Re: Stark Pláza

by **Morsus** Szomb. 09 Jún. 2012, 22:04

- Pláza, étkezde: Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
Vipra átveszi Katetől a fiút és a fogással kiköpeti a jégkockákat, amik az asztalon landolnak. Jonah pár pillanattal később már jobban is van. Furcsa módon a shakejében jégkockák voltak, de nem simák hanem magából a shakeből készültek. Gail most a társaságra néz és látja, hogy valami más rajtuk. Mintha egy út előtt állnának, ami elágazik. Csak rajtuk múlik majd, hogy merre mennek. Florinak így már nem kell orvost hívnia, de furcsa mód fájni kezdenek a kézfejei. Nem tudja miért, de fáj ha mozgatja a csuklóját. Gail benne egy vadállatot lát, karmokkal vicsorogva, de ismét csak egy pillanatra. A tömeg még őket nézi amikor valaki felkiált:
- Kint mutánsok támadtak a szenátorra!

- Shield kisbusz, brooklyn utcáin: Miller
A rádiós kap egy üzenetet.
- Csendet!
Jelenti be.
- Vészhelyzet van! A küldetésünk lefújva. A szentárt mutáns terroristák támadták meg a Pláza előtt!
Jelenti be és a kocsi elindul.

- Brooklyni Múzeum: Steph /Melissa, Halla
A láda nem mozdult a szavakra és a rúnáknak csak egy része volt olvasható. Miszerint "Átokkal nem nyitható. Elsöpör minden varázst. Így örizzük az Ötök Erejét." De minden mondat máshol szerepelt. Párat maga Melissa értett meg valahogy. Egyszerűen bizonyos írások ismerősek voltak neki.

- Brooklyn egy lerohadt épülete: Constatine
Hellstorm vállat von.
- Mit mondhatnék? Zacki-boyal van egy személyes kapcsolatom. Te csak rohadt idegesítő vagy.
A lövésektől a férfi meg se rezzen csak a zakóját a földre dobja és nézi a füstölgő ingét. A golyók meg se karcolták a bőrét.
- Éééés ritka hülye. Morsusal lógsz és nem kérdezed meg mi a képességem?
Ezzel ropogtatja a kezét és megindul lassan és nyugodtan Constantine felé.
- Ne mocorogj annál tovább fog tartani.

- Pláza előtt: Sakura, Rorshach, Tao és Sarah
Rorschach lezárja az ajtókat. Sakura nem tud kiszökni és lassan a levegőbe emelkedik majd Tao a falnak vágja. A lány beveri a fejét és pillanatokra eszméletét veszti majd a regenerációja miatt kezd ébredezni.
- Áruló - súgja Hood. - Képes lettél volna megvédeni ezt a mocskot.
Majd Sarahra néz.
- Végül is. Miért ne?
Amikor a lány visszafordul egy sokkolót lát a szenátor kezében a tűk a mellkasába csapódnak és az áram megrázza. A nő remegve borul le a kocsi tetejéről.
- Rorschach nézd meg a társnőnket - az érkező három rendőrautóra nézett Hood. - Skarlát, Tao, végezzetek velük.
Ő maga pedig elkezdi a kocsi darabjaiba bugyolálni a politikust.

- Xavier birtok folyosói: Tyler
Zack megrázza a fejét.
- Bocs. Igazad van. Elviszem, de orvost nem tudunk hívni. Mégse mondhatjuk azt, hogy jöjjön a romok alatti titkos bázisra.
Ezzel felkapja óvatosan és gyengélkedőbe megy vele. Tyler csatlakozik a rendszerre és a hírekben meglátja a társait, ahogy éppen a szenátort támadják meg.

by **Tyranis** Vas. 10 Jún. 2012, 07:36

~ Pláza, étkezde ~
A többiek szavaiból, kiabálásaiból a pánik miatt szinte semmit sem fogott fel, csak a zajokat, amik körülötte voltak. Azonnal többen is a segítségére siettek, így Jonah hamarosan ki is köpte szerencsére a jégkockákat. Továbbra is levegő után kapkodva mászott vissza a székre és fújta ki magát. ekkor látta meg, hogy a földön kiömlött shake tele van jéggel. Az itala fagyott meg, hihetetlen, hogy manapság már a McDonald’s sem képes normális csokis shake-t adni, csak olyat, ami megöli a fogyasztót.
- Kösz! – nézett Vipra-ra.
Ettől most még az étvágya is elment, így az a szendvics már nem is kell majd neki, amit rendelt korábban. Megtörölte a verítékező homlokát, ez igencsak közel volt, hogy megfulladjon. Be fogja pereltetni, vagy saját maga fogja beperelni a céget, hogy ilyen árut árulnak. És még szerencséje is volt, hogy csak egy kis jég akadt meg a torkán és nem pedig valami nagyobb darab. Lassanként nyerte csak vissza az önuralmát és már nem zihált annyira, mint korábban, hanem rendesen tudott levegőt venni. Arra kapta fel a fejét, hogy kiabálnak, hogy mutánsok támadtak a szenátorra.
- Cool! – mondta.
Arra számított, hogy olyan mázlija nincs, hogy az apját tanítsák móresre, de már volt olyan jól, hogy próbáljon ablakot keresni, amin ki lehetett látni a kinti eseményekre. A pólója felirata is azt sejtette, hogy muszáj mennie, így próbált egy helyet találni, hogy megnézhesse melyik szenátorról is van szó és milyen a kinti szórakoztató műsor.

by **Ko-Rel** Vas. 10 Jún. 2012, 08:26

~ Brooklyni Múzeum ~
Talán én magam lepődtem meg azon a leginkább, hogy eltudtam olvasni a szöveg egyes részeit azon a tárgyon. Stephanie-val s Thorhallaval pedig hamarosan sikerült is a teljes láda feliratot elolvasni. Ötök ereje? Semmit sem mondott mindez, nem emlékeztem továbbra sem arra, hogy kellett volna jelentenie valamit. Ötök? Amit eddig tudtam s gondolni véltem, hogy az emberek, Thorhalla népe s az enyém lehet a tagja ennek, de mindez csak három volt még mindig. Mi lehetett a másik kettő? S hogyan lehetne kinyitni egyáltalán? Jómagam nem értettem a misztikumhoz, de elvileg úgy kinyitni sem lehet, de ha a fizikai erő sem a szavak nem használnak, akkor miként lehetne mindezt megtenni?
~ Talán csak olyan személy képes kinyitni, aki valamelyik fajba tartozik? ~ kérdeztem. ~ S köze lehet azokhoz is, kik közé tartozom, néhány írásjel ismerős. ~
S ekkor valami az eszembe jutott, tán nincs is benne semmi s nem is a kinyitás a lényeg. Már, ha tényleg igaz, mit erről mondanak.
~ Talán az kellene, hogy Thorhalla érjen hozzá, hiszen ő volt elátkozva, vagy én, mikor az ő testében vagyok s így töri meg az átkot s csak annak nyílik ki, akinek szüksége van rá ~ vetettem fel. ~

Stark Pláza - Page 2 00120

Ez így olyan szép epic fail volt a birtokon levőktől. Főleg, hogy mindenki tudja Melissa/Medúza-ról, hogy orvos. mrgreen

by **Thorhalla** Vas. 10 Jún. 2012, 17:40

~ Shield kisbusz, Brooklyn utcáin ~
A rádiósra nézett, amikor az megszólalt. Mutáns támadás?! Ugye ezt nem gondolták komolyan? Volt egy nagyon rossz érzése, hogy a „társai” voltak azok. Más mutánsokról nem lehetett tudni, hogy lettek volna, és a Magneto, Skarlát, Tao, Storm testvérpár és Rorschach nem voltak túl emberszeretőek és igazából mindnek a börtönben lett volna a helye. Ha szerencséjük van, most még vissza is lehet őket juttatni, de akkor egyetlen gond van, nem tud továbbra is beépülve maradni itt, mert Skarlátnak köszönhette Fury alakját. Nagyon bízott benne, hogy nem lesz ott a felesége és Thorhalla, mert más sem kellett volna nekik.
- Parancsok? – kérdezte.
Nem volt mindegy, hogy élve kell-e őket elfogni, vagy pedig holtan.

