Roosevelt sugárút

Svarog látta, hogy a bot kettejük között landolt. Nem nézett a fickóra, nem fújta ki a levegőt. Felröppent, majd pár tűzgolyóval megszórta a csuklyás rondaságot.
"Nálad rondább dögöket is kinyírtam már."
A terve az, hogy megpróbálja kikerülni a fickó töklámpásait, felkapja a botot még a levegőben, majd elröppen onnan.
Menekülni fog, de legalább élve megússza.
Persze, hogy ha sikerül.
Mozgásba lendítette ezt a tervet.

Jeremy egyre erősebben koncentrál a szél erejének növelésére, amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy amit eddig tett, nem képes megállítani a szörnyű lényeket. Eközben folyamatosan ismétli azokat a mozdulatokat, amelyekkel megidézte és irányította a levegő elemi erejét. Így újabb és újabb lökéshullámokat indít el, de ezek hasztalanok. A felismerés azonban túl későn éri és már nem tud kitérni az ellene irányuló támadás elől. Így azt sem tudhatja pontosan, hogy mi történik vele. Csak elhagyja a lába a talajt és érdekes csavart leírva a levegőben, kobakja egy kövön koppan. Négykézlábra állva, a talajt kaparva egyelőre csak azt érzi, hogy a ragacsos, meleg vére apró érként csurog végig koponyája szélén.
Jeremy lassan feltápászkodik és felméri a helyzetét. Közben agya már pörög. Terve, hogy újabb szélrohamot indítson esetleges ellenfeleire. De ha egy kis fedező porfelhőre lenne szükség, azt is el tudná intézni. Ha marad ideje megpróbálja felmérni, hogy nagyságrendileg mennyi olyan kődarab, kavics van a környékén amit az ő általa teremtett szél képes lenne megmozgatni.

Huniver reakciójára a vállon veregetéstől csak elmosolyodik. Kifele menet nem nagyon foglalkozik a többiekkel, nagyrészt elereszti a füle mellett amiket mondanak, kivéve persze amit Talon mond, mert ő értelmesen beszél, a többiek meg nagyrészt csak nyávognak. Ki érvén érdekes látvány tárul a szemei elé. Elégedetten vigyorodik el rajta.
~ Sok mocskos kis féreg, azt kapjátok amit megérdemeltek. ~ Suhan át a fején a gondolat, de valamilyen szinten sajnálatot is érez irántuk, de csak elenyésző mértékben. A föld megnyílik, kiemelkedik egy bot, valami női kézzel együtt, érte indulna, de a félős kis " barátjuk " már meg is iramodott érte, ami meglepi Árnyat, hiszen elég tökös lett hirtelen a kisember. Úgy gondolja hogy miért is ne? Ha ettől bátrabb lessz és nem fut el nyüszkölve a harcok közepén, akkor had legyen az övé a bot. Ám a bot után nem sokkal egy furcsa alak, valami angyalféleség is kiemelkedik. Elkerekedett szemekkel nézi végig a dolgot, hiszen ilyesmit eddig nem látott.
~ Miért is deaktiváltam a pajzsot? ~ Vakargatja meg a tarkóját, majd ismét aktiválja, és harci pózba vágja magát, megfordul a fejében hogy a pengét harmadjára is használja-e, de mivel az alak eddig közömbösen viselkedett, ezért úgy dönt pihenteti kicsit, amíg nem szükséges használni.

Steph, Balthazar és Halla - Az út vége
Zack bólint Balthazar szavaira. Idegesen megy Thorhalla után, aki az első lényt szúrja le.
- Az Esztelenek. A lét ellentétei. A dolguk, hogy elpusztítsanak mindent, mi él.
Mutatja be őket gyorsan majd mikor azok már rálőnének Hallára akkor a közeli egy tucat felrobban.
- Extermis.
Mondja Zacharias ridegen. Az Esztelenek felé fordulnak és a mágus úgy csinál mintha rajzolna egy vonalat az útra. Mikor a láthatatlan pontot elérik a lények akkor egy láng falba ütköznek. Így tartja fel őket Morsus, hogy tudjon Hallával beszélni.
- Az Esztelenek a Sötét Dimenzió lakói. Egy aranyos pokol és a kedvenc lángoló fejű harmadik világháborús barátunk volt királysága.
Balthazar gyógyításának hála Hood rendben van és Michael Munroe felköhögi a választ:
- Dormamu.

