Roosevelt sugárút

//Előzmény: Harlem utcái//

Valami nem volt rendben rájöttem, amikor túlságosan is nagy villámok jelentek meg körülöttünk s minket is beterítettek. Mikor kinyitottam a szemem, egy ismerős aurát is megéreztem a közelemben. A feleségemre mosolyogtam, mikor megláttam már őt is. Illetve még egy Asgardi, megrökönyödve néztem Laaksonen-re, miért nem tudtam meglepődni, hogy ismét tele van sérülésekkel? S ahogyan elnéztem talán halálos is volt a sebe. Mindenfelé furcsa lények, kik máris támadtak s még egy démon is. elővettem a kardomat is a Mjölnir mellé, mire Magni már ugrott a másik sziklára.
< - Ne is kérdezd kedvesem – morogtam a levegőbe. >
Az a kölyök meg fogja magát öletni, az átokba! Ahogyan leérkezett a másik sziklán én is nekilendültem s az egész szélén elrugaszkodtam. Ha valami szembejött az ugrás között, akkor azokat karddal s a pöröllyel eltakarítani az utamból.
< - Sok a beszéd Magni! – mondtam. >
Ha sikerül leérnem a másik sziklán azonnal bukfenccel lendülök előrébb s annak a végén a felállás közben a fagypengével vágok a démon lángoló feje felé.

Méla undorral tekintettem a féreg irányába, ki egyáltalán hozzám mert szólni anélkül, hogy engedélyt kért s kapott volna mindehhez.
- Még egy ember jelző irányomba halandó féreg s életed hátralevő részét egy tál moszatként fogod eltölteni! – mondtam ridegen.
A lovast ismét körbevették a lángok s ezúttal már egy másik helyen voltunk. A mágiám szerint pedig egy másik dimenzióban is. Körbenéztem, vérvörös ég, megannyi káosz teremtette lény, tagadhattam volna hát, hogy igazán gyönyörűnek találtam ezt a helyet? Szélesen mosolyodtam el a gyönyörű látványtól, ám mindezt elrontotta az, amit megéreztem. Einar auráját felismertem, de mellette egy rá hasonlító valaki állt, ez vajon ki lehet? Még magamban sem tettem fel a kérdést, de már kaptam Einar válaszát. Kiterjesztettem a tudatomat, hogy kiolvassam a férjem fejéből, hogy mit tudott meg erről az alakról. Magni Thorson, ki magát Asgard hercegének s bajnokának hívja. S a férjemet pedig csalónak s hazugnak? Kevés dolog tud meglepni, de ez azok közé tartozott, Thor egy titkolt fiacskája?
< - Úgy hiszem atyád sűrű bocsánatkérésekkel tartozik anyám irányába – szóltam. >
S ekkor a megannyi lény között még észrevettem a száműzött férget, sebbel a mellkasán. Szóval az ő vére volt, mi megidézhette azt, mit éreztem, ismét romba dönti a kilenc világot.
< - Most kezdek rájönni száműzött, hogy atyám mit látott benned – jegyeztem meg undorodva. – Neked nagyobb tehetséged van a Kilenc Világot összedönteni sorozatosan, mint atyámban s véreiben. Mert ismét káoszt s pusztulást hoztál rá, még tán meg is kéne köszönnöm, hogy egyre több s több erőt ádsz nekem…>
Az, ki magát Thor fiának hívta máris előrement, mintha csak az ostoba nagybátyámat látnám, vagy Einar-t fiatalabb korában. Lemondóan sóhajtottam, főleg, mikor a hercegem is nekilendült ő is Zarathos-ra támadott. Magni szavai után felkacagtam gúnyosan. Régen szórakoztam ennyire jól, ha így folytatja a fiú, akkor még megtartom udvari bolondnak. Mert annak igen remek lenne.
- Asgardnak van hercege s bajnoka drágám – kiáltottam át gúnyosan. – Ott van melletted, Einar Thorson. Egy amatőr csaló, ki nem is létezik s hirtelen a semmiből előbukkanva Thor fiának nevezi magát egy senki, ki mit sem tud a valóságról. Ébredj fel gyermekem s hagyd a botor álmaidat…
Már indultam volna Zacharias-nak segíteni bezárni a kapukat, mihez valószínűleg jobban értek, mint ő, mikor az égben egy szarvas sisakot hordó nőt pillantottam meg. A döbbent ábrázatát nem tudtam nem észrevenni, miközben a csalót figyelte. Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Néhány szóval védőpajzsot varázsoltam magam köré, majd a nőtől nem messze a levegőbe teleportálok, ha támadni készül, azonnal odébbteleportálok, ha nem akkor csak lebegve állok meg tőle nem messze. A halandó korcsok oldják meg, mit elrontottak.
- Látom, hogy a fiú feltűnte számodra meglepő – mondtam. – Tudod, hogy kicsoda látszik az arcodon. Ami pedig meglepő, mert miről nem tudok, az nem létezik. Örömmel venném drágám, ha beavatnál.
Kételkedtem benne, hogy megtenné, de a halandók értelmetlen s unalmas harcában sem óhajtottam részt venni, ez pedig már akkor egy jobb lehetőség volt.