~ Brooklyni Múzeum ~
Sikerült összetennünk a mondatot, ötök? kérdőn pillantottam hol Halla-ra, hol pedig Medúzára. Nem tudtam, hogy milyen ötökről lehetett itt szó, valahogyan nem akart összeilleni az egész. Ha a Kilenc világ népeit néztük is minimum kilenc fajról volt szó, sőt jócskán többről, és nem ötről. Ha a Földet csak, akkor Asgardi, mert többször beavatkoztak, ezt köztudott volt annak, aki értett hozzá és nyomozott, az emberek, Medúza népe, az Atlantisziak. És ez még mindig csak négy, nem tudtam volna ötödiket mondani. Ezzel továbbra sem voltunk előrébb. A szavak nem használtak, és mágia sem fogja kinyitni. Felvontam a szemöldökömet, lehetséges, hogyha hozzáér egy rászoruló az működhet. Jó ötlet volt Medúzától. Lehet, hogy ide tényleg olyan személy kellett, aki nem ért a mágiához. Ez egy próbát mindenképpen megért, hogy Halla próbálja kinyitni. Körbenéztem a helységben, hogy mik voltak még itt, mennyi vendég, kamera merre lehet, hogy üveg mögött van-e a tárgy, vagy csak egy elkerített emelvényen. Révén valahogyan hozzá kellett jutnunk és érnünk a tárgyhoz.

~ Brooklyni Múzeum ~
Még számomra is új dolgok derültek ki a rúnák lefordítása után. Ötök? Nem volt ismerős, s nem tudtam, hogy a midgardiak képesek voltak hasonlót létrehozni, vagy létrehoztak akárcsak a mi segédletünkkel. Valami nem volt rendben ezzel s nem tudtam egyelőre, hogy mi lehet. A kérésre, hogy nyíljon ki nem tette, pedig nem is varázsszó volt mindez. Lehetséges, hogy az asgardi szót annak fogja fel. Átokkal nem nyitható, de tán egy istennő keze képes arra, hogy kinyissa mindezt. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az egykori halandó énem figyeli a környéket, az itt levőket, hogy miként tudnánk megszerezni a ládát. Amíg ezzel foglalkozik, addig az emlékeimben kutattam, hogy hallottam-e tanulmányaim során, vagy olvastam-e az Ötök Erejéről korábban valahol otthon, vagy mostohaanyám mesélt-e ily történetet, mi előrébb vihet minket.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

by **Godlaw / Tao** Vas. 10 Jún. 2012, 18:36

A nő hamar magához tér, úgy tűnik, nem dobtam elég erősen, de ezen hamar segíthetünk. A démon lankadni hagyja a figyelmét, ami végzetes hiba lehet, szerencsére csak sokkolóval üti ki őt a célszemély, így nem komoly a gond, de a hiba miatt most egy ideig egy emberrel kevesebben leszünk. Az érkező rendőrautók felé fordulok, amik szirénázva közelítenek felénk, és bólintok Hoodnak, hogy tekintse elintézettnek az ügyet.
Ismét Sakurát ragadom meg a képességemmel, aki mivel bőven a háromszáz kilós határon belül van, könnyen mozgatható a képességemmel. Felemelem, és az első rendőrautóhoz vágom szemből, lehetőleg a szélvédőnek, de az se gond, ha a kerék alá szorul, mindkét lehetőségnek megvan a maga előnye. Ezután rögtön a mellette lévő rendőrautóra koncentrálok, az egyik elülső kerekére mérek telekinetikus csapást, hogy a kerék eldeformálódjon, esetleg ki is törjön a helyéről, ezáltal irányíthatatlanná váljon az autó. A pánik biztosítása érdekében még a két kocsi szélvédőjét is ostrom alá veszem, hogy azok szilánkokra törve robbanjanak a rendőrök arcába. Nem lesz egy szép látvány, ha sikerül, annyi biztos, de legalább hatékony. Mivel Skarláttal együtt dolgozom, arra ügyelek, hogy nem azt az autót vegyem támadás alá, amelyiket ő már semlegesíti éppen, időpazarlás lenne.
-Hamarosan még több lesz belőlük, ne húzzuk az időt - jegyzem meg szűkszavúan Hoodnak a pusztítás közepette.

by **Quentine Constantine** Vas. 10 Jún. 2012, 19:07

-Mindig ez van, kampányolnak a fegyvertartás törvényeinek szigorításáért, nagy nehezen lopok egy pisztolyt, erre szart sem ér! - Lamentálok teljes nyugodtsággal Hellstormnak, és azon gondolkodom, ha kiugrok az ablakon, mennyivel kevesebb csontom törik el, mintha itt maradok a szobában. Rohadt shield a drogjaival együtt, ha azok nincsenek, simán lenyomnám ezt a rohadékot. Nincs más reményem, minthogy a képességeim visszatérnek. Addig meg... Szegény ember vízzel főz.
-Szeretem elhúzni az előjátékot - válaszolom még neki, és felkészülök a csontjaim sorozatos törésére, mert ez a fickó nem csak golyóálló, de egészen biztosan szupererős is, ami kellemetlenségeket fog még okozni.
Egy erős rántással tekerem le a bal kezemről a fáslit, ami a fényből épült karomat volt hivatott eltakarni, és remélem, hogy a fényesség legalább egy pillanatra elvakítja Hellstormot. Ezután majdnem elkövetem azt a hibát, hogy megpróbálom megütni őt, de még időben rájövök, hogy egy betonfallal is több szerencsém lenne. Inkább csak a lehető leggyorsabban megpróbálok kipördülni előle, és bal kezemmel megérinteni őt, hogy láttassam vele mindazt, ami a halála után vár rá. Ha van igazság, akkor olyan szörnyű kínokat fog átélni, hogy az élete hátralévő részében vagy szent lesz, vagy egy csorgó nyálú, csendes őrült. Ha van igazság...

by **Sarah** Vas. 10 Jún. 2012, 19:14

Úgy tűnik, hogy túlságosan magabiztosan kezeltem a dolgokat, Hood megadja nekem a lehetőséget, hogy én magam végezhessek az elnökkel, s mire visszaterelem a figyelmemet az átkozott majomra, az mellkason lő valamiféle fegyverrel, a hatása alapján taser lehet, lényegében érzem ahogyan megbénulnak az izmaim, majd pedig magatehetetlenül dőlök le a földre, ami nem igazán egy kellemes esés a jármű tetejéről. Eléggé kellemetlen ez így, hogy tudatomnál vagyok, de mégsem irányíthatom a testemet, s bár elektromos energiáról beszélünk, és egy eléggé köztudottan működő szerkezetről, az ilyesmi ha jól tudom egylövetű, s nem bírja pár percnél tovább, s ez a pár perc is olyan, amit én nem igazán tervezek kivárni csak így itt, ugyanis továbbra is én akarom kivégezni ezt a férget, immáron kegyetlenebb, s talán lassabb módon, mint ahogyan az előbb akartam. Próbálom visszavenni az irányítást a testem felett, csupán annyira, hogy a farkammal, vagy az egyik kezemmel ki tudjam tépni a tűt a mellkasomból, végül is elég ha csak kimozdítom őket, ennyi remélhetőleg megoldható. Akárhogyan is jön ez össze, csak idő kérdése hogy megszűnjön a hatása, s amint ez a pillanat eljön, nos nem dolgozok egyből nagyban, finoman felülök és elemzem a helyzetet. Mivel ha jól értem, nem akarjuk megtartani mint túsz, vagy nyilvánosan, legalább is ennél nyilvánosabban kivégezni, és továbbra is én akarom megölni, mert hát ha már egyszer elhoztak ide akkor legyek én is hasznos, és az öléshez értek, szóval ha már nincs túlságosan is becsomagolva a járműbe, vagy tényleg nem azért kerül éppen összecsomagolásra, hogy azt egy börtönként használva elszállítsuk máshova, tehát ha tényleg nincs vele terv, akkor még egy utolsó próbaként, a karjánál megragadva megpróbálom azt először eltörni, majd pedig a nyaka köré tekerve a farkamat igazából addig csapdosni azt a jármű ajtajához, amíg az teljesen szét nem megy. Ez nem oly kegyetlen, mint amit szeretnék, de nekem tökéletesen megtenné, s nem érezném magamat fölöslegesnek tőle, s csak remélem hogy Hoodot nem zavarjam valamiért szimpatikus a srác, a viselkedése és a felfogása, több ilyen ember kéne erre a földre, kár hogy ennek érdekében én nem tehetek semmit, nincs meg hozzá a kellő hatalmam, s nagyon valószínűleg soha nem is lesz, mint ahogyan soha nem is volt, nem mintha oly annyira vágynék én bármiféle hatalomra, megvagyok elégedve azzal is ami most van, mert hát lássuk be, itt vagyok én, egy pokolból megeresztett démon aki ha talál egy félvért akkor leöli, igaz mióta vissza küldtek még nem volt rá alkalmam, meglepő hogy milyen kevés van belőlük, vagy csak nekem nincs szerencsém hozzájuk, mindenesetre is addig örüljenek amíg nem futnak velem össze, mert annál tovább nem igazán fognak élni.