Patriot, Henry, Jeremy és Iván - Sötét Dimenzió
Patriot az egyik oldalról lő és a másikról Atla támad. Mikor az asgardi megragadja Zarathos kezét, az elkezd égni. A férfi látja, hogy a tenyere füstől a démontól. Majd az egyik kezével vissza csapja Patriot felé a lövéseket és a másikkal megragadja a farkas nyakát, ezzel elengedi a még mindig leszúrt mágust.
- Teljesítettétek a szerepetek.
Ezzel az vadat ledobja a lebegő kőről. Vissza fordulva kezéből pokoltűz csap ki az asgardi felé. Patriot, ha elkerüli a lövéseket akkor azt veszi észre, hogy túl alacsonyan volt és a goblin-troll lények elkapták a lábát és húzzák le maguk közé. Jeremy sziklái meg se kottyannak az óriásoknak. Szinte már karnyújtásnyira vannak tőle és a védelmezettjétől.
A dimenzióban egy villanással jelenik meg Jester és Svarog. Kellemetlenül rázuhannak egy üres lebegő vörös sziklára. Látják a káoszt és azt, hogy egy nő lebeg minden felett és komoran figyeli az eseményeket.


Svarog és Jester - Házak teteje
Svarog elkerüli a tökbombákat, de az ördög újdonsült fejvadásza így könnyedén kapja fel a misztikus botot. Mivel a sárkány ember nem hagyja magát így Jester megcsapja a bottal mire azon lévő fejek szája és szeme kitárul és fényt áraszt. A duó eltűnik.

Blackmail, Huniver és Árny - MarksMart
Az angyal végig nézi őket.
- A világ megváltozott. Ezt... még meg kell ismernem.
Mondja bizonytalanul és megindul.
- Várj! - szól rá Fekete Talon. - Egy démont keresünk, a neve Zarathos, ő a....
- Legveszélyesebb démon. Mephisto honában legendás volt a lázadó, akitől ura annyira félt, hogy fejvadászának lelkébe rejtette el. Legyen. - mondja és egy irányba mutat. - Arra induljatok meg. Ott találjátok a síkok főmágusait.
Ezzel az angyal elrepül. Talon egy pillanatig még nézi a távozó mennyi lényt.
- Egy pokolba zárt angyal. Sok gondot fog még ő okozni. Induljunk.
Int a többieknek és az élőholt katonáinak társaságában a csapat megindul az úton, aminek a végén látják a furcsa sziklalényeket faltartó Xavier iskola igazgatóját, Zacharias Morsust és a hírhedt asgardi hercegnőt, Thorhallát, nem sokkal távolabb egy mágust, aki éppen két sérültet gyógyít. /Ők még nem vettek észre titeket, Baltit csak akkor ismeritek ha már találkoztatok vele./

Svarog felnyögött, ahogy a koponya hozzá ütödött a fejéhez. A következő pillanatban fény, majd egy újabb fájdalmas nyögés Svarogtól, ahogy a sziklára zuhan. Feltápászkodik, és látja, hogy az új haverja is átjutott.
Majd a tájat veszi szemügyre, és elakad a lélegzete...
A szikla lebeg...
Az ég vörös, a földön pedig fekete romok vannak, amik között zöld, gőzölgő pocsolyák vannak. Hogy a kép még rémálomszerűbb legyen, egy nő lebeg az egész fölött, és figyeli a tájat. Az arckifejezéséből nem tetszik neki a berendezés.
Svarog sem töltené itt el a szabadságát, már ha Miller engedné, hogy szabadságra menjen...
- Megkérdezhettem, hogy hova a francba hoztál minket? - kérdezte Svarog a randaságtól. Remélte, hogy ő is felismeri, hogy nem a legalkalmasabb időpont kinyírni egymást. - Csak mondom, hogy ha kinyírsz, akkor vakargathatod itt egyedül a segged.
Ezzel próbálja a diliház szökevény kedélyeit lehűteni...

