Romok

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

- Rejtélyek szféra, ha ők ráteszik a mancsukat valamire, akkor abból soha senki más nem tud meg semmit - mondta Chamm-nak. - De majd igyekszem felvenni, bár szívesen lennék közben a bolygó túl felén, vagy a bolygón sem.
Fejtette ki a véleményét az egészről, arra pedig bólogatott, hogy az érdekes cuccok bizonyosan ott vannak a lény mögött. Egyértelműen és határozottan. Odafent egyelőre a zárt ajtóhoz érkeztek, ahol Siqsa nem talált semmilyen zárnyitó szerkezetet. Elsőre úgy vélte, hogy megpróbálkozik Erővel kinyitni azt, mielőtt a fénykardos verziót választaná. A nő kinyúlt az Erőbe, ebből a két külső szemlélő annyit látott, hogy a kezét előre nyújtotta és valószínűleg igencsak koncentrál. Néhány pillanattal később Siqsa megtalálta az Erőben a nyitószerkezetet és azt aktiválva kinyílt az ajtó. Chamm és Yana csak annyit észlelt, hogy a nő csinált valamit és az egész kinyílt.
Ezalatt Chamm megtudta vizsgálni a tetemeket, nem volt rajtuk külsérelmi nyom, nem túl jó régies bőrpáncél volt rajtuk, nagyon réginek tűnő fegyverekkel. Jó két-háromszáz évesek is lehettek. Mostanra már semmilyük sem működött, minden lemerült, de talán gyűjtők fizettek volna ezekért a dolgokért valamennyit.
Odabent egy egészen archaikus vezérlőtermet találhattak, ami a hely állapotából kiindulva nem volt meglepő. Az talán igen, hogy amint beléptek a fények felgyúltak és a terminálok is kezdtek életre kelni. Biztonsági rendszer, vagy efféle nem kapcsolt be, mindenki biztonságban volt és minden felszerelés is működött.
- Azt hiszem, hogy talán szerencsénk lesz a korábbi kívánságot tekintve - nézelődött az ajtóból.

---

Jivi szavai után a kedves hang megszólalt ismét.
- Nem érted, ez nem arról szól, hogy te meghalsz. Hanem az, hogy a narcisztikusságod, aminek most adsz tanulságot végtelen butasággal párosul. Nekem nem tudsz hazudni, én a lelkedbe és a szívedbe látok. Nem csak hiszem, hogy görcsös ragaszkodás, hanem az. A szívedben ott a félelem, a rettegés, ami lassanként eluralkodik rajtad. Nem követed a parancsokat, okosabbnak hiszed magad másnál, fennhéjázol, nem veszed emberszámba a mesteredet. Mielőtt tiltakozol, ha tisztelnéd, megfogadtad volna, amit mond, mint a másik két társad. Ez az a próba volt, amire pár hete azt hitted, hogy nevetve megcsináltad. Nem, sem akkor, sem most. Nem vagy jedi, és valószínűleg nem is leszel. A tetteidnek következménye van, ha ez nem csak egy próba lett volna, akkor a társaid a tetteid miatt már ötször haltak volna meg miattad. Először, amikor szavakkal próbáltál hatni az őrökre, pedig megmondták, hogy démon vagy, a mestered, hogy tégy úgy, ahogyan ők akarják. A folyosón, amikor a mestered szavaival ellentétben megint a társaiddal törődtél volna. Ugyanez kint, majd amikor elvesztetted a fejed a mestered halálára. Ha a valóság lett volna, akkor sötét oldaliként mindenkit lemészárolsz…
Itt csöndben maradt pár pillanatra.
- Ez az egész látomás miattad volt. A ragaszkodásoddal, azzal, hogy a tetteidre nem figyelsz, csak másokkal törődsz, de ezzel nem megváltást hozol nekik, hanem csupán kínt és szenvedést, illetve halált! A macska lány is meghalt a próbája során, amibe te hoztad. A mestered szerinted hogy érezheti magát miattad? Ahogyan a csápos lány is szenvedésekkel teli választás kellett, hogy meghozzon és az egész helyzet örökre megváltoztatta őt. Miattad. Önző, alávaló módon másokra hagyod a munkát, az égi városban hagytad, hogy a sárkányhölgy végezze a te munkád. Majd a barlangban is saját mocsaradban süppedtél, miközben mások dolgoztak helyetted. Vagy épp az ősi gonosz rakatánál az alkalmatlanságod miatt majdnem százezrek haltak meg. Fennhéjázva ültél a többiek között senkinek sem válaszolva, mintha jobbnak hitted volna magad náluk. Utána meg miután magadba engedted a rakatát és ő távozott elbújtál, mit sem törődve közel százezer ember félelmével, rettegésével.
A szavai kedvesek voltak, nem vádló volt, csak pusztán tényeket közölt.
- Az élet nem olyan, hogy csak te tanulsz belőle, elég időd volt, életed jelentős részét tanulással töltötted, de semmi sem ragadt rád. A tetteid alapján két dolgot láttam, egyik, hogy mindenkit kihasználsz magad körül, hogy ők tegyenek mindent helyetted utána pedig magadat mártírnak állítod be, hogy ne derüljön ki az alkalmatlanságod. Azaz úrnő, aki itt élt a robbanás előtt megirigyelhette volna tőled mindezt…
Itt ismét elhallgatott, hogy Jivi emészthesse a dolgokat.
- Ez az egész arról szólt, hogy ismered-e önmagadat és feltudsz-e nőni ahhoz, hogy azt az utat járd, amin most vagy. De azt sem ismerted fel, hogy mi a feladat, pedig a mestered elmondta. Átadta a tudást, amivel meg kellett volna tudod menned, de te… csak kiragadtál egy kontextust a mondandómból és arra koncentráltál. De választanod kell… igazából halottnak kéne lenned, három lehetőséged volt a próbára, csak most a nyolcadiknál, vagy tizediknél jársz, ha most is „meghaltál” volna ezen gondolatok és szavak közben, is megtörtént volna minden alkalommal, amikor helytelent gondolsz, vagy teszel…
Itt a fény némileg vibrált, mintha az, aki beszél mozgott volna, de továbbra sem látszott.
- De nem vagyok gonosz, így hagylak élni. De választanod kell és egyik sem lesz kellemes. Maradsz olyan, mint most vagy és így mindenkire továbbra is kínt és szenvedést hozol. Vagy magabiztos és erős lehetsz és nem fognak nyomasztani többé azok a gondok, kellemetlenségek, mint most.

