Roosevelt sugárút

Steph és Balthazar - Antikvárium előtt
A lány kacagva nézi a két varázslót.
- Keverés.
A szó után Balthazar kezei meggyulladnak és égni kezdenek, Stephé pedig jeges lesz.
- Ez aranyos. Szülinapokon is felléptek?

April - Út
April az úton próbál távozni, de amikor megy lefele a metró lépcsőjén nem is látja társait. A lépcső alján viszont két öltönyös áll.
- Ezért nem szabad megbízni az élőkben.
- Milyen modortalanság.
- Elszomorító - mondja egy harmadik hang April mögül a lépcső tetejéről.

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
A szőke férfi megragadja Ivánt és romoknál lévő egyik kőhöz szúrja a késével. A kés a bordák és kulcscsont között megy át Ivánon és szúródik a kőbe.
- A szörnyecskék már éhesek.
Zarathos pedig a köpenyt hordó férfira néz és kitárja a kezét.
- Mindent. Ereklye, hatalom, szabadság. Cserébe halál mindenkire, aki ellenem fordul. Mint a társatok,a ki egy másik isten nevét mormolja.
Mondja és erre a szörnyek hörögve kezdenek megindulni Jeremy felé. /Akit minden körben súlyos sérüléssel bűntettek amikor ilyen kis reagot ír!/

Svarog és Jester - Házak teteje
Svarog elkerüli a fényt és a lángja ellen a lány még egy kékes csapást lő, amivel hárítja azt. Majd felveszi a földről a botot.
- Legba botja. A dimenziók kulcsa. Idióta.
Mondja lenézően a lány majd a bot a földbe "döfi",a mitől a kis fejek rajta fényt árasztanak szájukból és szemeikből. Végül egy furcsa világosság jelenik meg a lány alatt és elkezd eltűnni.
Jester landol, de mikor a fegyverét felemeli az egy banánná válik. Vele szemben egy vörös bőrű alak áll mosolyogva. A látványa rettegést és kelt és az egész férfi olyan, mint minden szörnyű tett, gondolat és érzelem egy személyben.

- Philip, rég találkoztunk.

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
Huniver indulna kifelé amikor Árny választ ad az ismeretlen alaknak a Zarathostól kapott kérdésére. A kapunk ekkor a belépett biztonsági őrök és rendőrök megindulnak előre el állva Huniver útját, aki észre veszi, hogy ezek az emberek... már nem élnek. A férfi komoran felpillant Árnyra.
- Nagy kár, mert én nem szolgálok démonokat. A nevem Fekete Talon, a holtak ura vagyok. Tán mindketten a fekete mágiát használjuk, de én csak magamat szolgálom.
Ezzel a biztonsági őrök fegyvert emelnek Huniverre és az Árnyra. A tömeg sikoltva kezd menekülni.
Blackmail még időben lelövi a szörnyet, aki ismét a földre kerül. Mivel BM most a hűtőnél van így midnenki felé kezd el rohanni sikoltva, minél messzebb a bejárattól.

Furcsálva nézi az eseményeket, a katonák fegyvert emelnek rá ő meg csak fentebb emeli a pengéjét, reflexből. Körbenéz, majd megrázza a fejét.
-Remek, megint sikerült félreérthetően fogalmaznom, elmondom hát egyszerűbben. Gyűlölöm az embereket, hagynám őket pusztulni, de nem viszem vásárra a saját bőrömet és nem adom a szolgálataimat egy olyan lény kezébe aki engem is el akar tenni láb alól. A férgese alatt pedig a démont értsd, ne az embereket... Bár nincs sok különbség... - Jegyzi meg még halkan és reméli hogy elég érthetően helyre rakta a dolgokat, és immáron nincs félreértés. Ha ő értett félre valamit, és elkerülhetetlen a csetepaté, akkor egyszerűen alrébb teleportál, egy sötétebb helyre, egyellőre nem akar offenzív lenni.

