Roosevelt sugárút

Miközben a páncélos tüzel a démonra, a köpeny felé vetődik egy bukfenccel. Megragadja s ahogy talpra áll azzal a mozdulattal a hátára teríti.
~Nem volt....jó ötlet~
Nyögi gondolatban, miközben képek sorozata rohanja meg. Démonvadászokat lát, kiképzésüket, a köpenyt, mint fegyvert forgatják a lények ellen. A köpeny....ebben a pillanatban tér magához, a lény pedig a páncélos felé indul, miközben láthatóan gyógyul a sérüléseiből.
Egyik kezével a köpenyt szorítja a másikkal magához inti Atlát.
-Nem tudom, hogy méltó vagyok-e rá vagy sem....de nem fogom hagyni, hogy ez a valami itt előttem, bárki mást is megöljön. Elegem volt, hogy mindig csak sodródok az árral, és hogy az asgradi énemre kell támaszkodnom. Szóval, remélem segíteni fogsz nekem....-
Ezzel egy mozdulattal széthúzza a köpenyt, és azzal a mozdulattal mint a nő az imént, megpróbál kihúzni valami fegyvert, lehetőleg olyat amivel távolról támadhatná. Ha ez nem sikerülne, és a lény túl közel kerülne, akkor megpróbál teleportálni, vagy egyszerűen félre vetődni az útból. Atla eközben futásnak ered és megpróbál a lény mögé kerülni, hogy amint elültek a robbanások, a démon térdhajlatának ugrik, bele-bele mar, de próbálja tartani a távolságot, kihasználva a gyorsaságát.

Jeremy egyelőre csak szemléli az eseményeket, miközben folyamatosan fenntartja a testszagát "elfedő" szélvarázst. Ezt azonban már könnyen fenn tudja tartani. Bal ujjai mozogni kezdenek, mintha csak egy furulyán játszana. Így még mindig előtte fordul meg a szél. Jobb kézfejével pedig kanalazó mozgást végez. Egy fuvallattal próbálja a halott férfi által elejtett könyvet magához venni. Amennyiben sikeres és a könyv elérné az általa gerjesztett, szak elfedő örvénylést, akkor utóbbit megfordítja. Így megfordítja a védelmét és még a könyvet is könnyebben tudja magához csalogatni.

~Mi ez az ördögüző 10001-dik része?~
Kérdezte magától Svarog, miután a démon megfordította a fejét, majd a mutáns vállába harapott. Svarog ekkor a tetőn landolt, a vudu mágus pedig előtte hal meg.
Olyan mintha aludna, leszámítva az öklömnyi lyukat a szíve helyén.
És a háta mögött álló lilaszemű kis Samael utánzatot, kezében a szívével. Hu és ő lesz a következő az alternatív szívműtétre várok sorában.
És persze a kislány elkezdi eszegetni a szívet.
Svarog valami fegyver után kezd koslatni, ekkor meglátja az előtte lévő botot amin két zsugorított fej van.
A sárkány utált mágiát használni, de most az egyszer kivételt tehet. Felkapta a botot, a lány felé tartotta, és erősen arra gondolt, hogy az az izé dögöljön meg.
-DÖGÖLJ MEG!

A démon szétrobban, és elégedetten sóhajtok fel. Itt lenne az idő, hogy megveregessem a vállam, de van valami más elintézni valóm. A férfi, aki a köpenyt viseli, és a másik, aki úgy döntött felszedi azt a könyvet, amit a démon áldozata ejtett el. Nagyszerű! Úgy látszik vannak, akik még nem ismerik ezeket a mocskos eszközöket. Sosem szabad az ilyen humbughoz nyúlni, mert csak a baj van vele. Épp fellépnék a két személy ellen, mikor a szörnyeteg feje össze áll a szétrobbant cafatjaiból, és csak halkan szólalok meg rostélyom alatt.

-Francba...

Mondom, majd lassan támadásra emelem kezeim, és kis terpesz állást veszek fel, de abban a pillanatban vissza fogom magam, mikor a lény megszólal. Egyre jobban érzem, hogy olyas valamibe keveredtem ami cseppet sincs ínyemre. Mágikus ereklyék, meg valami nagy hatalmú alak, aki úgy dönt sereget toboroz és kiírtja a varázslókat. Zarathos... nem tudom ki a frász ez, de egy valami biztos. Cseppet sem tetszik... Pár pillanat és be kell látnom, hogy nincs szükség a további harcra a démon ellen, mikor egy kapu nyílik teste darabjaiból. Ez már önmagába is elég lenne, hogy elhányjam magam. Minden bizonnyal az átjáró pedig ahhoz a bizonyos Zarathoshoz fog vezetni. Egyetlen porcikám sem kívánkozik arra, hogy belépjek a kapun, viszont muszáj.