Fegyver: Skymningen..........Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység................Mágia: 50 egység

Aktív mágia: védőpajzs (Halla-n)
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (Halla-n és Einar-on)

Nem sokkal azután, hogy a csapat eltűnt, John magához tér. Arcán még ott az alvadt vér, teste sajog a fájdalomtól. Nem érzi túlzottan jól magát, mégis igyekszik feltápászkodni. Sehol senki, a zombik és csatlósaik közül. Felsóhajt és elindul hazafelé, hogy kipihenje ezt az éjszakai vásárlást és, hogy ápolja sebeit,

//Folytatás: Dr. John Huniver lakása//

A könyvhöz nem igazán értek, és a helyzet egyre rosszabbra kezd fordulni. Nem tudom minek köszönhető, de nem is érdekel a lényeg, hogy kaptam egy kis segítséget. Habár nem ez az a csapat amiről álmodtam. Mikor meglátom kiket sodort ide a szél kissé elborzadok. Egyetlen talán érdemleges arc Svarog, ha jól látom. Thorhalla és Einar... Csak bízni tudok abban, hogy nem megint valami mocskos ármánykodás fog kibontakozni, mert ahol ez a nő van, egész véletlenül előfordulhat. A kutya Einar, meg jó pincsiként lecsukja szemét és követi azt a nőszemélyt. Undorító, de nincs sajnos időm arra, hogy velük foglalkozzak. Ugyanis nem csak ők érkeznek. Démonok, sárkányok, meg ki tudja még micsodák. Kicsit sem tetszik ez a hely, és a hókusz-pókusz ami körülöttem történik. Páncélom minden pontja izzani és fényleni kezd, ahogy az energiaellátó egységem maximális fokozatra kapcsol. Kezemben az energiasugár gyűlik, vállamon megjelennek a rakéták, és miután a frissen érkezettek közül az egyik neki áll makogni arról, hogy ő be tudja fejezni ezt az egészet, nekem nem kell több. Nem érdekel, hogy hogyan és mivel, csak vessünk most már ennek véget. Sürgősen! Nem fordítok különösebb figyelmet senkire, célba veszem Zarathost, és energialövedékekkel, és a páncélomban található még összes rakétával bízom a találatban és abban, hogy ezzel elérek valami érdemlegeset. Próbálok folyamatos mozgásban maradni, hogy ne jelentsek könnyű célpontot. Ha már valaki ki akar nyírni szenvedjen meg érte.

Sötét Dimenzió
Thorhalla felrepül és a nő elemezgetve nézi.
< - Loki vére. Nahát. Hittem, hogy Odin mára már kiíratta volna minden fattyát. >

Vészmanó és Murlock látja, hogy Svarog, a sárkányember és Balthazar egy mágus egyszerre kezd lángokkal támadni minden goblint, ami közeledik. A goblinok nyilai és dárdái pedig Blackmail generálta kupolán törnek szét. Vészmanó vállat von.
- Ilyenkor nincs mit csinálni pajti. Szörnyeket ölni, mer mér ne.
Ezzel a kezében lángok jelenek meg és feléjük tartó démonokat kezdi dobálni. A démonok a kisebb gondok, azok kezdenek elfogyni és az utánpótlás messze van. A kellemetlen az, hogy az égen a fekete szárnyas angyalok a rituálét csináló Zack felé tartanak így a körülötte állók felé is: Laaksonen (és farkasa), Svarog, Murlock, Blackmail (shield ügynök civilben jelenleg), Árny (mágikus vértes férfi) és a földön eszméletlenül fekvő Michael Munroe, a volt polgármester.

