Hangár és garázs

//Előzmény:Botanika és a kert//

A garázs felé tartva Jake tovább folytatta a beszélgetését Simonnal.
- Szóval.. röviden gőzöd sincs róla, hogy mit takar a program. – Összegeztem azt, amit az előbb mondott, egy mosolyt kísérve. – Ne aggódj én se tudtam pontosan, hogy mire vállalkozok mikor idekerültem, de egy pillanatig sem bántam meg hogy idekerültem. – Ez persze nem volt teljesen őszinte vallomás, hiszen az elmúlt hónapokban igen csak sokat gondolkozott azon, hogy meglépjen-e vagy sem, de hát akkor nem is igazán volt orvosilag beszámítható, az csak nem számít nem de?
- Ez lenne a garázs. – Mutatta be Jake mikor beléptek az ajtón.
- Az ittlévő kocsikon és motorokon tanulhatunk meg vezetni, valamint a kúria lakóinak is itt vannak a járművei. Gondolom neked kötelező lesz megtanulnod legalább alapfokon mindegyik használatát, de a legérdekesebb darab nem itt van hanem egyel alattunk. – Szólt Simonnak Jake, majd miután Simon megvizslatta az ittlévő kocsikat és motorokat a lifthez terelte őt.
- Odalent fogjuk meglátni az X-men gyöngyszemét. – Készítette fel Simont a liftben, majd ahogy kinyílt az ajtó egy szinttel lejjebb, a hangárba már folytatta is.
- Ez itt a BlackBird, az X-men saját használatra fen tartott magángépe. - Jake hagyta, hogy Simon menjen előre ki a liftből és ő csak követte.

 Jake egy kicsit leblokkolt, amiért a technika eme csodája nem váltotta ki a szokásos hatást Simontól. Egy pár pillanatig csak oda vissza cikázott a tekintette Simon és a BlackBird között, majd aztán miután megbizonyosodott róla hogy márpedig onnét ahol a srác állt jól lehetett látni a gépet, úgy döntött ráhagyja a fiúra.
- Persze, a Veszélyterem, bár őszintén szólva most egy kicsit meglepődtem. Engem a gép nyűgözött le leginkább mikor ideérkeztem, de nem válthat ki mindenkiből ugyan olyan hatást. – Válaszoltam a fiúnak majd visszakísértem őt a liftbe.
~ Ha a Veszélyteremre is hasonló lesz a reakciója, akkor le a kalappal a fiú előtt. Lehet mégsem véletlenül választották ki az angyalprogramra, takarjon az bármit is.~ A liftben és majd némi keresgélés után a médiaterembe vezető folyosókon való séta közben, Jake megpróbálta továbbra is fenntartani a beszélgetést.
- Most elmegyünk megkeresni az egyik diákot aki rendelkezik a veszélyteremhez szükséges engedélykóddal. Azért meg kell hagyni ritkán jön ide olyan újonc, aki számára egy ilyen gépezet csak egy hétköznapi látványosság.

//Foyltatás:Média és Fotólabor

Végig hallgatom a társaimat, de már mondani nem mondok semmit, leg fejjeb akkor, mikor Charles kérdezi, hogy mehetünk e a garázsba, mire én csak egy bicenéssel jelzem, hogy igen. Charles, végig tolja a toló székemet, és talán Tara is itt ül az ölemben, vagy tudom is én. A garázsba, úgyan simán be jutunk, de viszont a gépekből ki vagyunk zárva. és még a nyitó kódot sem ismerem, így necces lesz a dolog.
- Bocs srácok, de a repülés el marad, de talán esetleg greffitizhetünk is, ha gondoljátok, csak festéket kell szereznünk, illetve olya sprét amivel lehet a falra fujni. - Mondom nekik, és várom, hogy mit is mondanak az ötletemre. Bár, igazán sajnálom, hogy így történt, mert szívesen menttem volna az egyikkel egy kört. De, talán ez is jó, mert akkor talán ki élhetjük, a művészi hajlamainkat, én legalább is igen. Ha, rá bólintanak, akkor mehetünk a kellékekért, hogy kicsit szinesebbé tegyük ezeket a gépeket.