Valaki odajön, s mielőtt bármiféle tanácsot adhatnék megoldja a helyzetet, végiggondolva a történteken, finoman kidugom az egyik ujjamat a meglehetősen bő kabátom két gombja között, igazából így semmi kockázat, épületben vagyunk és a kesztyű védi a kezemet, a lényeg hogy a srácra mutatok vele, aki ide sietett.
- Ezt javasoltam volna. - Jelentem ki kissé remegő hanggal, nem szeretek idegenek közelében beszélni, nem tudok ilyen alkalmakhoz szép emlékeket fűzni, és tartok a reakciójától. Visszahúzom a kezemet, már csak azért is mert mások is néznek, és nem pont engem, csak a környékünket, de akkor is ez meglehetősen kellemetlen és zavaró számomra. Ordibálásra leszek figyelmes, hírközlés ez végül is a maga módján, és jelen helyzetben, habár általában nem tolerálom, logikusnak is látszik, hiszen egy nagynak mondható tömeg tudtára adott vele valamit, s jobb módszer valóban nem lehetett most erre, hiszen sugdolózással, vagy egyszerű „pletykálással” messze nem ért volna el az egész társasághoz, vagy ha mégis, akkor túlságosan lassan. Érdekel hogy mi történhet odakint, nem akarok szurkolni senkinek, nem az én stílusom, egyszerűen csak hajt a kíváncsiság, így hát próbálok valami olyan helyet keresni, ahonnan láthatom hogy mi történik odakint, mind-e közben pedig igyekszem nem hozzáérni a körülöttem lévő emberekhez, nem akarom hogy valaki véletlenül meglökjön és a földön kössek ki, valószínűleg eltörne közben az egyik végtagom, vagy a csípőm, az pedig kellemetlen lenne ha úgy kéne most innen összekaparni engem, és valószínűleg nem csak nekem.

by **Ammon Einarson** Vas. 10 Jún. 2012, 20:29

- Pláza étkezde (Gail) -
Az egyik aki hozzám is odasietett annak sikerül egy fogással kiköpetnie vele ami megakadt a torkán és az asztalon landoltak a shake meg a földön van kiborulva. Az asztalon landolt darabokra nézek, megfagyott shake kockák és a földön kiborultban is van még pár. Nyelek egy nagyot és ahogy végig nézek rajtuk megint egy ilyen kép ugrik fel. Valami más és eg elágazó út... Idegesség ül ki az arcomra ahogy a körülöttünk lévő eseményeket látom újra de aztán megint, megint egy ilyen látomás. Az a lány aki telefonálni akart vadállatként látom, csak egy pillanat az egész de rémülten nézek a lányra. A vicsorgó fenevad képét nem tudom egyszerűen felfogni, mégis hogy lehetne igaz. Ahogy az a fiú, azt hiszem Jonah a neve, párszor láttam újságokban a képét de ez most nem fontos, de az, hogy láttam előre, hogy fuldokolni fog és ezek a képek mellette. Meg-, meg fognak történni és nem hiszem el. A minket figyelő tömeget nem is vettem észre csak akkor néztem el feléjük mikor a tömegből valaki kikiabálta, hogy mutánsok támadták meg a szenátort odakint. Jonah el is indul lelkesen, hogy rálásson és Kate is elindul arra. Odakint egy kocsi repült vagy csapódott a falnak vagy lehet, hogy csak fog. Nem tudom. Utánuk üvöltenék, hogy ne menjenek de inkább odasietek a telefonos lányhoz(Flori) és megfogom a kezét, nem tudom mi folyik itt de amiket látok az valóra is válik. Ez az utolsó fejfájásom nem volt normális, biztos, hogy az miatt van ez most de ha most is igaz akkor ki kell mennünk az étkezdéből, el innen a tömegtől még mielőtt ez is valóra válik.
- Gyere, gyorsan! Ki kell menned, mennünk az étkezdéből mielőtt még...- kicsit megszorítom a kezét, nem erőből inkább önmagamnak akarok kis kurázsit szerezni - Csak bízz bennem és gyere!
Fejezem be és meghúzom kicsit, hogy induljunk meg. Nem tudom, hogy jönni fog-e vagy csak elzavar de remélem, hogy jönni fog. Nem tudok más magyarázatot erre az egészre minthogy mutánsok...lettünk. Frusztráló a gondolat, nem akarok most ezzel foglalkozni és félek, hogy amit láttam a lányban azzá fog válni itt és az nem jó, egyáltalán nem jó.

- Pláza előtt (Saku) -

Nem sikerül kijutni a kocsiból mert Rorshach gyorsabb volt ennél és az ajtót zárva tartja.
-Heh. - szusszanóm ki halkan a cicázós szövege után. Nem mintha nem tudnám, hogy a szenátor kell nektek, hahó. Meggajdultatok?! Ha ennyire meg akartátok verni legalább valahol az úton idefele kaptátok volna el nem a pláza előtt. Tuuti jól fog ez elsülni. De nagyobb gondom is van ennél mert felemelkedek a levegőbe és egy intenzív gyorsulással a falnak csapódok és ezt már csak film szakadás követ ahogy a fejem is végigsimítja a falat. Nem tudom meddig, de biztos nem sokáig voltam kiütve mert még mindig itt vannak és nem sok változás történt, de fejfájósan kezdek magamhoz térni a fal tövében. A kezem a fejemre kapom fájlalva és csak fél szemmel nézek fel Hood szavaira. Dühösen nézek Hoodra miközben ő elkezdi becsomagolni a kocsiba a férfit.
- Nem volt célom megmenteni azt a rohadékot de ezzel nem mész semmire. Az idiótáknak csak azt bizonyítod, hogy...
Sziszegem ki a fogaim közt de megakadok benne mert megint el kezdek emelkedni. Rendőr autók közelednek erre és Hood parancsa, hogy elintézzék őket és az én felemelkedésem nem kívánatosan kombinálódik össze nekem így hirtelen.
- GYŰLÖLLEK!
Üvöltöm el magam miközben elhajítódom megint de most a rendőrautók felé. Összegubózok, fejemet kezeimmel védve, hogy valamennyire legalább védjem magamat. Biztos vagyok benne, hogy rohadtul fájni fog ez de védenem kell a fejemet, a nyakamat. Ha nem törik el akkor még meg tudom úszni az egészet és felépülhetek de ha nem akkor fújtak nekem. Még talán fél úton, végig gördül pár könny csepp az arcomon majd hátamon két csíkba púpozódik egy kicsit a ruha. Hirtelen szakítja ki a hátamon a ruhát a fekete tollas szárny pár és tárul ki. De ezt az követi, hogy a szárnyak rám borulnak és egy védelmet csinálok belőle. Nem nagy de talán a sűrű tollazat segíteni fog valamennyit felfogni a becsapódásból. Kétlem, hogy akár félig is felfogná de talán annyira elég lesz, hogy a sérülések száma vagy súlyossága kisebb lesz tőle. Tudom, hogy ezt csinálom lebuktatom magamat is talán. De legkevésbé érdekel most ez. Inkább az életem.

