Re: A birtok

by **Serena Davidson** Csüt. 03 Okt. 2013, 10:25

~ Magneto és Serena ~
Csak illúzió? Hát ezért volt olyan gyors az egész, míg Jonah képes volt túlélni mindazt, mit ő nem? Nem tagadhattam, hogy nagyon megkönnyebbültem azon, hogy életben maradt, a kedvem is javult tőle. De a professzor miért hazudott egy héten keresztül és az a fiú, Charlie. Neki is tudnia kellene, hiszen szenvedett annak a tudatában, ami történt, amit tett. És ő is úgy tudja, hogy az apám meghalt.
- Ne érezze magát rosszul, remek gyerekkorom volt – feleltem zavartan. – Azt hiszem, hogy jobban jártam, mint a testvéreim.
Mind a hárman, tudtam, hogy Petra és Lorna halottak és azt is, hogy kik játszottak közre a halálukban, mégsem tudtam neheztelni rájuk, ahogyan ezt Wandal-nak is kifejtettem, aki ettől éktelen haragra gerjedt. Az apám szavaira éreztem, hogy elpirulok,
- Én… köszönöm – mondtam zavartan. – Bár nem tudom, hogy megérdemlem-e. Bennem közel sincs annyi bátorság, mint önben, hogy nyíltan felmerte vállalni az elveit. Még… még ha szélsőséges módszerekkel is.
Elhallgattam még mindig zavartan. Nem igazán tudtam, hogy ebben a helyzetben mi az illő, mit lehetne, mit kellene mondani.
- Wandal-nak is segíteni kell, ő még él, csak elfogták… ő mondta el, hogy ki vagyok, vagyis vezetett rá. Utána láttam az iratokat, de valamit nem találtam benne. Ki… ki a vérszerinti édesanyám?

//Folytatás: Times Square//

by **Danny Long** Csüt. 03 Okt. 2013, 17:11

~Jonah és Jerome~
Már messziről látom, hogy nem fogom utolérni Jonaht, mielőtt elérné a korongot. Így csak az a lehetőségem marad, hogy fordulás közben próbálom megállítani. Amikor kinyúl a korongért, egy kicsit lelassítok, lemaradok, és figyelem, hogy merre akar tovább haladni. Így azt is hamarabb veszem észre, hogy visszafelé pattintja a korongot. Amint az mögém kerül, elkezdek megfordulni utána, így, bár nagyobb fordulatot kell tennem, mint Jonahnak, de mivel előbb tudom elkezdeni, mint gondolta, így csak minimális hátrányból indulhatok a pakk után. Nagy erőbedobással próbálom legyorsulni Jonaht, és ha végül sikerül utolérnem, testtel is akadályozom. Olyan távolról próbálom elérni a korongot, amilyen távolról csak megy anélkül, hogy az egyensúlyom elvesztését kockáztatnám. Ha hozzá férek, akkor a saját irányomba húzom el, és már azzal a mozdulattal fordulok is utána. Ha ő éri el előbb, akkor már kezdettől kissé lemaradva követem, és a következő irányváltásához alkalmazkodva teszek újra kísérletet arra, hogy elvegyem tőle a korongot.

by **Tyranis** Pént. 04 Okt. 2013, 09:58

~Jonah és Jerome ~
Most látta Jonah, hogy az erőfölény miatt Jerome van előnyben és gyorsabban tud felgyorsulni, mint hogyan Jonah tenné mindezt a gyakorlottságából és abból, hogy mindezt nem először csinálja. Ő és a másik fiú is egyszerre messzebbről nyújtották ki az ütőiket, aminek a következménye az lett, hogy lényegében teljesen egyszerre érték el a korongot, csak éppen, hogy ne teljesen egymást akadályozzák pontosan a másik oldalról, így a korongot két oldalról ütötték meg, hogy mind a ketten elhúzzák maguknak. A következménye az lett, hogy a korong megpattant és az egyébként nem túl nagy szökőkúton kívül landolt a földön.
- Nem hiszem el, hogy most csinálod ezt először – mondta Jonah.
Ha Jerome hagyja, akkor a kút széléig megy és kiszállva onnan visszaszerzi a korongot, noha nem dobja be a jégre.
- Mi lenne, ha elmennénk Gail-ért? – kérdezte. – Úgyis tudom, hogy hol lakik, hátha mi rá tudnánk beszélni, hogy jöjjön vissza. Vagy valamikor ki kéne már menni Salem-be szórakozni, most, hogy a népszerűségünk a csúcsán, egy mozi, vagy bowling nem lenne rossz… - gondolkodott el hangosan.

by **Danny Long** Kedd 08 Okt. 2013, 00:32

~Jonah és Jerome ~
Egyszerre érjük el a korongot, ami így a két oldalról érkező ütésektől megpattan, és kirepül a jégről. Jonah megjegyzésére elmosolyodom.
- Nem most csinálom először.
Látom, hogy elindul kifelé a korongért, így megállok, és várom, hogy visszadobja, de ez nem történik meg. Nem gondoltam volna, hogy máris előhozakodik a Gail-témával. Mi lehetett köztük? És ha volt valami, miért ment el? Úgy fogalmaz, mintha egy tök mindennapos dologról lenne szó, egy lapon említi a mozival vagy a bowlinggal, de biztos vagyok benne, hogy nem így gondolja. De miért kellek ehhez én? Alig ismerem Gailt, és Jonah-t se sokkal jobban. Az is meglep, hogy egyáltalán sikerült kiderítenie, hogy hol van a lány.
- Tudod, hogy hol van? Honnan?
Ha válaszol, utána felteszem a fontosabb kérdést is. Eléggé tompítva fogalmazok, így pont nem jön ki egyértelműen belőle az, amire ki akarok lyukadni, de attól tartok, hogyha nyíltan kérdeznék, megint elkezdene védekezni.
- Miért gondolod, hogy én bármit tudnék segíteni? Alig ismerem.
Nem olyannak ismertem meg Jonaht, aki nem lép le simán egyedül, most pedig mégis egy olyan embert kér meg, hogy menjen vele, akit nem is kedvel. Mi ez az egész?

