Roosevelt sugárút

A lény felugrik és ráveti magát egy biztonsági őrre, és közben még a nevét is reklámozza.
- Ügyes trükk... - Szólal meg a maga méj és páncél által torzított hangján, majd a lényt figyelve gyorsan oda hátrál Jasonhoz, és mielőtt a férfi reagálhatna kitépi a kezéből a botot.
- Bocsájts meg. - Mondja lesajnálóan. - De ha már nem csinálsz semmit, akkor erre szükségem lenne. - Majd előre lép. A terve a következő: az elkobzott bot erejével neki kell szorítani a lényt a falnak, legalábbis ha képes fojamatosan tüzelni, ha nem, az se baj, ugyan olyan jó a hatása, a lényeg hogy a lényt harcképtelenné és sebezhetővé tegye, ehez már csak le kell csalni onnan, Erre pedig a legegyszerűbb módot alkalmazza.
- Hé! Te ronda büdös bolhazsák! Told le ide a képed! Na mivan? Megijedtél a nagy bácsitól? Wendigo!!! - Ordibál, talán kicsit hülyének nézhet ki, de nem érdekli. Ha a lény ugrik, abbahaggya a szövegelést és rá lő a pálcáva, és ha a földre esik, vagy a falhoz csapódik, akkor rá ereszt egy újabb lövést, majd ismét közelít, legalább is ha jól jönnek össze a dolgok. És ha minden így alakul, akkor a falhoz szorított dögöt meg is próbálja ismét levágni.

Az indién nem él sokáig, de az utolsó szó jogát kihasználja. John szomorúan zárja le a fickó szemei és zsebkendőjét elő véve véres sebét törli meg. A laborba majd kivizsgálja, hátha mutáns volt a fickó.
Aztán nézz körül. Látja, hogy a fura külsőt viselő fickó (Árny) falhoz szorította a szörnyet.
"Érdekes... Talán tőle is jól jönne egy kis vér..." - vélekedik John a Wendigót látva. Körülnéz és hamarost talál egy csavarhúzót. Annak élét előre tartva közelít a szörny felé. Azonban nem mer közelebb menni, mint amennyire Árny áll a szörnytől. Főleg, hogy azzal a kis aranypálcával hadonászik.

A taszítósugaramat egy pajzzsal hárítja, és az izgága civil megsérül. Nagyszerű. Még is honnan rántott elő ez a nő két középkori eszközt? Amikor megszólal, olyan érzésem van, mintha nem lenne önmaga. Talán megszállta valami, és eléggé rikító az a köpeny rajta, tehát egyértelmű mi nem illik a képbe, és mi okozza ezt a mentalitást. Le kell szedni róla a ruhadarabot, de nem másnak, csak nekem. Nem fogok életeket kockáztatni, szenvedett már eleget Amerika, még ha New York ki is húzta magát abból a keretből.

-Mindenki kifelé!

Adom ki az utasítást, és bízom abban, hogy távoznak azok az egyének, kik csak gátolnák a munkámat, mint ahogy azt a férfi is teszi, hisz saját maga hősködése miatt szenvedett el sérülést. A csatamezőre nem hősök, hanem engedelmes katonák kellenek. A nő egyenesen rám támad a magasba ugorva, és ha nem törődnék vele, már most végeznék vele. De nem tehetem meg. Látom, hogy nem önmaga és nem tehet a jelen helyzetéről, így védenem kell az ártatlan énjét. A köpenyt kell hatástalanítanom. Azonnal! Páncélzatom energiaformázó egységét használva, védőburkot helyezek magam köré, és ha netalán mást is fenyegetne a megszállott, akkor a burkot tágítva akár a veszélyeztetett egyéneket és lefedem vele. Elméletben bőven elegendőnek kell lennie ennek a védelmi rendszernek egy egyszerű kard ellen. Csupán bennem van egy apró félsz, hogy mi van, ha mágikus eszköz a fegyver. Az olyanok ellen nincs esélyem. Ha a burok védelmet biztosít, és megtörtént a támadás remélhetőleg siker eredménye nélkül, jöhet a viszont válasz az én részemről.
Az energiaformázóval megpróbálom megragadni a nőt, és olyan erővel szándékozom megbéklyózni, hogy bár ne tudjon megmozdulni, de ne okozzak benne maradandó sérülést. Ezzel remélem lenyugtatom, és mozdulatlanná teszem. Ha minden igaz, és nem rendelkezik emberfeletti erővel képtelen lesz kiszabadulni az energiamezőmből.