by **Vipra Phertelmer** Hétf. 11 Jún. 2012, 00:48

Gyorsan átvettem a srácot és a megfelelő fogást bevetve pillanatok alatt kiköpettem vele egy jégkockát. A rózsaszín hajú srác pár pillanat mulva megköszönte, hogy segítettem amitől egy hangyányit nőtt a szememben. A szemem az asztalra tévedt és eszembe ugrott, hogy ez a jégdarabb semiképpen nem karülhetett a szivoszlon keresztül a torkába. Megnéztem a padlora leesett sékett és a benne lévő jég sem hétköznapi jég volt. Ugyanis ez nem vízből készült hanem magából a shékből. Ellégé furcsának és ostoba gondolatnak tűnt azonban más nem jutott az eszembe. Valahogy megfagyasztotta az italát. Mire befejeztem a gondolkodást a srác már lelépett és Gail is eloldalgott a telefonálós lánnyal engem pedig othagyott mint eb a szaharát. Bár igaz ő nem ismert engem így nem is várhattam, hogy rögtön körülugrájon. Úgy döntöttem, hogy leülök de eszembe jutott lehet megint roszul lett ezért elindultam utánuk. Ha a harmadik lány még az asztalnál tartozkodik megálok egy pilanatra majd felajánlom neki menjünk a többiek után. Közben az emberek ordibálnak valami mutáns támadásról. A józanész az diktálná mennyek minnél meszebb de az új énnem nem akar rá halgatni.

by **Tyler** Hétf. 11 Jún. 2012, 11:42

-Nos igen, ez problémákba ütközhet.....-
Nyugtázza az orvos nélküliséget, ő nem orvos, de talán ha felcsatlakozik a rendszere és az elérhető rendszereken keresztül, juthat némi orvosi ismeret anyaghoz. Némán követi Zacket, még utoljára visszanéz az irodába, de így sem lát semmit. Ahogy beérnek, azonnal felcsatlakozik a birtok rendszereire, ellenőrzi a biztonsági rendszert, majd int Zacknek és felé fordítja a monitort.
-Nos itt vannak a többiek, legalábbis egy részük....-
Kirakja a monitorra, ahogy a szenátort támadják éppen. Eközben orvosi anyagokat tölt le, és ha sikerül elkezdi ellátni Xaviert.
-Már az elejétől hiba volt bízni bennük....akár mutánsok akár nem....mit fogsz tenni?-
Kérdezi Zacktől miközben a prof körül teszi a dolgát.

by **Sheila Kerst** Kedd 12 Jún. 2012, 19:46

Pláza, étkezde

Hál' Isten, én vagyok itt az egyedüli bénaság. A punk srác sikeresen túléli... és még egy köszönömöt is hallat! Ezt nem vártam volna tőle! De még akkor is ugyanolyan ellenszenves.
Ahogy elteszem a telefonom, hirtelen megfájdulnak a csuklóim. Nem esik jól mozgatnom őket. Megijedek, nem akarok ízületi problémákat ilyen fiatalon.
Nincs időm többet a kezemről mélázni, mert valami probléma történt, és az emberek egy tömegként mozognak. A szenátort megtámadták. Az a lány, aki elejtette a tálcáját, most odalép hozzám, és megkér arra, hogy bízzak benne. A bizalom nem probléma.
- Menjünk! - biccentek, aztán hagyom, hogy vezessen. Nincs kedvem gondolkozni, mégis azon zakatol az agyam, hogy mi legyen a következő lépés. Hazamenni - illetve inkább hazarohanni, vagy inkább itt rejtőzni el valahol. Mert a mutánsok ellen nem tudunk mit csinálni. Semmit. Lehet, hogy valaki bajban van, de csak diákok vagyunk, nem tudunk mit tenni.
Követem a fejfájós lányt a tömegen keresztül. Rábízom magam.
- Flore vagyok - mondom időközben, hogy a helyzetből adódó feszültséget oldjam.

by **Ultimate Guru** Pént. 15 Jún. 2012, 21:05

Jól van, az ajtókat sikerül zárva tartani, a lány odabent pedig… Hm, úgy tűnik, kezelésbe vette őt a gépember.

Ez… brutális, Rorschach!

De vajon ki a túró ez? Miért akarta megvédeni a muksót?

A fenébe, még megölik! Róla nem volt szó! Nem veszek részt ebben!

WALTER! Hood utasított minket valamire! Ne érdekeljen téged egy ismeretlen senki!

De mégis… Rendben, RENDBEN! Egyelőre nézzük meg Sarah-t!

Amíg a többiek az érkező rendőrökkel foglalkoznak, Sarah-hoz lépek.

- Jól vagy? Ne próbálj mozogni! Egy ilyen sokkoló még egy ideig éreztetni fogja a hatását rajtad. Hallod?

Beszélhetsz is neki! Nem látod, hogy elborította az agyát a düh? Ez a bige vérszomjasabb, mint bárki, akivel eddig dolgunk volt…

Vérszomjas…?

- Ne tedd! Hoodnak tervei vannak a szenátorral!

Próbálom lefogni a társnőnket, hogy ne tegyen kárt valakiben – vagy magában…

by **Morsus** Vas. 01 Júl. 2012, 23:39

- Pláza, étkezde: Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
A csapat egy emberként indul meg kifelé, de azért a tömeg bőven előttük megy. Az utcán szépen pár magasabb romról figyelik az eseményt. Sakura látja, hogy mindenki kezében egy van egy sisak és egy öv és választaniuk kell a kettő között.

- Brooklyni Múzeum: Steph /Melissa, Halla
A láda egy üvegbe volt zárva a termet egy kamera figyelte, de az őr termekkel arrébb volt csak.

- Brooklyn egy lerohadt épülete: Constatine
Az érintéstől Hellstorm szemei elekrekednek és üvöltve borul térdre, de Constantine is. A teste remeg és nem bír mozogni. Pillanatokra olyan érzés fogja el, mintha valami ki akarna törni belőle. A bőre itt-ott elkezd kigyulladni.
- De... utálom... a telepata... agyba mászó fajtádat...
Hörgi nyáladzva Hellstorm.

- Pláza előtt: Miller, Sakura, Rorshach, Tao és Sarah
Hood elkapja a szenátor felé tartó Saraht. Sakurát felkapja Tao és a kocsi szélvédőjének csapja. A lány szárnyaiba burkolva ütközik a kocsinak. majd pördülve landol a földön eszméletlenül. A sebei alapján Tao holtnak nézi, ahogy mindenki más is. A másik kocsi kerekei felfordulnak és az oldalára dől. A sofőr meghal a másik rendőr kimászik és vérző fejét fogja. Skarlát kezét emeli a maradék autókra és bár a motoroknak nem szabadna felrobbanniuk, mégis megteszik.
Millerék autója megérkezik, de egy utcával messzebb a sarkon leparkol.
- A parancs szerint nincs kegyelem.
Mondja a főnöke és fegyvert élesít.
Hood a kamerásokra és a fiatal mobilokat emelőkre néz.
- Készen állunk. - súgja. - Emberek! Korotok lejárt! Eljött a Mutánsok Kora! Mától a mi fajtánk veszi át az uralmat a Földön! Annyi esélyt kaptatok békés együttéléshez és mit csináltatok? Hadjáratokat indítottatok ellenünk! Mint ez a példány! Ennek ma vége! Utolsó szavak szenátorúr?
Kérdi fölé hajolva, de az csak félve néz körbe. Pontosan a fiatal plázás tinikre pillantva.