by **Tyranis** Kedd 08 Okt. 2013, 11:36

~ Jonah és Jerome ~
Meglepődött azon, hogy ilyen meglepő volt a ténye annak, hogy tudja, hogy hol lakik Gail. Őt is mindenki tudta, hogy hol lakik, igaz azért saját maga nem volt egy lapon összeegyeztethető a lánnyal, de akkor is.
- Szoktunk beszélgetni – mondta úgy, mintha ez valami futurisztikus dolog lenne. – Tudod, szocializálódás, bármennyire is furcsa ez, főleg, hogy a másik fél én vagyok.
Megtorpant és elgondolkodott a kérdésen, hogy miben is tudna Jerome segíteni.
- Eltereled Chuck figyelmét, amíg én lelépek – vigyorodott el, majd elgondolkodott. – Akkor amit az előbb mondtam, már királyi többes, mert neked nem kell kimozdulni innen. Max, ha Chuck úgy dönt, hogy utánam jön, fix, hogy hoz mindenkit.
Visszaért a szökőkút szélére és ott megtorpant.
- Furcsa ez a hely – nézett vissza az épületre. – Miért én vagyok az egyetlen, aki bárkivel is próbál beszélni? Mindenki folyamatosan bezárkózva van a szobájába, nem ismerkedik senkivel, még a dögös vikinggel sem, amikor épp a pasija nincs a látótérben, vagy… senkivel. Se a felnőttekkel, se egymással. Az elején azt hittem, hogy én leszek, akivel senki sem áll szóba a furcsa külsőm és viselkedésem miatt, erre mindenki más játssza a degenerált majmot…

//Folytatás: Times Square//
A folytatás csak jelzésértékű, a játékot itt folytatjuk persze Smile

by **Morsus** Szomb. 12 Okt. 2013, 23:45

~ Magneto és Serena ~
Magneto elmosolyodott.
- Hangosan hirdettem a tévhitemet. Kellett egy hét, hogy mindent felfogjam. Még több kell mire megértem mit is akarok. Wandal... sajnos őt véglegesen megrontottam és a shield törvényei miatt én meg sem látogathatom. Charles azt mondta, hogy folytat tárgyalásokat, de hónapok lehetnek és csak ő mehet be.
A férfi végül megtorpan a végső kérdéstől.
- Az anyukád. Az apád utána vette el, hogy teherbe eset. Ő kérte, hogy hagyjam ezt meg neki. Akkoriban kezdtem el az új életemet és ő nem akart a része lenni.

by **Serena Davidson** Vas. 13 Okt. 2013, 09:56

Miért csak Xavier professzor mehet el hozzá, hiszen ő nem is a családja, azt megérteném, hogy az apánkat nem engedik be hozzá, főleg, hogy mindenki halottnak hiszi, de én nem tettem soha semmit sem.
- Megpróbált olyanná tenni, mint amilyen ő – nyeltem egyet. – Dühös volt rám, amiért nem voltam képes haragudni azokra, akik miatt meghalt ön, akik miatt meghalt Petra és Lorna. Azért, mert jó vagyok és nem akarok ártani azoknak sem, akik minket bántottak.
Néhány pillanatra elhallgattam.
- Mutatott valami álmot, víziót, egy börtönben, itt ébresztett rá, hogy mi is az erőm valójában. Volt ott egy kislány Zaldane. Ő is csak az álom része volt, vagy létező személy. Ön is ott volt akkor, meg más mutánsok…
Nem is tudom, de megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy anya volt tényleg a vérszerinti anyukám. Azt nem tudtam, hogy voltak gondok a házasságukban, hiszen ott voltak a bátyáim is és olyan nehezen emészthető volt, hogy megcsalta apát, tudom, hogy szerette őt, soha sem keresett a halála után sem mást. De valahol érthető volt, a bátyáim idősek voltak, és nem akartak utána több gyereket, én nagyon későn születtem, már tudni, hogy miért.
- Örülök, hogy anya az – feleltem. – Apa halála után nem volt soha barátja, lehet, hogy önre várt. De ezt azt hiszem, hogy már soha sem fogjuk megtudni.

//Akkor azok alapján, amit végül este beszéltünk anyuka csak félredugott a házasság alatt és nem akkor ment férjhez a 3 báty (ikertesók) miatt//

by **Danny Long** Kedd 15 Okt. 2013, 10:29

~Jonah és Jerome~
- Várjál csak, én azt hittem, hogy ennél jobban eltűnt! De ha tudjuk, hogy hol van, miért kell titokban menni utána? Miért nem próbálja a prof meggyőzni, hogy jöjjön vissza? Ő is azt gondolja, hogy itt a legjobb, nem? Na meg szerintem egyszerűbb lenne egyszerűen kikérni magunkat és elmenni a városba. Az meg már részletkérdés, hogy helyette Gailhez megyünk. Vagy valami veszélyes helyen van?
Nem nagyon szeretném az elterelő ember szerepét játszani, és kicsit fölöslegesnek érzem ezt a felhajtást a dolog közül. Nem szeretnék jobban visszaélni a professzor bizalmával, mint amennyire muszáj. Közben Jonah folytatja. Kénytelen vagyok valamennyire egyetérteni vele. Tényleg nem ismerek annyira senkit, amennyire kéne, tekintve, hogy együtt élünk.
- Nem tudom, hogy te vagy a többiek mióta vagytok itt, de nekem azért még mindig elég durva ez az egész. Hirtelen kiderül, hogy mutáns vagyok és bedobnak vadidegen emberek közé. Nekem kellett egy kis idő, hogy annyira át tudjam gondolni ezt az egészet, hogy legyen energiám ismerkedni. Az elején sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy mi történik velem. Lehet, hogy ez a problémája a többieknek is, nem?

by **Tyranis** Kedd 15 Okt. 2013, 10:37

~ Jerome és Jonah ~
Jonah összeráncolta a homlokát Jerome szavaira.
- Nincs itt, tehát eltűnt – mondta. – Washingtonban eltűnt, fogalmunk sem volt, hogy hol van. Főleg úgy, hogy New Yorki ő is, mint itt a többség, engem kivéve.
A továbbiakon elgondolkodott, igazából egyetlen ötlete volt erre az egészre, amire már akkor rájött, amikor Washingtonban vagyunk.
- Chuck szerintem nem akar beleszólni abba többé, hogy ki legyen itt és ki nem. Azért hagytuk ott a másik két illetékest és a kis Magneto lányt sem kényszeríttette volna, hogy visszajöjjön. Szerintem azt akarja, hogy mindenki önként és dalolva jöjjön ide és nem azért, mert kötelező. Éppen ezért nem fogja Gail-t sem győzködni, ha akar jön, ha nem, nem. Éppen ezért kell nekem meggyőzni arról, hogy jöjjön vissza!
Megvonta a vállát a további okfejtésre, úgy tűnt, hogy a társaságból az első sokkot kivéve tényleg ő fogadta a legjobban mindazt, ami történt és úgy fogta fel, hogy ez cool és nem pedig azt, hogy milyen szörnyszülött is valójában.
- Passz, azért vannak itt olyanok, akik lassan három hónapja itt vannak, öten kerültünk ide a Stark Plázából elsőként és kb. megérkezés óta nem láttuk a maradék kettőt – mondta. – Neked azért szerencséd volt, téged nem próbált kinyírni a kormány abban a pillanatban a plázában, ahogyan jelentkezett a képességed. És a képességed sem próbált megölni, mint engem. Az elején én is ki voltam akadva, addig, amíg rájöttem, hogy ez király és le van sz*rva, hogy mit mond bárki, nem vagyok szörnyszülött.
Talán egy kicsit még magát is meglepte, hogy mennyire gyorsan feldolgozta mindezt.

by **Danny Long** Csüt. 24 Okt. 2013, 16:23

~Jonah és Jerome~
Azon kívül, ami az előbb eszembe jutott, nincs igazán ötletem, hogy miért zárkóznak el ennyire a többiek, ha már elég rég óta vannak itt. Mondjuk az, hogy megpróbálták megölni őket, az nyilván nem olyan élmény, amit könnyű feldolgozni. Viszont Jonah szavaiból azt veszem le, hogy egy kicsit félreértett.
- Én sem gondolom, hogy szörnyszülött lennék, nem erről van szó. Tényleg tök király ez az egész képesség dolog, meg szuperhősködés, de azért elég nagy változás. Nekem is el kellett jönnöm otthonról, a csajom azóta se nagyon áll szóba velem és a családomat is nagyon ritkán látom. És olyan hirtelen jött az egész.
Ezután visszatérek a Gail témához. Miközben másról beszéltünk, ezt is átgondoltam egy kicsit.
- Ha úgy gondolod, hogy meg tudod győzni Gailt, én nem szólok a profnak, de nem gondolod, hogy észrevenné, mire készülsz? Végülis gondolatolvasó. Van valami ötleted, hogy hogy lépnél le? Azt hiszem, így az én figyelemelterelésem nem sokat érne.

by **Tyranis** Pént. 25 Okt. 2013, 08:50

~ Jerome és Jonah ~
- Engem addig sem láttak és hat éves korom óta bent lakásos suliban éltem, így ez nem nagy változás, hacsak nem az, hogy végre vannak csajok… vagyis lennének, ha a dögösebbig felük nem lépne le… meg ugyebár Gail sincs itt.
A másikon elvigyorodott még.
- Megoldom, ha pedig a fejemben mer olvasni, akkor beperelem személyiségi jogok megsértéséért!

Az egy hónapos bővítés után:
~ Jerome, Kate és Jonah ~
Jonah mint általában most is odakint volt, amikor éppen nem filmezett Gail-lal, vagy éppen videojátékozott vele, vagy egymagában, akkor kint szeretett lenni. Még ha hideg is volt, most már az sem tarthatta vissza abban, hogy télen is pólóban és rövidnadrágban lehet, nem kell többé attól tartania, hogy a hideg megárt neki és beteg lenne ettől. Kivételesen nem a főépület előtt állt meg, hanem a hátsó részen az úszómedence előtt állt és méregette a helyet. Még mindig nem kapta meg a kért nem túl mély tavat a birtokon, amit be lehetne fagyasztani, rendesen akart korcsolyázni, a kinti szökőkutat pedig már kinőtte, így nem marad más, mintsem a medencét kellett olyanná formázni, amilyennek akarja. Csak a víz volt túl sok benne és kételkedett abban, hogy ennyivel boldogulna. De egy próbát végül is megér, maximum nem egyszerre fagyasztja be, hanem több alaklommal éri el ezt.
Körbenézett, hogy van-e itt valaki, ha azt látta, hogy nincs, akkor állt neki ennek úgy, hogy belenyúlt mindkét kézzel a vízbe.

by **Sarah** Pént. 25 Okt. 2013, 14:12

~ Jerome, Kate és Jonah ~

Mélyen belemélyedve egy művészetekről szóló könyvbe sétálgatok fel s alá a szobámba, ahogyan az a legtöbbször lenni szokott, ha elveszek valaminek a tartalmában. Sokszor az utolsó pillanatban torpanok meg az egyik még befejezetlen festményem előtt, mely szárad, s így lényegében szerencse kérdése, hogy nem teszem tönkre és kezdhetem előröl az egészet... Az pedig a véletleneknek köszönhető, hogy az utam végül a lapozások közepette kivezet a szobámból, s nem csak a szobámból, de még magából az épületből is, egyenesen a birtok mögött elhúzódó fasor egyik ékes példánya felé, ami bár nyugodtan sétálok, ezúttal mégis vészesnek tűnően közeledik, s végül a mindent elsöprő becsapódás elkerülhetetlenné válik, s egy hatalmas csattanás kíséretében nekicsapódok... Na jó, egy halk koppanás keretében fejelek bele a kérgébe, s beletelik pár másodpercbe, amíg ez felkelti annyira a figyelmem, hogy lassan rá emeljem a tekintetem s csodálkozva nézzek körbe, hogy hova kerültem, amihez megint pár másodperc kell, hogy felismerjem a helyet és realizáljam, hogy mi történhetett. A kabátom nincs rajtam, ellenben napon vagyok, szerencsére viszont a pulóver erre könnyen ad megoldást a maga nem túlzottan bő, de a célnak pont megfelelő kapucniával. Ekkor tűnik fel nekem igazából Jonah, ahogyan még egyszer szemügyre veszek mindent, már csak kíváncsiságból is hátha, s most valóban bejött, pedig általában semmi sincs idekint, ami különösebben felkeltené az ember érdeklődését, de ha ő ilyenkor itt van kint az valószínűleg jelent valamit, csak... Ki tudja, hogy mit. Lassanként érdeklődve közelebb sétálok, bezárva a könyvet, bár az egyik ujjamat benne tartva mint könyvjelzőt, bár pontosan megvan a képe az oldal számának, hogy hol jártam benne, így ez lényegében csak túlbiztosítás... Szóval a lényeg, hogy közelebb megyek és...
- Mit csinálsz itt kint? - Teszem fel a kérdést érdeklődve, kissé oldalra biccentett fejjel.

by **Morsus** Kedd 05 Nov. 2013, 00:02

~Serena és Erik~
Magneto lehajtotta a fejét.
- Nem rég én is olyan voltam, mint ő. Bár nincsen testvérem Charlest mindig is annak tekintettem és a tény, hogy ellenem fordult, hogy nem látta,amit én... dühítő volt. Mint Wandal, én is kerestem valakit, aki olyan, mint én, de amikor az nem fogja fel... az elfogadhatatlan, őrjítő.
Erik egy padhoz lép és Serenára néz.
- Nem gond, ha leülünk? A visszatérésem óta még gyenge vagyok. Nem tudok sokat sétálni.

by **Serena Davidson** Kedd 05 Nov. 2013, 10:07

~ Serena és Magneto ~
Nem gondoltam soha, hogy mindez ilyen rossz lehet, szerencsére minden efféle gondot sikerült elkerülnöm az életem során és nem volt ilyen nézeteltérésem. Ami a testvéreket illette, hozzá voltam szokva, hogy a saját véleményem a sajátom és gyakorta nem értettem egyet a bátyáimmal, de az én szememben azért voltak a testvérek, hogy ellenkezzenek. Wandal pedig a heves reakcióval és erőszakosságával ijesztett meg igazán. Nem igazán tudtam, hogy mit is mondjak, tőlem ez a nézőpont és hozzáállás is nagyon-nagyon távoli volt, soha sem voltam ilyen.
- Én akkor érzem hasonlóan magam, mikor nem tudok mindenkit megmenteni – feleltem elpirulva. – Láttam, hogy Hood mit akart tenni Washingtonban…
Mikor megálltunk a padnál bólintottam és leültem én is, ekkor folytattam.
- Tudtam, hogy ön kicsoda, miket tett, de azt is, hogy Hood is ott van, nem csak ön… ketten voltak. Meg kellett akadályoznom, hogy két személy haljon meg ott, ez az erő, amim van…
Felemeltem a kezeimet, mintha látható nyoma lett volna a képességnek.
- Nem hiszem, hogy méltó vagyok rá. Mikor azt hittem, hogy a plüssöket keltem életre minden olyan könnyű volt. De ez? Mi lesz, ha véletlenül valamire csak gondolok és megtörténik és sokan megsérülnek, vagy meghalnak miatta?

by **Tyranis** Kedd 05 Nov. 2013, 11:08

~ Kate és Jonah ~
Jonah némileg összerezzent, amikor meghallott a hangot a háta mögül, amit egyből megismert. Arra nézett és valóban Kate érkezett meg. A kezeit kivette a medencéből és a pólójába törölte.
- Mivel Chuck nem adott nekem jégkorong pályának megfelelő tavat a medencéből próbálok azt varázsolni. Az elülső szökőkutat kinőttem.
Valóban Kate valószínűleg látta is őt a szökőkútban korcsolyázni volt, hogy nem is egyedül tette mindezt.
- Aztán kiderül, hogy a képességemmel megtudom-e már tenni. Ha nem, akkor kénytelen leszek lejjebb engedni a vizet és úgy újra próbálkozni. És te? Süt a nap…
Amennyire emlékezett nem igen látta kint soha sem a lányt, amikor a nap sütött. Azt pedig már alapból sem volt képes megjegyezni, hogy Kate, vagy Gail az, amelyikőjüknek több az allergiája és micsodák azok.