Először Einar és Jester érkezik meg. A vágó istent egy energia lökéssel taszítja a sziklafalhoz (amit szét is tör az asgardi) csapja. Jester tökbombáit pár méterrel magától robbantja fel a levegőben.
- Az utódom.
Ezzel egy telenetikus erő megragadja Jester nyakát majd pontosan a koponyás alak kezébe repül torkánál fogva. Ekkor Centurio mindennel tüzelni kezd a démonra, aki pajzsot húz fel, a gömb fala felfogja a robbanásokat, de látni lehet, hogy egyre kevésbé bírja tartani így lassan csak pont abba az irányba emeli, ahonnan a támadás érkezik.
- Talán síkodon félelmetes lenne az erőd, de az én világomban semmire sem jó.
- Dehogynem. Remek elterelés.
Mondja Magni és Einar mellett állva (aki még mindig kicsit zavaros a becsapódástól, de nincs semmi igazi sérülése), kezében Mjölnirrel , amivel egy villámot lő Zarathosba. A villám telibe találja, vészmanót, mintha csiklandozná kicsit de így a csontváz elengedi. Zarathos métereket repül. Fűstől és az őt beborító lángok meggyengültek. Magni hanyagol vissza dobja fivérének a pörölyt. A négy férfi áll most szemben a felkelő démonnal. A démon felé ekkor indul meg Fekete Talon is, egy nagydarab fekete férfi, állat csontokkal teli díszes ruhájában.

Az égben a nő és Halla is Magni nem kicsit arcátlan megmozdulását figyelik.
- Odin annyira bosszús volt, hogy az unokáját elzártuk, hogy utána küldött minket. Látva mire képes... megértem. Lehet, hogy rossz Thorfinak lettél ágyasa?
Kérdi a nő cinikusan.

A rituálé közben Zack kicsit megakad. Előtte lebeg a Vishanti könyve, Watoomb tekercse majd Legba botja is mellé repül. Megragadva azt a varázslat erősebben kezd világítani. Csak a körülötte állók hallják ám a szavait:
- Ne... az átkot életáldozattal teremtették.
Zacharias keserűen néz fel.
- Csak egy életáldozattal lehet megtörni.

/Bizony nincs más megoldás! Egy játékosnak életét kell adnia az egész világért./

Az átjutás, mint szerettem volna tényleg könnyen ment, azonban, mikor támadni akartam az egyik sziklának csapódtam s a földre kerültem. Míg a többiek támadtak, a fejemet megrázva toltam fel magam a földről. A fegyvereim után nyúltam, de csak a kardot találtam meg, villámokat láttam s elfintorodtam, majd kaptam el a pörölyt, mikor a fivérem visszadobta azt. Még mindig kissé kótyagos voltam a becsapódástól, mire sikerült felállnom a földről, semmilyen fájdalmat nem éreztem, így legalább ez nem fog hátráltatni. A démon pedig láthatóan meggyengült s akkor most kellett volna lecsapni rá, amíg megvolt a lehetőség minderre. Azonban azt nem óhajtottam megvárni, a pöröllyel a felkelő Zarathos mögé próbálok telportálni, ha sikerült aktiválom a Fagymarkot s a fagytól izzó karddal szúrok a démon felé, ha talált, akkor egyetlen rántással húzom fel a pengét, hogy a fagy a lehető legtöbb részén érje, s tovább gyengítse őt.