- Xavier birtok folyosói: Tyler
Zack csettint.
- Bakker! Nem azt mondta az a csaj, aki testet cserélt a másikkal, hogy ő orvos? Vagyis nem nekem, de ebédnél egyszer magyarázott az orvosi ismereteiről!
Ezzel tárcsázni kezd. Majd nézi az eseményeket és mikor Tylernek sikerül a vérzést ellátnia megfogja a kezét.
- Menj oda. Én maradok a profal.

by **Tyranis** Hétf. 02 Júl. 2012, 09:36

~ Pláza, étkezde / Pláza előtt ~
Mivel idebentről Jonah nem látott sokat, így a tömeg után indult ő is. hamarosan pedig ki is ért, ahogyan látta a többiek is az utcán álltak, már itt is törmelékek voltak. Odakint a kocsit felismerte, hogy egy szenátori autó, emiatt kezdett figyelni, igencsak kellemetlennek találta volna, ha éppen itt fut bele az apjába, de nem ő volt az aktuális szenátor. Jobban nézve talán fel is ismerte volna, ha érdekelte volna, hogy melyik is. A Magnetonak kinéző alakra nézett miközben megvakarta a tarkóját. Itt állt bakancsban, rózsaszín hajjal egy olyan pólóban, amire az volt írva, hogy „Magneto-nak igaza van!”. Kellett volna egy alkoholos filc neki, amivel a van-t áthúzza és átírja a feliratot, miután így nézhetett volna ki az: „Magneto-nak igaza ~~van!~~ volt eddig!” A békés együttéléssel sem értett különösebben egyet, eddig mindig ezek támadtak, de végül is kit érdekel? Ahogyan rájuk néztek megköszörülte a torkát és óvatosan lépett közelebb egyet-kettőt, hogy az ottani tömeg elé kerüljön. Itt volt a remek alkalom, hogy újra a médiában szerepeljen és ezt nem tudta kihagyni, főleg, hogy politizálhat is.
- Remélem tudja, hogy amit csinált azt hívják politikai öngyilkosságnak – nézett Magneto-ra, révén ő nem tudja, hogy az Hood. – Éppen ezzel pecsételte meg minden szuperlény életét a földön, legyen az békés, vagy olyan mint maguk. Ezzel most már tényleg halálra ítélte őket, mert mindet le fogják vadászni…
Néhány pillanatig még mérlegelt, hőst csináljon Magneto-ból, vagy mártírt az apja kollégájából? Fogós kérdés… főleg, hogy fogalma sem volt arról, hogy ő maga mutáns.
- Bár, ha elengedi, még hős lesz magából és biztosan a szenátor is támogatni fogja a maguk ügyét, nem? – nézett a szenátorra, aztán elvigyorodott kisfiúsan. – Bár végül is, úgyis mindegy.

by **Thorhalla** Hétf. 02 Júl. 2012, 12:07

~ Pláza előtt ~
Jon csak bólintott a főnökének és saját maga is biztosította a két pisztolyát. Gyorsan körbenézett, hogy van-e esetlegesen mesterlövészpuska idebent, de ennyire nem volt szerencséje. Akkor maradnak a pisztolyok, szerencsére ez sem zavarta őt igazán. Szíve szerint annak örült volna, ha éppen itt lett volna az íja, azzal sokkal egyszerűbben és hangtalanul meg lehetett volna oldani, amit. Ha odaér a sarokra, akkor azon les ki, hogy kikkel kell szembenézniük. Hood, Skarlát és az a Tao nevű, illetve a démon. Vett egy mély levegőt, majd a mellette álldogáló csak általa látható Einar-ra sandított.
< ~ Asszonyaink biztonsága fontosabb s az embereké is. Ha úgy alakul később szerezzük vissza a nyakéket. ~ mondta Einar. >
Igen, ebben igaza volt, az álcát, ha leszedik Skarlátot bukni fogják, utána megint menekülhetnek, de legalább a civilek megússzák. A főnökére nézett.
- Keresek egy másik helyet, ahonnan közelebb lehet jutni észrevétlenül – mondta halkan.
Nem akart a társainak sérülést okozni, márpedig ha az álcája megszűnik szükséges lenne mindez. Ha a főnöke engedte, akkor futva indult el egy utcával lejjebb, hogy egy másik utcából tudjon majd a Hood-ék közelébe jutni és amíg a társaival lesznek a mutánsok elfoglalva, addig ő lelőhesse őket. a kényszerű szövetség azon a ponton véget ért, amikor civilhez értek és ettől kezdve nem érdekelte, hogy élve kellenének azok négyen.
Ha a főnöke nem engedi el, akkor Tao-t, vagy Sarah-t célozza meg a fejükön, amelyik tisztább célpontot ad és ha parancsot kapnak a tüzelésre, akkor ő is tüzet nyit a célzás után.
(Nem írtam direkt a futás után a támadást, mert valószínűleg nem lenne rá ideje a körben, ha tényleg lesprinteli a távot)

~ Brooklyni Múzeum ~
< - Így sosem végzünk – mordultam fel dühösen. >
Az őr messze s csak egy kémszerkezet volt a helységben s a tárgyunk az üveg mögött. S ha nem veszem kézbe az irányítást sosem fogunk végezni s soha sem kapom vissza a testemet, mit mindennél jobban szerettem volna végre. Ha most belekezdünk mit kigondoltam, gyorsan kell majd távozunk s az őrségen keresztül.
< - Add át az irányítást a másiknak – mondtam. – Mikor ez megtörtént összetöröm az üveget s egyszerre fogjuk megérinteni s megpróbáljuk kinyitni a szelencét. Meg se próbálj vitatkozni, te is tudod, hogy nincs más út! S kezdj bele! Addig a többi dolgot én elintézem. >
Ha belekezd az általam is oly nagyon ismert versbe, akkor közelebb lépek az ajtóhoz, egészen addig s hátranyúlok a hajamhoz, mintha azt igazgatnám, de a kardért nyúlok s egyetlen csapással hatalmas jégfalat emelek az ajtóba, hogy elzárjam a kijáratot. Ezzel egy időben a hajammal kinyúlok a kamera irányába, ha itt volt a fejem felett s lecsapom a helyéről. Ha mindezzel kész voltam s visszaérek a ládához, mostanra kell átvennie a vörösnek az irányítást, a karddal zúzom össze az üveget s nyúlok a tárgyért.
< - Háromra – mondtam, bízva, hogy a halandó fordít. – Egy, kettő, három! >
S ezzel megérintem a tárgyat s próbálom kinyitni.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 40 egység

~ Brooklyni Múzeum ~
Döbbenten néztem Halla-ra, amikor előállt a tervével. Tudtam, hogy nincs más lehetőség, mintsem a rongálás, de még így sem fűlött hozzá a fogam, hogy ezt tegyük. Itt dolgoztam nagyon sokáig! Ha nem jön közbe a SHIELD, akkor még mindig ezt tenném. Most pedig még szét akarja zúzni a berendezést és… felsóhajtottam.
- Azt akarja, hogy adjam át az irányítást és utána egyszerre fogjátok meg a ládát, és próbáljátok kinyitni, hátha így működik – suttogtam magam elé.
Arra sem volt időm, hogy megvárjam Medúza válaszát, mert Halla már el is indult az ajtó felé. Megállítani esélytelen volt, így csak abban bízhattam, hogy kitalál valamit, hogy miként is fogunk kijutni innen, a mutatványa után, aminek persze a sikeres is kétséges volt. Így halkan kezdtem bele a versebe, amivel át tudom adni az irányítást.
A sötétség elszabadult, láncait tépte szét
[…]
Loki, hatalmas és dicső, vágtass és vedd mi jogosan tiéd...
Ha sikerült átadnom az irányítást, akkor fordítom továbbra is Medúzának mindazt, amit Halla mond.