A kínai férfi hirtelen felbukkanása miatt először ijedtemben hátralépek, szinte szökkenek egyet. Aztán kifújom magam, mikor meglátom, hogy egy idős bácsi az, és nem akar bántani.
-Igen, egészen biztos, Zack Morsus küldött érte, és ha már itt tartunk, egy hátsó kijáratnak is nagyon-nagyon-nagyon örülnék! - Mondom neki kedvesen és aggódva, de egyszer és mindenkorra sürgetőleg is, mert nem lenne kedvem megvárni, amíg Steph és Balti odakint birokra kelnek azzal a kupac öltönyös fickóval. Tudom, hogy a túlerő nem mindig nyerő a mágusokkal szemben, de azt hiszem, ezek nem egyszerű verőlegények.
-Kérem, segítsen! - Sürgetem meg, és remélem, hogy idős kora ellenére nem totyogva indul majd, hogy kikeresgélje a könyvet a leghátsó polc legfelső fokáról.

Masszívabb, mint hittem, ez a dög! Szerencsére emberi anatómiája van, még ha mindene hússzor keményebb is, mint egy hétköznapi emberé... miért mindig nekem kell kifogni az ilyeneket? Sebaj, tudtam én, hogy annak a nyakkendőnek még szerepe lesz. Erős, jó minőségű szövet, és biztos vagyok benne, hogy még ennek a hülyének is kell levegőt vennie, talán a lángoló démonpajtijának nem, de neki meg a lángoláshoz kell levegő. Ha a kést nem engedi, akkor először is (miután magamhoz tértem a kapott pofon után) az emberi test lágy részeit ütöm. Hiába van annyi izma, az orrnyergében, torkában, és heréjében nem tart izmokat, így ezeket célzom be. Én is folyamatosan, és erősen tartom a kést, miközben lefejelem: a homlokom legkeményebb részével az orrnyergére, az ő testének egyik leglágyabb részét támadom, egy kis fájdalom meg nekem se árt. Ó Thorhalla, hol vagy? Utána a mozdulat sikerétől függetlenül a tenyerem élével a torkára igyekszem ütni egy erőset, hogy fulladozzon is egy kicsit, illetve amennyiben nem szakad meg a támadásom lendülete az ő védekezése által, igyekszem grátiszba' tökönrúgni.

Bár végig a lényt figyelte, tulságosan eltompította a közöttük lévő távolság, s önön hibájából nem tudott időben reagálni a felé vetődő lényre, és elég gyorsan a földre került. A sors ezekszerint nem akarja hogy az övé legyen a pálca, ám legyen, bár a másik alak eddig nem sokat csinált vele, és sajnos Árny nem elég gyors hogy nélküle sarokba tudja szorítani a lényt, így hát tényleg kénytelen lessz megvárni hogy az ugorjon a pengéjébe .Kicsit megemeli magát, majd arrébb gurul a padlón és ezzel a lendülettel próbál lábra állni. Ha sikerül nagyobb probléma nélkül akkor ismét várja a lény támadását feltartott pengével, közben pedig próbál mozgásban maradni, de csak egy nagyon kicsit. Lehet kénytelen lessz belátni, hogy muszály csapatban dolgozni a többiekkel, bár ez elég ellenszenves neki, hiszen eddig sem vette semmi hasznukat.

Szerencsémre nem tengeri csillagokkal vagyok körül véve, mivel a felszólításom után mindenki menekül, kivéve az izgága férfit. Nem tetszik, hogy itt maradt, de meg kell próbálnom kihasználni akkor a helyzetet ebben a formájában. Mielőtt még elkaphatnám a nőt, megszólal, és kissé zavaros számomra amit mond. Értem minden szavát, csak furcsán hangzik... hirtelen feketeség ölel körbe, mire pedig ismét fény éri szememet, már nem ott vagyok ahol az előbb. Teleportációra gyanakszom, de nincs időm túlzottan gondolkodni a történteken. Meglátom a földön a köpenyt, de a hordozója sehol, magam mellett a férfit az irodaházból, és egy harmadik személyt is kiszúrok. Nem tudom miféle hatással lehet a ruhadarab bárkire is, de nem tanácsos használni. Tekintetemet egy pillanatra rá irányítom, majd mikor megremeg a föld lábaim alatt és megdermedek egy pillanatra. Némileg félve nézek magam mögé hogy még is mi okozhatja ezt, mikor pedig kiszúrom a lényt, aki hidegvérrel és brutálisan öl meg egy kezei között lévő embert szinte leblokkolok pár másodpercre. A lény egyenesen minket néz és felénk indul. Nem tetszik ez nekem. Ekkor időződik fel ami a teleportáció előtt hangzott el a nő szájából. Nagyszerű... tehát démonnal állunk szemben. utálom a mágiát, a démonokat és az összes marhaságot. Reméltem hogy soha nem kell ezekkel megint találkoznom. Megszívom kicsit a fogamat, majd a két civilre nézek.