Ahogy figyelem a teleportálását a civilnek, és a másik tétlenségét, már talán kezdhetném átkozni magam. Ráadásul a köpenyt viselő még fel is szólal. Fogalmam sincs mi az ami ennyire felbátorítja. Ahogy eddig elnéztem az a varázs textil nem sokra jogosítja fel, és nem ad akkora okot rá, hogy egyből kérdőre vonjon valami démont. Nem kéne alá becsülni, mert ha át tudta venni Dormamu dimenzióját, akkor kétlem, hogy néhány kard csapás eltenné láb alól. Nem igazán tetszik, ahogy az eszméletlen alakot egyszerűen kiszúrják, mint valami darab húst. Nem tudom mit követhetett el, de a mi sorsunk is valami ilyesmi lesz, ha rosszul játsszuk a játékot. Zarathos válasza nem igazán tetszik, és az sem, mikor uszítani kezdi a lényeit az egyik civilre, akinél a könyv van. Felelősséggel tartozom érte, ahogy a nagyszájú köpenyesért is. Azonnal a könyvet birtokló személy elé repülök, és kis terpeszben magabiztosan és elszánt tekintettel emelem támadásra kezeimet, de többet egyenlőre nem teszek.

-Nem engedem!

Jelentem ki határozottan, majd magam mögé sandítok egy pillanatra és a védencem felé szólok.

-Ha támadnak nem fogom tudni sokáig vissza tartani őket. Nem tudom mi a fenére jó az a könyv, de lehet használni kéne.

Mondom neki, és remélem nem blokkol le a helyzet miatt ami egyre forróbb kezd lenni. Erősen bizalmatlan vagyok abban az értelemben, hogy kétlem bárkit is bármennyire meghatna a kijelentésem, szóval lehet idő előtt kell felkészülni a harcra, és kiiktatni ez új démon fővezért. A kérdés már csak az hogy hogyan? Elméletben azokkal a varázs tárgyakkal, de lássuk mink van. Egy köpeny, ami középkori fegyvereket gyárt, meg teleportál, és egy feltehetőleg valamiféle varázsigéket tartalmazó könyv. Nem túl jó kilátások mit ne mondjak. Ha még sikerül is túlélnünk, ki is kellene jutni innen, ami lehet macerásabb mint bármi. Nem látok sehol egy "kijárat" feliratú ajtót. Míg gyorsan átfutnak rajtam ezen gondolatok tenyeremben a türkizkék energiasugár gyűlni kezd, de nem támadok mind addig, míg nem érzem azt, hogy az ellenfél megtette az első lépést. Ami még a sok más mellett aggaszt, az makacs törpe, aki azt hiszi a köpennyel a hátán már bármit megtehet és így kezelhetetlen.

~Remek, talán még sem kellett volna kérdeznem....~
Gondolja fancsali ábrázattal, miután a férfit leszúrják, s a démon válaszol neki. Majd a könyvet tartó férfit akarja megölni. Az íjjal a kezében a páncélos felé fordul, most egy kicsit elbizonytalanodik, hogy ezek a középkori fegyverek, használnak-e bármit is a lények ellen. Egyáltalán megtudná-e sebezni őket ezekkel. De ha meg sem próbálja, úgy fognak járni, mint a leszúrt férfi. Újra magára teríti a köpenyt és a páncélos mellé teleportál, Atlával együtt.
-Valami ötlet?-
Kérdezi az arrogáns pasastól, miközben a közeledőkre emeli az íjat.
-Maga meg csináljon valamit azzal a könyvel, már ha tud. Lehetőleg gyorsan.-
Ha Jeremy nem tesz semmit, akkor ő maga próbál meg valamit kezdeni a könyvel, kikapva azt a kezéből és messzebbre teleportálni, mielőtt a lények elérnék őket.

Sikerül lelépnem a bolt elől, és már a metrónál vagyok, de a lépcsőnél úgy tűnik, hogy már vártak rám. Ezek vagy gyorsabbak, mint elsőre gondoltam, vagy előre idejöttek, mert tudták, hogy errefelé menekülnék majd...
Megtorpanok az előttem felbukkanó figurák láttán. Élőkben? Ezek halottak? Mi a...
Kis híján szívrohamot kapok, mikor mögöttem is megszólal egy, pedig esküdni mernék, hogy az előbb még nem volt ott senki! Basszus, Steph, kéne egy kis segítség. Idegesen kezdek matatni a táskámban, és előveszem a pisztolyomat, de úgy remeg a kezem, hogy nyilván ők is látják, még nem nagyon lövöldöztem halottakra. Ekkor meghallom a lépcső teteje felől Baltit... Megpróbálom kihasználni, hogy a három alak talán egy pillanatra felé néz, és nem felém, és a felettük lévő lámpát, vagy ha esetleg van, akkor falon lévő poroltót igyekszem eltalálni. A lövés után pedig nekiiramodok, és megpróbálok átcsusszanni a két fickó között.

