hogy alulról kezdjenek és onnan haladjanak majd felfelé.

Yana akart előre rohanni, ezzel is mutatva, hogy nem szívbajos, de Siqsa előbb indult, így hacsak nem előzte be Chamm is, akkor kénytelen volt másodiknak menni, ha a férfi elé lép, akkor harmadiknak. Úgy harminc lépcső vezetett lefelé, ami aztán elkanyarodott és visszafelé, de továbbra is lefelé vezetve újabb harminc lépcső jött. Nem volt semmilyen csapda, leérkezhettek. Ott, amint leléptek a sötét helységbe a falakon fáklyák gyúltak.

Egy nagyjából negyvenszer negyven méter nagy csarnok fogadta őket, ami jó hat-hét méter magas volt. tíz méterenként egy-egy oszlop is volt itt, azaz összesen hat volt belőlük a csarnok két oldalától úgy tíz-tíz méterre. Ezeken és a falakon is voltak fáklyák. Az egész csarnok koponyákból állt. A falak, a plafon, a padló, az oszlopok. A terem másik végén egy hatalmas koponyából készült trónus állt. Az előtt egy nagyobb koponyából készült oltár.

Az oltárra koponyákból kitett lépcsők vezettek fel, és felette egy hatalmas nagyjából négy méter átmérőjű lebegő koponyagömb helyezkedett el és ott lebegett. Ekkor már odalépett Yana Siqsa mellé, hogy végignézzen a helységen, majd egy nagyot füttyentett.

- Wow! Nah ilyet még soha sem láttam! – mondta lelkesen.

---

- Padawan! Ügyelj a gondolataidra és fogd vissza az aggódásodat és a félelmedet, hogy valakinek baja lehet. Saját magaddal kellene törődnöd és nem másokkal. Te vagy az, aki nincs jól, mindenki más tökéletes állapotban van. Ők is ugyanúgy érzik az aggodalmadat, félelmeidet és ezzel nagyobb kárt okozol nekik, mint ami miatt aggódsz! – fedte meg a padawanját Je mester. - Mivel Erőt nem használhatsz, gondolj valami másra és felejtsd el azt, ami nyomaszt. És szakítsd meg a kapcsolatodat az Erővel, semmilyen módon ne próbáld használni, sem kinyúlni felé.

Je mester bólintott Aeyaj szavaira, hogy nagyon helyesen mondta azt, amit mondott. Közben Shani tette, amire kérték és megszakította a kapcsolatát az Erővel, így szinte azonnal elmúltak neki a kellemetlen érzések, amik az előbb gyötörték. Noha így nem támaszkodhatott az Erőre, de közérzetileg máris jobban volt. Ő kérdezett rá először, hogy hol lehetnek, amire Aeyaj fejtette ki a saját gondolatát, hogy mire gondol. A mester erre bólintott is.

- Remek megfigyelés padawan! – dicsérte meg Aeyaj-t. – Igen, ez az a város. Induljunk el oda, majd ott lesz időnk szárítkozni és valószínűleg többet megtudni. És ott lehet a kulcsa a hazajutásnak is.

Ekkor elindult és intett a társaságnak, hogy kövessék, közben pedig beszélt tovább.

- És nem illúzió, ez a valóság. A véleményem szerint az Erő nexusok legritkább mellékhatásával találkoztunk. Nem túl köztudott és jellemzően csak feltételezésként írják, de akik tudnak róla elképzelhetőnek tartják. Úgy vélem, hogy most már megvan az élő bizonyíték is minderre. Bármilyen más esetben azt kérném, hogy minél távolabb legyetek a nexustól, de most muszáj odamennünk, mert ott találhatunk megoldást arra is, hogy miként juthatunk haza.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Serenity és Cyara szóltak, hogy nem tudtak írni, így nincs körváltás. A holnap esedékes szülinap miatt ebben a körben hozzáadtam a körüket, Ad-nak és BB-nek meg a köviben fogom megtenni, mert ők írtak már most, így nem kell nekik még 1x.