-Hol vannak a Bosszú Angyalok ilyenkor?

Teszem fel a gúnyos kérdést magamnak, majd a két civilre nézek. Varázstárgyak, mi? Azt mondta ez a démon, hogy azokkal kell küzdeni ellene. Jó hogy nem mondta meg mivel öljük meg a mesterét. Már csak az hiányzik. Undorodom az egész fantasy marhaságtól, mert tudom, hogy semmi jó nem fog származni az egészből. Viszont ha már én nem nyúlok hozzá ezekhez a csetreszekhez, kellenek azok, akik igen.

-Ha már ilyen bátrak, hogy mindent a kezükbe vesznek, akkor velem jönnek!

Adom ki a parancsnak hangzó utasítást, és ha nem mennek önszántukból erőszakkal veszem rá a két egyént, hogy haladjanak át a kapun, a sort pedig én zárom. Kicsit sem vagyok bizakodó már abban a pillanatban sem, mikor megteszem az első lépést a felé, hogy belépjek a démon alkotta átjárón. Fogalmam sincs mi fog ki sülni ebből, de ha már nincsenek itt a nagy hősök New Yorknak be kell érnie velem.

Kintről sikolyt hallok, így döntenem kell, nem habozok tovább. Megkeresem a legközelebbi ablakot, kinyitom, majd kimászom rajta a könyvvel együtt, latba vetve minden ügyességemet és hajlékonyságomat. Igyekszem mindezt viszonylag halkan végrehajtani, és ahogy kint vagyok az épületből, futni kezdek a... Nos, tulajdonképpen tökmindegy, csak el a bolt és az öltönyös fickók közeléből, annyi biztos. Lehetőleg megpróbálok taxit fogni, ha viszont nem találok egyet sem, akkor egy éjszakai buszra szállok, esetleg ha még nyitva van, a metróhoz futok le. Steph még biztosan feltartja őket egy-két percig, ha pedig utánam erednek, Steph-nek még könnyebb dolga lesz, hátba támadhatja a szemeteket.

A lény repül, az emberek menekülnek, Árny meg csak morgolódik, valaki mindig keresztbe tesz neki. A pálcás alak el kezd papirokat mutogatni meg parancsolni, nos nemes egyszerűséggel nem megy utána, épp elég ez a fehér valami is, nem kell még egy púp a hátára. Indulna a maga útján a lény után, de ekkor valamiféle látomásban megjelenik egy alak a fejében aki Zarathosnak vallja magát, annyira nem érdekelné az ajánlat, ha olyan nagy valaki, akkor vegye át az uralmat ő maga, de viszont cserébe hatalmat ajánl, s ezen gondolkodóba esik. Végül hosszas tűnődés után pedig...
- Azt mondod hatalom?... Hmm, legyen, monnd mit kell tennem. - Egyezik bele az ajánlatba, majd vár.

A köpenyből egy nyilat és egy íjat kap elő. Nem kis megdöbbenésére. Hisz nem volt sok bizalma afelé, hogy ez a kis mutatvány sikerülni is fog. De mire rálőhetne a lényre, a páncélos végez vele.
Igazából nem is lepődik meg azon, hogy a démon beszél, majd egy térkapu jelenik meg a hullájából. Látott már, emlékszik, elég mágiát hála az asgardiaknak. Megsimogatja Atla fejét, majd a páncéloshoz fordul.
-Egyébként maga meg kicsoda, hogy csak így parancsolgat nekünk?-
Kérdezi kicsit nyersen majd a térkapu felé lépdel. Gőze sincs miért, talán a köpeny okozta látomás miatt, a démonvadászok, akik most veszélyben vannak. Talán, hogy bizonyítsa hogy ér annyit mint Laaksonen. Talán mindegy is, vesz egy mély levegőt, és át lép a kapun, nyomában a kutyájával.

A jelek szerint a másik szörny még talpon van. Legalább ekkora baj, hogy egy Shieldet kiabáló fickó is itt van.
- Csitt, ostoba! - int Blackmail felé, fejét csóválva. Nincs szüksége ezen köpönyegforgató bandára. Csak remélni tudja, hogy AIM-es barátai előbb érnek ide, mint ezek a fegyvermániások. Vagy már itt is vannak? Zavartan igazgatja meg szemüvegét, hogy vajon jól látja-e a benyomuló rendőrnek látszó embereket.
- Segíthetek uraim? - kérdi, a kérdést elsősorban az ajtón bevonuló férfihoz intézve. Közben azért a kiütött biztonsági emberre is oda-oda sandít. Nem szeretné ha meglépne előle. Akkor kezdheti elölről a munkát.