Svarog látta, ahogy a lány egy kékes villanásal kivédte a tűzgolyóját. No csak, hogy ha kivédte, akkor félt tőle, hogy ha félt tőle, akkor kárt tud benne tenni. A bot elkezd kék fényt árasztani, a lány tünedezni kezd.
Svarog megáll a levegőben, majd három tűzgolyót dob a lény felé, aztán ha ez nem sikerült, akkor a lány bal oldalára repül, majd onnan is megsorozza. A lényeg, hogy mozgásban legyen.
~Csak tudnám mi a terve azzal a hülye bottal? Dimenziók botja, ahányszor párhuzamos realitásokról hallok, mindig megfájdul a fejem.~

Kellemetlen. Az ember, vagyis mutáns már meg se bízhat a törvény hű szolgáiban, vagyis élőholtjaiban. Akik nem is a törvény, hanem valami nekromantát szolgálnak.
John a felfedezés kapcsán nem kicsit lepődik meg. Talán az adrenalintól, de agya közben meglepően gyorsan pörög, mint még soha korábban, felmérve a helyzetet, az esélyeket. Képességeivel megnőhetne és elkezdhetne harcolni, de ilyen formán nem sebezhetetlen, ha rálőnek megsérülhet és meghalhat. Nem nyerő. Megsemmisíteni legfeljebb egy fegyvert lenne képes, aztán lőnének. Nem nyerő. Össze mehetne, de úgy mire menne? Az ajtó zárva és félő, hogy ezek az élőholt szolgák csótány taposó üzemmódba váltanának, mielőtt kiérne. Nem nyerő.
- Asszem ide kevesen lesznek az AIM-es fiúk... - jegyzi meg, miközben megadón felemeli a kezét. Az időhúzást és a tárgyalásos módszert választja. De legalábbis tartalékolja képességeit. Hiszen az ellenfél ismeretlen.
- Hé! Mister Lord of the Dead! Volna oly szíves és megparancsolná szolgáinak, hogy a magukat megadó emberekre, értve ezalatt jómagamat, ne fogjanak gyilkos fegyvert? - kiáltja Fekete Talonnak.
- Amennyiben ezen kitétel teljesül, úgy megadásom teljessé válik. A foglya vagyok. - tereli tovább a szót, hátha így túl élheti, míg jön az erősítés. Hiszen ez a fura küllemű bevásárlótárs is igen intenzíven alkudozik. Ha neki bejön, tán Johnnak is. Hogy a többi ember miképpen is boldogul, most fogalma sincs. Egyenlőre saját pozícióján igyekszik javítani, hogy ne legyen életveszélyes helyzetben. Aztán majd kombinál, ha arra kerül a sor.

Steph - Antikvárium előtt
Kymera szomorú lesz.
- Ó, pedig egészen helyes volt és tetszett a neve.
Mondja szomorúan majd mikor varázsolna Steph mögött lángokból formázódik ki Zack és Thorhalla.
- Essünk túl ezen - majd Kymerára néz és Stephre. - Nem ez a csaj kavar a klónommal?

April és Balthazar - Út
April lelövi a poroltót, aminek a füstje megzavarja a két öltönyöst. A lány átsurran mellettük be az üres állomásra. A füstből két már egyértelműen felismerhetően vámpírként ugranak ki. Fogaik és karmaik látszódnak szemeik vörösen világítanak.
Balthazarra a három vámpír néz komoran.
- Árulás.
- Fenyegetés.
- Elég volt a kedvességből.
Mondja harmadik és farkassá válva ráveti magát Balthazarra.