Minő meglepetés, mikor a nő asgardi nyelven szólt hozzám. A szavaira gúnyosan mosolyodtam el. Odin gyenge volt, akárcsak a fiai, sosem ölték volna meg atyámat sem véreit. Nem, mindig is a legjobbat próbálták bennünk keresni s azt előhozni. A lenti csatát fürkésztem, miközben válaszoltam a nő szavaira.
< - Ó, hát ismered a nagyatyámat – mondtam. – Már félezer éve halott Surtur s a fivérem, Fenrir megoldották, hogy ne legyen közöttünk. S tévedsz, Odin gyenge volt, akárcsak fiai. Nem voltak képesek arra, hogy atyámat megállítsák s megöljék őt s gyermekeit, csupán börtönbe zárták újra s újra. Én kellettem ahhoz, hogy az a féreg holt legyen. S Thor hagyta, hogy Loki vérei kilenc világból négy felett uralkodjanak. Más lett a világ, mint mivel láthatóan te találkoztál annak idején. >
Révén szavaiból nem volt nehéz kivenni, hogy nem igen értesült a mostani dolgokról, hisz még Odint említi, ki akkor halt meg, mikor én voltam gyermek. A lenti csatamezőt figyeltem s gúnyosan mosolyogva nyugtáztam, hogy a legtöbben mennyire ostobák s barmok a halandók közül. Nem tűnt fel ezeknek, hogy egy tűzalapú dimenzióba kerültünk? Úgy tűnt, minek ura egy tűzmágiával harcoló démon s a halandók mivel támadnak? Tűzzel, hihetetlen, de egyedül a férjem volt, ki faggyal próbált tűz ellen támadni. Így igencsak sokára fogunk innen kiérni, ha ezek így folytatják s a végén még kénytelen leszek beavatkozni, ha nem óhajtok ezen a helyen őszhajszálakat növeszteni, még többet, mivel most is rendelkeztem. Dühösen pillantottam Zarathos irányába, mikor Einar-t egy sziklának taszította, s csak egy mosoly jelent meg arcomon, mikor Magni igencsak szemtelen mozdulatát láttam, s mit még a társalkodónőm is megjegyzett.
< - Ha megkívánom, megkapom ezt is – feleltem gúnyosan. – Nincs férfi, ki nemet mondana nekem. Szóval tényleg Odin unokája, mint állította. Nem választhattam rosszul, hisz ideérkezésünkig nem is tudtam, hogy férjemen s nővérén kívül a nagybátyámnak más fia is lett volna. Úgy tűnik számomra, hogy Odin igencsak pazarul tett rendet a tettetek után, hisz senki sem tudott létezéséről, még atyám, s a nagybátyám, az atyja sem. Kik vagytok ti? – kérdeztem. – Éreztem, mikor kitörtetek, ez nem maradt előlem rejtve. >

Fegyver: Skymningen..........Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység................Mágia: 40 egység

Aktív mágia: védőpajzs (Halla-n)
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (Halla-n és Einar-on)

//Patriot//

Az arzenálom a démon védelmébe ütközik, de nem bírja sokáig. Az első hullámot még kivédte, de egy újabb már egészen más következményeket fog maga után vonzani. A kialakult helyzetben kizárólag magamra figyelek, és a saját egyéni lépéseim sikerességére, most mással nem foglalkozom, és nem is tehetem, ha azt akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek. A rakétáim mindegyikét ellőttem, és a lőszeremet még New Yorkban megedta az a démon, aki által ide jutottam. Ennél fogva nem maradt már más, csak a saját fizikai erőm, ha nem akarom, hogy a reaktor túlterhelt állapotba kerüljön, mivel igen megdolgoztattam az elmúlt néhány percben a taszítósugár és az energialövedékek miatt. A csata zaj hangjain valami utat tör magának, ami eljut hozzám és egy pillanatra elgondolkodtat. Az érkezettek egyike áldozatot akar annak érdekében, hogy sikerüljön a humbugja. A nagy lósz@rt! Egy újabb bizonyíték hogy miért is utálom én ezt a marhaságot! Emberáldozat?! Vannak szükséges tényezők amik elfelejthetők, de nem itt és nem most, nem olyan eszköz árán!

-Felejtsd el haver!!! Senkit nem áldozunk fel a Houdini mutatványodhoz!

Ordítom oda neki, és remélem ezzel azokat is vissza húzom akik valamiféle Mártír halált szántak volna maguknak. Habár nem tagadom, Thorhalla "őfelsége" és a "nagy hatalmas" Einar bedarálódhatna egy ilyen koktélba, ha már egyikük amúgy is annyira kedveli az akrakadabrát és társait. Viszont pár pillanat alatt túl teszem magam ezen a ponton, és Zarathosnak esek. A maximális sebességre kapcsolok, és a páncél biztosította ellenállásra és erőre támaszkodva, megpróbálok frontálisan ütközni a démonnal, hogy ezzel remélhetőleg a földbe paszírozzam. Ha elkerülné az ütközést, vagy fenyegetést éreznék még a becsapódásom előtt, manőverezésre adom a fejem, és egy gyors kitéréssel próbálkozom, majd vissza készből egy energiasugárral megtámadni.