A lányok földön fekve tértek észhez, révén mind a ketten álltak, amikor az egész bekövetkezett. Mind a ketten igencsak értetlenek voltak és nem tudták hova tenni a dolgokat. Aeyaj szerencsére az Erőt használva le tudja magát nyugtatni a tanult módon, bár picit nehezebben, mint máskor. A kérdések ezek után hangoztak el és a két lány igencsak erősen érezhette a Jivi-ből kiáradó zavart az Erőn keresztül, mert az ébredéskor már egyikőjük sem volt elvágva tőle.
- Nem, nem próba volt, legalább is nem olyan tekintetben, mint a jedi próbák. A Nexus tett minket próbára, a padawanom generálta az egészet a saját magában levő kétségekkel és azzal, hogy nem tudja az érzelmeit kordában tartani. Nem lett volna szabad idehoznom őt, sajnálom, hogyha miattam bármelyikőtök is szenvedett a látomás során.
Mondta lehajtott fejjel a mester.
- Már intézkedtem, hogy vigyék el innen, igazából nem tudom, hogy felfog-e valaha is ébredni… Ti hogy vagytok? Felőled változást érzek padawan, valami megváltozott a Nexus miatt. Az egész látomást, vagy „jelenetet” a Nexus idézte elő, mi végig itt voltunk, csak eszméletlenül, nem telt el túl sok idő, de mégis csatlakoztunk, kapcsolódtunk a múlthoz valamilyen szinten. Minden Nexus más-más, ez volt, ami a várost elpusztította. Én sem értem jobban, a tudósainkat kellene megkérdezni erről Coruscanton.

AEYAJ’GAMU

- Nem az ön hibája, mester. Nem tudhatta előre, hogy ez lesz és bizonyára az Erő akarata érvényesült, még ha ez is lett a végkimenetele. - próbáltam nyugtatni a mestert, vagyis nem nyugtatni, csupán csillapítani az érzést benne, hogy mindez az ő hibája. Az Erő akaratával szemben nem tudunk viaskodni, hiszen mi csak nagyon kis mértékben tudjuk irányítani annak a folyását. Valószínűleg, ha nem itt, akkor valahol máshol történt volna meg mindaz a padawannal, ami megtörtént. Nem kizárt az se, hogy máshol komoly károkat is okozhatott volna.
- Csak tippelni tudok, hogy mi történt. Vagy a múltban velem tett változtatásokat törölte el a nexus, vagy pedig felülírta esetleg megkerülte azokat. Ez kifejezetten új és zavaró, hiszen mindaz ami nélkül eddig éltem és élni tudtam, az jelen van és folyamatosan. Ez viszont bizonyosan az általam meghozott döntés hatására volt, nem pedig amiatt, amit a padawanja okozott. Lehet, hogy emiatt hálásnak is kellene lennem önnek, hogy elhozta Jivit ide. - eléggé zavaró volt, hogy a legkülönbözőbb érzelmeket váltottak ki bennem már csak a saját szavaim is. Valószínűleg ha nem itt lettem volna és nem társaságban, akkor talán az egész szókincsemet végigpróbáltam volna azért, hogy kiderítsem melyik szó mit válthat ki belőlem és hogy miért. Nem keveset kell majd mindezen meditálnom és bizonyos személyekkel beszélgetnem, hogy jobban és újra megismerhessem saját magamat.
- Kérhetek egy kis segítséget a talpra álláshoz? - szólaltam meg végül újra hol a mesterre, hol pedig a farghul lányra nézve, hiszen nem voltam biztos benne, hogy szédülés vagy rosszullét nélkül talpra tudnék-e állni és nem akartam, hogy a mai napon enyhe agyrázkódás miatt is fejfájásom legyen azért, mert dúrván találkozom a kőpadlóval.