//Remélem ez így jó lesz Szürke.//

Amikor Charles kigunyolta. Tara felnézet rá és sötéten szolt. " Persze, nevess ki... minta én választottam volna eszt a méretet. " Monta és fintorgott. Ö ijen, majdnem megszokta már... ha aszt a méretet és az ijen mutásiót meg lehet szokni. De nem szerette hogy ha emiatt nevetik ki... ugy hogy a másik is egy mutáns. Fintorgott de megengette hogy a fiú fel rakja Éva ölébe. Ahogy ott ult Éva ölébe , egy kicsit furán érezte magát. Amint közeledtekk a hangárhoz, Tara egyre jobban szorongott. Nagyon meg könnyebült amikor Éva monta hogy nem lesz repülés. Amikor meg látta viszont a gépet... nagyon meglepödött és megbámulta a gépet. erröl a gép prototipusárol hallot de nem hitte volna hogy megmaratt vagy még egy létezett. " Na ez... hihetetlen... egy SR-77 es! " Monta nagy szemekkel. "Ez as SR-71 és utodja... és itt van... élöben... olvastam hogy ebböl csak egy prototipust csináltak. " Monta és kicsit megrázta a fejét. Szoval ide került végül a gép.
Amikor Éva mongya hogy tegyük szinesebbé a gépeket, hirtelen megint elkezd Tara szorgani. "Juj... hááááát nem is tudom... lehet hogy nem egy több tiz milliós és egyedi repülöt kéne kifestenönk elöször. " Monta Tara idegesen.

(remélem jó a post? )

előzmény

Dialin nem tudta megérteni Tarát. Túl érzékeny volt a lány. Az ilyenekkel a fiú nem értett szót egykönnyen és nem is érdekelték. A szóbeli csínytevés nem volt neki olyan izgalmas, mint szó szerint csinálni valami rosszat. Amit nem szabad. Ezért nem gúnyolódott tovább, már untatta a gúnyolódás és a sértődés.
Tolta a lányokat és Tara kapaszkodhatott, mert Dialin nagyon beindult a székkel. Évának szinte loboghatott a haja. Mivel a lány járt ide, a repülővezetési órákra, ki tudta nyitni az ajtót. Charles csalódott, hogy nem fognak repülni.
- Minek van a repülő, ha azok sem mehetnek vele, akik tanulják? Már megint a gépnagyi, igaz? Minden jót elront, mindent...
A fiú csalódott volt, Éva viszont előállt egy ötlettel. Charlesnak kezdett tetszeni a lány észjárása.
~Hogyhogy nem fedeztem fel őt eddig? Egész jó játszótárs, akivel lehet rosszalkodni. Tarát meg belevisszük a bűnbe, az is vicces.
A fiú gondolkodott, honnan lehetne szerezni festéket. A pincében találhatnának. Vagy kérhetnek mástól. Eszébe jutott, kivel szokta látni Évát.
- Tina barátnőd ide jár még? Ő festő, úgy emlékszem. Vagy más, akitől kérhetünk festéket? Tara, te... Ja, te nem ismersz itt senkit.
A lány nem ismerte a többi diákot, mert még csak nemrég érkezett az iskolába. A repülőnek a típusszámát tudta és még egy másikat is mondott.
- Hűűűűha! Te értesz ezekhez, Picur? Honnan ismered őket?
Dialinnek még több ötlete volt.
~Ha én nyomnék egy táncot a repülőgép szárnyán és felvennék telefonnal, akkor el lehetne terjeszteni az interneten. Híresek lennénk. Végre valami érdekes! Annyira untam az előző tanévet, mikor büntetésben voltam. Még nem mondom, mert Veszély megneszelné. Lehet, hogy a graffitizést sem fogja hagyni.
A fiú gondolkodott és ha Éva tudta, hová menjenek festékért, akkor kitolta őket innen, hogy később jöjjenek vissza, felszerelkezve a műalkotáshoz. Tara aggodalmait megpróbálta eloszlatni:
- Ez művészet! Több tíz milliós házak falát is összefestik. Mégsem csuknak le minden graffitist. Ha szépet rajzolunk, nem lesz baj.
Szépeket mondott, de ez nem volt igaz. Az iskola vezetése még egy Mona Lisa másolatnak sem örült volna a Feketerigó oldalán.