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
Zarathos figyeli őket egy ideig.
- Nem tudnak semmit. Érdekes. Öld meg őket.
Parancsolja a szőke férfinak, aki pár lebegő szikláról eléjük landol és előkap egy kardot. A férfi teljesen emberinek tűnik kivéve a mellkasában a vörös gyémántot, ami a bőrébe és a húsába van ágyazódva.
- Okés főnök. Te kezded acélember?
Kérdi nyugodtan Patriottól a fickó, majd neki ront a fegyverrel. Miközben a goblinok néznek, mintha valami sportesemény lenne. Henry a könyvben varázsigéket lát, de ismeretlen nyelven. Viszont meglát egy másik kaput, amin egy démon érkezik meg sebekkel borítva kezében egy tekerccsel.

Svarog és Jester - Házak teteje
A lányt a lövés még pont eltalálja és lezuhan a sikátorba Pontosan Jester mellé egy szemetes konténerre. Svarog lepillantva látja a halott démont, a kislányt és Jestert és egy szőke nőt, aki zavartan áll Jesterrel szemben. Erre a nőre fogja a fegyverét Jester.

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
Talon értetlenül nézi a kettőt amikor Blackmail kirepül a pultok mögül,a mellkasát megvágták, a kezéből pedig kicsúszik a pálca.
- Watoomb botja.
Mondja a fekete mágus meglepődve. A sorok közül ekkor ugrik ki a wendigo is. A mágus zombijai ekkor több sorozatot lőnek a lénybe, amin vagy ötven lyuk keletkezik. A földre zuhan majd ismét fel áll és a sebek elkezdenek begyógyulni.
- Wheendiiighoooo...

Mellém érkezik a köpenyes, és úgy fest hasonlóan tanácstalan, mint én a részleteket illetőleg. A mögöttem álló férfi úgy fest leblokkolt, és nem valószínű hogy hasznunkra lesz, inkább hátrányunkra, de szerencsére a könyvet elveszi tőle az izgága alak, de nem tudok túl nagy figyelmet szentelni neki, mivel a tucatnyi démon helyett egy valaki lép elém Zarathos parancsára. Nem becsülhetem alá, de még is kicsit fellélegzek, mert nem látványos most a túlerő, és mindenképpen megnyugtatóbb ez a felállás. Végig mérem a látszólag embernek tűnő egyént, persze szemet szúr a különös kő mellkasában, de kétlem, hogy egy egyszerű karddal kár tehet majd bennem. Ezt ő is tudhatja, így kénytelen vagyok feltételezni, hogy nem hétköznapi pengét szorongat. Fél szemmel a köpenyt viselőre nézek, majd tömören és eléggé már az ellenfelemre koncentrálva szólalok meg.

-Az ötlet, hogy túléljük.

Felelem, majd tekintetem tovább siklik, és a trónusán ülő Zarethosra pillantok. Korábban tett szavai felvetnek bennem kérdéseket. Még is miről kéne tudnunk? Azt mondta nem tudunk semmit. Ebből egyenes ági következtetés, hogy hasztalanok vagyunk, és ideje megölnie minket. Na ehhez nekem is lesz egy-két szavam. Izzó tenyeremmel a kihívó félre célzok, és harcra kész mosolyt engedek meg, majd rostélyom automatikusan gépileg csúszik arcom elé. Akkor kezdjük is el. A mögöttem álló civilt féltem egyedül, így próbálnom kell nem csak a magam de az ő életét is óvni ameddig tudom.

-Így van.

Felelem a szőke férfinak kérdésére, azt követően pedig a türkizkék energiát előre engedem egy hatalmas kalapács formájában, amivel megpróbálom fentről lecsapva össze lapítani a férfit, remélve hogy a kezdeti előnyt meg tudom szerezni. Ha célt tévesztene a támadásom, rögtön védelmi funkcióra váltok, és a kalapács formát öltött energiát egy burokká formázom, amit magam és a mögöttem álló civilre koncentrálok, illetve a köpenyesre, ha úgy látom igényli.