---

Serenity és Cyara szóltak, hogy nem tudtak írni, így nincs körváltás. A holnap esedékes szülinap miatt ebben a körben hozzáadtam a körüket, Ad-nak és BB-nek meg a köviben fogom megtenni, mert ők írtak már most, így nem kell nekik még 1x.

AEYAJ’GAMU

A mester dicséretére csak bólintással feleltem. Nem éreztem úgy, hogy különösebben volt oka annak, hogy megdicsért, de tiszteletlenség lett volna reagálás nélkül hagyni is a dolgot. Miközben haladtunk a város felé mindenki elkezdte kifejteni a véleményét. Részemről úgy éreztem, hogy túlgondolják már azelőtt a dolgot, hogy egyáltalán arra kerülne a helyzet. Szerintem az aggodalmaskodás fölösleges és tudunk majd akkor alkalmazkodni a helyzetekhez, amikor az szükséges lesz.
- Van valami a feltevésekben és az elméletekben ami hasznunkra válhat a jelen helyzetben? Gondolom csak attól nem fogunk visszakerülni, ha megtaláljuk a nexust. - engem nem igazán érdekelt a város vagy a bennük élők, hiszen addig, amíg el nem érjük és nem találkozunk velük, addig úgysem tudunk semmit. Ezek az információk, már ha voltak ilyenek, vagy tudott róla a mester, akkor érdekeltek volna. Ezek fontosak.
- Helyesebb lenne esetleg a helyi erőhasználókat megkeresnünk. Amíg az Erőt nem használók nem képesek érzékelni a nexust, addig az erőhasználók, vagy ha vannak itt jedik, akkor azok képesek kell legyenek rá és meg tudják mutatni, hogy mégis hol van. - nem hittem, hogy bármi összefüggés lenne az épületek és a nexus között. Azok, akik nem erőhasználók, úgysem tudnak semmit a nexusról, amximum ha nagy kiterjedésű lehet, akkor az befolyásolja a bolygót és a történelmet, de közvetlenül nem érzik.

SIQSA POVOXA

- Én azt hittem, hogy a mandaloriaiak a végletekig hűségesek a törvényeikhez és nem olyan harcosok, akik nincsenek kiképezve mindenféle nehézségekre, de ezek szerint egyértelműen tévedtem. Majd gondoskodom arról, hogy ezt megváltoztassák a történelemkönyvekben. -mindössze egy vállrándítással intéztem el a dolgot. Azt hittem, hogy egy tényleges mandaloriaival van dolgunk, de ezek szerint olyannal van, akit nem érdekelnek a törvényeik és hitük és mindössze csak azért nem tették ki a szűrét, mert szerencséje volt. Ha így halad viszont hamar elfogyhat ez a szerencséje.
A lépcsőn lefelé menet észrevettem, hogy Yana szeretett volna elől menni, de közel e csináltam olyat, hogy esetleg előreengedjem. Megvan a magam becsülete és etikettről is hallottam egyesekkel ellentétben. Különben is, ha bármi féle veszély fenyegetne, akkor valószínűleg én könnyebben és gyorsabban lennék képes reagálni rá. Közben pedig azt néztem meg, hogy a kristályok továbbra is befolyásolják-e a páncél rendszereit, vagy sem.
- Valaki nagyon szerethette a koponyákat. Megpiszkáljuk? - szólaltam meg, majd a kérdést egyértelműen Yanának tettem fel. Ha a nőnek sincs ellenvetése, akkor első sorban egy koponyát próbálok megmozdítani, hogy azt hajítsam a lebegő gömb felé, vagy ha semmi mozdítható nincs, akkor lassan és óvatosan inulok meg felé, hogy mégis miképp reagál a közeledésre.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Ami azt illeti Chamm nem volt oda a helyért, Yana imádta és Siqsa is neki állt volna vizsgálódni. A hölgyekben több kalandkedv volt ilyen téren, mint a férfiban. Siqsa itt is ugyanúgy ki tudott nyúlni az Erőbe, nem volt semmilyen gátló dolog. Azonban nem nagyon volt olyan koponya, amit ki tudott volna a falakból, vagy oszlopokból rántani, minden elég masszívan bele volt építve a templomba. Így nem maradt más, mintsem közelebb menjenek a helyhez. Nem csak Siqsa indult, hanem közvetlen mellé felzárkózva ő is. Mind a két nő mindenféle gond nélkül oda tudott érni ahhoz az oltárszerűséghez, ami felett a koponyagömb lebegett. Itt azonban egy meglehetősen furcsa dologba ütköztek, amit nem igazán várhatott senki sem. Az oltáron ismerős betűk voltak, de nem aurebesh, vagy sith betűk, hanem mando’a.
- Hé Chamm! Gyere közelebb, ez mando’a… amit én nem tudok elolvasni! - szólt hátra.
Chamm, ha közel ment, akkor ő is megtudta tenni és megnézni a feliratot. Noha elég régies - ősrégi - dialektusban íródott, de azért a szövegkörnyezetből és egyéb dolgokból ki tudta tenni, hogy mi lehetett. Egy sírfelirat, ami annyit tett, hogy:
”Itt nyugszik Dodhorn Harert, a Harert klán Aliit'alor-a”
Ami különösebb, hogy soha életében nem hallott erről a nőről - mert női név, azt Chamm is felismerte - Chamm főleg, hogy ez a bolygó soha, de soha sem tartozott a Mandaloriai birodalomhoz.
- Na mit írnak? - kérdezte Yana türelmetlenül.