- Igen, ez már csak így működik. - Mondom neki, bár talán tudok valakit, aki talán ki tudná nyitni, de őt még akkor sem kérném meg rá, ha mondjuk az életemről lenne szó. Míg Tara megkönnyebbült, addig Charles viszont csalódot lett. Majd, Tina felől kérdez.
- Igen, Tina még itt van, de szerintem, nem bíztos, hogy értékelné a dolgot, hisz már ő is a tanári kar része. - Mondom nekik. - De, ismerek valakit, aki tartozik nekem, miután majd nem lebukot Veszély elött, hogy a nő i mozsdóban cigizett... Mindegy, lényeg a lényeg, hogy tartozik nekem, és úgy tudom, hogy neki van greffits cucca, tőle el kérhetjük. - Mondom nekik, bár lenne még valaki, akinek talán lenne ilyen cucca, de hozzá még ezért sem mennék. Nem, hogy azért, hogy kinyissa az egyik gépet. Charles hoz hasonlóan, én is meglepődök azon, hogy Tara miket is tud.
- Neked, nem muszáj greffitizned, ha nem akarsz Tara. - Mondom neki, és komolyan is gondolom. De, ha még is akar, én nem gátólom őt ebben.

Amikor Charles és Éva is kérdez, Tara kicsit késve reagál. " Igen... érdekel a dolog... védelem, védelmi rendszerek, hadi eszközök, ilyenek... nagyon sokat olvastam ezekröl... de egy SR-77 es... az viszi az arany érmet.  " Monta Tara mosojogva. Majd válaszolt Charles nak. " Nem... ez nem helyes, Charles, bár érdekes lenne szivárvány szinekben. " Nevetett Tara és Torbe nézett ahogy tudott. Látott még egy kissebb repülöt és 2 eddig számára ismeretlen helikoptert. Oda mutatott. " Öket viszont nem ismerem... de aszt tudom hogy a Northrop Grumman és a Boeing is csinált ehez hasonlo kisérleti helikoptert. " Szolt Tara nagyon értesülten. Majd Évára felnézett. "Igazábom nem is tudnék... nem vagyok elég... magas meg elég erös se. " Szolt egy kicsit szomorubban.

(ne haraguggyatok a késöi postért... és remélem elég a post mérete? )

Charles látta, hogy Évában egészen jó partnert találhatott a csínytevésekhez. A lány véleményén azonban finomított.
- Nem kell azt elmondani, hogy hol akarunk festeni. Festéket kérünk, kész, ennyi. A végeredmény majd magáért beszél.
Kezdte megkedvelni ezt a kerekesszékes lányt. A könyvtárban nem sok érdekességet látott benne, mikor a recepteket lapozgatta. Mostanra már látta, hogy nem olyan szende szűz volt, amilyennek kinézett. A másik, Tara, félősebb volt, rendes kislány és új diák, aki nem nagyon akart bajba keveredni. Ő értett a járművekhez, elég jól, mint kiderült. Charles bólogatott és elgondolkodott, hogy milyen jól ismerte Picur a légi járműveket.
- Nem helyes, mindig ezt mondják nekem - mondta Dialin.
A csínyeit nem sokan szerették.
~Szivárvány is lehetne, de valami formabontóbb még jobb lenne. Majd kitaláljuk, ha meglesz a festék - gondolkozott magában.
- Éva, mutasd akkor az utat! Tara, ez tök jó, neked is be kéne iratkozni repülőórákra, ha ennyire érdekel. Lehet, hogy én is beiratkozok, ha jó buli.
A festéssel kapcsolatban volt ötlete, hogy mit lehetne tenni.
- Ha ezen múlik, felemellek ecsettel együtt és csinálhatod velünk.

Bár, nem szívesen teszem, de még is hát legyen. Nem terveztem, hogy Tina elött titkolózok, de jó legyen ha már én akartam ezt az egészet.
- De, ha le bukunk, azt mondjuk, hogy az én festékes holmim. - Mondom a srácnak, majd el navigálom magunkat a barátnőm höz, hogy elkérjük a festékes holmiját, bár ha jobban bele gondolok, ha rajta van Tina neve a cuccain, eléggé necces lesz el hitetni, hogy a cucc az enyém, és nem pedig Tiná é. A festékes cuccot, hamar sikerült meg szerezni, de én még akartam utánna még egy kis kitérőt.
- Ha nem gond, még a szobámból el hoznék valamit, itt van a közelben. - Mondom, majd megvárom, hogy mit is mondanak rá. Ha, bele egyeznek, akkor mehetünk, ha nem akkor mehetünk alkotni.