//Előzmény: Kúria – Főbejárat//

Ha nem tartottam volna a nőtől, talán még egy mosolyt is elengedtem volna azért, hogy az arcára szomorúság ült ki, hogy Balthazar lelépett. Ó! Szóval odaát a másik világban is Baltival kavart. Micsoda pech, vajon a klónunk mit szólt ahhoz, hogy ideát kinyírtuk a szeretőjét? Lehetséges, hogy nem akarom tudni, de legalább időhúzáshoz tökéletes lesz.
- Tudod mit Kymera? Megtarthatod – mondtam. – Amennyire papucs még a szadomazó és domina hajlamaidat is könnyedén kiélhetnéd rajta!
A következő pillanatban egy Asgardi jelenlétét éreztem meg, és pontosan tudtam, hogy melyikét. Mit keresett ez itt? Zack hangjára pedig még össze is rezzentem. Miért van az, hogy Zack tudja a legjobban elintézni, hogy féljek? Mit keresnek ezek itt és Thorhalla főleg?
- Ez? Nem! Ez engem és azt az északi boszorkányt akarta Loki parancsára megölni! – mondtam. – Ez csak egy alter realitásbeli személy lesz… És javaslom Zack, hogy menj April és Balti után, ők vitték el a könyvet… vagyis ajánlom Balthazar-nak, hogy utolérte April-t, mert hol engem, hol őt hagyta magára és ha ennek vége többé nem megyek el sehova vele!
Továbbra is alapállásban figyeltem a nőt, hogy mit is lép, majd karddal lendültem előre, figyeltem, ha támad, akkor ki tudjak térni az esetleges támadása elől, ha sikerül odaérnem hozzá, akkor a botot tartó kezére sújtok le és próbálom végigvágni, hogy kiejtse azt a kezéből.

Ennyit arról, hogy örül a felmentő seregnek, miért is erőltetem én magamat ennyire? Nem is tudtam különösebben. Szóval ez a szajha atyám parancsára akart velünk végezni. Miért is nem találkoztam vele korábban? Visszaküldhettem volna annak a féregnek a fejét. S másik realitásból való, volt olyan, ki nem halt meg körülöttem úgy, hogy máshonnan származott? Szóval a könyv, miről beszéltek már nem volt itt, egyelőre nem érdekelt, úgysem tudnám magamnál tartani túl sokáig, hisz tudomást szereznének róla. Mily nehéz az élet a folyamatos megkötések s szabályok miatt. Most tényleg azt várták, hogy erre a szajhára pazaroljam az erőmet s harcoljunk vele? Még csak nem is harchoz öltöztem, hanem ahhoz, hogy találkozóra menjek, hiszen mégsem állíthattam be Mephisto-hoz sem harci öltözékben. A ruhám is tönkre fog menni, pedig oly ritka, hogy ruhát veszek fel s nem nadrágot.
Legyünk túl rajta gyorsan, hisz nem kívántam túl sokat ezzel eltölteni, ez nem volt Zarathos. Aktiváltam a kardom képességét, hogy sűrű köd jelenjen meg mindenhol, min csak én látok át, mivel a fegyver nálam van, majd néhány gyors s hosszú lépés után érkezem meg a szajha mellé s egyetlen rúgással próbálom fejen rúgni, hogy legalább eszméletét veszítse, vagy jobb esetben bele is haljon ebbe.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 40 egység

Sikerül eltalálnom a poroltót, és mondhatni terv szerint átcsusszanok köztük. Egy pillanatra sem állok meg, de mikor hátra nézek, olyan hangosan sikoltok fel, hogy két megállóval arrébb is hallhatták. A vámpírok láttán még gyorsabban szedem a lábam, a metró felé futok, és imádkozom, hogy jöjjön egy rohadt szerelvény. Közben vaktában lövöldözök hátrafelé, amerre a két vámpír lehet, nem tudom, mennyi kárt okoz ez nekik, de talán lelassítja őket. Ha elérem a peron végét, és még mindig nem jön metró, kénytelen leszek kitalálni valamit - valami hatalmas ostobaságot. Kezdetnek le kellene ugranom a sínek közé, aztán pedig... Futni?
-SEGÍTSÉÉÉG!

Kicsit még sajog Jeremy karja a korábbi rándítástól és úgy érzi, hogy a bokájának sem tett jót a földet érés. Ez után nem nagyon foglalkozik a démonnal, inkább a könyvet venné jobban szemügyre, ha Henry nem kapná ki a kezéből és teleportálna el gyorsan.
- A türelem ma már nem erény. Ráadásul félhet valamiféle válaszreakciótól, ha ilyen gyorsan továbbállt. - méltatlankodik röviden, homlokát ráncolva. Figyelmét most azonban a páncélos Patriot és újonnan érkezett ellenfele felé fordítja.
Ujjainak ütemes mozgatásával elkezdi előhívni benne rejlő erőket. Kezdi maga köré gyűjteni a légáramlatok apró fuvallatait, de még vár a megfelelő pillanatra, amikor szabadjára eresztheti a természet erejét...