-Remélem nem akarnak meghalni! Meneküljenek innen!

Most mondom el utoljára, és remélem látva ezt a démont mind a ketten lelépnek. Ameddig míg van időm hátra sandítok és ahhoz a férfihez szólok aki az irodaházban is ott volt.

-A köpenyhez hozzá ne nyúljon!

Mondom, és remélem megfogadja a tanácsomat, mert nincs kedvem még egy megszállottal foglalkozni. Elég lesz nekem ez a szörnyeteg is. Nincs szükségem még egyre. Ameddig még távol van a lény, kicsit előrébb helyezem a lábamat, kitartom kezeimet, célra tartva, és golyózáport zúdítok az ellenfelemre. Csuklóm és alkarom környéke megtelik a lőfegyver arzenállal, és mint a fenevadra célozva ürítik ki a tárakat. Nagyon bízom benne, hogy ez nem egy olyan démon, akin az ágyú sem üt lyukat. Már pedig elég vaskosnak tűnik, és nem lenne jó kedvem, ha még csak a bőrét sem tudnám megsérteni.

Az a fura lény összecsapott a másik két fickóval, így John kénytelen volt tartani a távolságot. A gyanús morgásra felfigyelt és tágra nyílt szemekkel veszi észre a másik szörnyet.
- Itt van még egy! - kiált fel. De sejti, hogy ezzel neki kell megbirkóznia.
- Engem nem fogsz kinyírni! - fenyegeti meg a szörnyet és már mozdul is feléje. Közben megnöveli magasságát, de csak annyira, hogy még be ne verje a fejét. Csavarhúzót tartó jobbjával pedig a plafonon mászó wendigóra próbál ütni, teljes megnövekedett erejével.

- Jó van! - mondja Svarog a kislánynak, ahogy a tetőn felmászó szürke ocsmányság felé fordul. A dög ráveti magát a fickóra.
Svarog köp egyet, majd megszólal.
- Nem lehetne azt egyszer, hogy a varázslók nyulakat húzanak ki a kalapjukból, és a seggükből galambokat reptessenek?
Kérdezte magától, ahogy felreppent.
- SZÓLJ MINDENKINEK AZ UTCÁBAN, HOGY HÚZZANAK INNEN. - kiáltotta a kislánynak.
Az egész területnek teli kellene lennie a nemzeti gárdával, a shieldel, kint kellene lennie a hülye Bosszú Angyalainak. Ki kellene telepíteni a lakosságot, az égen egy csomó vadászgépnek kellene lenni, ami egy nagydarab sült csirkét csinálna az égen lévő dögből. Azt hittem, hogy miután az Asgardiak elhúztak innen, legalább több mágikus f*szs*g*l nem lesz dolgom.
Svarog úgy gondolta, hogy hátulról neki megy a démonnak, elkapja a nyakát, majd magával rántja a levegőbe.
Ha ez sikerül a fülébe súgja.
- Ki vagy mi a franc vagy te, vagy ki küldött?

A páncélos nem akar együttműködni vele, így kap egy vágást a karjára. Sziszegve, a sebet fogva lép hátra, miközben a páncélos továbbra is a nőt támadja. Vagyis a nem is a nőt, hisz valaki más beszél helyette. Talán a köpeny?
Eléggé zavaros az egész, de nem tűnik a nő/köpeny túl agresszívnak, persze ha a fejet nézzük a padlón akkor igen.
-Milyen bajnokok? Talán ha világosan beszélne, még értenénk is....-
Morgom, miközben látom, hogy Atla vagyis a midgardi énje morogva ront be, a külső irodából. Vicsorogva áll mellém, miközben a szemét a két alakon tartja. A nő eközben a köpenyhez nyúl, gyorsan felkapja az első keze ügyébe kerülő tárgyat és megpróbálja a nőhöz vágni. Közelebb nem mer menni, hisz a páncélos, elég kiszámíthatatlan.....
A dobásra nem marad ideje, hisz a parton találja magát, a parton pedig egy általa soha nem látott lény jelenik meg. Nyilván egy démon. Át fut a fején, hogy itt lenne az ideje Laaksonennek, de meg makacsolja magát. Utálja amikor nem tud semmiről, s ki tudja mikor ébred fel megint. A páncélos szavaira fittyet hányva. Int Atlának, hogy hozza a köpenyt, s ő is feléje vetődik. Ha sikerül megkaparintania, magára veszi. Fél egy kicsit mi fog történni, de nem véletlenül hagyták itt.

