Re: Diák és ifjúsági tábor

by **Ko-Rel** Pént. 02 Nov. 2012, 11:08

A következő egy hetet leginkább tanulással töltötte és olvasással, hogy minél többet megtudjon a világról. Mivel egyedül volt testőr nélkül, így ki nem is nagyon ment a választott szállásáról. A tengerbe fürödni is csak egyetlen egyszer tette meg, az egyik késő éjjel, amikor nem volt odakint senki sem már. Egyelőre távolságtartó volt és zárkózott, ez nem csak a zavartsága miatt volt mondható, hanem, mert itt bárki tudhatta a diákok közül, hogy kicsoda, ha felvették azt az órát. Részben, ezért sem akart beszélni másokkal, mert nem akart sajnálkozást és ehhez hasonlókat azért, hogy kicsoda és milyen veszteségei voltak. hála a tanulásnak és az olvasásnak igencsak sokat haladt abban előre, hogy megértse a helyieket, a megértés talán túl erős, de hogy megismerje az emberiséget és nekiállt angolul is tanulni, hogy végre ne csak a fordítógéppel értse meg a helyieket. De az igazi tanulás és beilleszkedés a hazaérkezés után kezdődött meg számára.

//Folytatás: Lilandra szobája//

by **Árny** Szomb. 03 Nov. 2012, 04:05

Nos, csupán csak egy hét volt a tábor, ami megüti a pici érzékeny szívecskémet... Na jó rosszul kezdtem, egy hét volt a tábor, nem valami sok, lehetett volna több is de legalább a démonok otthon vesztésre állnak, vagy legalább is mi így ezt érzékeljük belőle. Igyekeztem kihasználni az időt, teljes mértékben azzal foglalkoztam, amit csinálni szeretek, kosaraztam, fürdőztem, szocializálódtam, ökörködtem az egészséges és normális módon, ha volt rá alkalom és ha kellett akkor olyan voltam, mint egy információs... Csomópont?... Talán, ja, a sulival kapcsolatban. Tulajdonképpen ennél többet nem is nagyon tudok mondani mert igazából mindent elárultam, amit csináltam, leszámítva néhány apróságot amik meg nem méltóak említésre, igaz eléggé nagy vonalakban írtam le az elmúlt egy hetet de... Tényleg nem igazán volt rajta olyan, amit külön nagyon le kéne részleteznem, ha csak nem akarom magamnak fölöslegesnek húzni az időt, amiben viszont nem látok úgy igazán logikát, mert éppen lenne jobb dolgom is, mint amúgy ezen agyalni... Úgy értem tényleg, magamnak sorolom fel, hogy mi volt az elmúlt egy héten velem, amiről meg tulajdonképpen én tudok a legjobban, van ennek valami értelme? Nos Matt... Nincs. Jó mondjuk az tény, hogy volt pár furcsa pillanatom, néha furán érzem magam a saját bőrömben, nem tudom mivel magyarázni, néha olyan, mintha az izmaim nem akarnának engedelmeskedni, kicsit ijesztő de biztosra veszem, hogy amúgy semmiség, bemesélem magamnak, valószínűleg eddig is jelen voltak ilyesmik, csak nem vettem észre egy darabig és most, hogy feltűnt ezeknek a létezése, már elkerülhetetlen, hogy feltűnjön. Szóval valószínűleg átlagos dolog, ezért igyekszem nem idegeskedni miatta.

by **Szehmet** Vas. 04 Nov. 2012, 10:16

Csodás kiruccanás élménye kísérte, mikor jött a parancs, hogy ideje haza térni. Még Jonahra vigyorgott, élvezve, hogy minden csínyhez szükséges dolgot beszereztek. Maradt volna még, szívesen maradt volna Jonah társaságában az édenkertben, aminek tűnt a kaotikus világban ez a kicsiny part, de menni kellett, és ő csak remélhette, hogy nem kell azonnal visszatérnie a piramisba, hogy besegítsen... persze tudta, hogy a remények csak puha illúziók, hiszen a várost dúló szörnyetegek talán a múzeumot sem kímélték... Egy pillanatra átfutott rajta az aggodalom. Nem akart szörnyűségekre gondolni, mégis tartott attól, hogy a hely, ami pártfogója imádott gyermeke volt, talán már nincs is, vagy ha mégis, megtépázottan, kifosztva várja őket haza. Egy pillanatra arra gondolt, bár ott lett volna, hogy vigyázzon rá, ám be kellett látnia, ennél biztonságosabb és szórakoztatóbb helyzetbe nem kerülhetett volna.
EssEx furcsa, kavargó érzésekkel indult hát haza a társasággal, ahogy távozott Sweety és Glori is csendben, gyorsan, hatékonyan összeszedve azt a szinte irdatlan mennyiségűnek tűnő cuccot, amivel a szuperanyu érkezett.

by Ajánlott tartalom