A könyvet ugyan megkaparintom, bár sok köszönet nincs benne. Tele van varázsigékkel, ismeretlen nyelven. ezzel nem tudok sok mindent kezdeni.
-Támogatom az ötletet....-
Majd hátrébb teleportálok, a páncélostól és a kardot lóbáló férfitól, akinek valami ékkő ágyazódott be a mellkasába. Egyre jobb lesz. Atla ugatására fel pillantok, egy kaput látok, s egy démont. Alaposan le van sérülve, s egy tekercs van nála. Egy újabb ereklye, feltételezem. Mágikus erővel bíró tárgyakat gyűjt, nyilván, hogy felhasználja. Csak az a kérdés mire, bár arra is van egy két ötletem. Nem lenne, jó ha a tekercs is hozzá jutna. Lehet, hogy azzal sem tudok mit kezdeni, de legalább Zarathos-nál sem lesz. Újra teleportálok, próbálok a démon háta mögé, vagy mellé teleportálni, s egy kardot előhúzva a köpenyből hátba, oldalba szúrni. Miközben Atla a térdhajlatát támadja. Talán sérült eléggé ahhoz, hogy legyűrjem.

Ahogy a wengidó előtűnik és az események felpörögnek John lebukik, nehogy az agyatlan zombik őt találják el a különös lény helyett. A földön fekve láthatja milyen regeneráció képességgel bír a lény.
- Ez már valami! - ámuldozik. Elméjében már pörögnek is a gondolatok, hogy hogyan is lehetséges erre egy test.
- Mindenféleképpen ki kell vizsgálnom! - határozza el ismét. A padlón kúszva igyekszik megkeresni a leütött biztonsági őrt, aki szintén ilyen szörny volt. Csak remélheti, hogy még eszméletlen és így el fogja tudni fogni. Aztán söprés! Félő, hogy itt vérfürdő lesz! Az erősítés meg sehol.

Végignézve a hapsi reakcióját, Árnynak rá kell jönnie, hogy sikerüt eléggé összezavarnia, s lassan megformálódik benne a gondolat.
~ Ez olyan mint egy rossz vígjáték... Utálom a vígjátékokat. ~ Majd Blackmail vágódik ki a sorok közül, s egyből utána a szőrös barátunk. A következő ami megüti a fülét az a fegyverek zaja, amitől reakciószerűen hátrébb ugrik.
- Szívós dög... - Jegyzi meg ahogy végignézi ahogy szimplán összefornak a sebei, s realizálja, hogy egy ütés kell a lénynek, amely vagy kiüti, vagy megöli. Mivel neki a második lehetőség fekszik a legjobban, ezért úgy dönt hogy támogatja Blackmailt. Még teleport előtt a földön kúszó pasasra néz, kicsit lesajnálóan, de ezt senki sem láthatja, majd közelebb teleportál az eseményekhez. Reménykedve abban hogy Blackmail eléri azt a botot és repülni küldi a szőrgombócot, igyekszik olyan helyen megállni ahol esetleg repülés közben felnyársalhatja...
- Pamacs. - Pamacsot a jetit... Vagy valami ilyesmit. Ha a terv nem jönne be, akkor sincs semmi pánik, ezesetben maradnia kell a jó öreg "fuss oda és szeleteld fel az izét" tervhez, a páncélja pedig remélhetően bírja a jeti ütéseit.

A kislány azt csinálta amire Svarog a legkevésbé számított. Kegyeskedett reagálni a tűzgolyóira. A sárkánymutáns felülről látta a halott démont, és egy fickót, aki egy szőke nőre fogja a fegyverét.
~Ha ez egy szokványos éjszaka lenne, akkor a megszokott szuperhősvonzó pillanatot látnánk. A rossz arcú alak épp egy szőke nőt fenyeget.~
Svarog elgondolkodva figyelte tovább a jelenetet.
~De viszont ez egy olyan éjszaka, amikor SHIELD ügynökök csak úgy eltűnnek, a kislányok szíveket zabálnak, az égen sárkányok repkednek.~
Svarog leszállt a nő háta mögé, majd megszólalt.
- Boris Dragunov Svarog vagyok, SHIELD. Mi folyik itt kérem?