SIQSA POVOXA

- A hozzáértők kinn tartására szolgál. - közöltem a mandaloriai megjegyzésére miután sikeresen kinyitottam az ajtót, az Erő használatával, és szemünk elé tárult egy irányítóterem. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyedén teljesül egy kívánságom.
- Ha így tudom, akkor végtelen mennyiségű relikviákat és hasonlókat kértem volna. - kacagtam Yana kívánságomat érintő szavaira. Valóban kérhettem volna valami grandiózusabbat is, ami megkönnyítette volna a dolgunkat, de már ez is volt valami.
- A mandaloriaiak nem tudnak terminálokat használni? - cukkoltam a férfit tovább arra, hogy a helyet aranybányának nevezte a droid számára. Természetesen ettől függetlenül munkára utasítottam a droidot, de nem ültem le és dőltem hátra, hanem én is odaléptem az egyik terminálhoz, hogy átnézhessem mégis milyen információkat rejthetnek, vagy legalább egy alaprajzot vagy hasonlót jó lenne kinyerni innen.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

- Igen, annak néz ki - válaszolta Yana is Chamm-nak.
Bárhol is volt a bolygón, aki erőérzékeny, vagy erőhasználó volt szinte azonnal érezte, hogy valami gond van, az eddig Erőben semlegesnek érződő bolygón változás állt be, az egész az egyik pillanatról a másikra sötét oldali erőket kezdett kisugározni magából. Azt mindenki látta, hogy ég bevörösödött, vörösös villámok kezdtek mindenfelé cikázni a nap pedig teljesen feketének látszott. Az irányítóterem monitorain megjelent ez a külső kép, így Chamm, Siqsa és Yana is látta .Sötét oldali energiák kezdték a teljes bolygót megfertőzni, berágták magukat a bolygó szívéig, megfertőzve minden és mindenkit, aki a bolygón él. Az egész végül egy hatalmas erőrobbanással ért véget és ez jutatta el mindezt mindenhova, a bolygón az összes erőhasználó, vagy erőérzékeny elvesztette az eszméletét és egy Erőlátomásban volt részük.
Egy bolygót láttak, ami teljes mértékben halott volt, ősi romokat, egy napfogyatkozást és a földből előtörő és az égbe menő beteges zöldes fényt. Az egész hullámszerűen terítette be a helyet, csak úgy, mint itt ezen a bolygón a sötét oldal az előbb. A bolygóról nem lehetett tudni, hogy melyik, a csillagok az égen sem árultak el sokat, főleg, mert a fény elég hamar el is rejtette őket. ami érdekesebb volt, hogy a fény hatására a halott földből növények kezdtek kinőni, halott állatok tetemei, csontvázai álltak össze és élőlényként távoztak, riadtan kezdtek futni. A kiszáradt tavak, patakok, folyók, óceánok elkezdtek újra vízzel feltöltődni…
Hirtelen éles váltás történt és ezúttal az Onderon gyönyörű bolygója látszott, ahol az előzőek pontosan ellentéte játszódott le. Nem az élet tért vissza a bolygóra, hanem a sötét oldal erejétől az egész planéta haldoklani kezdett…

Chamm és Yana  ebből a kinti fényeket, és hasonlókat látta és azt, hogy mellettük Siqsa összeesett, pár perc múlva tért csak magához némileg zavartan. Közben maga a templom remegni kezdett és nem akarta mindezt abbahagyni. A terminálok hangosan riadó hangon visítottak. Siqsa ezekre kezdett magához térni, a körülményekhez képest jól volt, de ezúttal érezte a sötét oldal erejét is, ahogyan mostanra az egész bolygóba beette magát. Az egésznek olyan érzése volt, mintha Korriban-on, vagy éppen Ziost-on lett volna…
Ezalatt és az elmúlt percekben is a droid dolgozott is, vagyis tette volna, mert a riadóval együtt a rendszer le is zárt.
Néhány pillanattal később egy kissé rekedtes női hang szólalt meg a hátuk mögül az ajtó felől.
- Elárulnátok, hogy mégis mit kerestek a sírboltomban? Vagyis egykori sírboltomban? - kérdezte a hang.
Ha hátrafordultak a hang irányába, akkor egy magas ősz hajú, de fiatal nőt láthattak meg az ajtóban. A falakon levő képek alapján felismerhették, hogy ez bizony Dodhorn Harert, a Harert klán egykori Aliit'alor-a volt. Teljes életnagyságban és határozottan élőként.
- Nos? - kérdezte újra.