---

- A nexus nem behatárolható így, nagyon sok esetben nem is épülnek köré épületek, mert furcsa dolgok történnek arra. Az idő is máshogy telhet, látomásokat látnak egyesek. Attól, hogy a Jedi templom egy nexus köré épült, nem biztos, hogy más is építkezik köré. Sok olyan bolygót ismerünk, ahol, ha vannak Erőhasználók elkerülik. A sima emberek pedig nem is érzik. Extrém esetekben pedig még személyekben is képes manifesztálódni. Ha minden igaz Aeyaj találkozott is vele a mestere révén. A feltételezés lehet helyes és helytelen is padawan. Nem sokat tudunk erről a bolygóról, csak azt, hogy a Birodalmiak terraformálták annak idején és hozták el a technológiát, így lehet, hogy beszélik a közös nyelvet is, ha pedig ez a jövő, akkor minden bizonnyal a közöst mindenhol fogják.

Felelte Je mester a padawanja szavaira. Közben Shani is mondott pár dolgot, amire a férfi is készségesen felelt, amiben pedig még Aeyaj-nak is volt benne válasz, az ő kérdéseire. Igaz a mester is találgatott csak, de volt pár elképzelése.

- Ha a helyiek nem a galaktikus standard naptárat használják és a múltban vagyunk, akkor nem biztos, hogy tudni fogjuk, hogy mikorra kerültünk, de igazából az időpont nem is olyan fontos. Talán a helyiekkel való érintkezés sem. Erős a gyanúm, hogy a helyet az Erő nexus felrobbanása pusztította el. Remélhetőleg annak az időpontnak, vagy egy újabb kitörés közelében vagyunk, úgy lehet esélyünk visszajutni. Igen, ha vannak erőhasználók, akkor ők lehetnek, akik tudnak segíteni. Egyelőre semlegesnek érzem a Nexus-t, egyensúlyban van…

Közben a kis társaság a tengerparton haladva végre elért egy kövekkel kitett útra, ahol már könnyebb volt haladni, főleg, mert lámpák is voltak. itt már gyorsabban lehetett haladni és úgy kétszáz méterre közelíthették meg a falakat, amikor hirtelen reflektorfények világítottak rájuk és közös nyelven szólalt meg a hangosbemondó.

- A kijárási tilalom megszegéséért Beleen grófnő parancsára letartóztatom önöket! Dobják el a fegyvereiket és feküdjenek arccal a földre a katonák mindjárt kimennek és megbilincselik önöket! Amennyiben ellenállást tanúsítanak a törvény értelmében tűzparancsot adok ki!