Sajnos a támadásom nem éri el a kiszemelt felületet, helyette épp az ellenkezője történik. Irányt vált, és egyenesen felém tart. Próbálok a lehető leggyorsabban kitérni az útjából, egy enyhe zuhanó repülést alkalmazó manőverrel. A tervemben egyetlen hiba van. Túl mélyre kerülök, és habár saját lövedékem elől kitérek, de a túlvilági lények megragadják páncélomat és maguk közé próbálnak húzni. Erős a szorításuk, és nem lesz könnyű kiszabadulnom, de nem esznek abból, hogy kezük közé kaparintsanak. Maximális sebességre kapcsolom a hajtóművemet és a páncél energiaellátó központja a talp részbe koncentrálja az energiát, hogy a lehető leggyorsabban elérjem a hangsebességet. Talán akkora sebességet nem képesek visszatartani a lények, és kitörök közülük. Ha nem lenne elég mind ez, Egy-egy célzott ütést, rúgást is bele viszek a szabadulási tervembe, talán a több tonnányi erőkifejtés is megteszi a hatását. Ha sikerül kikecmeregnem már nem követhetek el több hibát.

-Nem tudom kinél van az a ku.va varázs könyv de használhatná!!!

Ordítom ingerülten kissé, miközben próbálok szabadulni. Mivel ha jól emlékszem az a New York-i óriás démon azt magyarázta, hogy a varázs sz.rokkal kel legyőzni Zarathost. Kezdek eléggé aggódni, mivel kezei között van a srác, aki számára cseppet sem kedvező helyzet a jelenlegi találkozó.

A gyáva féregre néztem, ki nem harcolt, csak megállt s gyógyítani kezdett. Ha nem élik meg a csata végét, akkor feleslegesek s gyengék. Így a gyógyítás is hasztalan. Az elsőt leszúrtam, s robbanás következett, Zacharias kezdte tönkretenni a játékomat. Nyűgösen néztem az irányába, mikoron azok a kinti lények egy láthatatlan falba ütköztek. Szóval akkor most ők se be, de mi sem ki. Nehogy szórakozhassam egy picit, ha már egyszer iderángatott, hogy mentsem meg ezt a porfészket újra a változatosság kedvéért. A Dormammu névre kissé összerezzentem, ahogyan a csontjaiba fájdalom hasított. Igaz nem szó szerint én voltam, ki átélte azt a találkozást, de az emlékei révén emlékeztem tökéletesen. Mikor a jövőben ragadt énem a realitás szakadáskor ellenkezett s nem akart behódolni, a karjait s a lábait törte el, míg az ikrekkel volt terhes.
- Dormammu – mondtam ridegen. – A jövőben az ott ragadt énem már végzett egyszer azzal a féreggel.
S itt is csak azoknak a „bukott angyalok” miatt nem végezhettem vele, pedig megtettem volna. A lét ellentétei, Hela kedvelné őket s megtartaná játéknak őket, de nincs kedvem kipróbálni, hogy ez megtörténjen. Varázsolni kezdtem, halkan suttogtam az ősi szavakat, a szemeim s a kezeim is beteges zöld fényben izzottak, akárcsak a rúnák, miket a levegőbe rajzoltam. Odakint a varázslatom nyomán zöldes füstnek kell majd megjelennie az Esztelenek körül, majd egy villanás után a Nap közepébe teleportálom őket. Még ha a lét ellentétei is, s ezt véletlenül túl is élnék akkor is nem kevés idő kell, mire onnan visszatérnek ide.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 40 egység

A bot megvan. Már csak azt kellene megtudnia, hogy mire való. De ez már egy tudományos kihívás, amivel nem most van ideje foglalkoznia. Megnézi még az angyalt, meghallgatja, de semmit sem ért szavaiból. Ahogy Talonéból sem. Minden esetre a zombikirály tovább indítja csapatát. John a beton egyik repedésénél imitál egy hasra esést, így elmarad a csapattól. Ha két ember társa is tovább megy, ő fogja szépen magát és a legközelebbi metrólejárat felé veszi a futólépést, remélve, hogy sikerül elmenekülnie erről a csatatérről.