---

- Igen diplomáciát tanultál, de egy végrehajtó, egy katona hol szólhatott bele a felettesei parancsába? Sehol, ha meggyőzöd és beszélsz hozzá lehet, hogy őt is kivégzik, mert megszegi a parancsot. Ha figyeltél volna a tanulmányaid során a kivégzéseket, büntetés végrehajtást szinte mindig végignézik a kompetens személyek. itt sem lett volna másképp, őket kellett volna meggyőznöd, nem pedig azt, aki nem tehet semmit - válaszolta a Nexus Jivi gondolataira.
Szinte érezte, hogy megcsóválja a fejét a Nexus és felsóhajt, mintha ez lehetséges lett volna.
- Belegondoltál abba valaha is, hogy a buzgóságod, hogy segíteni akarsz okozhatja mások vesztét? - kérdezte. - Senki sem kérte, hogy meghalj, a próbád az volt, hogy viselkedj jedi diplomataként, amikor nem úgy tettél, ami elvárható attól, aminek egész életedben tanultál, tanítottak haltál meg. Ez nem arról szól, hogy félsz-e a haláltól, vagy sem, köze sincs hozzá. Rá akarod kényszeríteni másokra a segítséged, érdekel, hogy kérnek-e belőle? Nem. A legtöbbször az a legnagyobb segítség, hogy hagyod, hogy más megtanulja a hibákat és hibázzon. Abban vagy túl magabiztos, hogy azt hiszed, hogy mindenki a segítségedet akarja, mintha körülötted forogna a világ. Mivel nem tudtál dönteni és kétes választ adtál életed eddigi legfontosabb kérdésében nem számít. Már egyik válasz sem számít, milliók életét befolyásoltad és engem is önön „pusztulásomba” taszítottál… - felelte a Nexus fáradtan.
Ekkor a világ hirtelen vörösödni kezdett a nyugtató hófehér fényből. Jivi arany-vörös szempárt látott meg, majd vöröslő kezet, ami kinyúlt felé és megrántotta a semmit. Legalább is annak tűnt, Jivi pedig olyan szintű fájdalmat érzett, amit még soha sem, mintha a lelkét tépték volna ki, igazából pontosan ez történt. Jivi látta a saját testét és Jivi látta a saját lelkét egymás közelében. A fizikai test szemei arany-vörösbe fordultak, míg a másik fél erőszellemként volt jelen. Egy hatalmas robbanás rázta meg ezt a világot… és számára minden elsötétült.

Je mester bólogatott azon, amit a lány mondott, majd pedig a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a földről. Láthatóan elmerengett a dolgon, nem azon, ami a nyugtatására szólt, hanem arról, amit Aeyaj az érzelmeiről mondott.
- Igen, az Erőnek nagy hatalma van, elképzelhető, hogy ilyesmire is képes, ha az urdrarr-on képesek szörnyeket teremteni, akkor a világos oldal kijavítani a hibá… - akadt el a hangja.
Odakint, a valóságban a többiek szinte azonnal érezték, hogy valami gond van, az eddig semleges Erő Nexusban valami változás állt be, az egész az egyik pillanatról a másikra sötét oldali erőket kezdett kisugározni magából. Az ég bevörösödött, vörösös villámok kezdtek mindenfelé cikázni a nap pedig teljesen feketének látszott. Sötét oldali energiák kezdték a teljes bolygót megfertőzni, berágták magukat a bolygó szívéig, megfertőzve minden és mindenkit, aki a bolygón él. Az egész végül egy hatalmas erőrobbanással ért véget és ez jutatta el mindezt mindenhova.
A robbanás után Je mester, Aejay és Shani is elvesztették az eszméletüket, ahogyan minden más erőhasználó, vagy érzékeny a közelükben. Az eszméletlenség állapotában pedig látomásuk volt.
Egy bolygót láttak, ami teljes mértékben halott volt, ősi romokat, egy napfogyatkozást és a földből előtörő és az égbe menő beteges zöldes fényt. Az egész hullámszerűen terítette be a helyet, csak úgy, mint itt ezen a bolygón a sötét oldal az előbb. A bolygóról nem lehetett tudni, hogy melyik, a csillagok az égen sem árultak el sokat, főleg, mert a fény elég hamar el is rejtette őket. ami érdekesebb volt, hogy a fény hatására a halott földből növények kezdtek kinőni, halott állatok tetemei, csontvázai álltak össze és élőlényként távoztak, riadtan kezdtek futni. A kiszáradt tavak, patakok, folyók, óceánok elkezdtek újra vízzel feltöltődni…
Hirtelen éles váltás történt és ezúttal az Onderon gyönyörű bolygója látszott, ahol az előzőek pontosan ellentéte játszódott le. Nem az élet tért vissza a bolygóra, hanem a sötét oldal erejétől az egész planéta haldoklani kezdett…