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

- Én soha sem hallottam még ilyen nevű klánról - állapította meg Jana.
Chamm pedig gondolkodni kezdett, ahogyan a klán vezéreket sorolta fel nem ugrott be neki semmi, a jedi háború húsz éven belül volt, akkor már nem létezett ez a klán. Női klán vezérekből meg nagyon sok volt, most is volt több, még egy togruta is. A koponyákról azonban kezdett rémleni neki, vagy volt egy klán, aki soha sem tartotta be a vallásukat, a Mandát, még nagyon-nagyon régen. Ők éppen ezért nem is tömegsírokba temetkeztek, hanem díszes sírokat emeltek maguknak. Manapság eretneknek tartják őket és eléggé közutálat tárgyának tekintik ezt a klánt, ami még a mandaloriai ősidőkben is már létezett és később úgy 5-6.000 évvel ezelőtt haltak ki. Ők voltak a Harert klán. Ami még eszébe juthat róluk, hogy akkoriban olyan régen még nem gyűlölték annyira az Erőhasználókat a Mandaloriak mint manapság, a Harert klánban pedig nem is egy volt. mindközül a leghatalmasabb pont Dodhorn, aki azon felül, hogy a klánjának vezetője volt, aki roppant ambíciózus nő volt. Egy ideig még Mand'alor is volt, egészen addig, amíg nem érte be a kicsi birodalommal és mivel sötét oldali erőhasználó volt, megölte az egyik Sötét Tanács tagot és a Birodalom egyik vezetőjévé vált. Ekkor a saját klánját áttelepítette egy ismeretlen bolygóra, ahol a Birodalmon belül létrehozta Új-Mandaloria-t. Később azon a bolygón is halt meg sok-sok évvel később és a sírja is ott van, de soha senki sem találtam meg. Eddig.
Ha Chamm ezt megosztja a többiekkel, akkor Yana ismét füttyent egyet.
- Wow megint. Akkor remélem valami jó kis sith ereklye, vagy hasonló is lesz itt. Megpróbáljuk felbontani a sírt? - kérdezte vigyorogva.
Közben Siqsa próbálta megtalálni, hogy mi tartja fenn a koponyát, az Erőben nem talált semmit, de ahogyan körbenézett a plafonon és a falaknál látott a falba épített eszközöket, amik pont ráirányulnak a koponya gömbre, így az, hogy technológia teszi megerősítést nyert.

---

Je mester bólintott Shani kérésére, hogy majd elmond egy-két dolgot azzal kapcsolatban, amit a lány kért.
- Valószínűleg a sötét oldali zavarok és az, hogy nem lett teljesen uralva az Erő a közelében okozta mindezt. Azt még én sem tudom, hogy miként tudjuk megoldani, ahhoz vizsgálat alá kell vetni ezt a Nexust.
Amikor megérkeztek a város határához, akkor Je mester is úgy döntött, hogy a legjobb lesz az, hogyha teszik, amit kértek a katonák. Konzul révén igyekezett elkerülni mindenféle konfliktust, ezért is tett így és intett a fiataloknak, hogy ők is tegyenek így. Ha mindenki megtette, akkor jöttek ki a katonák, hogy megnézzék a csapatot. Azonban ekkor az események nem várt fordulatot vettek, a katonákon látszott, hogy megdöbbentek azon, hogy miként is néz ki a társaság. Mivel épp mindenki megszakította a kapcsolatot az Erővel, így érezni nem éreztek semmit sem, csak a megtorpanást láthatták.

- Ezek démonok! - kiáltott fel az egyik.

Még mielőtt bárki bármit szólhatott, vagy tehetett volna lövések záporoztak rájuk, szerencsére csak kábító és mindannyian elvesztették az eszméletüket. Fogalmuk sem volt, hogy mikor kezdtek magukhoz térni, mindenkinek átlagos, kábult, fásult dolog volt ez. Egyedül Aeyaj volt az, akinek e mellé még valami betársult.