//Szeretnék kiszállni a kalandból, ha ez így megoldható.//

Az angyalka elszáll, Huniver pedig megszerzi a botot és mindenki boldog. Még egy darabig bámul a fényesség után, majd Talon oldalán megindul az adott irányba. Nem sokat haladnak, de Huniver máris hasra esik egy apró repedésben, melyet pedig a föld legegyszerűbb dolga lenne átlépni, úgy dönt nem foglalkozik a dologgal, tuti követi őket, bár a kíváncsisága erős, s végül erősebbnek hat mint gondolná. Hosszas unszolásra bár, de hátra néz, s amit lát eléggé elképeszti. A kisember próbál ellógni és ott hagyni őket a sz@rban. Eléggé felidegesíti a dolog, ingerülten felemeli a jobb karját, mint aki ütni akar, s eztán próbál Huniver elé teleportál, persze csak ha tud, és a felemelt kezével lendületből megpróbálja állba vágni. Eléggé felidegesítette, legszívesebben megölné, de akár sikerül kiütni, akár nem, megpróbálja kitépni a kezéből a botot, s utána ismét csatlakozni a többiekhez.

Ha ez nem lehetséges:
- TE MOCSKOS FÉREG! - Kiált a kisember után ahogy látja elfutni, elönti az ideg, mert hagyta hogy az övé legyen a pálca és bízott benne. Folytatja az utat a többiekkel, s hamarosan megpillant pár embert, meg jópár kő... Valamit. Nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, elég egyértelmű hogy valószínűleg ők lesznek az imént említett főmágusok, s nem úgy néznek ki mint akiknek szükségük van bármiféle segítségre is.

// Bocsi Huni, de meg kell próbálnom, nem érzem fairnek amit most csinálsz. ^^//

Felszisszen ahogy a kezei füstölni kezdenek, s el is engedi a démont, ahogy Atlát lehajítja a szikláról. Térdre rogy ahogy a démon elengedi, majd kihasználva a pillanatnyi lehetőséget, a köpenybe burkolózva arrébb vetődik a lángok útjából, s ezzel egy időben teleportálni próbál a köpeny segítségével. Érzi a köpenyből és a nála lévő könyvből és tekercsből áradó mágiát, ráadásul a páncélos is a tekercsről ordít valamit. Még Henry emlékei is kezdenek előbukkanni halványan, így egyenlőre megpróbál Atla után teleportálni, s elkapni mielőtt lezuhanna, s egy messzebbre lévő sziklára juttatni kettejüket, ahol lenne ideje át tanulmányozni a könyvet és a tekercset is....

Balthazar, Árny, Blackmail, Huniver és Halla - Az út vége
Balthazar képes gyógyítani a két férfit. Hood egészen jól van, de amikor elkezd koncentrálni Michael felett úgy érzi minden forró lesz.
Thorhalla elteleportálja a kőlényeket, de szinte azonnal jelenek meg újak az út végén.
- Sose fogynak el. Másik világból jönnek. Be kell zárnia kaput.
Mondja Talon a két mágusnak.
- Szép ruci. Anyukád öltöztet?
- Főmágus.
- Iiiismerjük egymást?
- Mi vagyunk az utolsó élő varázslók.
- Reeemek. Az amatőr, aki a fekete mágia szentkönyvét egy kislány kezébe rakja, az őrült norvég bige és Mister "Én szó szerint a Pumából öltözködöm".
Zack szavai után Balthazar kezei alatt Michael meggyullad és üvölteni kezd. A feje hófehér koponyává válik majd egy hatalmasat robban. Balt a három mágus mellé zuhan nincs baja, de megérezte ezt a robbanást. A füstből a Szellemlovas lép ki.
- Oda vezetlek titeket erőm utolsó szikrájával.