Köhögve bámulom az eseményeket, halványan érzem Einar és Halla jelenlétét, és másét is. Próbálok felülni, a kést markolva. Jobb ha nem húzom ki a sebből, csak még több vért veszítenék vele. Alig látom a harcoló feleket, csak a szégyen mardos amiért ismét hatalmas galibát okoztam.
-Áldozat? Itt...vagyok én....az én vérem indította ezt az egészet....elég jó ahhoz hogy be is fejezze....-
Ajánlom fel magam Morsusnak, talán itt az idő hogy a halálommal valami jót is tegyek, ha már erre nem voltam képes életemben. Atla eközben a fejét az arcomhoz durva nyüszít. Pontosan tudja miről folyik a szó.
-Nem vagyok túl jó társad igaz? Ha vége akkor menj Einarhoz, ő gondodat viseli majd...-Morsushoz fordulok.-Csináld! Kezd el, nincs már sok időnk!-

//Bocsi a hosszú kimaradásért.//

Huniver elájul, Árny pedig felveszi a pálcát, talán még éppen időben mert jön egy furcsa teleport, majd valami nagyon elcseszett helyen tér magához. Sok új arc, új rémségek, és sokminden történik, oly sok dolog hogy nem is igazán tudja nyomonkövetni azokat. Dermedten áll amíg próbálja feldolgozni a sok új információt, de végül az égő szörnyek tömege téríti magához. Morsus szavaira közelebb lép, konkrétan félre lök mindenkit akit csak tud az útjából, és olyat tesz, amit ezelőtt soha se gondolt volna, hogy ő tenni fog.
- Vállalom! - Szólal fel dübörgően. - Nézz végig rajtuk. - Mutat a többiekre. - Mindnek van rendes élete, céljaik, nekem viszont nincs, egy csatornalakó vagyok, nincs mit vesztenem! - Jómaga sem érti hogy mért teszi ezt, de amióta átkerült ebbe a világba, valahogy lassanként kiveszik belőle a gonoszság. Nem nagyon tud áthatolni azon a búrán amit BM csinált, és ha más út nincs be, megpróbál valamit bűvészkedni a pálcával, hátha be tud jutni vele, és persze reméli hogy elég nyomós indok ez arra, hogy őt válassza.

- GYERTEK CSAK ZÖLD, KIS SEGGFEJEK! - ordítja torkaszakadtából Svarog, miközben dobálja a tűzgolyókat, és siratja amik mellé mentek. Nem itt akar megdögleni, de ha mégis nem birka módjára.
Felnézett az égre, és ekkor meglátja a feléjük közeledő fekete angyalokat. Jaj ne már megint. Pont mint annak idején a Szentélybe.
Persze a Töklámpást, aki kiakarta csinálni Svarogot, elkapja a nagy csontváz. Ennyi.
Gondolta a mutáns, ne cicózz Svarog bával, mert fájdalmasan kib*sz veled a sors.
A vicces jelenet nem tarthatott sokáig...
A két Asgardi elintézte Zarathost, egy kis időre. Zack pedig életáldozatot követel a varázslat megtörésére. Többen is jelentkeznek.
Svarog is hajlik rá, aztán eszébe jut valami.
Szeret élni, rohadtul szeret. Vannak barátai, van normális élete. Régen hadiösvényen élt, csak pusztított.
Eszébe jutott April képe, amikor elhívta Pizzázni.
Na ezért sem szabad meghalnia...

Thorhallára a nő rámosolyog.
< - Ó, szóval te azok közül való vagy. Azok az álom világban élők kik azt hiszik gonoszak. Apádnál is aranyos volt ez a képzelgés, de te... külön élmény vagy. - mondja mosolyogva a nő. - Mi? Mi vagyunk a gonoszak. Az őseid csak úgy hívtak minket: Sötét Istenek. >

Svarog és Vészmanó védik a csapatot lángot szórva. A szörnyeteg csak egy pillanatra néz fel:
- Engem hagyd ki a rituális áldozós buliból!
Zack körül a lángok egyre nagyobbak lesznek és a férfi könnyezve nézz fel.
- Bocsássatok meg.
Súgja miközben a lángok kinyúlnak. Négy csóva karmos kézként ragadja meg Blackmailt, Laaksonent, Balthazart és Árnyat. Árny fekete mágiája miatt a lángok szétfoszlanak, mikor megérintik őt. A másik három férfit a lángok elnyelik és hangtalanul válnak fény oszlopokká. A fénytől a goblinok, az esztelenek és a közeledő szörnyek mindegyike semmivé válik.