" Háááát... nem is tudom... besztos elkapnak minket... ilyenkor mindig elkapják az illetöket... meg az ujlenyomatunk is tele lessz a feskék fujó kannákkal. " Monda, de kicsit lehajtott fejjel meg adta magát. " Na jo... mennyünk de most mondom hogy ebböl nagy baj lesz " Szolt és figyelmesztette a két normál méretü mutánst. Fel nézett a fiura. " Hogy tudnék én egy repülöt vezetni? Még egy autot se fogot tudni soha vezetni. " Monta kicsit szomoruan. Mért kellet neki az ilyen mutáció?!
" Ehh... én semmire se leszek jó vagy hasznos. " Monta szomoruan és cslodottan magának és nem volt bisztos benne hogy a társai halloták öt vagy nem. "Éva... vezest az utat. " Szolt Tara kicsit késve, és közve eléggé szorongott. Amikor elindult Éva, kapaszkodnia kellet hogy ne essen le.

Éve felajánlotta, hogy az ő nyakába varrhatták a festékeket, nem kente volna másra. Csak a repülőre. Charlesnak egyre jobban kezdett tetszeni a lány bevállalóssága.
- Aki adja, nem tehet róla, ha nem tudta, mire készülünk. Ez a mi alkotásunk lesz és remélem, sokáig emlékezni fognak rá! - mondta a fiú a készülő hőstettről remélve, hogy meg tudják csinálni és Veszély csak később lép közbe.
Tara félt a következményektől, hogy bűnbe vitték a többiek. Dialint zavarta ez és rábeszélt a lányra:
- Akkor te csak nézd karbatett kézzel vagy becsukott szemmel... Semmi bátorság nem szorult beléd?
Charles nem bírta az ilyen diákokat. Neki ezek üresek voltak, túl szabályszerűek és a családi, anyagi hátterük sem volt megfelelő. A pénzes diákokkal jobban kijött.
Arra gondolt az előbb, hogy Tarát felemelik és segíthet festeni a repülő oldalát. Nem a vezetésről volt szó. Már kiderült, hogy ki sem tudták nyitni a repülőt, nem volt hozzá engedélyük, Veszélyt pedig nem tudták feltörni. Csak rázta a fejét, hogy valaki már most el akarta rontani a játékukat.
Ment Éva után, mikor a lány elkérte a festékeket, elbújt, nehogy gyanút fogjon az illető. Csak később csatlakozott és Éva szobábjába is elkísérte őt. Tarát a kezében vitte. Végül visszaértek ide a hangárhoz a festékekkel és ecsetekkel.
- Mielőtt elkezdjük, Éva, csinálj rólam egy videót a telefonnal!
Charles megpróbált felmászni a repülőre, hogy táncoljon egyet a szárnyán, de egy erőtér körbevette és leemelte. Kétszer próbálta meg, ugyanez történt. Elkezdett táncolni a gép oldalánál, mivel máshogy nem ment. Diszkótáncot járt elég idétlen módon.
- Fessünk egy kottát, violinkulccsal, hangjegyekkel, vonalakkal! Csak fehéren-feketén. Mit szóltok?
Ha beleegyeztek, Dialin el is kezdte húzni a fehér vonalakat, utána a feketéket.

Miután, a többiek bele mennek abba, hogy tegyünk egy kis kitérőt a szobámba, majd a szobámban veszek magamhoz egy kicsi CD s rádiót, meg néhány mulatós zenét. Miután, vissza is térünk, először a rádiót dugombe egy konektorba, és berakok egy CD t, el is indítom, majd megteszm, amit kér tőlem a srác. Majd, a semmiből, teremtek a géphez magamnak, egy olyan emelvény félét, hogy el tudjam érni a gépet, így ülve is.
- Én, amondó lennék, hogy mindenki, olyat alkosson, amijet szeretne, de azért valamilyen szinten egyezzenek is. - Mondatom, természetesen kettőnkre értem, hisz Tara nem akar részt venni a dologban, amit én meg is értek, bár ezzel szerintem egyedül vagyok, ha jól értelmezem a srác reakcióját. Bár, értem azt is, hogy ezek a járművek igen sokba voltak, de hát most hát na.