by **Ko-Rel** Hétf. 02 Júl. 2012, 12:16

~ Brooklyni Múzeum ~
Döbbenten néztem Stephanie-ra, amikor mondta, hogy mire készül Thorhalla. Ennek nagyon-nagyon nem lesz jó vége. Ha sikerül, mégis hogyan akar innen kijutni, én nem voltam harcos s nem is nagyon tudtam, hogy miként kell ezt megtenni s akkor már a saját testemben kellene mindezt megtenni.
~ Ennek nem lesz jó vége ~ mondtam a terv felvázolása után. ~
Ha ebben a formában képes lettem volna, akkor nyeltem volna egy nagyot a félelemtől. Ennek nem lesz jó vége, tökéletesen éreztem, de nem tudtam mit tenni. Csak annyit tehetnék, hogy azonnal visszaadom az irányítást, de akkor a próba is lehetetlenné válik s nem tudjuk meg, hogy tényleg megtörik-e ha hozzáérünk mind a ketten. A szívem a torkomban dobogott s némileg reszketve vártam, hogy mikor is ér a nő a verse végére.
Ha ez megtörtént szinte biztosan én állok ott helyette, Thorhalla továbbra is Asgardi nyelven beszélt, így hálásan néztem Stephanie-ra, amikor fordította azt. Odalépek a tárgyhoz, s mikor elér a háromhoz, akkor érintem meg én is a tárgyat s Thorhalla-val együtt próbálok kinyitni.
~ Nagy Randac-ra ~ gondoltam magamban. ~ Csak sikerüljön, csak sikerüljön! ~

by **Sarah** Hétf. 02 Júl. 2012, 20:03

Egy rövid idő után sikerül úgymond ignorálnom a sokkoló hatását, nem is igazán ignorálás, vagy figyelmen kívül hagyás ez, hanem sokkal inkább… Nos valószínűleg lemerült, vagy a szenátor felejtette el tovább húzni a ravaszt. Mindenesetre is vége lett, s ezt kihasználva, neki is esnék annak a nyomorult féregnek, hogy a tőlem jelenleg kitelő legkegyetlenebb módon végezhessek vele, annak ellenére hogy az egyik társam, aki amúgy eddig nagyon nem így viselkedett, próbál lebeszélni róla, és bár ez eljut a tudatomig, jelenleg nem foglalkozok vele, csak azt akarom hogy halott legyen ez a nyomorult! Azonban mielőtt úgy igazán közel érhetnék hozzá, Hood megállít, s bár nem örülök neki egy cseppet sem, ez már elég ahhoz, hogy valamilyen szinten türtőztessek magamon, visszafogottabbá váljak, mert bár továbbra is meg akarom ölni, Hood most a „ főnök „, hogy így mondjam, nem a nagyfőnök, tulajdonképpen nem neki kell felelnem, de most benne látok rá lehetőséget, hogy rendesen végezhessem a dolgomat majd, miután ezzel, vagy esetleges későbbi dolgokkal végeztünk, ez pedig elég ahhoz, hogy egyenlőre hallgassak a szavára, de akkor sem igazán olyan ő számomra, mint egy főnök, és kétlem hogy valaha is olyan lesz, már csak azért sem, mert úgy érzem, ha valaha is így tekintenék rá, azzal elárulnám a legnagyobb „szövetségesem” és munkaadómat, a valódi alvilágot, amit még régebben oly nagyon megszerettem, és amitől kissé félek is, de egyenlőre nem szorongattak meg, mert nem teszem a dolgomat - Pedig szeretném, mert olyanokat mindig jó megölni, akik amúgy valószínűleg nem képesek megvédeni magukat, és próbálnak segíteni az embereken. A lényeg az hogy leállok, és nem csinálok jelenleg semmi olyat, amivel veszélyeztethetnék másokat, közben pedig Hood belekezd egy amolyan beszédbe, amit konkrétan minden embernek címez, akik a Földön laknak. Egy kevés csalódottságot érzek, reméltem, hogy én lehetek majd az, aki kivégzi a szenátort, de valószínűleg nem így fog történni, bármennyire is szeretném, s mivel utálom ezt az érzést, próbálom valamivel elterelni a gondolataimat, s az első ami az eszembe jut az nem más, mint amit Rorschach mondott, vagy hogy is hívják amúgy, na meg persze a hangsúly is, ahogyan mondta, s ezen így elgondolkodva, valahogy… Annyira megfogott a dolog, nem is tudom miért, egyszerűen tetszik, ezt az oldalát még nem igazán mutatta, legalább is számomra nem, bár az is igaz, hogy konkrétan nem is igazán beszéltem vele, mert miért tettem volna ugyebár. Most viszont finoman a karja köré tekerem a farkam, majd pedig megpróbálom közelebb húzni magamhoz, nem igazán úgy, mint aki vigyáz a másik épségére, épp csak úgy, hogy azért ha jön ( HA jön ), akkor ne essen hasra egy erőteljes rántás miatt.
- Mondták már, hogy egészen „aranyos” vagy, amikor ilyen hangnemben beszélsz? - Furcsa kérdés, halk is, hogy csak a férfi hallhassa, senki más, és ha elgondolkodnék rajta akkor valószínűleg furcsán tekintenék magamra, lévén hogy sokkal jobban is megfogalmazhattam volna, hogy mit akarok mondani, de utána úgyis csak arra jönnék rá, hogy így is megfelel a célnak. Sokat mondó tekintettel nézek a férfira, majd pedig lassan megnyalom az ajkaimat, nem a legmegfelelőbb időpont ez az ilyesfajta viselkedéshez, de nem is igazán érdekel, kaptam egy nagy hatalomtól, egy második lehetőséget, cserébe azért hogy teszem a dolgomat, és ha már így alakult, miért ne élvezzem ki ott, ahol tudom?

Bár az ablakhoz szerettem volna menni, hogy jobban szemügyre vehessem a kint történő dolgokat, valahogy sikerült elkeverednem, vagyis nem is elkeverednem, hiszen egy kisebb csapattal mozgok együtt, bár nemértem hogy miért, talán az idegesség teszi, és próbálok Gail közelében maradni… Igen, egészen biztos, hogy ez a magyarázat. Nem gondolkodom rajta sokáig, inkább szedem a lábaimat ahogyan tőlem telik, bár ez nem jelent egy hű de nagy sietést, mert ha nagyon megerőltetném a dolgot, valószínűleg könnyedén eltörném a saját lábamat, azzal pedig jelen helyzetben nem csak magamnak okoznék nagy, és fájdalmas gondot, hanem valószínűleg a többieknek is, bár nem hiszem hogy a többséget különösebben érdekelné, mert mégis miért érdekelné az embereket az, hogy mi van vele, amikor valami „hatalmas” történik az utcán, amire mindenki kíváncsi? Sikerül probléma nélkül kijutni, ahol… Nos a helyzet nem valami rózsás, nagyon nem, és nem is tudom, hogy mi tévő legyek, egyszerűen csak állok, és nézek, mert mi mást tehetnék én? Fogalmam sincs, és emiatt egy kissé pánikba esek, de egyenlőre még tartom magam, csak kezd kissé zavaros lenni ez az egész, lehet hogy csak azért, mert félek, de így hirtelen nem értem, hogy miért úgy vannak a dolgok, ahogy éppen vannak, és bár azt értem, hogy éppen egy valószínűleg fontos esemény szemtanúja vagyok, de mégis valahogy elvonja a figyelmemet az, hogy iszonyatosan folyni kezd az orrom, nem mintha ez amúgy sem vonná el a figyelmem, de most egyszerűen teljesen úgymond kizárom miatta a többi dolgot. Bele nyúlok a nadrágzsebembe, előveszek a kabátom alatt egy zsebkendőt, majd nemes egyszerűséggel kifújom az orromat, miközben valószínűleg a tömeg csendesen pánikol.. Vagy hangosan, bár azt egyenlőre kétlem. Pár percen keresztül másra sem igazán figyelek, csak erre, s csak azután tudom visszaterelni a figyelmem, hogy végeztem ezen dolgommal, és remélem hogy nem jelentkezik egy hamar újra ez, mert jelen helyzetben inkább nem akarok levegőt kapni az orromon, mintsem hogy kénytelen legyek esetleg magamra vonni a figyelmet, mert azt nem akarom, tényleg nem.