Úgy érezte, mintha Rhys közelségét érezné, az életköteléknek köszönhetően, de mégsem teljesen. Sötétséget érzett, olyan erős sötét oldalt, amit még életében korábban soha sem, sem Ruusanon, sem az eredeti verziójával, de még a macskanővel kapcsolatban sem az űrállomáson. Félálomszerű állapotban először csak egy arany-vörös szempárt látott, majd egy arcot is. Első néhány pillanatban, mintha Rhyssa-t látta volna, de utána az arc egy sith nőjét vette fel.

A következő pillanatban pedig ő maga is felriadt, ahogyan a többiek is. Mindannyian egy cellában feküdtek a földön, hideg kövön, nem messze tőlük Je mester meditációs pózban meditált. Itt már igencsak érezni lehetett a Nexus közelségét, nagyon közel voltak hozzá. Ekkor hirtelen beszédet lehetett meghallani. Aki hallotta már, az felismeri, hogy ősi urdrarr/sith nyelven szólalt meg egy nő. Ugyan érteni nem értették, de megvető, undorodó hangsúly ütött meg. Ha felnéztek, akkor kiláttak a rácson a folyosóra, akkor egy fiatal vörös urdrarr sétált oda eléjük.

AEYAJ’GAMU

~ Ekkora hülyéket. - futott át a gondolat a fejemen, amikor az egyikőjük démonoknak nevezett minket. Rendkívül messze kellett a múltba vagy a jövőbe kerüljünk, hogy így vélekedjenek rólunk. Ha lehetséges, akkor még a szemeimet is forgatom mielőtt belém lőnek kábítólövedékkel... vagy élessel....
Egyértelműen kábítóról votl szó, vagy pedig nagyon fura lehet az Erővel való egyesülés, ugyanis a sötétség kézzel tapintható volt, már ha éppen képes lettem volna tapintani. Az bizonyos volt, hogy az Erő sötét oldalát ennyire még senkinél és semminél sem éreztem, pedig voltam már egy-két olyan helyzetben, ahol jelen volt. Először azt hittem, hogy Rhyssát érzem és az ő arcát is véltem látni, majd egy pillanat alatt egy urdrarr nő arcává változott vagy alakult át. Az is lehet, hogy mindvégig az volt, csak az én elmémmel játszott valaki trükköket.
- Ez már az első alkalommal is unalmassá vált.- utaltam a kábultságra és a fásultságra, amit vagy amihez hasonlót ma már volt balszerencsénk túlélni egyszer. Mivel relatíve csend volt körülöttem, nem tudom, hogy azért-e mert a többiek még nem tértek magukhoz, vagy csak nem szólaltak meg, de hallhattam a hangokat is kintről, ami leginkább arra hasonlított, amit a korábbi ásatáson hallottunk az MI-től. Ez kellemetlen deja vu érzést keltett bennem, hiszen reménykedtem, hogy ez alkalommal semmi ilyesmi nem fog történni. Közben persze felültem lótuszülésbe. Shani ahogy néztem már magánál volt, Je mester pedig meditált, vagyis nála is rendben volt minden, legalábbis remélem.
- Üdvözlöm, asszonyom. Elnézését kérem, hogy hívatlan vendégeivé váltunk. Az én nevem Aeyaj'gamu. Megengedi, hogy megkérdezzem, hogy önben kit tisztelhetünk és, hogy a katonái miért neveztek minket démonoknak? - megragadtam a kezdeményezést azért, hogy a fontosabb kérdésekre remélhetőleg választ kaphassak, természetesen illedelmes és tiszteletteljes hangsúllyal kezelve a szavaimat. A nő nevét leginkább azért kérdeztem, hogy tovább növeljem a békés tárgyalás esélyét, míg az utóbbit annak érdekében, hogy hátha sikerül kiderítenem, hogy mégis körülbelül mennyire régre, vagy későbbre kerültünk.