Huniver megindul BM felé, aki pajzsot vesz fele neki koppan a doki majd Árny ütése utána falnak csapódik. A fején felszakadt egy seb,a mi csúnyán vérzik és duplán lát. A kettő mögött és a dokival szemben (mert ő a járdán fekszik most) ekkor robban be Michael és jelenik meg a Szellemlovas.
/Én elengedlek, de ők... az már a te dolgod/

Patriot, Henry, Jeremy, Jester, Svarog és Iván - Sötét Dimenzió
Patriot ütésekkel és rúgásokkal végre tud elrepülni és a levegőbe jutva meglátja a misztikus nőt, aki türelmesen figyeli az egészet.
Jester Svarog szavaira pár ütéssel letaszítja a mutánst a lebegő sziklásáról, ami nem túl nagy gond, mert... ő repül. Jester viszont felmérve a helyzetet meglátja Zarathost. Érzi, hogy ő a végső célpontja, az előző fejvadász, a legfőbb démon. olyan veszélyes volt, hogy Mephisto mindig a fejvadászok lelkébe rejtette őt. Most viszont szabad és elpusztítja a világot.
Laaksonen a köpennyel teleportál megjelenik a farkasa alatt majd a köpeny beburkolja őket zuhanás közben és egy másik sziklán landolnak. A becsapódik hatalmas kínokat okoz, nem csak a csatlósa súlya miatt, de a penge is mélyebbre jut. A férfi már vért köp és duplán lát. A kezéből a könyv és és a tekercs kiesik.
Zarathos felnéz a nőre az égen.
- Eljöttek a Sötét Istenek.
Mondja örömtelien majd kezét emeli és lángokkal teleportál egyet. Ő és a szőke férfi (aki eddig Patriot ellen volt) megjelenek Jeremy és Iván mellett. A három férfi lángokba borul és a látványos lángokat midnenki látja. A kozmikus erejű tűz elsöprő robbanásából egy három méter magas alak emelkedik ki, a három halandó viszont élve ég el, végső áldozatot nyújtva a démonnak.

- Igen - mondja büszkén Zarathos. - Végre. Most, szólítok mindenkit. Sötét Isteneket, bukott angyalokat, elzárt entitásokat! Eljött a mi napunk. Gyertek.
A szavaira a levegőben szakadás nyílik és ében szárnyú angyalok sorakoznak fel a kapu másik oldalán.

- Pár pillanat és ez a dimenzió lesz az átjáró a szövetségeimnek, itt gyűlünk össze, hogy leigázzuk ellenségeinket!
Mondja örömteleien és rituálé szerint kezd koncentrálni miközben körülötte a föld egyre nagyobb körben kezd lángolni. A résen lassan berepülnek az angyalok.

Sikerül kijutnom a lények csapdájából, és a magasba repülve rálátást kapok az egész helyszínre. Látok mindenkit, de leginkább egy szótlan nő köti le érdeklődésemet, aki bennünket figyel. Eléggé vészjósló érzésem van miatta, de nincs időm agyalni jelenlétének okán. Ahogy elnézem az asgardinak kellően meg van a maga problémája, de legalább már nincs Zarathos közvetlen fenyegetése alatt. De ami ezek után jön. Valamiféle rituálé szemtanúja leszek, aminek egyetlen lépése sem tetszik, és minden pillanatban egyre inkább kezdek kétségbe esni. Nem szokásom, de ez kivételes helyzet. Mélyrepülést tervezek, és megpróbálok a lehető leggyorsabban haladni. Megragadom a civil férfit, aki a szürke lényekkel áll szemben, lehetőleg úgy, hogy ne kerüljek én is az ő sorsára, majd kezeim között erősen megragadva arra a sziklára repülök, ahol az asgardi van. Ha együtt van a nagy csapat, csak akkor szólalok meg.

-Ide könyvvel, meg a többi sz.rral! Majd én eljátszom a nagy varázslót!