A látomás után Jivi egy erdőben tért magához, duplán. A saját teste felett állt, látta, hogy ott van, érzékelt mindent a külvilágból, de szellem alakban volt, nem tudott megfogni semmit, megérinteni sem és a teste mellett egy furcsa kardot is látott, amihez érezte, hogy hozzá van láncolva, nem tud elszakadni, vagy távol menni tőle. És érezte a teljes bolygót behálózó sötét oldal erejét, ami őt is próbálta elérni.
A teste is ébredezni kezdett, Jivi ebben a formában - vagy akárminek is nevezi el magát ezek után - remekül érezte magát, igazából soha sem érezte magát ilyen jól. Érezte a sötét oldal erejét, ami szinte emberfeletti energiával töltötte el, ha engedte, hogy átáramoljon rajta. A szellem Jivi látta az arany-vörös szemeket a testén. A test is tisztában volt vele, hogy mi történt, ki volt korábban, de most, hogy a lelke nem volt meg és nem érzett empátiát - lényegében szociopata lett - senki és semmi iránt olyan felemelő érzés volt az egész, mintha kiszabadult volna, mintha súlyos láncok szakadtak volna le róla, végre nem érzett korlátokat és szabad volt. Nem hiába mondják, hogy a sötét oldal felszabadít. Minden holmija magánál találta, plusz egy extra acélkardot is. A többieknek azonban nyoma sem volt sehol.
Ha a kardot a kezébe vette, abban a pillanatban meglátta az Erőszellem Jivi-t, így tudnak egymással kommunikálni is, ebből pedig nagyjából tudhatta, hogy mi történt, a gyengébbik, szánalmas, érző, őt korlátozó felét kitépte a Nexus belőle és saját maga került ki úgymond győztesként. Ez volt az ára a döntésképtelenségének.

Ugyanott, ahol korábban is voltak a két lány is lassanként kezdett magához térni, ahogyan Je mester is. Most is jól voltak, de ezúttal érezték a sötét oldal erejét is, ahogyan mostanra az egész bolygóba beette magát. érezni lehetett, hogy az egész bolygó háborog és közel sem volt kellemes a jediknek és Shani-nak itt tartózkodni.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

Ugyanaz. (Chamm-nak beszámít a kövi körbe az, hogy írt.)

---

Ugyanaz. (BB-nek beszámít a kövi körbe az, hogy írt.)

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

- Mindent is? - szemtelenkedett Yana egy kicsit.
Miután Siqsa is felébredt, addigra már láthatta, hogy Chamm a nőre fogja a fegyverét és Yana szinte tátott szájjal figyeli az egész jelenetet. Majd sith szokások szerint hajolt meg és üdvözölte a nőt. Míg a férfinak a nő mandaloriai volt, de a két nőnek egy egykori urdrarr, vagy sith nagyúr, vagyis nagyasszony.
< - Nagyúr! Ez ám a váratlan, de igencsak kellemes meglepetés! - mondta ősi sith nyelven. - A Császár bizonyára örülni fog a visszatértének! >
A nő bólintott minderre, majd arra is, amit Chamm mondott.
- Egy klán könnyedén feltámasztható, csak megfelelő és méltó személyek kellenek hozzá - mondta egy mosollyal. - A császár még mindig él? Nagyszerű! Mennyi idő telt el a halálom óta és milyen állapotok uralkodnak a Birodalomban és a Mandaloriai Birodalomban? Bár ha már ezt kérdezem, akkor ellehet röviden mondani a teljes csillagködöt is.
Hozta fel egy „kedves” mosollyal, amitől önkéntelenül is felállt mindenkinek a hátán a szőr, vagy ha az nem volt, libabőrös lett. Ezek után szólalt meg Siqsa is, a névre felvonta a nő szemöldökét, de felismerés nem látszott rajta a Hiuval név említésére.
- Roppant hálás lennék érte - mondta, bár a mézesmázos hangtól újra a hidegrázás futott végig mindenkin. - Ki ez a Lord Hiuval? - érdeklődött.
A kezével pedig intett az ajtó felé, hogy induljon a kis csapat előre, ő majd követi őket.