A tisztítótűz előtti pillanatban Zarathos robbanásra inti a tökbombákat majd Patriot belé csapódik, amitől egy kráterbe süllyednek. A démon sérülten dobja félre a páncélost és emelkedik ki. Ekkor Einar és Magni egyszerre ugrik döfésre készen. A kérd férfi kardja Zarathos mellkasába landol ekkor a oszlopok fénye eléri őket és a démon lángjai elhalványulnak.
- Mi?
Kérdi a démon értetlenül, de ahogy a több száz kapu záródik be azokból a lények és csápok dühösen még gyorsan Zarathos után nyúlnak.

El árultál minket!

Szól milliónyi hangon a dühös tömeg, ahogy angyalok, démonok, teremtmények százai ragadják meg Zarathost az üvöltve könyörög életéért, de a kapuk lassan bezárulnak és, ahogy benyelik lakóikat úgy azok széttépik a démont. Miután Zarathos sikolya elhal és az utolsó ruha cafatok és csont darabok a földre zuhannak a fénylő oszlopok eltűnnek. Egyből zuhan ki Blackmail, a másik kettőből... senki. Zack térdel a földön és maga elé néz. Egyik kezével remegve fogja a homlokát a másikkal Legba botját.

A SÖtét Istennő mosolyogva néz Thorhallára.
< - Már nem köt minket az alkunk Zarathossal, de at akarom figyelmeztesd Odin népét, mert még találkozunk. Egyszer. >
Mondja nevetve és egy intéssel mindenkit visszaterelportál az útra.

Telibe kapom a démont, és csak a szépséghiba része, hogy utána arrébb dob. Felküzdve magam a talajból, újabb támadásra készülnék, de nincs már rám szükség. Figyelem, amint az asgardiak kardjukat döfik a lénybe, majd mikor a fehér fényoszlopok ütköznek a testnek. Az ezt követő képsorok megnyugtatnak de még koránt sincs itt az ideje, hogy felsóhajtsak. Majd mikor otthon ébredek fel, csak akkor. A kapuk bezáródnak és a rajtuk átjáró lények kiszorulnak a ebből a világból. Haragjuk magával viszi Zarathost és ahogy elnézem nem egy búcsúbulit fognak tartani vele. Na erről ennyit. Ezért nem kell lepaktálni ilyen valamikkel, meg ezért nem kell a nagy Marlint játszani. Mikor észbe kapok, már a Földön találom magam, és mintha csak egy rémálomból ébredtem volna fel. Végig nézek a társaságon, pontosabban azt a két egyént keresem, akiket bele rángattam. De egyiküket sem látom. Érzem, hogy kezdem elveszteni a józanságomat.

-KIT ÁLDOZTÁL FEL HOUDINI?! Hol az asgardi és a másik férfi, aki velem volt?!

Ordítok rá a nagy varázslóra, és egyben számon kérem tetteit. Ajánlom neki, hogy olyan válasszal szolgáljon, ami tetszésemre lesz, mert más különben komoly probléma előtt állok, amit meg kell oldani. Kezeimet fenyegetően emelem fel, és veszem célba a személyt, majd támadni készülök ha meghallom azt amit nem akarok. Tenyér egységeim már kéken fénylenek és nem érdekel hogy már eléggé meg lett járatva az energiaellátó központom, még bírni fogja azt az egy lövést, amivel kivégzem az alakot.

Újabb robbanások, kissé hátrébb kellett lépnem, hogy engem se találjon el az, majd már Magni-val egyszerre szúrtuk le a démont. A fiúval, ha éppen nem önteltségét adja, akkor meglepően jól lehet együtt dolgozni. Fények értek oda hozzánk s a démon lángjai halványulni kezdtek. Mindenféle lény vetett magát a démonra, de minket kihagytak, hamarosan pedig a lénynek is vége volt. Nem éreztem már azonban Laaksonen auráját, értetlenül néztem körbe, majd újra Midgardon voltunk, az utcán. Körbenéztem, de nem láttam sehol sem, csak a farkasát. A jószághoz léptem s megpaskoltam a fejét s megsimogattam. Patriotra néztem, majd Zack-re, feláldozni? Hát ez volt az ára, hogy vége legyen mindennek? Zacharias nem volt gyilkos, ezt tudtuk, s nem hiszem, hogy örömmel tette, amit. Ott térdelt s maga elé nézett.
- Elég volt! – szóltam a páncélosra.
Hát ezért nem éreztem már Laaksonen auráját sem, Vészmanóra s a társára néztem.
- Ti ketten maradtok! – parancsoltam. – Még nem végeztünk Vészmanó, ezúttal csak a börtönbe távozol s nem Matsumoto-hoz.