Mondom. Hát ezek azok a szavak, amiket nem gondoltam hogy kimondok. Nincs ínyemre a varázslás, és nem bízok benne. Nem is értek hozzá, de nem is akarok, viszont most muszáj lesz. Remélem a srác átnyújtja a könyvet és használatba vehetem valahogy. Megfordul a fejemben, talán jobb lenne, ha egyszerűen elpusztítanám ezeket a mágikus lomokat de ki tudja mi történne abban az esetben. Remélem valamelyest azért, hogy az asgardi vissza utasítja kérésemet és eddigi makacs módján ő áll neki a humbugnak, és nem nekem fog kelleni. Nem tetszenek ahogy a dolgok alakulnak, cseppet sem. Jó lenne ha már hozzánk is jönne némi szerencse. Bukott angyalok, óriási lángoló Dormammu 2, rahedli démoni troll és egy nő akiről meg sem akarom tudni hogy ki. Ha végeredményben még is hozzám kerülne a könyv, próbálok kiigazodni rajta, átlapozni, és csak remélni, hogy megértek bármit is belőle. Közben pedig energiaburkot generálok magam és két társam köré.

Zöldes villanás s az undorító lények már nem voltak itt, bíztam benne, hogy igen soká fognak csak visszajönni, mert nem óhajtottam erre pazarolni a hatalmam, hogy őket küldjem át más helyre. Elfintorodtam, mikor újabbak jelentek meg az utca végén, ezt már a halandók intézik, már így is több jót tettem ennek a mocskos világnak, mint amennyit idén illett volna. Fontosabb dolgom is volt, mintsem itt tölteni az éjszakámat. A hang felé fordultam s undorodva mértem fel a halandót.
- Akkor mutasd a kaput féreg, hogy merre van s fejezzük be végre mindezt – mondtam. – Kezd a Midgardi tartózkodásom sokkal hosszabbra nyúlni, mint terveztem. S összekeversz, atyám volt, ki őrült, s én nem vagyok az.
A robbanás felé pillantottam s gúnyosan, kárörvendően kacagtam fel, ahogyan a halandó a lábunk elé zuhant a robbanás után. Legalább szórakozni is lehet itt. Utolsó élő mágusok s újabb halandók. Legalább ha a Bosszú Angyalokkal kellett volna dolgoznom, ők amennyire idegesítők tudnak lenni, legalább hivatásosak s velük könnyű dolgozni, mert tudják, hogy mit kell tenni. De ezek? Komolyan a lábamat nem törölném beléjük mikor térdig sáros vagyok, mert a csizmámat sajnálnám ezektől, még véletlen tönkremegy, mikor beléjük rúgok.
- Mint jól szóltál korábban, amatőr – fűztem hozzá megvetéssel. – Mért is nem hajítottad már ki a kutyák elé? Vagy ha engeded, megtartom udvari bolondnak, többre úgysem jó. S azzal a munkával még megannyi alattvalót is szórakoztathat. Tovább élne, mint itt, hogy meg akarják ölni.
S majd összeengedem azzal, mit még kinéztem házi kedvencnek, Vészmanóval. Ott úgyis a narancssárga lény győzne. Az üvöltő sérültre pillantottam, majd Szellemlovas jelent meg belőle. Éppen ideje volt, hogy talpra álljon, de a szavai. Lesújtóan sóhajtottam.
- Siránkozás helyett inkább lódulj halandó – mondtam ridegen. – S módfelett unom, hogy minden találkozásunkkor muszáj eljátszanod azt, mintha világ legnagyobb gondjai csak a tieid lennének a szánalomra méltó búskomor társaiddal együtt.
Ezzel intettem is a kezemmel, majd ha végre elindul a lángoló halandó, akkor követem arra, amerre megy, s még a másik halandóra néztem.
- Állatka, közben regéld el, hogy mikről is van még tudomásod a ma estét érintő dolgokban – szögeztem a nagymacskába öltözött férfinak szavaim.