---

Mind a két lány eléggé értetlen volt, nem igazán tudták hova tenni az eseményeket, hogy mi is történt, igazából ebben semmi meglepő nem volt, nem sűrűn találkozni efféle eseménnyel a csillagködben. A kérdésre Je mester, hogy miként van nem felelt, helyette inkább a kezét nyújtotta sietve a lányoknak, hogy feltudjanak kelni. Helyette, ha elindul a két lány a nem túl messze levő táborhoz, akkor válaszol.
- Úgy vélem, hogy ezt az egészet Jivi okozta, a Nexus sötétségbe fordult, ilyen lehet Korriban is többek között. El kell hagynunk a bolygót mielőtt rátok is hatással lenne! Siessünk vissza a siklóhoz, Aeyaj-nak igaza van! - mondta.
A tábor ugyebár nagyjából ötven, maximum száz méterre volt csupán, még az itt tomboló szélben is könnyen és gyorsan meg lehetett közelíteni.
- Hogy melyik bolygóról láttunk látomást nem tudom, hiszen nagyon sok van. Jivit pedig valószínűleg a Nexus vitte el. Ami ezt a bolygót illeti a Nexus felébredt, az egész bolygót magával rántotta, nem hiszem, hogy mi már bármit tudunk itt tenni.
Közben megérkezett a hármas a siklóhoz is, amivel lejöttek és Je mester oda igyekezett beterelni a lányokat a lehető leghamarabb. Ezalatt pedig az égen egy másik, egy kisebb csapatszállító is feltűnt, ami elég nagy volt ahhoz, hogy a teljes lent levő személyzetet evakuálni tudják innen a bolygó körül levő hajóra.

AEYAJ’GAMU

A mester segítségével már könnyebb volt talpra állni, és örültem annak, hogy nem forog körülöttem a világ, habár ez nem kizárt, hogy mindössze csupán az adrenalin hatása volt, nem pedig annak, hogy minden jó. Főleg úgy, hogy mindeközben az egyik legveszélyesebb helyen vagyunk, ahol világos oldali, nem teljesen kiképzett erőhasználók lehetnek. Szerencsére a többiek sem voltak az ellen, hogy ideje eltűnnünk innen minél hamarabb.
A tomboló szél eléggé kellemetlen volt, de nem tette lehetetlenné a haladást, amúgy sem kellett nagy távot megtenni, de ettől függetlenül azért nehezítette valamelyest a haladást. Csak reménykedni tudtam, hogy több probléma ma már nem adódik, nem igazán föllőtt a fogam ahhoz, hogy újra elveszítsem valami miatt az eszméletemet.
- A templomban biztos kerül majd valaki, aki meg tudja mondani. A Tanácsnak is tudnia kell arról, hogy mi történt itt, a változást bizonyára már érezhették is, ha valóban olyan nagy volt. - a siklón igyekeztem ülőhelyet, vagy egy nyugodtabb sarkat keresni magamnak, lehetőleg úgy, hogy láthassam, hogy mégis hogyan nézhet ki a bolygó felszállás közben. Ahhoz képest, hogy egy szimpla romfelderítésnek indult az egész elég nagy katasztrófába torkollott. Nem kizárt az sem, hogy Je mester magát hibáztatja azért, ami történt a padawanja miatt, de én nem hiszem, hogy az ő hibája lenne, de fogalmam sincs, hogy ezt miképp tudnám elmondani neki, főleg ebben a helyzetben. Abban sem vagyok biztos, hogy a szavaim ténylegesen eljutnának hozzá és nem csak a felszínt borzolnák fel egy kicsit.

SIQSA POVOXA

A mandaloriai, feltehetőleg mando'a nyelven történő szavait, egészen figyelmen kívül hagytam. Nem alacsonyodtam le arra a szintre, hogy elkezdjek arról vitatkozni vele, hogy mekkora a különbség a birodalomban egy urdrarr és egy katona között, főleg urdrarrokat érintő ügyekben, és ez a feltámadt nő határozottan az volt, hiába volt egykoron mandaloriai. Most mindenképp csak urdrarrnak számított, lévén a mandaloriai birodalom változott némiképp.
Az ősi urdrarrt az agyam könnyedén lefordította, most igazán hálás voltam azért, hogy befejeztem a tanulmányaimat és nem félbehagyva stagnáltam. Határozottan folyékonyabban beszélte, mint én vagy, mint ahogy az apám tette, de ez nem is volt meglepő már csak a korát tekintve sem.
- < Jelenleg "béke" van a galaxisban. A Birodalom sok-sok évvel ezelőtt két frakcióra bomlott, az egyiket ismeri, az Urdrarr Birodalom, a másik egy magát Köztársaságnak nevező frakció. Természetesen ahogyan az illik háború is tört ki, ami évekig tartott, csupán pár évvel ezelőtti fegyverszünetig. Lord Hiuval egyike a Sötét Tanács tagjainak, az Ősi Tudás szférájának nagyura és a Császár Hangja. > - nem különösebben érdekelt, hogy a többiek értik-e amit mondok ősi urdrarr nyelven. Feltételeztem, hogy Yana beszéli, de a mandaloriaiban kételkedtem, nem volt honnan tudja. Az úrnő behízelgő stílusa által keltett libabőrt igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Természetesen kifelé menet amennyiben bővebb információkat kér, úgy amennyire módomban és tudásomban áll felvilágosítom a dolgokról, természetesen csak azokról, amikről beszélhetek, főleg, hogy itt le is hallgathatnak, úgyhogy a komolyabb és mélyebbre menő témákat majd a nagyurakkal kell megbeszélnie.