Jeremy miután felvette a könyvet, megszakította a szagát elfedő varázst. Amikor ezzel szembesült, már késő volt. Ugyanakkor a szörny nem támadja meg. Egy megható monológ után viszont transzformálódik. Már-már kinyitná a frissen szerzett kötetet és beleolvasna, amikor egy rosszindulatú alak elkezdi noszogatni a transzformálódott lény felé, ami már egy kapu.
- Uram, kérem. Nem értem, mi folyik itt. Kérem nézze el nekem, de nem mehetek önökkel...

Steph - Antikvárium
A nő vigyorogva fogja a botot.
- Vissza.
Mondja furcsa hangon mire a golyó visszafelé belerepül a pisztolyba, ami darabokra törik.
- Ki ez?
- Nem tudni, de ellenünk van.
- Akkor Mrs. Miller mellettünk.
- Valóbban.

April és Balthazar - Bent
Odabent nem találnak semmit. Még egy másik ajtót se. Szóval csak a bejáraton tudnak távozni és odakint látszik pár vámpír és Steph, akik valakit néznek, ahhoz, hogy a páros megtudja, hogy kit néznek ki kell menniük.

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
Patriot így-is úgyis belökdösi a csapatot a kapun és ők kikötnek egy új vörös egű, világban, ahol a sziklák csak úgy lebegnek egymástól méterekre, mindenhol fekete kőből készült építmények romjai vannak és a pocsolyák zöld színű vízzel rendelkeznek, amik folyamatosan gőzölögnek.



Patriotáék átlépve látnak több száz trollszerű lényt, akik letérdelnek egy trónra ülő lángoló alak, Zarathos előtt. Nem messze egy sziklánál egy szőke férfi visz a kőromok egyikéhez egy embert, aki eszméletlen. /Ivánt/ Zarathos boldogan veszi észre az érkezőket, akik mögött a kapu bezárul.
- Újabb szövetségesek. Üdvözöllek titeket a Sötét Dimenzióban, Dormamu valamikori Királyságában.

Svarog és Jester - Házak teteje
Svarog felkapja a botot, de kívánsága után nem történik semmi.
- Már untatsz.
Mondja a kislány és kezéből egy kékes lökéssel támad a férfira.
A démont Jester sikeresen megtámadja majd ledobja, de mikor az landol valaki várja lent, aki megérintve a haldokló démont porrá égeti. A férfi kacajt, hall, ami kellemetlenül ismerős és félelmetes.

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
A furcsa kinézetű férfi megáll Árny előtt, Huniverrel nem is törődve.
- Téged is megkeresett a démon. Már uralma alá vette a Sötét Dimenziót és ha így megy tovább végez miden mágussal a világunkban. Mellé állsz vagy ellene?
Blackmailt a szörny meglátja, de ők már messze vannak a másik háromtól. A lény látva, hogy a férfinál vana bot őrjöngve ront neki.

Átlépek a kapun utolsóként, és amit látok teljesen ledöbbent. Még is hol a fenében vagyunk? Merül fel bennem a kérdés, látva a helyszínt, ami leginkább valami pokolszerű világra emlékeztet. Gőzölgő pocsolyák, lebegő sziklák, és undorító lények. Lehet nem mérlegeltem eléggé a helyzetet, de már itt vagyunk, és nincs vissza út. Megpillantok a távolban valami trónusra emlékeztető helységet, ami előtt egy raklapnyi szörny tolong. Nem messze pedig egy eszméletlen férfit cipelnek. Igazán remek. Megráncolom homlokomat rostélyom alatt, majd felhajtom azt, és köpök egyet. Kicsit kezdek izzadni a hőség miatt. Hátra fordulok a civilekhez, majd magabiztos, és erős hangon szólalok meg. Kicsit sem észrevehető rajtam az, hogy aggasztanak a körülmények.

-Valaki, aki megteheti! Nincs kérdés, nem beszélnek csak cselekszenek mikor mondom! Ha valamelyiküknek ez nem tetszik, most mehet a maga útjára. Megöljük ezt a Zarathost utána azt csinálnak amit akarnak. De szükségünk van ezekre a csetreszekre amikhez én nem fogok hozzá nyúlni. Világos?!

Bökök fejemmel rá a könyvre, és a köpenyre. A siker érdekében remélem, hogy engedelmeskednek, és teszik amit mondok. Nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Szavaim után meghallom annak a bizonyos nagyúrnak a mondanivalóját. Azt hiszi szövetségesek vagyunk? Rendben, maradjon ebben a tudatban. De... Dormamu? Ismerős ez a név. Hallottam már róla Jerseyben a háború ideje alatt. Igen, akkor változtam... hagyjuk. A lényeg, hogy most ez Dormamu dimenziója, vagy is már ezé a Zarathosé. Nem tetszik ahogy azt az eszméletlen férfit viszik, ki kell szabadítanom. De nem most. Ha azonnali frontális támadásba kezdünk, nem éljük túl. Közelebb kell kerülnünk. Megragadom a két férfit, akár tetszik nekik, akár nem, páncélomnak hála valószínűleg nem sokat tudnak ellenkezni, és átrepülök velük a szomszédos sziklára, ahol a gyűlés szerveződik...