by **Ammon Einarson** Kedd 03 Júl. 2012, 03:04

- Pláza étkezde/ előtt (Gail) -

Nem aggályoskodott a lány. Ennek igazán örülök, ezért akarok arrébb menni is vele mert akkor lehet, hogy... Nem is igazán tudom, hogy mit akarok egyáltalán mondani. El is indulunk és bemutatkozik. Flore, értem, ez azért jó pont, nem kell izének hívnom vagy figyu-nak elég egy bunkó dolognak érzem ezt.
- Gail vagyok.
Mondom utána én is miközben a tömegen kívülre, olyan helyre próbálnék menni vezetni őt ahol lehetőleg senki más nincsen de nem igazán jön össze. A tömeg ami az étkezdénél is volt, mindenki kifelé kezdett el sietni. Mindenkit érdekel, hogy mi folyik odakinn és nem igazán van választása az embernek a tömeg sodrása miatt így mi is kintre lyukadunk ki hamarosan ahol nem kis felfordulás lehet. Az a felborult kocsi, kész csatatér lehet odakinn mostanra és mindenki hülye mód kíváncsian megy kifelé. Aggódó tekintettel nézek, mindenki kezében ami van, hogy mit fognak. A választás, megint ez a rohadt választás.
Kiérünk végül a pláza elé, egyre idegesebb vagyok és mikor belekezd a beszédbe a szenátor felett... Belém fagy egy pillanatra még az is. Aztán az egész hirtelen elmúlik és talán a világon legjobban gyűlölt gondolat kezd el mozogni a gondolataim között. Sose adtam fel semmit és sosem hátráltam ki semmiből. Nem visszakoztam és amit a fejembe vettem az úgy volt, szent írásként tekintettem rá. Ezért sem érdekelt, hogy ha bele vakulok is de a boksz az a mindenem és most ez az egész. Hogyha kiderül, hogy mire lettem képes emiatt is ami épp most zajlik le az orrunk előtt nem csak a bokszolást de még azt is elfelejthetem, hogy nyugodtan sétáljak?
A többiekre nézek, végig nézek rajtuk. Sok ez így, kezd sok lenni ez így. A többiek meg még nem is tudják, hogy mi történt párunkkal. Az a választás lehet, hogy ez lesz, hogy kinek az igaza a miénk is?
Jonah-t nézem ahogy előrelép és kicsit szónokolni kezd. Biztos vagyok benne, hogy az itala nem véletlenül fagyott meg hanem ő volt az aki csinálta és Flore -t ahogy láttam. Lehet másképp néznék most ezt a szitut ha látták volna a dolgokat az én szememmel az étkezdében. De talán jobb ez így. Én tudom, hogy nem akarok háborús zónában élni sem az életemet féltve bujdosni és nem fogom hagyni se, hogy az ő elképzelése miatt én adjak fel valamit. Nem én lennék.
- Mégis milyen jogon ítélkezik ez bárki felett? Egyáltalán bárki milyen jogon teszi ezt.
Motyogom az orrom alatt el és igazából inkább csendben maradok, nem tudom, hogy igazán hogyan kéne hozzá állni ehhez a szituációhoz. Kicsit úgy érzem mintha többet tudnék a többieknél de mégse és nagyon idegesítő ez az érzés.

- Pláza előtt (Saku) -

Felemelkedem a földről és önakaratomon kívül kezdek el repülni a kocsi felé. Egyenesen csapódok neki a kocsinak, nem tudom, hogy hol és nem is igazán tudnám felfogni ha látnám se. A szárnyaimból jó pár fekete toll repül ki a csapódáskor több irányba. Még valamennyire érzékelem a következő zuhanást s azután csak a hideg követ érzem már. A külvilág elcsendesül és feketeségbe burkolózik teljesen. A hideg követ se érzem már...
A szárnyaim eltűnnek, visszahúzódnak a szemek elől és csak az a pár toll hever körülöttem és a kocsin ami árulkodhatna.

by **Sheila Kerst** Kedd 03 Júl. 2012, 09:32

Pláza

- Gail. Üdvözletem - mondom, miközben a tömeggel együtt kifelé haladunk a plázából. Húú, Anyu teljesen kész lesz. Biztosan értesült már arról, hogy a szenátort megtámadták. Soha többet nem enged el otthonról egyedül. Meg sehogyan sem. Ezek után csoda, ha továbbra is iskolába járhatok!
Az embertömeg sodor minket kifelé továbbra is. Kapaszkodok Gailbe, nem merem elengedni. Közben elkezdem masszírozni a csuklómat; először az egyiket, aztán a másikat. Még mindig fáj egy kicsit.
Időközben végre kiérünk a szabadba. Amikor megpillantom az odakint tomboló reménytelen helyzetet, mégis inkább visszamennék. A szenátor csendben, könyörgően ránk pillant, és egy momentumra megáll a szívem. Mégis mit akarhat tőlünk? Gyerekek vagyunk. Persze lehet, hogy csak véletlen talált meg minket a tekintete. Már nem tudom, mit gondoljak, teljesen össze vagyok zavarodva.
Háború. Háború közeleg. Figyelem a punk srácot, megpróbálom értékelni, amit mond. Igaza van. Mindenkit le fognak vadászni. Az embereket azért, mert emberek, a szuperlényeket azért, mert szuperlények. Persze nem kell fogadnom, ki fog győztesként kikerülni a csatából - nagy veszteséggel ugyan, de győztesként.
Meg fogom festeni a harcokat. Meg fogom festeni a történéseket. Ha hazakerülök egyszer.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 05 Júl. 2012, 12:21

A rendőröket leszereltük, ezután a szenátor felé fordulok, aki nem képes kinyögni egyetlen szót sem. A kivégzése nem az én dolgom, viszont felkelti a figyelmemet egy férfi, aki kilépett a tömegből. Leugrom a fém platformról, amit Hood lebegtet, és a férfihez közelítek.
-Levadászni engem? Ez talán fenyegetés volt? - Kérdem a férfitől gépes hangon, és közelebb lépek hozzá, hogy jól láthassa összeégett bőrömet, a fém implantátumokat, ahogy a húsomba olvadnak, és a sárgán világító élettelen szememet. - Azt hiszed, megijeszthetsz? - Egészen az arcába hajolva kérdezem, hogy érezze a gyűlölet szagát, ami összemosódik a mögöttem lángoló emberek égő húsának bűzével. - Senki nem ijeszt meg.
Megpróbálom teljes erőmből egy telekinetikus csapással a háta mögött lévő étkezdébe "robbantani" őt, asztalokat, székeket, akár embereket letarolva, végül a falhoz csapva. Ha sikerül, felemelkedem, és visszarepülök a platformra.
-Mi politikai öngyilkosságot követtünk el, te viszont valódit.

by **Quentine Constantine** Csüt. 05 Júl. 2012, 19:18

A fájdalom, amivel ez a procedúra jár, kicsit nagyobb, mint amire számítottam. Igen, látják, hogy mi vár rájuk, de én vagyok az, aki megmutatja nekik, így nekem is látnom kell. Még ha nem is rám vonatkozik, ez olyan dolog, ami megviseli az embert. A képességem életemben is így működött, most is visszaüt, minél hatásosabb a célponton, annál hatásosabb rajtam is. És ha valakinek, hát Hellstormnak van miért szenvednie Odaát.
Térdelve igyekszem magamon erőt venni, hogy ne remegjek, de érzem, hogy ez több, mint egyszerű fájdalom, ahogy lángolni kezdek, arra gondolok, talán végre újra át tudok alakulni. Csak reménykedhetek benne, hogy nem fog ez minden alkalommal ennyire fájni... Bár talán akkor legalább elvenné a kedvemet attól, hogy folyton démoni szerepben tetszelegjek.
-Ne mondd ezt... Tudod, hogy én mindig... Szeretni foglak, Paulina!
Ezzel ki is dőlök, igyekszem nem arra, amerre ő van. A földön fekve egyszerűbb nem elesni, ezt mindenki tudja, úgyhogy így próbálom kibírni a rosszullétet, mélyeket lélegzem, és megpróbálok rájönni, hogy mi ez, ami kitörni készül belőlem. Szellemlovas? Vagy... Valami rosszabb?

by **Ultimate Guru** Szomb. 14 Júl. 2012, 17:38

Ez a gusztustalan démonnő el akar csábítani! Elvette az eszedet, Walter! KÖVETELEM, hogy lökjük el magunk mellől!

Ugyan, egy kis flörtölgetés még nem ártott senkinek, Rorschach. Hehe. Mozdulj rá, Walt.

NEM! ELÉG! Fejezzétek be!