Hidegháború 6. – A jövő ítérete





Romok, Onderon

---

A nő hálásan mosolyodott el a válaszokért, amit kapott mindenkitől. Mivel mindenki elmondott mindent, így Yana ezúttal csöndben maradt és nem fűzött hozzá a dolgokhoz semmit sem, ami elég ritka volt tőle. Az egész helyzet azonban még mindig lenyűgözte, szinte csillogó szemekkel figyelte a mandaloriai nőt.
- A kristályok? Kondenzátorok, energiavezetésre - felelte Chamm-nak. - Szóval a Birodalom legbefolyásosabb személye, rendben, mivel felteszem a császár továbbra sincs fizikailag jelen, így vele akarok először beszélni!
A csapat innen már könnyedén kijutott az épületből, most odalent a kristályok ki voltak sülve és a korábbi kékes fény helyett, égett fekete színűek voltak és már nem zavarták a technológiát sem. Mire visszatértek a táborba már készen állt egy hajó ahhoz, hogy elvigye őket innen. Noha a vihar még tartott, de könnyedén eltudták hagyni a bolygó légkörét. Közben látták és tapasztalták, hogy nagyon sokan menekültek a bolygóról, minden részéről. Minden káoszba hullt idelent…

Epilógus
Annak köszönhetően, hogy a teljes bolygó alámerült a Sötét oldalnak nagyjából azzal a következménnyel zárult a következő nagyjából három és fél hónap alatt, hogy a teljes társadalom, ami az elmúlt tizenegyezer év alatt tökéletes harmóniában élt az Erő minden aspektusában most összeomlott. A Nexus olyan erős volt, hogy mindenki a Fény, vagy a köztes oldalt - szürkeként - élt néhány nap, vagy hét alatt, de átbukott a sötét oldalra. Aki pedig a sötétben járt, még mélyebbre került.

Korábban tökéletes egyensúly volt, egymást tartották távol attól, hogy az egész bolygó egy Birodalom rendszerű hellyé omoljon össze. Most nem volt mi megvédje ettől, így a bolygó berendezkedése erre váltott át. Éppen ezek miatt a bolygó úgymond a Birodalom irányába kötelezte el magát, már amennyire egy FRK-s bolygó megteheti mindezt.

Ezek miatt az Exchange pozíciója meggyengült és menekülniük kellett, ezt mindenki hallhatta a csillagködben azt nem tudni, hogy hova menekültek innen, de lehet, hogy a fényes jövőjük máris bukásra volt ítélve. De emiatt legalább könnyebb volt a későbbiekben ezen környéken újra kereskedni és csempészkedni.

A Birodalom - ahogyan mindenki más is - természetesen rájött, hogy a Nexus nem természetes úton fordult át, így a Birodalom örömmel látta volna azt a személyt a saját soraikban, aki mindezt meglépte és megtette. Mindezt a teljes csillagködben sugározták, így Jivi-hez is eljuthatott a hír.

Ami a Birodalmat illette, Dodhorn Harert-et, a mandaloriai sith úrnőt sikeresen a fővárosba kísérte Siqsa és Chamm. Később, a hatodik hónap elején a császár őt is megtette császárnévá, Lady Zelia mellett. Az új császárné ezen alkalomból ajándékot küldött az őt megmentőknek és hazajuttatóknak.

Néhány nappal később a császárné Mandalore-ra is beállított a Mandalore udvarába, révén egykor ő maga is vezette ezt a birodalmat. Ugyan a trónra nem tartott igényt, de leszögezte Gran Kelborn-nak, ha tetszik neki, ha nem, feltámasztja a Harert klánt és továbbira is igényt tart az Aliit'alor rangjára. Ami a Krant-i csapatot illette a hazaérkezésük és felépülésük után pár nappal mind a két hadnagyot századossá léptették elő.

Ami a Köztársaságiakkal történt az események után, miután hazaértek néhány nappal később Je mester a tanács előtt is lemondott lovagi címéről, a fénykardját leadta és elhagyta a Jedi rendet Jiwi bukása miatt. Az idősebb mesterről azóta senki sem hallott, nem tudni, hogy hol és merre lehet valójában.

Ami pedig a látomást illette a hetedik hónap elejére sikerült is megfejtenie azoknak, akik látták és kompetensek voltak abban, hogy megfejtsék. A bolygó pedig nem volt más, mint a 15. és 16. szektor határán fekvő Malachor V. volt. Ez volt a hely, ahol a Császár gyermekei jelenleg is megtalálhatóak voltak ennyi idő után…

Vége.