Steph és Halla - Antikvárium előtt
Steph szavaira megrázom a fejemet.
- Alter verzió, hát persze. Tudnám mi a franc a mi világunk? Gonosz realitás nyaraló? "Jöjjön ide, tízből nyolc embert meg lehet ölni."
Zack ezzel távozik magára hagyva a három nőt. Kymera picit meglepődik.
- Nem fogsz csak így lelépni Zacki fiú! Robaj.
A szó után egy hullámként indul meg egy robbanásutóhatását idéző lökés hullám, ami feltöri a betont, közeledve a két nő felé.

April és Balthazar - Út
A tűzfalon átvetette magát a farkas és lángolva landolt Balthazaron, akit fellökőt. A férfi a földre érkezett, rajta egy morgó farkas, akinek néhol csak a szőre hullik égő csomókban néhol mér a csontja is kilóg az hús alól. A szörnyeteget egy vakító sárgás fény érinti meg és porrá válik. A vámpírok és Balthazar felpillantva látják meg Zacket, aki egyik kezét zsebre vágta, másikban Aggamoto szeme van, amit magasra emel.
- Látjátok ezt? Azt jelenti, hogy én vagyok a főmágus, a kis barátotok pedig éppen az egyik védencembe akart belekóstolni. Most szépen mondjátok el hol van a másik lány.
A vámpírok összenéznek.

April lent a sínre kerül és segítségért kiált amikor a vámpírok már mellé ugranak. Egy telefon csörgést hall meg a lány. Az egyik öltönyös a zsebébe nyúl. Kivéve a telefont fogai visszahúzódnak és szemei újra normálisak lesznek. Társa ránéz.
- Mi történt?
- Az üzlet tárgytalan. Túl nagy kockázat. Viszont látásra Ms Cinnamon.
Mondja a két vámpír és az öltönyt megigazítva sarkon fordulnak.

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
Henry a démon mögött jelenik meg és egy karddal leszúrja, az még reagálni se tud csak hörögve a földre zuhan.
A szőke férfit Patriot telibe találja és a földre viszi mégis annak még mozog a keze, amivel megragadja a férfi sisakját. Patriot látja, hogy a kalapács alatti sebek szinte azonnal begyógyulnak a fickón.
Jeremy észre veszi, hogy valami megindult a szőke által falhoz szegezett férfi felé. Ezek nem goblinok.


Svarog és Jester - Házak teteje
/Zöld, amit Svarog és piros, amit Jester lát/
A vörös alak mosolyogva néz Jesterre, Svaroggal nem is törődve.
- Alkut ajánlok. Az egyik régi fejvadászom elszabadult és most a világodat fenyegeti. Légy te az új fejvadászom cserébe csak meg kell ölnöd ezt a démont. Nos?
Kérdi az alak, akire Jester most ismer rá először: maga az ördög.

Svarog látja, hogy Jester kacarászva beszél a nőnek, aki könnyezve fordul Svarog felé.
- Könyörgöm segítsen!

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
A csapatmunka sikeres, Blackmail elkapja a botot és lő a szörnyre, akinek a landolási pontján Árny jelenik meg és kardjával sikeresen leszúrja. A vágás a szívét éri. A füstölő szörny lecsúszik a kardról és egy indián férfivá változik vissza. Fekete Talon zombijai megragadják Hunivert és a talon, Árny és a BMhez viszik őt. Talon pedig a watoomb eredeti tulajdonosát nézi meg letérdelve.
- Észak sámánja. Egy újabb őrzője az egyensúlynak. Láttam, hogy druida is meghalt. Túl gyorsan fogyunk.
Ezzel feláll és a csapat észre veheti, hogy a holtak már körbe veszik őket. Talon rájuk néz.
- Úgy fest a bot hallgat rád kisember - mondja Blackmailnek. - Majd eldöntöm, hogy engedem-e, hogy nálad maradjon - aztán Huniverre pillant, lenézően felméri és Árnyhoz fordul. - Hasznos ez nekünk?