A nő szavaira csak elmosolyodtam, majd kacagni kezdtem. Nem hittem volna, hogy ilyen mulattató lesz a társasága. Sértésnek szánta mindezt? Úgy hiszem, hogy roppant nagy csalódást kell okoznom neki, hogy nem vettem magamra. Hogy én aranyos? Ugyan már, az ő sikertelen próbálkozása volt az, hogy milyen gonosznak akart tűnni s kinevetni.
< - Drágám, te vagy az aranyos – jegyeztem meg gúnyosan s nem kevés lesajnálással. – Nem is tudom, hogy kiket zártak el akár évezredekig, engem vagy titeket? Úgy hiszem, hogy még lenne mit tanulnotok… >
Hiszen ők lebuktak míg rám sosem tudtak semmit sem rám bizonyítani, így kettőnk közül ők voltak, kik jaj, de gonosznak akartak tűnni s nem pedig én. Tovább figyeltem a lenti küzdelmet s gúnyos mosollyal nyugtáztam, mikor tűz ölelte körbe a száműzött Laaksonent s végül, ahogyan a tűz kihunyt holt volt. Végre! Ez a szánalmas valami sem fog több kárt okozni s nem fogja a terveimet sem keresztülhúzni. A nőre néztem a búcsúja után, ebben a nézésben most már semmi korábbi szórakozottság sem kíváncsiság nem volt, csak a királynői nézés.
< - Ne aggódj drágám, készen fogunk állni – feleltem. >
Újra Midgard, ugyanaz a hely, hol korábban voltunk. Méla undorral néztem a páncélos irányába, ki Zacharias-sal üvöltözött, ó, szóval halandó s száműzött áldozat volt mindez. Milyen kár, hogy Balthazar is köztük volt, így nem vehet elégtételt a Cinnamon család feje s Stephanie sem ölheti meg. Sajnálatos. Ahogyan a kezeit emelte s a páncélja világítani kezdett a szemeim megvillantak. Határozott léptekkel indultam el felé.
- Egyszer kaptál esélyt halandó féreg! – mondtam undorral. – Most vége van! Megmondtam, hogy nem fenyegetheti senki sem a családom tagjait s Zacharias a mostoha fiam atyja!
Csupán egyet csettintettem miközben a halandóra koncentráltam, a szemeim beteges zölden villantak fel, s ha a varázslatom létrejön, akkor ismételten egy tengerimalaccá kellett változnia annak a féregnek. Ha sikerült, amit akartam, akkor odalépek hozzá.
- Megmondtam! – ezzel próbálok a tengerimalacra lépni, hogy agyontapossam, s megkapja azt a sorsot, mi egy féregnek jár.


Fegyver: Skymningen..........Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység................Mágia: 50 egység

Aktív mágia: védőpajzs (Halla-n), alakváltás (tengerimalac) Patriot-ra
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (Halla-n és Einar-on)

Összeszedve az utolsó erejét arrébb löki Atlát, majd földre zuhan, a kés pedig még mélyebbre nyomódik a testében, ha ez lehetséges. De már egyáltalán nem érez semmit sem, így az őt körülölelő lángok forróságát sem. Látni is alig lát bármit is, teljes nyugalommal fogadja a lángokat, s az utána következőket is. Ha van egyáltalán számára folytatás még....
Atla bánatosan Einarhoz lépdel, és hozzádörgölőzik, s mostantól mindenhova követi a férfit, bárhová is menjen, s parancsokat is csak tőle fogad el, senki mástól.