~ Uram fenn a mennyekben. Mely szörnyű teremtményedet sodortad utamba, hogy próbára tegyél? ~ pislant fel az égre Jeremy. Nem kerüli el a figyelmét a démonszerű lény levegőbe szippantó mozdulatsora. Ekkor finoman összeszorítja a vállait, összeszűkíti szemeit és kissé koncentrál. Karjait egy vállból indított finom mozdulattal közelíti egymáshoz, nyitott tenyérrel. Finom légmozgást kelt maga előtt, hogy a szagát még véletlenül se vihesse az istentelen lény felé a szellő a szagát. Ezt követően szeme megakadt a halott férfi által elejtett könyvön. Elkezd érdeklődni a kötet iránt, de nem hagyja figyelmen kívül a szörnyet sem. Egyelőre csak figyeli az eseményeket.

Nem egy boxbajnok, de a jelek szerint kiütéssel győzött. Gyorsan visszaállítja eredeti méretét, miközben csodálkozva konstatálja, hogy a szörny nem megette a biztonsági őrt, hanem az volt.
- Ez valami nagyon különös dolog lesz... Nem éreztem a mutáns jelenlétét, tehát valami más lehet... Ki kell vizsgálnom... - előveszi mobilját és tárcsázza AIMville Corporation-t.
- Halló, labor?... Itt Dr. John Huniver!... Kérem, küldjenek ki egy kocsit a Roosvelt súgárúti Marks Mart-hoz... Van itt egy igen érdekes személy... Igen, én is itt vagyok... Rendben, várom magukat. Visszhall! - zárja a beszélgetést és csak most nézz a másik kettő fickó felé, hogy vajon ők elintézték-e a másik szörnyet.

Ez hihetetlen! New Yorkban meg vannak bolondulva az emberek, azt hiszik, hogy egy veszély olyan mintha csak a moziban ülnének. Egyik civil sem távozik, így eléggé aggódok a felől, hogy mi lesz ha ez az szörny rájuk ront. Minden lőfegyverem tárja kifogy mikor megpróbálom átlyuggatni a bőrét... Hát persze. Meg sem érezte. Ráadásul még beszélni is tud ez a démon. Ettől függetlenül gondolom nem fogok szót érteni vele. Pár másodpercig csak figyelem, ahogy megkezdődik a gyógyulás, és sebei kezdenek beforrni. A golyóknál itt többre lesz szükség úgy látom. Magam mögé tekintek, és látom, hogy az izgága alak felvette a köpenyt. Idióta! Mivel etetik a New Yorkiakat? Ezek nem normálisak! Ha belőle is zakkant Van Helsing lesz muszáj lesz likvidálnom mielőtt bárkiben is kárt tenne. Csak értetlenül megcsóválom a fejem, majd bekapcsolom lézeres célbemérő rendszerem, és a vállról indítható 1-1 páncéltörő mini-rakétát helyezek az indítási pontra. Léptei egyre közelebb hozzák hozzám a lényt, majd korábban tett szavaira kicsit késve de válaszolok, ám sokkal inkább magamnak, és alig hallhatóan.

-Kihívás elfogadva...

Ezzel ellövöm a két rakétát, amik célra tartva a démont próbálják eltalálni. De a biztonság kedvéért még további 6 mini rakétát is kilövök amik szintén az ellenfelem testét látják potenciális lehetőségnek, mivel elég nagydarab, így nehezen lőhetek mellé. A páncélom fel kar részéből feltűnnek a mini rakéták, amik azonnal teszik is a dolgukat. Kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam, ennek elégnek kell lennie. Ezzel már már több masszív tankot is képes vagyok felrobbantani. De még mindig ott bújik bennem a kétely, hogy mi van ha ez az arzenál is kevés hozzá?

Az öreg igazán sejtelmesen beszél, és úgy tűnik, a könyv veszélyes is lehet. Nyilván ezért akarják a kinti fickók, és nyilván ezért nem hagyhatjuk, hogy megszerezzék.
Mikor az öreg eltűnik, nézem, ahogy Balti becsavarja valamibe a könyvet.
-Ha így már biztonságos lesz, akkor viszem, neked úgyis szükséged lesz a kezeidre, ha varázsolnod kell, más hasznomat itt úgyse nagyon látjátok, minthogy viszem.
Ezzel, ha beleegyezik, megfogom a becsomagolt könyvet, és két kezemmel a magamhoz ölelve viszem. Különös, de valamiért úgy érzem, hogy vonz ez a könyv, mintha erősebbnek érezném magam, ha a nálam van. Tetszik...
-És most merre? Gondolom a bejáraton át nem akarunk távozni... Esetleg egy ablak? - Kérdem Baltit, és ha jónak látja, majd betört vagy kinyit egyet, amin kimászunk. - Mondjuk én kimenekülök egy ablakon át, te meg az ajtónál mész, és eltereled a figyelmet, plusz segítesz Steph-nek. Mit szólsz?
Ha belemegy, akkor a megfelelő óvintézkedések után távozom az ablakon óvatosan.