---

Ami a jediket illette könnyedén eltudták hagyni a helyet, révén alapból is eléggé kietlen helyen voltak és a viharos szél, a vihar sem okozott nagy gondot. A többi katonát is nagyon hamar összeszedték és őket is evakuálták. A bolygó elhagyása közben látták és tapasztalták, hogy nagyon sokan menekültek a bolygóról, minden részéről. Minden káoszba hullt odalent…

Epilógus
Annak köszönhetően, hogy a teljes bolygó alámerült a Sötét oldalnak nagyjából azzal a következménnyel zárult a következő nagyjából három és fél hónap alatt, hogy a teljes társadalom, ami az elmúlt tizenegyezer év alatt tökéletes harmóniában élt az Erő minden aspektusában most összeomlott. A Nexus olyan erős volt, hogy mindenki a Fény, vagy a köztes oldalt - szürkeként - élt néhány nap, vagy hét alatt, de átbukott a sötét oldalra. Aki pedig a sötétben járt, még mélyebbre került.

Korábban tökéletes egyensúly volt, egymást tartották távol attól, hogy az egész bolygó egy Birodalom rendszerű hellyé omoljon össze. Most nem volt mi megvédje ettől, így a bolygó berendezkedése erre váltott át. Éppen ezek miatt a bolygó úgymond a Birodalom irányába kötelezte el magát, már amennyire egy FRK-s bolygó megteheti mindezt.

Ezek miatt az Exchange pozíciója meggyengült és menekülniük kellett, ezt mindenki hallhatta a csillagködben azt nem tudni, hogy hova menekültek innen, de lehet, hogy a fényes jövőjük máris bukásra volt ítélve. De emiatt legalább könnyebb volt a későbbiekben ezen környéken újra kereskedni és csempészkedni.

A Birodalom - ahogyan mindenki más is - természetesen rájött, hogy a Nexus nem természetes úton fordult át, így a Birodalom örömmel látta volna azt a személyt a saját soraikban, aki mindezt meglépte és megtette. Mindezt a teljes csillagködben sugározták, így Jivi-hez is eljuthatott a hír.

Ami a Birodalmat illette, Dodhorn Harert-et, a mandaloriai sith úrnőt sikeresen a fővárosba kísérte Siqsa és Chamm. Később, a hatodik hónap elején a császár őt is megtette császárnévá, Lady Zelia mellett. Az új császárné ezen alkalomból ajándékot küldött az őt megmentőknek és hazajuttatóknak.

Néhány nappal később a császárné Mandalore-ra is beállított a Mandalore udvarába, révén egykor ő maga is vezette ezt a birodalmat. Ugyan a trónra nem tartott igényt, de leszögezte Gran Kelborn-nak, ha tetszik neki, ha nem, feltámasztja a Harert klánt és továbbira is igényt tart az Aliit'alor rangjára. Ami a Krant-i csapatot illette a hazaérkezésük és felépülésük után pár nappal mind a két hadnagyot századossá léptették elő.

Ami a Köztársaságiakkal történt az események után, miután hazaértek néhány nappal később Je mester a tanács előtt is lemondott lovagi címéről, a fénykardját leadta és elhagyta a Jedi rendet Jiwi bukása miatt. Az idősebb mesterről azóta senki sem hallott, nem tudni, hogy hol és merre lehet valójában.

Ami pedig a látomást illette a hetedik hónap elejére sikerült is megfejtenie azoknak, akik látták és kompetensek voltak abban, hogy megfejtsék. A bolygó pedig nem volt más, mint a 15. és 16. szektor határán fekvő Malachor V. volt. Ez volt a hely, ahol a Császár gyermekei jelenleg is megtalálhatóak voltak ennyi idő után…

Vége.

Mindenki 2 pontot kap, Aeyaj kivételével pedig 10.000 creditet is. A bővítésnek március közepétől kell lennie.
Shani és Aeyaj mind a ketten megkapják ezt a kalandot a Bátorság próbájának a későbbi lovaggá válási procedúra részeként.
Siqsa egy sith alkímiával készült amulettet kapott a császárnétól ajándékba, ami segítségével valamivel könnyebben tud az Erőre koncentrálni.
Chamm pedig egy archaikus mandaloriai puskát kap, ami tökéletesen működőképes. Mesterlövéspuska szerűen nagyobb távolságon hatékonyabb, de az elől levő részekkel közelharcban is lehet sokkolni. Amennyiben megírod műhely munkaként még +1 bónuszt ésszerű határokon belül kitalálhatsz hozzá.
Jivi pedig megkapta azt a sith kardot, ami roppant ellenálló, nagyon sok mindent átvág, és a pengével visszalehet lőni a lézernyalábokat, mint a fénykarddal. A fegyvert nagyjából 10-11 ezer évvel ezelőtt hozták létre sith alkímiával és mágiával, így a fegyver messziről érezhetően tele van sötét oldali energiákkal.
A következő kaland itt található.

statisztika: