A Triskelion, Manhattan

Tao kérdése után a válaszon halványan elmosolyodtam, szerettem, amikor Clint ennyire ironikus volt. Most pedig egyet kellett vele értenem, mi mást tudtunk volna tenni? Továbbra sem szóltam semmit sem, csak miután leültem felhúztam a lábaimat és átöleltem őket. szótlanul néztem ki az ablakon, ahogyan felemelkedtünk a Triskelionból, majd a várost néztem így elsuhanni alattunk. A telefonomért nyúltam majd gyorsan átfutottam az információkat, amikor Jack újra üzent nekünk. Letettem magam elé a tegezt a hátamról, azzal kicsit kényelmetlen volt ülni egy helyben. Végignéztem a nyilaimat én is, majd Clint szavaira csak egy pillanatra néztem rá, majd úja ki az ablakon a kihalt utcákra.
- Vagy apát – suttogtam magam elé halkan, hogy más ne hallja.
Más esetben még örültem és élveztem is volna a káoszt, amit apáék és Walter okoztak, de most nem tudtam. Egyszerűen élni sem volt kedvem, az utolsó kérdések után néztem csak vissza a helikopter belsejébe.
- Van egy felesleges vakító nyilad? – kérdeztem. – Azt hiszem csak egyet sikerült eltennem a kettő helyett, helyette 3 EMP-em van, azt tudok adni helyette.
Semmi gúnyosság, vagy hasonló megszokott dolog nem volt a hangomban, a kérdést teljesen komolyan gondoltam. Valami nagyon nem volt rendben velem, hogy a korábbi hónapok után egy ilyen helyzetben nem kezdek el flörtölni vele…

//Folytatás: Central Park, Manhattan//

Fanyar mosollyal bólintottam Clintnek, aki ráérzett a kérdésem komolyságára.
-Na ja, sosem ússzuk meg valami komplikáció nélkül. 10 dolcsit teszek rá, hogy nem ezzel a helikopterrel fogunk hazamenni.
Az ablakon kifelé nézek a kihalt utcákra, New Yorkban szükségállapot van, evakuáció, karantén, mintha a világvégét látnám. Olyan az egész, mintha az emberi faj kihalt volna, és mi lennék az utolsó túlélők. Nem túl biztató gondolat, ami azt illeti, főleg akkor, amikor az emberiséget akarjuk megmenteni. Szinte látom magam előtt a zombis filmet, amiben egész New Yorkban nem maradt ember, és néhány kemény legény puskákkal járja az utcákat. Ha sietnek, most simán felvehetik stúdió nélkül, és le sem kell zárni az utcákat.

//Előzmény: Central Park, Manhattan//

Ahogyan visszaértünk az egyik folyosóra a lábaim feladták a szolgálatot és térdre rogytam. Lehajtottam a fejemet, ahogyan két könnycsepp végigfojt az arcomon. Ez a féreg elhozott és emiatt halt meg. Nem láttam, hogy miként élhette volna túl. Letöröltem az arcomat, hogy ne látszódjon az előbbi gyengeségem jele sem, bár a szemeimet még mindig csípték a könnyek, ahogyan felnéztem.
- Vigyél vissza azonnal! Parancsolom te füst fejű alávaló féreg! – mondtam dühösen. – Nem érdekel, hogy hol van ránk szükséged! Vigyél vissza!
Ghost-ot ismerve úgysem lesz hatása ennek, így körbenéztem, mindenhol ügynökök és tudósok, bár nem tűnt úgy a hely, mint ami támadás alatt lenne. Legalább is ez a színt nem volt az alatt. A falnak támaszkodtam és feltápászkodtam a földről. Vissza fogok menni és megkeresem, de ahhoz talpon kell maradni. Hátranyúltam a nyilaimhoz, kevés volt, egy újabb tegez kellett, és töltények. Ha sikerült felkecmeregnem a földről elindulok a gyengélkedő irányába.
- Szerezzünk stimulánsokat a gyengélkedőn – mondtam. – Azzal talpon maradunk. És irány a fegyverraktár munícióért!
Nem kérdés és javaslat volt, parancs a többiek részére. Ha nem is jöttek, nem érdekelt, én elindultam. Ha nem egyedül megyek és a többiek a semmittevésen kívül mást is tesznek, legalább Clint kijutott volna, ott voltam, ki tudtuk volna hozni. De ezek? Igaz ezektől soha semmit sem vártam és nem is lehet rájuk számítani, ezt újra bebizonyították. Mint mindit, egyedül vagyok.

- Jogom van dönteni arról, hogy hol akarok meghalni és hogyan! – néztem undorral a megjelenő Ghost-ra. – Nincs jogod beleszólni ebbe! Persze mindenki más járulékos veszteség volt, nem igaz?!
A kezem remegett a dühtől és a gyomrom görcsben volt az idegességtől. Miközben az a féreg még követett minket végül csak beértünk a gyengélkedőre. A gyógyszerek között kerestem stimulánsokat, amik meg is lettek. Bekaptam két tablettát, nem érdekelt, hogy a kétszerese lehetett a megengedettnél. Közben a féreg dühöngött tovább, mint kiderült miért is. itt volt Walter húga.
Jeges ridegséggel néztem Ghost-ra a szavai után.
- Nem érdekel Sunken, soha sem érdekelt a sorsa, nem most fog ez elkezdődni – mondtam fagyosan. – És kétlem, hogy téged igen, így ne add a mártírt, senki sem veszi be!
Néhány pillanatra leültem az egyik ágyra, vagy székre, miközben idegesen néztem ki az ablakon. Az íjamat emeltem egy nyílvesszővel abba az irányba, ahol a falból kisétált a köpenyes alak, aki már többször is segített nekünk. A szavaira gúnyosan nevettem fel, komolyan ennyire ostobának néz minket?
- Állt az oldalára a halál Köpenyke! – mondtam. – Csupán a halálát akarom lassút és fájdalmast, azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki semmilyen lépését nem nézte el és gyűlölöm, mint az első pillanatban! Inkább segíts kijutni a parkba.
Nem csak Clint miatt, az apám is ott volt, oda kellett mennem, mert még Barbie-t is észhez kellett valahogyan térítenem, mert nem volt önmaga.

Mikor odalépett hozzám és megragadta a nyakamat nem védekeztem, csak hagytam, miközben kihívóan néztem rá. A legjobb talán az lett volna, ha most ebben a pillanatban kitörte volna a nyakamat. Mikor elengedte a nyakam kissé köhögtem még, és megmasszíroztam a nyakam. Kérdőn néztem rá, egyetlen szava volt, ami igazán megfogott és felkeltette az érdeklődésemet eddig.
- Tisztavérű? – kérdeztem kissé meglepetten. – Nem lehetek olyan fontos, hiszen meghaltam, és ha nem jöttem volna vissza, mi lenne akkor most? Walter? Waltert az sem érdekelte különösebben, hogy visszajöttem, beszéltem vele a feltámadásom után.
És hinni sem hitt nekem, pedig vele akartam menni akkor ott Wyomingban. A kérdésre, hogy visszatérnék-e az árnyvilágba nem feleltem, csak komolyan néztem rá, nem csóváltam meg a fejemet, bőven elégnek véltem azt, hogy így fejtsem ki azt, hogy igen, nem különösebben érdekelne, ha újra meghalnák. Talán egy második halálnál már Thor is feltámadna, ha az első nem járt sikerrel. A tisztavérűt nem értettem, félvér voltam, mitől lettem volna az? A királyi családon belül is csak egy fattyú voltam. Hasznos segítőtársak, persze, persze, ahogyan azt elképzeled Köpenyke.
Felvontam a szemöldökömet, az apja ért az asgardi mágiához. Hihetetlen, hogy csak az nem ért hozzá, aki onnan származik is. Komolyan, Odinnál, a nagyapámnál kéne benyújtanom a fellebbezésemet ez ügyben? Tao-ban meg bízik, naná, de vajon tudja, hogy nem Bruce irányít, hanem a másik? Végre lehajtotta a csuklyáját, ő Sunken. Vettem egy mély levegőt és megráztam a fejemet. Az apja érdekes személy, kíváncsi voltam rá, hogy mit is tudhat.
- Nem bízom benned – szögeztem az ebet a karóhoz. – De válaszokat akarok, ezért veled megyek.
De abba a hitbe már ne ringasd magad drágám, hogy Walter érdekel is, az egyetlen esélyét eljátszotta Wyoming-ban.

Felvont szemöldökkel néztem Danielle-re. Teljeset? Egyáltalán nem tudtam kihasználni! Semmit sem értem vele, hogy az a vérem, maximum, hogy méginkább céltáblája voltam mindenkinek. Asgardra nem tudtam menni, az apám és a bátyám holtan akarnak látni, aktuálisan a „nagynéném” is, nincsenek asgardi erőim és nem értek a mágiához sem. Bár azaz egyelőre talán még bizakodásra adott okot, mert jelentheti, hogy az apja talán készséges lenne abban, hogy beavat abba, amire nekem szükségem van. Szóval az apja az X-gén és az Asgardi mágia doktora, ezenfelül, ha jól rémlik, amit Danvers mondott még ügyvéd is.
- Miért nem emlékszem? – kérdeztem. – Mármint Valhalla-ra. Feltételezem, hogy oda került a lelkem, hiszen Barbie is odakerült, ő emlékezett mindenre. Ő ember, ráadásul én félvér vagyok. Tudom, hogy egy teljes és komplett világ a túlvilágunk, de semmire sem emlékszm… megkérdeznéd apádat erről?
A gyengélkedőre jöttünk, nem úgy tűnt, hogy olyan sokan láttak volna ezen a helyen minket. Feküdjünk le pihenni, most vettem be egy adag gyógyszert arra, hogy talpon maradjak kislány, ezt akarod mágiával felülírni?
- Egy feltétellel fekszem le, megkérdezed az előzőt, illetve azt, hogy ha ennek az egésznek vége és túlélem valamilyen csoda folytán, segítene-e abban, hogy a képességeim birtokába kerülhessek, amivel aktuálisan csak én nem rendelkezem a családból.
Ha beleegyezik, hogy megkérdezi, csak akkor mászom fel az ágyra és várom az álmot.