Aktív mágia: -
Passzív mágia: mentálpajzs, asztrálpajzs

Fegyver: Skymningen
Mágia: 40 egység

<-Szállj...le.....->
Próbálja meg kinyögni de Atla belepréseli a levegőt, ráadásul már vért is köhög, s alig lát már valamit. Amit észlel abból is kettőt lát. Megpróbál valahogy térdre kecmeregni, ami elég nehéz a jelen állapotát nézve. A mozdulat közben megdermed, ahogy a démont figyeli. Őt is eléri a hatalmas hőhullám, s hallja amit a démon kiabál.
<-Abból nem eszel....->
térdelve próbál a könyv és a tekercs után nyúlni, amiről a páncélos alak is beszél.
-Be..kell zárni a kaput.....-
Először a könyvet veszi a kezébe, majd ha az nem használható a tekercset. Feltéve ha képes elolvasni vagy használni, ha nem akkor átnyújtja a páncélosnak azokat, bár kétli hogy az képes lenne mágiát használni.
-Itt vannak....talán együtt jutunk valamire...

Nos, meglep hogy pont a várt hatást sikerült elérni az ütéssel, és még BM is besegít. Biccentek egyet az irányába, amolyan " szép volt " alapon, majd közelebb lépek Huniverhez. Kicsit megrázom a fejem, majd kinyújtom felé a jobb kezem nyitott tenyérrel felfelé.
- Add ide a pálcát, és távozhatsz egyéb sérelmek nélkül, részemről legalább is. - Ezt ígéret szintjén mondta, szóval ő be fogja tartani, tekintvén hogy nem akarja sokáig húzni a dolgot, mert nem kéne lemaradni a többiektől. Bár nem nagyon hisz benne, azért számít valamennyi ellenállásra Huniver részéről, végül is látta mire képes, és készenlétben áll, ha valami test nagyobbításos támadással próbálkozna, akkor arrébb tudjon ugrani előle. Nem nagyon szeretne többet ártani neki, nem tudja miért, de valami megakadájozza most ebben, s reméli hogy egyéb erőszakoskodás nélkül átadja neki, s ha igen, akkor megindul a többiekhez.

~Ez az én formám~
Gondolja Svarog, ahogy randaság a fejére vág azzal a biszbaszal. A sárkányember zuhan, zuhan és zuhan. A mutáns elgondolkodik azon, hogy ha ilyen dolgok történnek vele, egyáltalán miért jött Amerikába.
Ekkor jutnak eszébe a szárnyai.
Túl nagy tockost adott neki Joker Junior a fejére, kicsit amnéziás lett.
Svarog bukfencezik egyet a levegőben, majd megfogadja, hogy...
- Mi a picsa?
Először egy három méteres lángoló csontváz, aki valami sátánista, dark metál szám szövegét dalolássza.
~Kedves gyerekek, ezért ne füvezettek, mert olyan dolgokat fogtok látni, mint most Boris bácsi.~
Svarog azon se lepődik meg, hogy az égen valami hasíték nyílik, amin angyalok repülnek át, hogy meghódítsanak egy helyet. Ez nem hallatszik jól, valamint az se, hogy Svarog újra angyalokkal akadt össze.
A csontváz nagyon koncentrál, úgy látszik, hogy ő tartja egyben a kaput.
Svarog felsóhajt...
Egyedül semmi esélye sincs ez ellen a dög ellen. Úgy dönt, hogy valahol keres egy biztonságos leszállóhelyet, és utána neki lát egy olyan dolog után nyomozni ezen a helyen, amire a legkevésbé számíthat...egy olyan fickóra, aki nem akarja kinyírni és nem egy elmebeteg p*cs.

Nem sokáig lát duplán, mert a hirtelen sérülés okozta sokktól elájul. Most tényleg.

Szellemlovas biccent és üvöltve engedi ki a lángjait.A tűz mindent és mindenkit beborít. Mikor a lángok enyhülnek már csak Huniver fekszik ott egyedül eszméletlenül.