// Danny később jön csak, mivel inkább majd a tanórára írna.//

by **Sarah** Pént. 08 Nov. 2013, 01:03

~ Kate és Jonah ~
Kissé oldalra biccentem a fejemet a srác reakcióján, az összerezzenésen, ez... Bármennyire is meglepően hangozhat, de engem ért a legváratlanabbul. Szóval az a helyzet, hogy a medencét próbálja befagyasztani, mert kinőtte a szökőkutat, vagy legalább is úgy érzi, az pedig tény, hogy nem ritkán láttam abban szórakozni, néha nem is egyedül, de eddig még sosem néztem meg közelebbről, hogy mi is zajlik le ilyenkor, maximum egy ideig figyeltem, aztán pedig festettem, vagy olvastam utána, ha pedig most nem tévedek ki véletlenül, akkor valószínűleg erről is lemaradok, nem mintha ennek a ténye kifejezetten zavarna, de mostanság jobban esik, hogy is mondjam, kicsivel többet szocializálódni, most, hogy a többiek már messzemenően nem annyira idegenek és rohamosan oldódik a helyzet.
- Olvasás közben kitévedtem és... Nekimentem az egyik fának. - Mondom kissé elpirulva, megválaszolván a kérdést, majd pedig át terelem a figyelmem a medencére.
- Egyszer megállítottál egy lézert, akkor a medence csak nem olyan nagy falat. - A medence széléhez lépek és óvatosan bele mártom kicsit a kezemet, nem sokáig, nem akarom, hogy az hólyagosra süljön, csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire hideg a kinti víz... És hát eléggé hideg, igaz nem tudom, hogy magától olyan-e, vagy inkább azért, mert már Jonah próbálkozott a megfagyasztásával.
- Mi olyan jó a korcsolyázásban? - Teszem fel végül azt a kérdést ami most talán a legjobban foglalkoztat, igazából sosem tudtam megérteni, ahányszor néztem, sosem fedeztem fel benne semmi olyat, ami szórakoztató lehetne, sport szinten talán, de akkor is inkább csak a látványa, megélni nem lehet oly különleges.

by **Tyranis** Pént. 08 Nov. 2013, 09:37

~ Kate és Jonah ~
Ahogyan Kate elpirult Jonah egy pillanatra értetlenül nézett a lányra, majd hangosan nevetett fel. Nekimenni egy fának olvasás közben. Ez az egész abszurd volt számára, főleg, ahogyan a fejében összetette, hogy mindez miként is nézhetett ki a valóságban. És meg kellett vallania, hogy roppant viccesen nézett ki a fejében az egész.
- Neked még nem mondták, hogy olvasni a csinos fenekeden kell? – kérdezte.
A szándékosság kedvéért, hogy megpróbálja még jobban zavarba hozni a lány még kissé oldalra biccentette a fejét és lépett egyet oldalra, hogy jobb rálátása legyen az említett hátsó fertályra. Ah, az a bizonyos lézer igen. Jonah megvakarta a tarkóját, az ott akkor extrém eset volt, ahogyan korábban a jégfal is, amikor Tao megtámadta a plázánál. Az első még csak ösztönösen ment, a másik viszont már szándékosan irányítva, de az akkor is más volt.
- Itt most nem fenyeget életveszély – vonta meg a vállát. – Úgy tűnik, hogy extrém körülmények között sokkal hatékonyabban működik a képességem és jobban teljesítek.
A következő kérdésre a homlokát ráncolta, majd rögtön válaszolt is egy másik kérdéssel.
- Mi a jó a festészetben? – kérdezett vissza.
A hangjában benne volt, hogyha Kate válaszol magának a feltett kérdésre, akkor megfogja találni a választ benne, hogy miért is szeret Jonah korcsolyázni.
- Ki akarod próbálni? – érdeklődött. – Csak akkor előre kell mennünk a szökőkúthoz. Még Gail-t is megtanítottam, pedig ő aztán sokat esett el, már csak azért is, mert látta, hogy el fog esni és ez elterelte a figyelmét és tényleg zakózott.

by **Sarah** Szomb. 09 Nov. 2013, 01:19

~ Kate és Jonah ~
A nevetés jelen helyzetben nem könnyít a helyzeten, nem mintha súlyos lenne, de súlyt nem vesz le róla, ellenben másra nem számítottam, a megjegyzés viszont... Önmagában sem siklanék el felette, de számomra furcsa mozdulatokat tesz, olyanokat amiket igazából még nem láttam senkitől, legalább is nem felém.
- Nem-nem nekem nem... Én.. Nem... Nem lehet egy helyben, nem...- Hebegem zavartan, ahogyan az ellenkező irányba teszek magam is egy lépést teljesen elvörösödve, az egésznek ezen része váratlanul ért és nem tudom, hogy egyáltalán mit szokás ilyen helyzetben reagálni, hogy valamilyen szinten legalább a tömeghez tudjak igazodni... Talán jobb, ha nem igazodok ilyen téren a tömeghez. A veszéllyel kapcsolatos megjegyzésre nagyjából ugyan ilyen állapotban bólogatok, keresem a szavakat csak hirtelen nem akarnak jönni, de végül mire a festészet kerül szóba, addigra legalább egy kicsit össze tudom kaparni a gondolataimat, s bár bizonytalanul, de adnék is rá választ, de addig már nem jutok el, ismételten, hogy ki is mondjam amire gondolok, mert a zavartság ellenére is sikerül valahogyan felfognom, hogy mire akart utalni lényegében költői kérdéssel, kivéve, hogy a korcsolyázás nem művészet, nem lehet vele maradandót alkotni, maximum ami felvételekre kerül.
- É... Értem. - Nyögöm ki nehézkesen, a kipróbálás lehetőségén pedig egy pár hosszú másodpercig csendben elmélkedem, mérlegelek, hogy vajon valóban érdekel-e annyira, hogy milyen érzés jégen csúszni azt leszámítva, amit eddig Jonah miatt kellett megélni, bár az minimális volt és negatívumot nem tudok felhozni, de ha eltöröm valamim... Amíg nem a karomat addig annyira nem vészes mert tudok tovább festeni. De fájdalmas....
- Igen, szeretném. - Jutok végül döntésre.
- Másokat korcsolyázni tanítani... Valamiféle hobbid? - Kicsit furcsának érzem ezt a részéről, arra már rájöttem, hogy több... Arca van, hogy így mondjam és általában nem a jobbikat mutatja, de ennek tudatában sokkalta barátságosabb és kellemesebb az alkotott kép.

by **Tyranis** Szomb. 09 Nov. 2013, 10:15

~ Kate és Jonah ~
Jonah-t nem kevés elégedettséggel töltötte el, hogy Kate-t sikerült ennyire zavarba hoznia azzal, amit mondott és amit tett. Pedig annyira nem is volt tolakodó, sem bunkó, mint lehetett volna ebben a helyzetben. Még mindig kérdőn nézett a lányra, igazából nem esett továbbra sem nehezére az, hogy elképzelje, hogy milyen lehet séta közben olvasni, csak furcsa és vicces, ha mindenen és mindenben pofára esel.
- Serena hány macskáján sikerült még „olvasás” közben átesned? – kérdezte.
Azok a dögök mindenhol ott voltak, bár legalább a házban csak egy darab, de kint elég sok. Kérdőn pillantott a lányra arra, hogy ez valamilyen hobbi lenne? Eddig csak egy lányt tanított és az Gail volt, most egy másik lánynak ajánlotta fel.
~ Vajon tényleg nem kapcsolt Kate, vagy pedig… ~ gondolta. ~ Nem, határozottan nem esett le neki. ~ maradt végül ennyiben. ~
- Nem hobbi, annak a kék vinnyogó pisisnek meg az anyuci után bömbölő ostoba bátyjának nem ajánlanám fel. A majmot meg nem kellett tanítani, ő értett hozzá alapból. Csak Gail-t tanítottam és neked ajánlom fel.
Úgy vette, hogy most már a lánynak le kéne, hogy essen, hogy miért is csinálja, bár amilyen tapasztalatlannak tűnt Kate nem volt benne biztos. Ha a lány csatlakozik hozzá elindul visszafelé a szökőkút felé.
- Hányas lábad van, hogy kiderüljön van-e akkora korim pluszban, vagy én csináljak jégből egyet a cipőd talpára.

by **Sarah** Hétf. 11 Nov. 2013, 14:01

~ Kate és Jonah ~

Kissé hűl a hangulat mivel további megjegyzések nem érkeznek, vagyis de, bár inkább kérdés mintsem megjegyzés a macskákkal kapcsolatban, eddigre pedig van időm szinte teljesen összeszedni magam, bár a gondolatok még mindig ott keringenek a fejemben, fogalmam sincs, hogy mi lehetett volna a helyes lépés az előbb, de próbálok nem ezzel foglalkozni, hanem normálisan válaszolni a kérdésre.
- Csak... Csak egyen, nem sokszor tévedek ki olvasás közben. - Valamiért azoknak a miniatűr négylábúaknak rossz szokása az ember útjába állni, szándékosan vagy véletlenül, de akármelyik eset is legyen, az biztos, hogy...
- Véletlenül sem jutna eszükbe odébb menni... - Ez inkább volt hangos gondolkodás amit észre sem vettem, de amennyi tapasztalatom van eddig a macskákkal, ami pedig nem sok, mivel nekem nem lehetett soha sem, ha csak nem akarok megfulladni tőle, vagy legalább is ott van rá az esély, így is elég az a tüsszögés amit az generál, amikor véletlenül találkozok velük. A hobbi ötlete gyorsan elvetésre kerül, úgy tűnik hogy tévedtem és nem ezért csinálja, plusz csak Gailnak és jelen esetben nekem segített ebben, ami erősen kérdőjelessé teszi a helyzetet. Pár másodpercig néma csendben emésztgetem a kapott információkat és miután megfelelő módon átrágtam rajta magam... Sem tudom összerakni a képet valami olyasmivel kapcsolatban, ami nekem teljesen idegen.
- ... Jóindulat? ... - Fogalmam sincs.
- El tudom rendezni, hogy ki kicsoda, de... Majom? - Az egyetlen megnevezés amit nem tudok senkihez sem kötni, fogalmam sincs, hogy kiről beszél, a kék rendben van, a másikat is be tudom azonosítani bár inkább arról hogy a kék bátyja és nem tudom a nevüket... Most nem számít igaz, de ezt az egy személyt nem tudom hova sorolni, plusz hogy miért pont az, valószínűleg külön kérdés nélkül is megindokolja... Talán.. Esetleg? Ha nem akkor maximum rákérdezek, talán vagy esetleg.
- harminchatos. - Még egy utolsó válasz tömören és kissé szégyenlősen, magam sem értem miért. Végül is elindulok utána a magam viszonylagos csendességével.