Éva alkotása

Amikor Charles  szinte döhösen kérdeszte Tarát hogy bátor, Tara kicsit dühösen reagált. "Nem vagyok bátor... nem vagyok egy hös alkat, most érkesztem ide, és nem fogom azzal keszdeni hogy holnap már... büntetésben vagy van nem tudom... 30 centis mutánst vagyok!... mit vársz tölem? " Szolt döhösen. "Egy senki vagyok, és az is leszek mindig. " Szolt csalodottan és a fejét rázta dühöségében.
Ezután oda ment a leg kissebb festék fujo mellé és szolt. " Ez a te... nagyon intelligens ötleted volt... és nem is nagyon tudom ezeket még használni se... de mindegy, téged ez nem is érdekel. " Ez után felmászott Éva kerekes székének a szélére ha engedte, és onnan nézte tovább az eseményeket és a festést.
Amikor elkezdett táncolni a gép mellet, Tara nagyot mosojgott rajta... szinte nevetett is. "Éz... eléggé... fura volt, ugye tudod? " Kédeszte nagyot mosojogva és megrázta kicsit a fejét. "Bár itt, minden naposnak tünik a furcsaság... tehát majd én is megszokom. " Monta inkább magának mint a két társának.
Amikor Éva szinál magának a semmiböl egy emelö szerkezetet, Tara meging szinte elájul a meglepetéstöl. "Hogy a... ez mi... honnan jött ez ide? " Kérdezi lefelé bámulva a szék oldalárol. Bámulta az emelö dolgot és ez után megint szolt " Vagy még sem fogom meg szokni. " Monta halkabban és nehéz volz eszt felfognia még.

Veszély, az iskola biztonsági rendszere nem avatkozott közbe, amíg a szavak csak tervek voltak. Beszélni lehetett ilyenekről, az nem volt tiltva. Charles kísérlete a repülőmászással balesetveszélyes volt, ezért emelt a fiú köré egy erőteret a rendszer és lehelyezte a földre, hogy ne próbálkozzon. Éva megcsinálta a videót a táncról, ami furcsa és idétlen volt, mint azt Tara is megjegyezte. Még ezzel sem követtek el nagy bűnt. A festés elkezdésekor megszólalt Veszély a szigorú géphangján:
- A rongálás tiltott művelet. Kérem, hagyják abba!
Charles nem hagyta magát és felfestett egy kottát fehér és fekete vonalakkal a gép orrának oldalára. A violinkulcsot is elkezdte festeni, ez nehezen ment neki, bonyolult forma volt tollal is, nem festékszóróval. Éva alkotása is elkészült. Tara nem vett részt a bűntettben, nézte, hogy mit csináltak, akiket nem tudott megállítani, lebeszélni. A hangár ajtaja kinyílt. Ha odafordultak, egy karbantartót láthattak érkezni.

Éva járt repülőórákra, ő már ismerhette. Kate Wyoming egy nagyon szigorú karbantartó volt, mindig felügyelt a rendre és durván rászólt a diákokra, ha rosszalkodtak az itteni órákon. Thai-boxot űzött egyébként, ezt is tudta róla, mert a nő már említette néhány nagyobb szájú diáknak. A mutáns képessége az emberfeletti kézügyesség volt, ezért volt kiváló szakember. A szemével már meg tudta volna fojtani a társaságot. Veszély értesítette, hogy fizikai beavatkozás volt szükséges és a rongálók megrovása. Elindult a társaság felé és már az ajtóból rájuk szólt hangosan:
- Azonnal leteszi mindenki, ami a kezében van és rám figyel! Mit gondoltak maguk? Hogy cirkuszban vannak? Most azonnal elmennek a tanáriba és jelentkeznek. A takarítás költségeit maguk fogják állni.
A takarítást is rájuk sózta volna, de ezek után nem volt valószínű, hogy még egyszer betehetik ide a lábukat. Inkább végezzék el a hozzáértő takarítók a festék eltüntetését. A nő megállt tőlük távol, jelezve, hogy nekik kellett jönniük és nem ő ment közelebb. A végén vigyorogva tette hozzá:
- Ugye, nem akarják, hogy segítsek távozni?
Megtette volna, ha máshogy nem ment. A hangja határozott volt és a társaság tudhatta, hogy itt volt a vége a mókának.