SIQSA POVOXA

- Ezt valamilyen gép tartja fenn, kezdhetnénk azzal. - ajánlottam fel a lehetőséget Yana számára miközben neki is láttam, hogy megkeressem, hogy mégis hol lehet egy vezérlő vagy terminál ami működteti az egészet, ha pedig ilyesmi nem kerülne akkor jön a fizikai módszer azzal, hogy a vívótőrrel próbálom meg károsítani a technológiát, ami fenntartja a gömböt. Nem hiszem, hogy ennyitől összetörne, mármint ha leesik vagy valami, és ha esetleg ez nem indítana el valamiféle csapdát, ami elől menekülni vagy kitérni kellene, akkor a hámozást a gömbbel folytatom, mert most már érdekel, hogy van-e benne valami, vagy valaki csak egy üres, koponyákból álló gömböt lebegtet. Ha se csapdák, sem pedig bármi érdekes a gömbben, akkor maga a sír következik a kinyitási próbálkozások listájában. Ha véletlenül bárhogy is sikerülne valamiféle csapdát beindítani, akkor természetesen igyekszem védeni magam és kitérni az esetleges problémák elől.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Chamm úgy döntött, hogy nem mond semmit sem arról, ami eszébe jutott erről az egészről. Siqsa és Yana voltak azok, akik elsőként nekiláttak annak, hogy megnézzék, hogy merre lehet az, ami irányítja az egész rendszert. Bár Yana inkább a sír környékén vizsgálódott, Siqsa jobban is körbe nézett. Csapára utaló nyomokat továbbra sem talált és Yana is úgy nézelődött, mintha nem érdekelte volna az, hogy lenne ilyen. Az erőhasználó végül is megtalálta a csarnok irányítókonzolját, ami nem volt más helyen, mint a trónszék két karfájában. Természetesen ezek is mando’a nyelven és betűkkel íródtak, így saját maga nem igen boldogulhatott ezekkel, csak Chamm volt az, aki eltudta olvasni ezeket is. Amíg Siqsa azzal és a kereséssel foglalkozott, addig Yana a sírral bíbelődött és végül egy hatalmas fémes kattanás, síró fém hang hallatszott, végül pedig ahogyan a kövek gördülnek egymáson. Ha a páros odanézett, akkor a sír teteje éppen besüllyedt magába a sírba és az egész behúzódott a talajba négy oldalra, a teljes emelvény. Így az egész ottani rész eltűnt és egy szintbe került a padlóval, illetve egy lefelé a sötétségbe vezető lépcső tűnt fel.
- Ilyesmivel… mármint még mélyebbre menő alagúttal, folyosóval nem sűrűn szoktam találkozni - mondta Yana. - Főleg, hogy itt meg sith feliratok vannak… mi a fene folyik itt?
A sisak és minden más abban a pillanatban kezdett újra működni, amikor a sír eltűnt és a lejárat meg előkerült. A falakon pedig valóban ősi sith rúnák látszottak.

---

Shani nem szólította meg a sith nőt, amikor megjelent és úgy tűnt, hogy Je mester sem vett róla különösebben tudomást. Elsőre Aeyaj volt az, aki nekiállt volna annak, hogy beszéljen, alig a második szónál tartott, amikor a mester felemelte a kezét. Ha Aeyaj erre nem hagyta abba a beszédet, akkor meg is szólalt, hogy ezzel fojtsa bele a szavakat.
- Elég padawan, ez nem a te dolgod - felelte kedvesen. - Hanem Jivi-é…
Itt egy pillanatra a saját padwanjára nézett, hogy ő vegye át a beszédet és az egész műveletet, révén ez az ő dolga volt, neki kellett volna ezzel kezdenie diplomataként.
- Már elég sok tudást átadtam, itt az ideje, hogy a dolgodat végezd és nem pedig mindig mások háta mögé bújni és csak bólogatni, hogy ők végezzék el helyetted a feladatot. Eddig kétszer már megtörtént ez, most harmadjára nem fog.

A hangja szigorú volt Jivi-vel szemben és az egészet tényleg ráhagyta. Ha a lányok közül valaki próbált volna megszólalni, akkor felemelte a kezét, hogy ne tegyék, ez most nem az ő dolguk volt.