by **Tyranis** Kedd 12 Nov. 2013, 08:13

~ Kate és Jonah ~
Szóval egy állat volt csak összesen.
- Tudtad, hogy milyen remekül vinnyognak és futnak, ha a talaj elkezd jéggé válni a lábuk alatt? – kérdezte.
A mindig láb alatt vannak részt pedig pontosan tudta, hogy milyen, hiszen nagyjából ennek képzelték a szülei is odahaza. Valaminek, ami van és láb alatt van, illetve mindig csak gond van vele. Azt is tették, amit egy ilyen állattal szokás, kitették, hogy ne legyen otthon. Ez volt a kollégium egy, majd ez a hely. Persze nála nem lehetett letagadni, hogy ismerték és, hogy nem oda tartozik, de az már mellékes kérdés volt. A jóindulat kérdésre egy pillanatra megtorpant.
- Ez a szó nem szerepel a szótáramban, valahol a fogantatásom pillanatában kikerült a dns mintáimból, hála a törtető szülőknek – mondtak.
De végre megérkeztek a szökőkúthoz és már ott voltak előtte. A kezeit éppen tette volna bele a vízbe, hogy ismét jéggé változtassa, amikor megkapta a következő kérdést.
- A majom? – kérdezett vissza. – Tudod nagydarab, fekete, Bronxból, akit még személyzetnek sem vennék fel az alacsony származása miatt… Jerome azt hiszem.
Megkapta a választ, egy pillanatra elgondolkodott.
- Harminchatos, olyanom éppen van – előhalászott egy kulcsot a zsebéből és a lány felé dobta. – Menj és hozd le magadnak, addig én ezt megcsinálom. Benyitsz a szobába, az ajtó mellett van az íróasztal, az alatt van egy dobot, abban van a korcsolya.
Ezzel koncentrálni kezdett a kezei kéken izzottak fel és a víz lassanként kezdett megfagyni először csak a keze körül, majd távolabb is.

by **Sarah** Csüt. 14 Nov. 2013, 09:24

~ Kate és Jonah ~

- Szóval... Te sem unatkozol... - Jegyzem meg kissé elmosolyodva a macskás megszólalásra, persze csak a pár másodperces néma csend után ami kellett annak a feldolgozásához, mert nem igazán tudtam, hogy miként reagáljak erre, nem vagyok az a fajta, aki tolerálna bármiféle állatok ellen elkövetett... Nos ezt nem nevezném állatkínzásnak, végül is baja nem lett, nem is igazán érdekes, így pedig csak mosolygok rajta. Eddig pedig inkább csak azt tudtam, hogy mennyire képesek fújni ha az ember véletlenül belerúg az egyikbe, bár feltételezem, hogy nem minden esetben, vagy hát... Nos, nem igazán értem, hogy miként működnek a macskák, nem is fogom érteni de nem is számít semmit sem. Szépen lassan csak haladunk, a jóindulatos megszólalásomra pedig talán én vagyok a legjobban meglepve, hogy megtorpant. Nem ismerem a családi hátterét, nem hiszem, hogy ez valaha is témára került volna, de könnyedén leszűrhető a médiából.
- Én nem így látom. - Fűzöm hozzá szolidan, mert valóban, tett már olyan dolgokat amiket egy jó pár héttel ezelőtt magam sem néztem volna ki belőle, és érdekes belegondolni, hogy egy hónap mennyit képes változtatni az ember véleményén másokkal kapcsolatban, egy hónappal ezelőtt valószínűleg inkább csendben visszakullogtam volna a szobámba ahelyett, hogy leálljak vele beszélni, igazából bármi mást szívesebben csináltam volna szinte. Megkapom a majomra is a magyarázatot, azt viszont nem tudom hova tenni, ezért csak némán bólintok rá, hogy megértettem, már a jellemzők felsorolásából rájöttem, hogy kiről van szó, de nem igazán értem a logikát mögötte, hogy miért véli így, azt leszámítva, hogy két teljesen más körből származnak. Talán ennyi elég lenne? És... Ömm, ja igen, korcsolya. A felém dobott kulcsra nem igazán számítottam, szóval eléggé látványosan kapkodok utána a levegőben és csak a szerencsén múlott, hogy végül sikerült elkapni.
- Rendben, igyekszem. - Majd pedig sarkon fordulok és befelé veszem az irányt. Igazából percek kérdése csak, hogy elérjem a szobáját, majd pedig kissé félénken ugyan, de benyitok és... Teljesen más világ fogad, mint amit én megszoktam a sajátomban. Életemben nem jártam még a szobájában, de még csak be se néztem, nem találtam fontosnak, továbbra sem vélem annak, de ez van. Végül csak előhalászok a korcsolyák közül egy megfelelőt és megfordul a fejemben, hogy vajon hol kéne felvenni? Itt? Odakint?... A talpát elnézve logikusabbnak tűnik odakint, igen, mindenképpen, szóval vissza csomagolom amit kibontottam és újabb percek kérdése, hogy ki is érjek. Nem tudom, hogy visszaérkezésnél szokás-e valami kommentárt hozzáfűzni, vagy sem, de....
- Szóval... Úgy kell felvenni mint bármelyik cipőt? - Lehet, hogy a válasz egyértelmű, de én eléggé tanácstalan vagyok. Megnézve azt a vékony élt az egész alján nem tudom, hogy miként lehet benne földön mozogni, hogy mennyire problémás.