Futni kezdenék a vámpírok elől be az alagútba, vagy bárhová, ahol lerázhatom őket, ám mielőtt elfordulnék, az egyik telefonálni kezd... Öhm. Mi lehet ennyire sürgős? Honnan tudta, hogy fontos lesz? Ha csak a házvezetőnője lett volna, annak is felveszi egy vad üldözés közepette?
A sok hülye kérdés csak a zavarodottságom miatt van, nem tudom, mi a furcsább, hogy egyszerűen lelépnek, vagy az, hogy tudják a nevemet. Miután távoznak, felmászom vissza a peronra, és leporolom magamat. Remek. Ezek elhúztak, és a könyv még mindig nálam van sértetlenül. De mi lehet ennyire fontos egy könyvben, hogy még hozzá sem szabad érni? Talán... Nem is tudom, nem lehet túl nagy baj belőle, ha belekukkantok, végülis ki tudná meg? Leülök egy padra, és óvatosan fogom meg, hogy ne érjek a könyvhöz, csak az anyaghoz, amibe bebugyolálták. Ééééés roppant óvatosan kinyitom. Először csak résnyire, micsoda baromság, mintha valami megtámadhatna egy könyvből. A biztonság kedvéért körülnézek, nem figyel-e valaki, vagy nem maradt-e itt egy vámpír, akinek nem szóltak, mert nem volt épp térerő. Aztán szép lassan jobban kinyitom, és belenézek. Jöhetne már a metró...

Legalább April rendben lesz, hogy Zack utána ment, de velem mi lesz, hogy itt hagyott Thorhalla-val? A legutolsó perceimre sem kívántam egyebet, mintsem ezt a nőt a hátam közepére. És ő valamilyen szinten én vagyok… Kymera viszont nem volt boldog amiatt, hogy Zack csak így távozni óhajtott közülünk. Amikor a föld robbanásszerűen kezdett közeledni hozzánk oldalra vetődtem, hogy így kerüljem ki azt és lehetőleg elkerüljem, hogy a földre lökjön. Ha sikerült, azonnal pattantam is fel a földről, majd néztem vissza a nő irányába. Néhány rúna levegőbe rajzolása után egy kisebb tűzrobbanást igyekeztem varázsolni az arca elé, hogy megzavarhassam ezzel és legalább időm legyen, hogy közelebb juthassak hozzá.

Nem néztem Zacharias-ra, s nem értettem egyet vele, a nyolc túlságosan is alábecsülte a számokat, a tízből kilenc vagy a tízből tíz valahogyan jobban fedte a valóságot. Abból legalább is, mit eddig láttam ebből a világból s nem volt kevés. Mikor a föld fodrozódva kezdett közeledni felénk egy hátra szaltóval igyekeztem minél távolabb jutni, majd az árnyak közé behúzódni, valamelyik kapualjba vagy fa takarásába, hogy a másik világból jött szajha ne láthasson meg, vagy legalább is a kis halandó sokkal jobban lefoglalja a támadásával, mint én. Mikor megérkeztem s biztos volt, hogy már a támadása nem fog elérni, akkor kezdtem varázslásba. Ha pusztán megöljük visszajön, ezen a mocskos világon a halál sem volt végleges, minden féreg visszatért, így az nem lenne elegendő, hogyha egyszerűen kihajítom az űrbe, vagy megölöm, még valaki újra visszahozná. Így egy olyan helyet kellett neki keresnem, honnan teljesen biztosan nem fog jó ideig visszatérni. Lehet, hogy Helheim vagy Niflheim lett volna a legjobb hely, de nem voltam hajlandó valamelyik fiam leendő birodalmát egy halandó féreggel bemocskolni. Így egyetlen helyet tudtam, hogy hova küldhetném, remélhetőleg Mephisto még élvezni is fogja ennek a szajhának a társaságát. Halkan kezdtem a varázsszavakat mormolni s rajzolni a rúnákat, s ha a varázslatot befejeztem, akkor elméletileg immáron Mephisto poklát kellett, hogy boldogítsa a szajha és nem ezt az utat többé.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 40 egység

//Bocs, nagyon szarul vagyok, jobb nem sikerült…//