Hát ez az ablakos dolog nem jött be, még egy rohadt szellőző sincs ezen az épületen, kénytelenek leszünk az ajtón át menekülni.
Baltira nézek, mikor azt mondja, velem akar jönni...
-Megőrültél? Steph egyedül van egy egész csapattal szemben! Segíts neki! - Súgom oda a férfinak, és ezzel ki is lököm az ajtón, hogy menjen, és lássa el a baját akárkinek is, akivel Steph harcol. Várok egy pár másodpercet, aztán kilesek. Néhány alak van még mindig ott Steph-fel, de most valami más felé néznek. Akármi is legyen az, legalább elvonja a figyelmüket rólam. Még egy pillanat, mély lélegzet, és megpróbálok olyan halkan kimenni az ajtón, ahogy csak tudok, aztán amikor kint vagyok, szépen, gyorsan, halkan eloldalgok a könyvvel, és a korábbi taktikát követem, azaz: busz, metró, taxi, akármi, ami messzire visz hamar.

Semmi nem történt.
A bot csak egy egyszerű bot, de akkor a fekete fickó, hogy csinálta a kunsztjait, amikor elteleportálta Svarogot? A fekete fickót kinyírta ugyan ez a kis csaj, aki most Svarogra vágta azt a kék bizbaszt.
Svarog felröppen, ezzel próbálva kitérni a lány támadása elől, és ha ez sikerül, akkor felé vág egy tűzgolyót, remélve, hogy ki sem nyírja, de legalább leállítja, ameddig ő kereket old.

Átlépve a kapun, egy fölöttéb furcsa világban találja magát. Ami elég pokoli egy helynek tűnik. Mindenfelé lebegő sziklák és füstölgő furcsa tócsák. Egy pillanatra elakad a lélegzete, ahogy megpillantja a lényeket és Zarathos-t. Talán ez az első alkalom hogy elbizonytalanodik a helyzetet illetően.
Ahogy a páncélos próbálja megfogni, az íjjal megpróbálja félre ütni a kezet majd, magára és Atlára borítani a köpenyt, teleportálni, Zarathos-hoz közeli sziklára. Ha sikerül, ha nem akkor szólal meg újra mikor földet ér újra.
-Sötét Dimenzió? Illik a nevéhez és hozzád is...azt hiszem. S mégis miért kellene csatlakoznunk hozzád? Mik a terveid az ereklyékkel?-
Kérdezi miközben próbál kitalálni valamit. Hárman, vagyis ketten biztos, hogy nem szállhatnak szembe ezzel a lénnyel és a szolgáival.

Árny válaszolt, de nem érkezett ismét " üzenet ", nem értette a dolgot, de mielőtt jobban elmerenghetett volna, oda lépett hozzá egy másik, igencsak furcsa fazon, akiről sütött hogy vágja a dolgokat. Árny végighallgatta, majd végiggondolva kissé agresszívan megszólalt
- Nem csodálkozok rajta, ez a világ szánalmas és szerencsétlen semmirekellő ostoba emberek fertőzik. - Észbe kap azon hogy ökölbe szorított kezét a saját arca elé emelte beszéd közben, kicsit elragadták az indulatok, azonban gyorsan állít magán, ölbe teszi a kezeit majd higgadtabban kezd neki. - Hatalmat ígér, és ez csábító, de tekintvén hogy jómagam is mágus vagyok, nem tudom mennyire bízhatok egy ilyen... Lényben... - Kis levegő vétel. - Legyen, segítek kiírtani a férgesét. - Dönti el immáron véglegesen, s végül is próbál arra hivatkozni, hogy ezt saját érdekéből teszi, de végül beláttja önmagában, hogy csak táplál némi reményt efelé a világ felé, és ez is rájátszik a döntésére, de csak egy nagyon kicsit.

Huniver vállat von. Ha nem érdekli őket ez a fura bagázs, őt sem érdekli. Így is megvan a maga dolga.
Visszafordul az elájult biztonsági őrhöz. Felnyalábolja, mintha csak részeg lenne és szépen kifele indul a szupermarketből. Az üzlet előtt várja meg AIM-es társait.

(Ha megjönnek az AIMesek folytatás mehet az AIM laborban)

Jeremy nem igazán ért semmit. A könyvet még nem lapozza fel, csak elmormol egy fohászt és reménykedik benne, hogy a tömegek nem fordulnak ellenük.