Charles táncmutatványát Éva rögzítette és a fiúnak újabb kérése volt:
- Köszönöm, csajszi! Fel tudod tölteni az internetre? Híresek leszünk, Éva!
Dialin nem gondolt azzal, hogy a jövőben ezen fognak nevetni sokan és ha ő egyszer megkomolyodik, akkor is nyoma lesz a videónak. Most ez kellett neki és éltette a csínytevés. Megegyeztek, hogy nem együtt alkotnak valami bonyolultat, amiből mindenki kiveszi a részét, hanem Charles is alkot és Éva is és...Tara nem.
- Hűűűűha, hogy megsértődtünk!
Charles visszavágott és mélyen megvetette Tarát, hogy ennyire félt. Hogy ennyire rendes tanuló volt és betartotta a házirendet, a szabályokat. Dialinnek a szabály az volt, amit élvezetes volt áthágni. Szórakozni akart, ezzel volt elfoglalva a nem túl kedves fiú. Tarára nézett, hogy nem tudott örülni a kis lány semminek.
- Senki? Te leszel a közönség, az első, aki látja, mit alkottunk.
Dialin gúnyosan vetette oda ezeket. Nem sajnálta a lányt. Annak valóban örült, hogy volt közönség, aki megnézte a festegetést. Évát sokkal jobban kezdte kedvelni, hogy benne volt a hülyeségben. Megcsinálta a kottát, Veszély hangjára összerezzent.
- Gépnagyi megint beleszólt. Nem bírja ki... Mindjárt küld valakit, igyekeznünk kell!
Tudta, hogy itt nem ért véget a történet. Veszély először figyelmeztetett. Utána szokott küldeni valakit, tanárt, X-Ment, felügyelő személyzetet. Charles kapkodott, hogy elkészüljön a violinkulcs és ferdére sikerült. Gyorsan rajzolt még egy kettős keresztet is, az egyszerűbb volt. Négy egyenes vonal.

A félelmei beigazolódtak. A karbantartótól már félt is, mikor meglátta. Nem ismerte ugyan, de ez az első találkozás, a határozott fellépés azt mutatta, volt olyan szigorú, mint Emma Frost. Telepatikus kényszerítés nélkül is elérte, hogy Charles megálljon és hevesen verjen a szíve. Ő már egyszer kapott egy éves fenyítést, közmunkákkal az iskola körül. A szülei megvonták a kijárási engedélyt. Charlesnak ez sem volt elég, próbálkozott, de most, hogy megjött Wyoming, már nem volt olyan bátor. Elhúzta a száját, nem mert visszaszólalni. Félt tőle, nem akarta magának sem elismerni. Évára nézett, nem szólt. Ha Éva is feladta, akkor kitolta őt a hangárból. Tara eddigre már kifutott, pedig neki volt a legkevesebb félnivalója. Dialin megszeppent. A fekete leves még most jött. Wyoming nem oszthatta ki a büntetést, ő csak karbantartó volt. Azt az iskola vezetőinek kellett megtenniük. Ami még rosszabb kilátás volt...

- Majd, meg kérek valakit aki fel tudja tölteni ezt a videót a You tube ra. - Mondom a srác nak, bár nem érdemli meg. Főleg, hogy szegény kis Taraval viselkedet. Azt, meg gondolom hiába kérném, hogy kérjen bocsánatot meg, eleve le lépet, ami mondjuk nem is gond, főleg mert egy kis rosszalkodásra vágyok, vagy is inkább vágytunk. A srácra, kissé szúros tekintettel nézek, azért mert ilyen volt a lánnyal. Az alkotást gyorsan abba hagyjuk, mert készen is vagyunk vele, de a cuccokat már nem tudjuk össze szedni, mert meg jelenik a karbantartó, és kérdésére válaszólnék is, de inkább csöndben maradok, hisz épp most rongáltunk meg egy gépet. Miután, a karban tartó be felyezi a mondatát, hagyom a srác ki toljon a hangárból, és az utunkat, a tanári felé vegyük.
- Tudod, az bánt engem ebben az egészben, hogy még le se tudtam fényképezni a mester művemet. - Nézzek magam elé bánatosan, a fém padlót figyelve.