// Remélem nem probléma, hogy külön nem postoltam a szobába. //

by **Tyranis** Pént. 15 Nov. 2013, 14:37

~ Kate és Jonah ~
Amíg Kate elrohant azért, hogy összeszedje a jéghokihoz a korcsolyákat Jonah már igencsak gyakorlottan változtatta a szökőkutat jégfelületté. Lassan már az egész szökőkút többet volt ilyen állapotban, mint úgy, hogy sima víz folydogált benne. Mire a lány visszaérkezett Jonah is készen volt.
- Igen úgy, csak előtte bújj ki a sajátodból és csak zoknis lábbal lépj bele – mondta. – Így.
Ezzel ő maga leült a szökőkút szélére és az ott kint levő korcsolyát kezdte el felvenni.
- Utána jó szorosan kell meghúzni minden egyes sor után, mert a lényege, hogy fogja a bokádat és az ne nagyon tudjon hajolni, könnyebben vesztenéd el az egyensúlyodat és kell, hogy tartsa a sérülések elkerülése végett a lábadat.
Mutatta saját magánál, hogy miként kell ennek kinéznie, ha Kate nem boldogult, vagy pedig segítséget kért, akkor megkötötte neki is a korcsolyát, olyan erősen, hogy az már szinte fájdalmas volt, de legalább tényleg jól tartott és nem mozgott benne a lány lába sem.
- Hogy lehet, hogy még te sem koriztál? – kérdezte. – Gail is itt először.
Ő könnyedén állt fel még a homokban kint és úgy lépett be a jégre. Végül a kezét nyújtotta Kate-nek, mert úgy vélte, hogy nem igen fog neki saját magától ez menni elsőre, Gail-nek sem ment.

// Nem, nem is gondoltam, hogy 2x írj, tökéletes így.//

by **Sarah** Kedd 19 Nov. 2013, 08:59

~ Kate és Jonah ~
Úgy tűnik hogy a lábbeli felvételének alapjait legalább jól közelítettem meg, valószínűleg azért, mert egyszerűbb mint ahogyan én azt elképzelem, vagy.. Magam sem vagyok benne biztos, talán csak képes voltam leszűrni az egyértelműt. Mindenesetre is érdeklődve nézem, ahogyan leül a szökőkút szélére, s igyekszek magam is így tenni, igaz nehézkes és nehezemre esik rendesen meghúzni, de inkább próbálkozom vele addig amíg nem érzem megfelelőnek, valószínűleg itt helyben belefőnék a ruháimba, ha másnak kéne bekötnie a korcsolyát a lábamon. A kérdésére válaszolok, de egyenlőre nem tekintek fel, a korcsolyát figyelem, hogy mennyire is mozoghat az a lábamon, hogy most sikerült-e jól csinálnom vagy sem.
- Könnyedén törnek a csontjaim, ezért sosem próbálhattam ki semmily.... - Ahogyan feltekintek végül a tekintetem találkozik a kezével, pár röpke másodpercig figyelem azt, majd pedig feltekintek zavartan és halványan elpirulva ismét a kezére terelődik a figyelmem, nem számítottam rá és kellett egy pár másodperc amíg felfogtam. Kissé félősen ugyan, de elfogadom a segítséget, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tudnék innen felállni, igaz felettébb furcsa, más kezének az érintése, nem hiszem, hogy valaha megtapasztaltam volna ezt, vagyis a szüleiét de, de az már kategória ez pedig olyan... Furcsa, jobb szót nem tudok találni rá.
- Szóval.... Szóval ezért nem. - Nyögöm ki végül a választ ami eddigre már egyértelmű és bár emlékszem, hogy nagyjából mit mondtam az eset előtt, nem tudnám most hirtelen felidézni és pontosan onnan folytatni mint ahol abbahagytam. Belépek valahogy magam is a szökőkútba, bár eléggé nehézkes és kissé remegnek a lábaim, de fogalmam sincs, hogy mire számíthatok, hogy mennyire lehet csúszós vagy hogy mekkorát lehet esni, így egyenlőre különösebben nem aggódom miatta, amint eltörik valamim, akkor már aggódni fogok, addig viszont nem és az sem garantált hogy ez megtörténik és nem is szeretném, hogy megtörténjen, nagyon nem, főleg nem a kezeim, hiszen máshogyan nem tudok festeni csak azokkal és... Nem kéne ilyesmin gondolkodnom mert ideges leszek tőle, még idegesebb és akkor valóban attól fog remegni a lábam, nem pedig attól, hogy próbálom megtalálni az egyensúlyomat.

by **Tyranis** Kedd 19 Nov. 2013, 10:47

~ Kate és Jonah ~
Mivel Kate elfogadta Jonah kezét, ezért a fiú besegítette jégre, ami igencsak csúszott, de még tartotta a lányt és nem hagyta, hogy elessen. Ahogyan megfogta Kate derekát és még a kezét is nem volt benne semmilyen illetlen. Nem tűnt úgy, hogy csak azért teszi, hogy taperolja a másikat, hanem csak tényleg amiatt tette, hogy a másik ne essen el. Annak ellenére, hogy mennyire tapló szokott lenni és megbámul minden női idomot, amikor csak lehetősége van hozzá most közel sem volt ilyen. Nem nyomult rá a lányra, és nem tett illetlenséget sem. Még Gail-nál sem, amikor őt tanította, pedig Gail még tetszett is neki.
- Majd vigyázunk, hogy ne essél el – mondta. – Szóval szólj, ha biztosan érzed magad alatt a talajt és akkor elengedlek.
Megvárja, amíg Kate azt nem mondja neki, hogy megteheti, ekkor emeli csak el óvatosan a kezeit a lánytól és csúszik egy lépést hátrébb, hogy mégse legyen annyira tolakodóan közel hozzá, ami a másiknak kellemetlen lehetne. Ha úgy látja, hogy a lány véletlenül elcsúszna és elesne, akkor egy jégpadkát idéz alá, hogy azon csúszda szerűen érkezzen le a földre, vagyis a jégre és ne úgy, hogy összetörje magát.
- Ugyanúgy csinálj, mintha állnál, nem nehezebb ez sem annál – magyarázta. – Az egyensúly a lényeg. Ha azt sikerül megtalálni, akkor nem fogsz elesni sem. Ne gondolj arra, hogy a jégen vagy. Szóval… miért pont festés lett a hobbid? Annyi más művészet van…

by Ajánlott tartalom