Az áldozat megtörtént. Svarog dermedten figyelte, ahogy a három fickót egyszerűen elnyelték a lángok. A sárkányember nem értette, hogy miért kellett feláldozniuk magukat.
Svarog ilyen volt.
Minden idióta küldetést túl akart élni. Az áldozatok fényé változtak, ami eltüntette az összes túlvilági szörnyet és a műsor csúcspontja. Egy csomó dög megragadja és széttépi Zarathost.
A következő pillanatban pedig újra a Földön találták magukat. A Roosevelt sugárúton.
Észrevette, hogy Patriot a földön térdeplő, szemmel láthatólag megtört varázslóra támad. Svarog közéjük állt, majd megszólalt.
- HIGGADJ LE! Nem tűnt fel, hogy a két haverod önként jelentkezett? És ha már itt vagyunk inkább hálásnak kellene lenned, hogy nem Zarathos eszi most a combcsontodat. Inkább higgadj le, és hagyd békén a fickót, jó van?
Majd miután ez megvolt, odalépett Millerhez, aki épp az egyik fazont fenyegette a sittel. Hát elég beteges kinézete volt, de jól is harcolt.
- Steph segítsek letartóztatni?
Végül csak ők ketten voltak itt SHIELD ügynökök, nekik kellett tartani itt a nyugalmat...

Meglepetten nézi az eseményeket, amikor a lángok közelednek felé, már fel is készül a dicső halálra, de amikor oda érnek hozzá egyszerűen szertefoszlanak, s ő nem nagoyn tudja mire vélni a dolgot. A többiek akik jelentkeztek, nos ők valamiféle fényként végezték.
~ Hát George, te nem értessz a hősködéshez. ~ Mosolyodik el magában kicsit talán keserűen. Az események kicsit még jobban is felpörögnek, ki hitte volna hogy ennél is lehet furcsább? A lángoló démon fattyú izébizét láthatólag a saját teremtményei eszik meg, már ha a sajátjai...
- Annak az izének tuti nincs jó íze. - Jegyzi meg, majd a következő ami feltűnik neki hogy ismét az utcán tartózkodnak, s az egyik tajtahó elkezd orditozni azzal, aki konkrétan megmentette a társaság seggét. Nehéz léptekkel közelebb léptem a főmágushoz, majd letérdeltem mellé.
- Nem lehetett könnyű. - Mondja elismerően, s együttérzően. - De ez volt a helyes cselekedet. - Próbálja vigasztalni, maga se tudja miért, azt se hogy mióta ennyire vajszívű. Mivel láthatóan több veszély nem fenyeget, a páncél is visszakúszik a csuklójára. Ha engedi még felsegíti a férfit, s ha igen ha nem, az ájuldozó Blackmail felé fordul, ha esetleg a férfi elájulna, nem hagyhatja az utca közepén, ahogy Hunivert is el akarta rejteni miután kifeküdt, csak nem fért bele az idejébe.

Zack Árny szavaira kicsit megkönnyebbül. Majd Patriot támadásakor Thorhalla varázsolni készül, de mindkettejüket Zack vörös misztikus csapásai állítják meg.
- NEM!
Üvölti torka szakadtából, mint egy vadember. Thorhalla felé fordul dühösen.
- Ez az én síkom. Ők az én védelmezetteim. Nem ölsz embert ezen a világon ameddig élek. Nem érdekel minek vagy az uralkodója és mire vagy képes. Az se érdekel milyen kapcsolatod van a családommal vagy ki a férjed! Csak EGYSZER figyelmeztetlek. Ha még egyszer a síkomon jársz és hagyod, hogy ezrek szenvedjenek én utánad megyek. Bármit megtudok rólad... a legkisebb tettedért is száműzlek midgardról. Nem, hogy a fiamat nem látod soha, de ha csak a világom közelébe jössz véged lesz. Ez igaz minden átkozott mágusra.
Mondja szavai után Árnyra és Fekete Talonra nézve.
- Most pedig döntsetek... segítetek nekem a sérülteket bevinni a shieldhez vagy eltakarodtok az utamból.
Nem is várja meg ki mit mond csak elsétál Munroe és Hood eszméletlen testéhez. Mire Eianr felnéz Magni, Vészmanó és Murlock már el is tűntek. A játékosok dönthetnek, hogy a shieldnél folytatják vagy mennek a dolgukra.

A kalandnak vége.
Véleményeket ide:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t696-ejfel-fiai
Az Utolsó Nap déltől-éjfélig tartó része itt indul:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t950-bosszu-1-2