A realitás egyre inkább szátszakad és minden elkezd mozogni és élni, démonok, zombik szörnyek jelennek meg midnenfelöl, a földből pedig az Esztelenek áramlanak ki. Velük szembenm egy csapatnyi öltönyös vámpír áll.
- Kellemetlen helyzet.
- Ugyan. Majd máskor behajtjuk Morsuson.
- Jó dolog ha tartozik a Társaságnak egy mágus.
- Vagy ha az egész világ.
- Valóbban.
Ezzel a nap elkezd felkelni a távolban és a társaság rohamozni kezdi a szörnyeket.

Sötét Dimenzió
Svarog biztonságosan landol és Patriot meg Laaksonen elkezdenek a varázskönnyben kutakodni. Az első szavaik után egy robbanással érkezik meg Einar, Thorhalla, Blackmail, Árny, Murlock, Vészmanó, Magni Thorson, Thor állítólagos fia. A csapat érkezik meg Svarog és Laaksonen felé. Zarathos látva őket nevetni kezd.
- Győzelem.
Súgja és szavai után a bukott angyalok elkezdenek repülni. A világ szakadozni kezd és a goblinok több ezer tagja ugrik át a lebegő kőre, amin hősök állnak. Végül a kő alján mászni kezdenek az Esztelenek, az élet elnyelői. A realitás újra és újra megremeg, tiltott és sötét világokra nyit kaput, szörnyek, démonok, sárkányok és rettenetes alakok lépnek, zuhannak és repülnek ki a levegőben megjelenő réseken. Vészmanó a fejét fogva kezd ébredezni és értetlenül néz körbe. A vörös egű világban minden stabil föld csak lebegő sziklák, amin most a hősök állnak és olyan hetven métere az övékén áll Zarathos, a lángoló csontváz. Minden más sziklán gomblinszerű lények vannak, akik a hősökhöz akarnak jutni.
- Csapda...
Mondta Zack lemondóan majd meglátja a varázskönyvet és tekercset Patriotéknál. Odarohanva elveszi tőlük.
- Hát persze! - a többiekhez fordul. - Letudom zárni a réseket! De akkor Zarathos nektek marad!
< - Asgard Bajnoka nem fél holni démontól! >
Üvölti Magnis és kardjával az egyik angyalra veti magát. Neki csapódik és fejét veszi, a zuhanó testről ugrik le Zarathos előtzti sziklára a Goblinjai közé.
- A Nevem Magni Thorson! Asgard Hercege és Bajnoka!
Mutatkozik be először angolul a férfi. Az égen lebegő nő meglepve nézi az asgardit, ez a leginkább Thorhallának feltűnő. Zack a könyvel a kezében varázsolni kezd és körülötte egy lángoló pentagramma jelenik meg a földön.

Jó sikerült biztonságban leszállni.
Na haladás.
Összeakadt pár normális külsejű fickóval.
Úgy ahogy haladás.
Velük van Thorhalla.
Bárcsak lenne máshol.
Összefoglalva a helyzetet ez a dimenzió szakadozik, mindenhol rondábbnál, rondább dögök hemzsegnek, akiknek a következő célpontja a Föld lesz. Legalábbis mindegyik ilyen randaságnak a Föld a célpontja, nem pedig valamilyen lakályosabb világ.
A varázsló szerű fickó persze azt mondja betudja zárni a réseket, az Asgardi pedig velük jött arcoskodik valamit.
A lángoló csontváz még jófejnek is tűnik, attól eltekintve, hogy nagyon, rohadtul de gonosz, és elakarja pusztítani a világot.
A fickó aki Magni Thorsonnak nevezi magát, neki megy az egyik angyalnak. Szuper, végre valaki konstruktivat csinál valaki!
Svarog felkiált!
- Na gyerünk, védjük be a varázslóurat, ameddig kihúz minket a szarból!
Pár tűzgolyót ereszt a feléjük nyomuló goblinok felé, meg se várva az eredményt felröppen, és még pár újabb tűzes beszarást dob az angyalok felé, aztán ha ezek is becsapódnak, csinál egy kitérő manővert balra.