Megpróbálom finoman letekerni magamról Sarah farkát, majd rámosolyodok.

- Ez… kedves, köszönöm. Társak vagyunk, nyilván nem kívánnám, hogy bajod essen. Khm… Jobb, ha… ha most figyelünk.

WALTER! Káosz van, koncentrálnunk kell! Hood mellett kell maradnunk.

Én viszont úgy látom, Hood totál megkattant. „A Mutánsok Kora”? Mi a frász ez? Kinyírja a szenátort!

Igen, igen, hallottam én is, hallottam!

Próbálok közelebb lépni Hoodhoz, és megszólítom.

- Egészen biztos vagy benne, hogy végeznünk kell vele? Az üzenet, amit itt hátrahagytunk, már elég!

- NEM! Tedd, amit tenned kell, Hood! A bűnösöknek pusztulnia kell!

by **Morsus** Szomb. 14 Júl. 2012, 18:32

- Brooklyni Múzeum: Steph /Melissa, Halla
A páros betörte az üveget, de nem láttak semmit. Megérintették ládát és megpróbálták felnyitni. Misztikus fény csapott ki abból és hatalmas robbanást okozott. A füst lassan eloszlott és két pufók őr nézte furcsálva Thorhallát és Mellisát. Mindketten szakadt ruhákban a földön feküdtek, de végre a saját testükben voltak.

- Brooklyn egy lerohadt épülete: Constatine
Hellstorm remegve állt fel és figyelte a lassan kigyulladó szellemlovast. Már készül valamivel agyonverni amikor megszólalt a telefontja. Megnézte az üzenetet és eldobta a széket.
- A barátaid megtámadták a szenátort a stark plázánál. Ha sietsz még talán megmentheted, mielőtt még nagyobb bajt kavarnak.
Mondta majd miközben Constantine teljesen átalakult ős nemes egyszerűséggel elsétált. Mikor felvette a szellemlovas formáját a férfit már nem találta, de odakint várta motorja.

- Plázától nem messze: Blood Man
A férfit a kordonok fogják fel, amiket a swat állított fel. Az épület és az utcák le lettek zárva. Blood Man a tévében látta az eseményt.

- Pláza előtt: Miller, Sakura, Rorshach, Tao, Sarah, Jonah (Tyranis), Gail (Saku), Kate (Sarah), Vipra, Flori (Sheila)
Hood a gyerekekre nem is reagál, de Rorschach miatt megáll.
- Tudom, hogy régebben ellenem voltál, de nézz magadra. Már te is mutáns vagy és testvéreid szeretnek. Ezt akartad mindig is nem? Ezért gyűlölöd annyira a világot, mert az durva és kegyetlen, de mi most megtisztíthatjuk. Nézz ránk. Egy a sorsunk... testvérek vagyunk.
Gail egy pillanatra látja, ahogy társaik leszakítják a bőröket és alatta meztelenül lépnek elő. Körülöttük mindenki elhalványodik. Mikor újra észbe kap Tao egy lökéshullámot indít Jonah felé. A fiú riadtan védekezik és akaratlanul egy jégfalat teremt maga elé. A jég felfogja a csapást, de darabokra törik. Az apró szilánkok elől Kate automatikusan ugrik el, de Flori és Vipra nem tudnak. A több száz szilánk végig hasítja a bőrüket. Mindketten a földre kerülnek. A tömeg figyelme rájuk irányul így senki se veszi észre, hogy Miller futás után eltalálja Taot. Annak a védelme felfogja, de a mutáns így is a földre zuhan és a homlokát végig vágja a golyó. Skarlát Boszorkánymester int a kezével és a víznyomócső felrobban Miller alatt, a vízsugár pedig a levegőbe repíti, amiről egy autóra esik. Négy bordája repedt meg és fáj a jobbra fordulás.
- Te vagy az a szemétláda, aki megölte a barátaimat.
Mondta Skarlát dühösen felé sétálva. Gali látja, hogy Jonah kezei kékesek és az érintésétől minden megfagy. Vipra sebei nem véreznek, hanem zöld fényt árasztanak. Kate a levegőben veszi észre, hogy nem landolt és mindenki furcsán néz rá. Az üveg tükröződésében egy sas pillant vissza rá. Flori sebei átkozottul fájnak, de nagyon gyorsan gyógyulnak be és egyre dühösebb lesz. Lassan már csak a kéz fejei fájnak, amiből három-három csont karom ugrott ki.
Stark Pláza - Page 2 BoneClaws

by **Ko-Rel** Szomb. 14 Júl. 2012, 19:18

~ Brooklyni Múzeum ~
Valami furcsa történt, amikor az üveg összetört, hirtelen nem láttam a ládát s kénytelen voltam vakon felé nyúlni. Mikor sikerült megtenni s egyszerre nyitottuk ki a ládát csak a fényt láttam. A robbanásra felsikoltottam s a fénytől nem láttam semmit, még éreztem, hogy a földre esek, de nem láttam semmit sem. Hirtelen kezdett el mindenem fájni, minden porcikám s izmom. Az előbb nem éreztem mindezt s ez természetellenes volt, nem sérülhettem meg ennyire. Még csukott szemmel próbáltam feltolni magam s valahogyan furcsán könnyűnek éreztem magam. Mikor kinyitottam a szemem nem hittem el, amit láttam, a két férfi távolabb még kissé homályos volt, de a szemeim előtt az arcomban vörös hajat láttam meg. A földön feküdtem, körülöttem vörös haj, de Thorhalla nem volt közvetlen mellettem. Kinyújtottam a karomat s a sajátomat láttam a haj is a sajátom volt, a ruha is, a testem, újra visszakaptam. Könnyek szöktek a szemembe s a megkönnyebbüléstől hangosan zokogtam fel.
- Nagy Randac-ra, sikerült… - zokogtam örömtelien. – Végre megtört az átok!
Thorhalla felé néztem miközben próbáltam felülni, hogy ő s Stephanie jól vannak-e.
- Ti jól vagytok? – kérdeztem s az őrökre néztem. – S hogyan akarunk most innen távozni?

by **Tyranis** Szomb. 14 Júl. 2012, 19:29

~ Pláza előtt ~
Jonah igencsak hamar rájött, hogy mégsem volt annyira jó ötlet az, hogy felszólaljon a mutánsoknak, bár Gail legalább támogatta, de az egyik elmebeteg közelebb lépett hozzá. A fiú szemei elkerekedtek. Egy pillanatra még körbe is nézett, hogy a vele szemben álló kire is gondolhatott. Fenyegetni? Ha egy filmben látta volna ezt a szituációt, akkor még nevetett is volna, de így már sokkal kevésbé volt az. Ott volt a zakóján az iskolája emblémája, a pólóján a lázadó felirat, a külseje. És ez az őrült azt hitte, hogy… talán tényleg nem volt olyan jó ölet még csak lázadásból sem Magneto-ék oldalára állni.
- Megvesztél ember?! – kérdezte. – Egy kamasz vagyok! Aki a ti eszméteket vallja – mutatott a pólójára.
Ezekben a vészterhes időkben ilyet senki sem venne fel ilyen feliratú pólót csak úgy poénból. Azonban a férfi nem is sokat várt, hanem máris támadott, Jonah-nak arra sem maradt ideje, hogy szopránokat meghazudtoló hangon felsikoltson. Azonban mielőtt odaért volna a támadás lökésszele egy jégfal jelent meg a fiú előtt, ahogyan ösztönösen kapta fel a kezét, hogy védekezzen. Még felfogni sem volt ideje arra, hogy ezt megeméssze, mert a lökéshullámtól darabokra tört. Jonah még lépett kettőt-hármat hátra halálra vártan és a félelemtől elsápadtan, majd seggre ült, mert a lábaiból elfogyott az erő.
- Ez király volt, kösz, bárki is volt az – dadogta maga elé.
Ezek után igazából már csak egyvalami van benne, hogy elbújjon, valami mögé, amilyen gyorsan csak lehet még azelőtt, hogy azaz őrült barom, akit most lőtt le valaki szerencsére összekaparná magát és újra utána indulna.

by Ajánlott tartalom